Úgy érzem magam, mintha a fellegekben járnék. A bőre érintése, mint a bársony, és én csak merülök el a szeme tükrében. A vágyakkal teli gyengéd érintéseink egyszerre fordulnak majdnem át heves mohóságba, de tudom, hogy többet jelent nekem Jean. Nem akarnék semmit sem sürgetni vele. Bár a vágyakozásom egyre jobban elhatalmasodna rajtam, de amint suttogó hangja „megálljt” kér, egy pillanatra megrezzen a testem. Nem akarnék neki semmi olyasmit okozni, mit maga nem kívánna. -Bocsáss meg Jean… nem akarok semmit siettetni… - halkan formálja ajkam a szavaim s nézek a szemébe, újra megérintve arca szép ívét. - Pihenned kell… Itt maradok, ha akarod…- ölelem át a karjaimmal magamhoz húzva, ahogy hozzám bújik. Olyan jó érzés érezni a közelségét és halk szuszogását, ahogy a vállamra hajtja fejét. A hajának illatát az orromban érzem, ahogy lágyan simítom csodás fürtjeit. Nem tudom meddig álltunk így egymásba kapaszkodva, de ez az érzés mindennél többet jelent nekem. Érezhetem teste melegét, bársonyos bőrét és csengő hangját. Szinte mámoros érzés így ölelkezve érezni egymást. Majd, kis idő múlva, ha nem bánja és nem ellenkezik, akkor a két karommal ölbe veszem, és elviszem a kanapéjáig. Majd egy puha takarót ráterítek, miután gyengéden a fekvőhelyre teszem testét. -Itt leszek melletted. Pihenj csak. - igazítom meg fürtjeit az arcából, miután mellé fekszem, ha nem tiltakozik, majd egy apró csókot lehelek arcára s megfogom kezét, ha nem veszi rossz néven tőlem. Lehet, hogy túlzónak tartja, hogy közel vagyok hozzá, de azt akarom, hogy álmában is érezze, én itt vagyok vele, nem hagyom magára. Talán ha már elaludt, akkor az ágy mellé ülök és őrzöm álmát, minden neszre figyelve, hogy semmi ne zavarhassa meg. Boldog vagyok, hogy itt van velem és képes vagyok egész éjjel nézni, ahogy alszik. Mindent megteszek érte, de ezt szerintem tudja már nagyon jól…
Elutasítom, de Logan férfihez méltóan jól veszi a dolgot. Érezhetően örül a közelségemnek így is, ölel, érint itt ott. Végül felkap a karjaiba és a kanapéhoz visz. Elmosolyodok, segítek neki kinyitni, és lefekszünk a vendégágyra. - Korán van még az alváshoz... De a fekvés jó ötlet. Azt kellene csinálnom alapból. - ahogy mellém fekszik, hozzá bújok. Tényleg korai még az alvás, legalább is így biztos nem leszek álmos. A kapcsolóért nyúlok és bekapcsolom a tévét. Discovery, vagy hasonló típusú csatornát keresek. - Nem bánod? Így könnyebben megy majd. - azt persze nem teszem hozzá, hogy azért, hogy elterelje a figyelmemet róla. Ha nem bánja, figyelem az adást. Ismétlések mennek, de mivel inkább könyveket olvasok, nekem ezek is újak. Meglepően hamar el is alszom. Talán a riadalom, az érzelmi hullámvasút az, ami lefárasztott. Na jó, a hamar az relatív. Kellett hozzá három Mythbusters rész. Fejem Logan vállán, arcom mellkasa felé néz. Oldalához simulva fekszem, lában az övén, kezem a hasán keresztbe pihen.
Álmodom. Róla, arról, hogy mellettem van, hasonlókép. A szoba többi része haloványan van meg, hangok nincsenek. Bánom az elvesztegetett időket. A rossz döntéseket. Mély, halk, hosszú sóhaj hagyja el az ajkaim, mintha csak egy szellem susogna. Kinyitom a szemem, felülök, rá nézek. - Logan... - suttogom ajkához hajolva, fölé fordulva. - Vigyél haza, kérlek! - adok forró, apró csókot az ajkára. - Veled akarok menni. - olyan mély vágyak ezek, nem tudom csak úgy leplezni őket. Azt se, hogy habár a józan ész a megállást kívánta, a vérem más tempót diktál. Álmomban szenvedélyesen csókolom őt, a fekete hajam finom hullámokként omlik le az arca mellett. Kezeim mellkasát, vállát simogatják.
Imádtam *-* ❂ Zene: Still here❂ Szavakat nem számolok.
Nehezen bontakoztam ki az ölelésből, de szerintem Jean is érezte. Amint kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, gyengéden átkaroltam a vállát és hozzám bújik. Olyan érzés, mintha már éveket töltöttünk volna el egymás karjaiban, és ez megnyugvást hozott. A tévében a műsor egyáltalán nem érdekelt, de valami „zörgött” és az egyenletes szuszogásra, inkább figyeltem, mint bármilyen ismeretterjesztő sorozatra. Lágyan fogtam magamhoz, és figyeltem az arcát. Néha egy apró mozdulatot tett, ahogy lassan álomba szenderült. Még hosszan néztem, ahogy alszik, de aztán nekem is lecsukódott a szemem. Végtelen nyugalom és elégedettség lett rajtam úrrá., és én is úgy merültem bele az álmok tengerébe, hogy a karjaim közt tarthatom azt a Nőt, akit nagyon szeretek. Sokszor képzeltem el ezt az idillt, de most még nagyobb boldogság önti el a szívem. Az álmok mindig csodásak, és most sincs ez másként… Lassacskán kúszik be elmém közé kedves arca, és hangja csendül, mintha valóság lenne, de most nem tudom eldönteni, hogy mindez létező vagy csak képzelet. De nem is érdekel! Magamhoz húzom és átölelem. Senki és semmi más nem létezik számomra, csak Jean… -Hazaviszlek Jean…- ejtem ki szavaim, mintha egyszerre minden megvilágosodna és helyére kerülne az életemben. Hőn áhított vágyam teljesül, hogy visszamegyünk a Birtokra, és minden nap a közelében lehetek. Nem érdekel már semmi, csak az, hogy a karomba zárhassam és ajkai édes érintését érezzem a sajátomon. Alig tudom szavakba önteni a boldogságom, és ahogy az ajkaink ismét egymásra találnak, már soha többé nem akarom elengedni. Vigyázni akarok rá és óvni mindentől. Ahogy közelemben érezni minden pillanatban. - Én is veled... Gyengéden közelebb húzom magamhoz, és szabadjára engedem minden vágyamat, amit eddig mélyre temettem. De ebben a pillantásban, ahogy fölém hajol, s hajzuhataga lágy vízesésként hullik alá az arcomra, elszabadítja a szenvedélyt. Finom mozdulatokkal simítom végig vállát, hogy szabaddá váljon bársonyos bőre, amit ajkammal érintve elhalmozzam minden gyönyörrel. Ettől a ponttól, már nem állunk meg az apró érintéseknél, hanem átadjuk magunkat az igazi vágyakkal teli szenvedélynek, amit már talán milliószor lejátszottunk a képzeletünkben, de most beteljesül mindaz, mit mindketten a legjobban akarunk… Egymást.
Kora hajnal van, mire kinyitom a szemeimet. A bekapcsolva maradt tv-ben teleshop megy, az ablakon át látni a szürkületi fényeket. A pillantásom tovább kúszik lefelé, magam mellé. Logan csendben, nyugodtan alszik mellettem, a kanapé szélén, mintha csak álmomban kitúrtam volna. Betakarom, majd felkelek mellőle. Át se öltöztünk az este. Most viszont muszáj, mert ... hát elég nedves álmom volt, ha mondhatjuk ezt. Nem emlékszem minden pillanatára rendesen, és ahogy telik az idő az ébredéstől kezdve, annál fakóbb lesz az emléke. Azt viszont tudom, hogy tárgya a férfi volt. Halkan sóhajtok. Milyen erős vágy lehetett, ha erről álmodtam? Mindegy. A szekrényemhez lépek, halkan veszek ki belőle váltó ruhát, majd elmegyek a fürdőbe és tusolok. A fejem még mindig, iszonyatosan hasogat. Hideggel letusolok, megtörülközök, felöltözök, majd oda kint, ha Logan még nem ébredt fel, csendben elteszem a tegnap lefőtt kávét, ami meg a csészémben maradt tegnapról, kiöntöm és elmosom. Ha pedig a férfi még mindig nem ébredt fel a halk neszekre, akkor kilépek az ajtón, és az amellett lévő kényelmes kis hintaszékbe ülve kezdem el bámulni a hegyeket. Hűvös van idekint, de a plédet, amit kiszoktam hozni, most Loganre terítettem. Kibírom addig, míg egy kicsit gyönyörködök a látványban. Teszem mindezt egy vékony cigaretta társaságában. A stressz és a magány elképesztő barátokat keres néha. Gondolkodtam egy kutyán, de... áh, az családoknak való. Bár lehetnék még macskásnéni. Lassan úgy is abba a korba jutok. Hjaj....
Imádtam *-* ❂ Zene: Still here❂ Szavakat nem számolok.
Azt nem tudom, hogy mélyen aludtam-e, de azt igen, hogy most pihentnek érzem magam. Ahogy a szemem kinyílik a halk neszezésre, látom, hogy Jean már felébredt és csendben kimászott mellőlem. Bár sok mindenre emlékszem az elmúlt órákra, de van az az álom, ami - mondjuk úgy -, hogy sokkal több érzelmet tartalmazott, s így nemcsak a tudatalattira hatott, hanem a fizikai testemre is. Arról nem beszélve, hogy a sátorozás fogalma nem a táborozás egyik alappillérét takarta jelen pillanatban, hanem mást is jelentett nekem. Na, de most ebbe nem akarnék belemenni. Kissé kényes lenne a téma… Gyorsan összeszedem magam és megyek Jean-t megkeresni. A teraszon találom a hintaszékbe ülve. Picit ácsorgok az ajtóban, hogy csak nézhessem, s ne zavarjam meg a csendes nézelődésében. Az Nap még csak most kezd feljönni, de még érezhető a hűs éjjel. Magamhoz veszem a takarót és kilépek az ajtón. -Jó reggelt, Jean. –lépek mellé és ráterítem a pokrócot. – Hideg van még…. takarózz be. –nézek rá, majd a tekintetét követve nézek én is a távolba. A szivarom kikeresem a zsebemből és rágyújtok. A füst gomolyagként száll a levegőben, de ebben a pillanatban, nem tudnék megszólalni, főleg nem értelmesen. Érzem rajta, hogy elmereng valamin, de ha nem szól, akkor én is csendben állok mellette. Nem mintha nem tudnék neki mondani valamit, de még hatása alatt vagyok az álomnak, de azt nem hinném, hogy szóba hoznám mi zajlott a fantáziálásomban. Igaz, titkolni sem érdemes, mert bármikor láthatja a gondolataimat, de azért jobb, ha nem említek ilyesmiket, inkább hallgatok. Sok kérdés merül fel bennem, hogy miért pont itt élt, ahelyett, hogy visszajött volna a Birtokra. Talán történt valami, amitől erre a döntésére jutott? Nem lehetett könnyű neki.. Ahogyan mindannyiunknak nehéz volt, ezt az időt nélküle átvészelni. Nem tudnám még egyszer elveszíteni. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy erőltessek bármit vagy kérdezzek tőle a döntéséről. Talán hamarosan elmondja, ami a lelkét nyomja. Én itt vagyok mellette, akármi is történt, nem hagyom magára. Most megint úgy érzem magam, mint egy kamasz, aki zavarba jön egy lány társaságában. Ismerem Jean-t, de nem tudom, mit gondolhat rólam. Eddig igyekeztem eltitkolni az érzéseimet iránta, és félreállni, de ebben a pillanatban inkább ölelném magamhoz szorosan, mint kisétálni a házából. Ha éppen úgy döntene, hogy az érzelmeimet nem viszonozza, és másvalakit szeret, azt is el kell fogadom. De azért remélem, hogy a szívében van egy csöppnyi hely számomra, még ha apró is, mert azt akarom, hogy boldog legyen és mindent elkövetek, hogy valóra váljon. Neki kell bíznia bennem, mert én az életemet is adnám érte, csak boldognak lássam.
Hirtelen, hangjára összerezzenek és felpillantok rá. Épp felém lép, és ölembe teríti a plédet. Rá mosolygok. - Köszönöm Logan. És bocsánat. Nem akartalak felébreszteni. - mondom hálásan. Ezután ő is rágyújt. Nem említi meg a saját rossz szokásom, amiért hálás vagyok. Fürkészem őt, ahogy ott áll. Nem igazán tudom, mit mondjak neki. Tegnap történt valami kettőnk között, most meg úgy viselkedünk, mint két idegen. Nem tudom, mi volna jó. Ki lehet ezeket a szálakat valaha is bogozni? Talán. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, be kell avatnom a dolgokba. Bele fogok fulladni a teherbe, ha nem osztom meg valakivel. A férfi pedig többször kiemelte, hogy számíthatok rá. Logan megbízható. Az életemet bíznám rá. - Mit szólnál, ha ma, egy kicsit később átnéznénk a tóhoz..? A főút túloldalán. Mókás neve van. Winnibigoshish. Öt perc gyalog, földút vezet a tó partjára. Ott... mesélnék egy kicsit. Történtek dolgok, amiket szeretném, ha tudnál. - kérdezem rá pillantva. Még időt kérek tőle, nem akarok egyből átmenni. Szeretném átgondolni a dolgokat, hogy mit és hogyan akarok neki elmondani. De egészen biztos vagyok abban, hogy ezt is meg fogja érteni, és nem most azonnal rohan majd a tóhoz. Ráérünk. - Mit szólnál egy reggelihez? - kérdezem, elnyomva a cigarettát az ablakpárkányon lévő hamutartóban.
Imádtam *-* ❂ Zene: Still here❂ Szavakat nem számolok.
-Szívesen, Jean..- nézek rá lágyan, ahogy a pokrócot rá terítem. Majd kicsit elmerengek a messzeségbe bámulva, de érzem Jean pillantását a hátamon. Nem vagyok telepata, de hallom a lélegzetvétele ritmusán, hogy nyomassza valami. De nem akarom erőltetni vagy siettetni semmivel. Az éjjeli álmom hatása alatt vagyok még mindig és olyan érzések hatalmasodtak el rajtam, amit régen eltemettem magamban. Arra meg nem is akarok gondolni, hogy a fejembe lásson és megtudná a gondolataim… pedig.. tiszta szívből szeretem s kívánom őt.. de nem tudom, mit érez irántam. - Remek lenne. - bólintok a felajánlott sétára a Tóhoz. Érzem, hogy nehéz kő nyomhatja a lelkét, de velem mindent megoszthat. - Értem.. Jean…- nézek rá, majd én is elnyomom a szivarom leégett csutkáját a hamutáljában. Sok mindent nem tudok róla, de boldog vagyok, hogy ha megossza velem amin keresztül ment ez idő alatt. - Igen, kérek. Farkas éhes vagyok. - lépek mögé, és legszívesebben átkarolnám, és hosszan ölelném magamhoz. Bár a szóviccemen lehet csak én nevetek magamban. De minden pillanatért hálás vagyok, amit vele tölthetek. Nekem ő a mindenem…
Elmosolyodom, amikor azt mondja, hogy farkas éhes. Egy kicsit talán még kuncogok is rajta, aztán felkelek és bemegyek vele. Érzem, hogy kevés távolságot tart közöttünk, és most ismét elgondolkodom azon, hogyan viszonyuljak hozzá. Mármint... a birtokon hozzászoktam ahhoz, hogy folyamatosan elutasítsam Logant, most viszont más a helyzet. Miért ne tehetném azt, amit szeretnék? Nincs kinek megfelelnem. Nincs kinek szabadkoznom. Nincs kinek felelősséggel tartoznom. Ő van itt, és én.De tudom azt is, hogy ez nem így megy. A múltat nem lehet csak úgy eltörölni. Vannak a birtokon olyanok, akik számíthatnak rám... van a birtokon olyan.Hogy nem tudok elszakadni végre Scottól? A fenébe is! Tényleg idegesítő, hogy megtettem egy lépést és hónapok után is néha gondolok rá. Nem úgy, ahogy akkor, de még is... annyira... zavaró. Ez megszokássá vált. A megszokásokon változtatni kell. Közben persze oda bent már neki álltam elkészíteni a reggelit. Tükörtojás szalonnával és kenyérrel. Hamar jó illatok terjengenek a kis házban. Az ajtót nyitva is hagyom, hogy ki tudjanak szállingózni, ne álljon meg ide bent. Az ablakot is kinyitom a szellőzés érdekében. Bejön a hajnali, csípős levegő, de tudom, hogy ez Logant egyáltalán nem zavarja, én pedig a tűzhely mellett egyáltalán nem fázok. - Ott van a fürdő egyébként, ha megakarsz mosakodni. - mutatok egy csukott ajtóra. Amikor elkészül a reggeli, megterítek a pultnál, a másik felén ugyan is bárszékek vannak, ez tulajdonképpen egyszerre konyha és étkező. Egy személynek pont megfelelő. Ha ő is leült, leülök én is, és csak akkor kezdek enni, ha ő is neki lát. Neki három tojást sütöttem 4 szál szalonnálval, magamnak csak egy tojás, két szalonnával. A kenyeret is kirakom, hogy mindketten elérjük. Én például szeretem a tojást folyékonyan, hogy kitunkolhassam a kenyérrel.
Imádtam *-* ❂ Zene: Still here❂ Szavakat nem számolok.
Ahogy belépek mögötte a ház ajtaján, ismét megérzem azt a kellemes parfümillatát, amit akkor is éreztem, mikor először megláttam. Sok emlékkép kavarog bennem, de az illata, teljesen „belém vésődött”. Nehezen állom meg, hogy ne karoljam át, hogy még közelebbről érezhessem a teste melegét. Az elmúlt idő alatt, minden éjjel az eszembe jutott. Számtalanszor rémlett fel előttem minden egyes arcvonása és kecses alakja. Úgy érzem magam most, mintha egy álomban lennék, mint az előző éjszaka, de csak arra tudok gondolni, hogy szorosan magamhoz öleljem és megóvjam minden bajtól. A gondolataimból a sült szalonna és tojás mennyei illata „ébreszt” fel, de minden mozdulatát figyelem, mert olyan szeretettel és gondoskodással készíti a reggelit, ami még finomabbá teszi ezt az ételt számomra. Amint kész, leülök az asztalhoz és falatozni kezdek, ha ő is nekilát. Az illatok szinte robbannak a számban és az orromban, ahogy fogyasztom a tányérról. Mondanék valamit talán, de most nem jutok szóhoz az élvezettől, mert olyasvalaki készítette el, akit mindennél jobban szeretek. -Köszönöm a csodás reggelit, Jean! Nagyon finom volt!- nézek rá, ahogy befejezem az evést, de jóformán nem tudom levenni róla a szemem. Aztán ráeszmélek, hogy túlságosan is hosszan „felejtettem” rajta a tekintetem, és ezt talán túl merésznek gondolhatja. Nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát miattam. Annál én jobban tisztelem s becsülöm, hogy nem akarnék olyat, amit ő maga nem tenne meg. - Rám férne a mosakodás. – bólintok, ahogy magamon végigfut a pillantásom. Igaz, hogy most egy zuhany nemcsak a testemet frissítené fel, hanem a gondolataimat is. Miután befejeztük a reggelit, indulok, hogy a vízsugár alatt rendbe szedjem magam. Pár perc múlva, már az arcomra és a testemre hulló meleg víz, teljesen ellazít. Nincsenek gondolatok és nincsenek kételyek. Csak állok a rám zúduló víz alatt, átadva magam a frissülésnek. De aztán, ismét felrémlik Jean mosolya, amit minden egyes nap s éjszaka magam előtt látok az álmaimban.
