HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: beyond the stars - Starmora

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
◣ surrounded by my idiots ◥



A poszt írója Gamora
Elküldésének ideje Kedd 30 Okt. 2018, 16:38
Ugrás egy másik oldalra



Starmora

I look into your eyes and I see stars shining brighter than the universe
Értetlenül ácsorog a kabin ajtajában, balja még a kilincsen, míg jobbjával a szerényen megpakolt tálcát tartja. Képtelen szabadulni az érzéstől, hogy a szobának nem így kéne kinéznie... Valami nagyon hiányzik. A Milano lustán sodródik alattuk, a hanyagul behúzott függönyökön át komótosan beszivárog a kinti sötétség. Egy fél pár bakancs hever a bevetetlen ágy mellett, a szoba közepén. Ruhák szanaszét hajigálva. Poszterek a falon. De hol az ördögben van...? És ha ketten maradtak csupán a hajón, ő pedig a küszöbön áll, akkor mégis ki vezeti a gépet?
- PETER!! - Hangjánál is nagyobbat csattan a tálca, ahogy sarkon fordul és öles léptekkel visszaindul a hídra. Fújtat kissé, mire megmássza a fokokat és belöki az ajtókat és levág minden kanyart, de megéri a sietség, mert természetesen ott talál rá Quillre, ahol egyáltalán nem kéne lennie.
Megtorpan mögötte egy pillanatra, míg erőt gyűjt a veszekedéshez, aztán elszántan megindul felé. Macskásan halkan húzódik az ülés oldalára, karját lezserül összefonva hasa felett. Nem kezd el egyből kioktatni, néhány pillanatra elmerül az előttük sodródó fények látványában.
- Pihenned kéne még. A sebeid nem gyógyultak be teljesen. - Dorgálása sokkal elnézőbbre sikeredik, mint azt fejben elhatározta, de a hajó orrán túli kép, kettejük csendes magánya és az, hogy Quill még nem vérezte össze a kapitányi ülést, valahogy enyhítenek a haragján. Ahogy a fájó üresség is, ha Drax helye felé pillant.
- Gyerünk, mozgás - megkocogtatja a férfi vállát, s hüvelykujjával a fiúk által csak anyósülésként emlegetett hely felé biccent. Át óhajtaná venni az irányítást, Mordály és Quill kapitányi címért folytatott versenyében úgyis olyan ritkán nyílik lehetősége a Milano vezetésére.


always | taníts

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1029
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Csüt. 01 Nov. 2018, 14:31
Ugrás egy másik oldalra

beyond the stars

Az elmúlt időszakban gyakorlatilag kabinlakó lett belőle. Alig merészkedett ki onnét, nem mintha olyan nagyon foglalkozott volna a fájdalmaival, megtette helyette a zöld nőszemély. Ő leginkább csak engedelmeskedett. Fájó és fárasztó volt egyszere szembenézni a ténnyel, hogy az idegesítő morajló hangszín és az ostobaság, ami a levegőben repkedett Drax körül, maró és folyton viszketeg sebhelyet okozott a szívén. Szerette volna egyszere elhitetni magával - hogy igazából nem is kell ide Drax, hogy sose voltak barátok, mert hát az se tudták mi az, de minél inkább ezzel a gondolattal játszott, a fickó annál jobban hiányzott neki. Sok szerettét kellett elengednie. Drax nem tartozott azok közé, aki illett ebbe a listába. Így hát Quill minden erejét és taktikai észérveit egy kupacba gyűrte, hogy aztán kieszelje a tervet. Egy fost tervet a javából. Hiába volt rossz, nem bírt el a tehetetlenséggel. Megvárta a megfelelő alkalmat (amikor őszerinte) senki se tartózkodott a Milanon, néma árnyként kiosont a pilótaüléshez, majd elrángatta a gépet.
És most arcán a tökéletes elégedettséggel ül, meg sem hallva neve kiáltását, nem észlelve a zöld sziluett érkezését, amíg szavai rá nem tapadnak. Egy őszinte meglepett ugrás, ami abból fakad - nem számított rá. Arcán ott a tökéletesen elégedetlen grimasz, ami a nő jelenlétének szól.
- Ahhh a frászt hoztad rám. - motyogja a fejét csóválva közben. Quill nem feledte el, miféle csodával idomultak egymáshoz a legutóbb, de azt sem, hogy mit kéne tennie. Így hát a kijelölt célállomás Thanos birodalma a kijelzőn, amit jószívvel megpróbál eltakarni a nő elől. Hacsak elég közel sodródna... - bár a terve az javarészt inkább arról szólt, hogy addig rúgdossa a lila ocsmányság seggét, amíg el nem köpi, hogy hol van Drax.
- Jól van, jól van. - úgy pattan fel a helyéről, mintha lávaszikrákon ücsörögne. Heves lendülettel adja át a helyét a nőnek, szemlátomás dúl-ful. Tudja jól, hogy a szíve kedvese csak az állapotával fog foglalkozni, s pont nem rajong majd a tervért, így lemondóan huppan az anyósülésbe, nem szólva mást. Az ablakon kifelé bámul. Elég távol vannak még, így talán nem kap akkora letolást, ha egyáltalán feltűnik a nőnek.
- Nem kell aggódnod értem, jól vagyok. - mondja, s bár babrál is a kijelzőn, hogy eltörölje a kijelölt célállomást. Persze közben próbál fapofát vágni. - Nem megyek vissza a kabinomba. - jelenti ki határozottan, majd vet egy oldalt pillantást a nő felé. Tekintetéből csak úgy árad az őszinte csodálat, mégis elkapja fejét. Legutóbb sem volt túl jó vége, hogy próbálkozott - hát most nem fog, az biztos.
- Legalább egy kicsit keringjünk még, mielőtt lerakod a gépet. - dobja oda, s már süllyed is a székébe, hogy a fényáramlást bámulja. Az űr mindig megnyugtatja. Van egy fajta végtelen biztonság benne. És mégis elszomorítja. Nehéz teher húzza le a gép gyomrát. Érezni ezt. Mindenhez nem vághatnak jó pofát még a galaxis -megmaradt- őrzői sem.



my juliet| minden erőmmel azon vagyok : ) bébike  

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
◣ surrounded by my idiots ◥



A poszt írója Gamora
Elküldésének ideje Szomb. 03 Nov. 2018, 22:56
Ugrás egy másik oldalra



Starmora

I look into your eyes and I see stars shining brighter than the universe
Gamora arcán megjelenik a jól ismert, ideges és számonkérő grimaszainak egyike, egy nonverbális "nem mondod?", mikor még Quill áll neki háborogni a ráhozott frász miatt. Nem mintha nem érdemelné meg, hisz egyáltalán nem ott van, ahol lennie kéne; a kabinjában kéne pihennie és még csak ábrándoznia sem arról, hogy gépet vezet. Egyébként jól látja, hogy mintha letértek volna a beprogramozott irányról? Fojtott indulatait átveszi az értetlenség és a kíváncsiság, ahogy átveszi a férfi helyét és néhány fürge pötyögéssel ellenőrzi a koordinátákat.
A felismerés fájón mar a szívébe, s néhány pillanatig nem tudja, mitévő legyen. Annyi biztos, hogy nem dühös; rengeteg más érzelem kavarog benne, a legerősebb talán a féltés és a reménytelenség. Ő már nem hisz abban, hogy a veszteségeikre létezne visszaút. Pedig bármit megadna érte, ha Nebulát...
Fejrázással hessenti el a gondolatot, tekintete egyszerre dorgáló és szánakozó, ahogy felpillant Peterre. Épp csak elmotyogja a nevét, épp csak elkezdené megértetni vele, hogy a magánakciójának semmi értelme, de a másik közbeszól, ő pedig végighallgatja. Pillantása hosszan, szótlanul időzik rajta, majd egyfajta megnyugvás, beletörődés suhan át a nő arcán. Kezét elhúzza az iránykaroktól és hátradől a székben, nem módosítva a beállított útirányon.
- Jól van - Csak két szó, mégis válasz mindenre. Jól van, nem aggódik. Jól van, nem kell visszamennie pihenni. És jól van, követi Petert, bárhová is megy.
Egy darabig nem szól semmit, keresztbe font lábakkal figyeli az utat, csak néha korrigál a pályájukon, ha ki kell kerülni valamit. Néha előre görnyed, hogy ellenőrizze a radart és a célt, aztán előhúzza az adóvevőjüket.
- Elküldöm Mordálynak az új koordinátákat - Azzal pötyögni kezd. Nem úgy tűnik, mint akinek szándékában állna lebeszélni a férfit a tervéről, noha szokatlan hallgatagsága sem lehet túl bizalomgerjesztő.
Ahogy túljutnak egy lazább aszteroidmezőn, - Robotpilótára kapcsolok - szól, és beütve az irányt átadja az automatának a gépet. Hátradől az ülésben, ujjait összefűzi a hasán, hüvelykjével azonban nyugtalanul dobog.
- Mi a terved? - kérdi végül, még mindig szokatlanul nyugodtan és beletörődőn. Vörös fürtjei árnyékában felpillant a fickóra. - Ha odaértünk.


always | igyekszem jó diák lenni

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1029
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Hétf. 05 Nov. 2018, 20:40
Ugrás egy másik oldalra

beyond the stars

Tényleg ostobaság volt a részéről, hogy neki kívánt vágni egymaga Thanos ellen, miközben még fel sem épült a sérüléseiből - meg mert egyébként sincs esélye, továbbá pedig végül nem is a lila óriás csettintett. Quillt azonban egyetlen fantomkép hajszolja. Az pedig az őrzők egy oszlopos tagjának fáradhatatlan mosolya, miközben egy íztelen, semmilyen szendviccsel tömi a fejét. A reménytelen órákban gyakran ostoba ötletek születnek, ám néha van, hogy ez a fajta vakmerőség meghozza gyümölcsét. - mesélte édesanyja az ágyánál, amikor Quill hazahurcolt magával egy háromlábú macskát, amit a nagyobb gyerekek (név szerint Jeffersonék) megpróbáltak agyonütni. A macska túlélte. Peter is néhány folttal. Nem a legkedvesebb emlékei, de az anyja reakciója gyakran eszébe jut. Meg az a nyamvadt háromlábú is...
Szinte szégyenkezve bólogat, amikor dorgálást csak némán kap, épp csak a mandula szemek árasztják el a lesújtás árnyaival. Ennek fényében emelkedik ki végül a székéből, hogy ledobja a pólóját - s váltsa valami kényelmesebbre. Nem szólnak egymáshoz. Lefoglalja az öltözködés, akkor kapja fel fejét, amikor Gamora megszólal.
- Felőlem. - vállat ránt puhán, de azért felszisszen. A használt felsőt elhajítja, az egyik szerszámos ládára zuhan hanyagul elterülve azon. Pillantását csak egy pillanatra ajándékozná annak, de ahogy ismét odafordul, meglátja Drax egyik övtartóját. Több sem kell, hogy elforduljon az üveg felé, s azon át bámuljon a végtelen univerzumba. Meggyőződése, hogy Gamora nem juttatja el Thanoshoz, így aztán csendben marad(na).
A kérdésre megrezzennek a tarkóját tarkító puhább szálak, ajkai elnyílnak. Az, hogy a tervre kíváncsi, ha odaértek - árulkodó. A zöld nőszemély tehát nem beszéli le róla, nem húzza el a Milano orrát száznyolcvan szöggel, hogy belecsapódjanak a tejútsávba ellentétes irányt véve ezáltal.
- Én csak... - lelkesen kezdene magyarázkodásba, fejét lágyan csóválva, de végül nedvesítenie kell száján, hogy egyáltalán folytathassa. - Hallani akarom, hogy meghalt... Az, hogy eltűnt, az nekem nem elég... És, ha eltűnt, akkor szükségem van a kőre. Egyszer már megfogtam egyet, talán ha most is... Az időt használva visszajátszhatom őt és akkor talán soha nem megyünk a küldetésre, soha nem kerül a pokolba és soha nem veszítjük el... - rekedtes kissé a hangja, ádámcsutkáján igazít, majd ott ácsorogva tovább, épp csak szeme sarkából les a nőre. Lehajtja kissé a fejét. Talán a gyászidőszak alatt még mindig nem szakadt ki a tagadás fázisából, talán soha sem fog. Quill túl sokat veszített már ahhoz, hogy képes legyen elviselni még egy barát elvesztését. Alsó állkapcsa kissé oldalra billen, ahogy végül felcsatolja fegyvereit, fülére a sisakja vezérlőjét, sarkára a rakétáit.
- Nem ülhetek tétlenül, nem megy. Nem voltam mellette, amikor... Röhejes, kész katasztrófa, de most Bosszúállónak érzem magam, mert Drax szavaival élve, rohadtul vágyok rá, hogy bosszút álljak. - erőltetett nevetés és az elszántság lángja lobban fel íriszeiben, ahogy aztán a zöld nőszemélyre pillant.




∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
◣ surrounded by my idiots ◥



A poszt írója Gamora
Elküldésének ideje Vas. 11 Nov. 2018, 00:09
Ugrás egy másik oldalra



Starmora

I look into your eyes and I see stars shining brighter than the universe
Épp csak a szeme sarkából követi Quill hátranyúló alakját. Feje enyhén utána fordul, vöröse meglibben, aztán visszatér a vezérlőpulthoz és hagyja, hogy a férfi kicsit magában legyen. Mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt, próbálja ezzel vigasztalni magát, miközben megkeményíti a szívét és ellenáll annak, hogy Peter után menjen. Gamora például nem tudna leülni és kibeszélni. Hozzászokott, hogy minden terhet egymaga cipeljen, minden fájdalmat csendben tűrjön, és idővel, miután a lelke összeszedte magát a kapott ütésekből, talán össze tud kaparni annyi erőt, hogy meggyógyuljon. Ez azonban lehetetlennek tűnik most Drax optimizmusa nélkül és Nebula... Ó, Nebula.
Halkan felemelkedik az ülésből, megkerüli azt, macskás léptekkel surran a férfi mögé. Karját összefonja maga előtt, úgy nézi, hogyan támasztja az üveget. Pillantása a levedlett pólóra esik, majd révetegen maga elé, mielőtt visszatérne Lord hátára. A terv satnya, az érvek hibásak, de az érzelmek és a bennük megbúvó szándék túlságosan őszinte ahhoz, hogy összetörje az illúzióit. Egyszerűen nincs szíve közölni a férfival, hogy vége van, ellenben a harag lassan elkezd burjánzani a mellkasában. Nem Peter, hanem a veszteség iránt.
- Túl sok mindent vesztettünk. Túl sok mindent vett el. - Azt hitte, megnyugvással tölti majd el a tudat, hogy ő maga végzett Thanossal, de nem így van. Semmi értelme nincs, amíg nem pusztítják el végleg; s ha az nem lehetséges, akkor újra és újra és újra... Talán nem az apja csettintett, de igenis ő okozta mindezt.
Közelebb lép és kiveszi Peter kezéből az egyik fegyvert, hogy a saját övére tűzze. Pillantása azonban a férfiéba kapcsolódik, nem ereszti.
- Azt akarom, hogy megfizessen érte. Minden egyes életért - felsejlik a haragja mögött megbúvó fájdalom, mégsem fordítja el a fejét, nyíltan fürkészi Quill szemét, mintha onnan akarná kiolvasni, jó-e az az út, amelyre lépnek, és ha nem, úgyis hajlandó-e őt követni.
- És meg is fog - Lassan az üveg felé fordítja a tekintetét. Hiába tudja, érzi minden sejtjében, hogy le kéne beszélnie a másikat az őrült ötletéről, az empátiát választja ehelyett. Quillt választja. Közelebb húzódik, sziluettje a férfiéba olvad, ahogy bal oldalról a karjához simul. Baljával gyengéden az űrfickó kezébe kapaszkodik, jobbja felkúszik annak vállára, állát finoman rátámasztva kézfejére. Félig öleli, félig támaszt keres rajta, miközben csendes megértéssel nézi az elsuhanó tájat.
Jobbja kicsúszik az álla alól, végigsimít vele Quill hátán, fejét pedig oldalra dönti, a férfi vállára hajtja, vörösével becsiklandoz a nyakához. Elengedi baljával a kezét, hogy helyette a hasát fonhassa körbe, ezáltal rendes ölelésbe vonva.
- De nem így. Nem most. Nem ilyen áron. - Ha megütköznek vele, nem ússzák meg élve. Nem fogja elveszíteni Quillt is... Megküzd vele, amennyiben szükséges, ám egyelőre azt reméli, ölelése és gyengéd szavai megértést vernek majd a másik fejébe és tompítják a bosszúvágyát annyira, hogy rájöjjön, halálos ez a küldetés.

should I | talán a tanár érdeme. nem derül ki, ha tovább bébikézel.

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1029
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Csüt. 29 Nov. 2018, 08:32
Ugrás egy másik oldalra

beyond the stars

A végtelen univerzum masszájába ragadt csillagok egyikének fénye se hozhatna el kellő melegséget megszáradt és repedezett szívébe. Azon túl, hogy talán még a Nap bolygó se volna rá képes. Quill egy erős vázat épített fel beteg és elhagyott szíve köré. A lelkéből egy olyan katonát kovácsolt a hosszú évek során, aki megtanulta kardjaként a humort, pajzsaként az önámítást felhasználni. A páncélja pedig, ami mögé elbújhatott az sosem volt más, csak a képzelete. A lila fazon pedig gyakorlatilag elvette a fegyverét és összetörte a pajzsát. Nem maradt más, csak a meztelen igazság és a hűvös valóság. Egy Peterhez hasonló jellemet ilyen lendülettel, ekkora szögben eltörni, veszélyes.
- Ezt nem hagyhatjuk annyiban. Nem nyerhet. Ilyen fos befejezése nem lehet... - szomorkás hullám mossa el magára erőltetett mosolyát. Ó, tudja ő, hogy egy maga fajta félvér képtelen volna rá, hogy pont Thanossal ütközzön és nyertesen végezze. Azonban arra még képtelenebb, hogy csak üljön a babérjain és megvárja, amíg a gyász és a bánat felemészti őket? Mikor ültek le utoljára együtt? Mordály feszt elhagyja a hajót. Groot szintén. Az Őrzők már nem is Őrzők többé. Drax pedig...
Nem azon lepődik meg, hogy a fegyvert kiragadja a kezéből egy zöld árnyalatú puha kéz, sokkal inkább az hozza magával a meglepetés erejét, hogy a fegyver nem a helyére kerül, hanem a nő övére. Vontatottan, ám kérdőn, kissé értetlenül fordul felé. Nézi, hallgatja, de nem szól közbe. Mire lenne mondandója, más miatt tartja meg azt. A zöld sziluett közelebb húzódik hozzá, ő pedig képtelen rá, hogy bármi mással foglalkozzon. Elpillant az ablak felé, de szíve a bal oldalán pihen, ahogy karjába kap, úgy emeli ösztönből övét. Állával cirógatja az illatos hajzuhatagot, belezuhan kissé. Élvezi a közelségét, szemeit behunyja egy hosszú pillanatra.
Lágy félmosoly suhan át ajkain, amikor cirógatja az a kéz, mely oly sok erővel bírhatna fölötte. Bizonyos értelemben Gamora sokkal erősebb nála - bár ezt sosem mondaná ki hangosan. Lubickol a melengetésbe, s hagyja, hogy ölelésbe vonják. Mindkét kezével a nő derekára, hátára simít. Finoman húzza magához, arcát a tincsek közé fúrja. Hallja annak gyöngéd tiltakozását, s bizony meg kell vallani remek taktikát használt rá, hogy lebeszélje Quillt.
- Jól van. - búgja beletörődőn, egészen aprókat bólintva. Nedvesítenie kell a torkán, így aztán kihúzza magát végül, elengedve a nőszemélyt épp csak annyira, hogy lenézhessen rá, s leheletnyi távolság legyen közöttük. - Nem szívesen mondom ezt, de igazad van. Szóval mi a terv? Hová megyünk? - lép el, hogy rögtön megcsapja a hűvös valóság, s hátrahagyja a meleget. Egyszer már elég messzire ment ahhoz, hogy értsen a szóból. Így megtöri a közelséget és a pilótaülése felé vándorol. - Senki nem csinál semmit. Hagyjuk, hogy az a barom megnyerje ezt a csatát és talán ez volt az a háború is, amit vívtunk eddig. És így értelmetlen Drax halála... - ejt vállat gyöngén, majd válla fölött a nőre pillant szomorkásan.



never | mibajodvele? 

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

beyond the stars - Starmora

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: A világűr más pontjain-