Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tél nyertesei


A tél férfi karaktere

Steve Rogers
A tél nõi karaktere

Wanda Maximoff
A tél párosa

T'Challa & Jakira
A tél canon karaktere

T'Challa
A tél kedvenc karaktere

Steve Rogers
A tél saját karaktere

Avery Jones & Pria
A tél elõtörténete

T'Challa & Jakira
A tél játéka

A halloween-i kiskaland

Share|
17. felvonás - Bukott angyal


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: 17. felvonás - Bukott angyal Vas. 17 Ápr. 2016, 15:42

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




A Xandar bolygón hőseink hosszú küzdelem után elbuktak az ismeretlennel szemben. Nem voltak felkészülve az új ellenség birtokában lévő mérhetetlen hatalomra.
A Földre menekülő és az ott élő hősöket a Wanda fejében motoszkáló Thanos sikeresen összeugrasztotta a lány képességeit felhasználva. A súlyos következményeket, melyek során rengeteg ártatlan polgár esett áldozatul, a helyi média rögzítette. A nép egyöntetűen felbolydult korábbi példaképeikkel szemben, s a kormánytól a veszélyes hősök ellen fellépést követeltek.
Az összecsapásokat követően a manipulált hőseink visszanyerték józanságukat, de nem volt idejük feldolgozni a történteket, ugyanis Thanos a Földre érkezett, hogy személyesen vessen véget Wanda életének. Az összeverbuválódott csapat felfigyelt Vízió kétségbeesett segélykérésére, s fényének irányába siettek. A helyszínen súlyos tragédiának lehettek szemtanúi, amikor Vízió átszúrt, s meggyötört testének látványa fogadta őket. Thanos nézett szembe a mentőcsapattal, kiknek szemük láttára végzett Wandával.


• Ám ahogy várható volt, Thanos nem egyedül érkezett. A hajón hagyta négy legerősebb kree harcosát, kiket a valóság végtelen gyémántjának erejével vértezett fel. E négy harcos Wanda halálát követően előbújik az árnyékból, hogy Thanos védelmére keljenek. E harcosok szinte elpusztíthatatlanok, erejük pedig korlátlan.

• New York felett az ég teljesen elsötétedik, ahogy Thanos seregei hirtelen a Föld légkörébe ereszkednek. Chitauri szövetségeseit Nero vezeti, kik hatalmas anyahajókkal és kisgéppekkel érkeznek, míg Nebula a kree légierők élén több gigászi méretű hadihajót vezet a Föld ellen. Az anyahajók megnyílnak, és egy-egy tekergőző gépszörny lendül neki New York pusztításának.

• A város és világunk kilátástalan helyzetben van. Nem segít a hősökön, hogy a kormány minden mozgósítható erejét ellenük is felvonultatja. A vezetőink abban a tévhitben élnek, hogy a legutóbbi New York-i incidens és a mostani katasztrófa helyzet is mind Földünk védelmezőinek a műve, így hajtóvadászat indul ellenük. Nebula megnehezítve hőseink helyzetét, minden Manhattenbe vezető hidat megsemmisít hajójával, így a menekülés és a bejutás is nehézkessé válik.

• Az Őrzők és a még mozgósítható xandari űrpilóták az érkező ellenséges hajók mögött bukkannak fel, hogy segíthessék a végveszélyben lévő Terra lakóit. A xandari harc tehát bolygónkon folytatódik.

***

Szituáció: Steve felmérve a helyzet súlyosságát, jobbnak látja, ha Víziót kiszabadítja a csövek fogságából, és Thanos elől messzebbre viszi, hogy később újult erővel térhessen vissza a harcba. Eközben társaik elterelik a Titán figyelmét. Natasha Romanoff csatlakozik Steve oldalára, és az autóhoz viszik a gyengélkedőt, amellyel jöttek. A menekülés során útjukat állja a katonság egyik szárazföldi légiója.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: Steve Rogers kezd.
- A felvonás résztvevői: Vízió, Natasha Romanoff, Steve Rogers
- Becsatlakozhat:

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!




A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 28 Ápr. 2016, 20:16-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Hétf. 18 Ápr. 2016, 12:53

Bukott Angyal

Az utolsó óra


Mozdulatlanná teremt a pillanat, ahogy Wanda végleg lehunyja szemeit. Nézem a mellette térdelő fivérét, akit csakhamar pirosra fest a vére. Látom, hogy Aurora kitör a sokk okozta béklyó alól, és ereje teljességével képes szembenézni Thanossal. Látom, hogy Clint az, aki a fiú oldalára áll. És bár pontosan tudom, hogy nem illik ide, Buckyt juttatja eszembe a kép, amit felfest a pillanat, arra a bizonyos vászonra. A testvéremként szerettem őt, együtt nőttünk fel, nem hagytuk egymást cserben soha. De jól tudom, hogy nem én vagyok az, akinek most beszélnie kell vele, ahogy az sem, akinek Thanos ellen kell vonulnia. Nem vagyok bolond. A haragom elevenen áramlik szét vénáimban, de ennek ellenére fontosabb dolgom akad most, mint a bosszúszomjam csillapítása. Egy társunk élete ugyanis még komoly veszélyben van! Ha őt megmenthetem, már nem volt hiába az ittlétem...

Hallom, hogy Jennifer arra kér engedjem Banner után -menjen ő akárhová is-, de hacsak nem hallgat Stark, és Natasha szavaira, akkor elkapom felkarját finoman közelebb vonva magamhoz a nőt ezáltal.
- Rád itt van szükség! - bocsánatkérően pillantok rá, oly halkan szólítva őt, hogy azok kik' szavaimat kétségbe vonták az imént, meg sem hallhatják. Szomorú ábrázattal húzódom el végül a nő mellől, ahogy tekintetem Aurora, és Thor felé irányul. Igazítok a karomra erősített pajzson, majd a hirtelen megingó föld, és Hulk eltűnése Wandával csak felgyorsítják az eseményeket.
- Nat, az autót! - pillantok rá a nőre egy kérlelő ábrázattal a képemen, közben Vízió irányába biccentve, ezzel jelezve, hogy oda kéne hoznia. Ha jön, ha nem, én megindulok Vízió irányába. Rohanvást igyekszem a közelébe kerülni, nem törődve Thanossal, vagy annak reakciójával a többiek ellentámadásaira. Futás közben látom, ahogy az égből megannyi sötét hajó emelkedik alá, és kezdem úgy érezni, hogy a legkönnyebb dolgunk Wandát hazahozni volt...
- Vízió! Kiszedlek innen!! - magyarázom sietősen, ahogy megérkezem összetört teste elé. Megragadom az elhajlított csöveket, és kiegyenesítem azokat, mielőtt bármi máshoz is hozzá nyúlnék. - Ez egy kicsit fájni fog! - pontosan az oldalára állok meg, szembe fordulva vele - Oké... - suttogom, majd egy bizarr, erőszakos mozdulattal húzom ki hátából az egyiket, és ha látom, hogy jól van, csak akkor rántom ki mellkasából a másikat is - Oké, oké, oké... - legyen akármilyen szuper erős, most ha engedi, ha nem, alá kapok, hogy a teljes súlyát megtámaszthassa rajtam. Karját átívelem vállaimon, és oldalára kapok.
- Sajnálom, hogy bántottalak... - lehajtott fejjel fűzöm hozzá, miközben sietősen próbálom kihurcolni a helyszínről. Thanos a közelben van, és egyértelműen rá fog vadászni a kő miatt. Nem engedhetjük meg, hogy baja essen.

Ha Natasha megérkezik az autóval, akkor lágyan a hátsó ülésre segítem Víziót, majd előre mászok a nő mellé. Fogalmam sincs, hogy hová kellene mennünk. A bölcső jut eszembe. Vízión is segíthetne, ha újra regenerálhatnánk vele.
- Talán a Toronyba kéne vinni... - pillantok Natashára, miközben befészkelem magam és figyelem az utat, majd Víziót. Pár utcán átjutunk, de a hetedik háztömb után a kormány katonái állják az utunkat.
- Ohhh... - idegből rácsapok az ajtó belsőfalára úgy, hogy sikeresen kiszakad - Láttak, mikor... - fordulok a nő irányába - A sajtó felvette, hogy embereket öltem...   - zavartan kezdem magyarázni, mikor az egység vezetője türelmetlenül arra kér bennünket, hogy felemelt kezekkel lépjünk ki, vagy tüzelni kezdenek ránk. Ideges vagyok, és tehetetlennek érzem magam. Az állam ellenségként könyvelt el bennünket, miután látták a pusztításunkat. De most sokkal fontosabb dolgunk van, mint ezzel foglalkozni... Wanda jut eszembe. Majd Vízió.
- Erre most nincs időnk... - suttogom a nő szemeibe nézve, majd lehajtom a fejem és megrázom azt - Vízió belehalhat ebbe, menjünk... - igazítom a kiszakított ajtó helyére a kerek csillagost, ezzel jelezve, hogy most nem hunyok szemet az állam akarata előtt, és erre kérem őt is.





zene  


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Csüt. 21 Ápr. 2016, 15:06



Bukott Angyal

17. FELVONÁS


'És jegyezd meg, hogy te voltál az, aki nem tudta megmenteni!'
Farkasszemet nézek Thanossal, aki felém fordítja ocsmány képét, miután elereszti tekintetével Wandát. Az arcizmaim rendezetlenül rángnak, miközben próbálom állkapcsomat megfeszíteni. Nem vagy ura a légzésemnek, ahogy az érzéseimet sem tudom irányítani. Látom, ahogy Pietro berohan hozzá, és ölébe kapja. Azt is látom, hogy Aurora ráhelyezi a lány mellkasára tenyerét, hogy gyógyíthassa őt, de végül lemondóan húzza el ujjait róla. Látom, hogy a Kapitány kiejtette a kezéből a pajzsot. Felfogom mindazt, amit látok, csupán képtelen vagyok elhinni. Reszketnek a karjaim, és a térdeim. Mintha a testem többé nem akarná a célom szolgálni. És ekkor Dr. Banner hirtelen átalakulva tör előre, és elcsodálva nézek utána, ahogy Wanda testét átölelve megindul vele. Hová viheti Őt? Aurora, és Thor lefoglalják a Titánt, én pedig vállam fölött végig követem Hulk útját, karjában a nővel, akit szeretek...

Hirtelen terem az oldalamon a Kapitány, mire lassan emelem rá tekintetem. Hogy a kábulat hogyan mossa el a valóság finom határát, arról nem tudnék szólni. Csendesen nézem a férfit, aki mellettem állva igyekszik a segítségemre sietni. Hálás vagyok neki, de nem akarok elmenni. Küzdeni akarok Thanossal. Elvett tőlem valamit. Elakarom venni az életét.
Ahogy kiegyenesülnek a testemben X-et formáló csövek, úgy szisszenek fel. Bólintok, mikor közli, hogy fájni fog, amit tenni készül. Talán, neki sincs fogalma a fájdalomról, mert ez meg sem közelítheti azt, amit Wanda elvesztése miatt érzek a mellkasomban.
Kirántja hátamból az elsőt, majd szemtől a másikat is. Előbb hátra, majd előre egyensúlyozva próbálok talpon maradni.
- Köszönöm... - nyöszörgöm előre meredve. Némán figyelem, ahogy a Kapitány átkarol és óvatosan a tőle telhető legpuhábban fog rám, hogy véletlenül se essen bajom. Halovány mosollyal nézem őt, miközben tevékenykedik. Ő egy jó ember...
Kérdővé váll a pillantásom mellyel megajándékozom, mikor elsiet velem a helyszínről. - Az nem maga volt. - emelem abba az irányba tekintetem, amerre Hulk vitte a lányt - Nincs mit megbocsájtanom. - fűzök hozzá még ennyit, majd pár szisszenés után igyekszem helyre jönni. Legszívesebben visszafordulnék és a maréknyi csapatunk ellen vonulnék, de az égből érkező ellenségek nem nyugtatják meg heves vérmérsékletemet.

Megérkezünk az autóhoz, és a Kapitány finoman besegít hátulra. Egy lyukkal a mellkasán, bárki haldokolna... Csupán a kő az, ami erőt adhat nekem ezekben a percekben. Elterülök finoman, hátravetve a fejem, és egyre csak Wanda jár a fejemben. Hallom, hogy Romanoff ügynök is jelen van, és figyelem a párbeszédet.
- Hulk hova vitte őt? - nem szükséges kimondanom a nevét, tudják, hogy kire célzok. Nem érdekel, hogy mi hová tartunk. Nem érdekel, hogy velem mi lesz. De szeretném, ha a lány jó kezekben lenne. És bár nem kételkedem Hulkban, és abban, hogy mellette van a legnagyobb biztonságban, szeretnék ott lenni én is.
Az autó hirtelen lassul, mikor valami akadályba ütközünk. Én nem sokat fogok fel ebből. Minden erőmmel próbálom összeforrasztani a két cső alkotta X közepét, a mellkasomon. Mikor Steve rácsap idegességében az ajtóra, és a haldoklásomról beszél, halk sóhajt eresztek fel magamból.
- Nem fogok meghalni... - teszem hozzá - Csak pár nyugodt percre van szükségem, hogy feltudjak épülni, ebből... - tekintetem a Romanoff-Rogers pároson ugrál, majd lehajtom a fejem, és igyekszem kivonni magam a továbbiakból. Döntsenek bárhogyan is, nem fogok még a kormány embereivel is harcolni. Thanos életben van, és Wandát elvitte Hulk... Ne kérje tőlem senki, hogy nyugodjak meg, és éppen most legyek az állam katonája.
A puha, barna zuhatag jut eszembe. Hogyan omlott karjaimra, mikor az ölemben tartottam. Milyen örömmel nézett rám. És nem törődött mással, csakhogy ne bántson senkit... Ökölbe feszülnek ujjaim.
- Kérem... - suttogom, nyomatékosítva, hogy nincs idő ilyen apró dolgokkal foglalkozni. Ha nem tűnt fel ezeknek az embereknek a fentről érkező csapás, akkor megérdemlik, hogy mi most észre se vegyük őket.  
Remélem, hogy nem írtam butaságot.  zavarba jöttem  


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Szomb. 23 Ápr. 2016, 12:27



Bukott angyal



Wanda halott és Vízió is életveszélyes állapotban van. Minden esélyünk, ami kicsit is előnyös lehetett volna, elúszott azzal, hogy talán a két legerősebb tagunkat majdhogynem elveszítettük. Csak figyeltem a távolodó Hulk alakját, majd Steve felé irányítottam minden figyelmemet, ahogy arra kért, vagy inkább utasított, hogy hozzam az autót. Küldtem még egy utolsó, aggodalmas pillantást Clint-nek és egy amolyan „meg ne halj nekem!” fejrázást, majd a lehető leggyorsabb tempóban indultam meg a kocsi felé, hogy felvehessük Víziót, akiért idő közben Rogers indult el.
Bevetődtem a vezető ülésbe és már indítottam is, hogy aztán a fiúk előtt megállva kimenekíthessük innen Víziót.
-Igen, a bölcsőre gondoltál te is, igaz? –néztem a mellettem ülő férfira, majd azonnal gázt is adtam és már el is száguldottam a helyszínről.
-A toronyba… -pillantottam hátra Vízió kérdését hallva, miszerint Hulk hová vitte el Wanda holttestét.
Kezdtem örülni, hogy akadálymentesen tudunk haladni, de csupán pár utcányira jutottunk, mivel a kormány katonái az utunkat állták.
-Nem te voltál az egyetlen, aki embereket ölt ma, Rogers. Ez az egész nem csak rád hatott így… ma… én is megöltem számtalan ártatlant, pedig nem akartam. De egy okos ember azt mondta ma nekem, hogy „ne azzal foglalkozz, hogy hányat öltél meg, hanem azzal, hogy mennyit megmenthetsz még.” –néztem rá teljesen komolyan, majd az övemen pihenő gázkapszulára tévedt az egyik kezem és az ablakot letekerve vágtam az előttünk sorakozó katonák közé, hogy viszonylag észrevétlenül eltűnhessünk a helyszínről és Vízióval együtt a bölcső felé száguldhassunk.
Néha-néha még visszanéztem a visszapillantóban, mintha csak a katonákat figyelném, pedig jobban örültem volna, ha ellátok egészen oda, ahol Clint is tartózkodik, hogy meggyőződhessek róla, hogy a legjobb barátomnak eddig még semmi baja nem esett.
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Hétf. 25 Ápr. 2016, 21:58

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




•  Miközben a Víziót mentő autónak sikerül áthatolnia a kormány emberei által alkotott falon, tovább halad a torony irányába. Azonban útjukat állja Nebula, és annak emberei. A nő nem rest fegyvert szegezni rájuk, és ennek következtében a csapatnak el kell hagynia a járművet. Nebula ráugorhat Stevere, és vele folytathatja a Xandaron megkezdet csatájukat, miközben Natasha fedezheti az éppen regerenálódó Víziót.

• Amennyiben Tony Stark a helyszínre érkezik, segédkezhet Amerika Kapitánynak a Nebulával vívott harcban.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Vízió, Natasha Romanoff, Steve Rogers
- Becsatlakozhat: Tony Stark, Nebula

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Pént. 29 Ápr. 2016, 09:45

17. felvonás

Bukott Angyal


Tudtam jól, hogy nekem nem sok esélyem lenne Thanossal szemben. És Wandát nem tudtuk megmenteni. Nem engedhettem, hogy Vízióval is megtörténjen. Az már sok lett volna... Berohantam érte, és kirántottam belőle a csöveket. Megragadtam és bocsánatot kértem tőle, amiért bántottam korábban. Nem voltam a magam ura. Thanos az én fejembe is belepiszkált rendesen, de nem akartam ezzel foglalkozni. Sokkal fontosabb volt, megmentsük az életét. Bíztam benne, hogy Romanoff velem jön annak ellenére is, hogy Bartont hátra hagytuk, és így is lett. Hozta az autót, és megindultunk vele.

Közöltem, hogy talán a toronyba kellene vinnünk Víziót, hiszen a bölcsőbe regenerálódhatna. Wandától függetlenül, most őt kell mentenünk. Natasha közölte, hogy ő is arra gondol, amire én. Ahogy felém fordul csak bólintok, majd előre fordulok.
Vízió rákérdez, hogy Hulk hová vitte el Wanda holttestét, de mire elnyitnám a szám, hogy válaszoljak, Natasha mellettem már megteszi. Nincs időnk most a gyászra, ahogy arra sem, hogy pátyolgassuk Vízió, és Pietro lelkét. Nem mintha mi többiek nem élnénk meg már ezt önmagában csúfos kudarcként, de a világnak szüksége van ránk, és mi nem játszhatjuk el, hogy elfordulunk tőlük. Mégis, ahogy Vízió keserű hangját hallom, szeretném megveregetni a vállát, és hagyni, hogy a lánytól elbúcsúzhasson...
Idegességemben kirúgom az autó ajtaját, ahogy meghallom, hogy a kormány is ellenünk van. Vízió hátul arról beszél, hogy nem fog meghalni, mire egy 'ne most' arcot intézek felé, majd beszélni kezdek róla, hogy mit tettem... Ekkor Natasha ad választ a kudarcomra, és döbbenten nézek az irányába.
- Nem tudtam, hogy te is... - előre fordulok és némán őrlődöm tovább. Thanos vajon hány társunkkal bánt még így el? Nem is csodálom, hogy az állam ránk támadt. Bár kissé röhejes, hogy föntről idegen lények bombáznak, ők meg velünk foglalkoznak.
Natasha megragadott az övéről valamit, és előre hajította az emberfal irányába. Pontosan nem láttam, hogy mi volt, de hatékonynak tűnt, mert gyakorlatilag azonnal elálltak az útból és megindultunk újra. Ha Víziónak nincs szüksége a bölcsőre, akkor csak kocsikáznunk kell egy kicsit, hogy regenerálni tudja önmagát.
- Vízió, ha annyi elég, hogy... - hirtelen tűnik fel előttünk az a kék nő, akivel odafönn harcoltam, és egyetlen, aprónak tűnő fegyvert szegez ránk, minek következtében az autó kisodródik az útról, és kénytelen vagyunk kiugrani - Nat... - kiabálok, de nem érem el ahogy kiesem. A pajzsot rántom magam alá, így némileg sikerül megúsznom az esést. Arról próbálok felegyenesedni, mikor hirtelen szembe kerül velem a kék nő, és támadásba kezd. Az ökleivel próbál eltalálni, majd az övéről ránt egy apró tőrt, és azzal igyekszik megszúrni. A pajzzsal sikerül hárítanom a legtöbb támadását, de rohadtul nincs kedvem most ezzel a földöntúli nővel harcolni.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezem tőle, ahogy egy pillanatra egymásnak feszülünk, ha csak nem hátrál meg, majd egy erőteljes ütést mérek rá a fehér csillaggal a kezemben, hogy kiessen az egyensúlyából, és pár másodpercre távol lehessünk egymástól. Ezt kihasználva szemeimmel a két társamat kezdek felkutatni...





zene  


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Pént. 29 Ápr. 2016, 14:26



Bukott angyal



Rogers-el együtt kimentettük Víziót Thanos közeléből és az autó hátsó ülésére fektettük, hogy elindulhassunk vele a bölcsőhöz, amely talán ténylegesen az utolsó mentsvára a csapatunk két veszteségének. Hisz Hulk nyilván oda vitte Wanda-t is, hogy megmentse az életét.
Ahogy meghallottam Vízió kérdését, azonnal rá is vágtam, hogy Bruce merre vitte el a lányt, de ezzel nem is akartam tovább foglalkozni. Nincs időnk gyászolni, járulékos veszteségnek kell elkönyvelni a lányt, hisz lehet, hogy ismét életet lehet belé lehelni, vagy legalábbis meg lehet próbálni ezt a dolgot is, hisz vesztenivalónk nincs. Valahogy a bátyja is életben van, pedig ő is meghalt.
Az elmélkedésemet aztán a kormány emberei, illetve Steve dühös fellépése akasztotta meg, amikor kirúgta az ajtót a kocsi oldalából. A szavaira aztán megosztottam vele, hogy nem csak ő volt az, aki ma gyilkolt ártatlanokat az ámokfutása során.
-Már harmadszorra piszkáltak bele a fejembe, Steve… kezd elegem lenni belőle. –jegyeztem meg csak ennyit arra, hogy nem tudott erről a dologról és vállat vonva figyeltem tovább az utat. Én az ilyen dolgokat látszólag mindig könnyebben kezelem, mint a többiek, pedig az agymosott állapotokból már nagyon elegem van. Legszívesebben megölnék valakit, de előtte jól meg is kínoznám, hogy levezessem a feszültséget.
A gázkapszulának köszönhetően viszonylag hamar sikerült leráznunk magunkról a katonákat, de egy sokkal veszélyesebb valakivel sikerült összefutnunk. A kocsi hirtelen tért ki az egyensúlyából és kénytelen voltam kiugrani az ajtón, miközben az egyik kezemmel Steve felé nyújtóztam, hogy elérhessem őt és vele együtt érhessek talajt, de ez nem sikerült, mert csak a kétségbeesett kiáltása jutott el hozzám, ahogy a nevem mondta.
Néhány métert sikerült gurulnom a talajon, aminek következtében a Xandar-on szerezett sebeim ismét felszakadtak és vérezni kezdtek, de ez volt a legkisebb problémám jelenleg.
Vízió irányába néztem és azonnal oda is siettem mellé, hogy fedezhessem őt addig, míg teljes mértékben nem sikerül regenerálódnia.
-Minden rendben? –néztem rá aggodalmasan, miközben az egyik kezemet a mellkasára helyeztem, a másikkal pedig a saját sebeimet igyekeztem elszorítani, hogy lehetőleg ne a helyszínen vérezzek el.
Közben a tekintetemmel végig Rogers-t fürkésztem, hogy épségben van-e még…
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Pént. 29 Ápr. 2016, 14:42



Bukott Angyal


Az események felgyorsultak. Egyszerűen fizikai fájdalmat okozott, hogy láttam Wandát meggyötörten elterülni Thanos lábai alatt. A valós fizikai sérüléseim feleannyira sem gyengítettek meg, mint az, ahogy Wanda utolsó mosolyának sejtelmével ajkain lehunyta szemeit. A tehetetlenség láncai lebilincseltek, és úgy éreztem nincs tovább. Én... nem vagyok ember. Nem úgy reagáltam rá lelkiekben, mint a többiek, és nem is tudtam eldönteni, megérteni hogy pontosan mit is érzek most. Wanda számomra nagyon sokat jelentett. Ha őt nem ismerem meg, már lehet hogy nem vagyok Bosszúálló. A lány támasztotta fel bennem az emberi oldalam és mellette formálódtam a legkönnyebben. Úgy idomultam akaratához, ahogy a szobor hajlik meg alkotója ujjai alatt. Ő tanított meg a szarkazmus felismerésére. Ő mellette nevettem igazán. És ő volt az is, aki nem nézett rám torzszülöttként. Soha nem tartott másnak. A küldetéseink során ő éreztette velem, hogy milyen fontos vagyok. És nem a képességeimre utalt mint mindenki más, hanem rám. Vízióra.

Robotszerűen engedelmeskedem a Kapitánynak és haladok vele az autóig. Ott elernyedve terülök el a hátsó ülésen. Nem tudok másra gondolni csak Hulkra és az ölében Wandára. Minden gondolatom ott jár és mellette van. Hiába van a luk a mellkasomon, nem tudok eléggé figyelni rá. Megkérdezem, hogy hová vitte Wandát, mire Romanoff ügynöktől kapok választ. Bár nem láthatják, de lehajtom a fejem. A döcögős úton nem szólok többet. Szemem sarkából kiengedem az ott megbúvó nedvességet. Gyenge volnék, mert érzek? Úgy hiszem, a csapatban nem én vagyok a robot, ha ez gyengeségnek számít...
Megállunk, mert a kormány emberei úgy döntenek, nem engednek tovább minket. Látom, hogy Rogers Kapitány ideges, és hallom amit Miss Romanoff mond neki. Nem szólok bele. Hagyom, hogy megbeszéljék a dolgokat. Nem látok túl sok mindent az első üléseken történtekről. Nekem annyi tűnik fel, hogy megindulunk.
Rogers Kapitány beszélni kezd hozzám, de a mondata félbeszakad, mikor az utunkat állják újra. Valami idegen teremtmény terem előttünk és fegyvert fogva ránk, sikerül elkapnia telibe az autót. Mindkét társam kiugrik az autóból, így magam is kifordulok a hátsó ülésről. Gyakorlatilag erőtlenül gurulok a betonon, mikor a hátamra érkezve az eget bámulom. Nyöszörgök egy párat, majd felsóhajtok.
A hozzám érkező Miss Romanoff vonja magára a figyelmem, és igyekszem alkaromra feltápászkodni, miközben mellkasomon érzem a tenyerét.
- Jól vagyok. - nézek a nőre - Köszönöm. - ekkor veszem észre az ő sérülését - Ön vérzik. - ragadom meg a palástom és egy erős mozdulattal tépek le róla egy ahhoz elég darabot, hogy bekötözhessem a nőt - Kérem... - pillantok rá engedélyt kérően, és ha megadja, akkor a sebesült felszínére nyomókötést csinálok, körbe kötözve őt. A mellkasom lassan összeforrni látszik.
- A Kapitány? - keresem aggodalmasan, mikor észreveszem hogy valamiféle idegen teremtménnyel küzd. Féltérdre emelkedem és Miss Romanoff elé lépek. - Segítenünk kell neki... - pillantok le a nőre, majd ha úgy gondolja, hogy velem tart, a karom nyújtom, hogy felsegíthessem őt. Minden erőmmel a mellkasomra koncentrálok, hogy végleg sikerüljön beforrasztanom a sebem. Ha ez megvan, megindulok...
Remélem, hogy nem írtam butaságot.  zavarba jöttem  


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Hétf. 02 Május 2016, 16:04




Bukott angyal





Ott hagytam a többieket, valahogy nem éreztem azt, hogy szükség lenne rám. Pont elegen vannak ahhoz, hogy lefoglalják Thanost egy ideig. Lehet mire visszaérek már nem is marad belőle semmi, bár ezt erősen kétlem. Túl erős, ennyire hatalmas ellenféllel még nem találkoztunk, Loki ehhez képest egy gyerek volt, de tényleg. Mondjuk ezen már elgondolkodtam a mai nap során egy párszor. Sőt azon is, hogy jó ötlet volt Peppert nem hagytam a városban, hanem intézkedtem. Várandósan így is elég nehéz, most pedig még aggódhat is értem, mert tudom, hogy ezt csinálja, hiába mondtam, hogy minden renden lesz, és lesz a gyereknek apja, vagyis nagyon remélem. Nehéz egy hormonokkal küzdő anyatigrissel bánni. Mondjuk meg is kéne érni, hogy apa legyek, bármi előfordulhat, pont ezért vettem el pár hónapja titokban, s hagytam rá mindent amit lehetett a végrendeletemben, olyat is írtam, mert szükségesnek éreztem. A Bosszúállók munkakör nem egy életbiztosítás, bármelyik küldetés alatt meghalhatok.

- Ohó! Ez a kék nő mindenhol ott van? Nyugi Rogers, elkapjuk. A többiek jól vannak, ahogy láttam őket. – jelenek meg felettük, végül Mrs. Kék Áfonyára szegezem az egyik kezem, szerencsére van még egy kábító lövedékem, ha az eltalálja egy icike-picikét szunyókál, ha meg találja el kénytelen vagyok leütni, akármennyire nem akarja magát hagyni, nincs erre időnk. Tényleg le kell cserélnem a páncélom, mert Xandaron is megfogyatkoztam, majd itt is Ms. Marvel ellen vívott csatámban, szerencsére Thort már a Hulkbusterrel eltudtam intézni.
- Rogers, hagyjuk a nőt, menjünk szedjük össze magunkat, reméljük Hulk sikeresen elvitte Wanda testét. – pillantok rá komolyan, tudom, hogy tudja mit kell tennünk.


notes: Lesz ez jobb is, vagy nem :')
• •

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Hétf. 02 Május 2016, 22:35

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




• Víziónak sikerülhet bekötöznie Natasha sérüléseit, ezáltal elállíthatja egy időre a nő vérzését. Ketten csatlakozhatnak a Kapitány mellé, aki mellől addigra Tony Stark kiütheti Nebulát. A nő azonban robotias testének köszönhetően ellenáll a kábitólövedéknek, és Vasember ütését követően is egy-kettőre helyre rakja az arcát, méghozzá szó szerint. Vízió elhatározhatja, hogy ő visszatér Thanoshoz, és ha valaki úgy gondolja, csatlakozhat hozzá. Nebula továbbra is a Kapitányt veszi célba, miközben a csatlósai Tony Starkot támadják. Nincs idő a beszédre, cselekedniük kell.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Vízió, Natasha Romanoff, Steve Rogers, Tony Stark
- Becsatlakozhat: -

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Csüt. 05 Május 2016, 20:46

17. felvonás

Bukott Angyal


Haladnunk kellett, nem volt időnk fennakadni mindenen. Ráadásul meg sem gyászolhattuk Wandát, mert Víziót kellett mentenünk. Natasháért szóltam, hogy tartson velem. Autóval indultunk el a helyszínről, ahol megtudtam, hogy nem csak Thor, és az én fejem lett rendesen átmosva. Tudtam, hogy Romanoff rettenetes dolgokon ment már keresztül, és abban is biztos voltam, hogy ez pont nem hiányzott a listájára. Csendesen hagytam, hogy kivezessen minket a helyszínről, miközben fedezni próbáltam magunkat a pajzsommal. Nem sokáig sikerült eljutnunk, mert a föntiektől a kék nő újra felbukkant, és egy jól irányzott lövéssel lesodort minket az útról. Én azonnal Romanoffért nyújtottam a karom, hogy együtt eshessünk ki, de nem értem őt el, hiába nyújtózkodtam. Láttam, hogy ő is utánam akart kapni, de nem sikerül neki. Egy darabig gurultam, mikor felegyenesdve szembe kellett néznem a kék ellenféllel. Próbáltam hárítani, és támadni is egyidőben. Sikerült pár másodpercre leszednem a nőt, és akkor körbefordultam, hogy megtalálhassam Natashát, és Víziót. Láttam őket, és akkor bukkant fel Stark. Rálőtt valamivel a kék nőre, mire az arcom elé rántottam a pajzsomat.
- Vízió is lassan talpra áll. Szükség is lesz rá... - egyre lassabban ereszkedett le a karom a pajzsal, ahogy a nő hirtelen helyre rakta az arcát ujjaival. Nem mondom, elég hátborzongató jelenetet szült ez a pillanat. És tekintve, hogy szinte hallhatatlan, nem sok kedvem volt újra neki esni. Persze örültem Tonynak, kell az erősítés.
- Ha hátat fordítunk, oda csaljuk a többiekhez... - rohanok meg futólépésben, majd hátra üvöltöm a vállam fölött - Nem lenne szerencsés... - csapom arcon a nőt, majd megpróbálom kigáncsolni, de ehelyett csak térdre rogyva próbálom ütni. Sikerül a legtöbb ütésemet kivédenie, és a nyakba ugorva próbálja meg kitörni a nyakicsigolyáimat. Látom, hogy a többi harcos Tonyra támad, ezért feléjük hajítom a pajzsom. Kapásból kettőt le is szedek még mielőtt elérnék őt, majd a nyakambanülő nőre fókuszálok. Hátra dobva magam elterülök vele, és párat kígyózva a szorításában, fölé magasodom. Így könnyebb ütnöm... Nem szokásom nőket bántani, és most sem tenném, de nincs választásom. Sikerül lerúgnia, így elbukfencezem az egyik autó elejéhez. Oda hívom a pajzsom, és védekező állásba állok.
- Mit akarnak még?.. - zihálom letörölve a homlokomról folyó vékony vércsíkot, majd állam szegve eresztem ki a benntartott levegőt és várom a válaszát. Szemem sarkából még mindig a többieket keresem.





zene  


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Szomb. 07 Május 2016, 10:51



Bukott angyal



Segítettem Steve-nek, hisz még Thanos közelében megkért rá, hogy hozzak egy kocsit, amivel ki tudtuk menekíteni a sérült társunkat a csata helyszínéről. Persze ő jött a lelkizős dumájával, így jobbnak láttam, ha beavatom abba, hogy nem csak az ő agyát mosták át. Habár nem tudja, hogy konkrétan miket éltem át, azzal mindenki tisztában van a csapatból, hogy nem volt könnyű a múltam. Túl sok benne a Vörös, így nekem elhiheti, hogy valahogy túl kell tennie magát az embernek az ilyen dolgokon.
Végül aztán sikerült kikecmeregnünk az állam katonáinak gyűrűjéből, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy az övem úgy néz ki, mint egy szerszámos táska. Mindig van nálam mindenféle kütyü, így egészen nyugodtan vágtam neki annak, hogy Rogers-el együtt elvigyük Víziót a helyszínről, hogy nyugodtan regenerálhassa a sérült részeit.
Miután egy kis időre nyugtunk lehetett, felbukkant egy kék nő, akit Rogers szemmel láthatóan felismert és miután nem maradt más választásunk, ki kellett ugranunk az autóból. Én próbáltam Steve keze után kapni és láttam, ahogy ő is értem nyúl, de sajnos nem sikerült elérnünk egymást, így mindenkinek magát kellet mentenie. Az ugrástól persze felszakadtak a sebeim, de ezzel most nem akartam és nem is tudtam foglalkozni, hisz rögtön Vízióhoz rohantam, hogy megtudjam, jól van-e, mire megállapította, hogy vérzem és a köpenyéből csinált nekem egy kötést, amely egy időre el tudja állítani a vérzésemet a sebeim területén. Nem estem nagyon kétségbe, hisz máskor is lőttek már keresztül rajtam, ennél jóval közelebbről.
Miután úgy láttam, hogy a sebei a mellkasán szépen gyógyulnak, felegyenesedve nyúltam a tokban lévő pisztolyomért, hogy leszedhessek párat azok közül, akik Tony-ra támadtak, majd végül Steve közelébe érve guggoltam le, hogy egészen halkan tudjam vele közölni a tervemet.
-Ezt a nőt nem tudod puszta erővel megállítani. Ebből most… nem tudod kiverekedni magad, Steve. Van egy… tervem. Nem tudom, hogy mennyire fog beválni, de remélem eléggé. –néztem a mellettem lévő férfire, majd folytattam.
-Amíg Vízió összeszedi magát, addig is ki kell ütnünk ezt a nőt… ha a jól bevált módszerünket alkalmaznánk rajta, akkor közelebb tudnék kerülni hozzá és ki tudnám sokkolni. Gépiesített, talán nagyobb kárt okoznék benne, mint egy egyszerű emberben. –néztem Steve-re, majd a kék nő irányába.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Vas. 08 Május 2016, 16:19



Bukott Angyal


Az események felgyorsulnak körülöttem. Az autós üldözés, aztán a kék nő felbukkanása. Ahogy a betonon végig gurulok, nem tudok másra gondolni, csak Wandára. A mellém érkező Romanoff ügynököt igyekszem bekötözni, mikor hirtelen felbukkan Mr. Stark és mindhárom hős szembe száll az itt felbukkanó ellenséggel. Én állok csak tétován a háttérben egy tenyeremmel a mellkasomon. Pontosan a keletkezett luk felett. Pár másodperc és teljesen összeforr a seb. Mintha lelassulna körülöttem az idő, és mindenki percekig húzná a mozdulatait. A fellegekben repülő ellenségek már nem száguldoznak. A robbanások befagynak körülöttem. Lepillantok magam elé. Tudom, hogy nem hagyhatom, hogy az érzelmeim irányítsanak. De, ha nem hagyom hogy a Wanda iránt táplált szerelmem motiváljon, akkor mi más lehetne elég erős ahhoz, amire készülök?

Wandámért. És mert nekem nem maradt más. ~
Egy töredék időre lehajtom a fejem és lehunyom szemeimet. Adózom a felszín alatt száguldozó aranyló fényeknek. Megfeszítem izmaim. Érzem a körülöttem áramló szelet. Hallom az üvöltéseket. A lövések tisztán elérnek. A tűz ropogása. A törmelékek hullása. Az égi csatározások.

- Ments meg. -

Hallom fejemben csilingelő, kétségbeeső hangját. Látom a szárazra sírt szemeit. A vért a selymes bőrén. A tincsekbe álló hajat a vörös elixírtől. Az aranylás fényleni kezd homlokom körül. A talpam finoman elrugaszkodik a felszíntől. A porfelhő kavarogni kezd körülöttem. A megmaradt palástom örvényként fújja körülöttem a szél. És mindez elhalkul.

- Köszönöm, hogy mellettem vagy... -

A köhögése, a görcsbe rándulása. A gyengesége. Utolsó mosolya.
Az állkapcsom megfeszül. A levegő benn marad. A dühöt felváltja, valami ősi erő. A mellkasomban tombol az energia. Felnyitom szemeim, és az égre emelem tekintetem. Vontatottan indulok a felhők irányába. Lassan, türelmesen.

- Vízió tűnj el innen... -

Utolsó simítása fénylik fel bennem, melyet arcomra intézett. És a kép, ahogy végül lehunyta szemeit. A nő, akit szeretek.
Érzem a lelkemben tomboló vihart. És a kő nem csupán fényleni, izzani kezd a fejemen. Átölel a sárga fényével, mint egy burkot alkotva körülöttem. Íriszeim elsötétülnek, ahogy elszántan meredek előre. A karjaim, törzsem körül vibrálni kezd a zöld légerő. Egy utolsó emléket indít meg tudattáram.

- És jegyezd meg, hogy te voltál az, aki nem tudta megmenteni! -


Ekkor elég magasan vagyok már. Erőteljes lendülettel hasítok az égbe föl, átszakítva egy hosszú, gépies féreg koponyarészét. Azon áthatolva megragadom azt és elhajítom, bele egy másikba. Erőteljes üvöltésre kapom fel a fejem, és tudom, hogy Thanos hívja magához őket. Pietro veszélyben van. Mintha áramütés érne neki lendülök, egy utolsó sugárral még leszedve Mr. Starkról az egyik ellenséges katonát. Majd eltávolodok a Kapitány csapatától, és átszelem Manhattan városát. Amennyi férget tudok, időközben leszedálok. A suhanásom felgyorsul. Miközben haladok egy pillantást vetek a Stark Torony irányába, de lemondóan fordítom előre a fejem. Megígértem, hogy figyelek a testvéredre. Megóvom őt bármi áron.
Látom, ahogy a csapatra küldi seregét Thanos, és nem időzöm sokat odafenn. Lefelé ereszkedem teljes sebességemmel mellkasom előtt X-et formálva alkarjaimmal. A sárga aranylás teljesen körbe öleli alakom, mint egy művész által megformált meteor csapódom bele a szörnyetegbe, elsodorva őt helyéről, ha tudom. A fejemből teljes erőbedobással irányítom rá a kő erejét, ezáltal ellenszegülve a jelenlévő két kőnek. Használom a sejtjeim lebonthatóságát, így gyakorlatilag képtelen megérinteni.
- Előbb te... - felelek ennyit arra, hogy azt kéri, pusztuljon minden társam. Szemeimmel kutatom Pietro alakját a porfelhőben. De nem adom fel egyetlen pillanatra sem. Ha tudom, felhasználva a bomlásom, megragadom jobb karommal a torkánál fogva, és felfelé indulok vele. A magasokba... A dühömet eleresztve a zöld és sárga fénynyalábok izzása nem hagy alább. Ha nem tudom magammal vinni, akkor egy erőteljes ütést mérek az arcába, ezzel kilendítve egyensúlyából. Bárhogyan is, ezúttal megsebzem. A kő erejét használom. Félem a hatalmát, de a magam félelmével elbírok!!

Remélem, hogy nem írtam butaságot.  zavarba jöttem  


• •


Jelzem, hogy meglátogatom Thanost! szuperhős
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Hétf. 09 Május 2016, 19:54




Bukott angyal





Amikor a kék nő helyre rakta az arcát csak pislogni tudtam, aztán kicsúszott a számon, egy káromkodás.
- B.zmdeg. Igen, szükség lesz Vízióra, ha nem itt, akkor Thanos-nál. – tudom, hogy Rogers nem bírja a csúnya beszédet, de tényleg annyira meglepődtem, hogy nem tudtam magam kontrollálni. Ilyet még nem láttam, egyszerre volt fenomenális, és ijesztő. Nekem, mint a tudomány emberének elképesztő ilyet látni.
Az mondjuk már kevésbé tetszett, hogy megakartak támadni. Ez az áfonya nő kezdett az idegeimre menni, reméltem, hogy a többiek eltudják intézni, mert éppen elég volt az én támadóimmal foglalkozni. Szerencsére megérkezett Natasha is, pont a legjobb időben, mert majdnem elvette az életemet az egyik. Sőt még Vízió is segít rajtam, eszméletlen ez a fickó, de komolyan, olyan gyorsan összeszedte magát, valami hihetetlen. Az utolsó támadómat is lerúgom magamról, s intézem el egy sugárnyalábbal.
Végül odasuhanok a többiek mellé, ha tudok nekik segíteni, akkor segítek természetesen, de nem hallottam a tervet mert elvoltam foglalva mással. Rálövök egy sugarat a nőre, bár nem érdemli meg, hogy nőnek hívjam, mert elég furcsa, a nő nálam Peppernél kezdődik. De muszáj feltartanom.
- Oké, srácok, én lövöldözöm, ti meg csináljatok amit akartok, csak hatásos legyen, mert a sokkoló háló se ért ellene semmit. Nem szívesen lennék a pasija. – jegyzem meg, vagy lehet a férfi, aki ennek a nőnek a közelébe jut, még rosszabb..mert valahogy csak le kell teríteni ezt a hegyomlásnyi valamit.
notes: Nem, nem lett jobb :')
• •

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Hétf. 09 Május 2016, 20:47

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




• Vízió elhagyja a helyszínt, és a helyére csatlakozik a három fős csapathoz Aurora. Natasha és Steve ötlete beválhat, és sikerülhet kiütniük Nebulát egy jó időre. A maradék harcosokkal az érkező Aurora és Mr. Stark elbánik. Az újult csapat pedig apríthatja Thanos légióit.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Natasha Romanoff, Steve Rogers, Tony Stark, Aurora
- Becsatlakozhat: -

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!

» Átirányított karakter: Vízió ITT folytatja a játékot.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Kedd 10 Május 2016, 16:14

Zene: Leaving Earth
Aurora a zivataros sötétbe boruló világba vetve magát rugaszkodott el a talajtól, lángoló szárnyaival lesújtva és emelve fel magát.
A fájdalom éles, hullámokban jött. Repedt medencéje minden egyes mozdulatnál pezsgő kínt küldött szét a törzsében, leszakadt szerveinek ideg- és verőér-végződései épp lezárultak testének pánikszerű védekező lépéseitől, ám a kőkemény, tompa zsibbadás ott volt hátának közepén. De mindez nem számított. Semmi sem számított.
Steve ott állt az ellenség gyűrűjében, vérző homlokkal.
Az égből aláhulló katonák lebegő gunshipeken és repülő lények oldalából ereszkedtek le és Manhattan romjai felett halált kavart a sötétté vált szél. Fák kicsavart törzsei, épületek leomlott üveg-titán váza, bedőlt tégla- és betonfalak, a viharos szélben lengő, pattogó, elszakadt kábelek vették körbe a Bosszúállók fáradt csapatát. Elise még látta Vízió sárgásan ragyogó alakját elrepülni és látta a katonák felé forduló Tony Stark páncélján megcsillanni a vörhenyes fényt a sötét fellegek közül. Látta a félelmetes kék nőt, sötét szemekkel, tar koponyával, ahogy állkapcsát rendezi vissza és a támadni készülő Steve-et és Natasha Romanoff-ot is.
És látta a Kapitány felé alászálló, földönkívüli katonák közelgő gyűrűjét...

Aurora mellkasából, szárnyai alól, karjaiból tűzvirágok nyíltak. Érezte a forróságot az arcán, érezte a fémes, sós szagot az orrában, hogy valami meleg indult meg végig az arcélén... De nem tudta, hogy a túlhajszolt testét még tovább préselve vércseppek indultak meg jobb szeméből végig lefelé az arcélén. A lángok körülötte fényes csíkokként repültek tovább, csavaros tűzindákat húzva maguk után, mintha a tűzvirágok lepergő szirmai volnának, ahogy Elise szűkülő ívekben körözött Steve és Natasha felett, és a fényes szirmok minden irányban a katonák testébe csapódva, vonagló tagokat, elzuhanó holttesteket, égett húst hagyva maguk után. Elise szárnyai közül folyékony tűz omlott alá, a kék nőt, Steve-et és Natashát tágas körbe zárva, elvágva a kibernetikus idegen tisztet erősítésétől és a támadó katonákat megakadályozva, hogy Steve-ékhez férjenek. Azonban néhány átjutott a lángokon és a lány ereiben megfagyott a vér, ahogy látta, hogy félhátulról rohamozva, kék elektromosságtól sistergő lándzsáikkal a Kapitány felé rontanak...

Aurora térdeit előre szegezve csapódott be, tűzből álló, háromméteres szárnyait pajzsként emelve a katonák és Steve, valamint Natasha között. Három összeomlott energikus érkezésétől és ő lassan, repedt csontjaitól, leszakadt szerveitől, vérző sebeitől ólomsúllyal megterhelve emelkedett fel és nézett az utolsó, termetes harcos felé.
- Nem - mondta rekedt, nyugodt, lappangó energiától feszülő alt hangján. Köhögött és vér fröccsent ajkai közül a romhalmaz fedte, poros-kormos aszfaltra. Jobbjával dacosan törölte le álláról a szájából csorgó vért, ahogy sárga-narancs fényekben égő szemeit, beesett arcát az idegen felé fordította. - Nem. - ismételte, és mellkasa emelkedett-süllyedt, ahogy még ép, fél tüdeje próbálta tartani a mozgással a lépést és dübörgő pulzusával elég oxigént juttatni izmaiba, elhűlő ujjaiba. Előrébb lépett, harciasan megvetve a lábait, felemelve összeszorított ökleit.
- A városunkat... A világunkat... Az életünket... - mondta zihálva, majd kifújta magát.
- Bármit. De őt... Őt nem. ...A Kapitányt nem.  Csak a testemen keresztül. ... Huh... huh... Pusztítani akarsz? ... Huh... Öltél már asgardit? ... Huh... Mert most meg kell próbálnod... Ha hozzá akarsz eljutni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Pént. 13 Május 2016, 23:21

17. felvonás

Bukott Angyal


Sikerült kimenekítenünk Natival Víziót. De egyáltalán nem mondhattam volna el, hogy jó helyre kerültünk. Az autóból kirepültünk mindannyian, mert a kék nő odafennről, úgy gondolta, hogy útunkat állja. Eléggé szorult helyzetbe kerültünk, és nem igazán jutott eszembe semmi praktikus, miután Stark támadását követően simán visszarakta a fejét a helyére. Ráadásul szó szerint! Stark megjegyzésére csak megcsóváltam a fejemet, majd elnevettem magam - leginkább kínomban.
- A büdös úristenit neki... Hát tény, hogy Vízió nélkül nem sok esélyünk van. - majd megvontam a vállamat, szinte beletörődően. Nem sok időm volt fecsegni Starkkal, mert a kék nő és annak a katonái úgy döntöttek, gyorsan lezavarnak minket. Hirtelen mellém ért Nat guggolva, én pedig a pajzsommal igyekeztem védeni őt, és magamat is. Elég halkan mondta el a tervét, mire bólintottan.
- Ne kímélj. - feleltem ennyit Natasha megjegyzésére, majd hol előre, hol rá nézve vártam a választ.
- Beválhat. - bólintottam rá, majd felegyenesedve manővereztem párat visszaverve a pajzssal. Elhátráltam, hogy megadjam a kellő távolságot. Ekkor észrevettem a hátunk mögött felemelkedő-elszánt Víziót, és tudtam, hogy hová tart. Túl sok érzés kavargott bennem egyszerre, a figyelem megosztásról nem is beszélve. Stark megjegyzésére csak egy mindentudó mosollyal néztem Natashára, majd megcsóváltam a fejem és alapállásba álltam.
- Még mindig mókának hívod? - érdeklődtem vigyorogva Nattól, majd egy elszánt pillantást vetettem a kék nő irányába. Ha támadt, akkor megpróbáltam kerülni a lövéseit. A közeledésére pedig csak sürgettem Natashát. A történés közben észrevettem a fejünk fölött manőverező Aurorát, és bár örültem neki, nem volt időm azzal foglalkozni, hogy köszönhessek, mert épp Natashát lendítettem az ellenség nyakába.
Miután elküldtem, a rám támadó katonákkal kezdtem harcolni. Kissé elfáradtan nyögtem pár ütés után, de nem adtam fel. Ahogy Aurora pár katona újtát állta hálással bólintottam, de nem időztem mellette sokáig. Egyből Natasha után rohantam, ahogy lett egy levegővételnyi időm. Féltettem őt a kék nő közelébe. Így ha sikerült kisokkolnia, oda siettem és a pajzsommal belecsaptam a testébe, és ha ez megtörtént, akkor figyeltem, ahogy beleröppen a háta mögött lévő épületbe. Majd Natashának dobtam a pajzsomat, mikor a közelébe érkezett egy katona. Nem is vettem vissza, csak pár másodperc múlva, miután megtisztult körülöttünk a tér.
- Bírod még? - kérdeztem Nattól, lecsapva az oldaláról egy katonát, majd Stark felé hajítottam a pajzsomat, ugyanis vészesen közeledett felé egy nagyobb termetű harcos. Azt éeszedve visszahívtam a fegyverem és siettem Aurora oldalára, ha Nat azt mondta bírja még. Az angyallányt próbáltam védeni bal oldalról. - Kiheverjük? - érdeklődtem félvigyorral arcomon, majd próbáltam minél több katonát szedálni.





zene  


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Szomb. 14 Május 2016, 12:18



Bukott angyal



A helyzetünkre sokféle szót tudtam volna használni, de nem igazán pozitív jelzők lettek volna, így inkább igyekeztem Víziót pátyolgatni, hogy nyugodtan regenerálhassa magát.
-Steve! Hogy beszélsz? –kiáltottam oda csak a rend kedvéért a katonának, majd ismét minden figyelmemet Víziónak szenteltem.
Bekötözte a sebeimet, így már egészen nyugodtan tudtam Steve közelébe merészkedni és elszavalni neki a tervemet, ami arra vonatkozott, hogy muszáj lenne valahogy lefegyvereznünk azt a kék nőt, mert itt puszta erővel nem megy semmire. Lehet, hogy csak szeretek kötözködni, de ez a második alkalom, amikor egy múltból itt ragadt katonát kiosztottam, hogy ostoba, és inkább terveznie kéne, mintsem erővel megoldani mindent. Szegény Jasmes-t is eléggé kiosztottam akkor. De ez már elég rég volt és most minden figyelmemet a feladatra kell összpontosítanom.
Miután Steve nyugtázta a tervemet és a megfelelő beállást is felvette, én magam is felegyenesedtem és néhány lépést hátrébb léptem, miközben aktiváltam a ruhám ujjába rejtett sokkolót. Rogers megjegyzésére csak egy erőtlen mosoly jelent meg az arcomon.
-Persze, vicces lesz. –küldtem felé egy mosolyt, majd meg is indultam, hogy a lehető legnagyobb lendülettel haladhassak tovább és ugorhassak rá a pajzsra, ami elég nagy lendülettel lő ki ahhoz, hogy meglepetésszerűen a nő nyakába ugorhassak és sokkolhassam. Miután ezzel megvoltam, csendben figyeltem Steve mozdulatait, majd amint megkaptam tőle a pajzsot, a felém rohanó katona elé tartottam és egy határozott mozdulattal löktem vele hátra, majd a pisztolyom után nyúltam, hogy szétlőhessem vele.
Miután megtisztult a terep a pajzsot visszaadtam Rogers-nek és a kérdésére csak egy elégedett mosolyt küldtem felé.
-Most azt várod, hogy közöljem, hogy „bírom én ezt egész nap?” –néztem rá egy hülye vigyor kíséretében, majd inkább visszatereltem a figyelmemet a velünk szemben álló ellenségre és igyekeztem a lehető legtöbbet kiiktatni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Vas. 15 Május 2016, 22:20




Bukott angyal





Steve Rogers majdnem cifrán káromkodott, már megérte idejönni, hogy ezt a mondatát halljam. Szerintem ezt bejegyeztetem a naptárba, és jövőre megünnepeljük, na jó nem lesz nagy party, de iszunk rá.
- Ejnye, nem ezt vártam tőled. Kitől fogok jómodort tanulni, ha így beszélsz? – jegyzem meg egy halovány vigyorral. Az ember esze megáll, róla mintázták az etikettkönyveket, erre tessék, csúnyán beszél.
De egyébként nem sok időm volt ezen elmélkedni, ugyan ők Natashával a kék áfonya hercegnőt intézték el, viszont nekem is jutott pajtikákból. Csak reméltem, hogy a fizikoterápia bejön egy ekkora monstrumnál, mert ha arra van szükség hozom a bikázókábelt és megbikázzuk ezt a gyönyörűséget, bár lehet akkor begerjedne, ki tudja milyen huncut nőről van szó.
Vízió pedig elment, tudtam, hogy hova, és megértettem miért megy a lilakáposztához, én is ezt tettem volna a helyében. Persze aggódtam érte, bíztam a képességében, és az ítélőképességében is, de akkor is volt bennem egy kis félsz, nemcsak érte hanem mindenkiért a csapatból.
Viszont berobban a képbe Aurora, ezzel feltartva pár katonát, akik szerették volna eltángálni Rogersék hátsóját. Sikertelenül. Mert ez a szőke amazon rendkívül veszélyes még így is, hogy az ő baját is ellátták, első ránézésre legalább is ez tűnt fel. Persze sokkal könnyebb lenne, ha sisak is lenne a fejemen, mert így a kommunikációm is megszakadt Péntekkel, s azt se tudom, hogy a Vaslégió merre jár, mit csinál, bár az utóbbit tudom, valószínű harcolnak, és civileket mentenek, amennyit tudnak, veszteségek mindig lesznek, ezt is tudom. Reménykedem benne, hogy nagyon kevés százalék, mert mindent megteszünk a világ érdekében, illetve New Yorkért, mindig ez az első támadási célpont. Csak meg kell nézni néhány űrlényes filmet, mint amiben Will Smith is játszott.
- Hé! Simán elkaptam volna, de kösz. – vigyorogtam Steve felé, végül egy kisebb csoportosulás felé repültem, hogy felülről tüzeljek rájuk. Komolyan annyian vannak, mint a hangyák, azokat se tudod kiiktatni teljesen, csupán egy ideig visszaszorítod őket, ha meg morzsát hagysz az asztalon rögtön agresszívak lesznek.
Zene
notes: Nem, nem lett jobb :')
• •

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Hétf. 16 Május 2016, 15:22

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




• Miután Nebulát sikerül ártalmatlanítani, a csapat úgy dönt, hogy visszaindul Thanos ellen. A céljuk az volt, hogy Víziót kimenekítsék, és ezt sikerrel megtették, hiszen újult erővel vetette magát vissza a Thanos elleni harcba. A Thanosék közelében lezuhant anyahajó becsapódása miatt keletkezett porfelhő megnehezíti a visszajutásukat. Ahogy tisztul az ég, észreveszik a fönt elhaladó Carol Danverst, kezei között Bruce Bannerrel, miközben ők is Thanos felé haladnak. Ez felvet némi kérdést a csapatban Wanda hogylétéről.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: -
- A felvonás résztvevői: Natasha Romanoff, Steve Rogers, Tony Stark, Aurora
- Becsatlakozhat: -

***

» Fontos információ: A negyedik körben a karaktereket többször is át fogjuk irányítani más felvonásokba, ezért kéretik a Kalandmester megjegyzéseit hétről-hétre figyelmesen elolvasni!

A negyedik körben a játékosok szabadon mozoghatnak a felvonások között. Ehhez azonban a reag végén kéretik egyértelművé tenni, hogy merre haladna szívesen a karakter tovább!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Hétf. 16 Május 2016, 19:08

Natasha Romanoff úgy mozgott az ellenség kilátástalan túlerejében, mint egy földöntúli amazon királynő. Steve káromkodására kapta oda Elise a fejét, miközben a kree tiszt holtteste könyékig véres kezei közül a földre csúszott. És látta a vörös hajú, démoni gyorsaságú ügynöknőt elrugaszkodn a Kapitány pajzsáról, majd emberileg lehetetlen ívben érkezni a kék nő nyakába, és osztani a csapásokat. A csillagos-sávos pajzs suhant a három veterán Bosszúálló között, és úgy pusztították a hullámokban közelgő ellenfeleket, mint a halál kérlelhetetlen, izomból, akaraterőből és vibrániumból álló gépezete. Aurora csak állt és egy pillanatra elfeledte saját sebeit is, ahogy a legendás hősök összedolgozva harcoltak mellette. Tony Stark, a "Vasember" felülről kibernetikus ördögként szórta hamvasztó fénysugarait, sebessége egy számítógép gyilkos precizitásával szaggatta szét a sereget, Steve pedig emberfeletti erejének megfeszítésével úgy magasodott a földönkívüli gyalogosok fölé, mint egy haragját szabadon engedő görög isten.

Ám nem állhatott tovább. A tűzgyűrű már tövig égett és a katonák egész sora rohamozta meg fogyatkozó erejű csapatukat, hogy Thanos parancsára Steve fejét vegyék. Jobbra-balra lecsapva, ívben tarolva küzdött, ahogy tudott.
- Hhhhh.... hhhh... hhhh... - lihegett hörögve, amikor a semmiből Steve termett mellette.
És a férfi ránézett és mosolygós arca, egyetlen kérdése, "Kiheverjük?", és jelenlétének kisugárzása elég volt ahhoz a még egy hormonlökethez, ami miatt Elise már úgy érezte, a világ hullámzik körülötte. Felnézett Steve-re, nem törődött a szemeiből folyó vércseppekkel, az ajkairól csorgó vörös patakkal, csak fáradtan elvigyorodott.
- Legfeljebb csak... hhhh... boszúállás... után - válaszolta szaggatottan, levegőért kapkodva. Fél tüdeje egyre nehezebben tudta ellátni az intenzív testmozgásban oxigént szinte lapáttal égető testének igényeit, és úgy érezte, izmai mintha sikítanának utána, mintha pezsegne a vére, ami mostanra úgyis csak tömény adrenalin, celeszteroid, a talán túlzott érzelmi kilengésért felelős, lórúgás ösztrogén, egy sor asgardi és celeszti hormon és lángok közt oldott vércukorból állt az ereiben. Steve védte őt balról pajzzsal, tehát sarkon fordulva ütötte le a következő katonát, kezéből kihúzva a lándzsát, megforgatva a levegőben, beleszúrva a mögötte lévőbe...
És a Steve felé érkezőre már nem volt ideje megállítani. Látta a közelgő pillanatot, a kivont kard villanását és az utolsó lépést tette, amire még volt ereje...
A katona és Steve közé állt.
- Bazmeg - csúszott ki halkan a lány száján, ahogy hátán futott ki a penge. Lába megtántorodott és Steve felé dőlt. A katonát is magával rántotta, aki üvöltött, ahogy a lány vért köhögött az arcába. A kard, ami összeesett tüdején, máján, összetört bordái között ment át magával tolta, ő pedig a földönkívüli férfiba kapaszkodott...
- I know... Language... - mondta, és elfehéredő ujjai már a szürke bőrű idegen nyakára kulcsolódtak...
A forró élet úgy szakadt ki a szövetekből, mint a gátját áttépő folyam. A hörgő katona lassan térdre esett és a lány, mély aranyban izzó szemekkel magasodott fölé, ahogy életének utolsó cseppjeit is kiszívta a testéből, majd elengedte a torkát és lassan kihúzta a véres kardot saját mellkasából és lefejezte vele a haldoklót.
Steve felé fordult és megtántorodott. Vértől sikamlós keze a férfi vállát találta meg és mondani akart valamit, ám narancsban égő szemei az ég felé fordultak...
És miközben kitikkadt teste nyelte a életerő-löketet, megpróbálva legsúlyosabb sebeit legalább felületesen befoltozni, ő Steve-nek dőlve mutatott az ég felé.
- Carol... Bruce... - mondta halkan a lány. - Wandával... Wandával mi van? Khhh... kh... - köhögött fel megint egy kis vért, - Thanos felé tartanak... Vízió is ott van... Ez a végső fordulat, Steve...

Zene
Egy kicsit arrébb egy csapat másik harcos legyőzte a kree hadvezért, és távolabb, felhőkarcolók romjai között Thanos csatába igyekvő, négy főtisztje is elhullott. Most, hogy Stark, Romanoff és Steve kezei között az idegen fővezér utolsó hadnagya is elesett, és Vízió elkeseredett harcba húzta az égen az őrült titánt... Hogy a hajók zuhantak az égről, talán... Talán volt esély...
Körülnézett. A lezuhant anyahajó füstje lassan elérte őket. A két másik Bosszúálló félelmetes erővel tombolt, Romanoff ütései és golyói, Tony Stark sugarai előtt tucatszámra omlottak a katonák, egészen apró lángocskának érezte magát a lány ilyen hősök között. Tudta, hogy ereje az utolsókat rúgja, hogy kevesebb, mint egy órája, de talán csak percei maradtak, de eldöntötte, hogy minden idegszálával és izomrostjával Thanos ellen fog fordulni.
A végsőkig.
Utolsó adag életereje, a kiszipolyozottal együtt keverve törött csontjainak regenerációját fejezte be. Leszakadt szerveit inkább leválasztotta a teste, és miközben a lány utolsó két ampulla morfiumát húzta ki, a kupakokat tépte le fogával és nyomta a tűket karjába, fejével intett a nagyobb ütközet felé.
- Kapitány... Elvigyelek? - kérdezte mély, komoly alt hangon.
Majd megfordult. Steve Rogers szemébe nézett, abba a két, mély, világoskék szembe. Abba a tökéletes arcba.
- Steve - mondta halkan a lány. - Ha nem... Ha én nem...
Hangja megbicsaklott és lepillantott a talajra.
- Kérlek, mondd meg.. Catherine-nek, hogy...
Gombócot érzett a torkában. Felnézett és könnyek keveredtek a szemhéjai sarkából folyó vérrel.
- Steve, én... - Ajkát beharapva kereste a szavakat. - Köszönöm... hogy... Bosszúálló lehettem melletted...
Halványan, szomorkásan elmosolyodott. Véres ujjai még egyszer végigsimították a férfi haját, a fülét, az arcélét, hüvelykujja eljátszott a másik orcáján és egy hosszú pillanatig még belenézett abba a mély, kifejező, kéklő szempárba.
Ha Steve kérte, a férfit átkarolva bontotta ki újra szárnyait, ha nem, akkor pedig egyedül rugaszkodott el az utolsó küzdelemre sötét, hamvakat hordozó, kavargó szél közepette, lángoló, kormos romok közül, az ég felé.


Megjegyzés: És akkor én most haladok Thanos felé, ahogy a mesélő instruálta
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Szomb. 21 Május 2016, 15:48

17. felvonás

Bukott Angyal


Kibukott belőlem egy finomabb káromkodás a végén. Egyszerűen már elpattantak az idegeim, és persze Nat és Tony egyből reagáltak is erre a megjegyzésemre. És persze tudtam,  hogy ezt még fogom hallgatni.
- Bocs, bocs, bocs. - hadartam körbe nézve a körülöttem lévőkön. Furamód most először nem éreztem magam zavarban emiatt. Elnézve Stark vigyorát, pedig már tudom, hogy megérte elköpnöm ezt a csúnya beszédet. Egy ilyen helyzetben látni, hogy a társaim nevetnek, hát elég felemelő.
Natasha oda rohant hozzám és közölte a tervét. Nem mondom, hogy nem láttam benne kockázatot, de igazat adtam neki. És persze támogattam őt. Mint mindig.
- Hát, nevetni ér. - nyögtem ennyit, mielőtt alapállásba helyezkedtem volna, hogy segíthessek Natashának eljutni a kék nőhöz. Sikerül kisokkolnia, de az ellenségeink száma nem csökkent. Harcoltunk mind. Mikor láttam, hogy Nat bajban lehet (persze tudom, hogy megküzdött volna velük, de segíteni akartam) oda hajítottam neki a pajzsot, és puszta ököllel küzdöttem addig. Majd mellé siettem, hogy együtt bírkózhassunk meg ezzel is.
Visszakaptam a pajzsomat, és érdeklődtem Natashánál, mire jött az elmés válasz. Elvigyorodva csóváltam meg a fejemet, miközben néztem a nőre.
- Ezt. Más sem fogadnék el tőled... - nevettem fel leütve egyet mellőle, majd tovább indultam a téren, hogy a többieknek is segíthessek. Stark felé hajítottam a pajzsomat, mikor láttam, hogy felé rontott egy. Jött a köszönöm, mire újra csak a fejemet tudtam csóválni. - Ja, szívesen. - nevettem magamban, majd Aurora mellé igyekeztem. Ő újoncnak számított még közöttünk. És ahhoz képest, elég kitartóan küzdött. Gondoltam besegítek. Érdeklődtem nála sajátos stílusomban, hogy meg lesz-e, mire közölte, hogy csak bosszúállást követően. Újra nevettem. És nem ismertem magamra. Elég kilátástalan volt a helyzet, én mégis tudtam nevetni. És csak ez számított. A küzdelem közben az egyik rámtámadó és közém ugrott Aurora, amiből én már annyit voltam képes felfogni, hogy a karomba esett kishíjján. Jól láthatóan nagyon megsérült. Próbáltam alá támasztani, mikor az égre nézett. Én pedig értetlenül követtem a tekintetét. Megláttam a szőke nőt, és Bannert a karjaiban. Ahogy Thanos felé indultak. Végül pedig Aurora szavai is elértek hozzám.
- Igen, most jött el az utolsó ütközet. - bólogattam, és bele sem akartam gondolni, hogy Bruce miért hagyta el a tornyot...
- Nat, Tony... - szóltam oda nekik, mikor az utolsó itt tartozkodó katonáknak eláttuk a baját - Vissza kell mennünk oda. Segítenünk kell a barátainknak. - ez utóbbi szónál Natira emeltem a tekintetem egy félmosollyal az arcomon, majd Aurora lépett elém, hogy elvinne. Majd mielőtt válaszolhattam volna, még beszélni kezdett. Próbáltam közbeszólni, de csak arra tellett, hogy a vállára fektessem a tenyeremet.
- Te elmondod majd neki. - bólintottam, majd ahogy megköszönte, hogy mellettem harcolhatott csak elnevettem magam sóhajszerűen - Én köszönöm. - jegyeztem meg, majd hátrébb léptem - Aurora, Stark ti gyorsak vagytok. Menjetek együtt. Natasha meg én maradunk a szárazföldi eszközöknél. - pillantottam el a nőre egy mosoly keretében, majd a háta mögötti motorra vándorolt a tekintetem és egy utolsó bólintást ejtettem még a két repülnitudó társaink irányába, majd felpattantam a motorra, és vártam, hogy Nat is felugorjon. Nem igazán voltunk csak úgy kábé öt percnyire. Elvégre az autót hamar megállította a kék nő, mikor Víziót menekítettük.
- Van esélyünk? - kérdeztem Nattól, már a motoron ülve (ha velem tartott), majd lenyomtam a gázt végül , majd megindultunk Thanos felé.





zene  


• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Szomb. 21 Május 2016, 17:11



Bukott angyal



Csak mosolyogni tudtam azon, ahogy Steve bocsánatot kért a káromkodásnak csúfolt kis megjegyzésén. Annyira kis vicces és a maga módján aranyos tud lenni, amikor egy-egy ilyen helyzetből mit ki nem tudunk hozni. Fontos, hogy ne hagyjuk el magunkat a csatatéren és az ilyen dolgok pont tökéletesek a feszültségünk oldására.
Miután kifejtettem Steve-nek a tervemet, már csak a gyakorlati megvalósítás maradt hátra, amiben én magam sem voltam egészen biztos, mégis sokat jelentett a férfi támogatása és egyetértése a dologgal kapcsolatban. Fontos a véleménye, még ha ez nem is látszik rajtam és nyíltan soha nem mondanám ki a dolgot. De mindketten aggódhatunk egymás és egy harmadik, közös személy életéért is, hisz nem hiszem, hogy az ő fejében nem fordult meg a gondolat, hogy idelent még James is veszélyben lehet. Bár szerencsére nem jött elő, mert abból aztán tényleg botrány lett volna. Így ezt a kis titkot is megtarthattuk kettőnknek, illetve… Barton-nal együtt hármunknak, de őt nem hiszem, hogy éppen ez foglalkoztatná most.
Ugyan sikerült kisokkolnom a nőt, de a harc további részéhez szükségem volt Steve pajzsára, amit meg is kaptam tőle és azzal sikerült kivédenem a támadást majd likvidálni a rám támadó, földöntúli katonát.
Visszaadtam a pajzsot Rogers-nek, aki ezek után arról érdeklődött, hogy bírom-e még. Persze nekem erre sem szabadott kihagynom az elmés és kissé talán ironikus választ, miszerint a saját mondatát várta-e tőlem. És meg is kaptam a választ, miszerint igen, pontosan ezt akarta tőlem hallani.
-Hát, akkor ez ma a te napod. –viszonoztam a mosolyát, majd ismét belevetettem magamat a harcba, hogy addig irtsam a férgesét, amíg még erőm és akaratom van hozzá.
Csak akkor figyeltem fel, mikor már nem maradt több katona a közelünkben és meghallottam Steve hangját, ahogy a nevemet kiáltotta. Csak csendben, elkerekedett szemekkel néztem rá, mikor az utolsó „barátaink” megnyilvánulást követően egyenesen rám nézett. Csak egy hitetlen mosoly ült ki az arcomra, ami aztán hamar el is tűnt, mikor közvetlenül mellettük állapodtam meg. Azt hittem, hogy Steve majd elmegy valakivel, aki gyorsabb, mint mi, de nem így lett. Közölte azt, hogy Aurora és Tony gyorsak, így ők menjenek előre, mi pedig majd motorral fogunk menni. Legalábbis a Kapitány tekintete igencsak arra a kétkerekű járműre kalandozott, ami mögöttem helyezkedett el.
Miután a férfi felpattant a járműre, én is így tettem és a karjaimmal óvatosan kulcsoltam át a derekát, nehogy még a végén nagyobb kárt tegyek benne, mint az ellenségünk.
-Nincs. De jobb együtt meghalni, mint egy csapat… -jegyeztem meg a dolgot óvatosan simítva végig Steve egyik karján, hogy biztosítsam a bizalmamról és arról, hogy teljes mértékben egymásra vagyunk utalva ebben a helyzetben.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Hétf. 23 Május 2016, 10:37




Bukott angyal





Még mindig hihetetlen, hogy káromkodott, de legalább kicsit kirángatott minket ebből a szar helyzetből. De nem azt jelenti, hogy hátradőlhetünk, míg a többiek elbánnak Thanos-szal. Annak a mocsoknak az utolsó írmagját is el kell pusztítani, nem maradhat belőle semmi, ami esetlegesen bosszút akarna ellenünk, mert abba lehetséges, hogy belehalnék, tényleg kezdek öreg lenni ehhez a szakmához.
Ami pedig a rosszcsontokat illeti, felülről kezdtem tüzet nyitni rájuk, voltak ám vérmesebbek is, akik szerettek volna lerángatni, mégsem sikerült nekik, még ezzel a félig bekrepált páncéllal is jobb voltam. Na jó kellett Rogers segítsége, pedig megtudtam volna egyedül is oldani. Viszont az újoncunk eszméletlen volt, oké elhiszem, hogy asgardiak sokkal erősebbek, de azért ez már durva. A proteinitalban biztos van valami titkos összetevő amiért ilyenek, mert Thor is ilyen.
Mikor felbukkant Carol és Bruce a levegőt hasítva, az egekbe szaladt a szemöldököm, mi van Wandával? Talán találtak valakit, aki a lánnyal maradt? Ezernyi kérdés cikázott a fejemben, és Pénteket se tudtam megkérdezni, mert a legutóbbi baráti verekedésben Thor elintézte a kommunikációs rendszerem, mikor letépte a sisakomat.
Az utolsó katonát is elintéztem mikor meghallottam Steve hangját, így melléjük repültem.
- Megyünk, megoldjuk, és utána alszunk egy jót. – vagy nem, ki tudja, mit tartogat még nekünk ez a nap. A lényeg, hogy intézzük el Thanost.
- Rendben van, akkor majd ti érkeztek, mi meg megyünk együtt a hercegnővel. Pedig szívesen elfuvaroztam volna valamelyikkőtöket. - jegyeztem meg, aztán eltűntem a szép kék égen, hogy a többieknek segítsek.
Az utolsó ütközet, ami minden eldönt, és nem szabad nekünk alul maradni, mert a bolygónknak vége lesz, s akármennyire is megérdemel néha egy nagy pofont, mostanában elég sokat kapott, kis pihenés nem ártana.
Zene
notes:
• •

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
398
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal Hétf. 23 Május 2016, 18:28

•• Thanos pusztasága ••

This is the end of Your world!




• A négy fős csapat ketté oszlik, hogy Thanos ellen induljanak. Aurora és Tony hamarabb érkeznek a helyszínre, mint Natasha és Steve. De még így is hallják mind a négyen, hogy Wanda életben van, és hogy több száz ellenséges katona tart felé. Amennyiben Natasha, vagy Steve úgy dönt, hogy inkább a toronyhoz megy, úgy Vízió elfuvarozza őt/őket. A másik kétharcos repülési képességeik birtokában függetlenül dönthetnek.

***


» Fontos információ: Aurora, Tony Stark, Natasha Romanoff és Steve Rogers választhat a két felvonás között. Választható helyszínek ITT és ITT. Ez a felvonás lezárásra került!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 17. felvonás - Bukott angyal

Vissza az elejére Go down

17. felvonás - Bukott angyal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 4. Kör-