» YESEBETH MORTDECAI Nincs is veszedelmesebb egy mély érzelmeinek létezését tagadó, ellentmondást nem tűrő fiatal hölgynél, aki a legapróbb örömök mézédes ízéért is bárkit képes rongybabaként rángatni, porcelán balerinaként táncoltatni a saját  ízlése szerint koreografált dallamra. Jó hír, hogy valamennyi játékszerét képes megkedvelni és akár oltalmazni. Persze a fekete humora, a szarkasztikus megjegyzései és a folytonos szurkálódása ugyan ejthet sebeket még ezekben a szerencsés "kiválasztottakban" is, de akik átlátnak az acéldrótba burkolt szív szavain, talán helyesen ítélik meg, hogy a VIP szektor előkelő vendégei. Ha mégsem (és általában így szokott lenni), az tragikus következményekkel járhat.

Szeszélyes jelleme és a fejében, valamint szívében kavargó káosz az, ami igazán kiszámíthatatlanná teszi őt. A rendíthetetlen védelmezőből, a pszichopata, vérzuhanyra várakozó vadmacskán át egészen az örök fiatal, mókázásra és játékra vágyó tinilányig megannyi maszk váltakozik az orcáján, s mindegyikbe bele tudja élni magát. Ugyan viszolyog a tömegben- és középpontban való tündökléstől, még a legszemfülesebb megfigyelő se tudná teljes magabiztossággal megállapítani a fentebb említett helyzetekben róla, hogy Caisa buli királynőnek született-e vagy sem, hiszen még ebben az általa utált szituációban is képes meglelni az örömöt, ha a kényszer vonyít a feje felett.

Kora ellenére még mindig imád egész nap a kanapén ülni és videó játékozni, de bármilyen jellegű lanpartyban azonnal benne van, ha meghívják. A komolytalannak tűnő játékmániája és bizonyos esetben komolytalanságot sugárzó érdeklődési köre valójában csak egy mód a képességeinek fejlesztésére, persze egész emberi csomagolásba burkolva (a problémamegoldó készségét, a reflexeit és a kooperációs képességeit legalábbis mindenképp tovább növelte a "gamer" életmódja). Valójában rendkívül intelligens, számító asszonyállatnak minősül, s ezen tulajdonságait legfeljebb a Coca kólával is oldhatatlan perverzsége haladja meg.

Azért ne csüggedjen senki. Mindig örömmel ugrik, ha őszintén és frontálisan kell nyilatkoznia valamiről, vagy tanácsokat kérnek tőle, de az idétlen szóvicceket sem hagyja válaszra méltatlanul a levegőben lógni. Haragudni szinte képtelen, ahogy a megsértődés sem tartozik erősségei közé; valósággal képtelenség haragot tartani vele, ha csak nem te vagy az, akinek ez a motivációja. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármit hajlandó elfelejteni.

Noha ő maga tesz a szabályokra, a törvényekre meg az erkölcsre, azért teheti meg ezt, mert ő maga tökéletesen tisztában van ezekkel, és remekül forgatja is, ha valamilyen cél irányába halad épp, vagy előkelőbb helyre óhajt feltörni egy munkahelyen, közösségben. Persze vannak akik úgy gondolják, hogy a szíve a helyén van. Nem tévednek valóban, ám ha mégsem, akkor valószínűleg épp azzal készül agyoncsapni valakit, mert más nincs kartávolságon belül, amit az alanyhoz vághat.

Küllem: Egy karcsú, elegáns, körülbelül 175cm magas, sportos, fehér bőrű hölgy. Természetes barna hajjal született, amelyet rendszerint fest és csak a jó ég tudja megmondani, hogy épp milyen színt szemelt ki magának éppen. Ajkaival és mosolyával hódít, bár ezek csak hálójának selyemfonalát képzik, a figyelemreméltó, érett és domináns megjelenés mögött egy tébolyult lélek lapul, ami meglehetősen jól választott magának vérvonalat, amikor a leszületését tervezte erre a Sárgalacsinra. Imádja a bőr ruhákat, a feszes nadrágokat és az ezüst ékszereket.


» WY'RASH Egy olyan földöntúli entitásként - aki a saját életkorának számolásával is idejekorán felhagyott - igazán nem nagy kihívás úgy cselekedni, ahogy azt a helyzet leginkább megköveteli. Pláne, ha a cél a manipuláció, a hitelesség, az energiákból való falatozás és a... csábítás? Huh? Valljuk be, a lelki és testi örömök megunhatatlanok. Ezt Wy'rash sem gondolja másképp, pedig ő aztán tényleg nem kell hogy a fizikai manifesztációjának megjelenésével aggódjon, hisz az így, NINCS!?

Tulajdonképpen, ez így nem teljesen igaz. Kedve szerint változtatja külsejét, a füstszerű árnyakon át képes egész emberi testet is formálni magának, s természetesen az ellenkezőjét is, ha épp riogatni támad kedve (ezt csak rövid ideig, ugyanis számára az anyagi világ nem "természetes" közeg). Ideje nagy részét mégis Yesebeth testében tölti, de találkozásukat megelőzően tárgyakban és más élőlényekben is elidőzött - hogy milyen indítékkal és motivációkkal, azt csak ő tudja. Akárhogy is, ezt a képességét bármikor képes újra akcióba lendíteni, ha szükség volna rá s elég csábító ajánlattal hozakodnak elő számára ezért.

A hús-vér lakhelye előtt általában hosszú, fekete hajú férfiként jelenik meg, izmos testtel, ébenfekete bőrrel és két pár szarvval. Tekintete szikrázó varázsával bármely lelket képes volna magához csábítani. Igen, ez AZ az aranyló sárga szempár. Természetfeletti szépsége pedig olyannyira tökéletességet sugárzó, hogy Morr sose tudta tökéletesen lerajzolni, vagy festeni, pedig többször is megkísérelte az évek folyamán.

Rashban ott van minden, ami egy hű, igaz barátban, egy életeken túlra is követő forrón szerető szerelmes férfiban, vagy egy rendíthetetlen, bátor  és intelligens harcosban meg kell, hogy legyen. Megspékelve némi kegyetlenséggel és körülírhatatlan szigorral, persze. Ugyan sokkal inkább néma megfigyelő, de néhány szava is pont elég ahhoz, hogy az őt hallgató érezze, ez a lény régóta túlnőtt az embereken sőt, valójában ő soha nem is tapasztalta meg az emberi élet érzetét. Titokzatos és kiszámíthatatlan, ez a két szó az, ami halálos komolysággal egyértelműen kijelenthető.

képesség »

"Nem volt gyerekszobád" - szokták mondogatni olyan embereknek, akik megosztó jellemükkel és sajátos humorukkal kirínak a tömegből. Ezt a vádat ő is megkapta, pedig egyáltalán nem volt így. Legalább is nem mindig. Még játékbabái is voltak, melyekkel erőszeretettel játszott, noha ilyen esetekben a gyönyört és szórakozást inkább az égő hajuk és olvadó arcuk adta. Játszótársa nem igazán akadt, miután kivették az óvodából, ahol egyébként egész könnyen belopta magát a gyermekek szívébe. Otthon leginkább képzeletbeli barátokról mesélt, de ezt mindenki vállvonogatással nyugtázta mondván, majd elmúlik, talán a sok televíziózás hatása - várjunk, hisz nem is jutott tévé közelbe legalább kilenc éves koráig.

Egyetlen gondoskodást felé az állítólagos entitásokon kívül szerető nagymamája adta, aki biztosította számára a ruhákat, kisebb játékokat és a gyerekek számára kincset érő édességeket. Mindezt az apró örömet számára kezdetben megosztotta fiatalabb embertársaival is, akik mindig szerettek a fiatal ám csöndes Yesebethtel játszani. Együtt jártak ebédelni, együtt beszélgettek és játszottak a szünetekben is és mindig hazakísérték a néma, titokzatos és megmagyarázhatatlanul vonzó leányt. Még az iskola legelvetemültebb, legrongyabb kölykei is barátként tekintettek rá. Idejekorán rájött, hogy minél több emberrel van jóban, annál több lehetőség áll előtte, nem beszélve a biztonságról.

Mint az kiderült, nem élt tévképzetekkel bélelt álomvilágban. Érzelmeket ugyan nem fűzött barátaihoz, de remekül érezte magát velük, amikor a helyzet úgy hozta, ideje kimozdulni kicsit. Későbbi munkakapcsolatai követhetetlen hálóként szelik át az egész világot, szinte bármit kíván, egy csettintésébe kerül, vagy még annyiba sem. Igénye bármire való tekintettel azonban ennek ellenére, elég szegényes - és talán remekül tükrözi, hogy nem kell mindent felhalmozni ahhoz, hogy boldog és teljes lehess.

Midőn egy szem gyermekként cseperedett fel többnyire a négy fal között, anyja pedig legfeljebb az étkeztetésével mutatott bármi nemű törődést a fiatal Morr irányába, a lány nem tehetett mást, minthogy megszokja a csendet, a magányt és saját előnyére fordítja mindezeket. Mondhatni otthonává vált a némaság, s az árnyék, amely eltakarta őt a világ elől kényelmes közeget nyújtott neki ahhoz, amihez épp kedve volt. Rengeteg időt töltött olvasással, rajzolással, zenehallgatással meditálással és mivel egyre inkább elidegenedett tőle az emberekkel való közvetlen érintkezés, az internet és játékok világában húzódott meg. Itt nemcsak, hogy a kommunikációs képessége, a kooperáció tökéletesítése és a problémamegoldó készsége ugrott újabb és újabb szinteket anélkül, hogy bárhová el kellett volna mozdulnia fizikai valójában (noha később napi rutinjává vált a testedzés is), több nyelvet is (így németet és franciát) az interneten, illetve az online játékok világában tanult meg, s bár képes volna levizsgázni belőlük, esze ágában sincs visszakerülni az iskolapadba.

Noha unalmas életnek tűnhet ez így, valójában sokkal több inger érte, mint azt bárki gondolná. Az őt körülvevő entitások sorra ostromolták őt. Voltak csendes békeidők, amikor tökéletes harmóniában éltek egymás mellett, és voltak kíméletlen háborús időszakok, amikor bármilyen úton-módon is, de igyekeztek keresztbe tenni Esbethnek. Egyik pillanatról a másikra eltűnő tárgyak (például fontos kulcsok, vagy iratok), meghibásodó áramkör, önmagukat töltőről lehúzó telefonok, amelyek a másnapi fontos hívásokra nem jöttek volna rosszul, s mi egyéb. Természetesen, ezek is csak a jéghegy csúcsát képezték, iszonyú energiák kavarogtak a fiatal lány körül, aki újra és újra depresszióba esett miattuk. Érezte, hogy az amúgy is karcsú fonál, ami ehhez a világhoz kötötte elvész a homályban, s már a gondolatai sem az övé, mintsem inkább a körülötte legyeskedő entitásoké, akik igyekeztek birtokba venni őt és uralkodni felette.

Végül elege lett a hullámvasúton való zötykölődésből, és az egyetlen általa ismert módszerhez nyúlt, ami számára is megugorhatónak tűnt a kommunikáció megnyitására: egy Ouija táblát szerzett magának. Tudta, hogy milyen kockázatokkal járhat a használata, és a tábla megérkeztét követő egy hétben idegesen kerülgette az ominózus tárgyat, mint macska az akváriumban úszkáló finom halakat. Hirtelen minden elcsendesedett. A tér mintha teljesen üressé vált volna; legalábbis így volt képes leírni az érzést első pillantásra, valójában egy addig nem érzékelt, hatalmas erő töltötte ki a teret, amely akkora volt, hogy emberként felfogni is képtelenség volt. Az aznap éjjel gyújtott gyertyák ide-oda rángatóztak a légmozgástól teljesen mentes szobában, és sorra kihunytak, újra és újra. A szíve körül tekergőző hideg fonalak belülről kezdték el fojtogatni őt, akárhányszor a rettegett táblára pillantott, de ekkor már tudta, hogy amit elkezdett, be kell fejeznie; ez viszont már nem róla, és a régi démonjairól szól. Valaki más jött el hozzá..

» WY'RASH Érkezése közel 180 fokos fordulatot jelentett Yesebeth életében, de még a sajátjában is. Ez a titokzatos, ősöreg entitás vagy démon évezredek óta jár a Földre, hogy éhségét csillapítsa (természetesen, a változatosság kedvéért). Ám amíg rá és társaira többnyire félelemmel gondoltak, Mortdecai érzelmei és vehemenciája egészen más volt s ez volt az, ami bevonzotta Rasht abba a kicsiny szobába, a tábla elé. Hamar kiderült, még így dimenziók távolsága ellenére is, hogy sok közös van kettejükben, s hiába a lány testének és lelkének túlzó fiatalsága a démonéhoz képest, együtt olyan párost alkothatnak, amely előtt nem létezik akadály; bár a kapcsolat létezésének alapja sokkal inkább az asztrális síkon keresendő, jóval mélyebben bárminél, valahol.. a lelkeik esszenciájában.

Yesebeth hamar hallani kezdte elméjében a férfi szavait, s később még valamennyi gondolatát is, nem beszélve az érzelmekről - mindez persze kölcsönös. Ugyan a nő számára - ki tisztában van azzal, hogy mennyire korlátolt rálátása az Univerzum titkaira és a saját lelkére, annak tudására jelenleg - még rejtély, mi vár rá, de most az egyszer úgy érzi, hogy tartozik valahová, valakihez és esze ágában sincs letérni az útról, amely nem szólhat másról, csakis Róluk.


Mindennapi teendői korán sem keltenek túl sok feltűnést, még így sem, hogy egy ekkora erő kavarog a bőre alatt, a szöveteibe fonódva, a lelkében táncolva. Többnyire cikkeket ír, dizájnt és arculatot szerkeszt különböző cégek számára, szabad idejében pedig vagy a különféle fórumokon igyekszik polgárpukkasztó hadműveleteket megjátszani, vagy a testedzést választja, esetleg otthon ücsörögve játszik. Az egyetlen napszak, amikor vajmi esély akad arra, hogy összeakadjon vele bárki is, az az éjszaka, illetve néha akár nappal is, amikor sétálni támad kedve a kutyusával, Fantommal.