HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: 18. felvonás - Kilátástalan ütközet

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 17 Ápr. 2016, 15:57
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




A Xandar bolygón hőseink hosszú küzdelem után elbuktak az ismeretlennel szemben. Nem voltak felkészülve az új ellenség birtokában lévő mérhetetlen hatalomra.
A Földre menekülő és az ott élő hősöket a Wanda fejében motoszkáló Thanos sikeresen összeugrasztotta a lány képességeit felhasználva. A súlyos következményeket, melyek során rengeteg ártatlan polgár esett áldozatul, a helyi média rögzítette. A nép egyöntetűen felbolydult korábbi példaképeikkel szemben, s a kormánytól a veszélyes hősök ellen fellépést követeltek.
Az összecsapásokat követően a manipulált hőseink visszanyerték józanságukat, de nem volt idejük feldolgozni a történteket, ugyanis Thanos a Földre érkezett, hogy személyesen vessen véget Wanda életének. Az összeverbuválódott csapat felfigyelt Vízió kétségbeesett segélykérésére, s fényének irányába siettek. A helyszínen súlyos tragédiának lehettek szemtanúi, amikor Vízió átszúrt, s meggyötört testének látványa fogadta őket. Thanos nézett szembe a mentőcsapattal, kiknek szemük láttára végzett Wandával.


• Ám ahogy várható volt, Thanos nem egyedül érkezett. A hajón hagyta négy legerősebb kree harcosát, kiket a valóság végtelen gyémántjának erejével vértezett fel. E négy harcos Wanda halálát követően előbújik az árnyékból, hogy Thanos védelmére keljenek. E harcosok szinte elpusztíthatatlanok, erejük pedig korlátlan.

• New York felett az ég teljesen elsötétedik, ahogy Thanos seregei hirtelen a Föld légkörébe ereszkednek. Chitauri szövetségeseit Nero vezeti, kik hatalmas anyahajókkal és kisgéppekkel érkeznek, míg Nebula a kree légierők élén több gigászi méretű hadihajót vezet a Föld ellen. Az anyahajók megnyílnak, és egy-egy tekergőző gépszörny lendül neki New York pusztításának.

• A város és világunk kilátástalan helyzetben van. Nem segít a hősökön, hogy a kormány minden mozgósítható erejét ellenük is felvonultatja. A vezetőink abban a tévhitben élnek, hogy a legutóbbi New York-i incidens és a mostani katasztrófa helyzet is mind Földünk védelmezőinek a műve, így hajtóvadászat indul ellenük. Nebula megnehezítve hőseink helyzetét, minden Manhattenbe vezető hidat megsemmisít hajójával, így a menekülés és a bejutás is nehézkessé válik.

• Az Őrzők és a még mozgósítható xandari űrpilóták az érkező ellenséges hajók mögött bukkannak fel, hogy segíthessék a végveszélyben lévő Terra lakóit. A xandari harc tehát bolygónkon folytatódik.

***

Szituáció: Amíg hőseink elvonják Thanos figyelmét, Steve Rogers megszabadítja a Titán egyetlen célpontját a fémcsövek fogságából. Ezt észlelve üzen Nebulának, aki a hidak elpusztításával és a környék leamortizálásával van elfoglalva, hogy az egyik egységgel vadássza le őket. A helyszínen lévő Bosszálló csapat teljes erőbedobással támadhatja Thanost.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Thanos, Aurora, Jennifer Walters, Pietro Maximoff, Clint Barton, Tony Stark, Thor
- Becsatlakozhat: Nebula

***

» Fontos információ: A negyedik körben is a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!




A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 28 Ápr. 2016, 20:19-kor.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 17 Ápr. 2016, 16:52
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

18+ Erőszakos tartalom, durva nyelvezet

Elise Heart "Aurora" lassan emelkedett fel. Arca semmiben sem emlékeztetett az emberire, kimagasló járomcsontja, megnyúlt vonásai egyszerre kölcsönzött neki szépséget és sötétséget, ahogy mély, skarlát színbe borult szemei rezzenéstelenül néztek fel a titáni férfira, majd nyugodtan követték az elsötétülő égboltot és állapodtak meg a kozmoszból aláereszkedő, roppant hadihajókon. Pernyét kavart a hideg, borzongató szellő, olvadt aszfalt, égett hús és műanyag, valamint a halál édeskés, bomló fehérje-szagát hordozta magával. Nem figyelt a körülötte zajló dolgokra, a kiáltásokra és kiadott parancsokra. Thor csapását követően felszakadt a talaj és Aurora füleinek zene volt a mély, eget rengető dübörgés, ahogy a Mjölnir ütésétől felhasadt a föld. Halált és pusztulást hordozott magával a szél. A lány újra a föléjük magasodó, kolosszális, gigászi férfira nézett és dallamos, vészjóslóan nyugodt, alt hangon szólalt meg.
- Pontosan tudja, hogy kikkel áll szemben, Herceg - mondta a másikra nem is nézve a lány. Távolról tudta, hogy a férfi... A bátyja. Sötétbe borult tudata ilyenekkel nem törődött. - Minden erőnkkel le kell kössük, hogy a többi harcos kiemelje Víziót a kővel. Itt az idő a pusztításra. A bosszúállásra. Asgard, ha hallotok - fordult tekintetével az ég felé - Hilde és a többi valkűr tudom, hogy követne engem. Küldjétek le őket... És egy fegyvert nekem. FRIDAY, - fordult el a lány, tartalék kommunikátorát a fülébe rakva. - Jack Whitehall-t, Ed Russelt és Lisa Klein-t értesítsd. Minden Inhuman és mutáns, aki Aururát követi... Háborúba hívom őket.

Eldobta a kommunikátort. Előre lépett és ajkait eltátva, öblös hangon kiáltott Thanos felé, csengő altjába egy kórus hangjának erejével más szólamok is bekapcsolódtak. Kitárta mély, sötét karmazsin-vörösbe borult szárnyait, ahogy Thanoshoz beszélt.
- Te, ott! Te ma meg fogsz halni.
Elvigyorodott, majd fejét hátravetve felnevetett.
- Mh-hm.... mwhaha... Hahahahahaha. Ó, de nem is akárhogy. Miután végeztünk és leterítettünk, akirályomnak elviszem a koponyád. De persze nem rögtön, nem. Először eltöröm a csontjaidat, az ujjaiddal kezdve, majd kitépem a csuklóidat, elroppantom a könyököd és szilánkosra töröm a vállaid. Darabokra zúzom a combjaid, majd a térdeid, majd egyenként töröm el a lábcsontjaidat. Az tudod, mennyire fáj? Én vagyok a tűz és az élet hercegnője, én tudom. Aztán, ha ott fekszel hörögve a földön, még meghagyom a kezeid, hogy kaparhasd a port, ahogy a harcosaim egyenként erőszakot tesznek rajtad. Majd, ha a tested már nem bír többet, eltöröm a medencéd, aztán a gerinced. Csigolyánként. Felnyitlak nyaktól ágyékig és kitört bordáidat megtartom, hogy csak a végén szúrjam át a szemgödreiden, hogy ezt végignézhesd. Végül letépem a fejed és miután minden mocskos örömöt megtettem a koponyáddal, királyomnak viszem és végül kiteszem az Empire State Building tetején. Hoztál kis barátokat is? Te nagyon hülye. Ma minden katonád meghal. Hajnalban a csontjaikból rakott győzelmi máglyában fogok megfürdeni és úgy mosom le a véred mocskát magamról. És utána elfelejtelek, ahogy az univerzum is el fog. Hahahahaha.

Zene: Dark Aurora téma
Csengő, hisztérikus kacagással rúgta el magát hosszú combjain. Az elhangzottak ellenére minden mozdulata az őrültség tökéletes ellentétét sugallta: Pontos, precíz, pragmatikus és módszeresen könyörtelen ütemben szabadította el az erejét. Ahogy szárnyai lesújtottak, hogy felemeljék, karjai közül tűzvirág nyílt, forró fényességgel, és szirmai fénycsíkot húzva röppentek kusza ívekben a négy harcos és Thanos felé. A lány másodperceken belül több emelet magasban volt, és tudta, hogy találataival utat kell nyisson, hogy Jennifer, Pietro, Clint, Stark és Thor átszelhessék a Thanos és harcosai előtti teret és teljes erővel ütközhessenek össze az ellenséggel. A világ kikristályosodott előtte. A vörös köd elméjének egy részét elborította, míg más szekciók szinte felvillanyozódtak. A világ szétbomlott harcosokra és alattvalókra, az utóbbiakat meg kellett védje, az első csoport feláldozható volt. És egyben még biztos volt: Minden ellenséget meg kell ölniük. Az egyetlen nem feláldozható harcos a király volt. Aurora elborult tudatában nem maradtak meg emlékek, hogy ki is volt a király, csak tudta, hogy csillagos-kék ruházat és királyi, kerek, csillagos pajzs van a kezében a szőke férfinak. Talán... Steven... Vagy Rogers... Mindegy is a neve. A királya volt.
A magasból forró plazmanyalábokat bocsátott alá, tenyereiből ropogva ugrottak elő a fehér-sárga sugarak, fedezéket adva a támadásba lendülő harcostársaknak. Nem remélte, hogy ereje elsöpri az ellent, csak megsebesíteni és lefoglalni tudja. Jennifer, a zöld harcosnő pusztító, megállíthatatlan amazon-szörnyeteggé tudott változni, Clint halálos lövedékei nem hagytak soha senkit életben, Pietro a villám gyorsaságával támadt, Thor herceg magát a villámok erejét és hevét birtokolta, Stark pedig isteni erőre tett szert páncéljában... Értékes másodercek, amíg átalakulnak és nekilendülnek, és akkor is még át kell szelniük fedezék nélkül a teret Thanos felé. Aurora gyors egymásutánban bocsátotta útjára a pusztító sugarakat Thanos és védelmezői felé.
Majd sóhajtva, egy élvezetes nyögéssel hátradöntötte fejét magasan a levegőben. Karjai alatt, oldalából újabb fénypontok indultak el, amik lángokból álló madarak formáját vették fel, kitátott szárnyakkal ragyogó-lángoló bombákként zuhantak Thanos és harcosai nyakába, mint egy Lockheed C-130 "Halál Angyala" vadászbombázó lövedékei.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. 21 Ápr. 2016, 10:37
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Kilátástalan ütközet


Wanda élettelen teste.
A lila robusztus alkat fölényes pillantásai.
A saját lüktető szívdobogásaim dobhártyaszaggató hangjai.
Bruce és Steve arca.
Az összes Bosszúálló légzése egyként szakad ki mellkasukból.

Mind-mind éles kontúrban vetülnek elém, bár esküdni mernék rá, hogy odakint elsötétül az ég. Thanos igazán tudja, mivel érje el a célját, hiszen a káoszba forduló környezet jól előkészített. Mesteri. Csak éppen gratuláció helyett péppé verném a fejét... Minden torznak és elveszettnek hat, s mellettünk a világunk is komoly fenyegetésnek van kitéve. Pusztán érzékelem, ami körülöttem zajlik, az elém lépő Tonyt, Natashát, még Elise pokoli szárnyait is, miképp a magasba veti magát és minden tanácsom felrúgja, hiszen látom, vörösben izzó szemeivel elereszti az erejét. Legszívesebben kétfelé szakadnék, hiszen parancsolnom kell magamnak, ugyanakkor Bruce mellett a helyem. Egy anyagból vagyunk, egy a tűréshatárunk, ám tudom, ott motoszkál a koponyám belsejében, hogy a bosszú esztelenségében hiába az erő, a bátorság - talán épp a vesztünk jönne el a győzelem helyett. És azt is tudom, hogy kinek a szavára kell hallgatnom, ha a saját gondolataim ekkora hévvel hadakoznak egymással.
Mozdulnék, testem rándul hozzá mialatt biccentek az engedélyt adóknak, ám a Kapitány épp ekkor von közelebb. Emlékeztet a helyes útra, hiszen én magam is azt választanám, vagy a közelében maradnék, ahogy lehetőségem nyílna rá, bár csak nehezen eresztem el a kételyt. - Igazad van... - Suttogom felé, mert hangom talán túl bizonytalanul csengne hangosabb tónusában. Igaza van, ismétlem százszor, és megremeg a föld, hogy százegyedszer ne legyek képes rá, s Thor elvonja a figyelmem. Még látom Hulk magasló alakját elveszni Wandával, és úgy döntök, alakot váltok én is. A lángeső közepére vetem pillantásaim és összecsapom zöld tenyereim. - Nos... had' szóljon...

A szőke istenség Mjölnírje a forró levegőt úgy hasítja maga előtt, hogy szinte biztos vagyok benne, ha engem találna el vele bizony szilánkosra törnék. Ő és Elise Aurorája hatalmas előnyt jelentenek a lila ellenséggel szemben, de nem tarthatunk teadélutánt, miközben ők azon igyekeznek, hogy legyűrjék a titánt. Vízió, jut eszembe, s fejem abba az irányba kapom, ahol pajzsos parancsnokom igyekvést tesz. - Segítsünk nekik! - Szólalok elsősorban Tony felé, ahogy közben Natasha a kocsiért iramodik és Steve a legyengült, ámde még élettel töltött testet szabadítja. Mellettük kell maradnunk, hogy védjük őket míg nem távoznak, s ha kell, minden erőmmel azon leszek, hogy távol tartsam Thanost, ha nem elég hozzá a két asgardi szőkeség.
És minél közelebb vagyok hozzájuk, Elise tüze annál perzselőbb még az én bőrömnek is, és a "sortűz", ami szintén tőle származik sem épp Bosszúállóbarát, míg abba nem marad. Hogy a pokolba férjek hozzá Thanoshoz így?
Feltételezhetően egyszerre támadtak rá a bátyjával, de természetesen én is becsatlakozom a lila ellenség feltartóztatásába. Ha Thor hátrálni kényszerül, rajtam lesz a sor, hogy előre lendülve közelebbről megismerkedjünk... És amikor ez megtörténik, arra törekszem, hogy ne csak elérjem, de masszivitásommal és erőmmel megpróbáljak sérülést ejteni raja. Miért érzem úgy, hogy ez nem fog elsőre bejönni?


bocsánat, de erre még nem tudok mást írni - lesz ez jobb is, feltételezhetően  



• •
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 23 Ápr. 2016, 11:53
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Kilátástalan ütközet


Az események egyre gyorsultak körülöttem, de én továbbra is csak a húgom törékeny, hófehér, jéghideg testét tartottam a karjaim között és az arcomat a hajába fúrva igyekeztem elrejteni a könnyeket, amik akaratosan törtek utat maguknak a külvilág felé. Mindenem odalett. Semmim sem maradt már. Most, hogy a testvéremet is elvették tőlem, már nincs értelme annak, hogy én legyek. Először a szüleim, aztán én, majd Wanda. Háromszor haltam meg. Mind a háromszor úgy, hogy nem szolgáltam… nem szolgáltunk rá. Úgy tűnik, a Maximoff-oknak csak ez jár. A halál.
Nem is akartam foglalkozni a körülöttem lévőkkel, egészen addig, míg Clint mellém nem lépett és értelmet nem nyert minden egyes kimondott szava. Teljes mértékben igazat adtam neki és igazat is akartam adni neki. A bosszú mindig is közel állt hozzám, és én már… jócskán benne vagyok abban, hogy a dolgok mindig összejönnek nekem és darabokra törik az amúgy is instabil világomat és a lelkemet is.
Ahogy Hulk mellém ért, elengedtem Wanda testét és lehajtott fejjel egyenesedtem fel, hogy szembe nézhessek azzal a szörnyeteggel, aki ezt tette Wanda-val. Elvette az Életem, én is elveszem az övét. Vagy legalább megpróbálom, akár a sajátom árán is.
-Köszönöm... -néztem aztán Clint-re, aki még mindig mellettem állt és nem hagyott magamra. Az utóbbi időben mindig ott volt nekem és én is neki. Azt hiszem, kimondhatom, hogy Barton tényleg a barátom lett és jelenleg ő az, aki a leginkább megérthet engem és azt, amivé a húgom elvesztése miatt válok és válni fogok. A bosszú olyan érelem, ami ellen lehet küzdeni, de nem érdemes. Felemészt és olyan dolgokra vesz rá, amiket talán jobb lett volna, ha nem tesz meg az ember.
-Thanos… tudod… azzal együtt, amit a testvéremmel tettél, már háromszor meghaltam életem során. Azt hiszed, hogy félek tőled és féltem az életem? Ostoba vagy. Elvetted mindenemet, nincs mit veszíteni… Mindig a nagy emberek játékszerei vagyunk. Fegyvergyárosok, katonák, idegen lények. Unalmas… -pillantottam rá semlegesen, miközben a szemem sarkából Stark-ot kezdtem el vizsgálni. Oh, igen. A fegyvermágnás. Mi a különbség köztük?!
Miután végigszemléltem az ellenséget, behunytam a szemeimet és éreztem, ahogy a testemben minden egyes izmom megfeszül és az idegeket átjárja az a jól eső, kissé csiklandós érzés, amit akkor szoktam érezni, mikor a képességem a maximumot akarja kihozni magából…
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 23 Ápr. 2016, 17:11
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kilátástalan ütközet

Nem volt könnyű elfogadni a látszólagos bukást. Noha hivatalosan nem szenvedtünk vereséget Thanos-tól, attól még hatalmas pofonokat kaptunk tőle. Wanda elvesztése szinte felfoghatatlannak tűnt, ahogy azt sem volt könnyű elfogadni, hogy leszedálta Víziót, mikor én személy szerint őt tartottam a csapat aduászának a Hulk mellett.
Csak figyeltem az eseményeket, ahogy Natasha Steve-vel együtt hagyta el a helyszínt egy másik cél érdekében, és csak remélni mertem, hogy az a két bolond vigyázni fog majd egymásra. De leginkább most Pietro miatt aggódtam, hogy semmi olyat ne tegyen, amit később esetleg megbánhatna, de a bosszújában sem akartam őt visszafogni, erre van szüksége. Thanos vérét kívánja, és addig úgysem nyugodna, míg a maga módján meg nem torolja Wanda halálát. Az életet jelentették egymásnak, így meg tudom érteni a srác szenvedéseit és érzéseit. Na meg amúgy is jó barátok lettünk az elmúlt időszak alatt, így a támasza kell, hogy legyek az ilyen helyzetekben is.
Nem is habozott sokáig, hogy megszólítsa a titánt. Az újonnan hozzánk csatlakozott bosszúálló hölgyemények sem tétlenkedtek, így nekem is muszáj volt biztosítanom a szuper nőket, hogy rám is számíthatnak, akármi is legyen a terv, elvégre én csak egy apró porszem vagyok ebben a gigantikus gépezetben. Stark a Vasember, Thor egy fél vagy akár egész isten, a lényeg, hogy asgardi.
Beszálltam az elterelő hadműveletbe, már amennyire a nyilaim hasznosnak tűntek ebben a helyzetben. De pár robbanó löveggel el tudom terelni Thanos figyelmét egy pillanatra, hogy Rogers és Romanoff normál körülmények között eliszkolhassanak. Itt most egy csapatként kell működnünk, a másikat elénk helyezni, hogy biztos sikert érhessünk elé és Wanda halála, Vízió áldozata ne legyen hiába való.
Nagy szavak, elméletben jól is hangzanak, de a megvalósítás ennél sokkal nehezebb lesz, hisz ez a dög már bizonyította, hogy nem kispályás, de minket is kemény fából faragtak, ha élet-halál harcról van szó. Máig tartom magam ahhoz, hogy ha a mitugrász Lokival és a seregével elbántunk, akkor valamit csak ki tudunk most is találni.

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 24 Ápr. 2016, 21:01
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




Kilátástalan ütközet





Akármennyire is megrázott Wanda elvesztése, és borult el miatta az agyam egy pillanatra, tudtam, hogy fejjel nem rohanhatok a falnak, illetve Thanosnak. Szerencsére nem egyedül vagyok, így talán sikerül megszorongatnunk, és elintézni őhencegségét. Lokit is sikerült, lehetséges, hogy Thanos erősebb, és vannak kavicsai, de mi meg a Bosszúállók vagyunk, nem okozhat gondot nekünk egy nagyképű, hataloméhes alak. A legutóbb sem okozott, akkor is kiporoltuk Loki hátsóját, pedig akkor is rosszul állt a szénánk.
Steve és Natasha elmentek kiszabadítani Víziót, talán az utóbbit jobban megviselte az egész, mint minket, kivéve Wanda testvérét, fogalmam sincs mit érezhet, számára még új dolognak számít ez az egész, azt hiszem, de lehet közben felfedezte a dolgokat.
- Ha nem égek a páncélba segítek, de Elise beindult. Igaz nem ránk tüzel, de akkor is..veszélyes a tűzzel játszani. Remélem tudja mit csinál. – mormogom az orrom alatt. Igen, pont én mondom, nem akarok belesülni se megégni, a levegő meg körülöttünk egészen felforrósodott, képletesen, s gyakorlatilag is.
Pietro szavaira felkapom a fejem, fegyvergyárosok..ja, igen az én lennék, vagyis voltam. Nem hiszem, hogy most fogok magyarázkodni, hogy akkoriban gyakorlatilag nem is én voltam, aki eladta azokat a fegyvereket, hanem Obadiah Stane, apám legjobb barátja, nekem csak az aláírásom kellett a papírra, én meg nem néztem rá, hogy mit írok alá, csak ráfirkantottam a nevem. Bár ez nagyon nem változtat a megtörténteken, nem más írta alá a halálos ítéletet rejtő papírokat, hanem én.
- Azt hiszem, velük megyek, kell nekik a támogatás fentről, amint biztonságban megérkeztek a toronyba visszajövök. Lecserélem a páncélt is, mert ez lassan hasznavehetetlen. Azzal meg nem segítek, ha kifogy mindenem. – pillantok Jennfer-re, itt is szükség van rám, de rájuk is figyelni kell, a hadsereg nem a mi oldalunkon áll, ők is minket akarnak leszedálni ami nem jó hír. Úgy látszik a vezetőségben elterjedt a korlátlan hülyeség, és ostobaság, mert a parancsuk eszement, megpróbáljuk megmenteni ezt az átkozott várost, s végül mi leszünk majd a háborús bűnösök.

notes: Lesz ez jobb is
• •

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 25 Ápr. 2016, 16:31
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




18. FELVONÁS -

KILÁTÁSTALAN

ÜTKÖZET



Thanos, a titán. Atyám mindig így nevezte amikor szóba kerültek a "nagy" harcosok. De ez a Thanos nem jó harcos, és ezért tartunk ott ahol. Ha a jó oldalt képviselné, akkor hasznát élvezné a kilenc birodalom. Sokáig nem tudták hol van, sokszor próbálták előhívni... Hát tessék, előjött. De csak azért hogy kiontsam neki az életét, azért amiket tett. Azt tudtam hogy egyszer fogok vele találkozni, de azt nem hogy úgy, hogy bolygókat pusztít el, és ártatlanokat öl. Azt hittem az öcsém volt gonosz. Alábecsültem Thanost ami az én hibám... A hibáinkból tanulunk, de ennek nagy ára volt. Wanda, Xandar, és még rengeteg ártatlan itt Midgardon, és Xandaron.
- Elpusztítjuk! -
Kiálltottam. Megindultam Thanos felé ahol látva Aurorát kitartóan ostromolta. Azon voltam hogy neki ugorjak a titánnak, de inkább hívtam Hulk-ot, hogy ő adja Thanos-nak az első löketet. Észrevettem hogy Hulk nem Thanos felé indul. - Mit a fenét műv...- Akartam kérdezni tőle amikor megláttam hogy a nagy zöld fenevad felkapja Wandát. Vissza akarja őt hozni? Lehet hogy még nem teljesen halt meg, de próbálja meg... Körülnézve látom hogy Rogers és Romanoff Vízió életét menti, így maradtam én és Aurora Thanossal szemben.
- Stark! Tedd amit tenned kell! Mi boldogolunk! -
Közöltem, majd felröhögvén felrepültem és az égből nagy mennydörgés közepette elkezdett felgyülemleni a Mjölnir-be az a sok-sok villám. Átjárta a pörölyt a hatalom, tudtam hogy ha ezzel odacsapok, annak nyoma lesz. Legyen bármilyen erős is Thanos. Felkészülvén a csapásra, látom ahogy Jennifer és a Maximoff öccs itt maradt. Egy női hulk, és egy villámgyors bosszúra éhes testvér. Ezt már szeretem! Aurora sem pihen... Erejét ilyen formában még nem láttam... De ahogy hallom, mintha kicserélték volna. - Aurora! Készülj fel! - Kiálltok felé a nagy tűzvihar közepette. Nem tudom mi lelte, de az tény hogy nem aprózza el. Ahogy a szavait sem. Minden szavát komolyan gondolja. Ezt onnan tudom mert én is. Barton elterelése pont jókor jött, ránézve biccentve köszönöm meg, majd teljes erőmből elkezdek Thanos felé repülni a villámokkal teli pöröllyel. Ordítva érkezem felé, és reménykedem hogy csapásom eléri majd a hatását. Egy ilyen féreg nem érdemli meg az életet. Annyi életet elvett... Ideje az övét elvenni. Örökre!





A hozzászólást Thor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 25 Ápr. 2016, 20:14-kor.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 25 Ápr. 2016, 19:50
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Kilátástalan Ütközet


A nevetésem elsöprőhullámként sodorja el világuk egységét, miközben rávilágítom őket arra, hogy semmit nem ér a hatalom, ha nálánál magasabb erővel állítják szemben. Tükröt tartok szemük elé, és megmutatom milyen gyengék valójában! Egy közülük elesett, és csupán az akaratomtól függ, hogy Vízió életben van még. Wanda vére ott szárad majd a tenyeremen, és ennek a vörös elíxirnek emléke beleívódik majd elmém legmélyebb hasadékáig, hogy e nevet, mi fel segítette bemutatkozásomat sose felejtsem hát el. Hisz mind tudják, hogy a kő, ami annak a tolvajnak a homlokában pihen, eredetileg Loki adománya lett volna. De az ostoba, gyáva féreg nem jutott előre. Megállították ezek a parádézó majmok! - Hát majd őket én állítom meg. És mikor holttestükre helyezem trónomat, majd akkor emlékeztetem rá a világot, Lokit, és minden teremtményt, ki kételkedett bennem, hogy annak az időnek leáldozott.

Wanda teste köré porszemek gyülekeznek, de az én arcomon ekkor már nem ül széles vigyorom. Elmosta az elszántság, mivel Vízió irányába tekintek. Hallom a hörgéseket, ostoba csatakiáltásokat, de figyelmemet nem szentelem nekik. Mind apró, mind jelentéktelen. Kivéve azt az egyet, kit a csövek ejtenek fogságba. Lomha léptem megindul a kő irányába, mikor az egyik repülő démon hangja irányul felém. Megdermedve nézek rá, majd fejem rázva kezdek hahotázni.
- Mily' sok a beszéd... Mit nem hall meg más, csak kik jelentéktelenek. Mint te magad... - vágok közbe, majd előre emelem ismét tartásom, és neki lendülök, hogy a törmelékről elindulhassak végre. Nem hallgatom végig a szárnyas lidérc beszédét. Sem időm, sem kedvem foglalkozni a hasonló önjelölt ostobákkal. Azt gondolja van hatalma, közben meg annyit sem jelent az univerzumunknak, hogy a nevét tudjam... És pont ő akar majd kioktatni?
- Nero. Nebula... - miközben beszél hozzám a söpredék, én utasítom embereim, hogy álljanak csatarendbe, és támadjanak a megbeszéltek szerint.
Hirtelen szakad alá az égből a szárnyas démon csóvája. Megtorpanva emelem fejem fölé kesztyűtlen karom, hogy kivédhessem azt, majd egy élénk mosollyal pillantok a nőre.
És ekkor figyelmem valami nálánál sokkal értékesebbre, és fontosabbra terelődik. Miközben olcsó parázsa pattog a bőrömről, és körülöttem perzseli a tájat, nyilak röpködnek a fejem fölött, és próbálnak a felszín alá behatolni, ..látom, hogy Amerika Kapitánya Vízióért igyekszik.
- Legyen hát... - iramodom meg, majd kiegyenesedve végig simítok recés államon - Nebula. Kapd el a pajzsos majmot, és hozd el nekem őt. Vele van a kő is... - utasítom lányom a feladatra, majd most először fordulok az engem támadó, gyötrelmesen gyenge ellenfeleim irányába.
Látom a két asgardit, és látom a zöld nőszemélyt is. Erőteljesen próbálnak meg rám támadni, miközben a tűz elégeti a városukat. Hát ki a pusztító közöttünk?

Wanda fivérének hangja lobbantja fel szememben a tüzet, majd egy éles kacajjal jutalmazom a szavait. - Tudod, élvezet volt hallgatni a sikolyait, mikor a nevedet kiabálta Pietro. Az egyetlen félelme az volt, hogy te is ott vagy. - derűsen nézek rajtuk végig, majd hozzáteszem - Bár ő nem csak a száját jártatta... - dörzsölöm meg a tarkómat, majd lépek párat az irányukba. Azt kívánom, hogy a testvére érezze át, milyen kínkeserves dolgokon ment keresztül a lány. Hogy mennyire megtiszteltem őt kitüntetett figyelmemmel, hogy milyen dicsőség volt a kezeim közt meghalnia...
Ekkor Thor üvöltése szakítja meg a némaságot, a ropogó háttérzajt, és a villámlópöröj mellkasomba próbálja fúrni magát. Hirtelen jön az érzés, és hagyom szétáramolni bőrömön. Egészen csiklandós! Elvesztve egyensúlyom háttal repülök bele valamiféle épület falába...

notes:  bábjáték az egész világod  


• •
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 25 Ápr. 2016, 22:13
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




•  Kihasználva Thanos pillanatnyi gyengeségét, a Bosszúálló csapat minden erejével támadhatja az Őrült Titánt. A túlerő sikeresnek bizonyulhat. Thanos a bevitt csapások miatt a földre rogyhat.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Thanos, Aurora, Jennifer Walters, Pietro Maximoff, Clint Barton, Tony Stark (feltételes), Thor
- Becsatlakozhat: -

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!

***

» Átirányított karakterek: Tony Stark ITT folytathatja a játékot.


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd 26 Ápr. 2016, 23:27
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

18+ Durva nyelvezet, erőszakos tartalom

Aurora tűzmadárként aláhulló bombái pedig heves energiával robbantak az ellenség vezérének testén. A szónoklatába közbevágott Thanos, mintha ezzel megakaszthatná őt, de a nő csak emelt a hangerején, és a titán minél hangosabban adta a parancsokat, ő annál hangosabban üvöltötte túl a földöntúli gigászt, míg végül a felhőkarcolók üveg falai finom hulámokban törték meg a fényt az ő alt hangjának dübörgő erejétől. Aztán jöttek a plazmanyalábok és a bombaként aláhulló madarak, amik tökéletes precizitással a titánt és a közvetlen körülötte lévő egy-két méteres kört célozták meg. Thanos azonban úgy haladt tovább, mintha nem is élő szövetből lenne és nem égetné a tűz.
A harcosok, bajtársak pedig egyelőre még képtelenek voltak túllépni a sokkon. Pietro láthatólag az erejét gyűjtötte össze, a Vasember egyszerűen visszavonult... Jennifer és Thor harcba lendültek és Barton robbanó nyilai is célt találtak Thanos felé. Ez így nem lesz elég.
- Kényelmetlen hallanod a sorsod, szarkupac? - üvöltötte újra teljes hangerővel Thanos felé. - Tudod, mi lesz még kényelmetlen? Az öklöm könyékig az ánuszodban. Haha. Olyan engedelmes ribancom leszel, Thanos, meglátod! Mwhaha... Hahahahahaaa...
Hisztérikus nevetése vészjóslóan csengett hullámokban a még álló felhőkarcolók falai között, miközben a viharba boruló égbolt sötétjéből a szenvedés és a halál szürrális, szürke zsarátnokai hullottak, mint álombeli, életen túli hóesés a Földre boruló másvilág sötét poklában. Harsogó-zengő hangú hajók ereszkedtek alá az égből, Aurora látta, ahogy a pusztulás szomorú gyönyörűségével omlanak alá a hidak és toronyházak és fájdalmasan művészi ívekben zuhannak alá vadászrepülők az égből, robbanások rázzák meg New York csillogó gyöngyhálózatát... Hallotta a sikolyokat, látta a leomló toronyházakból kiugró, égő embereket, látta az űrhajók tüzében felrobbanó, szirénázó mentőautókat, a Brooklyn-hídból a tengerbe zuhanó autókat...
És elrugaszkodott.
Zene: Children of the Sun
Barton nyilai akkor robbantak Thanos fölött, amikor a sötét uralkodó felé emelte jobb karját, megtorpanva, hogy védekezzen a tűzeső elől. Jennifer hatalmas, félelmetes, zöld alakjában szelte át a romokat és a teret Thanos felé és Thor hangja öblösen süvöltött, majd a kilátástalan sötétbe boruló égből harsogó villámok hullottak alá, pillanatokra üdvös, fehér-kék derengésbe borítva a világot. Thor pedig a villámokkal feltöltekezve repült Thanos felé, Aurora pedig megcélozta a lila óriást... Két kezét összetette maga előtt kéztőnél, ujjai második szárnyakként nyíltak ki, ahogy tejles tűzerejét tenyereibe koncentrálta. A heves plazma hihetetlen, gyönyörű eksztázisként zubogott végig a karján, a csontjain, minden szövetén, amivel az életbe kapaszkodott, míg tenyerei vörösből sárgába, majd aranyba és fehérbe váltottak...
Egyetlen, arany-fehér, hihetetlenül forró, ropogó-dübörgő plazmasugár robbant elő ujjai közül, egyenes ívben, tűszerű koncentrációban célba véve egyenesen a titán arcát pont akkor, amikor Thor ütésétől a mögötte lévő épület falába csapódott. Majd a lány lesújtott szárnyaival, felemelkedett, hátravetette fejét, karjait maga mellé emelte...
Égre emelt szemeit lassan fordította vissza Thanos felé. Az intenzív, ragyogó vörös fény továbbterjedt, mintha szemeiből, bőre alatt ereken keresztül folyt volna tovább a karmazsín tündöklés, lassan fél arcát beterítve fénylő erekkel. Öklei felfénylettek, majd fehéren ragyogtak, és alábukott húsz emelet magasságból.
Szárnyaival lefelé hajtotta magát, szűkülő csavarban keringve egyre lejjebb Thanos felé, egyre gyorsulva, míg néhány tíz lábbal a föld felett szárnyait behúzva előreszegezte, mint egy lefelé sikló ragadozó madár. Aurora maga előtt keresztbe fonta alkarjait és az erő, ami sokkal hevesebb volt, mint életében bármikor már a vibránium-szálas Bosszúálló-páncélt is vörösen hevítette át. Öklei körül lángokat vetett a több ezer fokos plazma és nem több, mint öt-tíz lábbal a talaj felett érte el végső sebességét.

Aurora minden energiáját a támadásba koncentrálva, kétszáz tíz mérföld per órás sebességgel, karjai körül diadalmasan ragyogó plazmával, alkonyat-vörösen égő szemekkel és mély, skarlátszínű szárnyain, teljes erővel repült neki Thanos mellkasának.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. 27 Ápr. 2016, 11:51
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kilátástalan ütközet

Rá kellett döbbennem az utóbbi időben arra, hogy nem igazán vagyok jó a veszteségek feldolgozásában. Pietro-t alig ismertem, ráadásul eleinte nem egy oldalon álltunk és kölcsönösen szívattuk egymást, valami mégis összetört bennem, mikor az életét adta az enyémért és a Costel nevű kisfiúért. Olyan fiatal volt, villámgyors, szemtelen és eleven, és láttam, ahogy megfáradtan, élettelenül csuklott össze. Miattam. Értem. Akkor is úgy beszéltem hozzá, mintha még élő személy volna, nem hittem el, hogy tényleg véget ért a története, és nekem közöm volt hozzá. Mindent megtettem, hogy újra köztünk, a testvérével lehessen. Aztán jött a következő csapás, ami mindent vitt. Laura, a gyerekek. Nem is beszélve a legkisebbről, aki Pietro-ról és Natasha-ról kapta a nevét. Még semmit sem látott a világból és be is fejezte a pályafutását. Szétcsúsztam. Ezt sem tudtam elfogadni. Pietro tudja a legjobban. Jobban, mint Natasha. És most Wanda. Épp mire kezdtünk megbarátkozni egymás gondolatával, és nem valami hisztis fruskaként gondoltam rá, ő pedig rám, mint valami érzéketlen alakra, aki nem engedte a fivére közelébe. Ugyanazt az ürességet éreztem most is, mint a másik Maximoff testvér halálakor. Én nem tudtam olyan könnyen túltenni magam ezen és minden figyelmemet Thanos-nak szentelni. Csak az zakatolt a fejemben, hogy nem tudtam megmenteni őt, pedig annyira akartam, és nem ilyen sorsot érdemelt. Úgy éreztem, hogy csalódást okoztam Pietro-nak, nem tudtam megvédeni a húgát, és míg őt visszahozattam a halálból, Wanda most még sincs köztünk. Annyira szerettem volna felkapni és kirohanni vele a világból, hogy a TAHITI program őt is megmenthesse a végleges megsemmisüléstől, de magam sem tudtam eldönteni, hogy ez helyes, ésszerű lenne-e. Fury pedig ott akarta hagyni azon az istenverte helyen, hogy meghaljon, így aligha trombitálná össze az orvosi stábját, hogy babráljanak a lánnyal. Élve megnyúzna, ha ezzel a kéréssel fordulnék hozzá. Bánt ez a tehetetlenség...
De most Bosszúálló vagyok, és az a dolgom, hogy harcoljak, és mentsem, ami még menthető. Laura sosem hitt igazán abban, hogy nekem ebben a csapatban van a helyem. Ők annyival jobbak, elérhetetlenebbek voltak nálam. Thor, a félisten. Stark, a milliárdos zseni, a Vasember. Amerika kapitány, egy igazi ikon, egy nemzet jelképe. Banner, a tudós, a Hulk. És ott voltunk mi. Natasha meg én. Mindig tudtam, hogy kilógok a sorból, de próbáltam nem törődni ezzel. Bár mindig azt mondtam magamnak, hogy Laura csak azért mondja ezt, hogy ne kockáztassam az életemet. Pedig nekem a munkám volt mindig a mindenem. Az akkor is megvolt, amikor azon kívül semmi más. De ezt már sosem tudom meg....
Aztán az új lány, Elise 'Aurora' Heart hangja térített magamhoz, ahogy képes volt a hatalmas titánnak könnyedén beszólni és szarkupacnak nevezte. Ez akarva akaratlan mosolyt csalt az arcomra. Úgy oltogatta azt a férget, hogy öröm volt ennek a részese lenni. Részt akartam venni benne, így a robbanó nyilaimmal támogattam a csapatot, hogy elterelhessük Thanos figyelmét. A terv sikeresnek tűnt, hisz a többiek is akcióba lendülhettek. Aurora nem volt rest, Jennifer, Thor, Pietro, mindenki beszállt a küzdelembe. Én megtettem mindent, ami Legolas-tól telik egy ilyen akcióban, és majdhogynem tátott szájjal figyeltem, hogy mikre képesek ezek a kiszuperált hősök. Mutánsok, asgardiak... hová kerültem!?

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. 27 Ápr. 2016, 12:37
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Kilátástalan ütközet


A hő, a törmelékek, a társak fröcsögése a szörny felé. Mindez eljut hozzám, ahogy tekintetemmel a helyzetüket is felmérem. Elise az égen, mi a földön. Meg kell akadályoznunk, hogy Thanos kijusson innen - bármi áron.
Jegyzem Tony tervét, miszerint páncélt cserél és kíséri az útjukat a többieknek, én pedig szívből remélem, hogy Víziónak sikerül regenerálódnia, Wanda pedig... Egyelőre homályos, bár sejtem, mi Bruce terve. Stark elszáll, mi pedig szemtanúi lehetünk, ahogy az égi istennő még több energiáját felhasználva hatalmas erejű tűznyalábot küld a lila alakra. Elvakít egy pillanatra, ám amikor Thanos meginog, már tudom, mit kell tennem, hogy segítsem a harcot.
- Ezt imádni fogjátok! - Elvigyorodom a földön lévő Bosszúállók felé és újfent összecsapom a tenyereim ahogy előre lépek, majd egy kiáltás tódul ki torkomból s ujjaim ökölbe szorulva sújtanak le minden erőmmel az irodaház padlózatába - és az recsegve, ropogva indít hasadékot az ellenség felé.
Egy újabb földbe mért csapással még egy repedéssorozatot indítok útjára, hogy biztosan megnyíljon a föld, leginkább Thanos alatt, habár kivédhetetlen, hogy a pókhálóra emlékeztető hézagok gyarapodása az egész épületre hatással legyen. Rá fogom borítani ezt a kócerájt, ámbár az építmény állapotából, a finom rezonanciából ítélve lehet, hogy ténylegesen és szó szerint sor kerül valami hasonlóra...  






• •
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 29 Ápr. 2016, 13:38
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Kilátástalan ütközet


Igyekeztem összeszedni magamat, hogy meg tudjam bosszulni a testvéremet, akit elvett tőlem egy féreg. Egy nem is evilági féreg, hatalmas, majomnak kinéző külsővel. Persze Thanos hatalmas és a kesztyűjében lévő kövekkel, illetve a saját maga által birtokolt erejével hatalmas és talán reménytelen ellenfél a számunkra, mégsem adhatjuk fel a küzdelmet. Ha feladnánk, azzal hiábavalóvá tennénk Wanda áldozatát és Vízió törekvéseit is. Habár utóbbit soha nem kedveltem és nem is fogom soha, attól még értékeltem azt, amit a húgomért tett.
Ahogy a fülemet megütötte Thanos válasza, azonnal eluralkodott rajtam a düh és a keserűség, amit a húgom elvesztése okozott nekem. Engem meg tudtak menteni, talán őt is megfogják, de akkor is… mi vagyunk az ikrek. Most már nem csak a „gyors és a fura” leszünk, hanem azok az ikrek is belőlünk lettek, akik önzetlenül és gondolkodás nélkül feláldozzák magukat másokért és az egész világért is. Nem tudom, hogy miért, azt sem, hogy hogyan, csak azt tudom, hogy ez számunkra természetes. Wanda… azért halt meg, hogy minket védjen és én most azért szállok harcba, hogy ezt valóra is váltsam. Meg kell állítanunk ezt az őrült alakot, bármibe is kerüljön.
hogy a képességem szétáramlott az ereimen és az izmaim keresztül, a testemben éreztem a jól eső bizsergést. Így néhány másodperc után neki is iramodtam, hogy Thanos közelébe férkőzhessek. A képességemnek hála minden lelassult körülöttem és könnyedén kikerülhettem az utamat akadályozó törmelékeket és a társaim képességeinek hatását. Igyekeztem több ponton is megsebezni Thanos testét, de az szinte olyan volt, mintha át sem lehetne törni rajta.
Végül aztán Clint mellé értem vissza és hatalmas lélegzetvételekkel próbáltam meg rendezni a tüdőmet szorító érzést. Kevés vagyok ide…
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 01 Május 2016, 11:19
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




18. FELVONÁS -

KILÁTÁSTALAN

ÜTKÖZET



Midgard hősei. Sosem hittem volna hogy ezt mondom, de büszke vagyok arra hogy ezek a Midgardiak a barátaim, és egyben harcostársaim. Ilyen akaraterővel, és állóképességgel csak kevesen bírnak. Ők igen. Ráadásul felvették a harcot Thanos ellen, mintha nem is lenne vesztenivalójuk. Kevés ilyen harcost tudhat maga mögött a kilenc birodalom. Sajnos az Asgardi harcosaim nincsenek itt hogy segítséget nyújtsanak, de bízom benne hogy elegen leszünk ebben a harcban, és mindenki kiveszi a részét a harcból. Heimdall nem küldte le Sif-et kérésemre, de meglehet, hogy atyám tiltotta meg Sif-nek hogy elhagyja Asgardot. Az Asgardiak kemény szabályokhoz vannak kötve ami a harcot illeti. Amit jó magam rendszeresen megszegtem. De elmondhatom hogy most Thanos elleni harcban egy szabályt képviselünk ; Thanost el kell pusztítani! Miközben Aurora és Barton a nyilaival elterelte Thanos figyelmét, az energiától kicsapongó Mjölnirrel lesújtottam Thanos-ra amitől a szembelévő épület fala díszeként szolgált.
- Még nincs vége! - Szóltam a többiekhez figyelmeztetésként. Majd Aurora egyszer s csak megindult lefelé teljes erőből, hogy megtámadja Thanost. Aurora szavai, és tenni akarását nem lehetett megkérdőjelezni, így tudtam hogy Thanos most fog csak igazán legyengülni... Látván hogy Barton és Pietro hátul maradtak, odarepültem hozzájuk. - Aurora most fogja igazán legyengíteni Thanost! Barton, Pietro... Adjátok meg ennek a féregnek azt ami jár neki! - Néztem rájuk, majd a Mjölnirt meglendítve megindultam Thanos felé, de a levegőből láttam hogy Jennifer lesújt az épületre, amitől elkezd berepedezni az egész.
- Remek ötlet! -
Kiálltom Jennifer-nek és én is lesújtok amitől gyorsabbá tesszük a beomlás folyamatát. Jennifer mellett állva felnevetek. - Nem romboltunk eleget így is? - Kérdem nevetve tőle, majd az égbe emelve a pörölyt ismét energiával kezdem feltölteni hogy lecsaphassak rá én is az utolsó pillanatokban még...



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 01 Május 2016, 20:08
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Kilátástalan Ütközet


A fülemben beszélő Nebula vonja magára a figyelmem és meg sem hallom, amit a hangya szaval odébb. Tekintetem Pietrora engedem és nem eresztem sötét mosolyommal a fiút. Thor megakaszt ebben, és hátammal felhasítom a betonfalat. Vélhetően hatalmas puffanással érkezem a betontörmelék alá. Elterülve pillantok föl, és sejtelmes mosolyom hagyom hátra. Apránként tenyereimre, alkarjaimra támaszkodva egyenesedem föl. Érces kacagás tör fel belőlem. Nem számítok rá, hogy a repülő ostobaság csapást mér rám, így kienged az egyensúlyom. Meg sem érzem mellkasomon az ütését, inkább a váratlansága vonja magára a figyelmemet. Ahogy hátra lépek a sárga feje fölött látom, ahogy a zöld nő ugrik és hallom szavát. Nyilak repülnek és robbannak közvetlen mellettem és rajtam. És megérkezik Pietro. Suhan, szárnyal. Az ütései erősek! Igen, a fiú nagyon erős! Bosszúszomjasan csap rám és megpróbálja megrepeszteni a megrepeszthetetlent. Nem több, csupán egy pillanat töredéke ez. Thor üvöltését zengi a föld. És a villámok végig futnak fejem fölött, hogy a behemót épület nyakamba borulva sodorjon maga alá és temessen el véglegesen. Erőtlenül adózom ennek a momentumnak és hagyom, had vigyen magával az ár. Nincs olyan részem, mi a felszínre nézne. És hallom, ahogy légióm üvölteni kezd fejem fölött. A sötétség körbevesz, én mégis féltérdre ereszkedve pihenek meg. A kesztyűbe ékelt gyémántok vibrálnak, és utolsó fénysugárként adnak melegséget nekem.
notes:  bábjáték az egész világod  


• •
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 02 Május 2016, 23:13
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




•  Thanos a ráhullott törmeléket félkarral ledobja magáról, és kimagaslik a romok alól. Elköphet egy frappáns mondatot, ahogy kesztyűs kezével felemeli a vele együtt eltemett Aurorát, majd egy erőteljes mozdulattal elhajítja őt. Kikecmeregve a törmelékből maga elé tarthatja a kesztyűt és a két kő gigászi erejét felhasználva egy vörös-lila energiateret hozhat létre maga köré, aminek az eleresztésével az őt körülvevő hősök mindegyikét eltarolja, és a távolba belecsaphatja őket az épületek leomló falaiba. Ezt követően megemelheti a karját, és a föntről jövő szörnysereget egyszerre utasíthatja hőseink ellen.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: Thanos kezd.
- A felvonás résztvevői: Thanos, Aurora, Jennifer Walters, Pietro Maximoff, Clint Barton, Thor
- Becsatlakozhat: -

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. 05 Május 2016, 13:27
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Kilátástalan Ütközet


Meredt figyelemmel szívom magamba a képet. A mozdulatlan test. Az áthatolhatatlan, gyengíthetetlen test minek mellső pajzsa felrepedt.  Igen, megrepedt. Ábrázatom torz. Érzem, ahogy meghűlve nézek végig magamon. Próbáltam kiszelektálni a jelentéktelen harcosokat, és most úgy gondolom tévedtem. A nő ökle felrepesztette a mellkasom vértjét. A szőke démon képes volt a lehetetlenre és sebet ejtett a felszínemen. A beton keményen idomul széles vállaimra, miközben görnyedten tartva fejem még mindig elcsodáltan pillantok végig a keletkezett hasadékon. A két kő fénye beragyogja és körvonalazza azt a vékony vonalat, amit ő okozott nekem. Hogy nem vettem észre? Pontosan előttem moccan meg a törmelék. Őt is maga alá temette ez a rusnya épület. Hát ilyen kegyetlen a sors?
- Nem figyeltem rád eléggé. - zihálom bariton hangon, majd előre hajolva nyúlok torkáért, hogy arra feszülve jobbommal magamhoz ránthassam. Nincs idő várni rá, hogy a csoda megtörténjen. Bal vállamra feszítek és kesztyűs tenyerem rátapasztok alulról a vastag falra, mi rám omlott. Talán méterek zúdultak ránk. Hát kitörök! Vontatottan indulok meg felfelé, és mikor kellően könnyebbül a nehezék fejem fölött, egy röpke mozdulattal hajítom le a hátamról azt és bukom fel a felszínre, a nővel a jobb kezemben.
- Ez minden? - érdeklődöm állam szegve, majd egy sejtelmes mosollyal pillantok végig a hős csapatomon. Tekintetem keresztül fut rajtuk, majd a szőke démonnőn állapodik meg.  - Elismerésem. - majd jól kivehetően irányítom tekintetem a mellkasomat ért elsötétült területre, remélve, hogy látja, mit tett velem az előbbi csapása. Talán, ha a fejemet vette volna célba… Rándítok karommal rajta, majd elhajítom messzire egy erőteljes dobással. A mozdulatsor végén fennakadva fordítom négy harcosom felé tekintetem. Látom, hogy útjukat állta pár olcsó, mitugrász harcos.
- Most azt hiszem én jövök. - pillantok lassan az előttem álló csoportra, majd bal karom tenyérrel felfelé magam elé tartva nézem őket továbbra is. Mit gondoltak, olyan gyönge vagyok, mint Loki? Tán Ultronnal néztek egy szintűnek? Ki menti meg őket tőlem? Nem maradt más. Elpusztítottam őket. A saját világuk fogja kitaszítani mindegyiküket.
Széttárom ujjaim megfeszülten, majd egy erőteljes hullámot generálok a forrásból. A két kő valósággal izzani kezd. Légörvényszerű burokban állok, miközben lila-vörös villámfonalak szelik keresztül azt. Izzik körülöttem minden. És ekkor lendítek a hőseim felé. A hullám megindul, és végzetes nagyságúvá növi ki magát. Eltaszít mindent maga előtt. Látom, ahogy röpködnek, mint a terrai madárkák és hangos hahotázásom borítja be e féreg bolygót.
- Hol van Vízió? - szólítom a lányom, Nebulát. Már pontos információval kellene lennie a mocsok hol létéről. És ekkor hangja utat tör a fejembe. A nyomorultat még mindig védelmezi a Kapitány. - Szedd le a katonát. És hozd el nekem a fejét. - mondok csupán ennyit, majd miután a por felszáll, és lehull a törmelék, minek ideje múlt, feltartom jobb karom. Egyenesen, az égbe. Üvöltések hallatszódnak. A légióim szemei rám irányulnak. Minden kree harcos, és börtöntöltelék rám figyel.
- Pusztuljon mind. - utasítom, majd rámutatok az előttem lévőkre. Ennyi elég, hogy a hosszú férgek, mikkel találkoztak korábban Loki idején, meginduljanak lefelé és célba tűzzék őket. Az apró járművesek is mind ereszkednek. Megkezdődik hát! Én pedig elfoglalom dicső trónomat. Mert, nem bánthat már senki sem…
notes:  bábjáték az egész világod  


• •
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 07 Május 2016, 09:04
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kilátástalan ütközet

Csak csendben figyeltem az események zajlását, nem is tudtam, hogy miként avatkozhatnék be egy ilyen gigászi csatába egyszerű halandó emberként, mindenféle szuperképesség nélkül. Úgy éreztem, hogy talán tényleg kevés vagyok ehhez, hisz az újonnan beválogatott tagok is rettentő erősek, itt van rögtön Aurora, és Jennifer, akik hihetetlen erősek és tehetségesek. Épp csak nem járja át ezt a csapatot az összeszokottság érzése, az a tipikus Bosszúálló szellemiség. Eszembe jutott Rogers. Akármennyire is tenyérbemászó alaknak tartom, ennek ellenére nagyon tisztelem, és remek vezető, aki össze szokta fogni a szétesni látszó csapatunkat. Ő szokott lenni az, aki kiadja a parancsokat, hogy szerinte ki mit csináljon, mi pedig a keze alá játszunk, megcsináljuk ezeket neki. Így mindig összehangolt támadásokat szoktunk véghez vinni, hisz a Kapitány remek stratéga. Itt is valami ilyesmire lenne szükség.
-Figyi, srácok! Szerintem ez így nem fog menni... -jegyeztem aztán meg a dolgot, segélykérőn pillantva Thor és Pietro-ra, mint a jelenlévők közötti legrégebbi tagok. Főként ugye Thor, de Pietro is harcolt az oldalunkon Ultron ellen Sokovia-ban.
-Tudom, hogy fele annyira sem vagyok erős, mint ti, így nem nagyon kellene pattognom, de szerintem összehangolt támadás kellene, nem célravezető, ha mindenki megy a saját feje után, és a másik nem támogatja. Össze kell fognunk, ez a Bosszúálló lét lényege. -pillantottam a két hölgyeményre, Aurora-ra és Jennifer-re.
-Van egy tervem, és mindenkire szükség van hozzá. Nem legyőzni akarjuk Thanos-t, hisz ahhoz meglehetősen kevesen vagyunk, az elterelés a cél. Ahhoz pedig a lehető legtökéletesebb csapat vagyunk. Szóval! Pietro! Te gyors vagy. Fel kellene gyorsítanod, mint Nat ellen. A robbanó nyilaim sokkal gyorsabban találnának célba Thanos-on, ami eléggé elterelheti ahhoz a figyelmét, hogy Aurora és Thor alkossanak egy hatalmas csapást. A tűz és a villámok erejét, ha összevegyítitek, az sokat gyengíthet rajta. És itt jönne képbe Jennifer, aki utána alaposan bemoshatna ennek a patkánynak a Hulk erejével. Számítok rátok és remélem ez mindenkinek megfelel. -járattam végig a tekintetem ezen a felturbózott társaságon, ahonnét csak én lógtam ki a nagy semmivel, de ki kellett nyitnom a pofámat, és úgy éreztem, hogy megengedhetem magamnak, mint rangidős Bosszúálló.

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 07 Május 2016, 09:59
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Kilátástalan ütközet


Hiába a szuperképesség és az elszántság, ha olyasvalaki az ellenfelünk, mint Thanos. Nem azt mondom, hogy feladtam a harcot, hisz ez az opció egyáltalán nem volt szerepeltethető a listámon, de el kellett ismernem, hogy még a szupererőm ellenére is én vagyok az, aki leginkább illik Clint, szinte teljesen átlagosnak mondható mivoltához. Persze nem azt mondom, hogy nem jó tagja a csapatnak és nem hasznos, mert ez nincs így, pusztán arra tényre próbáltam meg rávilágítani azt a kevés kis agysejtemet, hogy mi ketten sokkal inkább sebezhetőek és megtörhetőek vagyunk, mint a másik három társunk, így mikor Barton végül megszólalt, kérdő pillantással meredtem rá és felegyenesedtem az előző, térdeimre támaszkodó pozíciómból, hogy kevésbé tűnjek egy rakás szerencsétlenségnek. Mert akármennyire is gondolom úgy, hogy Wanda mellett mindig én voltam a nagytestvér, a képessége messze az enyém és talán mindünké fölött állt, így simán képes lett volna megölni engem is. Tapasztaltam, nem jó móka, ha Wanda a fejedbe mászik, erről mindenkit biztosíthatok.
Érdeklődve hallgattam végig minden egyes szavát és a tervének minden mozdulatát őszinte elismeréssel szívtam magamba, hogy felfoghassam és a lehető legjobban kivitelezhessem a gyakorlatban is. Natasha ellen is bevált a kis trükkünk, így miután Clint befejezte a szónokolást, azonnal közelebb mozdultam hozzá és egy utolsó, nagy levegővételt követően az egyik kezemmel a nyakát támasztottam meg, míg a másikat a testem mellett, félig behajlítva tartottam, hogy a lehető legnagyobb lendületet tudhassam a magaménak.
-Ha ennyire szeretnéd, hogy fogdozzalak, legközelebb szólj, és ne szerezz be hozzá egy egész idegen fajt. Privátba megoldjuk és csak kettőnk között marad… –küldtem felé egy tőlem megszokott beszólást, majd miután befejeztem a felesleges pofázást, azonnal neki is lendültem, hogy a férfit felgyorsítva segíthessek a pontosabb és nagyobb erejű lövések kivitelezésében.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 07 Május 2016, 11:12
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

***
Elise Heart "Aurora" úgy merült fel a mély, vöröslő sötétségből, mintha álomból ébredne. Egy rövid időszak mintha kimaradt volna az emlékeiből, mintha valami napfényben foszladozó álomkép lett volna. Csak lángok, vörös gyűlölet és egy erőszakosan csengő, alt női hang kacagása visszhangzott a fejében... És rájött, hogy az az ő hangja volt. Félig törmelékekkel befedve, ólomsúllyal megnehezedett teste pihenőért sikított, a szikrázó, elszakadt kábelek, vasbeton romokból kiálló acélrudak, leomlott téglafalak fölé bedőlt emeletek romjai borultak, és sötét, félelmetes égbolt borult föléjük, ami csak a romok közti réseken át látszódott. Odafent, New York felett valami gigantikus háború zajlott, dübörgő hangokkal tüzeltek az épületekre az űrhajók, vadászgépek robbanásai és süvöltő, zuhanó hangjuk töltötte be az eget és hosszú, fényes csíkokban szaladtak az égre a légelhárító tüzérség lövedékei.
- Mi a...
A világ egy kicsit homályos volt és úszott Aurora előtt. Egyáltalán nem tudta, mi történt, csak közvetlenül az ébredés előtti másodpercek maradtak meg. Pietro szürkésfehér csíkként suhanó alakja, ahogy lehetetlen, emberfeletti erővel csap le a titánra újra és újra. Thor isteni jelenségként idézte meg a harsogó vihart. Jennifer, mint egy elszabaduló, dühöngő természeti erő, Hulkként tombolva osztotta a találatokat Thanosnak. Barton ügynök precíz és halálos robbanó nyilai, ahogy gyilkosan elegáns professzionalizmussal találják meg a célpontot, egyik a másik után. Ő, minden erejét egy találatba összpontosítva becsapódik Thanos mellkasába, vöröslő szárnyakkal... Vörös... Micsoda? Az összeomló épület, a percnyi sötétség, az ébredés...
Odafent emberi beszédet hallott, Barton és Pietro hangját, de nem tudott vele foglalkozni. Megmozdult a romhalmaz.
És Thanos emelkedett fölé.
Döbbenetes erejű, hihetetlen hatalmú, kolosszális, sötét alakként magasodott fel. Elise nem is mozdult, csak elhűlve nézte azt az éteri akaratú férfit, aki ott rajzolódott ki a szemei előtt, az égő műanyag és fapadló, az elpattanó szikrák vetette kísérteties fényben. Egyetlen repedés futott végig a mellpáncélján, karján az arany kesztyűben tündökölve ragyogott két Végtelen Kő...
Zihált, hangja mint egy roppant gép dübörgő zuhogása hangzott, ahogy hozzá szólt és a lány csak nyitotta volna a száját, de az alak előre hajolt...
Vaskos erejű ujjak kulcsolódtak a nyaka köré és nem kapott levegőt. Tehetetlenül próbálta a durva, nagy lila kezet lehámozni a torkáról, csak sziszegő, hörgő hangok jöttek ki a száján, miközben a titán úgy emelte fel, mint egy rongybábut és lehajította magáról a leomlott épület darabjait. A világ fakó, szürke fénye elvakította egy pillanatra, ahogy kimagaslottak a romok közül. A férfi ránézett, majd le saját magára és mondott valamit, delejes, mély bariton hangján, de Elise nem hallotta, nem értett semmit... A tüdeje sikítva követelte a levegőt, szeme előtt pedig foltokban sötétült el a világ, ahogy küzdeni próbált...
A világ megfordult és nagy sebességgel mozogni kezdett. Thanos elhajította. Elise torkában egy gombóc nyomakodott fel, ahogy ijesztő módon forgott vele a mindenség és kibillenve zuhant. Szárnyai ropogva előugrottak, újra megszokott, arany színükben, szemei felfénylettek sárga ragyogásban és szárnyait széttárva fékezte az esést, majd előreszegezte őket és miközben köhögve kapkodta a levegőt, egy ívet írt le felfelé fordulva. A csatatér füstölt és lángolt és darabokra hasadt. Thanos erőszakosan parancsokat adott ki, majd felfénylettek a kövek a kesztyűjében, parázsló energiacsíkok kavarogtak körülötte... Aurora látta az érkező impulzus-hullám növekvő feszülését és jeges félelemmel bukott alá. A társai, a Bosszúállók ott álltak védtelenül a titán előtt. Thor elég erős volt, Pietro elég gyors... De Barton? Nem, nem, nem, nem.... Nem hagyhatta, hogy a pusztító energialöket elérje a férfit. Szárnyait előre tolva, gyorsuló sebességben közeledett Clinthez, miközben végül útjára indult a harsogó, vörös energiapulzus. Aurora pont az utolsó pillanatban ért Bartonhoz, karjaival átnyalábolva a férfit, bal szárnyát pajzsként borítva köré. Még egy töredék másodpercnyi ideje volt, a nem messze álló Jenniferre borítani jobb szárnyát és jobbjával védelmezően karolni át Jenn mellkasát...
Majd elérte őket a hullám.
A világ újra elsötétült a nyomasztó, delejes erejű impulzus becsapódását követő másodpercben. Aurora testével fogta fel az energiát és érezte, ahogy magával sodorja, mint egy tehetetlen bábut, érezte a becsapódást, a roppanásokat, a fájdalmat...

Ahogy körülnézett, a lány látta, hogy mélyen törmelékbe ágyazva állt meg, bezuhanva egy épületbe. Nem látta a roncsok között sem Bartont, sem Jennifert. Pókhálószerűen végighasadt Bosszúálló-páncélja felfogta az energia és a becsapódás egy részét... De Elise érezte, hogy eltörtek, elszakadtak dolgok a testében. Ahogy a hasadt téglákra támaszkodva tolta ki magát, zihálva kapkodott a levegő után. Jobb oldalába éles fájdalom hasított, tudta, hogy sok bordája eltört... És azonnal tudta, hogy a bordák kiszakították a tüdejét. A fél tüdeje összeomlott a légmelltől. Érezte, tompa, görcsös fájdalommal, hogy a veséi, a mája... Sérültek... Leszakadtak... A lány remegő kezekkel nyúlt a combján lévő rekeszhez és szinte béna ujjakkal hámozta ki belőle a morfiumot. Három kapszulát kihúzott és elhűlő ajkai közé dugva, fogával tépte le a kupakokat, majd a rövid tűvel előre egymás után combjába döfte a morfium-ampullákat, lenyomva az adagolót. Aurora megtántorodott és egy repedt falnak támaszkodva nézett körbe, csapattársait keresve. Ám alig látott a szálldosó pernye és por közepette... Ahogy megfordult, az összedőlt épületek közt egy másik ütközet képét látta kirajzolódni...
Tagjaiba pezsgő harag és rettegés költözött, mintha a hormonok gyúlékony, cseppfolyós üzemanyagként hajtanák egyik pillanatról a másikra.
- Steve - mondta Aurora és ellökte magát a faltól. Hasító fájdalom tudatta vele, hogy medencéje is megrepedt, ám összeszorította fogait és előugró, lángoló szárnyaira támaszkodva bicegett ki az épületből, majd haladt előre gyorsuló léptekben. Végül lesújtott a szárnyakkal és a levegőbe emelkedett, olyan gyorsan tartva Amerika Kapitány felé, ahogy fáradt, sérült teste csak engedte.

Szeretnék egy kis időre átmenni a "Bukott Angyal" jelenetbe a Kapitányhoz, ha nem baj
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 07 Május 2016, 23:29
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kilátástalan ütközet





- Pont ezért még egy kicsi belefér! - Thor nem nyalizott, amikor megmozgattam a talajt. Már aligha haragudhattam rá, sőt, valahogy önkéntelenül is villant egy zöld ajkas vigyor a neki szánt válasz mellé - persze ettől függetlenül szívesen behúznék neki egyet, de Thanos sokkal fontosabb az erőfitogtatás hasztalanságánál. Nincs más ellenségünk.  
Mindenki a maga módján, ám kevésbé összehangoltan igyekezett. Épp ezért káosz alakult ki ismét, s én tehetetlenül sodródtam a láncolat gyorsasága után. Elise nevét zengtem összeszorult szívvel, de hiába léptem előre, a lány teste annak ellenére, hogy nem az, egyszerű babaként fityegett Thanos markában. És eldobta őt. És ez volt az utolsó csepp a pohárban. Lelki szemeim előtt láttam, hogy ízekre szedem és letépem a fejét, a valóság viszont az volt, hogy finoman szólva is kurva nagy szarban voltunk. Bocsánat, de próbáljátok csak ki...

És ami azt illeti, szarban vagyunk most is. Arra emlékszem, hogy Clint Barton emlékeztet rá, kik vagyunk. És ad egy irányt, amit én soha a büdös életben nem tennék, hiszen nem érzek jogot rá. Ő viszont... Hallgatok rá. Hallgatnék, ha nem jönne el értem a halál szele Thanos kövei által. A hullám tovasodor mindent, ami az útjába akad. Nem számít, hogy törmelék vagy test, minden anyagra hatással van. Még látom, hogy Elise Bartont védi, és félig engem is próbál, de átfut az agyamon, hogy Thor képes megbirkózni egy keményebb csapódással, de Pietro...
Ha távolságomban van, igyekszem elérni, hogy védhessem, ahogy tudom. Ennek ellenére is fájni fog neki, ha mondjuk túlzottan megszorítom, de amennyire erőmből telik és valóban elérem, inkább én csapódjak Hulk alakommal és fogjam fel amit lehet.
És megtörténik.
Piheként kapja fel a lendület a testem és háttal ütközve tehetetlenségnek hódolok. Felkiáltok, de a szemem, a szám porral megy tele, a következő másodpercben pedig maga alá temet a rengeteg vaskosan omló törmelék.
Azt hiszem annyi csontom eltörne emberként, hogy nehezen élném túl. Így viszont a fájdalom ellenére nemcsak élek, hanem mozdulni is tudok annyira, hogy hosszú, kínokkal telt másodpercek, percek múlva öklömmel felfelé utat törjek. Ha van a karjaimban valaki, megpróbálok finoman bánni vele. Ha nincs? Imbolygást leküzdve kecmergek talpra, hogy megmutassam, több kell ahhoz, hogy megállítsanak. Alig látok valamit, azt sem tudom lényegében, hol a pokolban vagyok, de a robajok fentről, az erőteljes és közeledő zajok még azt sem hagyják, hogy felkutassam a társaim. És azt is tudom, miért.
Egyenesen szembe száguld velem az egyik. Olyan hosszú, hogy nem látom a végét, csak sebesen a légből betörve kúszik a levegőben, ocsmány egy gerinces szörny, mellette több tucat más... És ez a szörny elsodor. Akkorát nyekkenek, ahogy az orrával felkap és maga előtt átgázol velem számtalan betonlapon, hogy a végére csillagokat látok a fájdalomtól. Elsodor a többiektől, akik ki tudja, hogy élnek e még... Nem... Nem hagyhatom... És ami a legszomorúbb, hogy hiába fékezem meg a szörnyet egy pillanatra, mikor látom Elise szárnyait az égen valami elpattan bennem. Hova a picsába.... A kurva életbe Elise! Stark sem jött még vissza, és vesztünk még egyet. Pazar. Ez adja a második végső löketet pár percen belül, hogy elboruljon az agyam. Dühösen kiáltok fel és csapok bele  a félelmetes dögbe ott, ahol éppen érem - és ez az, ami már igazán hatást gyakorol rá. Felvisz a magasba, pusztít és csontom törné, életem venné, ha tudná. De én zúzom, rázom és szaggatom dühöm minden erejével. Saját üvöltésem rázza a tüdőm, ahogy szabadjára engedem, úgy, mint ezelőtt soha.
Elönt bennünket az ár. Az ellenség árja. Csak ezt visszhangozzák a gondolataim. De ha a világ torz, hát én is az leszek...




- Decibel up! Keep rollin -
• •
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 09 Május 2016, 17:00
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




18. FELVONÁS -

KILÁTÁSTALAN

ÜTKÖZET



A Bosszúállók több felé osztódtak. Volt aki a Maximoff lányt vitte újjáéleszteni, s volt aki itt maradt Thanos-t megtorolni. Noha nekem csak részben egyeznek érdekeim a gyorslábúval, mégis az a cél hogy ezt a férget elpusztítsuk. Bartont jó ideje társamnak tudhatom, így minden szavára figyelek, még ha csak egy halandó. Amikor jó magam is az voltam, ő nem állt utamba hogy visszaszerezzem a Mjölnirt, így barátnak, és társamnak is betudhatom. Tettei cáfolják gyengeségét, és ahogy Romanoff, úgy Barton is eme bolygó büszkesége. - Ez bevállhat! - Teszem hozzá támogató hangon. Megindulva segítettem Jennifer-nek betemetni Thanost azzal, hogy az épületre lesújtunk. Szemlátomást élvezte a helyzetet, ahogy jó magam is. Noha elmémet megzavarva ellene harcoltam, és mondtam is neki olyan dolgokat amiket nem szándékoztam, azért ha ennek az egésznek vége, azon leszek hogy megtudjon nekem bocsájtani. Ahogy Aurora is. Azon kaptuk a tekintetünket, hogy Thanos kijön a törmelékek alól. Kezében az én Húgommal ; Aurorával... Már épp akartam megindulni, amikor a lila titán szorításából elhajítja. Nem tudtam mit csinálni.. Messze voltam, de Aurora egyszer s csak kieresztette szárnyait, és megmutatta hogy ő igenis Asgardi... Thanosra pillantva meglátom hogy rajta van a kesztyű. - Ne! - Ordítok fel, majd körülnézve a többiekre látom hogy megtörténik. Felénk irányította a két kő erejének egyvelegét. A Mjölnirt beszorítva elém tartva meggátolja hogy engem elérjen a csapás, de a többiek segítségére Aurora, és Jennifer siet. - Ennek még nincs vége! - Szólok a többieknek hogy készüljenek fel a további támadások érdekében. Majd megpillantom ahogy Thanos szól a mocskos Kree-knek, és elődrukkolt azzal amivel Loki. - Na ezt már nem! - Kiálltok fel és megpörgetve a pörölyt felszállok és elkezdem a levegőből villámok sokaságával írtani az ellent. Felszállva a hosszú lény fejére belevágtam a pörölyt, ami szétválasztotta a fejét, és zuhant is le. - Jennifer, a rombolás folytatódik! - Mondtam a rádión keresztül felnevetve. Láttam hogy ő is pusztítja a lényeket, így átszálltam hozzá a Mjölnir feltöltött energiájával, és lesújtottam a nagy dög fejére.



Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 09 Május 2016, 21:15
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




• Az alábbi hozzászólásában Vízió kezdeményezett egy támadást Thanos ellen: ITT

• Víziónak sikerül megragadnia Thanost, és a nyakát átölelve megindulhat vele a levegőbe, hogy odafenn vívja meg vele a csatáját. Vízió felhasználva a követ és a képességét, egy ideig hatékonyan támadhatja Thanost. A Titán megpróbálhat védekezni. Jennifer, Pietro, Clint és Thor a rájuk küldött ellenséges csapatokat próbálhatják hárítani.
Nem messze tőlük egy anyahajó a Nova hadtest pilótáinak köszönhetően lezuhan, eltarolva több toronyházat, emiatt vastag porfelhő ül a helyszínre, erősen akadályozva a látási viszonyokat.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Thanos, Jennifer Walters, Pietro Maximoff, Clint Barton, Thor, Vízió
- Becsatlakozhat: -

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!

» Átirányított karakter: Aurora ITT folytatja a játékot.


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. 11 Május 2016, 14:22
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Kilátástalan Ütközet


Sajnos még nekem sincs akkora befolyásom a saját elmém felett, hogy kitörölhessem csupán csak egy percre is a lány utolsó mosolyát, vagy a kérését, hogy vigyázzak a testvérére. Vannak dolgok, amik egyszerűen csak behatolnak, eltipornak, gyökeret vernek, és elmozdíthatatlanok lesznek. Talán idővel majd elfelejtek a skarlát fényeit adó tizenhétféle árnyalatból hármat-négyet, de fájdalmasan kegyetlen bizonyossággal tudom megállapítani, hogy soha sem fogom tudni tökéletesen elfelejteni Wandát. A közöny és fölényesség nem tart tovább Thanos bukásánál. És miután nem lesz más, csak a gyász, akkor majd elbukom.

Thanos. ~
Teljes erőbedobással hasítom át az eget. Az egyetlen mantra, ami megül a fejemben, Pietro neve, és az ígéretem. Megfeszülnek izmaim, és ahogy a karcolók között manőverezem a jobb oldalamra eső ablaksoron keresztül látom, hogy sikeresen visszanövesztem aranyló köpenyem végét, mellyel bekötöztem Natasha ügynök sérüléseit. Nem foglalkozom ezzel sokáig. X-et formálok alkarjaimmal mellkasom előtt, majd homlokommal előre törve, kissé döntve szögemen csapódom bele oldalról Thanosba. Ezzel a tompa ütéssel kimozdítom egyensúlyából és a pillanatot megfagyasztva fordítom körbe fejem, hogy láthassam a fiút. A porfelhő, a hulló törmelék miatt nehezen veszem ki az alakokat. És időhiányában nem tudom tovább a figyelmem neki szentelni. Némán bízom benne, hogy még életben van és ezúttal nem késtem el. Thanos köveinek fényei hullámoznak körülötte, miközben az aranyfény engem vesz oltalmába. Így lebegek mellette. Így nézek szembe a mocsokkal. És így határozom el, hogy végzek vele! Előre dőlve hajlítom be térdeim, hogy fejéhez férjek. Ha értem nyúl, ha kesztyűjével ütne, lebomlok azokon a pontjaimon. A háta mögé simulok hatékonyan. Ekkor feje mellett pillantom meg a távolban Pietrot. A szám egy percre eltátom, de többet nem adhatok. Jobb karommal átnyúlok a Titán nyaka előtt és magamhoz szorítom. Történjék bármi, nem hagyom itt. Mikor sikerül átölelnem, a talpammal eltolom magamtól az alattunk felvert betont és így vonszolom magammal föl. Föl. Oda, ahová nem követhet Pietro. Ahol nem eshet baja több embernek általa. Szemem sarkából látom Miss Jennifert. Segítenék, de nem tehetem. Balommal ráfeszítek kesztyűs karjára Thanosnak, miközben húzom-vonom-rántom-cibálom magammal. Nem érzem a félelmet. Azt kiölte belőlem, mikor ledöfte őt.
- Nem kellett volna bántanod a lányt. Nem érdemelte meg... - sziszegem ahogy a karcolók lassan omlanak alánk. Gyorsítok. Gyorsítok, amennyire csak tudok. A fejünk körüli légáramlat meghajlik körülöttünk és meteor szerűen repülünk fölfelé. Nem állok le. Nem lassítok. Nem tehetem. Ahogy az épületek már elbúcsúznak tőlünk és nem bánthat már más, eleresztem őt. Belehasítok öklömmel mellkasába, és ha ettől nem mozdul, akkor ujjaimmal belenyúlok a torkába, így hajítom el. Rögvest utána lendülök és a talpammal rúgok rajta következőt. Ha a kövekkel próbálja egyensúlyozni a támadásaimat, a fejemet használom, és a bomlásom. Az aranyló fény védelme alá vesz minden vörös és lila hullámtól.
- És eszedbe se jusson Pietro. - ahogy ezt dühösen elszavalom újból neki lendülök a mocsoknak és átnyúlva rajta hátánál fogva ragadom meg és lefelé indulok vele, beletaszítva őt egy karcolóba. Ott sem állok le. Végig szántom arcával az üveges felületet, majd kihúzva onnan újból fölfelé indulok vele a magasba. - Talán még nem sejted, de már vesztettél. - ismét elhajítom, és ezúttal a kő erejével próbálom meg beletaszítani egy kimagasló torony oldalába. Amibe, ha sikerül belelőnöm, lyukat rajzol rá. Nem eresztem el. Újra utána indulok megkerülve a lukas tetőteret és megragadom őt hátulról. - Elvetted a gyengeségünket... - suttogom a fülébe, majd megállok vele a levegőben. A köveink talán csatároznak, és talán a sárga a fejemben megreped. A homlokom minden bizonnyal látványosan eltorzul a fájdalomtól. És ekkor indulok meg vele lefelé. Le a földbe. Ujjaimmal belefeszülök a testébe, és valamivel magam mögött húzom függőlegesben tartva. Fejjel lefelé. Érzem, hogy a homlokomat felszántja egy mély csík. Mintha a kő kiakarna bukni a helyéről, de nem törődhetek ezzel. Thanos védekezését hárítom a lebomlásommal. Számára érinthetetlen vagyok. Harcosait pedig kikerülve manőverezek. Egészen addig, míg a beton vészesen nem közeleg. Ott elengedem, és így formálok krátert Thanos testéből. Lehetséges, hogy ezzel nem érek el semmit. Lehet, hogy nem sebzem meg túlságosan. De mostanra tudja, hogy én nem adom fel.
Egy darabig lassan ereszkedem lefelé a kráter szélére. Ahogy talpaim érik a földet úgy nézek le rá, legyen bármilyen állapotban most. - És most? Az idők végezetéig harcolni akarsz velem? ...Vagy feladod? - kérdőn döntöm oldalra fejem, majd az érkező porhullám felé kapom a figyelmemet. A nagy méretű hajó bukása miatt történik ez. A rám támadó harcosokra nem pazarolok túl sok időt. Thanosra koncentrálok, ahogy ott áll(?) a kráterben. Várom türelmesen, hogy döntsön. A tekintetemben nincsen más, csak elszántság. Ekkor eszembe jut a nap, mikor Wandának elmondtam, hogy nem tudom mi a maximum, amit ki tudok hozni magamból. Emiatt elmosolyodva nézek a mocsokra előttem. Most megtudjuk Wandám!
MOST| Remélem, hogy nem írtam butaságot.  zavarba jöttem  


• •
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 13 Május 2016, 11:34
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Kilátástalan ütközet


Én komolyan igyekeztem eleget tenni Clint kérésének és közelebb is mozdultam hozzá, hogy a fejét megtámasztva adhassak neki akkora lendületet, amekkorát csak a képességem engedhet. Igyekeztem volna kihozni magamból a maximumot, de Thanos megelőzött minket és a kövek segítségével mért ránk olyan csapást, amit aligha élhetnék túl egymagam. Láttam, ahogy Elise Barton-t védte és részben Jennifer-t is, én pedig biztos voltam benne, hogy megint ott leszek, mint az Ultron elleni csata után. Az örök semmiben és nyugalomban.
A szemeimet behunyva igyekeztem valami egészen másra gondolni. Sajnos én ezt a harcot már ott feladtam, amikor láttam Wanda élettelen testét a földre zuhanni, majd eltűnni Hulk által. Biztos voltam benne, hogy bármi is a tervük már nem kaphatom vissza a testvéremet, így ebben a pillanatban is csak rá akartam gondolni és arra, hogyha ennek vége, talán együtt lehetünk. Persze ez hiú ábránd, hisz a halál nem ilyen. Ha valakiért eljön, akkor a Halál nem lesz kegyes. A semmi a jutalma a halottaknak, nem más. Sötétség, de… nyugalom is.
Ahogy a zaj nagyjából elült, lassan nyitottam ki a szememet, amibe aztán hirtelen hasított bele a fény. Még láttam, ahogy Jennifer kikászálódik mellőlem, az öklével utat törve a felszín felé, így már biztos lehettem benne, hogy neki köszönhetem azt, hogy még élek.
Lassú, vontatott mozdulatokkal igyekeztem kijutni a törmelékek alól, de az egyik lábamra alig tudtam rálépni, így miután kiértem a felszínre, szinte azonnal megrogytak alattam a lábaim és nem is kellett volna sok hozzá, hogy a földdel közelebbi ismeretséget kössek egy ölelésig, de ezt nem igazán akartam. Biztosan megsérült. Bár talán tört el, így a nagyobb megerőltetéstől nem fogom még ezt is…
Csak eltátott szájjal figyeltem a felettünk kígyózó ellenséget és egy ideig nem is tudtam mit kezdeni magammal, csupán a többiek után kutattam és csak figyeltem, ahogy az egyik társunkat elsodorja valami… hatalmas és egyáltalán nem evilági lény. És a szemem sarkából még látom, ahogy Elise a szárnyait bontva indul meg abba az irányba, ahová Stark is tartott nemrég. Egy cifra káromkodást intéztem az egyre távolodó lány irányába, szorítottam össze a fogamat és indultam meg az ellenség felé, hogy minél többel végezhessek. Nem akartam foglalkozni sem fájdalommal, sem semmi mással. Nem hagyhatok cserben senkit.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

18. felvonás - Kilátástalan ütközet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» 6. felvonás - Kegyetlen bábjáték 2.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 4. Kör-