» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Hétf. 15 Feb. 2016, 19:36



Thanos


Erő hullámzik végig a testemen, ahogy öklömből kiindulva megperzseli minden egyes sejtem, mindent, amit el akarok temetni, csak még intenzívebben ragad meg. A hullám elragadja az állókat, és belőlem indulva darabjaira tépi a Xandar bolygót. A Kesztyű. Belém mar a felismerés, fogaival minél nagyobb darabokat tép ki belőlem, annál intenzívebben veszem tudomásul mekkora erő van birtokomban. Felegyenesedve ütésemből, boldogan figyelem a felmerülő- földi aggályokon tornászó ellenzékem. És ekkor eszembe ötlik. Tekintetem célirányosan fordítom a keleti part felé annak reményében, hogy kárt nem okoztam arrafelé. Lenyelem ebből fakadó félelmem gombócát, majd a törmelékre pillantok magam körül. Jó, hát így bukik el a híres hadtesten alapuló bolygó és népe. Porrá lesznek, mind! - Közvetlenül balom mentén egy ék ereszti át a fiatal xandari kölyök fohászát, mire kétkedve fordítom felé tartásom. Kimérten, lassan indulok irányába, hogy egy finom mozdulattal megszabadítsam a hátán heverő tehertől. Vaskos ujjaim könnyedén ölelik körbe nyakát, ám szorításom olyan intenzíven fogja közre, hogy azonnal életét leheli. Valami elszakad és valami csörömpölve széttörik gerince mentén. Vérpatak ömlik végig a karomon, a lábain, és az ajkai közül. El fog vérezni és ez a legkevésbé sem zavar. Elhajítom a porba. Oda, ahová való. Nero nyöszörgése büszkévé tesz, talán benne is felépítettem némi kételyt uralmunkban. És akkor eggyel több a mocsok, mi irtandó'. Peter Quill üvölt rám. Hallom, ahogy megbélyegez. Vontatottan emelem rá tekintetem, és figyelem, ahogy beleveti magát, hogy elérhessen. Már csak egyetlen kívánságom van, hogy érjen el, és húsába bújtatott ujjaimmal megszorongathassam elhaló szívét. A hősiesség kegyetlenségei. Gamora a követője, aki tőröket hajítva indul irányomba.
- Ugyan mi a fegyvered féreg? - köpök a Quill fiú irányába. Pontosan tudom, hogy miféle. Ereje azonban csekély.- Nero, intézkedj. - biccentek, és a hátunk mögött emelkedő gépek felé pillantok. Az egyik kree parancsnok int, és tudom - Wanda megmenekült. Élesen felnevetve veszem tudomásul, hogy léphetek. Azonban Quill megsebzése csábít. A lányom, - a lányom marad. De a férget meggyötörhetem. Savanyú mosollyal arcomon indulok meg, unszolt lépteim közben. Hiába ütne, hiába lőne. Elérem Quillt. Karnyújtásnyira érkezem tőle és egy sebes mozdulattal simítom arcperemét öklömmel, miközben fáradhatatlan karommal megragadom a mellkasát, és egy jól irányzott mozdulattal hátára suhintok kesztyűtlen kezemmel.  
- Nekem te nem vagy ellenfél Peter Quill. - reményeim szerint Nero és az őreim ellenállják a tömeg támadását, de bárhogyan is - Quill megkapja tőlem a kegyelmet és leeresztem a porban, amennyiben még életben van.
- Mennünk kell! - szól a hátam mögül Nero, és ebben a perceb leereszkedem féltérdre az előttem lerakott férfi oldalára - Bumm. - suttogom, majd lágyan felegyenesedve lányom Gamora' tekintetét keresem. Lemondóan pillantok rá, de tiszteletem megadva bólintok felé. Figyelmem elfordítom, de az ereimben ficánkoló éter finom, áthatolhatatlan falat épít körém, így Neroval az oldalamon indulok meg az épület felé, és hagyom hátra őket, ha tudom.
notes:  nos akkor, ismerkedjünk meg egymással  


• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Tartózkodási hely :
Galaxis, a Milano fedélzete



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Hétf. 15 Feb. 2016, 22:46



Vérvörös nap

Thanos



Most az a legfontosabb, hogy a bolygó lakói túléljék, éls az sem érdekel, ha ebbe a csatába belepusztulok. Nem érdekelt semmi, cska a véremben forrongó végtelen düh, ami előre hajtott, bajtársam, Gamora mellé, Nem érdekelt, hogy a húsomba vájt az ellenség fegyvere, csak törtem előre, és hullottak töröm pengéjétől a kree férgek.
Amikor Thanos fegyverét a bolygó ellen fordította, megtorpantam. Micsoda végtelen erő! Gamora egyértelművé tette mi a feladatunk most. Levenni az ellenség kesztyűjét, bármi áron. Én feltartottam a kékhúsú ellenfeleket, míg Peter is mellénk repült, s immár hárman néztünk szembe az Őrült Titánnal, kinek erejéhez még soha nem láttam foghatót. Még Ronan is csak kezdő szemét volt ehhez az őrült gyilkoshoz képest. Mikor erejét fitogtatva kioltotta a gyermek életét, torkom szakadtából kiáltottam felé.
- Meghalsz, te féreg! Gyere ide, had oltsam ki életed! Gyere, küzdj meg! - ordítom a szakadék túlsó oldaláról. Az agyamba hasít a kép, ahogy Ronan és katonái a szemem láttára gyilkolták le kisgyermekem. Elszánt vagyok, és még ha meg is öl, legalább addig fel tudnám tartóztatni, míg valamit kitalálnak a többiek. Hiszen ott van Thor, az öreg harcos asgardi és még sok erős bajtárs, így életem bátran adnám, hogy megóvjuk a bolygó lakosságát.
Ám Peter megelőz, és repülő felszerelésével szembeszáll a túloldalon az óriással.
- Gyere vissza, Peter! Ne tedd! - kiáltom utána. Tudom, hogy győztesen nem kerülhet ki a párharcukból, ám esélyem sincs átjutnom egyedül.
- Te nőszemély! Valahogy át kell jutnunk! Igazad van! A kesztyű nélkül semmit sem érne ellenünk. - kiáltom a dühtől elöntve minden porcikámmal, és ez a tehetetlenség, hogy a barátunk a túloldalt harcos, méginkább a kétségbeesés felé sodor.
Gamora is nekiindul, én pedig egyedül ott maradok.
Ez nem lehet igaz! Petert leteríti a földre, és most Gamorára is ugyanez a sors várhat.
- Te nő! Na hagyj itt! Gamora! .. Peter! - kiáltok feléjük minden porcikám megfeszítve, s szemem sarkából megindul egy könnycsepp, a kétségbeesés cseppje. Nem hagyhatom, hogy a barátaim a szemem láttára váljanak az enyészetté!


• •


A hozzászólást Drax összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 15 Feb. 2016, 22:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Hétf. 15 Feb. 2016, 22:51

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Thor közelebb juttatta a szerkezethez Natashat, ám ezzel komoly veszélybe sodorta a nőt, ugyanis az őt észlelők lézerfegyvereikkel gyakorlatilag azonnal tűzet nyitottak Romanoff ügynökre. Odin a segítségére siethet, ám a szerkezet belső körében álló csoport valahogyan módosítja annak színét, és narancssárgáról hirtelen vörös fényben kezd izzani. [A szerkezet maga egy élesített robbanó fej, ami a kree technológiából készült, és képes a sziget negyedét maga alá temetni.]

• Gamorat feltartoztatják a legerősebb kree zsoldosok, akik Draxra is rátámadnak. Thanos és Nero megindultak a hajók felé. Az éter vörösen izzó erőtere, valamint az őket védő testőrség biztos menedéket nyújtottak számukra, így látszólag képtelenség megközelíteni őket. A hősök megpróbálhatnak áttörni azon a bizonyos falon, ami védi a titánt. Thornak sikerülhet átjutnia, és valakit magával vihet.

• Peter Quill az őt ért sérülések miatt gyengélkedhet, de a faji hovatartozása végett sikerülhet újra a csatatérre sietnie, hogy segítse a többieket.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Csüt. 18 Feb. 2016, 17:23


Vérvörös nap


Fura ez az egész. Valaki olyan ellen harcolnak, akit nem győzhetnek le, mégis naiv módon azt hiszik, hogy a kitartásuk bármi eredményt hoz a hosszú csatározás utáni vereségen kívül. Ez a baj Thor-ral. Harcol, de nem tudja mikor kell visszavonulni. Ennek a csatának elkezdődnie sem kellett volna, Xandar pusztulásra van ítélve, mintha egy halottat próbálnánk meg feltámasztani. Ez a bolygó egy koporsóvá vált mostanra. Pár évvel ezelőtt bizonyára hagytam volna meghalni Romanoffot. Ma sem tennék másként, az élete számomra nem jelent semmit sem. Odin számára viszont… így hát a segítségére sietek. Nem itt lenne a helye. Előre kéne gyászolnia a többi fajtársával együtt.
Még ne köszönjön semmit! – ráztam meg a fejemet, Natasha szavai hallatán. Ezt még komolyan is gondoltam. A jelenlegi helyzetünket látva nem látok sok esélyt arra, hogy a csata egyértelmű kimenetelét megváltoztassuk. Én nem itt és nem most ütköztem volna meg Thanos-szal. Felkészületlenül érkeztünk ide, ellenben az ellenséggel, akik tervezték már egy ideje ezt.
–Ezt túléltük. –bólintottam Sif szavaira, mikor mellénk érkezett. – Ez azonban csak a kezdet volt. – a végét pedig nem látom még csak ködösen sem. Thanos kezében túl nagy hatalom összpontosul, nem értem, hogy miért szemtől szemben harcolunk vele. Akit nem győzhetsz le tisztességesen,  az ellen felesleges is úgy harcolni. Sif-re nézve látom rajta, hogy mennyire elönti őt a harag és a düh. Nem csoda, sok bajtársa elesett már mostanra. – Lady Sif! Most az élőknek van rád szüksége, nem a holtaknak! – pillantok a nőre. Nem azt mondom, hogy ne harcoljon azokért, akiket ma elvesztett. Harcoljon, úgy erősebb. De értelmetlen lenne most több száz Kree-t lemészárolni. Nem ők azok, akik irányítanak. A kígyó fejét kell levágni.
Nem szólok semmit sem Thor tervét hallva. Bár lenne mondandóm, Odin szájából érdekesen venné ki magát az. Thor Odin fia, le se tagadhatná egyik sem a másikat. Élnek a harcért, addig nem ismernek meghunyászkodást, amíg az elkerülhetetlenné nem válik. – Meg fogom védeni a barátodat. –bólintottam Thor szavaira, amolyan beleegyezésképpen. Mi mást tehetnék? Így is távolabb leszek Thanos-tól, mint a legtöbben. Ez nem az én háborúm, az enyém még kicsit arrébb van. Amint Sif elindult és Thor elvitte Natashát a célhoz, elindulok én is, hogy a nővel együtt megtegyem azt, amit… meg kell tennem, hogy életben maradjak a mai napon. Natasha-hoz érve egy védőburkot képzek magunk körül a jogar segítségével.
Menjen, én fedezem magát! Előbb végezzünk velük, aztán rájövünk, hogy mit csináljunk a szerkezettel. – csak tippelek, de erősen kétlem, hogy a piros szín valami jót jelent. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy nem lehet csak úgy szétlőni ezt a valamit.

▲ music: This is war▲ ▲Words: xx ▲ ▲Note: csapassuk  szuperhős  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Pént. 19 Feb. 2016, 22:30



Vérvörös Nap


A királyom és a midgardinak nem esett baja, mégis hatalmas dühöt érzek magamba, amit ebben a csatában élek ki. Odin szavait hallom és magam elé bólintok igenlően hogy meg értettem, de semmit se tudok most tenni. Tudom azt is hogy valahol máshol kellene harcolnom, de Thor kért meg arra, hogy jöjjek és segítsek a vörös hajú midgardi harcosnak. Itt vagyok és megvédem a királyomat is, ha itt termet és a nőt is.
Órákkal ezelőtt is tudtam, hogy Thanos fejét kellene venni, mert akkor vége lenne a csatának, mégis nem jutottunk közelebb.  Felfogtam a Asgard királyának szavait, de még nem volt egy kész tervem, hogy juthatnák át a védvonalon és terv nélkül nem indulok el csak parancsra.
Thor megérkezett mellénk apja mellé. Nőhöz majd Apjához és végül hozzám is szót intézet. Elrepült a Natashával engem pedig ott hagyott egyedül, mivel Odin is a midgardival tartott..
Megkaptam a parancsot. Menjek a Thorral érkező társaihoz. Vonuljak Thanos ellen. Felcsillant a szemem. Több kree zsoldoson kellett át verekednem magam. A kardom pengéje egyre mélyebb és egyre veszélyesebb lett az ellenfeleim számára. Megpillantottam Hogunt és többieket, ahogy váll vetve harcolnak és felém sietnek tudtam, hogy ők se akarnak kimaradni Thor melletti küzdelemből. Móka és kacagás a gyereknek a játék, számunkra a harc ad hasonló élvezetet, de egy idő után fárasztó lesz. Egy asgardi társam mellé léptem és segítettem legyőzni egy kék szörnyet. Nem nézte jó szemmel az asgardi katona azt, hogy segítettem neki.  Ismertem az okokat, hogy egyes katonák szerint túl más vagyok. Nő vagyok és  harcos és a valkűrök harcos nők és én még sem a Valkűrök közt vagyok, hanem a férfiak közt kellek harcra. Gyakorló pályán is őket gyűröm magam alá, és a férfi asgardi büszkeség ezt nem nézi jó szemmel.  Bár engem sosem érdekelt az ilyen kicsinyes és nevetségesen bosszantó vélemény rólam, az egyetlen fekete hajú asgardiról. Nevetség tárgya volt sokáig ez is, amit Loki művel a másik fekete hajú. Igaz sosem csörgedezett a vérében asgardi vér, mégis asgardinak nevelte Odin őt Lokit a csínyek mesterét.
Végül is a két testvér miatt váltam olyanná amilyen most vagyok. Loki, hogy levágta aranyszőke hajamat és Thor iránt érzet érzelmeim miatt lettem harcos. Kilógok, de mégsem asgardiak közül. Most így éreztem magam, hiába segítettem egy bajtársamon, éreztem, hogy nem kérte a segítségemet és az önérzetébe tapostam. Ezen nem rágódhatok túl sokat. Tovább kell lépnem és tovább kell mennem, hisz a csatát még nem éltem túl és még ő sem. Sosem kérek egy köszöntet se hogy megmentettem és segítettem, neki. A férfiak többsége büszke és az asgardi férfiak a midgardiaknál is büszkébbek.
Az új bajtárasaim a galaxis más fajaihoz tartoztak, akihez csatlakoztam. Látni valamikor régen láttam hozzájuk hasonló lényeket, de velük sosem harcoltam. Ahogy hozzájuk csatlakoztam ott voltunk mind Volstagg, Frandal és Hogun is beért engem. A vörös szakállú bajtársam pedig rázendített a legyőzött kreek számára. Nem tudtam már ezen mosolyogni. Nem tudtam mit szól a többi bajtársunk ehhez, de ők is kemény harcosok voltak ez észrevettem már első látásra is.
Egy vörösen izzó erőtér mögé vonult a zsoldos serege Thanosnak, ami áthatolhatatlannak tűnt. Emlékeztetett engem ez a fény és ez a jelenség az Éterre, de az étert én magam adtam  át annak idején a Gyűjtőnőnek. Volt már dolgom vele és most. megint szembe állok egy hatalmas erővel.
- A kutya fáját ezen nem jutunk át- Hallom Vlostagg mély robusztus hangját. Valahogy át fogunk Thorral mindig megoldjuk a problémákat. Talán, ha átjárót nyitnék a kardom segítségivel átjutnék a falon, de akkor a titkomra fény derül és bátyám Heimdall szerint veszélyes képesség az én képességem. Az égre tekintek egy pillanatra, tudom hogy figyel, hisz a csata végkimenetele sok mindenről dönt.
Nem akarom és nem engedhetjük elszökni Thanost. Erre egy megoldás kell találnom minél előbb annál jobb. Talán Thor pörölye áttörné a erőpajzsot, de a többiekre figyelek, hogy talán jobb megoldással állnak elő, mint az én személy szerinti gondolataim.

• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Szomb. 20 Feb. 2016, 13:34



V. felvonás



Csak bólintottam arra, amikor Thor közölte velem, hogy fel fog vinni a szerkezethez, amit sikerült kiszúrnom már távolabbról is. Annak pedig külön örültem, hogy Odin, azaz Thor apja is a segítségemre lesz a dolgok végrehajtásában. Talán nem tudjuk legyőzni és megölni ezt a Thanos-t, de ha már csak egy kicsit is sikerül meggyengítenünk, talán valakinek, aki utánunk érkezik, sikerülhet leszámolnia vele és sikerülhet megoldani a dolgokat.
Miután Thor felvitt a hajóra, azonnal a célkeresztbe kerültem és hiába sietett a segítségemre Odin, néhány lövés így is eltalált. Szapora lélegzetvételekkel igyekeztem lenyugtatni magamat és az eszembe juttatni, hogy a feladat most az, hogy kiiktassunk mindenkit és aztán rájöjjünk, hogy mi lehet az a szerkezet, amely narancssárgáról hirtelen vörösre változott és vészjósló ragyogással hirdeti ennek az idegen fajnak a hatalmát. Egy biztos, hogy nem valami játékszer.
-Értettem… -jegyeztem meg csak ennyit a férfi szavait hallva, majd el is indultam, hogy kiiktathassam a szerkezet körül álló kree alakulatot.
A karpereceimen lévő sokkolókkal igyekeztem elkábítani néhányukat, hogy a közelükbe férkőzhessek és a fémkapszulákba rejtett fojtódrótok segítségével igyekeztem egymáshoz kötözni őket és egy határozott mozdulattal húztam le az összeláncolt mocskokat a talajra. Egy határozott mozdulattal ugrottam rá az egyik ilyen kék undormány hátára és egy jól irányzat mozdulattal fordultam meg rajta, hogy a térdeim közé szoríthassam a nyakát és úgy teperhessem le a földre.
Igyekeztem viszonylag gyorsan végezni az itt tartózkodókkal, azonban egyre inkább éreztem, hogy a lézernek hála, ami eltalált, egyre inkább fáradok és a vér is egyre nagyobb foltban szivárgott ki a sebeimből.
A térdeimre rogyva igyekeztem összekapni magamat, hogy tovább haladhassak és elérhessem a célomat. Remek... ha találkozok Rogers-el, a James-dolog mellett még ezt is hallgathatom majd tőle…
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
629
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Szomb. 20 Feb. 2016, 15:37


V felvonás
vérvörös nap

Hiába hallom a hátam mögül Drax üvöltését, és hiába a Gamora által hajított tőr. Képtelen vagyok elviselni, hogy ez a féreg egy ártatlan gyermeket hajít a porba, és fossza meg az élettől. Mintha ő dönthetne arról, hogy ki él, és kinek kell meghalnia. Undorító mocskos patkány, az ilyen. Semmi emberség nincs benne, így egy pillanatig sem gondolom meg magam. Hiába van őrizetben, hiába virít az oldalán még egy selejtes szemét, nem törődöm velük. Átérkezve a túloldalra rohanvást sietek felé, hogy öklömmel lezúzhassam az arcát a gusztustalan gyilkosnak.
- A haragom... - üvöltöm torkom szakadtából, miközben elé érve tervezem meg fejemben, hogy lendületből megindítom jobbom és öklömmel hogyan húzom majd be a képét. A pillanat töredékében egyébként máson sem jár az agyam, csak hogy miért nem védelmezik a testőrei, miközben sebesen lépdelek egyre közelebb hozzá, és akkor a másik szerencsétlen felé szól. Tekintetébe valami derű költözik, és megdermedek. Mi a franc okozhat még örömet neki? Mi az, ami miatt ennyire nyugodt? Nem érdekel a kesztyűje! Nem érdekel a hatalma! Ő sem több nálunk, csupán egy lúzer, aki nagyot álmodott. Megindul felém, én pedig annál gyorsabban irányába, de még mielőtt megvalósíthatnám a tervem és beverhetném az arcát, felém lendíti karját és hirtelen éles csattanásra leszek figyelmes. Belecsimpaszkodik a mellkasomba, és erőteljes ütést mér a hátamba. Még meg tart egy darabig, majd újabb sértés érkezik tőle, s végül elereszt. Így hullok a porba. Leérkezve a gyermeket látom magam mellett. Hallom, hogy indulásra szólítja a másik. És a düh, ereimbe áramolva kényszerít rá, hogy újra talpra álljak, vagy legalábbis, hogy megpróbáljam.
- Gyáva! - préselem ki fogaim közül ezt a szót, és ahogy megemel tartásom Gamora, és Drax alakját észlelem a távolban. Azonban váratlanul térde huppanása vonja magára figyelmem, de nem fordítom felé tekintetem. Továbbra is a társaimat bámulom, mikor a fülembe súgja, hogy Bumm'.
- Ennél elbaszottabb szöveget... - rázom a fejem nemlegesen, még mozdulatlanul fekve, majd hirtelen belém nyíllal a felismerés és Thor szavai jutnak eszembe - Ne... - suttogom halkan, majd minden erőm összeszedve emelkedem talpra, és Thanos felé révedve látom, ahogy ökléből valami vörös indul meg, és burokként terül el körülötte. Fogalmam sincs, hogy mi az, de majdnem bepisálok tőle!
Gamora felé indulok, bár sántítva megy, és csak lassan érkezem meg hozzá, egy pár katonán átküzdve magam.
- Bomba... - vonom magamhoz a nőt az egyik karommal - Thor és a vörös hajú nő láttak egy szerkezetet. Thanos azt súgta az előbb, hogy "Bumm". Tudom ritka szar szöveg, de szerintem felakarja robbantani a bolygót. - kétségbeesve néztem a nőre, majd Draxra. Szándékosan emeltem meg a hangszínem az utolsó mondatra, hogy minden a közelünkben lévő harcos meghallja - Meg kell állítanunk, már nem a kesztyű a lényeg. - mozdultam közelebb Gamorahoz, abban bízva, hogy segíteni fog nekem. Ha Thornak sikerült kiiktatnia a szerkezetet, akkor megmentette a bolygónkat. Legalábbis én ebben bízom. Fogalmam sincs, hogy igazam van-e, de most nem időzhetünk. Nem törődhetünk mindannyian a vörös burokkal, amit maga köré vont. A népünk, a családunk, a világunk fontosabb. Ráadásul Rocket és Groot valahol harcolnak. Hogy a fenébe fogunk mindenkit megmenteni?



Zene
• •

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 21 Feb. 2016, 03:28



V. Felvonás

Vérvörös nap.



Itt vagyunk egy olyan háborúban amire kevés az esély hogy valamit érünk is. Ha nem lennék az aki, már talán rég feladtam volna. Annyi harcon keresztül mentem, és nem kevés vér tapad hozzám, de amíg ezzel ártatlanokat védek addig nincs bennem sajnálat az ellenség felé. Midgard és a Bosszúállók megtanítottak pár dologra, amitől.. Emberibb lettem. Ez a megfelelő szó rá, persze ettől függetlenül ez nem rossz dolog. Jobban átlátom az egész helyzetet, és persze ad a csatához egy pluszt, egy reményt. Ez ami számít egy háborúban, és persze azok akikkel harcolsz. Muszáj ő értük is felelni, legfőképp Romanoffért. Ez egy kicsit más terep mint a Chitauri, vagy amit a S.H.I.E.L.D. kiszokott neki osztani, de remekül megállja a helyét. Nem mondom hogy Hulk-nak nem örültem volna jobban, de most már tudom hogy jobb hogy Natasha tartott velem. Quill Thanos felé vette az irányt, én Natasha felé. Atyámnak sikerült megmentenie, ami örömmel és bizalommal tölt el. Érzékelem hogy ő is a régi Odin ebben a csatában. Olyan mint a legendákban amik a kilenc birodalmat járják körbe. Segít egy Midgardinak a kérésemre, ez az én atyám!
- Köszönöm Atyám! -
Tűztem Odin-hoz amiért útján kiséri Natashát miután átvittem. Sif-et előre küldtem, de már én is felé tartok. Repülve látom hogy rendesen aprítja az ellenfél harcosait és még a sajátjainak is besegít. Persze Sif már csak ilyen, akármilyen módon is le van terhelve, van neki egy plusz a tarsolyában amitől mégjobban harcol. Leérkezvén közel hozzá én is becsatlakozom és megpillantom a csapat többi tagját. - Hát srácok... - Hajítottam előre a pörölyt ezzel tisztítva az utat. - Azért ez eléggé olyan mint a régi csatáink! - Kiabáltam fel az Asgardi harcostársaimnak, köztük Sif-nek is, aki kiemelkedik közülük. Sietvén Thanos-hoz már csak a hátát látom és azt hogy egy nagy vörös falat kerített maga köré. Csak nem az Aether? Nem, az nem lehet. Tudomásom szerint Sif-re lett bízva. - Sif! Van ötleted mi ez? Van esély arra hogy ez ismét az Aether? - Kérdeztem tőle kiváncsian. Na jó, erre nincs idő. Ahogy látom Quill is alig úszta meg, ezt nem hagyhatom... A Mjölnirt a magasba emelve elkezdtem feltölteni energiával. Már vakítóan világitott pöröllyel rásújtottam a vörös falra ami végül utat nyitott. - Sif! Gyere! Ugorj! - Kiálltottam rá Sif-re. Ki másnak lehetne esélye Thanos ellen mint két Asgardinak?
- Thanos! Miért nem a saját súlycsoportoddal mérekszel meg? -
Ordítottam dühvel teli hangon Thanos-hoz, majd felé hajítottam a Mjölnirt reménykedve hogy eltalálja a hátát.



Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Tartózkodási hely :
Galaxis, a Milano fedélzete



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 21 Feb. 2016, 18:47



Vérvörös nap

Thanos




Végignézem, de nem hiszek a szememnek. Amikor Thanos a gyermeket a magasba emeli, és markának szorításában kileheli a lelkét, végtelen düh önti el az elmém minden egyes szegletét. Hirtelen bevillan, amikor Ronan és a mocskos kree kuyták lemészárolták a feleségem és egyetlen leányom. Végigpereg előttem a jelenet, amikor vérben fagyva szorítom őket magamhoz, és tehetetlenül roskadok össze ölelésükben. Végleg lehunyták szemeiket, én pedig nem tehettem semmit. Azóta sok minden megváltozott, Ronant legyőztem a bajtársaim - és barátaim - segítségével. A bosszúm mégsem teljes, hiszen ismét kree kutyák az ellenségeink, de most egy hatalmasabb, nagyobb ellenség vezeti őket. Thanos nevét mindenki félve mondja ki, legyünk az univerzum bármely szegletében. És mostmár megértem, hogy miért. Az ereje semmihez sem fogható. Kesztyűjével olyan erőt birtokol, ami képes milliók életét kioltani. Akármerre nézek, mindenhol harcosok esnek a falánk föld gyomrába, melyet a kree vezér nyitott meg puszta ütésével. Lenyűgöző ez az erő. Ha ő vezeti a kree sereget, és korábban ő adta a parancsot Ronannek, hogy gyilkolja le a családom, még eggyel több indok, hogy a kesztyűt leszakítsam csuklójával együtt, majd fejét éles pengéimmel fosszam meg vaskos nyakszirtjétől. Mikor megöli a gyermeket, Peter megrohamozza Thanost, ám erőfeszítése hiába való. Utol érjük csapatunk vezetőjét, de mi a túloldalt vagyunk, egy szakadék másik szélén, mely a Titán kesztyűjéből született közénk. Peter pedig a porban hever. Egyetlen csapással a földre került, melyet a nagy, lila szörnyeteg mért a hátába. Játszadozik vele, hogy megbüntesse meggondolatlanságáért. Abban biztos vagyok, ha akarná, megölhetné. De mi ezt nem fogjuk végignézni! Dühösen kiáltok felé, Gamora pedig egyenest megrohamozza őt. A nőnek nem akadály átugrani ezt a hatalmas árkot, de nekem elég nagy gondot jelent.
Nem hagyhatom a bajtársaimat meghalni.
Egy vörösen izzó erőteret von maga köré, és lassan megindul gépe felé. A másik, hitvány féreg csatlós is vele tart, Peter pedig felocsúdva a porból Gamorának és nekem kiáltja, hogy a nagy szerkezet, amely ellenőrzésére a törékeny ember nő, és Thor megindult, az egy hatalmas bomba lehet.
Nem tudom mit tegyek, rohamozzam Gamorával és Peterrel az erőteret, vagy vonuljunk vissza, és próbáljuk meg evakuálni a sziget lakóit? Ha a bomba felrobban, akkor a szigetet pusztítja el vagy az egész bolygót, rajta minden lakosával? Megérkezik az asgardi és egy fekete hajú harcostársa, és kihívják az éppen visszavonuló Thanost és csatlósait. Mintha meg sem hallották volna azt, amit Peter kiáltott. Ha ennyire erősek, hát mérkőzzenek meg Thanossal.
Sok időm nincsen gondolkodni, hiszen a gépből újabb, hatalmasabb kree harcosok lépnek ki, és kisétálnak az erőtérből. Thor és a nő a kalapáccsal utat nyit az erőtérbe, ők gyorsan belépnek és Thanos után sietnek. Nincs időm a jelenetet végignézni. Nem tétlenkedhetek, zömök testem minden egyes procikájával nekilendülök, és nekiugrok a szakadéknak. Nem hagyhatom, hogy barátaim egyedül nézzenek szembe az ellenség harcosaival. Nem ugrok elegendőt, de kezemmel mégis meg tudok kapaszkodni, így pár másodperces húzódzkodás után, már a szakadék másik oldalán térdelek. Mihelyst feltápászkodok, oda rohanok társaim közelébe, és elkezdem rohamozni a hatalmasra nőtt katonákat. Addig vetem be teljes erőmet ellenük, amíg Peter egyértelmű utasítást nem ad nekünk, hogy hova tovább. Amíg élek, pengéim barátaimat fogják védelmezni, amíg az erőm végleg elhagy.
Mindkét fegyverem mélyen mártom az ellenségbe, de mintha meg sem éreznék a szúrásokat. Lehet jobb lenne innen elmenekülni, és a sziget lakóira koncentrálni. Peter a vezetőnk és gyengélkedik. Ha a harcosokat akarja elpusztítani, hát addig harcolok, amíg erőmből telik, de ha a bomba felé vesszük az irányt, akkor hát ne tétlenkedjünk...



• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Hétf. 22 Feb. 2016, 12:02


Vérvörös nap

Megrázom magam, hogy elenállhassak Drax mögülem szólaló szavainak. Nehezen megy, nem értem, miért, de belesajog a szívem, hiszen bárhogyan is összeszólalkozunk néha, az inkább már beletartozója a hangulatunknak, mintsem komoly vagdalkozás a részünkről. Amolyan hozzátartozója az egymáshoz való viszonyhoz.
Talán ezért fáj olyan őszintén, amit a pillanatban érzek. Az elvakutság vörös fényében mérem fel Thanost, az események viszont nem kedveznek, hogy igazán közel férkőzhessek. Valószínűleg egyedül nem lennék képes az erejét gyengíteni, de ez most a legkevésbé számít a lelkemben dúló dühnek. Elrugaszkodom, s megerősített fizikumomnak köszönhetően mindez sikerülne ugyan, ám nem jutok messze, a part szélén már várnak rám. Míg Peter eléri Thanost, én egyenesen kék szörnyekbe ütközöm. Marok szorul a nyakam köré, kapálózva emelkedem a talaj fölé, ám ez a probléma csekéllyé változik. Szemem sarkából látom a számomra fontos személyt a porba hullni, és ez olyan hatást idéz elő, minek köszönhetően torkomból kiáltás hangzik fel. Peter neve az, miközben övemből elővadászok egy csillag formájú ötvözetet, amivel elmetszem az engem markoló mocskos kék húst, s amint a talpam ismét szilárd talajra ér, eltorzult makacssággal rivallok fel. - Állj ki velem! - Ordítom torkom szakadtából, miközben vörös hajzatom az arcomba csap, ám Thanos pillantása megsemmisít, hiába a szelíd atyai tekintet. A halálát kívánom és ezen nincs, ami változtatna. Szégyen telepszik rám, de nem engedhetek több érzelmet. Fél szemmel Petert figyelem, ám egy ideig mintha megállna körülöttem az élet, alig mozdul s riadt vadként érzem magam. Túl soknak bizonyul azon tényezők száma, melyekre figyelnem és aggódnom kellene. Drax valahol a hátam mögött lehet, s a kree ellenségből ő is megkapja a magáét, de Peter sokkal inkább aggaszt, így mire közelebb jutok hozzá, jóformán az sem érdekelne, ha végtagok nélkül tenném. Rám veti magát a következő alak, de fegyverét megszerezve nem csak az arcába fejelek, akkora lyukat ütök rajta a lövedék segedelmével, hogy minden túlzás nélkül át lehetne kukucskálni rajta, de valahogy nincs kedvem a bámészkodáshoz... Ismét előrébb kerülök, ám a burok, melyet időközben Thanos maga köré von csak még inkább arról biztosít, nem érhetjük el. A hasfalamon éktelenkedő vágás a legkevesebb, már egyáltalán nem az én sorsom számít. Szinte Peterbe rohanok, hogy segíthessek neki, nem kis megkönnyebbülésemre. Támasza kell legyek, így a derekánál tartom, mialatt megpróbálok a szavaira figyelni, nem pedig arra, mi lesz ezután. És Drax is felbukkan, ami újabb enyhülést ad szoruló mellkasomnak. Túl sok az érzelem, Gamora.... - Mégis mit akarsz, mit tegyünk? Ha nem sikerül az asgardiak támadása, talán időnk sem lesz felszállni... - Préselem a szavakat, s hajdani mesterem irányába pillantok. Ki kellett volna állnom vele. Meg kellett volna próbálnom... De ha az asgardiak nem érik el valahogy, a bomba úgyis orvosol minden problémát....






• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Hétf. 22 Feb. 2016, 16:59



Thanos


Beleborzong a törékeny világ, amikor az öklöm lendítem feléjük és felnyögök. Naiv hit, és ostoba lételem! Az emberiség vívmányai, makacs koholmányok, mikre rásápadt már az ösztönös butaságuk. De ekkor még nem találkoztak én velem! A köveket-gyűjtő Őrült Titán! Így hangozzák nevem, melyet méltatlanul próbálnak elméjükben eltemetni. Ostobák! Hitetlen arcukról leolvasom a kétséget, mit félelmük szül. Hogyne volna kezembe két kő? Mit képzelnek, miért fedtem fel valómat? Elárulom e férges csőcseléknek! De, mindent a maga idejében. A keleti parton aggasztóan sok porfelhő emelkedik, és a hajó, mit szemeim fénysebességgel kutatnak, nem látszódik. Ilyen gyengének látom Peter Quillt, ahogy erőlködve rohanvást siet felém. Még a figyelmemmel sem adózom neki! Miért tenném? Ostoba kölyök még, aki nagyot álmodott. Az álmok veszélyesek, ha rossz kezekben épülnek tornyokká! Hangos nevetés sziporkázik tüdőmből, ahogy meghallom válaszát a félhalandónak. Az érzelmi involváltsága vezeti. És emiatt rohan a vesztébe. Parádés majom! Válaszra nincs időm, derűvel arcomon tisztázom, hogy lassan véget ér a vigalom, így megindulok, hogy megleckéztessem ezt a fiúcskát. Könnyedén terítem le. S hacsak Nero nem szólal fel, Gamora szemei előtt téptem volna darabjaira. Hallom, ahogy üvölt, és látom, ahogy fogságba esik a kedves', de idő hiányában egy lemondó pillantásnál többel nem ajándékozom meg őt. Féltérdre ereszkedve végül zárszót suttogok, de a félkegyelmű tudatáig nem hatol el óva intő szavam. Felegyenesedem, és az ereimben izzó étert hívom segítségemül. Élesen kacagva hallom, hogy Quill kétségbeesetten rohan leányomhoz. Hát valakinek eljutott tudatáig tervem legszíntelenebb foltja?
- Quill szólni fog! Mi lesz, ha sikerül nekik? - Nero aggodalmasan izzó tekintetére pillantok könnyelműen, majd finoman váll rántva tekintetem ismét a keleti oldalra réved.
- Nero, a fekete lyuk még rikít elméd tudatlansága mellett. - mosolyodom el, ahogy tovább haladunk - Már nem tehetnek semmit sem. Az ostobák maguk keresik a bajt. Velem foglalkoznak, mikor nálam nagyobb veszéllyel állnak szemben, és... - hangom elakad, ahogy hallom az asgardi nyomorultat betörni az éter falán.
Hallom, ahogy üvölt, mégis tovább haladok. Nero az, ki megrettenve hátra-hátra pillant. Ostoba istenek, azt képzelik, mert képességeik megadják, többek a halandóknál. A kalapácsát felém hajítja, és Nero kétségbeesésén nevetni támad kedvem. Fél oldalt fordulok felé, csupán vállam felett, és nevetve érzékelem, ahogy hátamba csapódva, lepattan rólam fegyvere.
- Mint mondtam... - fordulok szembe a két betolakodóval, miközben az éter csillogó vörös masszája kering körülöttünk - Ostobák, hogy velem foglalkoznak. Mert az ellenség fogalom szubjektív ugyan, vakságot nem kellene okoznia. De, ha így kell legyen... - nevetek fel erőteljesen, majd az éterrel újabb falakat teremtek közém, és a két asgardi közé, miközben kree katonákat eresztek be a nő oldaláról, hogy lefoglalhassam velük. Ha még mindig kételkednek a Gyűjtő bizalmatlanságában és gyengeségében, akkor valóban ostobábbak a hitemnél is. Mit gondolnak, miért támadtam meg a Nova hadtest biztonságosan elzárt részlegét?
- Thor! - szavalom ismét hátat fordítva - Atyád mellett volna a helyed... - mosolyodom el derűsen, miközben megrázva fejem egyetlen ugrással vetek véget a társalgásnak, és érkezem meg a fekete, anyahajón, a karomba csimpaszkodó Neroval. A hajóról még egy végső pillantást vetek a lent hagyottak felé, ám koránt sem az engem támadók érdekelnek.
- Úgy látom Wanda jó kezekbe került. - hahotázni kezdek torkom szakadtából, és olyan erővel, mintha hurrikánt lehelhetnék a megsebzett bolygóra.
- A lány kell nekünk! - hallom hangján könyörgését, így torkán ragadva rántom közvetlenül szemem elé.
- Már halott! - suttogom lágyan, majd elfordítom tekintetem, és eleresztem a férget. Úgy indulok meg a hajó belsejében, hogy járásom, és figyelmem a keleti oldalnak szentelem. Kicsi Maximoff lány, máris hiányzol nekem...
notes:  nos akkor, ismerkedjünk meg egymással  


• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Hétf. 22 Feb. 2016, 20:45

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




•  A távozó kree hajókat több száz, a sziget peremén a víz mélyére elhelyezett, levegőbe emelkedő szerkezet követi, melyek ritmikusan pulzáló hangot hallatnak. Narancssárga színük vörösre változik, miközben a homlokzatukon elrejtett puskacsőszerű, 5 méteres nyúlványok végei a sziget felé pozicionálják magukat. Mindkét oldalukból szakaszosan fényhálószerű kapcsolat alakul ki a szomszédos fegyverekkel. A Xandar bolygó kicsiny szigeteiről mentőhajók érkeznek, amikre a civilek riadtan vonulnak fel. A hajók egyetlen célja, hogy a túlélőket minél messzebb vigyék a számukra ismeretlen fegyverektől. Azonban a bolygón maradt ellenséges támadók akadályozzák őket a feljutásban. A hőseink nincsenek elegen ahhoz, hogy minden egyes kree technológiával készült szerkezetet likvidáljanak, ezért be kell látniuk, hogy egyetlen esélyük a túlélésre, ha ők is menekülőre fogják.

***

• Natasha és Odin újabb problémával találják szemben magukat, ugyanis kiderül, hogy nem az volt az egyetlen szerkezet, így annak hatástalanítása elvesztegetett időt jelent. Thor és Sif támadása Thanos ellen kudarcba fulladt, így erejüket a civilek mentésére fordíthatják. Quill, Gamora és Drax dönthetnek úgy, hogy mentik a civileket, ezért terelhetik őket a mentőhajók felé, de még elbúcsúzhatnak a két Bosszúállótól. Odinnak és Sifnek le kell számolnia a fennmaradt ellenséges erőkkel, majd ezt követően nyitniuk kell egy átjárót Asgardra, hogy harcosaikat kimenthessék a biztos halál torkából.

» Új szituáció: Thanos hajójának fedélzetén elhagyja a Xandar bolygót, ezért ebből a felvonásból távozik.

» Új lehetséges szituáció: Thor és Natasha a következő körben csatlakozhatnak társaikhoz, ezért a játékot a "CIVILEK" felvonásban folytathatják. Amennyiben így döntenek, még lehetőségük van elköszönni az asgardi harcosoktól és Quilléktől.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Pént. 26 Feb. 2016, 21:57


Vérvörös nap


Őrültség. Csak ez járt a fejemben, miközben Natasha-val együtt harcoltam a kree katonák ellen. Ez az egész harc reménytelen volt, már akkor, mikor elkezdődött. Fura mód, mégsem látom máson jelét annak, hogy osztaná a véleményem. Thor-tól és Romanoff-tól nem is várok mást. Az egyik ember, a másik pedig egy örök álmodozó. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megvédjem Natasha-t a további sérülésektől, de a túlerő miatt ez igencsak nehezen megy. Nem tudom, hogy mit csinál Thor és az újdonsült barátai, de ez az egész csak egyféleképpen végződhet. A nő elé állok, mikor megrogy, a jogart magasan a fejem fölé emelem, majd nagy lendülettel csapok vele a földre, aminek következtében a kree harcosokból csak hamu marad. Fáradtan tápászkodom fel, és segítek Natashna-nak is, ha szüksége van rá.
Ezt a csatát nem nyerhetjük meg. – mondtam, mikor megláttam kiemelkedni a vízből a szerkezeteket. A hajót látva egyből rájöttem arra, amit eddig is sejtettem: Thanos-t nem tudta legyőzni Thor. Nem meglepő. Egyikünk sem lenne rá képes. A mentőhajók irányába téved a tekintetem, majd az asgardi katonákra, akik még mindig harcoltak, az utolsó lélegzetükig. – Xandart halálra ítélték. Óvjunk meg annyi életet, amennyit csak tudunk. – számítottam arra, hogy ez lesz, bár azt hittem sokkal előbb fog bekövetkezni az elkerülhetetlen vereségünk. – Nekem a harcosaimmal kell lennem, ön pedig segítsen a fiamnak és a barátaiknak, szükségük van magára. – annyi civilt akarnak majd megmenteni, amennyit csak tudnak. Nem tudom, hogy miként éreznem most magam. Egyfajta…üresség az, amit magamban érzek. Fura itt lenni úgy, hogy tudom, hamarosan ebből a bolygóból nem marad már semmi. Nekem a sajátjaimmal kell most foglalkoznom. – Sok szerencsét, Natasha! – köszönök el tőle. Segítek neki eljutni a barátaihoz még, aztán csatlakozom az asgardi harcosokhoz. Végeznünk kell a megmaradt kree katonákkal, hogy visszajuthassanak Asgard-ba. Szükség lesz rájuk. Xandar csak az első áldozata egy olyan háborúnak, amit nem tudom, hogy miként lehetne megnyerni. A mai napot elnézve… sehogy.

▲ music: This is war▲ ▲Words: xx ▲ ▲Note: csapassuk  szuperhős  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 28 Feb. 2016, 12:56



V. felvonás



Hiába Odin, hiába a segítség, szélmalomharcot vívunk valami olyan ellen, amit sosem győzhetünk le. Hiába harcolunk, előbb-utóbb elbukunk és akkor senki sem segíthet sem ennek, sem a saját bolygónknak. Nem azt mondom, hogy mi vagyunk az aduász, de sokkal nagyobb az esélyünk akkor, ha egy csapatként küzdünk, nem pedig így, egymástól távol.
Ahogy a földre rogytam, éreztem, ahogy a testemet elhagyja a vér és a ruhámon hagy nyomot jelezve, hogy olyan dologgal állunk szemben, amit nem vagyunk képesek legyőzni. Ilyenkor gyűlölöm a tényt, hogy csak egyszerű ember vagyok.
Igyekeztem felkelni a földről és reménykedtem benne, hogy ez Thor apjának segítsége nélkül is menni fog. Megtámaszkodtam a falon és úgy hallgattam végig azt, amit mondott nekem.
-Köszönöm. –jegyeztem meg csak ennyit, miközben visszanyeltem egy adag vért, ami a számból készült elbuggyanni, majd egy hálás mosoly kíséretében hagytam, hogy a többiekhez vigyen. Szerettem volna jelenteni Thor-nak, hogy a többiekhez mentem, de a kommunikáció bedöglött és nem tudtam vele közölni a dolgokat, így csak reménykedtem abban, hogy meglátott engem, amint az apja segítségével a civileket mentő Steve és Bruce irányába tartok. Ezt a csatát már azelőtt elvesztettük, mielőtt elkezdődött volna. Akárki is ez a Thanos, olyan ellenfél, akivel nem tudunk szembeszállni. Túléltünk sok furcsa dolgot, de ez olyan erő, ami túlmutat rajtunk.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 28 Feb. 2016, 17:28



Vérvörös Nap


Thor oldalán harcolok úgy, mint rég. A szavai fájdalommal töltik el a szívemet, mert rég volt és rég marad ebből. Most lehet hogy itt van mellettünk, de ha vége lesz a csatának megint eltűnik. Ezt a fájdalmat le kell gyűrnöm, egy fáradt mosollyal a vörös fal elé küzdöm magam. A képességemet nem fedem fel. Biztos van egy gyenge pontja a falnak. Thanost nem hagyhatjuk szökni. Thor és barátai mellé kerülök. Thor kérdésére nem válaszoltam volt számos ötletem. Csata közben sokkal kevesebb beszélgetésbe elegyedem. Mikor már megszólaltam volna, a szőke trónörökös asgardi a nevemen szólított. Ugortam. Elkaptam a szabad kezét és a pajzson áthatoltunk.Sikerült közelebb kerültünk Thanoshoz, a harc során most álltam a titánhoz a legközelebb.  Még mielőtt leszállt volna el engedtem őt és le ugrottam a biztonságos talajra. Elém szállt le Thor méterekkel arrébb. Éreztem, hogy sok minden áll rajtunk.  A barátai még mindig a pajzs mögött voltak és asgardi népünk. Hősök lehetünk... Ha legyőzzük Thanost.
Sok kék szörny kezdett  rám támadni. Nem volt hát védem. Egyedül Thorral több száz kree ellen. A közelebb mentem hozzá és kardommal kaszaboltam az ellenfeleimet. Új falak jelentek meg. Meglepődtem az hirtelen jött akadályon. Egyedül voltam és Thor is egyedül maradt. Ezt nem akartam. Pontosan ezért nem kellett volna előbb leszakadnom tőle.  Kree harcosok támadtak rám sorjába. Egy csöppnyi szusszanást sem engedtek meg nekem. Nem vagyok hülye. Nem vagyok büszke sem. Egyedül egy magam nem bírok ennyi kreevel el. Thanos korcs kutyái támadtak rám. Ahogy Thorra is rá támadtak.
- Thanost meg kell állítanunk. - Mondtam Thor felé a pajzson át kiáltva. Még mindig makacs voltam a harc téren nem a visszavonulásról voltam híres, de sejtettem. Reménytelen az egész harc. A pajzson kívül  asgardi katonák fáradnak Thor barátai pedig váll vetve küzdenek az életükért.  Thanos elfutott előlünk és nem stimmelt ez. Miért megy el?
Én egyetlen egy mozdulattal ki jutnék a kree ellenfeleim hálójából átjáró utat nyitva a kardom segítségével, ahogy Thor a pörölyével eltöri a pajzsot.
- Menj és mentsd a barátaidat. - Szólok Thor felé. Inkább parancsként mondtam, mint kérésként. Miattam ne aggódjon gyerekkori "barátom". Legyen nekem elég ő miatta aggódnom. Kiszabadulok sok helyzetből. Ez volt a búcsú pillanata, nem lehetek érzelgős a csatamezőn. Bár Thor mellett lennék legszívesebben a Földön, de még mindig asgardi vagyok és asgard legjobb harcosai közt élem napjaimat és ha Odin visszavonulót fúj, akkor a parancsát követve visszatérek Heimdall bátyámhoz, mert otthonomat is elérheti ez a vész és nagy szükség lesz rám Asgardban. Talán hamarabbi viszontlátásban lesz részem, mint gondolnám. Hisz ha Asgard is veszélyben van ,Thor nem fog minket se cserben hagyni.
A kree harcosok jöttek és elő kerültek a tőreim egyik nyaki űtőérebe kapta a dobótőrömet a másik kree a fejét vesztette el egy kard csapásom miatt.
Odin visszavonulását jelző kürtje nem szólalt meg.  Így a Kree hadsereg itt maradt részét kezdtem elaprítani.

• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
629
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Hétf. 29 Feb. 2016, 17:07


V felvonás
vérvörös nap

A hátamra mért ütést minden léptemmel csak fokozottan jobban érzem, de tudom, hogy most nem szarhatok be. El kell érnem Gamorat és Draxt, és meg kell mentenünk az embereket, miközben azt sem tudjuk, hogy merre nézünk. Úgy lihegek, mint aki éppen egy számára kedves tevékenységből lett megriasztva. Pedig rohadtul nem! Minden izmom megfeszül, ahogy Thanossal végül hátat fordítunk egymásnak, és ő az egyik, én a másik irányba sietek. Még látom, hogy az asgardiak megérkeznek, de már nincs erőm feléjük üvölteni. Épp elég kihívás nekem eljutni Gamoraig. Meg aztán fontosabbnak is érzem, hogy őt elérjem. Gyakorlatilag egymásba csapódunk. Érzem, hogy vékony karját derekam köré fonja, és az sem kerüli el a figyelmem, hogy mennyire leharcolt már. Drax is a közelünkbe érkezik, és ez megnyugtat! Komolyan, a fickó jelenléte megnyugtat! Drax úgy néz rám, mintha valami igazságos kapitány lennék. Nincs szívem ebben a helyzetben közölni vele, hogy az nem én vagyok. Tekintetem ismét Gamorara emelem, és közelebb mozdulok hozzá, ahogy ő Thanosék felé pillant.
- Itt nem segíthetünk... - lemondón hunyom le a szemeim, majd kieresztem tüdőmből a megfáradt sóhajt, miközben hallom, hogy a vörös burokban hangok hallatszódnak, a gépek emelkednek, és mentőhajók érkeznek mindenhonnan - De a civileknek adhatunk egy esélyt. - keserű ízt érzek a számban, amiért pont én mondom ezt ki - Gamora, mennünk kell! - kérlelőn fordulok Drax felé, némi megerősítésért, majd finoman a nő felkarjára fogok, hogy tekintetét, és figyelmét magamra fordíthassam - Nekünk is mennünk kell! - suttogom, majd lágyan végig simítva karját eleresztem és oldalamra fogom ellenkező tenyerem.
- Drax! A civileket segítsük a hajókra! - utasítok rá, bár inkább barátilag, mint főnökileg. Én magam megindulok a legközelebbi mentőhajó felé. Tekintetem ugrál, és a megmaradt ellenséges katonáknak megyek neki. Szemem sarkából látom, ahogy Thanos elhagyja a szigetet, és még Thorra engedem tekintetem.
- Mennünk kell... - tátogok felé kocogás közben, de egyszer sem biztos, hogy meghallja, de most nem törődhetek vele. A saját családom, a csapatom a fontos. A legközelebbi hajótól nem messze egy apró lány sírdogál a porban. Őt felkapva rohanok, de csak a hajóig. Ott rakom fel, majd sietek vissza a nyílt terepre, további bajban lévők után kutatva.



Zene
• •

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Hétf. 29 Feb. 2016, 19:01



V. Felvonás

Vérvörös nap.



Ez nem egy holmi csata, ez egy olyan háború amit még sokáig emlegetni fognak amint vége lesz. De nem ez a helyzet. A talajt beborítják a katonák holttestei, legyen az Kree, Asgardi, vagy épp más-más faj. Noha ott hagytam Natashát Odin mellett, de sajnálom hogy ilyet át kell neki élnie. Csak egy Midgardi nő, nem ilyen csatákhoz szokott hozzá. De tud magára vigyázni, ezt tudom, és bízok is benne. Sajnálom hogy nem maradtam mellette, de muszáj volt Thanos felé vennem az irányt. Odaérve oldalamon Sif-vel megpillantottam ezt a piros falat, amit a Mjölnir segítségével át is tudtam törni, legalábbis addig amíg betudtunk ketten jutni. Pont elértük Thanost, és ennek érdekében reménykedve hogy megállítja, hozzá hajítottam a pörölyt. Tudtam hogy Thanos nagy hatalmú, de hogy a pöröly szemlátomást lepattant róla, erre nem számítottam. Mielött csapdát állított volna közénk, épp hogy vissza tudott térni hozzám a Mjölnir. Sif oldaláról társaságunk akadt amivel nem tudtam először törődni, mert túlságosan is oda akartam menni Thanos-hoz, de végezetül hátra fordult és közölt felém nevetve egy felkavaró mondatot. Eldühödvén felemeltem a pörölyt és lesújtottam a talajra semmivel nem törődve és elkezdtem minden Kree mocskot gyilkolni. Hogy merészel ilyen szavakkal dobálózni? Sif oldalára pillantottam, ahol láttam hogy bajban van. Elkattant az agyam, mostanáig sem múlt el a gyász Frigga iránt, de még fel meri hozni? Még fogunk találkozni Thanos... Elfutott, de meg fogom találni és a földbe fogom püfölni a lila fejét. Még nem fogta fel kinek az anyját vette a szájára. Ahogy Sif előrébb ment egy picivel, hirtelen egy válaszfal keletkezett közénk. Sif egyedül maradt, ahogy én is. Kezdtem elveszteni a fejem. Egyedül vagyok, Sif is bajban van, és a többiekről sem tudok semmit. - Thanost magam fogom elintézni. Nem fog több életet kioltani. - Kiáltottam át Sif-nek dühösen. Láttam hogy ő neki sokkal, de sokkal több ellenfele akadt mint nekem, hisz a legtöbb Kree az ő oldalán volt alapból is. Sif rám szólt hogy menjek és mentsem a barátaimat, és ez világosított dühös elmémre fényt, hogy ők még élnek, és muszáj oda mennem értük. - De Sif... - Próbáltam neki mondani, de már nem is figyelt rám. Sif már csak ilyen, ahogy eltervezte az úgy is van. Sajnos ott kell hagynom, de tudom hogy átvészeli.. Igazi Asgardi! Mjölnirt rásújtva a falra, sikerült visszajutnom a rendes csatatérre és elkezdvén repülni már láttam is a társaimat. Kivéve Natashát, őt nem láttam sehol. Odint annál inkább. Észre vettem hogy már minden kudarcba fulladt, de a menthető cilivekért még érdemes elmenni. Quill felém hallhatóan közölte hogy mennünk kell, így a legközelebbi családot felvittem a mentőhajóra. Gyorsan elrepülve onnan Quill-ékhez siettem, hisz oda tartozom jelenleg, még épp elértem őket. - Quill! Köszönök mindent! Remélem még lesz alkalmunk találkozni, hisz ennek még várható a folytatása. Ami Thanost illeti, magam fogom elpusztítani. - Közöltem a csapat felé. Ez nem jelenti azt hogy nem velük fogok harcolni Thanos ellen, vagy nem lesz társam ellene, mert kell. De én fogom kioltani az életét, ezt megfogadtam Frigga miatt. - Üdv legközelebb! - Mondtam búcsúzóul és a pörölyt megpörgetve elrepülök tőlük, és gyorsan felrepülök egy olyan hajóra ami nemrég elindult. Megérkezvén lefele nézek a tömegre, de Sif-et nem látom. Remélem jól van, és bízom is benne. Civilek közt sétálva megpillantom Natashát, ahogy ott ül a sarokban. Ez az! Már nem tudtam mit higyjek merre van... Elindulok felé nagy mosollyal és mellé ülök.
- Örülök hogy látlak Romanoff! Minden rendben? -
Teszem fel hozzá a kérdést bizakodva. - El van baszva az egész, nemde? - Nevettem fel, és vártam hogy megérkezzünk a célállomásra ahol ha jól tudom Steve és Banner segítségére lehetünk.



Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Tartózkodási hely :
Galaxis, a Milano fedélzete



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Hétf. 29 Feb. 2016, 21:05



Vérvörös nap

Thanos




Ahogy Thanos a barátaim ellen fordul, a harag akkora erővel önti el zömök testem, hogy halálfélelmet elvetve ugrok át a másik oldalra. Pengéim megállás nélkül mártom a kék férgek eleven testébe. Várom az utasítást leharcolt barátomtól, miközben próbálom feltartóztatni az ellenséget.
A lila bőrű szörnyeteg csatlósaival elhagyják a helyszínt. Minden bizonnyal jó okuk van rá, ám ezen most nincs időm elmélkedni. Nem is igazán az erősségem. Normális esetben be tudnám annak, hogy menekül, de abban is biztos vagyok, hogy nem iramodott meg, a távozásának oka inkább azok a fegyverek lehetnek, melyek a levegőbe emelkedve a hatalmas szigetet veszik célba. Tudván, hogy a kesztyűjével majdnem elsüllyesztett minket, a fegyverei minden bizonnyal végleg megsemmisítik azt. Sőt.. lehet az egész világnak is vége van? Csak imádkozni tudok magunkért, és bajtársainkért.
- Igazad van, Barátom! Mentsük Őket! - feszítem kezeim két oldalra, bátorítva csapattársaim. - Gamora, hagyd a kree kutyát! Elment! - hívom fel társam figyelmét az előttünk álló feladatra. Peter parancsát vakon követném a halálba is. Peter után szaladva metszem el az itt maradt ellenségek nyelőcsövét, miközben próbálom a tempót tartani vele. Tekintetemmel fürkészem a mosómedvét és Grootot. - Peter, a többieket is meg kell találnunk! Remélem, hogy élnek még! - Biztos vagyok benne, hogy erősek voltak a harchoz, de abban kevésbé, hogy dobog még a szívük. Aggódom értük, s pásztázom a mentőhajók felé igyekvő tömeget, hátha megpillantom társaim a civileket mentők között. Csak legyetek életben!



• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Kedd 01 Márc. 2016, 13:13

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




Thanos a hajóival sikeresen elhagyta a pusztulásra ítélt szigetet. Quill, Gamora és Drax a mentőhajókon távoztak, segédkezve a menekülőknek. Odin és Sif harcosaikkal visszavonulhattak. Natasha Thor oldalán elindult a sziget közepe felé, hogy megkereshessék társaikat, és épségben kijuthassanak.

***

» Új szituáció: Thor és Natasha a következő körben csatlakoznak társaikhoz, ezért a játékot a "CIVILEK" felvonásban zárhatják.

» Az ötödik felvonás véget ért! Köszönjük a játékot mindenkinek!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos

Vissza az elejére Go down

5. felvonás - Thanos

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-
» 5. felvonás - Thanos
» Thanos
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás
» Whispers in the dark - [Wanda&Thanos]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 2. Kör-