Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Aurelion Sol
írta: Bruce Banner
Today at 01:40
•• 4. nagy kaland
írta: Aurelion Sol
Today at 01:30
•• Daily News
írta: Peter Quill
Yesterday at 23:01
•• Activity Check
írta: Peter Quill
Yesterday at 21:47
•• Edward Brock - Venom
írta: Edward Brock
Yesterday at 18:25



Díjazottaink
A 2017. év nyertesei


Az év férfi karaktere

Loki
Az év nõi karaktere

Gamora
Az év párosa

Gamora & Lord
Az év canon karaktere

Loki
Az év kedvenc karaktere

Drax
Az év saját karaktere

Alison Magdalen J.
Az év ellenség karaktere

Hela
Az év játéka

3. nagy kaland

Share|
18. felvonás - Kilátástalan ütközet


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Szomb. 14 Május 2016, 00:28


Kilátástalan ütközet





Ha Thanos serege nem özönlik be, Clint Barton által sikerült volna kiegyenlített, összedolgozott támadást eszközölnünk. Ha Stark visszatért volna közénk, plusz egy dinamikus erővel lenne több. Ha Elise nem hagy itt minket, még több esélyünk volna. Ha a dinoszauruszok nem haltak volna ki.... Ennyit erről. Nem tudunk változtatni a megtörténteken, de korrigálni a jelent soha nem késő.

A szétszóródó becsapódások azt hiszem, mindenkit elsodornak a másik közeléből. Mellettem Pietro egy ideig, de Sólyomszemet nem látom sehol. Nincs időm rá, hogy megkeressem... Tekergőző veszedelem, ami a levegőből támad, de nincs egyedül, még látom, hogy mellette, utána is akadnak az égen elhaladó Thanosnak engedelmeskedő szörnyek. És mellettük egyszemélyes járműves borzalmak süvítenek felénk. Úgy érzem, itt az idő elengedni a haragot, ami a lényem zöldebb erejét fűti, aggályok nélkül, félelem nélkül. Két kezem összefonódik, s akár egy kalapács, szétzúzza a rám támadó férget, habár Thor is alászáll az utolsó pillanatban, végső csapásként a Mjölnirt használva. Por kaparja a torkom, aligha látok valamit, de ahogy Vízió felbukkan a semmiből egy pillanatra, majd Thanost felviszi magasan felénk... elakad a lélegzetem miatta. - Vízió... - Nyögöm ki hangosan is, továbbra is Thor közelében állva. - Várj egy kicsit a zúzással! Hol vannak Clinték? - És azt hiszem, felbukkan valahol látóteremben ha csak egy pillanatra is, de Pietro, és remélem, maga Clint is. És ezidő alatt Vízió és Thanos robajjal csapnak össze odafönn az égen, ám egy hatalmas hajó zuhanása miatt a mocsokfelhő olyan vastag, hogy nem is látom már őket, de hallani annál inkább... És az azért kivehető, hogy nincs sok időnk, mielőtt majd elérnek bennünket az ellenséges harcosok a légi-motorra emlékeztető járműveikkel. - Mi elvisszük egy körre a nagy dögöket, ha beéritek ezekkel a katonákra emlékeztető száguldó csúfságokkal! - Bárhol is van Clint és Pietro, remélem, hallják, még ha nem sikerül a kontakt. Igyekszem emlékezni a nyilas férfi szavaira, és most is azt forgatom elborult elmémben. Igyekszem a csapatmunkára... És ők hatékonyabbak idelenn, míg mi ketten hatékonyabbak vagyunk a férgekre emlékeztető szörnyekkel.
- Hé, szőke szépség, ki ugrik nagyobbat? - Visszafordulok Thor felé és ezúttal kihívással vigyorodom el, majd tekintetem a fölöttünk elsuhanó újabb tekergőző szörnyetegre vetítem, jelzésként az istenségnek, mire gondolok. Aztán elrugaszkodom és akkorát ugrom felfelé, hogy sikerül megkapaszkodni a dögben, ami megvadulva érzi meg a terhet. Feltornázom magam rá és arra összpontosítok, hogy megfékezzem. És ha kicsináltuk, jöhet a következő, és aztán szépen sorban mind!




- Decibel up! Keep rollin -
• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Szomb. 14 Május 2016, 11:44


Kilátástalan ütközet

Sajnos Thanos ereje és támadása alaposan keresztülhúzta a számításaimat, és ezzel romba döntötte a tervemet, ami a csapatmunkát illette. Bár talán annyi haszna volt, hogy ráébresztettem a többieket, hogy egyéni akciózással és hősködéssel nem feltétlenül fogunk sokra menni a titán ellen. Bár... lehet, hogy semmiképp se jutunk előbbre és szélmalom harcot vívunk majd minden tekintetben, és ez egyáltalán nem tetszett.
Thanos csapása elsodort mindannyiunkat, és már szinte felkészültem a halálra, mint már annyiszor, de végül erre nem került sor, mert Elise/Aurora a szárnyával védett engem a végső megsemmisüléstől. Nem lehettem elég hálás neki, amiért megmentette az életemet Thanos csapásától, de nem igazán volt időm a hálálkodásra, főleg, hogy ő úgy döntött, távozik a harctérről, besegítve talán Rogers és Natasha párosának.
A tekintetemmel rögtön a többiek után kezdtem el kutatni, hogy mindenki megúszta-e épségben. Pietro, Jennifer, Thor. De mindenki megvolt, még Vízió is csatlakozott hozzánk, hála az égnek. Az ő ereje nélkül még ennyi erőnk sem lenne. Úgy tűnt, hogy Vízió magára vállalta a Thanos elleni küzdelmet, így mi koncentrálhattunk a felvonultatott nem evilági csapatokra. Hatalmas robaj kerekedett, de Jennifer szavai eljutottak hozzám, miszerint majd ők elviszik egy körre a nagyobb dögöket, addig mi vegyük fel a harcot a megmaradt erőkkel.
-Rendben! -intettem a női Hulk felé, hogy vettem az adást, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a földön biztosítsuk a helyszínt, amíg ők a többit veszik kezelésbe.
-Pietro! -kerestem a tekintetemmel a srácot, és megvártam, hogy észrevegyen és mellettem teremjen.
-Felrobbantom azt a részt, te pedig lefegyverzed őket, amíg a robbanással vannak elfoglalva. Amilyen gyorsan csak tudom, robbantom a következő rajt, te pedig azt a helyzetet is kihasználod, és villám gyorsan mérsz rájuk egy második csapást. Érted, mit akarok, ugye? -néztem kérdőn a kölyökre, majd ha felkészült, már lőttem is a robbanó nyilakat az előbb kijelölt szakaszokra.
A tervünk eddig működni látszott, de elég sokan voltak ahhoz, hogy teljes mértékben hatásos is legyen.
-Csak így tovább, kölyök! Ha így folytatod, a legközelebbi piálást is én állom majd! -jegyeztem meg két lövés közt neki a dolgot. A gatyám is rámegy majd, de ha ezt megússzuk élve, akkor azt hiszem, hogy megéri.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 15 Május 2016, 16:56




18. FELVONÁS -

KILÁTÁSTALAN

ÜTKÖZET



Amikor megalakult a Bosszúállók, pont az ilyen óriás lények ellen volt dolgunk. Noha akkor Loki juttatta át ide őket, most Thanos. De mégis más a kettő. Most többen vagyunk, mégis az egész csapat leharcolt, már aki itt maradt. Remek társamnak tudhatom be Jennifert, és örülök hogy ő is részt vesz ebben a csatában. Nem indult valami jól a csata kezdetén a kapcsolatunk, de reménykedem hogy mostanra már sikerült neki a valódi énemmel azonosulni, és nem azt az állatot látja bennem amivé szugeráltak. Ahogy pusztítom a nyomorultakat Jennifer mellé szállok, majd le akarok súlytani a Mjölnirrel, de Jennifer várakoztatásra kéztet. Barton hollétéről érdeklődik, noha ez a nagy porzuhatag itt van, de sikerül meglátnom őket. - Lent vannak a gyorshajtóval, Pietro-val! - Nyugtattam szavaimmal majd észrevettem Víziót Jennifer megszólalására. - Thanossal küzd! - Tűztem felé. Oda kell mennem. Noha Vízió nagy hatalommal bír, de Thanos ellen az nem elég... Elhajítom a pörölyt hogy a nem messze lévő épületet átvigye, és ezálltal a Kree csapatra essen a törmelék. Ahogy visszatért hozzám a Mjölnir, észrevettem ahogy egy hajó zuhan le a magasból. A háború veszteségek sokasága, tiszteletben kell tartani. Ezt Atyám mondta. Noha kegyetlennek hangzik, mégis ez a háború velejárója.
- Elvisszük egy körre? -
Kérdezem meg a nőt meglepődött arccal. Minél több percet töltök Jennifer-rel annál szimpatikusabb. Felnézek a porfelhőben és látom ahogy Vízió ostromolja Thanost. Odin szavai jutnak eszembe. Volt aki ilyen erővel volt ellene, de annak a harcnak Thanos lett a győztese. Nem hagyhatom hogy Thanos megfordítsa az állást, még ha úgy látszik Vízió áll nyerésre.
- Hölgyeké az elsőbbség! -
Nevetek fel, majd megvárom amíg felugrik a felettünk elsuhanó szörnyre. Meglendítve a Mjölnirt felrepülök az egekbe szétnézni, de meglátom ahogy két szörny is Jennifer felé tart. Jennifer már épp tépi az egyiket, így hát Mjölnirbe feltöltött energiával elé suhantam és lesújtottam a nagy lényre.
- Azt hiszed hogy engedem hogy egyedül intézz el minden egyes lényt? -
Kérdeztem felnevetve. Ugrálva pusztítottuk sorjába szörnyeket, majd megpillantottam hogy Vízió még mindig Thanos-t ostromolja. - Jennifer! Muszáj felmennem Vízióhoz! Noha úgy tűnik hogy Vízió tartja kézben a dolgokat, Thanost ismervén bármikor fordulhat a kocka! - Szóltam komolyan Jennifer felé. - Szedd szét az ittenieket! - Bíztattam nevetve, majd a Mjölnirt meglendítve elindultam Thanosék felé. Jöttömet beborultság és mennydörgés jelezte. - Vízió! - Szóltam felé. Bármi is legyen a terve Thanossal, abban segédkezem Víziónak, hisz egy a célunk. Elpusztítani!



Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 15 Május 2016, 20:22



Kilátástalan Ütközet


Kacarászok magányomban, ahogy a hőseim elbuknak a törmelékzuhatag alá. A por felemelkedik, én pedig rájuk irányítom a szörnyeimet. Nincs időm egyesével darabjaira tépni őket. A kő jobban foglalkoztatja figyelmemet, mint e pár önjelölt áldozat. Elnevetgélek magamba, amikor hirtelen becsapódik balkaromba egy váratlan ismerős. A meglepetéstől kibukom egyensúlyomból és eldőlök jobbra. Szabad, kemény felszínű tenyeremen tartom meg magam, úgy tápászkodom végül fel. Eltátom számat, mikor meglátom az ocsmány férget, ki a lányt védte. Elnevetem magam. Jól szórakozom! A kövek erejéből hullámszerű felhő vesz körbe minket, miközben a homlokában izzó kincsem védelmébe veszi őt. Micsoda pazarlás! A kesztyűs karom lendítem, de mögöttem terem. Érzem minden porcikáját hátamon és emiatt undorodva fordítom el fejem irányába. Vízió a karját a vaskos nyakam köré fonja. Nevetek és nevetek. De valami eltorzul. Magával ránt. A lábaim elbúcsúznak a talajtól és hiába minden vívódásom megemelkedem a fogásában.
- Hogy vagy képes erre? - bukik ki belőlem döbbenetem kellős közepén. Eláztat a bátorságával. Minimum félholtan kellett volna összerogynia valamelyik sarkon. Ha ő itt van, mi történt Nebulával? A gondolatra megrántom bal karomat, de a mögöttem harcoló fémember lefogja a karomat. Nem tudok ellenkezni. Ficánkolok! Mikor meghallom a szavait minden elcsendesül bennem. A döbbenetet felváltja a vígalom. Újfent vigyor torzul vaskos állam fölé. A sebességünk egyre erősödik. Fel tör velem a magasba. Azt képzeli tán' hogy ott végezhet velem? Milyen ostoba! A kő nem adott mást, csak ennyit?! Hirtelen mellkasomba csap öklével, mire felnézek rá. Belenyúl a torkomba és valahogyan rándul bennem valami a fogására. Ellök magától, majd belém rúg. Felszántom az eget magam mögött. Repülök!
Ahogy kimondja a fiú nevét, ráemelem tekintetem. Miféle atyai aggodalommal viseltet e testvérpár iránt? Újra megragad. Hátamba tép és beletaszít egy mocskos épületbe. Felszántja arcommal az üveget és a szilánkok repedezve adják meg magukat bőrömnek. Én nem sérülök! Hallom fülsértő hangját. A mosolyom még mindig arcomra feszül. Nem tudom elengedni a jó kedvemet! Ahogy a sárga fényoszlop ellenem szegül, azonban valami megváltozik... Átlukasztok egy épületet, és még így sem áll le. Megragad hátulról. Hiába nyúlkálok irányába, nem érem el. Mikor meghallom a szavait, már nincs jó kedvem. A haragom lép fel. Lefelé indul meg velem. Húz magával, és tudom mi következik. Nem ellenkezem, bár fejemben már készítem a tervemet. A számat eltátom mikor felgyorsulva elereszt. Karjaimmal fordítok irányomon. Tudom, ha a kő belecsapódik a földbe, végez mindnyájukkal. Erre nem gondolt az égiőrszem. Úgy érkezem, hogy esésemben védem a kesztyűt. A földbe lyukat váj testem és a hátamon fekve nézek föl. A por. Megint a por.
Felülve térdeimre támaszkodom alkarjaimmal. Lassan emelkedek föl. Még látom, ahogy Vízió küzd a katonáimmal, de nem jelentenek számára ellenfelet. Ahogy hozzám fordul és kérdez, állam emelem.
- Ha tehetném újra és újra átdöfném a testét. Újra megütném és újra megkínoznám. Tudod mennyire élveztem hallgatni a sikolyait? Milyen élmény volt látni, hogy küzdött? Te ostoba vagy... Ő volt az, aki nem érdemelte meg az erőt, amit kapott. Elpocsékolta, ahogyan most te is teszed. Nem érdemled meg a követ. - látom az érkező asgardit, de nem törődöm vele. Előre rántom a kesztyűt és kieresztem belőle a lila hullámot, amivel megragadom Vízió alakját - És most kitépem a robosztikus gerincedet, mielőtt átadod nekem a követ. - ugyanabból a hullámból indítok meg egyet az adgardi mocsok felé is. Vízió irányába indulok lassú, vánszorgó léptekkel. A testem helyenként megsérült az előbbi magánakciója miatt. Nem hagyom, hogy újra megtegye. - Féreg, mégis mit hiszel, ki vagy te? - lépek közvetlen elé. Szemeim elsötétülnek a kövek hatalmától és a lila áramlat belepi testemet, ahogy közre öleli örvénye kettesünket. Kinyújtom karomat és a homlokára feszítem ujjaimat, majd facsarni kezdem az ostoba fejét. - Halhatatlan vagyok, te féleszű. A te erőd ellenem mit sem ér. - szavalom el egy mosoly keretében, majd nyomni kezdem a fejét össze. Kiszedem én azt a követ! Bizony kitépem! Ahogy nyomom apróra, úgy nézek az asgardira egy mosollyal felfestve haragomat!
notes:  bábjáték az egész világod  


• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
348
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 16 Május 2016, 15:23

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




•  Bruce Banner és Carol Danvers a helyszínre érkeznek, ahol Bruce hangosan közli a többiekkel, hogy Wanda életben van. Erre a Thanos tenyerében tartott Vízió felerősödik, és a homlokából a kő erejével sárga nyalábot indít meg, amivel Thanost a lezuhant anyahajóba csapja bele. A másik két anyahajó a közelben leszállnak, és azokból a katonák a vezérükhöz sietnek. A Titán az összes hajóban tartózkodó több ezer kree és chitauri harcosok egyik felét a toronyra irányítja, ugyanis nem képes elfogadni, hogy a lány életben van. A maradék sereggel körbe veszi a hősöket. A helyszínen tartózkodók, és akik a helyszínre érkeznek (az Őrzők, Nova, Emily, és Alison) el kell döntsék, hogy maradnak Thanos ellen, vagy mennek, és megvédik Wandát.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: Bruce Banner, Vízió, Thanos, ...
- A felvonás résztvevői: Thanos, Jennifer Walters, Pietro Maximoff, Clint Barton, Thor, Bruce Banner, Carol Danvers, Gamora, Peter Quill, Drax, Nova, Emily Stark, Alison Magdalen J.
- Becsatlakozhat: Raven Darkholme

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
553
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 16 Május 2016, 23:29



Thanos pusztasága -

Kilátástalan ütközet



Előzmények...

Wanda szíve ismét dobog, a Bölcső életre keltette a megtört lányt. S egy semmiből feltűnt, idegen nőnek hála, immár eszméleténél van. A mai nap olyan csodák és események sorozata, amelyek gyökeresen megváltoztatják világunk... sőt, az egész világegyetem alakulását. Képtelen vagyok elmenni a tény mellett, hogy ha ezt mindannyian túléljük, korántsem pihenhetünk meg. Ha Thanost valahogy le is győzzük - amit valljunk be, nem lesz könnyű -, akkor is jönnek új lények, új csodák és új elnyomók, akiket csak a pusztítás éltet. A mai naptól minden más lesz. Semmi sem lesz a régi. Olyan lények jelentek meg, kiknek létezésére még csak nem is gondoltunk. Nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy inkább sírjak miatta. Olyan kettős érzésem van emiatt, amit képtelen vagyok megmagyarázni magamnak, mégis tudom, hogy a mai nap mindannyiunk életének egyik fontos fordulópontja lesz.

Ám ebben a pillanatban a legfontosabb, hogy Wanda felült a Bölcsőből, és beszél hozzánk. Felismert, és ez leírhatatlanul boldoggá tesz. Ez az apró nő, aki néhány órája még békésen aludt az enyémmel szomszédos szobában, majd Thanos és csatlósai elrabolták, megkínozták egy idegen bolygón, és a Titán saját kezével vetett véget életének... megannyi szenvedés és megpróbáltatás után visszatért a halálból.
Egy biztos, addig nem nyugszom, amíg az elkövetők meg nem bűnhődnek emiatt.
Ökölbe szorított kézzel tekintek a kijárat irányába. Wandát egy rövid időre kénytelenek leszünk magára hagyni, de PÉNTEK alig fél perc letelte után a vaslégió mintegy 20 katonáját felsorakoztatja a falra ütött lyuk előtt, a magas Stark torony kellős közepén.
Abban biztos vagyok, hogy Thanos lényei elsőként itt fognak próbálkozni bejutni az épületbe, és a mechanikus katonák nem fogják túl sokáig fenntartani a bejáratot, ami egyúttal nekünk most kijáratként is funkcionál. Sietnünk kell, és tájékoztatni társainkat a fejleményekről. Fontos tudniuk. Tudniuk kell, hogy Wanda életben van! Ez olyan akarat erőt fog nekik kölcsönözni, amellyel Thanos nehezen fog megbirkózni. Carollal oda kell mennünk, és erősítenünk harcoló társainkat. Wandát sem hagyhatjuk sokáig magára, küldenünk kell hozzá valakit, aki képes megvédeni Őt.
Még egy utolsó, hosszú pillantást vetek a lányra, és a mellette álló csodatevő nőre, majd a kijárat felé fordulok.
- Nagyon köszönöm! - bólintok Carol kijelentésére. - Vállalnunk kell a kockázatot! - nyújtom ki kezem, s az övébe csúsztatom, majd szembe fordulok vele. - Mehetnénk Hulkként is, de ha nem muszáj, nem alakulok át. Megismételnénk a korábbit? - tudom, hogy így gyorsabb, és talán kézenfekvőbb is. Ha a Nagyfiúként megyek vissza, lassabban haladunk, könnyebben kiszúrnak és feltartóztatnak minket.
Ha Carol segítő kezet nyújt, akkor nyakába kapaszkodva engedem, hogy karjaiban elrepítsen célunk felé, a harc kellős közepébe.

Szemmel láthatóan a háború még több helyszínen is egyszerre zajlik. Néhány ellenséges anyahajó is a levegőben van. Xandari űrhajók támadják az ellenség légi egységeit, és a tekergőző gépszörnyeket, a földön pedig a lények katonai erőkkel csapnak össze.
A remény szikrája izzik fel bennem... talán Peterék is eljöttek segíteni nekünk.
A célunktól nem messze jól láthatóan egy óriási űrhajó landolt - vagy inkább kényszerleszállást hajtott végre -, letarolva több hatalmas toronyházat is. Ennek következtében porfelhő veszi körül a helyszínt, ahol korábban társainkat hagytuk. Carol illata még így is jól érezhető, ahogy a levegőt hasítjuk, így mélyen a tüdőmbe engedem. Talán ez az utolsó illat, amit érezni fogok.
- Köszönöm a fuvart!- bólintok felé.
Mikor letesz, állok néhány másodpercet mellette, hogy kivehessem az alakokat a harc helyszínén. Szemeim nagyra nyílnak, miután a kép valamelyest tisztul, s a szemembe ékelődött porszemcséket kidörzsölöm. Thanos éppen Víziót támadja, a markában tartva Őt. Éppen a segítségére siet Thor. Jennifert látom még, hatalmas, zöld formájában, ahogy éppen letarol egy gépszörnyet és ugrik egy másikra. Clint és Pietro Thanos pribékjeivel szállnak szembe, tőlünk nem messze.
Nem tétovázok, nincs időm mindenkihez odaszaladni. Csupán egy erőteljes kiáltással adom tudtukra:
- Srácok! Wanda él! - üvöltöm torkom szakadtából. - A toronyban van. - nézek Clinték felé, hiszen közelebb vannak hozzám, mint Jenn, Thor vagy Vízió.
Nem is tétovázok tovább, elkél a segítség, így engedem, hogy Hulk végre előjöjjön. Az átalakulás mint mindig, most sem kellemes. Egyszerre több tonna izom és csont rakódik testemre, míg a folyamat teljesen végbemegy. Már a szemein keresztül látom a körülöttünk lévőket. Azokon a szemeken keresztül, melyek most a dühtől izzanak. Abban biztos vagyok, hogy Thanos vérére szomjazik, de elsőként unokatestvéremnek szeretnék segíteni, remélem, hogy Ő is így akarja majd.
A Nagyfiú pár másodpercig kitartva Carolt nézi, s fejével a lények felé int, jelezvén, hogy induljunk meg a harcba.
Hatalmasat ugrik, egyenest annak a lénynek a hátára, melyen éppen Jennifer van, majd egy bólintást, és elégedett mosolyt követően hatalmasat üt a gépszörnybe, összezúzva vastag páncélzatát, s kitépi az agynak látszó egységet a hatalmas fejéből.






• •

_________________

••  S h e's    my    s w e e t    V a l e n t i n e  ••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Kedd 17 Május 2016, 11:05



Kilátástalan Ütközet


Vonom magammal a démont, és hallom Miss Jennifer hangját, ahogy a nevem kiáltja utánam. Mindent megteszek, hogy segíthessek! - vetek egy pillantást felé, ahogy föl nyalábolom az égbe a szörnyeteget. Oda fenn nem válaszol, nem küzd, alig próbál tenni bármit ellenem. Kihasználom ezt. Teljes erőmmel próbálom megsebezni, megkínozni, meggyötörni őt. Bármire hajlandó vagyok, hogy bosszút állhassak. Most először érzem ennek a -bosszúálló- szónak a rám vetülő jelentését. Az akarok lenni! Egy Bosszúálló!
Megrántom és elhajítom, bele a földbe. A krátere peremére érkezem. Ott küzdök pár katonával, de hamar ismét királyuknak adózom a figyelmemet. Ahogy beszélni kezd, minden porcikámban érzem a düh szétáradását. A szavaival újabb pengéket fúr a mellkasomban, és nem vagyok képes megérteni, amit mond. Mégis hogy létezhet ekkora gyűlölet? Az állkapcsom megfeszül, ahogy hallgatom és ökölbe szorulnak tenyereim. Szóra nyitnám a szám, de ekkor Thor hangját hallom. Ráemelem a tekintetem, hogy köszönthessem, de Thanos lila áramlata elragad és képes irányítani vele a testemet. Ahogy közeledik felém, csak rezzenéstelen arccal nézem. Látom szemem sarkából, hogy Thort is elkapta és ez aggaszt. Ficánkolok, de mikor kérdez újra mozdulatlanul hagyom, hogy tartson a lila örvényben. Karját felém nyújtja és rátapasztja mocskos ujjait a fejemre. Érzem, hogy szorítani kezdi, nyomi. Kipréselné annak tartalmát, hogy eljusson a kőért? Összeszorítom szemeimet a fájdalomtól, miközben a fogcsikorgatva próbálok kitartani ebben a szorult helyzetben. Hiába feszülnek izmaim, nem tudok kitörni.

És ekkor meghallom Dr. Banner hangját, ahogy azt mondja... Wanda él!

A szívem fájdalmasan nagyot dobban, és zihálva kapkodok levegő után. A tekintetem ide-oda ugrál. Próbálom megérteni, próbálom feldolgozni, próbálom elfogadni, hogy a gyász ezúttal kihátrál a jövőnkből. Nem adhatom fel éppen most! Wandának szüksége van rám!! Ennek hevében jobb karomat remegve, akadozottan kirántom a lila fogásából és a homlokomra tapadt karjára emelem ujjaimat, ráfogva a csuklójára. Teljes erőből elszorítom azt, és egyetlen mozdulattal, lassan lerántom fejemről a tenyerét.
- Életben van... - nyögöm el magam elé, miközben elsötétült íriszeibe révedek a Titánnak a széllel átitatott örvénytenger közepén lebegve előtte. Felsejlik bennem utolsó mosolya, finom érintése, dallamos hangja, és ebből merítem az erőmet. A mellkasom hirtelen feldagadva kiemelkedik és egyetlen dőléssel rugaszkodom előre hívva a sárga áramlást. Nem tudok lemondani róla, hogy véget vessek ennek a féregnek! Kivetülését a kőnek hangos ropogás, és egy folytonos sípolás kíséri. A fény Thanos mellkasába csapódik.
- Thor? - kérlelem, hogy villámával segítsen nekem, ha képes rá. Minden erőmmel eltaszítom őt. Végül a teste megemelkedik és a távolba zuhan. Bele abba a hajóba, ami porfelhőt kavart maga körül. Ahogy látom, térdre hullok a kráter peremén. Tenyereimre támaszkodom meg és úgy pihegek tovább. A homlokom felrepedt. A kő izzik a fejemben. A mellkasomon a luk próbál felszínre törni. Megsínylettem ezt magam is. De mindez nem érdekel, mert tudom, hogy életben van... A halál aurája próbálja elérni kimerült fizikai kivetülésemet, de nem hagyom. Remegő lábaimra állok, és úgy nézem a hajóba robbant testet, majd tekintetem a torony irányába fordítom és elmosolyodom. Biztonságban vagy...~
A körülöttem zajló harcok leáldozóban, mikor elfordulok, hogy Pietro felé mehessek és megóvhassam a továbbiaktól, a hajó körül tompa hangot hallok és belefagyok a mozdulatba. A rossz előérzés kerülget, és egy óvatos mozdulattal emelem tekintetem a Titán irányába várva a következő ütközetet, de már Thor oldalán állva.
MOST| Remélem, hogy nem írtam butaságot.  zavarba jöttem  


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Kedd 17 Május 2016, 15:11



Kilátástalan Ütközet


A föld alattam krátert alkot, ahogy belecsapódom. Onnan lassan evickélek föl és az első amiről megbizonyosodom, hogy a kesztyűnek nem esett e baja. Felegyenesedve talpra állok és Vízióhoz intézem szavaimat. Látszik rajta, hogy fájdalmat okozok neki mindazzal, amit elszavalok. Wanda halála volt a cél, nem a kő megszerzése. A hősöket akartam elbuktatni, de hacsak annyit értem el, hogy ez a féreg robot bukik el emiatt, és a lányt magam mögött tudhatom, már megérte. Ördögi vigyorom egy pillanatra sem tűnik el arcomról, miközben felmászok a gödröm szélén. Ott ráeresztem gyémántjaim hatalmát az asgardira és közben Vízióra egyaránt. Utóbbi fejére tapasztom tenyerem, hogy összeroppanthassam koponyáját és magamhoz vehessem, amit az ostoba Loki elhagyott. Kár ebbe a gépbe!
Látszólag feladja a küzdelmet ujjaim alatt, mikor egy hang sérti fel nyugalmamat. Nem is a hang, inkább a szavai.

- Hogy????! - akadok fönn a mondaton, miszerint a lány életben van. A fejem a férfi felé fordítom, ki e rettenetes hírrel szolgál és közben megfeledkezem a karomban tartott ficánkoló testről. A mosolyom eltűnik arcomról és zavaromban kapkodom a fejem. Hogy lehet életben a csótány? Hiszen magam döftem át rajta tőrömet! Idegességemben reszketve ugrál tekintetem az épületek formái között. Torony? Miféle torony? Keresik szemeim, mikor csuklómra fonódnak Vízió ujjai, és lerántja homlokáról a kezem. Nem! Nem! Nem múlhat el úgy e harc, hogy ne hagynám pecsétem világukba! A lány... Ez nem lehet. Kudarcnak élem meg életben maradását és emiatt nem veszem észre, hogy Vízió fejéből a kő ellenem szegül (és talán Thor villámai is lesújtanak rám közben). Teljes lényemmel elrugaszkodom a lila örvényből és messze elszállok. Mindez nem tudja magára vonni a figyelmem. A hátamba álló hajó darab sem. Sem a rengeteg halott katona. Vagy épp az éber sereg. Mindez... elfelejtődik majd! És ezt nem hagyhatom.
- Jól figyeljetek rám bátor harcosaim... - emelem körbe tekintetem a körém épülő csapatokra  - Holmi halandó söpredék nem állhatja utunkat. Nero? Nebula? Hol vannak az elsők? Miért nincs itt ilyenkor senki? - forgolódom, mikor a hírt kapom, hogy Nero elbukott, méghozzá Gamora által  - Hát tényleg ilyen ostobák ezek?... Agggh. Nem érdekel, ha mind elbuktok. Nem érdekel hány áldozatot kell hoznunk. A legerősebbek induljanak befelé, és keressék meg a Boszorkányt. Ha megtaláltátok hozzátok el nekem a fejét, látni akarom! Most még gyenge... - kiabálom légióimnak, majd a szárazföldiek megindulnak  - Ti pedig... - fordulok a közelemben lévő önjelölt áldozataim irányába  - Kerítsétek be őket. Nem juthatnak el a toronyhoz,.. Ha lehet, öljétek meg mindet! - szavalom, majd lassú léptekben magam is megindulok. Ekkor feltűnnek a hazaiak. Meglátom Gamora lányom és egy önelégült vigyor ül arcomra. Közvetlen mellette pedig látom Petert. Ó, ha tudnád fiam, milyen fontos nekem, hogy te élj... Somolygok magamban elkergetve korábbi kétségbeesésem, ahogy látom, hogy a kreek falakat mászva ugrándoznak épületről  épületre.
- Ha már így mind együtt vagyunk,.. - vigyorogva simítok végig államon, miközben katonáim egy része közre zárja a hőseimet  - Érezzük jól magunkat! - emelem magasba karjaim, mintha várnék valamire, és ekkor minden harcosom megindul irányukba. Én magam abba az irányba nézek, amerre a torony lehet. Az eget szelő robotemberek pedig egyértelműsítik az irányt. Ha nem áll utamba senki, magam is megindulok, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljak azzal a földi csótánnyal. Nem érdemli meg a kő erejét. Nem érdemli meg, hogy éljen. És nem hagyom azt sem, hogy úgy maradjon fönn, mint aki túlélt engem...

notes:  bábjáték az egész világod  


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Szer. 18 Május 2016, 11:41


Kilátástalan ütközet





Három szint. Három szintre oszlunk a csatatér közepén. Legfölül Vízió csap össze morajló küzdelemmel a Titánnal. Mi alattuk Thorral írtjuk a fenevadakat. Clint és Pietro az alantas katonákkal vív. Amit tudunk, megölünk, ami mozog és árt, kivégezzük, hogy több kárt ne tehessenek a Földön. Nem könnyű. Veríték lepi el zöld bőröm s vicsorgó-nevető hörgéssel csapok oda.  Elengedem Miss Hulkot, had pusztítson, had szórakozzon és boldogan, robosztumának minden velejárójával hasítja törmelékké azt, aki elé kerül... Talán így most hatékonyabbak vagyunk, mint ezelőtt. Nem bukhatunk el.

Ahogy felettünk hadakoznak, belefájdul a csontom, noha alig van időm -fel-felpillantani, de ha Víziónak baja esik... És mintha Thor csak az én gondolatomon osztozna, elhúz mellőlem. Sújtok egy balossal egy utolsót, mielőtt átdobnám magam a következő nagytestű szörnyre, s míg ezt teszem, sikerül leszednem ököllel egy járművest is. - Vigyázz magadra! - Ordítom, mi mást is tehetnék? Aztán hagyom, hogy ismét elsodorjon az ár.  
Alig hallom, mi történik körülöttem. De mintha... Mintha Bruce hangja hasítana füleimig, s az is lehet, talán valaki más kiáltja fohásszal. Wanda él. Szétfeszítek egy állkapocs képződményt és ráfeszítek lábbal, hogy megpihenjek egy pillanatra. Ismételnem kell. Él. Hát él... S ekkor látom a lila alak csapódását. Hát van remény...
Vonásaim egy pillanatra ellágyulnak, mielőtt végleg eltátanám a gépszájat és belemarkolnék, hogy mindent elérve kitépjem a belsejét. Felordítok. Gyerünk, zúzzunk még! Átugrok egy fodrozódó következőre, s éppen elérem, hogy ne csússzak le róla. Ujjaim keménységével marok bele, keresek egyetlen pontot is, ahol megkezdhetem, ahogy egy konzervet. Hisz nem mások ezek a szörnyek sem. Ekkor érkezik az, akinek a látványára kurta vigyor feszül zöld ajkaimra. -  Kezdtem lemondani róla, hogy a nyakadba ugorjak, ugye tudod? - Pontosan tudom, hogy ilyenkor egy egészen más személy, csak éppen hiszek abban, hogy a kötődést Hulk is érzi valamilyen szinten. És imádattal nézem, hogy teszi a dolgát mellettem. Hogy roncsol és pusztít. Erre a belőlem áradó zöld is elégedetten reagál. Meg kell kapaszkodjam, mikor tehetetlenség végképp megteszi a dolgát és a szörnynek vége, s ami azt illeti, elrugaszkodva nem várom ám meg, hogy bezúzzon, lendülök és Hulk mellett érek földet, néhány társunk közelében. És ahogy a sereg özönlik körbevéve minket, csak még elszántabb leszek.  - Hallottad a lilát? Érezzük jól magunkat! - Felé fordítom a fejem, hogy a gyilkosan égető pillantásokba nézzek felvont szemöldökeim alól. Thanos lesz a cél, és remélem, a nagyfiúnak épp elég dühe van ellene, mert ha így van, egyenesen neki fogunk menni, ha rendezzük a soraink, ez nem kérdés.




- Decibel up! Keep rollin -
• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Pént. 20 Május 2016, 12:47


Kilátástalan ütközet

Megoszlott a csatatér, különben nem bírtuk volna a nyomást így egyszerre, el kellett harmadolnunk, hogy valamivel több esélyünk legyen, viszonylag könnyebben boldogulhassunk. A földszinti takarítás Pietro és az én feladatom lett, a monstrumok Jennifer és Thor keze alá tartoztak, a Thanos elleni fenséges csata pedig csakis Vízióra maradhatott, egyedül neki volt földöntúli hatalma, hogy némiképp szembe szállhasson a titánnal. Reméltem, hogy épp bőrrel megússzuk majd ezt a világmegmentősdit, de nagy reményeket nem fűztem a végső kimenetellel kapcsolatban. Nem szoktam hiú ábrándokat táplálni, és most sem tettem.
Pietro-val kitaláltunk egy stratégiát, hogy hatékonyabbak legyünk idelent. A hangyabolyt is tovább osztottam több részre, hogy felrobbantsam őket, Pietro pedig amolyan második csapásként súlyt le rájuk. Lekötött minket a küzdelem, de Banner hangja még ezt az ütközetet is képes volt túlharsogni, méghozzá egy jó hírrel. Wanda életben van, méghozzá a toronyban. Kicsit hitetlenül pillantottam Bruce irányába, attól félve, hogy csak szórakozik velünk, majd a tekintetem villám sebességgel vándorolt Pietro felé, elvégre mégiscsak az ő húgáról van szó.
Reméltem, hogy ez még nagyobb löketet ad majd neki a harcban, és úgy amúgy az életben is, hogy mégsem veszítette el a másik felét. Ez kell, hogy újra táplálja, hogy még mindig van kiért küzdenie, aki fontos neki.
Még a szemem sarkából láttam, ahogy Banner átalakul Hulk-ká és beszáll az ütközetbe. Az információ azonban nem csak hozzánk jutott el, hanem hallhatóan Thanos-t is meglepte, hogy Wanda életben van. Hála az égnek! Rég hallottam már ilyen jó hírt, mert mostanában eléggé veszteség sorozatom volt. Thanos kiadta a parancsot, hogy meg kell keresni a Maximoff ikrek lány tagját és a fejét hozzák elé, utalva arra, hogy a lány semmiképp sem maradhat életben, és szavait tettekkel is igyekezett alátámasztani. Az emberei egy részét a toronyhoz küldte, míg a másik fele azt a feladatot kapta, hogy minket tartsanak távol Wanda-tól, hogy esélyünk se lehessen megvédeni őt. De nem fogjuk hagyni. Sokan összegyűltünk, és biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem fogja csak úgy feladni, ha már idáig eljutottunk és ennyi embert, világot érint Thanos fenyegetése. Véget kell, hogy érjen végre ez a rémálom, amibe mind kerültünk.
Amint Thanos seregei újra megindultak, gondolkodás nélkül vetettem újra bele magam a csatába, legyen az közelharc, vagy az íjásztudásom megcsillogtatása. Itt már nem sok idő van a gondolkodásra, a tervezgetésre, cselekedni kell és keményen helytállni. Azt sajnálom, hogy Nati pont most nincs itt mellettem, hogy együtt aprítsuk a földönkívüli csőcseléket a chitauri invázió emlékére.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Szomb. 21 Május 2016, 19:33


... Mi vagyunk ... !

ez történt...:
 
Ha valaki bármit akarna mondani, megvárom, bár időnk nincs sok, stratégiánk még annyi sem ebben a helyzetben. Romhalmaz, becsapódott űrhajó, vér, testek mindenhol. Az első, ami eszembe jut, hogy rohadt sokan vannak a legyőzésre várók. A második, hogy egy még nagyobb sereg más irányba indul, tehát Thanosnak biztos kell valami. A harmadik, hogy a zöld egy király szín és ezt nem csak én vélhetem így, hanem odabenn még két alak.
Igen, mire odaérek, Thanos emberei körbeveszik a terrai harcosokat, akik ezidáig küzdhettek a Titán ellen. Zúg a fejem a ricsajtól, s egyenest be kell vetni magam, hogy megpróbáljak áttörni az acsargó kree kutyákon. Ócska zsoldosok, egyétek a pengém! Tekintetem Thanost keresi szüntelen, csak az jár a fejemben, milyen közel van, és visszapörög a xandari jelenet, mikor szintén nem érhettem el, hiába volt kevés a távolság közöttünk. Remélem tudja, mit tettem Neroval! Még egy pillantás a hozzám közeliekre, bár remélem, nem búcsú, s aztán lendítem a kardom, ahol csak ellenséget látok. Ütök és rúgok, közelharcot vívok, ha kell, és ha nem boldogulok egyszerűen a kardommal, hogy tovább haladjak, ám pördülnöm kell, hátam pedig csakhamar egy kis időre egy másik hátnak kényszerül támaszként, hiszen jócskán megadatott az ölnivalókból, akik szintén nem tárt karokkal akarják hagyni, hogy lemészároljam őket (pedig de jó is volna!). - Ó, helló! Ugye nem bánod? - Nos, bárki is, akinek a hátát védem és aki az én hátam védi, egy pár zsoldos így vész el a kettősünktől.



A lehetőség adott, bárki számára, legyen az terrai vagy saját csapatom tagja^^

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
813
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Szomb. 21 Május 2016, 21:56


Kilátástalan ütközet
18.felvonás

Nem tétovázunk sokat. Amint felpattannak a járműre a többiek is, elvezetem azt. És addig le nem lassítok míg el nem érjük azt a bizonyos helyszínt. Ott leugrok a gépről a betonra, és látom, hogy rohadt sokan vagyunk. Egy baromi jó kis népgyűlés! Körbe nézek körülöttünk. Nem mondom, hogy nem erre számítottam. Elvégre adjuk már meg a módját, hogy a féreg elpusztuljon! Zöld lény, meg repkedő nő, és még valami más is...
- Az meg mi a fa...? - kérdezem elnézve a vörös lényt, aminek a hátán palást lebegtet a szél. Összeszűkült szemekkel próbálom kitalálni, hogy robot, vagy cyborg, vagy ember... Ha ez utóbbi, akkor jól rá száradt a vér a képére a manusnak. Thor mellett áll, akit viszont már ismerek. Bazi nagy kráter ül pont mellettük, és ekkor látom meg Brucet. Intenék felé, de épp átalakul valami nagy zöld tahóvá, és elrohan egy másik nagy zöld valamihez. A zöld jetik... Rögtön ejtek ekkor egy sanda pillantást Gamora irányába. Pedig nincs bennem semmi rosszindulat. De ezek a zöldek... Ekkor látom, hogy Bruce, meg a másik nagyon tarol. Lenyűgözőek. A másik zöld nő is elég szemrevaló, de az eltátott pofámat tovább rántom róla. Nézelődök, és látok párt embert is. Egy íjász miskát, meg egy ősz kölyköt. Oké.. Ez utóbbi csak embernek tűnik. Mert úgy rohangál, mint akit kilőttek. És én még a xandariakat tartottam furának... Ki tudja, mik ezek!? Már annyian vagyunk itt.
Meglátom Thanost a távolban, ahogy előlép az egyik anyahajó roncsai közül és seregeit befelé irányítja. Gamora belerohan a sűrűjébe, én meg akkor még ott állok. Valamit meg akar szerezni... Rosszallóan figyelem a meginduló temérdek kree katonát. Senki nem megy, hogy megállítsa őket, és ez rohadtul nem tetszik nekem. Draxon állapodnak meg a szemeim egy bocsánatkérő pillantással.
- Istenek, meg mindenféle szuper lények vannak itt. Thanosnak pedig mégis valami más kell. - ugrok vissza a járműre, majd beizzasztom annak a motorját. Thanos ellen már így is felvonult az egész kémiai vegyület. De valamiért senki nem indult meg megmenteni azt, amire annyira fáj a foga, hogy még meg is indul abba az irányba - Velem jössz? - nézek Draxra elszántan, majd a válaszától függetlenül levitáltatni kezdem a gépet, mikor frusztrálóan sokan vesznek körbe minket. Tekintetemmel még Gamorát keresem, s ha találkozik övével, intek felé, hogy bármennyire maradnék, van valami más is... Megemelem a gép orrát, és bár le kell szednem néhány ugráló nyomoroncot, meg fejbe kell csűrnöm kettőt-hármat, felemelem a gépet, és pontosan abba az irányba vezényelem a járművet, amerre a vérszomjas falmászó, elég bizarr lények indulnak meg. Ugrálnak épületről épületre, miközben üvöltöznek. Én pedig lassan meglátom, hogy egy kimagasló épület tetején egy mocsok nagy lyuk tátong, amit repülő robotok vesznek körbe.
- Megvagy! - teljes erőbedobással haladok befelé, és ha a robotok rám támadnak, viszont lövök rájuk. Ha nem, ha beengednek, akkor csak besiklom a géppel a csapásba. Egészen addig csúsztatva azt fémes csikorgással még egy kurva nagy koporsóba bele nem csapódik annak az eleje, és azt elsodorva meg nem állunk. Ahogy ropog az áramköre a gépnek, úgy ugrok ki belőle és akkor veszem észre, hogy egy lány a falnál ülve kucorodik magában,.. és van valami ebben a lányban, ami nem tetszik.
- Hello! - intek, és ekkor eszembe jut, hogy ő nem volt a csapatban, és hogy volt valaki, akit Thanos elrabolt, és hogy az egy lány volt, és hogy talán...  - Te vagy az... - nézek a lányra, majd Draxra elkerekedett szemekkel  - Nem valami, hanem valaki kell neki. - motyogom, majd a luk szélére sétálva látom, hogy Thanos katonái a bástyánk falán fölfelé igyekeznek, betörve a lentebbi szintek üvegfelszínét  - Drax, ha ők nem védték meg, akkor nekünk kell. Nem hiszem, hogy egyedül sok esélye lenne... - nézek hátra rá, majd a lányra, végül bólintva előkapom az övemből a két fegyverem és a lebegő robotokra nézve bólintok. Valami csak irányítja azokat. És csak látják, hogy nem támadni készülünk, az isten szerelmére...



- Hangulat -
• •


*Jelzem, hogy a Menedék c. felvonásba lépek át..!

_________________


“I've been keeping everything deep inside for way too long. And now I know that the time is right, to tell you I was wrong!”
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Tartózkodási hely :
Galaxis, a Milano fedélzete



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 22 Május 2016, 00:58



Thanos pusztasága

Kilátástalan ütközet



A kree vezér halott, Gamora elegánsan végzett vele. Bevallom, mindig szívesen elnézem, ahogy a nő gyilkol. Valahogy a vérszomjas oldalát jobban kedvelem, no, nem mintha bajom lenne a néha mosolygós, néha beszólogatós énjével, de ha egy nő dühös, valahogy mindig erőt ad nekem is. Így hát kivételesen tőröm nem használva, a kezem közé fogom egy lény fejét, és teljes erőmből összepréselem tenyereim szorításában. A csontok repednek, a lény visít, és csontja meglágyul bőre alatt. A szemek távoznak a szemgödör rejtekéből, és agyát összepréselve engedem el a mozdulatlan tetemet.
- Ezt már szeretem! Végre mindannyian jól szórakozunk. - Bárcsak ez a pillanat örökké tartana. Körbenézek elszánt társaimon, és örömmel tölt el, hogy ilyen jól álljuk a sarat. Elmosolyodom, és azokra gondolok, akik valahol a város másik pontján ontják az ellenség vérét. Remélem, hogy Rocket és Groot jól vannak. Kár lenne azért a nagyszájú apróságért, és a harcos facsemetéért, aki Ronan támadásakor megmentette az életünket.
A csontvázszerű, vézna, páncélos lények vezérük halála láttán láthatóan megtorpannak, és legtöbbjük hátrálva rohan a hajókhoz, majd anyahajóik irányába menekülnek a gyáva férgek. Amelyik még harcolni próbál, azokat tőreimmel torkon szúrva arrébb rúgom.

Amikor a két földi nőszemély mellé érünk, szájam résnyire tátva kísérem figyelemmel, ahogy az egyikőjük egy robot kart illeszt a helyére. Majd bemutatkozik.
- Szép! - mondom felé, de nagyon nem is tudok mit hozzáfűzni. A nő is szép, a karja is az. Csak nehéz felfognom, mit csinál. Akkor Ő most egy robot? Vagy csak a karja?
- Nekünk nincs, de elveszünk egyet ezektől a férgektől. - bólintom kérdésére, majd Peter felé biccentek, hiszen már megindult az egyik idegen hajó felé, amivel ezek a rusnya lények érkeztek ellenünk.
Arra a kérdésére, hogy melyikőnk a főnök, tőrömmel Peterre mutatok. Ki más lehetne? Őt vakon követném, de ha én valaha is parancsot adnék, az minden bizonnyal az egész csapat vesztét hozná magával. Talán egyedül Quill képes megőrizni a hideg vérét szorult helyzetekben. Legutóbb is táncra perdült, amikor Ronan éppen egy bolygót akart elpusztítani. Mi ez, ha nem vérbeli vezérszellem?
Mikor a másik nő is bemutatkozik, felé bólintok fejemmel. Nem szeretek fölöslegesen beszélni, bemutatkozni sem akarok a két nőszemélynek. Valószínűleg hamar elfelejtenék a nevemet, remélhetőleg nem sokáig maradunk már ezen a bolygón. Bár kedvemre van a gyilkolászás, mégis jobban örülnék, ha egy olajgőzös grogot ihatnék valamelyik xandari kikötőben Gamorával, Peterrel és persze Rockettel. És talán mostmár ez a ficsúr Nova is csatlakozik hozzánk. Rocketet nehéz lekörözni ivásban, nem is értem, hová kerül abba a kis testbe ennyi mámorító nedű. De szerintem a vézna fiú egy pohártól leszédül majd a bárszékről. Ezt pedig látni akarom. Még egy ok, amiért túl akarom élni ezt a napot!
- Add Novának a másik ketyerét! Élvezettel hajigál mindent, ami robban. Mást nem tudok mondani róla. De.. jól hajít, és.. jól is harcol vézna ifjú léte ellenére. - mosolyodok rá elismerőn, majd visszanézek a sokszínű fejű lányra. Legalábbis a haja indokolatlanul színes, de nem tisztem ezzel foglalkozni. Minden esetre furcsák ezek a földi perszónák. Egyik félig robot, a másik pedig időfagyasztó gránátokat csinál, és a haja olyan, mint a xandari kölykök kifestőkönyve.
- Rám ne is gondolj, nem tudom kezelni. - ráncolom össze szemöldököm, amikor a magasba emeli. Gamoránál jó helyen lesz a párja.


Mikor a kis csapatunk megérkezik az idegenektől elvett hajón, valamelyest szétszéledünk. Már a város látképe is borzalmas, keresve sem találni ép lakóházat, vagy épületet. Az égen és a földön is rengeteg ocsmány lény randalírozik. Páran harcolnak ellenük, a katonaság is támogatja őket, de az emberek mitsem érnek ezekben a nehéz percekben. Néhány harcos viszont igazán jól állja a sarat.
Egy nálamnál legalább ötször termetesebb zöld lény, és egy valamivel kisebb, formás női megfelelője az égben ölik azokat a hatalmas, tekergőző lényeket. Na, azok a lények már nekem is jelentős kihívást jelentenének. Nem az én súlycsoportom, nem úgy, mint annak a kettőnek. Lent egy villámgyors ifjú, és egy íjjász férfiember harcolnak. Fentebb lebeg egy köpenyes űrlény, és egy szőke hajú asgardi, akit láttam Xandaron is harcolni az asgardi király oldalán.
Öröm nézni, ahogyan mesterien ölik az ellenséget. Akit viszont csak később pillantok meg, az Xandar elpusztítója, az álnok, szörnyszülött Thanos, aki éppen egy anyahajót körülvevő porfelhő mögül lép elő. Leírhatatlanul sok katonával.
- Ezeket a hajókon gyártják? Lemaradtam valamiről? - merengek magam elé, Peter mellett állva. Nem is értem, hogyan lehetnek ennyien? No, nem mintha nem örülnék, hogy még legalább lesz kikkel elszórakozni, de ez a mennyiség még nekünk is nagyon sok lesz.
- Lehet, hogy csak megijedtek tőlünk, és inkább elmenekül a sereg fele, hogy elbújjanak. Ők voltak a gyávábbik légió. De akkor is megtalálom őket, és beléjük vájom a késeimet! - vicsorgok magam elé, miközben tekintetemmel azt a rengeteg lényt kísérem, akik megindulnak egy teljesen másik irányba. Bár inkább úgy tűnnek, mintha valamit nagyon keresnének. Talán van egy fegyver ezen a bolygón, ami kell a lila lénynek...
- Hát persze, hogy Veled tartok, barátom! - teszem rá egyik tenyerem vállára. Bár Gamora már belevetette magát a sűrűjébe, mi most mégis egy másik irányba vagyunk kénytelenek megindulni. Követem Petert a gépre, majd egy toronyba, amelyet vaskatonák állnak körbe, és hevesen lőnek az épületre mászó korcsokra. Lehet, hogy jó helyen járunk... Ha nem, akkor meg így jártunk, mert a repülőt Peter belevezeti a magas épületen tátongó lyukba, így már esélyünk sem lesz máshová menni. Na sebaj, jól megleszünk itt!
Leszállva a gépről meglátok a helyiség sarkában egy barna hajú lányt összekucorodva.
- Miért sírsz kicsilány? Nem fogunk bántani! - sétálok mellé, és nyújtom neki méretes tenyerem. Persze tőreim az oldalamon vannak, és közel sem biztos, hogy bizalomgerjesztő látvány lehetek, de szeretném, ha bízna bennünk. Ha engem elutasít, még akkor is itt van Peter. Ő szeret mosolyogni. Talán nem ijed meg tőle annyira.
- Ezt most nem értem. Tudnom kellene, hogy ki Ő? Lemaradtam valamiről? Szerintem nem is meséltél róla! - dörmögöm az orrom alá. Peter azt próbálja elmondani nekem ilyen nagyra nyílt szemekkel, hogy ez a lány Thanosnak kell, ezért jönnek a lények, és nem is előlünk menekültek.
- Ide bizony egyetlen ocsmányság sem jön be! Megvédünk kicsilány! Máskülönben ne legyen a nevem Drax.
Peter életére esküszöm!





• •



Jelezném, hogy átmegyek Peterrel a Menedék c. felvonásba!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 22 Május 2016, 13:51



Kilátástalan ütközet


A harcot nem bírtuk volna úgy, ha mind egy helyen maradtunk volna, így Clint-re hallgattam és vele együtt a földön vettem fel a versenyt azokkal a földöntúli bigyókkal, amik kicsit sem voltak bizalomgerjesztők. És én még Ultron miatt drámáztam! Ez sokkal durvább volt annál, pedig aztán nekem bőven kijutott a tragédiákból és minden másból is. A szüleim, én magam, majd a húgom. Wanda… hiányzik. Már most.
De nem tehettem érte semmit, csupán azt, hogy megbosszulom őt, így amikor Clint egy-egy nyilat kilőtt és azok robbanást generáltak, azonnal akcióba lendültem és a lehető legnagyobb sebességemre kapcsolva igyekeztem eleget tenni az utasításoknak, miszerint fegyverezzek és pusztítsak el mindent és mindenkit, aki nem velünk van. Hát ez az egy dolog, amit nekem sosem kellett volna kétszer mondani, pláne nem itt és most.
Viszont a nagy lendületem aztán le is állt, mikor Bruce hangját hallottam meg, miszerint a húgom… él. Azonnal le is álltam és az egyik legyőzött katona testét a földre dobtam és úgy álltam meg, lábaimmal a földbe gyökerezve. Kétségek között vergődve pillantottam körbe, míg végül a tekintetem találkozott Clint-ével, aminek hatására egy széles mosoly húzódott szét az arcomon és újult erővel vetettem bele magamat a harcba, egészen addig, míg meg nem láttam a torony felé özönlő sereget. Kissé félszegen pillantottam Barton-ra, ezzel a tudtára adva, hogy úgy érzem, mennem kell és a testvérem mellett kell most lennem. Reméltem, hogy majd ő is csatlakozik hozzánk, de aztán eszembe jutott, hogy Wanda nem épp a kedvence, legalábbis a legelső alkalommal nagyon nem lopta be magát a szívébe, amiért őt hibáztatta azért, hogy eltitkolta a halálomat.
Tőlem is szokatlan gyorsasággal haladtam a torony felé, majd beérve a belső térbe, azonnal a húgomat kezdtem el keresni, aki szemmel láthatóan nem volt a legjobb állapotban, bár ezen nem is csodálkoztam. A másik két fickót felismertem, ők velünk voltak a hajón, mikor Xandar felé mentünk.
-Wanda… -szólaltam meg halkan, a húgom mellé térdelve és szemeimmel az arcát kezdtem el pásztázni.
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
178
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York.



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 22 Május 2016, 17:05



Kilátástalan Ütközet


A távolba néztem, mikor Bruce felém fordult. Egy sejtelmes mosollyal arcomon figyeltem továbbra is az előttünk feltáruló pusztulást. A lény, aki ezt tette, hatalmas erővel bírhat. Én nem találkoztam vele, csak a kree szennyekkel, de az éppen elégnek bizonyult. Az én földhöz ragadt stílusomhoz, már Hulk is elég bizarrnak bizonyult, nem hogy egy ilyen világméretű katasztrófa. A gondolkodásomból Bruce ujjai rángattak vissza, ahogy tenyerembe futatta őket. Először le a kézfogásunkra, majd a szemeibe tekintettem, mikor arról beszélt, hogy Hulkká csak képsőbb alakulna, így szüksége lenne egy fuvarra. Egy kaján vigyorral a képemen bólintottam, majd ahogy átkarolta a nyakam, úgy nyaláboltam fel az ölembe. A férfi termetre sem tűnt túl nehéznek, nem hogy amikor már a karjaimban tartottam. Azzal a lendülettel toltam el a talpam az épület peremétől. Sietősre fogtam az utunkat, és ahol csak tudtam, kikerültem az ellenséges támadókat. Nem figyeltem lefelé. Nem foglalkoztam azokkal, akik alulról láthattak minket. Tudtam, hogy célunk van, és azoknak, akiknek fontos Wanda, tudniuk kell, hogy életben van. És az, hogy milyen rengeteg ellenséggel néztünk szembe, már önmagában elég volt ahhoz, hogy arra buzdítson engem is, hogy jó hírrel szolgáljunk a maréknyi embernek, akik még harcra készek voltak...


A landolás sikeresen megtörténik, és egy óvatos mozdulattal engedem ki a karjaim közül a férfit. Bevallom, nem szívesen... De elnézve a helyzetet, elég sokan szarban vagyunk! Látom a nagy lila valamit, ahogy egy nála sokkal kisebbet, és egy szőke fickót tart fogva. Túl sok mindent nem értek, így próbálok alkalmazkodóan Brucra hallgatni. Mikor megköszöni a fuvart, csak bólintok őszinte szeretettel, és odaadással a szememben. Elkiáltja, hogy a lány életben van, majd átalakul mellettem.
Látom, hogy a helyszínre érkeznek még többen, és nem tudom hirtelen hová figyeljek. Hulk rám pillant, majd int, hogy menjek és harcoljak. Mielőtt elrohanna elkapom a karját, és végig simítok a csuklóján, ezzel arra utasítva őt, hogy vigyázzon magára,... nekem.
Látom, hogy elrohan, és azt is, hogy a nagy lila valami elrepül a távolba és nem sokkal később elő is bukkan. Úgy állok magamban. És fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Pár sárga nyalábot elengedek és pár kreet leszerelek közben. Az sem kerüli el a figyelmemet, hogy a lény a torony felé indítja seregeit. Biztosra veszem, hogy meghallotta, hogy Wanda életben van... Emiatt elrugaszkodom a betonról, és éppen indulnék, de mellettem egy férfi, és egy hatalmasabb ufó... már a gépükön megindulnak. Pár kree próbál rájuk ugrani, de levadászom őket. Párat a saját kezeimmel kapok le a járművükről, párat a sárga fényeimmel. Ekkor látom, hogy az ittenieket körbe veszik, és kiszúrom, hogy az íjász férfi mellől eltűnik a gyorsan száguldozó fiú... Bizonyára a lányhoz megy. Ekkor neki lendülök és a férfi közvetlen közelébe érkezem a lábaimon, majd valamivel háttal állok meg mögötte.
- Fedezem, ha engedi! - pillantok rá a vállam fölött, majd a válaszától függetlenül bele lendülök a harcba. Igyekszem mögötte maradni, és a ránk támadó harcosokkal elbánni. Egy párat elnyalábolok, párat a puszta kezeimmel zúzok szét. Látom, hogy Hulk és egy másik,.. kisebb Hulk együtt indulnak meg a nagy ellenfelünk irányába, de nem sokáig foglalkozom vele. Túlzsúfolódik a hely, ezért fölröppenve, a sárga fényemmel igyekszem tisztítani a terepet, még mindig az íjász körül. A többiek úgy fest mint kettesével vannak, egyedül ő van most egyedül, és én... Közvetlen elé ugrok, és úgy harcolok tovább a kreek ellen. Úgy fest hatékonyak vagyunk. Ő a nyílaival rendkívül sebesen lő, és méghozzá nagyon pontosan. Én a sárga nyalábommal egyszerre többek fejét is le tudom szedni. Elég halálosak vagyunk...
Észlelem, hogy a nagyobb csoport, ami még mindig felén közeledik egy már lezúzott épület alatt fog megközelíteni minket.
- Segít nekem? - kérdezem az íjász előtt elsöpörve lábaimmal egy nyomorultat, majd pont előtte megállok és tekintetemmel rámutatok a félig leomló épületre, hogy ha két oldalról egyszerre belelövünk, ráomolhat a nagy csoportra, ami még felénk halad. Tudom, hogy magasan van, és azt is, hogy nem ismerjük egymást, de kinyújtom neki a karom. Ha engedi, feldobom az épület egyik oldalára, én a másikra repülök, és akkor mehet két oldalról. Mint egy hidat... Próbálok kedvesen nézni rá, ami tőlem rendkívül szokatlan, majd ha a kezét adja, megindulok vele fölfelé. Ha nem, akkor keresnem kell valaki mást, hogy segítsen. A törmelékkel egy időre még az abból az irányból érkezőket is sikerülne lelassítanunk, nem csak többeket megölni.



• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 23 Május 2016, 18:30




18. FELVONÁS -

KILÁTÁSTALAN

ÜTKÖZET



Már jó ideje megy ez a harc Thanos és a csatlósai ellen, itt lenne már az ideje lezárni. Nem mi miattunk, hanem a háború elszenvedt életei miatt, köztük Wanda Maximoff és rengeteg ártatlan civil. Noha mi pont ez ellen harcolunk jelenleg is, de ez a harc nem tarthat a végtelenségig. Amint megláttam Víziót egyedül harcolni Thanossal, tudtam hogy nem maradhat egyedül. Vízió az elmekő segítségével nagy hatalomhoz fér hozzá, de Thanos mindenkinél erősebb. De ha egy csapatként harcolunk ellene, van esélyünk kiiktatni az élők sorából. Jennifertől búcsút vetve elindultam Vízió felé. Majd odaérve meglátom hogy Thanos átvette az irányítást a harcukban. Thanos látta jöttömet, de mit sem számítva elkezdte használni a kesztyűt ami a hatalmában van. Látom ahogy ezzel megragadva Víziót elkapja. Már épp elkezdenék Thanos felé repülni amikor felém is irányít egy lila hullámot. A hullámtól a földre kerülök és a pöröly is elcsúszik pár méterre tőlem. Nehezen veszek magamhoz erőt hogy feltudjak támaszkodni, de végül sikerül. Látom ahogy Thanos-t teljesen eluralja a kő hatalma. Víziótteljes erőből  szorítja, hogy kitudja belőle venni az Elmekőt.
- Thanos! -
Ordítok fel dühösen hogy eltereljem a figyelmét, de ő csak kacajjal adózik felém. Már épp megindulnék felé, amikor meghallom Banner hangját. A Maximoff lány él. - Hahahaha! - Nevetek Thanos felé annak érdekében hogy mégjobban felhúzza magát. Vízió a jó hír hallatára erőt gyűjt, és sikeresen kiszabadul Thanos szorítása közül. Megragadva az alkalmat fénysugarat bocsájt Thanos felé, majd szólít hogy segítsek. Habozás nélkül az égbe emelem a pörölyt, majd a felgyülemlett villámot Thanos mellkasába irányítom. Nem kellett sok idő míg felülkerekedett rajta a két csapás, s a távolba repült. Vízió felé fordítva tekintetem látom ahogy összerogyik. Elindulok felé s közben körülnézek hogy mi folyik ott lent. - Ez a bolygó nem fogja úgy végezni mind Xandar... - Mondom Vízió irányába. Vízió legyengült, felrepedt a homloka, s a mellkasán lévő rés sem segít a helyzeten. - Vízió! Várj egy kicsit! - Fogom meg a vállát. - Ilyen sebekkel nem tudsz harcolni... - Nézek rá, majd látom ahogy Thanos a torony felé veszi az irányt. - Így nem tudsz segíteni! De tudom hogy hogyan! - Mosolyodok el az irányába. Mellvértemben mindig tartok gyógyítő követ. Amikor először jártam Midgardon, Erik Selvig súlyosan megsérült, ha akkor a harcosaim közül nem hoz le Asgardról ilyen követ, nagy valószínűséggel már nem élne. Most ez fog segíteni Vízión is! Gyorsan kivettem a tartójából a követ és elkezdtem Vízió mindkét sérülesén szétmorzsolni. - Oh ez az! Már hat is! - Jegyzem meg felé. A harc közepette meg is feledkeztem hogy ez nálam van, de a lényeg hogy jókor vagyok itt. - Na? Érzel még valamit? Mert ahogy én látom, mind a két sebed sikeresen begyógyult! - Közlöm vele a jó hírt. Most hogy már lehetőleg új erejében van, megindulhatunk Thanos felé. - Itt az ideje végre befejezni ezt a háborút. Már csak egy valakinek kell életét vesztenie, és az Thanos! - Mondom Víziónak miközben tekintetem a torony felé szegeződik.

Amikor Thor megmenti Erik Selviget.



Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
348
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 23 Május 2016, 19:04

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




•  Víziót meggyógyítja Thor, és a gyógyulást követően abban a percben észleli, hogy egyedül Pietro indult meg a csapatból, hogy Wanda védelmére keljen. Ezért úgy dönt, hogy nem hagyja cserben a testvérpárt. Miközben megindul, elmondja az érkező Aurorának, Tonynak, Natashának és Stevenek, hogy mi a helyzet, majd ha valamelyik kéri, akkor elviszi őt/őket. Tony Stark látja, hogy Thanos határozottan megindul a torony irányába, ezért úgy dönt, hogy megpróbálja megállítani. Thanos elkapja a férfit, és a lábait annyira szétroncsolja, hogy a férfi végzetes bénulást szenved el. Carol sokkos állapotából felocsúdva berepül Tonyért, és a karjaiba veszi őt, hogy kimenthesse a szorult helyzetből, amihez a két Hulk asszisztál. De a Nagyfiút Thanos a kesztyűs kezével eltalálhatja, aminek következtében hatalmas testével egy épületet földig rombol. Thor, Gamora, és akik eléggé elszántak támadhatják Thanost. Az állam szárazföldi egységei közben támogatják a hősöket. (A többi játékos szabadon dönthet arról, hogy szembe szállnak a több száz katonával, akik körbe vették őket, vagy Thanos ellen indulnak.)

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: Tony Stark, Thanos...
- A felvonás résztvevői: Thanos, Jennifer Walters, Clint Barton, Thor, Bruce Banner, Carol Danvers, Gamora, Aurora, Nova, Emily Stark, Alison Magdalen J.
- Becsatlakozhat: Natasha Romanoff, Steve Rogers

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Hétf. 23 Május 2016, 21:39




Kilátástalan ütközet





Tudom, hogy én voltam a hülye, és nem is kellett volna Thanosnak menni, mert egy kis ember vagyok, de legalább ezzel is lassítottam. Vagy valami hasonló, fogalmam sincs, hogy mit értem ezzel a szenzációs ötlettel, ami megkapja az év legjobban elcsesződött terve díját. Na, de mindegy is, nem az a lényeg, hogy velem mi lett. Hanem, hogy Thanos eltávozott, engem pedig megmentett a csodálatos Ms. Marvel. Persze tiltakozni akartam, a páncélomat csak úgy engedély nélkül letépte rólam. Bár teljesen jogos a cselekedete, sokkal könnyebb vagyok a feleslegessé vált kacatjaim nélkül.
- Ja..azt hiszem felejtsük el a dolgot..tettem amit tennem kell. – válaszolok egy fájdalmas vigyorral a képemen.Már az is csoda, hogy beszélni képes vagyok, pedig a fájdalom, amit érzek az leírhatatlan. Hulk is becsapódik egy épületbe, ezt még én is látom, főleg azért, mert Carol megállt egy pillanatra a levegőben.
- Szerintem is menjünk.. Ott akarok lábatlankodni egy ideig. – adom be a derekamat, tiltakozhatnék, hogy megoldom, majd elsétálok, de maximum olyan mozgásra lennék képes, mint a félbe lőtt Schwarzenegger a Terminátorban, és lehet félúton el is véreznék. Mert oké, hogy most bekötözött nagyjából, de a csontjaim ripityára törtek, az izomszalagjaim is tropára mentek, ki tudja mikor állok lábra, vagy az is lehet, hogy ennyi volt a step-táncos időszakomnak. Ami azért gáz lenne, elég jó voltam benne.
Viszont a szervezetem eddig bírta pumpálni az adrenalint, ami ébren tartott, egyszerűen elájultam, ami cseppet se férfias, és reméltem Carol nem is fogja elmondani senkinek. A Stark hírnéven nem eshet csorba.

Köszönöm Srányok! Élveztem minden egyes percét!

notes: Zene
• •



A hozzászólást Tony Stark összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 12 Jún. 2016, 19:54-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Csüt. 26 Május 2016, 12:32



Kilátástalan Ütközet


Lomha léptekkel indulok meg a csatatér szíve felé. Minden haragom szétárad a testemben, ahogy arra gondolok, hogy a lány még mindig életben van. Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Láttam, ahogy utolsó lehelete távozott ereszkedő mellkasából a csótánynak. Undorom a gondolattól, hogy túl élhet engem. Nem! Ha már ily csúfosan elbuktam, hogy egyetlen hőst sem tudtam végleg eltemetni általa, mert gyenge volt, mert haszontalan volt, mert nem érdemli meg az erőt, amit ajándékba kaphatott, akkor vesszen el azzal együtt! A gyűlölettől érzem, hogy a lila áradat befedi íriszeim és elsötétülő tekintettel haladok, mikor látom az érkezőket. Nem törődöm velük. Azzal sem, hogy a fiú, a védelmező testvér és Vízió a lányhoz igyekeznek. Ha hamarabb érnek oda, majd ők halnak meg előbb. Nem számít. Ökölbe feszülő felső két végtagom körül áramlik a vörös éter fénye.

Ekkor pillantom meg a felém repülő robotembert. Elszántam hasít keresztül az égen, hogy végül engem elsodorhasson. Mit nem?! Stabilan alapállásba állva várom, hogy elérjen. Mikor ökle arcomhoz ér, kinyújtom karom és balommal mellkasára fogok, jobbommal a lábaira akaszkodom. Élvezem, hogy terrorban tarthatom, hogy kihasználhatom gyengeségét és összezúzhatom. Nincs édesebb ennél. Még ha túl is éltek, te viseled majd kezem lenyomatát...
- Nem állhatsz az utamba, csótány. - a haragtól duzzadó mellkasomból beszélek, majd felnyújtom a fejem fölé a testét és préselni kezdem. Hallhatóan ropognak áramkörei és nem egy alkatrész lehull róla. A repülését követően tovább eresztem, de a lábaira marok. Előbb egyiket nyomom össze, majd a másikat. Érzem, ahogy ropog tenyeremben a csontja, és hallom a kimondatlan fájdalmát. - Összetörlek. - sziszegem teljes haragom beleadva az őt érő csapásomba, majd ahogy beszélni kezd hozzám, én eldobom őt. Mintha értéktelen, mintha jelentéktelen, mintha nem számító lenne. Persze, nem végeztem még vele. Előre mozdulok a teste fölé magasodva, hogy a kesztyűvel arcába mélyesszem pecsétem és megsemmisíthessem megbénult testét, de akkor egy idegen fénylik fel előttem és jobbommal takarnom kell szemeim vakító fénye miatt. Egy nő, ki megszakítja tevékenységem. Elmosolyodom, ahogy megszólít és csupán ő miatta dermedek mozdulatomba.
Talán sokáig ültem székemen, talán elbujdosva éltem életem, de jól tudom, hogy miféle aura az, mivel szembe találom magam.
- Még te sem állíthatsz meg. - köpöm a szavakat, mikor zöld áramlat sodor magával, és rángat ki helyzetemből, hogy ne fejezhessem be munkám a férfival, ki gépezetbe öltözve támadt rám. Dühömben üvöltök, de úgy fest, két méltó ellenfél csapódik nekem és ejti rám ütéseit. Micsoda végső viadalnak nézünk elébe! Mosolyodom el, majd miután dühöm izzani kezd, kesztyűbe öltözött öklöm rándítva indítom meg, hogy neki ütközhessen a nagyobb zöldnek.
notes:  bábjáték az egész világod  


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Csüt. 26 Május 2016, 13:14

Zene
Emily Stark, ahogy kilépett a hajóból, szembecsapta az arcába a halál szele az égő hús, műanyag, a nehézkes téglapor, és a bomló fehérje kesernyésen bódító édeskés szagát. Düvörgött-ropogott körülötte az ütközet, New York ostroma, és leomlott felhőkarcolók megtört, kormos falai, romokkal eggyé vált utcák, szerte szórt holttestek és vértócsák között égő elektromos lángok vették körbe, ahogy elszakadt kábelek pattogva lengtek és kifordult tűzcsapokból tört fel a spriccelő víz, koszos, sötét, sáros, véres, kormos folyamokat indítva meg a felszakadt, törött beton- és üvegtörmelékkel borított, repedt aszfalton. Valamikor a Hetedik Sugárút ment itt, közepén lámpaoszlopokkal, két oldalán fasorokkal, nyárfák susogó lombjai alatt kávézók ernyőivel, taxik és parkoló autók várakozó sorával... Most kavargó hamvakat és kormot kavart a fák lángoló csonkjai, a kidőlt és törött lámpasorok felett, az üszkös romok között a borús, sötét, atlanti szél. Odafent robajló erővel dübörögtek űrhajók ágyúi és vadászgépek suhogtak, rakétákat kioldva a megszálló flotta felé, a sarkokon fegyverropogás hangzott, ahogy a légelhárító tüzérség .66-os lövedékei sárga csíkokat rajzoltak az égre. Torkolattüzek villotak, ahogy tengerészgyalogos zászlóaljak küzdötték át magukat a hatalmas túlerejű, degen seregen át, éles villanással és repesztő hanggal robbant fel egy tank a sarkon, ágyucsöve a törött aszfaltra fordult... Emily rálátott az öbölre, és a Hudson torkolatában a Negyedik Flotta hajói úsztak fel, ágyuikat az ég felé fordítva, egy anyahajó fordult meg a Szabadság-szobor és Manhattan között... Majd robajló erővel, mint földre szállt villám, vetette szét egy éteri erejű robbanás az egyik romboló testét, és a hajó lángok közt oldalára fordulva dőlt a tengerbe...

Emily ajkai pengevékonyra szűköltek, ahogy ellökte magát a hajóból. A módosított, asgardi technológiájú, S.H.I.E.L.D.-es pulzusfegyver, amit Coulson nyomott a kezébe, felemelkedett, és a puska tusa a vállának támaszkodva rúgott hátra újra és újra, ahogy a nő kibernetikus szemei előtt függvények és célzó algoritmusok ugráltak, körökkel és célzó adatokkal rajzolva fel előtte a csatateret. Lövedékei gyors, pontos, kérlelhetetlen, pragmatikus ütemben söpörtek előtte végig és földönkívüli katonák omlottak össze előtte, míg szembefordult vele egy teljes szakasz kree harcos...
Emily gyomrában az Arc reaktor siteregve pumpálta az energiát, ahogy talpaiból fúvókák csaptak ki, és ellökték őt a törött, koszos talajról, hogy ívben repülve zuhanjon a harcosok közé. Az idegen fővezér kolosszális jelenségként magasodott a csata, közepén, de ő nem tudott oda jutni a katonák sűrű gyűrűjén keresztül. Ahogy földet ért, lábai ívben söpörtek és ezüstötsen csillogó, vibránium-karbon-acél-polimer-nikkel karjai zümmögő hangok kíséretében törtek-zúztak, ahogy ívben könyökölt, majd visszkézből kaszált, majd a következő ellenfélnek az arcába sütötte a tenyér-fúvókáit. Hallotta maga mögött a lövések hangját...

Mielőtt megfordult volna, egy hátat érzett az övének simulni, egy acélos-rugós harcos testét az övé mögött.
"Ó helló, ugye nem bánod?" hallatszott egy egzotikusan dallamos, energikus hang, és Emily odlalra fordított arccal, szeme sarkából látta, hogy kihez tartozik.
Egy zöld bőrű, veszélyes, földöntúli amazont vetett a htáának a csata heve, a nőt, akit korábban látott az idegen vezér egyik hadnagyát kivégezni metodikus kegyetlenséggel.
Pontosan olyan társ, akit eszményileg kívánnék magam mellé ilyenkor.
A nő suhogó fegyverekkel osztotta a halált és Emily egy egészen rövid, tört pillanatig csodálattal adózott a szeme sarkából megfigyelt történéseknek és az amazon erejének, miközben a retinájára kijelzett függvények meredeken ugrálni kezdtek.
Az ő túlélési valószínűségének változói, a csata pozitív kimenetelének lehetősége...
Abban a pillanatban mind-mind meredeken ugrottak fel, magasan a kedvező sávokba.
- A megtiszteltetés az enyém. Szabad egy táncra? - kérdezte Emily sötét mosollyal, visszafogott stílusából még ő is megengedett egy elszólást, majd a két nő forogve pusztította a körülöttük sűrűsödő ellenfeleket.
Emily egy elektromos kilövést hallott, majd megfordult...
Rakéta repült feléjük, egyenesen a zöld, földönkívüli amazon mellkasát célozva. Emily rögtön fordult és féloldalasan a másik elé lépett, fémesen csillogó bal karjával átnyalábolva az idegen nőt vállmagasságban...
Könyökén csúszott meg a röppenő lövedék és pályát váltva, törött ívben repült felfelé, míg az egyik, leomlott épület oldalába csapódott, dübörgő robbanással téglazáport omlasztva az utcára.
Emily elmosolyodott, majd felnézett...
A One World Trade Center odlala üvegviharként robbant ki, a Bnak of America magába roskadva omlott össze. Egy vörös-sárga jelenség suhant az égen, Tony Stark, és egy pillanattal később Emily szinte hallani vélte a csikorgó, hátborzongató roppanásokat, ahogy a titán kezei Tony lábaira kulcsolódtak, és tört alattuk fém, csont, hús...
- Tony! - üvöltötte Emily, tehetetlenül, hangját elsodorta éselnyomta a robajló csata ezernyi hangja, és a nő nagy szemekkel, keserves arccal nézte végig, ahogy bátyját összetöri a kolosszus. Nem tudott mit tenni. Ezer és ezer katona választotta el a férfitól. És csak sűrűsödtek körülöttük.
Emily visszanézett a földre. Hátát a zöld nőének vetette, tenyereit maga elé fordította...
- Wááááááááhhhhhhhh!
Csilingelő, éles csatakiáltás volt, ahogy egy teljes Arc reaktor energiáját belelőtte a sugárvetőibe. Teste hatalmas erővel nyomódott Gamoráénak, talpai hátrafelé csúsztak, ahogy ő ívben zúfította előre az energiasugarat, és a katonák tucatszámra omlottak füstölgő testekként a talajra, míg elektromos pattanásokkal kiégett mindkét tenyerében a fúvóka és törött, szikrázó roncsai közül füst szállt fel, ujjai körül táncolva.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Csüt. 26 Május 2016, 23:11


... Mi vagyunk ... !


Ahogy a Lord alakját elkapom, most először bánom, hogy nem születtem más helyre és a hazám Thanos kezei által veszett el, én pedig az ő gyermeke lettem. Katona vagyok, ezt nem tudom leküzdeni, ám csak a hátrányát szenvedem folyamatosan, mióta az Őrzők tagjai között szerepelek és... mióta minden kavargó közöttünk Peterrel. Más kellene mellé. Kevésbé durvább és forrongóbb vérű, egy olyan nőszemély, aki ahelyett, hogy beleveti magát a vérontás örömébe, mellette marad és őt segíti. De nem tagadhatom meg a vérem, főleg, ha alkotóm ellen küzdök. Ezt még meg kell tennem és ha túlélem talán végleg közelebb engedhetem magamhoz és mi kettten... Nem. Buta ábránd. Megmártom pengém két hasítékkal két kree kutyában, de nem eresztem pillantásaimból a kapitányom, s a mellette feszítő nagydarab óriást, akit Drax névvel barátomként tudhatok. Ő majd vigyáz rá, bármilyen veszélybe is rohannak. Ajkaim szóra nyílnának, de nem volna értelme, hát nem is teszem a feleslegest. Bólintok feléjük, leginkább a Lord felé szánom ezt,  és lendítem a karom fáradhatatlanul újra a soron következő ellenfélnek, miközben elengedem társaim a reménnyel, hogy még viszont láthatom a csapatom épségben, erőben, élve... Nem kívánhatok többet.

Nincs időm felmérni a többi harcost, mindössze foszlányokban látom egyiket-másikat, ahogy minden erőfeszítésükkel ontják a csatlósok vérét. Ki fegyverrel, ki puszta kézzel, ki pedig sugarakkal, röptében és egy villámokat is szór. Micsoda bagázs... Még hogy a terrai nép gyenge volna? Más szemlélettel kell éljek irántuk ezután.  s hamarosan egy hátnak döntöm sajátom a kényszerhelyzet miatt, amit az erőfölény hátránya okoz.
Nem bámészkodom, de oldalra pillantva veszem, hogy egy különös lény akad társamul, kemény húsú, érces hangú vörös. A sokadik ellenfélbe döfök, mikor olyat kérdez, amitől gonosz arcvonásokba vidámság is kerül részemről.  - Gyűlölök táncolni, de veled kivételt teszek! Vágjunk bele... - Belső poénnak tökéletes, de csakhamar elveszett a mosoly, helyette lassú forgásba burkolt összhangban mozdulás jön létre a kölcsönösség védelmére alapozva. Nem is rossz! Egymásnak tartott hátaink miatt tökéletesen érzem, hogyan feszül meg a kemény izom amint a nő teste mozog, vagy amint a karját emelve pusztít mögöttem.
Egy lépés előre, kard helyett kimozdulok és lézerlövedékeket osztogatok, de a süvítés miatt ösztönszerűen kapom fel a fejem a hang irányába. Majdnem késő, ám rögtönzött társam hihetetlen módon hárítja a veszedelmet, mire nekem csak pislogás jut reakcióként, majd szépen lassan oldalra döntöm a fejem, hogy elismerően pillanthassak végig rajta. - Implantátum? - Kiráály! Köszönettel tartozom, amit meg is tennék, szóra is nyílik miatta a szám, de Thanos viszont eközben vidáman szórakozik, ahogy mindig is tette. Elkapom a pillanatot, mikor kezei közé szorít egy páncélos gépezetben harcolót és érzem, végigszalad rajtam a hideg a gyűlölet miatt. A mellettem lévő nőt is megviseli, úgy veszem, személyes a dolog.
Thanos hatalmas egy lény és még mindig feldereng bennem emiatt a neveltetésem által sulykolt tisztelet, viszont rögtön köpök felé egyet szimpátiám jeléül, de belátom, nem vagyok még elég közel.
Egy pillanat erejéig vakító fény árad szét felettünk, megbénítva minden lényt a csatatéren, a kép viszont kitisztulván egy ősz hajú fiatal nőt mutat, aki lebegve szólal Thanos ellen, s a tátott szájak lassan újra csatakiáltással és őrjöngéssel telnek meg. Nem evilági, bár, ki tudja... Ez az első, ami eszembe jut, mikor a nő fényességében ámulok, majd megrázom magam és a kardom markolatával török be egy fejet, mielőtt a törzset kettészelném. Egy zöld figura azonban ismét eltereli a figyelmem, ahogy a titán felé száguld. A nő terelte a figyelmét, hát van esély!! - Most támadjátok!!- Ordítok teljes erőmből és torkom szakadtából, a mellkasom szorítva szűköl fel, túl messze még tőlem... Bassza meg! Nem állhatok tovább tétlenül, irtanom kell a férgesét, ahol csak érem, viszont a vörös nő háta újra az enyémnek lapul és ekkor elszabadul a pokol, fénylő golyózápor közepette. Keményen koccannak fogaim, de azon vagyok, hogy a sodrással megbírkózzak és ne nyomódjak bele egy harcipengébe se, ha már egyszer a mögöttem lévő engem használ, mint egyfajta féket. Sebesen forgatom magam előtt a kardot és szelek minden nyomorult ellenséget, akit csak érek. Pusztuljon mind!




Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Pént. 27 Május 2016, 12:37


Kilátástalan ütközet

Alaposan feldobott a hír, mikor Banner közölte velünk, hogy Wanda életben van. Megkönnyebbülést éreztem, mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről, és a tekintetemmel rögtön Pietro-t kezdtem el keresni, az érintett testvérét. Tudtam, hogy ha valami, akkor ez a hír képes lesz kirángatni a gödörből és visszahozni a való világba. Folytatta a harcot, újult erővel, majd újra felém pillantott és abban a nézésben benne volt minden, hogy neki most a húga mellett van a helye. Egy halvány mosoly kíséretében biccentettem felé, hogy teljesen megértem őt és nyomás! Vele tartottam volna, kedveltem Wanda-t és szívesen megmentettem volna a hátsóját, de Thano és az itteni csatlósai ellen is küzdeni kellett, és még mások is a torony felé tartottak, így úgy döntöttem, hogy maradok ezen a harctéren, próbálva hasznossá tenni magamat, elvégre Bosszúálló vagyok. Csak figyeltem, ahogy a gyalogkakukk elhúzza a csíkot, majd újra igyekeztem visszarázódni a harcba, mert pihenni és mélázni azt most nem lehetett.
Pietro ugyan "elhagyott", de nem maradtam sokáig egyedül, Banner szőke barátnője termett mellettem, Carol, ha jól emlékszem. Közölte, hogy fedez, nekem pedig nem volt kifogásom ellene.
-Rendben! -bólintottam rá a nő ajánlatára, majd amint harcba lendült, úgy tettem én is. Akiket tudtam a nyilakkal szedtem le, sima, robbanó, sokkoló, lehetett válogatni, a készlet mondhatni végtelen. Olykor muszáj volt közelharcba is bocsátkoznom, de abban sem voltam annyira rossz, bár azért tény, hogy régebben sokkal másabb volt szétverni pár bad guy-t, mint most ezeket a kree fajzatokat. Sokkal könnyebb dolgom volt most a harctéren, hogy ez a nő segített és tisztította a terepet. Hihetetlen erős volt, bár lassan nem kellene meglepődnöm semmin sem. Mindenki... szuper.
Hirtelen aztán nekem szegezte a kérdést, hogy segítek-e neki, és a tekintetével az enyémet is a romos épület felé irányította. Ezzel egy csordát állíthatunk meg, ha sikerült időben rájuk döntenünk a kócerájt. A karját nyújtotta felém, én pedig elfogadtam azt. Minél hatékonyabbak vagyunk, annál jobb, és különben is én voltam az, aki nemrég a csapatmunkáról meg az összefogásról papoltam. Hagytam, hogy a nő az épület egyik feléhez dobjon, míg ő maga a másik irányba repült, hogy két oldalról megbombázhassuk az épületet és az többeket temessen maga alá, illetve állítson meg. Amint a nő is készen állt, nekiláttam a robbanó nyilakkal sorozni a labilis épületet.
Aztán feltűnt Stark a láthatáron, bevont jó párunkat a Thanos elleni tervébe. Rám az egyik "sokkoló" feladat jutott, de fejben minden sokkal jobbnak és egyszerűbbnek tűnt, mint amilyen a gyakorlat volt. Az őrült titán elkapta Stark lábait és úgy facsarta ki, mint a citromot szokás egy jó limonádéhoz. Már nekem fájt, ahogy láttam és hallottam, nem még neki. Hiába a Vasember páncél, az sem segíthetett most rajta.
Ha valakinek szüksége volt rám, álltam a rendelkezésére, de úgy voltam vele, hogy Thanos-szal nem vagyok egy súlycsoportban, így önálló akciózás szóba sem jöhetett, még nem untam meg az életemet. Így tovább lőttem a söpredékre, aztán ha valaki kombózni akar a nyilas figurával, akkor jelentkezem!

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Pént. 27 Május 2016, 13:20



Kilátástalan ütközet



Miután sikerült a körülöttünk lévő harcosokat kiiktatni, Steve-vel együtt indultam meg, vissza a többiekhez. Hagytuk, hogy Aurora és Tony a saját, gyorsabb tempójukban menjenek, míg mi, egyszerű emberek a motort választottuk. Viszont az egyszerű emberről azonnal eszembe jutott a legjobb barátom. Csak remélni mertem, hogy az a hülye Barton nem ölette meg önmagát is. Mármint… bíztam benne és a képességeiben is, de nem szerettem volna, ha a nemtörődöm és világfájdalmas stílusa miatt bajba került volna. Ha őt elveszítettem volna, soha többé nem lettem volna képes felkaparni magamat a padlóról.
Az úton igyekeztem biztosan kapaszkodni Rogers derekába, hogy ne essek le miközben épp a segítség megtestesítőjeként igyekeztünk vissza. Nem hittem, hogy akkora segítség lehettem volna, hisz Thanos egész más súlycsoport és a sebek, amiket Vízió kötözött be nekem, bármikor felnyílhattak volna, hogy újabb adag vértől szabadítsanak meg.
Nem terveztem elvérezni, így úgy voltam vele, hogy a csata során is a kisebb katonákkal szállok szembe és azokat próbálom majd meg kivégezni. Mindenképp Clint közelébe akartam jutni és reméltem, hogy Steve is végig mellettem marad majd, fedezve az én és a többiek hátát. Kell nekünk, remek stratéga és mindig képes összekaparni bennünket.
Miután a helyszínre érkeztem, azonnal a legjobb barátomat igyekeztem megkeresni a tekintetemmel és miután sikerült is, azzal adtam a tudtára a jelenlétemet, hogy egy jól irányzott lövéssel igyekeztem magamra vonni a felé igyekvő harcos figyelmét, ezzel is biztosítva a helyzetet.
-Megint olyan érzésem van, minta már átéltünk volna ilyet… -jegyeztem meg egy mosoly kíséretében, miközben futólépésben indultam meg mellé, ahol aztán igyekeztem közelharcban legyőzni az előbb felidegesített kree katonát.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Szomb. 28 Május 2016, 20:27

This is for Nova Corps!
We are...
Nem így képzeltem el a hazalátogatásom. Őszintén, egy részem sosem hitt abban, hogy újra látni fogom a szülőbolygóm. Talán nem is akartam. Főleg nem ezt a tájékot. De az élet nem kívánságműsor a Nova Corps-nál. Intek Draxnak és Peternek, amikor elindulnak, hogy másokon segítsenek. Valakinek azt is kell, de én nem rendelkezem megfelelő modorral ahhoz. Ácsi, Drax...? Mindegy. Gamorára pillantok futólag. Lehet sügér vagyok, de látom, ha szikrázik a levegő. Nem most kéne mások lelki állapotáért aggódnom, van elég bajunk. Nem is mondhatnám, hogy túl jól ismerem őket, de ahogy elnézem a helyzetet, sokkal jobban, mint a saját népem.
- Visszajönnek. - mondom kurtán a harcosnőnek, nem tudom miért, talán a magam megnyugtatására elsősorban, majd lendülök előre, hogy ritkítsam a sereget, ami éppen rázza a pofonfát.
Látva, hogy milyen vegyes egy társulat vagyunk: van itt minden, mint a mesében; a remény szikrája gyúlik a lelkemben. Elkerekednek a szemeim egy pillanatra, de éppen csak annyira, hogy pofán csapjam Thanos egyik kutyáját egy "haboink" hanggal. Nem messze vagyok a hölgyektől, hallom a kis eszmecseréjüket, amit akaratlanul is megmosolygok, de a vödör ezt jórészt eltakarja. El kéne kezdenem felpörgetni a rendszereket. Közben látom, hogy Thanos a piros páncélos harcostársunkat éppen tönkre teszi testileg. Emily kiáltásából azt is megtudom, hogy Tony is illető neve.
Nova Force 36%. Mi lenne, ha igyekezne, kivételesen tudnék örülni, ha teljes erőn használhatnám a rendszereim. Úgysem mostanság kellett bedobnom anyait-apait. Elkezd pörögni a számláló, ahogy gyorsabban mozgok és gyorsabban ritkítom az ellenfeleinket. Aztán jön a fény... és a zöld. Én pedig bedingelek százra.
- Ó, hogy leordítom az arcát. - üvöltök fel, majd elrugaszkodom a talajról, hogy teljes sebességgel, sárgás-narancsos fénnyel húzzak Thanos felé. Hogy megpróbáljak neki behúzni.
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
178
∆ Kor :
32
∆ Tartózkodási hely :
♮ New York.



Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet Vas. 29 Május 2016, 20:52



Kilátástalan Ütközet

Megérkeztünk a helyszínre, és minden felgyorsult körülöttem. A csapat egy része a toronyhoz igyekezett, én pedig próbáltam a sárga energiámmal leszerelni az ellenséges katonákat. A zsúfolt területen nem volt túl sok időm azzal foglalkozni, hogy Hulkra figyeljek, mert egyfolytában támadtak rám. Miközben forgolódtam, megláttam, hogy az íjász férfi is egyedül maradt a harctéren. Nem gondolkoztam sokáig és megindultam felé. Elkezdtem a közelében egy nagyobb körben lőni a támadóira, majd közvetlen mellé röppentem a földre, és kijelentettem, hogy fedezném, ha engedi. Engedte, még egy halovány mosolyt is küldött mellé. Onnantól kezdve nem tágítottam mellőle. Lőtt, méghozzá nagyon profin. Vagy a közelharcot gyakorolta. Én hol repülve szántottam körülöttünk az ellenséget, hol talpon maradtam és úgy téptem darabokra azokat. Miközben küzdöttünk nem volt időm barátkozni, és igazából nem is akartam. Észrevettem egy hidat, amit ha lerobbantottunk volna, sikerült volna egy kis időre megfékezni a szörnyeteg csordáját. A kezemet nyújtottam a férfi felé, ő pedig habozás nélkül elfogadta. Miután megragadtam a csuklójánál ráfogtam erősen, majd elrugaszkodtam vele a földtől. Letettem az egyik épület tetőterén, hogy onnan lőjje le a törmeléket, én pedig a másik oldalra röppentem. Megfeszítettem izmaim, és teljes erőmből lőni kezdtem az aranyló nyalábbal az én oldalamat. Bíztam benne, hogy elég hatékonyak leszünk és lehull a törmelék. Néztem a férfire a túl oldalt, majd előre. Ha támadtak volna, küzdöttem. És ekkor észrevettem, hogy berepült az a férfi, aki megmentett az őrült állapotomtól. Eltátott szájjal néztem, ahogy a mocsok ráfogott a férfi lábaira és összetörve őt ehajította. Egyik kezem automatikusan a szám elé rándult, majd nem haboztam sokáig. Láttam a fénylő nőt, aki megjelent, és azt is, hogy a két Hulk megostorozza a férget. Tudtam, hogy Vasembernek nem sok esélye van. Ellöktem magam a tetőről, majd a túloldalon lévő íjászhoz röppentem és elkaptam a karját, úgy vontam magammal lefelé az érkező vörös hajú nőhöz. Reméltem, hogy ismeri és a fuvar jó helyre szól majd. Odafenn még sem hagyhattam, ha a tömelék omlani kezdett volna, bajba került volna...
Elengedtem a férfit, majd megindultam Thanos felé. Teljes erőmből szeltem át a köztünk lévő távolságot nem foglalkozva semmivel és senkivel. Se az Őrülttel, se a támadóival. Ahhoz a férfihoz szálltam le, akinek megsérültek a lábai.
- Kiviszem innen!! - szavaltam el lágyan, majd ha engedte a páncélját lemorzsoltam róla a puszta tenyereimmel, és elhajítottam azok darabkáit. Könnyebben tudtam a nélkül az ölembe venni, így nem is foglalkoztam vele, ha tiltakozott volna. Ha mindeközben ránk támadtak volna, használtam volna a sárga energia nyalábomat... A férfi lábai alá csúsztattam a jobbomat, balommal a háta alá nyúltam finoman és úgy húztam szorosan magamhoz. - Jövök eggyel... - mosolyogtam rá barátságosan, majd közelebb vontam magamhoz, és vele együtt szálltam föl a helyszínről. Tudtam, hogy nem állhatok meg. A féreg még utánunk küldheti a katonáit, vagy ő maga is utánunk indulhat. Hiszen láttam, hogy megakarta ölni a férfit, csak egyszerűen megzavarták. Azt is láttam, miközben emelkedtem Tonyval, hogy Hulkot belehajította az egyik épületbe. Bár megálltam a levegőben egy pillanatra, tudtam, hogy ha beszélhetne hozzám, azt akarná, hogy mentsem a barátját így nem hezitáltam, az egyik épület tetőterére vittem a férfit, és ott fektettem le puhán.
- Nem lesz semmi baj! - érintettem meg lágyan a homlokát, majd próbáltam arra utasítani, hogy ne mocorogjon. A lábai csúnyán eltörtek, és nagyon véreztek is. A blúzomból téptem darabokat, hogy azokkal szoríthassam le a férfi végtagjait. Ha túl sok vért veszít... - Talán most be kéne mennünk a kórházba... - néztem aggodalmasan a férfira. Utáltam a rossz híreket közölni, de láttam, hogy mennyire megsérült, és nem akartam, hogy itt húzzuk az időt. Az ő válaszától függően maradtam, vagy indultam meg vele.



• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet

Vissza az elejére Go down

18. felvonás - Kilátástalan ütközet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» 18. felvonás - Kilátástalan ütközet
» Báb alkatrészek
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás
» 5. felvonás - Thanos

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 4. Kör-