Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Aurelion Sol
írta: Bruce Banner
Today at 01:40
•• 4. nagy kaland
írta: Aurelion Sol
Today at 01:30
•• Daily News
írta: Peter Quill
Yesterday at 23:01
•• Activity Check
írta: Peter Quill
Yesterday at 21:47
•• Edward Brock - Venom
írta: Edward Brock
Yesterday at 18:25



Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|
18. felvonás - Kilátástalan ütközet


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
553
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 29 Május 2016, 23:32



Thanos pusztasága -

Kilátástalan ütközet



Torkom szakadtából üvöltöttem harcos társaimnak, hogy a lány, kivel Hulk minden erejével rohant a torony irányába, hogy a Bölcső oltalmába helyezze, életben van. Úgy gondolom, hogy ez az örömhír új erőt ad a meggyötört csapatnak, hiszen mindegyikőjük órák óta harcol, és életét kockáztatja. Csak rossz híreket kaptunk, mióta észrevettük, hogy Wandát elrabolták. Xandart nem sikerült megmentenünk, aztán a Földre érve a csapat egy része gyilkológéppé változott, majd Wandát a szemünk láttára végezte ki Thanos, aki több ezer lénnyel és hatalmas hajókkal rohanta le a Földet.
Talán ez az apró reménysugár elég lesz ahhoz, hogy megérjük a másnapot. Talán sikerül legyőznünk Thanost és seregeit. Talán megvédhetjük törékeny kis bolygónk a biztos pusztulástól.
S hogy ezt jómagam is megpróbáljam elősegíteni, Wandával kapcsolatos kijelentésem követően utat engedek a Nagyfiúnak. Az átalakulás folyamata - mint mindig - most sem kellemes, de ez a fájdalom megéri, hiszen egy hatalmas, zöld, rombológéppé változom. Bár Hulkkal egy testen osztozunk, mikor emberi formámban vagyok, ő nem zavar, csak csendben megfigyel. Olykor pedig fogja magát, és előtör belőlem az akaratom ellenére is, de többnyire csak akkor, ha bajban vagyok. A többi esetben segítőkész, s csak akkor jön elő, ha én is akarom. Olyan mint egy több tonnás őrangyal. Nem engedi, hogy bajom essen. Nála jobb testőröm azt hiszem, nem is lehetne, leszámítva a dühkitöréseit.. de.. dolgozunk rajta.

Amikor Carol még utoljára végig simít Hulk kezén, érintését éppúgy érzem, mint a Nagy Zöld. Az örömét is átélem, s testét kellemes bizsergés járja át. Hátra tekint, s egy félmosolyt még intéz felé, mielőtt hatalmasat ugrik Jenn irányába. Unokahúgom ebben a pillanatban egyedül néz szembe ezekkel a hatalmas szörnyekkel. Meg kell hagynom, rettentően erős lett a Nagylány. Ámulva nézem, ahogy meglovagolja az óriást. Mellé érkezik a Nagyfiú is. Tudja ki Ő, hiszen míg emberi alakomban vagyok, ő némán megfigyel. Bár másik személyiség, mégis tudja, hogy kihez kötődök, és ezt a maga módján érzékelteti is. Hulk szemein keresztül látom Jennt. Csodálatra méltó, izmos, és nem mellesleg gyönyörű még ebben az alakjában is. Nem is titkolhatnánk, hogy közünk van egymáshoz, hiszem ebben a pillanatban két hasonló, méretes zöld teremtmény ül meg egy chitauri gépóriást, és mindketten tettre készen zúzni készülnek...
Jenn mellett állva hallgatja végig a nőt. Ha emberi alakomban lennék, és persze Ő is, tágra nyitnám karjaim, és jól megölelgetném. A nagyfiú nem az az ölelkezős fajta, legfeljebb akkor tart bárkit a karjai között, amikor éppen szétmorzsolja azt. De egy felfelé ívelő féloldalas mosollyal nyugtázza a nő kijelentését.. Majd módszeresen zúzni kezd.
A szörny hamar zuhanásra veszi a figurát, majd mikor felszántja a betont, Hulk leugrik az ellenséges apró lények egy csoportja közelébe, akik megindulnának Clinték irányába. Dühösen ront közéjük, majd összemorzsolja néhányuk páncélozott koponyáját. Erős vértet viselnek, de nem elég keményet ahhoz, hogy ellen álljon az erős kezek szorításnak. Persze vannak bőven, így a másik fele unokatestvéremre marad. A Nagy Zöld elégedetten nézi, ahogy Jenn tombolva zúzza apróra az ellenség katonáit. Azt hiszem a mi kis-nagy duónk egyedül Thanost nem rémíti meg ebben a pillanatban, mert a kree és chitauri harcosok elméjébe most végzetes nyomot hagyunk, az hétszentség.
Tudja, hogy a véréből van a zöld nő, és nem mellesleg a rokonom, így tehát még fontosabbnak tartja, hogy mellette legyen, és a szükség perceiben támogathassák egymást.  
Amikor azt mondja, menjünk Thanos ellen, csak ennyit présel ki:
- Zúzzunk! - hörgi Jenn felé. Különös izgatottság lesz rajta úrrá, érzem, ahogy bizseregni kezd a tenyere. Most, hogy esélye van végre szemtől-szembe menni gyűlölete és utálata megtestesülésének, nem tétovázik a felajánlásra. Tudja, hogy Jenn mellett nem eshet baja. Ha a Hulk-testvérek összedolgoznak, ott a siker nagy eséllyel beteljesülhet.
Miután a teljes katona csoportot leamortizáltuk, Hulk Thanos irányába tekint. Esze ágában sincs hagyni, hogy a szörnyeteg Wandát vagy bármelyik társunkat elérhesse. Ettől függetlenül vannak, akik megelőznek minket. Tonyt látom, ahogy Thanosnak repül... s elbukik. Súlyos sérülést szenved, a szörny teljes erejéből a barátom végtagjait roncsolja. Hulk dühödten üvölt fel. Haragja annyira izzik ebben a pillanatban, hogy képes lenne puszta kézzel lemorzsolni bármilyen útakadályt, a legnagyobb gépszörnyektől kezdve egy hatalmas irodaházig. Oldalra pillant, és Jenntől várja a visszajelzést, reménykedve, hogy egy jól időzített, összehangolt támadást indíthatunk meg.
Ha így történik, akkor nekirugaszkodik, s tartva a tempót Jennel, megrohamozzuk Thanost. Az üvöltés elterelheti a lila bőrű gyilkológép figyelmét, hiszen Carolnak van egy szempillantásnyi ideje, hogy közben Tonyt elvigye a helyszínről.
A zöld öklök, és a lila, páncélozott test acélozott csattanással találkoznak. Egyszerre ütünk belé, egyszerre indítjuk a támadást ellene. Hulk minden erejét beleadja az első ütésbe. Tudja, hogy ha nem állítjuk meg, Thanos eléri a barátainkat, sőt, talán még Wandát is.  
Ha meg is érezhette Hulk első ütését, a kövek elegendő erővel ruházzák fel arra, hogy rögtön ellentámadást indítson. Egy jól irányzott meglepetés találat, és Hulk máris hátra röpül, egyenest egy toronyházba. Az acélszerkezet oszlopait szakítja át a test, s az meggyengülve omlik rá... s rám. Érzem a fájdalmát, érzem a dühét. És érzem, hogy nem fogja feladni. Nem hagyhatjuk, hogy Jenn egyedül nézzen szembe vele. Vissza kell mennünk oda. Összeszorítja fogait, és dühödten próbál fészkelődni, majd minden erejét beleadja, hogy a több tonnányi törmeléket arrébb mozdítsa némileg, legalább annyira, hogy kiverekedje magát alóla. Végül már csak egy méretes betonoszlop választja el a felszíntől, melyet megmarkol, és szinte kirobban vele a felszínre. Nem, nem dobja maga mellé, inkább elhajítja Thanos irányába, hogy elvonja annak figyelmét, és visszacsatlakozzon Jenniferhez a harcba. Ennyire erős ellenféllel még soha sem volt dolgunk. Remélem, hogy sikerül fogást találnunk rajta...
 




• •

_________________

••  S h e's    my    s w e e t    V a l e n t i n e  ••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 30 Május 2016, 10:33


Kilátástalan ütközet





Homályosan érzékelem, hogy egyre többen vagyunk a kree és chitauri harcosok ellen. Persze most, hogy tombolásom féktelenjét élem, nehezen állnék le, de látom pédául szemem sarkából a szőke nő suhanását a légtérben, tehát leszűröm, hogy Bruce-szal maradt és most is segít nekünk. Továbbá ismeretlenek is azon igyekeznek, hogy legyőzzük a csúf bandát, aki a világunk és ellenünk tör. És bár sajnáltam, hogy Thor egyedül hagyott játszani a nagy légben suhanó gépszörnyekkel, azért Hulk felbukkanása feldobja a kedélyem - méghozzá nem is kicsit.
A Miss minden finomsága leszűkül arra, hogy fejét ingassa és hátracsapja hosszú hajkoronáját, majd gyilkos vigyor feszüljön zöld arcára, mikor látja hatalmas kuzinját másokra támadni. Ösztönszerűen vált ki belőlem valamit... Valami eddigieknél is rosszabbat, inspirálóbbat, fogalmazzunk így. Megfeszül mind a kétszázhetven kiló izomzat, amely vázamat fedi a zöld szövetek alatt, s így kapom el a legelső gusztustalan katonát s addig szorítom, míg a szemei kigúvadva be nem vérzenek, de még rángatózik, mikor a többi felé lendítem és saját társukkal sodrom el őket. Mint egy rongyot, csavarok rajta egy utolsót, majd öklöm lendül és fáradhatatlan mozdulatokkal pusztít, szaggat, pépel, horpasztja a páncélzatot s alatta a csontokat - és tüdőm minduntalan megtelik, hogy morranjak közben. Igen, különösen elégedett vagyok, ha zöld alakomban kiereszthetem minden dühöm. Az énem olyan oldala ez, melyről azelőtt nem is hittem volna, hogy hasonlóra képes.
Zúzzunk, mire ökölbe szorulnak vaskosra nőtt ujjai. Igen, itt a pillanat, amire mindig is vártam, mióta megkaptam a Bruce-szal közössé tévő erőt. A MiniHulk felnevet, mélyen és reszelősen. Érzem, hogy keresztül száguld rajtam egy újabb adag adrenalinhullám és a végsőkig pumpálja a pulzusom. De mielőtt mozdulnánk, Thanos hárít egy rá irányzott támadást a megérkező Tonytól, ami elég fájdalmas kimenetellel végződik, tehát nem várhatunk tovább. Oldalra vetem a pillantásom, majd Hulk arcán fellelhető pokoli dühe az utolsó, amely megadja a kettőnk támadásának indulását. Billentem a fejem, majd tank módjára rugaszkodom a másik zöld mellett és hasítunk, megtalálva az összhangot, hogy lecsapjunk a lila ellenségre. Akinek egy csöpp esze van, most félreáll, ha útban volna, mert ahogy Hulk, a MiniHulk is minden erejét összegyűjtve rohamozza a titánt s az utolsó másodpercben a két lény tökéletesen eggyé formálódva nyúlik vaskos öklével és egységben egyszerre találja el...
Carolnak sikerül az utolsó előtti pillanatban kirántani előlünk Tonyt, tehát nincs akadály, hogy kétfelől indítsunk rezonanciát a levegőbe, mikor megpróbálunk a lehető legtöbbször sérülést okozni a nagy lila lényen s ökleink újra és újra igyekvést tesznek Thanos bőrén. Natasha lendületes közelharc órái azt hiszem, most kiderül, mennyire voltak számomra hatékonyak, ugyanis hiába a hatalmas erő, Hulk a kesztyűs kéz által már sodródik is tőlem... Felhördülve üvöltök és elrugaszkodom, mielőtt én is kapnék egy szépet - olyan magasra ugrom, amennyire az lehetséges (márpedig MiniHulk is képes jócskán arra, hogy akár túlrugaszkodjon a legmagasabb felhőkarcolón is), majd a gravitációnak hódolva esem vissza, úgy igazítva magam, hogy nyílegyenesen a titánra csapódjak, s még ha nem is tudom magam alá temetni a baromi masszív lényt, hacsak nem hárít el a legutolsó másodpercben, visszaérkezésem pillanatában adott első ütésemmel fej- és nyakrészét veszem célba, és ha le is csúszik a robajos ütés, legalább megrepesszem, vagy leszedjem róla a páncélzat azon részét, báááár annak jobban örülnék, ha ezt a koponyájával tehetném, és mindent bele is adok, hogy így legyen...  




- Decibel up! Keep rollin -
• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 30 Május 2016, 13:28




18. FELVONÁS -

KILÁTÁSTALAN

ÜTKÖZET



Vízió oldalára érkeztem, amikor Thanos megszorongadta. Noha sikerült felvennünk vele a harcot, mégis elszökött. Vízió elsődleges számomra, így még a megmaradt gyógyítókövet szétmorzsolva a sérüléseire hintettem. Szemei a hálát tükrözték, de ez a legkevesebb azután amiket tett mindenkiért. - Igen Vízió? - Kérdeztem tőle, hisz szemlátomást nagyon ki akar valamit mondani. Érzéseket táplál a Maximoff ikrekhez, így feltételezem a segítségükre szeretne kelni. Körülnézve látom ahogy mindenki harcol, Jennifer-hez becsatlakozott Banner, vagyis Hulk. Na meg Banner kedvese is Barton oldalán van. Ismerős arcokat látok a torony felé, Peter Quill és társai azok. Jó látni hogy éppségben maradtak, és hogy becsatlakoztak a Midgardi csatába. Húgomat, Aurorát keresem, noha az biztos hogy nincs baja, de nincs időm megkeresni tekintetemmel. - Vízió! Menj csak! - Mosolyogtam rá támogatva hogy nyugodtan induljon az útjára. Látván Thanos-t a torony irányába indulni, ismét elöntött a düh. Be akarja fejezni amit elkezdett? Na azt már nem! Pörölyt meglendítve elindultam felé amikor rám ugrott egy nagy hajóból néhány Kree. Lecsapódtam a cikázó szörnyre amit nemrégiben még Jenniferrel pusztítottunk. Elterülve látom ahogy körbevesznek vagy tizen, és elkezdek felröhögni. - Nem érek rá a sziesztára srácok! - Közöltem feléjük majd fekvő pozícióban a Mjölnirrel besegítve egy nagy csapásként beléjük vezettem a villámot. Mindig jó móka amikor azt hiszik hogy sikerül valakit elintézniük, aztán fordul az állás. Jelen esetben csupa bolondok voltak hogy nem voltak tisztában a kilétemmel. De pár ilyen kishitű féreg életének kiontása csak jobb kedvre derít! Miután felálltam, megláttam ahogy Stark csapást indít Thanos ellen. - Ne! - Ordítok fel hogy ne menjen közelebb. Thanos eleve nagyobb erővel bír mint bármelyikünk... Látom hogy elkapja Stark-ot és szétmorzsolja a lábait, majd elhajítja. Már indulnék elkapni, amikor a szőke nő már elvégzi ezt a cselekedetet, és menekíti Thanos elől. Stark szerencséjére megindul Hulk és Jennifer is, és elkezdik ostromolni Thanost. Noha Thanos nem tűri el ezt el sokáig, megindulok a két Zöld társam felé. Thanos cselekedete után érkezem, és ismét szemtől szemben állok a mocsokkal. - Veszélybe sodortad a népem, és a társaimat! - Kiálltok felé majd eleresztem a Mjölnirt. A földre érkezése során beremeg a talaj. - Bármi is volt még a kezdetekkor a terved, kérlek... Hagyd abba. Ez a harc már a végén van, már csak az életek kiontása megy. Te felsőbbrendűnek állítod magad, s mégis a cselekedeteid halál, rombolás... Pusztítás. Ha a közelében járnál a világuralomnak, nem szenvednél egy lány miatt, s mi lettünk volna a legelső áldozataid. - Közlöm felé reménykedve hogy nem veszi semmibe szavaimat. - De nem így történt! Már most vesztettél! Nem tudsz nekünk ártani. Fölényben van részünk! - Ordítok felé. - Volt idő amikor azt hittem a pusztítás csak segít a világnak, de ez tévhit! Nincs jogunk azt hinni hogy mi döntünk a világ sorsán! Nélküled, nélkülem is létezett a kilenc birodalom, nem uralhatjuk egyiket sem! - Szólok felé és remélem hogy szavaimnak ad némi súlyt. Itt lenne az idő a harc végének, az hogy Thanos ezt túléli, vagy sem, az rajta áll!



Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
209



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 30 Május 2016, 21:11

Bocsánat a kimaradásért.....

Mikor a banda úgy dönt hogy elbugázunk egy idegen hajót, bepattanok én is. Ez a Peter szemlátomást ért ehhez a furi masinához. Egész komoly cuccnak tűnik. Így belülről nézve... Csomó lehetőség van benne...Meg kábel.. és energia.. Ez az! Míg a nagy balhé felé haladunk adok egy kis töltést a karórámra. Igen picit leveszi a gép teljesítményét... remélem majd azt hiszik, hogy csak ütött kopott azzé lomhult be. Mit ne mondjak amikor megérkeztünk hát jah... Csattant az állam a macska kövön. macskakő? Frászt, törött aszfalt... Ennek a balhénak vége beállok az építő iparba... Amint megálltunk a banda szinte egésze kirobban a gépből. Én meg csak ülök itt a sarokban csuklómmal a géphez kötődve várva egy halk kattanást... Úgy tűnik valamit rosszul kötöttem be, már felkellett volna töltődnie... najó, kimegyek én is. Ahogy kilépek furcsa ismerős bizsergés, zizegés birizgálja meg a fufrumat.
-Sárga... ajjaj...
Tekintetemmel Emilyt keresem, amint megpillantom, már biztosra vehetem a dolgot.... Megingatom a fejem fancsali képpel.
~F@..a, ezt nekem kell majd helyre pofozni...
Fejemre teszem a kezem és leguggolok a gép mögé ami szinte abba na pillanatban indul si tovább... Nem mintha érne valamit ha netán ide lőne de akkor is, az érzés hogy valaki fedezi a hátad egy tömegpusztító fegyver közelében. A kisütött reaktor energiáját ki is engedi amit a vezetékek nem fognak bírni... Úgy fest néhány másod perccel később hogy még élek. Örömre azonban nincs idő. Ezek a dögök megtaláltak maguknak. Hallom a furcsa morajukat, a fegyvereiket emelkedni... Hát ez.. katt... katt? Ó lálá!
Tekerek az órám számlapján 8 kattanást majd rácsapok. A zajok körülöttem elcsöndesülnek, mély búgásba kezd minden zajforrás. Kinyitom a szemem, néhány lézercsík lebeg előttem nem is oly messze. Lassan közelítenek. Odébb lépek tőlük és szemrevételezem a helyzetemet. A karórámon a színek pulzálva szaladgálnak a pántban ahogy kell. Oda csasszogtam a támadóimhoz és egymásnak fordítottam a fegyvereket és benyomtam a ravaszokat. Azt hiszem pár helyen eltörtem a csontjukat amikor gyorsan akartam mozgatni a kezét. Egyiknek darabokból kellett odahajtogatni hogy egyenesnek tűnjön. Nem vagyok kórosan maximalista, áhh... Odakocogtam Emilyhez. Megnéztem nagyjából hogy van. Vissza tekertem egy fokozatot az órán. Ezt a sebességet még érzékeli.
-Önnek egy szupergyors memória üzenete van: Óvatosan ezekkel a reaktorokkal, lelkük van.
Még elmondtam neki, hogy mit kössön át hova magában manuálisan hogy mozgás képes legyen. Aztán vissza állítottam az órát 8-asra és elindultam a torony felé. Ebből a többiek csak egy cikázó szivárvány csíkot láthattak. Kivéve azt az ősz srácot aki mintha lassított felvételként rohant előttem. Utána sprinteltem, hogy utolérjem. Majd kocogó tempóban lihegtem mellette.
-Vazze.... te aztán gyors vagy... jóh.. menjél csak.. én...
Megálltam lihegni, és intettem neki, hogy menjen csak. Innen néztem hová is mehet. Akkor tűnt fel, hogy Peter a géppel beparkolt egy toronyba. Lehet most megérezte, hogy jobban húz a gép mint eddig... Csak nem lesz baja... Tekertem még egyet fölfelé az órán és elindult a percmutató visszafelé. Már a gravitációs erő is olyan lassan hatott, hogy hosszú légies szökkenésekkel pattogtam a torony felé. Tök szupcsi szivárvány-kapu sormintát hagyva magam mögött a külső szemlélőknek. Éppen hogy a toronyhoz értem amikor a mutató vissza ért a 12 -re kattant egyet. Lezárva za áramköröket. Hangrobaj és minden elindult körülöttem. A mutató pedig ismét elindult a másik irányba. Öt percen belül ismét használható lesz. Yaay. Lépcső, ez az. Mire felértem a lányhoz meg a többiekhez szinte lógott a belem.
-Hali...
Feltartottam az ujjam hogy ha kérdés volna akkor várjanak vele épp levegőt akarok venni. Meg bosszankodok hogy ez holnap mennyire fog fájni... Térdeimen támaszkodva néztem ki az ablakon, ott lebegett a fő mufti. Jah lebegett. Úgy fest megjöttek a fiúk a kondiból és nekiálltak gyepálni.
-Oké gondolom érted jön.
Mutatok a csajra.
-Nyúzottnak tűnsz, szakítás, féltékenység? Valami ilyesmi? Jól felqrhattad az agyát... Vérszomjas a bácsi...
Biccentek az ablak felé. Ki is nézek rajta. Van pár adóvevő a környéken. Meg ha minden igaz egy archreaktor hajtja az egész kócerájt... Ha picit megtudnám piszkálni, meg rákötni az adóvevőkre, hogy tudjunk pozícionálni még akár el is küldhetjük a csávót ebből a dimenzióból...
-Van valakinek ötlete? Mert nekem lenne egy...

_________________
Queen beyond the Rainbow

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
348
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 30 Május 2016, 22:00

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




•  Jennifernek sikerül olyan erőteljes ütést mérnie Thanosra, amivel nem bírkózik meg a Titán. Fejvédője lehull, és miközben kétségbeesésében nem találja a lehetőségét a győzelmének, elérik őt Thor szavai. Thanos rádöbben, hogy az asgardinak igaza van, és nem küzdhet tovább, Wanda életének kioltása nem ér ennyit. Utolsó csapásaként a kesztyűs kezével beleüt teljes erejével a földbe, minek következtében Manhattan egyszerűen összeomlik. A hősöknek ki kell juttatniuk magukat és egymást is, hiszen sokan nem képesek repülni, a törmelék pedig növekszik alattuk. A Titán ütését követően a terület egyenlővé válik a földdel. Manhattan összeomlik (beleértve a Stark tornyot is) és New York városán elül a por. Thanos katonáinak egy része, valamint a Manhattanben harcoló állami alakulatok egy részének sikerül megmenekülnie, azonban java részük elbukik. Miközben Ő magához szólítja katonáit, és a maradék hajókkal menekülnek, a kövek erejét felhasználva egy áthatolhatatlan erőteret húz maguk köré, és amennyiben a hősök megpróbálják elérni őt, a szörnyek életük feláldozásával feltartóztatják azokat. (Egy kisebb méretű hajóval Thanos Nebuláért küldi zsoldosait, akik még az épületek összeomlása előtti pillanatokban sikeresen kihozzák az eszméletlen nőt.)

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: Thanos...
- A felvonás résztvevői: Thanos, Jennifer Walters, Tony Stark, Clint Barton, Thor, Bruce Banner, Carol Danvers, Gamora, Aurora, Nova, Emily Stark, Alison Magdalen J., Natasha Romanoff, Clea, Psylocke
- Becsatlakozhat: -

***

» Fontos információ: Thanos elhagyja a kalandot!
• Ezúton köszönjük eddigi munkáját!!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Szer. 01 Jún. 2016, 11:56



Kilátástalan Ütközet


A balsors keresztezte az utamat a földi férgekkel és úgy alakult, hogy elhatároztam elsöpröm őket, mielőtt végső célom beteljesíteném az univerzumban. Nero által minden a kezembe került. Megszereztem a lányt, aki lehetőséged adott hozzá, hogy belemásszak a fejükbe és megszereztem a fegyvereket, mikkel legyőzhetetlennek hittem magamat. Eleinte talán, azt hiszem, imponált a társaságuk, mostanra viszont zsigerből tépném le a fejét mindnek, ki utamba áll, hogy végezzek a lánnyal. Egyszerűen nem fér meg mellettem a hír, miszerint hagytam futni. Ennek tudatában zúzom apróra a robotember lábait, majd elhajítom őt. Lomha, mégis intenzív lendülettel indulok meg felé, hogy fejével is így tehessek, de akkor egy ragyogó nő vonja magára a figyelmem. Szám hullámzik a nevetéstől. Tovább indulok, de a zölderők letérítenek kijelölt utamról. Megérzem ökleik lenyomatát mellkasomon. Miközben elsodródom kesztyűs karom lendítem és a nagyobbat így tüntetem el közvetlen közelemből. Ahogy rendezem magamban a dolgot egy fiatal xandari férfi próbál meg belém szállni, de a gyémántok segítségével éteri vörös pajzsot emelek elé, minek ha belecsapódik, talán befesti azt vérével. A kisebb zöld eltűnik én pedig tétlenül forgolódom egy helyben. Mire felkapom a fejem hirtelen tompaság kerít hatalma alá és egy erős pillanatra elsötétül a kép. Fájdalmat érzek?! A zöld nőszemély a fejemre csap teljes erejéből és a sisakom a porba hull. Féltérdre ereszkedem alatta és zihálok. Zihálom a tüdőmet. Megrokkantam egy percre. Figyelem a lehullott fejvédőt, mit a por finoman felölel és ekkor meghallom az asgardi szavait. Féltérden állva emelem rá tekintetem és kizárok minden mást.
Igaza van... Nézek körbe. Mind megszenvedtek... Kifújom a levegőt. Wanda örökké emlékezni fog rám, megpecsételtem a sorsát... Nézek a tornyuk irányába. Egy férfit megbénítottam... Figyelem hűlt helyét. Elhitettem a földiekkel, hogy a hőseik ellenségesek, mikor egymás ellen játszadoztam velük...Újra Thorra emelem a tekintetem, majd vontatottan felemelkedem.
- Nem. Te valóban nem uralhatnád egyiket sem, mert nincs meg benned a feláldozás. Ellenben én mosom kezeim ha vérbe márthatom azokat. Thor, te is tudod hogy ennek nem lesz vége. A gyémántok... - simogatom meg a kesztyűt  - Előbb, vagy utóbb a birtokomba kerülnek. Azt ajánlom... - nézek ezúttal végig a hősein  - ...meneküljetek el. Töredékét nem láttátok annak, amire képes vagyok. De nem mehetek el, míg lenyomatom nem teszem világotoknak. - pillantok ekkor Gamorára, majd üvölteni kezdek torkom szakadtából. A légióim erre felfigyelve hozzám indulnak, és mikor elegen a hátam mögé érnek, lendítek bal kezemen és erőteljesen belecsapok a földbe. Hatalmas csattanás és ordító ricsaj, ahogy tőlem hullámban megrepedni készül alattunk a város. Hahotázni kezdek, majd körbe nézve még egyszer lányomat keresik szemeim. A mosolyom arcomra fagy, mikor bólintok neki, végül elhátrálok a felemelkedő porfelhő mögé és az egyik hajóba vetem magam. Pár száz e-fajta emelkedik fel az égbe. Köztük velem.  - Keressétek meg Nebulát... - őrjöngöm, majd a hajóról lenézve látom, milyen hatalmas ívben indul meg a pusztítás. Újfent megsimogatom a kesztyűt, majd befordulok a vezető ülés mellé. Állam szegve mosolyodom el. Ahogy távozunk a nap úgy bújik el előlünk. Mintha még az égitest is fejet hajtana akaratom előtt. Élvezem a képet...
Elhagyom a földet, mert nincs értelme maradásomnak. De a szórakoztató tény, hogy egy-egy ember fejében örökké ott sziporkázik majd nevem, és a hozzá csatolható emlék,.. arra késztet, hogy ünnepeljek.
notes:  bábjáték az egész világod  


• •


Nagyon élveztem a kalandot!! Köszönöm szépen mindenkinek a lehetőséget!!! Smile
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Szer. 01 Jún. 2016, 13:27




18. FELVONÁS -

KILÁTÁSTALAN

ÜTKÖZET



Már régóta zajlik a harc Thanos ellen, és itt az ideje ennek véget vetni! Először a Maximoff lányt raboltatta el, majd elpusztította Xandar-t, utána ismét Midgard-ra érkezett és ott megzabolázta az elmémet és még pár társamnak is. Ezt követően kis híján Wanda életét vette. Noha Thanos csak a pusztításnak él, én úgy gondolom hogy pont így kell ellene eljárni az ő esetében is. Miután nehány Kree-t kivégeztem, észrevettem Thanos-t aki Stark lábait morzsolta szét. Elöntött a düh attól a tudattól hogy ott árt a másiknak ahol csak lehetősége van. Mikor odaértem Thanos-hoz a két Hulk foglalta le, majd Jennifer-nek sikerült fejére sújtania amitől lerepült a helmetje. Odaérve Thanos-hoz, a Mjölnirt eleresztve társalgásom jeléül, oda tűzök hozzá pár szót ami talán megvilágosodást hoz számára. Közöltem vele mindazt ahogy én láttam, és most látom eme világot. Látszólag gyenge pillanatában feldolgozta szavaim súlyát, de aki így él a pusztításért mint Thanos, sajnos menthetetlen. - Thanos... - Tűztem felé a nevét sajnálattal szavai hallatán. Elméjét elborította a gonoszság, és a pusztítás örömének tudata. Ahogy tápászkodik fel, úgy magamhoz hívom a Mjölnirt, és felkészülök az esetleges támadására. Körülnézve a többieken felkészültséget látok. Thanos egyszer s csak felkiállt amire a légiója mögé gyűlik. - Ne merészeld! - Kiálltok rá torkaszakadtából majd lesújt a földre a kesztyűs kezével amitől berepedezik minden. Nincs időm ismét Thanos felé támadni, az egész város elkezdett összeomlani. - Mindenki mentsen akit tud! A szűk látókörünk ne akadályozzon senkit sem! - Kiálltom dühvel a többiek felé. Noha nem illendő ezek után így beszélnem a szövetségeseimmel, de Thanos miatt nem tudtam máshogy reagálni. Hogy képes valaki ezek után elindítani egy olyan hullámot amitől romba dől egész New York... Látom ahogy ugrálnak ki az épületekből, mostanra már mindenhol pusztulás, és halál nyoma van.
- Itt a vége... -
Hagyja el a szám lesújtott hangnemben a mondat, majd meglendítve a pörölyt elindulok menteni a menthetőt. Leszállok a katonasághoz hisz látom hogy vannak náluk teherfurgonok, ott elférnek a civilek. Érkezésem figyelmet kelt, s rosszabbnál rosszabb szavakat felém. Űrlény. Gyilkos. Városromboló. A pusztulás istene... - Elég legyen! - Felemelem a Mjölnirt majd a talajba csapom. - Egész végig azon voltunk hogy megmentsük a várost! Noha elbuktunk, de akitől felelősséget kell venni, az Thanos! Nem hinném hogy bármelyikükkel is foglalkozna, így hasznosítsák magukat! Itt vannak ezek az autók! Mentsék a civileket amennyit csak tudnak! Összedől a város, maguk szablyák meg mennyi áldozata lesz ennek az omlásnak! - Kiálltottam feléjük dühösen, majd a Mjölnirt megpörgetve elindultam menteni a menthetőt. Útközben még láttam ahogy Thanos elmegy a hajójával, de bárki is akarja megállítani, nem fogja az erőtér miatt.



Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Csüt. 02 Jún. 2016, 12:52


♠ ...Factum fieri infectum non potest... ♠
Clea számára eljött az idő, hogy segítse a Földet, ám az olyan ellenfelet kapott, mely talán ámulatba ejtette a kövek erejével ugyan, de a hercegnő nem engedte, hogy a titán hozzá fűzött pillantása megsemmisítse. Felmérte a hatalmas erejű gyémántokat a harcok közepette, s felmérte a károkat is, amik azok miatt a halandó népre vártak. Érezte és látta Clint Bartont, egyetlen kedves földi íjászát, ám nem pusztán miatta nyújtotta vékony ujjait maga elé, azért fordult körbe lila borítású fényével a teremben, hogy erejével megfogja és lesöpörje a védelmező harcosokról a megmaradt Thanos-csatlósok egy részét. Ő így segítette őket, mialatt bőre feszülve akart széthasadni, s komoly önfegyelmet bírt lelkére, hogy ne avatkozzék Thanos és a zöldek harcába. Leereszkedett a pormocskos betontörmelékre, kezei görcsösen karolták át egymást, olvasott Thanos fejében, a sötét aura mögül nem áradt más, csak gyűlölet e nép ellen. Clea alig tudott elszakadni tőle, tőle, a démontól, aki a Föld vesztét kívánta sóvárogva. Aztán felkiáltott, ám hiába mozdult előre, a földbe csapódó kesztyű felé. Tudta, mi következik. Érezte, ahogy az energiák szétszéledve hasítják a talajt és száguldva indultak pokoli rombolásra. Elakadt a lélegzete. Szemei dühös izzása hideggé tették őt. - El fogsz bukni, Titán. A sorsod utolér majd, ha visszamerészkedsz... - Nyögte a fejét rázva, majd elfordult a lila veszedelem távozó, pajzsos alakjáról, hogy követhesse a száguldó városromboló hasítékot, melynek nyomán máris hatalmas károk sújtották Manhattant. Nem kívánt elmenni a meggyötört épületből, sem onnan, ahol a gócpont következett. Még nem tudott, hiába rengett alattuk a föld...
Mélyet sóhajtott, ahogy az épület lerombolt falán át borzasztó látvány tárult elé. Aztán felcsaptak felőle energianyalábjai, amik úgy cirógatták, mint egy kedves a társát. Igen. Cleának csak az ereje volt. Nem volt mása. És ezért veszítenivalója sem. - Meg kell mentenem, akit csak lehet... - Zsongott a feje. Kék tekintete izzva fókuszált előre, majd azokra, akiknek nem adatott a repülés képessége. Ha csak Clint időközben nem választott mást, s mellette a gyönyörű vöröshajú porcelán nő is ott volt, melléjük teleportált. - Remélem bízik még bennem. - Clea Clintre nézett, miközben fényét melegen átcsoportosította köré és a társa köré, bevonta vele őket,- Kapaszkodjanak egymásba. - Szúrta közbe, s az utána következő az íjásznak egy ismerős érzés lehetett korábbi találkozásukból, a különbség viszont annyi volt a mostani alkalomhoz képest, hogy nem csak körbevette, de a levegőbe is mozdította őket, hogy vigyázzon rájuk. Sajnálta, hogy csak önmagát volt képes egyik helyről a másikra gondolni, ám így sem volt oka panaszra. Kezét felemelve irányította egyre feljebb és feljebb a két személyt, majd eltolta őket az épületen kívülre. Nem látta, mikor földet értek, de igyekezett biztosan letenni őket. Clea viszont még nem távozott a remegő épületből.

Ujjait jellegzetesen tartva pillantott a recsegő, omló világ felé. Hallotta a sikolyokat, a porfelhőt, azt, miként eltűnnek az épületek, megrogynak, semmivé válnak. Clea fénye felizzott, majd ahogyan egyszer a Ley-vonalakat kergette, lecsukta szemeit és alászállt, akár a meditációnál, hogy elméjével végigszáguldjon a repedés-vonalon és ahogy lehetséges volt, csendesítse a terjengését. A föld remegett, helyezkedett, mállott és vált, ahol tudott. Clea akarata tompított rajtuk, ahogy elérte azokat, az apróbbak megálltak, nem jutottak tovább, ám a nagy hasíték, amely a Torony irányába tartott... Az ősz hajú nő kétségbeesetten kiáltott fel, mialatt az épület egyre rosszabb állapotban volt. De nem tehette meg, hogy abbahagyja.
- Gyerünk... Engedelmeskedj...   - Hangja éteri volt, amint vicsorogva a világra szökött, ő maga viszont remegő térdein végül összeesett, hiszen nem tudta megakadályozni időben, hogy Thanos hulláma ne érje el a Stark tornyot. Clea sírva fakadt. Verítékben úszott, s ekkorra nem sok ereje maradt már, ám újabb varázsigét mormolt ajkain át, testéből pedig kicsapott egy erős energiahullám, amely után végül a földrengés megállt, ám az épületnek ez volt a kegyelemdöfés. Talán alig egyetlen percük volt a teljes összeomlásig. Zihálva tett igyekvést a feltápászkodásra. - Még valakit van erőm a levegőbe emelni...   - Körbenézett, s ha volt még bárki...

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Csüt. 02 Jún. 2016, 14:07

We did what we had to do, what we always do.
The right thing.
We are...
Nem tudnám szép szavakkal kifejezni, hogy pontosan mi a bajom Thanossal, mi volt a bajom úgy 17 éves korom óta. De erre lettem kiképezve. Erre lettem kiválasztva akkor, erre nevelt engem Rhomann Dey. A sors torz fintora, hogy hazai pályán kell megmérkőznünk vele. A Nova Erő száz százalékon zúg bennem és a felszerelésemben, én pedig akarva-akaratlanul is túlpörgetem. Bele akarok adni apait-anyait abba, amit Thanosnak szánok, de... az anyja parasztja. A gyorstüzelő "nem" királyaként darálok úgy huszonötöt, amíg dobok egy satuféket, így csak a bal térdem kapja el egy kicsit, amitől felordítok. Nem kimondottan a fájdalomtól, hanem a tehetetlen harag dolgozik bennem. Éles kanyar és némi távolság után, mély levegőt veszek és kihangosítóra lövöm magam.
- Nem győzhetsz, Thanos, másodjára sem. Elsőre sem sikerült és ha kell mindenemet feláldozom azért, amit Xandarral és a szülőbolygómmal tettél! Menekülj, mint a gyáva kutya, ami vagy! - általában barátságos és kedves baritonom, most nem éppen lágy és simogató. Emeli a titán a kesztyűjét, belém meg beszorul az oxigén és nem kapcsolom le a beépített hangerőmet, csak reflexből kezdek el beszélni pillanatokon belül. Földrengést fog csinálni... A társulat pedig nincs tiptop formában.
- Nova Corps! Két alakulatra oszlani, az első tektonikai védelmi zónát hozzon létre, a második a terrai civileket evakuálja. - üvöltöm katonásan, majd végre lekapcsolom a hangerőt. Időre játszunk most. Nem tudjuk megállítani Thanos menekülését, viszont feladta a leckét és ugyan érettségim sincs, ezt a házit megírom.
- Figyelem, Richard, kritikus, hogy teljes figyelmet szenteljen a feladatnak. - zendül egy általam jól ismert hang a vödörben és ha nem figyelmeztett volna meg is haragudnék rá. Kedves tőle, hogy így végszóra beugrik. Mindig figyeltem arra, hogy minél inkább a saját erőm használjam, de ha úgy dönt Xandar talán egyik utolsó megmaradt legnagyobb vívmánya, hogy dorgálni akar, akkor megteszi. A Xandari Világelme. A legutóbbi incidens után bolygón kívülre helyeztük. Egy érző, gondolkodó számítógép, ami őrzi Xandar minden valaha élt lakójának emlékét, tudását és a kultúrát eleve. Valószínűleg azért nem jelentkezett korábban, mert... teljes figyelem, teljes figyelem.
- Segítek a védelemben, Richard. De segítse őt. - a képernyőm Cleára közelít, én pedig landolok a földön és veszett sebességgel kezdek sprintelni, hogy ami ártatlant találok menet közben, azt menteni tudjam, majd a hasadék mellé sorolok és gyorsan lehagyva azt megállok a nő mögött kicsivel. Közben látom, hogy a mi hajóink által húzott háló erősebbnek tűnik annál, amit Ronan ellen használtunk például. Ahogy megpróbál felállni, én próbálom elkapni és tartom felé a bal kezemet. - Akár többet is. Xandar elméje, a Nova Erő és a Föld egy fia rendelkezésére áll.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Pént. 03 Jún. 2016, 14:30


Kilátástalan ütközet

Thanos felbukkanása már ott súlyosnak számított, hogy elrabolta Wanda-t és fel akarta használni a világmegváltó terveihez. Nem csak a Földet érintette a katasztrófa, hanem más világokat és azok lakóit itt. Univerzum méretű balhét csinált és mindenkinek a bögyébe került az óriási titán. És most... szorult a hurok körülötte, ő pedig féreg módjára menekülőre fogva, de mégis szarban hagyva mindenki mást, azzal hogy rengetegen meghaltak miatta, megtörte Wanda-t és gyilkolásara kényszerítette, ahogy sok mást is azzal, hogy irányította őket. Fizikai és lelki fájdalmat okozott mindenkinek, akivel csak érintkezett. És most porig rombolta Manhattan-t is, sokaknak ártva, és most elhordta a belét, mint aki jól végezte dolgát. Felhúzott ezzel, rohadtul. Megnyomorította Stark-ot is! Gyomorforgató volt az egész, amit itt leművelt New York-ban.
Az életemet Clea-nak köszönhettem, Natasha-val együtt. A hatalmas pusztításban felbukkant és ő volt az, aki megmentett minket, hogy mi is a törmelékek martalékává válljunk a semmibe zuhanva. Csak bólintottam, mikor a bizalmam felől érdeklődött. Kétség nem fért hozzá, hisz megmagyarázhatatlan rokonszenvet éreztem már akkor iránta, mikor először megláttam. Leírhatatlanul magával ragadó volt a bájos ártatlansága, aki sosem kóstolt még kávét. Most pedig valódi harcosként, megmentőként állt mellettünk, majd utasított minket, hogy Natasha-val kapaszkodjunk egymásba. Engedelmeskedtünk, ő pedig körénk vonta az általam jól ismert pajzsot, amit az ő mintájára kértem egy küldetés során Wanda-tól is. Ám most a burkot képes volt a levegőbe emelni és úgy juttatott minket biztonságos helyre, ő maga pedig még a romba dőlő épületben maradt. Amint földet értünk, aggódó pillantással figyeltem a pusztulás központjában lévő Manhattan-t, ahogy minden a semmivé lett. Összeomlott minden, megannyi emberrel. A Stark toronyt sem kímélte.
A tekintetemet aztán rögtön Natasha-ra irányítottam, aki meglehetősen ramaty állapotban volt. Teli volt sérülésekkel, és bizonyára kimerült is lehetett.
-Hazaviszlek, jó? -néztem rá aggódva. Gondoltam, hogy kórházba nem akart volna menni megnézetni magát, és most legszívesebben csak az újdonsült szerelme karjaiban pihent volna. De aztán leesett, hogy.
-Baszki, a kocsim! -a Stark toronynál parkolt az Audi és most...
-Kerítek valami járművet és itt sem vagyunk. -biztosítottam a nőt, végigsimítva gyengéden az arcán. El is indultam, hogy találjak egy magányosan hagyott kocsit, amit rögtön fel is törtem, hogy aztán a nőt szépen az anyós ülésre tessékeljem és a lakásához hajtottam, ahol valószínűleg a Tél katonája már megőszült az aggodalomtól.
-Holnap mindenképp hívj fel. Hallani akarom a hangodat. Tudni, hogy jól vagy-e. Nem csak fizikailag. Fontos vagy, ezt ne felejtsd el. És nem tudnék nyugodt maradni, ha nem tudnám, hogy mi van veled. -néztem rá teljesen komolyan, majd hagytam, hogy végül kiszálljon. Megvártam, amíg kikerül a látóteremből és csak utána húztam el a csíkot.

[Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem a kalandban. Tökéletes volt! Hibátlan! És ez nem rizsa! Köszönöm még egyszer.]

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Pént. 03 Jún. 2016, 15:46



Kilátástalan ütközet



Thanos minden volt, ami a végzetet és a pusztulást jelentett nekünk, és a világok bármelyikének egyaránt. Wanda elrablásával és azzal, hogy átvette a lány felett az irányítást, már akkor megpecsételte a sorsunkat, mikor még azt sem tudtuk, hogy ő tette mindezt. És aggódtam Wanda épségéért, még ha sokszor hidegnek és gonosznak is tűntem vele. Beszélgettem vele, megtudtam, hogy egy édes, senkinek sem ártó lány. Egy szerencsétlen kis béka. Ártatlan és egyáltalán nem érdemelte meg azt, amit vele tettek. Thanos pedig gyáva mód elhordta az irháját, aminek következtében végképp feladtam a harcot és a küzdést. Legalábbis a lelki részét teljes mértékben. Rövid idő leforgása alatt megöltek több, ártatlan embert és az egyik ilyen személy én voltam. Agymostak, ismét gyilkoltak és Clint-re is rátámadtam.
Egy számomra ismeretlen, szőke nő sietett a segítségünkre, de szemmel láthatóan Barton már találkozott vele, hisz úgy beszélt vele, mint régi ismerőssel. Amint megkaptuk a „parancsot”, hogy kapaszkodjunk egymásba, eleget is tettünk ennek. Az ereje segítségével juttatott ki minket innen, biztonságos helyre. Aggódó pillantásokat vetettem az omladozó épület irányába, de végül a tekintetemet a mellettem lévő férfira vezettem. Fáradt voltam, sebzett és csupa vér meg kosz. Nem hatnak meg a fizikai fájdalmak, de a dolog lelkileg s megterhelő volt a számomra. Szerettem volna örülni, hogy legalább túléltük, de túl erőtlennek éreztem magamat hozzá.
-Jó… -jegyeztem meg csak ennyit halkan, egy erőtlen mosolyt varázsolva remegő ajkaimra, majd csak a fejemet ráztam, mikor leesett neki, hogy szétcsesződött a kocsija is. Na szép. A drága kis Audi is a semmivé vált és Thanos pont most tűnt el. Biztos voltam benne, hogy most aztán kinyírta volna azt az alakot, még akkor is, ha erre semmi esély nem volt.
A simogatásra csak egy sóhaj volt a feleletem és bizonytalan lábakon állva vártam, hogy szerezzen egy autót, aminek bevágódtam az anyósülésére, hogy elhúzhassunk innen.
A lakásnak semmi baja nem lett, csupán kisebb törésvonalak keletkeztek az azt körülvevő kerítésen, de ennél nagyobb baja nem lett.
-Mindenképp hívni foglak. Reggel ez lesz az első, ígérem. –küldtem felé egy mosolyt, majd még búcsúzóul szorosan magamhoz öleltem, már amennyire a sérüléseim hagyták, majd végül kiszálltam mellőle, hogy elindulhassak befelé, a bejárati ajtót behajtva magam után, hogy Barton elhajthasson.

[Köszönöm a lehetőséget! Nagyszerű kaland volt, remek meséléssel! <3]
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Szomb. 04 Jún. 2016, 22:01


Kilátástalan ütközet





Az öklöm, ahogy megüti a vaskos fejvért anyagát. A fémes, tompa hang a masszív csontozat recsegő hangjával érintkezve száll a levegőbe. Az ujjaimból induló azonnal szétterjedő égető fájdalom. Mind-mind pillanatok alatt történik meg.
Sikerült?
Elugrom mellőle, a lila szörnyeteg mellől, és pislogva figyelem sima koponyáját. Diadalt érzek, habár ezt az ütést így megúszni aligha tudta volna bárki egyszerűség és ettől zihálva kerít hatalmába a szorongás. Elakad a lélegzetem, ám Thor beszél mindőnk helyett, én pedig erőt merítek és ismét ugrásra készülve feszítem meg izmaim, s mikor a titán is beszélni kezd, elönt az undor. Masszívan állom pillantásait, a szavai pedig leperegnek. Nem fogok félni. Nem fogok megfutamodni. Ha jön, én itt leszek, újra... Ám mielőtt ránduló zöld bőröm ajkai ezt hangosan üvöltenék, a föld remegni kezd alattunk és az ököl csapódása nyomán hatalmas hasadék indul útnak, elsöpörve, elnyelve mindent, ami útjába akad.  

Egyszerre szakadnék többfelé, ha lehetne, ám Thanos felé már hiába minden, nem ütöm át az erőteret, csupán lecsúszok róla. Még irtom a csatlósait, minél több vesszen oda, de tudom, hogy veszett ügy ez már, és védenem kell, akit csak tudok...
Tekintetem ide-oda cikázik. Látom a varázslónőt és azt, hogy Natashát és Bartont repíti. Látom a xandari sisakos segítőt, ahogy nekirugaszkodik. Látom Thort kitörni az omladozó épületből és Hulk robusztusságát is. Nem maradhatok én sem. Talán még a hozzám hasonlatosan zöld színt viselő karcsú nőt vélem felfedezni, így, ha még valóban ott van, felkapom, hogy kivigyem innen, mielőtt ránk szakad a kóceráj.

És kijutva szembesülök vele, Thanos miféle lenyomatról szavalt. Elfúlva teszem le Gamorát (ha kíván élni velem), és intem menekülésre. Aztán megindulok, hogy mentsem az embereket. Behajlítom a térdeim és hatalmas ugrással kerülök előre. Még látom közben, hogy a rejtélyes varázslónő csodát akar tenni. Remélem sikerül, bárki is vagy...
Egyenest követem a csúf törésvonalat és közben földet érve ott segítek, ahol tudok, de Wandáékon jár az eszem, azon, hogy időben elmenekültek-e. Hiába jutok közelebb a Toronyhoz, a Kapitányt sem látom sehol, Eliset sem, sem más csapattagot - és ez elbizonytalanít. Egy autó első kerekei a Stark építménytől nem is olyan messze a szakadék szélén éppen csak megtartja a benne ülő családot. Nincs tovább időm a csapaton morfondírozni, sem az eget kémlelni. Viszont tudom, mire képesek. Nem szabad aggódnom. Megemelem a kocsit és elfordítom, de nem várom meg, hogy kiszálljanak belőle a zokogó emberek. Túl sok van még rajtuk kívül... Istenem... Tovább rohanok, még akkor is, amikor érzem, hogy nem terjed tovább a hatalmas erejű rombolás. Viszont talán már késő... Alig látok valamit a levegőben tobzódó portól, de egy betonpózna alá szorult másik autóhoz sietek, majd hallom, hogy egy darabjaira omló ház a szakadék balján még nyögéseket ont magából. Amit tudok, megteszem. Hosszú és fájdalmas nap volt idáig, és talán sosem ér majd véget...





- SheHulk -
Utolsó előtti reagom. Köszönöm az eddigieket, leírhatatlan végigvinni egy ilyet szép tervezést.  

• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
553
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 06 Jún. 2016, 22:53



Thanos pusztasága -

Kilátástalan ütközet



A történések nem várt fordulatot vesznek, ugyanis mikor Jennel megindulnánk a Titán ellen, Tony egy rögtönzött lépéssel rohamozni kezdi, s amaz egy jól időzített mozdulattal óriási ütést mér a vasember páncélra. A lábát durván szétroncsolva elhajítja magától. Jennel tudjunk, nincs több időnk. Nem hezitálhatunk, hiszen barátom élete a tét. Rohamozni kezdjük a lényt, s ezalatt Carol kimenti Tonyt! Köszönöm, Carol! Roham közben oldalra pillant a Nagyfiú, és kéjes vigyor ül szája sarkán. Ha e két hatalmas lény egyszerre csap le, jó esélyünk van, hogy elérjük őt. Egyik csapást mérjük a másik után, mikor gigászit üt Hulk testébe. Fültompító morajjal találkozik a kesztyű, és a zöld test, mire az szinte hangsebességre gyorsulva egy méretes irodaházat tesz a földdel egyenlővé. Belülről hallom, ahogy a vastag izomzat alatti bordák hangos roppanással törnek el az ütés rabigája alatt. Néhány pillanat múlva a szúró fájdalom agyam legmélyebb részeibe is elér, miközben Hulk az épület romjai alól próbál kikecmeregni.
Szemtanúi vagyunk, ahogy Jenn térdere kényszeríti a Titánt. Örömmel statuálom, hogy a lánynak nem lett baja, s büszkén nézem, ahogy Thanos megrogyva térdre kényszerült előtte. A Nagyfiú lomhán közelebb lépked, miközben tenyerét a bordáira szorítja. Thor szavai elérik az elszánt gonosztevőt, s amaz belátva, hogy fölénybe kerültünk, inkább menekülőre fogja. Még egy utolsó "ajándékot" viszont itt hagy nekünk. Kesztyűs keze alatt a talaj szinte felrobban, majd a gócpontból kiindulva a repedések futóhomokként nyelik el az aszfaltot, s minden, még álló épületet is. Hulk a közelben lévő szörnyeket kezdi elvágni a felszálló gépektől. Amennyit csak tud, még elmorzsol robusztus markában, de sajnos annyian vannak, hogy nagy részük még így is a levegőbe emelkedik. Egy gépre ugrik, majd tombolva tépi ki a pilótát a helyéről, s miközben a lángoló gépen tartózkodik, egy egyszemélyes repülő járművet is kezei közé kap, majd azt a távozó Titán után hajítja. Az erőtéren robbanással foszlik semmivé a kisgép, így nem látja értelmét utána ugrani. Még látja, ahogy Jenn Quill egyik társa felé indul, hogy kimentse a kilátástalan helyzetből.
Tekintetével sebesen fürkészi a közelben tartózkodókat, s megpillant egy hosszú hajú, attraktív, lila ruhás nőt, ki szemmel láthatóan harcos, hiszen kardok díszítik megviselt uniformisát.
Amennyiben engedi, gyengéden megragadja őt, majd hatalmas ugrásokkal - jócskán leelőzve a felszínen gyorsan terjedő hullámokat - Manhatten túlpartján rakja le. Bólint, majd visszarohan, hogy akit tud, még kimenekítsen az épületekből. Látja, ahogy a látótávolságban lévő társai is igyekeznek menteni a menthetőt.
New York szíve a mai napon megszűnt létezni.





• •

_________________

••  S h e's    my    s w e e t    V a l e n t i n e  ••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 06 Jún. 2016, 22:57


... Mi vagyunk ... !

Gyorsan elkeveredem a különös terrai nő mellől, aki egy nekem támadó töltetet hárít. Nem igazán vagyok a szavak embere, de megköszönném, ha tudnám, hogy megmentette az életem, viszont ha ölni kell, hát ezerszer megmártom a pengém Thanos kutyáiban. Majd utána hálálkodhatunk, ha lesz még légvétel, ami az élők sorában tud minket.
Dühít, hogy nem jutok elég közel a Titánhoz, hiába török át, lövök és hasítok a rengeteg páncéloson. Az erőm véges, bármekkora láng is gyötör, hogy tovább menjek. A kezem fárad, ámbár az utolsó pillanatig mennék előre, ez nem kérdés. Egyre ritkulnak, ám az eseményekről ez nem mondható el.
Tompán kiáltok a két zöld fékezhetetlenre, mialatt remélem, elég erősek, bármiféle teremtmények is legyenek. Ha vidámabb hangulatomban volnék, elsütném, a zöldek verhetetlenek és királyak, de... Azon vagyok, hogy megszorult szívem a mellkasomban tartsam. Ismerem Thanost, hiszen ő nevelt fel. Tudom, miféle gyilkos erő hajtja, épp ezért félek, ismét kudarcot vallunk és ezúttal olyan sokaságot vonultat fel, hogy talán valóban eljön az utolsó perc mindenki életében, s egy újabb bolygó követi a sok másikat, amihez valaha köze volt a lila királynak.

Ütemtelenül ömlik a szívdobbanás, saját dobbanásaim zúgnak bele a dobhártyámba, úgy figyelem, miféle erők lakoznak a terrát védő harcosokban. Még egy fénylő istenség is megjelenik, ám Thanos erősebb náluk. Megrökönyödve figyelem, ahogy lehull a sisakja, s minden gyűlölet ellenére őszinte ámulat lesz úrrá rajtam, mikor azt látom, aligha esett baja, hiába a robajt okozó föntről érkező támadás. Jó, hogy senki nem látja, amikor könnybe lábadnak a szemeim. Mert lefagyok a rengeteg halott fölött állva, de a végső csapás, melyet magamon érzek a sajátos búcsúja. És a nekem szánt mosoly. Előidézi a pusztulás vonulatát, ám kardomra támaszkodom és meredek rá tovább. Ebben a pillanatban el is nyelhetne magának a nyíló föld. Megkeményednek a vonásaim, de a gyomrom görcsbe szorul. Nem ölt meg, pedig megpróbálhatott volna kiragadni. Nem ért hozzám, még csak ellenem sem küldött egyetlen ölebét sem, sem pedig Nebulát... Nem tudom, a percben mit kellene érezzek. De túl sok az a góc, amely a torkom kaparja. Felszegett fejjel bámulom őt elmenni. Soha nem lesz vége. Aztán mintha lelassulna az idő. Ugyanott állok, legyőzöttnek érezve magam, s körülöttem darabkák hullanak alá az épületből, harcosok suhannak el. Én csak a hajók távozását nézem. Vörösbe nyúló hajzatommal, tágra nyíló barna szemeimmel, megfáradt karcsú alakommal csak a kardom érzem valósnak. Megrázom a fejem. Nincs miért maradni tovább.

Már épp indulnék, mikor a Thanost megcsapó nőszemély mellém vetődik. Egészen vontatottan nézek fel rá, ám dacolni már nem volna időm. Kitör velem és kívül találom magam a szabadban. Hálásnak kell lennem miatta.
- Köszönöm, jövök neked eggyel! Thanos miatt is. - Bólintok elszántan, de tekintetem szúrós, mint mindig, ha magamra öltöm sajátos stílusban védekező láthatatlan falam. Nem tudok örülni, nem, mert a Titán, a mostani Gamora teremtője még él... Bár nem kellene hibáztatnom senkit, hiszen a lila király hallhatatlan. A nő nem áll már mellettem, mikor is végig nézek a sivár katasztrófán, de nekem sem fűlik a fogam tovább ott ácsorogni. Még javában reng a talaj a lábaim alatt. Gépiesen indulok el, abban a reményben, hogy megtalálom a társaim. És ha így lesz... Nem tudom azt mondani, hogy hazamegyünk, mert nem tudunk már hová...
Egy újabb tövis az életemben. Egy újabb a Világegyetemben.



Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
348
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 06 Jún. 2016, 23:21

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




• Thanos távozása előtt kesztyűs kezével a talajra sújt. A pusztító hullám szinte elnyeli a manhattani épületeket. Hála Clea törekvéseinek, valamint a félszigetet körül ölelő folyóknak, az erőhullám New York további részen tompul, majd teljesen megszűnik. Thanos Nebulát kimenekítve seregének megmaradt egységeivel elhagyja bolygónkat, hiába a hősök utolsó próbálkozása, hogy megállítsák Őt.
A súlyosan sebesült Tonyt Carol menti ki a helyszínről, míg Jenn Gamorát ragadja meg. Clea megmenti Clint és Natasha életét, valamint Novát is, Thor pedig a halálukra váró, épületekben ragadókat segíti. Psylockeot Hulk menekítheti ki az omladozó Manhattanből. Emily repülési képességeit kihasználva kimenekülhet biztonságos területre, s ha tud, még segíthet néhány civilen, esetleg katonán.

***

A felvonás résztvevői: Tetszés szerint


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 12 Jún. 2016, 14:24




18. FELVONÁS -

KILÁTÁSTALAN

ÜTKÖZET



Thanos nevét Midgard, Xandar, és még a további hét birodalom is még sokáig fogja emlegetni. Az a rengeteg áldozat amit maga után hagyott, sikoltásait még sokáig fogja hallani az a sok civil aki átszenvedte, és túlélte. Ezzel kell továbbélniük, de a históriák közé már ők is beivódtak ahogy ez a harc Thanos ellen is, hisz menekülőre fogva továbbállt. Jól tudtam hogy most felesleges lenne üldözőbe venni, hisz már semmit fogunk tudni ellene cselekedni. Midgard New York-a kapta végül a legnagyobb csapást, így az elkezdett rombadőlni. Látván a rengeteg épület pusztulását, köztük Stark magas tornyát, elindultam menteni a menthetőt. Noha nem mi okoztuk eme apokaliptikus csapást, mégis mi szerepeltünk benne, és felelnünk kell az ártatlanokért. Cselekedetem első lépése a lenti katonásoghoz vezetett, s kiadván a parancsot elindultak ők is a helyzetüktől függően menteni a sajátjaikat. Thanos hajóját még megpillantottam, de hiszem... Tudom! Hogy nem utoljára. Noha Xandari cselekedetei miatt nem láttam tisztán a dolgokat, így mindenáron megfogadtam hogy elpusztítom. Egyszer ezt véghez is viszem, de Midgardi létem során, csak most értettem meg atyám tanító szavait.
A bölcs király sose akar háborút, de mindig készen áll rá.
Noha ezt tapasztalatlanságom miatt nem tudtam megérteni, de atyám ezt tudta... Tudta hogy majd értékelni fogom. Ennek a pillanatnak most jött el az ideje. Noha meglehet hogy király nem szeretnék már lenni, de ha úgy hozza a sors, akkor el kell foglalnom a trónt. Látom Midgard hőseit. A két erővel megáldott Midgardit kik zöldé alakulva pusztítják az ellent... Bartont és Natashát, kik Loki ellen is felfedték a küzdelmet, és Thanos-tól sem futamodtak meg sem itt, sem Xandaron... Xandari szövetségeseinket, kik a Galaxis Őrzői nevet képviselik, méghozzá jogosan. Látok még szövetségeseket, de kilétükkel nem vagyok tisztában, de ennek a megannyi hősnek köszönheti Midgard az ami maradt belőle, s remélem hogy ezt nem feledi el ez a nép. Ha ők nincsenek, már Midgard is Xandar sorsára jutott volna. - Köszönök mindent! - Mondtam be a hangtovábbitóba, majd azt kiszedtem és szétmorzsoltam. Látván ahogy az emberek evakuálják a sajátjaikat, megnyugvás töltött el hogy több áldozatot már nem szenved el ez a csata. Továbbrepülve viszont a környék utolsó épp hogy fent maradt épületeiben rengeteg ártatlan szorul segítségre, s nem tétovázva elindultam feléjük. Kiszabadításuk hálálkodó tömkelegei nagyon jól esett, de tudtam hogy ezt nem könyvelhetem el a magam részére. Rengeteg ártatlannak oltottam ki életét, s ezzel nem fogom tudni kompenzálni. Az épületek erkélyeit kiszedvén juttattam őket biztonságban. Utolsó embert is éppségben a talajra helyezvén a Mjölnirt felemelve egy hatalmas villámot és mennydörgést idéztem elő jelezvén hogy ide jöjjenek segíteni ellátni, és hazajuttatni őket. Elrepültem New York városa felett, Új-Mexikó melletti labornál érkeztem le. Jane Foster-t látom az üvegen keresztül ahogy nézi a közvetítő dobozt. Nem tudok a szemébe nézni így... Haza kell mennem. Mjölnirt feltartva Bifröst útján találom magam, s már érkezem is Asgard-ba.  - Heimdall! - Teszem vállára kezem.
- Barátom!  Jó itthon lenni! -
Közlöm felé hálás mosollyal, majd elindulok a szivárványhídon egyenesen az otthonom felé.



Nagyon szépen köszönöm ezt a kalandot mindenkinek! Elképesztő volt ez az egész község, ahogy hétről hétre összedolgozva vittük véghez ezt az egész kalandot! Az adminoknak sem lehetek elég hálás, hisz egyedit alkottak, és ez őket képviseli. Hétről-hétre beleadtak anyait apait, és ez miatt fog ez az egész kaland Legendás lenni! Smile




Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 12 Jún. 2016, 18:35



forlorn battle

We are...

A Világelmének igaza volt... Még így fényévek távlatából is. Segítenem kellett Cleát, noha bombáz az okostojás gép információkkal róla, most nem tehetek mást, csak szótlanul teszem a dolgom. Felajánlom neki a Nova Erő gravitációs hatalmát is. Ha mással nem is szolgálhatok... Ahogy megfogja a kezem, úgy öntik el az agyam az információk. Sötét Dimenzió... Umar és Orini leánya... Valyrior... Sötét mágia... Doktor Strange... Dormammu...
Szinte némán ordítok fel, amikor a teljes erő zúg bennem, legszívesebben felüvöltenék, hogy "NE! TÚL SOK!". De az én szerepem most az, hogy a hercegnőt segítsem. Akit még lehet, megmentünk.
Hallom Thort, amikor vége szakad az egésznek. Búcsúzik. Én még zihálok, mint aki most futotta le az ultramaratont. A többiek már elindultak.
- Remélem... még találkozunk. Jobb környezetben. - hajolok meg kissé a hercegnő felé és a fejemet kiszellőztetendő Bolygó körüli pályára reppenek.

- Richard, minden rendben veled?  
- Ja.  
- Hazudsz nekem?  
- Ja.


Visszafogok térni egy időre a talajra. Legalább a kármentés idejére.
- Richard... Keresse fel Tony Starkot. De előbb vegyen részt a mentési munkálatokban. Van egy ötletünk, amivel mindkét nép hősi halottjainak emléket állíthatunk.
- Ahogy óhajtod... - felelek a Világelmének megtörten, fáradtan és... szinte tönkrementen.
De a munkának még nincs vége.

Nagyon köszönöm a lehetőséget!

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
553
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 12 Jún. 2016, 19:18



Thanos pusztasága -

Kilátástalan ütközet



A harc, s az ellenfél soha nem látott pusztítást végzett. Társaimra tekint a zöld bestia a harcnak hevében. Látom, ahogy derekasan küzdenek, majd mikor Thanos távozik, egymást segítve menekülnek a halálos hullám elől.
Jennt most először láttam harcolni. Csodás erejével minden képzeletemet felül múlta. Mint minden társam. Mindenki erején felül teljesített. Thanos visszavonult, de biztos vagyok benne, hogy nem utoljára láthattuk. Hiszen egyetlen nap leforgása alatt az egyik legerősebb Bosszúállót sikeresen elrabolta, megkínozta, manipulálta, legyőzött minket Xandaron, seregével asgardi harcosokat és civileket ölt, majd elpusztította a bolygó nagyrészét. Wandán keresztül emberek ölésére kényszerített minket, majd egy idegen inváziót zúdított ránk. Xandari segítséggel, teljes erőnket beleadva visszavonulót fújt, de erejének csupán töredékét vonultatta fel. Csak játszott velünk. Csupán erőnket méregette. Nem számított neki, hány társa esik áldozatul, ez is csak egy újabb lépés volt Thanos sakktábláján. A világegyetem végtelen, s mi lesz, ha még több nép hódol be ennek a hatalomnak? Mi lesz, ha több szövetségessel jön vissza? És mi van ha még több követ gyűjt be. Miért van olyan érzésem, hogy a mostani csak ízelítő volt abból, amire képes azzal a kesztyűvel? Mostantól senki sem lehet biztonságban, s ezt nem segíti, hogy egy részünk közellenség lett, minek után embereket gyilkoltunk idegen befolyásolás alatt. Földi civilek és katonák tízezrei hunyták le szemüket végleg a mai napon. A támadás váratlan volt és pusztító.
Thanos, soha többé ne gyere vissza! Kérlek! - Suttogom, miután testem hangos roppanással kezd vissza alakulni. Hulk kifáradt, s engem is megviseltek a mai nap borzalmai.
Az East River Brooklynba torkolló partján állva nézek az elpusztult szigetváros felé. Lehunyom szemeim, ahogy bevillannak társaim. Nem tudom mi van velük, hogy jól vannak-e. Vajon Wanda épségben kijutott? A megmentőjével hagytam magára. Mi van az ifjú Pietroval? Legutóbb, amikor láttam, a Torony felé futott. Kapitánnyal azóta nem találkoztam, hogy a repülő lezuhant New York felett. Tonyt drága Carolom mentette, de vajon kijutottak a szigetről? Aggaszt, hogy semmit nem tudok Clintről, vagy Natasháról, s nincs hírem Vízió felől sem. Auroráról, és a többi harcosról nem is beszélve, akik védelmezték a városunkat... majd Jenn jut eszembe. A tudatlanság hatalmas gombócot formál a torkomban, s szinte megfullaszt. A tüdőmbe a levegő csupán szűk utcákon jut be, az is égeti minden hörgőmet. Öklendezve támasztom meg magamat egy fa törzsében, s szememmel a Hold felé tekintek. Mintha onnan várnám a megváltást, mintha bármit is tehetne bárki is. Mentőhelikopterek szelik át a csillagos égboltot, szirénák harsogása zengi túl a fájdalmas csendet. Előre lépdelek, s megindulok a semmibe, reménykedvén, hogy legalább egyik társunkkal keresztezhetem utamat...


Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a kalandot! Minden egyes percét imádtam! Nélkületek ez nem jöhetett volna létre! :3 <3






• •

_________________

••  S h e's    my    s w e e t    V a l e n t i n e  ••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 12 Jún. 2016, 19:55




Kilátástalan ütközet





Tudom, hogy én voltam a hülye, és nem is kellett volna Thanosnak menni, mert egy kis ember vagyok, de legalább ezzel is lassítottam. Vagy valami hasonló, fogalmam sincs, hogy mit értem ezzel a szenzációs ötlettel, ami megkapja az év legjobban elcsesződött terve díját. Na, de mindegy is, nem az a lényeg, hogy velem mi lett. Hanem, hogy Thanos eltávozott, engem pedig megmentett a csodálatos Ms. Marvel. Persze tiltakozni akartam, a páncélomat csak úgy engedély nélkül letépte rólam. Bár teljesen jogos a cselekedete, sokkal könnyebb vagyok a feleslegessé vált kacatjaim nélkül.
- Ja..azt hiszem felejtsük el a dolgot..tettem amit tennem kell. – válaszolok egy fájdalmas vigyorral a képemen.Már az is csoda, hogy beszélni képes vagyok, pedig a fájdalom, amit érzek az leírhatatlan.  Hulk is becsapódik egy épületbe, ezt még én is látom, főleg azért, mert Carol megállt egy pillanatra a levegőben.
- Szerintem is menjünk.. Ott akarok lábatlankodni egy ideig. – adom be a derekamat, tiltakozhatnék, hogy megoldom, majd elsétálok, de maximum olyan mozgásra lennék képes, mint a félbe lőtt Schwarzenegger a Terminátorban, és lehet félúton el is véreznék.  Mert oké, hogy most bekötözött nagyjából, de a csontjaim ripityára törtek, az izomszalagjaim is tropára mentek, ki tudja mikor állok lábra, vagy az is lehet, hogy ennyi volt a step-táncos időszakomnak. Ami azért gáz lenne, elég jó voltam benne.
Viszont a szervezetem eddig bírta pumpálni az adrenalint, ami ébren tartott, egyszerűen elájultam, ami cseppet se férfias, és reméltem Carol nem is fogja elmondani senkinek. A Stark hírnéven nem eshet csorba.

Köszönöm Srányok! Élveztem minden egyes percét!

notes: Zene
• •

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
348
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 20 Jún. 2016, 21:32

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




• Thanos távozása után hőseink megmaradt erejükkel még mentették a civileket, majd szétszéledtek New York több pontján. Távozása előtt Manhattan szigetét a Titán a földdel tette egyenlővé, felhasználva a végtelen kesztyű erejét.
New York lerohanásában több ezer ártatlan ember veszítette életét. Azok a kree és chithauri katonák, akiknek nem sikerült elmenekülniük Thanos légióival, szétszéledtek a városban.
Valószínűleg nem utoljára hallottunk a Titánról, ugyanis még nem mondott le a terveiről...

***

Mindegyikőtöknek nagyon szépen jöszönjük a részvételt! Nélkületek nem sikerült volna végig vinnünk ezt a szuper kalandot! meglepi ölelés 1  szeretés

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet

Vissza az elejére Go down

18. felvonás - Kilátástalan ütközet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Similar topics

-
» 18. felvonás - Kilátástalan ütközet
» Báb alkatrészek
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás
» 5. felvonás - Thanos

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 4. Kör-