HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: 5. felvonás - Bíbor méreg

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 11 Nov. 2018, 19:54
Ugrás egy másik oldalra

•• Bíbor méreg ••

I will destroy them!




• A Végtelen Gyémánt immáron Thanos birtokában van, kinek első cselekedete volt, hogy a Halál Úrnőjét a Ravencraft Szanatórium legsötétebb cellájába zárta, s a valóságot átírva az emberek tudatába ültette, hogy a nő csupán egy elborult elméjű sorozatgyilkos.
Ezután a hatalomtól ittasan a vértjébe illesztett gyémánttal erejét kiterjesztve a világmindenségre. Örömét lelve a pusztításban, véletlenszerűen a legerősebb harcosok elméjébe gyilkos gondolatokat ültet el. Célja nem más, minthogy kitörjön a káosz, a védtelen civilek elpusztuljanak, miközben ő örömét lelheti a fékevesztett mészárlásban.

***

Szituáció: Thanos a megszerzett hatalomnál fogva megmanipulálta a valóságot. Sikerül belepiszkálnia a civilek, továbbá hősök és ellenséges személyek fejébe is.
Wanda Maximoff felett is átveszi az irányítást, s rajta keresztül az épület köré gyűlt civilekre támad. Vízió feladata megakadályozni a lányt a mészárlás előtt.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Wanda Maximoff, VÍzió

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
13
∆ Kor :
29
∆ Tartózkodási hely :
∘∘ on the avengers base ∘∘



A poszt írója Wanda Maximoff
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 18:45
Ugrás egy másik oldalra

5. kaland - 5. felvonás

Amerre néztem, nem láttam mást, mint embereket. Sétáltak, belemerültek a telefonjuk képernyőjébe, beszélgettek, ételt majszoltak, gyertyákat helyeztek a földre, hogy leróják a kegyeletüket, én pedig elszorult torokkal néztem rájuk. Mostanában hirtelenjében egy-egy pillanat erejéig minden előzmény nélkül fájdalom járta át az összes porcikámat, mert azt láttam magam körül, hogy a túlélők hangulata nemhogy javulna, hanem rosszabbodik: és ez rányomta a bélyegét az én lelki világomra és a lelkiismeretemre. Nehezen tettem túl magam a történteken, úgy is, hogy a szerencsének köszönhetően nem veszítettem el a hozzám közel állókat. Vajon mikor lesz vége? Mivel segíthetnénk nekik? Hogyan léphetnénk kapcsolatba velük? Gyűlöltek minket, képtelenségek tűnt megközelíteni őket anélkül, hogy látszólag még nagyobb fájdalmat okozzunk nekik.
A falak és az ablakok sem voltak elég ahhoz, hogy elszeparáljam magam tőlük. Önmagam szenvedtetése céljából pillantottam ki néha-néha az emberekre és egészen addig csak leselkedve figyeltem őket, míg egy újabb arra fordulás alkalmával mérhetetlen dühöt kezdtem érezi irántuk. Mégis mit képzelnek magukról? Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy megmentsük az életüket! Harcoltunk helyettük, védtük őket, kiálltunk az univerzum leghatalmasabb erői ellen. Vesztettünk. Na és? Ha meg sem próbáltuk volna, most mindenki halott lenne! Senki sem állna az ablakok alatt, nem lenne, aki mocskolódó kifejezésekkel illet minket vagy aki megdobálja Víziót azért, mert máshogy néz ki, mint egy hétköznapi ember! Éreztem, ahogy a szemeim vörösbe váltanak, biztosra vettem, hogy az arcom almácskái ugyanebben a színben pompáztak. Az ujjaim ökölbe szorultak, először elfehéredtek, aztán megjelent körülöttük a szokásos, vöröslő energia, ami mostanában mélyen megbújt a testemben. A nagy csata óta igyekeztem elkerülni az erőmmel való foglalkozást; abbahagytam a tréningeket, szinte teljesen kizártam annak a tényét, hogy egyáltalán közöm volt a tragédiákhoz. Mégis, meddig bűnhődjünk az elkerülhetetlen miatt? Semmi joguk ahhoz, hogy minket akarjanak máglyára küldeni! Ők mit tettek a saját védelmük érdekében? Egyetlen fűszálat sem tettek keresztbe és ezek után van bőr a képükön a mi nyakunkba varrni a bolygón kialakult helyeztet? A tüdőmben ragadt levegővel, magamat felszívva hallgattam a fejemben keringő hangra, ami összeforrott a saját gondolataimmal: megérdemlik a büntetést. Így igaz. Hagyjanak minket békén!
- Véget vetek ennek! - Szűrtem a fogaim között Vízióra nézve. Kezeimben egyre inkább éreztem a bizsergést és elkezdtem szaporábban venni a levegőt. Az ablak felé fordultam, a következő másodpercben pedig az üveg megadta magát az akaratomnak, a darabkái csörömpölve hullottak a padlóra, valamint kifelé az épületből. - Nem várok tovább és nem tűröm, hogy minket hibáztassanak! - Hangom hangosabb és ércesebb lett, futóléptekben indultam az ablak hűlt helye felé, ahonnan egy ugrással a pár méter mélybe vetettem magam.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Tartózkodási hely :
base of the Avengers



A poszt írója Vízió
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 15:52
Ugrás egy másik oldalra


5.kaland
bíbor méreg

Igyekeztem leplezni az aggódásom Wanda irányába. Jól tudom, hogy milyen nagy ereje van, ezzel pedig olyan felelősség jár, amely óriási súllyal nehezedik rá. A hibáit felnagyítja, a győzelmeit pedig jelentéktelenebbé teszi a többség szemében. A hatalmat kívülről figyelve könnyű abba a csapdába esni, hogy azt hisszük, a hatalmat elég csak használni. Birtokolni, elviselni azt nem kevésbé nehéz. Sokat töprengtem a homlokomon lévő alkalmatosságon, míg az nálam volt. Tudtam honnan származik, kinél volt, és hogy Wanda képessége ezen tárgyból származik. De a valódi természete rejtély volt előttem, mégis a részem volt. Wandának az ereje épp úgy része, hiába tart tőle, vagy … gondolja olykor átoknak azt. Az emberek nem érthetik ezt meg, mert nincsenek a helyében, ők azt látják, amit látni akarnak. A győzelmeket és a vereségeket, nem azt, aki mögöttük áll.
.Wanda …   mondtam ki halkan a lány nevét, amikor megpillantottam az ujjai körül játszadozó vörös energiát. – Ez csak … átmeneti állapot. Elfognak menni. – mondtam, ahogy kissé esetlenül, de igyekeztem a keze után nyúlni, hogy segítsek neki megnyugodni. Wanda érzékeny, az ereje pedig hatalmas, de instabil, ha zaklatott lelkiállapotban használja azt. Tudom, hogy képes rajta uralkodni, de ehhez önuralom szükséges, az emberek pedig hajlamosak ezt elfelejteni, ha … szenvednek.
-Tessék? – kérdeztem kissé megütközve felpillantva Wandára és egyből megéreztem rajta, hogy valami nem stimmel, amint a szemébe néztem. – Wanda, kérlek, el fog múlni, csak türelmesnek kell lennünk …   ráztam meg a fejét, ahogy kérlelve felálltam a székről és tettem felé egy lépést. – Wanda, ne! – emeltem a kezem, de ekkor már az üveg darabjai csörömpölve hullottak a földre, Wanda pedig megindult a tömeg felé. Hátráltam néhány métert, majd nekifutásból kiugorva követtem az ablakon, elég nagy lendületet véve, hogy néhány méterrel előtte érkezzem meg a földre. Az Elme Kő hiányában a kénytelen vagyok a fizikai képességeimre támaszkodni. Nem hagyhatom Wandának, hogy rontson a helyzetén. – Tűntessék el a tömeget innen! – szóltam hátra az őrök felé, majd Wanda felé fordultam. - Wanda, nem vagy önmagad. Kérlek, gyere vissza velem a bázisra! – mondtam, de láttam az arcán, hogy nem érdeklik őt a szavaim. Mi történhetett, hogy hirtelen ilyen indulatok fogták őt el? – Wanda, nem hagyhatom, hogy kárt tegyél másokban. Főként nem magadban. – ráztam meg a fejem. Ha másokat bánt, később megfogja azt bánni és sokszorosan nehezedik majd a vállára. Mély levegőt vettem, ahogy megvetettem a lábam a földben. Nem akartam Wandára támadni, de kénytelen leszek valahogy az akadályát jelenteni.
     
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 19:02
Ugrás egy másik oldalra

•• Bíbor méreg ••

I will destroy them!




• A tüntetőket az őrök időben eltávolítják az útból. Emiatt Wandának Vízióval kellene szembenéznie. A bázist hirtelen elhagyó két vaspáncél után eredhet a lány, hiszen a városban hemzsegnek a kiirtandó civilek. Ha a lány eléri a várost, sokak fognak áldozatául esni. Vízión áll, hogy képes-e megfékezni őt.

UPDATE: • A Halál Úrnője, Lady Death emberi testbe került, és erejétől megfosztva a Ravencraft szanatórium egy sötét cellájának mélyén várja sorsának beteljesedését. Viszont azzal Thanos nem számolt, hogy emiatt halhatatlanság születik majd szerte az univerzumban! A Halál senkit nem visz magával, s emiatt azok, akiknek életét vették a zavargások, lassan kelnek fel ismét a galaxis minden pontján. A leszakadt testrészek visszaforrnak, az emberek, akiket a hősök gyilkoltak meg, felnyitják szemeiket.
Világszerte ismét kitört a pánik, hiszen Thanos szerte a galaxisban milliárdok elméjét manipulálta meg, akik egyszerre kezdtek ölni, s így, hogy senki nem tud meghalni, ez az egész vég nélküli háborúnak tűnhet… Azonban ezt Thanos még nem tudja.
Az egyetlen lehetőség leállítani őket, ha a támadók eszméletüket veszítik.
Charles Xavier minden erejét összeszedve megpróbálja kiterjeszteni erejét a New Yorkban tomboló hősökre és emberekre. Próbálkozása a bécsi polgárháborús eseményekhez hasonlóan sikeres lehet, azonban ez a világ többi pontján nem oldja meg a problémát. A támadók bágyadtságot éreznek, majd eszméletlenül esnek a földre.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Wanda Maximoff, VÍzió

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
13
∆ Kor :
29
∆ Tartózkodási hely :
∘∘ on the avengers base ∘∘



A poszt írója Wanda Maximoff
Elküldésének ideje Szer. 28 Nov. 2018, 20:04
Ugrás egy másik oldalra

5. kaland - 5. felvonás

El fognak menni? Ezt Vízió sem gondolhatja komolyan! Mióta is várunk? Hetek, hónapok óta? Az indulatok nem csitultak, sőt, még fokozódtak. Nem hagytak minket békén, a hibáztatásból sem vettem vissza és... ez nagyon frusztráló volt. Fogalmam sincs, mi ütött belém, hiszen eddig megpróbáltam elfojtani magamban a negatív érzéseket: jogosnak gondoltam a nép haragját, a megvetésüket és a bennük dúló elégedetlenségbe bujtatott gyűlöletet és szívesen alávetettem magam az emberek fájdalmának az utóbbi időkben, ám a tömegre pillantva egyszerűen hirtelen az a gondolat szállt meg, ami a túlzásukat suttogta a fülembe. Nem érdemeljük meg ezt a büntetést. Nem ilyet és nem ilyen formában. Egész nap szinte semmit sem csináltam, csak bujkáltam, nem mertem emberek közé menni, mert féltem mit fognak szólni..  tartottam a reakciójuktól, az esetlegesen felém dobott szavaktól, szidalmaktól, a hozzátartozók neveitől, fényképeitől, az összeomlott világuktól, amelynek tönkretételével többek között engem is vádoltak. Miért? Miért mi vagyunk a hibásak? Hiszen megtettük, ami tőlünk tellett. Sajnos elbuktunk, ez tény, viszont nem állt szándékunkban senkinek sem ártani. Meg akartuk menteni az áldozattá váltakat is... Miért nem lehet ezt megérteni?
- Vízió, te sem hiszed el, amit mondasz! - Megcsóvaltam a fejemet, mikor a vállam felett hátrapillantottam rá. Irigyeltem a naivitásáért. Olyan volt, mint egy újszülött, aki hitt a végtelen jóban és a feltétel nélküli elfogadásban. Hogy lehet ennyire nyugodt? Hiszen őt is bántották, sőt! Más, mint a többiek, ezért megvetik és félnek tőle. Éppen tőle? Víziótól, akitől kedvesebb lény nem létezik ezen a bolygón? - Nem fognak elmenni! Már annyiszor megtehették volna, mégis itt vannak és arra várnak, mikor lépünk ki közéjük, hogy nyársra húzhassanak bennünket! - Vízió elém állt, én pedig dühösen sóhajtottam egyet. Nem tetszett a biztonsági embereknek intézett mondata. Tartana tőlem? Attól, mit fogok tenni? Igenis, legszívesebben darabokra téptem volna őket, amiért ennyire igazságtalanak velünk... túl sokat tűrtünk, vártunk és hittük, hogy jobb lesz, de semmi. Nincs változás, minden ugyanolyan..  sőt  rosszabb.  
- Vis, engedj! - A szemeim ismételten felvillantak. A düh elemi erővel járt at messziről látva a tömeg tekintetét. Ők ítélnek el? Ez a csőcselék? - Szörnyeteget akartak? Hát most megkapják! Azt hiszik, nekünk nem lehet elegünk a minket ért bántásból? Mit képzelnek magukról? - Hangom erősebbé vált, az ajkaimba haraptam és közelebb léptem Vízióhoz. - Nem akarlak bántani... de őket meg kell leckéztetni. - Jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. A levegőbe rugaszkodva akartam kikerülni Víziót és mivel láttam, hogy két vaspáncél is elhagyta az objektumot, utánuk eredtem, mivel azok is a tömeg felé vették az irányt.

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Tartózkodási hely :
base of the Avengers



A poszt írója Vízió
Elküldésének ideje Szomb. 01 Dec. 2018, 17:25
Ugrás egy másik oldalra


5.kaland
bíbor méreg

Mióta élek, megtapasztaltam olyan dolgokat az emberről, amik egyszerre ejtettek ámulatba és kétségbe. A kötelességtudatuk, az úgynevezett erkölcsi mérce, ami meggátolja őket abban, hogy azt tegyék, ami logikus, ugyanakkor a lelkiismeretükkel össze nem egyeztethető. Vagy épp ellenkezőleg. A kapcsolataik, amik mindennél előrébb valók. Szavak, melyek elszállnak, mégis visszacsinálhatatlan károkat tudnak okozni. Az emberiség szépsége a törékenységében rejlik. Ironikus, hogy az, ami ilyen különlegessé teszi őket, a gyengeségük forrása is egyben. Az ember szubjektív, az érzelmein keresztül tapasztal és éli meg a világot, egyes dolgokat felnagyít, míg más dolgok hidegen hagyják. Célpontnak lenni, miközben pajzsként harcoltak azokért, akik most utálják őket … ez olyan érzelmi helyzet, amit nem lehet egy lépésben feldolgozni, vagy elfogadni.
-Semmi nem tart örökké, Wanda. Minden elmúlik, és helyet ad valami másnak. – igyekeztem a hangszínem nyugtatóhatásúként megszólaltatni, ahogy Wandát figyeltem. Hirtelen a belőle kitörő harag és düh, habár érthető, hogy ott van benne és mindeddig eltemette. Azonban tudom, hogy mélyen legbelül ő sem akarja ezt. Ő nem gyilkos, és nem bűnös. – Félnek, gyászolnak, irracionális a célpontjuk, de nem képesek megválogatni azt. Ösztönös késztetés, nem tehetnek róla. – magyaráztam, lopva pillantva a tömeg felé, amit szerencsére nekiálltak oszlatni. Nem helyes az, amit az emberiség tesz, hiába értem meg az okaikat. Talán én magam is korruptált vagyok, tekintve, hogy ott voltam Wakandában, és tekintve, hogy más ott lévőkhöz is kötnek bizonyos szálak. Nem vagyok ember, nem érthetem meg teljesen a bennük dúló harcot, de megpróbálhatom azt lecsendesíteni. – Hadd segítsek! Ne foglalkozz velük! – ráztam meg a fejem, de láttam Wanda szemében, hogy a szavaim süket fülekre találnak. Mintha csak maga köré húzott volna egy függönyt, amin úgy döntött, hogy nem enged át semmit.
-Te nem vagy szörnyeteg, Wanda! – ráztam meg a fejem, ahogy rápillantottam, de már nem győzködtem magam azzal, hogy ez csupán csak valamiféle érzelmi sokk. Akármi is az, ami Wandát befolyásolja, jelen pillanatban nem teljesen önmaga. – Kérlek … -  halkan beszéltem hozzá, kérlelve nézve őt, mikor hirtelen feltűnt a két páncél. Ösztönösen nyúltam Wanda után, de könnyen rugaszkodott olyan magasra, hogy a kezem csak a levegőbe kapjon. – Adja ide! – futottam oda az egyik őrhöz kitépve a kezéből a fegyvert, majd megvetve a vállam emeltem lövésre készen. Nem tétovázhatnék, mégsem tudom meghúzni a ravaszt egyből. Nem hagyhatom, hogy még több civil közelébe kerüljön ilyen állapotban. Itt kell tartanom, minden eszközzel. Bennem nehezebben tud kárt tenni, mint bennük. – Sajnálom – sóhajtottam fel halkan, és egy pillanat múlva meghúztam a ravaszt. Úgy céloztam meg Wandát, hogy ügyeljek arra, hogy egyetlen létfontosságú szervét se találjam el, csupán csak felületi sérülést okozzak, ami elég erős ahhoz, hogy leszállni kényszerüljön, felhagyva a páncélok és a tömeg üldözésével.
     
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 03 Dec. 2018, 21:14
Ugrás egy másik oldalra

•• Bíbor méreg ••

I will destroy them!



» Az 5. felvonás véget ért. A kalandozás ITT folytatódik!
Köszönjük szépen mindenkinek a játékot!


***

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

5. felvonás - Bíbor méreg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» 6. felvonás - Kegyetlen bábjáték 2.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 5. Kaland :: 2. Kör-