KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: Caroline Shione

Caroline Shione

∆ Hozzászólások száma :
438
∆ Kor :
27
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Szomb. 29 Júl. 2017, 18:30
Ugrás egy másik oldalra

Caroline Shione

szuperhős nevem ide




biográfia


becenév » Car, Carol
születési idő »1996.06.23.
születési hely » Montana
kor »21. éves
play by » Monica Bellucci


csoport »Civil
tartózkodási hely » New York
család » Édesanyám Susanne Shione, Édesapám  Theodore Shione.
Két testvérem van, húgom, Gil, és a bátyám, Leo.
A szüleim átlagos emberek. A bátyám a haderőt választotta, a húgom még iskolába jár, a kémia érdekli, amiben Tanárai szerint is jó. Ha nagy lesz, akkor azon a pályán szeretne elindulni, vagy hozzá hasonlót választani. Én persze egyik területen se vagyok jeles.
Így inkább az Élet tanított eddig is.
Rokonaim elszórtan élnek az államokban, akiket a szüleim ismernek, én keveset találkoztam velük.



jellem és külső »
Barna vállig érő hajam van, barna szemem.
Arcom kissé hosszúkás, szembetűnő jellegzetességgel nem rendelkezem.
Bőröm világos, néha napbarnított.
Elég visszahúzódó vagyok, bár a családom szerint csak " álca ", de jellemzően inkább megfontoltnak mondanám magam.
A testvéreim szerint inkább vakmerő, és hirtelen döntéseket hozó vagyok.
Ruházatom kicsit visszafogott, de ez nem akadályoz abban, hogy ha kell megmutassam női bájaim, persze az illem határain belül.
Többnyire  pólót és farmert viselek, amihez  kényelmes cipőt, vagy csizmát.
Anyukám szokott sokat mosolyogni, mikor amit " elvárnak " tőlem, azt nagy valószínűséggel nem csinálom.
Sok bajt is okoztam már az önfejűségemmel, de ahogy szokták mondani: " a kivétel erősíti a szabályt ".
Kicsit lázadó típus vagyok, és a szabályok sem az erősségeim.
De ha a helyzet úgy kívánja, akkor nem riadok vissza, a végsőkig kitartok, és véghez is viszem amit egyszer a fejembe veszek.
képesség »
Különleges képességemről nem tudok.

előtörténet »

Miután bátyám és húgom elkerült a Családi fészekből, csak én maradtam otthon a szüleimmel.
Napjaimat azzal töltöttem, hogy megmutassam nekik, hogy én is értek valamihez, mint a testvéreim. De valahogy sohasem úgy alakultak a dolgaim, mint ahogy elképzeltem.
De mi tagadás előttem volt a családi idilli kép, és valamire rá kellett jönnöm.
Nem értek a fegyverekhez, sem a sok matematikai számításokhoz, vagy a kémiai vegyületek kotyvasztásához. De talán van számomra is valami amihez értek és szeretném csinálni!
Csak rá kell jönnöm mi is az!
Így egyik nap reggelén, Apukám felrakott a New York - ba tartó buszra, s miután kezembe nyomott egy hitelkártyát a váltás ruháimmal együtt, akkor döbbentem rá, hogy meg kell találnom a célomat, és barátokat szereznem.
Kissé izgatottan, de reményekkel telin indultam hát útnak, hogy megmutassam magamnak és a Családom összes tagjának azt, hogy megtalálom a nekem szánt utat, ahogy Gil, és Leo is révbe ért az életével.
Mikor megérkeztem a Városba, kicsit félve indultam el az ismeretlenbe. Sok furcsasággal szembesültem, amit a kis vidéki környezetemben nem is álmodtam volna.
Sorra láttam olyan sötét sikátorokat, amiket nem olvastam a leírásokban, de még hallani sem halottam róluk. Most viszont itt vagyok egymagam a félelmetesen nagy rengetegben, és azt sem tudom merre mehetnék?!
Töprengésemből hamar ki is ábrándultam, mert ahogy szállást kerestem éjszakára, nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elképzeltem.
Egy kis Motelben találtam kiadó szobát, ahol már azt hittem, hogy az első napom legalább nagyobb baj nélkül úszom meg.
Akkor kezdődött csak a kálváriám sorozata.
Az éjjel betörtek a Motelba, ahonnan 4 fegyveres ember elhurcolt mindenkit, köztük engem is.
Mint utóbb kiderült, már követtek engem egy jó ideje, amiről én mit sem sejtettem.
Egy hatalmas konténerben tértem magamhoz, számtalan sok fiatallal összezárva.
Eleinte álomnak hittem, de a rémületem visszazökkentett a valóságba, és vele az Emberkereskedők kegyetlen világába.
Ahogy teltek az órák, a remény is kezdett szertefoszlani bennem. Akkor jutott eszembe, hogy mit is tanított nekem a Bátyám.
" a pánik rossz tanácsadó ! ".
De ebben a helyzetben sokat nem tudtam tenni, mint várni, hogy megálljon a Kamion, és szabad levegőt érezzek az arcomon.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, mert mindent elvettek tőlem, ahogy a többi lánytól is, mobil vagy óra egyikünknél sem volt.
Ahogy megállt végre a jármű, egy nagy omladozó házba tereltek, egy gyéren berendezett hatalmas aulába ültettek a földre mindannyiunkat, és mint a vásári árút, úgy néztek, forgattak minket.
Rémültek és kimerültek voltunk, de amikor ennek vége lett, csoportokra választottak, és külön szobákba kísértek.
Két lánnyal kerültem egy helyiségbe, ahol az ágyakon és illemhelyen kívül nem volt semmi, csak a csupasz falak ridegsége.
A két lányt Joannak és Marynek hívták.Ők is abban a Motelben szálltak meg mint én.
Kicsit örültem is a társaságuknak, mert így kevésbé éreztem magam egyedül. Persze a rémület az ugyanúgy úrrá lett rajtuk, mint rajtam, de talán ha összefogunk, akkor esélyünk lehet a szabadulásra. Mert nem is szándékoztunk nagyon maradni itt.
Az éjjel többi része azzal telt, hogy csendben elméleteket gyártottunk a kijutásunkra. De ha valami folytán sikerrel is járnánk, az lenne tényleg a csoda.
Reggel egy Férfi jött, és elvitte Maryt, aztán Joannát is elhurcolták.
Végül rám is sor került.
Egy szobába vittek, ahol paravánokkal takart személyek ültek, így nem láthattam semmit, csak a hangjukat hallottam.
Licitáltak rám, és én csak remegve álltam ott, azt se tudtam mi történik.
Egy filigrán férfi vásárolt meg, elég magas összegért, és mielőtt egy szót is mondhattam volna, egy kocsiba rángatott be.
Végül egy nagy házba vitt, ahol sok lányt láttam magamon kívül. Szép ruhákban voltak, mintha egy álomban lennék.
Csak nekem ez taszító és borzalmas volt.
Úgy éreztem, hogy ez a vég, és senki sem tudja, hogy itt vagyok.
Teltek a napok és a hetek. Számtalanszor próbáltam megszökni, de mindig valahogy előre tudták a lépéseimet.
Aztán egyik napon, egy új lány érkezett, akit a Sofőr hozott, akinek a testén sok sebet és véraláfutást láttam.
Követtem őket, a ház egyik kieső részére vezetett az útjuk, ahol eddig még nem jártam.
Csendben osontam a folyosón, hogy meg ne lássanak, és akkor csillant fel bennem a felismerés.
~ Kitanulom a gyógyítást,  hozzájuthatok sok olyan szerhez, és talán bejárási engedélyhez, amivel szabadabban járhatok. ~
Így felkerestem a Doktort, akit megkértem tanítson.
Hosszú hónapok teltek el a tanulással és a gyakorlatszerzéssel, de szerintem megérte.
Úgy egy év múlva az orvoslás alapjait elsajátítottam, és a gyógynövényekhez is konyítottam már.
Pár hónap elteltével vizsgát is tehettem a Doktor előtt, ami nem is lett olyan rossz eredményű.
A doktori cím még várat magára, de amit lehetett, azt megtanultam,  hogy a valódi szándékomat leplezzem, egyre kevesebbszer szökdöstem el.
A gyanút lassan elaltatva magamról, bizalmat adtak nekem, nemcsak gyógyítás terén, hanem az épület összes helyiségébe bejárást kaptam.
Elértem hát, amit szerettem volna, és ahogy szabadulásom is egyre közelebb ért hozzám, annál jobban lelkesedtem a munkámért.
Szabadidőmben is a könyveket bújtam. Tanultam éjszakákon át. Mígnem egy alkalom meghozta számomra a szabadulást.
Minden héten újabb lányokat hoztak, és rám volt bízva a felügyeletük, ahogy az egészségük is.
Talán sokakban nem fordult volna meg a merész gondolat, de bennem megfogalmazódott az " édes bosszú ".
Mivel tudtam, hogy amikor új lányokat hoznak, mindig mulatnak a fejesek,  vállon veregetve magukat az újabb " szerzemények " megünneplésével, és itt jött az ötlet.
Belekeverni az italukba és ételükbe egy erős, és nem kevésbé hatásos altatót, mit a gyógynövény ismereteimből tallóztam össze.
De mivel egymagam nem tudtam kivitelezni a dolgot, beavattam a két lányt is, Maryt és Joannát, akikkel anno egyszerre kerültünk ide, és nagyon jó viszonyba lettünk ez idő alatt egymással, mintha a húguk lennék, és nekem a nővéreim.
Napokig tartó tervezés után végre eljött a pillanat, és megtettük amire már több mint egy éve várunk.
Sikerült belekeverni az ételbe és az italba a szert, aztán már csak várnunk kellett.
Hamarosan a várt hatás is jelentkezett.
Sorra dőltek ki az asztaltól az " uraságok ".
Hogy az elégtétel teljes legyen, a fogva tartott lányokat kiengedtük, rájuk bízva a végkifejletet.
Ami nemhogy  kíméletes nem volt, hanem egyenesen vérfürdő lett a vége. Igazából nem is bántam.
Sok áttanult és verejtékes éjszaka és nappal után, végre megérte várni a bosszúra. Ahogy a sok késdobáló gyakorlás is hasznosnak bizonyult számomra, amit Marytől tanultam a hónapok alatt.
De amikor a gyűlölt Házat elhagytam a nővéreimmel, akkor tudtam igazán felfogni, hogy ennek a rémálomnak vége lett.
A parkolóból elkötöttük az egyik furgont, és visszaindultunk a Városba.
Ahol már nem voltam egyedül, mert most Maryékkel lakást bérlünk.
A magunk urai lettünk, és az sem volt hátrányunkra, hogy a sok felhalmozott pénzt, amit a fogva tartóink gyűjtöttek a széfjükben, mostanra a mi zsebünkben landolt.
Hála, Joanna nem éppen nemesi kisasszony múltjának.
De ez már egy másik történet.

user neve » tapasztalat » multik
Vissza az elejére Go down

Bruce Banner

∆ Hozzászólások száma :
719
∆ Kor :
54
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Kedd 01 Aug. 2017, 14:19
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves Caroline! ••

Elfogadva!




Nagyon örülök, hogy civilt hoztál! Egy bájos hölgyet, akit öröm volt olvasni! Sajnos mostanában egyre kevesebben hoznak civilt, pedig, ahogyan a lapod is mutatja, van bennük lehetőség! Nem hiába mondogatom mindig, hogy nem kell ahhoz szuperképesség, hogy hős legyél! Talpraesettséged mi sem bizonyítja jobban, hogy a Nagy Almába érve megtaláltad a hivatásod, védelmezted a lányokat, és ha Te nem lennél, még mindig kéjsóvár férfiak eszközei lennétek csupán!
A play by avatarod, Monica Belucci szuper választás volt! Igazán szép és bájos nő.
A jellem és külsőd leírása tetszett, ügyesen megírtad. A képességed már a gyógyítás, és azért ez igazán fontos és hasznos dolog! Smile
Remélem, hogy lesz lehetőséged fejleszteni, kamatoztatni az ismereteid! :3
Az előtörténetedet jó volt olvasni! Szépen írsz, ügyesen megírtad ezt a részt is. Borzalmas, hogy nőkkel így bánnak férfiak. Ilyenkor a Hulkom legszívesebben előtörne, és lecsapnám a fejüket. Smile
Sajnos ez a mai napig egy létező jelenség, az emberkereskedelem még mindig virágzik. Örülök, hogy sikerült kijutnod a csapdából, és hozzásegítened a többi lányt is a szabad élethez.

Egy szónak is száz a vége, örülök, hogy itt vagy! Smile
Menj kérlek, foglald le az arcod a "Foglalt avatarokban", aztán már nem is lesz dolgod hátra, minthogy elkezdj játszani! Írj rá bátran másokra, és kezdj velük játékba Smile
Üdv nálunk! Smile

Vissza az elejére Go down
 

Caroline Shione

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elkészült karakterek :: Civilek-