KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: Reencounter - Fandral & Thor

Thor Odinson

∆ Hozzászólások száma :
34
∆ Tartózkodási hely :
⌁ Nine Realms



A poszt írója Thor Odinson
Elküldésének ideje Kedd 23 Okt. 2018, 17:16
Ugrás egy másik oldalra



Reencontuer

Oh, régi midgardi föld... Autó dudálás próbál arrébb noszogatni az úton, de csak sajátos tempómban átsétálok. New York nyüzsgése... Rendesen látszanak az utolsó harcunk nyomai, megülik a levegőt és valami rosszabbnak az előszelét suttogják. De bőven van más is, amivel foglalkozhatnék, minthogy az eljövendő. Kezdjük azzal, hogy van egy népem, ami a Kilenc Világban sodródik, arra rátesz egy lapáttal, hogy Sakaarról még csak én is most tértem vissza, ahogy tudtam. Istenem, az a porfészek! És senki nem értette meg, hogy kivel van dolga, hogy már pedig nem fogok leülni sakkozni velük. Amúgy sem tudok sakkozni...
Na de visszatérve New York apró kis utcáira... Milyen villám hozott erre? Fandral. Bajtársam, csapatom tagja, kit azóta nem láttam, mióta fogságba került. De most végre tudom hol van... Már pedig egyrészt szükségem van rá, másrészt pedig sosem feledkeztem meg róla. Rengeteg csatában harcoltunk együtt vált-vállnak vetve, még annyiszor ünnepeltük a győzelmeket harsogva.
Változott az idő, változott mindenki!
Egyre kisebb utcák, egyre furcsább terültek, milyen helyen sikerült neki sátort bontania? Azt hittem, ennél azért jobb helyen, miután egy gödrön majdnem átestem, de megérkeztem a címhez. Felpillantottam a nem éppen impozáns épületre, de nem érdekelt, tudván, hogy falak választhatnak el a régen látott ismerőstől. Lépcsőfokokon nagy, öblös léptekkel mentem feljebb, kissé összehúzva magamat, hátha úgy jobban elférek. Ennél nem volt kisebb folyosó?
Végül egy kifújt levegővel egyetembe kerültem az ajtó elé, amin dörömbölni is kezdtem minden kérdés nélkül, még csak csengő után sem néztem. - Fandral! Fandral! - ütemesen ütögettem a lapot, majd a válaszra vártam. Megismételtem még kétszer, míg végül csak csörgött a zár és nyílt az ajtó.
Széles vigyor jelent meg a számon, ahogy megláttam az ismerőst. Ahogy én is, Ő is megváltozott. - Fandral? - A hajszíne nagyon is megtévesztő volt, mondhatni majdnem azt hittem, hogy nem jó helyen járok, hisz az aranyszőke üstökös helyében valami jó sötét és rövid lépett át! De csak mondhatni! De a vonásai és a szeme... Még ha borzalmasan is idegen midgardi öltözetben látni, ami amúgy öltözteti, nem állt rosszul. Odin szakállára, mikor is láttam utoljára?! Jobb belegondolni sem! - Barátom! - És ha hagyja azonnal egy bajtársias ölelésbe zárom. Milyen jó érzés évszázadosan ismert arcba ütközni. Nosztalgikus emlékek törtek rám, de csak addig, míg végül újra vissza nem álltam az előbbi pozíciómba. - Érted jöttem - mondtam ki az evidenset bizonyosságképp. Ezt megtehettem volna már előbb is és látszik rajta, hogy Ő is pont így gondolja a dolgot. De az akkor sem változtat a tényen, hogy itt vagyok, nem hagyom cserben. Később talán, de itt vagyok.

Fandral & Thor
remélem megfelelő :3, a kezdők nem erősségeim annyira...

Vissza az elejére Go down

Fandral

∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Pént. 26 Okt. 2018, 20:32
Ugrás egy másik oldalra



Thor & Fandral
once a friend always a friend

Ki hitte volna, hogy a midgardi nyelv ilyen nehézzé válik, ha egy olyan egyszerű dolgot kell elmagyarázni rajta, mint a főzés? Azt már megtanultam, mi a különbség a kávés, teás és leveses kanál között, de mit jelent az, hogy adjunk hozzá valamit ízlés szerint? És mégis mennyi az a csipet? Mi a különbség a csipet és a marék közt? És mi a mértékegysége a kevésnek? Igen, épp főzök, míg Hela a pokol tudja, merre jár (talán pont ott). Lehet, hogy megint a szomszéd fiút nyúzza, vagy új alattvalók után kutat a belvárosban, vagy megint férjet keres... Igyekszem úgy tenni a legutóbbi vitánk után, mint akit nem érdekel. Hja. Ezért töltöm az egész napot a konyhában, hogy kedvére tegyek és meleg vacsorával várjam, levegyem őt a lábáról... Mert a legkevésbé sem érdekel.
Épp próbálom kimérni azt a csipetnyi sót, amikor elkezdenek dörömbölni az ajtón. Akkorát ugrok ijedtemben, hogy a fél zacskót a levesbe borítom. Nincs időm elmélázni, hiszen az ismerős hang hallatán - Thor? - teljesen megfeledkezek a főzésről,  meg minden egyébről is. Épp csak a tűzhelyet kapcsolom takarékra, aztán szaladok ajtót nyitni. Nem lehet, hogy az elmém csalatkozik, ezt a hanghordozást és ezt a dörömbölést bárhol és bármikor felismerem!
Olyan szélesre tárom az ajtót, hogy az nekicsapódik a falnak és enyhén visszapattan róla. Elfeledkezem a tényről, hogy a főzőkötény még rajtam van és elég komikusan festhetek dicső asgardi öltözékemhez képest.
- Thor! - Ugyanazt a hitetlenkedést látom az ő arcán is. Na igen, megváltoztam, s ennél a gondolatnál kaján mosollyal mutatok a hajamra, rálegyintve, jelezve, hosszú történet ez... Majd kérdőn az ő szőke fürtjeire, illetve annak hűlt helyére bökök. Nem rossz ez az új frizura sem, van benne valami macsóság, de hát mindig is olyan büszke volt a hajára... Odinra, mikor láttam őt utoljára? Akkor még minden más volt.
- Te vén kópé, te... - Keblemre ölelem a régi cimborát, barátian veregetem közben a hátát. Mintha egy kis darabját Asgardnak magával hozta volna. Most érzem csak igazán, mennyire borzasztóan hiányzott az otthonom, vele együtt pedig a családom is. Hiszen egy hozzám hasonló árvának mindig is Thor és a többiek jelentették a családot...
Elengedem, tapogatva-szorongatva még azokat a hegyvonulatokat a karján, de a kijelentése meglep. Két egyszerű, gyöngéd szó, és mégis teljesen összekavar bennem mindent - álmomban sem számítottam rá, hogy ez az átlagos, unalmas nap ilyen fordulatot vesz majd.
Kis késéssel jövök rá, hogy még mindig az ajtóban álldogáunk. - Ó, hát gyere be! - kapok a fejemhez, és félrehúzódom, hogy beengedjem. Az ilyesmit jobb megvitatni a négy fal között, hacsak nem értette úgy, hogy most rögtön kapjam fel a kardom és induljak.
- Hol jártál eddig? És hol vannak a többiek? Sif? Volstagg? Mindenki jól van? - Óvatos, megfontolt témákkal igyekszem terelni a beszélgetést úgy, hogy neki ne tűnjön fel, mert addig sem kell rögtön válaszolnom és felfednem, milyen kényes szituációba is kerültem, mióta nem találkoztunk. Remélhetőleg nem veszi észre a cselt és sodródik az árral, legalább csak egy darabig, míg kitalálom, mihez kezdjek.
- Jó újra látni, barátom! - veregetem meg a hátát még egyszer, mert ez viszont igaz. Rengeteget gondoltam rájuk, mióta az asgardi csata elszakított minket egymástól, és örülök, hogy végre újra itt van.

ahhoz képest tökéletesen nyomod, te kopasz csoda! *-* | muzsika

Vissza az elejére Go down

Thor Odinson

∆ Hozzászólások száma :
34
∆ Tartózkodási hely :
⌁ Nine Realms



A poszt írója Thor Odinson
Elküldésének ideje Szomb. 03 Nov. 2018, 22:04
Ugrás egy másik oldalra



Reencontuer

Sok minden történt velem Fandral és  többiek nélkül, viszont keveset tudok, amik velük történt. Természetesen tisztában vagyok, hogy ki vendég szeretetét élvezhette egy ideig, de fogalmam sem volt arról, hogy a mai napig is bonyolódott Helával az ügye, nem mintha rám tartozna. Hát igen, baromi rég volt, hogy mi 5-en felkerekedtünk és elmentünk csatározni forró fejjel. Mintha pár száz évvel ezelőtt lett volna, pedig az uóbbi - Jöttünheim - nem is volt annyira rég egy asgardi életében. Mégis újra látni valami borzalmasan nosztalgikus és jóleső. A csapat! A megkérdőjelezhetetlen bizalom és bajtársiasság egymás felé, csakhogy túléljük a harcok. Az egy más Thor volt. Az csak egy herceg volt, nem a király, nem a bosszúálló. Csak egy harcos, egy bajtárs, egy isten, aki mindenkit el akart pusztítani.
Elvigyorodtam, ahogy a hajamra mutatott, hát igen, lesz mit mesélni egymásnak, ahogy nekem, úgy Ő neki is, ebben teljesen biztos vagyok.
- Majd. Nem egy rövid történet - intézem el egy vállvonással a témát, hogy később is kardélre tűzhetjük, jobb talán ha nem az ajtóban vitatjuk meg a szomszédok füle hallatára, bár mely istent érdekelne egy halandó hitetlenkedése?!
Fandralt látni nagyszerű, a sok kétkedés és feladat mely a vállamat nyomja hirtelen eltűnik és olyanok vagyunk, mint két harcos, két barát mindenféle megkötés nélkül, akink csak annyi lenne a dolga, hogy újra kilovagoljon. Olybá tűnik... Kellemes. Nagyszerű. Borzalmasan örülök neki.
Lassan behúzódom összevont karokkal, hogy semmiképp se borítsak fel semmit sem, a velem hozott mjölnirt pedig lerakom az előszobában, mint valami etikett előírást, de inkább csak megszokás, úgyis bármikor magamhoz hívhatnám. A lakás nem nagy, mégis el tudnék lébecolni benne, az már érdekesebb, hogy különös nyomok találhatóak, mintha nem is egy ember lakna itt.
- Igazság szerint mondhatnánk, hogy mindenhol, de leginkább Sakaaron. Nem, oda ne menj, nem egy jó hely, teli van fura emberekkel, akiknek az a mániájuk, hogy megküzdj másokkal, de nem láttak még asgardit egészen mostanáig - csóváltam meg a fejemet egy hitetlen mosollyal. Fandralnak sikerült megragadni a témát és engem könnyedén vezetni, úgy, hogy észre sem vettem, hisz mennyi mindent akartam neki mesélni és őt is meghallgatni. A viszont látás öröme teljességgel elvakított. - Igen, Odinnak hála, mindenki jól van a csapatból, most, hogy nincs Asgard - továbbra is kellemetlenül érint a tény, mintha megbuktam volna királyként, bármennyire is mondja Heimdall, hogy asgard nem egy hely, hanem egy nép... A nép is éppen mindenhol van. Erre büszke lenne egy uralkodó? Odin? Szinte hallom Atyám korholó szavait...- Itt New Yorkban vertek újra sátrat, most hogy én is visszatértem, pont emiatt is kerestelek meg! - Bárgyú, szívmelengető mosoly ül ki az arcomra, mely csak közvetíti a számára, hogy szükségem van rá. - Én is nagyon örülök Fandral, hogy megtaláltalak. Szükségem van rád!
Beljebb jutok a lakásban egészen a nappaliig, ahol kényelmesen, körülnézés nélkül ülök le, észre sem véve a nyomokat, hogy a házban ketten foglalnak helyet, nem csak Fandral. - Te téged akarlak hallgatni, Barátom! Milyen Midgard? Hogy megy a sorod? Mi történt, mióta fogságba estél? Milyen a helyzeted most? Van, amit vissza tudok adni - jutott eszembe páncélzata.


Fandral & Thor
*-* zavarba hozol

Vissza az elejére Go down

Fandral

∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 12:44
Ugrás egy másik oldalra



Thor & Fandral
once a friend always a friend

Tagadhatatlan, hogy hosszú hónapok kiestek a legutóbbi találkozásunk óta, így aztán bőven lesz miről mesélnünk. Megváltozott fizimiskánk épp csak első a sorban; talán az egyetlen, amit könnyen meg tudnék magyarázni. Bezárom utána az ajtót és visszasietek a magára hagyott ebédhez. Bőséges adag még Thor nagy étvágyához is, gond nélkül megkínálhatom, amint elkészül. Addig viszont a hűtőbe nyúlok bele, hogy kiemeljek két üveg sört. Bár nem olyan ütősek, mint az asgardi italok, arra jók lesznek, hogy megalapozzuk a viszontlátást.
- Sakaar? - értetlenkedem, s próbálom betájolni gondolatbeli térképemen a helyet. Eszembe sem jutna elhagyni Midgardot így, hogy Asgard elpusztult; kivéve, ha Thor kérné tőlem. Őt követném, bármilyen sötét bugyrába is vezetne az univerzumnak. - Hogy kerültél te...? Ahh, talán jobb is, ha nem tudom - Bocsánatkérő mosollyal csúsztatok elé a pulton egy üveggel. Kinyitottam őket, így azzal nem kell bajlódnia. Őszinte megkönnyebbülés öntött el, mikor azt mondta, mindenki jól van. Kíváncsi voltam, a többiek is a közelben járnak-e, ugyanis nagyon szerettem volna viszont látni mindannyiukat. Mosolyom kiszélesedik hát, mikor New Yorkot említi - hát mekkora ez a város, hogy eddig még nem botlottunk egymásba?! -, aztán borostás képemre is fagy, mikor kimondja a varázsszót.
Szüksége van rám. Ahogy nekem is rá, a többiekre, a családomra. De... És ez az egyetlen aprócska, halk de szócska annyi kétséget rejt. Arany bogaraim rögtön körbevándorolnak a szobán, gyengéden megpihennek a nőre utaló nyomokon. Másnak is szüksége van rám; legalábbis szeretném azt hinni, hogy így van.
- Gyere, ülj le! - kínálom hellyel a nappaliban, ne csak ott ácsorogjon a lakás közepén. Szorult belém némi asgardi jómodor. - Megkínálhatlak valamivel? Az ebédnek még kell egy kis idő. Tehetségem nem vetekszik az asszonyok tudásával, de éhen azért nem halok... - Szerényen megvonom a vállam. Valójában eléggé dicsérik a főztömet, ám nem tudom, ez mennyire erénye egy férfinak. Szerencsére a fakanál mellett a kardot is jól forgatom, így aggodalomra semmi okom.
Követem őt a nappaliba, levetve magamról a kötényt, és lehuppanok a dohányzóasztalra, hogy szemben lehessünk egymással. Kezemben a saját üveg söröm, de még nem kortyoltam bele.
- Asgarddal együtt Hell is elpusztult. Az a nő, Lady Death, megfosztotta Helát minden erejétől és New Yorkba repített minket. Halandó vagy sem, nem hagyhattam magára - Lágyan vállat ejtek, Thorra bízom, hogy mit lát a szándékaim mögé. Elővigyázatosságot, kötelességtudatot vagy bármi egyebet-e. - Midgard sokat változott, mióta legutóbb itt jártam - Nosztalgikus mosollyal pillantok körbe a lakáson. Robin Hood legendái már nem többek elkopott meséknél, holott egykor nagyon is valódiak voltak.
- Szereztem valami munkát a parasztoknál. Itt senkit sem érdekel, hogy ki vagyok, csak akkor hajlandóak ételt adni, ha fizetek érte. - Talán az ő földi tapaszalataihoz ez a tény közelebb áll, de annak idején, mikor én errefelé jártam, még cserekereskedelem működött. Az arany mellett elég volt hírnévvel és jóindulattal fizetni. Ma már csak a pénz számít.
- Mondd, nem lehetséges visszahozni valahogy? - érdeklődöm, s végre kortyolok a sörből. - Asgardot - teszem hozzá. Legutoljára pusztulni láttam, halott királlyal az élén, pedig Thor alatt újra ragyoghatna és virágozhatna.

nem az a cél?  Cool  | muzsika

Vissza az elejére Go down

Thor Odinson

∆ Hozzászólások száma :
34
∆ Tartózkodási hely :
⌁ Nine Realms



A poszt írója Thor Odinson
Elküldésének ideje Szer. 12 Dec. 2018, 20:44
Ugrás egy másik oldalra



Reencontuer

Hirtelenjében mindent elszeretnék mondani onnantól kezdve, hogy őt elvitte Hela egyenesen idáig a pillanatig. Rengeteg minden történt. Végre úgy beszélni, mint barát a baráttal, nem pedig valami uralkodói cím köti gúzsba a beszélgetést, esetleg, hogy éppen küzdőtérre akarnak küldeni valami gladiátorként... Kellemetlen kis nüansz, de itt vagyok!
- A hogy kerültemet pontosan én sem tudom - ráncoltam össze a homlokomat és a szemöldökömet. AZ olyan "megtörtént", ott voltam, egy csettintésre. Én arra gondoltam, Thanos szépen csak eltolt az útból, de Odin-erő által is lehet teleportálni... Fene tudja, nem is lényeges már! Mégis morfondíroztam pár másodpercet a dolgon.
Átveszem a sört, és azonnal belekortyolok, hogy megbizonyosodjak tartalmáról. Igen, valóban nem voltozott a midgardi ital. Mily messze is van az asgarditól... De ez egyelőre most egy távoli álom. Szomjoltónak pedig tökéletesen megteszi.
Elvigyorodom és helyet foglalok, amint felkínálja. Megtehetném, hogy leülök, de nekem ez az uralkodósdi kicsit még fura, bár a felelősséget kellően érzem, attól nem kell aggódnom, de van még mibe belejönnöm, mondjuk, hogy ne veszítsem el a népemet. Odin, Atyám, gondoltad volna ezt?
- Már van - emelem meg a sört és mélyen meghúzom, hogy majdnem ki is fogy. Elismerően bólintok. Főzni... na azt nem tudok. Kicsit sem, csak akkor tettem az asgardi konyhába a lábamat, ha elcsentem valamit. Jane-ébe és a Bosszúállók bázisába pedig csak ténferegtem leginkább.
- Hmm - jegyzem csak meg és gyorsan körbe nézek a nappaliba. Most, hogy elmondta, máris látom Hela nyomait az egész házban. Hogy nem tűnt fel? Őszintén szólva nem szívleltem a hárpiát, ahogy Asgardot megtámadta, ahogy Fandralt elvitte. Semmi sem mentette fel a szememben tettei alól, még ha éppen nullához konvergál az ereje. Meg is érdemli. - Hol van Ő? - bukik ki belőlem a kérdés. Kötve hittem volna, hogy ha itthon  lenne, ki hagyna egy ilyen alkalmat.
- Mindig változik. - értettem vele egyet. Néha jól, néha rosszul, bár én szerettem Midgardot, sok minden húzott ide is.
Vigyorom nem lankadt, ahogy kifejezte magát. - Mégis mit? - Ha előbb tudtam volna, bemutattam volna a Bosszúállóknak, elintézik, hogy az ember inkognitóban maradhasson és kézre álló dolgot művelne - hősködne. Már amennyire lehet egy 3,8 millió lakosú bolygón. - Sajnálom Fandral. - Őszintén tör ki belőlem a vallomás. Minden nappal kevesebb lenni, a végtelen reményben hinni, hogy egyszer eljövünk érte és mégsem...
A kérdésre szemébe tekintek. Szinte kiolvashatja a választ, mielőtt szavakba formáznám meg. A röpke csöndbe leül közénk Asgard említése. Ott vibrál közöttünk, jelentést hordoz - otthont, népet, világot, lehetőséget. - De, szerintem lehetséges - tértem tömören a lényegre. - Meg fogom próbálni. Ehhez kellenél, mármint az Új Asgard létrehozása után.

Fandral & Thor
csak nem Very Happy bocsi a csúszásért Sad

#FADF7F
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Reencounter - Fandral & Thor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fandral /Foglalt/
» Fandral, a bajvívó
» Thor Odinson /Foglalt/
» Double king - Nimellos & Thor
» home sweet home - Hela & Fandral

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: New York-