KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: home sweet home - Hela & Fandral

Fandral

∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Szomb. 30 Jún. 2018, 12:53
Ugrás egy másik oldalra



we'll get used to it
The secret of change is to focus all of your energy, not on fighting the old, but on building the new...

Lustán caplat fölfelé a rozoga lépcsőfokokon. Nem sieti el a dolgot, egyrészt mert teljesen lemerítette az egész napos robotolás és pénzszerzés, másrészt pedig jól tudja, ki vár rá otthon. Vagy inkább mi - a Halál egykori istennője, az örökös zsarnokoskodás és házsártoskodás. Fandral nem is érti, miért nem váltak el útjaik, amikor egyértelművé vált, hogy sem Hellbe, sem Asgardba nem térhetnek már vissza. Az lett volna a logikus lépés, ha ketten kétfelé próbálják kiterjeszteni szárnyaikat... Végül azonban mégis valahogy egy közös kis albérletben lyukadtak ki, New York egyik leglerobbantabb negyedében.
Nem mintha annyira aggódniuk kéne a közbiztonság miatt. Bár Asgard elpusztult, Fandral nem veszítette el az erejét, és végül hőn szeretett kardja is megkerült. Hela pedig, nos, varázserő nélkül is kellően ijesztő ahhoz, hogy a környéken senki se merjen ujjat húzni velük. Noha Thor tanácsát megfogadva tettek pár lépést, hogy beolvadjanak - ruházatot váltottak, elsajátították néhány új szeletét a nyelvnek, és merő véletlenségből még a hajukkal is kezdtek valamit. Fandral határozottan otthonosabban érzi így magát a Földön, habár gyakran hiányolja vértezete kényelmes súlyát, és a kard sem lóghat folyton az oldalán. Itt az valami furcsa engedélyhez kötött. Na és ha ismét megtámadják Midgardot? Az ellenség nem fogja megvárni, hogy hazarohangáljon a fegyveréért! Felháborító! Amikor azonban szóba hozta újdonsült munkahelyén, hogy szüksége lenne egy fegyverhordozóra, nem igazán reagáltak jól az ötletére.
A földiek még most is érthetetlenek néha.
- Drágám, megjöttem! - kiügyeskedi a zárból a kulcsot, mielőtt belökné az ajtót. Tudja, hogy Hela nincs oda a becenevekért, de azok után, mennyi ideig sínylődött a cellájában, ennyi szórakozás még neki is kijár. Különben is, a Földön így szokás üdvözölnie a férfinek a nőt, akivel együtt él; s mivel szeretne minél normálisabb emberpárnak tűnni, kénytelen idomulni a szokásaikhoz.
- Hoztam neked valamit - lengeti meg a kezében szorongatott szatyrot. - Egy újabb midgardi szokás, amit ma este felfedezhetnénk. Gondoltam, talán tetszene neked - emelt hangon beszél, ha épp nem látja a nőt sehol, ha igen, akkor pedig felé lengeti a szatyrot. Finoman csörögnek benne az alkoholos üvegek.
Kibújik a cipőjéből, aztán ledobja a kulcsát a szokott helyre és beljebb lép. A konyha felé veszi az irányt, hogy kipakolja szerzeményét a pultra, és csak egy lapos oldalpillantást vet a mosogató felé, ellenőrizve, az asszonykája elintézte-e vajon a mosogatnivalót, vagy az is rá vár még.



úrnőm? :3 | kapucsengő |

Vissza az elejére Go down

Hela

∆ Hozzászólások száma :
67
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~



A poszt írója Hela
Elküldésének ideje Szomb. 30 Jún. 2018, 19:29
Ugrás egy másik oldalra



Jealousy is just love and hate


at the same time
Az élete egy mocskos nagy káosz. Szó szerint mocskos. És káosz. Kezdve az otthonnak csúfolt patkány rágta lukkal, ahol tengeti minden napjait, bezárva a kört a hajfestékes balesettel. Az Úrnő mondá: Értek hozzá. És az eredmény a szőke szösszenet fején, s Fandral arany fürtjei helyén a sötét pecsét. Innentől kezdve döbbent rá arra, hogy talán halandónak lenni nem is olyan egyszerű. A ruhák nem alakulnak át csettintésre és bizony lepattog körméről a lakk, ha nem szárítja elég ideig. Szánalmas. És nevetséges. A halál úrnője azonban mégis talált valamit, ami kedvére való. A tévében jó pár film és sorozat győzte meg arról, hogy milyen sok oldala van az életének. Noha először megbánták a bútorok a vele való találkozást és könnyűszerrel tévesztette el a használatuk célját, mostanra egész szépen beilleszkedett. Természetesen nem keres munkát. Van egyfajta kisugárzása, ami miatt még ezen a környéken sem szarakodnak vele. És jól teszik...
Elveszi, ami kell neki. A boltokként elnevezett üzletekből ritkán távozik üres kézzel. Úgy véli joga van hozzá. Meg aztán egy asgardi ember áll mögötte - nincs mitől tartania. Nos, hogy Fandral miért maradt vele és miért nem hagyja magára, azt talán egyikük sem fogja megérteni soha sem, hiába egyszerű. Hiába egyetlen szó. Talán túlságosan fájó ahhoz és nehéz, hogy kimondják. Hela rendszeresen kötekedik a sötét tincsessel. Próbálja távol marni magától. Azonban ma, amíg egyedül volt... átalakuláson ment át. Levágta hosszú haját. Kicsípte magát! Használta a halandó nők által kedvelt smink termékeket, igaz nem mindent oda kent, ahová kellett volna, de a végeredmény egészen lenyűgözte. Még a frufru is jól áll neki! Ráadásul rájött, hogy olyan arccal áldották meg az akkori égiek, amelyiken mindegy van e efféle festék, ... jól mutat!
- Ahhhh, hányni fogok... - morogja a székbe ücsörögve. A megszokott elfolyt testtartása helyett azonban, valamivel nőiesebb pózban üldögél, hogy ezzel is felhívja az asgardi figyelmét a küllemén történt átalakulásokra. Kissé ideges. A gyomra bizsergetően szúr. És szárad a torka. Mennyire rühelli ezeket a biológiai halandó hatásokat! Istenként ezekre nem volt gondja. Úgy tesz, mintha a tévé lekötné és nem törődne a másikkal, de nagyon is foglalkozik Fandrallal. Jó, elmosogatni nem mosogatott el. És a port sem törölte le. De ma reggel kimosta a ruháikat! Ott lógnak a szárítón. Ő se hinné el, s ha kérdeznék, azt mondaná az a rohangáló barna gyerek volt. Őt kérte fel...
- Az öngyilkosságra gondolsz? Elég véges, ha engem kérdezel. - felemelkedik lassan a helyéről, majd a lepakolt szatyorhoz igyekszik. - Mit hoztál? - a konyhában végre összetalálkoznak és a természetes fénybe tarkójához nyúl, mintha csak hirtelen szégyellné magát a változásaiért. Kissé talán zavarba is jön a férfi előtt. Pedig a szomszédok rendre megdicsérték új külsejét. És bár volt, hogy a válasz egyszerűen a 'Pusztulj meg.' volt, mégis valahol a rétegei alatt cirógatja ketyegőjét minden kedves szó. - Nicsak. - fogja ujjai közé az egyik üveg nyakát, majd kiemeli és megtartja azt a mellkasa előtt. Nincs megbarátkozva még Fandral sötét változatával, ami azt illeti túl vonzó... Így amikor csak teheti, nem figyeli hosszasan. A férfi megérdemli, hogy találjon egy nőt, aki illik hozzá. És ő biztosan nem az. Amiért ettek már, s ittak is, tudja, mit kell kezdenie a kezében tartott löttyel, mégis úgy fordul el azzal a kezében, mintha nem tudná, hogyan fogjon hozzá.



set free | hellokah kölyök!  

Vissza az elejére Go down

Fandral

∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Kedd 03 Júl. 2018, 15:56
Ugrás egy másik oldalra



we'll get used to it
The secret of change is to focus all of your energy, not on fighting the old, but on building the new...

Drágának becézett úrnője reakciója enyhén szólva lelohasztja az ifjú-egykori-másodállású bajvívó kedvét, s míg bezárkózik maga után, némán tátogva figurázza ki a nő velős válaszát, melyet természetesen magára vett - úgy, hogy Hela meg ne sejtse, hogy fél percre őt tette gúnyolódás tárgyává. Hiába, no, magának is furcsa beismernie, de sokkal könnyebben kijött az éjhaj.... szőkeséggel, amikor még ketrecbe zárva tartotta és csak parancsokat osztogatott. Akkor ugyanis mindenben Fandral felett állt, most viszont... Most egyenrangúak. Most Hela egyszerű halandó, Fandral viszont asgardi, szóval ilyen értelemben most ő áll a nő felett, ő keresi a pénzt, ő próbálja életben tartani magukat. Így aztán már nincs mentség rá, hogy a másik parancsolgasson neki.
S ő mégis ugrik Hela minden egyes szavára, lesi minden óhaját és kényelmét, mert... Mert ott van az az egy szó, amire gondolni sem mer, pedig kéne - és nem a szeretkezés. Persze, a szeretkezés cseppet sem lett unalmasabb, sőt, de nem emiatt maradt a nővel. Nem emiatt keresi még a házsártos, utálatos napjain is a társaságát.
- Miért akarnám kipróbálni veled a... - kezdene el értetlenkedni, ám a konyhába betérő női jelenés belé fojt minden maradék szót. Agya lekapcsol, ujjainak szorítása megszűnik, és a sörösdoboz olyan elegánsan pottyan ki a kezéből, hogy ki sem néznénk belőle, milyen durván csattan utána a férfi lábfején. De Fandral csak áll ott, megbabonázva a látványtól, majd 3, 2... - Aaaauhhhh! - megugrik, felrántva lábfejét, és a pultra támaszkodva, fájdalmas grimasszal átmasszírozza a sérült pontot. Ám aranyszín bogarai rögtön visszamásznak a nőre, és csak nézi, a lehető legkisfiúsabb és legelvarázsoltabb kifejezéssel az arcán.
- A hajad... Meg a... Úgy... Eltűnt. - mutogat a nő felé, hátha ő nem vette még észre, mennyire máshogy fest, mint ahogy reggel itt hagyta. - Csináltál vele valamit? Csak mert... - makog össze-vissza, nem találja a szavakat, melyekből máskor olyan szép csokrokat fon. Most cserben hagyja minden trükkje, csak bambán figyeli a közeledő sziluettet.
Eltáncol egy üveg az orra előtt, mire végre feleszmél bódulatából.
- Sör. Nem tudtam, milyet szeretsz, úgyhogy minden fajtából hoztam egyet. Nem túl erős, de igen közkedvelt alkohol, főleg a pórnép és a parasztok körében. - darálja aztán egy szuszra, hogy behozza korábbi szédelgését, de tekintete még mindig mohón tapad a nőre, úgy, mintha ő jelentene Fandral számára mindent, és nem tudna betelni a változással. - Várj, megmutatom! - kapkodva előtúrja a szatyorból a sörnyitót és kikap egy másik üveggel is. Menet közben felbontja a sajátját, félrepöckölve a földre a kupakot (rossz berögződés), és szembefordul Helával, egyetlen mozdulattal leszedve az ő üvegéről is a kupakot (ami aztán a nyitóval együtt szintén a földön köt ki).
- Az emberek, mielőtt isznak, koccintanak és valami kedveset kívánnak egymásnak. Egész estédre, vagy valami ilyesmi - Az üvege nyakát finoman a nőéhez koccintja, majd szájához emeli az italt, de szeme még mindig Helán. El sem jut az aranyló nedű a torkáig, mert keze megakad félúton, hogy aztán még józanul megsúghassa vallomását: - Gyönyörű vagy... - Olyan gyöngéden, olyan kedvesen és szeretettel ejti ki a szavakat, hogy még saját magát is meglepi ezzel. Fogalma sincs, a mellkasát ellepő melegség honnan ered. Elszakítja végre tekintetét az úrnőétől, hogy belekortyolhasson az italba, a nappali felé indulva. Ha Hela nem állítja meg, Fandral meg sem áll a kanapéig, ledobja magát és fáradtan elnyúlik rajta.
- Szóval, mivel telt a napod, úrnőm? - érdeklődik, hátha ezzel választ kap arra, honnan és hogyan történt ez a nagy - és meglehetősen impozáns - változás.



kölyök?? mióta? én tartalak el, te nő! | rádió |

Vissza az elejére Go down

Hela

∆ Hozzászólások száma :
67
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~



A poszt írója Hela
Elküldésének ideje Kedd 24 Júl. 2018, 21:03
Ugrás egy másik oldalra



Jealousy is just love and hate


at the same time
Hiába lett halandó, továbbra is ő (a volt) Hell úrnője, ettől a rangtól nem foszthatja meg semmilyen ködbe bújt ocsmány nőszemély. Dolgozik azon, hogy visszajusson. Olyan próbákkal, mint az interneten fellelhető twitter névre hallgató fiók, rendszeresen zaklatja a fennlévő hősöket, bár többük nem valódi, ez Hela számára nem világos. Épp úgy, ahogy a hangulatjelek, a tini nindzsa teknőcök, vagy a Nagy Ő sem a tévében. Elég sok mindent nem ért, így hát bár sosem vallaná be - nagyon is szüksége van Fandral magabiztosságára és töretlen (többnyire töretlen) jókedvére. Az erejéről nem is beszélve. Meg az ismerőseiről, ugyebár. És persze ott a levegőben hagyott beszélgetésük az érzéseik kapcsán, ami szintén oka lehetne annak, miért bújnak meg együtt egy patkányfészekben, mégse sorolná ide. Soha! Azt már nem!
Az, hogy igazított külsején, hogy elfedte valós megjelenését, nem azt jelenti, hogy a Halál Úrnője nincs többé. Ó, nagyonis él! De ebben a helyzetben veszélyes lenne rá nézve azon a bolygón, azon az államban és városban sétálgatnia, ahol korábban végzetes pusztulást hozott. Ráadásul most, hogy az emberiség fele megkettőződött, jobb az elővigyázatosság. Thanos elől ugyanis nincs menekvés. És a nő teljességgel biztos abban, hogy a lila barátja még meglátogatja őt azért, amit tett.
- Miért ne akarnád? - vág a szavába, ám ahogy a doboz kirepül a kezéből, ő sztoikus nyugalommal figyeli annak útvonalát, egészen a férfi lábfejéig. Onnan kérdő ábrázattal pillant a szemeibe, majd megint annak lábára. Mutatóujjával arrafelé bök és ekkor felüvölt a szőke. A nő unottan megforgatja szemeit, közömbösen, hűvösséget színlel. A való igazság az, hogy szíve hevesen verdes mellkasában, amitől megsüketül. Na, ez az egyik oka annak, hogy gyűlöl halandónak lenni! Minden sokkal nehezebb... Megpróbál tudomást sem venni a fickóról és a megbűvölt képéről. Hiába simogatja ketyegőjét...
- Gondoltam ez a ... stílus, ahogy a parasztok nevezik, ... barátságosabb. - nem is néz a férfi szemébe, mintha valóban nem izgatná, ám ekkor megtorpan és rögtön pontosít. - Nem mintha barátkozni akarnék bárkivel is, de nem árt, ha az álcám tökéletes. - vállat ejt, majd az italok közelébe húzódik, ami azt jelenti, hogy Fandral közelébe is. - Nem tetszik? - egyik tenyerével tincsei alját cirógatja, igazgatja.
Elnézi az üveget, forgatja a kezében. Nem igazán foglalkozik vele, miféle, próbál rájönni, hogyan jusson bele.
- Miért nem korsóban hoztad? - értetlenül pillant a hajdani arany sziluettre, majd ahogy közelebb oson hozzá, megfeszíti izmait. Lapos pillantás, enyhén emelt szemöldök. Lenéző próbál lenni. Hagyja, hogy a másik megmutassa, hogyan, miként juthat a szédítő aromához. No, igen! Egy dolog, amit kifejezetten élvez az emberségben! Az, hogy az alkohol segítségével feloldódhat. Bár nem foghatna arra minden egyes bódult éjszakát és áttáncolt pillanatot, de mégis. Igenis megteheti! Úrnő, oké?
- Akkor egész estédre!- lágyan koccintja üvegét a férfiéhoz. Ő már kortyolja, amikor Fandral olyasmivel illeti, melyre korábban még nem volt példa, ahogy nem nevezte előtte senki, soha. Elvéve az üveget, ajkai résnyire nyíltan húzódnak karcsú mosolyra. - Ne hízelegj, kölyök. - csóválja meg a fejét, a pultnak támaszkodik, amíg a férfi a kanapéra huppan, s elnyújtózik azon. Háttal áll neki, mellkasán szétbontott tenyérrel csillapítja légzését. A kérdésre felnyög, de újból kortyol az italból. És még legalább háromszor megteszi, mielőtt a fickó felé fordulna.
- Nos... - egyik kezét kitárva körbe mutat az apró fészken, melyen igyekezett picit otthonosítani, rendet tenni, ilyesmi. Lopott innen-onnan ezt-azt bele és még el is mosogatott! És ki is mosott a lenti mosodába, egy kis sráctól nyert aprót! (Villantott...)
- Arra gondoltam, keresek magamnak egy férjet. - hangja picit keserű, ahogy keresi a szemkontaktust. - Úgy tudom vannak errefelé hősök, meg béna mágia használók. Ha sikerülne az egyiket megszerezni...- kihúzza magát, de nem mozdul a pult mellől.

i'll be there | érezd magad megtisztelve! ... kölyök!!  

Vissza az elejére Go down

Fandral

∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Hétf. 27 Aug. 2018, 16:46
Ugrás egy másik oldalra



what am I to you?
The secret of change is to focus all of your energy, not on fighting the old, but on building the new...

Teljesen megbabonázza a nő átalakulása; egy pillanatra még azt is megkérdőjelezi, Hela nem szerezte-e vissza teljesen titokban a varázserejét, mert ketyegője már a látványtól elszabadult a bensőjében. Félreértés ne essék, hű hódolója volt az éjsötét, hosszú fürtöknek, melyek cirógatták bőrét, mikor úrnője szeretkezés közben felette hullámzott, és valószínűleg pár hét, hónap elteltével hiányolni fogja majd őket; ám most, az újdonság varázsa leveszi a lábáról, olyannyira, hogy megszűnnek a legalapvetőbb funkciói is testének, és leejt mindent a kezéből. Beszéd? Ó, az sem megy, csak hebeg-habog, főleg, amint Hela közelebb húzódik, és megcsapja orrát a nő finom, jellegzetes illata.
- Nem...Persze, igen... Úgy értem, az álcád nagyon is tökéletes, úrnőm. Senki sem fog gyanút, bár attól félek, óvatosnak kell majd lenned - Nehézkesen, nagy harcok árán talál csak vissza nyelvéhez és a beszéd áldásos képességéhez. - Attól tartok, szépséged köréd vonzza majd az összes alpári tahót - Ezt a kifejezést az egyik munkatársától tanulta, a hölgyemény így nevezte a korabeli férfiakat, kik túl elszántan nyomulnak rá. Attól fél, Hela is rengeteg hódolót szerez majd így, és ez a gondolat arra készteti, ne akarja egy pillanatra sem magára hagyni.
- Korsóban is isszák, de gondoltam, kipróbálhatnánk valami újat - mosolyog, majd koccint a nővel. Az alkohol most jól jön, nagyon is jól.
- Kölyök? - sértetten visszhangozza a kérdést, de látja úrnőjén, hogy megérintette a bók, így inkább nem áll le vitatkozni, csak lehuppan a kanapéra és ellazul. Próbál. Talán sikerülne is, ha nem terelné tudtán kívül is végzetes témára a beszélgetést.
Elismerőn hümmögve pillant körbe a lakásban. Most, hogy jobban megnézi, tényleg szép rend lett. Egész otthonossá tette Hela ahhoz képest, Hell milyen rideg és barátságtalan hely volt. A férj szó hallatán azonban kiprüszköli a szájában ízlelgetett kortyot, kézfejével sután törölgetni kezdi borostáját.
- Férjet? Elment az eszed? - Jó, halandó vagy sem, ez a hangnem talán mégsem méltó úrnőjéhez, szóval szabadkozón visszakozik, felpattanva a kanapéról. Helához fordul, de nem lép közelebb, csak áll ott és próbálja feldolgozni a mellkasa által sugárzott fájdalmat. - Mi késztet rá ilyen hirtelen, hogy férjet keress? Ez rossz ötlet. Nincs szükséged senki másra, úrnőm... - leteszi az üveget a dohányzóasztalra, s végre rászánja magát, hogy Hela felé induljon. Léptei határozottak, ám egy-két lépésre megtorpan a nőtől.
- Asgardi vagyok, a kardforgatók legkiválóbbja. Ha férjet akarsz magadnak, válassz engem - tudja, hogy nem méltó Helához. Egy egyszerű bajvívónak semmi keresnivalója a Pokol úrnőjének oldalán. Mégsem képes lenyelni a gondolatot, hogy szeretett ex-istennőjét valaki más oldalán látja, mert akkor... - Mi vagyok én neked, úrnőm? - teszi fel a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztatja, ám csak most érett szóra benne igazán. Tekintete, eltorzuló vonásai fájdalmat, megbántottságot tükröznek, ahogy közelebb lép, szinte nullára redukálva kettejük közt a távot. Talán egyetlen szóval sem mondta még ki, de egy ideje már pontosan tudja, mit érez Hela iránt, és ha nem is reménykedett benne, hogy szerelme kölcsönös lehet... Mégis minek tekinti őt úrnője, ha ilyen könnyen félredobná? Tudnia kell a választ.



.... érzem, érzem.... tefruska.... | rádió |

Vissza az elejére Go down

Hela

∆ Hozzászólások száma :
67
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~



A poszt írója Hela
Elküldésének ideje Szomb. 08 Szept. 2018, 17:06
Ugrás egy másik oldalra



Jealousy is just love and hate


at the same time
Hízelgőnek találja a férfi hebegését-habogását. Nem mintha Helának szüksége volna az önbizalma dagasztásához bárkire, de jelen helyzetben, amikor ténylegesen nincs semmije, jól esik, ha érzelmeket vált ki Fandralból, már csak a külsejével is. Hiszi, hogy a mostanra sötét sziluett nem hazudna neki arról, milyennek látja arany glóriával. Suta mosoly csücsül ajkai szegletében, finom bólintások mellett hallgatja csak a duruzsoló hangot.
- Óvatosnak? Hiszen épp az imént mondtad, hogy tökéletes az álcám... - de képtelenség tovább szavalnia dallamos hangján, mert Fandral folytatja. Szemeit megforgatva kacagni kezd, játékosan csóválva közben a fejét. - Ha úgy véled erőm híján képtelen volnék megvédeni a testem, bátran kérdezz rá a szomszédban, hogy Victor, az a mihaszna kölyök hová tűnt... - szemöldökeit felvonja egy pillanatra, gonosz mosoly fut át ajkain. Igaz, hogy csak az alagsori pincébe zárta be három napja, de nem látta azóta se a félholdjait taperoló folyosólakó kölyköt, úgyhogy vehetjük kipipáltnak a dolgot.
Koccintásuk után, lefut torkán a savanykás íz. Szívesen issza, jól esik neki. Telített nyögéssel nyalja körbe rózsaszín szirmait, miután az utolsó cseppnek szánt folyadék is lecsúszik.
- Ezzel a színnel úgy nézel ki, mint egy éhes gyermek, akit elfelejtettek lehajítani a Taigetoszról. - orrát felhúzva somolyog, lerí arcán, hogy épp vöröslő almáit próbálja ennyire csúnya mód leplezni. Halk kuncogása azonban őszinte. Ez vajon már a sör volna? (Vagy a fél üveg bor, amit a szekrény felső polcára dugott?) Lágyan dől a pultnak, s onnan réved maga elé. A napjait kitöltő gondolatok végül ajkairól lepattogva betöltik a falak közti űrt - ám nem olyan hatást, /avagy épp olyant ér el!!/, amilyenre szíve mélyén vágyott.
Szemöldökei tökéletesre formált ívei felfutnak, ahogy tőle alacsony szintet üt meg Fandral, miközben felpattanva az ülőalkalmatosságról magára vonzza az úrnő pillantását. Kérdőn, őszinte kíváncsisággal várakozik, állát szegve puhán. - Talán eltitkolt képességeid közé tartozik, hogy méltó ellenfele légy majd Lady Deathnek, amikor újból találkozom vele? Mert erősen kétlem, hogy volna csekély esélyed is ellene. Vagy nekem. Nekünk. - rázza a fejét hitetlenül, közben lezserül a pultnak támaszkodik háta mögött. Kissé bódult mosolya, de arcáról határozott elszántság tükröződik, akkor is, ha a szíve feszül közben. Ahogy felé indulnak, úgy lesz bizonytalanabb a tartása.
Aztán megszeppen! Ajkai elnyílnak, ahogy szemei is elkerekednek. Döbbent arcot vág, hogy aztán nevetést erőltetve magára a fejét csóválja. - Ezt te sem gondolhatod komolyan... - ahogy lemállik arcáról az öröm utolsó pillére is, zavartra vált. Még a tekintetét is kerülni kezdi, lustán, nem-törődöm arcot vágva fordul az ablak felé - amíg az a kérdés elő nem kerül. Megdermednek arcán az érzelmek és tőle szokatlanul lassú, lágy mozdulattal fordul Fandral felé, aki már a levegőt elszívhatná előle, olyan közel lép őhozzá. Ahogy korábban még soha, most védtelenül, kiszolgáltatva áll előtte. S a kétségbeesés már mindkettejük szemében lángol. Megküzd a gombóccal a torkában (ami szintén új még neki és meglehetősen kellemetlen), a fejét lágyan, nemlegesen csóválgatva pár pillanatig. Az alkohol volna? - Fandral... - nem szokta nevén szólítani, így ez érezhetően fontos pillanat, miközben csitítaná, s némán kérné, ne akarjon tőle olyasmit, amit nem lehet. Mégis, ahogy lélektükreik egymásba csapódnak, durván és könyörtelenül szomjazva a másikét, ajkai elnyílnak. - Lehetetlen, nem lehet. Nem történhetett ilyesmi, mert ez ostobaság. Nevetséges és szánalmas. - továbbra is a fejét csóválja, s bár próbál undort festeni arcára, gyönge próbálkozás mely nem győzi le az ott ülő fájdalmat és reménytelenséget. - Te csak egy fogoly vagy. A foglyom. Voltál, csak voltál. Már... már nem. Már elengedtelek. Én elengedtelek... - aztán pillantása a durva, mégis feszes vonású ajkakra zuhan, hogy aztán zaklatott légzését próbálja csillapítani. Megköszörüli a torkát, majd a sörért nyúl, hogy további kortyokkal öblíthesse az igazságot. - Egy lehetetlen véletlen vagy. - lép el a férfitól, hogy az üveggel együtt a pult másik oldalára álljon. Távol a férfitól. - Miért vagy még velem? -


never enough | hú, felvágták a nyelved? hova ez a... bátorság?  

Vissza az elejére Go down

Fandral

∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Pént. 21 Szept. 2018, 20:51
Ugrás egy másik oldalra



what am I to you?
The secret of change is to focus all of your energy, not on fighting the old, but on building the new...

Szemöldöke a magasba szalad, ajka pedig azt a bizonyos néma ó-t formázza, mely jelezheti Hela számára, hogy épp valami nem túl midgardi tettet hajtott végre. Fandral gondolkodóba esik, erről tanúskodik ráncba szaladó homloka, majd csücsörítve ejti balra fejét, amint konklúzióra jutott és eldöntötte, hogy annyira végül is nem számít, mi lett a szomszéd kölyök sorsa. Sosem kedvelte amúgy sem.
- Erre a Victorra még visszatérünk - ígérteti meg vele a kötelességtudata és az erkölcsössége, ám ennyivel át is lépi a témát. Minek fecsérelje tovább egy embergyerekre az időt, amikor fontosabb megbeszélnivalójuk is akad?
A vicceskedő megjegyzés épp csak mosolyt csal az arcára. Nem a sértésbe bújtatott humor deríti jókedvre, sokkal inkább az, hogy viszonyuk ennyit puhult az elmúlt hetek során; viccelődnek egymással. Már nem cellába zárt rab, kinek csak a testét használják, hanem annál több. Legalábbis ezt szeretné hinni, ám reményei hamarost szörnyet halnak.
- Nem kell azért férjhez menned valakihez, hogy a védelmét élvezhesd! - Úgy legyint, mintha egyetlen dühös csapással akarná elhessenteni a nő gyenge kérdését. Hiszen Midgard tele van önjelölt és szerződtetett hősökkel, akik arra esküdtek, hogy megvédjék azokat, kik képtelenek rá. Ettől még a hasztalan parasztok nem mennek hozzá egyikükhöz sem. - És ha mégis? - dacol, s vakmerőségén igen nagyot dob, hogy tudja, az úrnő már védtelen. Nem biztos, hogy Hellben lett volna ereje ilyen hangszínt megütni, ám most egyenlőnek, vagy legalábbis közel egyenlőnek érzi magukat ahhoz, hogy felvegye a kesztyűt úrnője ostoba viselkedésével szemben. Elég vakmerőnek ahhoz, hogy egyáltalán ostobának merje titulálni.
A nő előtt áll meg, befurakszik az aurájába, makacsul tör utat magának. Válaszokat akar, ezt sugallja kemény tartása és pillantása egyaránt, amint pedig Hela meginog, Fandral, mint kiváló bajvívó, rögtön kihasználja a rést és szúr.
- De nem mentem el - Hela még épp időben menekül el, mert a férfi már emelte a kezét, hogy magához láncolja és eltöröljön minden akadályt kettejük közt. Az utolsó pillanatban, egyetlen szívdobbanással marad le, ám az elegendő a szőkeség számára, hogy a pult túlsó felére szökjön, onnan dobálva tovább bántónak szánt megjegyzéseit.
Fandral követi, lépte csak először bizonytalan, míg a választ keresi magában.
- Nem tudom. Talán azért, mert megszoktam a jelenléted. Talán mert nincs hová mennem. Talán vonzónak tartalak - sorolja a lehetséges érveket, majd kezét a pultra támasztva megáll egy pillanatra a kanyarban, szemét lesütve rebegi el az igazságot. - Ám sokkal inkább azért lehet, mert megkedveltelek. Elkezdtem gyengéd érzelmeket táplálni irántad, úrnőm. Helytelen, megvetendő, de szívemnek kedves érzéseket - tehetetlenül tárja szét kezét, hiszen nem volt beleszólása. Küzdött ellene. Ám így alakult, és jelen pillanatban semmiféle megbánást nem érez, hiszen az, ahogy a nőt látta az elmúlt hetekben, megerősítette szíve választásában.
- Nem most kezdődött, hanem már odalent. Már akkor éreztem, mikor először álltunk szemtől szemben, mikor először érintettél... - Pillantása lejjebb siklik, végigcirógatja a nő lágy vonalait, igéző pillantásától egészen csábító bokájáig. - Testiségnek indult, őrjítő, fizikai vágynak... Aztán több lett. Elmélyült. Mint pók, úgy fontad körém a hálód, és már nem akarok szabadulni. Nem akarlak más férfival látni - Utóbbit enyhe nehezteléssel, duzzogva fűzi hozzá, gyermekien összepréselt szájjal. Lassú léptei egyre közelebb viszik Helához, hiába menekül, ezúttal Fandral nem ereszti. Amint kartávolságon belülre jut, kinyúl érte és magához húzza.
- Te hogy érzel irántam? - indulatai levedlik a jómodorát. Később majd az úrnője bocsánatáért esedezik, most azonban tudnia kell az igazságot, muszáj kiszednie Helából, míg ennyire sebezhető. - Felelj, te nő!



úgysem ölhecc már meg!  hmm  | rádió |

Vissza az elejére Go down

Hela

∆ Hozzászólások száma :
67
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~



A poszt írója Hela
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 18:37
Ugrás egy másik oldalra



Jealousy is just love and hate

at the same time
Egyszerű, rideg, közönyös vállrántás a felelet a szomszéd kölyökre vonatkozó téma végett. Hela egy istennő, egy uralkodónő, a halál megtestesült formája, csak ne akarjon semmire se visszatérni a kis bajvívó... - gondolná. Gondolhatná, csakhogy mostanra már nem több egy egyszerű halandónál. Kevesebb, mint a legtöbben. Nincs neki semmije sem. Gyengébb, mint azok, akikkel valaha megütközött. Éppen ezen okból kifolyólag talán jobb is lenne a helyzet, ha egyszerűen sarkon fordulna és addig menne, amíg meg nem leli azt a személyt, aki segíthet rajta. Lehet, hogy nincs bűverő vénáiban, de nő, egy akaratos nő.
Szemöldöke enyhén megemelkedik, amikor Fandral indulatos dacban fejezi ki a véleményét a nő ötletével kapcsolatban, méghozzá egy magabiztos és megdönthetetlen érvvel támogatva nemtetszését. - A két szép szememért egyik bugris halandó se fog élőfalat alkotni, ha úgy alakul... - erőltetett, megjátszott nevetéssel, gunyorosan csóválja a fejét. Szegezi fel állát, tekintetét magabiztosan megakasztva a mostanra ébenfekete koronával keretezett arcon. Még ha hízelgő is a férfi tiltakozása, tiltott a nő számára. Még ha vágyakozna is utána, ostobaság volna. Huncut remény ragyogja be éjsötét szívét annak kapcsán, talán nem csak az ötlete az, ami ekkora felháborodást kelt a férfiban. Ajkai szavakat formálnak, hogy rögvest visszavágjon a férfinak, de aztán a kérdés megakasztja ebben, s visszanyeli minden betűjét. - Ne szórakozz velem, kicsi vívó. - megjátszott kacagással inti le a férfit. Miért kellene komolyan vennie? Ugyan, miért kéne elhinnie Fandral bármelyik szavát? Tény, hogy mellé szólna az, hogy még mindig mellette van, de ki tudja, hogy miért. Ostobaság lenne azt feltételeznie, hogy a nagy Odin lojális katonája, Thor hűséges barátja majd csak úgy félre hányja barátai, családja, népe iránti szeretetét éppen egy ilyen kifacsart lelkű asszonyért. Ostobaság - ez pedig szemeiből szikrákként le is pattog, érthetővé téve a férfi számára, mennyire süket fülekhez beszél. S, ha még fülei nem is volnának azok, szíve zárva.
A férfi közelsége persze elijeszti. Nincsenek démonok, halálzabáló bestiák, avagy körülötte ólálkodó gyilkos lelkek, hogy elriasszák mellőle a másikat, így aztán annak veszélyes közelsége miatt, nem állhatja annak közeledtét. Emiatt oson el gyáván és szégyenkezve a pult túloldalára, hogy onnan dobálózzon talán erős és fájdalmas szavakkal. Tényekkel és okokkal szúrjon oda a férfinak, hogy a legcsekélyebb esélye se lehessen meg annak, amit annak idején a trónon suttogtak el gyilkos szíveik egyesülése alatt.
Épp csak válla fölött tekint oda a másikra, mint egy fa törzse mögött megbújó őz, úgy pillant oda-oda rá. Hogy annak mozdulatai, gondolatai, avagy az ajkairól lepergő szavak riasztják, képlékeny a nő számára. A nő mellkasa hirtelen sebesebben kezd emelkedni, kipirul. Gyűlöli az emberi testet, ez hét szentség! Zakatol a szíve, a pulzusa az egekbe. Elájulhatna. És még a nyamvadt térde is remeg. Látja, hogyan támaszkodik Fandral a pultra, miközben megteszi vallomását. Megriad azoktól. Feje lágyan oldalra billen, mély levegőt kell vennie. Tátogna, bele-bele kezdene a tiltakozásba, de a szavak elérik őt és durván szétszaggatják apró darabjaira. Ez volt az, ami miatt kegyetlenné vált. Ez volt az, ami miatt megátalkodottan kavarta a sötétet. Ez. A hiánya annak, hogy valaki így érezzen iránta. Most, hogy előtte áll valaki, aki meglátta a szörnyetegben a szépet, a szerethetőt, lehetséges, hogy egyfajta halandók által megélt pánikroham telepszik mellkasába apróra kucorodva. Épp nagy segítség, hogy a férfi megérkezik elé és magához rántja, mert lehet, hogy a nő ott ájul el. Hűvös, jeges falai olvadnak az érintésre, hát még a szavak erejére. Hányszor vívott szópárbajokat ezzel az asgardival... ó, de hányszor. Most mégis, ahogy számonkérőn csapdába ejtik és kikövetelik belőle a választ, úgy érzi semmi ereje sincs harcba szállni.
- Ne merészelj így beszélni velem! - kapja fel szabad kezét, hogy mutatóujjával fenyegető helyzetbe kerülhessen. - Te nem követelhetsz tőlem semmit! Semmit. - rázza a fejét nemlegesen, a mellkasa mégis heves dörömbölés otthonává válik, miközben farkasszemet néz az indulatoktól dagadó férfias sziluettel. Sosem tapasztalta még Fandraltól a keménységet, a határozott kiállást, így nem csoda, hogy megrémíti őt. Hiába vagy a halál úrnője, ha megfosztanak képességeidtől, te sem vagy több egy egyszerű, ostoba fruskánál, aki a szíve után megy.... - Szánalmas, hogy így próbálsz az életedért könyörögni. Elég lenne egy kanál, egy ilyen apró gyermekkanál, hogy végezzek veled és ezt tudod jól, csak ezért hazudsz nekem ilyen gyönge szavakat. Semmi más okod nincs rá. - kiabál már szinte, ahogy próbálja az erős szorításból kitépni a karját. - Miért nem futsz haza Thorhoz? Annyi nő törne fel örömkönnyeiben... - szinte sziszegi ezeket a szavakat, miközben dacol magával és a férfival is, s olyasmi történik vele, ami soha hosszú leélt élete során. Szeme sarkában a látótér elhomályosul. - Aghhh még ez is! Gyűlölöm ezt a gyenge testet... - törli meg a szemét, majd egyetlen mozdulattal törli képen Fandralt. - Miattad bukott fel a gyengeségem! A legrosszabbat művelted velem. Boldog vagy hát? - hangja rekedtes, ahogy remegve rezonál a konyha falairól visszacsapódva.

diamond heart | te Fandral, ugye tudod, hogy vissza fogom kapni az erőm egyszer?  awhh   

Vissza az elejére Go down

Fandral

∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Csüt. 25 Okt. 2018, 20:19
Ugrás egy másik oldalra



what am I to you?
The secret of change is to focus all of your energy, not on fighting the old, but on building the new...


- Én igen - vallomása csendes, mint falevélről lecsurranó csepp, mégis heves és akaratos. Talán Helának fel sem tűnt, oly régóta próbál szolgaként tekinteni Fandralra, de az ifjú vívó eddig vajmi kevéssé lett volna hajlandó feláldozni bármit is a nőért. Engedelmeskedett, hogy élhessen, de nem azért élt, hogy úrnőjét szolgálja. Így hát vallomása mérföldkő lehet, hiszen tényleg úgy érzi, hajlandó lenne eldobni az életét, ha ezzel megmentené a nőt. Ennyire fontossá vált számára, függetlenül attól a nagyon is méltó erkölcsi dilemmától, méltó-e rá a másik azon bűnök tükrében, melyeket elkövetett.
Csak a szeme felesel a nő rivallására. Fandral szeretné a képébe mondani, hogy igenis van hozzá joga, igenis egyenlőek és bármit megtehet Helával, mert... Mégsem teszi, az utolsó pillanatban valami lefogja nyelvét, talán a józanság egy suhintása. Halandó vagy sem, a Pokol úrnője volt egyszer, és ki tudja, mi vár rá a jövőben; a férfi viszont örökké asgardi volt és lesz is. Hela joggal követeli a tiszteletet, amit Fandral megvont tőle.
- Teáskanál - fel sem tűnik neki, hogy kijavítja a botlást, mert a vita heve rögvest tovább sodorja. - Nem szükséges olcsó csaláshoz folyamodnom, mint a hazugság. Ha félnék tőled, nem lennék melletted, ahogy akkor sem, ha nem kívánnék veled maradni. Mégis mibe kerülne elmennem? - vitatkozik, s nem törődik vele, ha az érvei nem elég meggyőzőek. Fandral mindig is a becsület mintaképe volt, így hát a feltételezés is felháborító, hogy pont egy istennőt akarna hazugsággal befűzni. Amúgy is úgy hiszi, anélkül is képes lenne kedve szerint bármikor elcsábítani Helát... Ezt persze nem fűzi hozzá a megjegyzéséhez, mert teáskanál vagy sem, igenis kinézi a másikból, hogy leöli vele.
A könnyek láttán visszafogja magát, csodálkozva nézi a másikat, nem érti a heves érzelmek, meg úgy egyáltalán az érzelmek okát. Ha Hela ennyire nyilvánvalóan nem vágyik Fandral társaságára, ahogy azt próbálja az orra alá dörgölni, akkor mire fel jönnek a könnyek? Csak kamu van a dologban, a férfi orra jól kiszimatol ennyit, már csak azt nem tudja, hol keresse a turpisságot. Mire azonban ismét rákiabálhatna a nőre, hogy akkor most mégis mi van, döntse már el, az arcán csattan egy jókora pofon, mely jóidőre elnémítja. Nem csak azért, mert hirtelen csillagokat lát tőle, hanem mert fogalma sincs, mit kezdjen a hozzávágott szavakkal. Jobban csípnek, mint a pofon helye.
- Úgy festek?! - emeli meg hangját, de már kifogyott belőle a harag. Állja néhány szívdobbanásig a nő pillantását, bármilyen izzó is legyen, aztán bólogatni kezd, inkább csak saját gondolatai összegzésére, mintha hosszú benső csata végére tenne pontot. - Kívánom, hogy te az légy, úrnőm - elnyúl a nő mellett, leemel egy üveg bontatlan sört a pultról, s úgy fogja magához, mintha pajzsa lenne. Szüksége is van rá.
- Bocsáss meg. Túlléptem a határt - motyogja, de hangja semmiféle megbánást nem tükröz, és már fordul is jobbra, hogy magára hagyja a nőt. Ha Hela nem állítja meg, szótlanul letelepszik a kanapéra, felbontja a sört és bekapcsolja a tv-t, hogy megtöltse zajjal a lakást, és ne kelljen tovább hallgatniuk egymást...



igenis, úrnőm! természetesen, úrnőm! nagy szemek   | rádió |

Vissza az elejére Go down

Hela

∆ Hozzászólások száma :
67
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~



A poszt írója Hela
Elküldésének ideje Csüt. 01 Nov. 2018, 18:59
Ugrás egy másik oldalra



Jealousy is just love and hate

at the same time
A halk vallomás azonban nekiütközik a nőnek és teljes erejével elsodorja a betonvázat, amit felépített. Nem csak a férfi közelsége, annak szívének ritmusa, teljes lelkének jegyei borítják fel. A kötődés, ami csak a játékról és a vágyakról, az örömökről szólt, mára béklyóba zárta mindkettejüket. Hela tagadhatja, állhat ellent és építhet falakat maga köré, Fandralt nem fogja azokon túl látni - mert már régen odabenn tartózkodik vele. Hogy erre, mikor került sor... Talán az első alkalommal, amikor a vívó szépnek nevezte, vagy amikor mellette maradt, vagy amikor a csókok már nem kierőszakolt csendes kiáltásokban fulltak el, hanem néma vallomásokban. S most farkasszemet kell néznie a teljes, lecsupaszított igazsággal, ugyanis a férfi nem tágít kiállása mellől, sem pedig az érzései mellől. Hela azonban gyáva ehhez. Nem merné felvállalni, hogy mi történt. Hogyan is tehetné? Hell egykori Úrnője. Ő a Halál istennője, nem egy holmi asgardi semmittevő leányka, aki újabb trófeaként tündökölhetne. Nem állhat be a sorba, egyszerűen nem teheti. Mégis, minden egyes sejtje reagál a férfi vallomására...
A kijavításra összeszűkülnek szemei, de a további megjegyzések beléfojtják a szót. A szavak torkán akadnak, s visszapotyognak a gyomrába. A vénáiban áramló meleg vér kihűl. Arcára tónus költözik, lehetséges, hogy bele is pirul a férfi szavaiba. A kérdés olyan területekre csapja át a beszélgetésüket, ahonnét nem tudja megmenteni, sem könnyíteni, vagy enyhíteni a veszekedést közöttük. Hiába nyílnak el ajkai, nem felel. Helyette a teste kezd el beszélni. Könnyek törnek át az eddig soha nem síró íriszek falain, hogy a lelkében összegyűlt fájdalmat eképpen villantsák meg a világnak. Szégyelli, rettenetesen szégyelli, tán ezért is emel kezet a férfira. Tény, hogy annak szavai is hozzájárulnak a mélyről jövő gyötrődéshez, de az is biztos, hogy a saját magában dúló háborúnak lenyomatát is tükrözik Fandral arcán a vörös ujjak nyomai. Az éles, s hangos kérdés végett megrezzen, tudván nincs hatalmába erő, hogy pajzsot formáljon a férfi ellen, ha szükséges volna... Ám nem lesz az. Egyszerűen elnyúl mellette, boldogságot kíván neki, majd faképnél hagyja őt. Hela pedig mindezt ázott szemekkel, reszkető vállakkal és ajkakkal nézi végig.
Még hallja, hogyan kapcsolja be a varázsdobozt Fandral, de ő ekkor már a fürdőszoba felé rohan, hogy annak ajtaját becsapva megadja a térdeinek, amire kényszerítik. Lezuhan a lábaira, s engedi a halandó testének, hogy a sírása felszínre törjön. Gyűlöli a halandóságot. Megveti és szégyelli mindazt, amire kényszeríti. Beleroppan, hogy fájdalma látható és ennyire megalázza. Istennőként erre nem került sor, soha. Apróra kucorodik, próbálja némán elintézni a halandó átkot. Hiszen ezer réteg borítja be azt, ami Ő valójában. Mégis, ha legbelülre, a legmélyére ásunk, ő sem több annál, mint a többiek. Egy lélek - ami a szeret után áhítozott, s evégett megkeseredett. Most pedig, hogy meglelte, hogyan maradhatna az, aki volt? Nem lehet. Így helyes. Lassan felegyenesedik, majd a tükör elé lép.
- Annyira... - tulajdon szemeibe mondja, hiszen magának nem hazudhat. A folytatás fátyolosítaná íriszeit, ezért nem mondja végig. Hitvány dolog, hogy nem elég gondolnia rá - tennie is kell azért, hogy szép lehessen. Megtöröli arcát, majd mindenféle emberi kencékkel éri el, hogy ne látszódjon az összeomlása.
Amint elkészül, megtörölgeti kezeit. Végül pedig elhagyja a lakást, hogy kiszellőztesse a fejét és távol legyen Fandraltól, a szívétől, attól, ami nem lehet az övé...

you are the beauty in this story | annyira ügyes fiúcska vagy awhh   

Vissza az elejére Go down

Fandral

∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Szomb. 03 Nov. 2018, 16:28
Ugrás egy másik oldalra



i think i love you more
The secret of change is to focus all of your energy, not on fighting the old, but on building the new...


Egyhangúan mered a csacsogó dobozra, fel sem fogja, mit lát, csak a semmibe révedve igyekszik összekaparni magát. Tudta, hogy semmi esélye Hela mellett, és mégsem tudta igazán - azt hitte, a valóság felszínét kapargatja, mikor azt remélte, helye lehet az istennő mellett, de Hela az arcába vágta a valóságot. Senki ő a számára, még csak porszem sem a gépezetben. Semmit sem jelent, és soha nem is fog. Ha úrnője valaha is visszaszerzi az erejét, első dolga lesz megszabadulni a vívótól; ha pedig sosem szerzi vissza, idővel méltó férjet talál magának. A vég, az, hogy előbb vagy utóbb Hela kidobja Fandralt, elkerülhetetlen, már csak az a kérdés, mikor érnek el odáig.
Ebben a tudatban szenderedik el a kanapén, miután Hela elhagyta a lakást, és üresebbnek érzi magát, mint Hell celláinak mélyén valaha érezte.

néhány nappal később

Lekapcsolja a tűzről az ételt, a lábasból felszálló, tömött gőzfelhőket fujkálva emeli át az asztalra. Rongyot tesz alá, kipakolja a teríték mellé a poharakat is, aztán leveti kötényét és a helyére teszi.
Az ebéd elkészült, már csak Hela hiányzik. Ahhoz képest, hogy együtt élnek, az utóbbi pár napban lakótársának sem nevezné, hiszen alig látta a nőt. Csak annyi időt töltöttek együtt, míg keresztezték egymás útját az előszobában, és Fandral most először érzi úgy, meg kéne törni ezt a rossz szokássá berögződni készülő hangulatot.
Az ebéd hírével egyből Hela hálószobájához sétál hát, határozottan bekopog, s választ nem várva benyit.
- Úrnőm, kész az ebéd - közli, s bár arca mosolytalan, modora egyáltalán nem barátságtalan. Fásult inkább, a közéjük ékelődött ridegségbe belefáradt, hűvös. De nem dühös többé, és nem is lenéző. Békülni szeretne. Még ha kevés idejük is maradt együtt, mert sorsuk parallelje párhuzamosba készül futni, akkor szeretné azt a kevés időt békében és szeretetben eltölteni a nővel. Ahogy tőlük kitelik. - Kérlek, csatlakozz hozzám az asztalnál - Nem vár választ, kihúzódik a szobából, az ajtót viszont tárva-nyitva hagyja, enyhe agresszivitásával jelezve, nem óhajt ellenvetést Hela részéről. Épp elég sokáig gyerekeskedtek már. Fandral a konyhában fogja őt várni, az asztalnál ülve, és eltökélt szándéka addig nem hozzákezdeni az ételhez, míg a nő meg nem érkezik. Ha kell, órákat is vár.



kapok érte jutalmat? *-*   | rádió |

Vissza az elejére Go down

Hela

∆ Hozzászólások száma :
67
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~



A poszt írója Hela
Elküldésének ideje Vas. 11 Nov. 2018, 13:11
Ugrás egy másik oldalra



Jealousy is just love and hate

at the same time
Napok teltek el, mióta olyan súly telepedett kettejükre, amivel már nem bírt el egyikük sem. Büszkeségébe kapaszkodva elhagyta a lakást, hogy könnyeinek valahol a szabad ég alatt adjon utat. Szégyen és gyalázat, hogy egyáltalán születtek könnyei! Ezzel a hátránnyal, hogy próbáljon meg szembeszállni Fandral bármelyik érvével? Sehogy. Így hát begubózott a világába, könyveket kezdett felkeresni, még Dr. Strange szentélyéhez is elment, hogy beálljon mágusnak, de elhajtotta őt valamelyik kis mugli-ivadék. (Igen, Hela belezúgott a Harry Potter szériába, mert a könyvek között még bizony azt is ajánlotta neki a könyvárus, mikor a mágia után érdeklődött nála...)
Mostanra eltávolodott annyira a külvilágtól, hogy mindenféle jegyzetek, füzetek, könyvek lepték el a szobáját. Próbálta a midgardi tárlatházból felépíteni a tervét - sikertelenül. És nem segített neki, hogy nem volt kapaszkodója. Azon viszont határozottan, hogy nem gondolt egyfolytában Fandralra és arra, ami közöttük történt. Újra kezdte visszanyerni a magába vetett hitét.
A kopogásra megrezzen kissé az ágyon ücsörögve, épp bújva az egyik tanulmánycikket, majd felkapva a fejét - már szólna is: Tűnj el! - csak hogy mielőtt bármit mondhatna, a férfi már behatol a magánszférájába. Ajkai elnyílnak, ahogy tekinteteik találkoznak. Mostanában nem volt példa rá, Hela nagyon figyelt rá, hogy ne nézzenek egymás szemébe, mikor elhaladt mellette, szót se igazán váltott vele. Apróra, puhára húzódott és elvonult mellette. Most pedig, hogy ismét a szemébe nézhetett, bukfencezni kezd a gyomra.
- Gratulálok. - kissé határozatlanul nyögi, valamint értetlenül, miért is van neki ahhoz köze, hogy a kisvívó kész az ebédével. Tekintete ide-oda ugrál, pontról-pontra, mintha a szoba egyszeriben választ adhatna. Nem bántó, vagy sértő, inkább csak értetlen. Főként legutóbbi konyhai beszélgetésükre vonatkozóan. Aztán megérkezik finoman a parancs kérés formába csomagolva. Remek álca - büszke rá a nő! Hela megmosolyogja, amikor Fandral hátának már nyoma sincs. Kedve volna csupán becsukni az ajtót és visszafordulni az olvasmányai fölé, de talán helytelen volna. Talán ez az ebéd majd mást hoz, talán egy búcsú, vagy egy újrakezdés. Bármi is legyen, Helának három perc kell hozzá, hogy megérkezzen kissé sután az asztalhoz és helyet foglaljon Fandrallal szemben.
- Mikor indulsz? - kezd bele az ételek tányérra pakolásába, mintha nem is érdekelné a válasz. A kérdése egyértelmű célzás, talán rideg, nem helyes kezdés, de fontos. - ... Ne menj el búcsú nélkül. - igazít a tálaláson, tölt magának egy kis bort, ha nem volna kitöltve, majd annak kortyolására fókuszál, mit sem figyelve a vívóra, mit motyog.

you are the beauty in this story | lehet egy kívánságod...  nem tetszik    

Vissza az elejére Go down

Fandral

∆ Hozzászólások száma :
50
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Szer. 28 Nov. 2018, 22:01
Ugrás egy másik oldalra

center>

i think i love you more
The secret of change is to focus all of your energy, not on fighting the old, but on building the new...


Nehezen olvas manapság a nőből, ami furcsának tűnhet annak tudatában, hogy soha ilyen közel még nem voltak egymáshoz - semmilyen értelemben sem. Hela mégis kiszámíthatatlanná vált a vívó szemében; sejtelme sincs, mely mozdulatával, gesztusával miféle lavinát indíthat el a nőben. Így aztán Fandral is óvatosabb lett, főleg a vitájuk óta, ahol bár jóformán teljesen megnyílt és kiadott magából mindent, mégis süket fülekre talált. Thor felbukkanását tekinthette volna égi jelnek is, ösztönzésnek arra, hogy tovább lépjen, csak az a baj, hogy mindegy, milyen messzire vonszolja vázát az úrnőjétől, a szíve attól még ugyanúgy lebilincselve hever majd Hela lábai előtt, örökkön örökké. Egy ilyen férfi csak egyszer esik komolyan szerelembe.
Csendben, árgus szemmel figyeli, Hela szőke sziluettje hogyan siklik a reggelizőasztal túlfelére. Elfojt egy mosolyt, hálásat és megkönnyebbültet, amiért a nő nem hagyta figyelmen kívül a kérését és csatlakozott hozzá. A kérdés azonban lehűti jókedvét, fanyalogva döfi villáját az első falatba.
- Miből gondolod, hogy elmegyek? - érdeklődik, habár nem csinált nagy titkot Thor látogatásából, mégsem ültek le azóta egyszer sem, hogy megbeszéljék a hogyan továbbot. Akkor sem, ha Fandral már döntött. - Miből gondolod, hogy nem maradok itt veled? - Aranya mögött reménykedő fény gyúl, figyelmét az étekről egyből teljes odaadással Helának szenteli. Ha csak a nő marasztalná! Ha csak egyetlen szóval éreztetné, hogy nem akar tőle elválni! Semmi nagyobb vagy meggyőzőbb ürügy nem kéne számára, hogy örökké úrnője oldalán maradjon.
Észleli, hogy Hela a borért nyúl, így elorozza előle az üveget és maga tölt neki, aztán a saját poharába is önt a bíborból. Nem mond tósztot, nem is kortyol belőle még, túl feszülten várja ahhoz a választ.
- Kóstold meg ezt is - A jobbján heverő tálat Helának kínálja. Mézbe áztatott almafalatok incselkednek benne - édes, mint a remény.



téged kívánlak!   | rádió |

Vissza az elejére Go down

Hela

∆ Hozzászólások száma :
67
∆ Tartózkodási hely :
~NY (yet)~



A poszt írója Hela
Elküldésének ideje Vas. 09 Dec. 2018, 17:47
Ugrás egy másik oldalra



Jealousy is just love and hate

at the same time
Mondhatni a forróság, ami kifejező volt kettejük között gyakorlatilag mindig is, most éppen ennek ellenkezőjévé vált. Dermesztő fagy vonult a falak közé, elválasztva őket egymástól. Hela nem pajzánkodott be a tévé előtt ülő ölébe - amit amúgy megtett, egy-egy pohár bor után. Sőt, a fürdőbe se rángatta már magával, de még csak együtt sem aludtak. Igaz, hogy utóbbira alig volt példa, de volt. Most, el sem tudta volna képzelni, hogy a közelébe menjen, nem hogy ott hunyja be szemeit, konkrétan mellette. Fizikailag. És bár fájt és keserves volt, jobb volt ez így mindenkinek. Fandral mindig egy tisztességes, becsületes asgardi lesz, aki majd Thor mellett kíván harcolni. Ő pedig? Nos, az ő jövője egyelőre még nincs kőbe vésve, de alakulhat még sokféleképpen. Egy biztos, sosem fog beleilleni a képbe, nem lesz közös vászonra festve végül az életút, amin haladnak. Ezt pedig a férfinak is el kell fogadnia, minél előbb, annál jobb.
Nehéz úgy ülnie vele szemben, hogy közben ne pillantson fel a szemeibe, de nem teszi meg. Egyetlen egyszer sem teszi. Eljátssza, hogy lefoglalja az evés. Micsoda undorító halandó átok még ez is, folyton tudna enni!
- Nincs más választásod, ez magától értetődik. - nem csak arról van szó, mekkora ék született kettejük közé. Thor is ellátogatott Fandralhoz, s ha mindez nem volna elég, nekik nincs jövőjük így. Semmi esetre sem akarja tovább húzni mindezt. A legutóbbi vita alkalmával rádöbbent, hogy Fandral csak gyengített rajta, semmi mást nem adott. (Ami így nem igaz, de sose vallaná be.) Fandral elveszi a bort, tölt a nőnek, majd magának is. - Ne nevettess, kérlek. - továbbra sem pillant fel, megküzd azzal a falattal, mert a torkában átkozott gombóc próbál gátat szabni az evésnek és higgadt viselkedésnek. Ha van valami, amit gyűlöl a halandó létben, hogy sokkal koordinálatlanabb a szervezete fölötti uralma. A kedves ajánlás azonban ismét megremegteti belső kimért vázát, s úgy nyúl a tálért, hogy ujjai remegve veszik el a férfi biztos kezéből azt, ám végül nem mozdul meg vele, úgy fogja, hogy a vívóét is érintse közben.
- Fandral ... - ejti ki a nevét, 'mit csak igazán ritka alkalmakkor szokott megtenni. - ... vége van. A mi kis kalandunk véget ért. - ezúttal nem a tőle megszokott gőg beszél belőle, de hűvös. Ahogy mostanában mást sem képes nyújtani.

a szomszédból eközben... | hiszen megkaptál már...   

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

home sweet home - Hela & Fandral

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: New York-