HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: 6. felvonás - Örökkévalók összecsapása

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 11 Nov. 2018, 19:55
Ugrás egy másik oldalra

•• Örökkévalók összecsapása ••

I will destroy them!




• A Végtelen Gyémánt immáron Thanos birtokában van, kinek első cselekedete volt, hogy a Halál Úrnőjét a Ravencraft Szanatórium legsötétebb cellájába zárta, s a valóságot átírva az emberek tudatába ültette, hogy a nő csupán egy elborult elméjű sorozatgyilkos.
Ezután a hatalomtól ittasan a vértjébe illesztett gyémánttal erejét kiterjesztve a világmindenségre. Örömét lelve a pusztításban, véletlenszerűen a legerősebb harcosok elméjébe gyilkos gondolatokat ültet el. Célja nem más, minthogy kitörjön a káosz, a védtelen civilek elpusztuljanak, miközben ő örömét lelheti a fékevesztett mészárlásban.

***

Szituáció: Thanos a megszerzett hatalomnál fogva megmanipulálta a valóságot. Sikerül belepiszkálnia a civilek, továbbá hősök és ellenséges személyek fejébe is. Sikerül Hercules és Fandral fejébe is belemásznia a Titánnak. A férfiakon keresztül a civilekre támad, hogy végezzen minél többükkel, így hozva el a pusztulást a Földre. Sigyn és Thor megpróbálhatják feltartóztatni őket.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Thor, Fandral, Sigyn, Hercules

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Általában Manhattan



A poszt írója Herkules
Elküldésének ideje Csüt. 15 Nov. 2018, 11:58
Ugrás egy másik oldalra


Herkules sportol/szórakozik Sigyn, Thor és Fandran társaságában:
1 perce

Thornak szüksége van néhány másodpercre, hogy előbányássza az emlékezetéből a fontosabb információkat, de úgy tűnik a protokoll használata és a felé tanúsított tisztelet jó irányba billenti a mérleget.
Határozott, erőteljes, hírnevéhez méltó kézfogással üdvözöl, én pedig igyekszem visszafogni annyira az erőmet, hogy ne érezze kihívásnak vagy kakaskodásnak a gesztust. Elvégre nem illik egy királlyal kötözködni. Főleg akkor nem, ha még bírod is a szőke üstökét.
Asgard királya bemutat az asztaltársaság többi tagjának. A nála jóval kisebb termetű Fandralon az első néhány másodpercben látok némi gyanakvást, de ez láthatóan enyhül, amikor megtudja ki vagyok.
Királyi sarjnak kijáró tiszteletet kapok tőle, de már rég elszoktam attól, hogy ennyire régimódian köszöntsenek.
- Nem feszengj ennyire! - nyújtom neki oda a kezemet egy barátságos mosoly kíséretében - Nem Olümposzon vagyunk. Itt én is csak átlagos fickó vagyok, aki képes hegyeket arrébb vinni a vállán.
Signy-t magamhoz képest visszafogottan köszöntöm.
- Hódolatom a hölgynek! - hajlok meg előtte
Úgy érzem, hogy miután helyet foglaltam egy kicsit komikussá válik, hogy négyen alig férünk az asztal körül. Főleg úgy, hogy Thor hozzám hasonlóan szintén jó sok helyet foglal el a térből.
Jól esik hasonszőrű személyekkel megosztozni az asztalon, de úgy tűnik, hogy a hanyatló hírnevem ma este nem akar békét hagyni nekem. Egyre több halandó jön oda hozzánk, hogy közös képet, vagy aláírást kérjen és így azt a kis nyugalmat is megzavarja, amit az asgardiak társaságában találok.
Egyre kevésbé természetes a mosolyom, ahogy csak gyűlnek a népek és sokszor már várnom kell pár másodpercet, hogy nyugalmat erőltessek magamra, mielőtt válaszok egy-egy irirtáló kérdésre.
Fandral arcán is látom, hogy egyre jobban frusztrálja a halandók önző viselkedése és gyűlik benne a kitörni készülő harag.
Ahogy elnézem lassan már mindenki sorban áll, hogy egy kis szelet kijusson neki az új ismerőseimből vagy belőlem, de ami sok az sok.
Híresek és ismertek vagyunk, de nekünk is jár némi magánélet és háborítatlan nyugalom.
A türelmem utolsó cseppjei úgy párolognak el, mint egy korty víz a Szaharában.
- LEGYEN ELÉG EBBŐL! - ugrok fel ültőhelyemből olyan lendülettel, hogy a rögzített asztal kiszakad a helyéből -TŰNJETEK INNEN ÉS HAGYJATOK BÉKÉT NEKÜNK!
Hogy nyomatékosítsam a haragom jogosságát a kezem egy kobra gyorsaságával csap ki és torkon ragadja a legközelebb álló csőcseléket. Mindenféle erőlködés nélkül emelem a levegőbe, majd dühödten a tömegbe vágom.
Felkapom az asztalt és át sem gondolva azt, hogy mit csinálok a tömegbe hajítom. Nem vigyázok rá, hogy visszafogjam magam. Ha ennyire nem tisztelik a magánszférámat, akkor talán jobb is hogy megtapasztalják a haragomat.
Az asztal több embert is magával sodor és több méterennyi távolságban leveri a lábukról az várakozók sorát, akiknek csak most tűnt fel, hogy nagyon túlfeszítették azt a bizonyos húrt.
Sikítozva kezdenek el rohangálni, miközben  megpróbál felém közelíteni a biztonsági őr és nyugtató szavakat mantráz nekem.
Nem törődök vele. A kezem kicsap és rámarkol a csuklójára. Érzem, hogy megroppannak a csontjai és kiesik a kezében tartott gumibot.
Egy hanyag mozdulattal belecsapom a padlóba és már az sem zavar, hogy semmi sincs, ami tompítani tudja a becsapódás.
Megtörtént amitől annyira féltem mióta mióta sztárnak álltam. Elfogyott a türelmem és a rajongókon vezetem le a haragom.
Nem tagadom, nagyon élvezem....




8693 embernek tetszik    801 hozzászólás    1339 megosztás



Tetszik                                 Hozzászólás                          Megosztás


©️️️️️️️️

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Pént. 16 Nov. 2018, 22:41
Ugrás egy másik oldalra



5. nagy kaland
2. kör: ketten kettő ellen

A villogó vakuk és a körénk gyűlő emberek közt egyre baljósabb előérzetem támad. Nyugtalanít valami, ám képtelen lennék szavakba önteni, mi is feszélyez pontosan. Talán csak Asgard említése kapcsán telepedett rám valami sötét felhő? Szeretném azt hinni, hogy így van. Az elsők közt pattanok fel a helyemről, ahogy Herkules tombolni kezd, s bár úgy tűnhet, ahhoz veszek lendületet, hogy megállítsam őt, mégsem mozdulok. Csak állok ott, megzavarodva bámulom a jelenetet és elfelejtem, miért az a rossz, miért az a helytelen, ami az orrom előtt zajlik. Miért akarnám megállítani? Hiszen ezt kell tennem.
Különös hangok suttognak a fülembe, s hiába rázom meg erősen a fejem, egyre inkább felerősödnek.
- Mit... - motyogom, de aztán követelésük egyre tisztábbá válik és már pontosan tudom, mit kell tennem. Kardot rántok és a hozzám legközelebb lévő Sigyn felé döfök vele, egyetlen határozott, erős mozdulat, mellyel felnyársalni próbálom.
Akár sikerül, akár nem, eszem vesztve célpontot váltok, ezúttal Thor felé suhintva igyekszem lecsapni a fejét a helyéről. Nem zavar, hogy a barátaim ellen megyek, csak a különös hang tölti ki minden gondolatom és az, hogyan onthatnék ki minél több életet.
Herkules eltűnteti közülünk az asztalt, így elég helyem marad Thorra rontani. Ha esetleg úgy gondolná, meg akarja akadályozni Herkulest a rombolásban, előbb még engem kell félretennie az útból... Lehet, hogy erősebb nálam, de nem úgy tűnik, hogy könnyen adnám magam, mikor eltökéltem, hogy az életükkel kell fizetniük.
Miért? - tiltakozik bennem egy erőtlen suttogás, olyan gyámoltalanul, hogy a fejemben tomboló káoszban meg sem hallom, csak azzal törődök, hogy kardom elég hangosan suhogjon - teljesen mindegy, ki válik célponttá.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
⌁ Nine Realms



A poszt írója Thor Odinson
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 21:04
Ugrás egy másik oldalra



5. Kaland - Örökkévalók összecsapása

Szívest-örömmel fogadtam az érkezőket, még ha a nagyja Herkuleshez igyekezett. Mi a fene, Odinra mondom? De volt egy réteg, akinek feltűnvén máris előkapták telefonjaikat, füzeteiket - szelfi és aláírás. Nem ez volt az első, így aztán csak széles vigyorral élveztem a figyelmet, mely kellően hatott az egomra, főképp most, hogy az ENSZ katonái mindenhol árgus szemmel nézelődtek. Azonban ez azt is jelentette, hogy kellő figyelemben sütkérezve nem csak a civileknek tűnünk fel, hanem mindenki másnak is. De ez akkor még nem esett le...
Csak fél szemmel pillantottam Sigynre és Fandralra és hirtelen azt is elfelejtettem egy pillanatra, hogy milyen terhekkel ülök itt ér várakozom.
Az a mosoly pedig rögvest az arcomra fagy, ahogy Herkules felpattan recsegő-ropogó hanggal, ahogy az asztal megadja magát.
- Nyugi, nyugi - nevettem el magamat, hisz nem éreztem a helyzet élét egyelőre, nem éreztem azt a haragot, mely nem csak Herculesből, de Fandralból is áradni kezdett, nem vettem észre a változást, mely egyenesen a nyakunkba szakadt, olyan rossznak az előszelét ígérve, mellyel nem most akartam volna találkozni.
De ahogy az ember után kap, már meg is ragadom a csuklóját összeráncolva a szemöldökömet értetlenül.
- Jól van, Hercules. Elég lesz... - búgom még mindig szelíden, de már nem éppen kedvesen. És ahogy szemem sarkából látom, hogy Fandral is szúr Sigyn felé. - Sigyn! - kiálltok a nőre, remélve, hogy időben észbe kap, de látom, hogy igen, hála Odinnak.
- Fandral! - ugrok azonnal hátra, ahogy a kard kivág felém. Ez már nem tréfa. - Barátom! Mit művelsz? - mordulok rá, mint valami prédára. - Ne csináld ezt! - vesztem el egy pillanatra Herculest, hisz figyelmemet nem tudom megosztani két félre. - Elég legyen ebből! - kiáltottam el magamat. Értetlenség és a védelmi mechanizmus tombolt bennem, hogy mentsem őket és magamat, de mi ez? - Mi a franc ez? - mormogtam magamnak és kitartottam a kezemet, Mjölnir pillanatok alatt a markomba simult megnyugtatóan és az étterem fölött máris megjelentek a gomolyfelhők mennydörgés és villám hírét hozva. Hercules felé dobtam erőből, hogy addig is foglalja le, míg Fandrallal tiszta vizet önthetek a pohárba. - Mi bajod van? - tértem ki újra a kardjának útjából és egy széket megragadva ütöttem felé, hogy ne szabdalhasson fel. - Fandral! Térj már magadhoz! Nem vagy te ilyen! - meg is fogalmaztam szóban pedig, hogy mi történt, még sem igazán esett le pontosan. - Elment az eszed! Ne csináld ezt! - pont most ne. Végre, hogy megtaláltalak... A nap katasztrófába fulladt. Fandral volt talán a kisebb gond, ahogy a görög továbbra is pusztított, már pedig, ha kijut...  - Sigyn! A tied egy kicsit, Herculest megállítom! - bíztam a nőre. Végül is jól emlékeztem, hogy kiképezték nálunk Asgardban, nem volt ő rossz tanuló, egy kicsit fel tudja tartani Fandralt, míg az olümposzit helyre rakom!
Az emberek kifelé igyekeztem a tömegben, pánikolva, sikoltozva, egymás előtt elzárva az utat, már pedig nekik ki kell jutni, míg mi lerendezzük magunk között a dolgot.
Míg Ő Thanostól volt felbőszülve, én meg pont tőle, hogy ártatlanoknak esik neki így. A Mjölnir újra a kezembe repült, jó magam pedig egyenesen az izomtömegnek nagy léptekkel, kibillentve a helyéről. - Fejezd be most! - hördültem és már támadásba is lendültem. - Nem hagyom, hogy folytasd! Kezdj saját kaliberrel - duzzadt bennem az erő, hogy idecsapjak egyet a villámmal, de amíg civil tartózkodik a helységben, addig Herculesé az előny. Lendítettem újra a mjölnirt, de kissé megrázóan, ahogy a kezemből kiinduló elektromos szikrák végig száguldottak a nyélen, majd a kalapács fejen egyenesen a másikba. - Sigyn, bírod? Fandral? - jobb lenne minél előbb lezavarni itt mindent, mert borzalmasan feltűnőek vagyunk. És még az ENSZ nem hiányzik a nyakamban, pedig kisujjból elintézhetném őket. De egy hős...

Mindenki & Thor
Ha bármi lenne, hogy javítsak, pm :3  

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
38
∆ Tartózkodási hely :
★ somewhere between the stars



A poszt írója Sigyn
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 15:25
Ugrás egy másik oldalra


Örökkévalók összecsapása


A kialakult helyzet sehogysem volt ínyemre. A körénk csoportosuló emberekre ferde szemmel néztem, mert a szándékuk korántsem volt világos a számomra. Korábban megvető pillantásokat meresztettek az asztalunk felé, s felénk is, kik Thor mellett foglaltunk helyet, most pedig sorakoztak azért, hogy Herkuleshez közelebb kerüljenek. Már nem aggasztaná őket, hogy a kedvencük éppen egy hős mellett foglalt helyet? Ez az ellentétes viselkedés kétkedéssel töltött el, hisz nem találtam a cselekedetükben semmi rációt. Vagy Herkules miatt ilyen könnyedén szemet hunynának Thor és a többi hős felé érzett pillanatnyi ellenszenvükön?
Hátrahőköltem, miként Herkules agresszívabb megmozdulásának köszönhetően az asztalunk kiszakadt a helyéről. Egyre inkább úrrá lett rajtam egyfajta rossz előérzet, ami bizony semmi jót nem sejtetett a későbbiekre nézve. S amint ez az érzés felötlött bennem, reflexszerűen ugrottam fel, hogy kitérjek Fandral támadása elől, amit meg aztán végképp nem tudtam mire vélni. Értetlenül álltam a bőr ülésen s szemléltem a történteket. Azt, ahogy Fandral minden ok nélkül utánam a legjobb barátjára is rátámadt, s ahogy Herkules a magasba emelte az asztalt és elrepítette azt a tömeg felé. - Herkules! - kiáltottam rá, bár aligha tudtam volna ezzel megállítani a cselekedetében, de talán az emberek hallva az aggodalmas kiáltást felém fordították tekintetüket és láthatták a levegőben repülő asztalt, ami elől aztán menekülni tudtak.
Amíg Thor Fandral-t próbálta jobb belátásra bírni, addig én a halandók közé futottam, hogy nekik segíthessek. - Menjenek innen, gyerünk! Mindenki, kifelé! - kiabálva utasítottam őket és a kijárat felé tereltem azokat, akik engedelmeskedtek a szavaimnak, s esetlegesen a sokk hatására azt sem tudták, merre volt az előre. Persze így is akadtak olyan vállalkozó szellemű egyének, akik semmi pénzért nem akarták elhagyni a helyszínt.
Thor-t hallva odafordultam Fandral-hoz, s egy jól irányzott rúgással megpróbáltam kirúgni a kardját a kezéből. Mindig is azt hitték, hogy a vanheimi hercegnő a kisujját se tudná megmozdítani, hiába cáfoltam rájuk a katonai kiképzésen. Törékenynek láttak, egy virágszálnak, s mindig meglepődtek, milyen erővel tudtam visszavágni nekik. Ó, s hogy meglepődnének, ha víz árasztaná el az éttermet, esélyt adva nekem arra, hogy használhassam a képességemet! Ám egyelőre víz híján a közelharcos kiképzésemre hagyatkozhattam, semmi másra. Az egyik széket használva ugródeszkámul Fandral hátára ugrottam, karomat a nyaka köré fontam és úgy szorítottam, hogy némileg akadályozzam a levegővételben s ezáltal közvetetten a mozgásában is, ám a kis magánakcióm sikeressége egyelőre kérdéses volt. Már az, hogy hosszútávon mennyire leszek képes tartani ezt, mert rövid távon egyelőre működött, csak hát... sose szabad elbízni magunkat, hisz mindig adódhat bármilyen akadály.
- Még bírom! - kiáltottam vissza Thor-nak, végtére is kénytelen voltam lefoglalni Fandral-t, ha nem óhajtottam Herkules ellen menni. Őt ugyanis Thor sokkalta könnyebben megállásra bírta késztetni, mint én valaha. Fandral némileg könnyebb eset volt, bár jobb lett volna, ha vele se kellett volna harcolni.
- Miért csinálod ezt? Semmi szükség erre, állj le, Fandral! - utasítottam, de erősen kételkedtem abban, hogy ennyivel hatással lettem volna rá és rögvest felhagyott volna a támadással. De meg kellett próbálnom. Meg kellett próbálni szép szóval, viszonylag barátias módon hatni rá, hisz az illem, az évszázadokra visszamenő ismertség s az elveim is megkövetelték ezt tőlem. Abba pedig egyelőre nem akartam belegondolni, hogy mi lesz akkor, ha a szavaim süket fülekre találnak s Thor-ral együtt kénytelenek leszünk drasztikusabb módszerekhez folyamodni annak érdekében, hogy Midgard-on senkinek se essék bántódása.


△ Bocsánat a kései válaszért, ha valami nem lenne jó,
csak sikítsatok és gyorsan átírom!  izgatott
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 19:01
Ugrás egy másik oldalra

•• Örökkévalók összecsapása ••

I will destroy them!




• Thor támadása sikeresen elérte Herculest, azonban a férfi azt a parancsot kapja Thanostól, hogy Sigynre támadjon, a nőt ölje meg. Fandral vele ellentétben pedig a vihar Istenének meggyilkolását kapja kötelességének. A bajvívó nekironthat Thornak és barát, barát ellen küzdhet, míg Hercules a nővel vívja meg küzdelmét.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Thor, Fandral, Sigyn, Hercules

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Általában Manhattan



A poszt írója Herkules
Elküldésének ideje Kedd 20 Nov. 2018, 19:38
Ugrás egy másik oldalra


Herkules sportol/szórakozik Sigyn, Thor és Fandran társaságában:
1 perce

Rég nem látott ismerősként üdvözlöm a haragot, ahogy egyre inkább hatalmába keríti az elmémet. Mindeközben mégis érzem, hogy valami nem stimmel a dühödt kitörésemmel. Nem szoktam én ennyire ingerlékeny és türelmetlen lenni senkivel sem. Még akkor is találok valami békés módot a rajongók leszerelésére, ha éppenséggel nincs sok kedvem a velük való kötelező jópofizáshoz.
Akármennyire is kényelmes lenne a fáradtságra és a rossz lelkiállapotra fogni, ez a most kipattanó botránynak valami más áll a hátterében. Pontosabban mondva valaki más.
Valahol megrémít, hogy örömmel tölt el a tudat, hogy a kirepülő asztal legalább egy embert elkapott. Ez nem én vagyok. Én nem szeretem bántani a nálam gyengébbeket. Én megvédem őket a.... Mitől is? Ha jobban belegondolunk, akkor a saját erőmtől. Ha nem azzal foglalkoznék, hogy fáradságot nem kímélve építgessem a médiabirodalmamat, akkor sokkal több időm lenne arra, hogy a bolygó uralkodójává legyek. Ahhoz pedig nem kellene naphosszat vigyorognom, mint egy alsógatyamodellnek.
A szemem sarkából látom, hogy Fandral tér először észhez és próbálna meg leállítani.
Vagyis...
Nocsak. Őt is gyorsan kiborították ezek az élősködők. Vagy csak megjátszotta Thor felé a jó barátot? Esetleg őt is őrületbe kergeti valami kívülről irányított harag? Zeusz tógájára, én meg  élősködőknek neveztem a rajongóimat? Ha nem lennék ennyire felhúzva, akkor talán még el is szégyellném magam, hogy így gondolok rájuk.
Thor nyugtatására akár még hajlanék is, ha nem lennék ennyire felpaprikázva, de ez most csak olaj a tűzre. Szikrákat szóró szemmel nézek rá és haragosan csavarom ki a karom a markából, amikor megpróbál leállítani.
- Vedd le rólam a kezed! - sziszegem felé összeszorított fogakkal, de a hangom annyira idegennek hat számomra, mintha nem is én irányítanám a testem
A királyi ficsúr (Miért hívom így?) egy gondolattal magához hívja a pörölyét és egy határozott dobással felém hajítja, hogy lefoglaljon vele.
Mégis mit képzelt, hogy elég lesz egy ilyen játék ahhoz, hogy lefoglalja a nagy Herkulest?
Megpróbálok kitérni a kalapács elől, de a Hermésszel versenyre kelő gyorsaságom sem elég ahhoz, hogy tökéletesen oldjam meg a manővert. A pöröly a jobb vállamon talál, én pedig pörögve esek a padlóra. Még látom, hogy a fegyver megáll a levegőben és a fizika szabályait meghazudtolva egy-két másodpercnyi mozdulatlanság után a mozgásának eredeti irányával ellentétesen visszarepül Thorhoz.
A fejemben egy galád(?) terv áll össze, hogy miként tudnék gyorsan megszabadulni Thortól.
Az ütés kapó vállam már kezdi is összerakni magát. Néhány homokszemnyi idő és már jobb lesz, mint újkorában. Az egészséges vállamra gördülve felkönyökölök, majd kinyomom a törzsem, hogy elérhessem a felettem lebegő pörölyt, mielőtt még elindulhatna.
Érzek egy hirtelen rántást, amint a másfél mázsányi testemet is maga után húzva a Mjölnir megindul a gazdája felé, de csak pillantnyi fájdalmat okoz.
Furcsa élmény a levegőben lógva repülni, de ez a rövid röptáv pont annyi gyorsulást és lendület a testemnek, hogy az izmaim erejével kombinálva jó messzire repítse Thort, ha betalál a másik öklöm.
Ennek pedig elég sok esély van azt figyelembe véve, hogy éppen Fandral cimborája észhez térítésén fáradozik.
Ha sikerül elhelyeznem a teste bármely pontján az ütést, akkor néhány utcányi távolságba simán elrepítem és foglalkozhatok azzal a dögös vörössel is.
Hogy is hívják? Sigyn? Igazából lényegtelen.
Ami fontos, hogy most szeretném a mancsaimat a nyaka köré fonni és lecsókolni az életet a pirospozsgás kis arcáról.
Határozott léptekkel indulok el felé, miközben rögtönzött fegyverként felkapok egy széket és széles ívben, a fejére célozva meglendítem a bútort.
Asgardi. Nem lesz baja, ha egy kicsit fejbe kólintom. Elájulni nem fog, de annyira bőven elég lesz, hogy néhány másodpercre megzavarodjon.
Ha lehetőségem nyílik rá, akkor a szabad kezemmel megragadom és magam felé forgatom, hogy egy hátsó fojtásba fogjam a fejét.




8693 embernek tetszik    801 hozzászólás    1339 megosztás



Tetszik                                 Hozzászólás                          Megosztás


©️️️️️️️️

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Szomb. 24 Nov. 2018, 18:47
Ugrás egy másik oldalra



5. nagy kaland
2. kör: ketten kettő ellen

Mérhetetlen nyugalom árad szét bennem, ami furcsa ahhoz képest, mozdulataim milyen hevesek és dühösek is éppen. Nehéz ezt elmagyarázni, de mintha a harag nem az enyém lenne, mintha a lelkem kettéhasadt volna; az alsó rétege békésen fodrozódó tó, tükre sötét és végtelenül üres. Felette ködként kavarog a lila méreg, bíbor düh - irányít, valahogy mégsem magaménak érzem. Ez a harag vezeti kardomat, és egyetlen pillanatig sem jut eszembe megkérdőjelezni saját mozdulataimat. Noha kissé zavarodott vagyok, nem pontosan értem, miért is kell a halandók életét vennem, a válasz hiánya kielégít és megnyugtat afelől, hogy ne akadékoskodjak.
Sigyn rúgásának köszönhetően kiesik kezemből a kard, messzire csúszik a padlón. Ahogy utána vetődnék, karok fonódnak a nyakam köré, a vörös teljes súlya hátamra nehezedik. Néhány pillanatra elszorul a levegőm, ujjaimmal belekapaszkodom a szorongató karokba, aztán amint rájövök, hogy nyers fizikai erővel nem szedhetem le magamról a nőt, egész egyszerűen hátrálni kezdek a fal felé, teljes lendülettel nekicsapom a hátam, rajta Sigynnel. Ha ennyi nem elég ahhoz, hogy lazuljon a szorítása, akkor fejem is hátracsapom, neki az övének.
Amint kiszabadultam, felkapom a kardom. Az ösztöneim azt súgják, Thornak kell mennem, hiába vagyok tisztában vele, hogy erősebb nálam. A hang azt diktálja, öljem meg, akkor is, ha ő előbb végez velem. Nem érzem úgy, hogy ostobaság lenne eldobnom az életem. Hallom, hogy beszélnek hozzám, mégsem méltatom őket válaszra, hiszen a szavaiknak a legkevésbé sincs értelme; a világon semmi gond sincs velem.
Mintha szűrőn át hallanám őket, barátaim hangja teljesen idegenként cseng számomra.
- Elég a beszédből... - suhintom meg a kardom, majd egyenest Thorra rontok, sebes szúrásokkal és csapásokkal támadok neki, fürge szökkenésekkel támadva legkülönbözőbb pontjain. Lehet, hogy erősebb nálam, de ha nem elég gyors, vágásaimmal megsebezhetem - ha nem mer visszaütni, talán még komolyabban is.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
38
∆ Tartózkodási hely :
★ somewhere between the stars



A poszt írója Sigyn
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 11:43
Ugrás egy másik oldalra


Örökkévalók összecsapása


Kicsit sem mozogtam otthonosan Midgard-on, mindössze elbeszélésekből, leírásokból volt némi fogalmam az itteni ügyletekről. Ám azt sehol sem említették, hogy ilyen forrófejű s irracionálisan viselkedő lények volnának a halandók. Bár olvasva korábbi háborúikról, talán nem lett volna szabad meglepődnöm a hirtelen jött kedélyváltozásukon. Ám az ő ellenségeskedésüknél jobban meglepett az, miként a velem egy asztalnál ülők viselkedtek, legfőképpen Fandral támadása, hisz tőle aztán végképp nem vártam volna ilyenféle cselekedetet. Főleg nem a barátságos köszöntése után, amit én valósnak hittem, ám most rá kellett döbbennem, hogy talán mégse örült annyira az érkezésemnek. Észérvekkel, könnyed szavakkal cseppet sem tudtuk befolyásolni az elméjére kúszó sötét fátylat, amelynek következtében ennyire kifordult önmagából. Hiába volt jó beszélőkém, ami régen sosem hagyott cserben, most Fandral-lal szemben mégis kudarcot vallottam. Az igazi probléma azonban az volt, hogy még Thor sem tudott hatni rá, pedig ők legjobb barátok voltak.
Éreztem, ahogy a karjaimba kapott, s próbált enyhíteni a nyakára fonódó szorításomon, mégse engedhettem a próbálkozásainak, bármennyire is ellenemre volt az erőszak. Ennél nagyobb fájdalmat nem kívántam okozni neki, erre a mozdulatra is azért vetemedtem csupán, hogy addig se menjen neki ártatlan, védtelen halandóknak, hogy feltartóztassam némileg. De ahogy hátrálni kezdett, egyértelművé váltak a szándékai, miként pedig a hátam a falnak ütközött, már nem is volt kérdés min ügyködött éppen. A szorításom némileg lazult, de ezt annak köszönhette, hogy a hátam közepébe pont beleállt valamiféle szerkezet, ami pirosan díszelgett a falon. S csak akkor engedtem el őt, mikor oldalra pillantásom révén megláttam, hogy Herkules épp felém hajított egy széket. Ami elől nem éppen sikerült kitérnem... Ugyan a fejem java részt épségben maradt - attól még úgy-ahogy egy rövid pillanatra elveszítettem az egyensúlyomat -, a szék egyik lába beleakadt a hajamba és az fájdalmas következményekkel járt. Fájdalmasabbakkal, mint azt bárki gondolná.
Egy gyors pillantást vetettem arra a kis piros falra szerelt szerkezetre, hogy kiderítsem mi is hasított bele az előbb a hátamba, s hogy talán ezúttal segítségemre hívhassam. Apró mosoly jelent meg az arcomon, mikor tudatosult bennem, mi is volt az valójában. Enyhén szédelegve a karért nyúltam, amit az utasítás szerint lefelé kellett húzni, így mielőtt Herkules odaért volna hozzám, így is cselekedtem. Éles sziréna hangja csendült fel, a plafonon lévő apró kis szelepekből pedig víz tört elő, hogy elolthassa a nem létező tüzet.
Herkules talán meglepődhetett azon, hogy mikor lefogott, akkor ahelyett, hogy ellenkezésbe kezdtem volna vagy megpróbáltam volna ellökni őt, szabadulni a fojtó szorításából, ahelyett kitártam a karjaimat s vártam, hogy minél több vízcseppet szívhasson magába a bőröm. Az egész univerzumban is kevés személynek volt fogalma a képességemről, a jelenlévők közül talán senki nem tudott róla, így nem kevés meglepetést okozhatok majd mindannyiuknak. Az elmúlt évek kínlódásainak köszönhetően pedig a képességem egyre csak erősödött, s én magam is könnyebben tudtam irányítani, amit én szintén előnyként számoltam el. Egy kisebb, zártabb térben egyszerűbb dolgom lett volna, ahogy akkor is, ha megnyitva a csapokat még több víz lett volna a segítségemre, de a ránk zúduló mennyiséggel is tudtam már mihez kezdeni.
A víztömeg kígyóként tekeredett a lábamra és kúszott fel egészen a fejem búbjáig, hogy egy pajzsot képezzen a testem körül, védve engem a további csapásoktól. Ha arra nem tudta sarkallni Herkules-t, hogy elengedjen, a szorításán valamennyire lazításra késztethette. Ha sikerült a víznek erőteljesen közénk ékelődnie, s ha Herkules felbuzdulva ereje csökkenésén újra csapást mért volna rám, akkor kihasználva a képességemet, a víz erejével ő ellene fordítottam a saját támadását. Aminek következtében bizonyosan némileg eltávolodott volna a közelemből, figyelembe véve, hogy mekkora erőkifejtést szokott ő maga alkalmazni, ami most ráadásul egy az egyben visszazúdulhatott rá.


△ Ha valami nem lenne jó, csak sikítsatok és gyorsan átírom!  izgatott
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
⌁ Nine Realms



A poszt írója Thor Odinson
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 13:01
Ugrás egy másik oldalra



5. Kaland - Örökkévalók összecsapása

Míg az egyik pillanatban vígan beszélgettünk, a másiknak már őrült módjára estünk egymásnak. Odin szakállára, mi folyik itt? Gondolkodni sem volt időm, ahogy láttam, hogy Hercules tart felém a pörölyömön. Ugyan, kitértem a Mjölnir útjából, hogy az egyenesen becsapódjon a falba vele együtt az istennel, ezzel megpecsételve a gyors kajálda sorsát, de az ütés így is félig-meddig eltalált, éreztem az oldalamat ért öklöt. Hatalmasat lökött rajtam, métereket estem hátra, de csak addig, míg egy másik fal viszonylag felfogott.
Felmordultam mérgesen, mint egy feldühödött állat. - Hercules! - bődültem el, szikrákat szórt a kezem, ahogy imbolyogva talpra álltam. Fölöttünk a felhők is egyre csak sötétedtek, feltámadt a szél is, mely kegyetlen vihar hírét hozta csak magával. Viharét, mely az én tükörképem. Mennydörgés és villám...
Mjölnirt újra magamhoz hívtam, most már a görög nélkül. Szikrák pattogtak ki belőle, ahogy tenyerembe simult, gazdáját közvetítette. Az isten felé indultam, aki meg egyenesen Sigyn-nek tartott, aki épp a szék következményeit heverte ki. Csakhogy...
- Fandral! - hátráltam meg, ahogy a kard elém úszott. Mindig is jól forgatta a kis pengét, olyan volt, akár a karjának a meghosszabbítása. - Térj már észhez! - Nem tudtam Hercules közelébe kerülni, ahogy saját társam hátráltatott meg, kardhoz nem voltam elég, csak kitérni tudtam előle. Nem akartam bántani Fandralt, de olyan elvakultan támadott. Engem figyelt, de tekintete üres volt, mintha nem lenne mögötte semmi sem. - Nem én vagyok az ellenfeled! - Hela műve lenne? Azonban ennek rációja nem volt, hiszen a halottak istennőjének az ereje megegyezett a nullával. Milyen varázsló?
Ránk zúdult a víz, sercegve futott végig rajta az elektromos töltet, ami az én kezemből szikrázott. Sigyn! Volt szerencsém már tapasztalni erejét, hiszen jó pár évet töltöttünk együtt Asgardban, Ő mint leendő feleségem. Ámbár a házasság azóta porba hullt, de nehéz elfelejteni egy ilyen képességet, még ha nagyon ritkán is használta. Ezzel még feltarthatja Herculest, míg átveszem tőle a stafétát, ha Fandralt végre lesz szívem leszerelni. Nagyon nem jó irányba torzult ez a harc...
- Térj már észhez! Te nem ilyen vagy, Fandral! Ismerlek! - förmedtem rá, ahogy újabb suhintást intézett felém, és neki dobtam a Mjölnirt, hogy sodorja el arrébb, billenjen ki egyensúlyából, már ha eltaláltam. - ELÉG LEGYEN EBBŐL! - Ütöttem egy még álló asztalra, de összeroskadt, ahogy öklömből villám csapott ki erős fénnyel egyetemben - végig futott a vízen, kisütötte a legtöbb elektronikai cuccot, az izzók recsegve-ropogva égtek ki és a közelemben lévőket elsodorta a löket és az áram. Elektrosztatikus nyalábok nyaldosták karomat és felsőtestemet, ahogy tekintetem is megváltozott, eltűnt szemem fehérje és írisze a villám kékes-fehéres fényében.
Mjölnir újra visszarepült hozzám és nagy, öblös léptekkel indultam Fandral felé egyenesen kardjának útjába. - Nem foglak így hagyni, Fandral. A barátom vagy - pörgettem meg többször is a kezemben lévő pörölyömet. Nem ölném meg, eszem ágában sincsen, de tudom, hogy ez nem Ő. Ebben Odinra esküdve is biztos voltam. - Nem vagy ilyen, ki vagy te? - vagy az elektromosság üti ki, vagy a Mjölnir nehezedik mellkasára, hogy lenn tartsa, míg a görögöt is a Földre küldöm. De nem csatározhatunk egymás ellen, mi folyhat közben a világban? Ennél nagyobb ellenfél közeledik. Thanos. Egyszer már eljátszotta ezt, úgy tűnik, nem unta meg másodjára sem. Érkezik... És alig vártam már, hogy megütközzek vele újra, az összes sérelmemet megbosszuljam, közöttük azt is, hogy saját barátomat küldte ellenem.  - Ezért még meghalsz, Thanos! - Ezért is...


Mindenki & Thor
Ha bármi lenne, hogy javítsak, pm :3  

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 19:08
Ugrás egy másik oldalra

•• Örökkévalók összecsapása ••

I will destroy them!




• A Halál Úrnője, Lady Death emberi testbe került, és erejétől megfosztva a Ravencraft Szanatórium egy sötét cellájának mélyén várja sorsának beteljesedését. Viszont azzal Thanos nem számolt, hogy emiatt halhatatlanság születik majd szerte az univerzumban! A Halál senkit nem visz magával, s emiatt azok, akiknek életét vették a zavargások, lassan kelnek fel ismét a galaxis minden pontján. A leszakadt testrészek visszaforrnak, az emberek, akiket a hősök gyilkoltak meg, felnyitják szemeiket.
Világszerte ismét kitört a pánik, hiszen Thanos szerte a galaxisban milliárdok elméjét manipulálta meg, akik egyszerre kezdtek ölni, s így, hogy senki nem tud meghalni, ez az egész végtelen háborúnak tűnhet… Azonban ezt Thanos még nem tudja.
Az egyetlen lehetőség leállítani őket, ha a támadók eszméletüket veszítik.
Charles Xavier minden erejét összeszedve megpróbálja kiterjeszteni erejét a New Yorkban tomboló hősökre és emberekre. Próbálkozása a bécsi polgárháborús eseményekhez hasonlóan sikeres lehet, azonban ez a világ többi pontján nem oldja meg a problémát. A támadók bágyadtságot éreznek, majd eszméletlenül esnek a földre.

***

Szituáció: Fandral és Herkules Charles áldozatául esik. Bágyadtságot éreznek és eszméletük veszítik. Thor és Sigyn láthatják azt, hogy akik körülöttük bármiféle körülménynek köszönhetően életüket veszítették, most talpra állnak és elevenebbek, mint valaha. Az emberek maguk is csodálkoznak ezen.

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Thor, Fandral, Sigyn, Hercules

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
49
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Szomb. 01 Dec. 2018, 11:04
Ugrás egy másik oldalra



5. nagy kaland
2. kör: ketten kettő ellen

Mintha szép lassan kezdenének értelmet nyerni bennem Thor szavai, ám kívülről látom csak kettőnk párbaját, beleszólni a legkevésbé sem tudok. Ez a különös, idegen hatalom irányítja minden mozdulatomat. Tompa szúrást érzek mellkas tájékon, mintha valami felettébb kellemetlent, bosszantót, már-már fájdalmasat találnék ebben az egész szituációban, de fogalmam sincs, mi lehet az. Hiszen Thor az ellenfelem, nekem pedig ölnöm kell.
A felcsapó elektromosság arra késztet, óvatosabbra vegyem mozdulataimat. Nem mintha a parancsokat osztogató erő annyira féltene, ám még az irányításán túl is tudom, hogy Thor egyetlen mozdulattal végezhetne velem, ha akarna. Egyedül a bajtársiassága tart életben.
Mjölnir ereje a földhöz szegez. Elejtem a kardom, hogy mindkét kezemmel megpróbáljam letolni magamról a pörölyt, ám próbálkozásom teljesen hiábavaló. Az ösztön, hogy öljek, továbbra is ott üvölt bennem, Thor isteni ereje alatt azonban csak tehetetlen vergődésre vagyok képes. Még ha ismerem is a harcos erejét és jól tudom, hogy teljesen hiábavaló, akkor sem adom fel a próbálkozást, a vergődést, a heves csapkolódást és suhintgatást onnan, a földről fekve.
Az egészet mintha egyetlen pillanat alatt vágnák el bennem. A harag elillan a testemből, tudatom lassan visszaáramlik az elmémbe. Bágyadt fáradtság lesz úrrá rajtam, pilláim egészen elnehezülnek.
- Mitört... - kérdezném, de a kimerültség maga alá gyűr és a mondat közepén eszméletemet vesztem. Magába szippant a feneketlen sötétség.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
25
∆ Tartózkodási hely :
Általában Manhattan



A poszt írója Herkules
Elküldésének ideje Szomb. 01 Dec. 2018, 14:08
Ugrás egy másik oldalra


Herkules sportol/szórakozik Sigyn, Thor és Fandran társaságában:
1 perce

Nem minden úgy alakult, ahogy a haragtól elködösödő agyammal kigondoltam.
Thor észnél volt és kitért az engem vonszoló pöröly útjából, ami így hatalmas pusztítást végezve átrántott engem az étkezde falán.
A becsapódás miatt enged a kezem szorítása, így a pöröly már visszafele nem húz magával.
Mérgesen pattanok fel, miközben néhány kilónyi törmeléket szórok le magamról.
A szőke felséget lefoglalja a cingárabb cimborája, akit még mindig kétségbesetten próbál győzködni, hogy rosszul áll a dolgokhoz, így lehetőséget biztosít nekem, hogy teljes figyelmemet a lángvörös üstökű valkürre tudjam fókuszálni.
Az első támadásom a székkel ugyan sikeres volt, de úgy tűnik a többi kiosztott pofonért, már alaposabban meg kell dolgoznom.
A lelkem mélyén valahol a személyiségem azon része, ami alapvető lovagiasság szabályait figyelembe veszi, most lázasan üvölt, hogy mégis mi a fenét képzelek, amikor a kezet emelek egy nőre.
Szerencsére a haragom jó foglármunkát végez és nem engedi, hogy tovább az e fölött érzett bűntudatom eluralkodjon rajtam.
Viszont a Sygin elég váratlan dologgal áll elő.
Nem mondom, hogy nem lep meg, vagy nem esik jól, ahogy meg sem próbál menekülni, de nem vagyok olyan ostoba, hogy azt higgyem, hogy ez ilyen könnyű lesz.
Az időközben bekapcsoló tűzoltó rendszer, mintha a nő akaratának engedelmeskedne és érzem, ahogy a lábán felkúszó víz egyre inkább rám telepszik és nyomást fejt ki rám.
Eleinte még próbálom is fokozni a szorítást, de amint érzékelem, hogy ezzel együtt a víznyomás is nő, felhagyok az ilyen jellegű támadással.
Csak annyi erőt teszek bele a fogásba, amivel még kényelmesen tudom mozgatni és egy gyors térdrogyasztással megpróbálom átdobni, de amint lesüllyed a súlypontom úgy fut ki az erő a testemből. Elsőnek még csak szédültséget érzek, de amint homályosul a látásom már tudom, hogy ennek a csatának itt vége számomra. Próbálok küzdeni az erőtlenség ellen, de minél inkább feszegetem a határaimat, annál gyorsabban taszítom magam az öntudatlanság homályába.
A kezeim elernyednek és eleresztik a nőt. Azt még hallom, hogy a koponyám nagyot koppanva a padlóhoz csapódik, - és minden bizonnyal betöri azt - , de a további részletekről már lemaradok, mert hatalmába kerít a teremtés előtti Khaos jótékony sötétsége.




8693 embernek tetszik    801 hozzászólás    1339 megosztás



Tetszik                                 Hozzászólás                          Megosztás


©️️️️️️️️

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
⌁ Nine Realms



A poszt írója Thor Odinson
Elküldésének ideje Szomb. 01 Dec. 2018, 17:32
Ugrás egy másik oldalra



5. Kaland - Örökkévalók összecsapása

Mintha csak a falnak beszéltem volna...  Fandral és Herkules nem változott, már pedig ha ez így fajul tovább, kénytelen lettem volna még ennél is komolyabb károkat okozni. A görög hagyján, de Fandral... Ő már teljesen más kérdés volt, így is mart a lelkiismeret, hogy nem mentem érte utána Helához, és tudom, hogy ha meg is bocsátott, de elfeledni sosem fogja.
Fölé magasodtam, lepillantottam rá, ahogy a Mjölnir lenn tartotta, képtelen volt megemelni, megmozdulni alatta, a fegyver odaszegezte. Nem véletlen, hogy a méltó emelheti meg, Odin varázsa, hogy csak a legtisztább, legjóakaratú, nemes lelkű egyén tudja kézbe venni - mint én.
- Fandral, kérlek - nem akartam újra elismételni, ahogy a vállam fölött szikrázó szemekkel néztem Zeusz fiára, ahogy arra visszahatott Sigyn képessége. A nő kézben tartotta a dolgokat és nem esett baja, így kissé megkönnyebbültem, de tudtam, Fandrallal sem tölthetem el az időt, majd a Mjölnir itt tartja úgyis. Már majdnem fordultam el... csakhogy Herkules is megbotlott, Fandral is szóra nyitotta a száját, bár értelmes szó nem futott ki belőle.
A két "ellenfél" egy időbe szenderült el, én pedig csak meglepetten néztem rájuk. - Öhm, Fandral? - hajoltam le barátomhoz, de az nem úgy tűnt, hogy most akarna felébredni, azonban legalább nem akart folyamatosan kardélre tűzni. Értetlenül szemléltem a fejleményeket magunk körül.
- Sigyn, jól vagy? Minden rendben - néztem a nőre, hátha ő meg tudja válaszolni a jelenséget. Felmértem, de úgy tűnt, hogy nagy baja nem esett, hála a víznek.  Szemvillantás alatt tűntek el a villámok körülöttem, ahogy az ég is morgolódva, de kezdett kisimulni kissé, a mennydörgések és a villámok alább hagytak, miközben egy szegény pára, ki áldozatul esett Herkules dühöngésének megjelent. Felébredt. Ránk tekintett, majd körbe.
- Mi történt? - kérdezte tőlünk, de mi is csak ezt tudtuk megkérdezni magunktól.
meghalt és mégis életbe van. - Thanos? - dünnyögtem csak magamnak. Valaminek történnie kellett, de miért hozta volna vissza a holtakat? - Odin szakállára, mi a fene? - azonnal kivergődök a kajálda megmaradt romjai körül, hogy kint is körbenézzek, de ott is csak azt látom, hogy térnek magukhoz az emberek. Valahol örültem, hogy életben vannak, valahol pedig... nem volt ez életszerű. - Lady Death lenne? - hisz Asgard  halottait ő is visszahozta. De akkor Thanos hol van? Túl nagy csomó volt a kötélen, hogy én ezt kibogozzam.


Mindenki & Thor
Ha bármi lenne, hogy javítsak, pm :3  

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
38
∆ Tartózkodási hely :
★ somewhere between the stars



A poszt írója Sigyn
Elküldésének ideje Vas. 02 Dec. 2018, 19:23
Ugrás egy másik oldalra


Örökkévalók összecsapása


Mást sem tudtam tenni, mint értetlenül állni a történések előtt. Egy más világ szülöttje voltam, s habár értek már meglepetések az univerzum legkülönbözőbb pontjain, ehhez hasonlóhoz akkor sem volt még szerencsém. Egy látszólag barátságos közös evészet ilyen drasztikus fordulatot vett, ráadásul minden előjel nélkül... Én pedig őszintén nem tudtam, mi tévő is lehettem volna. Miként akadályozhattam volna meg, hogy ennyire elfajuljanak az események? Észre kellett volna vennem, hogy valami nem klappolt, hogy valahol hiba csúszott az egész világmindenségbe. Mégse voltam elég jó megfigyelő, s ha közvetlenül nem is lehetett nekem felróni az itteni veszteségeket... mégis ostoroztam magam emiatt. Ámbár szokásom volt mindent a magam ügyeként kezelni, s a rossz dolgok miatt mindig is hibásnak éreztem magam.
Borzasztóan elítéltem az erőszak minden formáját, ugyanakkor az elmúlt években rá kellett jönnöm arra, hogy néha kénytelen vagyok használni a képességemet, ha csak nem akartam ideje korán Valhallába kerülni. Herkules-t sem akartam bántani, de jól tudtam, ha valahogy nem szegülök ellen az ő erőkifejtésének, akkor nemes egyszerűséggel kitörte volna a nyakamat. A körém kígyózó pajzs ezt elkerülni volt hivatott, s ha jól éreztem Herkules szorításán, bizony visszavetett valamennyit az erejéből. Nem túl sokat, de annyit legalább igen, hogy újra képes legyek megfelelő mennyiségű oxigént belélegezni. Kezdetnek pedig számomra ez is épp elegendő volt.
Mosoly húzódott az ajkaimra, mikor végignéztem a Thor által gerjesztett villámok egyesülését a vízzel és felsóhajtva nyugtáztam, hogy kettőnk képességének kombinálásával végre igazi előnyhöz juthatnánk. A célunk továbbra sem a megsebesítés volt, sokkal inkább a lefegyverzés, hogy végre vége legyen ennek az őrületnek. A vakító fehérség, az elektronikai berendezések és izzók kisülésének fülsüketítő robaja némileg kiszakított a koncentrációmból, s így a védőpajzsom is meggyengült. Ahelyett azonban, hogy Herkules kapva kapott volna az alkalmon s újra erősebben a nyakamra szorított volna, hogy megbosszulja az előbbi kis mutatványomat, ahelyett hirtelen eleresztett, s eszméletlenül összeesett.
- Jól vagyok. Te is egyben vagy? - bólintottam, miután Thor-ra emeltem a tekintetem Herkules elernyedt testéről, s kíváncsian kutattam szemeimmel Fandral után, ki az újdonsült ismerősünkhöz hasonlóan a földön hevert. Közelebb léptem Asgard királyához, s épp tanácskozásba kezdtem volna vele, mikor az egyetlen halandó, ki nem sokkal ezelőtt Herkules dühkitörésének áldozatául esett magához tért és hozzánk szólt. Elámulva néztem rá és ezzel egyidejűleg megkérdőjeleztem minden eddigi ismeretemet a halandó emberekről. Korántsem ez volt a legérdekesebb jelenség, mit létezésem alatt megtapasztaltam, mégsem tudtam oly egyszerűen túllépni a történteken. Értelmesen megválaszolni az ember kérdését pedig végképp nem tudtam.
- Thanos? - visszhangként kérdeztem újra én is, Thor után alig egy másodperccel. Őt csak hírből ismertem, elbeszélésekből, habár a pusztítása arra a bolygóra is kihatott, amelyen én is tartózkodtam éppen. Ám az, hogy az ő keze lett volna a dologban... ebben erősen kételkedtem. Érdeklődve néztem körbe, míg követtem Thor-t ki az étkezdéből az utcára. Több ember, akik eddig a földön feküdtek, most újra talpra álltak, s ugyanúgy értetlenkedve szemlélték az eseményeket, mint mi is. - Lady Death? - kezdtem úgy érezni, mintha valami buborékban éltem volna eddig, hisz számomra nemcsak világaink fontos szereplőit, de korábbi eseményeit is homály fedte, így az előbb említett hölgy neve sem csengett túlontúl ismerősen. - Mondd, hogy a halálból való visszatérés errefelé természetes dolognak számít! - mert ha nem... akkor bizony jobban meg voltunk átkozva, mint azt hittük.
Tekintetem végigszántott az embereken, ám akkor még talán én magam sem sejtettem, hogy egyetlen konkrét arc után kutattam, noha nem hihettem abban, hogy megannyi világ s lehetséges helyszín közül pont itt bukkanna fel. A remény azonban szörnyű egy bestia volt s olyan gondolatokat volt képes elültetni a fejekben, melyek még a legtisztább elméket is az őrületbe kergették.


△ Ha valami nem lenne jó, csak sikítsatok és gyorsan átírom!  izgatott
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 03 Dec. 2018, 21:05
Ugrás egy másik oldalra

•• Örökkévalók összecsapása ••

I will destroy them!



» A 6. felvonás véget ért. A kalandozás ITT folytatódik!
Köszönjük szépen mindenkinek a játékot!


***

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

6. felvonás - Örökkévalók összecsapása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» 6. felvonás - Kegyetlen bábjáték 2.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 5. Kaland :: 2. Kör-