KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: Namaste - Ratna & Gredzsi

Gregory S. Severald

∆ Hozzászólások száma :
136
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár



A poszt írója Gregory S. Severald
Elküldésének ideje Csüt. 29 Nov. 2018, 19:11
Ugrás egy másik oldalra

Nem szerettem amikor a professzor titkolózik. Főleg nem amikor ilyen kárörvendő mosollyal az arcán mondja. Nem is igazán kárörvendő. Olyanra a Charles talán nem is képes... "Alkalomhoz illő kocsival menj."
Csengett a fülemben, vagy a fejemben Charles hangja, miközben tanácstalanul álltam a garázskapuban. Tekintetem a limuzin és a Veyron között cikázott...
-Alkalomhoz illőt mi? A reptérre... a Blackbirddel kéne menni, hogy elkerüljem a dugót...De kocsit mondott... Biztos valami fejes jön sunyiban... Akkor Veyron...
Veszem elő a zsebemből a kulcsot, hogy kinyissam. Ám mielőtt benyomnám a bomgot elgondolkodom.
-Mi van ha valami fejes jön? Delegációval? Akkor kell a hely...úgyhogy a 24-es Chrysler...
Előveszem a Chyrles kulcsát és rá célzok.
-A manóba Charles...
Kapkodom a tekintetem a két kocsi közt, végül a 24-es Chrysler marad. Amint beülök megcsap a szivar szag. Az anyóson ott hever két félig elszívott darab. Fintorogva nézek rajta végig. Meg van rágva, olcsó... Logan...
-Esküszöm ha megöregszem rá hagyom a kocsit...
Megmarkoltam a kormányt, mire a kocsiban lévő összes szemét felszívódott, a kellemetlen illatanyagok is eltávoztak és ismét új autó szag terjengett benne.
Valami csoda folytán sikerült 20 perccel hamarabb érkeznem, mint kellett volna. Anna kellenére, hogy csak kétszer meszeltek le... Egy gyorshajtás és egy... két... papíron egy de volt az 3 piros lámpa is. Szerintem ezek inkább a kocsira utaznak. A D kapu előtt sikerült megállnom. Elvileg ide érkezik a gép. Kissé még piszkálta a csőrömet, hogy ki miatt kell ekkora fejhajtást csapni. Míg a delikvensre vártam bekapcsoltam a rádiót és lehúzott ablak mellett vártam. Ha nekem nem mondott részleteket Charles akkor akire várok, biztosan többet tud. Valószínűleg én is fel fogom ismerni, de ötletem se volt, hogy ki lehet az. Logan és a repülés az két külön dolog, Scottért Logant küldené... Dr Grey-t az egész iskola várná.
Vissza az elejére Go down

Ratna Nayar

∆ Hozzászólások száma :
7
∆ Kor :
32



A poszt írója Ratna Nayar
Elküldésének ideje Vas. 02 Dec. 2018, 12:06
Ugrás egy másik oldalra


Becsekkolások, átszállások, pakolások, kapkodások... hiába próbál az ember mindent időben elintézni, valami azért mindig történik. Már az utolsó repülőgépen ücsörögve, úton New York felé, fejben végigpörgettem még a nap eseményeit - véletlenek nincsenek... talán azért alakult így, hogy kis híján lekéstem  az átszállást, mert valójában vissza se akartam jönni? Lehet, hogy tényleg maradnom kellett volna még egy darabig Indiában?  Áhh, csak szimplán fáradt és szétszórt vagyok az elmúlt napokban, jó lesz visszatérni az intézetbe!
Szerencsére a későbbiekben sem késés, sem egyéb malőr nem akadt, mi pedig a kitűzött időpontban landoltunk a géppel, hogy aztán megvárjam a csomagjaimat... az összest. Egy "épp, hogy belefér a megadott keretbe" méretű kézipoggyász, aminek már a súlyával is ölni lehetne, a nagyobb bőröndöket meg kész szerencse, hogy szalaggal pakolták a gépre, mert megnéztem volna azt, aki valami kis létrán felcipeli őket. Amúgy meg gurulósak, szóval... már csak abban reménykedek, hogy valakit kiküldenek elém, hogy ne egyedül kelljen elszenvednem őket a suliig. A Professzor tud az érkezésemről, unatkozó mutáns meg mindig akad a négy fal között...
Persze amilyen tömeg volt, egyelőre egy ismerős arcot sem szúrtam ki a közelben. Kár, hogy nem voltak olyan telepatikus képességeim, mint Dr. Greynek, hogy kapásból kiszúrjam, ki az ismerős a tömegből, vagy épp merre bujkál, így csak ebből a hatalmas érzelmi katyvaszból próbálhattam volna tájékozódni. Őszintén? Meg se próbáltam, inkább csak visszafojtott kíváncsisággal fürkésztem az arcokat, miközben lassan előrébb tipegtem, magam mögött húzva a bőröndjeimet, amikor...
- Gredzsi?! - amint észrevettem az elkalandozó ábrázatát, már bőszen integettem, ugráltam is, hogy észre vegyen, majd sietős léptekkel indultam meg felé, utat törve magamnak a tömegben - valójában nem is nagyon kellett azt törni, ennyi bőrönddel felszerelkezve úgy nyílt szét az emberek hada, mint a Vörös-tenger... Hogy aztán ha addig nem menekült el, akkor a nyakába ugorva köszöntsem a viszontlátás örömére.
- De jó újra látni téged! Hát még mindig a suliban vagy? Milyen kedves tőled, hogy kijöttél segíteni! - hálálkodtam egy sort, majd mielőtt felocsúdhatott volna, a két, termetes gurulós bőrönd fogantyúját már a kezébe is nyomtam, várva, hogy mutassa az utat, merre parkolt.
- Mesélj, mi újság erre? Történt valami érdekes mostanában? Van valami jó kis pletyka a suliban? Merre sikerült parkolóhelyet találnod? Hiányoztam? - zúdítottam rá egyből kérdések egész hadát, mert na, ismerem már annyira, hogy néha úgy kell harapófogóval kihúzni belőle minden szót.
Vissza az elejére Go down

Gregory S. Severald

∆ Hozzászólások száma :
136
∆ Tartózkodási hely :
Xavier birtok vagy egy bár



A poszt írója Gregory S. Severald
Elküldésének ideje Csüt. 27 Dec. 2018, 00:51
Ugrás egy másik oldalra

Néha az órára pillantottam, de sokáig az sem kötötte le a figyelmem. Jobb híján magamhoz vettem egy pohár whiskyt és kortyolgatni kezdtem. Egy szál szivar is előkerült. Az ülést kicsit hátrébb engedtem. A rádión egy leheletnyit hangosítottam. Ez a kombináció egészen jól ki tudott rángatni abból a monoton nyüzsgésből ami a repteret jellemezte. A rohanó emberek akik igyekeznek ezen a tumultuson túljutni. Majd hangosan kiabáltak taxiért a legkülönfélébb akcentusokkal. A kedvencem az indiaiak voltak. Meg is mosolyogtam amikor láttam néhányat a kocsi mellett elrikkantani magát. Jót mosolyogtam rajta. Egy fiatal indiai hölgy volt az. Nosztalgikus volt hallani. Vegyes érzésekkel töltött el a dolog. Jó is volt meg nem is... De azok után az évek után most még ízletesebb a whsiky. Szivart is rég szívtam. Az valahogy bennem maradt, hogy az iskolában nem. Részint mert tanárként már nem kellett az ügyeletes lázadót játszanom. Másrészt... volt aki meg tudta keseríteni még a legjobb szivar ízét is... Még mindig itt cseng a fülemben a bájos hangja az édes kis akcentusával... Nem is szinte...
Szemeimet lassan oldalra fordítottam. Számban rekedt a füst. Levegővé vált, majd azt fújtam ki. A pohár whsiky is semmivé lett. Másodpercekig csak néztem a lány kecses alakját és a mögötte tornyosuló bőrönd erdőt.
~Még jó, hogy nem a Bugattival jöttem...
A kezdeti döbbenet és félelem, hogy oda a mindennapi nyugodt iszogatás hamar elmúlt. Végül elmosolyodtam és kiszálltam a kocsiból. Felegyenesedtem, és igazgatni kezdtem a zakómat, hogy valahogy kinézzek. a következő pillanatban pedig már csattant a nyakamon az ölelés.
-Namaste Ratna.
Lapogattam meg a hátát. Másik kezem reflexből indult a feneke felé, de csak a derekára helyeztem. Na nem azért mert félnék a következményektől, azokkal tisztában vagyok. Minden alkalommal ugyan az történik. Most azonban több okom is van, hogy kivételesen nem markoltam rá. Talán ideje kinőni ezt a rossz beidegződést, meg ha elmeséli Crystalianak... Nekem és a fél városnak annyi.
-Neeem, most épp itt vagyok a reptéren. De alapvetően igen.
Kevesen tudják belém fojtani a szót de Ratna az egyik. A kezembe került két termetes bőrönd és a gyorsan pörgő nyelve épp elegendő volt hozzá. Biccentettem a hátam mögött parkoló Cryslerre.
-Itt.
Leraktam a bőröndöket és a kulccson egy gombbal felnyitottam a csomagtartót.
-Szállj be és mesélek.
Biccentek megint a kocsi felé majd hátra viszem a bőröndöket. A hátsó rugók jócskán megérzik a plusz sújt. Egy gombot benyomva a csomagtartón az szépen magától bezárul. Addigra előre sétálok és beszállok előre és lassan beállunk a kifelé haladó sorba, ahonnét átsorolunk a VIP kijárathoz, amin keresztül se perc alatt kijutunk a reptérről.
-Hogy a viharba ne hiányoztál volna? Van fogalmad milyen nehéz ezeket a bestiákat egyedül kordában tartani? Még így is, hogy a srácok fele eltűnt...
Komorodtam el egy picit. Ez olyan dolog amiről mindenki tud de nem szokás beszélni róla. Mert nem lesz jobb. Kisvártatva, némi magamra erőltetett derűvel folytatom.
-Van egy új öhm... tanárnőnk...  Klasszikus értelemben nem mutáns, de gyakorlatilag az. Csinos, vörös haj, karcsú testalkat, egy igen határozott jellem...
Kezdtem bele az új infók ecsetelésébe. Fel sem tűnt, hogy Crysről mennyit mesélek, milyen jó kedvvel és egy adag csodálattal, izgalommal...Ez a szerelmes életvitel nekem szokatlan.
-Én még mindig ugyan abban a szobában lakom, ahova annak idején beköltöztem. Azt hiszem, a tied is üres...
Töprengtem el egy pár pillanatra.
-Nálatok minden rendben? Vagy mi hozott vissza?... A sármomon kívül.
Vissza az elejére Go down

Ratna Nayar

∆ Hozzászólások száma :
7
∆ Kor :
32



A poszt írója Ratna Nayar
Elküldésének ideje Kedd 01 Jan. 2019, 18:43
Ugrás egy másik oldalra


- Hogy mivel? - kérdezek vissza értetlenül, miközben bőszen húzom magam után a bőröndjeimet, és ezzel együtt arra is rájöhet, hogy még mindig ugyanolyan analfabéta vagyok az autók terén, mint eddig is voltam. Bár a jelenlegi helyzetet elnézve, ha kerékpárral jött volna, én akkor is örülök neki, de azért egy csomagtartós autó mégis csak jobb választás volt részéről.
- Namaste, Gredzsi. - adjuk meg a módját, ha már nélkülöznie kellett a csodás, darabos, indiai akcentusomat, ami most annyira bennem van, hogy biztosan kell egy pár nap, hogy visszaszokjak a rendes amerikaira.
- Látom, a humorérzéked még mindig a régi. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy szakmát váltottál és beálltál reptéri taxisofőrnek. - grimaszoltam egyet a szavaira, majd miután a viszonttalálkozás boldog pillanatán is túl voltunk, már nyomtam is a kezébe a bőröndjeimet olyan lendülettel, mint ha üresek voltak volna. Ne tévesszenek meg senkit, amilyen súlyuk van, szerintem  ölni lehetne velük, egyszerűen csak én edződtem hozzá egy kicsit az elmúlt hónapokban.
- Oké, nem kell kétszer mondani. Bár két napja szinte mást se csinálok, csak ülök, olyan jó volt végre sétálni egy kicsit. - sóhajtottam, miközben helyet foglaltam az anyós ülésen. Képzelem, lesz még időm eleget sétálgatni a Xavier birtokon, pláne, hogy mindent szemügyre akarok venni. Mi változott? Mi maradt a régi? Vajon hány ismerős arcba fogok belebotlani a falak között?
- Ugyan már, ennyire azért nem kell túldrámázni a dolgot. Milyen bestiák? Kis angyalka az összes. - mosolyodok el - Legalábbis amikor nekem kellett vigyázni rájuk, még azok voltak. Így elrontottátok volna őket? - kérdezek vissza szúrós tekintettel, mielőtt magam is elkomorodva dőlnék hátra az ölésen.
- Ezek szerint akkor itt is... Sokan? Vagy... - nem is tudom, mi lenne a megfelelő kérdés, ami illene ide. Vannak-e közte olyanok, akiket ismertem? Hányan tűntek el? Ezek szerint itt se találtak még semmi megoldást, vagy ha azt nem is, legalább valami nyomot, amin el lehetne indulni, hogy előkerítsük őket? Egyáltalán létezik megoldás, vagy ideje lenne beletörődnünk, hogy ennyi volt?
- Elméletben nem mutáns, gyakorlatban meg az? Na jó, ezt most nem igazán értem... - fordultam Greg felé értetlenül, ám ahogy folytatta, nekem pedig leesett, hogy miről van szó, lassan az arcomra is kirajzolódott a felismerés - meg vele együtt a levakarhatatlan vigyor is.
- Te szerelmes vagy. A híres-neves-balhés partikirály Gregory Severald szerelmes. Hát ezt el se hiszem, miért nem ezzel kezdted? - pörgök rá a témára, és innentől kezdve egyből a prioritási lista végére csúszik az is, hogy kik az új tanárok, vagy mi van a szobáinkkal, azok ráérnek... meg megvárnak, most viszont türelmetlenül fészkelődtem Greg mellett az ülésen, hogy meséljen már! És az se érdekelt, hogy mennyire lehet zavaró vezetés közben az, hogy ilyen kíváncsi tekintettel bámulom.
- Fogjuk rá, valamivel rosszabb, mint itt. És hiányoztatok, de ne terelj, Greg, mindent tudni akarok! Érted? Mindent! Hogy hívják? Mikor találkoztatok? Honnan ismered? Mit tanít? Hogy keveredett a suliba? Miért olyan különleges? Ez már hivatalos? Ugye még nem maradtam le az esküvőről...? Tényleg, az lesz majd? Vagy még nem is tudja...? Majd bemutatod nekem? - zúdítottam néhány másodperc alatt kérdések egész tömkelegét szerencsétlenre azzal a bizonyos csinos új tanárnővel kapcsolatban, aki ezek szerint mégis csak több, mint kolléga. Csak győzzön válaszolni majd rájuk.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Namaste - Ratna & Gredzsi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: New York :: Reptér-