» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
4. felvonás - Civilek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: 4. felvonás - Civilek Vas. 24 Jan. 2016, 14:04

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Veszélyben a világ. Thanos elhatározta, hogy kezébe veszi a dolgok alakulását, és ezúttal ő maga száll harcba azért, ami kell neki. Több célt kitűzve csatlósaival elraboltatta Wandát, majd megkínozta a lányt, hogy őt felhasználva elérje a többieket is, és egyszerre vethessen véget minden aggályának. A Titán csapatát képezik a gyilkos-zsoldos galaxislakók, a Kyln börtön kiszabadult foglyai, Nero és emberi, valamint a Kree faj harcosai.

Közben a Végtelen kesztyűjébe - amely a hatalom köveinek gyűjtőhelye - megkaparintotta a Gyűjtőtől a Valóság követ (Talán a leghatalmasabb erejű és legnehezebben kezelhető drágakő mind közül, ugyanis használatához óriási akaraterő és önfegyelem szükséges. A tulajdonosa gondolatait és vágyait kelti életre, ám csak a többi ékkővel együtt használható.., ellenkező esetben alkalmazása katasztrofális következményekkel járhat. De mind tudjuk, hogy az őrült titán nem törődik a következményekkel..), és megszerezte az elbukott hadtesttől a Hatalom követ (Ez a kő magába foglal minden erőt és energiát. Felerősíti a többi ékkő erejét, de ha a követ csak egymagában használják, megduplázza viselője erejét, és fizikai sérthetetlenséget biztosít számára.).

Markában a két rettegett eszközzel és a Skarlát boszorkány elméjére gyakorolt hatalmával maga mögött - nincs is más hátra, mint elpusztítani Xandar bolygót.


Szituáció: Peter Quill letéve az első csoportot a fekete hajó közelében, tovább halad Xandar központja felé a Milanoval. Egy tóba manőverezve a gépet, a megmaradt bosszúállók elosztják egymás között, hogy ki - hol harcoljon. Dr. Banner és Steve úgy döntenek, hogy mentik a xandari civileket, s közben a hajóhoz siet Gamora és Drax, akik Quillhez csapódva haladnak tovább Thor és Natasha társaságában.

Eközben a civilek védelmezésére érkező két férfi szemtanúja annak, hogy vannak a bolygón hozzájuk hasonlóan más védelmezők is. Ám a túlerő jelentős, Kyln börtön szökevényei terrorizálják és sorra gyilkolják a lakosokat, kiknek egyetlen célja a túlélés.

Egy pár fős gyerek csoport próbál kimenekülni az egyik romos épületből, mikor több börtöntöltelék indul meg feléjük a megtöltött fegyvereikkel. Lissandra, M.D. Yalmilew, Victoria, valamint Fale Gilgwen is a közelben tartózkodnak és észrevehetik a sikongató kölyköket.  


***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják hozzászólásukat, várnotok kell a Kalandmester jelentkezésére. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat a Kalandmester által (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, vagy vihet ki, ha eltűnik a játékos, esetleg a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Steve Rogers, Lissandra, M.D. Yalmilew, Fael Gilgwen, Victoria



A hozzászólást Kalandmester összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 28 Ápr. 2016, 20:07-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Hétf. 25 Jan. 2016, 18:06



Vérvörös Nap


Nem tudtam, hogy kerültem ide. Már megint aludtam és így vagyok jelen vagy teleportáltam. Utaztam-e időben vagy sem? Rájöttem, hogy nem érzem úgy maga, mint akiből kettő lenne. Szóval valóságban vagyok itt. Egy káosz közepén. Hirtelen nem tudtam melyik bolygón és rendszerben kötöttem ki. Felnéztem az égre, ahol emberi szemszámára már rég a kék égboltot véli felfedezni, de az én szemem rengeteg csillagot látott fent még mindig ragyogni. Az égi testek állásából ráeszmélek Xandaron vagyok. Mi történt itt? Mik ezek a zavargások? A fejem fáj, hosszú utat tettem meg. Kellemetlenül elzsibbadt a jobb karom. Bal kezemben egy íjat fogok és rájövök, hogy vadászaton voltam és beleütköztem egy fába mikor szerencsétlenül rossz irányba ugrottam és ezért sajog a karom, most pedig fényévekkel arrébb kerültem a vadászattól.
Mi történik Xandaron? Nem voltam tisztában a helyezettel, de szerettem volna segíteni és minden igyekezetem ellenére. Most tehetetlenül álltam, hogy a sok sikongatás és kiáltások közepette, kinn tudok segíteni igazán, mert én segíteni akartam. A természetemből fakadóan bennem volt a védelmező ösztön.
Mégis féltem, hogy valamit elszúrok valami irányíthatatlan dolog tör ki belőlem, mint a vakító fényem vagy egy rossz teleportálás.
Egy egész
Elkezdtem segíteni ott, ahol tudtam, egyenesen rossz elő érzetem támadt. Mintha valaki azt mondaná: Menekülj, lányom!
- Apa? - kérdeztem meg halkan talán magamtól nem voltam biztos semmiben, ami az elmémbe játszódott le.  Most először hallottam ezt a hangot, évszázadok óta.
A sors akarta, hogy itt legyek és én nem fogok egy hang miatt mind ezt itt hagyni. Segítenem kell a bajba jutottakon.
Egy nőt szorított sarokba két szörnyeteg. Az íjamra a tegezből egy vesszőt helyeztem a húrra. Fel készültem és célra tartottam és az egyiknek a jobb karjába, lőttem. Ez az talált. Bár rosszul éreztem magam, hogy hátulról támadok, de ők egy védtelen nőt támadtak meg. A másik is kapott egy nyilat de ő  sípcsontjába kapta. Mindketten felém fordultak megakartak rohanni. Lecsuktam  a szemeimet, szorosan összezártam szemeimet.
Csak most működj úgy, ahogy szeretném. Csak most, légy kegyes az ártatlanokhoz és bűntetesd a bűnöst. Felettem éreztem az egyik szörnyű ember lélegzetét. A másik elkapta a karomat. Kiesett az íj a kezeimközül
- Most meg... megfizetsz. - mély fájdalmasan nyöszörgő hangon erősen meg ragadta a hosszú szőke hajamat és maga felé húzott, míg a másik a karomat kapta el. Ijedtembe felnyíltak a szemeim
- Nem- sikítottam, ahogy az egyik így a másik pedig úgy saját maga akart elintézni engem. Hatalmas világosság, fehér fény árasztotta el az utcának ezen szakaszát, ahol voltam és a fény belőlem áradt. A két börtöntöltelék megszeppent elengedett.  Én pedig a megszeppent vak vad bűnözőket egy-egy mozdulattal mély álomba merítettem. Nem öltem meg őket, még sem dönthetek én a halálukról.  Csak a jól ismert mozdulattal ájulva estek földre. A sarokba szorított nő az épület oldalában volt még mindig és ott kuporgott, ijedten a halált vára. Magamhoz vettem íjamat és óvatos halk léptekkel hozzá mentem és leguggoltam mellé.
- Nem esett baja? - kérdeztem meg kedvesen. Megrázta a fejét.- el kell innen menni valami biztonságos helyre. Tud valami biztonságos helyett?
Megfogtam a karját majd felsegítettem és elvezetett engem. Biztonságnak tűnő helyre.  Már voltak a környéken helyi rendfenntartó erők, de itt még nagyobb káosz volt. Komor ábrázattal tekintettem végig a helyen. A nőhöz oda futott egy kis gyerek.
- Mi történt itt? - nem vártam választ. senkitől. Neki dőltem a falnak, lecsukódtak szemeim.
Megint kint voltam az utcán, felnéztem az égre Xandaron vagyok egy órával később. Éreztem hogy biztonságba vagyok. Utaztam már megint. Emberek rohantak és menekültek gyerekek sikongattak.
Gyerekek. Ijedten vettem észre. Nincs nálam az íjam se egy fegyverem se és ahogy körbe nézek túl sokan vannak. Nem tudom,  hogy segítsek. Az egyik háztövébe észre veszek egy hallott Xandari polgárt akinél egy fegyver van. Utálom az ilyen fegyvereket, de oda rohanok és magamhoz veszem. Nem foglalkozva semmilyen veszéllyel a gyerekekhez futtok, hogy segítsek rajtuk, kimenekülni a romos épületből. Pillanatokra eltűnök és egy háztetőn állok, egy fegyveres nő mellett, nem tudom miért, de ott vagyok. Nem foglalkozok vele. Felpillantok az égre, még Xandar és ugyan abban az időben.
- Segíts! - Mutattok le a  háztetőről le, ahol a gyerekek vannak. Eltűnök mellőle.
Majd öt perccel előrébb ugrok pár sarokkal arébb egy szőke hajú asgardi mellé.
- Segíts, Lissandra. Pár sarokkal arrébb. Igen, tudom ki vagy. Tudom, hogy tudsz segíteni.- Ismertem őt látásból, tudtam a nevét, láttam őt valamikor rég. Még mielőtt bármit kérdezhetett volna tőlem megint eltűntem.
Ott termek és futnék tovább, de meg torpanok, mert a kifelé jövő gyerekekbe futnék. Nem tudom mi vezérelt, hogy és miként ugrottam az időben több helyre, még mielőtt a gyerekekhez értem volna.
-ÁÁÁLLJ- Kiáltom el magam a kezeimet felemelve állj parancsolva neki. - Megállj, mert megbánjátok.
Reménykedtem, hogy megérkezik a segítség és nem kell használnom a fényemet sem amit nem tudok kontrollálni. Lecsuktam a szememet és még mindig mozdulatlanul álltam a gyerekek és a Kyln börtön fegyencei között.  Nem tudtam honnan tudom ezt, de valahonnan tudtam kik a rossz fiúk. Nem tudtam, mi történne, ha a duplikációm meghalna, talán felébrednék egy órával előbb. Sosem próbáltam ki és most sem akart ebben részesülni. Valaki biztos segít a gyerekeken és rajtam.
TO: @Bruce Banner, Steve Rogers, Lissandra, M.D. Yalmilew, Victoria
I <3 u

• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Szomb. 30 Jan. 2016, 14:52

- Civilek -
Wanda eltűnése mindannyiunkra erős hatást gyakorolt és pontosan tudtuk, hogy az a legcélravezetőbb, ha követjük az űrből jövő pasast. A kettő ugyanis annyira azonos időben történt a bolygójával és velünk, hogy nem lehetett véletlen. Vakon, Doktor Banner szavaiba fektettük a hitünket és megindultunk a a tetőre, hogy elfoglaljuk a helyünket. Fellépve a fedélzetre igyekeztem nem foglalkozni semmivel és senkivel, és ez egyszerűen ment, mert nem igazán volt senki beszédes. Ahogy megemelkedett a gép, az ablaka mentén lepillantottam a toronyra, majd a tekintetem úgy futott, hogy emelkedtünk. Buck jutott eszembe, és az, hogy mindenképpen meg akarom akadályozni, hogy a föld veszélybe kerüljön, már csak miatta is...
Üres fejjel hagytam, hogy Stark menjen Pietroval és Bartonnal. Sok szerencsét ugyan csak némán kívántam nekik, de megjegyeztem őket a fejemben. Mentálisan beleégett a kép az emlékeim közé, ahogy ők hárman eltávolodnak tőlünk. Nem tetszett, hogy nem tarthatok velük, de elnézve a meggyötört bolygót, kénytelenek voltunk páran a civilek segítségére sietni.
A következő leszállásnál kijelentettem, hogy én leszek az, aki a civileket menti majd, hiszen tudtam, hogy nem sok esélyem lenne egy titán ellen. Banner gyakorlatilag azonnal mellém lépett, és mivel Thor és Natasha egyértelműen a harcba kívántak menni, nem akadályozhattam meg őket. Natasha felkarját finoman megérintettem, hogy ezzel adjam a tudtára, hogy nekem éppen térjen vissza! Majd ahogy lenyílt az ajtó kirohantam a pajzsomat a karomra erősítve és a tekintetemmel végig szeltem a területet. A hajó eltűnt fölöttünk én pedig minden porcikámmal Bruce mellé kívántam magam. Nem azért, mert féltem - azért, mert őt ismertem. És a védelmező ösztönöm bekapcsolt, noha pont nem Hulkra kéne vigyáznom...
- Úgy látom más megmentők is vannak erre felé. - igazítottam a pajzsomon, majd megindultam előre és lassú kocogás közben szóltam hátra Banner felé a vállam felett - Mehet a zöld kód? - bocsánatkérően révedtem utána, mert tudtam, hogy ez mit jelent neki, de biztos voltam benne, hogy ő is érzi ennek a szükségességét, így nem vártam sokat, tovább rohantam.
Pár alakba futottunk és igyekeztem mindet egymagam leverni, mert fogalmam sem volt, hogy Bannernek ezúttal mennyi időre lesz szüksége, majd leaprítva azt a pár katonát, gyerekeket láttam. Furcsa, szokatlan külsejű gyerekeket, ahogy fegyveres katonák tartanak feléjük.
- Hulk! - szóltam felé, majd sietősen a pajzsomat lekaptam a karomról és egy erős, lendületes mozdulattal dobtam a sorba álló mocskok irányába, hogy legalább egy részük figyelmét magunkra vonhassam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Szomb. 30 Jan. 2016, 21:04



Vérvörös Nap - Civilek




I hope, that we'll win in our war.

- Ne, ne.  Eltaláltak, uram ismétlem eltaláltak. Koma nova három, kiesett a küzdelemből. Le kell szállnom, vezér. – Mondom a kommunikációs csatornán az egységem vezetőjének. A Koma raj egy Xandari amatőr század volt, amiben én is repülhettem. Válság volt és a hadtest gépeket biztosított az olyanoknak is, mint nekem. Örültem, hogy megmutathatom mire vagyok képes, de egyben féltem is. Mi lesz ha meghalok. Mi lesz, ha veszítünk. Mi lesz, ha... Sok volt a ha és én nem gondolkodhattam. Nekem cselekednem kellett. Nova hadtest gépei nem tartoztak a legjobbak közé, főleg a régebbi típusúak.
A gép irányíthatatlanná vált, ahogy a a föld felé zuhant a fékező rakétákat bekapcsoltam. Egy szélesebb utca volt előttem, tele civilekkel és a civileket fenyegető veszéllyel ezen nem is gondolkodtam, hogy mi lehet lent a földön. Hisz az égen repkedtem. Zuhant a gép a fékező rakéták próbálták lassítani a hajót. Tehetetlenül közeledett a talaj felé. A műszerek túl melegedtek. A katapultálni nem tudtam elromlott.
Becsuktam szemeimet mikor a hajó alja a földet súrolta a hajó az ütközés következtében oldalra sodródott egy nagy torony falába ütközött. Előre bukott a fejem bevertem. Iszonyatosan fájt és szédültem is. Lehet, hogy el is vesztettem pár percre a kontrollt magam felett a fájdalomtól.  Nem láttam a fájdalomtól semmit. Ahogy enyhülni kezdet a fájdalom, rájöttem a gépben vagyok. Az övet próbáltam kikapcsolni, de nem sikerült egy kést vettem elő valahonnan oldalról, mellyel sikerült a pilótaszék szabadulni. Ki kell jutnom a hajóból. Magamhoz vettem a fegyverem.
Még mindig szédültem egy kicsit, mikor tényleg megéreztem a lábaim alatt a talajt.
A falnak dőltem mindenem sajgott.  Nem bírtam állni. Közeledett  felém. kiszúrt engem egy börtönből szökött fegyenc. Kiszúrt engem és azt, hogy az anarchiában a káoszban van egy gyenge lánc szem vagyis én. Remegett a kezem ahogy fel emeltem a fegyverem.
- Ne, jöjj közelebb. – szóltam remegő hangon még mindig. Hiába fenyegettem meg, hiába mondtam ő közeledett és közeledett felém. Lőttem és lőttem. Előttem esett össze a gonosztevő, nem tudom hány embert gyilkolt, de nem akartam meghalni, ahogy a sikongató emberek se akarnak meg halni. Az első segély csomagban, amit minden pilóta kapott, volt fájdalom csillapító injekció és sok más dolog. Elővettem és magamba fecskendeztem a tartalmát, hogy tovább éljek és ne érezzem a fájdalmat, amit most éreztem.
Az emberek menekültek, csak nem volt hova menekülniük. Egy rossztól a másik rosszba menekültek én, pedig próbáltam a sok rosszat, akik felém közeledtek, hatástalanítani. Tovább kellett mennem nem volt biztonságos egyedül megküzdenem velük. Lassan haladtam menedékről, menedékre.
Egy vagy kettő utcával lehettem már arrébb. Káosz. Mindenhol káosz. Xandar nem a káoszról híres. Elkeserített a látvány. El keserített minden amit az utcán láttam. Egy férfi egy kör alakú valamit dobott el. Egy csapat fegyenc felé. Mit ér el vele? Amit utána láttam, hatásosnak bizonyult, többen elterültek tőle.
Egy nő, pedig a egy száll maga a gyerekek közt termet és talán egy fegyver is volt a kezében és felé közeledtek.
- Őrült. - bukott ki belőlem a megfelelő szó.
A fegyveremmel a hozzám közelebb lévő fegyveres szökevényeket kezdtem el lőni. Messze voltam a gyerekektől és a támadóiktól és nem akartam egy ártatlant se eltalálni. A biztosabb célpontokat iktattam ki. Inkább önvédelem volt, mint segítség. Bár engem is valaki kimentene a biztos halálból. A földön sosem éreztem magam biztonságban most is így volt.





Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Szomb. 30 Jan. 2016, 22:37



Vérvörös Nap


Hogyan is kerültem én ide? Az ok egyszerű egy régi ismerőst szerettem volna meglátogatni, hogy segítsen nekem megoldást találni a Lokival való egyességemre, de a káosz kitört. Na meg aztán úgysem tudok kibújni, előbb vagy utóbb felkeres engem, és megkell tennem amire megkért, erős túlzás, hogy kért, de nincs mit tennem.
Az egyik bűnöző nyakába havat zúdítottam ami eltemette, egy másik csapatot kinövő jégdárdákkal tettem haszontalanná, nem öltem meg őket csak ártalmatlanná tettem. Ekkor vettem észre egy másik csapatot, két jéggólemet idéztem meg, és utasítottam arra, hogy védjék a civileket, de a bűnűzőket azonnal tegyék harcképtelenné. A csapat gyereket akiket ijesztgettek biztonságba helyeztem ahol a rendfenntartók voltak jelen.
Aztán megjelent mellettem egy szőke hölgy. Felocsúdni se tudtam, mégis honnan tudta a nevem? Talán már régebben láttuk egymást, csak én nem ismertem fel. Ám ez most lényegtelen, segítenem kell neki, és a többi civilnek. Odafutottam ahova mondta, két izomkolosszus tornyosult két gyermekét védelmező anyára.
- Esetleg a saját súlycsoportotokban keressetek ellenfelet tökfejek! – miközben felém fordultak csúnya pofázmányukkal szép lassan fagyasztottam meg őket derékig. A kis család pedig eltudott menekülni, de többen voltak, egy másik fickó magához szorított, és életemben először az én testem változott jéggé, az ijedtség miatt gondolom én, ám a férfi se úszta meg apró jégszilánkokban robbant fel mögöttem. Legalább a környék rosszarcúi elfutottak, pedig jobban megvoltam ijedve, mint ők.
- Oké Lissandra, csak nyugalom.. – mantráztam magamban, és a kék ruhámban lettem újra „élő”.
Közben feltűntek még páran, akik hősök, nem is, hanem a Bosszúállók tagjai, tényleg akkora a baj, hogy ők is idejöttek? Remélem elég hősjelölt van még New Yorkban, ha ott is ilyen csetepaté lesz, mert kitudja mi vár a világra.
Közvetlenül Amerika Kapitány mellett jelentem meg, előző helyemen egy jégtócsát hagyva.
- Ez egy egészen rossz ötlet volt Rogers kapitány, de ha nem bánja kisegítem. – újabb gólemet idéztem meg, és mikor már majdnem a nyakunkon lihegett a rossz csapat eltaknyoltam a lábuk alatt megjelenő tükörsima jég miatt, a biztonság kedvéért jégbilincset is kaptak.
TO: @Bruce Banner, Steve Rogers, Fael Gilgwen, M.D. Yalmilew, Victoria
I <3 u

• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 31 Jan. 2016, 02:47




 

Memento Mori
Vérvörös Nap

Segíts Xandaron és Xandar is megsegít téged. Elvet vallottam éppen, mikor elindultam a csapatommal Xandarra a segélyhívásuk miatt. Úgy jöttem ide, mint aki akar valamit. Elsődlegesen pénzt szerezni, aztán hátha összefutok olyan személyekkel is, akik után apám áhítozik. Az út idefelé nehézkes volt, egy légi blokádon kellett átjutnunk, hogy segítsünk. Már akkor tudtam, hogy ezért magas árat fog fizetni Xandar.
J'son apámnál, hogy a kegyeibe jussak, sokat kell tennem, nem elég, hogy házasságon kívül születtem, de a bőrszínem is egy kitagadottság már a király házból. Nem vagyok se fehér se házasságból született. Mégis felküzdöttem magam a ranglétra egyik csúcsára. Kapitánya vagyok a Spartaxi királyi testőrségnek. A fattyúnak sosincs szava a családban, és sosem lehet olyan élete, mint másoknak.
Miután földet értünk szerencsésen, vezetőket keresetem fel, akik még éltek, és nem vesztették el a fejüket az anarchikus állapotokban.
- Spartaxból jöttem egy jelentős számú egységgel.  Victoria kapitány vagyok a Spartaxi királyi gárda parancsnoka. Hol tudunk segíteni? - kérdeztem meg lényegre törően az egyik fejest. Nem úgy festett, mint aki számos csatát vívott volna a galaktikus tanács vagy Xandar védelmében. Elmagyarázta a helyzetet, amennyire csak tudta. Én pedig döntöttem. Nem fogom Thanos ellen a csapatomat a halálba hajszolni.
- A civilek védelme és segítsége nekünk való feladat. - állapítottam meg gyorsan a nőnek. Majd később számolunk, döntöttem el magamba. Xandar nagyon jól tudja, hogy pénzért cserébe dolgozunk, zsoldosok vagyunk a csatájában. Egy Xandari tisztet vettem magam mellé. Elindultam az egységemhez, akiket Otthon összetoboroztam. Százötven harcra kész ember volt előttem, elosztottam tíz-tizenöt fős csapatokba őket már az ideérkezésünk előtt. A xandari tiszttől kaptunk térképeket, ahol be voltak jelölve az esetleges helyi rendfenntartók által létrehozott segélyközpontok, ellátó helyek.
- A veszélyes épületekből evakuálni és az utcákról a polgárokat össze kell terelni, minél több civilt eljuttatni a biztosabb és védhetőbb pontokra, míg a börtönből szabadult férgeknek nem kegyelmezünk, kiiktatjuk őket. - szólalok meg határozottan az egységemhez. Mindenkit elküldök egy-egy kis körzetbe. Már csak az én általam vezetett egység és az utolsó eligazításra váró csoport volt még ott.
- Crux, ez nem gyakorlat, ez éles lesz, legyen eszed. A kommon tartjuk egymással a kapcsolatot, tudod a frekvenciám.- Bólint egyet igenlően majd a térképen rámutatok az ő körzetére tőlem több tömbbel arrébb lesz, de aggódom érte, kapott a tehetséges fiatal egy csapatot. Elmegy Crux csapata is. Én maradok egy tizenkét fős társasággal együtt, és a xandari tiszttel. Magamhoz veszem a spartaxi királyi kapitányi fegyverem. Dicső nemes fémből készült spartaxi technikával hosszú harci bot, mely végén lándzsa szerű, hegyes, négy élezett él áll ki, mintha egy jogar lenne. Ha még jobban megfigyeli az ember, bármikor kész tüzelésre is a jogarszerű feje. Hasonlít a kreek által kedvelt technológiához a miénk, de ez mégis emberibb az övékhez képest.
-Mutassa az utat! - adom ki az utasítást a tisztnek.
Házról házra haladunk előre és harcolunk. Tetőről tetőre ugrálunk át, és pihenünk meg. Fáradt már a csapatom, és nekem is pihennem kellene. Egész nap csak emberek sikolyát és kiáltozásait hallom. Hol valaki a gyerekét hagyta el, hol a kedvenc házi állatát siratja. Puhány népség a xandari, de ezt már rég megállapítottam, de most még jobban tudatosult bennem. Már elegem van ebből a sok hisztériából.
A lapos tetejű ház tetején pihen a társaság. Félórás pihenőt szabtam ki a csapatomnak. A ház sarkán figyeltem az utcát, de elbambultam egy kissé, mert nem tudom, hogy került mellém egy idegen nő, de segítséget kért, lemutatott egy helyre. Láttam egy csapat gyereket, akik próbálnak kijutni egy épületből.
-A pihenőnek vége. - mondtam félhangosan, hogy mindenki hallja, amit mondok. - Fele csapat velem jön, a másik fele itt marad, és tüzel a háztetőkről. Mostis, te jelentesz minden apró megmozdulást innen föntről! - adom ki a parancsot és az utasításokat nekik. Lepillantok oda, ahol a gyerekek vannak, ott látom a nőt, aki előbb a segítségemet kérte.
Majd meglátok egy kerek pajzsos férfit, aki a gyerek segítségére siet, és mellett még valakit, ezen kívül egy másik szőke hajú nőt is megpillantok, aki jég királynőt játszik, és szórakoztatóan bánik el a Kyln börtön szökevényeivel. Új terv áll össze a fejembe.
-Fentről fedezzük őket. Szétszóródni a környező tetőkön.- Adom ki az utasítást. A sparaxiaknak meg van a ragyogó rakéta meghajtású ruházatú technológiájuk, hogy át tudjunk jutni egyik magas helyről a másikra. Szétszóródott az egység négy felé, és fentről fedező tüzet biztosítottunk a lent harcoló három és fél idegennek. Mert az a szőke nő semmit se csinált azon kívül, hogy ott állt a gyerekek mellett. Ezzel a húzással legalább nem vagyunk közvetlen veszélyben.
Kíváncsi voltam ezekre az idegenekre, talán ők is ahhoz a bolond idióta féltestvérem által irányított szerveződéshez tartoznak. Hogy is nevezik magukat? Galaxis őrzőinek. Peterért egy vagyont kapnék, rajta magas fejpénz volt. Ha apám megtudná, hogy áruba bocsátom saját fiát, biztos rossz szemmel nézne rám, pedig én mindent a hazámért teszek. Apám már más ügy, az ő kegyeibe talán sosem fogok beférkőzni ennél tovább nem fog igazán a lányaként elfogadni, még akkor sem, ha tulajdon fiát vinném ő elé ajándékként, így inkább teszem pénzé Quillt, mint Spartax urává.




Note: Spartaxi zsoldos kislány megérkezett. || Words: -.-
To: Bruce Banner, Steve Rogers,  Lissandra, M.D. Yalmilew, Fael Gilgwen
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
452
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 31 Jan. 2016, 21:03



Vérvörös nap - Civilek


Legbelül féltem. Nem szégyellem magam érte. Féltem attól, hogy nem találjuk meg Wandát. Féltem az ismeretlentől, az új világtól. Vajon mi vár ott ránk? Mindenki olyan bátran szállt be az űrhajóba, de én rettegtem minden porcikámban. Egész idő alatt egy árva szót sem szóltam a többiekhez, ám ők sem voltak beszédes kedvükben. Mindenki lelkiekben készült az újabb csatára.
De lássuk csak, ki vagyok én? Egy ember, akinek nincsen sem golyóálló páncélja, sem harci képzettsége és kifinomult érzéke a fegyverekhez, sőt, az istenek pörölyét sem bírom el. Ha meglőnek, meghalok. De ha felbőszítenek, pusztítok. Emberi alakomban törékeny és halandó vagyok. Mégis nagy szükség van rám a csatákban. A barátaim már csak úgy hívják: zöld kód.
De félek szabadjára engedni Hulkot, hiszen ki tudja, éppen hány ártatlan fog áldozatul esni figyelmetlenségének. Én nem irányíthatom, ha egyszer átalakulok, már csak belülről szemlélem az eseményeket. Hulk pedig nem a finomkodásáról híres.
Amint elérjük a Xandar bolygó légkörét, egy pillantást vetek az ablakból lefelé. Hatalmas kék bolygó, felszínét szárazföld csak itt-ott tarkítja. Lakosságának száma a közelébe sem érhet a Földünkének, ám technológiájuk mesze a miénk fölött állhat... hiszen például egy űrhajóban ülünk.
Ahogy közeledünk a bolygó legnagyobb városához, felülről tisztán látszik, hogy sűrű füstfelhő és robbanások fényei tarkítják a földfelszínt. Majd közelebb érve láthatóan repülő gépjárművek tűzfegyverei egymást záporozzák, majd sorra hullanak alább. Több száz hajóroncs és földi gépjármű lebeg a víz felszínén, illetve lángol az utcákon. Láthatóan kemény ütközet zajlik mind a földfelszínen, mind pedig a levegőben. Erősen megkapaszkodom, hiszen nagy eséllyel találat érheti a hajót. Peter mesélte, hogy a Milano rendkívül erős pajzzsal van ellátva, ám mégsem tapasztaltam még azt, hogy milyen, ha találat ér minket. Márpedig most kijut nekünk bőven belőle. A lövedékek hol kisebbet, hol nagyobbat löknek a hajón, de szerencsére komolyabb sérülést nem szenvedünk.
Peter ahhoz a hajóhoz manőverezik elsőként, ahol feltételezése szerint Wandát tarthatják fogva. A mentő expedícióra Tony, Pietro és Clint vállalkoznak. Kénytelen leszek most némi bátorsággal felvértezni magam. Úgy érzem, hogy a szívem majd kirobban a mellkasomból, ám ha nem őrzöm meg a hidegvérem, még a végén a hajóban alakulok át. Nem tartok velük, hiszen a civileken is segíteni kell, és felülről látszott, hogy a sziget másik oldalán is jelentős tűzerő várja az arra igyekvőket. Amint Kapitány magabiztosan lép elő a civilek mentésére, én sem késlekedem kilépni mellé. Azt hiszem, hogy nem sok esélyünk lenne az ellen, ami a sziget másik oldalán vár ránk, és talán ez a feladat kézhez állóbb nekünk, mint a többi. Nomeg azt sem hagyhattam, hogy egyedül legyen, így jobbnak láttam, ha vele tartok.
Amint leszálltunk, egy zöld nő, és egy zömök harcos ugrik a fedélzetre, és a hajó velük továbbhajt a sziget másik feléhez. Állítólag ott van Thanos. Révedve kísérem tekintetemmel a hajót, és csak imádkozni tudok, hogy ne essen bajuk.
Ám itt is hamarosan meggyűlik majd a bajunk az előttünk álló veszéllyel, ebben biztos vagyok. Kapitány megjegyzésére egy bólintással reagálok, hiszen én is észlelem a többi védelmezőt, akik különböző ábrázatú, fegyveres lényekkel harcolnak. Válogatott bűnözőknek tűnnek, egyen viseletük legalábbis erről árulkodik.
A civilekre lőnek, vagy éppen a földre terítve bántalmazzák őket. Amikor Steve a zöld kódra kérdez, így válaszolok:
- Van más választásunk? Sajnos másképp nem sokat érek... - mosolygok rá, majd intek neki, hogy jobb, ha kicsit messzebb megy tőlem. Mihelyst távolodni kezd, fogamat összeszorítva hagyom, hogy indulataim szabad utat törjenek maguknak. Érzem, ahogy minden porcikámat elárasztja a melegség, és másodpercek alatt több tonna izom és csontszövet rakódik a testemre. A szemem előtt a kép lassan elsötétül, majd mikor újra kinyitom szemeim, már azt látom magam előtt, amit Ő. Érzem fortyogó dühét, és azt, hogy legfőbb célja, hogy végre nekikezdjen zúzni. Elsőkén helyből felugrik több száz méter magasra, és egy ellenséges űrhajón landol, amelyből szó szerint kitépi a pilótáját, majd a zuhanó gépet neki irányítja egy másiknak. Majd földet érve éles töltények záporozását érzi a testének minden porcikáján. Kezével igyekszik szemeinek világát óvni - nagyon másra nem kell vigyáznia - és a kb 10 főt számláló társasághoz siet, hogy szét szélessze azokat. Akit a kezei ügyébe kap, arrébb hajítja néhány száz méterrel, majd a Kapitány mellé rohan. Nézi, ahogy egy kék ruhás szőke nő éppen segítségére siet.
Amikor a pillanatnyi veszély elhárul, higgadtan várja a további utasítást.





• •

_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 31 Jan. 2016, 21:43

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Victoria embereivel felülről fedezheti továbbra is Amerika Kapitányt és Lissandrát, akik M. D. Yalmilew és Fael Gilgwen, valamint a gyermekek segítségére sietnek. Mindannyiukat megmenthetik a rabok fogságából, ártalmatlanítva a rosszfiúkat.

• Hulk is csatlakozhat a mentőcsapathoz, de amennyiben Kapitány és Lissandra úgy vélik, hogy jelenleg nincs rá szükség, akkor Steve Rogers utasítására akár tovább is üldözheti a civileket sanyargató alakokat a sziget központjában.

• Arra viszont senki sem számít, hogy egy váratlan pillanatban megjelenik Nebula, Thanos gyilkos ösztönű lánya több száz harcosával, akik körbeveszik hőseinket. Victoria osztagait visszahívhatja, hogy megpróbáljanak légi támogatást nyújtani. A gyermekekkel egyesek bemenekülhetnek az épületekbe, míg mások szemtől-szembe vehetik fel a harcot. Nebula a hősöket vezető Steve Rogerst kiszemeli magának, és pajzsa mögé belőve erősen megsebzi Őt. A kis csapatnak most nemcsak küzdenie kell Nebula és csapata ellen, hanem biztonságba helyezni a megsebesült kapitányt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Szomb. 06 Feb. 2016, 21:57

- Civilek -
New York fényei odakint változnak, kihunynak, felizzanak, hirdetések villognak, és a változó megvilágításban mindig olyan könnyű volt elképzelni, hogy a tükörben kirajzolódó arc nem a szuperkatona, nem Amerika Kapitány profilja, hanem Steve mindig ijedt kis egérarca. De a világ megváltozott és amiben akkoriban hittünk - valósággal a feje tetejére állt. A szuperhősök elszaporodtak, ahogy a gonosztevők is és ha ez még nem lenne elég egy a modern kortól a lehető legtávolabb húzódó elmének, akkor még az is kiderült, hogy a földön túl, talán még nálunk is sokkal civilizáltabb lények élnek. És az egyikőjük elrabolta tőlünk Wandát. Mi pedig mentjük a világot!
Arcomra kiábrándult mosoly költözik, ahogy Dr. Banner szavait még futtában elkapom. Zavartan, szinte akrobatikus mozdulatot másolva pillantok háta a sietős lépteim közben, hogy még éppen egy bocsánatkérő biccentésre fussa tőlem. Őszinte bocsánatkérő nézésem eresztem felé, majd előre figyelek és amennyire csak az erőm engedi, elvágom az előttem támadó kék-zöld, és mindenféle színű-méretű alakokat.
Váratlanul érkezik mellém egy szőke nő, aki a kezeiből valami számomra rendkívül furcsa módon jeget varázsol és egyetlen suhintásra elvarázsolja a gyerekekre támadókat. És, ha ennyire idegenkedés nem lenne elég, a nevemet is tudja. Legalábbis azt, hogy Kapitány' - ami azért furcsa, mert kétlem, hogy a hírnevem eljutott volna erre a bolygóra, hacsak Thor nem hozott magával a világűr minden pontjára rólunk készült posztereket - és valljuk meg, ennek az esélye igazán kicsi.
- Örök hálám érte! - engedek egy tartós mosolyt a szőke nő felé, majd tovább indul pillantásom a támadóinkra - Tiszta! - kiabálok a látványosan erre a pontra fókuszálókra, majd sebesen megindulok a gyermekek felé. Egy-két törmeléket kikerülve, szinte azonnal elérem őket. Megragadom a nagyobb tömböket és eldobálom előlük, ezzel egy fél-felnőtt méretű lyukat nyitva nekik.
- Semmi baj, semmi baj, gyertek! Erre! - intek az apró népnek, majd elállva az útjukból megvárom, hogy mindannyian kiérjenek. Elcsodálva nézem, hogy mennyiféle-fajta emberke szabadul ki az egérlyukból, majd egy büszke mosollyal nézek a segítőimre. Egyébiránt az újabb csapatomra, vagy legalábbis a jelenlegire.
- Hulk! - rohanok vissza a szőke nő oldalára(, ha még ott áll, ahol hagytam, ha nem, akkor vissza arra a pontra) - Menjen a központ felé, túl sok errefelé a... - éles fájdalom hasít az oldalamba. Reflexszerűen nyúlok oda, és észlelem, hogy egy kék bőrű nő, -mintha varratokból összerakott lenne- lőtt volna felém. A fájdalom élesen hasít az elmémbe, hiába próbálom kizárni, és egyetlen másodperc leforgása alatt csuklok térdre. Hiába a szuper humán katona, van amit nem lehet szérummal túlélni.
- A francbahh... - tartom magam elé a páncélom és a kétségbeesett tekintetem mögül a zöld társam után kutatok, mert pontosan tudom, hogy ezek ellen a fegyverek ellen jócskán csupán neki lehet esélye, valamint a tagjaim zsibbadásából tudom, hogy szükségem lesz rá.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 07 Feb. 2016, 18:22



Vérvörös Nap - Civilek




I hope, that we'll win in our war.

- Elegem van. - morranok fel. A fájdalom csillapító hat, a fájdalom egy idő után enyhülni kezdett, nem éreztem úgy, mint egy rongy. Még mindig nem éreztem biztonságban magamat. A tetőről elkezdtek lőni és egy nagy zöld valami elkezdett rombolni. Hogy került ide a vadállat? Megijedtem, hogy egyszer csak fel kap az a vadállat és megöl. Egy szőke hajú nő a jégpályává tette az utca egyes szakaszát és egy kerek frízbis kék rucis fickó bumerángként használt egy pajzsot.
- Meg vannak örülve.  - suttogtam magam elé miközben lőttem a felém közelítő vandálokat.
A gyerekek a pisztolyt szorongató szőke hajú nő védelmét  élvezték és az a frizbis avagy pajzsos ember pedig szabadította ki a romos épületben ragadt ifjúságot. Mikor felpillantok egy tetőre egy spartaxi egyenruhát fedezek fel. Ez Toria hadteste, nem tudtam elképzelni hogy mit keres itt, hisz ez nem is az ő harcuk. Kereszttűzbe kerültek a fegyencek hullani kezdtek és menekülnek a környékről másfelé, ami számukra biztonságosabbnak. Egy félmosolyt megeresztek, a kis győzelem végett. A helyzetem javul és meg tudom a gyerekeket kiszabadító őrült társaságot is közelíteni. de valami rossz érzésem támad és újból egy fedezéket nyújtó helyre vacakolom be magam. Abban a pillanatban ahogy eltűnők egy romos bódé mögött Kree harcosok jelennek meg egy nő vezetésével. Búvóhelyemről nem, merek rájuk lőni nehogy felfedezzenek, de mindent láttok. Félek oda kiáltani a fricbis férfinak, hogy vigyázzon. Láttom hogy a kék nő kiszemeli magának kerek pajzsos férfit. A Kree harcos nő rá lő. Nem sikolthatok fel, mert észre vesznek. A szám elé kapom a kezem, behunyom a szemem egy pillanatra. Meglőtték. A nőt már valami képen láttam. Nem jutott eszembe a neve. Az eligazításon is említették. Ki is ő? Milyen Kree nagyság? Majd beugrott a neve a Nova hadtestben említették számos alkalommal. Nebulának hívták.
- Nebula. - suttogtam magam elé a nevet. Ha megölném hős lennék a Xandari vezetés szemében. De én hős akarok egyáltalán lenni? tettem fel a kérdés magamnak. a válasz még mindig nemleges volt, mert őrültek és elvárják, hogy később is legyenek HŐSÖK.
A kezemben szorosan fogtam a fegyverem. Tüzelésre készen. Legszívesebben nem itt lettem volna. Nem itt vagyok, nem itt vagyok, nem itt akarok meghalni mondogattam magamban. Én pilóta vagyok a galaxis legjobbja, a koronázatlan királynője, nem egy polgárőr vagy egy szárazföldi katona, rendfenntartó.
Próbáltam a félelmemet és az erőtlenségemet a kínzó fejfájásomon túl tenni magamat és figyelni az eseményekre.
Mégis nagyot kellene most is álmodnom. Azt kellene álmodnom, hogy segítség érkezik.
Hol a zöld vadállat, az fegyenc féleség, ami mindet tört zúzott? Úgy tűnt velünk van vagy mégsem.
Nem lőhetek vaktában, meg kell erőltetnem magam, hogy kikerüljek ebből a slamasztikából. Talán nem leszek hős, de van fegyverem így harcolhatok az én életemért és mások életért. Még mindig pilóta vagyok. Még mindig pilóta vagyok és nem egy rendfenntartó mester lövész. Nem bízok magamban, nem tudok bízni egyáltalán magamba. Ki vagyok én? Dreamer az a lány, aki szereti a kalandokat. Ez is kaland? de egy életveszélyes és őrült kaland.
Nagy levegőt vettem és lassan kifújtam a levegőt, nem múlt el a félelem nyugtalanság töltött el engem még mindig. Veszélyben voltam én is mint a gyerekek a meglőtt Frizbis férfi és az szőke nő is a túloldalon.





Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 07 Feb. 2016, 20:19



Vérvörös Nap


Ja igen, mondjuk be is kellett volna mutatkoznom mert elég furán néz rám, hogy tudom a nevét.
- A nevem Lissandra, és én vagyok New York fagyi királynője. Talán így beugrom. – mutatkoztam be kutyafuttában. Emlékeim szerint járt már az üzletemben a forró nyári napokon, de persze akkor nem az asgardi ruhámban fogadom a vendégeket. Amíg a gyereket megy kiszabadítani addig hátulról fedezem, hol óriási hógolyót pottyantok az ellenség fejére, hol pedig jégszobrot varázsolok belőlük, a gólemek közül hármat elintéztek, na igen tűzzel nagyon könnyen eltudnak velük bánni, bár még is sikerült ártalmatlanná tenni pár rosszarcot. Hamarosan visszatért mellém, mert a helyemről nem moccantam el,mert az volt a legjobb hely, hogy védekezze és támadjak, csak későn vettem a kékbőrű nőt.
- Hulk! Maradjon itt amíg a Kapitányt el nem viszem biztonságos helyre! Védjen meg minket!- közben egy jégfalat idézek meg magunk elé, és igyekszem elrángatni a tűzvonalból a Kapitányt, hogy megtudjam nézni a sebé, és ellátni egy kicsit. Amit évszázadok alatt megtanultam, hogy a hó és jég, nemcsak pusztít, de építeni is tud. Most viszont a gyógyító erejét kellett használnom.
- Ne is próbáljon meg mozogni, sőt egészen addig ne csináljon semmit amíg nem mondom, van pár percünk, hogy megint harcba tudjon menni, ehhez viszont nyugton kell maradni. – akár tetszik neki, akár nem, de lenyomom a földre egy sikátorba aminek csak egy bejárata van, ott pedig csak mi vagyunk, illetve még egy gólem, aki közvetlenül előttünk, el, még egy golyó nem tenne jót a Kapitánynak, és nekem se. Sőt nekem már ez a meleg se tesz jót, erről árulkodik a hajam, és a homlokom amiről csorog az izzadság.
- Kiszedem a golyót a sebből, majd igyekszem beforrasztani, markoljon a pajzsára. – néztem a szemébe komolyan, a kezemre egy vékony jégréteget idézek meg, majd amilyen óvatosan csak tudom kiszedem a lövedéket. Szabad kezemet a nyakára rakom, hogy letudjam hűteni a felhevült testét. Egy mozdulattal szedtem ki a sebesülést okozó tárgyat, s elhajítom a fenébe. Halk szavakat mormolok, közben a kezem még mindig a sebén van, ahogy mondtam a hó gyógyít is.
- Rendben van, ha feltud állni menjünk, és kapjuk el ezt a krokodil nőt. – álltam fel, és a kezem nyújtottam felé.

TO: @Bruce Banner, Steve Rogers, Fael Gilgwen, M.D. Yalmilew, Victoria
I <3 u

• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 07 Feb. 2016, 20:36



Vérvörös Nap


Előttem a sok börtönből szabadult ember. Hátam mögött gyerekek hátráltam feléjük. Egyre csak közeledtek felénk. Remegő kezeim közt a fegyvert fogtam és valahova egy ház falába lőtte. Ekkor megjött egy furcsa társaságú mentő csapat. Egy pajzsos ember, akit láttam már valamikor Steve Rogers az öregfiatal, a szuperkatona, a zöld szörnyeteg Bruce Branner a tudós és Lissandra a asgardi fagy istennő. Mikor Midgardban vagy Asgardba jártam álmomban találkoztam velük megbújva az normál polgárok között. Fent a tetőről megkezdették a lövések. Steve Rogers segítő készen a gyerekeket mentette én pedig, le fagytam és nem Lissandrától, hanem az fegyencektől. Egy másik lövést adtam le ezzel a lövéssel célba találtam.  Tíz méterrel előttem esett össze a szökevény. Sajnáltam. Egy könnycsepp gurult végig az arcomon.
- Mondtam, hogy állj. - suttogtam magam elé a szavakat. Majd hátat fordítottam, mert tudtam, hogy a tetőről fedező tüzet kapunk. Rogershez sietek, hogy a gyerekek maradékát ki segítsem a romok közül
-Segítek. Pár háztömbbel arrébb van egy ellátó állomás menekült központ. Eltudom vezetni oda önöket. - Mondom gyengéd hanglejtéssel neki és a segítő és megmentő társaimnak. Egy újabb hullámot érzékeltem, ahogy a többiek érzékelték.
Egy lövést kap a kapitány, én ijedtembe felsikítok és eltűnök.
Zihálva ébredek fel a neki dőlt faltól.
- A gyerekek. A kapitány. Dr. Branner. A nő a tetőn. - Mondom zavartam magam elé. Megint a táborban vagyok ahova a nőt vittem. Eltűntem mellőlük és nem tudok segíteni nekik. Zavarodott voltam és a körülöttem állok is ezt látták rajtam.
-Nyugalom, Nyugalom nyugalom. - mondogatom magamban hangosan. -Kell egy főnök. Hol van egy főnök?  Segítsenek egy vezetőt keresek. Pár utcával arrébb iskolás gyerekek vannak bajban. Kérem valaki segítsen. - Mondom a zavarodottan a civilek. Odasietek egy fegyveres rendfenntartóhoz és homályosan elmesélem mit láttam.
- Sebesült is van ugye tud segíteni. - A sírás kerülget, azok után amit kint az utcán láttam. Könnyek gyűltek a szemeimbe. Fáj a kapitány látványa, ahogy eltalálták. Őrültnek néz a rendfenntartó egység vezetője. Látom a szemeiben, hogy nem hisz nekem.  Egy fél elfet lát maga előtt aki egy íjjal hadonászik és magyaráz neki.
Meg kell nyugodnom. Lecsukom a szemeimet. Majd, mintha minden rendben lenne megszólalok.
- Kérem, most küldjön oda egy egységet. - Lecsukot szemmel mondom ezt, nem akarom látni a Központ fegyveres erőit. Az utolsó szavakat erősen megnyomom és elismétlem és tovább folytatom. -Egy egység. Kell oda segítségnek. Nebula ott van.
Kinyitom szemeimet és egy pillanatra még látom a xandari katonai rendfenntartó egyik vezetőjét, majd mintha én magam se tudnám, de irányíthatatlanul elteleportáltam magam.
Xandar utcáján éreztem magam. Egymagam vagyok kezemben az íjam hátamon a tegez. és körülöttem több tucat kree katona. Hova kerültem?
- Időt kell nyerni, nekik - mondtam ki a szavakat, kitört belőlem egy hatalmas fényrobbanás. Nem gondolkodtam semmin, csak hogy valaki megsebesült és még valaki megsebesülhet a gyerekek bajban vannak én pedig kétségbe vagyok esve. Az elterelés volt vagy egy hátba támadás. Nem tudom, hogy meg vakultak -e, de biztos megleptem őket. Ahogy engem is meglepet ez a fény.  Lehet, hogy mindent elrontottam. A húrra egy vesszőt tettem és lelőttem az első kree katonát, akit megláttam.
- Bocsánat. - suttogtam magam elé. Nem szerettem ölni, de most mégis azt tettem öltem.
TO: @Bruce Banner, Steve Rogers, Lissandra, M.D. Yalmilew, Victoria
I <3 u

• •
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
452
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 07 Feb. 2016, 20:46



Vérvörös nap - Civilek


Ezt a világot éppúgy megtámadta egy idegen erő, mint amikor Loki rohanta le a chitauri sereggel New York városát. Civilek halnak meg az idegen támadók kezei által. Nekünk pedig azon kell lenni, hogy lehetőleg minél több civilt biztonságos helyre vezessünk, miközben minden erőnkkel védjük őket. Sajnos a védelmezők közül Kapitányon kívül senkit nem ismerek, de emberi alakomban sajnos vajmi keveset segíthetnék a bolygó lakóin. Nincs más választásom, át kell alakulnom...
Csontok ropogása és izmok nyúlásának hangja fészkeli magát a fejembe, amikor szabadjára engedem a Nagy Zöldet. Az átalakulás gyorsan végbemegy, és hál istennek ezúttal kevésbé fájdalmas, mint máskor. Eszementen ront neki minden útjába eső ellenséges létformának. Ez idő alatt Steve igyekszik összefogni a védelmezők maroknyi csapatát, melyet jobban nem is csinálhatna. A vére hajtja, és most is az a végtelen higgadtság jellemzi, amely elmondható róla a legreménytelenebb helyzetekben. A gyermekeket sikeresen kimentik, ám egy óvatlan pillanatban találat éri Őt.
A Nagy Zöld a golyó forrásának irányába tekint, amely ez esteben egy furcsa, kék nő fegyverének csöve. Óriási a túlerő, ugyanis a nőhöz több száz idegen katona csatlakozott, és körbevették a területet. Jelenleg csak annyit tehet, hogy védi a kékruhás varázsló nőt, aki a Kapitány segítségére siet. Miközben a nő a nyílt terepről elvonszolja a sebesültet, Hulk szorosan a nyomukban van, és testének teljes felületével védelmezi a záporozó lövedékek elől. Sajnos nincs idő a többi védelmezőre koncentrálni, csak reménykedni tudok, hogy ők jól vannak. A Zöld ezúttal elszántan óvja társát. A fájdalom minden egyes érzetét megélem abban a pár halálosan gyötrő percben, amíg a sebesültet a sikátorba viszi ez a furcsa nő. Ott megidéz valami Hulk termetéhez hasonló jeges lényt, amely egy ideig képes a lövedékek útját állni. Kár, hogy ez hamarabb nem jutott eszébe...
Amíg a nő a Kapitánnyal törődik, addig Hulk teljes erejével rohamozza a kék lény seregét, ám helyzete egyelőre kilátástalannak tűnik. És ha mindez nem elég, természetesen a fájdalmában én is osztozom, így hát felesleges ecsetelnem, hogy az a több száz lövedék, ami minden egyes másodpercben Hulk bőrét éri, mekkora fájdalmat okoz nekem is.
Egy vakító villanás zavarja össze az ellenséget. Nem tudom, hogy honnan jött, de elég időt nyert nekünk ahhoz, hogy kitörjünk, és legalább az ellenség egy részét ártalmatlanítani tudjuk.
- Köszönöm! - mormolja a nagy óriás, és én is éppoly hálás vagyok.





• •

_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 07 Feb. 2016, 21:30




 

Memento Mori
Vérvörös Nap

Egy kéz fogás, egy egyetértő bólintás.  Ez kell egy jó munkához és persze egy normális erős megbízható csapat. Nekem ez mind megvolt. Apám elengedett egy csapat katonával. Kis csoportokban a civileknek segítetek a csapatom. Szétosztottam őket így eredményesek leszünk, és jól sejtettem eredményes csapatokat állítottam össze az utcai káosz ellen. Az én zónámba érkezett több furcsa és  érdekes ember is, egy furcsa fagyasztó nő személy, egy másik akárki, aki a segítségemet kérte, a pajzsos ember és a zöld szörny.  
- Tűz. - adom ki a parancsot és a lent lévő bátor bajtársaknak segítünk. Az egyik őr jelentés ad, egy kree katonákból álló szakaszról. Reméltem nem erre tartanak. Tévedtem, egy csatában nem szabad tévedni, nem szabad figyelmen kívül hagyni semmit én figyelmen kívül hagytam most az egyszer és tévedtem is.  Az egyik kree szörny eltalálja a pajzsos harcos, akkor veszem észre a hírhedt kree harcosnő Nebulát, mikor nyomon akarom követni honnan jött a lövés. Felcsillannak a szemeim, hatalmas összegek villannak fel lelki szemeim előtt. Egy fejvadásznak kincset ér Thanos lányának feje és nekem kell a pénz Spartax Birodalom megmentése miatt. Talán most a tévedésem aranyat és pénz ér.  A sebesült katonát szemmel láthatóan, barátai vagy bajtársai leápolják.
Itt a kapitány, erősítést kérek, minden mozgatható Spartax csapat a MT-11-es nyomjeladót kövesse. A kapitány parancsa.
Folyamatosan jönnek az információk adóvevőinken, általában a saját csapatomnak jelzek, de most minden egységet el kellett érnem és a megfelelő frekvencia segítségével ez meg is történt.
Kódolt és zárt Spartaxi kommunikációs rendszert használunk.  A lehallgatás esélye kicsi volt, de azért meg volt arra az esély, hogy a Kree hadtechnika feltöri a kódolt frekvenciánkat.
- A parancs továbbra is az hogy az ellenséges egyedeket lőjék. Azt Zöld akármit, pedig hagyják békén, nem célpont. -
Úgy gondoltam nekem is be kellene szállnom lent a harcba, főleg a Hírhedt Nebula ellen összecsapom kezeimet. Megküzdök vele. Határozom el magamban. Felállok és indulnék is le a tetőről. Mikor egy hatalmas fehér villanás tör ki. Mi volt ez? A kérdés helyes Aggódni kezdek, hogy egy nagy erejű robbanás volt valahol messze. Talán valahol ledobtak valami bombát. A csapatom miatt aggódok és szerintem sokan aggódtak, hogy senki nem tud semmit, és nem érem el rádión az  többi egységet. Aggódni kezdtem, hogy baja esett valamelyik kis csapatomnak, de most nem aggódhatok el kell kapnom Nebulát és vérdíjat is szeretném megkapni, amit kitűztek rá.



Note: Spartaxi zsoldos kislány Nebulára hajt  || Words: -.-
To: Bruce Banner, Steve Rogers,  Lissandra, M.D. Yalmilew, Fael Gilgwen
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 07 Feb. 2016, 22:18

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Thanos a bolygó felszínére ütve kesztyűjével ízelítőt adott a Xandaron vele szembeszálló légióknak. Emiatt a föld megremegett a hősök alatt, és kérgére több helyen szakadékokat szült. A föld egyaránt nyeli magába a spartax-i harcosokat, civileket, és az ellenséges támadókat is. M.D. Yalmilew alatt szétnyílik a föld, és kiáltását Hulk meghallhatja. A Zöld Szörny a szakadékba zuhanó lány segítségére siethet, miközben Lissandra és a Kapitány együtt harcolhatnak az őket támadó Nebula serege ellen. Victorianak döntenie kell, hogy a Kapitányékat támogatja, vagy pedig a csapatait menti ki az Őrült Titántól jövő pusztító támadás alól. Fael a fényrobbanást követően továbbra is mentheti a civileket, ám a földrengés és az újonnan keletkezett mély árkok megnehezíthetik a dolgát.

• Nebula észlelheti, hogy a Kapitányt váratlan módon meggyógyította Lissandra, ezért új célpontjának kiszúrhatja a nőt, és sikeresen meg is sebezheti, aminek következtében Steve Rogers-el párharcra kerülhet sor.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Csüt. 11 Feb. 2016, 13:29

- Civilek -
A szőke nő bemutatkozik, és meg kell vallani egy pár másodpercig gondolkodnom kell, hogy melyik fagyizóra gondolhat.
- Remek a citrom! - fűzök hozzá ennyit, mielőtt megindulnék a gyerekek mentésére. Sikerül megmenteni őket, majd visszasietek a fagyizó nő mellé. A harc hevében forgolódva momentán esélyem sincs megpillantani azt, aki eltalál. Éles fájdalom hasít az oldalamba és ennek következtében féltérdre rogyok. Lőttek már rám, sebeztek már meg háborúban, harcokban, de ez a fájdalom túl mutat rajtuk. Valószínűleg a fegyverük típusa fejlettebb a miénknél. Féltérdre ereszkedve igyekszem ráfogni a vérző sebre, és próbálok eszméletemnél maradni.
Némán figyelem az eseményeket, mintha az ájulás kerülgetne. Lissandra jégfalat von magunk elé, és közben egyre csak vonszol és vonszol. Igyekszem a talpaimon maradni és követni őt, amerre megy. Hallgatok rá, mert pontosan tudom, hogy nem lenne esélyem.
- Értettem. - felelek ennyit, mikor közli velem, hogy maradjak nyugton, és nem mocorogjak. Hiába a világvége, ha használhatatlan vagyok. Kérdőn révedek a nőre, várom a megnyugtató, vagy éppen az ellenkezőleg ható választ. Egy havas lény jelenik meg, gyanítom hozzá tartozik. Furcsa emberek vannak errefelé, de mint kiderült, ő is New York-i. A világ tényleg megváltozott, mióta átaludtam hetven évet. Csak bólogatok, mikor közli, hogy kiszedi a golyót. Nagyon más választásom nincs. Tűröm, és a fájdalomtól felhevült testemen élvezem a lehűtött ujjakat. Tekintetem elkalandozik róla, próbálok nem a fájdalomra fókuszálni. Ahogy szavalni kezd, akkor már ráemelem tekintetem, és elcsodálva veszem tudomásul, hogy összeforr a sebem.
- Ohhh. - nyögök ennyit, majd a buzdító beszédét hallva elcsodálva nézem, ahogy feláll mellőlem és a kezét nyújtja. Gondolkodás nélkül kapok rá, és lépek az oldalára.
- Emlékeztessen rá odalenn, hogy ezért hívjam meg valamire! - pillantok rá egy széles mosollyal az ábrázatomon, ahogy futva, szinte sebesen visszatérek a kiindulópontra, abban reménykedve, hogy a jeges-fagyis-gyógyítónő is velem tart. A pajzsom hívom, és igyekszem minél több ellenséges lényt levadászni, amikor a föld váratlanul megremeg alattunk. Tekintetem azonnal arra a pontra irányul, amerre Quillék tartottak. Natasha jut eszembe. És csak némán bízom abban, hogy Thor vigyáz rá.
- A franc... - motyogom, de ekkor már ketten rám vetik magukat, így a kátyúk között egyensúlyozva próbálom túlélni a támadásukat.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Szomb. 13 Feb. 2016, 02:44








AKiller Queen ; Gunpowder, guillotine ;
Dynamite with a laser beam;
Guaranteed to blow your mind ; Anytime ;






Gyönyörű nap a mai. A napsugarak szikrázva vetnek bukfencet a hajó sötét burkolatán, és olyan kék az ég Xandar felett, mint sehol máshol, ahol eddig jártam. Ez persze tökéletesen hidegen hagy, tekintve, hogy nem azért jöttem, hogy felfedezzem a bolygó turistacsalogató prospektusaiban ígért szépségeit. Dolgom van, méghozzá olyasmi, amit színtiszta élvezet lesz elvégezni és még Apámat is büszkévé teszi majd. A komm el sem hallgat, mióta csak beléptem az irányítóterembe. Jelentések záporoznak mindenfelől és a kommunikációs tisztek össze-vissza kapkodják a fejüket a rájuk zúduló információban fuldokolva.

Néhány pillanatig a bolygón zajló eseményeket fürkészem a holoképeken, aztán döntök. - Oda! - mutatok az egyik kijelzőre, mire a pilóta bólint és sietve manőverezni kezd. - A lehető legközelebb tegyen le ahhoz az épülethez! - adom még ki a kurta utasítást, miközben a raktérben várakozó embereimhez indulok. Könnyű testpáncélt viselek, a szokásos, csuklóra erősített energiafegyvereimet, és egy hosszúpengéjű tőrt.

- Nem ejtünk foglyokat, nem kegyelmezünk senkinek! Felszámoljuk az ellenállók egy gócát, aztán tovább nyomulunk a sziget belseje felé. - Miközben beszélek egy holotérkép jelenik meg mögöttem. - A börtöntöltelékek ezúttal a mi oldalunkon harcolnak, de velük nem foglalkozunk! magánakciót nem akarok látni! Bekerítés, megsemmisítés, egyszerű, mint a halál. - Gonosz kis mosolyra húzódik az ajkam. Tudom, hogy mindenki tudja a dolgát, hiszen nem ez az első csata, amiben részt vesznek a vezetésem alatt. Az egységparancsnokok remekül értik a dolgukat, így nekem nem kell minden apró részlet miatt aggódnom, és kiélvezhetem a harc örömeit.

Ahogy ereszkedni kezdünk és a rámpa lenyílik, már mindenki harcra kész. Legelöl állok, és igyekszem újra felmérni a terepet, mielőtt egyáltalán földet érnénk. Jobb a saját szememmel is látni a dolgokat, nem csak egy képernyőn. A csapatok a jelemre várnak; a feszült várakozás, ami megüli most a rakteret, szinte tapintható, jólesőn bizserget.

Egyetlen intésemre kétszázötven harcos indul csatába, és a szemeim sarkából követem, ahogy az utasításaimnak megfelelően igyekszenek elfoglalni a helyüket és kivenni a részüket a harcból. Ezeknek a senkiháziaknak itt esélyük sincs!
Szinte rögtön kiszúrom magamnak a megtermett harcost, aki láthatóan a legközelebb van az én súlycsoportomhoz, és felé indulok. Egyik kezemben a kedvenc pengém, a másikban egy esetlen civil kezéből kicsavart lőfegyvert tartok. Jónéhány ember zuhan véresen, holtan a földre, mire végre tisztán rálátok a kiszemelt harcosra. Azonnal rálövök, kipróbálandó a zsákmányolt fegyvert. A találatot követően a harcos térdre rogyik, de mielőtt megrohamozhatnám, egy nő elvonszolja miközben egy óriási zöld lény fedezéket biztosít nekik. Mi a fene? Kiürítem a tárat a behemótra, míg az egységparancsnokok közül néhányan remekül felismerve a veszélyt, ellene vezénylik a csapataikat, hogy minél hamarabb megszabaduljanak tőle.

Elhajítom a primitív fegyvert és kilövök néhány megsemmisítőnek szánt energiasugarat a civilek felé. Lövedékek röpködnek a fejem körül, úgyhogy fedezékbe húzódom és keresem a forrást. A lövések nem maradnak abba, de ezzel meg is könnyítik a dolgom; így jóval könnyebb kiszúrni, hol vannak. Hamar rájövök, hogy hiba volt a tetőkön megbúvó lövészeket kihagyni a számításból. Újra és újra megremeg a föld a lábaim alatt. Úgy tűnik, apám legújabb játéka kissé átrendezi az utcaképet, ami felettébb érdekessé teszi a játékot.

Behúzódom egy nagyobb jármű fedezékébe, körbepillantok a csatatéren és azonnal kiadom az utasításokat. - hármas, hetes, a tetőkön lövészek vannak. Intézzétek el őket! - Közben újra feltűnik a színen az előbb kiiktatott harcos, látszólag egészségesen. Ezek szerint valamilyen speciális képessége lehet neki vagy a nőnek, akivel az előbb láttam. Legalább nem adja könnyen magát. Túl egyszerű is lenne, abban pedig semmi izgalom. Kilépek a fedezékből, bízva abban, hogy a tetőn tartózkodókat már hatástalanították az embereim, amikor a lendületemet megtöri egy fényrobbanás; hosszú másodpercekig semmit sem látok így csak a többi érzékemre támaszkodhatom. Újabb lövéseket küldök -félig-meddig vaktában,- ezúttal a csuklómra szerelt bénító fegyverből. Kissé homályosan, de már látom, hogy sikerült kilőnöm a harcos mellől egy nőt, (talán épp azt, amelyik az előbb megmentette a férfit), meg egy börtöntölteléket is. Nem is foglalkozom vele. Átugrok néhány nagyobb kupacnyi törmeléken, és a kölykök irányába is megeresztek néhány lövést, hadd széledjenek csak szét, mielőtt szembetalálnám magam a kékruhás harcossal. Csak remélni merem, hogy jelent majd némi kihívást, így rögvest egy szúró mozdulattal nyitok, miközben egy újabb börtönlakó hátulról ráveti magát a férfira. Egyetlen rúgással ártalmatlanítom a szerencsétlent, mielőtt belerondíthatna a szórakozásomba, így a kékruhás jobbjára kerülök, bőven ütéstávon belülre. Ha mindez esetleg meglepi a férfit, akkor kihasználom a lehetőséget, és oldalba támadom őt. Bal könyékkel a bordáira célzok, és fordulásból vágó mozdulatot teszek a jobb kezemben lévő tőrrel. Ha sikerül már most megsebeznem, az akár el is döntheti a párharcot. Szó se róla, csalódott lennék... nem is kicsit. Ha viszont elég gyorsan reagál, akkor akár a kezdeményezést is átveheti, nekem pedig védekeznem kell, amit mindig is utáltam. Ha megtámad, behúzom a nyakam, és leguggolva megpróbálom egy kaszáló mozdulattal kirúgni a lábait és minél gyorsabban ütéstávon kívülre kerülni, hogy lássam kivel is állok szemben valójában.





TAG: mindenki;
NOTES: looking for friends :-P ;


coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 14 Feb. 2016, 18:26



Vérvörös Nap


Csak elmosolyodom a válaszán, a citromot tényleg jól eltaláltam, kellemesen savanykás, de nem annyira, hogy az ember egy liter vizet megigyon utána. Sok évig tartott kivitelezni a tökéletes íz harmóniát. De amikor a Kapitány megsebesült nem gondolkodtam tovább a fagyijaimon. Az ő megmentésére kellett sietnem. Szerencsére hagyta magát, és egész jó páciensnek bizonyult, mert egy hangot nem hallatott, ritka az ilyen, arra fogtam, hogy katona, erre képezték ki, vagy mi a fene, elég ideje éltem a földön, hogy ismerjem már az embereket. Viszont sikerült megmentenem, és teljesen meggyógyítani, hogy segítsen továbbra is, sérülten nem szerencsés harcolni, még akkor is, ha a ő a híres Amerika Kapitány, ez a bolygó más, mint ahonnan jöttünk, bár Asgard is, mint ez.
- Szerintem mind a kettőnk jól jár, ha a kis cukrászdámban hív meg valamire. – viszonzom a mosolyát, és utána indulok, nem akarom, hogy megint baja essen, vagy éppen másnak. Mert melegem van, és ez nekem nem szerencsés, hidegre van szükségem, akár el is ájulhatok, de nem engedhetem meg magamnak.
Mielőtt bárkit is jéggé fagyaszthattam volna, a föld rengeni kezdett alattunk. Viszont sikerült egy-két ellenséget eltennem láb alól, meg jégkrémet csinálni belőle, többet legalább már nem bántanak senkit sem.
Éppen hátat fordítok, mert a hátamnál hallottam egy fújtatást, mikor eltalál egy bénító lövedék, szerencsémre még éppen időben intéztem el a börtönből szabadult egyént. Elveszítem az egyensúlyomat, s sikeresen bevertem a fejem egy hatalmas sziklába ami miatt elvesztettem az emlékezetemet. Azt hiszem ennyi volt Lissandra csodálatos pályafutásából, ha valaki meg nem ment ebben a zűrzavarban, a jégszörnyeim is apró foszlányokká váltak, a kiütésem miatt.

TO: @Bruce Banner, Steve Rogers, Fael Gilgwen, M.D. Yalmilew, Victoria
I <3 u

• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 14 Feb. 2016, 21:01

Victoria írta:



 

Memento Mori
Vérvörös Nap

Soha sem normális egy csata mindig vannak meg lepetések most is. Meglepett minket a nagy földrengés és az által keletkezett hasadékok, amik elnyelték az embereim egy részét. A hirtelen beállt változások miatt döntenem kellett. Mit teszek, a csapatomat meg kell mentenem. Ők az előrébb valóbbak mint a civilek vagy azok a szörnyetegek. A messzeségbe pillantok.    
- Lent a helyem. - Mondtam az egyik társamnak. Fentről fedező tűzet kell biztosítani számomra és a lent bajba jutott katonáimnak. Sok minden kavargott a fejembe. Hogy vethetnék véget a lenti csatározásnak. Biztosra vettem valami új hadi technikát vettekbe ellenünk a kreek először a fény és a süket rádió most pedig a földön keletkezett feneketlen hasadékok. Ennek az egésznek most közvetetten az oka Nebula volt, közvetlenül pedig Thanos, de Thanos nincs itt ezért majd számolok még azzal az átok fajzattal. Még mindig a nagy összegű summán járt az eszemben, amit érte kaphatok. Ha Nebulát eltesszük láb alól vagy éppenséggel elfogom, Spartax pénzügyeit rendezhetném és talán apám is felfigyelne rám és hazám hős megmentője is lehetnék. Sok volt a "ha" és kicsi volt az esély, hogy túl élem az egészet a csapatommal. Várták a parancsaimat a katonák akik a közelemben voltak. Az a vakítófény robbanás miatt percekig süket volt a rádió akkor és most aggódtam a katonáimért. Hirtelen a süket rádiómban hangokat hallok. Egy átmeneti zavar volt. Fellélegzek, de több bajba jutott kérés is befut hozzám, ami nem nyugat meg teljesen.
- Mentsük ki a bajbajutott társainkat, fedező tűzet adni a mentő osztagnak és a Kreeket nem hagyjuk életben minddel végzünk. Mindenki, aki mozog fel a tetőkre. - Adtam ki a kommunikációs csatornán a parancsot.
- Egységben az erő. - Hallom meg a hátam mögül az egyik kísértetiesen ismerős katonám hangját. Car'bast volt az ide ért az egységével. Elmosolyodom rajta és a mondásán, mindig ilyeneket sütött el mikor egy új tervet kellett ki agyalni. Dicső Spartax! Hallatja egy másik katonám a kommunikációs csatornán a hangját. Hallottam Nebuláról és a kegyetlenségéről így én sem rettentem meg. Ettől a Spartax harcos nép és ezt a modor be idegződött minden katonámba. Nem küldök senkit öngyilkosságba. Tudtam, hogy a legbátrabbak követnek engem mindenáron.  
Észrevettem, hogy közelít több kree csapat is a tetőn lévő katonákhoz. Lekötöttek minket azok a csapatok, hogy kiiktassuk őket. Mégis nekem segítenem kellett a földön és a szakadékok szélén kapaszkodó katonáimnak.  Dühös tekintettel Nebula felé pillantottam, akit éppen lekötött a pajzsos fickó fickó kötött le.
-Car'bas, a szakasz irányítását átadom. Szedjétek el azokat a rohadék korcsokat, akik minket támadnak. - Majd egy ugrással leugrottam. A ruhámon lévő rakétákkal lassan leszálltam a földre. A legközelebbi föld hasadékhoz siettem, ahol egy emberem kapaszkodott az életért. A kaptányi  harci lándzsám. a kezemben volt és küzdöttem lent a földön.A komon befutott több vészjelzés is.
Spartaxra, mondom ez nem jelentett jót nekem. Mindenki tudta mire vállalkozik én is tudtam, hogy nem lesz könnyű győzelem. Emlékszem a legnehezebb csatámra és ez nem olyan volt sokkal könnyebb ez. Kisegítem Lor'maxot és észreveszem, hogy a sántít. A ránk támadó kree katonával könnyedén elbánok.
-Tudsz repülni? - kérdezem meg hátrapillantva. Lor'max igenlően bólint -Akkor irány a felcser, a tetőn megtalálod. -adom ki az utasítást számára. Majd  tovább megyek és a lent ragadat embereimen segítek. Közben félszememmel Nebulát keresem, nehogy én legyek a a következő célpontja. Az a gyáva nőszemély nem képes kiállni szemtől szembe se a pajzsos fickó ellen se más ellen úgy vettem észre és nem szeretnék részesülni abból az átkozott hátba támadásból így örülnék neki ha tudnám hol tartózkodik a nő.
Csatlakozott hozzám három katonám és mögöttem jöttek. Sejtettem, hogy így lesz. Nehezen tudtunk közlekedni a sok repedés és szakadék között és minden adandó alkalommal, ahány mocskos bűnöző vagy kék embertelennel találkoztam annyi halt meg a kezeim között. Egy bajba jutott egységem felé igyekeztem.
Ha minden katonámat biztonságba helyezek, a civileknek is segítek, de a Spartaxiak nálam mindennél előbbre valóbbak.
A kommon a tetőről lövő társamtól kapok helyzet jelentést. Fentről jobban belátni az utcán történő harcokat. Nem olyan súlyos a helyzetünk és a veszteségeink. Lehetne rosszabb is.
Cruxról és a csapatáról még semmit nem hallottam. Crux volt az a fiatal férfi, aki most először kapott csapatot vezetésre és most először volt kint élesben terepen sosem harcolt igazi csatában. Bíztam benne hogy megjelenik éppen és egészségesen az egész csapatával együtt. Ők voltak tőlünk a legtávolabbi körzetben. Reméltem nem veszettet oda, de mindenki tudta, hogy hova jövünk és mindenki a saját felelősségére cselekszik, ha hősködik valaki és Cruxról eltudtam képzelni, hogy segít a civileknek és lassabban érkezik, mint a többi egység. Reméltem őket nem vesztettem el, ahogy már sokakat el vesztettem ebben a csatában.



Note: Spartaxi zsoldos kislány || Music
To: Bruce Banner, Steve Rogers,  Lissandra, M.D. Yalmilew, Fael Gilgwen
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Hétf. 15 Feb. 2016, 19:33



Vérvörös Nap - Civilek




I hope, that we'll win in our war.

A búvóhelyemről figyeltem az eseményeket egy fény elvakított és nem láttam semmit, majd.  Mint a Delvani-féreglyukban ragadt kalandom után. Félelem szállt meg engem a falhoz dőlve ültem. Vakságban szenvedve, a többi érzékeimre kellett hagyatkoznom. Falat a kezeimmel érintettem meg. Lassan visszatért a látásom homályosan árnyakat kezdetem látni. A föld remegett és én pedig pánikba estem. Mi történik körülöttem? Úgy érzem kezd szétválni a föld alattam lassan. Négy kéz láb akartam eltűnni a lassan szétnyíló földtömeg elől. Nem sikerült el menekülnöm.  Pillanatok alatt elkezdetem csúszni a mélybe.
- Segítség. - kiáltottam a nagyvilágba. Egy kis föld párkányba kapaszkodtam. A kezeim csúsztak. Nem bírom sokáig. Nem bírom sokáig.
- Segítsen valaki. - mondom reménytelenül. Senki nem hall meg engem a ebben a fegyver tűzben. Lecsukom a szemeimet. Egy könnycsepp legördül az arcomon.
A kezeim nem bírták az éles érdes párkányt. Nem tudom, mi tartott meg engem eddig, de vége volt. Pillanatok alatt a kezem nem bírta tovább és  nem tudom hova zuhanok. Még mindig homályos árnyakat láttam volna ha  kinyitom a szemeimet még mindig reménytelenül reménykedek valaki meg ment.
- Segítség. - suttogom magam elé erőtlenül. Tartanom kell magam. Fáradt jobb kezem el ereszti a párkányt és egy ijedt sikoly hagyja el számat. Egy kézzel nem tudom magam megtartani és a másik kezem erőtlenül csúszik le...
Végem van? Nem ez lett meg írva nekem a pilótának ? Zuhanok vagy meghaltam? Földet értem vagy még mindig a kapaszkodok? Végem van és sikoltok. Segítség pedig reménytelen hogy lenne. Zuhanok.  





Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
452
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Hétf. 15 Feb. 2016, 21:03



Vérvörös nap - Civilek


Míg a Nagy Zöld Kapitányt és a kék ruhás nőt védi, megannyi töltény porlad el acélozott bőrén. Ám még Ő sem hallhatatlan. Ő sem bírja a végtelenségig ezt a megpróbáltatást. Hulk teste számomra egy börtön, amelyben osztozom minden félelmében, bánatában és fájdalmában. Mint sok száz tűszúrás, úgy hasít idegközpontomba a Hulkot érő sugárnyaláb zápor. De a bajtársi szeretet ebben a nagy mamlaszban sem tűnt el, tudja, hogy mennyit köszönhet Amerika Kapitánynak. Hiszen megannyi csatában harcoltak már együtt... így ameddig szükséges, állja a záporozó lövedékeket. Én pedig mosolyogva tűröm, míg Stevet biztonságban tudhatom. Amikor egy termetünkhöz hasonló jégóriás terem Hulk előtt, ő már tudja, hogy mehet bomlasztani az ellenséges tűzerőt. Rábízza a jégóriásra a tűzfal szerepét, de persze sűrűn visszanéz, hogy a sebesült talpra állt-e végre.
Nem veszi észre a nőt, ki az imént a sebet ejtette a kapitányon. Az összes katona a fényrobbanásig teljes tűzerővel egyszerre lő Hulkra, aki nem győzi hatalmas kezével szemeit takarni. Csak megtorpan, és egyik térdével a földre rogy. A fényrobbanás épp kapóra jött, szerencsére szemét nem érte az erős fénysugár, így az átmenetileg megvakult katonák közül jópárat kiiktathat, és tovább halad a civilek irányába, hogy a rájuk támadó lényeket és rabruhás szakadárokat tovább amortizálja. Rá pár pillanatra egy robbanásszerű hangot hallunk a sziget túlsó széle felől, megremeg a talaj, a megnyíló föld Hulkot teljesen váratlanul éri. Egyensúlyát elveszítve a földre zuhan, kisebb krátert hagyva méretes teste nyomvonalán. Rögvest feltápászkodik, ám a morajló föld jócskán zavarja hallását. Mintha egy vulkánkitörést élnénk át, és mindezt élő egyenes adásban tehetjük meg. Mit ne mondjak, a televízióban kellemesebb figyelemmel kísérni, mint átélni mindezt. A föld több ponton szétnyílik, és mély hasadékok keletkeznek nyomában. Az xandari civilek, rabok és kree katonák egyaránt teljes torkuk szakadtából üvöltve hullanak a több méter széles szakadékok mélyébe. Hulk elér néhány gyermeket, és visszaugrik velük az ép talajra.
Vajon hová vezet ez? Mindenkit elnyel a bolygó? Mi történhetett?
Egy nő kétségbeesett sikolyára lesz figyelmes, így megindul a tompa hang irányába. Miután megpillantja a reménytelenül kapaszkodó apró termetű hölgyet, helyből nekirugaszkodik, és a mélybe veti magát. A nő zuhanni kezd a sötétségbe, ám sikerül elérnie. Nyilván a több tonna súlyának is köszönhető, hogy zuhanása megelőzte a lányét. Óriási kezeivel hasítja a kőtörmeléket a hasadék oldalában, de teljes testével és vastag karjának minden takarásával óvja a lányt az éles kőzettől. Végül több száz méter mélyen, egy párkányszerű kitüremkedésen sikerül megállnunk. Beszélni nem tudok hozzá Hulk száján keresztül, de a szörny széles fogazatával megejt egy széles vigyort az apró nő felé. Őt is láttam a civileket menteni korábban. Minden bizonnyal katona, vagy csak egy jótevő civil. Ki tudja.. Ám hál' istennek sikerült megmenteni a mélység falánk torka elől. A fentről bezuhanó törmelékek továbbra is hullanak alább, így nagyrészük Hulk felfelé tartott keze hárításában halad tovább a mélységbe. Nem szeretném, ha az a kőfal egyenest ránk omlana, azt a hatalmas tömeget még a monstrum sem tudná hárítani. Cselekednünk kell. Az óriás most ismét megragadja a lányt, és a hasadék két széle között ide-oda ugrálva tör egyre feljebb, mígnem ismét szilárd talajt ér mindkét lába. A lányt még nem teszi le, hanem beljebb viszi, távol a törésvonaltól. Gyengéden leteszi, majd pár pillanatig nézi Őt. Szívritmusa szabálytalan, az iménti hosszú percek az átalakulásom óta eléggé eseménydúsan teltek. Meggyötörtük a Zöld Óriást, ő sem napelemmel működik...
Teljesen kimerült, s egy hirtelen pillanatban a földre zuhan eszméletlenül. Előttem pedig lassan elsötétül a kép. A visszaváltozás végbemegy. A több tonna csont és hús hirtelen távozik el testemről, s a kb. 80 kilós férfi testében fekszek a poros talajon szakadt ruhában. A szemem próbálom kinyitni, ám pár másodpercig még szinte semmit sem látok. A homályos tekintetemen keresztül érzékelem mellettem az imént megmentett lányt. Biztosan nagyon megrémült, hogy látta eltűnni a Nagy Zöldet. Én pedig tehetetlenül fekszem a földön, mellette, s annyi erőm sincs, hogy feltápászkodjam a porból. Ez van, kell nekem hősködni...
- Szi..szia! - préselem ki kábán fogaim közül az egyre élesedő női alaknak.




• •

_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Hétf. 15 Feb. 2016, 23:01

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Nebula és a Kapitány párharc során sebezhetik egymást, azonban a nő észlelheti, hogy Thanos hajói a távolban emelkednek, ezért rövidre foghatja a dolgot, és megindulhat. A Kapitány a harcnak a hevében azonban utána eredhet.

• Lissandra eszméletét vesztve fekszik továbbra is, így a testét védelmezheti Victoria és maroknyi serege. Közben Fael csatlakozhat hozzájuk. A kék ruhás lány kis idő múlva visszanyerheti eszméletét, és közös erővel megpróbálhatják visszaverni a túlerőben lévő katonákat, kiket csöppet sem tántorít vissza a számos szakadék, amely az útjukat állja.

•  Bruce Banner és M. D. Yalmilew fedezéket kereshetnek egy időre, ám az egyik harcosa Nebulanak komolyabban eltalálhatja bénító sugarával a férfit, ezért a nőn a sor ezúttal, hogy megvédje őt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Pént. 19 Feb. 2016, 23:29



Vérvörös Nap


Megtarkították az életemet azok a nagy szakadékok körbe zártak engem egy monolit kőoszlopon álltam. Nem tudok repülni így Megpróbáltam teleportálni. A galaxis másik végében találtam magam egykori nevelő bolygómon az elfek világában ahol a csend és nyugalom  szigetére kerültem.
- Nem itt akartam lenni. Aj. - bosszankodtam és egyet toporzékoltam vagyis a bal lábammal egy hatalmasat dobbantottam, hogy elrontottam a teleportálást.  Lecsuktam a szemeimet, Lissandrán akartam segíteni megsebesült, nekem segítenem kell rajta. Vissza akarok menni pont Lissandra mellé.  Megérkeztem újra a bolygóra, de nem Lissandra mellett kötöttem ki hanem a barna bőrű harcos mellett, aki most tető helyett a földön járt. Még egyszer teleportálni akartam talán harmadszorra sikerülni fog.
Sikerült. Mellé térdeltem, meg szertettem volna vizsgálni, de észre vettem hogy továbbra is jönnek és nem állnak meg a bűnözők. Továbbra is a céljuk a még nagyobb káosz teremtés volt.
Tegezemből elő került egy vesző majd az íjam idegére helyeztem. Kihúztam a húrt és elengedtem. A vessző repül és célt talált. A következő és következő is célt célt követett. A mélyben megéreztem több élőlény állat jelenlétét akik ugyanúgy zavartak voltak, mint a Xandari polgárok.
- Nyugalom, nyugalom. - mondtam hangosan ki hátha meghallja valamelyik zavart Xandari állat. - Segítsetek a xandari népen.
Nem tudom meghallotta, bármelyik állat a szakadékok és a föld repedései között.  Nem parancsolok az állatoknak de értem és észlelem az érzéseiket, ha figyelek a környezetemre és most a legutóbbi teleportálás előtt felfigyeltem a hangjukra is. A csata nem csak a civileket, de a környezetet és az állatvilágon is sebeket ejt.
Én pedig mint érző lélek, fájó pontnak tekintem az ártatlanok bántalmazását. Könnyek gyűltek a szemeimbe és a legutóbbi célt a könnyes szemeim miatt célt tévesztettem. Asgardiak gyorsan gyógyulnak, de reméltem, hogy gyorsan fel ébred az ájult állapotából a Lissandra és valami hűsítő áthidaló módszerrel a szakadékok átjárhatóságának problémáját megoldjuk és segíthetünk a xandari civil polgárokon. A háború fájdalmat szül és mások fájdalma számomra fájdalmas...
TO: @Bruce Banner, Steve Rogers, Lissandra, M.D. Yalmilew, Victoria
I <3 u

• •
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Szomb. 20 Feb. 2016, 14:20

- Civilek -
Valahol magamban örültem annak, hogy Banneren és rajtam kívül akadtam még igazságosztók errefelé. Nem azért, mert lebecsültem volna Hulk zúzását, szó se róla', de az én képességeimet már annál inkább. Hiába legyek akármilyen szuper-humán-katona, akkor sem érek fel egy bolygókat megremegtető őrülthöz. Ez nem kis hit! Ez a realista látásmódomat támasztja alá, mert én tisztában vagyok a képességeim határaival. És ez bizony már kibillen abból a bizonyos szintből, amit egyedül képes lennék megoldani. Így a körénk épülő pár önkéntes jelenléte megnyugtatott. Az meg pláne, hogy bár lelőtt az egyik (számomra ismeretlen nőszemély) mégis megmentésre kerültem a hava-jeges nőszemély által. Aki nem mellesleg New York-i. Legalábbis elmondása szerint.
A harctérre visszasietve vakító fény pusztítja el az érzékszerveimet egy pillanatra, és pajzsom magam elé hívva védem magam, a hirtelen hangból hallható lövészápor miatt. A mellettem álló fagyisnő" ennyire nem szerencsés, mert a kék nőszemély, aki az imént engem talált el, most rá célzott.
- Lissandra! - vetődöm mellé, és próbálok alá fogni, majd a karomba vonom, hogy észhez térítsem. Számomra ismeretlen töltetű fegyverrel találhatta el, mert nem látok bemeneteli nyílást, a nő azonban mégis összecsuklott. A szörnyecskék is szépen lassan elolvadásra kerülnek, és ez kimondottan nyugtalanít. Arról nem is beszélve, hogy a támadónk megindul felénk. A gyerekek felé lő, ezért azonnal oda hajítom a pajzsom, ami párat sikeresen elhárít a nő támadásából. Visszahívom azt, miközben eleresztve az ájult nőt felegyenesedem, és megindulok a kék nő' irányába. Fogalmam sincs, hogy érti e a nyelvünket, és hogy ki ő, meg mi ő, de ha erre képes, akkor biztosan ellenségek vagyunk. Az is biztos, hogy a tudása nagyobb az enyémnél, de ez nem jelenti, hogy nem szállok vele szembe.
Szúrómozdulattal indul meg felém, amit igyekszek kikerülni, és a pajzsommal hárítani, ám mögém érkezik az egyik mocsok, és kezd kínossá válni a helyzet. A nő azonban egy rúgással leszedi rólam, és a jobbomra kerül. Elfog a méreg, és pontosan tudom, hogy ő itt, valamiért fontos. Hiszen ő a kapitánya annak az egységnek. Jól láthatóan köze van ehhez a dologhoz. Talán Wandához is...
Az utolsó gondolat elég ahhoz, hogy átadjam gondolataimat a dühnek, és hagyjam, hogy az irányítson. Sikerül a bordáimra ütést mérnie, ám a jobb kezét hiába lendíti tőrével, mert csuklójára kapva fordítom ki a mozdulatból, mintha táncolnánk. A szabad balommal, kezemben a pajzzsal próbálom meg fejbe csapni, azonban hamarabb leguggol, és kirúgja a lábam. Hátra húzom az egyensúlyom, így sikerül egy bukfencet követően talpra érkeznem, és szembe néznem a támadómmal, aki biztonságos távolságban áll velem szemben. Hiába lángol a bolygó, hiába a sikolyok, most semmi más nem érdekel, csak ez a nő.
Hirtelen sötét hajók emelkednek meg a távolban és ez viszont már annál érdekesebbnek bizonyul, még a számomra is.
- Ki maga? - kérdezem szemtől-szemben állva, miközben a tekintetem közte és a hajók között ugrál - És mire készülnek? - hiába vagyok apró, és jelentéktelen ebben a harcban, nem hagyom, hogy a nő épségben távozzon, legalábbis addig nem, amíg válaszokat nem sikerül kicsalnom belőle.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek Vas. 21 Feb. 2016, 03:30








AKiller Queen ; Gunpowder, guillotine ;
Dynamite with a laser beam;
Guaranteed to blow your mind ; Anytime ;






Körülöttem mindenfelől lövedékek záporoznak, és a látásom még mindig nem jött helyre teljesen az iménti fényrobbanástól, de ajkaimon -akaratlanul is- aprócska mosoly játszik. Nem tehetek róla. Ez a természetes közegem. Ezért létezem. Apám gondoskodott róla, hogy testem minden egyes sejtje zizegni kezdjen, mikor hasonló helyzetbe kerülök. A halál, mint lehetséges végkimenetel egy cseppet sem tud megrémíteni, de a győzelem ígérete mindent jelent. Mindent. Mert a győzelem apám öröme is. És mit meg nem tennék azért, hogy örömet okozzak neki! Rég nem gondolkodom már ilyesmin, hiszen egyértelmű a felelet.

A kék ruhás látszólag valamiféle hőskomplexustól szenvedhet, hiszen feltett szándéka mindenkit megmenteni. A kölykökre leadott lövéseket a pajzsával hárítja, ami úgy tűnik, az egyetlen fedezéke, és mégis. Ostoba. Mindjárt nagy szüksége lesz rá, bár tőlem még az sem védheti meg. Mintha fogalma sem lenne, kivel áll szemben, megindul felém, így szerencsére nem kell annyi hullán és törmeléken átverekedni magam és hamarabb tehetem próbára a képességeit.

Nyitó mozdulatom a pajzsán csattan és míg én leterítem a küzdelembe csatlakozni kívánó börtöntölteléket, a kékruhásnak van ideje felkészülni rám. Könyököm iszonyú erővel vágom a bordái közé, de jóval nagyobb ellenállásba ütközöm, mint azt egy nyomorult embertől vártam volna. Ettől függetlenül sem veszek visszább, megpróbálom a tőrömmel megsebezni, sikertelenül. Kifelé csavarja a karom, de a tőrömet nem engedem, inkább én magam is vele együtt fordulok és mielőtt megpróbálhatnék kiszabadulni a szorításából, kénytelen vagyok elkerülni egy egész biztosan fájdalmas balost, így viszont sikerül egy söprő mozdulattal kirúgnom a lábait. Széles vigyorral nyugtázom a szép mentést és gondolatban vállon veregetem magam, amiért jól láttam meg a potenciált a fickóban. Azzal már biztosan nem vádolhatnak, hogy a könnyű győzelmekre hajtok.

Amíg a kékruhás megpróbál felmérni magának, én a terepet pásztázom. A zöld lény eltűnt a színről, és a tetőkről záporozó lövések is ritkultak A földön harcolók jó része már előttem jár, és a parancsnak megfelelően a sziget belseje felé nyomulnak. Ezek szerint mindenki tudja és teszi a dolgát, bár jól láthatóan megfogyatkoztak létszámban. Mindez egyelőre nem foglalkoztat, ugyanis itt áll, tőlem alig néhány méterre az ellenfelem, és apám hajói is elhagyni készülnek a bolygót.

- A halálod vagyok. - felelem az első kérdésre egyszerűen, és tekintetem a legnagyobb hajót követi néhány másodpercig. Nem személyes ügy, egyszerűen ellentétes oldalon vagyunk. Aki ezen a bolygón akár csak egyetlen civilt is a védelmébe vesz, az az ellenségem. Akit elpusztíthatok, azt el is fogom.
- Neked azzal már nem kell törődnöd. Úgysem élsz elég sokáig, hogy számítson. - egy hatalmas ugrással felé vetődöm, ezúttal a szívére célozva a pengémmel. Sajnos rövidre kell fognom a dolgot, mivel a dolgok gyorsabban zajlanak, mint hittem. Mivel viszonylag nagy távolságot kell áthidalnom, a harcosnak lehet ideje felkészülni a támadásomra. Ha kivédi a pengémet, még megpróbálkozom néhány ütéssel és rúgással, de az egyre kissebbé zsugorodó flotta intő jel számomra is. Apám nem fog külön kérvényt benyújtani, hogy hagyjam el a bolygót, mielőtt űrszemetet csinál belőle, így kénytelen vagyok annyiban hagyni a dolgot. Ha a harcos megsebez, vagy megüt, talán megpróbálom visszaadni a kölcsönt, de azt is már csak sietve. A robbanás majd elintézi, amire nekem nem maradt időm.

Az agyi interfészen keresztül már elküldtem a hívójelet a szállítóhajónak, és a csapatvezetőknek is, de ezen a helyen egész biztosan nem tud leszállni még egy apró hajó sem, nem, hogy a miénk, így a legközelebbi, kimentési pontnak alkalmas hely felé indulok, méghozzá futva. Ha a harcos üldözőbe vesz, vaktában leadok felé néhány lövést, de egyébiránt nem foglalkozom vele tovább. Úgy sem képes tartani a tempót a törmelékkel teli, szakadékoktól szabdalt utcán.







TAG: Steve, Bruce, Victoria, Fael, Lissandra
NOTES: looking for friends :-P ;
MUSIC: Prelude to war

coded by RESCUE RANGER ! of ATF
Vissza az elejére Go down

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 4. felvonás - Civilek

Vissza az elejére Go down

4. felvonás - Civilek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás
» 5. felvonás - Thanos
» 18. felvonás - Kilátástalan ütközet
» 2. felvonás - Stark torony

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 2. Kör-