HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: The long night ~ Rei&Lys

Lysithea

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Szer. 07 Nov. 2018, 01:29
Ugrás egy másik oldalra



Rei & Lys

The hunter is patient. The prey is careless.


Mély levegőt vettem, mielőtt a sötét utcán észrevétlenül keresztül szaladtam volna, nyomomban a hűségesen kísérgető Regulus-szal. A mai tervek igen egyszerűek voltak. Nem lebukni, miközben jól érezzük magunkat. Sajnáltam, hogy Ak nem jöhet velünk, de ez most így jött össze, majd legközelebb. Ám még az is hátra volt, hogy Rei egyáltalán képes legyen meglépni a szobájából.
Nem árultam el neki, hogy pontosan hová is megyünk épp csak annyit kellett tudnia, hogy sötétedés után legyen a falakon túl. Ennél beljebb nem mertem hívni a városba, egyrészt mert tisztában voltam vele, hogy egy újszülött worga is jobban tájékozódik, pedig vakon jönnek a világra! Másrészt amúgyis az erdő felé kell majd vennünk az irányt, az pedig éppen ellentétesen fekszik a belvárossal. Meglapultam az árnyékban, amikor észrevettem, hogy őrjárat érkezik, hiába, már a palota mellett voltunk. Köszönhettem volna az ismerős alakoknak, azonban az egyenlő lett volna a lebukással, márpedig ma estére egészen más terveim voltak!
- Psszt! – Szóltam oda Reinek, amikor felfedeztem az egyik fal tövében gubbasztani, és intettem, hogy sietősen induljon el felém. – Remélem jól felkészültél, és ettél, mert most egy ideig nem lesz alkalmad… – Suttogtam, bár talán ez felesleges óvintézkedés volt, az őrök már messze jártak, és a csendből ítélve egyelőre a palotában se fedezték fel hiányát. – Hogy lógtál ki? – Kérdeztem meg azért, abból nagyjából ki tudom majd következtetni, hogy mennyi idő, míg rájönnek a cselre, és talán időben vissza tudom csempészni.
Elindultam az egyik keskeny utcán, tudtam, hogy ebből érti is, hogy kövessen nyugodtan, már elég sok ideje mászkáltunk együtt. Mindig Ak, vagy én mentünk elől, hogy gyorsan kiszúrjuk, ha olyasvalaki jön szembe, aki elől el kell rejtőzni. Mivel Reit mindenki ismerte, ez igazából szinte bárki lehetett. Tekintetem Regulus felé tévedt, majd hirtelen ötlettől vezérelve megálltam, és jeleztem neki, hogy felveheti a nagyobb alakját, a lakásban ez nem lett volna szerencsés, de nekünk jól jött.
- Regulus elvisz minket, úgy gyorsabban odaérünk… – Nem véletlen hallgattam el, hogy pontosan hova, kíváncsi voltam az arcára, mikor rájön, mit is fogunk csinálni.
Megvártam, hogy Rei előbb felkapaszkodjon, majd mögé ültem, és a puha szőrbe kapaszkodtam, hogy le ne csússzak. Az állat jól ismerte a barátaimat, elvégre évek óta gondját viseltem, ő is megtanulta, kik azok, akikben megbízom. Megvárta, amíg elhelyezkedünk, majd egy könnyed jelzésre neki is iramodott, áramvonalas teste úgy szelte keresztül az este homályát, mint záporban megdagadt folyó a medrét. Néhány perc alatt a sűrű növényzetbe vetette magát, és egyre beljebb, és beljebb hatolt, egészen addig, míg egy kicsit nyitottabb területhez nem értünk.
- Gyere, adok neked valamit. – Ugrottam a földre, majd a korábban elrejtett egyszerű, fából készített íjakat,és jó pár nyilat vettem magamhoz, és felé nyújtottam, hogy válasszon. – Vadlesre megyünk, szóval nem árt, ha van nálad valami, amivel elejtheted. – Modernebb fegyvereket is választhattam volna, azonban ennek éppen így volt meg az izgalma, úgy túl egyszerű lenne. – Ha elég ügyes vagy, akár ennivalót is szerezhetsz magadnak. – Adtam további motivációt számára, végtére is az étvágya az bizonyosan végtelen volt…  




Won't stop till we're legends || Remélem jó lesz kezdésnek :3

Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Szer. 14 Nov. 2018, 00:27
Ugrás egy másik oldalra


Lys & Rei
sleepy huntings
Lys és én megbeszéltük, hogy ma este elvisz valahová. Egész nap erre készültem, s minden erőmmel azon voltam, hogy ne aludjak el. Erre este Zren bejött a szobámba, és elrontotta az egészet. Számomra érthetetlen, hogy hogy csinálják, de amikor mesélnek nekem pár perc után elalszom. Ez most is így történt, a fivérem szavai hamar álomba ringattak. Alapjáraton ha én elalszom az egy tényleg mély alvás, és magamtól ritkán kelek fel. Mondhattam volna Zrennek, hogy ma egyedül is el tudok aludni, de szeretem amikor mellettem vannak. Kevesebb eséllyel lesznek rémálmaim. Valami csoda folytán most mégis felébredtem, talán éreztem, hogy valaki khm vár rám. Nem akartam, hogy Lys hisztizni kezdjen, ezért amikor felkeltem gyorsan elkezdtem készülődni. Az alvós ruháimra rávettem valami utcait, kevésbé herceges cuccokat. Így nem leszek annyira felismerhető. Erre még rávettem egy köpenyt is, amit pár hónapja több helyen is kilyukasztottam. Tiszta koldus kinézet, ki hinné el, hogy én vagyok Caomos egyik fia? Néha úgy érzem túl okos vagyok, és butítanom kéne magamon.
A szobámból kiosonva azon gondolkoztam, hogy miként verhetném át az őröket. Mostanság túl egyszerű dolgom van, vagy csak az őrök bénák. Enoros szülinapja tökéletes kifogás volt, hogy miért is kell kimennem a palotából. A tervem bevált, óvatosan de azért tempósan kiléptem a palota kapuján. A rejtőzködés mestere vagyok, senki se fog észrevenni! Álmosan törölgettem az egyik szemem, miközben leguggoltam az egyik fa tövébe. Remélem Lys valami izgalmas dolgot talált ki, mert így csak be fogok aludni. Egy kicsit elbambultam, de meghallottam a szőkeség pisszegését, és gyorsan odaszaladtam hozzá. A köpenyem kissé túlméretezett, választhattam volna valami kisebbet is.
- Bocsi, csak közbejött valami. - Nem akartam elmondani nekem, hogy miért is késtem, lehet hogy igazából időben jöttem. - Hátöhmm igen ettem valamennyit. - Lebiggyesztettem a szám, azt hittem enni megyünk. Nagyokat fújtattam, ami majdnem átfordult duzzogásba, de a kérdése megakadályozta a kiakadásom. - Azt mondtam az őröknek, hogy kint felejtettem Enoros ajándékát amit gyorsan befejezek, és ha szólnak a testvéreimnek azzal elrontják a meglepetést. Megfenyegettem őket, hogyha eljár a szájuk nem nekik már nem lesz több szülinapjuk. - Kétlem, hogy komolyan vették volna a fenyegetésem, az egyiket még mosolyogni is láttam, de erről Lysnek nem kell tudnia. Miért nem vagyok még elég félelmetes? Próbálok úgy beszélni, mint Wrenor, de senki se vesz komolyan.
- Ááá, a harcigombóóóc. - Megörültem Regulusnak, és mielőtt felmásztam volna rá megsimogattam a nyakát. Lys mázlista, nekem nem lehet hátasállatom. "Nem a palotába való", "túl nagyra nő" és a többi hülyeség. Pedig nekem kell egy wogra, hiába veszélyesek és csak harcokra használják őket, nekem akkor is kell. Csak wogra borjút foghattam, és ez nem ér. Egy kicsit előre dőltem, nem akartam, hogy Lys teste hozzámérjen. Lány illata van. Igazából ez csak az egyik ok volt, a másik meg az, hogy így nem láthatta mit csinálok. Becsuktam a szemem, féltem, hogy le fogok esni. Úgy kapaszkodtam a bundába, mintha az életem függne tőle.
- Ajánlom, hogy valami menő legyen, vagy hazamegyek. - Én is megpróbáltam a leugrással, de ehelyett megcsúsztam és a földre zuhantam. - Ehhh. - A szemeimet forgatva felkászálódtam a trutyiból, és Lys mellé léptem. Gyorsan végigmértem, hátha nem látta. Ha kinevet azt megbánja. - Úúúú. - A számmal "o" alakot formáltam, és az íjakat nézegettem. - Modernebb fegyver nem volt? - Csipkelődtem egy kicsit vele, aztán kiválasztottam a legszimpatikusabbat. - Ez az. Mogo vadászat? - Mondjuk erre kicsi az esély, a mogo és a wogra is a kietlenebb, nagyobb területeken szokott előfordulni, nem a dzsuvás részeken. Ahj, pedig a mogo húsa a legfinibb. - Mi másért vadásznánk? Buta. - Ha vadászat, az nekem egyet jelent a kajával. - Én ejtem el az első...bármit is - Ezzel nekiiramodtam az egyik véletlenül kiválasztott irányba, keresve valami állatot amit levadászhatok. Nem fogok csalni, a képességemet nem használom. Nincs szükségem ilyesmire, mert így is én vagyok a legjobb.   


 neharizz!      |

Vissza az elejére Go down

Lysithea

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 22:00
Ugrás egy másik oldalra



Rei & Lys

The hunter is patient. The prey is careless.


Regulus fejére tettem a kezem, bár egészen csendes volt, mint mindig, nálunk is jobban lopakodott. Néha szerettem volna olyan könnyedén lépkedni, ahogy ő tette, de sajnos nem éppen erre találták ki az én lábaimat. Rei megjegyzését nem tudtam hova tenni, most ez azt akarja jelenteni, hogy visszamegy? Vagy mire utalhatott? Félrebillentett fejjel bámultam rá értetlenül, de mivel nem indult vissza a palota felé, így elengedtem a dolgot ennyivel.
- Jól van, nehogy a gyomorkorgásod felhívja ránk a figyelmet… – Jegyeztem meg kuncogva, de a számra szorítottam a kezem, nehogy én magam legyek túl hangos, az nagyon ciki lenne perpillanat. – Hm… nem is rossz. Bár ez alapján bizonyos, hogy pár órán belül keresni fognak, szóval sietnünk kell majd.
A legjobb az lett volna, ha valahogy észrevétlenül ki tudott volna lógni, de persze erre általában kicsi az esély, éjszaka pedig még annyi se. Nem csoda, hogy a palota az egyik legjobban őrzött hely, végtére is itt éltek a hercegek, akik a bolygót irányították. Mondjuk ez nekünk tényleg csak sok-sok nehézséget okozott, ha szerettünk volna valamit csinálni. Mármint a palotában fogócskázásnál izgalmasabbat. Tudtam, hogy gyerekek vagyunk még, de azért már nem taknyos hetven évesek! Kicsit lazíthatnának Rei folytonos szobafogságán, akkor talán beszámolna nekik, merre is jár. Sóhajtottam, csak abban reménykedtem, hogy Wrenor annyira elfoglalt, hogy sose jönne utánunk.
Regulus elégedetten mormogott, mintha otthon nem lenne elkényeztetve, és folyton simogatva. Megforgattam a szemem álszent megnyilvánulásán, aztán felültem a fiú mögé. Nem értettem, hogy miért dől annyira előre, mintha hozzámérve elkapna valami komoly betegséget, de sok jelentőséget nem tulajdonítottam neki, ha így kényelmesebb.
- Szerintem menő, szóval én akkor is megyek, ha visszafordulsz. – Vontam meg a vállam.
Visszafogtam a nevetésem a landolása láttán, végülis nincs hozzászokva, hogy ilyen sokat üljön egy állaton. Felé nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki felkelni, végtére is ebben semmi kivetnivaló nincs. Megjegyzésére megcsóváltam a fejem.
- Semmi kihívás nincs a lőfegyverekben, így sportszerűek vagyunk. – És a magam részéről jobban is szerettem, ha így ejthettem el egy állatot, semmi mellékíz, csak a színtiszta hús. – Tessék, a vadászkés is jól jöhet, de imádkozz, hogy ne kelljen használnod, csak a nyúzásnál. – Adtam át egy tokkal ellátott nagyobb pengét.
Ha olyan közel kerül egy jupiteri állat, hogy csak a késedre számíthatsz, jószerivel nem éled meg a következő napot. Nem aggódtam Reiért, megvolt a magához való esze, még ha néha hamardi és szeles is volt, a veszélyesebb pillanatokban képes volt kivágni magát, plusz ott a képessége, ha minden kötél szakad, és én is itt voltam, Regulusról nem beszélve!
- Mogo? – Néztem rá olyan fejjel, hogy ezt nem gondolhatja komolyan. Minden bizonnyal csak viccnek szánta, de azért egy pillanatra megijesztett a felvetés is, egy kifejlett mogoval ketten nem bírnánk el. – Inkább linae-re gondoltam, az olyan ünnepi kaja, de pár napja egy egész csordát láttak nem messze, szerintem még a környéken lehetnek. Este kisebb csoportokra oszlanak, így van esélyünk elejteni egyet. – Most nem volt fészkelési időszakuk, így nem olyan agresszívek, ami külön szerencse. – Az a lényeg, hogy ne az alfa csoportját zavarjuk fel. – Tettem még hozzá gyorsan, mert bizonyosan ő is tudta a legtöbb dolgot, jobb, ha mindent megbeszélünk, mielőtt nekiindulunk.
Mielőtt eltűnt volna a bozótosban, megfogtam a köpenyét, hogy ne fusson csak úgy be. Megcsóváltam a fejem, csak így belevetnie magát egyenlő az öngyilkossággal. Mélyet sóhajtottam, és megvártam, míg felém fordul.
- Ne vesd be magad egyedül, az erdőben rengeteg nagyobb ragadozó van még! – Megnyaltam az ujjam, majd feltartva igyekeztem megállapítani merről fúj a szél, az állatok szaglása sokkal jobb, mint a miénk. – Te lőheted az elsőt, csak ne rohanj előre, és arra indulj, Regulus mögött. – Kértem meg, mutatva arra, amerre az állat indult, ő bizonyosan kiszagolja a linae-ket. – Szólj, ha látsz valamit, mögötted leszek. – Csendesen indultam utána, ügyelve arra, hogy hova is lépek, nem lenne jó, ha az egész erdő tőlünk zengene, mert egyrészt minden elinalna, mi pedig célpontokká válnánk. És nálunk sokkal jobb vadászok éltek ezen a helyen.



Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Csüt. 22 Nov. 2018, 18:26
Ugrás egy másik oldalra


Lys & Rei
sleepy huntings
Nagyon remélem, hogy Regulus nem a vedlős időszakát éli. Furcsán néznének rám a palotában, ha tele lenne a ruhám fehér szőrrel. Még azt se mondhatnám, hogy valamelyik plüssállatomhoz tartoznak. Lys-t ismerve biztosan tisztán tartja a háziállatát, ha vedlik is csak le kell kefélni. Nem? Én és az állattartás....de ha kikönyörgöm lehet, hogy tarthatnék valami kicsi rágcsálót. Enoros szerint két nap alatt meghalna, vagy megenném. Egyszer azt mondta, hogy minek nekünk állat ha itt van Wren, és pont akkor lépett be az említett személy az étkezőbe. Még sose nevettem annyira, szeretem amikor nem én kerülök bajba. Wrenor nem igazán volt mérges, bezzeg ha én mondtam volna....pff! De nekem amúgy is valami nagy kell, a rágcsáló csak rágcsál, nem lehet ráülni. Lys és Ak mázlisták, az ő testvéreik bizonyára sokkal engedékenyebbek. Egyelőre be kell érnem azzal, hogy a bátyáim hátán utazom.
- A gyomorkorgásom tökéletesen kontrollálható. - Valójában nem, de nem is szokott gyakran korogni. A palotában mindig van valamiféle kaja, ha megéhezem csak ki kell nyújtanom a kezem és kész. De ez nem ilyen egyszerű, nem ehetek csak azt amit akarok. - Ha nem leszel béna nem is kell tovább maradnunk pár óránál. - Látszódhatott rajtam, hogy mennyire paráztam Regulus hátán. Az egész testem megfeszült, vártam, hogy vége legyen és hogy legyünk már ott végre. Igaza van, nemsokára keresni fognak, dehát a palota ilyen, az őrök se teljesen hülyék.
- Én is jövök, szeretem a kihívásokat. Kivéve, ha zöldségek is szerepelnek bennük. - Már attól rosszul vagyok, ha meglátok egy-két szem gyümölcsöt, vagy zöldséget az asztalon. Tudom, hogy a szolgálók sokszor belecsempésznek kis darabkákat a vacsorámba, de nem tudnak átverni! Legalábbis nagyon remélem, hogy nem került a gyomromba semmiféle ilyen undormány. Lys-t nem hagyhatom egyedül, mert még megsérül. Szeret vagánykodni, a szőkék már csak ilyenek. Regulusról elég bénán szálltam le, még szerencse, hogy ezt rajtunk kívül más nem láthatta. Megfogtam a kezét és feltápászkodtam a földről. Gondoltam rá, hogy lerántom magam mellé, de ma kedves napot tartok. Mármint estét. Éjszakát. Hány óra lehet?
- Chh, a harcban nincs olyan, hogy sportszerű. Meg kell ölni őket és kész. - Megnéztem a nyilakat, talán lehet velük kezdeni valamit. A testvéreim néha elvisznek a kiképző holdra, és nézhetem ahogyan edzenek, ritkán én is beszállhatok, de csak a gyerek verzióba. Kicsit értek a kardforgatáshoz, de mivel nem vesznek komolyan ezek a "harcok" nem tartanak sokáig. - Jó-jó, de menjünk. - Elvettem tőle a vadászkést, már a látványától elkezdtem megéhezni. A nyúzás jó, bár sok időt elvesz amit kajálásra is fordíthatnánk.
- Igen. - Megforgattam a szemeimet a bamba nézése láttán. - De nekem mogo kell.. - Lebiggyesztettem a szám, majd egy nagyot sóhajtottam. - De ezek is jók.. - Tettem hozzá duzzogva. - Majd figyelek. - Ilyet is ettem már, de a mogo húst semmi se körözheti le. Nyersen jobban szeretem, de a szolgálók sokszor megsütik és tesznek rá fűszereket, meg meghempergetik valami fura lében. Egyszer én is elakartam készíteni, de amint kiejtettem a számon a "főzés" és a "sütés" szavakat mindenki elsápadt.  
Elvigyorodtam, Lys úgy csinál mintha egy profi lenne, elég vicces. - De én vagyok a legnagyobb ragadozó. - Komoly arcot vágtam, mert hát igazam volt. Ki merészelne engem bántani? - Oké, de most már induljunk. - Követni kezdtem Regulust, miközben behúztam a nyakam és próbáltam minél halkabb lenni. Az első pár percben semmit se láttam, de egy idő múlva egy alak kezdett el kirajzolódni nem messze előttünk. Közelebb emeltem magamhoz a íjat, igyekeztem rendesen becélozni, aztán kilőttem a nyílvesszőt. Eltaláltam, mert az állat hirtelen megmozdult, de csalódottan figyeltem a kezébe fúródott íjat. Hát ez nem a szíve..
- Megvan! - Kiáltottam hangosan, majd kilőttem a következő nyilat.    


 neharizz!      |

Vissza az elejére Go down

Lysithea

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Vas. 25 Nov. 2018, 02:11
Ugrás egy másik oldalra



Rei & Lys

The hunter is patient. The prey is careless.


Felvontam a szemöldököm, úgy nézett ki, mint aki maga sem hiszi a dolgokat, csupán egyszerűen vitatkozni szeretett volna velem. Ezúttal ráhagytam, bármilyen más helyzetben simán vitába szálltam volna vele, most azonban nem akartam a lebukást kockáztatni. Rhae is biztos nagyon megszidna, ha kiderülne, hogy éjszaka megszöktettem a herceget, mi több, kivittem az erdőbe. Nem szeretném elképzelni az arcát, amikor ilyesmi jut a fülébe, bár tény, hogy szigorúságban meg se közelíti Rei bátyjait.
- Nagy a szád, ahhoz képest, hogy fogalmad sincs, hová megyünk. – Forgattam meg a szemeimet.
Nem úgy festett, mint aki boldog attól, hogy fel kellett ülnie Regulusra, bár ezt sose értettem, még egyszer sem esett… olyan nagyot. Persze azzal sincs baj, ha kényelmetlen az ilyesmi számára, de ez esetben nem tudom, hogy miért gondolja, hogy egy wográn jobb lesz. Csak azért mert nagyobb és vadabb? Fiúk… szerintem senki se érti igazán, hogy mi jár a fejükben, és lehet, hogy jobb is így.
- Nem szerepel benne semmiféle zöldség, ismerem a gyengepontjaid.
Egyszer ki kell majd próbálnom, hogy néhány zöldséggel harcoljak ellene, mondjuk csúzlival meglövöldözhetném, vagy ilyesmi. Könnyű győzelem lenne, ha már a látványuk is kiborítja.
Szerencsére a kezem is elfogadta, így gyorsan túlléphettünk ezen a leszállás dolgon. A fiúk folyton ügyet csinálnak belőle, hogy minden pillanatban félelmetesek, meg erősek legyenek, mintha ettől bármi változna. Bármikor hibázhat a jupiter lánya, ez olyasmi, ami a katonákkal is előfordul, ettől nem lesznek gyengébbek.
- Ez nem harc, hanem vadászat. – Feleltem határozottan, egyáltalán nem értettem, miért véli úgy, hogy bármit csak úgy meg kellene ölni, mert úgy tartja kedve. – Szórakoztató, és sokat fejlődhetsz tőle, de nem szabad elfelejteni, hogy idekint az állatok nem ismerik el hercegséged.
Sose gondoltam, hogy tartania kellene attól, hogy kitegye a lábát a városba, mindig is furcsálltam, hogy a bátyjai ennyire féltik, a jupiteriek egymásnak nem ártanak. Főleg nem a királyi család egy tagjának. A vadon azonban egészen más, ott senki nem kérdezi meg, ki vagy. Az erősebb megöli a gyengébbet, hogy életben maradjon, hogy táplálja önmagát és az utódjait.
Nem értettem, hogy miért csinál ebből ekkora ügyet, persze, a mogo hús finom, de még ha a közelben lennének is, sose lennénk képesek a wográk miatt a közelükbe menni. Minden bizonnyal ezt ő is olyan jól tudja, mint én, épp ezért felesleges az egész műsor. Csak sóhajtottam, tényleg nem értettem, mit kellene kezdenem ezzel a helyzettel, így inkább csak a fáradtságának tudtam be. Holnap más színben látja majd a világot, ha kialudta magát. Talán nem volt a legjobb ötlet este elhívnom magammal, számíthattam volna arra, hogy valami ilyesmi lesz a vége.
- Ó, hát hogyne. – Fontam össze karjaimat a mellkasomon, és kezdtem tényleg azt érezni, hogy Rei még nem áll erre készen.
Igazából este én se igazán szoktam kijönni, inkább napközben szerettem a természetet járni, Regulusszal az oldalamon nemigen tartottam semmitől. Ragadozó volt, a nagyobbak elől pedig velem együtt el tudott iszkolni, amennyiben a Jupiter lánya elég óvatos, nincs oka igazából félni. Reimosról mondjuk sok mindent el tudtam mondani, azonban az óvatos, megfontolt, nos ezek nem azok a jelzők, amit elsőre megfogalmaznék… és bizonyosan másodszorra sem.
Szerettem volna fejbe vágni a hangos kiabálása miatt, egy sebesült állatnál, ami érzi a végét, ugyan mi lehet veszélyesebb? Jó, egy dühös wogra, de közvetlen azután a sebesült állat jön! A fák között cikázva követtem a fiút, szerencsénk volt, hogy a linae a menekülést választotta, de valami nagyon nem stimmelt nekem ezzel az egésszel. Egyre sűrűbb rész felé haladtunk, mintha csak csalogatni próbálna minket valahová.
- Reimos! – Kiabáltam a fiúra. – Biztos vagy benne, hogy ez egy linae? – Kérdeztem aztán fojtott hangon, ahogy közelebb értem hozzá. – Miért volt egyedül?
Nagyon ritka, hogy maguktól elváljanak a csorda más tagjaitól, alvás közben persze kisebb csoportokra oszlanak, de együtt maradnak. Amennyiben valaki vadászni akarja őket, mindig le kell választani a tapasztalatlanabbat, úgy van csak esély kilőni.
- Mégis mi a fenét üldözünk mi? – Suttogtam magam elé, és Regulus mormogó hangja nem segített abban, hogy megnyugodjak.



Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Pént. 07 Dec. 2018, 02:46
Ugrás egy másik oldalra


Lys & Rei
sleepy huntings
Néha jó Ak nélkül útra kelni. Amikor ezek ketten nincsenek együtt nem is olyan elviselhetetlenül. Nem fognak össze ellenem. Ők ezt talán nem látják, de baromi ciki ahogyan bevédik egymást, pff. De mindegy, felőlem százan is beszólhatnak nekem egyszerre, a szópárbajokban legyőzhetetlen vagyok. Lys tényleg sokkal elviselhetőbb, ha a haverunk nincs a közelben. De ez fordított helyzetben is így van, mert néha jó Lys mentes napot csapni a másik hülyével.
Hosszú könyörgések árán, de párszor sikerült elérnem, hogy a bátyáim elvigyenek egy-két vadászatra. Igazából nem is maga a vadászat érdekelt akkor sem, hanem hogy velük lehetek. Már alig figyelnek rám, legalábbis szerintem. Túl elfoglaltak, fáradtak, vagy csak nincs kedvük velem játszani. Szerencsére azért tudom, hogy hogyan kerüljek a figyelem középpontjába, de azért rossz érzés, hogy ennyit kell szenvednem a figyelmükért. Régebben nagyon jól bevált, ha eljátszottam, hogy fáj valamim, de rájöttek a titkomra és nem dőlnek be - ennek sem -. Nehéz az élet három okos testvérrel, de én még okosabb vagyok.
- Jobb lenne ha sírnék? - Nem értettem, hogy mi baja van már megint. Nincs nagy szám, neki alacsony az ingerküszöbe. Meg alapból elég alacsony, hehe. Kár, hogy nekem nem lehet egy Regulusom. Kiskoromban becsempésztem egy kisállatot a palotába, de szétrágta Wren egyik kabátját. A bátyám azt hitte, hogy én csináltam, szóval be kellett vallanom neki az igazat. Egyáltalán miért rágnám szét a ruháit?! Mindenért engem hibáztatnak, lassan már azért is ha fúj a szél. Őrület. Az is lehet, hogy Wren végig tudta a kisállat dolgot, és így akart rávenni, hogy mondjam el igazat. Mindig bedőlök ezeknek a beugratós kérdéseknek, de vallatás közben nehéz hazudni.
- Nekem nincsenek gyenge pontjaim. - Igenis szembe tudok nézni a zöldségekkel. Igen...vagy nem. Annyira undorítóak, még a látványuk is visszataszító. Nem tudom megenni őket, hiába próbálkoznak a palotában különféle butaságokkal, mint például, hogy letörnek a szarvaim ha nem eszek elég zöldséget, vagy hogy nem növök nagyra. Ostoba felnőttek. Valószínű, hogy Wren azért nőtt ekkorára, mert annnnyiii zöldséget evett. Valószínű, tényleg. Bár belőle még azt is kinézném, hogy felfalt pár áruló jupiterit.
- De ha ránk támad a préda az már harc. - Próbáltam profinak tűnni, miközben fogalmam se volt arról, hogy miről is beszélek. - Majd el fogják, az állatok megérzik a különbséget. Ezért is kell vigyáznod magadra, mert nincs benned uralkodóvér, és még szőke is vagy... - Szélesen vigyorogtam és ráfújtam a hajára, hogy fellibbenjenek a szőke tincsek. Tudom, hogy csúnya dolog ezzel a "ki kinek a leszármazottja" dologgal hencegni, de szeretem amikor szenved. Lys sem panaszkodhat, a nővére magas rangú, igaz életemben csak kétszer-háromszor láthattam maximum. Akkor is hivatalos rendezvényeken, de már elterveztem, hogy egyszer meglátogatom Lys-t. Kíváncsi vagyok, hogy milyen helyen él. Talán a testvére se akadna ki, de sajnos ő is elég Wrenor pártinak tűnik.
- Nem tudom, de kapjuk el! - Feleltem gyorsan, és próbáltam nem szem elől téveszteni az állatot. Nem láttam pontosan, hogy micsoda, de nekem akkor is kell! Közben pár méretes levél az arcomba csapódott ahogy futottam. Csodás, most növény ízű a szám. - Mit tudom én! - Kiabáltam hangosan, hát honnan tudhatnám?! Annyira futottam, hogy nem is néztem merre megyek, csak a menekülő állatra összpontosítottam. Regulus nem tűnt valami feldobottnak, érdekes. Azt hittem, hogy szereti az ilyen üldözéseket. Nem tudom, hogy mi történt, de a nagy futás közben hirtelen eltűnt alólam a föld. Vagyis inkább beleestem egy gödör félébe, a fejemmel nagyot koppantam a talajon. Nem volt túl mély a szakadék, vagy gödör, ki érti ezeket...a derekamig ért, de így is időbe telt mire kimásztam belőle. - Lys... - Halkan kezdtem belőle a mondandómba, de amint lenéztem a lábaimra elkiáltottam magam.  - EZ MI?! - Valami fekete ragacs lepte be mindkét lábfejemet, nem volt semmi szaga, de égette a bőröm. - Szedd le, szedd le! - Ráugrottam a szőkére, hátha segít rajtam. - A fura áll után kell mennünk, de szabadíts meg ettől. - A kezeimmel a ragacsot csapkodtam, de ettől csak még erősebben szorította a lábamat. Mint egy mutálódott takony, vagy nem is tudom. A sírás határán voltam, mert nem akartam, hogy le kelljen vágni bármimet is. Ha megcsonkulva megyek haza nekem végem.   


 neharizz!      |

Vissza az elejére Go down

Lysithea

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Szomb. 15 Dec. 2018, 10:09
Ugrás egy másik oldalra



Rei & Lys

The hunter is patient. The prey is careless.


Sóhajtottam, nem tudtam mit vár most, mit feleljek erre? Megráztam a fejem, nem akartam ilyesmin vitatkozni, lévén a nagy semmiről volt éppen szó. Néha úgy éreztem, hogy egyszerűen csupán vitatkoznia kell velem, mintha az egyetértésbe belegebedne, vagy valami rosszabb. Furcsa volt, pedig a mostani kis kiruccanást éppen az ő kedvéért terveztem el, hogy ne unatkozzon, és kimozduljunk a palotából.
- Nincsenek? Akkor egész biztosan más volt az, aki két csipet zöldség miatt egy egész tál ételt nem volt hajlandó megenni. – Forgattam a szemeimet.
Mindenkinek megvan a maga kis szokása, ami mások számára érthetetlen. Persze, sokan nem szeretik a zöldségeket, de megeszik, mert egyszerűen vannak olyan tápanyagok, amik máshonnan nem beszerezhetők. Én a magam részéről szerettem a gyümölcsöket, zöldségeket, úgy általánosságban véve szívesen fogyasztottam növényeket is. Nekem ez sosem volt furcsa, de Reimos néha a látványtól is képes volt megborzongani, hogy nem húst rágcsálok éppen.
- Ha ránk támad, az inkább kétségbeesés, és védekezés. – Nem tudtam volna megfogalmazni miért, de valahogy sose éreztem igazán, hogy harcnak nevezhetnénk ilyesmit.
Szerettem az állatokat, éppen ezért fogadtam be annak idején Regulust is, mert nem hagyhattam magára. Ha tehettem volna, számtalan állatot tartok, de Rhae hallani sem akart arról, hogy egynél több legyen az otthonunkban. Ettől függetlenül azonban képes voltam megenni őket, lévén ez nem azt jelenti, hogy utáljuk a másikat, csupán csak szükséges az életben maradáshoz. A ragadozó semmivel se rosszabb, ha elejt valamit, mint a prédája, aki csak növényekkel táplálkozik, egyszerűen csak más a természete. Még ha jupiterire támadna is egy, azt se tekinteném harcnak, lévén vagy a területét, vagy önmagát védi, az ösztönei hajtják. Nekem ez távol állt a harc nemességétől, és a szándéktól, hogy győzedelmet arass mások felett, azt humanoid sajátosságnak éreztem.
- Szerintem csak azért kell vigyáznom magamra, mert rettentő hangos vagy… – Öltöttem rá nyelvet, majd megigazgattam a hajam, hogy ne lógjon az arcomba.
Futásközben csak azon kattogtak a fogaskerekek a fejemben, hogy vajon tényleg jól döntöttem-e, hogy idejöttünk. Fel se merült bennem, hogy ilyen közel a városhoz olyan állatok élhetnek, amiktől tartanunk kellene, lévén a nagyobb ragadozók a sűrűbb növényzetet, vagy épp a teljes pusztaságot kedvelték. Futás közben igyekeztem nem szem elől téveszteni a fiút, azonban azt is tudtam, ha véletlen elveszíteném, néhány perc alatt Regulus a nyomára vezetne. Viszont meglehet, hogy olyan állat nyomában loholunk éppen, ami mellett nincs ennyi időnk.
- Kapjuk el?! Csak azért, mert nem wogra, még lehet, hogy veszélyes! – A fiúk valahogy mindig elfelejtik, hogy egyáltalán nem vagyunk halhatatlanok.
Aztán már csak a tompa puffanást hallottam válaszként, így megszaporáztam lépteimet, nagyon reméltem, hogy nem kapta valami hátba. Kissé megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, amikor megláttam, hogy csupán megbotlott valamiben, ám ez szinte azonnal elmúlt, amikor felém ugrott. Magam elé rántottam a kezem, hogy tompítsam, és csak egy vastagabb fatörzs miatt nem estünk a földre.
- Nyugodj meg egy kicsit, és ne dörzsöld! – Mondtam fojtott hangon, a fekete, égető massza csak szorosabbá vált, ha megpróbálta valaki lehúzni azt. – Kell itt lennie egy kis zurkonak, az majd segít. – Toltam le magamról, de a sötét egyáltalán nem segített abban, hogy megtaláljam az amúgyis sötétlila színű növényt. Végül Regulus kezdett halk kaffogásba, mintegy jelzés értékűen, leülve egy tő mellett. – Köszi! – Simogattam meg a fejét.
Biztosan nem találtam volna meg nélküle, az ő szaglása sokkal kifinomultabb, mint az enyém, a látásomra pedig félhomályban nem támaszkodhatok. Előhúztam a vadászkést a tokjából, hogy a tövénél vághassam el, majd visszamásztam Reimos mellé, és óvatos mozdulatokkal feldaraboltam a növényt.
- Ez mindjárt enyhíti az égést. – Fogtam meg határozott mozdulattal a lábát, hogy ne csapkodhasson, és a több részre vágott fásszárú leveleit a masszára nyomtam. Az én kezemet is égette, de ezzel most nem foglalkozhattam, megfogtam a maradék szárát, és igyekeztem annyi levet kipréselni belőle, amennyit csak lehet. – Hogy érzed? Megszűnt az égés és a szorítás? – Nekem enyhült a fájdalom, azonban az eleve minimális volt. – Néhány perc alatt megkeményedik majd, akkor egyszerűen le tudjuk hámozni rólad. – Fújtam ki az addig benntartott levegőt, észre se vettem, hogy ennyire visszafojtottam volna a lélegzetem.
Felhúztam a lábam, és a térdemre hajtottam a fejem, hogy egy kicsit megnyugodjak. Nem tudtam volna megmondani, hogy mit csináltam volna, ha ennél nagyobb bajba kerülünk. Mindig azt hiszem, hogy már készen állunk mindenre, amit csak az élet hozhat, azonban egy-egy ilyen eset rá kell, hogy döbbentsen, korai az örömünk.
- Szerintem már messze jár, bármibe is lőttél bele… – Mondtam aztán, amikor összeszedtem magam, nem szerettem, ha szeretteim közül bárkinek is baja esik. – Nem vagyok benne biztos, hogy a sűrűbe követnünk kellene a vérnyomokat. – Az előzőből kiindulva, meglehet, hogy legközelebb nem leszünk ilyen szerencsések.
Ettől függetlenül Reire bíztam a döntést, mert ő volt az, aki nagyobb sérülést szenvedett el. Regulus bizonyosan képes követni az állatot, más kérdés, hogy hová vezetne minket.



Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Pént. 21 Dec. 2018, 00:42
Ugrás egy másik oldalra


Lys & Rei
sleepy huntings
Sokszor nagyon szívesen cserélnék Lyssel. Az ő nővére engedékenyebbnek tűnik, míg az én bátyáim mindenen képesek fennakadni. Nem létezik valami testvércsere? Egy napra megkapná a fivéreimet, én meg az ő testvérét. Vagy Lys akár be is költözhetne a palotába, én meg az ő otthonába, hmm...bár a szöszi nem valami hercegnő típus, inkább menne el palotaőrnek. Igaz, azok általában elég...hülyék. Nem mindegyikük, de az újakat könnyű becsapni. Nem hibáztathatom őket, hiszen nekem szinte mindenki bedől.
Megvan annak az esélye, hogyha hazaértem akkor le fogok bukni. Például ha belefutok valamelyik bátyámba. Nem csak én szoktam éjszaka vagy esetleg hajnalban a palotában mászkálni, hanem ők is. Főleg Wrenor, biztos nehezen alszik el, vagy nélkülem már nem olyan kényelmes az ágya. Régen beakartam hozzá költözni, de nem engedte. Aztán emiatt egy napig duzzogtam, de valamiért nem könyörgött a bocsánatomért. Wren és a könyörgés...esetleg valami alternatív univerzumban, de még ott is igencsak csekély ennek az esélye. Egyikük sem az a könyörgős típus, inkább nekik szoktak könyörögni, például kegyelemért. Nekem annyira nem, mert még nem vagyok elég félelmetes. Még!
Tudom, hogy nem igazán kedvelik Lyséket, de nem nagyon tehetnek ez ellen semmit, mivel csak velük jövök ki jól. A hivatalos rendezvényeken lévő gyerekekkel általában összebalhézom, mert olyan idegesítőek. Lys és Ak jó fejek, sokszor piszkálódom velük, de a fivéreim előtt mindig megvédem őket. Az már egy másik kérdés, hogy még így is elvannak tőlem tiltva, mostanában egyre többször. Bezzeg a saját barátjaikat nem tiltják el maguktól...pff...nincsenek is barátaik, ezért féltékenyek az enyémekre.
- Neeem, az nem azért volt! Csak...romlott kaját adtak nekem. - A szolgák agyára megyek ezzel a zöldség és gyümölcs undorommal, de ha tudják, hogy utálom ezeket az ételeket, akkor minek adják nekem?! Bolondok. Egyszer Zrennek annyira elege lett ebből, hogy lefogott és megpróbálta belém tömni a zöldségeket....nos, nem lett jó vége. Az egészet ráhánytam, hehe. Régen még elhittem ezeket a "letörnek a szarvaid, ha nem eszel elég gyümölcsöt" kamu legendák, de mára bölcsebb lettem. Nem dőlök be semminek.
- Pontosan, vagyis harc. - Végül is mindegy, hogy hogy hívjuk, az ellenfélnek meg kell halnia, ennyi a lényeg. A vadászatokban azt nem szeretem, hogy nagyon unalmasak, és egy idő után nagyon nyűgös leszek. Talán emiatt hagynak otthon, amit meg még jobban utálok. Nekem vannak a leggonoszabb testvéreim a világon, pfff. - Hangos vagyok, mert szeretem ha mások is hallják a mély hangomat... - Próbálom Wrent utánozni, mert mindig olyan mély hangon beszél, de a sok utánzástól megfájdulnak a hangszálaim. Szerintük vékony a hangom, szerintem meg nem. Lys is ugyanolyan hangos mint én, csak nem meri bevallani.
Nem néztem hátra futás közben, tudtam, hogy Lys úgy se fog lemaradni. Tök jó, hogy Regulus velünk van, mert ő olyan dolgokat is kiszagol vagy meghall, amiket mi nem tudunk. - Regulus mennyit eszik? - Kérdeztem rohanás közben. Bizonyosan sok pénz kell annyi kaját megvenni, ami elég egy ekkora állatnak. Sok hús, nyami! - De a veszély jóóó! Ne legyél ilyen betoji, ha elvisszük a fejét Wrenéknek még lehet, hogy meg is jutalmaznak. - Vagy nem, de szeretném ha végre büszkék lennének rám. Igaz, valószínűleg csak a mi fejünk repülne ki a palotából, de hát khm...van ilyen. Egyébként is, nálam nem létezik veszélyesebb lény se itt, se máshol. Nem félek semmitől!
Az elesésemnek hála az állat hamar eltűnt előlem, én pedig csapdába estem a fekete trutymó miatt. Annyira megijedtem, fúj fúj fúj, gondolkodás nélkül Lys-re ugrottam. - De annyira csíííp! - Egyre nehezebbnek éreztem a lábamon lévő sötét izét, féltem, hogy leharapja a lábfejem. - Ha ezt meglátják rajtam otthon, akkor megint büntetést fogok kapni! - Hiába hazudnám azt, hogy a palota kertjében ragadt rám, mert ott nincs semmi ilyesmi. Minden veszélyes cuccot eltüntettek a közelemből. - Remélem is, mert nem akarok féllábúként menni majd a kiképzésekre... - Elég hülyén néznék ki, maximum levágnám Lys lábát és azt használnám. Gyorsan lehunytam a szemem, amíg Lys a darabolással ügyködött. Egy szőke késezik rajtam, jaj mi lesz itt. - De ez nagyon hideeeg! - Hangosan hisztiztem, miközben kapálóztam a lábaimmal, vagyis kapálóztam volna, ha a lány nem fog le. - Aha, most már jobb.. - Feleltem kissé nyugodtabb hangon, tényleg nem szorított már annyira és nem is égett a lábam. - Kösz, lehetne belőled növényszakértő, talán jobban menne, ment a jupiteri harcos dolog... - Ha már ennyire ért hozzá. Egy kicsit közelebb hajoltam Lys-hez és megütögettem a hátát. - Rosszul vagy? - Nem értettem, hogy mi baja lett hirtelen. Ez is biztos valami lány izé amit én nem érthetek. Közben lenéztem a lábamra, remélhetőleg ennek nem marad nyoma.
- Azért hoztál ide, hogy vadásszunk, nem mehetünk haza üres kézzel. Vagy legalább derítsük ki, hogy mi volt az az állat. Nekem már úgy is mindegy, mert le fogok otthon bukni, és nekem annyi... - Lassan felkeltem a földről, és elindultam a vérnyomok irányába. - Lehet, hogy valami teljesen új élőlény, és mi adhatunk neki nevet! - Mondtam lelkesen, milyen menő lenne már.
 


 neharizz!      |

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

The long night ~ Rei&Lys

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-