HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: 9. felvonás - Vasakarat

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 11 Nov. 2018, 20:32
Ugrás egy másik oldalra

•• Vasakarat ••

Iron hearth




• A Végtelen Gyémánt immáron Thanos birtokában van, kinek első cselekedete volt, hogy a Halál Úrnőjét a Ravencraft Szanatórium legsötétebb cellájába zárta, s a valóságot átírva az emberek tudatába ültette, hogy a nő csupán egy elborult elméjű sorozatgyilkos.
Ezután a hatalomtól ittasan a vértjébe illesztett gyémánttal erejét kiterjesztve a világmindenségre. Örömét lelve a pusztításban, véletlenszerűen a legerősebb harcosok elméjébe gyilkos gondolatokat ültet el. Célja nem más, minthogy kitörjön a káosz, a védtelen civilek elpusztuljanak, miközben ő örömét lelheti a fékevesztett mészárlásban.

***

Szituáció: Thanos a megszerzett hatalomnál fogva megmanipulálta a valóságot. Belepiszkál a civilek, továbbá hősök és ellenséges személyek fejébe is.
Thundra New York szívében ostromol egy irodaházat, amiben feltételezhetően Bruce unokahúga, Jenn Walters tartózkodik. Mivel ideje fogytán van, így próbálja felkelteni magára a figyelmet, és odavonzani Brucet, hogy megszerezze Hulk DNS-ét. Tony azonnal kapja a hírt a fejleményről, így a két férfi megindulhat, hogy lekapcsolják a nőt.
Amikor odaérnek, megkezdődhet az összecsapás, ám váratlanul Tony a nő helyett Brucera támad. Ezt követően elméjével a Vas Légiót is mozgósítja, akik végigpusztítanak a városon, majd a helyszínre érezve körbeállják Thundrát és Brucet. Megkezdődik a támadás.  

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Thundra, Tony Stark, Bruce Banner

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
75
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 13:42
Ugrás egy másik oldalra

vasakarat

-Magam kötöttem. – hazudtam, bólintva nyugtázva Bruce bókját. Az kéne még nekem, hogy elejtse Pepper-nek, hogy a terve sikerült és nem sikerült nélküle még rendesen a nyakkendőmet sem megkötni. Szerencsére zseni vagyok, akinek vannak testőrei, úgyhogy … a lehetőségek végtelen tárháza állt rendelkezésemre.
-Egy ital és pár bók csodákra képes, Bruce. – vontam meg a vállam, ahogy felpillantottam rá. – Csodálkozom, hogy még nem építettél magadnak barátnőt. – húztam széles mosolyra a szám. Ha ifjú koromban nem töltöttem volna minden estét idegen ágyakban, vagy a sajátomban idegenekkel, akkor minden bizonnyal ez a gondolat megfordult volna már az én fejemben is. Elképesztően nagy piaci rést lehetne ezzel betömni. Mondhatni … szó szerint.
-Szóval, erős a csaj. – foglaltam össze a szavait. Az volna mostanra a meglepő, ha olyan lény érkezne a Földre odafentről, aki mondjuk ronda, kicsi és gyenge. Kész üdülés volna. – Én imádom, mikor dühöngő zöld szörny vagy, ne aggódj. – veregettem meg a vállát egy halovány, vigasztaló mosolyra húzva a szám. Én mondtam, hogy kezdjünk el, Hulk-os poharakat és pólókat árusítani, de ő nem akarta. Pedig piaca biztosan lenne.
-Hosszú combok, bársonyos haj … -  ismételtem meg őt bólogatva. – Le ne állj, minden fontos infóra szükség van! – mosolyodtam el, megcsóválva a fejem. – Biztos, hogy nem azért akarod megkeresni, hogy megint megverjen? Én nem ítélkezem, ha erre gerjedsz. – emeltem a kezem fel. Kicsit beteg, de … nos, végül is, valahol érthető. Mindig is sejtettem, hogy Bruce a lelke mélyén egy igazi perverz. Csak inkább kukulónak gondoltam, semmint mazochistának.
-Enyje, rossz kislány! – sóhajtottam fel, bár nem volt neheztelés a hangomban. Ami azt illeti, volt mostanában elég bajom azon kívül, hogy egy hosszú combú vöröst üldözzek, követve Bruce nyálmintáját, amit maga után hagyott. Nem, mintha lebecsülném a baját, szó nincs róla, csak … nos, az élve elégetésem volt Washington-ban a fő téma, nem nagyon értem volna rá másra a ropogósra sülésen kívül.
-Szép jobb horog. – jegyeztem meg a felvételt nézve, kicsit szájhúzva. – Azt Hawking-tól nyertem még pár éve. – jegyeztem meg, miután a felvételen az említett autó már úgy … nos, nagyjából ötven darabba volt törve. Hogy Hawking-nek minek autó, az máig kérdés. Ahogy az is, hogy csaltam-e azon az ominózus kártyapartin. Az öreg Stephen-nek igencsak jó pókerarca volt, ami azt illeti.  – PÉNTEK, ha lehet, akkor ezt Pepper ne lássa. Vagy ne tudjon róla, hogy én tudok róla. Bocs, de engem már így is diéátra fogott.  vontam meg a vállam Bruce-ra pillantva, meglapogatva a hátát. Jobb, ha Pepper ezt nem látja, úgy érzem, hogy nem kis fejmosást kapnék, ha rájönne a dologra. Bruce ebben sokkal jobb, mint én, legyen az övé a fejmosás. – PÉNTEK, vizsgáld át a közlekedési kamerák képét és kapcsolódj rá a műholdakra, hogy könnyebb legyen …  befejezni azonban nem tudom az utasítást, mert ekkor feldob egy kissé szemcsés, minden bizonnyal telefonnal készített videót arról, amin egy Bruce leírásának  megfelelő bige épp leszállítja egy ingatlan árát. – Bingó! – csaptam össze a tenyerem. – PÉNTEK, a huszonhármast küld le, Dr. Bruce Banner-re kalibráld. – ahogy ezt kimondtam, pár másodperc múlva landolt is a szellőzőn át egy táska az asztalon, benne a páncéllal, amit csak magára kell húznia. – Kapd fel, és gyűjtsük be a csajod! – mondtam, ahogy kioldottam a nyakkendőm, majd az ingem első két gombját kigombolva megkocogtattam a mellkasomon lévő műszert. Pillanatok múlva pedig a nanotechnológiának köszönhetően már tetőtől talpig páncélban álltam előtte, készen az indulásra.
Ahogy odaértünk az épülethez lövésre készen emeltem fel a kezem, de a lövés elmaradt. Úgy néhány pillanatig tartott, míg tudtam, hogy mit is csinálok, pontosabban, míg tisztában voltam azzal hogy mit is fogok csinálni, utána a kezem végül a nőről Bruce felé  irányítottam és felé sütöttem el a lézert, majd utánarepülve még egy méreteset ütöttem a mellkasába mielőtt földet ért volna. – PÉNTEK, küldd a Vaslégiót! – utasítottam, majd úgy fél perc múlva már a nő és Bruce körül egy gyűrűt alkotva emeltem a többi páncéllal egy időben a kezemet lövésre, míg a többi páncél az épületekre, autókra nyitott tüzet és kezdtek el bomlasztani. – Az utolsó szó jogán? – kérdeztem őket, habár nem akartam, és tiltakoztam az ellen, hogy szóra nyíljon a szám, nem tehettem semmit. Meg sem várva, hogy bármit is mondjanak, egyből tüzeltem is.
//ha valami nem oké, tudod a dolgod:D//
 
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
30
∆ Tartózkodási hely :
✧ Earth-616



A poszt írója Thundra
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 21:33
Ugrás egy másik oldalra



✧ T h u n d r a & E v e r y b o d y ✧
5. Kaland - 9. Felvonás - Vasakarat


A pusztítás kezdetleges és oktalan, egy élesebb szemű, stratégiailag tapasztalt rögtön észreveszi, hogy nincs mögötte szándék, csakis félelem keltés. Nem gyilkosság. Eszemben sincsen, ahogy újra és újra meglendítem a buzogányt, mely mélyen a betonba süllyed, összezúzva a lépcsőt, tönkretéve az ajtót, hogy úgy tűnjön befelé haladok. Bruce, hol vagy?! Kezd reménytelennek tűnni a dolog. Még meddig húzhatom anélkül, hogy az ENSZ katonák ne akarjanak szétszaggatni? Bár, nem mintha a golyó bármennyit is ártana nekem. Bőrsűrűségem még az egyszerű tölteteket finoman kiveti magából, nem okoznak sérülést.
A zúgó hangra felfigyeltem, hátrafordulva pedig nem pont azzal találkoztam először, akivel szerettem volna. Tony Stark személyesen, még a végén gratulálok neki, hogy milyen fejlett fegyverei vannak, hasonlóak, mint az én Köztársaságomban lévőké. Volt szerencsém közelebbről is felmérni tehetségének nyomait. De mellette más is megjelent és ugyan páncél volt rajta, de volt egy olyan érzésem, hogy a kis akciómnak volt értelme.
Farkasszemet néztem velük, a kitartott kézzel és egyszeriben megnyugodtam, ahogy az adrenalin eltöltött, ahogy éles lett a helyzet. Erre voltam tervezve, ebben találtam meg a nyugalmamat és önmagamat is. Harcban.
De az ezután lévő történések még engem is megleptek, ahogy a kéz nem engem vett célba és el is sült. Másodpercre fagytam le a történések közepette, ahogy a fémláncot megszorítottam kellemesen, erőteljesen.
A Vaslégiót meghallva csak elmosolyodtam egyet, miközben kiengedtem a buzogány teljes hosszát is. A légióval volt szerencsém találkozni már. Levetettem magamat a lépcsőkről, ezzel is eltávolodva a civil ártatlanoktól, érzékelve a változást. Mi történt? Tony Stark és Bruce Banner egymásnak esik? Miért? Teljesen értetlen volt a gondolat, de az okokat nem most kellett keresni, hiszen a bizonyosság ott volt előttem. Mr. Stark nem most viccelődik... Már pedig Hulk nekem kell, nem ölheti meg Bannert. Mikor kikértem az engedélyt, nem arra gondoltam, hogy azért vetem be, hogy majd véget vessek Stark őrületének... Mibe csöppentem bele? Belső viták?
Döbbenten, de faarccal érzékeltem, hogy nem csak mi vagyunk megcélozva, az egész környezetünk, még az emberek is, akik csak menekülnek a helyszínről. Mi a fene? Már pedig ezt nem akartam, ez nem volt tervebn. Még ha nekem semmit sem jelentettek, összesen csak Bruce vére kellett, de csak hogy végig nézzem egy idióta pusztítását? A katonát bennem kicsit zavarta... - Banner! - kiáltottam el magamat, éles ívben dobtam el a buzogányomat, hogy az engem érő légiót darabjaira zúzza a szúrós gömbfej. És mindent, amit ér, ha újra és újra lendítek rajta egyet rutinosan, könnyedén s gyorsan, igyekezve kilábalni a célpontból. - Ostoba vagy, Stark, ha csak így készültél. - ellenünk! - Lehet kéne Hulk... - jegyeztem meg, de inkább magamnak. Az esély is itt van előttem... Csak meg kell ragadnom. Azonban nem a civilek felé mentem, vagy Bruce, egyenesen Tony felé ugrottam a magasba, hogy leszerelhessem, mert itt senkit sem bánthat. Rendesen meghágtam fél másodperc alatt a lehető legtöbb szabályt, mely ebben a küldetésemben vonatkozott rám. De mit számít, ha vérrel megyek haza és a nyugodt lelkiismeretemmel.

Remélem jó, ha nem, csak egy üzenet 
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
719
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 01:11
Ugrás egy másik oldalra



9. felvonás
Vasakarat

Tony humoros megnyilvánulására, miszerint barátnőt kellett volna építenem, csupán széttárom mindkét karom. Bizonyára nagyobb sikerem lenne nála, mint korábban bármelyik barátnőmnél. Erre még soha nem gondoltam, de talán egyszer még fontolóra veszem. Barátom kreativitásával lényegben nem lenne gond megcsinálni egyet...
A napomat minden esetre megcsinálta ezzel a kis humorcsokorral, és végre sikerül őszintén mosolyognom.
Végül elmondok minden információt, amit tudok róla. Talán még többet is. Ettől függetlenül megmosolyogtat perverz kíváncsisága.  
- Ó, hidd el, jobb ha nem tudod, én mire gerjedek, de a verés nincs közöttük. - majd ahogyan a felvételeket Péntek visszajátssza nekünk, inkább biggyesztem le szégyenemben fejemet és csak fel-fel pillantok.
- Bocsánat... - húzom a szám bánakozóan, mikor az ajándék autó szétmorzsolását látjuk lassított felvételben. Némán hallgatok, mint egy kisállat, amit éppen szidnak, majd csak akkor kapom fel a fejem, amikor Tony kimondja a Bingó szót.
- Mi..mi? Ilyen gyorsan megtaláltad? - Péntek csak nekem nem akarta megtalálni, vagy tényleg létezik telitalálatos szelvény? Nekem miért nem sikerült ilyen könnyen megtalálnom? Jókor, jó időben keresett utána Tony a nőnek.
- Utálom, hogy neked minden ilyen könnyen megy... - húzom fanyarún a számat. Napok óta keresem a nőt. - ... de azért örülök, hogy ott leszel velem. - ezt már csak az orrom alá dörmögve teszem hozzá. Lényegében jóbarátom jelenléte mindig megnyugtat, és ha ő ott van, még egy indok, amiért nem szeretnék átalakulni.
- Köszönöm, így talán gyorsabb, mint a hátadon rodeózva. - még soha nem csimpaszkodtam úgy Tonyba, hogy ő a Vasember ruhában repült volna, de örülök, hogy nem most kellett kipróbálnunk, így majd 100 méterrel New York aszfaltja felett... - Péntek, csak hasban állíts rajta, reggel nagyon belaktam. Remek a büfében a pulykás szendvics. - vonom meg vállam barátomra pilantva, majd amikor Tony kimondja a "csajod" szót, hirtelen torzul el az arcom.
- Még jó, hogy az előbb mondtam, hogy ki akar nyírni. Most is csak oda akar csalni. - ismét a videóra nézek, és hirtelen hasít belém a felismerés... az a hely nagyon is ismerős. - Jenn... Siessünk! - belenyúlok a táskába, és hagyom, hogy rám épüljön a ruha. Az az épület a "második otthona". A világért sem akarom, hogy belerángassa az unokahúgomat is. Talán tőle akar vért? Megkerülne engem, és így jutna hozzá a Hulk DNS-hez? Furfangos egy nőszemély! De nem hagyhatom neki!

Gyorsan rugaszkodom el, követve barátomat egészen az épületig, ahol Thundra bukkant fel. Nagy a felfordulás, messziről hallani a riasztók hangját. Remélem, még időben érkezünk.
- Thundra! - kiáltottam a nő felé a páncélból, jelét adva annak, Tony után én is megérkeztem. Kezemet barátomhoz hasonlóan én is rászegezem, ám nem szívesen lőnék rá. Megértem az okot, amiért küzd, viszont a módszer, amivel meg akarja menteni a népét, rossz és meggondolatlan.
- Hagyd abba az értelmetlen pusztítást, nem hagyjuk hogy Jennt is belerán... - azt hittem van időm végigmondani, de a rendszer tucatnyi hibaüzenettel jelzi, a páncélt kritikus találat érte. Ennyire figyelmetlen voltam?
Csupán annyi időm van, hogy kezeim ösztönszerűen arcom elé emeljem, mielőtt érzem az újabb találatot, amely mellkasommal találkozik. A lézert szépen tompította, ezt viszont jócskán megérzem. A levegő tüdőmbe szorul, s éles fájdalom hasít bordáim közé. Mintha egy kőgolyóval próbáltak volna újraéleszteni... Ahogyan a földbe csapódok, a pirosan világító kijelzőmön csupán Tony vonalait látom kirajzolódni a találat irányában, mielőtt reflexszerűen összeszorítanám szemhéjam. A landolás még fájdalmasabb, mint a találat. A beton adja a másikat...
Fájdalmasan próbálok feltápászkodni, ám letépem arcomról a sisak arcrészét, levegő után kapkodva. Nem értem mi történik, de úgy érzem, mindjárt megfulladok. Thundra a közelemben... mellettem, mintsem ellenem. Nem támad meg, viszont Tony felénk emeli a kezét. Tényleg Tony támadt volna rám az imént? Nem, ez lehetetlen! Olyan gyorsan történt minden, de lézer roncsolta meg a ruhám. Ez nem a nő buzogányának a nyoma!
- Mi.. mit csinálsz? Legalább várd meg, amíg messzebb megyek tőle! - kiáltok felé, ahogy ránk szegezi a tenyereit. Megérkezik a Vaslégió is, körbezárnak. Lassan tántogrok távolabb a nőtől, de Tony egyik kezével továbbra is engem követ.
- Mi az isten van veled?! Ne most viccelődj! - a humorára általában kapható vagyok, de ez most korántsem tetszik. Tudom, hogy nem gondolja komolyan. Miért tenné? Lehet a nőt akarja összezavarni, és hirtelen lecsapni rá. Biztosan így van!
Brilliáns! Tudván, hogy a nő mit akar tőlem, egy percig sem kételkedem, és belemegyek a játékba. Így elfogjuk végre.
Tony mindig is jó színész volt, én viszont gyatra.
- Az utolsó szó jogán? Ez most az autók miatt van? Amiket Thundrával összezúztunk? - mosolygok, majd felemelem mindkét kezem, megadón. Nem fogok ellene harcolni, de ha ez tényleg színjáték, itt a lehetőség, hogy a hátulról védtelen nőt elkapjuk.
Azért beavathattál volna a tervedbe! Túljátszod a szereped Tony! Miért kell a civileket is belerángatni?
Mindaddig azt hiszem, hogy csak színjáték az egész, amíg Tony ismét eltalál.
- Nem fogok rátámadni! - bár azt nem hallom, amit Thundra mond, de nem lövök rá, és főleg nem hívom elő Hulkot. Csak megvárom, hogy mi lesz. Ha ez még mindig a színjáték része, akkor lesz egy-két kereseten szavam Tonyhoz... a lényeg, hogy Thundrát elkapjuk.


Kaland! Imádtam mindkettőtök reagját! *-* || ... ||
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 19:23
Ugrás egy másik oldalra

•• Vasakarat ••

Iron hearth




• Brucenak saját testközelből kell megtapasztalnia, hogy Tony nem színészkedik, s nem így akarja elfogni Thundrát. A vaslégió egyik fele rátámad, és lövedékeikkel leszaggathatják róla a páncél épen maradt részeit is.
Tonynak és a vaslégió másik felének Thundrával kellhet szembenéznie, aki eleinte hatékonyan zúzhatja össze Tony seregét, ám előkerülhet a megjavított Hulkbuster is. Eközben néhány egység továbbra is támadhatja a civileket.
A távolban megjelennek a sajtó emberei is, akik kamerával veszik a fejleményeket.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Thundra, Tony Stark, Bruce Banner

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
75
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Szomb. 24 Nov. 2018, 17:30
Ugrás egy másik oldalra

vasakarat

Felsóhajtottam. Nem, mintha az a kocsi olyan nagyon számított volna. Volt némi eszmei értéke, de annyi kocsim volt, hogy akár a tengereket is feltölthettem volna velük. Ironikus, hogy mégis mindenhova eddig repülve jártam. Mostanában voltam kénytelen ismét a milliárdosok életét élni, azaz magánrepülővel és golyóálló autókkal járni, egy repülő fegyverarzenál helyett.
-Rosszul esik, hogy így meglepődsz. – húztam el a szám, megveregetve a barátom vállát, hogy ne csüggedjen. Nem lehet mindenki Tony Stark. – Egyébként, a csajod épp most akar szétzúzni egy lakóházat, a Holdról is látnánk. – mondtam, ahogy azon videó felé böktem, ahol láthatta a vöröshajú, hosszú combú Xenáját egy buzogánnyal csapdosni.
-Most, hogy mondod … érzek némi késztetést az ötlet iránt. – mosolyodtam el. Bruce-t egy hatvannal ”száguldó” motoron is úgy képzelem el, mint aki az életéért kapaszkodik az előtte lévőbe. Hát még úgy kétszáz nyolcvannal, száz méterrel New York felett repkedve. – Örülj, amíg még ehetsz húst. Előbb-utóbb téged is diétára fognak. – húztam el a szám kissé morogva. Pepper ezen intézkedését nem tűröm éppen jófiú módjára, az meg végképp nem tetszik, hogy az étkezésem elleni merényletbe bevont egy volt KGB ügynököt Natasha személyében. Én lehetek a Földön az egyetlen, akinek szuperhősök figyelik az étkezési rendjét.
-Ha tudnád, hogy hány csajom akart kinyírni … -   sóhajtok fel. A kettő nem zárja ki egymást. – Úgy látszik hamar túllépett rajtad. Nyomás! – bólintottam, ahogy kimondta az unokahúga nevét. Neki aztán végképp semmi köze nincs ahhoz, hogy a nagybátyja mindig a bajos bigéket fogja ki.

-A probléma és a probléma forrása együtt. Te is tudod, hogy igazam van. – mondtam, de nem az én hangom volt ez. Azaz, de, csak hiányzott belőle minden, ami engem … magammá tett. A hangom rideg volt és tárgyilagos, mintha csak valami matematikai képletet akarnék megoldani.
-Őket védve meg is halhattunk volna, Bruce. Sokan meg is haltak, ők pedig mit csinálnak? Törvényeket hoznak, börtönöket építenek. Ideje, hogy a sarkunkra álljunk, most majd rájönnek, hogy nem a játékszereik vagyunk! – mondtam, miközben körülöttünk a Vaslégió tagjai törtek és zúztak. – Ha csak így lehet biztonságos a Föld, akkor így lesz. – mondtam, majd Bruce-ra lőttem, hiába ellenkeztem minden porcikámmal a dolog ellen, nem voltam ura a testemnek. Amint pedig lőttem, megindult Bruce felé vagy fél tucat páncél, míg én a többivel a nő mellé szálltam le, hogy ott legalább öt-hat irányból támadjuk őt, majd fél perc múlva becsapódik a földbe a páncél, amit mindketten jól ismerhettek: a Hulkbuster. – Megteszem, amit Bruce nem tudott. Meghalhatsz gyorsan. – mondtam neki miközben utolsó két szavam közé beiktattok legalább öt-hat lövést. – Vagy kínok közt. – ezzel pedig a magasba repültem és a páncél hátrészéből előbukkanó egy tucat kisebb méretű, de igen pusztító erejű rakéta, ami Thundrát vette célba.
//ha valami nem oké, tudod a dolgod:D//
 
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
30
∆ Tartózkodási hely :
✧ Earth-616



A poszt írója Thundra
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 13:29
Ugrás egy másik oldalra



✧ T h u n d r a & E v e r y b o d y ✧
5. Kaland - 9. Felvonás - Vasakarat


Az, hogy elfajultak a dolgok, az költői túlzás. Itt valami baromira nem stimmelt, ahogy Bannerről leszaggatták a páncélt, védtelen maradt véglegesen, és emberi formájában valószínűleg pillanatok alatt meghal, már ha a Nagyfiú engedi... És ezek után egy fél csoport páncél tartott a férfi felé. Istenem, Bruce, csinálj már valamit! Már pedig még nem volt lehetőségem felé mozdulni el, azon kívül, hogy a robotokat sorozatosan szedtem le újabb és újabb lendítéssel, a szúrós göbfej töretlenül csapódott beléjük, de mintha nem akartak volna fogyni. Dübörgött a vérem, nem is nagyon gondolkodtam az ösztönös mozdulatokon, amik csak vittek előrébb, hogy élve ússzam meg a dolgot. A szükség törvényt bont, már pedig az élni akarás és a küldetésem elvégzése elsőbbséget élvezett, minthogy Starkkal nézzek folyamatosan farkasszemet és várjam, hogy mikor is lő szitává.
Robajjal csapódott be valami, mire szemem sarkából oldalra tekintve csak egy fáradt sóhajt nyomtam el, meglátva az ismerős páncélzatot, melyben anno Bruce foglalt még helyet, és melyet oly nagy lendülettel akartam anno leszedni róla kisebb-nagyobb sikerrel.
- Minden elismerésem Stark - ugrottam el a sugárvető elől egy kocsi mögé. Majd újabb fedezék mögé, ahogy a lövések felemésztették a járműveket. Hogyan is lehetne egy titán-nitrid páncélzatot szétszedni? Nem véletlenül használtuk mi is egy ideig a Köztársaságban, csak míg én a harcra lettem kitalálva, addig a kutatóink tudták, mi a legnagyobb gyengéje ennek az anyagnak.
Nem jött ötbb lövés, csak a suhogó hang jelezte, ahogy Stark elszáll, de? Kitekintve láttam, ahogy megállapodik egy magasságon, majd telibe felém fordul. Jajj ne...
- Francba! - azonnal kivetődtem a helyemről és futni kezdtem Bruce felé. Ott volt a légió, ha bevetődnék közéjük, felfognának pár rakétát. Nem mindet, tudtam, hogy fájni fog. Egy golyót kibírok, de egy rakétát? Auch. Reméltem, a Hulkbuster is a nyomomba jön, több lenne az esélyem. Elugrottam Banner felé. - Bruce, tűnj onnan! - Még az kéne, hogy nekem meghaljon... ha már nem alakul át dühöngő zöld monstrummá.  

Remélem jó, ha nem, csak egy üzenet 
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
719
∆ Kor :
48
∆ Tartózkodási hely :
☢ with H e r o e s



A poszt írója Bruce Banner
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 16:35
Ugrás egy másik oldalra



9. felvonás
Vasakarat

Szinte a szél sebességével rálelt Tony a nőre, s mutatta felém a videót.
- Szándékosan felhívja a figyelmet magára. - Kelepcét érzek a nő cselekedeteiben, de képtelen vagyok akkor higgadt maradni, amikor az unokatestvérem fenyegetik.
Érkezik a páncél, ám mielőtt magamra ölteném, Tony megjegyzésére így reagálok:
- Szerintem előbb, mint utóbb. - tudom menyire nincs ínyére a kényszerdiéta, de legalább jól tartja magát. Még rájönnek az öltönyei, azonban egy magamfajta, aki csak akkor megy utcára, amikor már kezd eluralkodni rajta a klausztrofóbia.. nos kevésbé foglalkozom azzal, mit eszek. És persze rám nem főznek egészségesen, így nem válogatom meg, mit egyek.  

Mikor odaérünk, Tony váratlanul megtámad. A nőtől vártam volna, azonban ő meg, mint a vadász a zsákmányát és másik vadásztól, úgy próbál védeni és vaslégió ellen indul meg. Titon remélem, hogy még mindig egy zseniálisan túljátszott kelepce a nőnek, de amikor Tony beszélni kezd, minden kétségem elillan. Oldalra pillantva nem tudom nem észrevenni a kamerákat. Ennél nagyobb negatív reklámot nem is csinálhatnánk magunknak. Szöges ellentétét mondja mindannak, amit eddig képviselt. Ha tényleg így gondolná, nem járt volna az utóbbi hónapokban tárgyalásokra.
- Mi...miket beszélsz? Ugye tudod, hogy azok a kamerák mindent felvesznek? Ez nem Te vagy! - mutatok a stábra, akik lelkesen rögzítenek minden szót és minden mozdulatot, amit mi teszünk.
S úgy tűnik, teóriám végleg eltörölhetem, mert rámküldi a páncéljait. Azok olyan sebesen rohamoznak, hogy másodpercek leforgása alatt élő rongybabának érzem maga ahogyan a lövedékek és a páncélok rohamoznak. Éles fájdalom hasít elmémbe, Tudom, ha átalakulok, talán fizikailag is bántalmazni fogom Tonyt, de ha nem teszem meg, belehalhatok.
Thudra Tonyval vív ádáz harcot, esélye sincs segíteni. Egy autó mögé ugrok, és próbálom ott átvészelni, de úgy tűnik, a profelhő alatt is kiszúrnak Tony robotjai. A ruhám erősen megviselt. Milyen végkifejlet lehetséges, ha nem alakulok át?
- A francba! - Figyelek fel Thundra kiáltására, hiszen konkrétan lerobbantják előlem a fedezékem a felém lőtt rakéták.
Kétségbeesetten próbálom Hulkot elnyomni, de a koncentrációm egy ponton már mit sem ér, ha lövedékek robbannak rajtam, a ruha pedig vörös riasztással jelzi, hogy hamarosan lerobban valamelyik végtagom.  
- Hulk... ha megölöd Tonyt.. én megöllek!... Lenne már vége ennek az őrületnek! - A zöld szörnyeteg lassan tör fel belőlem, leszakítva magamról a mechanikus ruha darabjait. Ezt a borzalmas érzést soha nem lehet megszokni a századik átalakulásom után sem. A csontjaim törnek, ég a bőröm, ahogyan szakad, feszül, és a semmiből több mázsa izomrost, csont és bőr rakódik rám. Az őrület kezdetét veszi, és nem tehetek ellene semmit.
Nem tudom Tonyt mi irányítja, de nem önszántából cselekszik, az bizonyos. Most ugyanezt érzem én is. Más irányítja a testem, én pedig belső szemlélődőként követem a történéseket hatalmas íriszein keresztül.
- Hulk zúúúúz! - üvölti a Nagyfiú, majd tenyere között elmorzsol egy rakétát, amit felé lőnek Tony egységei. Megragadja a szitává lőtt terepjárót, ami ezidáig menedékemül szolgált, és a légió robotjai felé hajítja. Figyelemelterelés volt csupán, azonnal a roncs után ugrik, és amint az becsapódik az egyik egységbe, keresztül szakítva a roncsot beviszi a találatot. A golyózápor, ami sorozza, kimondottan feldühíti, sőt, fájdalmat okoz annyira, hogy tombolása a tetőfokára hágjon. Igyekszik minél magasabbra ugrani, és elkapni egy-egy robotot, amit aztán még a levegőben leamortizál, de nem tud Tony és Thundra harcába belefolyni, hiszen az ellene irányított egységek lekötik minden figyelmét. Tudja jól, a nő miért van itt. Ha csak egyetlen csepp vére is folyik, megkapja, amiért jött. Nem lankadhat a figyelme, így amikor nagyobb erejű löveg süvít felé, igyekszik kitérni, vagy fedezéket keresni. Most okosan kell zúznia, mármint ha ez egyáltalán lehetséges.


Ismét imádtam mindkettőtök reagját! *-* || ... ||
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 19:27
Ugrás egy másik oldalra

•• Vasakarat ••

Iron hearth




• A Halál Úrnője, Lady Death emberi testbe került, és erejétől megfosztva a Ravencraft Szanatórium egy sötét cellájának mélyén várja sorsának beteljesedését. Viszont azzal Thanos nem számolt, hogy emiatt halhatatlanság születik majd szerte az univerzumban! A Halál senkit nem visz magával, s emiatt azok, akiknek életét vették a zavargások, lassan kelnek fel ismét a galaxis minden pontján. A leszakadt testrészek visszaforrnak, az emberek, akiket a hősök gyilkoltak meg, felnyitják szemeiket.
Világszerte ismét kitört a pánik, hiszen Thanos szerte a galaxisban milliárdok elméjét manipulálta meg, akik egyszerre kezdtek ölni, s így, hogy senki nem tud meghalni, ez az egész végtelen háborúnak tűnhet… Azonban ezt Thanos még nem tudja.
Az egyetlen lehetőség leállítani őket, ha a támadók eszméletüket veszítik.
Charles Xavier minden erejét összeszedve megpróbálja kiterjeszteni erejét a New Yorkban tomboló hősökre és emberekre. Próbálkozása a bécsi polgárháborús eseményekhez hasonlóan sikeres lehet, azonban ez a világ többi pontján nem oldja meg a problémát. A támadók bágyadtságot éreznek, majd eszméletlenül esnek a földre.

***

Szituáció: Charles képésséégének köszönhetően Tony Starkot a harc közben bágyadtság veszi hatalmába, és kűbultan esik a földre. Miután Thundra és Hulk kiiktatták a vaslégió páncéljait, láthatják azt, hogy akik körülöttük bármiféle körülménynek köszönhetően életüket veszítették, most talpra állnak és elevenebbek, mint valaha. Az emberek maguk is csodálkoznak ezen.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Thundra, Tony Stark, Bruce Banner



A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 03 Dec. 2018, 21:11-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
75
∆ Kor :
48



A poszt írója Tony Stark
Elküldésének ideje Szomb. 01 Dec. 2018, 17:56
Ugrás egy másik oldalra

vasakarat

-Ahhoz ért, meg kell hagyni. – jegyeztem meg szájhúzva. Ezt látva hirtelen nem érzem igazságosnak az engem ért kritikákat arról, hogy feltűnési viszketegségben szenvednék. Én valahogy mindig jól megtudtam választani az időpontját annak, amikor szükségem volt egy kis önimádatra.
-Kaphatsz az enyémből. – jegyeztem meg mosolyogva, mielőtt neki indultunk volna. Így is lényegében kész vagyok bárkivel elbotolni azt a salátának nevezett izét, amit meg kell ennem. Mostanra aztán kifejezetten szükségessé vált, hogy végre jelentős eredményeket érjek el a szintetizált élelmiszerpiac területén.

Mintha csak az elsősorból moziznék, annyi különbséggel, hogy itt a legkevésbé sincs kedvem kólát iszogatni, vagy popcornt dobálni a számba. Nem bírok mozdulni, mintha odaszögeztek volna, hiába beszélek, nem hallok semmit. Vagyis, de, magam, csakhogy tudom, hogy ez nem én vagyok. Az még egy dolog, hogy az űrből jött Xenának nekimegyek, na de Bruce-nak?
-Harcolsz velem, vagy megmented őt. A kettő nem megy egyszerre. – mondtam a nőnek, miközben nyomon követtem őt a kezemmel, próbálva eltalálni, de gyorsabban talál fedezéket, minthogy elérné őt a sugárnyaláb. Érzem a gondolatot a fejemben. Rideg és számító, logikus, mindenek felett. A nő Bruce-t akarja, tehát életben akarja tartani, minden áron. Bruce azonban addig fogja húzni az átváltozását, amíg csak tudja. Tehát védtelen, sebezhető. Épp, mint a nő, amíg Bruce-ért aggódik. Előbb megölöm őt, később pedig majd foglalkozom Bruce-szal. Undorító egy gondolat, és próbálok tenni az ellen, hogy valahogy elejét is vegyem, de nem vagyok ura a testemnek. Szánalmas egy érzés.
-Francba. – mormoltam, mikor megpillantottam Hulk-ot. Szóval Banner-ből kitört a vadállat … így most minél előbb végeznem kell a nővel, mielőtt felhasználhatná Hulk-ot. Mozgósítom a páncélok nagyrészét, hogy foglalják le Bruce-t. Nem fogják tudni örökké, de ha nyernek nekem annyi időt, hogy végezzek Thundrával, akkor már megérte. Ha földön is van, nem várom meg, míg felkel, hanem egyből neki megyek és miközben PÉNTEK folyamatosan analizálja a mozgását és a harcmodorát, én úgy támadok, ahogy csak tudok. Ütök, sorozok, rúgok, ha kell hátrálok és távolról veszem célba, hogy hátrálásra késztessem őt. Épp a levegőből csapnék le, de ahogy felé repülök, mintha valaki közvetlen közelről vágna tarkón. A világ forogni kezd, a fejem hasogat, a látásom elhomályosodik, a reflexeim lassulnak, ha csak Thundra nem akadályoz meg benne, akkor mellette elzúgva csapódok be egy kávézóba, hogy azon keresztül az utca másik végén kössek ki a falba ágyazódva. Nem látok a világból semmit, csak foltokat, azokat is egyre kevésbé. Beszűkült a világ, a fekete köd szép lassan teljesen elfedte a tekintetem és már nem is akartam látni. Hiába nem én tettem, mégiscsak én voltam az.
//ha valami nem oké, tudod a dolgod:D//
 
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
30
∆ Tartózkodási hely :
✧ Earth-616



A poszt írója Thundra
Elküldésének ideje Szomb. 01 Dec. 2018, 19:19
Ugrás egy másik oldalra



✧ T h u n d r a & E v e r y b o d y ✧
5. Kaland - 9. Felvonás - Vasakarat


Ha Brucet megöli, Tony biztos, hogy nem fog köszönetet kapni tőlem. Nem mintha megölném, bosszú csak még több bosszút szülne, de nem fogok két kézzel tapsolva gratulálni az egyszer biztos. De ezen gondolkodni időm sem volt, ahogy a mögöttem lévő rakéta robbanásának lökete még rajtam is taszít egyet.
Bruce. Bruce. Bruce. Mondd, hogy eltűnt onnan! Azonnal talpra vergődök, egyrészt még rakétának áldozata nem akarok lenni, másrészt Bannert el kell tenni a képből, mert így nem tudom Starkot megtámadni és ezzel tökéletesen tisztában van a playboy is.
Megkönnyebbülve gördült le a vállamról a teher, hogy Banner seggét védjem, ahogy Hulk végre előtör belőle és közvetlen közelről lehetek szemtanúja annak, hogy az aprócska emberre hirtelen több tonnányi izom pakolódik, métereket nő és bezöldül. Igen. Kétséget kizáróan biztos voltam abban, hogy ő a tökéletes alany, az ő vércseppje kell - már ha eddig nem lettem volna biztos. Tökéletes.
De időm sem volt, ahogy a páncél ellenem vonul. Megmarkoltam a buzogányt, de addigra Tony közel ért, már pedig a láncos fegyver adott távolságokra jó, ő pedig beljebb ért. De olyan térre, amiben kimondottan jó voltam. A közelharc volt a mindenem, minden femizónnál először a közelharci képességeket építik ki - harcmodorok, reflexek, környezeti tényezők használása, ellenfél elemzése, többszörös figyelem megosztás, gyengepontok felmérése és azonnali kihasználása és harc minél előbbi befejezése megfelelő eredménnyel.
Védelmi pozíciót sikerült először felvennem, de tudtam ellene kell fordítanom a dolgot és támadóba átmennem, mert addig csak hátráltat és kifáraszt. Már pedig Tony nem hagyta magát, ugyan a stílusa mindent tartalmazott, leginkább ösztönökre épültek, látszott, hogy rendes képzésen nem ment át, viszont annyin igen, hogy életben tartsa magát és a páncél rátett még egy lapáttal.
Zsibbasztott az erőből nekem ütköző fém, hiszen nem mindet védtem ki, csak hogy kihasználjam a testi lendületét és átvegyem az irányítást, de kellően felpezsdített, mióta majdnem egy éve itt vagyok a földön, nagy harcban még nem volt szerencsém, most felfrissíthetem minden tanulmányomat és nem is voltam rest kihasználni, csak hát egy titán-nitrides páncélt még én sem tudok átütni, bármennyire is leszaggatnám róla addig, míg támadásképtelen legyen, ne juthasson Bruce közelébe. Fegyverarzenálról ne is beszéljünk...
Felrepül, de túl magasra, túl sok a hátrálás és időt hagy nekem, hogy buzogányom után nyúljak. Csakhogy félúton instabillá válik, elveszti az irányítást és elzúg mellettem, pedig nekem kéne, hogy csapódjon. Utána tekintek, nem megyek a nyomába, úgyis visszajön ha meg akar minket támadni. Csakhogy nem jött.
Csönd telepedett ránk, már ahogy Hulkra telepedhet.
Összevonom a szemöldökömet, Tony irányába tekintek, majd körbenézek. - Hulk... - nyögtem csak ki, ahogy megakad a szemem egy holttesten, aki felkel. Ki tudja, hogy ki által a nagy ütközetünkben, de felébredt és felkelt. Értetlenül nézett körbe, ahogy lassan én is. Mi ez? - Hulk... - néztem fel a zöld óriásra, aki már elmorzsolt mindent, ami neki indult. Eszembe sem jutott, hogy itt a nagy lehetőségem vért venni, csak egy cseppnyi kell. Fel sem merült bennem, csak örültem, hogy így Bruce-nak nem esett baja. Hulk tisztességgel megvédi, még ha a férfi nem is akarja, így járt...
- Életben van... hogyan? Mi folyik itt? - A halálból nem szoktak visszatérni az emberek és ez nagyon nem tetszett. - Stark? - nem mintha nem örülnék, hogy végre nem akarja a fejemet venni, de nagy a csönd. Ennyi lett volna? Rá kéne nézni, mégis mi lett belőle a zuhanás után és hogy nem akar-e tovább őrjöngeni, megölni minket. Még eszembe volt, ahogy egyszerűen célját vesztette a repülésben. Mi történt?
Hulkra tekintettem fel újra, a zöld monstrumra, hogy értelmet olvassak ki belőle, még ha lehet, mindjárt nekem is támad, végül is behatárolhatatlan állapotú, de arra készen állok. - Menjünk.
Buzogánnyal a csuklómon indultam meg, hogy Starkot megnézzem.

Remélem jó, ha nem, csak egy üzenet 
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 03 Dec. 2018, 21:13
Ugrás egy másik oldalra

•• Vasakarat ••

Iron hearth



» A 9. felvonás véget ért. A kalandozás ITT folytatódik!
Köszönjük szépen mindenkinek a játékot!


***

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

9. felvonás - Vasakarat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» 6. felvonás - Kegyetlen bábjáték 2.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 5. Kaland :: 2. Kör-