HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: The long night ~ Rei&Lys

avatar

∆ Hozzászólások száma :
8
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Szer. 07 Nov. 2018, 01:29
Ugrás egy másik oldalra



Rei & Lys

The hunter is patient. The prey is careless.


Mély levegőt vettem, mielőtt a sötét utcán észrevétlenül keresztül szaladtam volna, nyomomban a hűségesen kísérgető Regulus-szal. A mai tervek igen egyszerűek voltak. Nem lebukni, miközben jól érezzük magunkat. Sajnáltam, hogy Ak nem jöhet velünk, de ez most így jött össze, majd legközelebb. Ám még az is hátra volt, hogy Rei egyáltalán képes legyen meglépni a szobájából.
Nem árultam el neki, hogy pontosan hová is megyünk épp csak annyit kellett tudnia, hogy sötétedés után legyen a falakon túl. Ennél beljebb nem mertem hívni a városba, egyrészt mert tisztában voltam vele, hogy egy újszülött worga is jobban tájékozódik, pedig vakon jönnek a világra! Másrészt amúgyis az erdő felé kell majd vennünk az irányt, az pedig éppen ellentétesen fekszik a belvárossal. Meglapultam az árnyékban, amikor észrevettem, hogy őrjárat érkezik, hiába, már a palota mellett voltunk. Köszönhettem volna az ismerős alakoknak, azonban az egyenlő lett volna a lebukással, márpedig ma estére egészen más terveim voltak!
- Psszt! – Szóltam oda Reinek, amikor felfedeztem az egyik fal tövében gubbasztani, és intettem, hogy sietősen induljon el felém. – Remélem jól felkészültél, és ettél, mert most egy ideig nem lesz alkalmad… – Suttogtam, bár talán ez felesleges óvintézkedés volt, az őrök már messze jártak, és a csendből ítélve egyelőre a palotában se fedezték fel hiányát. – Hogy lógtál ki? – Kérdeztem meg azért, abból nagyjából ki tudom majd következtetni, hogy mennyi idő, míg rájönnek a cselre, és talán időben vissza tudom csempészni.
Elindultam az egyik keskeny utcán, tudtam, hogy ebből érti is, hogy kövessen nyugodtan, már elég sok ideje mászkáltunk együtt. Mindig Ak, vagy én mentünk elől, hogy gyorsan kiszúrjuk, ha olyasvalaki jön szembe, aki elől el kell rejtőzni. Mivel Reit mindenki ismerte, ez igazából szinte bárki lehetett. Tekintetem Regulus felé tévedt, majd hirtelen ötlettől vezérelve megálltam, és jeleztem neki, hogy felveheti a nagyobb alakját, a lakásban ez nem lett volna szerencsés, de nekünk jól jött.
- Regulus elvisz minket, úgy gyorsabban odaérünk… – Nem véletlen hallgattam el, hogy pontosan hova, kíváncsi voltam az arcára, mikor rájön, mit is fogunk csinálni.
Megvártam, hogy Rei előbb felkapaszkodjon, majd mögé ültem, és a puha szőrbe kapaszkodtam, hogy le ne csússzak. Az állat jól ismerte a barátaimat, elvégre évek óta gondját viseltem, ő is megtanulta, kik azok, akikben megbízom. Megvárta, amíg elhelyezkedünk, majd egy könnyed jelzésre neki is iramodott, áramvonalas teste úgy szelte keresztül az este homályát, mint záporban megdagadt folyó a medrét. Néhány perc alatt a sűrű növényzetbe vetette magát, és egyre beljebb, és beljebb hatolt, egészen addig, míg egy kicsit nyitottabb területhez nem értünk.
- Gyere, adok neked valamit. – Ugrottam a földre, majd a korábban elrejtett egyszerű, fából készített íjakat,és jó pár nyilat vettem magamhoz, és felé nyújtottam, hogy válasszon. – Vadlesre megyünk, szóval nem árt, ha van nálad valami, amivel elejtheted. – Modernebb fegyvereket is választhattam volna, azonban ennek éppen így volt meg az izgalma, úgy túl egyszerű lenne. – Ha elég ügyes vagy, akár ennivalót is szerezhetsz magadnak. – Adtam további motivációt számára, végtére is az étvágya az bizonyosan végtelen volt…  




Won't stop till we're legends || Remélem jó lesz kezdésnek :3

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
55
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Szer. 14 Nov. 2018, 00:27
Ugrás egy másik oldalra


Lys & Rei
sleepy huntings
Lys és én megbeszéltük, hogy ma este elvisz valahová. Egész nap erre készültem, s minden erőmmel azon voltam, hogy ne aludjak el. Erre este Zren bejött a szobámba, és elrontotta az egészet. Számomra érthetetlen, hogy hogy csinálják, de amikor mesélnek nekem pár perc után elalszom. Ez most is így történt, a fivérem szavai hamar álomba ringattak. Alapjáraton ha én elalszom az egy tényleg mély alvás, és magamtól ritkán kelek fel. Mondhattam volna Zrennek, hogy ma egyedül is el tudok aludni, de szeretem amikor mellettem vannak. Kevesebb eséllyel lesznek rémálmaim. Valami csoda folytán most mégis felébredtem, talán éreztem, hogy valaki khm vár rám. Nem akartam, hogy Lys hisztizni kezdjen, ezért amikor felkeltem gyorsan elkezdtem készülődni. Az alvós ruháimra rávettem valami utcait, kevésbé herceges cuccokat. Így nem leszek annyira felismerhető. Erre még rávettem egy köpenyt is, amit pár hónapja több helyen is kilyukasztottam. Tiszta koldus kinézet, ki hinné el, hogy én vagyok Caomos egyik fia? Néha úgy érzem túl okos vagyok, és butítanom kéne magamon.
A szobámból kiosonva azon gondolkoztam, hogy miként verhetném át az őröket. Mostanság túl egyszerű dolgom van, vagy csak az őrök bénák. Enoros szülinapja tökéletes kifogás volt, hogy miért is kell kimennem a palotából. A tervem bevált, óvatosan de azért tempósan kiléptem a palota kapuján. A rejtőzködés mestere vagyok, senki se fog észrevenni! Álmosan törölgettem az egyik szemem, miközben leguggoltam az egyik fa tövébe. Remélem Lys valami izgalmas dolgot talált ki, mert így csak be fogok aludni. Egy kicsit elbambultam, de meghallottam a szőkeség pisszegését, és gyorsan odaszaladtam hozzá. A köpenyem kissé túlméretezett, választhattam volna valami kisebbet is.
- Bocsi, csak közbejött valami. - Nem akartam elmondani nekem, hogy miért is késtem, lehet hogy igazából időben jöttem. - Hátöhmm igen ettem valamennyit. - Lebiggyesztettem a szám, azt hittem enni megyünk. Nagyokat fújtattam, ami majdnem átfordult duzzogásba, de a kérdése megakadályozta a kiakadásom. - Azt mondtam az őröknek, hogy kint felejtettem Enoros ajándékát amit gyorsan befejezek, és ha szólnak a testvéreimnek azzal elrontják a meglepetést. Megfenyegettem őket, hogyha eljár a szájuk nem nekik már nem lesz több szülinapjuk. - Kétlem, hogy komolyan vették volna a fenyegetésem, az egyiket még mosolyogni is láttam, de erről Lysnek nem kell tudnia. Miért nem vagyok még elég félelmetes? Próbálok úgy beszélni, mint Wrenor, de senki se vesz komolyan.
- Ááá, a harcigombóóóc. - Megörültem Regulusnak, és mielőtt felmásztam volna rá megsimogattam a nyakát. Lys mázlista, nekem nem lehet hátasállatom. "Nem a palotába való", "túl nagyra nő" és a többi hülyeség. Pedig nekem kell egy wogra, hiába veszélyesek és csak harcokra használják őket, nekem akkor is kell. Csak wogra borjút foghattam, és ez nem ér. Egy kicsit előre dőltem, nem akartam, hogy Lys teste hozzámérjen. Lány illata van. Igazából ez csak az egyik ok volt, a másik meg az, hogy így nem láthatta mit csinálok. Becsuktam a szemem, féltem, hogy le fogok esni. Úgy kapaszkodtam a bundába, mintha az életem függne tőle.
- Ajánlom, hogy valami menő legyen, vagy hazamegyek. - Én is megpróbáltam a leugrással, de ehelyett megcsúsztam és a földre zuhantam. - Ehhh. - A szemeimet forgatva felkászálódtam a trutyiból, és Lys mellé léptem. Gyorsan végigmértem, hátha nem látta. Ha kinevet azt megbánja. - Úúúú. - A számmal "o" alakot formáltam, és az íjakat nézegettem. - Modernebb fegyver nem volt? - Csipkelődtem egy kicsit vele, aztán kiválasztottam a legszimpatikusabbat. - Ez az. Mogo vadászat? - Mondjuk erre kicsi az esély, a mogo és a wogra is a kietlenebb, nagyobb területeken szokott előfordulni, nem a dzsuvás részeken. Ahj, pedig a mogo húsa a legfinibb. - Mi másért vadásznánk? Buta. - Ha vadászat, az nekem egyet jelent a kajával. - Én ejtem el az első...bármit is - Ezzel nekiiramodtam az egyik véletlenül kiválasztott irányba, keresve valami állatot amit levadászhatok. Nem fogok csalni, a képességemet nem használom. Nincs szükségem ilyesmire, mert így is én vagyok a legjobb.   


 neharizz!      |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
8
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 22:00
Ugrás egy másik oldalra



Rei & Lys

The hunter is patient. The prey is careless.


Regulus fejére tettem a kezem, bár egészen csendes volt, mint mindig, nálunk is jobban lopakodott. Néha szerettem volna olyan könnyedén lépkedni, ahogy ő tette, de sajnos nem éppen erre találták ki az én lábaimat. Rei megjegyzését nem tudtam hova tenni, most ez azt akarja jelenteni, hogy visszamegy? Vagy mire utalhatott? Félrebillentett fejjel bámultam rá értetlenül, de mivel nem indult vissza a palota felé, így elengedtem a dolgot ennyivel.
- Jól van, nehogy a gyomorkorgásod felhívja ránk a figyelmet… – Jegyeztem meg kuncogva, de a számra szorítottam a kezem, nehogy én magam legyek túl hangos, az nagyon ciki lenne perpillanat. – Hm… nem is rossz. Bár ez alapján bizonyos, hogy pár órán belül keresni fognak, szóval sietnünk kell majd.
A legjobb az lett volna, ha valahogy észrevétlenül ki tudott volna lógni, de persze erre általában kicsi az esély, éjszaka pedig még annyi se. Nem csoda, hogy a palota az egyik legjobban őrzött hely, végtére is itt éltek a hercegek, akik a bolygót irányították. Mondjuk ez nekünk tényleg csak sok-sok nehézséget okozott, ha szerettünk volna valamit csinálni. Mármint a palotában fogócskázásnál izgalmasabbat. Tudtam, hogy gyerekek vagyunk még, de azért már nem taknyos hetven évesek! Kicsit lazíthatnának Rei folytonos szobafogságán, akkor talán beszámolna nekik, merre is jár. Sóhajtottam, csak abban reménykedtem, hogy Wrenor annyira elfoglalt, hogy sose jönne utánunk.
Regulus elégedetten mormogott, mintha otthon nem lenne elkényeztetve, és folyton simogatva. Megforgattam a szemem álszent megnyilvánulásán, aztán felültem a fiú mögé. Nem értettem, hogy miért dől annyira előre, mintha hozzámérve elkapna valami komoly betegséget, de sok jelentőséget nem tulajdonítottam neki, ha így kényelmesebb.
- Szerintem menő, szóval én akkor is megyek, ha visszafordulsz. – Vontam meg a vállam.
Visszafogtam a nevetésem a landolása láttán, végülis nincs hozzászokva, hogy ilyen sokat üljön egy állaton. Felé nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki felkelni, végtére is ebben semmi kivetnivaló nincs. Megjegyzésére megcsóváltam a fejem.
- Semmi kihívás nincs a lőfegyverekben, így sportszerűek vagyunk. – És a magam részéről jobban is szerettem, ha így ejthettem el egy állatot, semmi mellékíz, csak a színtiszta hús. – Tessék, a vadászkés is jól jöhet, de imádkozz, hogy ne kelljen használnod, csak a nyúzásnál. – Adtam át egy tokkal ellátott nagyobb pengét.
Ha olyan közel kerül egy jupiteri állat, hogy csak a késedre számíthatsz, jószerivel nem éled meg a következő napot. Nem aggódtam Reiért, megvolt a magához való esze, még ha néha hamardi és szeles is volt, a veszélyesebb pillanatokban képes volt kivágni magát, plusz ott a képessége, ha minden kötél szakad, és én is itt voltam, Regulusról nem beszélve!
- Mogo? – Néztem rá olyan fejjel, hogy ezt nem gondolhatja komolyan. Minden bizonnyal csak viccnek szánta, de azért egy pillanatra megijesztett a felvetés is, egy kifejlett mogoval ketten nem bírnánk el. – Inkább linae-re gondoltam, az olyan ünnepi kaja, de pár napja egy egész csordát láttak nem messze, szerintem még a környéken lehetnek. Este kisebb csoportokra oszlanak, így van esélyünk elejteni egyet. – Most nem volt fészkelési időszakuk, így nem olyan agresszívek, ami külön szerencse. – Az a lényeg, hogy ne az alfa csoportját zavarjuk fel. – Tettem még hozzá gyorsan, mert bizonyosan ő is tudta a legtöbb dolgot, jobb, ha mindent megbeszélünk, mielőtt nekiindulunk.
Mielőtt eltűnt volna a bozótosban, megfogtam a köpenyét, hogy ne fusson csak úgy be. Megcsóváltam a fejem, csak így belevetnie magát egyenlő az öngyilkossággal. Mélyet sóhajtottam, és megvártam, míg felém fordul.
- Ne vesd be magad egyedül, az erdőben rengeteg nagyobb ragadozó van még! – Megnyaltam az ujjam, majd feltartva igyekeztem megállapítani merről fúj a szél, az állatok szaglása sokkal jobb, mint a miénk. – Te lőheted az elsőt, csak ne rohanj előre, és arra indulj, Regulus mögött. – Kértem meg, mutatva arra, amerre az állat indult, ő bizonyosan kiszagolja a linae-ket. – Szólj, ha látsz valamit, mögötted leszek. – Csendesen indultam utána, ügyelve arra, hogy hova is lépek, nem lenne jó, ha az egész erdő tőlünk zengene, mert egyrészt minden elinalna, mi pedig célpontokká válnánk. És nálunk sokkal jobb vadászok éltek ezen a helyen.



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

The long night ~ Rei&Lys

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» [Speciális játékos küldetés] Five Night at Fred's
» REIGN FRPG
» Lány + Fiú + Sivatag = ???
» Reflections - night club [21+]
» Whispers of the Night

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-