HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Hazatérés - Kitty & Logan

avatar

∆ Hozzászólások száma :
227
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Hétf. 05 Nov. 2018, 22:20
Ugrás egy másik oldalra


Kitty  & Logan


Végre minden elcsendesült a Birtokon. Ez a nap nem volt valami nyugis. A hűtőből eltűnt a söröm, a motorom csak este jött meg a szervizből és ráadásként valamelyik kölyök szórakozott velem, mert tudták, hogy ma egyedül vagyok velük. Alig vártam az estét, hogy kussba legyen már mindenki és elnyújtózzam az ágyamon. De ez lehet nagy kívánság volt részemről, mert az éjnek közepén felriadtam ismét és mindenhol fogkrém volt kenve a kilincsekre.
- Melyik volt?!- léptem ki a szobámból és néztem körbe, de úgy tettem, mint aki nem vette észre a folyosó végén vihorászó kis csapatot, akik ezer százalék, hogy direkt a bosszantásomra szakosodtak a mai nap.
- Húzzatok aludni!- léptem vissza a küszöbről, hogy végre megint visszaszenderedjek az álmomba.
- Büdös kölykök! Megint rakhatom mosásba a ruhámat. - törlöm meg a kezem a levetett trikómba, majd hajítom a székre, reggel majd gondom lesz rá, hogy csillogjon itt minden, ha felkel a Nap. Most viszont rohadt fáradt vagyok, és lövésem sincs, hogy mi fog várni holnap.
- Pont most kellett elmenni Ciklonnak is valahová?! A fenébe! Mindig rám marad a bébi csősz szerep!- kicsit még morgok magam elé, majd elnyújtózom a párnák közt. Végig gondolva ezt az elmúlt napot szép termést alakítottak. Két betört ablak, egy kiöntött zabpehely, egy tönkrement távirányító a tévének és most ez a szépen kipingált fogkrémes kilincsek.
-Remek! Mi jön még?-
húzom magamra a takaróm, hogy el tudjak aludni, de valahogy már nem jön álom a szememre. Egy ideig még forgolódok, de aztán úgy döntök, hogy lemegyek a konyhába keresni valami harapnivalót, ha már sör nincs. Ahogy a Prof mondaná… „Ez egy Iskola! Nincs alkohol!”- Jahh! Persze! - legyintek gondolatba rá, ahogy a hűtőben matatok valami kaja után. – Még pizza sincs!- vágom be az ajtót, majd a szekrényből egy üdítőt veszek ki.
- Még szerencse, hogy víz meg bambi van…- ülök le a konyhapulthoz és iszogatom a narancslevet, jobb híján. De ahogy merengek, hangot hallok a bejárat felől. Ilyenkor nem jár erre senki, főleg, hogy most rajtam és pár lurkón kívül nincsenek itt a Professzorék se. Fülelek a hangra, és ahogy bemérem a forrását, egy hirtelen mozdulattal megiramodok, hogy elkapjam a betolakodót. Rossz napot fogott ki ma az, aki ide merészkedett…


Megjegyzés


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
15
∆ Kor :
19
∆ Tartózkodási hely :
Xavier intézet



A poszt írója Katherine Pryde
Elküldésének ideje Kedd 06 Nov. 2018, 01:22
Ugrás egy másik oldalra

Béndzsaság miatt átépítés alatt TwT


A hozzászólást Katherine Pryde összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 08 Nov. 2018, 18:17-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
227
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 06 Nov. 2018, 17:13
Ugrás egy másik oldalra


Kitty  & Logan

Ahogy az ajtó felé rohanok, hogy az útjába álljak a „betolakodónak”, az orrom jelezni kezd egy ismerős „szagra”. Hirtelen bukkan fel a tulajdonosa, bár tőle ez nem is szokatlan. A hátamra ugorva már érzem is, hogy ki tért vissza. Hiányzott a kis „bajkeverőm”, de tudom, hogy neki is időre volt szüksége, ahogy mindenki másként dolgozza fel a veszteségeket.
-  Én öregszem? Na, ne mondd!- fordítom a fejem felé egy vigyorral, majd lemászik rólam.
- Örülök neked Kitty, hogy ismét itthon vagy!- majd ha nem ellenkezik, akkor megforgatom, hogy lássam nincs baja, bár őt ismerve és a képességét, meg se kottyan az anyagon vagy falon az átjutás.
- De megnőttél! Vagy csalsz, hogy magasabbnak tűnjél?- kezdek vele viccelődni, de ez csak egy régi poén, ami az eszembe jut, amikor gyerek voltam. Azokra az időkre visszagondolva teljesen másképp éltek az emberek, mint most. A múltszázadban még az erkölcsi normák is jóval szigorúbbak voltak, mint manapság. De most már lazábban és szabadabban nőhetnek fel a gyerekek.
- Oda indultam, de ebbe a kócerájba egy darab kaja sincs. A sörről nem is beszélve. De majd keresünk valamit, oké?- indultam vissza a konyhába és ha a lány is követ, akkor lehet, hamarább talál valami harapnivalót, mint én.
- A trikóm mosásba van, mert voltak oly kedvesek a kicsik, hogy mindent telekentek fogkrémmel. Rohadt hosszú volt ez a nap velük….- kapom fel a bambis üveget, és iszom belőle.  – Ha szomjas vagy, akkor van még a polcon ebből a förtelemből. Más nemigen van.
Mivel ez engem nem zavar, hogy alváshoz nincs rajtam felül semmi, így magas ívben tojok rá, hogy újabbat vegyek ki a szekrényből. De aztán lehet, hogy mégis keresek valamit felülre. Rohadt hideg van a konyhába.
-  Aztán mesélj! Mi minden történt veled? Édesanyád, hogy van?- ülök le a pult melletti székre, figyelve szavaira.


Megjegyzés


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
15
∆ Kor :
19
∆ Tartózkodási hely :
Xavier intézet



A poszt írója Katherine Pryde
Elküldésének ideje Csüt. 08 Nov. 2018, 18:16
Ugrás egy másik oldalra


Igen, éreztem, hogy hazaérek. Olyan hirtelenséggel szűnt meg a korábban érzett gombóc, és az izgalom miatti nyomás, mintha csak léggömbként pukkant volna ki. Nem is értem, miért aggódtam, hisz mindig is ilyen hatással volt rám a hely, bár való igaz, nem a legelső pillanattól fogva.
- Jó, nem olyan feltűnően, de biztosan befigyel lassan egy lumbágó! – Forgattam meg a szemeimet, mind a ketten tudtuk, hogy ilyesmi az ő esetében bizonyosan lehetetlen. – Mindenem megvan, ne aggódj! – Nevetve hagytam, hogy körbe forgasson, majd a végén egy pukedlivel meghajoltam.
Bár első találkozásra Logan barátságtalannak tűnhet, és vannak olyanok, akikkel sokadikra is durván bánik, mondjuk ők rá is szolgálnak, mit ne mondjak! De a lényeg, hogy mindig helyén van a szíve, csak szereti titkolni. Egy ideig bizonyosan megy is neki, azonban az iskola tanulói mind egy szálig tudták, hogy bármikor számíthatnak rá.
- Nem csalok, két centivel magasabb lettem! – Húztam ki magam büszkén. – Komoly gyanúm van, hogy volt manó a családban, mert egész lassan növök. – Grimaszoltam.
Anyu alkatát örököltem, ami bizonyos szempontból előnyös, mert kifejezetten csinos asszony, ellenben ő se túl magas. Igazából annyira nem zavartak a méreteim, egyetlen dolog miatt lett volna jobb magasnak lenni, hogy ne kölyközzenek le folyton! Persze, egy embernek fent volt tartva erre a jog, de mindenki mástól komoly sértésnek számított. Egyetemista vagyok, és az erejét kiválóan használó mutáns!
Elhúztam a számat, aztán kénytelen voltam elmosolyodni, persze a szent sör… Nem értettem, miért szereti ennyire, a magam részéről nem vonzott nagyon, hogy mielőtt alkoholt ihassak, a különösen habos ital pedig egyébként is keserű volt, amit nem szerettem. Vagyis ezt hallottam róla, de Logan amúgyis furcsa hóbortoknak élt, lévén semmi sem károsíthatta igazán.
- Fogadok, hogy csak rossz helyen keresgéltél. – Böktem meg játékosan. – Tudom, hogy Ororo hol tárolja a dugi kekszet a gyerekek elől, beavatlak. – Feleltem kegyesen, az ilyen tudás hatalom ám, nem lehet bárkivel megosztani.
Szökdécselve követtem, igazán boldoggá tett, hogy itt lehetek, valahogy elemi erővel ragasztották arcomra a széles mosolyt, és úgy tűnt, le se lehet már vakarni róla. Hogy ez pontosan minek szólt? Ki tudja, a helynek, a tudatnak, hogy Logan is itt van, vagy csak annak, hogy hosszú órák óta először végre ehetek valamit.
- Egyedül hagytak velük? – Nevettem el magam hangosan, már láttam is magam előtt, ahogy tíz apró pubertás teszi próbára az idegeit. – Büntinek szánták volna? – Találgattam, bár valószínű csak dolguk akadt, mondjuk ritka volt, hogy a professzor hosszabb időre elmenjen. – A fogkrémmel te még jól jártál, tudod, hogy mi anno pillanatragasztót használtunk? Azt nem csak a trikód bánta volna.
Nem kifejezés, hogy tinédzserként eleven voltam, és persze nem egyedül ötöltem ki ilyesmit! Csapatban sokkal jobban lelkesítjük egymást, de amikor aztán fogkefével kellett Scott autóját fényesre suvickolnunk. Brrr… soha többet nem szeretnék ilyesmit.
- Tökéletes lesz. – Nyúltam fel a szekrénybe, és gyorsan kortyoltam belőle néhányat. – Huh, ez nagyon jól esett! És most a keksz! – Mondtam lelkesen, és máris betúrtam az egyik alsó szekrénybe, és némi keresgélés után csokoládés kekszet emeltem fel diadalmasan. – Hiába, aki tud, az tud. – Tettem a pultra, hogy ő is vehessen belőle, majd leültem mellette egy székre.
Nem tudtam, mit is meséljek először, annyi minden történt, és mégis annyira változatlan minden. Anya említésére kicsit bűntudatom lett, még nem hívott, de biztos elolvasta már a levelem. Komoly beszélgetésünk lesz, az biztos.
- Felvettek a chicagói egyetemre, asztrofizikát hallgatok, de most szünetem van. – Kezdtem bele lelkesen a legfontosabbakba. – Anya jól van, új munkát kapott, és elkezdett randizgatni valami Todd nevű fickóval. Komolyan, hogy lehet valakit komolyan venni, akit Toddnak hívnak? És ez nem csak becenév, ez van a személyiében! – Magyaráztam teljes beleéléssel, mert tényleg, csak úgy Todd! – És itt mi a helyzet? Nagyon kikészítenek? – Könyököltem a pultra, és újabb kekszet vettem a számba. – Sokan elmentek?
Az elsők között jött értem anya, így nem tudtam, hányan követték a példám. Szívesen maradtam volna, de nem akartam vitatkozni anyával, tudtam, hogy felesleges.


☣️ Cause we're unstoppable ☣️

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
227
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Csüt. 08 Nov. 2018, 19:01
Ugrás egy másik oldalra


Kitty  & Logan


Örültem Kittynek, hogy hazatért, és semmit nem változott. Ugyanolyan hebrencs és örökmozgó, ahogy pár héttel ezelőtt. Miután megbizonyosodtam, hogy egy karcolás sincs rajta, megnyugodtam. Tudom, hogy a képessége sokoldalú is, nemcsak különleges, de amióta egyre kevesebben vagyunk… jobban aggódom a gyerekekért. Ezt igaz, nem sokan tudják rólam, és nem is szeretném közzétenni.
-Tényleg! Látszik az a kettő centi!- vigyorgom el magam, majd egy mozdulattal meghúzom az üvegem tartalmát.
-Ororo dugdossa a kekszet a lurkók elől? Ezt nevezem! Ki se néztem belőle!- vigyorgom el magam elismerően. Mik nem derülnek ki a kis titkaikból. Máris jobb a kedvem a mai nap után.
-Ez remek Hír! Gratulálok!- emelem az italom a magasba, majd iszom belőle.
-Az jó! Lehet garázdálkodni a szünet alatt…- súgom halkabban a lánynak.
-Örülök, hogy jól van Édesanyád! Ebben igazad van!- utalok a Todd névre, amit ízlelgetem a nyelvem végén magamban, bár franc tudja, mit gondoljak erről. Nem bukom a pasikra. De Kitty abban a korban van, hogy lassan a srácok is érdeklődnek iránta, vagy ezt hogy szokták mondani. De rég voltam serdülő. Már olyan, mintha egy évszázada történt volna… és valóban.
-A fiúkkal hogy állsz? Tetszik neked valamelyikük?- vágok bele egy igen kényes témába, bár nem akarok nagyon belemerülni, mert sok mindent nem tudok bölcselkedni a randizás terén, de Kittyre úgy tekintek, mintha a „kislányom”lenne, bár ez elég tág fogalom az olvasatomban. Persze a korom miatt inkább az ükapja lehetnék, de ilyen aprósággal nem foglalkozom.
A bajkeverésben is élen jár és én kedvelem ezért, de aztán remélem, nem tanulják el tőle az „ötleteit” majd a kicsik. Bezzeg a rosszaságot és a tiltott dolgokat egyből megtanulják. És a napokra nekem elegem volt a csínytevéseikből. Ciklont bosszantsák inkább, mint engem fárasszanak.


Megjegyzés


☆☆
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
15
∆ Kor :
19
∆ Tartózkodási hely :
Xavier intézet



A poszt írója Katherine Pryde
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 03:23
Ugrás egy másik oldalra


Csak úgy csillogott a szemem, mert tudtam, hogy kedvességből mondta, de azért jó volt hallani. Még pár centit simán nyúlhatok, benne van a pakliban. Vagy olyan magassarkút kell szereznem, ami legalább tíz centi, az se rossz ötlet!
- Szerintem is! Legalább huszonkettőnek látszom így. – Dobtam hátra a hajam.
Elnevettem magam a megjegyzésre, bár nem nevezném valódi dugdosásnak, csupán szerette maga beosztani, mennyi édességet is eszünk. Bár hogy miért is? Valószínűleg anyai ösztön munkálkodott benne, amikor ránk nézett, s mint olyan, muszáj volt az egészséges táplálkozásunk biztosítani. Vagy legalábbis kísérletet tett rá, kisebb-nagyobb sikerrel. A magam részéről nem voltam válogatós, és legalább annyira szerettem a gyümölcsöket is, mint az édességet, így nem volt nagy lemondás. Most viszont mennyei mannának tetszett a hosszú út után.

- Mindenkinek kellenek kis titkok… szóval ne áruld el neki, hogy ismerem a rejtekhelyet, mert akkor újat kerít, az biztos. – Húztam el a számat.
Nem is a saját ellátásom miatt, de ez volt a legjobb üzleti alapom, ha csencselni akartam a srácokkal. Ki se nézték volna, mi mindenre képesek egy kis édességért. Így úsztam meg egészen hosszú ideig a takarítást is, mert ha van más megoldás is, miért ne éljen vele az ember lánya, ugye?
- Köszönöm szépen! – A fülem mögé simítottam a hajam, és újabb kekszbe kezdtem bele.
Nosztalgikus volt, és valahogy úgy éreztem, hogy hangosan kiabálnom kellene, de visszafogtam magam. Nem volt alkalmas az időpont a hangoskodásra, pedig minden porcikám ordított volna, egyszerűen feszített belülről az öröm. Nehéz lett volna egyetlen szóba öntenem, mit is érzek, de per pillanat erre nem is volt szükség.
- Sajnos rengeteg házit adtak fel. – Húztam el a számat, mert bármennyire érdekelt a tananyag, a szünet  a pihenésről kellene, hogy szóljon. – Most képzeld el, végre kicsit lazíthatna az ember, erre a tanárok meg azt mondják, minek az? Inkább írj harminc oldalt a kozmológia alap téziseiről. – Forgattam a szemeimet, bár Logan is tanított ő sose adott házit.
Úgy tűnt, hogy nem zavarja a csacsogásom, így hát nem fogtam magam vissza, ki kellett használni. A legtöbbször inkább a lányokkal tudtam ilyesmiről beszélgetni, de Logan szavaiból úgy vettem ki, egyedül maradt a gyerekekkel, szóval kénytelen meghallgatni minden újdonságot.
- Ugye?! – Hajoltam előre, majd ittam még egy keveset az üdítőből. – És baseballsapkát hord, mintha tizenkettő lenne, nem pedig felnőtt férfi! Fogalma sincs, anya mit láthat benne. De azért mielőtt eljöttem, gondosan belesüllyesztettem a cipőinek a felét a padlóba. – Nevettem el magam, bár a férfi bizonyosan sose fog rájönni, hogy én tettem ezt.
Logan kérdése meglepett, és kicsit feszengve pillantottam az innivalómra. Az igazat megvallva nem tudtam, hogyan kellene erre válaszolnom, mert nagyjából sehogy se álltam velük. Persze, mindig megvolt az aktuális, aki épp tetszett, néha több is, de hogy egy valódi randi? Mindig féltem attól, hogy mi lesz, ha átsétálok valamin, ne adj isten átesem magán a srácon. Belegondolni is szörnyű!
- Az egyetemen csak kockák vannak a csoportomban, az egyik szemüvege olyan vastag, hogyha sokáig néz egy irányba, olyan lézereket lő, mint Scott! – Meséltem nevetve, ujjaimmal utánozva, hogy is festhet szemüvegben. – A focicsapatban vannak helyes fiúk, de egyik se tűnt úgy, mint akivel el lehetne bármiről is beszélni a napi kondizáson kívül, így elvetettem velük a randizás ötletét. Nem is tudom… – A gimnáziumban párszor elmentem fiúkkal egy-két helyre, de a folytonos félelem nem engedte, hogy mélyebben belemenjek ilyesmibe. – Miért kérdezted? Készülsz valamivel a jövendő barátomnak? – Kuncogtam, köztudott volt, hogy a legdurvább akadálypályákat képes összeállítani, az edzéstervekről nem is beszélve. – Te megházasodtál, amíg oda voltam? – Kérdeztem vissza még mindig nevetve, egyszerre volt nehéz, és könnyű is elképzelnem férjként.


☣️ Cause we're unstoppable ☣️

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
227
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Yesterday at 19:40
Ugrás egy másik oldalra


Kitty  & Logan

Kb. úgy vagy két órával ezelőtt, még azt hittem, hogy csendben meghúzódhatok a konyhában és eseménytelenül zajlik le az éj hátralévő része. Ezt már buktam, de Kitty megérkezése nagyobb öröm volt nekem, mintha az egész gyereksereget körlettakarításra fogtam volna a fogkrémes és egyéb csínyjeikért. De ezt a gondolatomat nem vetem el véglegesen, csak elodázom.
a házikkal. Igazából nem sok ötlet jutott az eszembe az elodázásukra, mert én sem vagyok a házi feladatok híve. Jobbnak tartom, ha abban a pillanatban reagálja le a helyzetet és nem arra gondol, hogy mi lenne, ha… De ezt tuti, hogy egyik Oktató sem vallaná be, hogy igazam van, de nem is nagyon izgat.
-Akkor, biztos beloptad magad a szívébe, ha nem fogja találni a cipőit. - szakadt ki belőlem a röhögés, ahogy elképzeltem az arcát annak a Todd-nak, amint a padlóból kiáll a cipőjének az orra vagy a hátulja.
- Nem változtál semmit, kölyök!- borzolom meg a feje búját játékosan. A fiúkra való utalásom és érdeklődésem kissé mellé siklott, de ahogy hallgatom a szavait, már érzem, hogy zavarba is hozhattam ezzel az érdeklődésemmel, bár nem ez volt a szándékom. Pusztán csak kíváncsiskodom, és tereltem volna a szót, de már látom, hogy idő kell hozzá még. Nem mintha, nem lenne csinos a fiúk szemében, de előbb az Egyetem, és aztán a többi.  
-Én? Dehogy, kölyök!- rázom meg a fejem az italom mögül. Jó újra itthon látni Kittyt, és most jelenleg más téma nem is jut eszembe a fiatalok körében. Az én időmben mások voltak a szokások, de a mai világban sokkal szabadabban dönthetnek a Párválasztásban is. Akkoriban sok család összeboronálta a gyerekeiket, ha tetszett, ha nem. Most már legalább van választásuk mindkettőjüknek, és nem kényszeríti senki „bekötni a fejüket.”
- Egy szóval sem mondom el, hogy hol van Ororo rejtekhelye!- jut eszembe, ahogy a kekszekre pillantok, és elképzelem, milyen arcot vághat Ciklon, ha meglátja, a megdézsmált készletét. Bár én úgy is tagadok mindent.
- Majd kitalálom, milyen próbatételeknek vetem alá azt a szerencsés fickót, aki a Bálba is elkísérhet téged, Kitty. – mondom fapofával neki, majd egy „barackot”nyomok a feje búbjára, hogy érezze, nem mondom komolysággal.
-Úgy ismersz, mint aki házasságra adná a fejét?- nézek a lányra egy széles vigyorral. - Szerinted ekkorát változtam volna, az után, hogy elmentél pár hete haza? Dehogy! Nem való nekem a házasság…- iszom ismét az üvegemből, egy még nagyobb teli pofás vigyorral. Örülök, hogy hazatért a lány, de azért még éjfél körül jár az idő és pihennie kellene.
-Megvan még a régi szobád, ha szeretnél nyugovóra térni. – bólintottam, és ha beleegyezik, hogy aludni térjen, akkor én is visszamászom az ágyamba.
- Majd holnap folytatjuk, ha nem baj, de most egy kis alvás rád férne. Ahogy, rám is. Sok energiát vettek el a kicsik, s ha nem akarnak több hónapig padlót és rézkilincset súrolni, akkor már a nagyját összetakarították. Vagyis remélem. Kicsit álmos vagyok, de nagyon ajánlom a „fogkrém-huszároknak”, hogy fel legyen takarítva a szobám, mert ha nem, akkor kilátásba helyezem nekik a suvickolást, reggeltől-estig. Abban meg nem lesz nagy köszönet. Most viszont rohadt fáradt vagyok és ülve is el tudnék aludni, de nem azért, mert Kitty mondatai untatnának, csak alig aludtam az éjszaka a sok „szellemjárástól”. Most meg érződik rajtam, hogy alig pihentem két óránál többet. Bár az, hogy a lány hazatért, mindenért kárpótol.

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Hazatérés - Kitty & Logan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Föld :: New York :: Xavier Intézet-