KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: forgive me - Daisy & Steve

Steve Rogers

∆ Hozzászólások száma :
249
∆ Kor :
103
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 21:37
Ugrás egy másik oldalra








Daisy & Steve
**********************************************************
Central Park, egy padon ülve

Nem kell ahhoz szuperhősnek lenni, hogy valaki emberfeletti képességekkel legyen megáldva. Egyszerű ember létére például Daisy Cutter kitartása és oknyomozói tudása messze az átlag felett állt. Steve ugyan csak párszor találkozott a nővel Bucky terápiája során, mégis tudta, hogy a barátja jó kezekbe került. Pont ezért volt olyan nehéz megmagyaráznia, miért nem jelenik meg többé az alkalmakon...
Az elmúlt hónapokban túlságosan lekötötte az idejét a gyász, a magánélete irányítgatása és a Bosszúállók teendői. Utóbbival az ultimátum értelmében, az ENSZ jóvoltából, sajnos nem sok dolga akadt, de legalább arra jó volt, hogy lekösse magát, legyen ideje gyógyulni és kerülje Daisy-t. Idővel azonban belátta, kénytelen lesz választ adni a nőnek, még akkor is, ha abba valószínűleg mindketten beletörnek.
Teljen el bármilyen hosszú idő is, Steve mindig is felelősnek fogja tartani magát a történtek miatt. Nem csak azért, mert ismét kudarcot vallott Bucky védelmében, hanem azért is, mert vele együtt a fél világot elvesztették. A férfi mindig is az egész nemzet sorsát a szívén viselte, kész volt mindenért magára vállalni az összes felelősséget, és ez most sincs másként - egyedül a doktornővel való szembesülés okoz neki nehézséget.
Okozott. Remélhetőleg már múlt idő. A Central Parkba beszélte meg a találkát; rövid, semleges üzenetet hagyott a nőnek, hogy mikor és hol várja majd őt. Reményei szerint választ ad néhány kérdésére, meghívja egy kávéra, aztán elválnak az útjaik. Szerette volna elkerülni, hogy ennél mélyebben belenyúljanak a témába.
Teljesen civilben, az egyik padon ülve várakozik. Nincs nála semmilyen fegyver, egy zsebkönyvet olvas, amit még Caroltól kapott. Fél szemmel azért figyel a körülötte örvénylő tömegre, keresi az ismerős alakot, és ha megpillantja közeledni, egyből összecsukja és elteszi a könyvet, felemelkedve ültéből, hogy szolid kézfogással köszöntse a nőt.
- Miss Cutter. Rég láttam. - mosolyog, bár csak halványan és erőtlenül, tele szomorúsággal és bűntudattal.






hahóó



 

Vissza az elejére Go down

Daisy Cutter

∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Kor :
39



A poszt írója Daisy Cutter
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 19:54
Ugrás egy másik oldalra


Painful present
Mr. Rogers & Ms. Cutter
Tudom, állandóan csak ideákat kergetek meg dolgok, de ténylegesen úgy érzem, hogy igenis mérföldköveket értünk el, haladtunk, nem is keveset. Erre tessék. Tessék?! A kedves delikvens sehol sincs. Az elmúlt nem is tudom hány foglalkozáson nem jelent meg. S ami még szörnyűbb, hogy most nem került elő kicsit később, hogy a nagy bánatos kiskutya szemeivel közölje, vásároltak a Kapitánnyal. De mindez nem történt meg... Számtalan alkalom eltelt már és én ültem az irodában, vártam, hogy megjelenjen. Fury konzekvensen kerül engem, gyanús az egész, elvégre azért járt hozzám, hogy a barátjával lehessen. Irreleváns lenne most félbehagynia... Talán elkattant valami, talán a tudatlanság és az információ hiány az agyamra ment, de a SHIELD gépeit és műholdjait is felhasználva kezdtem feltérképezni a világot. Kedvenc helyek, az ő történetéhez mérten fontos csomópontok, bármi, amiről valaha is beszélt. Elutaztam pár helyre, szétnézni, képpel a kezemben kérdezősködtem. Miért is csinálom ezt? Nem tudom. Azt azonban igen, hogy ha valaki tudhatja még Furyn kívül, hogy hol van a páciensem, akkor az a férfi, aki miatt a páciensem lett. Ő sem könnyítette meg a helyzetem, de az állhatatosságomhoz kitartás is párosul. A kapitány meglett és hathatós üzenetekkel bombáztam midnaddig, amíg hajlandó nem volt kibújni a csigaházából és találkozni velem. Sietősen lépdelek most emiatt a találkahely felé, körömcipőm csak úgy kopácsol a macskaköveken. Könyökhajlatomban a kistáskám, kezemben meg egy hatalmas papírtáskát ölelek magamhoz, így tipegek a Kapitány felé.
- Mr Rogers. - Mosolygom rá kedvesen, bár kissé türelmetlenül.
- Valóban, tett róla, hogy sok idő legyen megtalálni magát. - Csak ahhoz nem eleget, hogy egyáltalán ne találjam meg. Mellé zuttyantom a padra a papírtasakomat és eldöntve rá hagyom hogy akták, képek, műholdfelvételek csússzanak ki belőle.
- Egy kicsit türelmetlen vagyok már, nézz el nekem. Mindenek előtt választ akarok. Hol. Van. A. Páciensem! Megnéztem az összes szóba jöhető helyet, bunkert, kavicsot, ami alá befér, de nincs ott! Fury úgy kerül engem, mintha leprás lennék , senki nem mond semmit. Szóval most kérdezem magát, Steve Rogers. Hol van James Barnes? - Fujtatok egy kicsit, miközben a képeket, az aktákat és az összes kutatási anyagot kvázi a képébe tolom. Idegesen tűröm a fülem mögé a kiszabadult tincsemet, miközben veszélyesen villogtatom a tekintetem rá. Na nem mintha le tudnám fegyverezni, vagy bármi kárt okozni benne, noha nem is ez a szándékom. Én csak a páciensem akarom. De azt nagyon.
- Csak azt ne mondja, hogy újraindult a program, mert azt nem fogadom el! - Csapok rá a pad támlájára, kicsit odébb a galambok szállnak fel ijedtükben. Értelmes választ akarok, azt, hogy Mr. Barnes itt és itt, ezen koordináták alatt van. Én pedig fogom a kis füzetem és megtartom neki a foglalkozást egy igluban is.


Ruhám | köszönöm a lehetőséget! |

Vissza az elejére Go down

Steve Rogers

∆ Hozzászólások száma :
249
∆ Kor :
103
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Hétf. 10 Dec. 2018, 19:45
Ugrás egy másik oldalra








Daisy & Steve
**********************************************************
Central Park, egy padon ülve

Igyekszem megőrizni halvány mosolyomat, ahogy megpillantom a nőt felém közeledni; a katonaságnál is megtanultam, hogy sosem mutathatjuk ki a félelmünket az ellenség előtt. Miss Cuttert persze nem tekintettem ellenségemnek, annál sokkal ijesztőbben hatott rám közeledő alakja. Zsebre dugott kezekkel ácsorogtam, míg oda nem ért, hogy aztán megfelelőképpen üdvözölhessem. Dorgáló megjegyzése hallatán enyhén behúzom a nyakam, ártatlan mosollyal húzva fel vállamat.
- Bocsásson meg. Nem könnyű szabadon mászkálnunk most, hogy tudja... - Noha bármikor elvegyülhettem civilben, az ország nem igazán kért jelenleg a hősökből. Bölcsebb volt nem provokálnunk őket és meghúznunk magunkat, amíg ennyire tiltottnak és nemkívánatosnak számított a tevékenységünk.
Elnyílik a szemem, ahogy a mellém ejtett zacskóból képek és akták sokasága potyog ki. Nem nyúlok hozzájuk, hátha nem illendő, inkább csak a fejem oldalra billentve elemzem azt, amit látok belőle. Természetesen mind Buckyról szólnak. A szívem váratlan hévvel szorul össze, nyelnem kell, hogy eltűnjön a gombóc a torkomból.
Meglep az a hév, mellyel a nő nekem támad. Tudtam róla, hogy lelkiismeretes és komolyan vett minden egyes alkalmat Buckyval, és ha nem tudnám, hogy ennél több nem történt köztük, azt gyanítanám, már-már személyes missziójának tekinti Bucky eltűnésének felgöngyölítését. Ez valahogy mosolyt csal az arcomra, melenget a tudat, hogy más is épp ilyen sokat törődik a barátommal; és persze belehalok egy kicsit, tudván, hogy hiába Daisy figyelmessége.
Hagyom, hogy végigmondja, nem szakítom félbe, csak felkészülök a vallomásra. Előre dőlök, a térdemre támaszkodva fűzöm össze magam előtt az ujjaimat. Halk, nehéz sóhaj szakad fel belőlem, ahogy a parkban kóválygó embereket figyelem anélkül, hogy egyetlen oldalpillantást vetnék a nőre.
- Jobbnak látták, ha nem hozzák nyilvánosságra az eltűnt hősök névsorát, amíg nem bizonyos, hogy mindannyian... - leszegem a fejem. Hogyan is lehetne biztosra tudni, ha egyetlen csettintéssel, nyom nélkül eltűntek? Megrázom a fejem, kényszerítve magam, hogy folytassam. - Sajnálom, hogy nem mondtam el korábban. Sok minden történt... - szabadkozom, lassan felegyenesedve a térdemről, hogy Daisy-re nézhessek. Kékem fájdalmasan kavarogva pihen meg rajta, de az arcom teljesen kifejezéstelen.
- Nem tudom elvinni Buckyhoz. Elvesztettük a legutóbbi csatában, az univerzum felével együtt - próbálok kíméletesen fogalmazni, holott a leghalványabb fogalmam sincs, hogyan lehetne ilyen fájdalmas hírt kegyelmesen átadni. Mindegy, milyen lágy köntösbe bújtatom a szavakat, az még nem változtat a tényen, hogy Bucky nincs többé.






én köszönöm! *-*



 

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

forgive me - Daisy & Steve

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: New York :: Central Park-