» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: 3. felvonás - Wanda Vas. 24 Jan. 2016, 13:45

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Veszélyben a világ. Thanos elhatározta, hogy kezébe veszi a dolgok alakulását, és ezúttal ő maga száll harcba azért, ami kell neki. Több célt kitűzve csatlósaival elraboltatta Wandát, majd megkínozta a lányt, hogy őt felhasználva elérje a többieket is, és egyszerre vethessen véget minden aggályának. A Titán csapatát képezik a gyilkos-zsoldos galaxislakók, a Kyln börtön kiszabadult foglyai, Nero és emberi, valamint a Kree faj harcosai.

Közben a Végtelen kesztyűjébe - amely a hatalom köveinek gyűjtőhelye - megkaparintotta a Gyűjtőtől a Valóság követ (Talán a leghatalmasabb erejű és legnehezebben kezelhető drágakő mind közül, ugyanis használatához óriási akaraterő és önfegyelem szükséges. A tulajdonosa gondolatait és vágyait kelti életre, ám csak a többi ékkővel együtt használható.., ellenkező esetben alkalmazása katasztrofális következményekkel járhat. De mind tudjuk, hogy az őrült titán nem törődik a következményekkel..), és megszerezte az elbukott hadtesttől a Hatalom követ (Ez a kő magába foglal minden erőt és energiát. Felerősíti a többi ékkő erejét, de ha a követ csak egymagában használják, megduplázza viselője erejét, és fizikai sérthetetlenséget biztosít számára.).

Markában a két rettegett eszközzel és a Skarlát boszorkány elméjére gyakorolt hatalmával maga mögött - nincs is más hátra, mint elpusztítani Xandar bolygót.


Szituáció: Peter Quill először a Milanoval a keleti partot közelíti meg, ahol a fekete hajót látta korábban. Amennyire csak tudja megközelíti járműjével, ám jelentős tűzerő alá kerülnek. A csapatnak hirtelen kell döntenie, így Wanda megmentésére Pietro, Clint és Tony indulnak.

Peter a hajót a levegőbe emeli, majd tovább halad a civilek és Thanos irányába. A három bosszúálló beleveti magát az ellenséges terület mélyébe, és csak remélni tudják, hogy valóban azon a hajón találják a lányt, vagy legalább annak nyomait. Megindulnak a célpont felé, de azzal nem számolnak, hogy zsoldos galaxislakók támadnak rájuk és masszívan védik a területet.

Wanda eközben visszanyerheti az eszméletét, ám továbbra is súlyos sérülésekkel küzd.


***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják hozzászólásukat, várnotok kell a Kalandmester jelentkezésére. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat a Kalandmester által (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, vagy vihet ki, ha eltűnik a játékos, esetleg a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Pietro Maximoff, Clint Barton, Tony Stark, Wanda Maximoff



A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 28 Ápr. 2016, 20:06-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
441
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Vas. 24 Jan. 2016, 20:10

Vérvörös Nap
Tompa. Ez a szó írja le legjobban hogyan érzem magam. Résnyire nyitom szemeim, de a hirtelen beszűrődő fény felhasít bennem valamit és nehezen döntöm féloldalra a fejem. A tér remeg. Vibráló színekben ragyog körülöttem, majd forogni kezd. A számban fémes ízt érzek felbuggyanni és tudom - ez emlékeztet rá, hogy hol vagyok. A szemeim kipattannak és sikítani akarok, de képtelen vagyok rá. A fojtogatástól bedagadt torkomon át nem tudok kiszűrni halk dörmögésen túl mást, és még így, szinte némán is érzem, ahogy a hangszálaim sérülnek. Orvos nélkül azt sem kétlem, hogy örökre megnémulok. Nyelvem hegyén azonban egy újabb íz tárul elém, és pontosan tudom, hogy honnan ered. Dobálni kezdem magam a fémlapon és mindkét kezemmel a számhoz kapok, hogy talán - hogy elérjem az apró skorpiót, amit belém eresztettek. A csuklóim körül még mindig sötéten, alvadt vérrel rajzolt karkötő éktelenkedik, és biztosan tudom, hogy a lábaimmal is ez a helyzet. A fejembe szúró, hasító fájdalom üt, és tudom, hogy a lény ott ólálkodik bennem. A könnyek feltörnek és gyakorlatilag az arcomat próbálom tépni, hogy kiüldözzem fejemből a gusztustalan csúszómászót és ebben a pillanatban hallom meg a beszűrődő hangokat. Lőnek, soroznak. Fogalmam sincs, hogy hol lehetek, de biztosan tudom, hogy front közelben vagyok.
- Pietro... - pattannak ki a szemeim és a név - bár eltorzultan hagyja el a számat,- tisztán tölti be a teret. Vontatottan emelkedem fel a fémlapról és próbálok körültekintően, alaposan szemügyre venni minden lehetőséget. Az ajtón lévő vékony üveglapon át látom, hogy az őr, aki korábban ott állt, már nincs ott. Lehetséges, hogy mindenki itt hagyott?
A lábaimra vetek egy pillantást és remegő ajkakkal tudatom magammal, hogy azzal, ami a fejemben van, nem foglalkozhatok most. A testvéremért indult a féreg, és ha elérte őt, és vele is valami hasonló szörnyűséget művelt, talán túl sem élheti. Pietro eleget szenvedett már. Nem engedem...
Lelógatom a lábaimat és óvatosan megpróbálom rájuk helyezni a súlyt. Zsibbadó, majd egy felkiáltó hang távozik tőlem, ahogy oldalra eldőlök. A tenyereimmel felfogom az ütést, ami csak ront a csuklóim állapotán. Tovább vonszolom magam, majd lehunyom szemeim és kiengedem a forró nyomokat hagyó könnycseppeket, hogy legalább felegyenesedhessek a hűvös ajtónak támaszkodva, de sikertelenül visszahullok a padlóra.
- Pietro... - hajtom le a fejem és kezd végleg beborítani a sötétség. A padlón húzott vérnyom, a fémlapra száradt vörös foltok, a ruhámon, a bőrömön érzett mocsok, és a fájdalom hatványos érzete egyszerre emészt el. Ki akarok jutni innen, de egyedül képtelen vagyok a lábamra emelkedni, és a skorpió a fejemben még csak meg sem próbál irányítani.
A tüdőm hörögni kezd, ahogy visszavonszolom magam a legtávolabbi fal mellé, és összehúzom egészen apróra magam. Mozdulatlanul révedek magam elé - egészen olyan érzés, mintha megbolondultam volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Hétf. 25 Jan. 2016, 06:13


- III. felvonás -

Senki sem szereti, ha az éjszaka közepén zavarják, pláne, ha rossz hírről van szó. Nem mintha sokat aludtam volna, így talán még jobb is, hogy akadt valami elfoglaltságom, de persze bár ne ilyen áron történt volna. Banner azzal a hírrel hívott minket a Stark toronyba, hogy Wanda-t elrabolták, de hogy ki, hogyan és miért, arról szinte semmi információnk nem volt. Ott álltunk mi, a Bosszúállók tehetetlenül és konkrét elképzelések nélkül. Ha megmondják, hogy harcoljunk Loki és a chitauri ellen, megtettük. Ha azt mondták, hogy szerezzük meg a jogart, megtettük. Harcoltunk Ultron ellen is, de így semmi hasznunk nem volt, hogy azt sem tudtuk, merre induljunk el.
Mindezekmellett még ott volt Pietro is, aki épp csak visszatért a halálból, máris elveszítheti az imádott testvérét, akkor pedig mi értelme volt ennek az egésznek? Szerettem volna segíteni rajta, Wanda-n, de még annyira se éreztem magam hasznosnak, mint azelőtt.
Az egyetlen nyomunk egy fekete hajó volt, amit Banner látott, de azt sem tudtuk konkrét személyhez, vagy épp fajhoz kötni.
Aztán a megoldás a semmiből bukkant fel Peter Quill képében, aki felhívta a figyelmünket valami földönkívüli fickóra, Thanos-ra. Nekem kínai volt az egész, és valljuk be, hogy az a nyelv sosem volt az erősségem, de nem is megérteni akartam a helyzetet, hanem megoldani. Megtalálni Wanda-t és biztonságban tudni. A testvére mellett.
Miután Quill is csatlakozott hozzánk, a hajójához mentünk a tetőre, hogy az ellenséggel megpróbáljuk felvenni a harcot, azonban volt fogadóbizottságunk, így nem tehettünk mást, mint hogy szétválunk. A többiek Thanos ellen mentek és hogy segítsenek a xandari civileken, mi pedig Wanda keresése mellett döntöttünk. Pietro nyilván, Stark meg nem is tudom... talán jóvá akarja tenni, hogy az ikrek őt okolják a szüleik halála miatt, vagy csak szimplán nyitni akar a Maximoffok felé, nem láthatok a fejébe. Én magam szeretném megmenteni Wanda-t, és semmi kedvem egy Lokihoz hasonló megalomániás fickó ellen parádézni, ezt csinálják csak a hiper-szuperhősök.
Így sem biztos, hogy Wanda itt lesz, de próbálkoznunk kell, illetve hagyatkoznunk Pietro megérzéseire, hisz kettejük közt olyan kötelék van, amit mi sosem érthetünk meg.
-Merre? -néztem kérdőn a kölyökre, várva, hogy meginduljon valamerre, amerre a másik felét sejti. Azonban épp, hogy csak elindultunk, máris egy kisebb sereggel találtuk szembe magunkat, és nem mindegyik volt épp emberi. Leginkább egy "most ez komoly!?" arckifejezés ült ki a képemre, majd nyúltam is a nyilaimért, hogy én is hasonló kedvességgel köszönthessem őket.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Szomb. 30 Jan. 2016, 12:11



III. felvonás


Mostanában amúgy sem voltak túl jók az éjszakáim. A folytonos rémálmok, pánikrohamok, bevillanó képek és a Clint családjával történtek miatt szinte egy percet sem tudtam aludni. Bár nem ismertem őket, biztosra veszem, hogy remek emberek voltak mind és már csak maga a tudat is szörnyű, hogy valaki képes volt megölni egy asszonyt és a három gyerekét. Háborús övezetben éltem, láttam, hogy mire képesek az emberek a hatalomért és a kicsinyes céljaikért, de van, amitől még az én gyomrom is liftezni kezd. És az, ha megölnek egy kisgyereket, egy még járni és beszélni sem tudó kisgyereket, a lista élén áll. Láttam meghalni a szüleimet, én magam is meghaltam, láttam szenvedni a testvéremet és álmomban még azt is láttam, hogy akár én magam is lehetek a többiek végzete. Láttam, hogy mire képesek az emberek egy-egy helyzetben, de most valami más. Valami hiányzik. Méghozzá Wanda. Wanda az én jobbik énem. A kedves, mosolygós, vidám lány, aki mindenkinek segíteni akar és a maga módján mindenkiben a jót látja. Ez nekem ő. Ez nekem a testvérem. A mindenem. A támaszom, a valóságom, a józanságom, a másik felem. És épp amikor visszakaptam, máris elveszítettem.
Viszont a reménysugár egy Peter nevű űrfickó képében érkezett, aki egy Thanos nevű alakról beszélt nekünk, meg arról, hogy a húgom elméletileg nála lehet. Hát nekem ennyi épp elég volt ahhoz, hogy összekapjam magamat és a hajójához menjek, amivel célba is vettük azt a helyet, ahol a testvérem tartózkodási helye elméletileg van.
Viszont már vártak minket, így külön váltunk és Barton, valamint Tony Stark kíséretében állhattam neki a testvérem keresésének.
Információk hiányában csak a megérzéseimre tudunk hagyatkozni és reménykedhetünk benne, hogy a testvérem és a köztem lévő kötelék nem lazult fel teljesen. Ikrek vagyunk, a francba is!
-Öhm… szerintem arra. –böktem a fejemmel az egyik irányba és el is indultam volna, de mire kimondtam a megérzésemet, már egy egész sereg állt velünk szemben. Viszont nekem most nagyon nem volt kedvem még velük is szarakodni, így egy határozott és gyors mozdulattal vetettem bele magamat a csatába, hogy megszerezhessem az egyikük fegyverét és a saját emberei ellen fordíthassam, hogy minél távolabbról harcolhassak és lehetőleg ne lőjjenek megint szitává, mint amikor Ultron ellen vonultunk csatába.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Vas. 31 Jan. 2016, 17:19


III . felvonás




Az a nagy helyzet, hogy már megint éppen a halállal nézünk szembe, más elmegy a parkba, hogy frizbit dobáljon a harverjaival, mi meg bűnözőkkel hadakozunk. Bár Roger dobálgatja a pajzsát, mint egy frizbit.
Tulajdonképpen fogalmam sincs miért pont én jelentkeztem a feladatra, hogy jövök és segítek megtalálni Wandát. Mármint egy halványlila fogalmam éppen volt, csak senki orrára nem akartam kötni. A legrosszabb érzés egyike a bűntudat, akkor is ott van, ha éppen alszol, dolgozol, a legváratlanabb pillanatban szorít a falhoz, és hűvös ujjai a torkodra szorulnak egészen addig amíg a padlón nem térdelsz hörögve, levegő utána kapkodva. Vagy rémálmok formájában érkezik, és emiatt képtelen vagy még azzal is törődni, aki a legfontosabb az életedben. Nekem Pepper ilyen, és majdnem sikerült elvesztenem, képes lettem volna beleőrülni az elvesztésébe mikor megkapta az Extremis vírust. Most egyszerűn törleszteni akarok, sosem leszek a Maximoff testvérek kedvence, sőt az egész Bosszúálló kedvence se, látom, hogy a gesztusaikból, hogy a pokol mély bugyrába kívánnak, mert egoista fegyvermágnás voltam. Azt az időt nem lehet kitörölni az emberek emlékezetéből. A billog rajtam marad örökre, és ha egyszer gyerekem lesz akkor neki is felfogják róni a bűnöket amiket elkövettem. Nem is attól féltem, hogy utódom lesz, hanem az ő életét nem akartam elcseszni. Elég, ha az enyém elvan.
Önkritikámból és sanyargatásomból egy kedves úriember rakétája zökkentett ki, éppen időben tértem ki előle.
- Ó, hogy rohadnál meg.. – szisszentem fel halkan, már hallottam is Kapitány hangját s fejemben, komolyan még a harcban is vigyáz arra, hogy beszél, mint valami pap. A támadó kapott egy fénysugárt a kis testére, majd a többire akikkel lent harcoltak a társaim apró kis rakétát küldtem, a cél, hogy minél előbb megtaláljuk Wandát, nem pedig az, hogy harcoljunk, de az ellenfélnek más gondolata volt.
- Keleten van egy bejárat, szerintem ott betudtok jutni, én meg feltartom őket, csak legyetek gyorsak.  – fentről könnyebben észrevettem a dolgokat, hála Pénteknek. .  

[/color]
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Vas. 31 Jan. 2016, 20:33

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Wanda továbbra sem képes elhagyni a fedélzetet. Ahogyan a sötétben kucorog, a szeme hozzászokhat a sötéthez, és ennek következtében rálőhet bárkire, akit megpillant először az ajtóban. Akár hallhat hívogató hangokat a fejében a csigának köszönhetően, vagy láthat nemlétező dolgokat, és hallucinálhat a Thanossal átélt traumáról.

•  Clint és Pietro ketten előre haladhatnak, ha Tony fedezi őket. Ahogy szelik az ellenség szétszórt falát, lassan megpillanthatják a fekete hajót, amiről Quill mesélt nekik. Könnyedén közelíthetik meg annak a területét, és csupán egy-két őrt kell kiiktatniuk, hogy feljussanak a fedélzetre, ahol is - megtalálhatják Wanda "celláját". Egy vastag fémajtó választja el őket a lánytól, amin fejmagasságban egy apró ablak pihen. Az üvegen át Clint észlelheti a lány tenyerei körül parázsló vörös fényeket. Az ajtó felfeszítése fejtörést okozhat.

• Tony folyamatosan fedezheti a két futó bosszúállót, egészen addig, amíg el nem tűnnek a hajó fedélzetén. Mr. Stark továbbra is játszhatja a védelmező szerepét, azonban ha így dönt egy elektromos golyó eltalálhatja a jobb karját, aminek következtében megsérülhet a páncéljának azon része. Azonban, ha úgy dönt, hogy csatlakozik Bartonékhoz a sötét hajóra, akkor segédkezhet nekik felnyitni az ajtót. Ez esetben karja sértetlen maradhat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Hétf. 01 Feb. 2016, 13:22


- III. felvonás -

Wanda megmentése volt most a cél, az ellenséggel a csapat másik része törődött. Úgy éreztem, hogy Pietro mellett a helyem, és a saját szememmel akartam látni, hogy Wanda jól van-e vagy sem. Igyekeztem az ikrek fiú tagjára bízni a lány megtalálását, bízni akartam a megérzéseiben, az ikrek közti kapcsolatban, hogy annak a segítségével egymás nyomára bukkanhatnak. Követtem is Pietro-t, akármerre is ment ezen az ismeretlen helyen, de aztán egy kisebb csapat állta az utunkat, így kénytelenek voltunk harcba bonyolódni. Minden perc számít, így nem vesztegethetjük az időnket, de addig nem is juthatunk tovább, amíg át nem verekedjük magunkat a fogadóbizottságon.
Igyekeztünk mind kivenni a részünket az eseményekből, de végül Stark zárta rövidre a dolgot, azzal, hogy a rakétáival kilőtte az ellenségek erőket, így szabad utat biztosítva nekünk. Közölte azt is, hogy keleten látott egy bejáratot, arra kellene mennünk, hogy bejussunk, ő addig itt marad feltartani őket, csak siessünk.
-Rendben! -bólintottam rá az utasítására, most nincs sok időnk mérlegelgetni a helyzetet.
-Kösz Stark, és ha valami gubanc lenne, jelentkezz és visszajövünk. -nagylelkű gesztus ez a részéről, de senki sem várja tőle, hogy egy maga vállaljon be egy felhalmozódó idegen sereget. Ha kell jövünk és segítünk neki, addig is megpróbáljuk Wanda-t gyorsan előkeríteni és kimenekíteni innen, de van egy olyan sejtésem, hogy nem lesz egyszerű.
-Gyerek, kölyök! -fordultam aztán Pietro felé, és már meg is indultunk keletnek, ahol Tony szerint a bejárat lesz. Na én nem vagyok olyan gyors, mint Sonic, de azért magamhoz képest nem lazsáltam, tényleg nem akarok visszaélni Stark jóindulatával.
Meglepő módon nem sokan állták az utunkat, így viszonylag gyorsan a fedélzeten kötöttünk ki, ahol azonban elég sok ajtó és helyiség fogadott minket. Sok cella, kevés az idő, és Wanda csak az egyikben lehet.
-Válljunk szét! -néztem ismét Pietro-ra, majd meg is indultam az egyik irányba, ő pedig a másik oldalt vette célbe. Minden ajtót megpróbáltam kinyitni, ahol csak rést vagy rácsokat véltem felfedezni, mindegyiken benéztem, hogy megpillantom-e Wanda-t. Aztán hamarosan egy hatalmas fém ajtó előtt torpantam meg, mivel kinyitnom sem sikerült, de fejmagasságban volt rajta egy ablak, és az üvegen keresztül vöröslő fényeket láttam.
-Wanda... -suttogtam magam elé, ez csak ő lehet.
-Pietro!!! Szerintem itt van a testvéred! -jeleztem neki a rádión keresztül, hogy ide siethessen hozzám, és együtt próbáljuk meg kinyitni az ajtót.
-Stark! Megtaláltuk Wanda-t, egy fém ajtó mögött van bezárva. Egyelőre nem tudjuk még, hogy lehet kinyitni, de próbálkozunk vele. -adtam le a drótot a Vasembernek is, hogy tudja, hányadán állunk.

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
441
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Kedd 02 Feb. 2016, 11:30

Vérvörös Nap
Fejem hátravetem a sötétben és vakon kapaszkodom bele egy közre eső tárgyba. Nem tudok koncentrálni, nem tudok gondolkozni, nem akarok foglalkozni az ég világon semmivel. Már látatlanban is megtalálom a csuklómról lehullott bilincset, s egészen közel húzom magamhoz. Megragadom és a mellkasomhoz szorítom - mert kell valami, ami emlékeztet rá, hogy mindez megtörtént, hogy a csiga a fejemben van, hogy Thanos itt járt. Egyre elviselhetetlenebb, egyre nehezebb, egyre inkább vágyom rá, hogy a csiga aktiválódjon, hogy ne tartson tovább a rettegésem és minél inkább vágyakozom, annál inkább csak azt akarom, hogy véget vessen a szenvedésemnek.
Elfolyik körülöttem a tér, és valami csöpög, hallom. Tudom kezelni, tudom, mi történhet és mi fog, de ha nem... ha meglep, ha később, ha csak később bukkan fel a fejemben, az még jobb lesz, csak felejtsen el, felejtsen, felejt...
- Wanda. - lép mellém Thanos, majd féltérdre ereszkedik és vaskos ujját végig simítja arcperememen. Szédülök. Forog minden. A pulzusom szaporodik, a levegő megszorul a tüdőmben, csak kapkodok utána de alig jön, kétségbe esésében a szívem még rohamosabb ütemet diktálva pumpálja a vért az erekbe, ezekbe a vörös csermely labirintusokba, melyek kitágulnak, beszövik a lehetetlent, úgy lüktetnek, mint egy vad ritmus, amit csak akkor hallok, ha behunyom a szemem - de érzem hűvös ujjait, ahogy leejtik nyakam ívét, majd hajamba szövődnek és érzem a leheletét.  
- Mindez csak őrültség, mindez álom és mindez illúzió... nincs itt, nincs itt, nincs...- suttogom, és ujjaimmal hullámzó mozdulatot rajzolva magam körül hirtelen kieresztem a képességem, hogy a vörös, skarlát boszorkány elűzze a mocskot. Elárulom saját magam, azt sem tudom, mit beszélek. Üvölteni próbálok, de a torkomat ért fojtogatás még mindig nem engedi a hangszálaimnak, hogy nyöszörgésen túl, bármiféle értelmes hangot megszólalhassak.
Egy skorpió mászkál a bőröm alatt, apró kis féreg. Hallom a hangját, érzem az ízelt kis lábait, ahogy halkan toporognak, bennem mászik, taptaptaptap, mintha esne az eső, vagy az eső is esik? Hol az ablak? Balra. Jobbra. Fent és lent, mindenhol ablakok, mindenhol tükrök, torzítanak és vágyakat mutatnak, kitörnek, amikor az öklöm lendítem feléjük és felnyögök. Hirtelen minden porcikámban erő hullámzik végig, dühödt kétségbe esés lesz úrrá az izmaimon, egyre csak görcsölnek és kiengednek, összeszorulnak és félrelöknek, már rég nem én irányítok. Vörös, vibráló fénysugár vesz körül és próbál áttörhetetlen burkot vonni körém, azonban a probléma az, hogy nem odakinn vár rám a veszély. És ekkor lepillantok magamra.
- Tűnj el...- kezdek ziháló zokogásba, ahogy arcomat marják ujjaim, és akkor Thanost pillantom meg az ajtó apró ablakában. Elnyílnak ajkaim és az eddig elzárkózott dühöm vadul kalapál körülöttem, minden fém - műanyag szerkezetet apró darabjaira törve. A csuklóimon, a bokáim felett a bilincseknek köszönhetően meggyötört bőrfelület javában vérzik, ahogy a torkom is biztosan lila plezúros még. De nem hagyom magam.
- Takarodj! - üvöltök Thanosra, aki az ajtó mögül réved rám, majd erőszakosan fordítok csuklóimon -éles a fájdalom, mi ekkor belém hasít- és egy jól irányzott ellentámadást intézek a fémlap felé. - Szedd ki a fejemből! - egyenesedem fel, még a fal mellett, azonban valami számomra is bizarr oknál fogva sikerül talpra állnom. A könnyek nem szűnnek meg, ám tekintetembe vörös, izzó fénysugarak csapnak, ahogy megerősödve igyekszem szembe szállni az ellenségemmel. És mintha egy ideg elpattanna, a kép, a hang egyszerre szűnik meg és tisztán látom, hogy az ablakon túl nem az őrült támadóm áll, hanem Barton ügynök.
- Clint? - elcsodálva révedek rá, és abban a percben megszűnnek a fények, az erőm elhagy, és a könnyeim homályos fala mögül érzékelem csak, hogy ismét visszahulltam a földre - Clint! Clint, segíts... - hangom aligha van, hiszem a hangszálaim rettentően megsérültek, de olyan erővel kiáltok érte, amennyire csak tudok. A zokogás, a fájdalom, a légszomj egyvelege megszülheti, hogy érthetetlen legyen, amit szólok hozzá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Szomb. 06 Feb. 2016, 11:11



III. felvonás


Wanda. Csak is ő lebegett a szemeim előtt és az a kép, ahogy ismét magam mellett tudhatom. Ha sikerül kiszabadítani, ismét mellettem lehet, és soha többé nem hagyom magára. Nem akartam gyenge és sebezhető lenni, hisz most nem a Földön vagyunk, ez egy teljesen idegen hely. De a bizonytalanságomon az sem segített, hogy teljes mértékben rám bízták az út keresését, hisz az ikrek közötti kapcsolat közöttünk még erősebb, mint egy átlagos testvérpárnál. El is indultam az egyik irányba és Barton pedig követett engem. Az ellenséges csapatokkal viszonylag sikerült elbánnunk ketten is, de végül Stark segítségével teljes mértékben sikerült áttörnünk a védővonalukon és elindulhattunk abba az irányba, ahol Stark egy bejáratot vélt felfedezni. Közölte velünk, hogy ő itt marad és feltartja azt, aki erre jön, mi pedig keressük meg a húgomat.
Csak csodálkozva meredtem rá, de a szememben azért ott volt némi hála is az irányába. Sosem lesz a kedvencem, de ez kedves húzás volt tőle, amiért kiérdemelte a hálám egy részét.
Clint hangja térített magamhoz, így rögtön meg is indultam a megfelelő irányba. A gyorsaságom miatt nagy előnyben vagyok a többiekhez képest, hisz elég, ha keresztülszáguldok az ellenségeink között, és ők máris a földön fekszenek, és nem tudják, hogy mi történt, vagy pedig az eszméletüket is elveszítik. Könnyű úgy csatákat vívni, ha szinte megfoghatatlan vagy.
Miután elértük a fedélzetet, rengeteg helyiség és ajtó fogadott minket, ami nem könnyítette meg a helyzetet, hisz Wanda csak az egyikben lehet és nincs sok időnk. Ki tudja, mit tett vele az a valaki. Így nem tudtam mást, mint bólintani arra, amikor Clint közölte, hogy váljunk szét. Ez tűnt a leglogikusabb lépésnek, hisz így még mindig fele annyi idő kell hozzá, hogy megtaláljuk a testvéremet. Már ha itt van…
El is indultam az egyik irányba, de nem jártam sikerrel. Egyik ajtó mögött sem találtam meg a húgomat, így az utolsó ajtóhoz érkezve egy jól irányzott rúgással nyitottam ki és adtam tudtára ennek a hajónak, hogy gyűlölöm, és a halálát kívánom annak, aki irányította. Már éppen kezdtem volna visszaesni a letargikus állapotomba, amikor meghallottam Clint hangját az adóvevőn, miszerint megtalálta a húgomat.
Gyorsan mellette is termettem és az üvegablakhoz sétáltam, ahol ő is állt. Fel voltam készülve, hogy nem lesz a legjobb állapotban, de erre egyáltalán nem tudtam magam felkészíteni lelkiekben. Sebes volt, véres és védtelen. Megkínozták és valószínűleg meg is verték. Tudtam, hogy erős, de hogy ennyi mindent kibír, arra nem is számítottam. Számomra mindig ő volt a kishúg, akit meg kell védeni. Most mégis kiderült, hogy sokkal inkább ő az, aki engem próbál védeni.
-Wanda… -néztem be a kis ablakon, ami mögött tényleg ott volt a húgom, aki szintén minket nézett. Vérzett, nagyon. Egy hatalmas fém ajtó és a húgom mögötte volt és vérzett. Tudom, hogy nem halt meg, de mióta volt az a furcsa rémálmom, nem szeretem az ilyen helyeket. Óriási, nehéz fémajtó, ami mögött valaki súlyosan megsérült, talán haldoklik is.
Elfehéredve léptem el az ajtótól és a szemközti falnak döntöttem a hátamat, a fejemet lehajtva és mozdulatlan szoborrá merevedve.
-Hogy fogjuk kihozni onnan?! Ez az ajtó túl… nehéz… -mormogtam magam elé, az ujjaimat tördelve.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Vas. 07 Feb. 2016, 20:00


III . felvonás




Halkan szusszantottam mikor elindultak a megfelelő irányba.
- Csak akkor köszönd meg, ha Wanda épségben itt lesz, addig viszont adok néhány meglepetést az új pajtijaimnak. – újabb rakétákat lőttem ki az ellenség irányába, majd lézersugarakat is küldtem nekik. Láttam ahogy eltűntek a horizontról a társaim és tovább küzdöttem egészen addig amíg a rendszer hibát nem észlelt, eltalálták a jobb karomat.
- Az istenit! Mindjárt ott vagyok és segítek nektek, csak akadt egy kis problémám. – szisszentem fel halkan . Már halottam Pénteket, hogy a jobb karom használhatatlan, nos, nem baj akkor egy karral segédkezek nekik.
Ahogy tudtam úgy repültem be hozzájuk, jobb karomat tehetetlenül lógatva magam mellett, pont azon részen találták el a páncélt ahol az egyik illesztés még egy előző küldetésen megsérült, de nem volt időm megjavítani, mert Wanda eltűnt, és ő fontosabb, mint egy vacak páncél, páncélból tudok csinálni többet, míg a lányból csak egy van, leszámítva, hogy ott az ikertestvére, de Pietro egyáltalán nem hasonlít rá.
- Akkor az a nagy helyzet, hogyha kinyitni nem tudjuk berobbantjuk. Ha csak egy kis lyukat is ütünk a közepére utána már széthúzhatjuk, és amíg tartjuk Clinttel, Pietro te berohansz, és kihozod a testvéred. – léptem be hozzájuk. Közelebb sétáltam az ajtóhoz, a sisakomat eltüntettem az arcomról, hogy Wandának is letudjam adni a drótot.
- Wanda, figyelj rám, az ajtót csak úgy tudjuk kinyitni, ha robbantunk kicsit, lépj el onnan, húzódj a leghátsó sarokba, és gömbölyödj össze olyan kicsire amennyire csak tudsz. Pietro azonnal bemegy érted. Rendben? Clint szükségem lesz egy robbanó nyiladra, csak egy rakétám maradt, az nem lesz elég. Pietro menj egy kicsit hátrébb, a robbanás ugyan nem lesz nagy, de ne sérülj meg, most szupergyorsnak kell lenned. – eresztettem ki egy hatalmas sóhajt, és, ha Wanda megteszi amire kértem kitudjuk onnan hozni. Egy lövésünk maradt szó szerint, ki tudja mit tettek vele, nem maradhat az ajtó mögött.
 

[/color]
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Vas. 07 Feb. 2016, 21:39

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Stark megérkezésével Pietro és Clint megfogadhatják annak tervét, és az ajtó közepére robbanthatnak egy lyukat, amit aztán Tony és Barton megkísérelhet szétfeszíteni a megbeszéltek szerint.

• Wanda Clintet látva az hiheti, hogy csak képzelődik, és az eddig Őt ért terror miatt, valamint a képessége használata miatti elgyengülésben közvetlenül az ajtó előtt marad. Kábultsága miatt nem hallja, amit Stark kér tőle. Egy újabb hallucináció érheti, amelynek következtében ismét elájulhat, így veszélybe kerülne az ajtó berobbantása esetén...

• Clintnek eszébe juthat, hogy megkeressék az ajtókat irányító vezérlőpanelt a pilótafülke műszerfalán, ám oda bejutni csak a vastag fémajtón található DNS leolvasóval lehetséges. Szerencsétlenségükre ez csak kree DNS-sel működik.

• Mind a négyen észlelik a bolygó felszínére ütő Thanos kesztyűjének hatalmát, ugyanis a Xandaron tartózkodók alatt a föld megremeg, és kérgére több helyen szakadékokat szül.
A három férfinak gyorsan kell cselekednie, ugyanis a hajó alatt is megnyílik a talaj, és a hajó perceken belül a föld enyészetébe fog zuhanni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Kedd 09 Feb. 2016, 06:23


- III. felvonás -

Megtaláltuk... ott volt ő... bezárva, meggyötörve, fájdalmak és kétségek közt. Pontosan úgy, ahogy senki sem szerette volna látni. Azon a rohadékon kívül, aki ezt tette vele. Wanda nem ezt érdemelte volna, nem kellett volna ennek megtörténnie vele, és nem tehettünk ellene semmit. Ez nem a Doki hibája, egyszerűen csak vannak erők, amik túlmutatnak rajtunk, és ez engem is megrémít. Sokkal rosszabb alakok vannak, mint Loki, pedig nekem már ő is épp elég borzalmasnak számít. De hogy egy fiatal, törékeny lánnyal így bánjon valaki...
Mintha a nevemen szólított volna, de ezt nem állíthattam biztosra, hisz alig akart hang kijönni a torkán, ami csak további aggódásra adott okot az irányába.
Sokáig nem merenghettem a dolgokon, hisz láthatóan nagyon nincs jól, és minél előbb ki kell szabadítanunk innen, de az ajtó ennél bonyolultabban volt összerakva. Szóltam Pietro-nak, hogy megtaláltam a testvérét, majd Stark-nak, hogy bár megvan a lány, de a fémajtót nem lehet csak úgy kinyitni. Betörni nem egyszerű, a zárat sem lehet feltörni. Stark aztán hamar csatlakozott hozzánk és közölte, hogy be kellene robbantani az ajtót, vagy legalább csak egy lyukat rá, hogy azon keresztül Pietro kihozhassa a lányt. Azt kérte, hogy adjam oda az egyik robbanó nyilamat, amit én persze készségesen át is nyújtottam neki, hisz minél előbb a testvére mellett akarom tudni Wanda-t.
Annyira bíztam benne, hogy a terv működni fog, de valahogy nem volt jó előérzetem a dolgokkal kapcsolatban. Wanda nagyon kábának és zavartnak tűnt, félő volt, hogy semmit sem fogott fel abból, amit Tony mondott neki. Az üvegablakon keresztül jól kivehető volt, hogy gyenge volt, és nem nagyon voltak tiszta pillanatai, csak meredt maga elé, és bármelyik pillanatban összeeshetett. A robbanás akár meg is ölheti, vagy ennél is súlyosabb sérüléseket szenvedhetne, ezt pedig nem kockáztathatjuk meg. Élve kell kijuttatnunk innen, nem pedig kis darabokban.
-Szerintem ez nem jó ötlet... -sóhajtottam lemondóan, és a lány szinte abban a pillanatban el is vesztette az eszméletét.
-Valami mást kell kitalálnunk, nem robbanthatjuk fel Wanda-t az ajtóval együtt. -néztem tanácstalanul a két társamra, majd körbe a folyosón. Mi lenne, ha....!?
-Biztosan kell lenni valami vezérlőpanelnek, ami kinyitja ezeket az ajtókat. -kezdtem el hangosan gondolkodni, de aztán hamarosan már nem csak Wanda kiszabadítása volt az egyetlen problémánk. A hajó rázkódni, remegni kezdett, de nem kis erővel. Mintha nagyon durva földrengés rázta volna meg az egészet, aztán egy hatalmas nyikorgás, és mintha a hajó már nem állt volna olyan stabilan a felszínen, és talán süllyedni is kezdett. Mi a...!??
-Nincs sok időnk. Hamarosan mind élve leszünk eltemetve a föld alatt, és nem terveztem egy földönkívüli hajón kinyiffanni. -fordultam Tony és Pietro felé ismét, bár rohadtul zavart, hogy közben a hajó meglehetősen ingatag lett.
-Gyorsabbak vagytok nálam. Mi lenne, ha ti keresnétek meg a vezérlőpanelt, én pedig itt maradnék a cellánál, hát ha valaki visszajönne és megpróbálná Wanda-t elvinni a hajóról. -vetettem fel az ötletet a többieknek, hogy mit szólnak hozzá. Azt meg inkább nem akartam részletezni, hogy Stark műszakilag is jobban ért ezekhez a kütyükhöz, mint én. Földönkívüli technikával meg végképp nem akarok babrálni, nem nekem való. De Mr Önzetlenből nem akartam újra Mr Ego-t varázsolni. Pietro-nak pedig jobb, ha nem csak tehetetlenül ácsorog itt a húgát bámulva, hanem hasznossá teszi magát, és addig is elterelődnek kicsit a gondolatai.
-Kihozzuk a testvéredet, kölyök! -küldtem egy biztató, halvány mosolyt Sonic felé.

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
441
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Kedd 09 Feb. 2016, 15:01

Vérvörös Nap
Szédülök. Forog minden, és mállik a sötétség körülöttem vékony vörös csíkokat húzva maga mögött. A pulzusom szaporodik, a levegő megszorul a tüdőmben, csak kapkodok utána de alig jön, kétségbe esésében a szívem még rohamosabb ütemet diktálva pumpálja a vért az erekbe, ezekbe a vörös labirintusokba. Vad ritmus, amit csak akkor hallok, ha arra gondolok -, hogy Thanos áll mellettem, súrolja arcperemem, és finom hangszínen suttogva szól hozzám. Clint arcát kirajzolódva hagy el minden erőm és hullok vissza a földre. Táplál valami belül, valami, amit Thanos kényszerített a fejembe, valami, ami orkánként tombol, ami üvöltésre késztet, ami miatt legszívesebben eszét vesztve adnám át magam annak, amit még én sem tudok megnevezni. Clintre terelődik a tekintetem. És ekkor Pietro tekintete pillant vissza rám az ajtó túl oldaláról. Kell nekem, jobban kell, mint az életem. A földön a karjaimra támaszkodva pillantok rájuk, és jobbom nyújtom testvérem felé. A balom csuklójára nehezítem a súlyomat, és összeroppanok. A könnyek betelítik arcomat, és érzem perzselő hatásuk.
- Életben vagy... -  suttogom halkan felnevetve, meggyötörve hangszálaim, majd lehajtom a fejem, és fájdalom hullámzik végig a testemen. Perzseli minden egyes sejtem, minden, amit el akartam temetni, csak még intenzívebben ragad meg. Thanos ujja belém mar, a bennem tanyázó élőlény fogaival minél nagyobb darabokat tép ki belőlem, valami szakad és valami csörömpölve széttörik, vérpatak ömlik végig a karomon, a lábamon, az ajkaim közül, el fogok vérezni és ez a legkevésbé sem zavar. Már csak egyetlen kívánságom van, hogy Clint kijuttassa Őt. Tudom, hogy megfogja tenni, tudom, hogy vigyázni fog rá. Lángoló gyötrelem lép úrrá bennem, és megfoszt eszméletemtől, közvetlenül az ajtó előtt, karom kinyújtva terülök el, és még érzem a testem megremegtető földrengést. Mr. Stark? Azt hiszem, zuhanok...


Zihálva vetem magam oldalra. A fejem puhát ér, talán párna, és meleg. Arcperemem könnyedén zuhan bele az anyagba. Lassan nyitom fel a szemeim, hogy megnézhessem, hol vagyok. Mellettem mozog. Feljebb rövid, durván vágott ősz tincsek, deresek. Koravén az arc, mégis gyönyörű, puha, puha és szigorú vonalúak a vékony ajkak, mégis mosolyognak, rám mosolyognak, a tekintet pedig erdő mélyén rejtett tó, tündérlakta csoda, kavarog és változik, cseppekben számlálja az időt, a végtelent, mintha zápor mosná egyre tisztábbra a lélek tükrét. Közel van, iszonyatosan közel, forró pára borítja az ajkaim, már majdnem elérem, majdnem, fél ujjnyira vagyok a boldogságtól, úgy forr bennem, mint a láz, vagy tényleg lázas lennék? Talán álmodom?
- Pietro... -  kúsznak nyaka köré karjaim, ahogy óvatosan átölelem az ágyszélén ülő testvérem.
Végre elértem, mohón kóstolok illatába és minden egyes cseppjét élvezem, igazán élvezem, soha nem fogom még egyszer ezt érezni, épp ezért kihasználom a helyzetet, még ha túl durva is volnék, csak azért, mert hajt a szenvedély, kit érdekel a finomkodás, amikor végre mellettem van, egészen mellettem, nem volt még soha ennyire... egy hűvös kéz karmol bőrömbe és húz, mennyire más, a rám fonódó ujjak, a mozdulat, az az óhatatlan mozdulat, ahogy nyakam köré fonja hűvös ujjait valami. Valami nem e-világi.
-Ne, könyörgöm, ne... Pietro! Pietro! - Thanos vaskos ujjai ragadnak el a ragyogó mámorból és taszítanak újra a fémlapra. Arra a lapra, amin az egész rémálom megkezdődött. Ott - és akkor, mikor az első ütést mérte arcomra. Közelebb hajol és érzem, hogy...


Vörös energiamező oszlik szét körülöttem, ahogy felpattanó szemeim mögül rémületbe sikoltom magam. Magzatpózba húzódom és erőszakosan szorítom össze szemeim. A szerkezet velem együtt süllyed, és biztosan tudom, hogy megfogok halni.
- Nem hagyhatom... - zokogva leszek egyre kisebb, és kisebb. Pietro és Clint itt vannak a fedélzeten. El kell menekülniük, a fejemben lévő csiga bármikor bánthatja őket. Ha megmentenek...
Felpillantok a fémajtóra, és akaratommal az üvegre karcolom:
M e n j e t e k e l!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Kedd 09 Feb. 2016, 15:31



III. felvonás


Sosem szerettem tehetetlen lenni. Soha. Főleg nem akkor, amikor a testvéremről volt szó. Most mégis… tehetetlen vagyok és nagyon, de nagyon kicsi. Kicsi vagyok én egy ilyen nagy és földöntúli harchoz, amit jelenleg is vívunk. Nem az életemet féltem, hisz azt már elvették tőlem egyszer és pontosan tudom, hogy a halál egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy beállítják egyesek. A halál jobb, mint az örökös szenvedés és a kínzás. Az olyan kínzásoknál pedig ezerszer jobb, mint amilyeneket Wanda-nak kellett átélnie.
Most mégis… itt van és küzd. Még mindig küzd az életéért és azért, hogy biztonságban tudhasson minket. Ezt azonban nem akarom és nem is tudom hagyni. Nekem ő a legfontosabb, így ha ő itt leli a végzetét, akkor én is. Nem fogom hagyni, hogy még egy családtagomat elvegyék tőlem. A szüleimet már elvették, Wanda-t nem fogják.
Miután Tony megérkezett, Clint-tel ki is találtak egy tervet, ami annyi lett volna, hogy robbantanak egy lyukat az ajtóra, aminek a segítségével ki tudtam volna hozni a húgomat. Ez az egész nem is hangzott olyan rosszul, de nekem is olyan kétségeim voltak, mint amilyenek nyilván Clint-et is gyötörték, hisz végül rávilágított a problémákra. Ráadásul a hajó is rázkódni kezdett, aminek a hatására én is elveszítettem az egyensúlyomat és alig bírtam megállni a lábamon. Csak csendben hallgattam végig a tervet, amit kieszelt, majd végül rá pillantottam és én személy szerint el is indultam, hogy megkeressem a vezérlőpanelt, amivel sikerülne kiszabadítanunk a testvéremet, azonban ez nem volt olyan egyszerű, hisz én találtam egy hatalmas fémajtót, ami mögött nyilván a pilótafülke húzódott, csakhogy az ajtót nem lehetett kinyitni, pusztán DNS-sel. Egy ideig még dühösen csapkodtam az ajtót néhány anyázás kíséretében, míg végül kitisztult a fejem és eszembe jutott valami.
-Megtaláltam a pilótafülkét, de… csak DNS-sel lehet kinyitni. De… Clint… a TAHITI… a TAHITI… milyen DNS-t használtak amikor… amikor a TAHITI meg én… szóval milyen DNS-t kaptam? –szóltam bele aztán az adóvevőmbe bizonytalanul. Sajnos jobb ötletem nincs. És mivel én gyakorlatilag egy zombi vagyok, valami idegen DNS-sel, nem lenne rossz, ha pont ezekkel a fura nevű lényekkel keverték volna össze a génállományomat. Lehet, hogy hülyeség, de ha sikerülne kinyitnom az ajtót, akkor Wanda megmenekülne és nem kellene kirobbantani onnan az ajtóval együtt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Szer. 10 Feb. 2016, 22:14


III . felvonás




Bosszús sóhaj hagyta el az ajkaimat. Gondolhattam volna, hogy ennyi ereje már nem lesz, mégis kitudja mit művelt vele az a lilakáposzta. Visszaadtam Clintnek a nyilat, mivel nem kellett, az ötletet elvetettük, amibe bíztam, hogy sikerülhet, de nem kockáztatom azt, hogy még több sérülése legyen.
- Nem, szerintem se jó ötlet, túl közel van az ajtóhoz. – közben kiszedtem a golyót a páncélból és ledobtam a földre, talán használható lesz még a karja, bár Péntek szerint tönkre ment.
- Barton, egy zseni veszett el mélyen benned. – néztem rá elismerően, eszembe se jutott, hogy valaminek irányítani kell a hajót. Pont nekem, na mindegy, a fő, hogy eljusson oda, és kinyissuk ezt az átkozott ajtót, és elvigyük innen Wandát.
- Hidd el nekem se, fel kell nevelnem egy gyereket. – ingattam meg a fejem. – Oké megyünk, gyerünk Pietro, tényleg nincs sok időnk. – újra rajtam lett a sisak, és elindultam, na jó inkább repülve indultam el megkeresni, a vezérlőpultot. Amit ugyan megtaláltunk Pietroval, csak éppen nekem nem volt a farzsebemben Kree DNS, és tudtommal neki se. Aztán hallottam meg, hogy mit is kérdezett Clinttől. Csak reméltem, hogy azok az elmebetegek a SHIELDnél most a hasznunkra válnak, mert, ha egy Kree-t kell idevonszolni, hogy bemenjünk azt már nem éljük túl, így is csak perceink vannak hátra.
- Öreg, mondd, hogy így hozták vissza a srácot, mert, ha nem..nos, örültem, hogy veletek dolgoztam. – ugyanaz az érzés kúszott a tudatomba mikor Loki ellen küzdöttünk, és a bombát amit New Yorkra akartak dobni elvittem az űrbe, muszáj hazamennem, Pepper miatt, meg a születendő kis Stark miatt.

 

[/color]
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Szer. 10 Feb. 2016, 23:38

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• A hirtelen kialakult környezeti viszontagságoknak köszönhetően Pietronak gyorsan kell döntenie, ezért a többiektől érkező válasz nélkül is kipróbálhatja, hogy a T.A.H.I.T.I. program valóban kree DNS-t juttatott-e a szervezetébe. Az ajtó kinyílhat, Tony és a fiú a vezérlőpanelen megnyomhatják a helyes gombot.
A "V" alakú géptest fokozatosan elmerül az egyre jobban szétnyíló hasadékba, melynek alja szabad szemmel nem látható. A géptestben elektromos tüzet okoz a megrongálódott hajótest, a fékezhetetlen lángok a csapatot kétfelé választják.

• Clint jelezhet a többieknek, hogy sikerült bejutnia a lányhoz. Wanda azonban képzelheti azt, hogy Thanos érkezett hozzá, és emiatt rátámadhat Sólyomszemre, miközben a férfi megpróbálja kijuttatni kettejüket. A süllyedő hajóban keletkezett tűz miatt azonban nem várhatnak. Gyorsan kell cselekedniük.

• A hajó alázuhan a szakadékba, a négy hősünk nélkül...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
441
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Csüt. 11 Feb. 2016, 13:00

Vérvörös Nap
Egyre kevésbé dolgozik a szívem. Minden erejét elvette ez a bolond, őrült vágta, amibe magam kényszerítettem, Thanos képzelve, tényleg kifoghatott rajtam. Az őrületbe hajszolt. Azt gondoltam, hogy mikor fölém magaslott és beszélt mindenféle ostobaságról, csupán megrémíteni akart. Hiszen Pietro él, ő meg elhitette velem, hogy érte megy. Talán már le is győzték őt? Túl sok a kérdés a fejemben. A csiga dolgozik, érzem a lábait mocorogni a fejemben és ez rettentően megrémít. Szeretném, ha ők túlélnék, ha megúsznák ezt az egészet. Ha Pietro kijutna innen. Mr Stark biztosan vigyázna rá.  Jó ember. Clint pedig... Clint pedig mellette lesz. Ő a barátja. Éles fájdalom hasít a bal karomba. Oldalra pillantva látom, hogy a bilincs mélyre fúródhatott és a húsomba téphetett, bizonyos, hogy ideget is roncsolt, ahogyan önkívületi állapotban Thanos lefegyverzett. De ez mind édes kevés. Érezhetően labilis lett a fedélzet. Másodpercenként süllyed a hajó. A sötét teremben szikrák pattognak a roncsolódás miatt. Én magzatpózban fekszem, és az üvegre koncentrálok. Sikerül felkarcolnom azt a két szót, majd felpillantok. Nincs ott Pietro, Clintet látom. A férfit, aki olyan fontos nekem. Tekintetem megakad rajta.
- Úgy...- nyöszörgök, de érzem, hogy nem tesz jót a hangszálaimnak, ezért abbamarad a szó. Lassan hunyom le szemeim, és azt kívánom, hogy megértse az üzenetem. Engem nem menthet meg, de Pietro mellett még ott lehet, és vigyázhat rá. Száraz a torkom, de suttognom kell. Szólnom kell. Muszáj tudnom, hogy biztonságban lesznek-e. - Clint... - emelem rá ismét tekintetem, mikor az ajtó közöttünk hirtelen megadja magát. Lassan emelkedem fel korábbi magzatpózomból, hogy elcsodáljam a képet, ahogy Clint teljes egészében ott áll, és már megérinthetem. Ajkaim elnyílnak, és úgy révedek rá, mintha szellemet látnék. Thanos újabb kísérlete? A csuklóimat, és a bokáimat ért sebek miatt csak nehezen egyenesedem fel. A fájdalom elsöprően hullámzik végig a testemen, és nem tudom, hogy az öröm, vagy a félelem mozdít meg annyira, hogy feltudjak állni. A nyakam körül éktelenkedő lila-zöld plezúr emlékeztet rá, hogy hangom még nem igazán van. - Clint...- könnyeket indít meg ez az egyetlen szó, és erőt véve magamon küzdöm le az éles, belém maró fájdalmat, hogy a férfi karjaiba vessem magam, és nem törődve az ajkaimon, a csuklóimon, a bokáimon felbuggyanó forró vérrel ölelem magamhoz, olyan szorosan, mintha az életem múlna rajta - Itt vagy...- suttogom tovább, és zokogva igyekszem minél közelebb vonni magamhoz a férfit. Nem törődöm vele, hogy mennyire racionális a kettőnk korábbi kapcsolatát tekintve. Itt van, értem jött, és nem hagyott magamra. Lehunyom a szemeim, és szeretném minél erősebben tartani, ám egy gyerek erejét érezheti maga körül. Fizikailag mintha a szellő tekeredne köré. Arcom mellkasába fúrva zokogok, de hangom nincs. A vér finoman bukkan fel a testem különböző pontjain, és attól félek, hogy belehalok a boldogságba.

A csiga hirtelen üvölteni kezd a fejembe. Az a csiga, amiről szólnom kell. Dühödt szélviharként hasít a fülembe, már megint egészen közelről. Az arcomon tapogatózik a kéz, ez most más, már nem Clint az, nem, mert ő a valóság, ő volt a biztospont. Nem, már Thanost ölelik fájdalmasan darabjaira zúzott kezeim. Egy töredék, elfordult a a valóság és lemállik előttem. Ezernyi mozaikja most olyan képet ad, amit lassan képes leszek beazonosítani... Vontatottan húzom el karjaim, és még araszoltabban emelem rá tekintetem. Ezúttal azonban már nem sírok. - Mocsok...- suttogom fintorogva, és érzem a vénáimon keresztül növekedő erőm. Bal karom nyújtom, hogy képességem segítségemre siessen és egy felkarhosszúságú vékony csövet húzok ki a falból, pontosan a tenyerembe. - Véged van...- emelem fel a kezem, majd az oldalába próbálom nyomni a csövet. Nem kínozhat tovább, én azt nem engedem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Csüt. 11 Feb. 2016, 18:05


- III. felvonás -

Az ajtó nem akart magától kinyílni, ami elválasztott minket Wanda-tól és végül kiderült, hogy a berobbantós ötlet sem lesz az igazi, mivel Wanda alig fogja fel maga körül a világot, így akár meg is sérülhetne még jobban a robbanás során, amit egyikünk sem akarhat. Stark visszaadta a nyilamat, én pedig elpakoltam azt és mindketten egyetértettek velem abban, hogy valami mást kell kitalálnunk.
Aztán jött az isteni szikra, hogy kell lennie valahol egy vezérlőpanelnek, ami kinyithatja az ajtókat, és ezt megosztottam velük is. Jobb lenne, ha szétválnánk és ők megkeresnék a szerkezetet, ami kiszabadíthatja Wanda-t ebből a fogságból. Gyorsabbak nálam, Stark pedig képzettebb is, ami a technikai kütyüket illeti. A megjegyzésére csak egy szemforgatással reagáltam, hogy egy zseni veszett el bennem. Nem tudtam, hogy ez most dicséret, vagy megint egy ironikus megjegyzés, de most nem is ezen volt a hangsúly, hanem Pietro húgán. Még furcsábban néztem rá, amikor közölte, hogy fel kell nevelnie egy gyereket. Milyen gyereket? De sokáig nem foglalkozhattam ezzel a kijelentéssel sem, mivel Pietro el is húzta a csíkot.
A figyelmemet Wanda-nak szenteltem, és szinte könyörögtem az ajtóhoz, hogy nyíljon már ki végre, és megpróbáltam a legkevésbé sem a felkarcolt szöveggel foglalkozni. Nem fogjuk itt hagyni. Ekkor Pietro hangja térített magamhoz, hogy a TAHITI program keretén belül milyen DNS-t is használtak, hogy feltámasszák. Utáltam ezt a témát, kegyetlen, undorító és... valahogy... nem találom rá a jó szót. De ezt nem épp Stark előtt akartam megvitatni, mivel a dolog szupertitkos, és Coulson álcájának is annyi lenne, viszont most Wanda élete a tét, és ha elárulom, hogy miféle lény is ez, azzal még nem mondtam semmi túlságosan konkrétat.
-Kree DNS-t. -válaszoltam szűkszavúan, majd aggódva figyeltem tovább a lány szenvedéseit. És nem segíthetek rajta...
Aztán az ajtó hirtelen kinyílt, így már semmi sem választhatott el tőle, és rögtön el is indultam hozzá befelé. Azonnal ki kell vinnem innen.
-Működött. -adtam le a drótot a srácoknak, remélve, hogy hallották a jó hírt. Az azonban kevésbé volt kecsegtető, hogy a hajó nem akarta abbahagyni a süllyedést, és egyre jobban kezdett kigyulladni. Wanda nem volt jó állapotban, de láthatóan felismert és örült nekem. Alig volt hangja, de mintha a nevemet mondta volna.
-Most már minden rendben lesz. -léptem közelebb hozzá, ő pedig olyan hirtelenséggel vetette magát a karjaimba, hogy pislogni sem volt időm. Magához ölelt, és én is így tettem, gyengéden simogatva a hátát.
-Itt, és kiviszlek innen. -valahogy. Ide van láncolva, ráadásul nagyon gyenge, teli van sérülésekkel, és az a baj, hogy ez nem csak fizikailag igaz rá, hanem lelkileg is meggyengítette ez az alak. Hagytam, hogy a karjaimban sírjon, amennyire tellett tőle. Sietnünk kell ki innen, de nem rángathatom, mint egy bábot, hisz érzései és fájdalmai vannak.
Aztán mintha valami megváltozott volna, lassan, félve és irtózva emelte rám tekintetét, amit nem tudtam mire vélni. Mintha hallucinált volna és rémképek kergették volna az őrületbe, úgy nézett rám és úgy szólt hozzám, mintha nem is engem látna.
-Wanda? -szólítottam meg bizonytalanul. De nem sikerült észhez térítenem ezzel, a képességét felhasználva vont magához egy csövet, amivel oldalba akart szúrni, de idejében sikerült leállítanom a mozdulatot. Nem volt nehéz dolgom, mivel szegény lány gyenge, mint a harmat.
-Nem a valóság, amit látsz. -ráztam meg a fejemet, majd újra magamhoz húztam, hogy tovább ölelhessem. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán az a Thanos megölte, de szerencsére nem így történt.
-Már senki sem bánthat. -jegyeztem meg lágyan, majd próbáltam a bilincseket leszedni róla. Sietnünk kell, mert nem csak, hogy süllyed, de hamarosan fel is gyullad ez a marhaság.
-Figyelj! Ezt is megoldjuk... ha a repülő város után a süllyedő hajót is átvészeljük, írhatunk róla egy könyvet és tuti kasszasiker lesz. -jegyeztem meg egy erőtlen mosoly kíséretében. Basszus... még a bilincsek is földönkívüliek.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Pént. 12 Feb. 2016, 14:48



III. felvonás


A Wanda-t fogva tartó ajtó nem akart kinyílni és végül a berobbantós dolgot is elvetettük, mivel a testvérem túl gyenge és kábult ahhoz, hogy biztonságos távolból tudja végigszenvedni az eseményeket. Én pedig személy szerint nem örültem volna neki, ha a testvérem úgy jár, mint a boszorkány a Jancsi és Juliskában. És az a vicces, hogy most fogalmam sincs róla, ki lenne kicsoda. Az oké, hogy Wanda a megsült a boszorkány, de ki lenne Jancsi és ki Juliska. De ez most nem is lényeges!
Miután Barton felvázolta, hogy nekünk kellene megkeresni a panelt Tony-val, mivel gyorsabbak vagyunk nála, és Stark jobban ért a kütyükhöz, mint ő. Hát nekem nem igazán kellett könyörögni, mivel már rögtön el is húztam a csíkot, hogy nekiláthassak megkeresni a dolgokat. A pilótafülkét aztán sikerült megtalálnom és Stark is hamar csatlakozott hozzám, azonban az ajtót nem sikerült kinyitnunk, hisz csak a megfelelő, Kree DNS-sel lehet kinyitni ezt a vacakot. Nekem viszont hirtelen eszembe jutott az álmom és az, ahogy elvileg elvégezték rajtam a TAHITI nevezetű kísérletet. Persze tudom, hogy ez titkos és Stark nem tudhat róla, de ha a titoktartás és a húgom között kell választanom, akkor sokkal inkább Wanda-t választom, mintsem azt, hogy megőrizzem a létezésem titkát. Nekem sem a kedvenc témám ez a feltámadósdi, plusz én voltam az, akinek felvágták a koponyáját, hogy megböködjék az agyát, de most nincs idő ilyeneken rágódni. Wanda a legfontosabb, így meg sem várva Clint válaszát, a DNS leolvasóhoz léptem és elvégeztem a szükséges műveleteket. Csak lehunyt szemmel vártam, hogy az ajtó kinyíljon, ami szinte abban a pillanatban meg is történt, ahogy Barton kimondta, hogy tényleg Kree DNS van bennem, mintha ez lett volna a varázsszó.
-Barton, csókolom a SHIELD-es kollégáid seggét… -jegyeztem meg a dolgot egy erőtlen vigyor kíséretében, majd be is léptem a pilótafülkébe, hogy megkereshessem a megfelelő gombot, csakhogy nem jártam sikerrel.
-Mr. Stark… magán a sor. –hiába vagyunk egy csapat, Tony-t nem vagyok képes tegezni. Vele szemben mindig is meg fog maradni valami kellemetlen távolságtartás a részemről.
Miután megtaláltuk a megfelelő gombot, azonnal el is indultam visszafelé, hogy csatlakozhassunk a többiekhez és végre kivihessük innen Wanda-t.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Vas. 14 Feb. 2016, 19:02


III . felvonás




Már éppen megakartam jegyezni, hogy bármikor feltöröm az adatbázist, és megnézem a TAHITI programot, ha akarom, de inkább csendben maradtam, mert valóban beleakartam nézni, mégsem tettem, valami oknál fogva. Talán mert az idősebbik Maximoffról volt szó, mindegy, nem is érdekel már. Egy a lényeg, hogy megmentsük Wandát, elkapjuk azt aki ezt tette vele.
- Rendben van, ez már az én dolgom. – léptem be az ajtón egy fáradt sóhajjal, hogy megkeressem a megfelelő gombot, és kiszabadítsa Barton a lányt.
- Remek, hagyjátok el a hajót amilyen gyorsan csak tudjátok. – válaszoltam Bartonnak, hamarosan a föld mélyén találjuk magunkat, ha nem hagyjuk el a roncsot. Pietro után siettem, majd a falból kirobbanó lángok elől húzom el egy mozdulattal, arra nem gondoltam volna, hogy valahol megsebesül a kábel, és tüzet okoz.
- Azt hiszem angolosan kell távoznunk. – mérlegeltem a helyzetet gyorsan, majd az utolsó két rakétámat kicsivel a fejünk fölé lőttem ki, hogy lyukat robbantsak a hajóba.
- Ha nem probléma magammal viszlek. – kaptam fel a srácot, futni tud, de repülni azt hiszem még nem. Igaz, hogy kicsit lassabb lettem a súlyától meg attól, hogy csak a balkaromon maradt éppen a páncél, viszont reméltem, hogy a csapat másik fele is kijutott épségben. Letettem kicsit távolabb a hajótól, s a többiek után kezdtem kutatni.
- Kijutottatok?- kérdeztem reménykedve, nem igazán szerettem volna nem hallani a választ, azt akartam hallani, hogy igen és épségben vannak.
Persze az is érdekelt, hogy a többiekkel mi van, és még azt is elviseltem volna, ha Steve a mocskos szám miatt szól be.
 

[/color]
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Hétf. 15 Feb. 2016, 22:05

•• Vérvörös nap ••

You can save the whole world and I need it!




• Tony Stark sikeresen magával viheti kifelé menet Pietrot a lángoló és szakadékba hulló gépből. Azonban kiérve a hajóból tapasztalhatják, hogy nem maradt a közelükben élő ellenfél, és a távolban felemelkedő sötét hajókból leszűrhetik, hogy bajban vannak. Miért nincs több ellenség?

• Clintnek sikerülhet kivinnie a lányt a hajóból, ám a karján, és bokáján éktelenkedő földöntúli bilincsek rajta maradhatnak, amennyiben nincs idő és mód arra, hogy leszedhesse őket. Wanda a férfi reakciójára megtörhet, és felismerheti őt.

• A felszínre érve újra egyesülhet a csapat, ám újabb problémák merülhetnek föl. Például a távolban emelkedő sötét gépek miértje, illetve, hogy el kell jutniuk a központig, hogy legalább egy helyen lehessenek a többiekkel, ha azok úgy döntenek haza indulnak. Valamint az is egy újabb akadályként növi ki magát, hogy Wanda időnként Thanost képzeli az oldalára, és ez a sérült, gyenge lány miatt lassíthatja a csapatot a szakadékokban gazdag szigeten az előrejutásban.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
441
∆ Tartózkodási hely :
Asgard



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Csüt. 18 Feb. 2016, 08:45

Vérvörös Nap
Megremeg minden és Pietro eltűnik. Felmordulok, nem akarom elengedni, nem fogom, de nem látom, nem mehetett messzire, miért nem látom már?
Távol van, a hang elhal. Zaj hallatszik körülöttem, szikrázik a hajó, és érzem, hogy döcögve ugyan - de süllyed. Erősödő kopogás, mintha az ajtó kivágódna, és igen, Clint megint ott van, megint messze, de közeledik. Az alakja erősödik szemeim előtt, mert ott van, helyesebben itt. Előttem. Suttogok valamit, a nevét, de alig érthetően. Lehet, hogy el sem éri őt. Halkan azt felelte 'Most már minden rendben lesz.' - de én jól tudom, hogy semmi sem lesz rendben. Képtelen vagyok távol maradni tőle, a lábaim megindulnak és egy lendületben vetem magam oda neki. Karjaim finoman simulnak körbe nyaka körül, és próbálom teljes erőmből magamhoz szorítani. Éreznem kell, hogy előttem áll, hogy nem képzelődöm. Hallom, hogy azt mondja ki fog vinni erről a helyről, de a fájdalom élénkebben, hol tompábban tör rám, és emiatt nehezebben kapaszkodom a valóságba. Tudom, hogy ő képes rá, képes elég erősnek maradni ebben a helyzetben, ezért bízom benne. Úgy zokogok, mint egy fiatal gyermek. Érzem az arcomon felszakadó bőrt, ahogy perzselik a könnyeim. És a torkom, alig bírom mozdítani a fejem. Mégsem törődöm ezzel. Csak sírok, és ölelem őt.

És a csiga megbűvöl. Talán ordít. Clint arca elmosódik, és Thanos áll előttem. Őt ölelem kétségbeesésemben, és ez megrémít. Azt akarom, hogy tűnjön el, hogy hagyjon végre békén. Miért nem teszi? A rémült fintor mögül újabb könnyek törnek rám. A hangja tompán döng valahol a képzelet mosta valóság határán. Hallom, hogy a nevemet ejti ki a száján, de ebből már elég. Egy fém csövet hívok magamhoz, és azzal próbálom minden erőmet bevetni, hogy egy ütést mérve rá, eltüntethessem. Sikerül kivédenie az mozdulatot, és egyetlen jól irányzott fogással ölel magához. Én megpróbálok elhúzódni, próbálom megsebesült csuklóimmal eltolni magamtól, de összeroppanok. Clint hangját hallom, és összeborul a világ, lángra fog kapni, a következő pillanatban kigyúlnak a fények, és ismét Barton ügynök karjában vagyok.
- Mmhmmmhmm...- nem jön hang az ajkaim közül, a hangszálaim rettentően sérültek. Azt hiszem, belehalok. Rátámadtam Clintre? Elhagy az erőm, és egészen megkörnyékez az ájulás, ahogy ott állunk, és ő ölel, és lángol a gép. Félig résnyire lehunyt szemeim mögül, a férfira támaszkodva hallom, ahogy megjegyzi, hogy nem bánthat már senki. És őt kifogja megvédeni tőlem?
Próbálkozik a láncokkal, érzem. Nevetve sóhajtok, ahogy a repülő várost hozza szóba, majd gyengén rápillantok, és próbálok magamra erőltetni egy mosolyt.
- Megmentettél most is.- suttogom még rápillantva, de attól félek, hogy nem értheti, mert a torkomban felbukkanó vérömleny miatt, nem tudok érthetően beszélni hozzá. Elmerülök a sötétségben, és próbálok belé kapaszkodni a tőlem telhető legintenzívebb módon. Hogy innen kijussunk, még szüksége lehet rám, így követni fogom, bármilyen kiutat válasszon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Csüt. 18 Feb. 2016, 13:55


- III. felvonás -

Az ajtó végre kinyílt, én pedig bemehettem Wanda-hoz, hogy kivihessem innen. Ő azonban inkább ölelésben és zokogásban tört ki, amit valahogy meg tudtam érteni. Látszott rajta, hogy megkínozták kívül belül, és akármennyire erős lány, ez neki is rettenetesen sok lehetett, ráadásul sokkal törékenyebb és érzékenyebb annál, mint amilyennek mutatja magát. Igyekeztem vigasztalni és lelket önteni belé, hogy kicsit összeszedhesse magát, mert nem maradt sok időnk a kijutásra. A hajó süllyed, és ha nem a semmi közepe nyel el minket, akkor a lángok martalékai leszünk.
Wanda azonban akaratán kívül ugyan, de nem könnyítette meg a dolgomat. Szegény lány a támadójának gondolt engem, és minden leheletnyi erejével küzdött ellenem, de látszott rajta, hogy valaki másnak hisz. Az idő továbbra is sürgetett, így nem eresztettem a karomból és próbáltam észhez téríteni, a repülő várost emlegettem fel neki, mire láthatóan reagálni kezdett és alig érthetően de rávágta, hogy most is megmentettem. És ha kell még ezerszer megteszem, bár inkább vigyázok rá, mint hogy újra ilyen helyzetbe kerülhessen, soha többé nem akarom ilyen állapotban látni.
-Annyiszor mentelek meg, ahányszor csak kell. -küldtem felé egy mosolyt, majd hagytam a túlvilági bilincsek babrálását. Egy-kettőtől sikert megszabadítanom szegényt, de ezek a láncok kifogtak rajtam. Több idő kellett volna hozzá, de épp hogy annak voltunk híján, de azt alaposan.
-Sietnünk kell. A hajó el fog süllyedni, nem érünk rá. -magyaráztam neki a dolgot, hogy a többi béklyójától miért nem szabadítom meg most rögtön. Az ájulás és az önkívület határán lebegett, így valahogy magánál kellett tartanom, de ötletem sem volt, hogyan.
-Kapaszkodj, kiviszlek innen. -kaptam óvatosan ölbe a lányt, hogy így próbáljunk meg kijutni a hajóból. Közben akadozva Stark hangját hallottam a rádión keresztül, miközben sebes léptekkel kerestem a kiutat a hajóról.
-Még bent vagyunk, de már jó úton vagyunk, hogy kikecmeregjünk innen. -válaszoltam a kérdésére, remélve, hogy el is jut hozzájuk az üzenet. A talaj meglehetősen ingatag volt, és mindenhol lángok csaptak ki, de most nem volt lehetőség bámészkodni, hogy mi a földre szállt pokol ez.
-Ne beszélj, csak bólogass. -pillantottam le aztán a karjaimban lévő Wanda-ra.
-Velem kell maradnod, ugye érted ezt? -meredtem rá kérdőn és még feltettem neki pár eldöntendő kérdést, hogy jól van-e, bántották-e és hasonlók. A kijárat már nem volt messze, nem állta senki az utunkat, így meglehetősen gyorsan haladtam, csak a kicsapó lángok jelenthettek akadályt.
Hamarosan aztán meg is találtam a kiutat, ahol Stark és Pietro fogadott minket.
-Erre mi a helyzet? -néztem rájuk, majd a süllyedő hajóra, aztán a felfelé szálló sötét gépekre.
-Tudunk valamit a többiekről? -vándorolt vissza a tekintetem a másik két társamra.
-Sietnünk kell, Wanda nagyon nincs jól. Sürgősen ki kell vizsgálni, és rengeteg pihenésre meg nyugalomra lenne szüksége. -most nem szépíthettem még Pietro lelki nyugalma érdekében sem. Amúgy sincs kedvem hazudni neki, úgyis láthatja a testvérén, hogy ramaty állapotban van és nem úszta meg a dolgot egy-két karcolással.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Szomb. 20 Feb. 2016, 12:08



III. felvonás


Miután bejutottunk a pilótafülkébe, és kinyitottuk a Wanda-t fogva tartó ajtót, én ismét a folyosóra siettem és szerettem volna visszajutni a testvéremhez, de sajnos ezt már nem tudtam kivitelezni, mivel a hajó gyors süllyedése mellé még a vezetékek is bemondták az unalmast és lángra kaptak.
Csak egy hálás nézés és egy bólintás volt a reakcióm Tony szavaira, miszerint felkap engem és kivisz innen. Határozottan kapaszkodtam bele a férfibe, hogy stabilan tartsam magamat, ezzel is megkönnyítve valamelyest a nem éppen könnyűnek tekinthető műveletet. Hiába nem kövér, hanem izmos vagyok, a súlyom nem éppen olyan, amit fél kézzel el lehet cipelgetni egyik helyről a másikra. A sok cuccról nem is beszélve, amit a HYDRA belém nyomott, hogy még inkább ellenállóvá tegyenek a dolgokkal szemben.
Miután kiértünk, türelmetlenül vártam, hogy Wanda és Clint felbukkanjanak a láthatáron. Egyiküket sem akarom elveszíteni és nem csak azért, mert a bajtársaim. Wanda a húgom, a másik felem, a mindenem. Clint pedig az, akinek az életemet köszönhetem. Ha ő nincs, engem sem hoznak vissza az életbe, mert az a mogorva, félszemű csávó aligha tette volna ezt meg magától.
Mikor megpillantottam őket, csak egy megkönnyebbült sóhaj volt a reakcióm, amit aztán egy aggódó pillantás váltott fel, amint megláttam a húgomat.
Azonnal odaléptem hozzá és gyengéden a kezére csúsztattam a kezemet és csak ezután tudatosultak bennem azok a dolgok, amikre Clint tudni akarta a választ.
-Nem, senkiről sem tudunk semmit… se azokról, akik Thanos ellen mentek, se azokról, akik… a civileket mentik. –ráztam meg a fejemet egy lemondó sóhaj kíséretében, majd a tekintetemet az emelkedő, sötét színű hajókra emeltem.
-A többiek nélkül nem tudjuk biztonságba a helyezni Wanda-t… -jegyeztem meg a dolgot a testvéremre pillantva.
-Mit tettek veled…
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda Vas. 21 Feb. 2016, 19:26

center]

III . felvonás




Azt hittem sokkal könnyebb lesz, mármint az aktája szerint három százalék a testzsírja, így tényleg nem értem, hogy olyan nehéz, mint három zsák cement, erős túlzással, de akkor is. A lényeg, hogy az épen maradt karom se tört le a súlya alatt.
Halkan sóhajtottam fel mikor megláttam Wandát és Clintet, legalább ők is sikeresen kijutottak, mert a hajó éppen csak annyit bírt ki.
- A kommunikáció bedöglött csak veled sikerült beszélnem, remélem, hogy ők is megvannak, mert lassan vége van ennek a bolygónak, ha nem történik valami csoda. – bár mivel elég szkeptikus voltam a csodákkal szemben, így nem igazán hittem a dologban, persze ezt nem fejtettem ki hangosan, így is elég sok minden történt, az én hülyéségemre nem kíváncsiak.
- Megnézlek Wanda, nincs-e belső sérülésed, vagy más hasonló dolog. – léptem elé. – Péntek szkennelést kérek, és adatelemzést, azonnal. – adtam ki az utasítást, csendben vártam, hogy az inasom leadja az információkat, amit kértem. Aztán meg se tudtam szólalni, mikor megkaptam a lány agyának nagyított verzióját, amit szerencsére csak én láttam. Mégis mi a francot tettek bele? Egy csiga? De mégis minek? Ettől lesz agymosott, emiatt lenne ránk veszélyes, ezzel tudják irányítani? Ezernyi kérdés jutott hirtelen eszembe, mégsem tudtam egyet se megválaszolni.
- Van egy kis problémánk, srácok, igazából kurva nagy problémánk. – hagytam, hogy a sisak eltűnjön a fejemről, és úgy néztem a hármasra.
- Wanda, az a valami az agyadban nagyon pici, de az idegrendszered központjában helyezkedik el, Thanos tette veled? – aztán vettem észre, hogy nincs nagyon magánál, így a kérdésre a választ igennek könyveltem el. A legrosszabb, hogy itt semmit nem tehettem érte, a toronyban talán esély lenne kiszedni belőle azt a valamit egy shield-nek dolgozó dokival.
- Péntek, értesítsd Furyt Wanda állapotáról. Keressen valami megoldást a fejeseivel erre a problémára. Olyan megoldást találjanak ami nem veszélyezteti még jobban az állapotát. – ideges voltam, mert egy műtét kockázatos lett volna, és nem is biztos, hogy kibírta volna a dolgot.

 

[/color][/center]
Vissza az elejére Go down

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 3. felvonás - Wanda

Vissza az elejére Go down

3. felvonás - Wanda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Pietro Maximoff / Higanyszál és Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány (elhunyt)
» Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás
» Ma éljjel egyedül vagyunk! - [Wanda&Tony]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 2. Kör-