Miután megölték a férjét, s az a Vallhallába került, a nőn egyfajta őrültség lett úrrá, amitől csak nagy nehezen sikerül megszabadulnia. De nem lett igazán olyan, mint volt, visszahúzódóvá vált, és csendben figyeli a háttérből a történteket. Nem is avatkozik a világ sorsába, talán akkor segítene, ha a királya kérné rá. Noha azért a Thanos elleni küzdelemben ő is kivette a részét, több civilt mentett meg, szállásolta el a házában, amit nem használt, mert két ingatlannal is rendelkezik.  Okos nő, több részvénnyel rendelkezik, valamint sikeresen vezeti a franchise üzleteit is, ami nem meglepő, de azért nem is fura, fagyasztott joghurtot, és fagylaltot árul, waffle-el. Mivel nehezen barátkozik ezért nincs is sok barátja, akiket ide sorol azokért bármit megtenne, a végletekig is elmenne. Bizalmát nehezen adja, ha pedig valaki eljátssza azt, utána nem érdekli semennyire, könyörtelenné válik.

Hosszú szőke haját befonva hordja, apró hópelyhecskéket lehet benne felfedezni. Viszonylag magas teremtés, de csinos. Öltözéke alkalomtól függ.
képesség »

"But if the memories ever return, know this: I'm sorry, Kelda. If I could, I would make the sacrifice myself...but purity of spirit was never amongst my virtues." - Loki

Összetörtem. Még Loki sem képes visszahozni Őt. Túl tisztaszívű, pont az ellentéte annak a személynek, akit felkerestem. Mégis hittem, hogy segítséget nyújthat, hogy enyhítheti a fájdalmam, amit a férjem elvesztése okozott. Mégsem így történt, mindig is azt hittem magamról, hogy legyőzhetetlen vagyok, hogy semmi, és senki nem tud megtörni. Túlságosan is büszke, gőgös voltam, és tessék, itt az eredménye. Eljöttem Asgardból, Bill már remek helyen van, a Vallhallában, együtt harcol, és lakomázik a legnagyobb harcosainkkal, ő is egy lett a nagyok között.
- Alaszka Kaldr, ez jó lesz nekünk, egy darabig.. – simogatom meg a husky fejét egy sóhajjal, aki valójában egy farkas, ám az emberek közé nem hozhatom a rendes, igazi alakjában. Félnek az ismeretlentől, és Kaldr nem is egy normális farkas méretekkel rendelkező állat. Lovagolni is lehet rajta, mint egy paripán.
De az egyedül lét depresszióssá, és őrültté tett, majd’ belehaltam a tudatba, Bill sok év után is hiányzott, Alaszkában pedig elég sok időt töltöttem.

Kopogást hallok az ajtómon, óvatosan nézek ki, kicsit húzom el a függönyt. Láttam már ezt a kislányt, noha nem túl sokszor, ritkán merészkedem az emberek közé. Ő mégis a közelembe jött, a legutóbbi kimenetelemnél is, nem hittem volna, hogy ide is jön.
- Mit szeretnél? – nyomom le a kilincset, Kaldr nem morog, sőt csóválja a farkát, nem lehet baj vele. Szeretném ezt hinni.
- Az anyukámmal süteményt sütöttem, és hoztam neked is! – pislog fel rám hatalmas őzike szemekkel, elszorult torokkal bólintok, intek, jöjjön be.
- Tedd le az asztalra, kösz..köszönöm. – nehezen jönnek a szavak, túl régóta vagyok egyedül. De ez a kislány jelentheti a kiutat.

Nehéz szívvel kopogok be Stephie-ék ajtaján, boldog mosollyal találom szembe magam.
- Nézd, most el kell mennem, viszont ez a tied. – adok át neki egy ékszeres dobozt. – Ha szükséged van rám jövök. Most másoknak is segítenem kell, köszönök mindent. – homlokon csókolom mintha az anyja lennék.

Noha senki nem tudja, hogy New Yorkban vagyok, vagyis szeretném ezt hinni, nem ültem tétlenül a lakásomban. Segítettem, a Thanos elleni csatában, a hontalanokat befogadtam, végül is engem is befogadtak. Ennyivel le tudtam róni a Bill felé tett ígéretemet.