HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: 3. felvonás - Életet életért

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 11 Nov. 2018, 19:51
Ugrás egy másik oldalra

•• Életet életért ••

I'm so sorry little one!




• A Végtelen Gyémánt immáron Thanos birtokában van, kinek első cselekedete volt, hogy a Halál Úrnőjét a Ravencraft Szanatórium legsötétebb cellájába zárta, s a valóságot átírva az emberek tudatába ültette, hogy a nő csupán egy elborult elméjű sorozatgyilkos.
Ezután a hatalomtól ittasan a vértjébe illesztett gyémánttal erejét kiterjesztve a világmindenségre. Örömét lelve a pusztításban, véletlenszerűen a legerősebb harcosok elméjébe gyilkos gondolatokat ültet el. Célja nem más, minthogy kitörjön a káosz, a védtelen civilek elpusztuljanak, miközben ő örömét lelheti a fékevesztett mészárlásban.

***

Szituáció: A Milano nyugodtan áramlik az univerzum szegletében, amikor hirtelen leáll a hajtómű és a gépet egy, a tőle jóval nagyobb méretű objektum bekebelezi magába. Már a hajóról is észrevehetik, hogy a gép Thanosé (Gamora felismerheti). Amint leteszik a lábuk a Milanoról, szembetalálják magukat Thanossal, aki már nagyon várta őket. Amennyiben nem indulnak meg, úgy a Titán lép a fedélzetre. Mellkasán ott a Végtelen Gyémánt, aminek tulajdonosaként immáron nem jelent fenyegetést rá semmi ezen a világon... Thanos alkut ajánl nekik.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:
 


- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Gamora, Rocket, Peter Quill, Thanos [NJK]



A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 09 Dec. 2018, 20:29-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Szer. 14 Nov. 2018, 09:13
Ugrás egy másik oldalra

bukottak lázadása
Death follows him like a shadow.----------------------------

Felszabadul előtte az út, megnyílnak az eddig elzárt lehetőségek, mellkasán ott villan az univerzum koronájának fénye. Erős vázát kihúzva hagyja el a szentélyt, miután Death a hozzá méltó helyre tette. Felteleportál az anyahajóra, ahol egy tucatnyi megmaradt csatlósával indul neki az utazásnak. (Ezek alantas lények, űrkocsmatöltelékek, akik féltek nemet mondani a titánnak.) A következő megálló közvetlenül a Milano árnyéka.

Amíg az utazás tart, végtelen hatalmából merítve egy keveset robbanóhullámként áramlik keresztül elmemágiája az univerzumon, hogy megborítsa a teljes valóságot és ezáltal káoszt és pusztulást teremtsen.


A gigantikus hajó játszi könnyedséggel szippantja be magába az aprócska őrzőjárművet. Lényegesen nagy vonzerejét nem is tudná kikerülni - no, de hát nem is az a cél...
Thanos az állomáson állva várja őket, kezeit háta mögött egymásba pakolva. Kiszélesedő mosollyal fürkészi, hogyan döcög befelé a hajója gyomrába a Milano. Elégedetten bólint, amikor hangos koppanás jelzi, hogy ütközésig ért és a titán gépe lezárja bejáratát amögött. Nem mozdul, megvárja, hogy támadnak-e a hajó lakói, vagy sem. Türelmesen várakozik, ám ha sok idő elteltével sem adnak életjelet, úgy a mellkasára simított vaskos tenyerével lassan egyre kisebbre zúzza a gépet, hogy ezzel sürgesse meg őket.
Ha támadással próbálkoznak, a valóságkövét használva, nem önmagát mutatja, s hagyja, hogy lezúzzák őt. Ezután lép elő az árnyékból, hogy Quillt és Mordályt rögtön lefegyverezze. Előbbit a Milano orrához láncolja, utóbbit az egyik tartályba mártja. Grootot a tenyerébe vonzza, s föld bázisúvá téve ropogtatni, porlasztani kezdi.
Ha nem támadnak, úgy ő sem teszi.
 - Bízom benne, hogy mondanom sem kell mi ez nálam. - mosolya derűs, elégedett. Tesz egy lépést az őrzők csonka csapata felé, hogy állát szegve tekintete végül megállapodjon Gamorán.  - Nem fogom húzni az időt... de hogy ne nevezz kegyetlennek, adok választási lehetőséget leányom. - mély hangjának színe karcosan rezignál, ahogy kuncogva oldalra billenti a fejét.  - Ha önszántadból velem jössz, életben hagyom őket. - ekkor megemeli tenyerét és egyetlen mozdulattal magához rántja Groot testét, ha pedig a támadás miatt egyébként is a markában ficánkol, úgy csak tovább szorongatva porlasztja őt. Groot mindenféleképpen aprócska kaviccsá válik ebben a valóságban Thanos tenyerében.
 - Ha most meg is menekülnek... Nem garantálom, hogy később túlélik... Kegyes döntés lenne a részedről a haláluk mellett pártolni. - forgatja az öklében tartott apróságot, majd ismét a zöldre pillant.  - Nos? - ujjai ráfeszülnek az apró testre, emiatt Groot felkiált a kezében, közben lustán vállat ránt.



burning | tessék jelezni, ha valami nincs rendben vele  riadt  |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1029
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 14:27
Ugrás egy másik oldalra

életet életért -

A Milano a tőle megszokott kecsességgel ring a csillagtengeren, én pedig elégedetten dőlök hátra az ülésemben. Tudván, hogy Mordállyal most valószínűleg a barátságokra kötöttünk még egy csomót. Pillantásom csak lustán futkos vállam fölött hátra a zöld nőszemélyre, majd vissza előre. Igazából egészen tompának érzem magam, talán még aludni is képes lennék a vad zene ritmusa ellenére, ami kering a kicsike gyomrába, ha hirtelen nem rázkódna meg a gép alattunk és váltana ellen-irányt. Mindkét tenyerem csapódik a kartámlán, közben hevesen rámarkolok, úgy ugorva egyet székembe. A radaron, a kijelzőkön keresem ennek a hibának az okát, de nincs szükség rá, hogy órákig nyomozzak, mert az ablakon jól láthatóvá válik a hatalmas árnyék.
- Mi a fr...? - hallgatok el, összehúzott szemöldökeim alól pislákolva a gigantikus gépre, ami úgy tűnik elnyel minket. - Hajtóművekbe az összes energiát! - kiáltom el magam, s már tenném is a dolgom, bízva abban, hogy a pilótaülésen ülő is így tesz majd - legyen ott bárki is. Minden erőmmel húznám el a gépet, csakhogy az belerezonál az ellenkezésbe, s nem is igazán engedelmeskedik nekünk. - Mi a fene történik? - amint már a másik ormótlan küszöbe fölött siklunk át, vetek egy kérdő, aggodalmas, rosszalló pillantást a többiek felé, majd felugorva a székemből a fegyvereimért megyek. Ha a hajójuk mérete összefügg az utazóival, akkor túlerővel nézünk szembe.
Fülemre erősítem a sisakom vezérlőjét, az övemre pedig a fegyvereim. Sokkal idegesebben mocorgok, ha Gamora közli velünk, hogy kié a hajó. Egyébiránt pedig hamarosan meg is tudjuk. Legutóbb nem volt szerencsém hozzá, ám most itt az alkalmunk... Ám mielőtt még mozdulnék jobbra - avagy balra, a bal kezem finoman a kijelzőre vezetem, hogy vészhívást küldjek innen - s tova három ugráspontig. Valaki majd csak eljön értünk...
- Talán jobb lenne, ha nem mennénk le mindannyian. - ekkor ér ütközésig a Milano feneke, mire morcosan fordítom fejem az érkezés irányába. - Óvatosan, hé! - ideges tekintetem vontatottan vezetem Gamorára, majd róla Mordályra. Ám nem marad sok idő a tervezgetésre, mert egyszer csak a gép falai befelé kezdenek húzni, minthogyha csak roncsolódna az körülöttünk. A fejem csóválva szitkozódom, ahogy lenyomom a lejáró gombját és megindulok lefelé, a fegyvert előre szegezve. - Állj, állj, állj! Hagyd a hajót! - ahogy egyre lentebb érek, úgy rajzolódik ki előttem a lila alak. A rohadék, aki elvette tőlünk Draxet. Megtorpanok, de a fegyvert továbbra is rászegezve nézek vele farkasszemet. A képem akkor nyúlik el igazán, amikor megpillantom a mellkasán csillanó gyémántot. Elképedve fordítom fejem a mellettem álló(k?) felé, majd vissza a titánra.
- Hogy a viharba szerezte meg a követ? - suttogom a mellettem ácsorgó felé, majd visszafordítom a tekintetem. Én nem támadnék, megőrzöm a hidegvérem. Nem mintha ne lennék elég faltörőkos személyiség, csak hát túl sokat veszíthetek még... Ha valaki azonban mellőlem neki lendül, úgy én magam se maradok le!
- Nem unod még, hogy folyton elverjük a szottyadt segged? - fordítom oldalra a fejem, kibiztosítva a fegyverem közben. Igazából nem érdekel, hogy mit akar mondani, sőt én nem is reagálok arra, hogy Gamorát kényszerítené választás elé addig, amíg Groot a markába nem kerül. Megremeg vázam az idegességtől, de összeomlani csak akkor, amikor a törpe felkiált a kezében.
- Ereszd el! - üvöltöm teli torokból és már neki is futok, hogy a rakétát használva átugorjam a távolságot közöttünk és lőhessek rá, energiabombát, sokkolást, bármit. Akármit. A támadásom hasztalan, így visszazuhanok a kiinduló pontra, onnan fordulok Gamora felé.
- Ne is merészelj elgondolkodni rajta! - lépek közvetlen az oldalára, ha kell, a könyökhajlatába simítva magam felé fordítom. - Megoldjuk. Kimentjük Grootot és megöljük. - hevesen magyarázom, meg sem próbálok suttogni. A szemeim fátyolosak lesznek, de csak az idegesség. Igaz? Fel nem fogom a helyzet súlyosságát. Képtelen vagyok objektíven felmérni a helyzetünket. Remeg a térdem, a kezem. Nem tudom felfogni, ami történik. Mégis megértem, hogy hármunknak nincs esélye a titánnal szemben, talán akkor sem lenne, ha nem lenne köve.
Közelebb mozdulok hozzá, arcomra van írva, hogy nem engedem, hogy megtegye. Groot kiáltása közben felrobbantja a szívem. Tekintetem ide-oda kapkodom. - Miért kell neked? Miért most? - kérdem ingerülten a lilától.




even for you| pm, ha valami nem okés   

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
◣ surrounded by my idiots ◥



A poszt írója Gamora
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 23:18
Ugrás egy másik oldalra



5. kaland - életet életért

sometimes memories sneak out of my eyes and roll down my cheeks
Lehunyt szemmel simulok bele a falakat cirógató zene dallamába, melyből a közeledő hangok zökkentenek csak ki. Felkapom a fejem és hátralesek az ülésből. A páros láttán olvadásnak indul bennem valami, egy hónapok óta rideg, fagyott pont; melegség tölti fel a helyét, és ez kiül a mosolyomra is. Már-már egészen érzelgős, amit Mordályra villantok. Quillé más, a pillantásom megtelik hálával, többel, ahogy felnézek rá, aztán menetirányba fordulva az ülésbe süppedek, elégedetten keresztbe fonva lábaimat; bármi is áll előttünk, felkészültünk.
Legalábbis akkor és ott még úgy éreztem.
Nagyot rázkódva leállnak a hajtóművek, ahogy súlyos árnyék kúszik fölénk. Előre bukok az ülésben, a karfába kapaszkodva tartom egyenesen magam, és ahogy vörös fürtjeim alól felpillantok a minket elnyelő objektum falaira, az iszony és a rémület jeges karmokkal mar belém. A többiek talán kapkodva indulnak fegyverekért, de én csak ülök ott, a helyembe fagyva, és egészen lassú megfontoltsággal emelkedem végül fel a helyemről, hogy a hajó orrába lépjek.
- Thanos... - Fogaim közt szűröm a nevét, gyűlölettel, megvetéssel, idegesen. Utolsóként lépek a fegyvereimhez, sietve övembe tűzve a kardom, kézbe fogva a sugárfegyverem. - Összeroppantja a hajót, ha nem megyünk le - tiltakozom a felmerülő ötletre, és engem igazol, ahogy a falak elkezdenek rogyadozni körülöttünk. Sejtettem.
- Peter! - Hiába kiáltok utána, már lent is van, így hát Mordályra sandítva, ha ő még ott van, sietve követem. Bár a kezemben szorongatom a fegyvert, de nem támadok, csak felsorakozom Quill mellé. Nagyot kell nyelnem, hogy leküzdjem a gombócot a torkomból, ahogy ismét farkasszemet nézünk a Titánnal és a mellkasán ragyogó gyémánttal. Megannyi érzelem fog el, de egyiknek sem adom át magam.
Bár nem tőlem kérdezték, undorodva suttogom a választ:
- Ellopta - Dacosan felszegem az állam, pillantásom kihívón villan az óriás felé; merjen csak megcáfolni. Túlságosan jól ismerem őt és a módszereit. Megy és megszerzi, ami neki kell, nem törődve a pusztítással, amibe kerül mindez. Láthatóan most is ezt szándékozik tenni, csakhogy már nem vagyok olyan naiv, hogy bedőljek neki.
- Csábító ajánlat... - Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nem atyai szeretet vezérli. Ha engem akar, az azt jelenti, hogy szüksége van rám a céljai eléréséhez - kizárt, hogy ebben partnere legyek! A mellkasomhoz fogom a fegyvert, felkészülve a támadásra, de a következő pillanatban Groot elrepül mellőlünk, és a kétségbeesés vasmarokkal tép a lelkembe.
- Groot! - Tehetetlenül figyelem, Thanos hogyan csapja vissza Peter támadását. Mellé húzódom, aggódva kapaszkodom bele, ellenőrizve, megsérült-e, és talpra segítem, ha szükséges. Semmi esélyünk Thanos ellen, s noha egy percig sem hiszek benne, hogy valóban tartaná a szavát, talán időt nyerhetek nekik, ha engedek az őrültnek. Lord láthatja rajtam a döntésem, mert a könyökömnél fogva maga felé fordít.
- Te is tudod, hogy nem lehet... - megküzdöttünk már vele, többször és többen is. Szeretnék hinni abban, hogy sikerülhet, de nem veszíthetem el Drax után őket is. Sem pedig Grootot. Könyörgőn, esdeklőn fürkészem Peter-t, remélve, hogy belátja és ő is megérti ezt. Groot kiáltása darabokra zúz, behunyom a szemem, hogy visszatartsam a könnyeim, és utána a pillantásom elsiklik Lord mellett, egyenesen Mordályra.
Te tudod, ugye? Biztos vagyok benne, hogy Peter nem hagyna elmenni. Szükségem van Mordályra, hogy az én oldalamra álljon, hagyjon menni és segítsen Quillnek, bárhogy is lesz. Szükségem van az ígéretére, ha nem is mondja ki, egy bólintásra, bármire, hogy elfogadja a döntésemet és nem próbál megállítani. Ha megkapom, könnybe lábad a szemem, mégis gyengéd hálával mosolygok rá. Ha nem, úgy egy plusz golyót is leemelek az övemről, amivel észrevétlen eddig matattam.
- Ereszd el! - kérem Thanost, rettegve attól, hogy nem tartja be az ígéretét, aztán megkeményedik a tartásom, hangom parancsolóvá és fenyegetővé válik. - Most! - Ujjaim elfehérednek a fegyveremen, úgy szorítom, és tudom, hogy kihallja hangomból a kimondatlan fenyegetést: ha nem tartja be az ígéretét, nem leszek rest magam ellen fordítani a fegyvert, és akkor sosem kap meg, bármire is kellek.
- Igazad volt - fordulok Peter felé, ezúttal már bűntudatosan és bocsánatkérőn. - Nem vagy felszínes. A legkevésbé sem. - Ujjaimmal lágyan végigzongorázok az arcélén. Igyekszem az emlékezetembe vésni minden egyes vonását, gyengéd cirógatással, fátyolos tükrökkel búcsúzom.
- Bocsáss meg... - Nyakára préselem a sokkoló lemezkét, mely rögtön bőrébe vájja apró lábait és elektromosságot küld belé. Ha Mordály korábban hasonló konokságot mutatott azt illetően, hogy visszatartson, úgy Quill összecsukló teste mögül a másik sokkolót őrá dobom. Ha nem, akkor biccentek neki, némán kérve, gondoskodjon Peterről. Nem hagyhatom nekik, hogy kockáztassanak értem.
Ujjaim ellazulnak a fegyveremen, hagyom kiesni a kezemből és a földre hullani, ahogy Thanos mellé sétálok. Persze csak akkor, ha tartotta a szavát és elengedte Grootot. Felnézek rá, ahogy mellé érek, kényszerítve magam, hogy ne pillantsak vissza a társaimra.
- Megígérted... - Lányaként suttogom. Bármi is a terve a későbbiekben, arra kérem, most hagyja menni az Őrzőket. Ha valaha is táplált irántam bármiféle kötődést... úgy tartsa a szavát, most az egyszer.

undorítóan hosszú lett, bocsánat! ha bármi nem jó, sikítsatok

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
24
∆ Tartózkodási hely :
Bárhol a galaxisban



A poszt írója Rocket
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 18:18
Ugrás egy másik oldalra

Fly, high, to the Sky

Azt nem merném nyíltan kijelenteni, hogy úgy battyogunk fel a hídra. mintha minden rendben lenne, de egy fokkal könnyedebb levegőt venni az előzőekhez képest. A világ idiótája úgy fest, egészen hasznos. Néha. Osztva kettővel. De egyébként pofás kis házikedvenc. Persze csak addig, amíg meg nem szólal. Egyébként meg édespofa, főleg mikor azt hiszi a kis borsó agyával, hogy jobb mint én. Az valami halálcuki... és halálidegesítő. Legalábbis nagyon sokáig így gondoltam. S most? Hagyjuk. Intek a páfrányszínű harcimacának, némi értetlen oldalra döntött fejjel, félig felhúzott ínnyel nézve a fura ábrázatát.
- Hátte? Sunyiba felszívtad a dugi neszkávémat?  -  
Pillantok a nőstényre és az értelmezhetetlen vigyorszerű izéjére ott a száján. Maci legyen a mancsáén, aki ezt érti. No de engem nem is ezért fizetnek. Ohh, minő fájdalom, jelenleg senki sem fizet! Ezt sürgősen változásra kell kényszeríteni, halálra akarom puncsozni magam. Bele is süppedek az én helyembe, tehát a vezetőülésbe és éppen a koordináták közt tanácstalan ténfereg a karmis kis ujjam, amikor a Milano rázkódik egyet és elkezd arra menni, amerre nem akarom.
- Szerinted mégis min a frászt csinálok?! -  
Vágom vissza ingerülten az amúgy kedvenc pojácámnak, miközben mancsommal kapcsolom felfelé a biztonsági kapcsolókat és tolom a kart előre, mintha kötelező volna, de a Milano most nagyban ellenkezik.
-Azt ne mondjátok nekem, hogy a kukacok már az űrben is megélnek! -  Grimaszolok nagyban, de minden próbálkozásunk ellenére a hajó makacsul megy arra, amerre ő akar. Pontosabban, amerre a nagyobb vidraharagja akarja. Éppen Quill példáját követve szökkenek a fegyvereim felé, amikor meghallom a nőstény tagunk hangját.
-Hogy mivan?! Most csak zöldeket beszélsz, ugye?  - Nézek rá enyhe reménnyel felredőzött pofámon keresztül, de a stressz és a heveny gyűlölet úgy árad az aurájából,hogy mindjárt leájul a pont nózim a helyéről. Pajtásom úgy lő ki, mintha ágyúból pattintottam volna a vakvilágba merő jófejségből. Egy gyors összenézés még a nőstényördöggel, és magamhoz véve mindent az égvilágon masírozok le én is. Fene ebbe a nyüves gatyába... mindig megpróbálja másik dimenzióba helyezni a golyóimat. Nem, még mindig nem kedvelem a pasast, Gamora apja ide vagy oda, szeretném egy méretes serpenyőben látni a ritka ronda fejét. Néha komolyan elgondolkoztat. Miért pont lila? Sokáig tartogatta a hátsó gázokat magában?
-Nahááát, kit nem fújt ide a büdös szellőcske megint. Nem maradhattál volna valahol máshol? Mondjuk hat láb mélyen a föld alatt?  - Szegezem rá a sugárfegyveremet, pofám masszív vicsorba rendeződik, karmos ujjam remeg a ravasz fölött. Annyira akarom, annyira a pofájába zúdítanám az összes munícióm, de az a retkes kavics... az ne lenne ott. Oldalra sandítok... még mindig hátrányban vagyunk. nekünk van mit veszteni, Quill pont úgy tesz, ahogy szívem szerint én is tennék. De az.. átlátszó. Fent kell tartanom az álcát, hogy jól vagyok, hogy meg se kottyant, hogy amúgy sincs szívem. Bár a harag lassan felőröl, ahogy nézem azt az ütnivaló lila fejet. Buci, kék, nemnewtoni folyadékká tudnám verni. Ahogy elragadja a kis haveromat, viszont a gyűlölet jó kis méreteket ölt a szememben. Kibiztosítom a fegyvert, feltölt, tüzelésre kész, a szeme közé szegezem.
-Azonnal tedd le a haverom!  - Vicsorgok és morgok is talán, fél szemmel a helyet pásztázom fel s alá, hova tudnék gravitációmódosító tányérokat felhelyezni, vagy bármi, amivel bummot vagy egyebet idézhetek elő a meneküléshez. Bármennyire is szeretném hinni, hogy legyőzhetjük, taktikus vagyok. És mint ilyen, látom a közel nullához konvergáló esélyeinket is.
- He?  - Szalad ki a számon a nagyon magas intelligenciára utaló kétbetűs kis kérdőszócska, amikor Gamora tőle szokatlanul viselkedik. Úgy értem... hízelegni? Quillnek?! Már épp értetlen grimasszal nézek rá, amikor elkapom a sokatmondó pillantását. Elkerekednek szemeim... először összevonom a pofaredőimet a szemem fölött, aztán kisimulnak. Groot fájdalmas kiáltása tőrként mar a szívembe. Hát miféle elvesztett alku ez? Egyik mancsom a mellkasom bal oldalára húzom fel, hangtalan formálom a szavakat. Kihozunk. Szisszenve figyelem utána, ahogy haverom a földre rogy, ugrok is oda hozzá és a hóna alá mászva tartom a hülye fejét. Nélkülem amúgy tök életképtelen. Aggódva pillantok a hatalmas tenyérben sínylődő haveromra. És most egy ötcsillagos alakítás következik tőlem.
- Mi a frász művelsz? Tudod jól hogy hazudik, mint a víz!   Groot! Teszed le a haverom! Gamora, te meg... most nem mondhatod komolyan...  - Konyulnak le a füleim és meresztem a megbántott kistányér szemeket. Aztán veszettül morgok és fújok, a hátamról lekapom a neki készített szablyákat és egy laza csuklómozdulattal megpróbálom a hátába vágni. Jó, vicc volt, csak jól hangzik, egyébként tudom, hogy röhögve elkapja, és épp ezt akarom. Mármint azt, hogy nála legyen. Most úgy néz ki mint egy furán kivitelezett kard, de ha megnyomja azt a nagy G betűre hajazó motívumot a markolat közepén, akkor kattanás után kettéválik, és olyan pengejáték lesz, amilyennel a kezdetektől fogva nyomul. Velünk.
- Úgy fest barátocskám, hogy ez a zöld mérgező... - Magyarázok a totál kábult Quillnek. Oldalra köpök egy horkantás után.
- Nesze, vigyed csak az árulót, add vissza Groot-ot és ne is lássuk többé a lilás-zöld képeteket! - Bunkózásban vérprofi vagyok, és senki sem tudja rajtam kívül, hogy mégis mennyire és milyen mélységben fáj ez nekem. Csak tartsa be a szavát, különben lekvár van meg bukta...


[/url]zene | Sikíts ha nem jó ._. |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 19:00
Ugrás egy másik oldalra

•• Életet életért ••

I'm so sorry little one!




• Gamora elfogadva az alkut, Thanos mellé lép.
A Titán elhajítja Grootot az Őrzők felé, hogy együtt legyenek. A következő percben Gamorát a kövek segítségével a hajójára teleportálja, hogy onnan nézze végig tehetetlenül, ahogy a Milanot darabjaira roncsolja, majd a barátait a végtelen űrbe dobja. Az űrbe, ahol nem élhetik túl...

Ezután a lila óriás bezárja a gépét. Amint megbizonyosodott amaz három végéről a lány mellé lép, hogy további terveibe kezdhessenek, elteleportálva onnét az anyahajót.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:
 


- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Gamora, Thanos [NJK]



A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 09 Dec. 2018, 20:30-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
◣ surrounded by my idiots ◥



A poszt írója Gamora
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 12:59
Ugrás egy másik oldalra



5. kaland - életet életért

sometimes memories sneak out of my eyes and roll down my cheeks
Elkapom a fegyvert, amit Mordály a hátamnak céloz. Pillantásom csak egy dobbanásnyit időzik el hosszabban rajta a kelleténél, mielőtt az övemre tűzném a fegyvert és csatlakoznék Thanoshoz. Nem érzem úgy, hogy helyesen döntöttem volna, de talán ezzel a megoldással minimálisra csökkenthetem a károkat. Tényleg szeretnék ebben hinni, most az egyszer bízni abban, hogy Thanos megtartja a szavát, így darabokra hasad a lelkem, amikor a szemem láttára összezúzza a Milanót. A hajó ablakának feszítem a tenyerem, onnan figyelem tehetetlenül, hogyan lesz semmivé minden, ami számít nekem. A fájdalom azonban össze sem hasonlítható azzal, ami akkor hasít belém, mikor kilöki az űrbe a fiúkat.
- Ne! - Az üvegre csapok, üvöltésem elnyomják a hajó falai. Tehetetlenül zokogva rogyok térdre az ablakba kapaszkodva, ujjaim elfehérednek a keskeny párkányon.
Még nedves az arcom, mikor Thanos mellém ér, de a lüktető fájdalmon túl sokkal hevesebben tombol bennem a harag és a gyűlölet. Még a földön térdelve akasztom le az övemről a Mordálytól kapott kardot. Hüvelykujjam habozás nélkül simul a G betűre, és abban a pillanatban, hogy megnyomom és a penge kettéválik, felugrok a helyemről és a lila óriásra rontva megpróbálom egymás után a mellkasába állítani mindkettőt. Ha pedig ezzel semmilyen célt nem érek el, akkor egyszerűen magam ellen fordítom a fegyvert.

ha bármi nem jó, sikítsatok

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 14:35
Ugrás egy másik oldalra

életet életért
Death follows him like a shadow.----------------------------

Sztoikus nyugalommal állja végig az Őrzők társalgását. A felé célzott kérdésekre nem reagál, tekintete mindvégig a zöld sziluetten pihen. Elégedett, ám karcsú mosollyal nyugtázza, hogy bár a lehetőségek látszatát meghagyhatta, tulajdonképpen nem tette. Gamora szavától függetlenül kíván megválni a kártékony élősködőktől, mindössze nem kívánna felesleges harcot vívni gyermekével. Lehajtja fejét, amikor Lord sokkolás áldozatául esik. Félmosolyra görbített ajakvonallal szegi állát, hogy aztán megdörzsölve vaskosan barázdált állcsúcsát, kihúzza magát. Grootot Mordályhoz hajítja, miután a nő már az oldalára lépett.
 - Megígértem ... - bólint a tőle kisebb test felé, ám tekintetét a másik három alakján felejti. - ... hogy nem a puszta kezeimmel ölöm meg őket, s nem most. - egyetlen intés, s Gamora máris a hajó egy felsőbb szintjén találja magát. Thanos pedig felvezetve karját vízszintesbe összehúzza ökölbe ujjait, aminek hála a Milano darabjaira bomlik a megmaradt három őrző mögött. Elégedett pillantást vet, majd egy sóhajt követően lendít karján felnyitva a gép oldalsó falát, s azon át láthatatlan lökőerővel kihárítja a végtelen univerzumba a három túlélőt.
Nem mozdul, amíg a hajó falai össze nem húznak. Lassú, nyugalmas léptekkel halad befelé, hogy Gamora elé érkezzen. A lány nedves arca árulkodó, mire lágyan felmorran. Mindössze egyetlen pillanat, hogy Gamora máris rátámadna. Tenyerei összecsapnak a penge két oldalán, amikor a lány felé szúrna velük. Arcán ott a kész csalódottság. - Szükség van erre? - löki el magától, de amint észreveszi, hogy a lány maga felé szúrna vele, a valóság elemét használva esővízként eltünteti a kezéből a fegyvert. Állát emelve mögé lép. Hatalmas termetének árnyéka ráborul az apró testre.
- Valóban így szeretnéd? - mélyen dörmögő hangján búg. Egyetlen lépés mindössze és már mögötte ácsorog. - Hatalmas lehetőségek sorakoznak még előttünk. Nekem pedig szükségem van rád... de nem így. - pillant lenézően végig rajta, hogy aztán ellépve mellette arrébb sétálhasson. Három lépés.
- Nem így. - ismétli el, majd letelepszik a lépcső sor legfelsőbbjére. A hajó, amin vannak már elteleportált helyéről. - Emlékszel még? Te voltál a büszkeségem. - jelenik meg egy emlékkép a térben, amin Gamora még a Fekete Rend tagjaként áll Thanos oldalán. - Végeztem a Halállal. Semmi sem állíthat meg többé. - úgy fest elégedettséggel szavalja, őszinte örömből fakadóan, diadalittasan pillantva el a távolba, valahová. Épp csak egy perce ült le, máris megemelkedik helyéről.
- Most pedig felállítom a valaha volt legerősebb sereget, hogy elfoglalhassam a világot és mindenki megtudja, hová való. Megteremtem a tökéletes birodalmat. - lép közelebb Gamorához, bárhol is legyen éppen. - És vele együtt, visszakaplak majd téged is. - felemelve tenyerét, hirtelen villan fel, hogy a nőt elnyelje a világosság, s eddig ismeretlen és új fájdalommal hatoljon bőre alá a gyémánt erejének töredéke, hogy aztán valami más, valami új szülessen a helyére...


even for you | kislányom  nyáladzik  |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 19:02
Ugrás egy másik oldalra

•• Életet életért ••

I'm so sorry little one!




• A Halál Úrnője, Lady Death emberi testbe került, és erejétől megfosztva a Ravencraft Szanatórium egy sötét cellájának mélyén várja sorsának beteljesedését. Viszont azzal Thanos nem számolt, hogy emiatt halhatatlanság születik majd szerte az univerzumban! A Halál senkit nem visz magával, s emiatt azok, akiknek életét vették a zavargások, lassan kelnek fel ismét a galaxis minden pontján. A leszakadt testrészek visszaforrnak, az emberek, akiket a hősök gyilkoltak meg, felnyitják szemeiket.
Világszerte ismét kitört a pánik, hiszen Thanos szerte a galaxisban milliárdok elméjét manipulálta meg, akik egyszerre kezdtek ölni, s így, hogy senki nem tud meghalni, ez az egész végtelen háborúnak tűnhet… Azonban ezt Thanos még nem tudja.
Az egyetlen lehetőség leállítani őket, ha a támadók eszméletüket veszítik.
Charles Xavier minden erejét összeszedve megpróbálja kiterjeszteni erejét a New Yorkban tomboló hősökre és emberekre. Próbálkozása a bécsi polgárháborús eseményekhez hasonlóan sikeres lehet, azonban ez a világ többi pontján nem oldja meg a problémát. A támadók bágyadtságot éreznek, majd eszméletlenül esnek a földre.

***

Szituáció: Thanos a végtelen gyémánt erejét használva átformálja a valóságot Gamora körül, aki szintén - akár a nagy világban oly sokan - úgy dönt emiatt, hogy Thanos mellé áll. Ebben a Titán által életre keltett valóságban Gamora nem ismerte meg az Őrzőket.
Ők ketten pedig elindulhatnak, hogy megszerezzék a Titán kívánt seregét.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.


UPGRADE:
 


- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Gamora, Thanos [NJK]



A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 09 Dec. 2018, 20:30-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
◣ surrounded by my idiots ◥



A poszt írója Gamora
Elküldésének ideje Szomb. 01 Dec. 2018, 13:04
Ugrás egy másik oldalra



5. kaland - életet életért

sometimes memories sneak out of my eyes and roll down my cheeks
Gyűlölet és fájdalom egyvelege áztatja könnyekben az arcom. A veszteség túlságosan nagy és hirtelen, eltompítja józanságomat és arra késztet, végletekben gondolkodjak; hagyom, hogy fegyverem érzelmek vezéreljék. Harag. Bosszú. Gyász. Végül pedig, miután világossá vált, hogy egymagam nem győzhetem le a Titánt: áldozat. Saját magamat is meglepem azzal a hévvel, mellyel gyomromhoz fordítom a pengét; mindig is gondoltam, hogy így van, de sosem kellett bebizonyítanom, hogy az Őrzők által alkotott család nélkül nincs értelme az életemnek. Hogyan folytathatnám nélkülük, és minek, ha ezzel csak Thanos kezére játszom? A fegyver azonban semmivé foszlik az ujjaim közt, reményem és ellenállásom utolsó morzsáival együtt.
Térdre csuklok, átölelem a vállam. A könnyek már csak némán folynak az arcomon, megannyi érzés kavarog velük együtt bensőmben. Hallom a mögöttem dongó lépteket, érzem a hátamra kúszó hűvöst, sötétet.
- Inkább lennék halott, minthogy bármivel is segítsem a terved... - szűröm fogaim közt, undorodva köpve vállam felett a szavakat. Izzó szemmel figyelem, hogyan kerül meg. A gyenge félhomályban árnyéka borzongatón végigcirógat. Igyekszem kizárni magam a Titán játékából, csillapítani háborgó bensőmet és higgadtan, józan ésszel cselekedni, de képtelen vagyok rá. A könnyek még fel sem száradtak arcomról, de a megelevenedő emlékkép láttán ismét fellángol bennem az indulat. Émelygés fog el, ahogy önnön magamat figyelem, mégis egy teljesen más, idegen lényt, egy bűnös és ezerszer megbánt korból.
- Gyűlöllek... - motyogom, majd állam dacosan felszegem, hogy büszkén, hangosan és határozottan egyenesen a szemébe mondhassam: - Gyűlöllek! És nincs semmi a világon, amivel ezen változtatni tudnál. - Elégedettnek látszom a monológommal. Még ha nem is sértik vérig a szavaim, legalább azt tudja már, hogy semmiben sem számíthat az együttműködésemre. Az Őrzők elpusztításával kiölt belőlem minden jóindulatot. Ha engem akar, hát megkap, de pontosan így...
- Mit tettél? - elhűlve hallgatom büszke szónoklatát, teljesen elborzaszt Thanos őrülete. Bele sem merek gondolni, a Halál félreállításával miféle káoszt okozhatott az egész galaxisban, és a legrosszabb, hogy jelét sem látom annak, hogy az óriás ebbe belegondolt volna. - Őrült vagy... - suttogom, mintha csak most eszmélnék rá igazán az őrülete fokára. Épp hogy csak meglegyint Thanos tervének töredéke, máris egyre mélyebbre hatol csontjaimban a rémület. Tudom, érzem, hogy a Titán terve messze túlmutat a legvadabb elképzeléseinken is, s emiatt aztán a veszély, mellyel a világot fenyegeti, szintén jóval komolyabb, mint azt gondolni mertem volna. Meg kell állítanom. Itt és most, még ha lehetetlen is, még ha túl késő is, meg kell állítanom... Talpra állok, fegyvert keresve tapogatom végig oldalam, majd az elejtett pengéket keresem, de Thanos már előttem áll. Hátrálok, hol őt, hol feltartott kezét figyelem, egyre csak a fejem rázva. Meg kell, mielőtt még...

Mintha álomból ébrednék, úgy oszlik fel körülöttünk a vakító fehérség. Pilláim felrebbennek, íriszeim atyámét keresik. Halvány, gyengéd mosollyal jutalmazom. Nem vall rám, hogy így elbambuljak a megbeszélés közepén! Fontos információkról maradhattam le, mert nem vagyok benne biztos, hova is megyünk. Ah, igen, a sereg!
Megkerülöm Thanost, igazítok az oldalamon lógó fegyveren, vállamra simítva egy hátrafogott, vörös tincset.
- Szóval, egész pontosan honnét kívánsz sereget szerezni magadnak? - érdeklődöm őszinte kíváncsisággal, hiszen egyetlen olyan erő sem jut eszembe, melyet képes lenne ekkora volumenű küldetéshez maga mellé állítani. S míg ezen gondolkodom, mellkasomban különös fájdalom lüktet, gyász és veszteségé, habár a leghalványabb sejtelmem sincs, mi lehet az, mit elvesztettem.
Hiszen apám oldalán minden az enyém.

fujj!

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Vas. 02 Dec. 2018, 10:56
Ugrás egy másik oldalra

életet életért
Death follows him like a shadow.----------------------------

Állát szegve nézi végig, hogyan roskad bele a zöld váz a gyászba. Meg nem értheti, mi kötötte őt ekkora hűséggel és odaadással azokhoz a nyomorultakhoz, s nem is fog úgy játszani, mint akit érdekelné a haláluk. Ha nem most emésztette volna magába őket a csillagos massza, akkor valamelyik háború során estek volna el, így legalább tündöklő és szép véget értek. Szebbet, mint Thanos valaha ajándékozott volna bárkinek is. Az viszont meglepi, hogy gyermeke képes volna saját életének véget vetni csak azért, mert ismét mellette áll. Ez bosszúságot szül bensőjében, ám egyelőre még csak dagasztja azt tudatában, a nyereség az övé lesz, nem számít most éppen hogyan alakult.
- Kislányom... -nyögi előítélettel és rosszallással a sóhaja öblében. Árnyéka ellepi az apró kupacba összehúzódott zöld sziluett teljes formáját. Elpillant egy percre, hogy erőt merítsen a távolból és felvértezze magát arra, hogy elviselje, hogy a gyermek, akit felnevelt, táplált és akinek megadott mindent, hogy inkább a halált választaná helyette. Morran fordul vissza, amikor a lány hajdani képe közéjük ékelve megmutatja neki, hogy igenis van helye az oldalán, mindig volt és mindig lesz is. Ott lesz csak igazán.
A gyűlölete megkarcolja a megedzett és oly sokat megélt vázat, de nem hatja meg, mert nem hiszi el. Ráadásként, ha így is van, kezében a gyémánttal, változtathat ezen.
- Meglátjuk. - bólogat egészen aprókat, alig észrevehetően. Egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát. Ajkai görbéje felfutnak, ahogy belegondol miféle tervbe kényszerítheti a lányt és egyszerűen elterül benne a nyugalom, mint olyan. Halk, reszelős nevetése bejárja a gép gyomrát. Feje oldalra billen, ahogy Gamora visszakérdez tette súlyát hallva. Thanosban ennek ellenére fel sem villan a lehetősége annak, hogy rosszat tett volna azzal, hogy félretolta a Halált. Elfordul, megdörzsöli tarkóját, de tovább somolyog az árnyékban. Amikor őrültnek nevezi a leány, persze ráemeli tekintetét. - Az Őrült Titán... - enged egy szájrángás adta mosolyt felé, majd tovább haladva bólogat. Léptei súlyosan, nehezek. Lomhán teszi meg a távolságot közöttük, hogy fölé magasodva végre leszámolhasson azzal, aki előtte áll.
- Az őrületem hozza majd el a paradicsomot a világodnak. Én megteremtem a békét, az egyensúlyt. Csak én vagyok rá képes. Aki tesz érte. - látja a kétségbeesés árnyalatait végigvonulni Gamora arcvonásaiban, ennek ellenére nem áll le. Felé tartja kezét és egy határozott lendítéssel ereszti felé végtelen erejét. Próbálja meglelni a határokat, hiszen nem akarná megölni őt. Ha sikerrel jár legalábbis nem. A múltbéli leánynak hasznát venné. S úgy tűnik sikerrel jár. Elégedett mosollyal húzódik hátrébb, kezére szorít másik karjával. A végtelen hatalom végtelen erőt követel, s Thanos testének ereje is véges, így minden efféle képesség kiigényelése közben sebzi magát.
- El látogatunk a pokolba. - villant egy elégedett mosolyt a másikra, ahogy az rendezgeti magát, végül bólint a háttérben megsimuló árnyak egyikének, s a gép irányt változtat. Thanos Gamora mellé lépve vállára helyezi tohonya tenyerét, úgy fordítja őt maga felé. - Megtréfáljuk az időt és leigázunk minden méltatlan és haldokló bolygót. A végén pedig ott fogsz állni mellettem, mint az univerzum legádázabb nője. Ahogy annak lennie kell. - lép odébb, de eközben vaskos ujjai végig simítanak Gamora egy sötét tincsén. Elfordul tőle, majd elégedetten húzva ki magát bámul a csillagörvénybe körülöttük. Büszkeség tölti fel minden sejtjét, hogy a zöld nőszemély az oldalán harcol, ahogy annak lennie kellett volna mindig is.
- Maradj az árnyékomban. - ez inkább utasítás, ahogy mindkettejük alakját odébb teleportálva egy forró, kietlen katlanba kényszeríti. Egyik keze Gamora előtt feszül, véletlenül se essék bántódása. Ő maga pedig kihúzott vázzal szembenéz a harcosokkal.


even for you | kislányom, nincs olyan, hogy fúj  awhh   |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Hétf. 03 Dec. 2018, 21:07
Ugrás egy másik oldalra

•• Életet életért ••

I'm so sorry little one!




•  Thanos és Gamora megérkeznek a Pokolba, hogy ott újabb szövetségesekre tehessen szert az Őrült Titán, miközben a Föld bolygó teljes átalakulására ad lehetőséget egy invázió keretében. A Pokolban tartózkodó démonok egy része Thanos oldalára sorakozik, ám akadnak ellenállóbbak is. A cél, hogy megkeressék a kardot, amellyel egész birodalmakat buktathatnak meg.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:
 


- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Gamora, Thanos [NJK]



A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 09 Dec. 2018, 20:31-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
22
∆ Tartózkodási hely :
meglepetés



A poszt írója Thanos
Elküldésének ideje Vas. 09 Dec. 2018, 12:08
Ugrás egy másik oldalra

életet életért
Death follows him like a shadow.----------------------------

A végtelen forróság és a kietlen katlan tépázza karcolhatatlan bőrét. Hegein megvillan a tűz fénye, miközben az apró termettel egyre beljebb kerülnek. Még a hajón átformálta a valóságot, s a dimenziók síkjait egymásra fektetve elérte, hogy a Föld pompázatos paradicsomát elnyelje valami mélyről jövő ártalom, ami erősebb minden élőnél azon az átkozott bolygón. Megadta a lehetőséget egyszer, nem éltek vele. Most bukjanak el saját ostobaságuk hullámai alatt...
Tohonya léptei közben egyik karja Gamora előtt feszül, ha démon támadna rájuk oda nem illő sziluettjük miatt, akkor saját tőre, avagy ökle hasításával elüldözi azt lánya mellől. - Amikor Death száműzte Helát, hátrahagyott egy fegyvert. - búgja dallamosan csilingelő hangon. Mindössze az izzó forrás körülöttük és a fojtogató hőség a tanúk rá, hogy eljöttek ide. - Az a kard ezer lelket képes egyetlen suhintással lemészárolni... - néhány sötét lélek szegül az oldalaikra, mintegy szembeszegülve tulajdon otthonuk szabályaival. Thanos rengeteg hívőt tudhat magának szerte a világot, szerte a galaxis minden pontján. Nem is kérdéses hát, hogy a démonok között is akadnak olyanok, akik jobb kívánnak mellette, s nem ellene küzdeni.
- Az éjkard kizárólag a tulajdonosának engedelmeskedik, így hát szereztem neki egyet. - ekkor pillant le a zöld nőre a háta mögött-mellett, hogy aztán tekintetét a tőlük úgy 3-4 méterrel odébb sziklába vájt fegyverre vezethesse. A mellkasán vibráló fényáramlás izzani kezd, láthatóan a kard markolata aszerint alakul át, valami új formát öltve, valami másat. - Vedd el. Szükséged lesz rá. - bólint Gamora irányába, majd türelemmel kivárja, hogy a lány hogyan dönt. Ha nem is indul el, valószínűleg már csak a gondolata is felháborítja Hela hátrahagyott lelkeit, amiért el akarják venni a kardot, így aztán Thanos és a mellé sorakozó démonok megküzdenek a rájuk támadó lojalitás lovasaival. Ez a küzdelem pedig eltarthat addig, amíg Gamora el nem dönti, hogy akar-e kezdeni valamit a fegyverrel, avagy sem.


even for you | apalányanap awhh   |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
◣ surrounded by my idiots ◥



A poszt írója Gamora
Elküldésének ideje Vas. 09 Dec. 2018, 17:13
Ugrás egy másik oldalra



5. kaland - életet életért

sometimes memories sneak out of my eyes and roll down my cheeks
Megroggyan a lelkem a lila tenyér súlya alatt, mégis engedek a húzásnak és szembefordulok felé. Állam szegem, hogy fel tudjak nézni a fölém tornyosuló árnyékra. Ajkam szegletében mosoly játszik, ahogy elhúzódik tőlem.
- Naiv gondolat... - vonok vállat hanyagul, cserfesen feleselve szegődöm nyomába, mohó csodálattal lesve minden mozdulatát. - Nem szükséges senkivel megküzdenem, hogy az univerzum legádázabbja legyek. Már most az vagyok - kihúzom magam, mintha szeretnék egyenrangú lenni vele, mintha nem számítana a köztünk húzódó szakadék.
- Kérdezd csak meg Nebul... - hangom elcsuklik, mintha elfojtott emlékek marka szorongatná torkom. Oda kell kapnom. - Nebula... - suttogom, óvatossággal ízlelgetve a nevét. Nem értem testem reakcióját, sem a mellkasomban tomboló lüktetést. Megrázom a fejem, mintha nem lenne fontos, és többet eszembe sem jut húgom arca.

Thanos oldalán érkezünk meg a Pokolba. Undorodva, mégis enyhe kíváncsisággal pillantok körbe, habár óvó karja eltakarja nagyrészt a kilátást. Csak a szemem forgatom túlzott aggodalmán. Mellette mégis mi bántódásom eshetne?
Nincs okom nem örülni az ajándéknak, sem pedig nem elvenni azt, így hát közelebb lépek a kardhoz, megbűvölten figyelem annak erejét. A legkevésbé sem foglalkoztat a körülöttünk kialakuló csata. Habozva nyúlik kezem a kecses markolat felé, ám annál magabiztosabban fonom köré ujjaim. Mintha forró borzongás bizsergetne végig, a fegyver különleges ereje a bőröm alá áramlik - lehunyom egy pillanatra a szemem, majd kirántom a kardot a helyéről és a tompa, zöldellő fénybe emelem a pengéjét.
- Ez gyönyörű... Köszönöm, atyám. - mosolygósan süllyesztem le combom mellé a fegyvert. Ahogy oldalamra tűzném, kezem elakad egy különös tárgyban. Egyszerű, hétköznapi kard, rajta érdekes motívum G betűt formál. Az orrom elé emelem, közelebbről is megvizsgálom. Értetlen kifejezésem elárulja, fogalmam sincs, hogy kerülhetett ide.
Felrezzenek gondolataimból, s bár tudom, el kéne dobnom a fegyvert, bensőm halk suttogásának engedve visszacsatolom azt az övemre, az éjkardot pedig büszkén meglendítem.
- Pusztuljatok innét! - A Titán mellé lépve a karddal Hela lelkei felé suhintok, rájuk zúdítva minden dühöm. Szeretném azt hinni, a tudat bánt, hogy kezet emeltek apámra, holott érzem, hogy a haragom mélyebbről fakad, és nem ellenük irányul...

befonod a hajam?

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
445
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Staff rezidencia



A poszt írója Kalandmester
Elküldésének ideje Vas. 09 Dec. 2018, 20:14
Ugrás egy másik oldalra

•• Életet életért ••

I'm so sorry little one!




•  Miután Gamora kezébe kerül az Éjkard, a lent tartózkodó démonok egy része - akik hűségesek Helához -, megpróbálják elvenni a fegyvert a nőtől. A támadások hirtelensége és erejük súlya végett meglephetik kettejüket. Ha sikerül elhagyniuk a helyet, megérkezhetnek a Titán tervének újabb állomására.

***

» Általános leírás: A hozzászólásod megírására egy hét áll rendelkezésedre. Amennyiben a partnered/partnereid hamarabb megírják köreiket, lehetőséged van az újabb kör megnyitására. Ha valaki nem írja meg egy héten belül a hozzászólását, a kör újra indulhat (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve hozhat be egy-egy körbe/szituációba újabb karaktert, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja.

UPGRADE:
 

- Reagsorrend: nincs.
- A felvonás résztvevői: Gamora, Thanos [NJK]

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

3. felvonás - Életet életért

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» 6. felvonás - Kegyetlen bábjáték 2.

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok :: 5. Kaland :: 2. Kör-