HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Lys & Ak

avatar

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Kor :
110



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Csüt. 22 Nov. 2018, 16:20
Ugrás egy másik oldalra


Lys & Ak

Több hónappal ezelőtt…

Már két napja megbeszéltük, hogy elmegyünk edzeni. Hol marad a triónk? Nos a legifjabbat szobafogságra ítélték és nekünk nincs látogatási engedélyünk… hát fel kell találni magunkat. Mivel mindkettőnk családja katonai eskütételt tett le évszázadokkal ezelőtt, így olykor egyedül maradunk. Szerencsénk van, feltaláljuk magunkat. A mi fajunk nem kereskedik sem gyerekekkel é nem is rabol a szegényebb a gazdagtól. Bátran magunkra tudnak a felnőttek hagyni minket, hiszen már megkaptuk az ifjúkori első kiképzésüket.
A szokásos helyen várakoztam a lányra, fegyverem a kezemben és hallgatolóztam. Ő általában a csendes lopakodó…mindig megijeszt, akárhányszor eljövünk ide… most készenlétben állok. Hallottuk mindketten a híreket. Két kifejlett hím Wogra jár erre már napok óta, szóval erre is figyelnünk kell. No se baj. Legalább mindenre felkészülünk szellemileg és testileg is. No meg meg tanulunk fára mászni anélkül, hogy egy nagy dög kidöntené azt… és ha meg mégis kidöntené? Gondolom, valaki jönne a megmentésünkre… Ismernek minket és ismerik a napi rutinjainkat is…mindezt miért? Mert sokat lógunk Reimos herceggel. És fontosak vagyunk az ifjúnak. Még ha amaz nem is vallaná be, ha mi nem lennénk, azért unatkozna egy kicsit. Nem tudná kinek a vérét szívni. Az meg úgy unalmas, főleg ilyenkor…én már csak tudom. Oké persze, én elvagyok egymagam is, de hosszabb távon bele őrül az ember. Mikor a bátyám megtudta, hogy Reimos herceg a legjobb barátom…nem nagyon örült neki, de ez már régi mese. Azóta már minden hozzászoktak és ahhoz is hogy ha Rei büntiben van, és mi általában ki vagyunk a palotából zárva…az egy és ugyanazon dolog miatt történt. És általában a családaink előbb megtudnak mindent… nem tudunk titkolózni, de hát ez ezzel jár.
Hm... Túl nagy a csend, lehet fel kellene készülnöm egy esetleges támadásra... nem ártana, hiszen Lysithea-ról van szó. Ő kellőképp oda vág, ha arról van szó. És most pont hogy arról van szó. A kezem a fegyverem felé tévedt, hogy egy mozdulattal hárítani tudjak majd egy ismerős mozdulatot...

 


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Pént. 23 Nov. 2018, 23:28
Ugrás egy másik oldalra



Ak & Lys

Do one thing every day that scares you.


Magasra kötöttem a copfot, ügyelve, hogy egyetlen tincs se lógjon ki, nem lett volna jó, ha megzavar bármiben a hajam. Az Akkal való edzések mindig megkövetelték, hogy a maximumot hozzam ki magamból, lévén egy korábbi trükkel nemigen érhettem célt nála, bár ez igazából fejlődésre sarkalt, egy percig se bántam. Ő szerencsés volt, a bátyjától sok mindent megtanulhatott, az én nővérem nem támogatta, hogy harcos legyek, épp ezért egy idő után már fel se hoztam, hogy tanítson.
Regulus a nyomomban loholt, az utóbbi napok hírei miatt ő is nyugtalan volt, az állatok érzékenyebbek egymásra, épp ezért nem próbáltam otthon hagyni. Talán jobb is, ha a közelemben van, bizonyosan előbb jelez, mintsem, hogy mi észre vegyük a veszélyt. Bár azt hiszem egy feldühödött wográt lehetetlen nem észre venni.
Szó ami szó, az utóbbi időben egyre többet volt Reimos büntetésben, mintha csak éreznék a testvérei, ezzel nem sokáig tarthatják már a falakon belül. Sajnáltam, hogy nem tarthat velünk, abból is nagyon sokat tanultam, ahogy ők ketten harcoltak, azt hiszem ott kevésbé fogták vissza magukat. Egyébként is, a csipkelődései ellenére jó barát volt, szóval amikor otthon kellett maradnia, és nem mehettünk be, az mindannyiunknak büntetés volt, nem csak neki.
Kifújtam a bent tartott levegőt, és elrejtőztem Ak elől, kezem Regulus hátán pihent, így ő is meglapult. Láttam rajta, hogy nagyon is vár arra, hogy mikor és merről bukkanok fel. Helyes! Ez már a gyakorlás része, ha őt meg tudom lepni, akkor mást is. Fentebb másztam, vigyázva arra, hogy egyáltalán ne csapjak zajt. Alkatom ilyen szempontból szerencsés volt, sokkal könnyebb voltam, mint a fiúk, pedig annyira nem voltam sovány, viszont ez most kapóra jött.
Intettem Regulusnak, hogy oldalról közeledjen a fiú felé, bár sose bántaná, szerintem akkor sem, ha Ak igazából támadna rám. Őt is kölyök kora óta ismeri, biztosan nagyon összezavarná a helyzet, ezért se kérnék tőle sose hasonlót. Most csak annyi a dolga, hogy magára vonja a feszült srác figyelmét, amíg én felülről meglepem. Mit mondhatnék? Nem ez volt életem terve, lévén a szarvait ki kellett kerülnöm, de még sose ugrottam így, szó szerint a nyakába, ezért újdonságnak számít.
Az állat megrezegtette a leveleket, majd óvatosan előbújt, hogy üdvözölje Akot, én pedig ezt a pillanatot használtam ki, és elrugaszkodtam. Ez már közel sem volt hangtalan, de mire felpillanthatott volna, már a derekára kulcsolt lábakkal a hátán csüngtem. Elhúztam a fejem, hogy a fegyverrel ne csaphasson meg egyből, akkor máris feladhatnám a harcot, sokkal erősebb volt, mint én, Rei is. Egy valamiben voltam jobb, az pedig a hajlékonyság.
Olyannyira hátra hajlottam, hogy letehessem kezeimet, és abban a pillanatban elengedtem lábaimmal, majd átfordultam, és messzebb szökkentem. Ha nem kötöttem volna fel a hajam, a mozdulatsor végére semmit se láttam volna, ám így felkészülten várhattam a válaszcsapást, azonban figyelmem valami egészen más vonta el, szinte rögtön.
- Te is hallod ezt? – Egyenesedtem fel, félig hátat fordítva neki, a hang irányába fordulva.
Megbíztam benne, nem tartottam attól, hogy revanst vesz, majd a következő alkalommal. Általában amúgyis az volt a vége, hogy kerülgetjük egymást, majd pár találat után be is fejezzük. De a hangok most sokkalta érdekesebbek voltak, nem tudtam volna megmondani, mi lehet az.
- Szerinted mi ez? – Pillantottam rá, nagyon is érdekelt, azonban nem akartam faképnél hagyni, az nem lenne túl szép tőlem.

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Kor :
110



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Pént. 30 Nov. 2018, 14:23
Ugrás egy másik oldalra


Lys & Ak

Több hónappal ezelőtt…


Vártam a támadást. Vártam a lányt és figyeltem a körülöttem nyugvó természetet. Csend volt körülöttem, olykor megrezzent egy egy ág, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Miért? Egy wogra nagyobb zajt csap. Egy Kyisl pedig ide nem merészkedik… és minden állatnak megvan a maga felségterülete. Ám jelenleg nem volt több időm ezen agyalni, hiszen a bal oldalamon egyre hangosabban érkeztek a hangok. A tekintetem oda fókuszált, de csak egy ismerős állat jött üdvözölni… Regulus az elterelés, vagy csak híreket jött közölni… ránéztem. A nyakára. A lábára…nincs levél kötve rá…akkor ez egy csapda. Lys csapdát állított… ám mielőtt végig gondolhattam ezt az egészet, az előbb említett már rajtam is volt. Kikerülte a szarvaimat, ám mielőtt bármit is bevethettem volna ellene, ő már egy következő tervnél járt. Megforgattam a fejem fölött a fegyverem, de megálljt parancsoltam magamnak. Miért? Mert a lány nem rám fókuszált. Valami elterelte a figyelmét. Leeresztettem a fegyvert, majd visszaraktam a helyére. A szarvatlan tekintetét követtem, bár én sem sok mindent láttam, bár hallani… igen halottam valamit én is… ahogy rám pillantott… vállat vontam… passz.
- Passz Lys… megnézed? - persze hogy nem hagynám, hogy egyedül cselekedjen, hátba meg nem támadom, hisz miféle barát tenne ilyesmit. Én nem, azt tudom, de engem is érdekelt most a dolog. Ha nem figyelmeztet rá, fel sem tűnik. De mi van ha valami ellenséges jön? Mi van ha Wrenor herceg katonái azok, hogy bevigyenek? Elkövettünk valami rosszat mostanában Rei nélkül? Nem emlékszem.
A kezem a fegyveremre siklott, mert ha nem az őrök azok… mondjuk őket hallanánk, szólongatnának minket…egyik sem lepne meg minket… nem mernének. Nem miattunk, Wren miatt. Ez más lesz. wogra? Vagy valami rosszabb? Van az előbbinél rosszabb? Aszem egy felpiszkált wogra. Vagy kettő? Esetleg egy hatalmas megrémült mogo csorda… az is ijesztő, főleg ha az útjában vagy, mert nem nagyon nézik mit tipornak el…ha menekülnek akkor ők menekülnek.
- Váááárj. - kaptam el Lys karját, közelebb léptem hozzá és kissé aggódóan közöltem a félelmeim egyikét. A sok közül, igen.
- Mi van ha valami ellenséges faj népe tanyázik mifelénk? Amik túlélik ezt az egész mindent amik nekünk itt létezik!? Megnézzük...de utána tűnjünk el innen, jó? - lehet nincs is itt semmi, de jobb félni, mint meghalni.

 


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Yesterday at 09:56
Ugrás egy másik oldalra



Ak & Lys

Do one thing every day that scares you.



Minden idegszálammal a zajra összpontosítottam, hogy megfejtsem, mi lehet az. Gépes csengése volt, de egyáltalán nem csengett ismerősen, pedig hallottam már le- és felszállni is űrhajót, vagy másfajta járművet. Legalábbis olyanokat, amikkel egy átlagos jupiteri találkozhat, más bolygók technológiájának egyáltalán nem ismertem a hangját. Meglehet, hogy hangtalanok, vagy semmiben sem különböznek attól, amiket ismerek, azonban a feltevésekkel mit sem értem jelen pillanatban.
Regulusra pillantottam, aztán Akra, végül vissza az állatra. Úgy tűnt, hogy nem különösebben köti le a zaj, egyáltalán nem látszott feszültnek, ebből arra következtettem, hogy nem egy nagyobb állat lesz az. Akkor nem lehet más, csak valami jupiteri által keltett zaj.
- Persze, miért ne? – Vontam meg a vállam, nem gondoltam, hogy valóban veszélyben lennénk, az feltűnt volna.
Ez egy elég elhagyatott rész volt, azonban közel sem ismeretlen mások számára, egyszerűen keveset használták, épp ezért jártunk ide. Meglepő, hogy más is erre jöhet, és szokatlan, azonban ettől függetlenül nincs mitől tartanunk. Semmi tiltott dolgot nem követtünk el, épp ezért nem is értem először a fiú aggodalmát.
- Ugyan már, Ak! Ha ez is lenne a helyzet, a sereg mozgósítható tagjai már nyüzsögnének körülöttük, és csak amiatt kellene aggódnunk, hogy nehogy megszidjanak minket, amiért közel merészkedtünk. – Biztos voltam benne, hogy a palotában egyből tudnák, ha bárki áthatolna a bolygót körül ölelő mágián. Rhae pedig az elsők között tenne arról, hogy ha életben is maradt valaki a hajón, az ne adhassa tovább népünk létezésének titkát. – Ne legyél rátarti, csak megnézzük, hogy mi az, és már jöhetünk is vissza!
Vagyis ő biztosan, nem fogom útját állni. Leráztam magamról a kezét, nem mintha ezzel magam mögött akartam volna hagyni, de egyre kevésbé hallottam már azt a furcsa zajt, és nem szerettem volna elszalasztani. Hangtalanul indultam neki, és reméltem, hogy azért követ. A fás részeken nagyon kellett figyelnem, merre lépek, nem akartam zajt csapni, és felkelteni a figyelmét… bárminek is.
Ahogy közelebb értem, már szinte látni véltem, miről lehet szó. Így már annyira érdekesnek sem rémlett, lévén egy hajót pakoltak meg éppen, csupán átlagosnak tűnő hajó volt, és a zajt a rakodó gépek csapták. Valószínűleg a fák közötti visszhangok vicceltek meg, ezért nem ismertem fel egyből, azonban ha már így alakult, jobban szemügyre vettem, miről is van szó. Nem csupán a rakodásban segédkezők, de katonák is voltak a hajó körül, így meglapultam, és Ak felé intettem, hogy kövesse a példám.
- Mit gondolsz, hová vihetik ezeket, és miért? – Mutattam a hatalmas kövekre, amiket a földből emeltek ki. – Hm… vajon fel tudnánk észrevétlenül lógni? – Úgy tűnt, hogy sokkal jobban leköti őket az, hogy felpakolják a köveket, mint hogy azt figyeljék, kik vannak körülöttük. Ennél jobb lehetőség nem is adódhatna, talán a szomszéd városnál is messzebb mennek, végre kimozdulnánk innen.

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Lys & Ak

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-