» Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán «
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat

Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
296
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: 1. felvonás - Xandar Kedd 17 Nov. 2015, 21:38

•• Sötét egybeesések ••

You can destroy the whole world and I need it!




Ultron bukását követően Thanos elhatározta, hogy saját kezébe veszi az irányítást, és ő maga megy a dolgok elejébe. Tudomására jut, hogy előfordulnak olyan személyek, akik élő gátként nehezítik meg, hogy a kövekre szert tehessen. Ennek következtében természetes, hogy ezúttal félre téve célját, új eszközökhöz nyúl, és elsődleges célpontjaként az úgynevezett "hősöket" tekinti. Szövetségeseként előlépve Nero kegyetlen tervvel áll elő, amihez elengedhetetlenül szükséges a Maximoff lány és annak a jogartól szerzett határtalan képességei. Nero és csapata könnyedén ejtik rabul Wandát, és viszik Thanos színe elé, aki már a Nova hadtestet kijátszva a Xandar bolygón tanyázik. Egyetlen vágya, hogy Wanda fejét megpiszkálva, sötét eszközökkel és kínokban részesítve őt elérje, amit akar...

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Wanda Maximoff, Thanos [NJK]



A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 28 Ápr. 2016, 20:06-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Tartózkodási hely :
∑ ON MY THRONE



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Kedd 17 Nov. 2015, 22:35

You can destroy the whole world and I need it!
Ujjamnak hegye finoman súrolja a lány csuklójára ölelt, fekete bilincset. Láncok, egy simára élezett ágyon. És egy test. Törékeny, zúzásra teremtett, apró darabka. Eszméletlen, szinte élettelen a test. Álltam már halott testek fölött, ez azonban másként érdekes. Halántékán zúzódás pihen. Karjain és lábain méretének félszeresése szorított karikák. Lassan csörgedezik a vére, vörösen, mint az éter. Hallom, ahogy végül cseppjei hurrikánt hozva magukkal koppannak a hajó fedélzetén. Mi tagadás? Élvezem, hogy én állhatok felette és hatolhatok elméjébe. Nero eszközei kegyetlenek, ám hatékonyak. Más dolgom sincs - mint hátradőlve élvezni, ahogy a Maximoff lányként emlegetett fegyver végül meghatja fejét előttem és oszlopos tagját képezi kívánt seregemnek. Sem oka, sem ereje nem lesz, hogy ellenszegüljön nekem. Ahogy megterhelt testéről lekerülnek módszerem tárgyilagos képviselői és saját talpára áll, már nem lesz ugyanaz a lány, mint akit a fedélzetre rángattak. Egy emlék lesz, egy elmúló talány. Senki sem fogja őt keresni.
- Nem lesz, aki megvédjen. - érinti végül kemény jobbom pereme arcának keskeny szélét. Érzem, ahogy lassan visszatér belé az erő. Elfordulva tőle körbe pillantok a hajón. Kettesben vagyunk, ahogy kértem. Kezemben a valóság köve. A Gyűjtő ostoba volt, Taneleer Tivan. A név, pont oly botor, mint viselője. Nem esett nehezemre megszerezni a követ. És most, hogy a Xandar bolygó ennyi semmirekellő alak kezében van, enyém lesz az erő köve is. Így keveredik a kellemes, a hasznossal. És így bukik el Xandar, magával rántva a föld bolygót és az ostoba hőseit.
Halk nyekkenés és tudom, a vendégem ébredezik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
473



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Csüt. 19 Nov. 2015, 17:02

Sötét Egybeesések
Torzul a kép és tompulnak körülöttem a hangok. Éles villanás és még tüdőmbe fogadom a dohos szagot, ami váratlanul körbe lengi körülöttem a teret. Némán sikoltok? Ismeretlen ujjak fognak közre, de nem nyílik a szemem. Hűvös, szinte dermesztő eszközt érzek a nyakam köré tekeredni. Valamiféle szíj? Érzem, ahogy a nyelőcsövem folyamatosan kattan, mintha darabjaira törne. A hangszálaim is megszenvedik az érzést. Megdagadnak a szemeim és nyitásra kényszerítik azt. Ismeretlen alakok vesznek körbe, üvölteni akarok. Könnyek szöknek szemeimből és hívom a vörös lidérceimet, de cserben hagynak. Még hallom, ahogy Bruce kétségbeesetten kiált értem, de hiába nyílnak ajkaim, nem érem el őt hangommal. Képtelen vagyok üvölteni. Kapálózok, karmolok. Pietro arca jár a fejemben, miközben valahogyan kirángatnak a szobámból és elsötétül körülöttem minden. Váratlanul ér. Ismeretlen illatok és érzések vesznek hatalmukba. Meggyengülök.

A homályba torkolva igyekszem a felszínre, de valami megakadályoz benne. Mintha a felszínt vastag jégtakaró választaná el tőlem és megfulladnék. Csuklóimon, lábaimon éles fájdalmat érzek, leránt a mélybe. És jön a forróság. Talán vérzek? A szemeim szúrnak, szúr a torkom is hátulról, mintha por ülte volna meg és kaparja. Kaparja kegyetlenül. Nyelni alig bírok, érzem, hogy a számban sorakoznak a gombócok és köhögésre kényszerít a tüdőm. Használnom kell. Fáradtan, még émelyegve mozgolódom és egy ismeretlen hang visszhangozik a fejemben. "Nem lesz, aki megvédjen." - mondja és ettől a mondattól minden porcikám még kisebbre zsugorodik és úgy érzem, hogy kedvem lenne kiüríteni a gyomrom. Véres ízt érzek a számban, talán a torkommal kapcsolódik össze. A fojtogatással. A fojtogatás - történik meg bennem a felismerés és kipattan szemeim. A képességem elhagyott, hűvöset éreztem, mikor utoljára láttam a tornyot és hallottam Dr. Banner hangját. Óvatosan nyitom fel íriszeim és szemem lassan szokja a sötétet. Elnyílnak ajkaim az ismeretlen terepet fürkészve, majd mozgást érzékelek. Fekszem, próbálok mozdulni, de nem tudok. Megkötöztek. Rángatózom, rázkódok, végül meglátva a mellettem állót reszketésbe torkollik a fájdalmam és érzem, ahogy a könnyek utat törnek, miközben megpróbálok hangokat előcsalogatni a meggyötört torkomból.
- Ki... maga? - hörgöm, de inkább hallatszik egy halk "kihi mhaga"-nak. A vörös izzás, a végtelen düh elborítja az elmém és úgy dobálom magam, mintha már nem teljesen lennék önmagam. Ő pedig ott áll, és néz le rám. Földöntúli, sosem láttam még hozzá hasonlót. Kiszáradtak ajkaim, beszélni nem tudok, a képességem elhagyott. Mégis mi történik velem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Tartózkodási hely :
∑ ON MY THRONE



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Pént. 20 Nov. 2015, 01:34

You can destroy the whole world and I need it!

+12

Ocsmány a folt, mi vékony torkát öleli körbe. Hamvas, pasztel lila, helyenként a zöld árnyalataiba nyúló apróság. Értetlenül nézem kínlódását az éber létre, és ekkor ugyanaz az elszánt, bágyadt mosoly jelenik meg az arcomon, amit nem sokkal korábban barátom arcán láttam elterülni. Ahogy küzd, ahogy harcol a tompa érzés ellen, ahogy próbálja megérteni bénaságának okát, felemelő. Megkötözve, kiszolgáltatva fekszik előttem. Minden erejét elszívja a félelem és a kétségbeesés, melynek tulajdonképpen saját önmaga  szab határt. Elnézve őt, eszembe jut a többi halandó féreg. Ez rossz érzésekkel töltött el, mert fogalmam sem volt a jelentésükről. Kell hogy legyen valami, van itt valami, gondoltam korábban, amihez nem érek fel. Valami, ami akkor még láthatatlan volt a számomra, és aminek csak a nyomasztó jelenlétét éreztem. És mire megfogalmazódott bennem, már kétszer is elbuktattak. A csapatuk szelleme volt az. Naivak és gyengék. Semmirekellő, jelentéktelen élőlények, kik fertőzik az univerzumot és csupán mellkasukat veregetve képzelik magukat fensőbbségesebbnek minálunk.
Ahogy elnézem a lányt, ahogy végül zokogásba tör ki bizonyítékául annak a fránya elméletemnek, hogy mennyire törékeny is valójában, kaján vigyor jelenik meg képemen. A kérdése sérti a fülemet. Rángás az arcomon és egyetlen mozdulattal ragadom torkon a nyomorultat, hogy fölé magasodjak és szemeibe nézve elhozhassam hát ajándékomat.
- Bátor dolog ilyen könnyedén szembe nézned valamivel, amit még csak meg sem értesz. Kölyök vagy még, egy senki, egy porszem. De megkegyelmezek. - engedek nyaka szorításán az első kattanó, reccsenő hang után, majd ellépek mellőle és tenyerem összedörzsölve teszek úgy, mintha a koszt távolítanám el - A nevem Thanos, de többet nem kell rólam tudnod. Mire a nevem hallhatnád újra, már halott leszel. - lépek el tőle a fekete, megcsillanó doboz mellé, hogy végig simíthassak annak felszínén - Jön a talány, hogy miért? Nem kell aggódnod emiatt. Te csupán eszközéül szolgálsz egy szentebb ügynek. A véred hozza el a békét. Remélem nem kell a kezem mocskolnom és önszántadból mellém állsz. Egyébként jöhetek az olcsó ajánlattal, hogy különben a testvéred gerincét rángatom ki húsából és azzal fojtalak meg téged. - pillantok hátra egy sötét vigyorral, majd megrázom a fejem - Szó se róla, hogyan érzed? - helyezem le a dobozt és lépek mellé újonnan, hogy vérbe fagyott csuklóin engedhessek. Félek talán a vérveszteségből adódóan nem tud józan gondolkodni és a nehezebb utat választja majd...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
473



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Pént. 20 Nov. 2015, 02:12

Sötét Egybeesések

+12
A homályban tapogatózva semmi más nem lebeg előttem csak a fejemben mentálisan megszületett testvérem. Nézem a szemeit, az arcát, amely nyugodt, utolsó mosolyának sejtelmével az ajkain. Sokáig nézem a haját, amelyet sosem volt bátorságom elégszer megérinteni, és most már mindörökre lefogja kezem az a lelkünk legmélyéről jövő félelemtilalom, amely nem engedi, hogy megzavarjuk a halottak nyugalmát. Végül nézem a kezét a kezemben, és ekkor darabjaira hullik a képe. A halál számomra már mindig annak a percnek a kétségbeesett rettenete és egész életemre rávetülő sötétsége lesz, amely elragadta tőlem akkor a lebegő városban őt azon a fájdalmas emlékű napon. Meggyötör, ahogy végül kisfiús mosollyal az arcán eltűnik és elillan, mintha sosem létezett volna. És talán a fájdalom, vagy az érzékeim riasztása az, mire felnyílnak szemeim és felébredve tudatosul bennem, hogy mi történt velem. Elraboltak és elhurcoltak tőle. Talán őt, őket is bánthatták. Mit tehettek velük? Itt vannak ők is a hajón? Erőre van szükségem. Minden apró mozdulat megkínoz. Érzem, ahogy az izmaim duzzadnak a fájdalomtól, ahogy a torkom megfeszül és mintha kilyukadna a lüktető - lázas terrortól. A fojtás összezúzta. Nem szabadna erőltetnem, de a feltörő vér miatt kénytelen vagyok köhögni. És a fejembe szökő hang tulajdonosa felé fordulok. Óvatos kérdést intézek felé. Ismeretlen, torzszülött mutáns, vagy földöntúli. Az állapotom, vagy a tapasztalatlanságom miatt képtelen vagyok egyelőre beazonosítani, hogy ki az, aki fölém magaslik és ki az, akihez szóltam az imént. Egy őr talán? Vagy maga az elrabolóm? Mintha emberibb kezek ragadtak volna el.
Megdagadt szemeim még inkább elkerekednek, ahogy válaszképpen magamon érzem leheletét és vaskos ujjait nyakam köré fonja. A fájdalom, ami ekkor belém hasít fizikailag felrobbant és az ájulás lidércei megkísértenek. Bevérzett szemeim mögül pillantok fel rá, néma sikollyal ajkaim közül. Kezeim rángnak, hogy elkaphassam övét, de mind hasztalan energiafelhasználás. A mondandója elér hozzám és éles karmaival belém csimpaszkodik. Kipréseli belőlem utolsó könnyeim és legszívesebben meghalnék. Igen, ezt érzem. Valami eltörik, vagy mintha eltörne, ezért elereszti nyakam. Én pedig fulladozva köhögök fel. Úgy érzem forróság folyik ajkaim szélein. Nem tartanám kizártnak, hogy a baromi fájdalom a vérzéssel összeköthető. Thanos... Nincs erőm megszólalni. Elvették tőlem minden energiám, kiszolgáltatottan, gyengén fekszem és elképzelem, ahogy a bátyám fölém hajol és lágyan megsimítja arcomat. Ahogy megnyugtat és ahogy mosolyogva fejét rázza, hogy mit nekem egy efféle semmiség. Azonban elmélázó illúzióm közül sietősen kirángat, ahogyan a tárgyra tér. Pietro... Tekintetem a sötét helységben ide-oda ugrál és légzésem, keringésem felgyorsul. Zihálok. Nem bánthatja őt, nem nyúlhat hozzá egy ujjal sem. Azt nem engedem. Vörös, vibráló fények veszik körül a testem, ahogy elönti a düh vénáimat és végül megpróbálom elkapni őt. Mind sikertelenül, mert a torkomba hasító fájdalom, a csuklóim, a lábaim köré csatolt szíjjak meglehetősen erősnek bizonyulnak. Nem bánthatja, nem bánthatja... Zokogok. A könnyek talán még forróbban perzselik bőrömet, mint a vérem.
Váratlanul mellém lép és ereszt a csuklóimon. Azonban a rám zúdított fájdalom mellett szinte meg sem érzem azt.
- Megölöm. - pihegem erőtlenül, alig hallhatóan miközben tekintetemmel keresem a kék-lila átmenetbe öltözött alakot - Ha hozzá ér...  - próbálom kierőltetni a szavakat, de még a legjobb indulattal is csak hörgésnek nevezhető szavakat formálok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Tartózkodási hely :
∑ ON MY THRONE



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Pént. 20 Nov. 2015, 02:41

You can destroy the whole world and I need it!

+12
Az ember naiv, romlott. Olyan eszméket szentesít és olyan utópiákat kényeztet, amikre nincs felkészülve. Önmagát dönti romba és tartja fenségesnek. Gyilkol a hatalomért, miközben eljátssza a békeőrét. Magamutogatóan foglalatoskodik és önző. Irigy és mindig, mindenkiben az ellenséget látja, legyen az barát, vagy rokon. Hát mi okom lenne sajnálni ezt az alacsony intelligenciával felruházott fajt? A világegyetem félrehordott kísérletei. Csupán a szaporodásuk gyorsasága miatt kell körülményesen tennünk a dolgunk és finoman, apránként kiirtani őket. Ahhoz, hogy megingass egy bolygót, pusztítsd el azt, amiben hisznek. Ha nincs, akik mögé bújjanak, eluralkodik a káosz és szépen sorban ölik le egymást. Törékenyek, aprók, semmisek. Ahogy ez a test előttem. És pont ő hordja magánál ezt a képességet. Nem tagadom, szívesen kitépném a szívét és forgatnám meg a föld bolygón, hogy mindenki lássa mire vagyok képes, de ezúttal most más a helyzet. Előnyömre válik, hogy ő van és az is, hogy ennyire védtelen.
Megragadom miután feléled és látom ahogy próbál erőt venni, magára lelni, hogy felül kerekedhessen a szituáción és legyőzhessen, de az élet ezúttal kegyetlenül elbánt vele, nem úgy, ahogy én fogok. Engedek a fojtáson, hogy levegőt kapjon. Nem lenne szerencsés, ha idő előtt belehalna a saját vérébe. Elszavalom hát dióhéjban, hogy mit és hogyan képzelem azt, amit kérnék tőle. Érzem, ahogy testvére feldühíti és már vibrál is a fénye dühének. Egyetlen lendülettel lépek mellé és csattan arcán kézfejem. Talán egyébként sem lenne elég ereje ahhoz, hogy eluralkodjon rajtam, de egy tanító pofonnal talán észhez téríthetem.
- Ó! Nagyon sajnálom. - húzom el a kezem, mikor arcán vékony vonalban egy csík jelenik meg és felbuggyan a már jól megszokott sötét folyadék. Újabb lila pír keletkezik az arcán. Megsimítom az imént ütést mérő kézfejem és engedek a csuklói szorításán. Figyelmesen pillantok fel rá, ahogy végül megpróbál beszélni hozzám.
- Attól tartok, hogy ezt nem értem... - drámaian felhúzom vállaim, ártatlannak tettetve magam, ahogy végig nézek rajta. A testvére iránti szeretete vajon elég erős lesz e ahhoz, hogy mellém álljon? - Reméltem, hogy okosabb vagy ennél és megmented a fiút. Pietro a neve, igaz? Ha jól sejtem egyébként is halottnak kellene lennie. Bízzunk benne, hogy elég gyors. - döntöm féloldalra a fejem egy savanyodott mosollyal arcomon, majd elpillantok róla és az ajtóhoz igyekszem, hogy közöljem Neroval, végeznie kell a fiúval. Mind előadás. A lány csupán egy bábjáték. De tudnom kell, hogy képes lenne e ezért félretenni a föld iránti hűségét. - Mondd, mikor ölsz meg? Mielőtt, vagy miután a torkán át hasítok? - torpanok meg és vetek még egy utolsó pillantást a lányra, mielőtt az ajtóhoz lépnék és elszavalnám, hogy indulhatnak. Senki nem indul, legalábbis a földre.
- A fojtogatás, a szíjazás. Vannak ennél kegyetlenebb módszerek is a kínzásra. - suttogom, ahogy újra az ágy mellé lépek és a tőlem telhető leglágyabb mozdulattal simítok végig az iménti megsebzett arcfelületen.


A hozzászólást Thanos összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 25 Nov. 2015, 20:48-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
473



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Vas. 22 Nov. 2015, 16:21

Sötét Egybeesések

+12
Érzem a keserű ízt a számban, ahogy a torkomból fel-fel buggyan. És fáj, de nem fáj annyira, mint Pietro arcát látni lehunyt szemeim mögül. Mi van, ha őt is elrabolták és kínozzák most? Lehet, hogy azt már nem élné túl. És ettől a gondolattól még inkább szétárad vénáimban a méreg. Sérül a stabilitásom és üvölteni akarok, használni a képességem, hogy kiszabadulhassak és megmenthessem őt, ha tényleg itt van. Dobálom magam, ám a szíjak nyikorgó-szövet hangjai adják tudtomra, hogy egy ponton túl nem mozoghatok. Thanos... a név, a fogvatartó, a szörnyeteg. Ocsmány teremtés, ám erejében túl mutat rajtam. Erősebb nálam és hatalmasabb is. Én egyedül vagyok, ő viszont valószínűleg egy egész sereget tudhat magának. Hiszen Bruce üvöltését hallva több kéz ragadott el, nem csupán egy. A könnyek felmarják arcom forróságukkal. Féltem Pietrot. Most sem magamra gondolok, csak ő jár az eszembe. Ahogy összeroskadt a falnál, ahogy elvonult tőlem. Hogyan érhetné egy ilyen kínzás őt, ha tőlem is elfordult? Nem akarom, hogy megsérüljön, hogy ezek a mocskok hozzáérjenek. Azt nem bírnám elviselni. Tenyereim ökölbe húzódnak és bár a rászáradt vér szárazan kaparhatóvá válik, érzem az újabb forróságot. Gerincem megfeszülni látszik, ahogy próbálom kiszabadítani magam, igyekszem felülni, ám a torkomon történt fojtogatásokat követően gyengén hullok vissza. És újabb adag vér távozik ajkaim közül.
Érzem, ahogy a képességem segítségemre sietve megpróbál kiemelni ebből a káoszból és kiszabadítani, ám abban a percben, hogy talán sikerül lágyítanom csuklóim szorításán, egy éles ütést érzek bal arcfelemen, aminek következtében a fejem elfordulásának következtében még jobban megérzem a véres adagot torkomból felszökni. És köhögök, és sírok. Ez utóbbit némán, csendesen. Érzem, hogy az arcom előbb hasogat, majd zsibbadni kezd. És megesküdnék rá, hogy a bőröm felcsattanva enged utat újabb vörös folyásnak.
Bocsánat kérését meg sem hallva pillantok rá lenéző tekintettel, ahogyan némán figyelek rá. A szemeim könnyesek, vérben úszik arcom és talán egész testem, nem tudom. Nem látom magam. Csak nézem őt, ahogy simogatja a kezét. Kijelentem, hogy megölöm őt, ha Pietro-nak baja esik. Ha hozzá ér, ha egyetlen ujjal hozzá ér, megölöm őt. Hallom, ahogy azt mondja nem érti, amit mondok. És nem tudom eldönteni, hogy a gőg beszél belőle, vagy ténylegesen nem érti, amit mondok. Hiszen a nyakamat ért fojtásoknak köszönhetően, elég érthetetlenül beszélek. De úgy hiszem, hogy van benne némi megjátszás is.
Hallom a szavait, hallom, amit mond és ettől még jobban megrémülök. Tehát Pietro itt van? Elrabolták? Mit tettek vele? Elönt a méreg és ahogy a gyorsaságában bízva mesél róla, dobálom magam, mint aki végleg elvesztette az eszét. Hiába folyik ismét a fémes íz ajkaim közül, nem állok le, ahogy az ajtóba ér a mocsok. Üvöltözöm és érzem, ahogy sérti a hangszálaimat a kiáltásom. Ahogy felém fordul, és leközli, hogy ostobaságokat beszélek, hiszen nyugodtan megölheti a testvéremet, és mindezt egy megsemmisítő kérdés formájában teszi fel... egyszeriben önt el a rettegés és a harag legsötétebb árnyalata. Mellém lép, ahogy fulladozom sírásom és vérzésem egyvelegében, majd megérinti arcomat. Úgy érzem felrobbanok minden porcikámban és ennek következtében, ahogy el jut tudatomig az "indulhattok!" szó, a vörös fény hirtelen szétáramlik belőlem és mint egy robbanás zúz szét körülöttem mindent, beleértve őt is. A szíjak leszakadnak, én pedig lefordulva az ágyról esem le a földre és próbálok négykézláb maradni, és nem a számat elhagyó vérre koncentrálni. Ki kell jutnom innen...
- Pietro... - suttogom elveszve, az őrület határát súrolva, ahogy megpróbálok véresre gyötört lábaimra állni és megindulni az ajtó felé. Tervem nincs, csak menni akarok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Tartózkodási hely :
∑ ON MY THRONE



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Csüt. 26 Nov. 2015, 19:41

You can destroy the whole world and I need it!

+12
Ostoba teremtmények. Hiúak és mohók. De nem a fajuk iránti gyűlöletem fogja a vesztüket elhozni. Végül éppen a kirívó viselkedésükkel vonják magukra haragom és tették már meg ezt most. A szememben még kölyöknek mondható lányt most is csak a harag motiválja, de még az sem eléggé. A nyaka körben lila, helyenként a zöld árnyalataival feldíszített. Igazán csinos. A hangszálai bizonyára megsérültek a kezem szorításai alatt, de nem törődöm vele. A hangjára egyébként sincs szükségem. A sikolyai megborzongatnak még így némán is. És a test. A csuklói véresen, bokái összezúzva. A saját lábán aligha juthatna el messzebb, mint két földön csúszott mozdulat. A helyében egyébként sem próbálkoznék semmivel. Gondolhatja, hogy még finom voltam azzal, hogy fojtogathattam. Hát mit teszek, ha feldühít?
Hánykódik. Tudom, hogy kellemetlen a fogságomba esni. Tőlem nem távozott még senki élve. Legalábbis szökés formájában nem. Ahogyan megfenyeget elönt a méreg. Miért ennyire ostoba? Kézfejem csattan arcán és ennek következtében az ragyogóan felvérzik. Úgy teszek, mintha nem is érzékelném és a saját kézfejem simogatásába kezdek. Még azt is megteszem érte, hogy bocsánatot kérek. Elvégre értékes nekem... A legyilkolásomon inkább nevetnem kellene, de mivel a hangja rekedtes és alig alig kivehetőek a szavai megjátszom az értetetlent. Kegyetlenebb a némát értetlenséggel büntetni, mint haraggal.
A fivérével könnyen manipulálhatom őt. Legalábbis ez volt a tervem. Persze egyetlen csatlósom se érte indult. Az üveg, amiért mentek sokkal komolyabb és masszívabb, mint a gyors madarunk. Így leadva a jelzést nekik, pontosan tudják hogy mire van szükségük. És Nero el is hozza nekem. Ha a kezeimbe lesz, a lány az enyém. Mellé lépek, hogy megsimogathassam arcfelének azon részét, ahol megütöttem. Nem tagadom, rányomom ujjaim hogy még több vért csikarjak elő a hajszálvékonyan felszakadt bőrrétegből.
És olyan történik, amire nem számítottam. A boszorkány kijut a fogságból és olyan erővel tolja el egész súlyom, hogy teljes lényemmel a hajó falának esek. Azon végig csúszva döbbenten nézem végig ahogy négykézlábra érkezik és vért köpve igyekszik elmászni az ajtó felé. Hirtelen dühömben cselekedve, hatalmas lendülettel tolom el magam a földtől és indulok el felé. Az asztalt megkerülve kapok haja után, hogy annál fogva húzzam fel végül egy vonalba velem. Nem különösebben mozgatja meg a fantáziámat, hogy mit törhetek el és mit nem. Egyszerűen megragadom másik kezemmel a derekát és visszahajítom a fémlapra. Hangos koppanással érkezik végül.
- Pofátlan, undorító, halandó ember... - köpöm, ahogy újabb pofont adok neki és nem kímélem - Udvariatlanság így visszaélni a vendégszeretetemmel. - jelentem ki ahogy újra lebilincselem a karjait ezúttal szorítva a szíjjakon. Ha eddig sértette a bőrét, ezután a húsába váj majd. Ahogy végzek a bokáival is nyikorgásra kapom fel a fejem.
- Nero... - vigyorodom el végül a belopódzó alak láttán, majd elveszem tőle az üveget, amiben a hatalmam kulcsa lappang - Köszönöm. - bólintok, majd elvéve tőle az üveget, intek a fickónak, hogy távozzon. Végig a lányt nézem, amíg simogatom az átlátszó darabot kezemben.
- Szóval Wanda Maximoff... - tépem le az üveg fedelét, majd az ágy melletti alacsony tálért nyúlok. Azon van egy két ágú fekete villa, aminek segítségével kivehetem kis barátomat az üvegből - Bemutatom neked a centauri csigák egyikét. Biztosan nem hallottál még róla. Lenyűgöző teremtmény, csodákra képes. A te világodban ölnének érte. - kiemelem a földi rokonához a skorpióhoz hasonló fekete, csúszós, nyálkás, egy ujjnyi hosszú lényt - Rákap az agykérgedre. A mérge kényszeríteni fog téged bizonyos dolgokra. Szóval gondolom nem kell részleteznem, hogy mit tesz majd veled, ha végül bejut a szervezetedbe. Szeretnél egy élősködőt? Azt hiszem, hogy nem harap és egy idő után a szervezet lemond a kilökéséről. Bár azt mondják tartós károkat okoz. Te mit javasolsz? Szeretnéd őt? - megtartom szemei előtt a ficánkoló lényt és megvárom a válaszát. Nem folyamodnék ennyire véres és erkölcstelen módszerhez ha nem muszáj, de ha mégis... hát örömmel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
473



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Pént. 27 Nov. 2015, 14:41

Sötét Egybeesések

+12
Sosem éreztem magam ennyire egyedül ezelőtt. Kiszolgáltatva, megtörten és lemondóan. A képességem nem akart nekem engedelmeskedni, ami persze érthető a fejembe szült káosz miatt, de mindazonáltal legalább ébren voltam. Talán butaság ebben lelni az örömöt. Én mégis úgy érzem, hogy az éberlét tart még egyben. És a fájdalom emlékeztet rá, hogy ne adjam fel. Sosem éreztem még ennyi keserűséget, ennyi kínt egyszerre. Sosem raboltak el, és ez egy hozzám hasonló kicsit furcsa lányt még jobban megviselt, mint az átlagot, az pedig, ami a sötét folt után következett, csak még inkább. Én nem értek az ilyesmihez. Egy mutáns, egy ufó, vagy legyen bármi is, aki elrabolt, rajtam és a tapasztalataimon túl mutat. Ultron hozzá képest nem volt más, csak egy könnyű játékszer. Tudom, a vérem emlékeztet erre. És egyfolytában azon kattog az agyam, hogy Pietro hol lehet? Ha ő is itt van, ha őt is elrabolták, hogyan éli majd túl mindezt? Hogy? Egyetlen fizikai fájdalmam sem éri el azt, amit lelkiekben érzek most.
Ütést mér az arcomra. Ezzel próbál nevelni, betájolni a saját kis világába, hogy mit mondhatok és mit nem. Talán még arra is próbál ezzel nevelni, hogy mit gondolhatok és mi az, amit nem. Fogalmam sincs, hogy a Thanos néven túl ő kit képvisel és miért érzi ennyire fensőbbnek magát bármelyikünknél, de azt tudom, hogy nincs hozzá hasonló kegyetlenség a földön. Ebben egészen biztos vagyok. Hiába nézem őt és nézem és nézem... Még azzal sem tántorítja el tekintetem, hogy arcomra nyomja vastag ujjait, hogy még jobban felbuggyanjon a vér sebemből.
Azzal azonban nem számol el, hogy ostoba dolog tőle éppen Pietroval fenyegetőznie. Gondolhatná a vén mocsok, hogy majd pont emiatt kapok erőre és támadom meg, ahogy enyhít csuklóim szorításán. Így is teszek. Miként mellettem áll, megadom magam a kísértésnek és segítségemül hívom a vörös lidérceim, hogy falhoz vágják ezt az óriás varangyot. Undorító... Letépem szíjaim és lepördülök az ágyról. Négy kézláb vagyok. A térdeim sajognak a koppanástól. A szöveteken át végig fut rajtam a zsibbasztó érzés és a lábaim, kezeim, mind használhatatlanok. Alig vagyok képes megtartani magam. A torkom rendíthetetlenül fáj. És a véres íz nem akar alább hagyni az ajkaim között. Szinte várom a fulladást, ahogy testvérem neve elhagyja a számat. Megindulok az ajtó felé, ám hirtelen reccsenések sorozata után a hajamba nyúl a mocsok, és annál fogva emel fel. Sikítok a fájdalomtól, de a sérült hangszálaim miatt aligha érthetően. A derekamon érzek egy újabb kart, ahogy próbálom a hajamba nyúlt öklét megfogni, végül tompa koppanással érkezem a fémlapra. Sírok és üvöltök...
Újabb ütést mér az arcomra, olyan erővel, hogy beleszédülök még így fekve is. És talán a vér is újabb adagként távozik a számon át. Erőtlenül pillantok rá, résnyire szűkült szemekkel. Újra érzem a fájdalmat végtagjaimon, de már csak erőtlenül szívom be és fújom ki a benn tartott levegőt. Nincs erőm újabb dobálásra és az erőm is elhagyott. Azt hiszem itt az ideje bejelentenem és elfogadnom a tény, hogy megfogok halni.
- Pietro... - ismétlem a nevét, mintha hozzá akarnék szólni. Kizárom a nyikorgó ajtót, az újabb ismeretlen alakot, a vigyorgó vadász tekintetét. Csak és kizárólag a testvéremre gondolok. Lehunyom szemeim és a kisfiús mosolyát hívom elő. A köhögésem, a könnyeim nem hagynak el. Hűséges barátokként tartanak velem.
Nevem hallatán nyitom fel újra szemeim. Tekintetemmel kérdőn követem ahogy az üvegről lekerül a fedele és ő végül a fejem mellé nyúlkál valahova. Nem néztem szét, mikor sikerült egy pillanatra kiszabadulnom. Fogalmam sincs, hogy mik vehetnek körül. És az igazság az, hogy nagyon félek. A szavai összemosódnak és egészen addig talán nem látok, nem hallok tisztán, amíg fel nem emeli a fogóval azt az undorító fekete lényt. Bekapcsol a menekülésre hajtó ösztönöm és újra dobálni kezdem magam. Próbálok kiszabadulni és kiáltani akarnék, de néma vagyok a hangszálaim sérülése miatt. Érzem, ahogy íriszeim megfájdulnak az erőlködéstől és minden porcikám reszketni kezd. Egészen az arcom fölé tartja azt a nyálkás valamit. Hol a lényt, hol őt nézem. Mit fog tenni? A fejembe fog mászni? Még több könny tör elő belőlem és úgy érzem a félelem lesz végül a gyilkosom, mert belehalok a rettegésbe.
- Nem segítek neked. - minden szó fájdalmasan hasít fel tüdőmből, de az igazság az, hogy nem fizikailag okozza a végem, hanem lelkileg. Mert pontosan tudom azt, hogy most adom meg neki az engedélyt rá, hogy a nyálkás élőlényét a fejembe eressze. És ettől úgy érzem megbolondulok. Reszketnek az ajkaim és újra hívom magamba mentálisan testvéremet. Most van rá leginkább szükségem.
- Menj a pokolba! - pillantok rá még egyszer, majd elfordítom a fejem és hagyom, hogy a remegésem alább hagyjon. Pietrot ölelem, a mellkasába fúrom az arcom és hallgatom, ahogy ezúttal ő dúdolja nekem azt a dalt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
54
∆ Tartózkodási hely :
∑ ON MY THRONE



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Csüt. 03 Dec. 2015, 20:02

You can destroy the whole world and I need it!

+12
A meglepetés erejét élvezem annyira. Olyan sokszor tapasztalom, hogy csak azért mert bábmesterként emlegetnek a galaxis pontjain úgy vélik nem vagyok elég kegyetlen. És ennek a hírnek a fenntartása nem jelent problémát. Minél kevesebbet képzelnek rólam, annál nagyobb csalódás éri őket. Annál jobban félik majd a nevem, ahogy ez a törékeny test. Micsoda ostobaság volt ekkora hatalmat ilyen semmirekellő testre pocsékolni. Gondoltam - De már másként látom. Sokkal nagyobb csillagot szűr egeimre hogy így alakult, hiszen vele együtt buknak majd hőseim. A lány mindenképpen meghal, nem fogja megélni felemelkedésem korát de a nevét sosem fogom elfelejteni, hisz neki köszönhetem majd az univerzum koronáját.
A testvére nevét hajtogatva. Szánalmas és ostoba. Dobálja magát. Segítségért kiált. Tudom, hogy menekülne előlem és ettől szebb a kettőnk kapcsolata. Végre megértette, hogy ellenem nincs esélye. Egyetlen földi csúszómászónak sincs. Fölöttük állok. És miért? Mert én nem habozom elvenni azt, ahol már nincs.
Feje fölé emelem a csigát, hogy tekintetébe vésődjön, mi lesz az amit a fejében érez majd. Nevetnem kell arcának sápadtságán. Vérben forgó szemei kétségbeesettséget mutatnak. Büszkeséggel tölt el néznem őt így. Még eljátszok a fogóval, míg mesélek a lényről. Várom a reakciót, ám amint meghallom első szavait rögvest felnevetek.
- Ahogy gondolod. - jegyzem meg egy sötét vigyor kíséretében majd hangosan szólok az ajtó felé fordítva a fejem. Két őr szabadul be az ajtón és mondanom sem kell, azonnal lefogják a lányt. Fölé magaslok és hallom, hogy elküld a pokolba.
- Igen, én oda jutok. Te viszont kedvesem azt fogod kívánni, bárcsak olyan mennyei helyre kerülhetnél, mint a pokol... - nevetek fel még egyszer harsányan, majd rákapok állára és ajkait elnyílásra kényszerítve fölé tartom a fogót.
- Ami nem öl meg... - engedek a fogón, hogy a csiga beszaladhasson a nyelvén át, fel az agykéregig. Pár másodpercig figyelem a lányt, majd elfordulok és lerakom a fogót. - ...Az megerősít! - pillantok ki a hajó ablakán a Nova hadtest központi épületét fürkészve. Megdörzsölöm tenyereim majd a belépő Nero felé lépek.
- Állj készen, dolgunk van. - jegyzem meg, majd mielőtt elhagynám a fedélzetet még a lányra pillantok utoljára és elnevetem a pillanatot.


Köszöntem a játékot kedvesem! Very Happy
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes


∆ Hozzászólások száma :
473



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Csüt. 03 Dec. 2015, 20:47

Sötét Egybeesések

+12
Érzem bőrének melegségét, ahogy nyakába fúrom arcomat. Hallom, ahogy szuszog fölöttem és érzékelem, hogy hajamba kúszik állcsúcsa. Finoman ölel magához, hogy megsimogassa hátam és éreztesse velem, hogy nem vagyok egyedül. - Mentálisan legalábbis ezt teszi Pietro. Az a fájdalom, amit fizikailag érzek nem számít. Sokkal mélyebben érint meg, hogy elveszíthetem őt. Talán a hajón van, talán őt is bántják. Talán... Nem akarok jobban belegondolni ebbe. Senki nem értheti meg azt, amit most érzek. A vércseppek koppanása a padlón, vagy a fémes íz a számban eltörpülnek ahhoz képest, amire gondolok. Egyre tisztábban érzem és tudom, hogy megfogok halni. Nem tudok megszökni. Nem maradt bennem erő. És azt hiszem valahol mélyen le is mondtam róla. Ha kijutok és utánam jön, eléri őt, eléri őket. Azt pedig nem viselném el, ha az új családomnak baja esne.
Nem tudok mit kezdeni azzal, ahogyan nevet. A lény, amit megmutat teljesen kiszakít önmagamból és rettegést ültet belém. Szeretnék kijutni, szeretnék ellenkezni, de egyetlen percre sem adom meg magam neki. Eszembe sem jut, hogy a segítségem felajánljam neki. És ez nem büszkeségből van. Sosem tudnék a tükörbe nézni, ha ártatlanokat ölnék pont e mellett a mocsok mellett. Ha sikerül túlélnem ezt az egész csigatenyészetet a fejemben, megfogom ölni őt.
Válaszára kissé elkerekednek szemeim, de lehunyom a szemem és Pietrot hívom újra elő magamba. Látni, érezni akarom őt. Semmi másra nem akarok figyelni. Rezzenéstelenül fogadom a betörő alakokat, ahogy végül lefogják karjaimat és megbénítanak, hogy ne ficánkolhassak. A sírás némán feltör belőlem és a könnyeim perzselik a bőröm.
- Wanda Maximoff vagyok, Pietro Maximoff testvére. Bruce, Clint, Steve, Natasha, Vízió és Tony barátja. Wanda Maximoff vagyok, Pietro Maximoff testvére... - suttogom lehunyt szemeim mögül, nem figyelve rá, ahogy államért nyúl a démon és széttárja a számat. Résnyire szűkítem szemeim, összepréselve azokat, próbálom kizárni azt, ami történik és ekkor végig fut a nyelvemben egy csúszós lény. Kipattannak szemeim és üvöltök.
Üvöltök és elhallgatok. Éles fájdalom éri a tudatom és valami olyan történik, amit eddig még sosem éreztem. Megfeszülnek izmaim és lebegek, mintha haldokolnék...


Köszönöm én is! izgatott
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
296
∆ Kor :
99
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar Csüt. 03 Dec. 2015, 22:15

•• Sötét egybeesések ••

You can destroy the whole world and I need it!




Wanda eszméletét vesztve, megkötözve fekszik a fémágyon. Thanos útnak indult csapatával, egyelőre ismeretlen küldetésre vetemedve.

***

» Az első felvonás véget ért! Köszönjük a játékot mindkettőtöknek!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Sponsored content
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: 1. felvonás - Xandar

Vissza az elejére Go down

1. felvonás - Xandar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás
» 5. felvonás - Thanos
» 18. felvonás - Kilátástalan ütközet
» 2. felvonás - Stark torony

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 1. Kaland :: 1. Kör-