Eddie az átlagnál magasabb, sötétbarna hajú férfi, jellemzően borostás, nem túl piperkőc alkat. Ezt mutatja ruházata is, ami inkább köznapi és praktikus, semmint feltűnő. Küllemére leginkább a "semmi szembeötlő" jelző illik, mely hasznára is van, hogy a nemkívánatos figyelmet elkerülje. Erős testalkatú, előbb nézné valaki sportolónak vagy fizikai munkásnak, semmint irodakukacnak, vagy éjsötét ruhában, tarkóig érő fogas halálvigyorral suhanó rémálomnak.

Jellemileg...bonyolult, akárcsak bárki, viszont ő nem is próbálja ezt leplezni. Ki elől és miért is tenné? Kudarcai, elutasítása benne élnek, akárcsak a szimbiótában is, hogy pókember eldobta magától, hiába tett meg mindent, ami szerinte helyes. Valahol mélyen magányos, hiányzik neki, hogy valaki elismerje, felnézzen rá. De ezért még sokat tehet, noha "egyedi" megjelenése ezt nem teszi könnyűvé. Nem sok barátja van annak, akinek láttán, ha előtted terem, a rémálmaid jutnak eszedbe. Kettős énjének keserűsége ég odabenn, és fájdalmát szívesen megosztja az arra érdemesekkel is, fizikai formában. Az eszközökben nem válogat, miért érezne együtt mindenkivel? Kegyetlen ez a világ, ő csak alkalmazkodott és hasonult hozzá.  Teszi, amit úgy vél jónak, noha ez a fogalom nála már merőben más, mint az átlagban.

képesség »

30 évvel ezelőtt, San Franciscoban jött világra a kis Edward Allen Brock. Már kiskorában meggyőződésévé vált, hogy nagy dolgokat véghezvinni hivatott, ám a világ ezt valahogy nem akarta tudomásul venni. Figyelemre és megbecsülsésre vágyva viselkedése is ennek megfelelően alakult, hamar kialakítva egy zavaros, némileg ellentétes elegyet. Azonban erről csak ő tudott, sikerült lepleznie mások által különösnek tekinthető értékrendjét. Jól példázza a dolgot az eset, mikor gyermekkorában egy környékbeli kislány elveszett macskáját segített előkeríteni. Amit senki nem tudott, hogy a macskát ő rejtette el a házuk pincéjében, és miután "megtalálta", élvezte a szomszédság és a kislány háláját és megbecsülését. Azonban ez csak a kezdet volt, megízlelte, milyen is a figyelem és a kivívott hála, még ha ilyen kifogásolható mód is érte azt el. Többet akart.

Később is megmaradt ezen az úton, ahol is mások lenyűgözésére hazugságokat és általa alakított helyzetet próbált bevetni. Azonban ez a stratégiával jót többé már nem ért el, sőt, egyik ilyenből kifolyólag középiskolai évei alatt alaposan elverték. Pedig akkor csak egy lányt szeretett volna lenyűgözni, ám ez nem sikerült. Szerette volna megtalálni a saját helyét a világban, azonban úgy tűnt, ez nem fog egyhamar sikerülni, bármilyen keményen igyekszik. Hamarosan egy tanár ajánlásával kapcsolatba került az újságírói kurzussal, ami későbbi pályája is lett.

Végül, főiskolai évei alatt mégis sikerült megtalálnia valakit, aki úgy érezte, értékeli őt. Persze ez is hazugságon alapult, bár itt a helyzetet a véletlen hozta, és nem ő alakította eképpen. Egy támadás során a lány, Anne eszméletét vesztette, azonban mielőtt Eddie is kárt szenvedett volna, megérkezett Pókember, és ártalmatlanná tette a támadókat. Ezek után távozott, a lány magához térve már azt látta, hogy Eddie áll az eszméletlen támadókkal körülvéve. Mit tett hát? Azt mondta, hogy ő győzte le a bűnözőket, és ezzel kivívta Anne csodálatát. Célját elérte, ugyanis később össze is házasodtak, és az igazság nem derült ki.

Munkát szerzett a Daily Globe-nál, ahol is hamar ismét olyan helyzetbe került, hogy becsvágya miatt egy hazugság nyomán mind nagyobb és nagyobb bajba sodorta magát. Egy sorozatgyilkos megkeresésekor azt hazudta, hogy bűnügyi tudósító. Így kapcsolatban maradt a gyilkossal, és az ebben a hitben elmondta neki tettei részleteit. Szerencséjére a dologból először jól jött ki, ugyanis a sztorit az ő neve alatt hozták le, és hirtelen a kiadó sztárjaként ünneplik. Személyesen is megismerte a cikkeinek alanyát, aki elárulta neki a nevét. Eddie azonban nem fedte fel az információt, továbbra is írta a tudósításokat a bűntényekről, élvezve új és fénylő népszerűségét. Azonban mikor a rendőrség megkeresésére is visszautasította, hogy segítsen kézrekeríteni a tettest, apja közölte vele, hogy szégyenli ezt a viselkedést, és semmiféle hírnév nem lehet olyan fontos, mint az áldozatok élete. Eddieben bűntudat ébredt, és következő alkalommal leírta a gyilkos nevét, melyet megadott neki. Meg volt győződve róla, hogy helyesen cselekedett végre, mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a megnevezett egyén ártatlan volt. A valódi bűnöst pókember kerítette kézre, mikor az épp következő tettét igyekszik végrehajtani. Eddie megszégyenült, és azonnali hatállyal kirúgták az újságtól. Sorsa innentől lefelé fordult, bár végül jót akart cselekedni.

Hamarosan felesége is beadta a válási papírokat, és az érzelmi helyzet tovább feszült a férfi lelkében. Egy templomba ment, fegyverrel a kezében, hogy Istenhez imádkozva megvallja, bár tudja hogy bűn, szeretne végezni magával. Pókembert hibáztatta azért, hogy az élete zátonyra futott, mikor is hirtelen minden hatalmas fordulatot vett. Rátalál a szimbióta, melyet pókember eldobott magától, és a két fél eggyéolvadva megalkotja az új egészet. Mindkettejükben sok keserűség van, megértik a másik fájdalmát, kínzó, mégis élő kavalkádját alkotva a magányosságnak, csalódásnak, és gyűlöletnek pókember felé. Megszületett Venom.