Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|
21. felvonás - A négy harcos


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: 21. felvonás - A négy harcos Vas. 17 Ápr. 2016, 16:38

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




A Xandar bolygón hőseink hosszú küzdelem után elbuktak az ismeretlennel szemben. Nem voltak felkészülve az új ellenség birtokában lévő mérhetetlen hatalomra.
A Földre menekülő és az ott élő hősöket a Wanda fejében motoszkáló Thanos sikeresen összeugrasztotta a lány képességeit felhasználva. A súlyos következményeket, melyek során rengeteg ártatlan polgár esett áldozatul, a helyi média rögzítette. A nép egyöntetűen felbolydult korábbi példaképeikkel szemben, s a kormánytól a veszélyes hősök ellen fellépést követeltek.
Az összecsapásokat követően a manipulált hőseink visszanyerték józanságukat, de nem volt idejük feldolgozni a történteket, ugyanis Thanos a Földre érkezett, hogy személyesen vessen véget Wanda életének. Az összeverbuválódott csapat felfigyelt Vízió kétségbeesett segélykérésére, s fényének irányába siettek. A helyszínen súlyos tragédiának lehettek szemtanúi, amikor Vízió átszúrt, s meggyötört testének látványa fogadta őket. Thanos nézett szembe a mentőcsapattal, kiknek szemük láttára végzett Wandával.


• Ám ahogy várható volt, Thanos nem egyedül érkezett. A hajón hagyta négy legerősebb kree harcosát, kiket a valóság végtelen gyémántjának erejével vértezett fel. E négy harcos Wanda halálát követően előbújik az árnyékból, hogy Thanos védelmére keljenek. E harcosok szinte elpusztíthatatlanok, erejük pedig korlátlan.

• New York felett az ég teljesen elsötétedik, ahogy Thanos seregei hirtelen a Föld légkörébe ereszkednek. Chitauri szövetségeseit Nero vezeti, kik hatalmas anyahajókkal és kisgéppekkel érkeznek, míg Nebula a kree légierők élén több gigászi méretű hadihajót vezet a Föld ellen. Az anyahajók megnyílnak, és egy-egy tekergőző gépszörny lendül neki New York pusztításának.

• A város és világunk kilátástalan helyzetben van. Nem segít a hősökön, hogy a kormány minden mozgósítható erejét ellenük is felvonultatja. A vezetőink abban a tévhitben élnek, hogy a legutóbbi New York-i incidens és a mostani katasztrófa helyzet is mind Földünk védelmezőinek a műve, így hajtóvadászat indul ellenük. Nebula megnehezítve hőseink helyzetét, minden Manhattenbe vezető hidat megsemmisít hajójával, így a menekülés és a bejutás is nehézkessé válik.

• Az Őrzők és a még mozgósítható xandari űrpilóták az érkező ellenséges hajók mögött bukkannak fel, hogy segíthessék a végveszélyben lévő Terra lakóit. A xandari harc tehát bolygónkon folytatódik.

***

Szituáció: Thanos négy legerősebb harcosa közeledik vezérük irányába. Prezentálva mérhetetlen erejüket, egy felhőkarcolót tesznek a Földdel egyenlővé. Gwen Stacy bár a borzalmak után elvonult, hogy mérgelelje a történteket, mégis úgy dönt, hogy visszafordul, és felveszi a harcot, hogy több ártatlan ne essen áldozatul a mai nap szörnyűségeinek. Hyperion és Psylocke értesülnek a médiából az éppen zajló eseményekről, így ők is a helyszínre sietnek, amikor az útjuk a vörös aurában izzó négy harcosét keresztezi. Gwen is úgy dönt, hogy segít kettejüknek, így mintegy védvonalként hármójuk kénytelen megakadályozni, hogy a Bosszúállók újabb fenyegetésekkel szembesüljnek.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Psylocke, Hyperion, Gwen Stacy
- Becsatlakozhat: Peter Parker

***

» Fontos információ: A negyedik körben is a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!




A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 28 Ápr. 2016, 20:18-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Vas. 17 Ápr. 2016, 18:47

Edward Ahsford "Hyperion" sötét szemeit az ég felé fordítva állt a Hudson öblének partján. Körülötte kiáltások, döbbent sikolyok, a város felé forduló telefonok erdeje lendült életbe, ő azonban csak mozdulatlanul figyelte a csatát és a pusztulást. A főúton volt, amikor az űrhajó megjelent az égből és borzalmas, fémesen süvöltő hangon zuhant rá avárosra, embertelen dübörgéssel és robbanások sorozatával érve talajt. Az ezt követő fél órában felhőkarcolók omlottak le, tüzek gyúltak ki, távoli alakok az égen és az épületek között repülve csaptak egymásnak, lángokat, villámokat szórva. A víz jól vezeti a hangot és a Hudson folyó hullámai morbid tisztasággal hozták el a halovány távoli sikolyok és a robbanások visszhangjait.
A fiú kifújta a levegőt és motorra pattant. Alicia, volt az első gondolata. Húge mostanában olyanokkal barátkozott, mint Wanda Maximoff, és ha háború robbant ki a város közepén, egy Bosszúálló biztos volt benne, hogy a közepében lesz. Már visszakanyarodott a füves parkolóból a főútra, ahol kocsik álltak le és emberek szálltak ki szörnyülködni és a kormány mögött tárcsázott, de nem volt szolgátatás.
Meg kell találnom és meg kell mentenem.
És...
...Bárki mást is, akire alkalmam nyílik.

Hyperion motorja szinte szárnyakon szelte a mérföldeket. Százhatvan mph sebességnék elmosódott a tavaszi erdő zöld forgataggá, majd színes kavalkáddá a külvárosok sora. Látta, ahogy sötétbe borul az égbolt roppant mennydörgés közepette és azt is látta, ahogy hadihajók ereszkednek le az égből. Az öböl túloldalán téglazépport szórva omlott a kéklő mélységbe a Brooklyn híd és újabb robbanások rázták meg a várost, ahogy hajók nyitottak tüzet az épületekre. Acél és üveg omlott alá az összecsukló felhőkarcolókból, tégla- kő és márványeső záporozott Manhattan utcáin és villámló fények dörögtek a sugárutak között, mint egy álomszerű, földet rázó viharban, amiben istenek ereje feszül egymásnak.
Ahogy meglátta a rendőrségi kordont, csak rákapcsolt a gázra, és az integető, kék egyenruhás alakok elugráltak előle, mielőtt járműve átszakította volna az útzárat Manhattan felé. Romos, lángok és holttestek, törmelék borította utcák következtek.

Csatatér.
A lakásának épülete a csodával határos módon még nem sérült meg. Miután leállította a motort, Edward hármasával vette a lépcsőfokokat, míg egy percen belül felszakadt a bejárati ajtó és azindusztriális, csupasz téglafalakkal és bőr bútorzattal rendelkező loftlakásba toppant a fiú, idegesen forogva körbe.
- Nem. Nincs itt. Alicia, hol az istenben vagy??
Elővette telefonját és megpróbált még egyszer tárcsázni. Mégmindig nem volt szolgáltatás. Hpyerion lerakta a kionyhapultra a készüléket, könyökére támaszkodott és előredőlt, ujjait a hajába túrva.
- Jól van, jól van, gondolkozz racionálisan.
Érezte, ahogy minden szívdobbanással pumpálódik a vérébe az erő. Érezte, ahogy izmai dagadni kezdenek és pillantása lassan sötét bíborba borul. Érezte, ahogy leteszi a polcra az aggódó egyetemista srácot...
És felegyenesedik a titán.
Arca elsimult, nyugodt elhatározás lett rajta úrrá. Lenézett nyitott tenyereibe, és látta a finom, sötét lila energiát füstként kavarogni-ragyogni ujjai között. Egyetlen gondolat futott rajta végig és a nappali kanapé és íróasztala felé fordult.
Ott hevert a fegyver, piszkos tisztítórongyok és szerszámok között. Az utolsó adag fémet napokkal korábban szerezte be és előző este fejezte be a lassan kihűlő fém alakítását.
Hosszú léptekben ment az asztalhoz, lesöpört mindent és felemelte a kardot. A vibránium penge fémes csilingeléssel szelte a levegőt. Edward egy pillanatig önmagát, sötét szemeit nézte a kard tükrében, majd leakasztotta a frissen készült, bőr tokot, hátára vetett és ahogy távozott a lakásból, belecsúsztatta válla felett a kardot. Feltette napszemüvegét a lépcsőn és frissen kovácsolt karjának markolata határozottan meredt a válla felett, ahogy lábát átvetette a motor nyergén.
Egymás után szelte a romos utcákat. Egy csatát látott a kereszteződéseken át kibontakozni, míg a hetedik sugárút és a Broadway sarkán satufékkel állt meg. Balra pillantva látta a kirobbanó ütközetet. Bosszúállók gyűrűjében egy gigászi méretű idegen. Az első lángok és villámok elcsattantak. Jobbra fordulva pedig...
Négy, izmos alakjuk körül vörös aurát kivetítő harcos közeledett a sugárúton futólépésben, egyenesen felé, a csata irányába.
Efward balra, jobbra, megint balra és jobbra nézett a motorjai gumairól felszálló füstben. Pernyekavargott a levegőben. Jobb lábával kiakasztotta a támaszt és döntött.
Lassan szállt le a motorról és érezte az aszfalt dübörgését szintúgy, mint saját, ágyúlövésekként visszahngzó szívdobbanásait is, ahogy az erő végigszáguld a tagjain. Izmai megvastagodtak a bőrkabát alatt és jobbjával lassú mozdulattal emelte le hátáról a kardot. Jobb lábát hátrébb tolva megvetette tagjait.
Kivont, szikrázó karddal várta az érkező ellenfeleket. Tudta, hogy ha eljutnak az ütközetbe... Akkor a Bosszúállóknak vége van.
- Gyertek, nagyfiúk. Azt hittétek, ez egy sétagalopp lesz? Ha nyitott szájjal akartok berohanni a f*szerdőbe... Csak gyertek, itt vagyok.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Csüt. 21 Ápr. 2016, 08:58



A Négy Harcos


Valami történik, az ujjaim csúszóssá válnak a vékony-szálon, és elgyengülnek. Nem tudatosan, de a legközelebbi épület tetejére ugrom. Hirtelen rádöbbenek a mellkasomat szorító nyomásra, libabőrös lesz a karom, a szorító érzés a gyomromig kúszik, és már nem kellemes.., ha nem lenne ennyi önfegyelmem, itt kiengedném mindazt, ami odabenn tombol. Jobb öklömmel rászorítom hasfalamra, mintha ezzel elnyomhatnám a fájdalmat. Balommal letépem fejemről a maszkot, és valamivel messzebbre hajítom el. Zokogásba török fel, ahogy a légszomj próbál felül kerekedni rajtam. A tetőtéri szerkezet falának csapódom háttal, és szépen lassan ereszkedem le, hogy térdeimre hajthassam a fejem. Az oldalamat ért seb lassan begyógyul, de a vér a fehér anyagot díszíti tovább. És az a sok halott ember... Miféle szörnyeteg vagyok én? -
Homlokomban érzem a tompa csapódást, ahogy térdkalácsaimba temetem azt. Szőke tincseim leomlanak vállaimról, és előrehullva alkotnak áthatolhatatlan függönyt. Éles dobbanásra kapom fel a fejem, és látom, hogy a távolban aranysárga sugár emelkedik a magasba, végül elhal. Cserepesre száradt ajkaim elnyílnak, majd leküzdve a torkomban növekvő gombócot, vontatottan talpra állok újfent. Kézfejemmel megtörlöm nedves arcomat, és hagyom, hogy a Pók-ösztön eluralkodjon rajtam...
Folyamatos jeleket sugároz a testemben. Tarkómból indulva szalad végig a karjaimon, libabőrré varázsolva ott a felszínt. Aprókat bólintva fordítok hátat a városnak, és hajolok le az elhajított maszkért. Ujjaim közé fogom azt, majd rászorítok, ahogy a kék-szerkós, gyors fiú eszembe jut. Ő mentett meg a tébolyból, és még mindig ott van! Tartozom neki ennyivel.
Többen nem halhatnak meg...

Pár lépést hátrálok, majd arcomra húzom újfent a maszkomat, gondosan beigazítva a kósza tincseket. Nem adhatom fel, nem hagyhatom magukra az ott harcolókat! Már nincs veszítenivalóm!
A tetőtér peremére állva, háttal zuhanok bele a betondzsungelbe. Utolsó pillanatban erőteljes lendülettel rántok az irányomon, és kilövök egy újabb hálót, hogy visszafelé indulhassak. Lengek jobbról, majd balról, sebesen, mint még soha talán... A felhők között kiemelkedő hatalmas hajók nem kerülik el a figyelmemet. Fogalmam sincs, hogy mik azok, de pontosan tudom, hogy a sárga fény felé kell haladnom. Nem időzöm egyetlen ponton sem. Másodpercekig uralok minden kilőtt hálómat. Az utolsó sarkon még látom, ahogy egy szőke-repülő nő, és egy zöld-hatalmas bestia (név szerint úgy tudom Hulk!) elhurcolnak együtt egy lányt. Nem törődhetem velük. Odalenn észlelem a fiút, aki megmentett. És már tudom is, hogy honnan volt ismerős. Ő is egy Bosszúálló...
Ajkaim vonala finoman emelkednek fölfelé, de amikor a Pók-ösztönöm újfent jelez, és négy, hatalmas, piros aurás katona jelenik meg a távolban, a gyomrom apróra zsugorodik. A tekintetem ugrál közöttük, és a kék-szerkós fiú csapata között. Ők sokkal hatalmasabb lénnyel állnak szemben. Ha az a négy eljut hozzájuk, akkor nem hiszem, hogy lesz esélyük. Látok odalenn egy motoros srácot is, de mire felfoghatnám a dolgot, már levetem magam az épületről.
- Akkor kettő neked, kettő nekem... - lengésem közben kiáltom oda a srácnak, majd egy jól irányzott csukló mozdulattal lövöm arcon a két jobb szélső katonát, hogy a szemeiket eltudjam takarni. Ennek következtében előrefeszítem talpaim, és ha tudom, mindkettőt intenzíven arcon rúgom, hogy eltávolíthassam a másik két katona mellől őket. Külön-külön nagyobb esélyünk lehet...



• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Vas. 24 Ápr. 2016, 23:10

A négy harcos

A híradó tökéletes arra, hogy értesítsen minket a nyilvánvalóról, vagyis, hogy New York megint támadásnak van kitéve. Tulajdonképpen nem is akartam vele foglalkozni, majd megoldják a Bosszúállok, a múltkor is sikerült nekik elintézni Lokit, vagy ki a fenét, annyira nem érdekelt a dolog akkor sem. De most azért változott a véleményem, mert egy rakás hős lett normálatlan, s viselkedett állat módjára. Kénytelen voltam felrúgni a saját szabályomat, megfogadtam, hogy nem segítek senkinek csak úgy önzetlenül, a mai világban csak úgy lehet megélni, ha kapsz is érte valamit, zsoldosnak is lehet hívni, nem fogok miatta megsértődni. Viszont a holttesteket látva muszáj segítenem, és egyébként is nem akarom, hogy New York a földdel legyen egyenlő, itt lakom már pár éve, s szeretem ezt a pörgő, zsongó várost.
Szerencsére a lakásomnál lévő utca üres volt, se egy hulla, se egy hülye hős aki az életemre akarna törni, így nyugodtan öltözhettem át, magassarkúban nem lehet futkározni huzamosabb ideig.

Ugyan nincs szükség a katanámra még, de már a kezemben tartom, s csendben haladok az utcákon. Aztán a távolban megpillantok négy piros aurás monstrumot. Ejha, ezek aztán sok proteinszeletet nyomtak be, lehet már az anyatejjel is tesztoszteront szlopáltak. Az angol királynőre, ezek egy szempillantás alatt szétbarmolnak mindent, ha hagyok nekik mozgási teret. Ha meg Bosszúállokhoz érnek, nem lesz idő keresztet se venni, nemhogy egy Mi atyánkot elmormolni, mert két másodpercen belül halott lesz a város.
Szerencsémre, nem egyedül kellett velük szembe szállni, volt ott még két alak.
- Hagyjatok nekem is, az utolsót majd elintézzük közösen! – ugrok egy szabad melákhoz, megidézem a pszikardomat, s úgy rontok rá. Az utolsó csepp véremig harcolok, a városomért, akármennyire is ódzkodtam ettől, jelen pillanatban nincs választásom, fel kell tartanunk őket.

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Hétf. 25 Ápr. 2016, 22:24

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




•  Gwen sikeres támadást indít a két jobb oldali harcos ellen, ám az egyikőjük látását visszanyerve megragadja Gwent, és torkánál fogva a felhőkarcoló romjai közé hajítja. Hyperion és Psylocke lefoglalhatják a szabadon maradt két harcost, de azok ereje túlmutathat rajtuk. A négy harcos sajátossága, hogy mindegyik rendelkezik egy-egy tűzvörös aurában izzó pengével.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Psylocke, Hyperion, Gwen Stacy
- Becsatlakozhat: Peter Parker

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Pént. 29 Ápr. 2016, 08:43



A Négy Harcos


Kínosan ügyelek rá, hogy a féltérdre való érkezésemkor ne sérüljön meg egyik lábam sem. Vállam fölött pillantok fel arra a két óriásra, akiket sikerült a hálóimmal megvakítanom. Nem kerüli el a figyelmem az újonnan érkező nő, ahogy magabiztosan kilép, és közli, hogy mindenkire jut egy, az utolsót meg közösen... Nyilván, majd törökülésbe ül, és megvárja, hogy mi végezzünk az utóbbi kettővel! Hát persze! A francokat. Még féltérden állva hasítok jobbommal a közelebb eső kettő irányába, és próbálok újabb hálót lőni rájuk, hogy megragadva őket a hátukra csaphassam. Az egyik okosabb, mint a másik... Megragadja a vörös aurába mártott kardját, és kivédi a támadásom. Meglepettségemre, még a szeméről is eltávolítja a hálót. És erre egyáltalán nem mondanám, hogy szuper dolog! Nem e világi teremtmények, és ha őszinte akarok lenni, akkor nem sok eséllyel nézek velük szembe, mert a fehér fonalaim nem olyan gyilkosak, mint az érkező vibráló kardja. És látványosan nekem jutott kettő ebből a négy mocsokból. Amit egyébként nem bánok. Hiszen a kivakított még mindig úgy parádézik az utca közepén, mint egy majom.

Vontatottan felegyenesedve nézek szembe a pengét rántó alakkal (szóval azzal, amelyiknek már van látása!). A maszk miatt nehezen kivehető, hogy mennyire komoran révedek az irányába. Túl sok van a rovásomon. Embereket öltem. És fogalmam sem volt róla, hogy mit művelek. Ezért valakinek bűnhődnie kell. Egyértelmű, hogy az a nagy lila melák a felelős, amelyiket a híres bosszúállók próbálnak megfékezni. Éppen emiatt, nem engedhetem, hogy a felém rohamozó óriás elérje őket...
- Had szóljon... - nyögöm a maszk alatt, ahogy alapállásba húzódom, mikor elér a harcos. Jobbról-balra, balról-jobbra, fentről-lefelé, lentről-fölfelé hadonászik a kardjával, én pedig a pók-ösztönömnek köszönhetően nagyon kecsesen ugrálok előtte. Szinte cikázom. Időnként hálóval ragadom meg a pengét, időnként csak ügyesen hajolgatok előle. De akkor szabad karját kinyújtja felém, és körbe öleli hűvös ujjaival a torkomat. A magasba emel, és egészen közel húz magához. Hiába a kérdő ábrázatom, nem tűnhet fel neki a maszkom alatt.
Rángatózom a karjaiban, ahogy fogy a levegőm. És egy hirtelen lendülettel elhajít. Esés közben a torkomra kapok, mintha ezzel regenerálhatnám. Hirtelen csapódik a hátamba a tompa fájdalom, és erőtlenül hullok a betonra. Hallottam a csont repedést, és éreztem a beszúró fájdalmat. Lehajtott fejjel maradok egy helyben, miközben nyöszörgök...
Az alkarjaimra támaszkodom, mikor látom, hogy a másik óriás is éledezik. E kettő felém indul, én pedig sebzetten, kissé egyensúlyától megfosztottan egyenesedem fel.
- Ez minden? - kérdezem magabiztosan állva, de a maszk alatt érzem, ahogy a szám sarkán kibuggyan egy vékony vérvonal. Nem törődöm vele. Talán a fehér anyagon láthatóvá válik, de mit nekem egy kis vérzés?
- Én jövök... - mosolyodom el, ravasz képet vágva, majd abban a pillanatban egy feszes mozdulattal nyúlok hálóimmal a közreeső autók után, és úgy pördülök, hogy sikerüljön arra a kettőre hajítani a járműveket...


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Pént. 29 Ápr. 2016, 12:37

18+ Durva nyelvezet, erőszakos tartalom

Hyperion állt, lábát megvetve a repedt aszfalton, lassan előrehúzott kardjának vibránium-titánium pengéje haragosan feleselt a közelgő ellenfelek vérvörösen pulzáló aurájára. Csak állt ott, tökéletes nyugalommal, erőtől átjárt aggyal és izmokkal, mind over body, becsapódásra készülve, kardját lassan emelve maga elé. Szemeit résnyire húzta és ekkor repült be egy suhanó vörös-rózsaszín-kék alak a képbe, ami összezavarta az ellent.
Hihetetlen sebességgel cikázó, sudár, kecses női alak volt, elképesztő ügyességgel repülve ívekben fehér indákon, pillanatok alatt arcon lőve valami nyúlós, selymes masszával két támadót, majd továbblibbenve a romos falak között kifeszülő fonalakon.
- Kettő neked, kettő nekem - bólintott Edward, és még egy nő formájában további erősítés érkezett. Oldalról toppant be a rohamozó harcosok közé egy magas, atlékikusan karcsú, sötét hajú, szép arcmetszésű amazon, sötéten villogó szemekkel, hosszú, izmos karjai között derengő, bíbor fény ragyogott fel. Egy penge, amivel nekirontott a meglepett harcosok egyikének, és az újabb megjegyzésre Edward szintén csak bólintott. A negyedik férfi már közeledett felé, torkából mély, földet rengető, állati üvöltéssel rohamozva meg Edward-ot, aki majdnem az utolsó pillanatig várt. A másik már feje fölé emelte vörös kardját, fenyegetően közeledő hegyként érkezve, hogy elemi erővel omlassza rá a támadását, ám az érkezést megelőző pillanatban Hyperion is előre lendült, meglepve eddigi mizdulatlanságának megtörésével a katonát.
Combjain átdübörgött a tesztoszteron és adrenalin hajtotta erő, ahogy emberfeletti sebességgel és kegyetlenséggel rúgta el magát, vállal érkezve a nála is jóval magasabb harcos mellkasába. Mindketten elvesztették egyensúlyukat és ívben borultak el az aszfalton, majd forgott a világ és vörösen vibráló kardcsapás következett.
Edward a hátán volt, amikor a fölé magasodó férfi egy jobb sújtással hasított előre. Kardját keresztben felemelve, bal tenyerével megtámasztva az elfektetett pengét, védte ki a támadást, és hidegen csendült fém a fémen. Az ő kardjának vibránium-tatalmú pengéje hosszan és dallamosan hordozta a csilingelő hangot ahogy szikrák patantak az ütköző fémek közt, majd lábait lecsapva elrúgta magát felfelé, mielőtt újabb ütésre emelhette volna a karját és Edward maga mellett döfte előre saját pengéjét, ami megakadt a kree páncéljában.
- Szóval ennyire vagy képes, te fonnyadt marék fos - mondta hidegen Edward a harcosnak, aki pedig állta a pillantását, fél fejjel magasabbról. Elkezdett röhögni, Hyperion megérezte a másik szájából áradó hűvös, földöntúli levegőt, látta egészen közelről nem-emberi, félelmetes arcvonásait eltorzulni.
- Mindenkit eltirpunk és porig égetjük a...
Durr.
Mielőtt a harcos végigmondhatta volna fenyegetését, Edward nem várta meg udvariasan a mondat végét, hanem teljes erővel fejelte orron a férfit, aki hátratántorodott, Hyperion pedig előrelépve, teljes erőből sújtott le fegyverével...
Nem látta, mit ért el, mert megpillantotta a maszkos, karcsú idegent az egyik másik tiszt ujjai között vergődni. A férfi robosztus, gigászi alakjával a romok fölé magasodva, markában tartotta a lányt torkánál fogva, mint egy hadakozó kismacskát, majd belehajította a szemközti falba. Edward onnan, ahol állt, hallani vélte a nyekkenést és arca eltorzult a haragtól, ahogy hosszú lábain ellökte magát, pár méteren belül teljes sebességgel rohanva a páros felé.
A lány a földön fekve felnézett, ám mintha mozdulatai lassúak, megtörtek lettek volna. Alkarjain támaszkodva nézett fel a közelgő két idegenre, akik tornyosuló árnyakként közeledtek a lányhoz. Fehér maszkján, a szája körül vörös vércsík itatta át a finom pamutot...
- Höhö. Höhöhö. Gyere ide, cica, majd mi... - kezdte a közelebbi férfi.
Bumm.
Edward vállal a gerincébe érkezett, mindkettejüket magával sodorva a földre. Mielőtt az arcra esett férfi kezeti megtámasztva kitolhatta volna magát, a fiú a hátába lépve rugaszkodott el újra, egyenes vonalban tartva a lány felé...
A másik óriás övéhez nyúlt, és ekkor érkezett el az idő, hogy Hyperion kilökje magából az erejét. Ahogy egy ugrást követően térdein csúszva érkezett meg a lányhoz, hogy átnyalábolja, hátrafordult és jobbját felemelte. A harcos, aki arcáról már félig lehámozta a selymes, ragadós anyagot, övéből egy tőrt hajított feléjük, ami koppanva pattant le az erőtérről. Edward alkarjából épp csak egy pillanattal korábban ugrott ki és terjedt szét a félgömb alakú energiabúra, áttetsző, mély bíbor színben ragyogva és hullámokat vetve az emberfeletti erejű dobástól, majd csilingelve gurult el a tőr az aszfalton.
A lány eltökélten megszólalt és kinyúló karjait látva, Hyperion lejjebb engedte a pajzsot. A nyúlós, selyemfehér fonalak két autót találtak el és a fiú csak elhűlve nézte, ahogy a tehetetlen tömeg egy pillanat alatt helyéből kiugrik, és a töb mázsa fém két oldalról zuhan rá a meglepett harcosra.
- Most pedig megtudja, milyen a másik végén lenni a fasznak - mondta halkan, sötéten elmosolyodva a srác és a lányra nézett, akit átkarolt.
- Jól vagy? Gyere, támaszkodj rám.
Ha a lány engedte, finoman talpra segítette, majd körülnézett, hogy a harmadik újdonsült társuk, a lila viharként közlekedő, veszélyesen szépséges amazon hogy boldogult.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Hétf. 02 Május 2016, 17:41

A négy harcos

Azt nem gondoltam, hogy könnyű menet lesz, de azt sem, hogy ezeknek az óriási melákoknak hatalma kardjuk lesz. Éppen elég lett volna az erejük, erre vörösen izzó pengéket is kaptak, remek. Megpróbáltam az egyiket megsebezni a kardommal, viszont veszett fejsze nyele effektus lett belőle. A pszikardommal csak enyhén sikerül megsebeznem, így hátrébb ugrottam az esetleges támadásától, s egy kocsit vágtam hozzá az erőm segítségével, az adrenalintól még egy rendes családi autót is képes voltam felemelni. Az is igaz, hogy csak egy kicsit tántorítottam meg az alakot, de pont elég volt, hogy a psziostorral arcon tudjam csapni. Amire persze üvöltéssel válaszolt, és dörgő léptekkel indult felém.
- Ugyan, picikém, csak annyit tudsz? – kérdeztem egy vigyorral, sétálni én is tudok, egyre jobban hátrálok ahogy közeledik felém, kardjával csapna az ostoromra, de túl lassú ahhoz, pont ezért tökéletes választás ilyenek ellen. Még hálát is adok azoknak az időknek mikor Lady Mandarinként voltam ismeretes, a kegyetlen bérgyilkos, és Mandarin személyes testőre. Ha ő nincs nem lennék képes ilyeneket csinálni, ő mutatta meg, hogy az erőmmel erre is képes vagyok.
De persze nem mehet simán semmi, így sikerül elkapnia az ostor elejét , és magához ránt engem, kapok egy maflást amitől a földre huppanok.
- Baszd meg.. – sziszegem halkan, s hátrálni kezdek, bár nem olyan gyorsan megy ez az egész. Aztán lógni kezdtem a hatalmas karjában, mint egy rongybaba mert felkapott a hajamnál fogva. Csesződjek meg azért amiért segíteni akartam a Bosszúállóknak.

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Hétf. 02 Május 2016, 22:54

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




•  Gwen támaszkodhat Hyperionra, és kettesük célravezető lehet. A továbbiakban együtt kombózva legyőzhetnek egy harcost. Azonban Psylockera kettő harcos koncentrál, és emiatt a lány komoly bajba kerülhet. Miután az újonnan megalakult duó az utolsó harcossal kezdi el a küzdelmét, addig Psylocke elbukik a túlerővel szemben. Thanos négy legerősebb harcosából ketten, két oldalról egyszerre mártják pengéiket a nőbe, így ő belehalhat a komoly sérülésekbe.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Psylocke, Hyperion, Gwen Stacy
- Becsatlakozhat: Peter Parker

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Szomb. 07 Május 2016, 20:46



A Négy Harcos


Elkerekedett szemekkel leszek szemtanúja, ahogy a motoros srác gigászi erejével oldalról elsodorja a felém induló, közelebbi harcost. A túlerővel szemben nem sok esélyem lett volna egyedül. Miközben feltápászkodom, és próbálom a sérüléseimet figyelmen kívül hagyni, látom, ahogy a srác a megmentésemre siet. És némán, mélyen magamban nagyon hálás vagyok a fiúnak. Hihetetlen erővel robbantja le azt a harcost. Alig hiszek a szemeimnek. A következő mozdulatsorban már előttem terem. Térdein csúszva érkezik meg a közelembe, majd hátra feszítve jobb karját egy erőteret alkot meg ujjaiból. Elcsodálva nézem, ahogy a harcos tőre lepattan arról a szinte láthatatlan csodáról. Reszketve egyenesedem fel, és próbálom nem fel adni a küzdelmet. Nem lehet... Érzem a kesernyés vérízt az ajkaim között, és alig bírok el a fájdalommal. Az elhulló tőr irányába fordítom a tekintetem, és elcsodálva vagyok szemtanúja a srác hatalmas erejének. Mellette már sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Már nem vagyok olyan apró, mint egy pók...
Nem hagyom, hogy egyedül harcoljon. Előre nyújtom karjaim, és egyetlen lövéssel ragadom meg a közreeső autót, hogy ráhajíthassam a férgekre. Nem habozok, és bizony előnyömre van a srác védelmező erőtere, amit miattam lejjebb enged. Miután eleresztem a nehéz súlyt, féltérdre ereszkedve hullok vissza a tér mögé.
- Attól félek én is... - nevetem el magam könnyedén, de hangomból kihallhatja a fáradstágom jeleit. A sokkolás, a zuhanás korábról nem segítik meg a jelen állapotom. És az sem, hogy belecsapott az egyik harcos az imént a betonfalba. Mintha reccsent volna a gerincem mentén valami. De még éppen feltudok állni... Csak hagyom, hogy karját körbe fonja körülöttem, és felsegítsen. Hálát érzek. Végtelen hálát.
- Megmaradok... köszönöm! - sziszegem halkan, miközben rátámaszkodom a mellettem lévőre, és apránként sikerül talpra állnom. Abban a percben, hogy stabilan megállok a helyemen, eleresztem a srácot, és a tőlünk nem túl távoli nőt figyelem. Hihetetlen erővel küzd a az óriás ellen, és ekkor hirtelen az megragadja a nőt a hajánál fogva.
- Segítenünk kell neki... - nyögöm, majd egy pillanat múlva felrakom jobbom, és a közelgő épület falára lövöm hálóm. Annak segítségével lendülök a magasba, hogy egy perc múlva a kardos nőt fogvatartó harcos oldalára érkezve újabb hálót lőhessek szemeire, majd egy jól irányzott rúgással leszedhessem a vibráló kardokkal küzdő nőről a férfit. (Látszatra férfiak!) - Jól vagy? - kérdezem, de ekkor egy másik harcos tűnik fel valahonnan mögüllem, így kénytelen vagyok elfordulni a nőtől, és hárítani annak támadását egy ugrással, miközben rálővöm a fehér, puhának tünő fonalam, és azzal rántom vissza a lendületéből. Immáron a háta mögül. Ahogy megérkezem féltérdre az ugrásból, még nem engedem el. A srác felé pillantok, majd elvigyorodom a maszkom alatt. - Hé, csomagod jött!... - kiáltok oda neki, majd a tengelyem körül forogni kezdek, ezzel kirántva a harcost a pozíciójából pörgetni kezdem magam körül, egy nagyobb kört írva. Nem tudok másra figyelni ebben a percben. A tökéletes pók-sejtésemnek hála, jó szögben engedem el a hálóm ahhoz, hogy a srác felé irányítsam, az immáron fegyvertelen, és megszédült harcost. Reményittasan fordulok irányukba, és bízom benne, hogy a srác egy jól irányzott ütéssel képes darabjaira törni a mocskot.


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Hétf. 09 Május 2016, 11:15

A lány nevetett, fáradt, nyúzott, dacosan kitartó hangja élettelien csengett az utca romjai között. Ed csak elismerően nézett rá, ahogy ő belé kapaszkodva feltápászkodott és biztosította őt, hogy még egyben van.
- Hát, durván kemény falhoz vágás volt, szóval ezek szerint te még durvábban kemény vagy, póki - mondta barátságosan mosolyogva Edward és segített talpra állni a maszkos, karcsú huligánnak, aki lassan visszanyerte az egyensúlyát és máris a másik nő felé nézett.
A bíbor, energiapengét forgató nő szenvedése most már felkeltette az ő figyelmét is. Előre lépett volna, ám az ég drámai sötétje úgy borult le a mennyekből, mintha roppant, éteri haragvó szárnyakon szállna. A lány elrugaszkodott mellette és máris indákon repült a nő segítségére, Edward azonban megállt egy pillanatra és felnézett az égre. Gigantikus űrhajók, katonák serege ereszkedett alá a városra. Látta hamvasztó sugarak között összeomlani a Bank of America toronyházát, látta, ahogy sérült hajó csapódik a One World Trade Center oldalába, ahogy vadászgépek raja nyit tüzet az érkezőkre és gépek hullanak, hosszú füstcsíkokat húzva az égből. Hosszú, sárgásan izzó fényekben repültek a magasba a légelhárító tüzérség golyói, és tőlük nem messze, a csata epicentrumában egy roppant, robosztus, félelmetes gigásszal harcoltak a Bosszúállók.
Edward fogai összeszorultak. Ajkai vékony réssé keskenyedtek és miközben a lány akrobatikus ügyességgel támadta a harcosokat, ő odasétált a két autó közrefogta katonához... A férfi láthatólag küzdött a pókfonállal, a rá nehezedő mázsányi súlyokkal.. Felnézett rá...
Hyperion arcán ugráltak a rágóizmok, ahogy a haragtól megfeszült az állkapcsa. Egyetlen, nagy erejű döféssel szúrta át a harcos szemén keresztül a koponyáján a kardot, és hátborzongatóan csengett a csontot vágó vibránium.
Megfordította a fegyvert és érezte a markolat rándulásán, ahogy a harcos idegrendszere reszketve verdeste az utolsókat, görcsösen rángatva tagjait.
Kihúzta a sötét vértől mély, feketés bordóra vált pengéjű kardot Edward és akkor hirtelen a lány csengő hangja keltette fel a figyelmét és térítette magához a haragba süllyedéstől. Csomagom... Aha...
A fogai továbbra is összeszorultak csikorogva és tovább ugrált agresszíven a rágócsontja, ahogy látta, ami történik. A lány hihetetlen akrobatikus ügyességgel táncolt a levegőben a harcosok között, fonalai egyenesen művészi eleganciával és precizitással repültek, mozdulatai hanyag tökéletességgel követték egymást. Hyperion szinte leesett állal adózott a különleges póklány tehetségének, ám nem volt idő a nézelődésre. 'Csomagod jött', mondta a lány és tengelye körül forogva egy csapásokkal megszédített katonát indított felé.
- Ó. Pont, amit rendeltem. Már át is veszem. Ó, nem olyan színben jöttél, mint kértem, úgyhogy... Most meghalsz.
Hyperion ajkai erőszakosan szorultak össze és hosszú lépésekben indult meg. Forgatva rázta le a kardról a vért, majd ahogy a harcos érkezett, jobbra lépett, lendületet gyűjtve fordult meg a tengelye körül...
És körívben, egyenes pályán suhanó pengéje egyenesen és precízen a harcos nyakát találta el. A vibránium kard mély, dallamos zengéssel szelte a levegőt, ahogy lesújtott.

- Jól vagy? - kérdezte mély, érces hangon, szemöldökeit összevonva Hyperion a póklányt. Közelebb futott. - Az oldalad, a hátad... Nem kéne első segély?
A sötét hajú amazon két katonával küzdött mindeközben. Edward látta, ahogy közelednek felé, látta, hogy már nem fog odaérni, látta, szinte lassítva, a lesújtó csapásokat... Ellökte magát, hogy a nő segítségére fusson...
Sistergő-zengő, forró energianyalábok csapódtak körülötte az aszfaltba. Ahogy felnézett, látta, hogy az alászálló hadsereg egyik egysége, lebegő, sikló gunshipeken, érkezett a harcosok segítségére. Mindenhol robajló hangok, surranások, zengő-sistergő elektromos dörrenések harsogtak a levegőben és hamueső kavargott a kesernyés szélben. A lövedékek körülöttük csapódtak be, és Hyperion sarkon fordult, teljes erejéből elrugaszkodott, magával ragadta a póklányt és mindkettejüket a romok közé húzva zuhantak el ívben. A földre érve Ed a lány fölé borult, hogy megvédje a lövedékektől, közben tudata kipréselte az energiát és hallotta, érezte, ahogy a bíbor fényhártya kifewszül a háta mögött. Érezte a delejes erejű ütéseket, ahogy impulzuslövedékek csapdtak az energiamezőbe. Nem látott mást ott a földön fekve, lehajtott fejjel, ahogy a lányt védte a testével és az energiamezővel, mint a felszakadt aszfalt- és vasbeton darabok közt kavargó parázsszemek morbidan könnyed táncát a kormos romok között.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Hétf. 09 Május 2016, 19:10

A négy harcos

Az ember nem úgy kel fel reggel, hogy oké én ma meghalok. Én sem így keltem fel, sőt azt se gondoltam volna, hogy óriások ellen fogok harcolni. Csak dolgozni akartam, utána meg kávézni egyet az egyik kolléganőmmel, aki szintén mutáns volt, és nem is akármilyen, csodákat művelt a vízzel, ám ő nem csatlakozott a harchoz, nem harcosnak született. Én sem, engem azzá tettek, ami hasznomra vált. Egészen a mai napig.
A póklánynak sikerült ugyan leszedni rólam a nagydarab fickónak tűnő valamit, és eltudtam neki rebegni egy köszönömöt, de aztán el is tűnt a látókörömből a lány. Nem is foglalkoztam azzal, hogy hova megy, és hova dobja az óriást. Mert nem is tudtam foglalkozni a dologgal. Ketten támadtak rám, s egy ideig visszavertem a támadásukat, ám lehet a Nagykönyvben az volt megírva, hogy ma el kell buknom.
Vércsík jelent meg a szám szélén amikor belém mártották a pengéjüket, utolsó erőmmel, pszilándzsát idéztem meg, s döftem az egyik monstrum szemébe.
- Brian… - suttogom halkan, az ikertestvérem nevét, a hatalmas Britannia Kapitány most nincs itt, hogy megint megmentse a húgot, mint azon az ominózus estén, amikor Lady Mandarinként tündököltem, s egy bérgyilkos voltam. De akkor meghallotta a sikoltásom, s megmentett. Most viszont egyedül vagyok, senki nem tudja megmenteni az életem. Még hallottam a fájdalmas és dühödt üvöltést, a lila dárda eltűnt a szeméből, mikor a földre zuhantam. A halál végül ránk nevet. Csak annyit tehetünk, hogy visszanevetünk.
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Hétf. 09 Május 2016, 21:29

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




•  Miután Psylocke holtan összeesik a túlerő miatt, Hyperionnak és Gwennek nem marad választása. Nincs idejük sokáig gyászolni a szövetségesüket, le kell szerelniük a két harcost, mielőtt azok eljutnának a Bosszúállókhoz. Ha összedolgoznak, a támadásaik kifizetődőbbek lehetnek.  

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Hyperion, Gwen Stacy
- Becsatlakozhat: -

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Vas. 15 Május 2016, 18:20



A Négy Harcos


Olyan hirtelen történt minden, hogy időm sem volt feldolgozni. Csak azért néztem vissza, mert tartoztam a gyors fiúnak, aki kimentett. Mikor megláttam, hogy ő is veszélyben van, tudtam, hogy mit kell tennem. Belevetettem magam a harcba, és szembeszálltam a négy harcossal, akik fenyegetést jelentettek. Csatlakozott hozzám egy motoros fiú, és egy karddal harcoló nőszemély is. Minden fizikai lenyomat után igyekeztem talpon maradni, és nem törődni a fájdalommal. Nem adhattam fel! Szükség volt rám! Lehet, hogy nem ez a csata volt fontos, de a részét képezte a nagyobbnak. Fogtam az egyik harcost, és a fiú irányába hajítottam, mondva, hogy csomagja jött. Sikeresen leszerelte azt. Én pedig térdre hulltam közben.

A térdeimen állva, előre bukva maradok négykézláb. Kissé megtörten nézelődöm. A gerincem mentén érezhető repedés nem segíti a pillanatot, ahogy az sem, hogy rengeteg helyen vérzem. Erőtlennek érzem magam. Két autó elhajítása, egy harcosé. Mintha a lehetetlennel versenyeznék. Ekkor mellém vetődik a fiú.
- Voltam már jobban. - sziszegem, miközben felnézek rá, ahogy közelebb szalad hozzám - Ha segítene, akkor... - és megfagy bennem a levegő, ahogy megpillantom, hogy a harcos amazont keresztül döfi a maradék két harcos. Látom, hogy a srác megindul feléjük, és én magam is üvöltve rugaszkodom el a betontól, hogy segíthessek, hogy megmenthessem, hogy megvédhessem, de...
Föntről segítsége érkezik a két harcosnak, én pedig nem látok a fájdalomtól. Érzem a hirtelen mozdulattól kibicsakló vért a szám sarkán. A rohanásom megakad. Beledermedek a percbe, mikor a fiú sarkon fordul, szembe kerül velem és magával ránt a törmelékek közé. Megkapaszkodom benne, és hagyom, hogy elsodorjon. Szükségem van rá. Neki szüksége van rám. Fölém magaslik, én pedig válla fölött látom a támadókat. Légszomj. Pánikroham kezd el uralkodni rajtam. Látom a zuhanást, ahogy Peter utánam nyúl, én pedig tehetetlenül csapódom a betonba, és elnyel a sötétség...
Ekkor hangom utat tör magának a maszkom alól, és felüvöltök félelmemben. Átölelem az engem védelmező Hyperion testét, és neki feszülök, mint egy ártatlan kislány. Lehunyom szemeim, és érzem a szemem sarkából kiszökkenő könnyeket. Deadpool jut eszembe, és hívni akarom őt! Egy pillanatra elmálik a valóság, és nincsen más, csak a félelem, ahogy pillérei megülnek vállaimon. Amatőr vagyok. Kezdő. És nem ekkora gigászi csatára lettem megteremtve...
- Segítenünk kell neki, a lánynak, bajban van... - zavartan hadarom el, ölelve az engem oltalmazó fiút, majd nem törődőm a ránk lövőkkel. Újjabb fonalat indítok meg csuklómból, föl a magasokba. Megindulok és ahogy elrugaszkodom Hyperion mellől látom, ahogy a nagy harcost valami repülő férfi magával viszi a felhők fölé. A pillanat ekkor megtörik. És mintha annak a bátorsága, rám is át ragadna.
- Ez az... - merítek erőt, majd ahogy lendülve ugrálok a karcolók között, talpra szökkennek a két harcos elé. Szembe nézek velük, és izzó haragjukkal. - Innen nincs tovább... - nem törődöm a ránk lövőkkel. Megindulok sprintelve, majd elrugaszkodva a betontól arcon rúgom őket. Az ellentámadásukat a pókösztönöm segítségével sikeresen kikerülöm, és szétválasztom őket. Az egyik arcára hálót küldök, majd tőle elrugaszkodva középre hullok és a fonalaimmal megragadom kardjaikat. Egy erőteljes mozdulattal rántom ki azokat, majd Hyperionra pillantok. - Kombó lesz... - szedem össze magam, majd neki futok az egyik megvakultnak, hogy belerúgva szemből neki zúzhassam a fiúnak. Ha ezzel megvagyok a másikat veszem célba, és egyetlen rugaszkodással kerülök közvetlenül a nyakába. Ott magamhoz rántom az egyik kardot, és beledöföm annak mellkasába. - Ha ott megvagy, akkor itt a kövi... - kiáltom a srácnak, majd leugrom a harcosról. A srác kegyelemdöfései hatékonyabbak lehetnek az enyémeknél. A vér felszabadul az oldalamon, de nem törődöm vele. Felugrom az egyik épület oldalára, majd a ránk lövöldözőket kezdem el leszedálni. A fegyvereiket rántom magamhoz, majd rúgok-ütök!


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Vas. 15 Május 2016, 20:57

Zene
És akkor elzuhantak a romok között, a vasbeton törmelékből kiágaskodó acélrudak, a törött csövekből spriccelő víz, a romokba tört buszmegállóra zuhant épület-emeletek, a leomlott acél, tégla, beton, gipszkarton és üveg romhalmaz közepén és Edward látta a lány percnyi dermedtségét, mielőtt a lövések elől lebuktak mind a ketten. És érezte az ő testének feszülő testet, hallotta a haraggal és dühvel keveredő félelem hosszan csengő, mezoalt sikolyát, érezte a hátába csimpaszkodó karokat és ő is átkarolta a lányt.
- Sssshhhh… Minden rendben lesz – mondta halkan, érces hangján, egészen közelről, mély, nyugtató tónusban. Ajkai majdnem a lány füléhez értek a maszkon át. Érezte a megfeszülő testet, a lány szegcsonytját a vállának feszülni, érezte a lapockáját szorító karokat, a gerince mellett a bőrkabátjába görcsösen kapaszkodó ujjakat, a forró, lihegő leheletet a nyakán… És érezte, ahogy a lány a tehetetlen, kétségbeesett düh és félelem felől a sötét, ösztönös pánik felé sodródik. Érezte azt a karcsúan izmos testet megfeszülni, a csimpaszkodó ujjakat a hátán…
- Bármi is lesz… Bármi jön velünk szembe… Megvédelek. Leküzdjük, ketten, te és én, oké?
Egy kicsit hátrébb húzódott, hogy a maszk szemrésébe nézzen saját, mély, sötét pillantásával. Hangja nyugodt volt, ércesen dallamos és karjai átnyalábolták a sudár hősnőt, bal kezének hüvelykujja a lány lapockája között simította végig a gerincét, jobb kezének ujjai lassú mozdulatokkal simogatták a másik tarkóját, ahogy mélyen a szemébe nézett. Edward érezte, ahogy átveszi felette az irányítást az, aki mindig is volt: A harcos. A védelmező. A titán. Ugyanazzal a nyugodt, csendesítő, selymes hanggal beszélt, mint amikor viharos éjszakákon, még pici lányként húgai mellé kucorodtak az ágyban, kócos szöszi fejük két oldalról a vállába fúrták és ő átkarolta őket, védelmezően… Ugyanúgy ölelte át most is a lányt, és közben érezte az energialövedékeket dübörögve a háta felett kifeszülő leheletvékony gömbkupolába csapódni, látta a kavargó hamvakat a szélben, hallotta a robbanásokat és sikoltásokat…
A lány küzdött, megpróbált kitörni, a nőnek segíteni. Edward csak tovább karolta át.
- Várj… Sssshhhh, várj… nem tudsz már segíteni rajta…
De a lány elrúgta magát a földtől és harcba lendült. Edward csodálkozva és aggodalommal nézett utána. Korábbi kérdésére, hogy jól van-e, a pók-hős-kisasszony csak térdre rogyott. Vécsíkok húzódtak a szája felől a maszkon, mozgása megtört és fájdalmas volt. Edward pedig tudta, hogy erővel nem tarthatja vissza. Nem azért védelmezte, mert nőként gyengébb lett volna, mint ő – Hanem valami ösztönös megnyílást érzett a lány felé, mint a falkájának tagja, mint bajtárs… És csak egyet tehetett, mégpedig minden erejét beleadva asszisztálni a lánynak.
Edward még a földön fekve látta, hogy a Bosszúállók ostromgyűrűjéból egy sárga ragyogásban tündöklő alak emeli ki a gigászi fővezért, elkeseredett, végső párviadalt vívni vele az égen… Látta, hogy a hősök robbanások, lángok megvilágította körét ellepi a sötétség, és Hyperion rögtön tudta: Elkövetkezett a végső óra. Hogy a következő percek eseményei, helytállásuk vagy bukásuk fogják a csata, a város, talán a Föld sorsát is eldönteni. És nem tehettek mást, minthogy minden energiájukat, utolsó szálig izmaik erejét és verítéküket beleadják a végső küzdelembe. Elrúgta tehát ő is magát a földtől, és szemével követte a maszkos, karcsú huligánt, aki emberfeletti erővel és gyorsasággal, gyönyörű ívekben közeledett a két, még talpon lévő tiszt felé. „Innen nincs tovább”, kiáltotta a lány, és ez az ő erejét is varázsütésszerűen katalizálta.
- Hé! Hé faszszopók! Itt, erre! – üvöltötte teli torokból, ahogy minden erejével a harcosok felé haladt. Azok egyszerre néztek felé, támadni készültek…
És ebben a pillanatban a póklány az arcukba érkezett és Edward tíz méteres távolságból hallotta az elroppanó csontok, eltörő orrok hátborzongató reccsenését. A lány macskaszerű ügyességgel választotta el és fegyverezte le őket, az egyik máris arcán selymes pókfonállal vergődött, a másik is tehetetlenül tántorodott hátra. „Kombó lesz,” közölte vérfagyasztóan csengő, vészjósló hangon a lány, és Edward lesuhintotta törmelék közül futtában kiemelt kardját, amin a porral keveredő sötét vér mostanra egyöntetű masszává állt össze. Lövedékek zizegtek-suhogtak a fejük felett, mint a nyári záporeső, ám egyikük sem törődött vele. Edward rákapcsolt és a lány által felé rúgott férfi felé szegezett karddal rugaszkodott el…
Pengéje a harcos mellkasán futott ki, vérpermetet spriccelve szét. A férfi agresszíven hörgött, lenézett, megragadta a pengét… Hyperion pedig hátának, hasizmának, vállának, karjának minden erejét beleadva, oldalirányba tolta tovább a fegyvert… A kard izmokat, inakat, bordákat vágva át, patakokban fröcskölő, sötét vérfolyamokat megindítva szakadt ki a hatalmas testből, és szürrálisan összecsukló, haldokló húsként zuhant össze a földönkívüli tiszt…
A halál pókfonalakon repkedő angyalaként a lány már küldte is felé az utolsó harcost, Thanos elit tisztjeinek utolsó, talpon maradt tagját, és Edward átható, teljes tüdővel kieresztett csataüvöltés közepette rohamozta meg a férfit, akinek mellkasából már spriccelt a vér. Előre tántorodva bukott felé, a lány leugrott a hátáról… Hyperion pedig oldalt tartott karddal rohant bele, falig tolva magával a roppant idegent, akinek szájából bugyborékoló ordítás, majd hörgés jött, majd csak vér folyt, és Edward lesújtott, ordítva, újra és újra… Egészen addig, míg kardja téglába ért… A test élettelenül, derékban kettészakadva, két darabba zuhant el… Hyperion végignézett sötét vértől áztatott tagjain, majd a lány után pillantott, aki máris a magasban volt, dühös, kecses amazonként osztva két kézzel a halált.
A suhanó járműveken közelgő harcosok egy raja ívben közelített felé Edward pedig nekifutásból rúgta el magát, felfutva egy oldalasan leomlott emelt parkettáján, ívben ugorva rá a legközelebbi suhanó járműre, karddal vágva jobbra és balra, míg élettelenül hulltak le a katonák, ő pedig a lány felé közelgő siklókra célozva, saját járművét egyenesen belevezette az érkező rajba…
Lángok és robbanás következett és egy arcába csapódó, felfordult sikló és a talajt kirántották a lába alól, ahogy Edward forogva zuhant alá az utca felé.
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Hétf. 16 Május 2016, 15:22

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




•  Hyperiont elkaphatja Gwen, azonban a lány komoly sérülést szenved eközben az egyik ellenséges katona lézerlövedéke által. Hyperion úgy dönt, hogy motorra pattan a lánnyal, és elviszi őt egy biztonságos helyre, akár egy kórházba. Ők ketten megtették, amit kellett. Legyőzték a négy harcost, megakadályozva azt, hogy a Thanossal harcolóknak további bonyodalmakat okozzanak. (A két karakter elhagyja a kalandot!)

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Hyperion, Gwen Stacy
- Becsatlakozhat: -

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Pént. 20 Május 2016, 23:44



A Négy Harcos


Szorosan ölelem magamhoz, féltőn, óvón, mintha nem akarnám többé elengedni, pedig nem is ismerem. Olyan rövid idő volt, amit végig vittem az oldalán, és most mégis, ő jelenti ebben a szívfacsaró pillanatban az életemet. Átölelem, és görcsösen ragaszkodón húzom magamhoz, miközben rettenetes félelem ül mellkasomra. A lány... A harcos amazon meghalt. Nem tudtunk segíteni neki. Elbuktunk. És egyszerűen nem tudom ezt elengedni. Most először - mióta hősködöm - hal meg valaki a közelemben ilyen gyorsan, és elvetemült módon. Azok, akik az én kezem által haltak meg, míg agymosott voltam, valahogy még nem kerülnek úgy előre, legalábbis eddig nem kerültek. Azonban most a pillanat megfagy, és úgy érzem felrobban a szívem. Hallom a fülembe suttogott szavakat, és felsejlik egy mosoly arcomon. Nevetek halkan, miközben sírok.
Ahogy a fiú tovább szaval, úgy csillapodik mellkasom lengése. Nem emelkedik, és süllyed olyan hirtelenséggel, ahogyan eddig. Bólogatni kezdek a maszkom alatt, majd halkan szipogok.
- Jó, jó... jó. - zaklatottan dadogok össze-vissza a fiú ölelésében, miközben élvezem, hogy nyugtat féltőn. Ahogy fölém magasodva ölelt, és simogatott, elfogott valami ősi mély bizalom irányába. És azt vettem észre, hogy feje mellett, a védelmünkbe robbanó lövedékek lelassulnak. Nincsen más, csak ő és én, ahogy oltalmaz. Ahogy törődőn próbál megnyugtatni. Jóleső érzés fog el miatta, de tudom, hogy nincs maradásom.
Megindulok a maradék harcosok felé, mit sem törődve jelenlegi gyengeségemmel. Az égbe röppenő hős, aki megragadta azt az óriást, visszaadta nekem is a reményt. És persze az erőt is visszakaptam a fiútól, aki oltalma alá vett. Nem kellett több ahhoz, hogy útjába ugorjak a két szörnyetegnek. És megpróbáljam őket hatástalanítani, méghozzá a fiú segítségével. Közöltem, hogy kombó lesz', majd a srác felé hajítottam az egyiket, majd a másikat. Ő lazán, hősiesen végzett is velük. De én nem időztem sokat azzal, hogy alaposan szemügyre vegyem mindazt. Neki indultam a légjáróknak, mikor észrevettem, hogy a fiú egyenesen a rajba száguldott, és onnan zuhant alá...

***

Látom, hogy zuhan, és meg sem próbál lassítani. Jobb karom felnyújtom, és ellököm magam a faltól. Érzem a lábaimban feszülő izmokat, a szelet, és az elszántságot. Jobb karommal éppem hasfala fölé kapok, úgy ölelem át, balommal kilövöm a fonalam a legközelebbi falra, így sikerül ellensúllyal gátolnom a gyorsaságát, és elkapom időben. Addig urgándozom a karjaimban vele, míg kellően le nem lassulok, hogy puhán letudjam ereszteni egy újabb fonál segítségével, majd lefektettem azzal a betonra, magam is mellé ugrom.
- Kérlek mondd, hogy jól vagy... - nézek rá nagy szemekkel, majd óvatosan próbálom megtudakolni, hogy mi történt, hol sérült meg, mije fájhat. A válaszától függően húzom ölembe, vagy segítem talpra. Bárhogyan is, addig maradok védelmezően mellette, amíg azt nem mondja, hogy kész vissza menni. Amíg ez nem következik be, addig óvom őt mindentől és mindenkitől.
Az egyik pillanatban azonban felpattanok, hogy leszedjek egy ránk -szándékozó- lövő harcost, és mikor kilövöm a fonalam, hogy leránthassam, az oldalamba fúródik valami nehéz, keserű, és fájó. Érzem a szenvedést. Lepillantok az oldalamra, és látom, hogy a fehér anyag vörösre színeződik. Tenyeremmel betapasztom azt, majd térdre rogyva próbálok észnél maradni.
- Fenébe... - sziszegem, de a felszakadt ajkaimba ugró fájdalom miatt csak ennyire telik tőlem. A világ forogni kezd, a tér elmosódik. Mintha az ájjulás próbálna hatalmába keríteni. Óvatosan pillantok a srácra mögöttem, majd ahogy látom, hogy élénkül, úgy dőlök el vízsszintesbe, és engedem be a sötétséget.


• •


//Köszönöm a játékot!!//
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Hétf. 23 Május 2016, 13:27

A lány lassan megnyugodott egy kicsit, zaklatott üvöltését lassan ütemes, nehéz légzés váltotta fel, ahogy Edwardba kapaszkodott.
És ott feküdtek, ketten, a mindenség végén a csata közepén, és izzó parázsban omlott össze körülöttük a város. A leomló üveg-, beton- és téglafalak csörömpölő-csilineglő, robajló hanggal roskadtak össze körülöttük, és dübörgő erővel terjedtek az égen a robbanások, villámok és lángok süvöltöttek-ropogtak az égen, felhőkarcolók kecses sziluettje tört meg és omlott alá. A One Wrld Trade Center oldala kristályzáport szórva robbant szét, a Bank of America önmagába roskadva omlott össze, és az idegenek légiói könyörtelen rajokban hullottak a vlágra, elsöpörve mindent, ami emberi, ami őket azzá teszi, amik. A fiú gerincén jeges kétségbeesés futott végig. Alicia, gondolta, de akárhol is volt, a húgán most nem segíthetett. De ezen a lányon igen, és szemét erősen összeszorította, állkapcsa megfeszült, ahogy a sistergő energialövedékek becsapódtak a vékony membránba, amit az akarata tartott fenn. A lány lassan, akadozva, beleegyezett a nyugtató szavakba, és Edward szinte érezte, ahogy a pánok sötét ködje szertefoszlik körülöttük, utat adva a bátorság és az összeszedett akarat ragyogó hajnalfényének. A póklány elrugaszkodott, és ő tette, amit tehetett, kardját forgatva osztotta a halált az idegen fővezér tisztjeinek, kettejük összeadott erejétől térdre hullot a kolosszális ellenség utolsó hadnagya is.

És a lány belevetette magát a megtörten, kormosan magasodó épületromok között a közdelembe, teste körül kavargó örvényt vetett a kormos füst, ahogy lengő ívekben suhant, elegáns, kecses bosszú-angyalként pusztítva minden katonát, aki a kezei közé került. Edward elrugaszkodott a leomlott épületről és a siklók közé zuhant, kivont kardját feje felett sújtotta le, és csont tört, elektromos panelek szakadtak át a csapástól, majd arcába érkezett egy kifordult sikló és csak zuhant, zuhant a föld felé.
Egy kecses test simult az övéhez, egy vékony, de erős kar nylábolta át és Hyperion érezte a fejébe toluló vért, ahogy lelassul, ahogy kócos, véres, sötét fürthei az arcába repülnek a fékezéstől, míg végül ívben kanyarodva, bonyolult mozdulatokkal vitte le a talajra a lány.
"Kérlek, mondd, hogy jól vagy," hallatszott a csengő, dallamos női hang, és Ed köhögve támaszkodott meg a repedt betonon, hatalmasakat pislogva.
- Igen, öh.. kh... Igen. Köszi... Uh.
Tekintélyes erővel csapódott az arcába az a kifordult jármű. Sejtette az éles, pulzáló fájdalomból, hogy orra elrepedt, fülei csengettek, mintha az egészkoponyája készült volna széthasadni. Egyik kezével ügyetlenül a lányba kapaszkodott, hátán ujjai közé fogva a finom, fehér szövetet, homlokát a másik combjának támasztotta és nagyon erősen koncentrált, hogy ne hányja el magát. Az agyrázkódásban tökéletesen biztos volt, és noszogatta tagjait, hogy kezdjenek el mozogni.

A püklány rövid időn belül talpon volt. Edward hallotta a lövést, hallotta az elhaló, halk szót, "Fenébe," és abban a pillanatban megint delejes, hideg rémület futott végig rajta, a lapockáitól a gyomrán keresztül minden csigolyáján. Felpillantott, és akkor látta a lányt erőtlenün öszecsuklani, ahogy térdre hullott, oldalán hatalmas, mély, feketés vörös folt terjedt rohamos tempóban.
- Nem. Nem, nem, nem, nem, nem!
Harciasan próbált talpra ugrani, de hasogató fejébe mintha éles kést szúrtak volna, a hányinger edig újra égető erővel futott fel a torkán.

Mind over body.
Hyperion ereje, ahogy végigfutott a testén bíborló, izzó erővel, minden idegszálát, minden porcikáját, minden izmát és csontját akarata közvetlen kontrollja alá vonta. A fiú egy mozdulattal kapcsolta le a fájdalmat, arca nyugodt, tettrekész vonásokba rendeződött és ellökte magáét a földtől, átkarolva a lányt, aki felé nézett és tagjai abban a pillanatban ernyedtek el, ahogy Edward karjai köré fonódtak. Nem várt, nem késlekedett egy percet sem. Ahogy elugrott, robbanó lövedék csapódott a repedt betonba és Edward szemei keresték a kiutat, remélve a valószínűtlent...
Motorja ott feküdt, eldőlve de csodálatos módon sértetlenül. Rohamléptekben tartott felé és fél kézzel állította fel a járművet, majd átvetette rajta a combját és berúgta azt. Kardját csilingelve tolta hátán hüvelyébe, ahogy a lányt ölébe vette Edward, és bal karjával fogta át a kormány szarvát. A motor megugrott alatta és becsapódó lövedékek között, leomló falakat kerülgetve suhant el, a BMW lámpájának fénye harciasan világos fénypászmát vágott a porfelhő és a füst fojtogató rétegébe.
- Gyerünk, póklány... Minden rendben lesz... Minden rendben lesz.

A New York felett tomboló embertelen csata és égi háború közepén Edward Ashford "Hyperion", mint egy jelentéktelen, szikrányi életű ember, a szökellő életű, kecses amazont átkarolva suhant a feldúlt utcákon át. Edward belekapaszkodott a lányba és feltekerte a gázkart. A motor csendes dorombolása elveszett a mennybéli dübörgés közepette, és a bőrkabátos fiú, a sebesült lánnyal a karjában belevetette magát a mellékutcákba. Sziluettjüket pillanatok alatt elfedte a gomolygó por- és füstköd.

Megjegyzés: Hyperion karakterem részéről ez a záró, ahogy kértétek és köszönöm szépen a nagyszerű mesélést és a kiváló élményt minden játékosnak és a kalandmestereknek!
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos Hétf. 23 Május 2016, 18:16

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




• Minden játékosnak köszönjük a játékot!

» Fontos információ: Ez a felvonás lezárásra került!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 21. felvonás - A négy harcos

Vissza az elejére Go down

21. felvonás - A négy harcos

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 4. Kör-