KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: Magic of novelty - Sebastian & Sin

Sinthea Shmidt

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
♛ Unkown



A poszt írója Sinthea Shmidt
Elküldésének ideje Csüt. 15 Márc. 2018, 20:05
Ugrás egy másik oldalra


The magic of novelty
Sebastian & Sinthea
Tisztában vagyok vele, hogy a világ nem olyan, mint ahogy a tudósok leírják, hogy több, mint a Naprendszer, több, mint a Tejút-rendszer, és mi emberek, ennek csak töredékét látjuk, egy nagyon kicsi részét… Ami engem zavar, mindig is túl akartam látni a dolgokon, részese akartam lenni, ki akartam ismerni, hogy lehetőségeket kovácsoljak önmagamnak. Skadi remek lépés volt, kalapácsom új világot hozott az életemben, azonban kicsit másképp, mint terveztem, mert mint a Mjölnírnek, úgy Skadinak is van lelke, ami benne van a pörölyben, amit nem tudok elűzni, mikor megérintem és felemelem, amit nem tudok kizárni, ahogy az ereje az enyém lesz. Ott van bennem ő. Komolyan, viccet félretéve, úgy érzem, mintha személyiségem szétválna, és aztán volt a Loki általi New Yorki-i incidens… Ha-ha-ha. Azonban ez is egy jel, hogy a világ több, mint a Föld és annak a gépezetnek nem csak porszeme szeretnék lenni. Oh, nem. Sokkal, de sokkal többnek, lehetőségeim adottak, már csak keresnem kell, és aki keres, az talál is. Külön hírszerzői csapatot verbuváltam össze, hogy olyanokat keressenek, akiknek van egy kevés esélyük is, hogy már pedig nem földi lakosok. Mindig jöttek a listák, de nagyon minimális volt az, akiről kiderült, vagy mire felkaptuk volna a fejünket, már el is tűntek. Jól van, hát van még mit fejleszteni! Sajnos vagy sem, de újra ki kellett építenünk a Hydrának a szövevényes hálóját és a sebeket pedig be kellett foltozni, ehhez én pedig aktívan kerestem embereket. Szövetséget, alkut ajánlottam, amiben sok választási lehetőség nem volt, de az emberek fejét könnyű elcsavarni. A politikusokét pláne, mindenkinek van gyenge pontja, na de megint csak témát tértem.
Tehát volt egy csapat, aki hogy is mondjam, igen a földön kívüliekre próbált fókuszálni és nem a mai nap volt az első, mikor elém került egy fotó. A férfi természetesen nem volt benne semmilyen rendszerben, sem lakcím, sem gépjármű szám, mintha nem is létezett volna. Mily érdekes… Nem lehetett követni, mindig eltűnt, majd egy idő után feltűnt… Ki a fene ez?
A kávémba kortyoltam, miközben szemet forgattam. Hajnali délre járt és máris ugorjak… Nehéz sóhajjal álltam neki öltözni és varázsoltam magamat bájossá, mint egy átlagos nő… Na jó, annyira talán nem átlagos. Irány dolgozni!

Késő délutánra járt, mire megtaláltam. Ugyan, először csak szemügyre akartam venni, de ahhoz túl határozottan mozgott, egészen addig, míg egy sikátorban csak két lövést hallottam, majd betekintve két férfi feküdt a földön, körülöttük vértócsa kezdett nőni, egyik fejbe, míg másik mellkason kapta. Ohh… szegények. Biztos megérdemelték! Nem különösebben érdekeltek, szortírozhatóak, senkik, ugyan már… Viszont a férfi, aki a fegyvert fogta, sokkal de sokkal érdekesebb fajtába tartozott. Jajj, megöl a kíváncsiság, hogy ki is vagy. Megtermett, kimondottan magas, keleti vonásokkal, japán? Igen. Ember? Nem tudom…
Elmosolyodtam, ahogy végül ellöktem magamat a faltól. – Ezt nevezem – bólintottam nevetve, és tapsoltam párat a kezemmel, ami végleg megtörte a feszülő csöndet. – Ne is próbálkozz, ha lehet, felesleges kör lenne – böktem a fegyver felé jelezve, hogy nálam nincs, mielőtt belém eresztené a tárat. Ugyan, hízelgő lenne, de nem akarok újabb csini ruhát a kukába dobni, mindig ezek mennek tönkre! Mielőtt a golyó hozzám érne, már mögötte lennék… - Honnan érkeztél? – tettem fel az abszurd kérdést. Jajj, ki kezdene mesélni azonnal? De azért lehet próbálkozni, a remény hal meg utoljára. Kíváncsian, szórakozottan lestem rá, elemezve.

× Remélem jó, ha nem, tudod Smile  ×
Vissza az elejére Go down

Sebastian la Morte

∆ Hozzászólások száma :
38
∆ Tartózkodási hely :
Valahol az árnyékban



A poszt írója Sebastian la Morte
Elküldésének ideje Szomb. 24 Márc. 2018, 20:04
Ugrás egy másik oldalra

Nice, you have assume,
I have feelings

Egy újabb munka miatt járok a földön, és igazából tökéletesen átlagosnak tűnök a sok ember között, nem vagyok felismerhető mutáns, nincsenek külső jellemzőim, amik okot adnának arra, hogy azt higgyék más vagyok. A lelketlennek tűnő szemeim, nem számítanak. A városhoz közeli erdőségben rejtettem el a hajómat, és egy kis szerkezetnek hála elértem hogy ne látszódjon, így el sem lophatják.
Egy sikátorban sikerül lefülelnem a keresett két pitiáner tolvajt, akit nem a pénzért üldözök, hanem mert kárt tettek egy nekem kedves dologban. Történetesen egy nő féreg férjének baráti körét képezték és miután megbizonyosodtak róla hogy az meghalt menekülőre fogták, de én nem hagytam. Csak macska egér játékot játszottam eddig velük, és most jött el a pillanat hogy lezárjam ezt.
Fekete ruhámrejtekéből két pisztolyt húzok elő és egyszerre sütöm el, alig egyetlen másodperc késéssel, és máris két vörös lyuk díszeleg a testükön. Az egyiknek a fejében a másiknak a szívében. Nagyon szép látvány. Kitartom a kezem, ez a két patkány senkinek sem fog hiányozni sohasem. Elmosolyodom, de megzavarnak. A hang felé pillantok, és a pisztolyom is odafordul hogy újra lőhessek ha szükséges, de egy nőt pillantok meg. Felhúzom a szemöldököm, nem úgy tűnik mintha zavarná a két hulla tőlem nem messze.
- Kedvesek a szavaid, de miért is a dícséret? - kérdezem ahogy felé lépek, hogy le tudjam lőni ha szükséges lesz.
- Nem tagadom le - mosolyodom el, ahogy közelebb lépek egy kicsit.
- Nem kell tudnod honnan jöttem, és mit akarok. Úgyis végeztem már itt - fordulnék el, hogy elinduljak.

Vissza az elejére Go down

Sinthea Shmidt

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
♛ Unkown



A poszt írója Sinthea Shmidt
Elküldésének ideje Szer. 28 Márc. 2018, 09:00
Ugrás egy másik oldalra


The magic of novelty
Sebastian & Sinthea
Mint minden ember, egyszerű, megtermett, nem különösebben eltérő. A sötét ruhák sem zavaróan mások, valóban megkérdőjelezném, hogy nem-e ember. Nem is lepődnék meg, ha kiderülne, hogy de! Nem ez lenne az első, ami felesleges akna volt, egyszerűen nem tudjuk jól kiszűrni őket a rendszerből, van, akik teljesen beolvadtak, azokat végképp nem, vannak, akiket valamivel könnyebb, de hatalmas megfigyelőrendszert igényel az egész világon, nem olyan, hogy na most te. De miért? Honnan kéne tudni? Ő is egyszerű, emberi, maximum a kisugárzásában van valami túlvilági, ahogy a szeme üresen fénylik, nincs benne csillogás, mintha nem is élne, nem is mozgatná semmi sem, ez teszi megfoghatatlanná, merevvé, akár egy szobor. Na mégis kicsoda vagy? Egy elborult elme, egy gyilkos, vagy annál azért több? És nem tehetjük meg, hogy mindenkitől vért igényeljünk, hogy elemzésre elküldjük. Ennél összetettebb, bonyolultabb, nehezebb feladat, hogy megkeressük a különleges személyeket, ebben a SHIELD és egyéb adatbázisok ugyan segítenek, de még mindig nem elég. Nem elég… Már pedig egyre többen vannak a Földön. Lehet, hogy régebben is volt, csak akkor aztán végképp nem lehetett észre venni őket, vagy most jött létre valami vonzás? Köze lenne Thanoshoz, hogy a Föld ily népszerű? Vagy mindenkinek tetszik ez a bolygó? Nos, mivel a planéta részesei ők is, még ha kis időre is, ki lehetne használni őket… Csak meg kell találni őket.
A fegyverekre tekintek, és csak vágok egy grimaszt, ahogy még mindig rám szegezi. Nem megmondtam, hogy felesleges tartani őket? – Egy sikátorban tompítók nélkül? Meredek… De téged nem fognak elkapni, ugyebár – vezettem a témát, hogy a számomra lényegesebb dolgok felé haladjunk, ne pedig tereljen, üres köröket sokáig nem akarok futni, ha valóban üres járat lenne ez a találkozó. Egy röpke pillanatra újra a két pisztolyra néztem, melyek emberiek voltak, és ugyan amerikában legális viselni őket, de gondolom nem rendelkezik engedéllyel, ha ráuszítanék egy rendőrt, mily meglepő lenne. Hisz nem is létezik az emberi adatbázisok szerint.
- De én tudni szeretném – sóhajtottam fel. Így nem jutunk előrébb… Mi tenné őt földönkívülivé? Eddig semmi. Tökéletes maszkot visel, amit ripityára akarok zúzni, hogy végre megmutassa a valódi, csinos kis lényét. Mondjuk, én sem tenném önként, ha valaki elém állna, hogy na most akkor mesélj! – Nem tanították meg, hogy udvariatlanság távozni köszönés nélkül? Főképp egy hölgy társaságából, aki beszélgetést indítványozott? – jelentem meg előtte, ahogy odateleportáltam egy ezred másodperc alatt, és a két fegyvert kézzel azonnal felfelé toltam, mielőtt még rajtam suhannának át a golyók, ha ravaszt reflexből meghúzná, ami nem lepne meg, ha váratlanul éri a dolog. Mégis, ki vagy?

× Remélem jó, ha nem, tudod Smile ×
Vissza az elejére Go down

Sebastian la Morte

∆ Hozzászólások száma :
38
∆ Tartózkodási hely :
Valahol az árnyékban



A poszt írója Sebastian la Morte
Elküldésének ideje Hétf. 30 Ápr. 2018, 20:27
Ugrás egy másik oldalra

Nice, you have assume,
I have feelings

Nem sok időre jöttem a földre, és a házamat is éppen csak egy hétig látogatom meg. Általában tájékoztatom is ezekről a bejárónőket, akik rendben tartják a házat, és az egyik ott is lakik azt hiszem, hogy vigyázza is a rendet és békét. Most én is ott alszom pár éjszakát, mint fáradt utazó aki folyamatosan úton van, és nem ezt a kertvárosi házat nevezem az otthonomnak, hanem hajómat. És talán egy kis kuckót a Zenn-La-n.
Az áldozataimat hamar megtalálom, nem okoz nehézséget, hiszen modernebb technológiával dolgozom, mint az emberek többsége, és a két lövés gyors egymásutánban éri őket. Az egyik még fel sem fogta hogy már halott, máris csapódott a másik golyó, és nem kell ellenőriznem hogy tudjam, egyikben sincs már élet. Nyomorultak, pedig hogy menekültek, de előlem nem tudtak elég messze futni. Jó pénzt érnek, ahhoz képest hoyg emberek, de rossz embert bosszantottak fel, akinek elég pénze volt hogy megfizessen engem. Nem dolgozom olcsón.
A nő felé fordulva készen állok hogy meghúzzam a ravaszt de egyenlőre nem teszem. Tisztán látom hogy olyan fajzat mint én, nem szent neki az élet és a félhomályos kis utcácskában is jól látom, lévén kicsit jobb a látásom az átlagnál.
- Nincs szükségem rá. Senki nem jár erre ilyenkor, és nem fognak elkapni ahogy mondod. Vagy ha mégis, hát nekik jobban fog fájni mint nekem - mosolyodom el hidegen, mert nem aggódok. Az emberi hatóságok tehetetlenek ellenem, és úgy csúszok el az orruk elől, mint az angolna. Ez a nő viszont valami másért kereshet, talán azért aki igazából vagyok.
- Én is szeretnék sok mindent, de az élet nem kívánságműsor - vonom meg a vállam és lezártnak tekintem a beszélgetést és elindulok, de ekkor előttem jelenik meg és automatikusan meghúzom a ravaszt szóval jól tette hogy felfelé irányította a kezem- Felhúzom a szemöldököm.
- Nem voltam benne jeles. Bár az is igaz hogy hölgyet sem látok, itt szóval nincs miért törnöm magam - mosolyodom el hidegen, és egy lépést teszek oldalra, tökéletes támadó pozíció ha a szükség úgy hozná.
- Miért tartassz fel? Sok dolgom van még, és a pénz nem keresi meg magát - adok egy utolsó esélyt hogy válaszoljon, mielőtt komolyabban veszem és akadálynak tekintem őt is.

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Magic of novelty - Sebastian & Sin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: New York :: Sikátorok-