» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: 5. felvonás - Thanos Vas. 24 Jan. 2016, 14:15

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Veszélyben a világ. Thanos elhatározta, hogy kezébe veszi a dolgok alakulását, és ezúttal ő maga száll harcba azért, ami kell neki. Több célt kitűzve csatlósaival elraboltatta Wandát, majd megkínozta a lányt, hogy őt felhasználva elérje a többieket is, és egyszerre vethessen véget minden aggályának. A Titán csapatát képezik a gyilkos-zsoldos galaxislakók, a Kyln börtön kiszabadult foglyai, Nero és emberi, valamint a Kree faj harcosai.

Közben a Végtelen kesztyűjébe - amely a hatalom köveinek gyűjtőhelye - megkaparintotta a Gyűjtőtől a Valóság követ (Talán a leghatalmasabb erejű és legnehezebben kezelhető drágakő mind közül, ugyanis használatához óriási akaraterő és önfegyelem szükséges. A tulajdonosa gondolatait és vágyait kelti életre, ám csak a többi ékkővel együtt használható.., ellenkező esetben alkalmazása katasztrofális következményekkel járhat. De mind tudjuk, hogy az őrült titán nem törődik a következményekkel..), és megszerezte az elbukott hadtesttől a Hatalom követ (Ez a kő magába foglal minden erőt és energiát. Felerősíti a többi ékkő erejét, de ha a követ csak egymagában használják, megduplázza viselője erejét, és fizikai sérthetetlenséget biztosít számára.).

Markában a két rettegett eszközzel és a Skarlát boszorkány elméjére gyakorolt hatalmával maga mögött - nincs is más hátra, mint elpusztítani Xandar bolygót.


Szituáció: Peter Quill kénytelen kényszerleszállást végrehajtani, mert a Milano a kree hadsereg támadó légi erejének köszönhetően súlyosan megsérül. A hajtóművek leállnak. Az újonnan alakult csapat minden tagja túléli a zuhanást, és megpróbálnak elsősorban kijutni a gép roncsai közül.

A teljes kree hadsereggel állnak szemben, valamint vezérükkel, akinek birtokában immáron két kő is van. A két végtelen gyémánt együttesen használva rendkívüli hatalmat ad neki, mellyel szemben az érkező hősöknek nem sok esélyük van.

A csoportot észreveheti Loki, aki asgardi harcosokkal érkezett a helyszínre, ám Odin képében. A harcosok között szerepelhet Lady Sif is, aki szintén észlelheti a mellettük elhaladó Thort és társainak zuhanó repülőjét.


***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják hozzászólásukat, várnotok kell a Kalandmester jelentkezésére. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat a Kalandmester által (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, vagy vihet ki, ha eltűnik a játékos, esetleg a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Thor, Natasha Romanoff, Loki (Odin képében), Lady Sif [NJK], Peter Quill, Gamora, Drax [NJK], Thanos [NJK]



A hozzászólást Kalandmester összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 28 Ápr. 2016, 20:08-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Hétf. 25 Jan. 2016, 01:27



Vérvörös Nap


Heimdall, megnyitotta előttünk a kaput és Odin oldalán elindult a sereg Xandar megmentésre. Nehéz volt meggyőznünk Asgard nagy trónján ülő Odint, hogy segítsünk egy bajba jutott népen. Xandari nép segélyhívása minket is elért, mint annyi más világot. Segítenünk kellett, mert mint tudjuk csak káoszt szül a világok közt, a régóta ismert hatalomra éhes Thanos.
Heimdall szemét magamon éreztem, mint mindig mikor csatába indultam. A testvér szeme figyel és sosem hagyja el a testvérét. Ez a tekintet vettem észre Heimdallon, mikor én úgy éreztem, hogy az asgardi sereget most a vesztünkbe fogom vezetni Odin mellett. Bárha Thor lenne itt vagy Loki, talán másképp is alakulna a csata, nem becsültem le soha a nagy Odint, de  fiai mellett harcoltam sok-sok évtizedet. Xandar felé mentem. A kapun átlépve a régi hősi bajtársak jutottak a szemben. Hiába egyik hallott másik egy nő miatt Mitgardon van és a hőst játssza. Én pedig egyedül járom a világot. Harcolok, hősi tettek hajtok végre Asgard nevében. Most mégis, itt vagyok Odin mellett és a legjobb harcosokkal együtt harcba szállok a vérengző Kree faj ellen. Hányszor és hányszor volt dolgom a Kreekkel. A legtöbben mind börtönbe való söpredék. Most egy egész hadsereget ölhetek meg bajtársaimmal együtt.
Xandaron többször is megfordultam már, szép festői emberi városi környezet volt. Megérkeztünk.  Rosszul festett ki, mintha idegen tájon jártam volna és egy idegen bolygón. Nem ismertem fel Xandar melyik részén értünk földet.  Pedig tudtam, hol értünk földet.
Odintól egy szárnyat kaptam kézhez. Volt terv, de a tervet az ellenfél mindig felrúgja. Most is így volt.
A kardom pengéin a kék angyalok vére folyt. A csapatommal már belevettettük magunkat a csata sűrűjébe. Három hű társam Fandral, Volstagg és Hogun valahol a hátam mögött harcolt éppen. Csatatéren a front vonalon, ha van egyáltalán ilyen egy ilyen ütközetben legelöl harcoltam és vezettem a sereget. Elvesztem az idő érzékem egy idő után, minden asgardi fárad, de én nem. Az a nő, akinek nincs veszteni valója vakmerőbb a többinél. Az a harcos, akinek nincs veszteni valója az első sorba áll a többiekhez képest.
Nekem nem volt veszteni valóm. Nincs senkim, a világban csak a hírnevem és a dicsőségem. Gyermekkori barátaim már rég nincsenek mellettem, nincs veszteni valóm. Egy ilyen csatában dicső meghalni vagy éppen dicső megnyerni, bár erre az utóbbi lehetőségre kevés esélyt láttam. A halálba jöttünk. Nem akartam meghalni még.
A legjobb akartam lenni és most is versenyként fogtuk fel a csatát a Három Hű Harcosommal együtt.
Számoltuk, hány ellenfelünket iktattuk ki: sebesítettük meg végzetesen vagy kaszaboltuk halára. Egy kis verseny sosem árt, egészséges verseny volt a részünkről, de szerintem mások ezt nem így látták körülöttünk, mikor számokat kiáltottunk egymásnak.
Egy hajó zuhanó repülésben csapódott bele az egyik épületbe hatalmas robbanást okozva. Por és füst lepte el a csatamezőt, ahol harcoltam. Alig lehet látni valamit, de a harc nem állt le egy zavaró tényező miatt. Reménykedni mertem, hogy nem fognak ránk zúdítani semmit se a kree harci légi ereje. Míg saját fajtája harcol ellenünk. Eltudtam róluk mégis képzelni, hogy egyszer csak feláldozzák őket és bevetnek valami bombát vagy fegyvert, hogy bennünk tegyenek kárt.
- HEVENHÉÉÉT! - Kiáltotta valaki távolról a hátam mögül. Ezen elmosolyodtam, majd egy oldalról jövő harcos kree fenegyereket, állítottam meg. Belefutott az én kardom élébe nem tehettem mást leszúrtam.
Percek múltak el, és még mindig úgy éreztem, amit csinálunk értelmetlen. Asgardi életek hullnak és szint úgy kaszaboljuk az ellenség egységeit. Felettünk egy hajó repül el kényszer leszállást hajthat végre. Ha jól sejtem a hátunk mögött fog jóval landolni nem a harctér kellős közepén.
- KILENCVENÖT! SIF, NEKED? - Kiáltja hátam mögül jobb oldalról Volstagg. Megpördülök és egy katonatársamnak segítek elbánni a saját ellenfelével.
- Százharm...- nem tudom kiejteni se számot, mert másra leszek figyelmes. Mellettem elrepült egy fényes tárgy, egy pöröly, a Mjölnir. Nem hittem a szememnek, széles vigyor jelent meg az arcomon.
- Thorra mondom. Ez Thor. - hallottam az egyik asgardi katonánk szájból ezeket a szavakat és én ezen majdhogy nem felkacagtam a csatatér közepén, ahol szinte érezni lehet a fájdalmat és a halál szagát, de egy csapat vezetője legyen komoly így vissza is fojtottam örömet pillanatok alatt. Nem fogtam vissza magam, egy ellenfelet se kíméltem kíméltem továbbra se. A legtöbb asgardiban, ahogy sejtettem Thor híre reményeket keltett. Erre mondanák az elbizakodottak, hogy félj tőlünk, Thanos, mert véged! Nem voltam elbizakodott, sőt még mindig reménytelennek ítéltem meg a csata közepéről a helyzetünket. Nem csak nekem kell a társaimat biztatni, hanem engem is kell biztatni. Hiába érkezett meg a Mjölnir és méltó forgatója Thor, nem volt nekem elég, reménytelennek láttam a helyzetünket. Valahol a hátam mögött ott lehet a visszafelé suhanó kalapács gazdája is, de ez elég volt a katonáknak, hogy megújult erővel harcoljanak tovább.
- Köszönöm. - ennyit súgtam magam elé és a fegyverem újabb életet oltott ki. Thor, csöppnyi lelkesedés öntött harcos népbe lehet, hogy tudatosan, de az is meg lehet hogy nem volt szándékos cselekedett részéről. Mégis jól esett még mélyen legbelül, hogy itt van.
Az a harcos nő, aki mindennél jobban véd valamit vagy valakit, vakmerőbb, bátrabb mindenkinél és veszélyesebb minden létező faj közt. Ez vagyok én, Sif. Az a vad amazon, aki végletekig képes elmenni, hogy valahol a csatamezőre megérkezett társát megvédje.
Az ádáz minderre elszánt harcos megérkezett a háborúba, Thor híre hallatára Thanos ellen.
notes:  Bátor asgardiak előre Wink
Hajrá Csapat

• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Kedd 26 Jan. 2016, 15:45


Vérvörös nap


Eszem ágában sem volt Xandar segítségére sietni. A saját szememmel láttam már korábban, hogy miféle hatalom összpontosul a kezében Thanos-nak, az életemet és a Birodalom pillanatnyi védelmét sokkal fontosabbnak ítéltem meg, mint Xandar-t. Néhány világnak az a sorsa, hogy elpusztuljon egy nagyobb hatalom által. Nem igazságos, nem értelmes, de mégis melyik halál igazságos? Melyiknek van értelme? Azonban úgy uralkodtam, mint Odin, atyám fejével kellett gondolkodnom, és jól tudtam, hogy ő beadná a derekát. Nem egyből, de kellő győzködés után bizonyosan elöntené őt az érzelgőség Xandar segítségére sietne. Biztos felelevenülne a fejében a kép, hogy mit tettem a Földön, nem hagyná Xandar-t hasonló helyzetben. Így hát rá kellett végül bólintanom a dologra.
Általában távol tartom magam a csata középpontjától, Thor volt az, aki gondolkodás nélkül vetette bele magát a forgatagba. Én, ellenben vele, mindig hátrébb húzódtam, gondolkodtam. A nyers erő helyett a megtévesztést választottam fegyveremül. Ez viszont most nem volt megoldható. Odin képében pont úgy kellett harcolnom, ahogy ő. Ez a legkevésbé sem volt ínyemre, de tettem a dolgomat. Az engem védő őrség körülöttem volt, elvégre a királyuk védelme volt a feladatuk. Az ellenség között rendet vágtam, és akármennyire is nem akartam érezni, nem tehettem ellene semmit sem. Fáradtam. Fáradt az egész asgardi sereg. Akármilyen jól is küzdenek, az ellenség szinte meg sem érzi a veszteségeit.
Az én szememet sem kerüli el a zuhanó repülőgép. Csak egy pillanatra torpantam meg, küzdöttem is tovább, de a gondolataim már teljesen máshol jártak. Végül is… szerencsés dolog lehet, hogy feltűnt. – Rendezni a sorokat! Tartsátok őket! – kiáltok a katonáknak, látva, hogy kezd megbomlani az általuk alkotott fal. Az ellenség egyértelműen túlerőben van, ha felbomlik a fal, akkor lerohannak minket és levágnak, mint a vadakat. Az egyetlen esélyünk, ha elérjük, hogy fennakadjanak. Ha egymás nyakán vannak, a mozgásterületük korlátozódik, előnyhöz jutatnak minket, azt kihasználva pedig végre fölénybe kerülhetünk. – Előre! – adom ki a parancsot, mikor látom, hogy a Kree katonák egyre inkább összezsúfolódnak. Thor is pont akkor késik a csatából, mikor szükség lenne rá.

▲ music: This is war▲ ▲Words: xx ▲ ▲Note: csapassuk  szuperhős  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
629
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Szomb. 30 Jan. 2016, 12:34


V felvonás
vérvörös nap

A világom veszélybe került, és kénytelen voltam Dr. Bannert és a csapatát segítségül hívni. Közben kiderült, hogy ők is veszélybe kerültek, ugyanis az egyik társuk eltűnt. Mikor elindultam a földre, láttam a keleti oldalon egy sötét hajót és azt gondoltam jó kiindulási pont lehet, így mikor felértünk Xandar-ra, ott három önkéntes levált tőlünk. Felemelkedtem és tovább haladva a központ felé, felvettük Gamorat és Draxt, de elengedtük Bannert és a Kapitányt. Velünk maradt az istenség, és a vörös nő. Aminek kiváltképp örültem, hogy segítenek nekünk. Azonban a nyugati oldalra manőverezve a gép megsérült. Eltalálták a hajtóműveket így kénytelen voltam kényszerleszállást végrehajtani. Utasítottam mindenkit, hogy kapaszkodjanak és próbáltam olyan helyet választani, ahol kevesebb volt a xandari, mint a ránk törő ellenzék.

Homályos a kép, és tompa a hang. A biztonsági övem lassan csúsztatom ki a helyéről, majd szinte reflexszerűen fordulok Gamora felé.
- Mindenki egyben van? - kérdezem, majd kicsúszva a helyemről megközelítem Gamora székét
- Héj, héj... - próbálom finoman felébreszteni, ha még nincs eszméleténél, óvatosan a háttámlájára téve a kezem, majd az övével kezdek babrálni. A vállam fölött folyamatosan hátra pillantok, hogy a többiekkel mi a helyzet.



Zene
• •

_________________


A hozzászólást Peter Quill összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 09 Feb. 2016, 15:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Szomb. 30 Jan. 2016, 12:55



V. felvonás



Az ember nem szívesen ébred arra az éjszaka közepén, hogy egy csipogó hang visít a fülébe. De ha ez a hang a vészjelző, akkor pláne nem. Wanda eltűnt, elvitték és azt sem tudtuk, hogy hova, ki és miért. Persze egyértelmű volt, hogy a képességei miatt kellett annak, aki elrabolta a toronyból, de ez a tény nem vitt minket közelebb a megoldáshoz, sőt! A testvére, Pietro is rossz passzba került, hisz csak nemrég találtak ismét egymásra, máris eltűnt mellőle a húga. Megértettem a helyzetét, de nem tudtam elfogadni a hozzáállását. Most kellett volna felszívnia magát és határozottan fellépni, hogy akkor is megtaláljuk a húgát, ha ezzel a vesztünkbe rohanunk. Mert az az erő, ami képes volt Wanda-t is harcképtelenné tenni és magával ragadni, nem lehet földi és nyilván túlmutat rajtunk. De nekem nincs vesztenivalóm, így az elmúlás gondolata sem rémisztett meg különösebben.
A segítség aztán szintén a világűrből érkezett, hisz egy Peter Quill nevű férfi és a hajója bukkant fel a köreinkben, aki el is vitt minket a célunkhoz.
Több pontos is megálltunk és először kiettük Barton-t, Pietro-t és Tony-t, akik Wanda keresésére indultak, majd Bruce-t és Steve-t is, akik pedig a civilek mentésében akartak részt vállalni. Én a magam részéről úgy döntöttem, hogy a nyílt csatát választom és én magam is Thanos ellen vonulok. Idő közben felvettük Quill társait is. Csak csendben hallgattam végig, ahogy a lent hadakozó seregről mondott valamit, majd csak figyeltem, ahogy a hajó hirtelen önállósult és irányíthatatlanná vált. Ismerem ezeket a hangokat, hisz én magam is tudok légi járművet vezetni, bár ez nyilván kicsit másképp működik, mint egy egyszerű repülő vagy egy SHIELD hajó.
Amint kimondta, hogy kapaszkodjunk, szinte azonnal kerestem valami stabilnak mondható pontot és teljes erőmből szorítottam, hogy ne eshessen akkora bajom, amibe akár még bele is halhattam volna.

Nehezen nyitódtak ki a szemeim és csak akkor tisztult ki a fejem, amikor ismét meghallottam Peter hangját.
-Én… megvagyok… -motyogtam magam elé, majd Thor irányába pillantottam, hogy vele minden rendben van-e.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Szomb. 30 Jan. 2016, 23:41


Vérvörös nap

- Ez csúnya lesz... Motyogom magam elé és a fogaim összecsikordulnak, miként szorosan kapaszkodom-  talán saját húsomba vájva. Még egy utolsó pillantást vetek a kapitányra, és tudom, pontosan tudom, hogy a becsapódást tényleg nem ússzuk meg. A hajó borzalmas robajjal ér szilárd talajt, nekem pedig a pillanatban feldereng, hogy hosszú percekkel ezelőtt még valahol Drax oldalán züllött zsoldosok útját kereszteztük. Vér hullt alá a mocsokba, és visszanyertem a régi Gamorát; aki kérdés nélkül szembemegy bárkivel és nem kérdez, nem az a dolga. A halálnak nincs szüksége rá.  
Az is visszacseng, milyen idegen érzésekkel fogadtam a hajóra került ismeretleneket, tehát a traccsparti szóba sem került. Pontosan úgy, ahogy ők, én sem ugrottam a nyakunkba és szerintem Drax sem érzett másképp - rajta kellett tartanom a szemem, hiszen ahhoz elég jól ismerem a forrófejű fazont, hogy tudjam, hajlamos a túlzásokra, de speciel két társunk holléte sokkal inkább aggasztott. Arról nem beszélve, hogy a Lord melletti széket elfoglalva sem vidultam fel éppenséggel. Sőt, kezdtem megijedni, amikor úgy véltem, felugrik és kitépi a kormányt a műszerfalból... Szóval nem volt épp rózsás a helyzet.

Aztán a valóság éles hangjával visszaránt a jelenbe, és egy erőltetetten felszakadó, fájdalmas köhögés tudatosítja bennem, hogy még élek. Vékony vörös csík csordul a látómezőmbe, bizonyára többek között felsértettem a homlokom, és az oldalam is fájlalom, leginkább a könyököm, hiszen a hajó voltaképp egy préselt konzerv állapotának felel meg, az öv rántásáról nem is beszélve. Komolyan megúsztuk?
Felnyögök - nem igazán tetszik a mocorgás, így nem is igazán tiltakozom, amikor Peter behajol a látóterembe. Félig hunyorogva mérem végig az állapotát, s míg valahogy kettérángatja az övem, a kezem ösztönösen az alkarjára teszem. Nyugtatólag, vagy csak megerősítésként. - Semmi bajom... - Pattanok a székből úgy, hogy belé kapaszkodom, míg sikerül stabilitást találnom. Szétszórtan pillantok el róla és indulok a hajó belsejébe, hogy megnézzem a többieket. A vörös hajú nő rendben lesz, s ahogy tovább lépdelek az egykori Milano fedélzetére most kicsit sem hasonlító káoszban az asgardit kutatom figyelmemmel, majd egy másik alakot.  - Drax? - Letörlöm a homlokom és gondolatban megállapítom, hogy ez már most egy olyan nap, amit nem fogok a kedvenceim között emlegetni, pedig lehet, hogy éppenséggel ez lesz a mai legboldogabb percem. Az oldalamra szorítom a tenyerem, mialatt a kijáratot térképezem amire a hajtómű egy része szabályosan ráolvadhatott kívülről, hiszen hiába érek oda, az én ráhatásommal meg sem moccan az átkozott. Vicsorogni van kedvem, bár nem fordulok vissza, inkább csak kiáltom a jó hírt az egybegyűltekkel. - Van egy kis gond a kijárattal! - És azt hiszem két percen belül szét fogok robbanni....






• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Tartózkodási hely :
Galaxis, a Milano fedélzete



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 31 Jan. 2016, 18:05



Vérvörös nap

Thanos


A barátaim jelentik mára a családomat. Peter, Rocket, Groot és Gamora. Ők azok, akik mindig mellettem állnak, mióta kiszabadítottak a Kyln börtönből. Hogy miért kerültem oda? Gyilkoltam, sok száz hitvány bűnözőt, hogy rátaláljak családom gyilkosára. Minden egyes mocskos kree kutyát megöltem, aki az utamba került. A kree faj hallatán mindig erősen összerándul a gyomrom, és végtelen düh önti el az egész testem. Ők voltak, kik a népemet leigázták, és kik megfosztottak drága feleségemtől és ártatlan kislányomtól.
És most, a mai hajnal vértől áztatva vette kezdetét. Robbanások és lövések robajára ébredtünk a Xandar bolygón. Mind a központban ragadt ártatlan civilek segítségére siettünk a kikötőből, ugyanis ott összpontosult az ellenség tűzereje. Több ezer űrhajó lepte el az eget, és a kree csőcselék vállvetve Thanos zsoldosaival, valamint rabruhás kyln-i söpredékkel lecsaptak a hadtestre. Olyan fegyverekkel rendelkeztek, melyekkel még nem találkoztunk korábban. Van valami náluk, ami szempillantások alatt képes volt egy egész armadát porrá zúzni. De vajon hogy birtokolhat valaki ekkora erőt?
Később, látván a helyzet kilátástalanságát, Peter földi barátaihoz sietett, míg mi négyen belevetettük magunkat a csata közepébe. Végre megbosszulhatom a családom halálát, végre ismét kree kutyák vére áztathatja tőreim pengéjét...
A csata hevében a zöld nőszeméllyel maradtam, míg Rocket és Groot elkeveredett tőlünk a robbanásokat elkerülve. Aggódtam értük, de most az volt a legfontosabb, hogy Gamorát megvédjem, és reményekkel telve várjam a vezetőnk, Peter érkezését. A fáradtság első jelei kezdtek megjelenni rajtunk, amikor új és ismeretlen védelmezők jelentek meg, majd valamivel később Peter is feltűnt hajójával. Míg a pajzsos jelmezes, és a göndör hajú alacsony ember leugrottak róla, mi rögvest felszálltunk, hogy csatlakozzunk Peterhez. A gépen várt minket egy szőke hajú, magas férfi, akinek maskarája koránt sem volt szokványos. Egy vörös hajú nő is velük volt, törékeny vonásait testéhez simuló ruhája és fegyverei törték meg. Nem mondom... ha úgy tud küzdeni, mint Gamora, akkor minden rendben lesz, de megígérem magamnak, hogy őrá is megpróbálok vigyázni.
A terv a követező volt: bemegyünk oda, ahol a tűzerő a legjelentősebb, és lecsapunk az ellenségre, valamint annak titkos fegyverére. Nem tudtuk mi vár ránk, és nem tudtuk, hogy Rocket és Groot vajon rendben vannak-e, de összpontosítanunk kellett az új ellenségre az ismeretlen felé repülve.
Egy hirtelen pillanatban Peter idegesen kiabálni kezdett. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, így kerestem egy kapaszkodót a gép hátuljában, és minden erőmmel azt markolva vártam a gép landolását.
A zuhanást egy óriási ellenlökés és morajlás követte. Hatalmas porfelhő özönlött be a Milano betört ablakán, míg több száz métert szántottunk a földbe. De tudtam, hogy a gép legalább földet ért, és legnagyobb meglepetésemre nem szakadt ketté. Jó kis gép ez, de nem merek belegondolni, milyen jelentős károkat szenvedett a csapatunk hajója.
Gondolkodni nemigen van időm ebben a pillanatban, hiszen többektől nyögéseket hallok a gép elülső részéből. Nincs vesztegetni való időnk, a rám szakadt mennyezetet arrébb hajítom, és elindulok a félhomályban keresni társaink.
Éppen Gamora kérdez felőlem.
- Itt vagyok, Te Nő! - kiáltok felé. Szerencsére jól van Ő is. Hallhatóan mindenki túlélte a zuhanást. Szememmel a másik kettőt is kutatom, de hál' istennek hallani vélem visszajelzésüket. A kijárat a zuhanás következtében jelentősen megroncsolódott. - Engedj oda, Nőszemély! - szólok oda Gamorának, majd teljes erőmmel nekifeszülök. Megmozdul, de kinyílni nem akar.
- Te, istenféleség, gyere, segíts nekem! Elkéne még egy férfi ereje az ajtónál! - intek a szőke hajú magasnak. Várom, hogy ideküzdje magát a romok közül, és végre kiszabadítsuk magunkat a hajó roncsaiból...



• •


A hozzászólást Drax összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 07 Feb. 2016, 17:16-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 31 Jan. 2016, 20:04



V. Felvonás

Vérvörös nap.



Miután megérkezett Banner barátja a hajójával mindnyájan felszálltunk. Nem volt mese, mindenki tudta hogy hova megy és miért. De mégis nekivállalkozott a következményeknek. Örülök hogy egy ilyen csapat része lehetek, ez bízalommal töltött el engem, és szerintem a többieket is. Elindulva Xandar-ra csapat csere volt, de ez nem baj, mindenfelé kellett a segítség. Végül a létszám a két újdonsült tagunkkal öten maradtunk. Elég színes bagázs gyült össze. Vannak még meglepetések... Egy hajón vagyok a Zen-Whoberik faj utolsó élő tagjával aki nő, és egy elég furcsán kinéző ember is itt van. Nem hittem volna hogy valaha is ilyen csapatba fogok kerülni. Sőt, hogy egyáltalán csapatjátékos leszek... De az a múlt, és atyám rávilágított a dolgokra. Már lassan megérkezvén a kapitányunk Quill közölte hogy lent harcol a népem. - Lesz alkalmad Lord! - Közöltem vele mosolyogva. El sem hiszem hogy itt vannak a harco... Vagyis, a volt harcosaim. Végre együtt harcolhatok velük. De a nagy öröm közepette Quill közölte hogy bajban van a gép, és ezálltal mi is. Mint kiderült lezuhanva becsapódtunk. Szinte meg sem kottyant ez nekem, de a többeiket elnézve nagyobb traumát könyveltek el. Látom hogy Romanoff felém néz, ezért jelzem neki hogy semmi bajom. Gyorsan felkelltem körülnézni amikor látom hogy a zöld nő, és a társa ott feszengetik a kijárati ajtót. Elindultam Quill-hez megköszönni hogy ilyen manővert hajtott véghez, így senki nem sérült meg. - Hé, Quill! Sajnálom a hajód, de köszönöm hogy mindnyájunk életét megóvtad... Nem hiszem hogy más is megtudta volna ezt oldani.. - Majd arra lettem figyelmes hogy nem bírnak az ajtóval és engem próbál szólítani ez a furcsa szerzet. - Thor, ez a nevem. Szeretném tudni a te neved is, hisz ha már egy csatában vagyunk szövetségesek, tudjuk hogy értesítsük a másikat. - Mondtam neki nevetve, majd odaléptem hozzájuk. - Szóval azt mondod ketten se bírtok az ajtóval? Szerencsére nálam van a kulcsa a kijáratnak, álljatok félre! - Szólítottam fel őket. Bocsi Quill, de ennek a hajónak már úgy is mindegy, a csata meg vár ránk. A pörölyt magasba emeltem és lesújottam az ajtóra ami kiszakadt, és ki is mentem. - Srácok! Társaságunk van! - Kiálltottam fel, és elhajítottam a pörölyt hogy vesszen az ellenség. Meg kellene keresnem a családom, de most az első a csapat munka, enélkül nem fog menni. Mindenesetre, remélem hogy észre veszi valamelyik Asgardi a Mjolnirt. Hisz itt vagyok bajtársaim!



Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 31 Jan. 2016, 20:09



Thanos


Az emberiség ostoba, naiv, és romlott. Kegyetlen az élet, hogy önmagában ilyen aprónak szánt teremtéseket ruház fel hozzájuk nem méltó otthonnal. Úgy, mint Xandar. A hatalmas hadtest, mégis elbukott... S én vibráló vérükkel színezem aranybarnára az univerzumot. Gyönyörű a folt mit a sötét felhőre festek. A hadseregem nem tétova követni, így láncreakció az, mi bekövetkezik. Nálam a kesztyű és kezemben két kő. A tervem akadálymentesített röppályán halad és ugyan ki lesz az, ki mindezek után megállít majd? Az őrzők? A földi sikercsapat? Kész csoda lesz, ha eljutnak a tejútrendszeren át a markomba. És mit találnak majd göröngyöző tenyerem sorsvonalain? Mit? A halált, a káoszt, a képzelet apró darabkáit. És miért találják meg? Mert én azt akarom, hogy megtalálják. A törékeny Maximoff lány... Milyen rövid az emberi élet. Egy halandó sem ér fel hozzám, vagy fajtám bármelyikéhez, és mégis, számos ostoba próbálkozik áthatolni ezen a falon. Az Űr Lordként becézett majom, vagy Odin fia, aki egy halandó lány mellett parádézik. Olyan eszméket szentesítenek és olyan utópiákat kényeztetnek, amikre nincsenek felkészülve. Ők. A hősök... Gyilkolnak a hatalomért, miközben eljátsszák a békeőreit. Hát miért kellene nekem félrehúzódnom?
Forgatom a bal csuklómra erősített kesztyűm és fejem fordítva csodálom el ragyogó köveim, miközben hátam mögül hallom, ahogy Nero éles csattanással hasít az engem körbeölelő csendbe.
- Három földi féreg a hajó felé igyekszik... - hallom a rettegést hangjában, de hallom az elfojtott kíváncsiságot is, amit megpróbál szája mocskába eltemetni. Széles vállam felett révedek el a keleti parton hagyott hajó irányába és egyre mélyebbre fészkeli magát az ostoba téveszmém, hogy maradnom kellett volna a halandó Wanda oldalán, vagy legalább magammal hurcolnom és hajánál fogva lógatnom fel megcsonkított csapata előtt.
- Nagyszerű. És a többiekről mi hír? - tekintetem tovább fürdőzik a látványon, majd megállapodik Nero meggyötört ábrázatán és ráncai felfelé íveléséből már jól tudom a választ, így hát némán bólintok.
- Egyelőre semmi hír felőlük, de én nem aggódnék... - szinte gyönyörködteti a fülem, amit hallok, de egyetlen porcikámat sem tudom megakadályozni abban, hogy ne fürkésszem újra a távolban történő robbanást.
- Bár ott lehetnék, mikor megtalálják a... - a kaján vigyorom egyetlen másodpercre elakad, ahogy észlelem miképpen harcolnak tőlem északra az asgardi férgek. Köpve nevetek fel és rázom meg a fejem, ahogy a földbe ékeli magát a Milano. Igen, pontosan tudom, hogy kinek a hajója az. És abban is biztos vagyok, hogy a kapitánya a hajóval együtt zuhant.
- Maradunk ezen a fronton. Egyelőre nincs szükség erősítésre. Sőt, vonjuk a csapatainkat tartalékra. A légióink készen állnak, de a követ megszereztük, és mostantól már nem mi vagyunk a főellenség... - dörzsölöm meg recés állam, majd egy jól ívelt mozdulattal fordítok hátat a lentebb harcoló tömegnek - Élesítsétek be a magot, ha Wanda biztonságban elhagyta a bolygót... - félmosolyra húzom ajkaim vaskos vonalát, majd előre indulok és tekintetemmel még mindig a halandó lány irányába kutatok. Keresem a magasba száguldó Skarlát fénysugarat, és csak azzal foglalkozom. Holmi asgardi harcosok, és isteneknek képzelő hangyák korán sem jelentenek nekem veszélyt, és nem is érnek annyit a jelentéktelen támadásukkal, hogy a figyelmem nekik szenteljem. Ahogy lépteim visszhangját hallom és a sikolyok meddő tengerébe ereszkedik a tüdőmből kieresztett levegő, a gyáva Loki jut eszembe. Mihaszna' alak,..
notes: nos akkor, ismerkedjünk meg egymással


• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 31 Jan. 2016, 20:52

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Lady Sif és Odin (Loki) a harc hevében észlelheti az ellenségen áthasító pörölyt, ezáltal felkereshetik annak tulajdonosát, vagy megvárhatják, hogy Thor felbukkanjon. Bárhogyan is alakul, Sif csatlakozhat Thor Odinson oldalára, hogy vele együtt indulhasson neki a Thanos elleni első ütközetükbe, valamint Odin üdvözölheti rég nem látott fiát.

•  A romok alól kikászálódó csapat, Thornak köszönhetően kijuthat a hajóról. A Milano látványos feltűnését - vagy inkább zuhanását - a közelben lévő összes harcos észlelte, és ennek fényében az újonnan alakult csapat hamar célkeresztbe kerül. Thor, Gamora, Natasha, Drax és Quill az első őket érő tűzharc közben kénytelenek azonnal reagálni a támadásra. A körülöttük harcoló asgardiak befogadóan a segítségükre sietnek, így könnyen elvegyülnek a tömegben. Futás közben Gamora észre veheti a lila alakot tőlük délre, fenn, egy még éppen álló épület tetején, valamint Natasha átszelve az ellenséges területen, megpillanthat tőlük keletre egy élénk sárgán ragyogó szerkezetet, amit egy sötét gép szállít, valahova a part felé.

• Thanos megindul, hogy elhagyja a bolygót, ám értesül róla, hogy új támadói akadtak az asgardi seregen túl. Bár tisztában van vele, hogy egyetlen ütés a kesztyűvel véget vetne az egész háborúnak, neki kedvére és hatalmára játszik az öldöklés. Nero jelenti neki, hogy Gamora is az új csapat tagjai közt szerepel, így Thanos érezheti úgy, hogy illendő lenne köszönnie fogadott lányának.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Szer. 03 Feb. 2016, 17:28


Vérvörös nap


Elszoktam az ilyen heves csatározásoktól. A Földet ért támadásom óta egy börtönben ültem, ott nem igazán maradt sok lehetőségem a harcra, majd miután Thor segítségével kijutottam, el kellett, hogy játsszam a halálomat. Megint. Kétségkívül remekül sikerült, Thor elhitte, Odin úgyszintén, habár egyáltalán nem sújtotta őt ez le. Ő Frigga miatt bánkódott, akit én is meggyászoltam. Az anyám volt, az egyetlen Asgard-ban, aki nem hazudott a szemembe újra és újra. Mellette kiskoromban megtaláltam azt a menedéket, amit Odin mellett soha sem leltem. Ő Thor-ral volt elfoglalva, ahányszor csak megdicsért, Thor járt a fejében. Nem számít, nincs már szükségem rá. Legyőztem, elfoglaltam a trónt!
Most pedig itt vagyok. A harcosok remekül állják a rohamokat, de a végtelenségig nem bírhatják. Bírhatjuk. Thor felbukkanását látva talán most először örülök meg egy kicsit. Szükség van rá és a kielégíthetetlen vágyára a harc után. Most végre hódolhat annak, amit a világon mindennél jobban szeret. Talán még a kis szerelménél is. A harcnak. – Lady Sif! – szólítom meg a harc hevétől már-már megrészegült amazont, ahogy mellé érek. – A fiamnak és a barátainak segítségre van szüksége! – intettem a fejemmel, hogy kövessen engem. Ha kell, utat vágunk Thor-ig, hogy segítsünk nekik kiharcolni magukat. Habár nincs sok kedvem találkozni vele, Odin kétségkívül a fiához sietne. Ráadásul Thor-ra most szükség van, minél előbb segítünk rajta és a barátain, annál előbb fog ő is segíteni a harc másik frontján. – Fiam! – kiáltok Thor-nak, mikor megpillantom és célba veszem az első kree katonát. A baráti társaságának csak az egyik tagját ismertem. A többi… kezdtem úgy érezni, hogy nem is akarom tudni, hol szedte össze őket. Nem számít. Amíg hasznosnak bizonyulnak, addig lényegtelen.

▲ music: This is war▲ ▲Words: xx ▲ ▲Note: csapassuk  szuperhős  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Szomb. 06 Feb. 2016, 11:35



V. felvonás



Miután sikerült kimásznunk a romok alól, Thor hangját hallottam meg, amint azt kiáltja, hogy nem vagyunk egyedül. Valahogy számítottam rá, így rögtön azután, hogy a szabadba értem, aktiváltam is az új ruhám szépségeit. Hála Fury fejlesztéseinek, a ruhám teli lett miniatűr sokkolókkal és kisebb bombákkal, amiket bevethetek. Nem vagyok szuperhős, nem tudok átváltozni valami nagy és zöld dologgá, ahogy nem tudok villámokat sem szórni, de harcos vagyok. Habár nem evilági, de harcos. Pisztollyal és ököllel harcolok, ez az én erősségem. A civilek mentésében nem lettem volna hasznos, Wanda kereséséhez pedig megint csak elég volt 3 ember, így egyértelmű volt, hogy Thor mellett maradok. Persze Steve azért a tudtomra adta a maga módján, hogy egy darabban akar viszont látni, amire csak egy mosoly volt a reakcióm. Akármennyire is idegesítő a stílusa, azért egészen hozzászoktam már, hogy mindenhova vele kellett mennem.
Miután sikerült megállapítanom, hogy Thor népe is a harcosok között van, ráadásul a mi oldalunkon, egy kicsit megnyugodtam, és sokkal nagyobb lendülettel vetettem bele magam a harcba én is. Amennyire csak tudtam, igyekeztem résen lenni és a megfelelő technikákkal hatástalanítani az ellenség minden olyan tagját, akik rám akartak támadni. Igyekeztem gyorsan túljutni az ellenséges területen, azonban egy lélegzetvételnyi szünetem közben kelet felé észrevettem egy sötét színű gépet, ami nagyon úgy tűnt, hogy szállít valamit. Kissé hunyorítottam, hogy jobban kivehessem a távoli alakot, így sikerült megállapítanom, hogy az, amit szállít, valami élénk sárgán világító szerkezet, amit egyenesen a part felé igyekezett eljuttatni.
-Thor… kelet felé észrevettem valamit… mintha egy hajó lenne. Valami furcsa, világító szerkezetet visz a part felé… -jelentettem le neki az adóvevőn, majd gyorsan vissza is tértem az eredeti célomhoz, ami nem volt más, mint az, hogy minél több embert kiiktathassak, de immár célirányosan haladtam én is keleti irányba, hogy közelebb juthassak az ismeretlen géphez magam is.
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
629
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 07 Feb. 2016, 00:20


V felvonás
vérvörös nap

A zuhanásunk fészke az ellenség földjét képezi. Por ameddig a szem ellát, finom porköpeny a hajón, a műszerfal darabokban, törmelék a Milanot beborítva, szúrós por a szemhéjaink alatt, kaparós por a torkom hátuljában. És ezért biztosan végzek valakivel, valakivel, aki nagy, lila és olyan, mint egy hatalmas krumpli. Kikászálódva a székemből, megkérdeztem, hogy egyben vannak-e hátul. Meghallva először a vörös hajú nő hangját egy nehéz sóhajt eresztettem ki a tüdőmből, mert valljuk meg, ő elég aprócska. Így még bennem is felkelti a védelmező ösztönt. Vetettem is rá egy pillantást, ahogy elmásztam a székemtől Gamora székééig, hogy kihalászhassam az öve fogságából.
Bólintok, ahogy válaszképp megkapom tőle, hogy semmi baja. Finoman kisegítem a székéből, és óvatosan ellépek mellőle, hogy ne álljam útját. - Jól van... - suttogom, ahogy megindulok a fedélzet hátsó szegletébe. Ahogy Gamora kiejti száján a Drax nevet, tekintetem villámgyorsan körbe szalad a fedélzet romjai között, barátom keresve. Miközben a többieket figyelem, Gamora kijelentése kezdi szúrni a mellkasom. Úgy érzem légszomjam lesz, de próbálom elterelni róla a figyelmem és a többiekre koncentrálni. Drax kijelentése megnyugvással tölt el, majd figyelem, ahogy a kijárathoz veszi az irányt. Megindulok én is, de akkor a szőke férfi utamat állja és meglepő módon megköszöni, hogy épségben letettem a gépet. Megrázom a fejem egy félmosollyal a képemen, majd megérintem a felkarját. - Bár többet tehetnék... - pillantottam a vörös hajú nőre, majd ismét a szőke férfira - Én tartozom nektek köszönettel. - majd Drax a férfi segítségét kéri. Addig én a vörös hajú nő mellé lépek és finoman megérintem a felkarját, éppen csak rátéve a tenyerem.
- Nem akarok tolakodó lenni, de nem bánnám, ha mellettem maradna. - jelentek ki ennyit, majd ahogy meghallom Thor (hallottam ám, mikor mondta a nevét) kiáltását én még egy darabig nem mozdulok. Visszafordulok és a fedélzeten elkezdek kotorászni a kazettáim és a lejátszóm után.
- Hol.. hol.. hol vagytok? - szinte ingerülten suttogok, mikor végül a kezembe akad a lejátszóm, és a kazettáim is. Gondosan begyűröm az övembe, majd megindulok kifelé. A hirtelen jövő fény megzavarja egy kissé a látásom, de gyakorlatilag azonnal fegyvert kell rántanom. Váratlanul Thor népe bukkan fel körülöttem és ennek én felettébb örülök, mert nem szándékozom így meghalni. Igyekszem utol érni a vörös hajú nőt, és valljuk meg a lábamra erősített rakétával ez nem olyan nehéz. Mégis csak ő a halandó, és míg a többiek képességében bízom, addig az övét (talán indokolatlanul, hiszen bosszúálló) nem ismerem, és talán lebecsülöm. Ezért jobbjára érkezve próbálom fedezni, közben meg folyton keresem Gamorat és Draxt. Hallom, ahogy a vörös hajú nő valamit észlel a part felé, ezért az én tekintetem is hamarosan oda vándorol.
- Mi a franc?.. - suttogom gyakorlatilag magam elé, majd megindulok a nő után, hogy megállítsam, elvégre nem tudjuk mi lehet az, és ha valami halálos, vagy... De az utamat állják többet, és ezért lemaradok. Jócskán lemaradok.



Zene
• •

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 07 Feb. 2016, 11:26


Vérvörös nap

Önmagában már az, hogy a Hadtest vereséget szenvedett aggasztó problémát vetít elénk. A Kree Birodalom csatlósai fölényüket fitogtatva bántak el velük, a háttérben pedig nem áll más, mint egykori mentorom. Hogy miként vehetnénk fel velük a harcot... Nos, jobb nem belegondolni, de időnk sincs rá, hogy hasonlókon morfondírozzunk, hiszen elsődlegesen a Milanoból való kijutás a cél, aztán pedig kezdődhet a móka... Viszont kisvártatva rájövök, hogy még ez sem megy majd olyan zökkenőmentesen. A kijáratot - miután hátrébb vonulok és kissé degradált érzéssel húzom fel az orrom - még Drax sem képes egyedül feltépni, majd még inkább kiszorulok a térből, hiszen a nagydarab szőke isten is beszáll a buliba, s pillantásommal körbefordulva közben érzékelem, hogy a Lordnak épp most jut eszébe nőzni... Én pedig komolyan ilyenekkel foglalkozom? Fejem rázva fordulok vissza a dörrenéssel járó pöröly hatása felé, hiszen Thor végül akkorát súlyt, hogy a kemény fém kénytelen megadni magát, így szabaddá válik az út a külvilágba. A fény szinte vakít a félhomály után, de csakhamar én magam is kirohanok a roncsok közül, egyenesen a harcmező kellős közepén találva magam. Asgardiak viaskodnak, s én magam is bevetem magam közéjük.
Ritka esetek egyike, hogy nem pusztán tőreim szolgálnak támaszomként, kénytelen vagyok fegyvert használni, hogy minél több áldozatot szedjek. Már nem számítanak a sajgó részek, az események gyorsan pörögnek tova. Futásnak eredek s közben lövések dörrennek, pengék szelik a húst, ordítás és vér, romok mindenhol. Testeken gázolok át és jutok tovább, mikor csupán a véletlennek köszönhetően bukkan fel látóteremben valami... Valami és valaki egy épület tetején.
Szinte belefagyok a mozdulatba, karom a fegyvert szorítja és áll meg a levegőben, arcom torz vicsorba fordul, érzem, ahogy a harag kiveti magából személyem és már tudom, mit kell tennem.
Beszűkül a világ, miként saját zakatoló szívem hallom a dobhártyámban. Semmi más nem érint meg így. Kézfejemmel letörlöm portól maszatos ábrázatom és elindulok az épület felé, úgy, hogy nem számít a tömeg, melyet robbantanom kell magam előtt. Ha társaim közül egy mellett is elhaladok, nem reagálok rá. Pengét mártok, sebzek és vívok, majd gyorsabbnak tartom, ha kikerülöm a felesleges harcot, hogy az erőm tartalékolva egyetlen célba fektessem majd. Thanos ellen, bármi áron...




• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 07 Feb. 2016, 14:02



Vérvörös Nap


 Fandral, Volstagg és Hogun valahol a hátam mögött harcol. A Kree Birodalom katonáinak egy könnyű támadási hullámát tudhatta maga mögött az általam vezetett szárny. Egy nőre egy egész szakasz figyelt újra rendbe szedték magukat a harcosaim. A harcostársam fáradnak és már jó rég átléptem a százat. Mindenki fárad én is fáradok, de sosem vallanám be magamnak és senkinek sem. A pöröly megjelenése felélénkítette az asgardi katonák harc kedvét. Nekem is erőt adott a mellettem el repülő pöröly
Hallom a királyom, zengő hangját a hátam mögül, ahogy a nevem szólít. Mellettem volt és én észre se vettem, hogy mellém ért volna nagy király csak a gyilkolni való megszállókkal foglalkoztam.
Ahogy megemlíti Odin fenség, Thor és barátai nevét parancsát és kérését meg nem tagadva rábólintok és utána indulok. Egy kiváló harcosnak átadom a vezetést. Fandral nézek és ő is rám tekint. Csatlakozik vagy nem azt, nem tudom. Én követem Odin sőt meg előzőm, hogy élő pajzsa legyek előtte. Átküzdjem magam a sok-sok ellenséges katonán, akik elzárnak minket a Thortól és új különc barátaitól. Előre nem törődök semmivel a záporozó lövedékeket kerülöm ki. Hasztalan egy asgardinak érzem magam. Egyre közeledünk a csapathoz, ezt tudom, de úgy érzem egyre lassul a tempónk. A mindgardiak kék angyaloknak nevezték ezt a fajt. Nem angyalok, hanem démonok és ördögök akik, a világok fölötti korlátlan uralomra vágynak leigázzák a gyenge világokat. Dühös pillantások és mérges szisszenések hagyják el a számat.
Meglátom Thort. Az utolsó pillanat jut eszembe róla az utolsó olyan pillanat mikor tényleg nagyon közel éreztem magamhoz a gyermek kori barátomat és később bajtársamat. Most újra együtt harcolhatok most újra mellette lehetek és védhettem meg a király fiát.
Átküzdöm magam minden akadályon súlyosan megsebesítve több katonát. Néhány méter választ a kalapács forgató Asgarditól.
A kardom pengéin a vér folyik. Még egy csapás az ellenfelemre és összeesik előttem. Tovább egy másik után, nézek pillanatok alatt előttem terem az újabb ellenfél. Nem fogynak, bárhogy mészárolom őket, nem akar kevesebb lenni. Egy végtelen csatába csöppentem bele és most Thor is abba csöppent bele.
Megkérdeztem volna Thort, hogy egy vakmerő tervet mondjon nekem és én elszántam követem, de úgy éreztem a vakmerő terveknél még vakmerőbbel kell elő állni. Feltekintettem az égre. Heimdall, mindent látott ő biztos látta hányszoros túl erőben vannak kreek. Tudni akartam, de ahogy megint a pengém egy kék vérébe mártottam. Egy dolog jutott eszembe, nyerni fogok, mert ennél szörnyűbb helyzetben is voltam már mikor Lorelei ellenem fordított mindenkit, minden férfi bajtársamat, most mind mellettem küzdött. Egy csatatéren mellettem van Thor, Fandral, Volstagg és Hogun. Rég harcoltunk így együtt.
Megnyugató volt, mégis zavaró kellemetlen érzést keltett bennem, hogy Thor is a halálba jött harcolni.

• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 07 Feb. 2016, 17:33



V. Felvonás

Vérvörös nap.



Quill letudta rakni a gépet úgy ahogy, szépen mindenki talpra állt a porzuhatagban. Megköszöntem Quill-nek hogy vigyázott mindenkire, hisz egy csatában ez az ami a legjobban számít. Na meg a győzelem. Amit imádok! De ki nem?
- Te egy jó ember vagy Quill! Mindenben számíthatsz rám.. -
Közöltem vele, majd szólított az idegbajos újdonsült társunk. Kiderült hogy nem bírják kinyitni az ajtót, így a Mjölnirrel lesújtottam rá. Miután ki is szakadt a helyéről ezzel utat törve, kimentem. Mondanom sem kell, hiányzott már egy ilyen csata. A régi időket idézi fel. Na és az hogy társaim is itt vannak, az már csak hab a tortán. Szóltam a többieknek hogy jobb ha jönnek, mert nincs pihenő, majd előre hajítottam a pörölyt, utat törni és remélve hogy meglátja a népem. Miután visszatért hozzám a pöröly, elindultam a csatába. Számtalan Kree jött felém, én meg csak püföltem őket úgy ahogy csak tudtam. Meg kell hagyni, ennyi Kreel-lel még nem harcoltam, pedig volt pár harcban részem. De ez nem tántorít meg a harctól, sőt kezdem élvezni is! Megpörgetve a pörölyt felrepültem és egyenesen a földbe csapódtam, ezáltal egy erőhullámot bocsájtottam ki az ellenséges csapatok felé, és sorra hullottak el. Na de Hell kapui mindig nyitva állnak, főleg az ilyen aljanépnek! Majd jött az üzenet Romanoff-tól hogy látott kelet felől egy hajót ami visz valamit. - Értettem. Utána tudsz menni? Török neked utat! - Kiállottam fel hogy mindenképp meghallja. Mjölnirt felemelve elkezdte magába szívni a villámot, majd megvártam még feltöltődik. Miután izzott az energiától nekicsaptam a földnek kelet felé, így egyszerre hullott el több száz Kreel, és Natasha el tudott indulni könnyebben a jármű felé amit látott. Meghallva atyám hangját öröm töltött el. Az Asgardiak ismét együtt harcolnak... Nincs ennél jobb a világon. - Odin! Atyám! - Kiáltottam fel. Majd észrevettem hogy rengeteg Kreel állja az utamat a családom felöl. Felrepültem amilyen magasra csak tudtam, és az égből elkezdtem hatalmas villámokat szórni a pöröllyel. Észrevettem hogy már tisztul a harcmező, leszállva becsapódtam, és a terület részét végleg csak a Kree maradványok fedték. - Atyám! - Öleltem át. - Társaimmal jöttem, kérlek biztosítsd éppségüket amennyire csak tudod! - Néztem atyámra majd megláttam Sif-et... Odaléptem hozzá majd a nyakát megfogva magam felé húztam és a homlokára adtam egy nagy csókot. - De örülök hogy látlak titeket! - Néztem mindenkire. - Sif, te gyere velem! Atyám, kérlek te tartsd itt a frontot a többiekkel. Sif, én, és a többiekkel megtisztítjuk kelet felöli teret. - Közöltem mindenkivel, majd elindultam. Megláttam hogy Quill elég nagy bajban van. - Sif! Indulj el Natasha fele, ő az ott, a vörös hajú Midgardi! Mindjárt utánatok megyünk, csak egy társam bajban van! - Majd elindultam Quill felé. Oda hajítottam a pörölyt, ezzel kisegítve a bajból. - Quill, gyere Natasha fele. Látott valamit! - Szólitottam fel.



Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
42
∆ Tartózkodási hely :
Galaxis, a Milano fedélzete



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 07 Feb. 2016, 19:11



Vérvörös nap

Thanos



- Drax, ez az én nevem. - nyújtom karom a szőke férfinak. Kezét erősen fogom, de nem szokványos kézfogással. Alkarjaink csapnak össze, mint két erős szövetséges a háború kezdetén. Láthatóan egyedül akar az ajtóval elbánni, hiszen határozottan lép elé, de nem feszül neki hozzám hasonlóan. Amikor félre int, én egy lépést hátrálok, ám nem azért, mert félnék attól, mi fog történni. Csupán érdekel, mivel akarja egyedül felfeszíteni ezt az ormótlan ajtót. Mikor előveszi kalapácsát, szemem megakad a fegyveren. Miféle erőt birtokolhat ez a mintázott vasdarab, mely képes nélkülem utat nyitni a szabadba?
Legnagyobb megrökönyödésemre egyetlen csapással kinyitja! Micsoda mágia van a birtokában? Utoljára annak a féreg kree vezérnek, Ronan-nek a kalapácsa volt képes ekkorát sújtani, amikor a végtelen kő nála volt.
- Te istenség, micsoda erő van a birtokodban... - szegezem neki, megtorpanva a meglepettségtől. Nem tűnik kree kutyának, ők hitvány felszerelésükben, sápatag bőrükkel korántsem hasonlítanak erre a Thorra. Örömmel tölt el, hogy egy ilyen erős szövetséges oldalán harcolhatok ezen a véráztatta napon.
A hajóból kiérve a fény szinte vakít, így kezemmel igyekszem némi árnyékkal átvezetni magam az új fényviszonyokba. Utolsóként lépek ki a fedélzetről, na nem azért, mert félek, hanem mert meg akartam bizonyosodni róla, hogy mindenki legalább annyira harcképes, hogy kikászálódjon innen. Amennyiben valakinek segítenem kellene, arra jobban odafigyelnék a harc során, ám úgy tűnik, erre most nincs szükség. Kilépve elismerően nézek szét a többi harcoson, akik segítségünkre sietnek. Egytől-egyig derék katonáknak tűnnek, hasonlóan a szőke kalapácsoshoz. Egy mégis kiemelkedik mind közül, egy idősebb férfit látok meg a távolban, ki vezeti a sereget a kree hadsereg ellen.
Túlerőben van az ellenség, így én sem tétlenkedek. Pengém egyszerre mártom bele két sápadt bőrű harcosba, majd szemeimmel kutatom a többieket.
A vörös hajú nő a part felé igyekszik, a bajtársam, Gamora pedig elszántan tör előre egy másik irányba. Milyen meggondolatlan nőszemélyek! Petert sem látom hirtelen az élet-halál harcot vívó katonák és kree fajzatok sokaságában. Egyikük sem volt képes megvárni, hanem fej-egyenest rohantak szembenézni a halállal. Elégedett mosoly ül a szám sarkára, de most választanom kell, kivel tartok. Bár megfogadtam, hogy a vörös hajú nőre is figyelni fogok, de Gamora mégiscsak a társam. Biztos vagyok benne, hogy a derék Thor őt fogja majd támogatni a zöld nőszemély helyett, ha választás elé kerül. Amikor Thor felrepül a magasba, és villámot szór, már biztos vagyok benne, hogy az kistestű nő jó kezekben lesz.
- Te meggondolatlan nő! - kiáltom, majd egyenest Gamora irányába vetem magam. Kik utamat állják, szörnyű halállal lehelik ki satnya lelküket. Mikor már tőröm pengéjének minden szeglete színes vértől mocskos, végre sikerül utol érnem őt.
- Hová sietsz? Segíteni akarok! - kiáltom neki. Az asszonyoknak nem erősségük használni a fejüket, nem csatába valók. Tudom, már számtalanszor bizonyította rátermettségét, ám mégsem engedném el egyedül, bárkihez is tör előre ilyen elszántan.


• •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 07 Feb. 2016, 19:53



Thanos


Emberség, hősiesség, győzni akarás. Alapvető hiba, az univerzumban szinte mindenki elköveti. A valóságnak nem megfelelő súlyozás, igazságérzet és szeretet – túlzott jelentőség tulajdonítása az emocionális beállítódásuknak. Téves következtetésekhez, ostoba cselekvésekhez és a tragédiák kialakulásához vezet. Az ő érzelmeik nehezítő tényezők a világos, tiszta, logikus gondolkodásban. A vágy, hogy megmentsék a világot, hogy jót tegyenek, hogy az ártatlannak hitt férgeket fedezékbe menekíthessék. A törődésük hátrány, hagyni,.. hogy elragadjanak az érzelmeink pedig végzetes hiba. A racionális nézőpont az a biztos fészek, ahonnan a legjobb esélyekkel indulhatunk, hogy elérjük a megkívánt célt, bármi legyen is az. Így adózom a fejemben megjelenő - éppen a gépen haldokló - Wanda előtt, egyetlen néma csenddel és pimasz mosollyal.
- Xandar el fog bukni... - engedek egy mély sóhajt lépteim nyomán, midőn' még mindig a keleti oldalt pásztázza tekintetem és a boszorkány fényeit kutatom. Megdörzsölöm fáradt tarkóm, s ahogy kérges redőimen húzom végig ujjaim egyre inkább bánom, hogy nem maradtam a leány oldalán és néztem végig megbújva, hogy mi történik a segítségére siető három mocsokkal, - de az életben van fontosabb dolog is, mint a halál. A hatalom példának egészen kiválóan működhet. - Ha jól látom, Gamora is a... - szakítja meg hullámzó nyugalmam Nero rekedt hangja, mire minden sejtem egyszerre reagál. Megdermedve nézek magam elé, karom fellendítve utalva a mocskot, hogy hallgasson. Ez a név oly' kedves volt nekem, s most oly keserű emléket idéz fel bennem. Az én kísérletem, micsoda fegyver lett belőle. Elmélázva, egy hatodrangú csiga lomha tempójával fordulok újra a látvány felé, ami elém tárul. A hajóból előlépők között szerepelnek ismeretlen, valamint ismerős arcok is. A nagy részét figyelmen kívül hagyva mozdulok közelebb az épület peremére, hagyva, hogy talpam alól lehulljon a törmelék. Kiszúrva a lentiek között harcoló zöld nőszemélyt elmosolyodva fűzöm tenyereim ökölbe.
- És én még azt gondoltam, hogy a Maximoff lánnyal véget ér a móka... - nevetek fel élesen, betelítve a teret. Nem törekszem hallgatásra, így a csatatéren erős hullámként szelhet végig hangom, maga alá tiporva mindenféle csatakiáltást és halálhörgést. Állam kapargatva rendezem rángó vállaim, majd ahogy Gamora pillantása ütközik enyémmel, fejet bólintok előtte. Azt akarom, hogy érezze, törődöm én vele, hisz ő a kedvenc (megteremtett) lányom. - Nebula elintézte a Kapitányt, és a szerkezet nem sokára eléri a partot. A halandó lányt pedig három hangya már elérte, azt hiszem, hogy, ... hogy talán, hogy indulnunk kellene... - ó, bizony kihallom Nero hangjából a rettegést és annak oka igazán helytálló ezen a terepen. Lassan emelem rá tekintetem és foglalom egyetlen pillantásba, amit gondolok kijelentése hallatán.
- Te ne utasíts engem Nero. - ejtem ki lágyan ezt a kerek és mély tartalmú mondatot, miközben közre eső karom kinyújtva finoman végig szántom ujjaim arcvonalán, majd egy erősebb lendületet véve nekiugrom a lenti földnek. A kesztyűbe vont kézfejemmel hasítok a földre, és ennek az ütésnek az erejét minden a bolygón tartózkodó megérzi majd.
- Nos akkor, ismerjük meg egymást. - a hangom elérheti a hősökként parádézó majmokat, miközben felegyenesedve állok meg lábaimon, közvetlen előttük. A harc mellettem abba marad, és minden tekintet rám szegeződik. Ó, hát szabad ilyen hangulatrombolóként érkezni?
- Szép, milyen káprázatos. - jelentem ki harsányan körbe fordulva tengelyem körül megcsodálva az elhalókat, majd meghallom közvetlen az oldalam melletti törmelék alatt szuszogó gyermek kétségbeesett imádságát? - Mondd gyermek, ugyan kihez szól fohászod? - kérdezem állam szegve, majd megmarkolom a törmeléket és lehajítom róla. Ekkor érkezik meg az oldalamra Nero, én meg markommal a kölyök nyakát ragadom meg. Hiába csimpaszkodik vaskos alkaromra, élettelenül hull a porba...
notes:  nos akkor, ismerkedjünk meg egymással  


• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 07 Feb. 2016, 22:06

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Thanos a bolygó felszínére ütve kesztyűjével ízelítőt adott a Xandaron vele szembeszálló légióknak. Emiatt a föld megremegett a hősök alatt, és kérgére több helyen szakadékokat szült. A föld egyaránt nyeli magába az asgardi harcosokat és a kree sereg katonáit is. A part felé rohanó Natasha alatt hirtelen nyílik szét a földkéreg, amit a hozzá igyekező Sif, vagy a tőle nem túl távol harcoló Odin észlelhet. Thor és Quill kénytelen elkerülni a talpuk alatt keletkező krátereket. Gamora és Drax útját is szétnyílt föld keresztezheti, melynek túloldalán az Őrült Titán várja őket.

• A csapatnak a váratlanul ért támadást követően döntenie kell, hogy kik lesznek azok, akik a part felé veszik az irányt, és kik ütköznének meg Thanossal.

• A szakadék két szélén álló Gamora és Thanos ejthet egymás felé pár szót, miközben a Titán háta mögött felemelkedni látszanak a hajói.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
629
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Kedd 09 Feb. 2016, 16:08


V felvonás
vérvörös nap

A nyomás egyre nehezedik. A hadtest bukása, a civilek hullámzóan feltörő sikolya, az éles csatakiáltások, és a gondolat, hogy mekkora veszélybe került a világunk egyszerűen légszomjjá növi ki magát bennem és nehezen nyelem le. Ronan ehhez képest kutyafüle volt. És a helyzet csak fokozódik körülöttünk. Miután a kijáratról kiderül, hogy akadályba ütközik, Thor lép oda hozzám és igazán kedvesen beszél velem, nem különben én vele. Az utolsó szavaira nincs időm reagálni, mert Drax hívja magához. Ellenben a vörös hajú nő egyedül van, így mellé lépek és tudatom vele, hogy számíthat rám. Elvégre ember, halandó. Nem lenne szerencsés, ha a baja esne. Felnézek rá, amiért így is itt van most velünk és megpróbálja tenni a tőle leginkább telhetőt. Különlegesnek érzem. A kijáratot azonban sikerül szabaddá tennie Thornak, így még én elidőzöm, a többiek javarészt megindulnak a harcba. A cuccaim biztonságos helyre téve megindulok magam is kifelé. A fegyvereimre azonnal szükségem van, mert állandó tűzharcba kerülök. Szinte senkit nem látok a hirtelen körénk kerülő isten rokonaitól. A vörös hajú nő azonban előttem szeli a tömeget, így csatlakozom hozzá. Hallom, hogy a parton észlel valamit, így az én tekintetem is oda vonzza. Megindulok rögvest utána, de utamat állják. Méghozzá elég sokan. - Jobbról kettő, balról legalább hat kree harcos támad rám. Lövök, és pattogok, ahogy tőlem telik, de a kabátomból sikerül lemetszeniük egy darabot, és ezért igazán pipa leszek.
- Féreg... - suttogom alig hallhatóan, majd ahogy fejére fogom a fegyverem a szőke isten kalapácsa hasít közvetlen előttem, és elcsodálva, majd vigyorogva nézek Thor irányába - Zsír! - bólintok tisztelettudóan, majd mint aki hirtelen megvilágosodik fűzöm hozzá - Köszönöm... - a vigyorom enged, mosolyom azonban arcomon marad és csak akkor változik, mikor a vörös hajú nő után hív. Megindulok sebesen bólogatva felé, de akkor a föld a lábam alatt kátyúkat kreál, és éppen hogy nem esek el. Ennek következményeképpen látom Gamorat, és Draxt, ahogy Thanos felé haladnak. Elképedve nézek rájuk, majd előre botlok. - Mocsok... - morgom, majd felpattanok és Thor felé fordulok - A családommal a helyem, de Thor,... - sietősen előkapom a zsebemből a Rocket-től kapott elnyelőt. Egy tenyérnyi gömb, majd hozzá hajítom. - Mindent elnyel, csak szét kell feszíteni... - utalok rá, hogy fogalmas sincs, hogy mit találhatnak a parton, de biztosan nem csokoládét. Bólogatok, majd Gamora felé veszem az irányt, és szökkenve próbálok közelebb jutni hozzájuk. Az egyik kiálló földrészbe beleakad a sarkam, így kénytelen vagyok a kiváló mozgásomat bevetve kiugrani belőle, a sarkamon élesítve a rakétákat, ennek következtében pont Drax mellé érkezem.
- Héj Drax, ezt ki kéne... - mondom, majd tekintetem a hasadék túloldalára vándorol, ahol Thanos éppen ebben a pillanatban ereszt ki az ujjai közül egy xandari gyermeket. A tartásom elenged, a vérem lehagy, úgy érzem az ájulás kerület és végül szám-tátva indulok meg, hogy átugorjam a szakadékot.
- Te rohadék! - üvöltöm és azon vagyok, hogy az első ütést rá mérhessem.



Zene
• •

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Szer. 10 Feb. 2016, 11:03


Vérvörös nap

Mindent megtettem, hogy a Thanostól való elszakadást úgy éljem meg, hogy ne érezzem a nyomát. Mindent elkövettem, hogy lezárjam magamban a sötét múltat, de igazából az érzést nem tompíthattam. Csak áltattam magam, miközben pontosan tisztában voltam és vagyok vele, hogy amíg a Titán életben van, sosem lesz vége. Sem a pusztításnak, sem annak a gyűlölt kötődésnek, amely neveltetésem zilálja és elsorvasztja a szívem. Dögölj meg, világok pusztítója...
A gyomrom görcsbe szorul, mialatt újabb kree szörnyet lökök félre az utamból. Közel a cél, s egyre közelebb ér, mígnem látom, hogy odafentről a lila Titán mozgásba lendül és ő is földet ér. A kesztyű megrengeti a talaj szerkezetét, s mint a pókháló, repedni kezd a föld, szinte azonnal elragadva, aki a hasadékok nyílásának sodrásába kerül.
Kést forgat mellkasomban, hogy nem lehetek közelebb, feldörrenő gőggel itatott hang csendül és facsar egyet rajtam. Eltorzult arccal, fogaim csikordulva ugrom tova és haladok így tovább, ahogy csak tudok, mielőtt engem is elnyelne a szakadék fonalai közül bármelyik is. És megáll az idő. Minden homályba vész a rám telepedő érzéstől képtelen vagyok a társaim épségére koncentrálni. Önző vagyok, mert választottam, de nem szalaszthatom el a lehetőséget... De Drax mellém szegődik, viszont nincs sok idő a diskurzusra. - Le kell szednünk róla a kesztyűt! - Szavalom felé, de hiába vár ránk a lila alak, az elénk táruló szakadékhoz egy apró szökkenés kevés lesz. Keserű a megtorpanás, de még keserűbb, amit a szakadék másik oldalán láthatunk. A gyermek ernyedten hull a földre s ez elpattantja bennem az utolsó szálat is. A hatás... elmondhatatlan. - És a te imád kihez fog szólni, Atyám? - Köpöm gőgösen az utolsó szót, előrébb mozdulva, összeszűkült, sötétlő tekintetemmel belekapcsolódva az átkozott rikító kékekbe. A szívem a mellkasomban kalapál, tőreim a kezemben feszülnek, de már nem csak Drax és én vagyunk jelen, érzékelem Peter is. Ahogy Thanos sincs egyedül. A Kree féreg olyan büszkén feszít a Titán mellett, mintha csak egykori önmagam látnám. És ettől még inkább felborulnak az indulataim. Végignézek a társaimon, ám Peter előre veti magát, így már nincs visszaút. Az ő, majd Drax nevét kiáltom, mielőtt nekirugaszkodnék s az ugrásom közben teljes erőmmel késeket röpítek a két őrült felé.



• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
217
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Csüt. 11 Feb. 2016, 16:34


Vérvörös nap


Végignéztem, ahogy Thor végezz jó néhány Kree katonával, és ebben a pillanatban minden iránta érzet ellenszenvemet félretettem. Ez most háború, olyan emberre van szükségem, aki megtudja nyerni. Olyanra, aki nem csak ért hozzá, de benne nőtt fel, aki élvezi ezt az egészet. Thornál pedig keresve sem találhattam volna jobbat erre a feladatra. Úgy viszonoztam az ölelést, ahogy már számtalanszor láttam azt. Habár minden porcikám ellene van, tovább játszom a szerepemet. Oly sokáig éltem Thor árnyékában, pontosan tudom azt, hogy Odin, miként nézett rá, milyen büszke volt. Nem esik nehezemre, hogy eljátsszam ezt. Úgy tűnik végre valami hasznom is származik abból, hogy ők ketten elállták előttem az utat. Megtettem nélkülük, egyedül.
Mintha a saját népemből valóak lennének. – bólintottam Thor szavaira. Odin soha nem akart belefolyni az emberek dolgába, igyekezett távol maradni tőlük, azt akarta, hogy saját maguktól jussanak el odáig, ahol tartanak. Látva ezt, nem sokat ért ezzel a tartózkodó politikával. De abban biztos vagyok, hogy a harcban minden szövetségesére a sajátjaként tekintene. – Ellenségeink közül senki sem fogja átlépni a vonalainkat, amíg egyetlen asgardi harcos is küzd. – elég sok csatában harcoltam már, főként Thor oldalán, de a frontális támadás soha sem az én műfajom volt. Én jobb szeretem megtéveszteni az ellenségeimet. – Thor! – szólok még a bátyám után, mielőtt elindulna. – Tedd büszkévé a néped! – jól tudtam, hogy ő ezt mennyire komolyan veszi. Nem tudja azt, amit én igen. Hogy semmi esélyük sincsen. Láttam, hogy milyen erőt képvisel, a helyükben ezt a harcot már feladtam volna azelőtt, hogy elkezdődött. Az esélytelenek bármilyen bátrak is, attól még vesztesek maradnak.
Hirtelen ért a rengés, erősen meg kellett vessem a lábamat, hogy talpon tudjak maradni. Nem volt kétségem afelől, hogy mi, vagy inkább ki okozta ezt. Thor és a barátai pedig egyenesen oda tartanak. Eszem ágában sem volt, hogy Thanos ellen vonuljak nyíltan. Odin képében ráadásul az asgardi katonák mellett volt a helyem, ez most pont kapóra jött. Azt a harcot, amit készülnek megvívni, én inkább elkerülném.
Kiszúrom a kavalkádban Romanoff ügynököt, és az első gondolatom az, hogy hagyom a mélybe zuhanni. Végül azonban, egy pillanattal később erőt veszek magamon.  – Senki nem juthat át! – kiáltom a katonáknak, mikor elindulok, hogy segítsek Romanoffnak. Könnyűszerrel tudok oda teleportálni, hogy megmentsem őt. Így lesz talán a legjobb. Minél távolabb Thanostól, annál jobb.

▲ music: This is war▲ ▲Words: xx ▲ ▲Note: csapassuk  szuperhős  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Pént. 12 Feb. 2016, 15:54



V. felvonás



A hajón ugyan tudomásul vettem Peter aggodalmát, de nem igazán hittem benne, hogy ez a gyakorlatban is megvalósítható lesz. Általában mindig elhatározza valaki, hogy segít nekem vagy megvéd, de a végén mégis mindig én takarítok a többiek után. Steve után is rendszeresen szoktam szállítani a pajzsát, ami lássuk be, már kezd unalmassá válni és elég monoton munka. Viszont a sok aggódás is elég frusztráló tud lenni. Igen, én egy földi nő vagyok, egy gyengének tűnő, törékeny nő, de azért senki sem szeretné kipróbálni, hogy milyen az, amikor behúzok neki egyet. Persze nem fogom megverni a társaimat azért, hogy bizonyítsam a rátermettségemet, erre ott lesz az éles harc.
Miután kijutottunk a hajóból, azonnal bele is vetettem magam a harcokba és igyekeztem nagyobb sérülés nélkül megúszni a dolgot. Természetesen ez nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna, hisz jó néhány találat és ütés ért engem is, mégis biztos lábakon álltam és egyre inkább elértem a célomat, ami nem más volt, mint az a furcsa, sötét hajó, ami valamilyen villogó, sárga szerkezetet szállított a part felé. Egész gyors léptekkel haladtam, míg a föld el nem indult a lábaim alatt.
Szinte azonnal a porba zuhantam és éreztem, ahogy nyílni kezd a föld. Ha nem vagyok elég éber és nem vonszolom magam egy kicsit odább, azonnal a semmi martalékává váltam volna és örökké a mélybe vesztem volna.
De még nagyobb szerencsém volt, hogy Thor apja is a harcosok között volt, mivel ő azonnal a segítségemre sietett, hogy megmentsen engem a biztos haláltól.
-Köszönöm… -néztem rá hálásan, majd a tekintetemet ismét visszavezettem arra a hajóra, amit el akartam érni. De most hogy fogok én odajutni?!
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 14 Feb. 2016, 16:52



Vérvörös Nap


Thor a közelembe volt és bajtársait asgardi népünk védte, a kék angyalok ellen. Odin attyához sietett, fél szememmel őt figyeltem, közben a kardomat forgattattam védelmezően a világom védelme érdekében. Egy kree harcos katonát tettem harcképtelenné. Én pedig egy pillanatra Thorra fordítottam teljes tekintetem. Nagy léptekkel mellettem termett a szőke herceg. Elfordítottam a tekintetemet róla, de annál is hatalmasabb mosoly vagy vigyor került az arcomra. Talán épp most, hogy itt van oly sok idő után, örülök neki, közben egy végtelennek tűnő csatában vagyok. Üdvözölnöm kellett volna, de a félelem, hogy minden perc számít, és a harci lázam miatt nem tettem. Mégis, mint egy rég látott testvér, úgy üdvözölt engem Thor. A homlokomon csókolt, éreztem ajkait. Egy pillanatra le is csuktam szemeimet. Utáltam legbelül, hogy testvéri szeretetét fejezi ki így felém. Nem hibáztattam, hogy nem úgy érez, ahogy én iránta. Elkomolyodtam, abban a pillanatban, míg homlokon csókolt, majd egy halvány mosolyt eresztettem meg felé.
- Miben segíthetek?- Kérdeztem meg Thort. A válasz nem maradt el. Követtem Thort, Odint magára hagyva követtem a fiát. Utat törve az ellenségen keresztül. Thor utasításait követve. Elindultam a vörös hajú Midgardi felé. Földrengés rázza meg a harcmezőt. Pillanatokra úgy érzem, ingatag lett alattam a föld. Majd látom a midgardit, ahogy a föld elnyeli. A repedéseket ugorva át rohanok felé. Thor mondta, hogy segítsek rajta, de a segítséghez távol vagyok, sietek. Majd Asgard királya terem ott és segít rajta. A szívem megkönnyebbül, hogy nem esett a mélybe. Oda futok a királyomhoz és a vörös hajú Natashához.
- Jól vannak? - kérdezem meg, és utána körül nézve a terepet kezdem szemlélni. Asgardi katonák vesztek oda, ahogy a kree hadsereg is veszteségekkel küzd. Thanos a saját csapatát is képes volt feláldozni. Sejtettem, hogy ő áll a rengések mögött. Szörnyen érzem magam, hogy tehetetlenül küzdünk, harag töltött el a végett, amit sok asgardival tett, és kiken lehet ezt a féktelen dühöt kitölteni a mocsokban ázott kree harcosokon.  

• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos Vas. 14 Feb. 2016, 18:12



V. Felvonás

Vérvörös nap.



Ahogy gyilkoltam a kék mocskokat, csak arra tudtam gondolni hogy minél több pusztul el, annál nagyobb biztonság övezi majd a harcos társaimat. Sikerült megpillantanom az igazi csapatomat, és atyámat, Odint. Egyből hozzájuk indultam, és a csata közepette üdvözöltem őket. Rég láttam őket, de még annál is régebben voltam velük egy csatában. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem örülök ennek a csatának. Mármint annak hogy közösen próbálunk ennek véget vetni. Miután atyámmal közöltem hogy társaim éppsége is épp olyan fontos mint a győzelem, több mint elégséges választ kaptam tőle. Ha ő megígéri hogy megvédi őket, az úgy is lesz. Csodás harcos, apa, és király is egyben. Nincs nála nagyobb. Büszkeséggel tölt el hogy a fia lehetek. Ilyenkor tudom a legjobban értékelni, hisz itt mutatja ki legjobban a szeretetét, de ez így jó.
- Atyám, köszönöm! Tudtam hogy számíthatok rád! - Közöltem hálásan, majd hátrébb pillantva Sif-et véltem megpillantani. Üdvözlésem után már várta az utasításomat, pont úgy mint régen. De úgy mint harcostárs a harcostárshoz. Ilyen amikor egy család összetart, még a csatában is. Be kell valljam, nagyon hiányoznak. De sajnos nem térhetek vissza egyelőre hozzájuk. Most itt vagyok, és ha minden úgy megy ahogy az elvárásaim követelik, akkor vissza megyek Midgard-ra. Jane mellett a helyem. Megkértem Sif-et hogy induljon el Romanoff felé, hisz nem harcolhat egyedül. Főleg hogy ember, nincs olyan állóképessége mint nekünk. De így is túlteljesít amit csodálatos nézni. Sok katona irigyelhetné a tudását és a kitartását. Megláttam hogy Quill-nek segítségre van szüksége, így felé hajítottam a pörölyt segítség gyanánt. Miután odaértem, megkértem hogy tartson velem, de ez után elkezdett repedezni a talaj. Megláttam hogy a nagy Thanos az. Legszívesebben oda repülnék hozzá és harcba szálnék vele, de ezt majd inkább később. Most nem lehet, máshol van rám szükség.
- Megértem barátom! Ahogy nekem is, de még visszatérek ide, csak segítek az enyéimnek. A szavamat adom! -
Közöltem vele. Ezután hozzám dobott egy elnyelőt, és elmondta hogy mire jó. Nem tudom hogy viccnek szánta azt hogy azt hiszi nem ismerem ezt a szerkezetet, de elrakva megköszöntem neki. - Sok sikert! - Néztem rá, majd felszálltam az égbe és elindultam Natasha és Sif felé. Megláttam hogy Natasha épp bajban van, már majdnem ott voltam, de megláttam hogy atyám ott teremve megmenti. Miután odaértem már ott termett Sif is. - Natasha! Újdonsült barátaink Thanos felé vették az irányt, nekem is ott a helyem! De előtte elviszlek a célponthoz. Gyere! Kapaszkodj belém szorosan! - Kérleltem Natashát. Muszáj lesz szétválnunk, de azt nem hagyom hogy baja essen. - Atyám! Kérlek miután odavittem a hajóhoz Natashát, biztosítsd az éppségét, és tarts vele! - Szóltam Odin-hoz.  - Sif! Indulj Thanos felé, segíts az új harcostársainknak! Miután Natashát letettem, indulok én is! - Szólitottam fel Sif-et. Ezekkel a lehetőségekkel tanácsos csak folytatni a csatát, és ilyenkor gyorsan kell mérlegelni. Nem tudhatom hogy ezek jó döntések voltak-e, de bízom bennük hogy nem hagynak cserben.



Vissza az elejére Go down

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 5. felvonás - Thanos

Vissza az elejére Go down

5. felvonás - Thanos

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» 5. felvonás - Thanos
» Thanos
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás
» Whispers in the dark - [Wanda&Thanos]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 2. Kör-