HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 

avatar

∆ Hozzászólások száma :
5
∆ Tartózkodási hely :
Wakanda



A poszt írója THemba
Elküldésének ideje Hétf. 29 Okt. 2018, 14:35
Ugrás egy másik oldalra

T'Hemba

szuperhõs nevem ide




biográfia

becenév » Kamo ("csendes harcos") mutánsnév, Papírjai: Cooper Hamm
születési idõ » 1990.07.09
születési hely » Afrika berkein belül, de New Yorkban nevelkedtem
kor » 28
play by » Ricky Whittle
csoport » Shuri Testőre (független mutáns igazságosztó)
tartózkodási hely » Shuri mellett, mögött, alatt…olykor fölötte
család »
Ayo, édesanyám testvére.
Apámat nem ismertem, egy másik törzsből való volt, igazi harcos alkat, azt mondják egy kétajtós szekrény típus volt. A neve… a neve már a múlté. Hiszen meghalt, olyan dolgot tett, ami nem méltó egy harcosra. A Királyára támadt, mert amaz meg akarta ölni a hőn szeretett nőt. Emiatt édesanyámat Wakandán túlra menekítették, miután engem megszült. New York-ban akadt segítsége bőséggel, így feltudott nevelni, tisztességes embert tudott faragni belőlem. De aztán megöltem. A képességem a felszínre tört és... a mai napig kísért az emléke.  
A nagyapám, B’Aelion volt a legnagyobb mesemondó. Családunk eredetéről regélt, különböző történeteket, melyekben gyakran szerepeltek Istenek, és maga a Halál is. No meg egy ezer éves város rejtélyéről.  A történetek természetesen csak a szórakozni vágyó elme szüleménye, de ha bármi igaz is lenne a régi ősök történetéből, mára már senki nem emlékezne rá hol is van az a rejtett város, és ha létezik is, régi ura bizonyára rég halott.




jellem és külsõ »
Az unatkozó ember első sorban önmagát untatja… és milyen igaza van!

Hangulatember vagyok, viselkedésem leginkább környezettemtől függ. Így jellememben jelen van egyfajta kettősség. Ugyanúgy jellemző rám a vadság és függőség, mint a kényelemvágy és szabadságra törekvés. Mélységesen becsületes vagyok, de gyanakvó és önző is egyben.
Szigorú erkölcsiség, diszkrétség, erényesség, óvatosság és megfontoltság ural, amiért kívülállók számára közönyösnek tűnhetek.
Komolyan veszem feladataimat, pontos vagyok és lelkiismeretes, kitartó és rendszerető, olykor már túlzottan is pedáns. Jó gyakorlati érzékkel rendelkezek, könnyedén veszek akadályokat. Törekszek arra, hogy másoknak jó szolgálatot tegyek, de saját érdekeimet is szem előtt tartom. Azonban nincs bennem elég ambíció, megelégszek a középszerű helyzetekkel is, amíg szimpatikusak számomra a körülmények.
Nagy önbizalmam van, szilárdan kiállok a tetteim mellett, ennek ellenére félek a kudarctól. Bátorságom viszont látszat, az érzelmi problémák elől fejvesztve menekülök. Mindig törekszek a harmóniára, szeretem a kényelmet, biztonságot, a békés és nyugodt légkört. Emiatt látszólag tökéletesen alkalmazkodok. Nem szívesen keveredek olyan szituációba, mely lelki nyugalmamat felborítja. Ösztönösen irtózok mindentől, ami hangos és közönséges. Így bármit elkövetek, hogy nyugalmat teremtsek magam körül.  
Fontos számomra a család és a barátok, féltőn oltalmazom őket, csodálatosan gondját tudom viselni szeretteimnek. Emiatt túl érzékenyen is képes vagyok reagálni, ha a családomat bántják. Nagy gyűjtő vagyok, bár leginkább családom ereklyéire koncentrálódik a figyelmem, különösen a kardokhoz vonzódok, így nem egy régi penge van már gondozásom alatt. Szabadidőmben pedig képes vagyok órákat eltölteni a fegyverek társaságában. Lehetőségem volt elsajátítani a kardkovácsolás művészetét. Jelenleg saját stílusomat gyakorlom, de régi pengéket is szívesen veszek gondozásba, hogy rendbe hozzam őket.
Harci adottságaim és bizarr képességem hamar hírnevet szült, renomém olykor megelőzött a harcokban.

képesség »

Robbanás:
Egy igazi természeti csapás vagyok.
Nitroglicerint izzadok a tenyereimből és robbanásokat okozok ez által. Minél több a verejték, annál hatalmasabb a robbanás. Általában kicsi, erőteljes robbanásokat használok a kezemből, nem csak felrobbantani tudom az ellenfelet, hanem a levegőben is képes vagyok mozogni. Ott is elég gyors vagyok ahhoz, hogy elkerüljem a támadásokat. Az eddigi legerősebb robbanás (eszköz használat nélkül) teljesen felrobbantotta a mutáns meteorzuhatagokat, és egy másik lökéshullámmal megráztam az egész városrészt. Az ilyen robbanások - különösen sokszor rövid időn belül megismétlődve - negatív hatást gyakorolnak karjaimra. Annak is van határa, hogy milyen erőset tudok támadni.

Ám bár szenvedek jómagam is a robbanásoktól, de a teljes hatás minimális a fizikai alkalmasságaim miatt. Ez által képes vagyok arra, hogy állandó robbanásokat okozzak magam körül anélkül, hogy sok erőteljes robbanás után is negatív hatásokat tapasztalnék. A visszaélés azonban a vállaimon érződik. Mindig egy hatalmas jobbkezes ütéssel kezdek. A tenyerem verejtékmirigyeiből kiválasztott izzadság nitroglicerin, ami igencsak robbanékony.
Nem tervezgetős fajta vagyok, de cselesebb annál.

Hátrány: Gyúlékony gázzal töltött területeken nem vagyok képes robbanást használni, mivel a gázok robbanhatnak és terjedhetnek. Ráadásul, mivel a képességem izzadságon alapul, nehezebb, ha hűvös éghajlaton dolgozok.


Fegyverek:
KATT (4 db)
Kések hossza: 355 mm Penge hossza: 220 mm
Kama: A legveszélyesebb kobudo fegyver. A vele való gyakorlás komoly körültekintést és nagy gyakorlatot kíván. Eredetét tekintve a sarló lehetett az őse. Ezt a fegyvert csak mester szinten gyakorolják. Az enyém tovább fejlesztett változat, rengeteget kísérleteztek rajta, hogy tökéletes legyen. Közelharci fegyverem. Belőle csak kettő van.
Mérete: Penge hossza: 400 mm, markolat 170 mm
Egyéb eszközök:
Kesztyű mely a nitroglicerint eltárolja: KATT
Minél többet tárolnak el a kesztyűk annál nagyobb a robbanás ereje. A képességem távolra is elér a kesztyűk segítségével.

elõtörténet »

Az élet kegyetlen és kiszámíthatatlan. Az emberek, akik bölcsnek és mérhetetlenül okosnak tartják magukat állítják, hogy minden okkal történik, illetve Isten mindenki számára kikövez egy utat, melynek végén ott áll Ő és karjaiba von, hogy ezzel jutalmazzon meg azért, mert eddig kitartottál, ám ha valaki erről letér, Lucifer várja. Régebben sokat tűnődtem azon, hogy megéri-e mindez a sok fáradozás. Ha jót teszel valakivel, beléd rúg. Ha arcul csapnak, és másik orcádat is odatartod, szintén kapsz egy hatalmasat, nem sül le rád Isten dicsőítő fénye. Mindezek ellenére, akadnak olyanok, akik tovább folyatták ezt az utat egy olyan eszmébe kapaszkodva, ami talán kitaláció, merő szemfényvesztés. Isten miért nem avatkozik közbe a háborúkba, éhínségbe? Miért nem menti meg az ártatlanokat? Megmondjam? Mert egyszerűen nem érdekli. Az ő szórakoztatására vagyunk hivatottak létezni.

Még csak 12 éves voltam, túl fiatal ahhoz, hogy bármit is képes legyek kezdeni magammal. Senkit nem ismertem, hiszen bezárva töltöttem az életemet, hogy emberi kapcsolatokat képes legyek kialakítani. Nem csupán azért, mert a családi hátterem koránt sem volt ideális. Anyám szerint más voltam, mint a legtöbb ember. Olyan hatalom birtokában születtem, melyektől a legtöbb halandó csak álmodhatott. Eleinte persze senki nem vett komolyan. Nem csoda, hiszen nem néztek többnek 160 centis kölyöknél, azonban miután többször is rákényszerültem arra, hogy megvédjem magam, megtanultak tisztelni.
Ha valaki sokáig él a vadállatok között, lassacskán maga is azzá válik, mondták sokan. Ebben az egyben teljes mértékben igazat adok annak, aki ezt először megfogalmazta. Rengeteg ellenséget szereztem magamnak eddig. Ez a szám pedig csak gyarapodni fog…

Lángok, mindenütt. Majdhogynem füst tölti ki az egész teret, levegőt már alig kapni. Szinte már fuldokolok, ahogy küzdök a forrósággal, minden egyes lélegzetvétel a tüdőmbe mar, de ez a legkevésbé sem érdekel. Hajt a bűntudat, a kétségbeesés - meg kell mentem őt, különben...
Hiába próbálom felemelni a nagy faldarabot, ami anyát fedi, teljesen hiába minden erőfeszítésem, tudom jól, mégsem jut el az agyamig. Már ordítok, sírok, bőgök, ahogy minden izmomat pattanásig feszítem. Még hallom a lélegzetvételeit, még nem adhatom fel! Az előbb mintha azt suttogta volna rekedtesen, hogy „Kamo, menekülj..", viszont csak megrázom a fejemet és nem foglalkozok vele.

Nem hagyhatom meghalni!

A tűz kezd ellepni mindent, már a kő is perzseli a tenyeremet, érzem az égető csóvákat magam körül, de inkább én is meghalnék, minthogy itt hagyjam őt. Képtelen lennék rá. Azonban még mielőtt beborítanának a lángok, két erős kar megragad és hátra ránt, ordításokat hallok, a tűzoltó szirénákat. Ordítok, kapálózom, harapom az engem tartó kezeket, de kihurcolnak a házból. Totál plánban nézhetem végig, ahogy az lassan összedől. Már sírni sem vagyok képes, csak azt motyogom ismétlésbe fulladva, hogy vannak bent, ott van az anyukám, hozzák ki őt is; de mintha meg sem hallanák...meg sem hallották.

És ebben a pillanatban pattantak ki a szemeim. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de fokozatosan elkezdtem érzékelni a környezetemet. Lámpa világított a szemembe, a párnámat görcsösen szorítottam, éreztem a lefolyt könnyeket az arcomon, és úgy ziháltam, mint aki az előbb lefutotta a maratont.



- Senkid nincs, csak egy nyikhaj vagy, egy átutazó, egy jelentéktelen senki! Nem tanított meg édes jó anyád…
És itt elpattant bennem a józan ész, minden gondolatom törlődött, és csak holtan akartam látni az útonállókat.
- MOST KINYÍRLAK! - már rávetettem volna magamat, de hátulról lefogtak, én meg…nos hát őrjöngve próbálkoztam kiszabadulni, de nem tudtam. Erős voltam, viszont mit ér az, ha négyen fognak le...
- Ne erőlködj! - olyan idegesítő volt az a fölényes mosoly, hogy fel tudott volna robbanni tőle az agyam. Teljesen elvesztettem a fejem, kapálóztam, haraptam, de legyűrtek, és egy jókora jobb horog térített vissza a valóságba, ahogy az állkapcsomba nyilallt a fájdalom. A kibaszott kegyetlen valóságba.
Mégis mit vétettem? Ez is egy büntetés azért, mert hagytam meghalni az anyámat?
Lehetséges...
Kaptam még egy ütést, de már nem is izgatott. Hadd csinálják, ha ez nekik örömet okoz. Végtére is megérdemlem. Bár semmiféle verés nem válthat ki egy halált, főleg nem kettőt, de legalább szenvedek egy kicsit. Egy rúgás a gyomromba, egy talp az arcomon... tudják egyáltalán, mi az igazi fájdalom? Azt hiszik, hogy ez ér bármit is? Semmit sem tudnak, pedig annyira azt hiszik, hogy az egész igazsággal tisztában vannak...
Gyülölöm!
Igen, nem tudtam megmenteni az anyámat. Se az apámat … Legalább nem szenvedett...
De ez nyilván nem tudott vigasztalni. Hiszen miattam történt az egész, miattam gyulladt ki a ház. És nem azért, mert leejtettem egy öngyújtót a szőnyegre, vagy lángra kapott a függöny. Belőlem jött az összes tűz. A robbanás! Már nem emlékszem pontosan, hogy miért történt. Az anyámmal veszekedtem valamin. Mindig is forrófejű srác voltam, hamar hisztizni kezdtem, csapkolódtam, a földhöz vágtam a játékaimat, de azt nem hittem volna, hogy egyszer a bennem lévő erő ki is tör, és lyukat robbant a falba, vagy lángba borítja a padlót... A tenyeremből jöttek a robbanások, nem tudtam kontrollálni az erőt. Eleinte fel sem fogtam, hogy mit csinálok, csak ordibálva vagdalkoztam össze vissza.

A sikátorok nyirkos és hideg magánya vett körül. Bár már felkelt a nap, mégis csak a sötétséget érzékeltem a körém magasodó többemeletes épületeknek köszönhetően. A nedves falnak döntöttem hátamat, mert már nem bírtam megtartani magamat a kimerültségtől. A látásom egyre homályosabbá vált, hiszen közeledtem ahhoz a ponthoz, amikor elvesztem az eszméletemet. Különös gondolatok futottak végig a fejemben, melyek többek között csak értelmetlen kérdések voltak, amiket ilyenkor általában feltesznek az emberek, de nekem mégis olyan fontos lett volna, hogy válaszokat kaphassak rájuk. Mintha egy-két egyszerűbb válasz enyhítette volna azt a hatalmas fájdalmat és ürességérzetet, amelyet az elmúlt napokban éreztem, s melynek a csúcspontját jelenleg is átélem. Nem akartam, hogy így végződjön ez az egész. Azt hittem, hogy ez csak egy átmeneti állapot és lesz egyszer majd máshogy is, de ahogyan egyre inkább szivárgott ki belőlem az erő, úgy aludt el egyre jobban bennem a remény utolsó szikrája. Azonban a monoton állapotot hirtelen egy meleg test érintése szakította meg, mely egy kicsit visszahozta belém az életet. Maradék erőmmel a melegség irányába fordultam, s arcomra egy enyhe mosolyt erőltettem. Ayo volt az. Arcán büszkeség ült, melynek okát elsőre nem tudtam megállapítani. Kezét hirtelen felém tartotta. Bal kezével megemelte a fejemet, majd a jobb kezével a kezembe apa medálját helyezte.
Vissza kellett térnem szülőhazámba…
Még nekem is furcsa volt a gondolat, de a kezdő lépéseket megtettem felé.
Az életem ezek után már nem csak az enyém volt, ezzel az első pillanattól kezdve tisztában voltam. Anyám lelke és az akarata tovább élt bennem és már csak ezért is túl kellett élnem ezt az egészet. Elhatároztam, hogy teszek is azért, hogy sikerüljön kilépnem ebből a sötét világból, így minden füvet és fát megmozgattam ennek érdekében. Kitartottam és küzdöttem egy lehetőségért… egy lehetőségért, mely segíthet rajtam.
- Élni akarsz? – tette fel ezt az egyszerű kérdést Ayo, melyre természetesen azonnal válaszoltam.
- Igen, akarok. – hangom határozott volt és megkérdőjelezhetetlen. A nő bólintott, majd feltette a következő kérdést.
- És mit tennél meg azért, hogy ezt az akaratodat valóra váltsd? – hangzott el az újabb kérdés, melyre egy kicsit hezitáltam. Tudtam rá a választ, de biztosra akartam menni, hogy tényleg így gondolom. Így gondoltam.
- Bármit. – kijelentésemet egy erős bólintással is megerősítettem. Arra vártam, hogy a nő elmosolyodjon, de meg sem rezzent a kijelentésem miatt.

user neve » tapasztalat » multik

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
1007
∆ Kor :
38
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Kedd 30 Okt. 2018, 14:48
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves T'Hemba! ••

Elfogadva!




Hey!

Elsősorban is üdvözöllek köreinkben!  hali Én magam nagy Wakanda' rajongónak tartom, szóval csak örülök, hogy az eddig karcsú és csonka csoport bővült még egy taggal. Nem is akármilyen taggal.  izgatott Egy ilyen speciális képességekkel megáldott fickónak nem okoz majd problémát a hercegnő védelme, de térjünk rá a lapodra!
Nagyon örülök, hogy Ayot bevontad és egy mellékszálat építettél hozzá.  okés A jellemleírás nagyon tetszik, alaposan megismerhetjük a karakteredet. Becsületes emberekből sosincs elegendő errefelé!  kacsint A képességed mennyire király! Nagyon tetszik, amit kitaláltál és az is, hogy a fegyverekről is mesélsz az olvasóidnak, jövendőbeli ellenfeleid, barátaid számára. A hátrányért pedig jár a pacsi!  okés Sajnos sokan elfelejtik, hogy mert viszonylag végtelen a marvel univerzum, még igenis szükség van gyengeségre, avagy hátrányra. Senki sem szeret reménytelen harcokba vágni. Nagyon tetszik, ahogy felépítetted ezt a fickót. Hát még a történetrész!  nagy szemek A Z T A
Libabőrözős a lapod legvége. Számomra legalábbis nagyon átütött. Nagyon jó háttérsztorit találtál ki a karakterednek. És az első bekezdés eléggé elgondolkodtatott, szeretem, amikor egy lap nem csak mesél és céltalanul mesél, hanem van neki tartalma és ad valamit. Én a te lapodtól kaptam valamit, amitől nem győzök elég hálás lenni. Kevesebb lennék, ha nem olvaslak el. Ez biztos!  okés A fogalmazásod nagyon tetszik, egyszerű, letisztult és mégis valahogy olyan badass. Mint olvasód, teljességgel éltem a karaktert. Köszönöm a lehetőséget!
Érezd jól magad a továbbiakban és jó szórakozást kívánok!  okés
Kérlek, foglalj pofit, aztán pedig irány a játéktér!  kacsint

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞






Vissza az elejére Go down
 

T'Hemba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Elkészült karakterek :: Független mutánsok-