HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 

avatar

∆ Hozzászólások száma :
15
∆ Kor :
19
∆ Tartózkodási hely :
Xavier intézet



A poszt írója Katherine Pryde
Elküldésének ideje Csüt. 08 Nov. 2018, 20:52
Ugrás egy másik oldalra


I'm one of you,

one of the X-Men


Hogy miként teltek a napjaim? Pangással, néha egy kevés edzés, felkészültem az óráimra, bár szerencsére sikerült levelezőre kérnem magam, így nagyrészt beadandókat kell majd csak írni. De ennél sokkal többet szerettem volna, izgalmat, kalandot, valami kis világ megmentést!
Tény, egyáltalán nem hiányzott, hogy újabb rosszfiúk érkezzenek, vagy megtámadjanak, természetesen nem erre gondoltam. Azonban annyi mindent lehetett volna csinálni, hogy szinte véteknek éreztem, hogy itthon ülünk. Persze, bármelyik felnőttnek vetettem fel, hogy menjünk, tegyünk valahol rendet, csupán annyit kaptam, hogy semmi olyan nincs, amit most tenni tudnék, meg fiatal vagyok, nem fejeztem be a kiképzést… uncsi. Ráadásul Logan is elment valahová, szinte láttam a gomolyfelhőket felette, biztosan ráfér egy kis motorozás.
U-N-A-T-K-O-Z-O-M!!!
Feltűnőbb se lehetett volna, hogy nincs mit csinálnom, kedvtelenül süppedtem el az ágyban, egészen a garázsig. Persze, régen ezek véletlen történések voltak, most azonban csak úgy véltem, itt némiképpen jobban elfoglalhatom magam. Hank biztosan kikergetne a világból is, amennyiben bármit nekilátnék kicsit átépíteni, de ha egyszer néha sokkal jobb ötleteim vannak, mint amiket ő csinál! Jó, még nem minden esetben működnek, azonban ezt honnan is lehetne tudni, ha csak elképzelés maradna?!
Sóhajtottam, és végig húztam a kezem a hatalmas gép szárnyán, mégiscsak az egyik legszuperebb eszköz volt mindközül. Celebro se kutya, persze, de azért az még sem tud repülni. Egy pillanatig felötlik bennem, hogy elvihetném egy körre a gépet, ha a garázsban bekapcsolom az álcázást, és a képességem használva nem nyitom ki a tetőt, igazából szinte észrevétlen lenne. Szinte… De a hangot és a szélörvényt nem tudnám mivel magyarázni, bár lehet nem is kellene.
Végül elvetettem az ötletet, egyedül nem lenne ehhez kedvem. A régi bandából most senki se volt itt, ami sokban hozzájárult ahhoz, hogy unalmam mértéke az egekig hágjon. Megértettem, elvégre nekem is el kellett mennem, de annyira örültem volna, ha több az ismerős arc.
Belekotortam a szerszámos ládikába, majd elővettem néhány alkatrészt, ami már ki lett selejtezve, és barkácsolni kezdtem. Nem volt pontos elképzelésem, azonban ha nem a kukában végezték ezek a darabok, akkor bizonyosan használhatóak még valamire, szóval valami lesz a végén. Ha más nem, díszvilágítás a gép belsejébe, ami mondjuk színes, és feldobja a hangulatot! Mindig olyan komoly és komor lesz mindenki, amint beszállunk, én mondtam már, hogy azért, mert minden fekete meg szürke, de Hank persze hallani sem akart arról, hogy kicsit kidekoráljuk.
Aztán hirtelen motozást, és hangokat hallottam, így mint valami betörő, elbújtam az asztal alatt. Igazából nem volt tilos lejönnöm… azt hiszem. Szóval ez csak amolyan reflex volt, hogy lássam, ki is az, meg főként, hogy miért. Az ajtóban aztán Greg alakja tűnt fel, és mintha telefonált volna valakivel, vagyis nem követte senki, de mégis beszélt, reméltem, hogy ez nem az őrület jele, és nem magában dumál nagyban.
Alig hittem a szememnek, amikor a küldetéseken használatos gép ajtaját nyitotta ki, és lépett be a fedélzetre. Áruló! Engem nem is hívott! Bizonyos voltam benne, hogy nem magánhasználatra viszi el, szerintem volt saját helikoptere, pilótástul, mindenestől.
Több se kellett, óvatos léptekkel a gép hátuljához lopakodtam, és mielőtt bekapcsolta volna a hajtóműveket, egy ugrással a gép hátuljába érkeztem. Bárhová is menjen, most már én is jövök! Kezdtem belejönni ebbe a potyautas szerepbe, már csak az lenne jó, ha Jeanhez hasonlóan el tudnám rejteni a jelenlétem, tökéletes volna! Így se rossz, ha csendben meghúzom magam, már nem küldhet haza, és végre kezdetét veheti az igazi X-Men kiképzés!
Igazából a repülőzés alatt már nem voltam teljesen biztos a döntésemben, de ezt senkinek, semmi pénzért nem vallottam volna be. Végtére is semmit se tudtam, mondjuk az tuti, hogy segíteni tudok majd, és nem leszek senki terhére, elvégre legalább megvédeni nem kell. Ahogy földet értünk, máris felkészültem arra, hogy bármi történjék, ne engedjem, hogy hazaküldjenek, így a legmakacsabb arckifejezésem felvéve ereszkedtem le a gépből, mielőtt Greg kiszállt volna. Egyenesen egy ismerős arc elé.
- Logan! – Buktattam le magam egyből, szerettem volna a kezembe temetni az arcom, de inkább csak kihúztam magam. – Itt az erősítés! – Mondtam büszkén, mintha sejteném, miről van szó, holott fogalmam se volt. – Mit kell csinálni? – Kérdeztem aztán rá, és nem mertem Greg felé se pillantani, nehogy a tekintete felnyársaljon, biztos lesz egy-két keresetlen szava.


☣️ I'm gonna make it ☣️

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
128
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár



A poszt írója Gregory S. Severald
Elküldésének ideje Pént. 09 Nov. 2018, 19:34
Ugrás egy másik oldalra

Nincs is jobb, amikor az ember apai ága nem tűnik el a semmibe a többiekkel együtt. Pedig ők igazán mehettek volna. A Nagyfater nem Akart szóval nyilván ezért maradt... Ilyen életvitellel már 20 éve meg kellett volna halnia, nem hogy még prostikkal és gangszterekkel múlatni az időt, mint egy 20 éves... Vagy éppen kedve szerint össze hívni Severald házat... Még ha csak személyesen tenné. Nem az túl egyszerű. Inkább elküldi azt a két nyomorult ősrégi Bentley limuzinját az embereivel... A gyomrom görcsbe rándul amikor megérzem valamelyiket a közelben. Talán ez az egyetlen közös vonásunk apámmal...
Rá ment a hétvégém erre a "röpke" össze jövetelre... De legalább a srácoknak volt egy rahedli szabad idejük. Nyilván nem kértem helyettesítést. Nem vagyok és szadista...
A hétvégi megrázkódtatások nem értek véget ennyivel. A kocsi ami a bejárati ajtóig jött értem, letenni már csak a kapunál volt hajlandó. Tipikus üzletember az öreg. Amint beléptem a birtokra feltérképezésre került. Két dolog tűnt fel hirtelen. A bugattim sehol, illetve Logan sincs a birtokon.
-Miért?
Túrtam hajamba. A csapzott lehulló tincseket vissza simítottam a fejem búbjára és tovább indultam. Alig értem el az ajtóig már zizegett a telefonom. Vállam felett hátra sandítottam de a kocsi már elhúzott azóta.
-Akkor ez valami más lesz.
Megnéztem az üzenetet. A térkép ugrott fel és valahol a "világ végén" villogott. Nagyon visított. Vagy teljesen tönkre vágták, vagy kifogyott a benzin, Vagy kifogyott a benzin és 480-al vágódtak neki valaminek.
-Miért?
Ingattam a fejemet és átléptem az iskola ajtaján. A kontúrja kicsit még rázkódott a művelet után végül kisimult és megszilárdult. A kanyargós folyosókon végig csörtettem kemény talpú cipőmmel. A parkettán élesen kopog ott, majd szinte elnémult a szőnyegen. Az alagsorba érve pedig jellegzetesen csendült fel a fa talp és a fém találkozása. nem fáradtam a hangár ajtóval, azon is nemes egyszerűséggel átsétáltam, mint valami folyadék falon. Addigra bejött a hívás a központból is, hogy megkapták a helyadatokat, küldjenek e segítséget.
-Nem kell köszönöm, minden rendben van. Igen... az lehet, de a kocsinak semmi baja. Nem kell küldeni. Mondom nem kell! Mennyibe kerül, hogy eltekintsen a protokoltól? HÁH! Alá becsül... Akkor küldjék, de nem fizetek kiszállást, ha mégis minden rendben lesz. Vissz hall... Egek... miért?
Túrok ismét a hajamba amíg várom, hogy a rámpa leereszkedjen. Fellépek és a pilóta fülkébe sietek. Indítom a motort és amint letudtam a fölösleges köröket leültem a pilóta székbe. A tető lassan nyílik a kosárpálya alatt.
-Három... El fogom venni őket
Három puffanást hallottam, jellegzetes légies hangja van amikor a kosárlabda koppan a titánium borításon. A szélvédőre még egy fél banánhéj és egy adag paradicsomos tészta is ráhullik.
-Majd a menetszél leviszi...
Nem finomkodtam a gázkarral. Mihamarabb oda akartam érni a kocsimhoz, vagy ami maradt belőle. A banán és a tészta makacs folt, párszor fejére kellett állítani a gépet, hogy leessenek. Utána irányba tettem a gépet és hátra dőltem egy pohár whsikyvel a kezemben. Volt pár perc nyugalmam. Ezalatt el fogyott vagy 3 pohárral. A célhoz érve már láttam a kocsi füstölgő roncsait és azt a szántást amit az erődben végeztek vele. Bekapcsoltam az automata landolást. Míg a gép dolgozott és a rámpa ereszkedett addig oda sétáltam. A gép ereszkedett a rámpa nyílt, mögötte lassan feltűnt a füstölgő fémkupac és a kocsim maradványai is. Na meg Jean. Elindultam a rámpán, ha jól számoltam mire a végére érek a gép is talajt fog.
-A...
Alig nyitottam ki a számat Kitty ugrott ki a gépből. Meglepetten pislogtam egyet. Kérdésére megvakartam a fejemet. Kellett pár másodperc, hogy feldolgozza ma jelenlétét.
-Hát... kezdésnek össze hordhatnád egy kupacba a kocsi maradványait.
Jobbomban továbbra is egy pohár whisky pihent benne kés kocka jéggel. Azzal mutogattam körbe a nagyobb darabok irányába. A jég élesen csilingelt ahogy a kristálypohár széléhez verődött lóbálás közben.
Ezalatt másik kezemben csináltam egy üveg whsikyt. Alsó dobással Logan felé hajítottam.
-Remélem ízlett...
Utalok a könyöklő alatti hűtőben tárolt két ugyan ilyen üvegre.
-Jónapot tanárnő!
Intek felé a poharammal.
-Jól telik a nyaralás?
Bele kortyolok italomba.
-Uhm.. majd elfelejtettem.. Kitty, nagyjából 20 perced van, mire ide ér a jard... Addig össze kéne szedni mindent.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
21



A poszt írója Jean Grey
Elküldésének ideje Pént. 09 Nov. 2018, 20:22
Ugrás egy másik oldalra

Jean & the band

Napi balszerencse~

Két nap alatt két baleset. Logannel alig 24 órája találkoztam. Akkor a saját kocsim tört össze, most viszont...

A bugatti hangosan száguldott a hegyi utakon. Már messziről hallani lehetett a bivalyerős motor hangját. Benan nem haladt át a főút. Mellette ment el, de a tó viszont a főút túloldalán volt. Oda készültünk Logannel. Át sétáltunk a túl oldalra, de megálltam megnézni, miféle ütődött száguldozik erre. Nagy meglepetésemre egy ismerőst érzékeltem a volán mögött: az egyik gyerekek. A legrosszabb nem ez volt: hanem az, hogy ő is meglátott minket. Persze egyből fék, mert hát nehogy száguldozni lássuk. A feneke kisodródott a kocsinak, ahogy korrigálni akarta, levezette a kocsit az útról, be a fák közé majd a kis dombon gurult kettőt az oldalán. Megrémültem. Csak baja ne essen! Fogalmam sincs, mi a képessége a kölyöknek, de ahogy arra szaladtam, még érzékeltem. Be néztem a roncs ablakán, de sehol nem volt. Szó szerint köddé vált. De ez legalább egy dolgot jelzett: túl élte. Fellélegeztem és felnéztem az égre. Haloványan, de éreztem a diák jelenlétét.
- Még a közelben van. Új gyerek, akkoriban jött, mikor elmentem. Tudsz valamit róla? - tájékoztatom, és kérdezem Logant. Ismét az ég felé pillantok, mert ismerős hang ütötte meg a fülemet.  Épp ekkor láttam meg a gépet, ahogy közeledik, majd neki áll landolni. Az állam leesett.... Mi van ezzel a nappal?!
- Ezt nem hiszem el... - az egész Xavier birtok ide talál lassan. Nem hiszem egyébként, hogy Logan hívta volna őket. Van gerince. Ha bizalmatlanabb lennék, és nem lenne a baleset, simán gondolhatná bárki, hogy ő hívta a többieket.
Amint megjelenik Kitty, elcsendesülök és meghúzom magam. Utána Gregory is lesétál a gépről, mint aki jól végezte a dolgát. A köszöntésre biccentek, kezeimmel átölelem magamat. Ösztönös védekező reakció. Kényelmetlenül érzem magam ebben a helyzetben, pedig részben erre is vágytam.

Lets roll ❂ Zene: Shadows❂ Szavakat nem számolok. Very Happy

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
227
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 09 Nov. 2018, 21:05
Ugrás egy másik oldalra


I'm one of you,

one of the X-Men

Amikor elindultam az Iskolából pár napja, akkor nem is gondoltam, hogy mik fognak történni velem. Rátaláltam Jean-re a kocsija roncsaiban, amire álmomban sem mertem gondolni. Aztán, ahogy már azt képzelném, hogy más nem fog történni és egy kis időt tudunk tölteni együtt, már hallok is valamit, ami megüti a fülem. Egy ámokfutó Bugatti száguld a közeli domboldalon lefelé, és amint Jean is felfigyel rá, már nekem is gyanúsnak tűnik. De mielőtt még bármire gondolnék, az autó megpördül és fordul a tengelye körül párat. Követem Jean-t, ahogy a roncs felé szalad. Halvány gőzöm sincs, ki vezethette, de ha jól sejtem, akkor ez a járgány nem is olyan ismeretlen. Mintha Greg vezette volna már a Birtokon…- merengek el a látvány után, majd a szélvédőn belesve nézek körbe. Talán beszorult a vezetője, de nem láttam senkit. Mintha ködé vált volna a bajkeverő.
-Ez meg mi? Hogy kerül ide Greg kocsija?- nézek körbe, de hamarosan a fejünk felett megjelenik a gépünk, és aztán csak pörögnek gyorsan az események.
-Új gyerek? – nézek meglepetten Jean-re, majd beleszimatolok a levegőbe. – Megkeresem. De adok én neki, csak kerüljön elő!- indultam volna az orrom után, de amikor megláttam Kitty-t és Greg-et, egyre jobban nem értettem semmit.
-Mi a fészkes fene történik itt?- tártam szét a karom, és néztem rájuk. Kicsit olyan érzésem van, mintha egy nyomkövetőt szereltek volna rám és direkt jöttek utánam. De aztán most végképp nem tudom eldönteni, hogy bosszankodjak-e rajta, vagy kitörjön rajtam a röhögés. Olyan szitunak látszik, mint amikor Scotty fiú kocsiját nyúltam le, és megdobbantottam vele, amíg volt benne benzin.
-Szevasz Greg! Szia Kitty! –üdvözöltem őket, majd feltettem a kérdést, ami piszkálta a csőrömet.
- Ti mit kerestek itt? A kocsid meg hogy került ide?- néztem a whiskey-ét kortyoló Gregory-ra, majd Kitty-re. Azt mondjuk, nem hagyom számításon kívül, hogy a lányka nem éppen visszafogott a csínytevések terén. De arra kíváncsi vagyok, hogy mi történik itt.



Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
15
∆ Kor :
19
∆ Tartózkodási hely :
Xavier intézet



A poszt írója Katherine Pryde
Elküldésének ideje Pént. 09 Nov. 2018, 22:11
Ugrás egy másik oldalra


I'm one of you,

one of the X-Men


Nos, úgy tűnt, hogy nem lesz hiány kalandból, azonban a felkészülés nem ment zökkenőmentesen. Egyrészt a saját egyenruhám helyett csak azt tudtam felvenni, ami a gépen volt, és az se volt tökéletes, legalább két számmal nagyobbnak látszott, mint én voltam. Másrészt semmi elegancia, vagy szín, csak… fekete. Mik vagyunk mi, a sötét lovagok?
Greg vezetési stílusa pedig említésre se méltó! Vagyis de, csak negatív példaként! Nehéz volt eldönteni, hogy ilyen szerencsétlen, vagy egy darázs szállt be a fülkébe, és ahogy hessegette, úgy rángatta a kormányt. Ha nem féltem volna attól, hogy azonnali hatállyal letessékel, felajánlottam volna, hogy vezetek. A jogsit még nem csináltam meg, de a kontrollerrel is jól bántam, ez se lehet bonyolultabb, mint egy x-szárnyú!
Végül elvetettem az ötletet, ha választanom kellett volna, hogy ki szidjon meg, persze inkább Gregre szavaztam volna, mint mondjuk Ororora. Volt valami nagyon anyukás a hanghordozásában, amikor rossz fát tettünk a tűzre, szóval pontosan azt érte el mindig, amit szeretett volna. Ez nem, mintha rossz lett volna, csak kicsit félelmetes, vagy éppen nagyon.
A leszállás után se oldódott meg sok minden, bár legalább senki se akadt ki nagyon. Ez az! Maradok, senki se küld haza, háhh! Fel se akartam fogni Greg szavait, az nem küldetés, hogy egy roncsot szed össze az ember lánya, mégis mire akar rávenni? Aztán Logan mögött felfedeztem egy másik ismerős alakot, egész eddig körbe se mertem nézni, bár csak azon izgultam, hogy nehogy kimaradjak valamiből. Először el se mertem hinni, hiszen senki se mondott nekünk semmit, mert gyerekek vagyunk, és bla-bla, süket felnőttes duma!
Aztán már mindegy is volt, mondjon bárki bármit, csak vitt a lábam. Keresztül szaladtam Loganen, és megöleltem Jeant, jó szorosan, mintha évek óta nem láttam volna. Szívesen néztem volna sértődötten a férfira, hogy eltitkolta, kihez is jön, és nem hozott magával, de elfoglalt voltam.
- Jól vagy, ugye? – Kérdeztem csendben, reméltem, hogy nem őt szedték ki a roncsból, bár nem úgy nézett ki. – Én… – Elengedtem a nőt, és megvakartam a tarkóm, meg felhúzogattam az egyenruha ujját, mert folyton lecsúszott, gonosz anyag. – Erősítés vagyunk, mondtam! – Húztam ki magam megint, mivel Greg se kezdett semmi litániába, úgy éreztem, hogy már biztos a helyem.
Amikor azonban megemlíti, hogy komolyan mondta, hogy nekem kellene összehordanom a rendőrség elől a roncsokat, csak felfújtam az arcom. Neki egy csettintés lenne összerendezni, akkor ez most büntetés? De miért? Én csak segíteni jöttem, semmi rosszat nem csináltam… még. Mély levegőt vettem, végtére is azt nem mondta, hogy hova szeretné egy kupacba.
- Jól van Greg, vedd elő a rolexed, mert kettő perc alatt kész leszek vele! Csak figyelj! – Megigazítottam a kezeslábas nadrág részét, mielőtt leesett volna rólam végérvényesen, majd nekiiramodtam a roncsoknak.
Annyira nem volt sok részben, és úgy tűnt, hogy a nagy része már kiégett, így csak hozzáértem a csizmám talpával, majd a darabokkal együtt lesüllyedtem a földbe, szépen egymás után. Nem vittem olyan mélyre, de azért nem tíz perc lett volna előkotorni. A nagy munkálatokat befejezve összeütöttem kezeimet, mint aki jól végezte dolgát, és a homlokom is megtöröltem, észre se véve, hogy némi kormot kentem el rajta, ami miatt úgy néztem ki, mint valami indián harcos.
- Nos, fogadok kettő percen belül voltam! – Vigyorogtam szélesen.
Jó, lehet nem egészen így gondolta, de ha arra kerülne a sor, hogy meg akarna fojtani, Logan majd megvéd. Vagy elfutok. Annyit legalább megért, hogy lássam az arckifejezését. Ha engem akar megleckéztetni, hamarabb kelljen fel, elvégre azért nem olyan régóta tanár!



☣️ I'm gonna make it ☣️

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
128
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár



A poszt írója Gregory S. Severald
Elküldésének ideje Kedd 13 Nov. 2018, 20:05
Ugrás egy másik oldalra

Szemet forgattam Kitty hős szavai mentén.
-Arra befizetek... ha nem sikerül, te takarítod ki és le a gépet...
Biccentek a blackbirdre. Balomon felhúztam az öltönyöm ujját és a mandzsettámat is. Megráztam a csuklómat mire megjelent rajta egy rolex. Pötyögtem rajta egy picit mire a finom mechanika nekiindult lemérni azt a két percet.
-Na hajrá...
Azzal elindultam lefelé a rámpán és kiittam a poharam tartalmát.
-Hogy-hogy mit keresek itt? Elvitted a kocsimat, tíz perce hívtak, hogy túléltem e a balesetet amiben rommá tört a kocsi.
Mutatok körbe, miközben egy pillantást vetek Kitty akciójára. A látványba egy másodpercig bele fagyok. Lemondóan sóhajtok és folytatom amibe belekezdtem.
-Gondoltam jövök és feltakarítok utánad, hogy ne kelljen annyit papírozni. Ittas vezetés, jogosítvány nélkül, forgalmi nélkül, szondáztatás.. soroljam? Ha találnak valamit hivatalból megindul az eljárás...Macera, egyszerűbb hülyére venni őket, hogy bejelzett a műszer, meghibásodott... De így...
Vakaro ma fejemet, amikor az utolsó nagyobb darab is eltűnt a föld alá, nem sokkal a második perc vége előtt.
-Már csak a szilánkokat kéne eltüntetni... ééés nem nyert... két perc, tízenkét másodperc.
Nyomom meg az óra gombját. Lehúzom a kezemről és vissza alakítom levegő molekulákká amiből készült. Jeanre pillantok majd Loganra és kaján vigyor ül a számra.
-Szóval Dr. Greynél próbáltál bevágódni... Ami, fogjuk rá, hogy sikerült...
Nézek szét ismét a tetthelyen. Majd bizalmaskodva kcisit közelebb hajoltam és csak suttogtam, nem mintha számítana Dr. Grey előtt...
-Miért nem a 24-es Chrysler limó? Sokkal elegánsabb... Bár összetörve majdnem mindegy...
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
21



A poszt írója Jean Grey
Elküldésének ideje Szer. 14 Nov. 2018, 13:57
Ugrás egy másik oldalra

Jean & the band

Napi balszerencse~

Pont ezt akartam elkerülni. Az iskolásokkal való találkozást, a szembesülést a hiányukkal. Erre megjelenik Gregory, Kitty, aki ráadásul oda is rohan hozzám és megölel. A szívem belefacsarodik az érzésbe. Lassan és bizonytalanul ölelek vissza.
- Igen... jól vagyok. - válaszolom, aztán figyelem, ahogy Gregory kiadja a feladatot a lánynak, aki bosszúsan ugyan, és félre értelmezve is, de elkezdi csinálni a dolgokat. A baj csak az, hogy ebből így nem lesz újra kocsi, márpedig úgy hiszem, Gregnek ez lett volna a terve. A szavaira rá pillantok, a vigyor igen kellemetlenül esik. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy Logan mit csinál itt. Velem.
- Először is, nem akart bevágódni. Másodszorra, nem ő vezette az autót, hanem egy új diák. - válaszolom kissé feszülten. Elég kellemetlen számomra a helyzet. Úgy érzem magam, mint akit fojtogatnak, egyszerűen csak elakarok menni innen. Segíthetnék is Gregnek, előszedni és összerakni a darabokat, de két okból sem teszem meg. A legfőbb indok, hogy nem akarom az erőm használni. A másik, hogy az ő felelőssége lett volna ügyelni a kocsira is, meg a gyerekre is, aki ellopta. Láthatóan egyik se sikerült.

Lets roll ❂ Zene: Shadows❂ Szavakat nem számolok. Very Happy

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
227
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szer. 14 Nov. 2018, 18:03
Ugrás egy másik oldalra



I'm one of you,

one of the X-Men

Lassan kezdem azt hinni, hogy több van belőlem. Greg-et hallgatva inkább érzem, hogy valami nem stimmel a kocsija összetörése és én köztem. Ennyit talán nem ittam az elmúlt napokban, hogy ne emlékezzek egy Bugattira, vagyis Greg szuper járgányára, amit szerinte én hoztam el a garázsból és most viszont száz darabban hever az út szélén.
-Héé, Cimbora!- nézek egy vigyorral Greg-re. – Honnan veszed, hogy én fújtam meg a kocsid, és idáig vezetve lapítottam ki a kaszniját? Talán túl erős volt a whiskey-d, amit ittál?- nézek körbe, rajta keresve az italt, de azért merem remélni, hogy az elmúlt pár napban nem klónoztak engem. Bár a Prof biztos elalélna a gyönyörűségtől, ha egyszerre többen lennék. Pazar!
-Szerintem, keressük meg azt a jómadarat, aki megdobbantotta a kocsidat és rám akarná kenni. – vigyorgom el magam és legyintek röhögve a gondolatra. Szerintem Greg is sejti már, hogy valaki bepalizta, és aki tette, az meg sunnyog valahol a közelbe.
Indulok is az orrom után, hogy megkeressem a tettest, de még visszafordulok egy széles vigyorral az arcomon, ahogy eszembe jut valami.
-Amúgy, sört hoztál, Pajtás? Ugye nem üres kézzel jöttetek engem megkeresni? De fogadhatunk is, hogy ki találja meg hamarabb a jómadarat? Szerintem evvel mellényúltál, Greg! Bár… most, hogy így mondod, a Chrysler limó tényleg szebben mutatott volna még így is, több darabban. – lépek vissza mellé és barátian vállon veregetem. Csípem Gregory-t és tőle nem is nyúlok le sok dolgot, bár azt nem mondanám, hogy teljesen ártatlan vagyok az italai megrövidítésében, de most tényleg nincs közöm a kocsija eltulajdonításában. De az a Crysler tényleg megérne egy misét.  

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
15
∆ Kor :
19
∆ Tartózkodási hely :
Xavier intézet



A poszt írója Katherine Pryde
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 03:23
Ugrás egy másik oldalra


I'm one of you,

one of the X-Men


Megnyugtatott Jean válasza, sőt, már a jelenléte is. Tényleg mérgesnek kellene lennem, amiért Logan nem szólt, hogy hozzá jön, de valószínűleg kettesben akart vele lenni. De nem! Ez sem mentség! Igenis elhozhatott volna, én aztán senkit se zavarok, láthatóan Greg se vett észre, amíg így nem akartam.
- Akkor jó. Hiányoztál! – Igazából mindenki hiányzott, nagyon kihalt volt a ház, és bármennyire örültem a visszatérésemnek, ez sem nyomta el azt a zsibbasztó csendet, ami körbeölelte a birtokot.
Nyelvet öltöttem a parancsokat osztó férfira, majd nekikezdtem az akciónak, ami valljuk be, így már nem is volt olyan nagy kunszt. Szívesen mutattam volna be új mozdulatokat, vagy különleges trükköket, de semmi ilyesmit nem kívánt. Csak ugrás, süllyesztés, és ezek véges permutációja. Így mondjuk legalább a robbanástól nem kellett tartanunk, bár az némi izgalommal járt volna legalább. Mindegy…
Úgy tűnt, hogy közben nagyon értekeznek valamiről, de elég messze voltam, hogy egy árva szót se halljak. Remek! Pedig izgalmasabb témának tetszett, mint ezek a hülye roncsok. Nem is értem, miért hagytam magam erre rávenni, hiszen néhány mozdulattal elintézhette volna a férfi is, bármit szeretett volna az autóval. Naná, valamiféle lecke része lehet ez, de a saját élményeire visszagondolva hamar rájöhetne, hogy ez nem annyira működik nálunk, inkább a visszájára fordul.
- Mi az, hogy nem nyert?! Biztosan csaltál, mert lusta vagy kiporolni ezt a csotrogányt! Fogadok, hogy sietős órát csináltál! Csalás! Bunda! Diszkvalifikállak! – Fújtam fel az arcom igen felnőttesen, ahogy egy érett személy teszi viták alkalmával.
Csak kapkodtam a fejem a megjegyzések között, hogy ki mit szeretett volna, és totál összezavart. Szóval a kocsiban nem Loganék ültek. A férfinál ezt sose lehetett tudni, másodpercek alatt gyógyult ki a legkülönfélébb sérülésekből, ha felrobbant volna az autó, ő akkor is itt állhatna sértetlenül. Bár tény, a ruháját ez az elmélet nem magyarázná, szóval az elején elvethető lett volna.
- A garázsban Theo pakolászott, mikor lementem, hogy… – Elhalkultam a mondat végére, nem tudtam, mivel kellene befejeznem, mert bár semmi tiltottat nem csináltam, azért mégiscsak felszöktem a blackbird fedélzetére a végén. – megkeressek valami nagyon fontosat. – Hangsúlyoztam ki a végét, mintha csak az számítana, és semmi más nem történt volna. – Tegnap meg azzal ugratták a srácok, hogy úgy sincs esélye egyetlen lánynál se, maximum akkor lehetne barátnője, ha olyan gazdag lenne, mint Greg, de erre még kisebb az esély. – A gyerekek kegyetlenek, ezt már általánosban megtanultam. Sokkal többször voltam célpont, mintsem azt bevallanám bárkinek is. – Merre akarjátok kezdeni a keresést? – Számomra egyértelmű volt, hogy velük megyek. Ez végre egy igazi küldetés, ha lóval se tarthattak volna vissza!


☣️ I'm gonna make it ☣️

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

~ It's not a school field trip ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Alois Rock School
» Part 14 / 14
» Egyetemek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: A világ más pontjain :: Észak- és Dél-Amerika :: Egyesült Államok más részein-