HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: 8. felvonás - Csillagrombolók

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 11 Nov. 2018, 19:56
Ugrás egy másik oldalra

•• Csillagrombolók ••

I will destroy them!




• A Végtelen Gyémánt immáron Thanos birtokában van, kinek első cselekedete volt, hogy a Halál Úrnőjét a Ravencraft Szanatórium legsötétebb cellájába zárta, s a valóságot átírva az emberek tudatába ültette, hogy a nő csupán egy elborult elméjű sorozatgyilkos.
Ezután a hatalomtól ittasan a vértjébe illesztett gyémánttal erejét kiterjesztve a világmindenségre. Örömét lelve a pusztításban, véletlenszerűen a legerősebb harcosok elméjébe gyilkos gondolatokat ültet el. Célja nem más, minthogy kitörjön a káosz, a védtelen civilek elpusztuljanak, miközben ő örömét lelheti a fékevesztett mészárlásban.

***

Szituáció: Thanos a megszerzett hatalomnál fogva megmanipulálta a valóságot. Belepiszkál a civilek, továbbá hősök és ellenséges személyek fejébe is.
A jupiteri hajó pilótájának és több katonájának tudatát is módosítja, hogy egymást öljék. Wrenornak és Eleannenak meg kell akadályozniuk a zuhanást, miközben a hajó a harc közben egyre csak roncsolódik.
Váratlanul egy kihangosított vészhívás szólal fel, amit a Milano fedélzetéről vesz a hajójuk.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Wrenor, Eleanne
- Becsatlakozhat: Enoros
- Nem írt & nem szólt: Enoros (2 alkalommal),

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
15
∆ Tartózkodási hely :
✿ on jupiter (or Ria)



A poszt írója Eleanne
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 23:49
Ugrás egy másik oldalra


csillagrombolók

A fedélzetre érve elkapom Wrenor pillantását, s figyelem hogyan lép mellém. Állam szegem kissé, igazítok vértemen. Egy finom, elégedett bólintással jelzem felé, hogy készen állok az utazásra, a harcra. Arra, hogy megküzdjünk.
- Úgy legyen. puha görbe húzódik ajkaimra, lágyan bólintok felé. A hálálkodására kissé elnyílnak ajkaim, meglepetten nézek fel rá, végül csak halkan búgom: - Örülök, hogy veled tarthatok... pillantásom őszinte, végül vele együtt vezetem pillantásom a pilóták felé. Előre tekintek, figyelem, hogyan hagyjuk hátunk mögött a Jupitert. Egyszerre aggaszt, s egyszerre ébreszti fel bennem a harcolni vágyó, szerény tüzet. Az ablakhoz sétálok, ott átkarolva törzsem bámulom a végtelen univerzumot, s ha nem szólnak hozzám az út további részében, úgy magam is némán pihenek.

*

A gép hirtelen rázkódni kezd. Arra leszek figyelmes, hogy kétszemélyes küzdelmek robbannak ki körülöttünk. Tekintetem ide-oda kapom, próbálom felfogni, hogy mi történik. Az egyik harcos felém rohan, kieresztve teljes hangerejét, én pedig egyszerűen csak magam köré emelem a védőfalat. Ami kitarthat egy darabig - amíg a segítségemre nem sietnek. Hiba üzenetek sűrű masszája kezd el riasztani minket, én pedig csak kapkodom a tekintetem. A katonát elsodorja tőlem egy másik, így van lehetőségem a pilótaüléshez küzdeni magam, ami így megüresedett. A felismerés lassan köszön be. - Wrenor? kiáltok érte, keresik szemeim, de ha nem jelenik meg, felhúzok egy védfalat a hátam mögött és fél kézzel azt feszítve, fél kézzel a hibákat próbálom rendezni a műszerfalon. Elmaradott a népem, ez igaz, de azért megpróbálom, ami tőlem telik. Utaztam a Ria és a Jupiter között eleget ahhoz, hogy egy keveset felfogjak, bár lényegesen egyszerűbb lenne, ha a védelmem levonhatnám magamról...
- Wrenor? Hol vagy? kétségbeesetten keresik szemeim, amikor vállam fölött hátra-hátra pillantok. A hatalmas súlyú harcosok felfordulásában nem látom őt. Nem tudom, hogy miért aggódom érte - de aggódom. Aztán az egyik eddig csendben maradó képernyő kezd el villogni, azon pedig egy jelzés, egy üzenet áll. Egy vészhívás. - Kaptunk egy vészhívást... Oda kell mennünk. Mi-la-no... ejtem ki lassacskán a szót, mondva, magam sem tudom, hogy kihez szólva közben, de olyannyira az üzenetre figyelek, hogy felenged hátam mögött a pajzsom. Megpróbálom levonni a koordinátákat és belőni a mi gépünkbe, ami eltarthat egy darabig. Újabb hibaüzenet villannak fel. S egy megtébolyodott katona a hátam mögé érkezik, tenyerét a torkomra hajtogatja, jupiteri erejét használva fojtogatni kezd. Én pedig csak ficánkolok, s hiába próbálom felhúzni a pajzsom, egyszerűen legyengít.



w r e n o r| kiskirály awhh

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Wrenor
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 17:13
Ugrás egy másik oldalra


5. nagy kaland - 2. felvonás


A hajó lomhán emelkedik el Jupiter talajától. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor hagytam el szülőbolygómat, most viszont ismét erre kényszerít az élet. Kisöcsém és botor barátja, Rakami elég nagy galibát okoztak nekünk. Egyszerre érzek elkeseredett csalódást, valamint gyermeki izgalmat, két teljesen ellentétes érzelem egyazon szívben. Ez az első alkalom, hogy a Földre látogatunk, pedig évezredek óta lakják értelmes lények. Némán kísértük végig felemelkedésüket, ahogyan primitív életformából a természeti erőket megzabolázó, intelligens lényekké fejlődtek. Megesküdtünk, hogy nem avatkozunk bele más népek sorsába, viszont a Jupitert és népét életünk árán is megvédjük. Ez utóbbi veszélybe került, így megszegjük szent eskünk, és felfedjük magunkat.    
Eleanne némán a végtelenbe bámul. Elmeredve figyelem az univerzumot fürkésző tekintetét. Minden olyan békés idefent. A szomszédos ablakból én is kifelé vezetem pillantásom. Kalandor öcséim nem egy távoli bolygót bejártak már, s csak elmeséléseikből tudom, milyen csodálatos helyek léteznek még a Jupiteren túl. Oldalra sandítom pillantásom, ismét pillantását kémlelem, majd megszólítom:  
- Bárcsak tovább élvezhetném ezt a képet... - ha felém fordul, gyorsan visszavezetem pillantásom az ablak üvegére. Hiába nem közénk való, ez a nő önkéntelenül is képes magára vonzani a fürkésző tekintetet.

Kis idő múlva katonáimhoz sétálok, majd jelentést kérek a velünk repülő másik hajóról is. Míg a mi gépünkön egy tucat szárazföldi harcos és még egyszer annyi pilóta várják a bevetést, addig a mellettünk repülő orvosi hajón népünk legjobb medikusai és ápolói készülnek a harcban megsérült katonák ellátására. Többek között Reimos miatt hoztam magammal őket, sejtvén, azonnal orvosi segítségre lesz szüksége, amint megtaláljuk. Aggódom érte, hiszen a kisemberek között feltűnő jelenség, és mindezen az sem sokat segít, hogy végtelenül meggondolatlan tud lenni. Ha nem talált barátokra, jó eséllyel éppen kínozzák valahol. Jobbom ökölbe szorítom, amikor megjelenik előttem öcsém fájdalomtól vonagló képe.  
Hirtelen ordibálást hallok magam mögött. A katonák engedély nélkül hagyják el pozíciójukat, és ordítva rontanak egymásnak. Teljesen véletlenszerűen, bármiféle rendezettséget mellőzve. Egyazon egységben küzdenek már hosszú ideje, hűségüket számtalanszor bizonyították, így értetlenül állok a felkavaró történések előtt.  
- Zendülés! ... Eleanne! - kiáltok fel, féltőn fürkészve a nőt az ablak mellett. Úgy rontok irányába, ahogyan csak tudok, ám két nagyobb katonám utamat állja. - El az utamból, árulók! - dühöm felerősíti küzdeni akarásom, így az egyiket torkánál ragadva emelem fel, s fejével átszakítom a hajó vastag padlózatát, lehajítva az alsó szintre. Amíg ezzel vagyok elfoglalva, a másiknak sikerül hátam mögé kerülnie, majd óvatlanul felém szúrnia kardjával. Egy gyors manőverrel az utolsó pillanatban elkerülöm a kritikus találatot, így az nem ér létfontosságú szervet. A jupiteri pengék messze élesebbek egy átlagos fegyvernél, így kardja "csak" védtelen balomon hasít végig, egészen a csontig bevágva. Érzem még, ahogyan a bal alkarom elernyed, de rövidesen már nem tudom mozdítani.
- Ezt... nem kellett volna, katona! - Ahogyan rántom ki jobbommal bal hüvelyemben nyugvó kardom, úgy suhintok oldalra, leválasztva fejét a nyakáról. Nem időzök egy felesleges másodpercet sem az összehulló tetem mellett, a katonák sűrűjébe vetem magam, s mindenkit, aki felém ront, igyekszem arrébb hárítani, és célirányosan az ablakhoz sietni, ahol legutoljára láttam a nőt.
- Eleanne?! - kérdem az egyik harcostól, aki védelmemre siet.
- Arra rohant, Felség! - mutat a pilótafülke irányába.

Nehéz talpon maradni, és az életünkért küzdeni egy zuhanó gépen... mégis mindenki próbálja túlélni ezekben a percekben.  
Szinte megbolondulok, hogy nem tudom mi van Vele!
- Eleanne! - próbálom túlüvölteni a tömeget, de a sziréna és a gyilkos szándék, ami szinte dobhártyánkat szaggatja, hangosabbnak bizonyul.
Megindulok a vezérlő irányába, remélve, hogy ott találom majd a Nőt. Remélem, megbújt valahol.
Oldalról váratlan robbanás odázza tovább az egyébként is kilátástalan helyzetet. Az orvosi hajó felrobban.
Lehet még rosszabb?! Nem tudom hogy van a jövendőbelim, árulók voltak a királyi testőrségben, az orvosi hajónk odaveszett, és hamarosan nem lesznek katonák, akik fivérem életben maradásáért küzdhetnének...
Azok, akik hűek még hozzám, bátran harcolnak az életükért, viszont akik ellenük rontatnak, mintha félelem nélkül tennék azt.
A fegyveres szekrényből kiemelek egy nyugtató lövedékekkel teli pisztolyt, amivel a megvadult wográkat szoktuk elaltatni. A fegyverrel meglövök két  támadó katonát, majd annak hajítom, aki az imént Eleannet védte meg. Mivel mindkét kezét tudja használni, pontosabban tud célozni a fegyverrel.
Addig küzdöm előrébb magam, amíg meg nem hallom Eleanne hangját.
- Hála Jupiternek! - a hangját hallom, a nevemet kiáltja. Látom, ahogyan egy másik harcos ront a fülke irányába, így ahogyan csak tudok, én is rohanni kezdek. - Ne merészeld! - ordítok utána, de nem hatja meg, ráront a nőre. Kardom magam elé vonva rohanok a harcosnak, akinek jobb kezét tőből leválasztom, majd szarvaimmal felöklelve átszúrom testét. Ez az első alkalom, hogy erre használom fejdíszem, ám hatásosnak bizonyul. A holttestet arrébb hajítom, és a nő elé térdelek. - Jól... jól vagy? Hála az égnek, hogy élsz! - testem önkéntelenül mozdul, és aggódva ölelem meg az aprócska, majd fél méterrel kisebb nőt. Alig néhány másodperc múlva viszont gyorsan el is engedem, mint aki rosszat tett...
- Ne haragudj! - sütöm le tekintetem, majd szemeim a műszerfalra vezetem, ahol egy hatalmas segélykérő üzenet díszeleg.
- Mi történt?



target: Earth| Let's find Reimos!  

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 19:03
Ugrás egy másik oldalra

•• Csillagrombolók ••

I will destroy them!




• Wrenornak sikerül megmentenie Eleannet, aki már vette a Milano vészhívását Peter Quilltől. A gépük a megadott koordináták felé tart. Eközben a Titán elhajítja Grootot az Őrzők felé, hogy együtt legyenek. A következő percben Gamorát a kövek segítségével a hajójára teleportálja, hogy onnan nézze végig tehetetlenül, ahogy a Milanot darabjaira roncsolja, majd a barátait a végtelen űrbe dobja. Az űrbe, ahol nem élhetik túl...

Az utolsó percben érkezik meg a jupiteri hajó, hogy felvegyék a sérült Őrzőket. Eleanne a sokk hatása alól felébresztheti Quillt, s meggyógyíthatja a sérüléseiket. A továbbiakról pedig dönthetnek a hajón, miután megbeszélték kivel, mi történt, s ki a felelőse a történteknek.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Wrenor, Eleanne, Rocket, Peter Quill
- Nem írt & nem szólt: Enoros (3 alkalommal),

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
15
∆ Tartózkodási hely :
✿ on jupiter (or Ria)



A poszt írója Eleanne
Elküldésének ideje Szer. 21 Nov. 2018, 21:40
Ugrás egy másik oldalra


csillagrombolók

Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg nálam sokkal harcra alkalmasabb jupiteri is állhatna épp azon a ponton, ahol én ácsorgok, de az igazság az, hogy nem csak Rei miatt vállaltam, hogy eljövök. A népeim miatt is teszem. Szeretném bizonyítani, hogy méltó vagyok Wrenor oldalára. Nem neki... Az univerzum végtelenjébe révedve hallom meg, hogy az oldalamon álló férfi megszólal, elvonva figyelmem a gondolataimról. Pillantásom csak lassan vezetem irányába, apró mosoly játszik ajkaimon. Mintha épp abban a percben vonná el rólam a tekintetét, ámbár meglehet mindössze a képzeletem játszik velem.
- Nem lesz semmi baj. hangom kedves, lágyan vezetem rá tekintetem, majd ismét el. Át az üvegen, a csillagok ringásának táncába feledkezem. Én hiszem, hogy nem lesz semmi baj...

*

A hatalmas felfordulás közben elveszek a hatalmas jupiteri alakok között. Zűr- és hangzavar támad. Nem lelem Wrenort, hiába keresem. Utam is állják, emiatt nehezen jutok el a pilótaüléshez. A gép ugyanis menthetetlen tempóval zuhan lefelé, ki tudja melyik kvadráns irányába. Nem hiányzik, hogy felkenődjünk egy meteor falára. Hallom, vagy legalábbis egészen olyan, mintha Wrenor hangját hallanám. A sípoló üzemzavar hangja azonban elnyomja azt. Túl sok helyen villog, kiabál a masina. Próbálom legalább szintre hozni, bár kisebb erővel bírok, mint az óriáspilóta, aki vezette. A műszerfalon próbálom a hívást intézni, a koordinátákat rendezni. Wrenorét kiáltok közben. Igazából képtelen vagyok tovább fenntartani a védelmem, neme egyszerűséggel markol torkomra a katona, hogy annál fogva emeljen a magasba. Kezeim rögtön a csuklójára tapadnak, abba kapaszkodva próbálok megmaradni, a lábaim már azonban nem érik a levegőt. Beleszédülök a szorításába, amikor Wrenor alakja megjelenik és a következő percben már a gép padlójára zuhanok. Fuldokolva köhögök, de még így sem pillantok körbe, hogy mi történik a katonával, aki rám támadt. A torkomra simul tenyerem, masszírozom. Próbálom rendezni magam, amikor a fekete sziluett hirtelen elém térdel. Kissé meglepetten nézek fel rá. Olyan oltalmazó és biztonságérzetet adó ebben a pillanatban alakja, hogy fátyolos íriszeim szinte rögtön lehunyom ölelésében. Reszket mindenem, nem mondanám, hogy fel voltam készülve erre. Elereszt, szinte alig pár másodperc múlva, de én csak fejem csóválva visszahúzom magamhoz. Ha nem akarja, természetesen képtelen lennék rá a súlya miatt, de ha igen, akkor ölelem még egy percig. Mert kell. Mert, ha nem érkezik meg...
- Várj még... Nem tudtam, hogy életben vagy-e. Nem találtalak sehol. halkan búgom, kezeim reszketnek hatalmas mellkasán pihenve, próbálom átölelni, észre sem veszem mikor simul tenyerem az eddig még soha sem érintett tarkójára. Bár nem igazán érzem, hogy helyénvaló viselkedésem, nem szégyellem. A halál szürke és hűvös aurája megcirógatta életem, erre még nem volt példa korábban. - Köszönöm... hogy megmentettél, hogy itt vagy, bár ezeket már hangosan nem fűzöm hozzá. Lassan húzódom hátrébb, hogy az előbb feltett kérdésre válaszolhassak és rámutathassak a koordinátákra. Próbálom rendezni magam közben. - Mi-la-no. Erről a hajóról jött innen, egy vészhívás. Egy ugrásra... pillantásom kérdő, kissé kétségbeesett. A védelmező katonák közül ketten elfoglalják a pilóták helyét. Arrébb mozdulok onnan, hogy teret engedhessek. Nekem nincs beleszólásom a továbbiakba. A gép oldalához sétálok, annak falához támaszkodom. Ujjaim finom táncot leejtenek a torkom előtt, gyógyítom azt. Alig kell egyetlen másodperc és máris ismét van igazi hangom. Ahogy bíbelődöm, szembetűnik, hogy Wrenor sem igazán úszhatta meg az előbbi káoszt...

- Gyere. érintem meg kissé félve a férfi hozzám közelebb eső tenyerét ujjaimmal. A méret különbségeink miatt igazán apró a kezem a kezében. Erős, kemény bőr borítja be királyi tenyerét. Lágyan, kissé félve és vontatottan hívom magammal, ha engedi nekem. Addig fészkelődöm szemben vele, amíg a sebét elérhetem. - Egy picit csípni fog. éppen csak lopva pillantok a szemeibe, hogy aztán tenyerem a vérző seb felé emelhessem. Onnan hirtelen fény áramlik, s látható sebességgel húzza össze a nyílást. Csontig elmerül a ragyogás, megvilágítja azt, miközben dolgozik benne. Fejem lágyan oldalra billen, figyelem a művem. Koncentrálok, s ha kész vagyok, hátrébb húzódom.
- Fáj még valahol? zavartan kérdezem, felvezetve tekintetem íriszeibe. Közben a gép elnyúl és megtörténik az ugrás. Pillantásom szinte rögtön az üvegre vezetem, hogy láthassam, mi történhetett...

*

Mindössze egy villanás és a gigantikus hajó semmivé lesz. Az egyik radar pedig irdatlan tempóban villogni kezd. Életjeleket mutat valahol a végtelen csillagtengerben. - Be kell őket hoznunk! fordítom fejem Wrenor felé, majd türelmetlenül figyelem, hogyan dönt. Engedi-e. Az életjelük látva, nincs sok esélyük. Ráadásul nem hinném, hogy a jupiterieknek veszélyt jelentene három olyan apró teremtés...

*

Amint a hajóra kerülnek, kissé meglepetten figyelem miféle lényei vannak a sérült és nyomás tépázta fiatal férfinak. - Rendbe tudom őket hozni... előbb az emberi alak mellé térdelek, hogy homlokára simítva ujjaimmal végig vezethessem testén a fényt, a meleget. Lehunyom szemeim, miközben mindenféle sebét gyógyítom. Eközben jobbommal a szőrösebb állatát kezdem gyógyítani, ha szükséges, ha kell. Végül pedig az apró növényt, akit különleges képességemnek köszönhetően feltöltök plusz energiával is. A növénymanipuláció jegyében. Ha ébredezni kezdenek, nem mozdulok mellőlük. Valószínűleg az én alakom biztonságot keltőbb, mint a jupiteri katonáké, akik negyedszer nagyobbak tőlünk.
- Nyugalom! Semmi baj. A Mi-la-no. Ti küldtétek a vészhívást? kérdezem kíváncsian, tekintetem ide-oda jár rajtuk. Persze nem számítok rá, hogy a törpelények megszólalnak, így leginkább a fiút figyelem.


to the stars| őrzők  awhh pm, ha nem jó

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1029
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 15:16
Ugrás egy másik oldalra

csillagrombolók -

Életet életérthez:
 


Finom meleg áramlik keresztül a testem minden pontján. A zord fagy és a végtelen üresség után, úgy érzem minden pontom a helyére kerül. Lassan ér el az ébredés nyomasztó súlya, bár ahogy mindig, előbb még magam sem találom, nemhogy tisztában legyek vele, hogy mi történhetett. Szemeim sűrű pislogása után egy női arcot pillantanak meg. Próbálok fókuszálni rá. - Meghaltam? - halkan, esetlenül kérdezem végig mérve a kecses alakot, de aztán a háta mögött ácsorgó, óriás lények, akik többnyire feketében vannak, főként egy, méretes termet - szembetűnnek és biz'isten elsápadok úgy hat árnyalatnyit. - A pokolba kerültem? Sátánok! Sátánok! - felemelkednék, de kezem beleakad egy szőrös testbe az oldalamon és persze nem vagyok süket, meghallom azt is, amit a nő mond nekem. Ekkor pedig összeáll a kép és a nyakamhoz kapok ujjaimmal. Pillantásom körbefut alakomon. Közelebb húzódok az őrzőimhez. Gamora? Hol van Gamora?!
- Hol van? - kétségbeesetten emelkedek fel, tekintetemmel Grootot és Mordályt pásztázva, mit se törődve azzal, hogy hol és kikkel vagyunk éppen. A fejem máris idegességről árulkodik, a homlokom átszelő ér csak úgy dagad. Kétségbeesésében teljesen másfajta dallamot diktál a szívverésem. Szinte dühösen pillantok ismét a nőre.
- Maga mentett meg minket meg az ördögei? - szemöldökeim enyhén felfutnak, de továbbra is ülve maradok Mordály és Groot mellett, szorosan. - Hol van a Milano? - nézek körbe, mert tényleg fogalmam sincs, hogy kitől várom a választ. De ez nem a mi hajónk. Talán azt is elvitte Thanos? Nem értem.
- Thanos elvitte a barátunkat... És most nála van a végtelen gyémánt. Értesítenünk kell a többieket. A Novának, a Bosszúállóknak, mindenkinek tudnia kell róla. - a nőhöz beszélek, ő a legemberibb, de ha idő közben kiderül, hogy valamelyik sátán ivadék a vezető, akkor persze a tekintetem övé. - Gamora után kell mennem. Meg fogja ölni, vagy rosszabb. Ha lehet annál rosszabb, megteszi. - alig veszek levegőt, szédülök, de felugrok. Lihegve magyarázok, már fogalmam sincs kinek. Átkozott nőszemély... - Utána kell mennem. - nyomatékosítom, bármibe is kerüljön. Minden kreditem odaadom érte. Bármit megadok, csak segítsenek. Arcomra kiül a teljes kétségbeesés. - Nem hagyhatom, hogy ...- leejtem tekintetem Grootra, aki a már a lábamon keresztül mászik föl, hogy a vállamra telepedjen. - Ja, tényleg. Bocs, Peter Quill alias Űrlord. Groot, ő pedig Mordály. Mi vagyunk a galaxis őrzői... vagy, legalábbis ami maradt belőlünk. - hát ezt se sikerül túl büszkén mondani, de legalább nem marad el a bemutatkozás. - És maguk? Valami szekta? - még mindig gyanakvóan figyelem a szarvas bestiákat. Nem tetszenek. Lehet róluk ábrázolták az ördögöket annak idején...



theme| pm, ha valami nem okés   

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



A poszt írója Rocket
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 19:23
Ugrás egy másik oldalra

Fly, high, to the Sky

Ez egy mocskos sunyin elcseszett egy nap. Csonkák vagyunk, éppen csak betapasztott vérző sebekkel a ketyegőinken, erre megint előkerül ez az intergalaktikus toalettfedő. Már egyáltalán nem vagyok meggyőzve arról, hogy amúgy nem vagyunk elátkozva vagy ilyesmi, ugyanis a tendencia nem ezt mutatja jelen pillanatban.
- Hogy a kaktuszmalac akadna a torkodon!  -  
Morgom ki a fogaim között, miközben elégedetten konstatálom, hogy a páfránymaca elkapta a kardot. Csak tartsa is maga körül... Ezt már csak remélni tudom, de ki tudja. Ha egy hajón lesz vele, már az is félsiker. Arra persze mérget vettem volna, hogy nem fogja betratani a szavát, vagy legalábbis nem úgy, ahogy épeszű ember gondolná és lám.. igazam lett. Megint!
- Ó hogy a chiliszósz ülne meg a szemgolyódon.... -  
Borzolom fel a bundámat, majd egy fájdalmas ne- felkiáltással nézem végig, ahogy a hajónk kuglóffá avanzsál. Remek... valahogy éreztem, hogy egy bolygóméretű hazuggyáros az egész tag, na de ennyire... Természetes vagy sem, azon sem lepődtem meg, hogy egy laza kézmozdulattal bírta mozgásra a testeinket, s mialatt Groot zsebembe tuszkolása után az övemben matatok, még azért bemutatok a lila népművészeti cserépedénynek. Nyalom a hangod te tésztaképű.
-Francba, francba, fracbaaa... -  Mantrázom magamnak, miközben a bajszom kezd átfagyni és egy-kettő le is törik, mire kihalászom a két kis korongot a tasakból. Az egyiket Quill mellkasára csapom és aktiválom a védőburkot körülötte, s mielőtt még én is egy darab szoborrá fagynék, még épp sikerül aktiválni magamon is. És most? Nem tudom... talán kutyatempózni kéne...

~A hajón ébredezve~

Azt hiszem csak pár percig veszthettem el a tudatomat azért, mert késlekedtem a védőruha felszerelésével, de az bizonyos, hogy valami szilárd dolog van alattam. Nyöszörögve és morgolódva fordulok át a hátamról a hasamra, aztán vissza.
-Mi a kő...  - Dünnyögöm magam elé, miközben a zsebemből kieső kis haverom látványa tárul elém.
-Groot! - Aha-aha, jönnek vissza az imént lezajlott emlékek, megrázva magam ülök fel, és eltátott pofával nézek körbe. Ó a hód rágja meg a farkam végét... hol a halálban vagyunk? Ja várjunk... az a fémlemezke ott kint az űrben... azt ismerem...
-A vészjelzés... Quill!  - Fordulok is rá, meg körbe, de a legkellemesebb látványnak még mindig a nőstényt látom. Mire megszólalnék, a pojácám már mondja is a hősszerelmes dumát, fancsalogva legyintek.
- Majd mindjárt elmondom, de most a legfontosabb. A hajó kapitányához szólok, legyen az bármelyikőtök is. A lila retek visszatért, és a mostani hobbija egyben a régi is. Thanos totális pusztításra készül, ebben biztosak vagyunk. - Egészítem ki a haverom sztoriját, majd ahogy pattog, megrángatom a ruhaujja végét, aztán kigáncsolom és leültetem -nekem- szemmagasságba.
- Jól figyelj... a Milano odalett, Thanos összemorzsolta... Gamora pedig vele ment, hogy minket életben tartson.-


[/url]zene | Sikíts ha nem jó ._. |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
10
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Wrenor
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 20:05
Ugrás egy másik oldalra


5. nagy kaland - 2. felvonás


A megvadult katonát dühösen tépem le arról a nőről, majd holttestét elhajítom. Azonnal elé térdelek, és közelebbről is megbizonyosodom épsége felől. Örömömben magamhoz ölelem, majd alig pár rövidke másodperc után zavaromban el is engedem. Azonban ő visszahúz magához. Szemeim nagyra kerekednek, s mint aki képtelen elhinni, lassan emelem vissza karjaim, és ölelésbe zárom. Amikor megköszöni, némán bólogatok csupán.
- Féltem! - halkan piszmogom orrom alá, mint aki fél bevallani, hogy egy király is félhet. De úgy tűnik, ez az érzés ismét visszaköszönt az életembe. Másodjára, s alig pár nap eltéréssel. Az elsőt akkor éreztem, amikor megtudtam, hogy balga öcsém elhagyta a Jupitert. Azonban akkor ez az érzés keveredett a... haraggal és a csalódással. Most viszont tisztán éreztem, és oly szokatlan érzés, amit még megmagyarázni magam sem tudok.

Amikor a Milano vészjelzéséről beszél, egy pillanatra megállok. Közel van, talán jelentőséggel bírhat, azonban öcsémről továbbra sem tudok semmit, és ez továbbra is aggaszt.
- Megnézzük, de ha nem tartozik ránk, azonnal továbbhaladunk eredeti célunk felé! - jegyzem meg, utasítást adva a pilótáknak. Mostanra már minden katonánk, ki ellenünk támadt, az altató lövedékek miatt kábultan fekszik, így legalább arra a kis időre, amíg a szer hat, biztonságban vagyunk. Több katonát nem veszíthetek el, azonban mindaddig, amíg szükséges, visszaaltatjuk őket.
Némán figyelem, ahogyan saját torkára emeli kezét.
- Te, mit...? - nem értek semmit, azonban meglep, amikor tiszta hangján szólal meg, és a fojtás nyoma is eltűnik nyakáról.
- Mióta vagy képes erre? ... Lenyűgöző! - Bár az orvosaink hajója felrobbant, nem gondoltam, hogy bárki képes lesz a gyógyításra. Egy ilyen törékeny testben ekkora erő! Mindig meg tud lepni ez a nő!
Némán figyelem, ahogyan magához húzza a vérző végtagom. Nem tudom mozgatni, izmot vágott, de akkor érzem igazán, hogy fáj, amikor elkezdi gyógyítani. Arcomra kiülő fájdalmam valószínűleg egy torz hercegi pofát eredményezhet, de csak sziszegek, mégsem hagyom, hogy az a kiáltás, ami most kitörne garatomból, utat kapjon. Inkább csendesen szenvedek, és amikor felém néz, eltorzult mosollyal jelzem, még élek. De amikor befejezi a gyógyítást, jobbommal megsimítom, és ismét mozgatni kezdem bal tenyerem és alkarom.
- Köszönöm... hálás vagyok érte! Jobb, mint újkorában. - sehol sem fáj, mintha az a mély vágás meg sem történt volna.
Úgy érzem, ez a nő még tartogat meglepetéseket! ... És ez tetszik nekem!

Ahogyan megközelítjük a hajóroncsot, életjeleket mutat a radar.
- Legyen! Pilóta! Vonósugárral azonnal hozza be őket! - adom ki az utasítást. Valószínűleg nem élik túl, ki tudja mióta hánykolódnak a roncs körül. Azonban Eleanne és néhány adrenalin injekció az egyetlen esélyük jelen pillanatban. Reméljük ez utóbbira nem lesz szükségük...
Ahogyan belekezd a gyógyításukba, kezem magam előtt összekulcsolva várom a fejleményeket, miközben lepillantok rájuk.
Amikor sátánokat kiabál, magam mögé nézek értetlenkedve.
- Ez megbolondult. Inkább öld meg! - adom ki az utasítást Eleanne-nak. Nem érdekel a sorsa, de ha valami őrült földi az, aki ámokfutásba kezd, levágom a fejét. Kezem kardomra teszem, de még nem vonom ki fenyegetőn. Két kisbarátja biztatóbb látvány nyújtanak, mint a földi férfi. Sok különleges lény van a Jupiteren, így nem lepődöm meg az arcot viselő növényen és a loboncos farkú menyéten.
- Fogalmam sincs kiről beszélsz, emberszerzet. Nem vagyunk ördögök, és nem tudom, mit keresel. Azt azonban nem mondhatom meg, kik vagyunk. Légy hálás, hogy élsz! Eleanne mentett meg. - mondom a zavart embernek.
Thanos! És nála van az univerzum legpusztítóbb fegyvere. A kisember fejest ugrana a halálba.
- Nyugodj meg, ember! Add meg a koordinátákat, elküldjük az üzenetet a Novádnak. De utána azonnal indulunk a Földre! Efelől nem nyitok vitát! Az öcsém élete fontosabb most a Gamorádénál. És ha igaz, amit mondasz, mi esélyed a Végtelen Gyémánttal szemben?! Velünk jöttök! Vagy mehettek vissza a végtelen űrbe meghalni! - kardom lassan kiemelem néhány centire, jelezve, ha magánakcióba kezd, használni fogom.
Amikor bemutatkozik és bemutatja kisbarátait is, csupán ennyit mondok:
- Én Wrenor vagyok, akinek pedig az életedért hálás lehetsz, Eleanne, a hitvesem. Az pedig továbbra is titkos, mi kik vagyunk.
Amikor a Rocket nevű kisállat pánikolva Thanost említi, nyugalomra intem őt.
- Nyugodjunk meg! Thanos nem fog pusztítani. Miatta tűnt el atyám és a népünk fele. Megbosszúljuk, amit tett, azonban a pilóta csak egyetlen parancsot követ. Az enyémet.
- Pilóta! Rögvest induljunk a Földre! - hangom nem tűr ellentmondást, s ha kell, ők is kapnak egy altatólövedéket, amíg a Földre nem érünk...


target: Earth| Let's find Reimos!  

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 20:10
Ugrás egy másik oldalra

•• Csillagrombolók ••

I will destroy them!




• A Halál Úrnője, Lady Death emberi testbe került, és erejétől megfosztva a Ravencraft Szanatórium egy sötét cellájának mélyén várja sorsának beteljesedését. Viszont azzal Thanos nem számolt, hogy emiatt halhatatlanság születik majd szerte az univerzumban! A Halál senkit nem visz magával, s emiatt azok, akiknek életét vették a zavargások, lassan kelnek fel ismét a galaxis minden pontján. A leszakadt testrészek visszaforrnak, az emberek, akiket a hősök gyilkoltak meg, felnyitják szemeiket.
Világszerte ismét kitört a pánik, hiszen Thanos szerte a galaxisban milliárdok elméjét manipulálta meg, akik egyszerre kezdtek ölni, s így, hogy senki nem tud meghalni, ez az egész végtelen háborúnak tűnhet… Azonban ezt Thanos még nem tudja.
Az egyetlen lehetőség leállítani őket, ha a támadók eszméletüket veszítik.
Charles Xavier minden erejét összeszedve megpróbálja kiterjeszteni erejét a New Yorkban tomboló hősökre és emberekre. Próbálkozása a bécsi polgárháborús eseményekhez hasonlóan sikeres lehet, azonban ez a világ többi pontján nem oldja meg a problémát. A támadók bágyadtságot éreznek, majd eszméletlenül esnek a földre.

***

Szituáció: A hajón vita robbanhat ki arról, hogy hová induljanak. Eközben az elesett katonák ébredezni kezdenek, testük összeforr, s ismét támadásba lendülnek. A végeláthatatlan helyzet miatt dönthetnek úgy, hogy mielőbb le kell szállniuk. Zren hajója, amit Reimos ellopott, a víz alól jeleket küld, amit a Föld közelébe érve befoghat a hajójuk, így érhetnek New York partjaihoz. (Amennyiben a csapat a Föld felé indul.)

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Wrenor, Eleanne, Rocket, Peter Quill
- Nem írt & nem szólt: -

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



A poszt írója Rocket
Elküldésének ideje Pént. 30 Nov. 2018, 12:11
Ugrás egy másik oldalra

Fly, high, to the Sky

Most egy picit elkezdtem kételkedni abban, hogy jól jártunk-e éppen, vagy jobb lett volna megpusztulni odakint, az űrben. Erre talán még egy ideig nem fog értelmes válasz érkezni, de egyelőre tekintsük úgy, mintha mázlink lenne, aztán még mindig lehet változtatni a nézőponton. Fekete gombszemeimet hol a nőstényen, hol az alien invázió többi tagján pihentetem, illetve egy megnyugodott pillantás is kiséri a kis barátom mászóka akcióját. Úgy nézem, nem okozott túl nagy traumát amit az a tésztaképű tett. De ezért még... még megkeserüli. Még nem tudom hogyan, de megszagoltatom vele alulról az ibolyát.
- Jó bunkó vagy szakikám...  -  
Pillantok fel enyhe rosszallással a "főnökre", meg mert komplett hülyének nézem éppen a pojácát. Mondjuk az is, de olyan jól esik így nézni. Baromira nem volt nekik muszáj minket a hajóra hozni, szóval tán csak nem kéne elérni, hogy meggondolják magukat. Szerintem. Belebokszolok egy kicsit a térdhajlatába, lévén tök megértem, milyen az, amikor te vagy attól a piros szarvas fazontól valónak nevezve, elvégre vagy megijednek, mikor rájönnek, hogy értelemmel bíró lény vagyok, vagy rosszabb. Meg akarnak simogatni!!! Brrr, a zsíros kezük... enyhén körbetekintek, s beletelik némi gondolkodásba, hogy vajon a banda fele miért van padlóra küldve. Amíg az a nagyon nemnormális súlyosbítani próbálja a helyzetünket, én, mint egyetlen gondolkodó ebben a csapatban odalépdelek a nőstényhez, hogy javítsam, amit elbaltáz.
- Igen, jól kitaláltad, bár kicsit sok a szünet közte. Csak így egybe, Milano. Ez volt a hajónk neve. Mondanám, hogy megmutatom neked, de csak az a pár fémlemezke maradt belőle.-  
Mutatok hátra a vállam felett az egyik kukucskáló nyílásra, ahonnan rálátni az elanyátlanodva ténfergő alig egy tucat alkatrészre. A többit megette a fene, szó szerint. Igazából, a mancsomat a pofámra teszem, ahogy Quill bugyuta előadását nézem, és igyekszem takarékra tenni a hülye fejét, csak hát... a hülyékkel bizony nehéz. Néha úgy érzem, mintha az apja lennék, de olyankor ez a legrosszabb rémálmom. Az viszont tény, hogy ha nem lennék mellette, már vagy hatszor elpatkolt volna. Ehh... a lordok lordja. Nem nagyon segít a dologban, ugyanis a főmuftinak tűnő hegyomlás már azon az elavult fegyveren tartja a kezét. Lehet oda ahol ők élnek, még nem jutott el a modern technika? Szegények...
-Ebben azért igaza van... -  Szűröm ki a fogaim között kelletlen, mert bár fáj az egómnak beismerni, de ez a Wrenor nevű szerzet okosat mondott. Momentán, mi a jó eget tudnánk kezdeni így hirtelen hajó és minden nélkül, ráadásul az ellen a nyamvadt kavics ellen. A használójáról meg már ne is beszéljünk. Azonban, ha továbbra sem fog lenyugodni, akkor használni fogom rajta a Quill-kobaktörőt, mielőtt még eléri, hogy visszarugdossanak minket az űrbe. Az nem annyira egészséges ám. Arra azonban felcsillan a szemem, hogy nekik sincs benne a bögyükben a fazon. Sirály, legalább nem vagyunk _annyira_ veszélyben. Legalábbis elsőre azt hittem... aztán mozdul valami a kiccsajszi mögött. Ha nem lennék módosított génállománnyal rendelkező egyed, nem tulajdonítanék neki semmi jelentőséget, azonban én megérzem a rossz szándékot is, ez pedig itt hapsikám... nem túl kedves.
-Vigyázz! - Kiáltom el magam s elrugaszkodva a földről félresodrom a nőstényt a padlóba csapó ököl elől, mialatt fordulás közben egy korongot tapasztok az alkarjára. Némi gurulás és pofa általi domborzat felmérés után feltápászkodom és megnyomva a gombot az alkaromra erősített panelen, örömködve nézem, ahogy elektrosokkot kap a barom.
-Most lehet én vagyok a hülye, de ezek nem veletek vannak?! - Pillantok itt Wrenorra, meg mert várok némi magyarázatot, hogy most mindenkitől tartsak, vagy csak a felétől kéne? És azoktól is... miért is?


[/url]zene | Sikíts ha nem jó ._. | ?
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
15
∆ Tartózkodási hely :
✿ on jupiter (or Ria)



A poszt írója Eleanne
Elküldésének ideje Szomb. 01 Dec. 2018, 20:28
Ugrás egy másik oldalra


csillagrombolók

- Amióta csak az eszemet tudom. felelem halkan, de nem pillantok fel Wrenor szemeibe. Ajkaim szegletébe gunyoros mosoly ül, miképpen belegondolok, hogy több száz éven keresztül titkolhattam előle képességem. Finom nevetéssel húzódok odébb, de nincs időnk megbeszélni hogyan és miért, mert az életjelek erősödnek és hamarosan vendégeink lesznek.

*

A sérült férfi hirtelen rángással ébred fel. Próbálok a közelében maradni, hogy még véletlenül se rémissze meg a hátam mögött felsorakozó óriások látványa - a végén még visszaájul nekem. A kérdésére arra vonatkozóan halott-e, csak megrázom a fejem gyönge mosollyal. Ahogy sejtettem, sem Wrenor, sem a maréknyi serege nem túl bizalomgerjesztő látvány elsőre számára. Amit én megértek. Eleinte én se voltam képes félelem nélkül mozogni közöttük.
- Ssshhh, semmi baj. próbálom megérinteni a karját, de a helyzeten nem segít, hogy Wrenor arra kér, inkább öljem meg. Vetek felé egy rosszalló pillantást, majd fejem lágyan oldalra billen. - Senki sem látott még jupiterieket errefelé, kérlek. próbálok villámhárítóként funkcionálni közöttük, de nem úgy tűnik a felek részéről, hogy értékelnék mindezt. Nem mozdulok ülőhelyzetemből, amíg ők fel nem kelnek. S így biztos, hogy Wrenor sem nyársalja fel őket...
A férfi szőrös kis állata magához tér, én pedig némán hallgatom, miről zagyválnak, mit próbálnak elmondani. Thanos említésére Wrenor felé fordulok teljes törzsemmel, guggolóhelyzetbe emelkedve. Ő az. A tekintetem akkor emelem ismét a férfira, amikor kiejti száján a Gamora nevet. Nem hallottam még, de úgy tűnik rettenetesen aggódik érte és komoly veszélyben lehet. Akárcsak Reimos. Nem menthetünk meg mindenkit, de segíthetünk, ha tudunk. Aggodalmas pillantással hallgatom, majd amikor bemutatkozik én is felemelkedek a lábaimra. Épp szóra nyitnám a szám, hogy magam mondjam el, ki vagyok, de Wrenor megelőz és elég durván teszi ezt. Nincs ínyemre, ahogy az emberrel bánik és ezt egy dühös pillantással a tudtára is adom. Adnám. Ha az apró szőrös tag éppen nem hozzám lépdelne. Lassan ereszkedek le guggolásba, hogy egy szinten lehessünk és meghallgathassam. Bocsánatkérően nézek le rá.
- Bocsánat, a kijelzőnkön elválasztottan mutatta a hajótok nevét, ezért azt hittem így ejtitek. Nagyon sajnálom, hogy elvette a hajótok. Is. Borzasztó dolgokat tett világszerte. hajtom le a fejem kissé. A társalgás persze körülöttem folytatódik, de azért mély levegőt kell vennem, hogy ne szólaljak fel "hőn szeretett" királyom ellen. Megértem, hogy az öccse a legfontosabb, nekem is az. Ennek ellenére még lehetne kedvesebb. Mit is képzelek?! - Te is elveszítettél valakit. Tudod, milyen ez, úgyhogy kérlek moderáld magad. veszem védelmembe az ember férfit. Habár nincs több időm fecsegni, mert a Mordályként bemutatott kisállat fellök. Éles koppanással csattanok a hajó gyomrának, de megmentett. - Köszönöm! sietősen szólok utána, mert már mellettem sincs mire észhez térek egyáltalán. A katonák ébredezni kezdenek, mire felemelkedek már megkezdődik körülöttem a harc. Épp csak féltérdre sikerül felhúznom a vázam. Hogyan? Értetlenül nézem az emelkedő testeket és a gyilkos szándékot szemeikben.
- Gyere velem! nyújtom a kezem Grootnak. Túl kicsi ezekhez az óriásokhoz, viszont ő növényi eredetű. Én pedig segíthetek rajta, ahogy ő rajtam. Ha elfogadja a hívásom, a tenyereim közé fogom őt. Pajzsot formálok egyik kezemből, a másikkal felerősítem az apró testét, így amíg kapcsolatban van velem, képes fegyvereket kovácsolni a testéből, s kedvére növelheti azok méretét az én erőmnek köszönhetően, ugyanis végtelenítem a testének tömegét. Úgy bánhat el a katonákkal, ahogy csak szeretne. - Nagyon ügyes vagy! lágy mosolyt vetek felé, s ha velem tart, akkor meg sem állok vele a pilótafülkéig. Ott védelmezem a gépvezetőt, s közben támadok Groottal a ránk támadókra. Tekintetem másodpercenként Wrenor alakját keresi. Hiába bizonyítja be állandóan, hogy egy szörnyeteg, mégis csak eggyé vált a sorsunk. Ha történik vele valami, egyedül maradok.


dallam| pm, ha nem jó

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1029
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 01 Dec. 2018, 20:52
Ugrás egy másik oldalra

csillagrombolók -

Nem igazán tudom követni, hogy kire figyeljek. A hirtelen belém hasító emlék a zöld nőszemély utolsó pillanatáról egyáltalán nem érzem, hogy emészthető. Sőt. Türelmem szertefoszlik, amikor Mordály inkább a sátánokhoz beszél, helyettem. Groot arcára simítok mutatóujjammal.
- Jól vagy? - kérdem tőle, amíg Mordály az idegenekkel beszél. Az apró törpe bólint, de hangja alig. A Titán jól elbánt vele. Arcomon ott az elfojtott harag. Amikor Mordály végre felém fordul, hogy elém tárja a hűvös valóságot, akkor nyúlik el a képem. Fenébe!
Tekintetem lustán vándorol a fekete fazonra. Annak kiosztó és leosztó hangneme miatt, szívesen fejbe csűrném egy sokkolóval. Királynak képzeli magát ez is, vagy mi van már? Elgrimaszolom a pillanatot, amikor kioktat. A szőke bemutatásakor persze a nő felé intek egy aprót. - Részvétem. - beszélek a hölgyhöz. - Pedig találna jobbat. - súgom oda felé, majd elégedett, de azért elégedetlen mosollyal nézek Wrenorra. Két csárdás. Mordály úgy fest idomul a parancsukhoz, meg az akaratukhoz. Tény, hogy nem sok esélyünk van, de hagynom kéne, hogy megölje Gamorát? Mindegy, hogy esélytelen vagy sem. Ott a helyem mellette. Bármi is történjen vele. Pillantásom megakad a szőkén, amikor az menteni próbálja a helyzetem. Hálás mosollyal bólintok felé, épp csak egy másodpercre, majd aprókat bólintva ellépek onnan. - Senki sem fontosabb Gamoránál. - nincs mit mondanom nekik. Megértem, hogy mindenki a sajátjáért harcol, de nincs mit mondanom. Ha  Földre megyünk, majd kérek egy hajót valamelyik Bosszúállótól. Vagy majd Hulk felhajít. Egyszerűen nem ülhetünk tétlenül, de most Wrenor a Kapitány. Groot kétségbeesett arcát látva eresztek felé egy búskomor mosolyt. Én se szívesen engedelmeskedek, sőt a tarkóm vakarom középső ujjammal, amikor már háttal vagyok a nagyszájúnak. Beverném a képét, de kéne egy sámli.
- Jupiteriek? Az egy lakható bolygó? - fordulok aztán vissza a nőhöz, amikor eljut tudatomig, hogy mit mondott a sátánokról. Épp kifaggatnám, ekkor sodorja el Mordály Eleannet. Rögtön a fegyveremért kapok és lövök arra, aki ránk lő, de azért elég nehéz a sok bumburnyákot megkülönböztetni.  Wrenor Kapitány földön fekvő emberi felpattannak és ránk támadnak. Én pedig elég nehezen válogatom szét azokat, akikre lehet lőni. Szívesen lelőném mondjuk ezt a Wrenort is, úgyhogy nem mondom, hogy szándékosan, de ellövök párat a feje mellett. - Hát nem csodálom, ha egy puccs közepére csöppentünk... - ejtek egy mindent tudó mosolyt a faszi felé, majd pördülök fordulok, hogy segítsem az ügyét. A behemótok között úgy fest, hogy ő a legerősebb, szóval jobb őt támogatni. A nagy méretei miatt... Oké, semmi perverz, de vetek egy pillantást a szöszire. - Hogy oldod meg a méretkülönbséget? Vagy ezért gyógyító? - nézek a pasasra értetlenül, amikor mellé vetődök egy nagyobb teremtés ökle elől. Közben a vállam fölött figyelem, mit művel a szöszi Groottal. Elismerően vigyorgok a kis csemeténkre. - Mégis mit lát benned? - bukfencezek fedezékbe az egyik harcos elől, majd Mordályt fedezem közben, legyen bárhol.



theme| pm, ha valami nem okés   

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 03 Dec. 2018, 21:09
Ugrás egy másik oldalra

•• Csillagrombolók ••

I will destroy them!



» A 8. felvonás véget ért. A kalandozás ITT folytatódik!
Köszönjük szépen mindenkinek a játékot!


***

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

8. felvonás - Csillagrombolók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» 6. felvonás - Kegyetlen bábjáték 2.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 5. Kaland :: 2. Kör-