» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|
2. felvonás - Stark torony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
334
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: 2. felvonás - Stark torony Kedd 17 Nov. 2015, 21:51

•• Sötét egybeesések ••

We can need to fix this, now!




A Stark Torony bizonyos szintjein otthonukra talált hősök élik mindennapjaikat és hajtják álomra fejüket. Időnként az egyik szürke szint sikolyokba bűvölt hangokkal ébreszti fel a torony lelkét. Előfordul, hogy Bruce Banner rémálmai felerősödnek, s ezen az estén túlmutató fájdalom riasztja éber létre. Éles csattanás hasít a puha csendbe, és kristálytisztán láthatóvá válik, ahogy a folyosóra rikító fény szűrődik, és egy, a számára már jól ismert sikolyok közül felerősödve hallatszik át. Dr. Banner hiába siet a lány segítségére, mire elérné a szomszéd szobát, egy tátongó lyuk fogadja őt és Wanda hűlt helye.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs
- A kezdés joga: Bruce Banner-t illeti
- Helyszín: Stark Torony
- A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Tony Stark, Natasha Romanoff, Pietro Maximoff, Clint Barton, Thor, Steve Rogers.
~ Akik időközben becsatlakozhatnak: Sam Wilson, James Rhodes, Vízió



A hozzászólást Kalandmester összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 28 Ápr. 2016, 20:05-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
454
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Kedd 17 Nov. 2015, 23:47



2. felvonás - Stark torony

Sötét egybeesések


Emberek hullanak el körülöttem, én pedig magamba roskadva, tehetetlenül nézem, ahogy Hulk vérrel festi ki az utcaszínt. A rémálom éppoly valóságos, mint az a hangos robaj, mely visszaterel a valóság keskeny mezsgyéjébe. Rémülten ülök fel ágyamban, s verejtéktől patakzó halántékomról egy izzadságcsepp hidege üti meg erektől duzzadó kézfejem. Álmodtam csupán?
A kérdésemre a választ rögvest megkapom, hiszen a fények villódzása, a törött ablaküvegemen át betóduló porfelhő mind baljós eseményekre hagynak következtetni. - Wanda! - zihálom, majd feltépve a kilincset ráfordulok a szomszédos szobára. Átugrok a folyosóra kiszakadt ajtón. Rettenetes felfordulás fogad odabent. - Wanda! - kiáltom hangosan, s berohanok a szobába. A sűrű porfelhő szinte karcolja tüdőmet, ahogy azt belélegezve vakon a lány után kutatok a romok között. Néhány pillanat múlva a huzat láthatóvá teszi az összedőlt szobát... vagyis annak maradványait. - Wanda! - kiáltok ismét. A kirobbantott utcafronti falhoz sietek, ijedten tekintek a mélybe, majd az égre szegezem tekintetem. Egy izzó fénycsóvát látok sebesen távolodni a STARK torony felett, s tekintetemmel mindaddig figyelemmel kísérem, amíg eltűnik a csillagos égbolton. Hová vihették?

Első dolgom, hogy PÉNTEK-en keresztül riasztom Tonyt, akit  Pepper karjaiból rángatok ki. Hirtelenjében nincsen képben önmagával sem, ezért jobbnak látom magam intézni a dolgokat. Abban biztos vagyok, hogy ezt nem tudjuk ketten megoldani. A társunk veszélyben lehet, legkézenfekvőbbnek találom, ha mindenkit riasztok a csapatból. Elsőként Pietrot tárcsázom. Úgy gondolom, hogy titkon megérezhette, hogy valami történt a testvérével, hiszen mielőtt a vonal kapcsolna, Ő ott terem előttem. A Rendszer azonnali vészjelzést küld Kapitánynak, Natashának, Clintnek és Víziónak. Míg Pietronak és Tonynak címszavakban, a sokkból még korántsem felocsúdva dadogok és mutogatom a hatalmas lukat, valamint Wanda hűlt helyét, zavarodottan nyúlkálok a csipogómért, hogy végre Thornak is jelezhessek valahogy.
Nem hiába, összeszokott csapat vagyunk, hiszen szűk nyolc percen belül mindenki hozzánk repül, gurul vagy suhan, ki milyen képességgel vagy járművel téve meg az utat tartózkodási helye és a Bosszúállók monumentális toronyóriása között.
- Baj van! - zilálom nekik. Bármennyire is próbálom nyugtatni magam, képtelen vagyok rá. Pedig kénytelen leszek, mert azon felül, hogy összefüggéstelenül fogok beszélni, még a zöld kód veszélye is fennállhat. Mély lélegzetvétel után folytatom:
- Elvitték. Wandát elvitték. Nem tudom ki, és nem tudom mivel, de másodpercek leforgása alatt kirobbantották a torony oldalát és magukkal vitték... fel... - mutatok az égbolt felé a szobában tátongó lyukból.        
notes:  this is teamwork  


• •

_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Csüt. 19 Nov. 2015, 10:36


- II. felvonás -

Nem igazán tudtam aludni, inkább csak forgolódtam egész éjjel. Hol a plafont bámultam, hol az ablakon kifelé a new york-i beton dzsungel szennyére. Nem hasonlítható a vidéki levegő frissességéhez, a csillagos és holdfényes éjszakák ott egészen mások, mint itt. Akkora a fényszennyezés, hogy ezekből semmit sem látni, sehol az éjszaka varázsa. De annak az életemnek vége, vagy talán az egésznek. Most annyira reménytelennek tűnik minden, hogy szavakba önteni sem lehet. Ha elveszíted a jobbik feledet, az életed értelmét, akkor mégis mi keresnivalód van még ebben a világban, ahelyett, hogy csatlakoznál hozzájuk egy másik helyen, ami talán nem is létezik.
Egy szempillantás alatt veszítettem el az egész családomat, és még csak esélyem se volt megmenteni őket, de még csak arra sem, hogy elköszönjek. Bár elmondhattam volna, mennyire szeretem őket, mindennél többet jelentenek nekem, és mennyire hálás vagyok a türelmükért, hogy nem hányták a szememre, hogy olyan keveset voltam velük. És már esélyem sincs arra, hogy ezt az időt valahogy megpróbáljam bepótolni velük. Elcsesztem... az egész el van cseszve úgy, ahogy van.
Idegtépő sétára indultam a nappaliba, a konyhába, vissza a nappaliba, majd ismét a konyhába. Épp nyúltam volna a whisky-s üveg felé, mikor a telefonom jelzett. Banner volt az. Vészhelyzet, vagy valami hasonló. Pont nem volt kedvem senkihez, se egy újabb küldetéshez, se egy gonoszhoz, se ahhoz, hogy bárkiért is aggódni kelljen, se pedig az egész Bosszúálló bagázshoz. Natasha-n és Pietro-n kívül senki nem tudja, hogy mi történt Laura-val és a gyerekekkel, szeretném, ha ez így is maradna, bár kétlem, hogy sikerülne annyira figyelnem az egész akcióra, hogy ne vegyék észre mennyire elvarázsolt vagyok. De ez a kötelességem, így ott a helyem...
Az első utam rögtön Pietro szobájába vezetett, elvégre mégiscsak egy új bosszúállóról van szó, de csak hűlt helyét találtam. Most vagy megelőzött már, vagy passz.
Fogtam a cipőmet és a kabátomat, majd indultam is a kocsihoz, hogy a Stark-torony felé vehessem az irányt. Siettem, ahogy csak tudtam, anélkül, hogy elcsaptam volna bárkit is a saját hülyeségem miatt. Egy gyors parkolás után siettem is fel, hogy találkozzak a többiekkel, ahol Bruce ismertette a vészhelyzetet. Wanda-t elvitték, de nem tudja, hogy ki. Sejtettem, hogy komoly gond van, és Wanda eltűnése nagy bajt jelenthet a képességei miatt.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Szomb. 21 Nov. 2015, 13:29



II. felvonás


Mostanában nem igazán látogattam a Stark-féle csapatot és ennek meg is volt az oka. És most kivételesen nem a saját lelki válságomat tudtam volna felhozni mentségemre, sokkal inkább Barton-ét. Elvesztette a családját, mindenkit, akit valaha szeretett. Én pedig tökéletesen átéreztem a helyzetét, így azzal a kifogással hagytam a toronyban Wanda-t, hogy még mindig szükségem van egy kis távollétre a másik felemtől, hogy teljes mértékben tisztán láthassam azt, ami kettőnkkel történt. Hisz megígértem neki, hogy nem mondom el azt, ami a családjával történt. Viszont igyekeztem megacélozni magamat és nem gondolni arra, ami történt, hisz most szerettem volna tényleg igazi támasza lenni valakinek, aki sokat tett értem. És hiába a húgom az, aki a legfontosabb nekem, neki most ott volt Vízió és Bruce is, de ha én magára hagytam volna Barton-t, akkor tuti valami hülyeséget csinált volna. Azt pedig még csak elméleti síkon sem akartam hagyni neki.
A mai nap is forgolódással ért véget, hisz egy percre sem sikerült lehunynom a szememet. És most kivételesen nem az új lakótársam mászkálása volt ennek az oka. Hirtelen olyan érzésem lett, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot. Mintha teljes üresség és kétségbeesés vett volna körül, így az első gondolatom rögtön Wanda lett. Ezért úgy, ahogy voltam, egy rövidgatyában ki is pattantam az ágyamból és azonnal a Stark-toronyba mentem, ahol Wanda szobájánál már csak Bruce-t és Tony-t találtam, akik azt sem tudták hirtelen, hogy hol is vannak. Az egyik még kómás fejjel pislogott, míg a doki eléggé sokkos állapotban kezdte el magyarázni nekem azt, hogy a testvéremet elvitték.
Először csak nagy szemekkel, teljesen elfehéredve meredtem az időközben összegyűlt csapatunkra, majd az arckifejezésem hirtelen változott meg idegesre és egy határozott, villámgyors mozdulattal rúgtam bele az ajtóba, ami ennek hatására ki is szakadt a keretéből és a kilincs egy lyukat vájt a falba.
-Csak úgy elvitték a testéveremet?! –néztem kétségbeesve a többiekre, miközben úgy üvöltöttem velük, mintha legalább az ő hibájuk lenne az egész. És egy kicsit tényleg így is érzem a dolgot. Az ő hibájuk, de az enyém is. Itt hagytam, egyedül. Megint.
-Itt hagytam, mivel úgy gondoltam, hogy vigyáztok rá… és elvitték? –pillantottam előbb Banner-re, majd Vízióra, aztán lassan a többiekre, miközben átfurakodva magam közöttük, egyenesen Wanda ágyához sétáltam, majd minden lepedőt, párnát és kis híján magát a matracot is a padlóra szórtam. De az éjjeliszekrénye és a lámpája sem úszta meg a haragomat, mert mindent a földre söpörtem, ahogy idegesen rohangáltam fel-alá a szobában.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Szomb. 21 Nov. 2015, 14:55



II. felvonás



Ma este kivételesen sikerült aludnom, hisz a HYDRA-s dologban akadt segítségem, méghozzá James személyében. Ennek a dolognak nagyon örültem, hisz Steve nagyon eltűnt mostanában, ráadásul ő nem is híve azoknak a módszereknek, amiknek én nagyon is. Így külön örültem, hogy ebben az ügyben a segítségem nem ő, hanem James lesz.
Viszont a nyugodt alvásomnak az vetett végett, hogy vészjelzést kaptam a toronyból. Egy nagy ásítás után azonnal ki is pattantam az ágyamból, majd gyorsan magamhoz vettem, a kabátomat és a kocsi kulcsomat, hogy minél előbb elindulhassak. Mielőtt azonban kiléptem volna a lakásomból, írtam egy cetlit James-nek, hogy valami Bosszúállós dolog közbejött, de nem akartam felkelteni azzal, hogy nagy lármát csapok, így most ő uralkodhat a lakásomban.
Gyorsan be is vágódtam az autómba, majd egy hatalmas fékezés kíséretében érkeztem meg Stark tornyához és azonnal a többiekhez siettem és meg is álltam Clint mellett.
Csak elkerekedett szemekkel néztem Banner-re, de aztán a tekintetemet átvándoroltattam a másik Maximoff-ra, aki szemmel láthatóan nem viselte jól a tényt, hogy a testvérét elvették tőle. Csak egy nagy sóhaj kíséretében figyeltem a törős-zúzós jelentét, majd a hátamat a falnak vetve néztem fel a plafonon tátongó lyukra, amin keresztül elvileg elvitték a Maximoff lányt.
Egyelőre nem szóltam semmit, pusztán csendben szemléltem a többiek arcát, majd a tekintetem ismét Pietro-ra vezettem, aki idő közben már a szoba teljes berendezését átalakította, így csak egy segélykérő pillantást vettem Barton-ra, hisz mostanában ő töltötte vele a legtöbb időt, és habár most neki is megvan a maga baja, mégis tőle vártam valami megoldást az új tagunk viselkedésére. Hát ha másképp nem, akkor sokkolja ki, vagy ilyesmi, mert egy újonc hibája most igazán nem tenne jót sem a csapatnak, sem pedig személy szerint a testvérének, akinek az eltűnése így is nagy káoszt hozhat maga után. A képességei kiszámíthatatlanok.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Vas. 22 Nov. 2015, 15:54


II . felvonás




Pepperrel közös vacsora után, a hobbimnak szenteltem magam, kicsit csinosítgattam egy-két páncélomat, néhányra ráfért a renoválás, igaz kaptam érte rosszalló pillantást, de nem tehettem róla. Most volt ehhez kedvem, persze rögtön bemásztam Pep mellé mihelyt elvégeztem az összes dolgot.
Viszont nem sikerült igazán sokat álmodnom, komolyan nem lehetne délelőtt kilenckor vagy később betörni a Toronyba?  Jó, ez a kisebb gond, a nagyobb, hogy pont Wandát vitték el, még a zöld szönyikével Hulkkal is eltudunk bánni úgy ahogy, viszont a kisebbik Maximoff rossz kezekbe került, és ez giga probléma.
Bruce sokkos lett, én pedig még nem voltam olyan állapotban, hogy beszélni is tudjak valami értelmeset. Sőt frappáns dolog se jutott az eszembe, öregszem. Ezzel szemben megjött Villám Vili aki pattog szokása szerint, s a többiek is befutottak. Türelmesen nézem végig a rombolást, pár nappal ezelőtt Pókember tett tönkre egy ablakot, ez már semmi. Mivel senki nem akart megszólalni, szólásra nyitottam a számat, és még nem hangosan.
- Tudom, hogy öregszem, de a hallásom még remek, tehát halkabban dühöngj.. Kettő, Wandát elvitték ezen már nem tudsz változtatni, valószínű én is így őrjöngenék, ha Peppert vitték volna el, de ezzel nem oldunk meg semmit. Szóval hagyd abba a szoba rongálását, és koncentrálj. Azt se tudjuk, hogy ki vitte el, először kiderítjük, aztán a terv többi részét is kitaláljuk. Valószínű az erejét akarja, nem hiszem, hogy a két szép szeméért vitte el. Tehát te lenyugszol, addig PÉNTEK azonosítja a behatolót, és utána elkapjuk a rohadékot. – fontam össze a karomat a mellkasomon. Egyszer belefogok ebbe rokkanni, komolyan lefogom magam százalékoltatni, mert a maradék zseniális eszem és elpárolog.
- Egy kis időnk van, ismered a húgod, én nem tudom meddig képes kitartani a lehetséges kínzásokat, elmébe behatolást, viszont amíg ezeken túl tud lendülni addig van lehetőségünk a nyomára bukkanni. – hagytam ott őket, és lesétáltam a kis termembe, hogy PÉNTEKKEL keressem az elrablót, vagy bármit ami hasznos lehet.  

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Szer. 25 Nov. 2015, 20:35

II. felvonás
the heroes
A rutinfutás természetesen ma sem maradhatott el. Megindultam, hogy a feszültséget a fizikumommal kieresszem magamból. A futásból rohanás lett, a rohanásból kocogás, majd egy hirtelen fék, ahogy Bruce-tól vészjelzésre lettem figyelmes. Annyira siettem, ahogy csak tudtam. Megkerültem az akadályokat, hol ugrottam, hol hirtelen oldalaztam, hogy minél hamarabb a toronyba érhessek. Szerencsére nem voltam csak négy háztömbnyire, így nem késtem le sok mindent. Mire megérkeztem már szinte mindenki egybegyűlt.
Felszaladtam a lépcsőn, be a terembe, majd megtorpanva fújtam ki magam, végül kiegyenesedve változott a mimikám és szépen lassan eltorzult. Épp kérdezni akartam Dr. Bannertől, de Pietro megelőzött és joggal lekiabálta a hajunkat. Próbáltam összeszedni a gondolataimat és valamit mondani, még meg is indultam felé, mire hirtelen a lány szobájába viharzott és törni zúzni kezdett. Mindannyiunknál több oka és joga van kiakadni. Egyáltalán nem nyugtatott meg a tény, hogy Bruce felfelé kezdett mutogatni a mondandója végén. Újra szólni akartam és megnyugtatni az idősebb Maximoff-ot, de Mr. Stark megelőzött és a sajátos nyelvén próbálta kezelni a szituációt mire nem mondanám, hogy helyén van, de ismerjük.
- Gondolom erről ennyit. - néztem Tony után, ahogy elindult lefelé majd Bruce mellé léptem és a vállára helyeztem a kezem - Nem láttál mást? Hányan voltak, milyen volt a gép? Volt-e rajta szimbólum? Ilyenek... - végül hátrálva helyeztem le róla a kezem és néztem rá a választ várva. Nem tudom, hogyan fogunk ezzel a helyzettel kezdeni bármit is, mert ha az égből jöttek nem valószínű, hogy megtudja mondani Stark pofagépe hogy kik voltak. És ha mégis, hogyan járjuk az űrt? Erre egyikünk sincs felkészülve.
- Megmentjük Wanda-t. - vetettem egy erélyes mondatot Pietro felé, majd Banner-re emeltem újra a tekintetem - Mire kellhet nekik a lány? Mármint gondolom, hogy a képessége miatt vitték el. De hogy szerezhettek tudomást róla odafenn? Nem lehet, hogy megint Loki az? - döntöttem oldalra a fejem végül, majd egy sóhaj kíséretében néztem a többiekre.
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
454
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Csüt. 26 Nov. 2015, 20:58



2. felvonás - Stark torony

Sötét egybeesések


Rémálom után a zord jelenbe csöppentem. Wandát elrabolták. A repülő objektum, mely a robbanás után néhány pillanatig még a torony felett lebegett, szemvillanások alatt tűnt el a horizonton. Iránya szinte a földdel merőleges volt, így azt gondolom, hogy a légkörön át az űr valamely szegletébe távozott. Ami elég nagy gondot okozhat nekünk, ugyanis mint tudjuk, mégiscsak egy végtelen térről van szó. Ha összejön a csapat, és nekiindulunk a keresésének, költői túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy "Tűt keresünk a szénakazalban". Talán találóbb lenne, ha a "tűt keresnénk a Holdon" vagy valami hasonló. LEHETETLEN.
Hogy hagyhattam ezt megtörténni? Hogy hagyhattuk, hogy elvigyék??
Elrettenve a történtektől, és átsuhanva a kész tényeke, sokkos állapotban próbálom kihámozni az érzések közül a szavakat, amelyeket Pietro erőteljes hangnemben követel tőlem. Felháborodása teljesen jogos, Wanda ide költözött, hiszen nem volt hova mennie, Tony pedig otthont nyújtott neki is. A szomszédos szobában lakott, szinte a húgomként tekintek rá. Az életét a mi kezünkbe adta.
Sokszor együtt aludtunk, amikor valamelyikőnket rémálmok gyötörték. Most pedig az övé megvalósult. Pietro azt kérdezi, hogy "Csak úgy" elvitték a testvérét? Felelősnek érzem magamat a történtekért. Megakadályozhattam volna, ha ma este nem hagyom egyedül.
- Nem.. tudom. Nem tudom, hogy mi történt. Nem segítettem neki. Cserben hagytam. - nézek lemondóan magam elé. Rezzenéstelenül bámulok, míg Pietro dühödten átrendezi az amúgy is romokban heverő szobát.
Thor kivételével már mindenki itt van, de mindannyian tehetetlenek vagyunk az ismeretlen ellenséggel szemben. Nincs semmink.
Tony próbálja csitítani a kedélyeket, a maga megszokott modorával. PÉNTEK valószínűleg semmit nem fog találni, ha csak nem földi volt az elkövető, és a távozás iránya csak elterelés volt. Ezt tartom a legkevésbé valószínűnek, de ki kell zárnunk minden eshetőséget.
Amikor kimondja, amire szerintem egyikőnk sem gondol, valami furcsa szédülés fog el. Kínozzák? Erre gondolni sem merek. És nem is akarok belegondolni, mégis a tény, hogy ez is megtörténhet, felemészthetetlen fájdalommal tölt el.
- Kínozzák? - nézek dermedten Tonyra. Nem tudok mit mondani, inkább megnyugtatást várok a többiektől. A tény, hogy ha vele vagyok, mindez nem történt volna meg...
Steve keze visszaránt a földre. Mindig is csodáltam higgadtságát, acélos idegeit és bölcs meglátásait. Nem véletlenül lett ő a Kapitány.
- Nem láttam kik tették. Amikor elült a porfelhő, már csak egy fekete aljú gépet láttam lebegni a STARK torony felett. Nem láttam még ehhez hasonló repülőt. Szempillantás alatt emelkedett merőlegesen az égbe, majd eltűnt. Mást nem láttam. Sem szimbólumot, sem fenségjelzést, semmit. - Steve szavai biztatóan hatnak a csapat köreiben, ám mégis a megvalósításának módját még én sem látom át. Megmentjük, de hogyan?
- Fogalmam sincs. Belegondolni sem merek, Steve. De meg kell találnunk Őt!
- Mit tegyünk? - Pásztázom végig elkeseredve Natashát, Clintet, Víziót, Tonyt és Stevet.
notes:  this is teamwork  


• •

_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Pént. 27 Nov. 2015, 04:07



II. Felvonás.



Volt egy kis dolgom Asgardban így Jane-t egyedül hagytam az éjjel. De sajnos elhúzódott ez a kis Asgardi kiruccanásom. Majd közlöm Jane-el hogy nincs miért aggódnia, csak meglátogattam a barátaimat. Sajnos nagyon aggódós típus. Ami érthető, hisz amikor először eltüntem, két évig nem találkoztunk. De Asgard a valódi anyaföldem így ide tartozom, és itt van a másik baráti köröm, harcostársaim. Miután odaértem Heimdall-hoz visszahúzott a szivem a barátaim közé. Hisz csak most jöttem, de már megyek is... De nem hiába, ott van Jane és persze a Bosszúállók többi tagja, és már közéjük tartozom, és ez így van rendjén. A Bifrost meg is nyílt és szépen beugrottam az átjáróba, ahogy Midgard felé közeledtem eszembe jutott hogy Jane-nek kéne szereznem növényt és gomb csokoládét. Vagyis, így nem értenek meg majd.. Virágot és Bonbont. Nos, meg is érkeztem a Central parkba. Ahogy landoltam körém gyűlt egy közönség. A nevemet kiabálták és újongtak értem. Furcsa egy népség ezek a Midgardiak, de szerethetőek. Mjolnirt meglóbálva tovább is álltam, de észreveszettem hogy ezen a kis műszeren csipogott Banner. De nem is most, már jó ideje. Talán valami történt amíg távol voltam? Elindultam Stark torony fele hisz Banner-nek ott van a jelenlegi otthona. Ahogy a toronyhoz értem, nem tudtam nem észre venni azt a tátongó lyukat. Berepültem de ez nem segített az épületen, hisz a landolásom csak leszakított pár lámpát és összedölt egy fal is. - Barátaim! Jöttem ahogy tudtam. Mi történt itt? Banner! Te voltál?! - Miután beköszöntem nem tudtam elképzelni mi történt. Hulk méretü volt a kár. Az egész csapat itt volt, kivéve Starkot és a boszorkányt. Lehet vita alakult ki kettejük közt? Azon nem csodálkoznék, hisz úgy tudom ő is itt szált meg. Stark-al egy fedél alatt nem lehet élni, nem tudom Banner hogy bírja ki azt hogy ne változzon át mellette. Én biztos nem bírnám...
- Stark és Wanda merre vannak? - Kérdeztem kiváncsian.



Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Pént. 27 Nov. 2015, 09:49


- II. felvonás -

Banner hívása lényegében pont jókor jött, hogy kicsit kirángasson az önsajnálatomból, különben azt hiszem, tényleg képes leszek depresszióba esni. Na nem úgy, ahogy azt az ember a paródiákban elképzeli, hanem úgy őszintén és mélyen.
De aztán megérkeztem a Stark toronyba, hogy megtudjam, miről is van szó. Wanda-t elrabolták. De hogy ki tette és miért, arra Banner sem tudott választ adni, már csak a lány hűlt helyét találta.
Pietro reakciója pontosan az volt, amire számítottam. Arra már rájöttem, hogy a Maximoff ikrek kapcsolata rendkívül furcsa, bensőséges, és egy kívülálló szemében talán kicsit bizarr is, az enyémben mindenképp. Sosem felejtem el, ahogy Wanda rám támadt, mikor közöltem vele, hogy a testvére mégsem halt meg, és én képes voltam ezt eltitkolni előle. Így nem is vártam mást, mint hogy Pietro átmegy lakberendezőbe, csak épp a rombolás fázisban tart ezzel. Natasha-tól kaptam is egy segélykérő pillantást, hogy állítsam le a kölyköt, mert ez így nem lesz jó. Értem én, és igaza van, hisz a döntögetés nem megoldás, ettől Wanda nem fog előkerülni, de az az igazság, hogy nekem is törni-zúzni lenne kedvem.
De megszólalnom sem kellett, Stark rögtön leoltotta a kölyköt, hogy halkabban dühöngjön és valószínűleg ő is kiakadna, ha Pepper-rel történne ugyanez, de ez akkor sem megoldás. Jó, ebben igaza van, csak nem bírom elviselni azt a stílust, amit képvisel. Valahogy mindig süt róla, hogy felsőbbrendű mindenkinél, és ha ő hibázik, azt nézzék el neki, de másokba rögtön beleköt. Nem kellene azzal tovább hergelni a srácot, hogy kínzásokról beszél neki. Bár most valószínűleg mindenben csak a rosszat látom, így nem is akarok semmiről sem véleményt alkotni, így csak csendesen Pietro mellé sétáltam.
-Én a helyedben nem nyúlnék a testvéred cuccaihoz, mert nem fog örülni, ha visszajön és meglátja ezt a kupit. -jegyeztem meg neki. Na és ez kicsit sem poén. Wanda-n nem lehet kiigazodni, és lehet ezért simán nem fogja megdicsérni Pietro-t. Nem elég a gondja, hogy elrabolták és talán tényleg meg is kínozták, de még a szobájában sem fogja tudni kipihenni magát, mert valamelyik paraszt összecseszte neki. De azt hiszem, ha a lány előkerül, kérvényezni fogom, hogy mindkét Maximoff nálam legyen elszállásolva. Nem lennék egyedül, és tényleg a szívemhez nőttek ezek a kölykök.
Aztán jött a másik kedvencem, Rogers. Az igazság önjelölt bajnoka. Bár ő legalább próbálja mindig higgadtan szemlélni a dolgokat. Most is teljesen korrekt kérdéseket tett fel Banner-nek a támadóval kapcsolatban, bár mikor Loki nevét említette, kedvem lett volna fejbe küldeni a pajzsával. Utálom, ha valaki azt az alakot emlegeti, a hideg futkos a hátamon, a rémálmaimban még olykor most is visszatér, hogy átmosta az agyamat, és annak a féregnek a parancsára gyilkoltam meg másokat. Majdnem Natasha-t is.
Csak hallgattam Banner válaszát Rogers kérdésére, hogy egy fekete gépet látott, de semmihez sem tudta hasonlítani, pedig aztán ő látta, hogy milyen masinákat képes bevetni a SHIELD is. Láttunk chitauri seregeket, de azokra sem hasonlított, így valószínűleg megint valami földöntúli idiótával lesz dolgunk. Aztán Banner nekünk szegezte a dolgot, hogy mit kellene tennünk.
-Hát ez egy nagyon jó kérdés, tekintve, hogy azt se tudjuk, hogy ki volt, miért csinálta, és most hol lehet. A lényeg annyi, hogy senki ne a másikat okolja, és saját magát se. Senki sem tehet róla, egyszerűen csak ez megint egy olyan dolog, ami túlmutat rajtunk, és nem lehetett rá felkészülni. Azt sem tudjuk, hogy mivel állunk szemben, így kizárt lett volna megakadályozni Wanda elrablását. De mindenképp az erejével függhet össze. -fejtettem ki a véleményemet, bár sok használható dolgot nem igen tudtam hozzáfűzni. Aztán megjelent Thor is, akinek lövése nem volt a dolgokról, de pont rá gondoltam.
-Talán Thor-nak kellene körbekérdeznie az űrbéli cimboráinál, hogy nem tudnak-e valami felsőbb hatalom felbukkanásáról, valakiről, aki világuralomra akar törni vagy hasonlók. Csak előbb valaki magyarázza el neki, hogy miről is van szó. De az a valaki, nem én leszek. -vakartam meg a tarkómat, és ígéretemhez híven, hallgatásba is burkolóztam.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Pént. 27 Nov. 2015, 13:04

ó
II. felvonás
the heroes
Sikerült a legtávolabb húzódnunk a mások által jól ismert normális élettől. És azt hiszem hogy sosem bántam azt, hogy végül mások védelmére keltem. Bíztak bennem és én is őbennük. Ám nem gondoltam volna, hogy Sokovia után ilyen rövid idővel megint szembe kell néznünk valami nagyobb rosszal. Kisebb küldetésekre ugyan mentünk, de az bőven elég is volt. Most azonban újra olyan komoly és fontos dolgok foroghatnak kockán, mint az egyik ígéretes újoncunk, Wanda.
Semmi értelme nincs hagyni, hogy Pietro a haragját kiteljesítse és Banner-en vezesse le. Valószínűnek tartom hogy ha még időben is sikerül Bruce-nak átmásznia a lányhoz, akkor is találnak rá megfelelő módszert hogy elvihessék. Főként azért gondolom, mert földöntúli az ellenfelünk. Bármennyire érzem át Pietro rombolását, most ez nem segít. Banner arca eltorzult. Megviselte a dolog. Nem kellene őt hibáztatni ezért. Mindannyian hibásak vagyunk. Nekem futás közben hogy nem tűnt fel az égből egy fekete nagy repülő?
Stark lerendezi végül, ahogy szokta. Egy sóhaj és egy szájfélrehúzás tőlem a jutalma. Értem én, hogy aggódik a cuccaiért, de nem most és nem így kellene ennek hangot adnia. De az én fülem mellett sem megy el, amit mond. 'Kínzás'. Általában tényleg ezzel jár, ha valakit elrabolnak. És ez nekem eszembe sem jutott. Igyekeznünk kell. Ha a lányt valóban efféle dolgok érik, abba bele rokkan. Az edzéseken egyébként sem tökéletes a képessége mostanában. Hát még ez... Miközben Barton Pietro-val társalog én megpróbálom megnyugtatni Bannert.
- Bruce, ne gondolj most erre. Koncentráljunk a feladatra. - tartottam a kezem Dr. Banner vállán, hogy eltereljem gondolatait a kínzásról. Kérdéseket tettem fel neki, hogy megpróbálhassuk összerakni a képet, vagy legalább kizárni a kizárhatót.
- Megfogjuk találni! Wanda okos és erős lány. Nem adja magát olyan könnyen. - bizakodó pillantást vetettem Bruce-ra, majd mire kifejtettem volna a válaszom Barton ügynök szavai kezdték betelíteni a teret. Bólogattam egyetértően a szavaira és őszintén örültem neki hogy ő is itt van. Még valaki, aki látszólag higgadtan tud gondolkodni. És ez most, hogy a csapat szét esett, kell is.
Mire újra megszólaltam volna Thor bukkant fel a lyukon és köszöntött minket illően. Egy hálás mosolyt küldtem felé amiért ismét a segítségünkre sietett de hamar elillant arcomról, ahogy Banner-t vonta felelősségre.
Thor kérdést intézett felénk Stark-al és Wanda-val kapcsolatban és mire megint megszólaltam volna, Clint leszögezte, hogy talán Thor-nak kellene körbe néznie odafenn. Majd hozzátette, hogy mondja el neki valaki, hogy mi történt, mert nem ő lesz az. Banner kiesett, Natashara pillantottam, de jobbnak láttam magam beszélni.
- A helyzet az... - léptem egészen közel hozzá - Thor, a Maximoff lányt elvitte valaki, vagy valami. Banner vette észre, de csak egy fekete aljú hajót látott. Semmi szimbólumot, semmit. - komolyan néztem az istenünkre - Meg kell találnunk a lányt. Clint ezért javasolta, hogy odafenn körbe nézhetnél.- tettem még hozzá ennyit majd vártam a reakciót.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Szomb. 28 Nov. 2015, 13:26



II. felvonás


Amint megérkeztem a Stark-toronyba, rögtön az a hír fogadott, hogy a húgomat elvitték és azt sem tudják kik és hová. Szóval ezek után remélem nem csodálkozott senki sem azon, ahogy reagáltam. Először csak az ajtót szedtem ki a helyéről, majd az egész szobát felforgattam, míg végül nem maradt más, csak a rumli, amit én okoztam. Egy hatalmas és fájdalmas sóhaj után aztán végül lerogytam az ágy csupasz matracára és onnan hallgattam végig mindenki véleményét és kioktatását, hogy le kellene nyugodnom, ne kiabáljak és hasonlók. Azonban a kínzás szó hallatán a szemem ismét elkerekedett, de most nem dühös csapkodásba kezdtem, hanem kissé aggódva, már-már a sírás határán állva néztem fel a többiekre, hogy ez ugye nem lehet igaz.
-Wanda erős és a fizikai fájdalmak nagy részét el tudja viselni. Azokat jobban bírja még nálam is… -jegyeztem meg a dolgot csendesen, majd igyekeztem volna tovább folytatni a dolgot, de nem akart egy hang sem kijönni a torkomon, pusztán csak egy hatalmas gombócot éreztem benne, mintha meg akarnék fulladni. Aztán Barton megjegyzésre egy halvány mosoly húzódott a szám sarkába, ami azonnal el is tűnt, amint Steve úgy kezdte el emlegetni a húgomat, mint „Maximoff lány.”
-Wanda tűnt el… nem a Maximoff lány, hanem Wanda. Az ikertestvérem, a húgom, a másik felem, a jobbik énem, nem pedig a Maximoff lány. –pillantottam Steve-re, miközben felegyenesedtem az ágyról és a többiekhez sétáltam.
-Ki kell találnunk, hogyan akadhatnánk a testvérem nyomára. Wanda… veszélyes magára és a környezetére is. Ha rossz kezekbe kerül az ereje, elpusztíthatja akár a bolygót is. Ha a fizikai bántalmakat ki is bírja, a lelkiekbe bele fog roppanni. Ha mással nem is, velem meg tudják kínozni. Ha elhitetik vele, hogy ott vagyok, ahol ő. Hogy megint… hogy tényleg megölnek, és sosem láthat viszont. Ha elhitetik vele, hogy az én állapotomban még pluszba kínzásokat is kapok, akkor vége lesz és a saját maga által kreált illúzióiba fog menekülni és azelőtt elbukna, hogy rájönne… -pillantottam a többiekre, miközben eszembe jutott a nem olyan rég történt találkozásunk és az, ahogy Wanda az ismerős dallamot dúdolta nekem. Bármit megtennék, ha most én csinálhatnám ugyanezt…
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Szomb. 28 Nov. 2015, 14:18



II. felvonás



Őszintén szólva, egy kicsit talán még jókor is jött Banner hívása, hisz mostanában amúgy is mindenen járt az agyam, csak azon nem, amin kellett volna. Először James, aztán Sharon, Jennifer, aztán a HYDRA és vele együtt Ward, majd pedig Clint és a családját ért dráma. Persze nem azt mondom, hogy a mostani történések nem okoznak majd nagy fejfájást nekünk, sőt! Talán minden eddiginél nagyobb veszély áll fenn, hisz Wanda eltűnt, a képességei pedig egyáltalán nem játékszerek. Na és persze itt van még a testvére, Pietro is.
Ha valami történik a húgával úgy, hogy közben a mi felelősségünk volt az, hogy vigyázzunk rá, akár ellenünk is fordulhat, mondván hogy miattunk esett baja a testvérének. És azért lássuk be, van benne ráció. Hisz ezek ketten mindig is olyan nagyon furcsa, bensőséges kapcsolatot ápoltak, ami egy külső ember szemében bizarr lehet. mint például az enyémben is.
Azonban egyelőre nem akartam belefolyni az okoskodásokba, így inkább megálltam Clint mellett és küldtem felé egy segélykérő pillantást, hogy állítsa le a kölyköt, mert ő ért vele a legjobban szót. Csendben figyeltem a jelenetet, ahogy Pietro az ágyon ülve magyaráz és szentül meg voltam győződve, hogy be fog húzni egyet Rogers-nek, amiért úgy emlegette Wanda-t, mint a „Maximoff lányt.” De nem így történt, csupán megosztotta velünk az ő álláspontját, ami annyira nem is volt rossz gondolatmenet. Sajnos…
-Abban igaza van Steve-nek és Barton-nak, hogy senkinek sem szabad magát okolnia a történtekért. Nem tudjuk, mivel vagy kivel állunk szemben. Ha egymásra vagy magunkra mutogatunk, azzal nem jutunk előbbre. Kezdetnek nem rossz, hogy Thor körbenézzen a saját világa körül, de ez nem változtat azon, hogy kell egy sokkal kézzelfoghatóbb terv. Ameddig nem bizonyos, hogy ez megint a chitauri vagy Loki műve, addig csak a sötétben tapogatózunk… -fejtettem ki a véleményemet, majd Barton-hoz hasonlóan visszatértem a hallgatag külső szemlélő szerepébe.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Kedd 01 Dec. 2015, 21:39


II . felvonás




Ott hagytam a csapatot, mivel rám nem volt szükség, és egyébként is érzem mikor elég belőlem. Amúgy sem akartam tovább piszkálni Pietro idegrendszerét, csak az igazat mondtam a kínzással. Miért? Mert engem is kínoztak amikor a sivatagban ragadtam, és elfogtak a terroristák, nem éppen a legkellemesebb dolog, ha vízbe mártogatják a fejed, de persze ezt senki nem tudja. Oké, erős túlzás, hogy nem tudja senki, mert Pepper tud róla egyedül, neki meséltem csak a rémálmaimról, amik még ma is gyötörnek. Egyre ritkábban ugyan, viszont még mindig vannak.
Képes vagyok ugyan a csapatjátékra, de most csak tökölünk, egészen addig amíg ki nem találunk valami megoldást. És én meg itt vagyok a lehető legjobb, a kis irodámban Péntekkel társalogva. A többiek majd szólnak, bár hallom mikor van rám szükség, itt tényleg füle van a falnak is, hála a kiépített belső telefon hálózatnak.
Ahogy a többieket hallgattam, és a kinti kamerák felvételeit nézegettem, a fülembe mászott az a bizonyos bogár, és befészkelte magát az agyamba. Loki? Chitauri? Az első meghalt, vagy nem? Bár addig nem hiszem el amíg nem látom a holtestét, amit valószínű nem is fogok, tehát itt már bukta a dolog. A másikat meg én magam pusztítottam el, de ez nem zárja ki azt, hogy mindenkit eltettem láb alól. Mindig van egy magasabb valaki, aki rángatja a szálakat. Lokit is zsinóron rángatták, de elbukott. Pietro sebességére ugyan nem vagyok képes, pedig igyekeztem visszamenni a kis társasághoz.
- Mi van, ha azt mondom, hogy igazatok van és a chitauri is lehet? Bár inkább mondanám azt, a bábmestert keressük, aki őket mozgatta, és Lokit? Tegyük fel, hogy megunta a vereséget, és türelmesen várt. Wanda pedig tökéletes alany volt az elrabláshoz, az ereje miatt. No meg persze azért mert mindenkinek fontos. Ha ő bukik, mi is. Az újabb játszópajtink arra megy ki, hogy összeugrasszon minket. Szóval tegyük félre remek kis vitáinkat egészen addig amíg meg nem találjuk Wandát. – fontam össze a karomat a mellkasom előtt. Ennyire voltam képes, most. Aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.
 

[/color]
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
454
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Csüt. 03 Dec. 2015, 22:16



2. felvonás - Stark torony

Sötét egybeesések



Miután Tony kisétál a helyiségből, kisvártatva a mennydörgés istene, Thor repül be az űrhajó által kivájt lyukon.
Sajnos a csipogón csak vészjelzést tudtam neki leadni. Tudom, nem kedveli a földi kütyüket, ezért Tonyval kifejlesztettünk a részére egy nagy hatótávolságú csipogót, amivel akár a világ másik pontjára is vészjelezhetünk neki. Az más kérdés, hogy a Kilenc Birodalom többi részébe már körülményesebb lenne átsugározni. A lényeg, hogy ő is megérkezett, még ha a landolása nem is ment zökkenőmentesen. Belecsapódik a szoba egyik, még ép falába és köszönés helyett mi az első gondolata? Persze, hogy engem gyanúsítgat.
A feltételezésre, miszerint Hulkként vágtam ki az épület oldalát, csak a fejemet csóválom. Az események hatása miatt, valamint a gyanúsítgatás okán sincs kedvem érdemben válaszolni. Ha Hulkként kiütök egy falat, nem hívjuk ide őt. Bár a falazásnál és a vakolásnál mindig jól jön minden kéz, ám ebben a pillanatban komolyabb gondjaink vannak, mint egy lyuk a torony oldalában.
Thor kérdésére Kapitány hamar választ ad. Rossz más szájából is hallani, hogy mindez nem csak egy rémálom. Hogy valóban megtörtént. Hogy valójában elrabolták a mi Wandánkat.
Igazat adok Pietronak, Wanda valóban nagyon erős lány. Mennyi kínzást álltak ki azért, hogy mutánst csináljon belőlük a Báró?! Ha valóban erre kerül a sor, akkor ő sokáig állja majd a sarat. Ám reménykedem benne, hogy csak a képessége kell nekik, és szükségtelennek tartják kínozni Őt. Borzasztó is belegondolni!
Clint és Steve higgadtsága és kiállása visszaránt a valóságba, szavaik nyugtatóan hatnak. Clint rendkívül jó ötletet ad, akár Heimdall mindent látó szemeit is használhatnánk, hogy megkeresse Wandát. Persze az Ő szeme sem lát el mindenhová, csak a Kilenc Birodalom határain belül kémleli az univerzum szegleteit, de kiindulásnak tökéletes lenne.
Natasha a bandát nyugtatja, és úgy tűnik, hogy elég hatásosan. Hogy ez a nő hogyan képes a férfiak érzelmeire hatni ilyen hatásosan? Mindig is csodáltam ezért.
Pietro beszéde mindannyiunkban megerősíti a tényt, hogy egyre sürgetőbb lesz kitalálnunk valamit, hiszen megvannak a módszerek, melyeket kijátszva a támadó megkapja, amit akar. Wanda legérzékenyebb pontja Pietro, és Pietroé Wanda. Hogy a lány a fiút biztonságban tudhassa, bármit megtenne, még akkor is, ha csak elhitetik vele, hogy a másik fele bajban van.
Tony vágtatva ér vissza Wanda romokban álló szobájába, és elhadarja az új gondolatait, amelyek valljuk be, megállják helyüket.
- Ha a chitauri az, akkor ezúttal nem Loki vezeti őket. Ettől függetlenül a megbízójuk - ha volt ilyen - mostmár tudja, hogy mi földiek nem esszük olyan forrón a kását. Ha kell neki valami, akkor nem elég néhány űrhajó, valami erősebb fegyverre van szüksége. És itt jön képbe a Testvéred. - Nézek Pietrora, majd vissza a többiekre. - Ez az űrhajó nem olyan volt, mint a korábbiak. Kisebb, fürgébb, csendesebb. Szerintem más technológia. - Most vagy egy új fajjal állunk szemben, vagy pedig a korábbi látogatóink megbízására egy másik különítmény látogat el hozzánk hamarosan... Wandával a markukban.
notes:  this is teamwork  


• •

_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Hétf. 07 Dec. 2015, 19:22

II. felvonás
the heroes
A csapat széthullik minden alkalommal, mikor egy nálunk nagyobb hatalom próbál darabokra szedni minket. És ez most is jól érződik. Banner magába zuhanva, mint ha nem is ő lenne. Gyanúsan okolja magát, pedig nem ő a hibás. Tony a jól megszokott formáját hozza, de mint mindig szerintem most is csak leplezi a valós érzéseit a dologgal kapcsolatban. Elvégre ő volt az, aki látta, hogy mi történhet velünk. Ez biztosan megviseli. És ott vannak a többiek. Mindenki, mint egy oszlop tartja a nagy egészet, de időnként belerepedezve hajlunk meg és adjuk meg magunkat. Ám most ez azért más. El kell temetni a nézeteltéréseinket, mert az egyik társunk bajban van. És számít ránk.
Ahogy Thor megérkezik elecsetelem neki, hogy mi történt és elkövetem azt a hibát, hogy Wanda-t a vezetéknevén említem meg. Pietro erre felbőszülten nekem indul, mintha már készülhetnék is a jobbosra, de végül megáll és ekkor sietősen felelek.
- Nem sértésnek szántam. A testvéred nekem is fontos. Jegyzem meg, engem is gyakran emlegettek Rogersként... - húzom fel a szemöldököm, majd szavalni kezd mire jobban elkezdek figyelni. Okosan beszél a srác. Ha a lány azt gondolja, hogy mi is a hajón vagyunk, legfőképp a testvére, akkor nekünk végünk. Natasha-ra emelem a tekintetem, ahogy a fiú után ő is szavakba foglalja az álláspontját és egy hálás mosolyt is küldök felé, amiért valamilyen szinten egyetértését fejezi ki Bartonnak és nekem. És megérkezik Stark és gyakorlatilag azonnal elmondja a véleményét, mire teljes tartásommal felé fordulok. Megdöbbenve veszem tudomásul, hogy a milliárdosunk jól forgatja a szavakat. Bruce veszi át a szót, így felé fordítom a fejem.
- Akkor megbeszéltük. Thor, utánanézhetnél, hogy Heimdall lát-e valamit, vagy tud-e valaki valamiről. Mi többiek addig a sötétben tapogatózunk. Talán kezdhetnék ott... - intek és megindulok Wanda elhagyott, kissé feldúlt szobájába, hogy találhassak egy elhagyott kesztyűt, vagy bármit, ami nyom lehet. A széttrancsírozott fal peremét is gondosan körbe járom tekintetemmel és még a tenyerem is végig húzom rajta.
- A bábmester... - ismétlem halkan, ahogy leguggolva a porban, a darabokra tört holmik között keresgélek. Akármit, bármit.
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Kedd 08 Dec. 2015, 23:52



II. Felvonás.



Miután a pittyegő csipogó vagy minek hívják ezt a tárgyat elkezdett zajoskodni, tudtam hova kell érkeznem. Amint megérkeztem Stark-hoz egy harci övezetben találtam magam, mint kívülről, mint belülről. Ami a legrosszabb az az, hogy nem csak a toronyra volt ez igaz. A nagy gyűlés közepette Stark-ot és a Maximoff lányt nem találtam, de miután megkérdeztem mi is történt, Barton átadta a válasz lehetőségét másnak, aki nem más volt mint a Kapitány. Örültem hogy nem más kezdett el felvilágosítani, mert a Kapitány az a csapattárs aki nem kertel, hanem beavat pontosan és precízen és egyből tudunk a feladatra koncentrálni. Miután ezt megtette, megtudtam hogy Wandát elrabolták egy sima fekete hajóval. Ez furcsa, de ismerős a módszer. Egyszer Vanaheim-i portyázásomkor láttam hasonlót, de nem foglalkoztam vele hisz akkor még önfejű voltam és tivornyázni mentem oda. - Pietro! Ahhoz hogy higgadtan megtudjuk ezt oldani, nem egy megszólításon kellene fennakadni. Van egy selytésem kik voltak, de még nem tudom biztosan. Amit biztosan tudok, az az, hogy nem fognak neki ártani. Ha tudatában vannak a testvéred képességével, óvatosan fognak bánni vele. - Közöltem Pietro-val, remélve hogy ezzel sikerül lenyugtatnom. Wandát nem félteném a helyében, elég szépen helyben hagyott minket is, pedig édesanyám, Frigga kiképzett ilyesféle elme elváltoztatás ellen. De ez nem segített, hisz Wanda ritka erős boszorkány.  - Kapitány! Láttam már hasonlót, mindenképp utána nézek ennek. - Mondtam bíztató hangon, hisz ha minden igaz, hamar kitudom deríteni kikkel is állunk szemben.  
- Natasha! A Chitaurikat elintéztük, és Loki... -
Akadt meg a hangom. - Ő már nem lehet, a karjaim közt halt meg. - Sosem felejtem el mit tett értem, ha ő nincs, nem biztos hogy itt lehetnék. - De egy terv nem rossz ötlet, de csak akkor tudunk elkészíteni egy komolyabb stratégiát ha megtudtam kikkel is van dolgunk! - Néztem a szemébe majd megjelent Stark a saját kis elméletével. - Elpusztítottuk az összes Chitaurit, te még bele hajítottál az egész flottába egy atombombát amitől kipusztultak, ezek nem a Chitaurik, ezt biztosan tudom. Nem hinném hogy ismét merne próbálkozni velünk, főleg hogy most béke honol mind a kilenc birodalomban. - Mondtam fennhangon. Hisz az nagyrészt az én érdemem. De persze ezt nem hozom fel, a végén Stark visszavonulna a kis lakrészébe ahol eddig volt. Miután a Kapitány megkért hogy Heimdall-nál érdeklődjek elindult Wanda szobájába nyomokat keresni. - Banner, ami azt illeti nem hinném hogy holmi fegyverszerzésre rabolta volna el innen őt. Szerintem sereget akar maga mellé állítani, amit csak Wandával képes, vagy csak így mutatkozik be, hisz amit itt csinálunk Midgardon annak elég nagy híre megy mind a kilenc birodalomban. Vagy egy csapda része, de ne legyen igazam. - Közöltem vele bizakodva, majd odébb álltam és felemelve a pörölyt elindultam Asgard-ba a Bifrost-ön keresztül.



Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Csüt. 10 Dec. 2015, 15:16


- II. felvonás -

Valahogy nem volt kedvem az egészhez. Az örök türelmem vészesen fogyni látszott, és már szinte idegesített, hogy mindenki a másiknak ugrott, mikor inkább azzal kellene foglalkozni, hogy hozzuk vissza Wanda-t, nem pedig minden részleten fennakadni. Mondom én, aki attól is a falnak futna, hogy ennyien veszik körül. Csak magányra vágytam, ehelyett aggódhatok megint valakiért, akit megkedveltem. Bár ne tenném ezt... csak tudnám kizárni a külvilágot, tekintenék jelentéktelen alakokként az engem körülvevőkre, de képtelen vagyok rá. Wanda-t is utálhattam volna tovább, ahogy ő is engem, de neeem... el kellett mennünk arra a küldetésre, hogy rájöjjünk, nem is olyan szörnyű a másik. Nem tudjuk, hogy mivel állunk szemben, hogy ki vagy mi vitte el, vagy hogy életben van-e még egyáltalán. Mi van ha az a valami már rég elszívta a képességeit az életével együtt, és már nem tehetünk semmit. Nem akarok erre gondolni, de az optimizmusomat a másik kabátom zsebében hagytam.
Kifejtettem a véleményemet, hogy nem magunkat vagy egymást kellene okolnunk, de ennél többre nem futotta tőlem. Rogers és Natasha a maguk módján próbáltak egyetérteni velem, bár pont nem izgatott a véleményük.
Thor befutása épp időben érkezett, csak elmagyarázni nem akartam neki a történteket, még szerencse, hogy a Kapitány magára vállalta ezt a nemes feladatot.
Natasha, Stark mind-mind tovább fokozták a bennem kavargó rossz érzéseket. Loki, a chitauri. Annyi embert öltem meg miattuk, a legjobb barátom ellen fordultam, nem voltam önmagam, és valaki kiírtotta a családomat, szó szerint. Hánynom kell, ha csak eszembe jut ez az egész, pedig már évekkel ezelőtt történt, de minden rémálmomban felbukkan azóta is.
Aztán szinte minden más felejthetőnek tűnt, mikor Thor kimondta a mondatot, amit egész mostani életemben hallani akartam, miszerint Loki már nem állhat a dolgok hátterében, mivel Thor karjaiban halt meg. A testvére, igen... tragikus. De az én szememben csak egy utolsó kis féreg volt, aki végre azt kapta, amit megérdemelt. Elégtételt éreztem, meg közben bűntudatot, hogy más nyomorának örülök, de Loki sosem volt a szívem csücske, mindig is hasonló sorsot kívántam neki.
Volt igazság abban, amit Thor mondott, hogy Wanda segítségével sereget is toborozhat, és hogy a különleges képességűeknek máshol is híre mehet, nemcsak a Földön, hisz Thor óta tudjuk, hogy vannak más világok is.
Csak figyeltem, ahogy a pörölye segítségével elhagyja a tornyot, és szinte kérdőn meredtem a többiekre, hogy akkor mi a következő lépés, vagy csak várunk, amíg Thor vissza nem tér Sohaországból.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Szomb. 12 Dec. 2015, 14:00



II. felvonás


Valahogy nem akartam elhinni, hogy mindez tényleg valóság. Az életem sosem volt könnyű, de volt valami, ami mindig tartotta bennem a lelket. Vagyis… inkább valaki. Wanda volt az egyetlen, akiért képes voltam túlélni és kitartani a végsőkig. Loptam, csaltam és hazudtam azért, hogy a húgom és én életben maradhassunk. Sőt, ha jól emlékszem, talán még embert is öltem akkor, amikor Ultron szolgálatába álltunk. De ez mind eltörpül amellett, amit akkor éreztem, ha a szemeibe tudtam nézni, ha megfoghattam a kezét és magamhoz ölelhettem. Ha a testvérem mellettem volt, mindig tudtam, hogy jót cselekszem, és ő sosem ítélne el azért, aki, illetve ami vagyok. Aztán mindenek vége lett. A mostani „családom” megalkotta Ultron-t, aki elhitette velünk, hogy szebb világot teremtünk, majd mégsem így lett én pedig meghaltam. Megszűntem létezni és velem együtt egy része meghalt annak is, amit Wanda-val képviseltünk. Megváltoztam és még nem sikerült rájönnöm, hogy csinálhatnám vissza. Elvesztettem őt, vagyis inkább ő engem. Aztán itt hagytam, mert azt hittem, ez lesz a legjobb. Ha nem hallja, hogy éjszaka felriadok és izzadtságban úszva, hangos kiáltások kíséretében török-zúzok össze mindent a szobámban, ha nem látja, ahogy remeg a kezem és összerezzenek már csak attól is, ha egy léggömb kipukkad a közelemben, mert a lövések hangjára emlékeztet… ha mindezt nem tudja, akkor jobb lesz neki. De csak rosszabb lett, mert elvitték tőlem és azt sem tudom, hol keressem. Fáznak az ujjaim Wanda keze nélkül, és nem érzem magam teljesnek most, hogy azt sem tudom, merre van és él-e még. Vajon ő is így érezte magát, amikor én tűntem el előle?! Amikor kétségek közt hagytam őt és nem mesélhettem neki arról, hogy élek és nincs semmi baj, mert visszakapott engem, többé-kevésbé úgy, ahogy elveszített.
De most nincs Wanda, csak a többiek okoskodása és a hideg szavak, amikkel Rá utalnak. A Maximoff lány. Ez volt az, amit Steve mondott rá, s ennek hatására sikerült magamra találnom és elmondanom a többieknek, hogy akárki is vitte el a testvéremet, nagyon sürgősen meg kell találnunk, hisz velem bármikor képesek megzsarolni.
-Ha nem a megszólításokon van a hangsúly, akkor mostantól majd én is „kedves” nevekkel foglak benneteket illetni… -pillantottam előbb Setve-re, majd Thor-ra.
Egy gyors fejrázás után azonban inkább Bruce-ra figyeltem, mert ő is csak megerősített abban, amit én is gondoltam.
-Wanda nem ostoba és tény az is, hogy nagyon erős, de azt hiszem, hogy… naív és hiszékeny. Ha egy jól irányzott célzást tesznek rám, illetve ránk és arra, hogy minket is kínoznak, akkor összeroppan és talán meggondolatlan dolgokat tesz. Ezt pedig nem szabad hagyni. Szeretem őt és bármit megtennék érte, de Wanda egy elveszett kislány, aki bármit megtenne azokért, akiket a barátainak, illetve a családjának tart. És tudom, hogy úgy tekint mindenkire, mint egy új családra. Mesélt nekem rólatok, megmutatta, hogy miképp viszonyultatok hozzá. Nagyon szeret titeket és sosem hagyná, hogy bármi bajunk legyen… -jegyeztem meg a dolgot egy nagy sóhaj kíséretében, majd inkább átvágtam a többiek között és a folyosó felé vettem az irányt.
-De… ha a húgom meghal, akkor mi is vele pusztulunk. Ha mégsem… akkor majd én teszek róla. –néztem rájuk, majd elindultam a folyosón és az egyik hatalmas ablaknál találtam meg a végső helyemet, ahol a fejemet az ablak hideg üvegének támasztva, lehunyt szemmel próbáltam meg elképzelni, hogy Wanda mellettem van, és a kezemet fogja épp úgy, ahogy mindig. De nem sikerült. Nekem ez sosem ment. Én nem tudok elhitetni magammal ilyen dolgokat, plusz illúziókat sem tudok kelteni. Kettőnk közül én a gyorsabb, de a butább és földhöz ragadtabb vagyok. Nekem nem sikerül az, hogy jónak és szépnek lássam azt is, ami már rég rohadt. Mint a TAHITI program. Visszahoztak az életbe, de milyen áron?! Már semmi sem ugyanaz, mint volt. Mindent elveszítettem, még azt is, ami életemben az enyém volt. A személyiségemet, a vágyaimat, a képességem feletti uralmat és most még Wanda-t is.
-Wanda…
Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Vas. 13 Dec. 2015, 11:49



II. felvonás



Miután kifejtettem a véleményemet a többieknek, Clint-hez hasonlóan én is hallgatásba burkolóztam és nem kívántam tovább kommentálni a dolgokat. Azt sem kívántam lereagálni, amikor Thor közölte velünk, hogy a testvére, azaz Loki meghalt. Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy nekem bármit is szólnom kellene, hisz mostanában így is eléggé összehoztam magamnak a dolgokat. Persze örültem neki, hogy az a szemét már nem él és tudtam, hogy Barton is így gondolhatja. Még mindig bűntudata van amiatt, hogy manipulálták és több embert is megölt, vagy megpróbált megölni, köztük engem is. Hiába erősítettem meg benne a tényt többször is, hogy ez nem az ő hibája, képtelen volt beletörődni a dolgokba. Viszont most, hogy Loki már nincs, talán megnyugszik, legalábbis ezen a téren, hisz most neki is megvannak a maga problémái, ahogy nekem is.
Az időm nagy részét Rogers-szel töltöm, így elég nehézkes eltitkolni azt, hogy James-t bújtatom a lakásomban. Persze nem bántam meg a döntésemet, de a magam módján mindig két oldalról közelítem meg az adott szituációkat. Az egyik énem örül annak, hogy talált olyat, aki megérti, míg a másik sikítva rohant ki egy vonat elé abban a pillanatban, amint felajánlottam a lehetőséget, hogy nálam szálljon meg, amíg nem találunk jobb megoldást, vagy amíg nem képes beszélni Steve-vel.
A kusza gondolatmenetemnek végül az vetett véget, hogy Thor távozott, így én egy darabig néztem a plafonon tátongó lyukat, majd a távozó Pietro után pillantottam. Elhiszem, hogy rossz neki a testvére nélkül, hisz ez a bizarr Maximoff-kapcsolat egy külső szemlélő számára felfoghatatlan, de ezzel a kisfiús hisztizéssel nem megy semmire és a testvérét sem hozza vissza, ha úgy viselkedik, mint egy kisgyerek.
Némi gondolkodás és morfondírozás után azonban eszembe jutott valami, ami talán őrültség, a mi köreinkben azonban mégsem teljesen kizárható tény.
-Öhm… az szép és jó, hogy Thor elment és kutakodik, de addig mi sem ülhetünk csak úgy itt… szóval az jutott eszembe hogy… Thor-on kívül van valakinek valami földönkívüli kapcsolata? Egy… barát, ismerős, futó kapcsolat? Mert akkor azon a szálon is el lehetne indulni és nem kellene egyhelyben toporzékolnunk, plusz talán ez a tény Pietro-t is megnyugtatná egy kicsit… -pillantottam a többiekre kérdőn és kissé talán félve a reakcióktól. Valahogy hajnalban nem vágyom kioktatásra, úgyhogy ha hülyeségnek tartják az ötletemet, akkor remélem, nem fogják kinyilvánítani a nemtetszésüket, mert nekem ehhez így korán még nincs türelmem.
Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
334
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Vas. 20 Dec. 2015, 00:06

•• Kalandmester ••

I'll tell you something...




Azt követően, hogy Thor Asgardba indul, a csapat nagy része Wanda szobájában kutakodni kezd. Natasha vagy Steve rábukkanhatnak vérfoltokra egy-egy levert tárgy alatt. Pietro az ablakhoz vonult, de segíthet a társainak a kutatásban. Eltelik időközben több, mint negyed óra, amikor Thor visszatér a távollétéből és jelezheti, hogy Asgard népe a Xandart ért támadásról beszél. Bruce még a sokk hatása alatt áll egy helyben, mikor az övére erősített intergalaktikus adóvevő rezegni kezd és Peter Quill bejövő hívását jelzi. A férfi automatikusan a nagy terembe indul, hogy nagyképernyőn fogadhassa a bejövő hívást. Ha akarja, szólhat róla a többieknek.

***

» Általános leírás: A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


- Reagsorrend: nincs
- A folytatás joga: Peter Quill-t illeti
- Helyszín: Stark Torony, Űr
- A felvonás résztvevői: Bruce Banner, Tony Stark, Natasha Romanoff, Pietro Maximoff, Clint Barton, Thor, Steve Rogers, Peter Quill.
~ Akik időközben becsatlakozhatnak: Sam Wilson, James Rhodes, Vízió

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
630
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Vas. 20 Dec. 2015, 23:17


II felvonás
i need your help

A kocogás hamar felgyorsul száguldásra, és egy gepárd akrobatikus mutatványait megalázva ugrok át az utamat álló akadályokon, miközben a kicsikémhez sietek. Úgy lihegek, mint aki a tüdejét készül kiköpni. Körülöttem robbanások, ádáz harcok, és sikolyok. Lövök mindenfelé lépéseimet követően és ha szerencsém van Rocket fedez - ahogy ígérte. És nem kapok a hátamba rakétát. Az elrontaná a napomat, kétségkívül. Sietősen szelem át a teret, Xandar felismerhetetlenségig tele van ismeretlen őrültekkel és a legkeményebb csatákat nem odafenn vívják a Nova hadtest emberei, ahogy a magamfélék hinnék, hanem idelenn.
Megérkezem és gyakorlatilag azonnal felrohanok a fedélzetre. Rocket eltűnik mögülem és gyanúsan úgy gondolom, hogy jobb is, ha ő marad. A hadtest elbukik, ők nem elég erősek. Gamora, Drax pedig az életét feláldozná ezért az ügyért, ahogyan én is. Bármi is lenne a helyes, most kell meglépnem. Felérve a fedélzetre mindent összedobálva próbálom megkeresni a kütyüt, amit még a lenti Doktortól kaptam, mikor lezuhantam és segített feljutni. Úgy gondolta, hogy hasznunkra lesz ha időközben nem veszítjük el egymást. Elvégre idefenn és odalenn is kellhet a másik.
Az egyik levetett póló alatt találom meg végül a szerkezetet. Össze-vissza nyomkodom, mire megtalálom rajta a nevét. Zölden világít és azt tanította nekem, hogy ha zöld, akkor rendben van'. Várok és türelmetlenül toporzékolok. Arra várok, hogy meghalljam a hangját, hogy lássam, hogy sikerüljön beszélni vele.
- Doktor! Doktor! Hall engem? - igyekszem hangosabban beszélni, mert egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a vonal akadályokba ütközhet. Pár rugózást követően a pilóta fülkébe rohanok és bezárom a Milanoba vezető feljárót, a készüléket pedig a botkormányra helyezem.
- Ha hallassz jelentkezz, mert rendkívül fontos dologról van szó... - ugrik az egyik sötét katona a szélvédőre, amit nem különösebben értékelek - Hozzá ne nyúlj a drágámhoz, te mocsok! - kiáltok rá, majd beizzítom a kisdrágát és gyakorlatilag Rocket feltúrbózása miatt azonnal sikerül elindulom és pár élesebb kanyar után sikerül lehajítanom a gép orráról - Máris mondom, de nem tudok mindenhova figyelni!! - üvöltök, bár gyanúsnak tartom, hogy Bruce nem hall még, mert én nem látom őt és így az idegességemet csak és kizárólag magamon töltöm le. Előre tolom a kormányt és megindulok. Egy darabig nem emelem fel a szépségem, csak pár másodperc elteltével.
- Doktor, kérlek jelentkezz! Hallassz engem?? - üvöltözök, miközben eltalálják a jobb szárnyat, így igyekszem az egyensúlyt tartani. Megemelelkedve több láb magason látom csak föntről, hogy mi történik odalenn. A hadtest elfog bukni. Mi őrzők pedig kevesen vagyunk. Miközben beállítom a gépet a megfelelő szögbe, valami szokatlan járművet veszek észre a keleti oldalon, de nem foglalkozom vele, mert a vonal berecseg és lassan képet kapok.
- Doktor Banner! Végre... - motyogom, de akkor a sietős tempó miatt az eszköz lerepül a kormányról, be a lábamhoz - A francba... - hadarom el, majd felvéve azt a jobbomba fogom és úgy beszélek - Doktor, az otthonomat megtámadták és egyedül nem vagyunk képesek megvédeni.... A hadtestünk elbukott... Én, én, én.. én meg úton vagyok a földre, kérlek mondd, hogy nem hiába!! - szinte könyörgően hatnak a szavaim, miközben próbálom másodpilóta nélkül is elvinni a gépet, át az univerzumon, a föld bolygóra, egyenesen New York szívébe.



Zene
• •

_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
454
∆ Kor :
47
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Szer. 30 Dec. 2015, 19:43



2. felvonás - Stark torony

Sötét egybeesések



Még néhány másodpercig a távozó Thor után nézek, majd ismét magam elé révedek. Mennyire szánalmas vagyok?! A többiek legalább próbálkoznak, amíg én itt sajnáltatom magam. Látni, hogy Pietro mennyire maga alatt van, még inkább magával ránt a mélybe. Tudván, hogy pár napja éppen Wanda volt az, aki a rémálmomból felkeltett, és magához ölelt... Hiszen már olyan Ő nekem, mintha a kishúgom lenne. És éppoly fájdalmat okoz nekem is az elrablása, mint testvérének. Ám Natasha teszi fel a pontot arra a bizonyos i-re. Elhozza a fényt a sötétségbe.
"Földönkívüli kapcsolat". Hiszen nekem van egy jóbarátom néhány galaxis távolságra innen. Peter Quill személyében, akivel nemrégiben jó barátság szövődött közöttünk. Amikor New Yorkba látogatott a Milánóval, megismerkedtünk, hiszen a szíve immár idehúzza, hozzánk. Sarah, az asszisztensem csavarta el "Űrlord" fejét, s amikor itt járt, közösen kifejlesztettünk egy kommunikációs eszközt, amely lehetővé teszi a galaxisok közötti azonnali üzenetküldést. Persze, ezt a kozmikus adóvevőt felspékeltük némi Stark technológiával, így nemrég sikeres hívást indítottunk a Föld és a Xandar bolygó között. Ekkor ismertem meg a nova hadtest vezetőjét, Corpsman Dey-t is, aki egyébként egy rendkívül jólelkű fazon, csak a humorérzéke - főleg a Quill-féle humorra - még nem olyan kifinomult, így pár mondatváltás után majdnem nekiesett Peternek. Úgy látszik nehezen viselik egymás közelségét.
Vajon érdemes lenne megkérdeznem, hogy van-e tudomása arról, ami itt történt? Végül is a hajójával és a csapatával a galaxist járják, és többnyire szétrúgják az intergalaktikus rosszfiúk ülepét. Már úgy is nevezik őket, hogy a "Galaxis Őrzői". Legutóbb épp ezzel hencegett Peter. Végül is nincs mit veszíteni! Felkeresem! A többiek lefoglalták magukat a nyomok felkutatásával, én addig is megpróbálom elérni Quillt és hasznosítani magam. Mihelyst megindulnék a terem felé, a csipogóm, melyről nemrég Thort hívtam, most rezegni kezd. Bejövő hívás. Ránézek a képernyőre. Épp Peter az. Mintha megérezte volna, hogy rá gondoltam. Lehet ismét arról érdeklődne, miújság a Földön, vagy épp csak Sarah felől akar kérdezni. Mindenesetre megindulok a nagyterem felé, hogy a holografikus kijelzőn fogadjam a hívását, amely épp kapóra jön. Útközben hallom, hogy Thor is betoppan, de nem fordulok vissza, pedig minden bizonnyal híreket hozott Asgardból.
Majd később meghallgatom, de nem szeretném, hogy Peter letegye, így rögvest a konferencia terembe sietek.
- PÉNTEK, van egy bejövő hívásunk. Kérlek fogadd! A jelszó: "Peter Quill, a Star." - Amikor létrehoztuk az eszközt, kértem Petert, hogy találjon ki egy jó kódot, amivel levédhetjük a beszélgetéseinket. Ebből is látszik, hogy nemcsak a földieknek van jó humoruk.
A hívás dekódolása után az óriási képernyőn csak egy fekete kép jelenik meg. A kapcsolat létrejöttéhez fontos, hogy mindkét oldalon zavartalan körülmények biztosítsák a kommunikációt. A másik oldalon a Milánó pajzs rendszerére felszerelt erősítő a feltétele annak, hogy Peter hívást tudjon indítani felénk. Majd egy váratlan pillanatban megjelenik Quill, hangot nem hallok, csak azt látom, hogy kétségbeesve próbál elmondani valamit. - PÉNTEK, kérlek finomítsunk a frekvencián! - a jel rendkívül gyenge, így képtelenség lesz érdemlegesen beszélni. Néhány másodperc múlva csak Peter hangját hallani, képet nem látok, de mintha azt mondaná, hogy "máris mondja, csak nem tud mindenhova figyelni", majd hallok egy hangos robbanást, vagy legalábbis valamilyen robajt a háttérből.
- Peter... Peter, hallasz engem? - kérdezem, hátha legalább az én hangom továbbítja a rendszer.
- Mi történik ott, Quill?
Majd hirtelen, pár másodpercre kitisztul a vétel.
- Végre! Épp hívni akartalak! Mi törté... - Belevág a szavamba, mintha engem nem hallana. Azt hadarja, hogy az otthonát megtámadták, a Nova hadtest elbukott.
Mi történik a Xandaron? A háttérből robbanások hangja és fényei szűrődnek ki, valamint látom, ahogy Peter a gépével már az eget hasíthatja, hiszen a pilótafülke mögötti felhős háttér erőteljesen háborog. A hangja ismét eltűnik, és a kép is szakadozni kezd. Minden bizonnyal a Milánó pajzsa minden energiát a védelemre összpontosít, nincs elegendő a megfelelő vétel biztosításához.
- Peter, ha hallasz, repülj biztonságos övezetbe! Addig hívom a társaim, és mindent megbeszélünk! Siess hozzánk! - intek a férfinak, aki láthatóan nagyon zaklatott.

- PÉNTEK, hívd fel Tonyt és Víziót, sürgős!
Steve, Clint, Natasha, Pietro, Thor, gyertek gyorsan!
 - kiáltom a folyosó másik végéből torkom szakadtából. A csapat azonnal megszakítja a megbeszélést Thorral, és a konferencia terembe sietnek. Reméljük, hogy a vétel hamarosan kitisztul, és Peternek sikerül elmenekülnie a támadó gépek elől. Addig néhány szóban vázolom a többieknek a helyzetet.
- Natasha, igazad volt! "Földönkívüli kapcsolat". Eszembe juttattad, hogy van egy jó barátom, a Nova rendszerben, akivel a itt a Földön ismerkedtem meg... hosszú történet. A neve Peter Quill. A Galaxis Őrzőinek tagja. Amikor elindultam, hogy megkérdezzem, hallott-e valamit Wandáról, vagy a történtekről, épp egy bejövő hívást kezdeményezett felém. Nagyon rossz a vétel, a bolygójukat megtámadta valaki, vagy valakik. A xandari Nova hadtest elbukott, de sajnos nem hallottam minden szavát. Most elindult hozzánk, értünk. A segítségünket kéri.
Jelen pillanatban olyan helyre próbál manőverezni, ahonnan biztonságosan tudunk beszélni.
Mit gondoltok, lehet köze a két incidensnek egymáshoz?
- remélem, hogy a jel hamarosan kitisztul, de addig is meg kell beszélnünk a többiekkel, hogy mit tegyünk most. Hova tovább? Ha Peter értünk jön, vajon megyünk segíteni neki? A kép kimeredt, majd másodpercekre bevillan, ahogy szitkozódva manőverezik a felhők között. Biztosan erős ellenfelekkel állhat szembe, ha még mindig nem tudta lerázni őket. - Thor, mit hallottál? Pár szóban elmondanád nekem is?     
notes:  this is teamwork  


• •

_________________

That's my secret. I'm always angry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.http://infinity-marvel.hungarianforum.com

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Szomb. 02 Jan. 2016, 13:36


- II. felvonás -

Natasha szinte a számból vette ki a szót, hogy van-e valakinek földönkívüli kapcsolata Thor-on kívül, hogy kicsit megpörgessük az eseményeket, és elindulhassunk végre valami nyomon. Bár lényegében Wanda nem tartozik hozzám, de nem szeretném a családom után őt is elveszíteni, aztán végignézni, ahogy Pietro legalább annyira a padlóra kerül a jobbik fele elveszítése után, mint ahogy most én érzem magam. Az élet kegyetlen, de ilyen rövid idő leforgása alatt ennyire nem bűntethet minket. Abban biztos vagyok, hogy Laura halálához a HYDRA-nak van köze, de ez most más. Ez a fekete űrhajós dolog mindenképp túlnő a HYDRA hatáskörén, főleg, hogy ők most a sebeiket nyalogatják, és Ward próbálja csak összekaparni őket a poraikból. Ravasz fickó, így nem kizárt, hogy sikerülhet nekik, de Ward ilyen technológiához nem juthat hozzá, még a régi SHIELD-es kapcsolatokon keresztül sem, így ez ki van zárva. Marad tényleg a nem evilági felbukkanás, amit csak remélni merek, hogy nem kapcsolódik a chitauri-hoz. Thor szerint Lokit ki is zárhatjuk, hisz meghalt. Bár nem láttam a hulláját, és nem rúghattam bele kétszer, hogy magam ellenőrizhessem.
Banner agya aztán új üzemmódba kapcsolt, és az önsajnálat helyett megvilágosodni látszott, vagy csak valami hívást kapott, mert elrohant. Egyre nehezebb kiigazodni az egykor jól működő csapaton, bár akkor is csak a kényszer tartott össze minket. A társaság felét nem is bírom igazán. Egyedül Banner az, akinek elismerem a munkáját, és Natasha a legjobb barátom. A Kapitány, Thor és Stark viszont kívül esnek a "baráti" körömön. Amíg Banner elviharzott, igyekeztünk végighallgatni az asgardi beszámolóját, de aztán egyszer csak a zöld fickó gazdájának a hangját hallottuk, ahogy nekünk ordibál egy másik helyiségből. A konferencia terembe vettük az irányt, hogy meghallgassuk a doki mondandóját. Bár nekem a fele kapásból kínaiul volt. Lássuk csak! Nova rendszer. Mi? Ez olyan, mint a naprendszerünk? Kik azok a Galaxis őrzői? Az ufo bosszúállók? Xandari Nova hadtest? Ez az intergalaktikus rendőrség?
-Lehet összefüggés a kettő között, de a felét fel se fogtam annak, amit mondtál. De mivel szerinted is földönkívüli eredetű volt a hajó, ami elvihette Wanda-t, így mindenképp adnunk kell egy esélyt ennek a Quill haverodnak. -foglaltam össze röviden az én véleményemet. Minden lehetőséget meg kell vizsgálnunk, Wanda-ért, és azért, hogy Pietro-t nyugodt üzemmódban tartsuk.

Vissza az elejére Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony Szomb. 02 Jan. 2016, 14:06



II. felvonás


Rosszul voltam. Nem csak lelki, hanem fizikai értelemben is. Nem viseltem jól mostanában azt, ha valami nem úgy alakult, ahogy én akartam. És az, hogy a húgomat elvették tőlem valami ismeretlen, földönkívüli vackok, a lehető legrosszabb dolog volt.
Amint lehetőséget találtam a drámai lelépéshez, azonnal éltem is vele és a folyosó egyik nagy ablakához siettem, ahol megtámasztottam a fejemet a hideg üvegen. A légzésem egyre szaporább lett, a kép is összefolyt előttem, a fülem is zúgni kezdett. Éreztem, ahogy egyre inkább eluralkodott rajtam a pánik és már a levegőt sem vagyok képes normálisan venni. Levert a víz és szépen lassan lecsúsztam a falhoz, a hátamat nekitámasztva, térdeimet felhúzva. A remegő kezeimet bámultam és nem bírtam visszatartani a könnyeimet sem. Gyűlölöm azt, ami lett belőlem. Mindentől félek, minden kiborít és akármit csinálok, sosem múlik el teljesen ez az érzés. Ellöktem magamtól Wanda-t is, ő pedig vonszolta magát utánam, hogy ne szakadjunk el teljesen egymástól.
Már a halálomat és a temetésemet is majdnem megterveztem, amikor hirtelen meghallottam Dr. Banner hangját, amint épp nekünk kiabál. Néhány perc habozás után aztán felkeltem a földről és a hang irányát követve meg is érkeztem a többiekhez.
Az első ülésre alkalmas helyet kisajátítottam magamnak és onnan hallgattam végig a doki beszámolóját, de fel sem fogtam azt, amiről dumált. Szerencsére ezt nem kellett nyíltan kijelentenem, mert Clint megszólalt és ő is valami hasonló problémával küzdött, mint én. Így csak heves bólogatások kíséretében igyekeztem nyitva tartani a szememet és a többieket figyelni. Olyan ez, mint amikor nagyon erős fejfájásod van, és úgy érzed, mintha egy satu nyomná szét az agyadat belülről, a szemeid pedig annyira fájnak, hogy nem bírod kinyitni őket, mert a szemhéjaid vasfüggönyként záródnak vissza minden apró rándulásra.
-Csak találjuk meg a húgomat… -jergyeztem meg a dolgot csendesen, teljes elkeseredésemben. Már nem vagyok dühös, nem vagyok csalódott és még csak szomorú sem. Már nem érzek semmit, csak ürességet. De ez nem az a kellemes üresség, mint amikor meghaltam. Ez az a kínzó üresség, ami azóta tart, mióta visszahoztak az életbe.
Az arcomat aztán a tenyereimbe temettem és igyekeztem megtörölni a szememet, hogy az előbbi kiakadásom nyomait végleg eltűntessem.
Vissza az elejére Go down

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 2. felvonás - Stark torony

Vissza az elejére Go down

2. felvonás - Stark torony

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» 2. felvonás - Stark torony
» Magas torony
» Tony Stark - Vasember
» Helgerand és környéke
» 6. felvonás - Látom a tüzet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 1. Kör-