HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Before the mission... - Steve & Bucky

avatar

∆ Hozzászólások száma :
170



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Szomb. 27 Okt. 2018, 14:52
Ugrás egy másik oldalra

To: Steve

Az egész estés ünneplésnek megvan az oka, hiszen Steve oldalán indul egy veszedelmes küldetésre, és miután megmentette a Hydra karmai közül, ez a legalapvetőbb tény hogy megy. Szüksége van egy jó mesterlövészre és Bucky mindig is jó volt benne, na meg abban is hogy fanyarkás humorával oldja a feszült helyzeteket.
A fiúk már eltámogatták egymást hogy kialudják magukat az indulásra és menet készek legyenek, de ő nem tud aludni, és nem érzi hogy úgy hatna az alkohol rá mint máskor így inkább Steve keresésére indul, és nem kell sokat töprengeni hogy hol fogja megtalálni.
Leginkább ahol hagyta, az asztalt támasztva magányosan, így hát fogja a széket, és vele szembe fordítja és letelepszik rá hogy a támlára könyökölhessen. A ruházata is laza már, hiszen csak inget és nadrágot, meg bakancsot visel. Minden mást már a szobájában hagyott, hiszen minek is hozta volna ide teljes menet felszerelést? Semmi értelme nem lenne, és Bucky nem ostoba, tudja mi vár rájuk, és azt is hogy nem lesz veszélytelen a dolog. Soha nem az, hiszen katonák mind. Minden küldetés, könnyedén lehet az utolsó is.
- Hé. Min töprengsz ennyire? Odáig hallatszik hogy kattog az agyad és nem tudok aludni tőled - sóhajt fel, és az üres feleses pohár után nyúl, de nem tölti újra, csak forgatja az ujjai között, mintha valami trükkre készülne. Bucky jó benne hogy bárkit elkápráztasson olcsó trükkökkel, de most nem él egyikkel sem, iszen látja hogy barátja lelkét valami nagyon nyomja. Mintha egy láthatatlan sziklát viselne a vállain.
- Hát hallod, vagy én lettem immunis erre vagy az itteni pia tényleg nem valami nagy szám... - jegyzi meg ahogy leteszi és felé löki, hogy valamiféle mozgásra bírja a férfit. Hamiskás mosollyal figyeli a másikat hogy elkapja-e de ismeri annyira a barátját hogy tudja, nem fogja hagyni leesni a kis poharat.

♪ Hagia Sofia || With love <3
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
246
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Csüt. 01 Nov. 2018, 22:01
Ugrás egy másik oldalra

Stucky

Lustán tologatja maga előtt a már kiürült poharat. Annyira a gondolataiba merült, hogy egyáltalán nem érzékeli az idő múlását. Csak akkor eszmél fel rá, hogy az utóbbi néhány órát ugyanabban a mozdulatlan némaságban töltötte, mikor lépteket hall. Felrezzen, értetlenül kapkodja körbe kékjét, mintha fogalma sem lenne, hol van épp; túl mélyre merült a gondolataiban, ám Bucky láttán szép lassan elkezd visszaszivárogni a valóság.
Ahogy a barátja egész közel ér és letelepedik a szemben lévő székre, Steve arcán szélesre fut a mosoly. Nem szól semmit, tudja, hogy már abban a pillanatban lebukott, amikor a férfi itt találta.
- Sajnálom, hogy zavarlak - felnevet, halkan, dörmögősen, és tisztán látszik rajta, hogy egyáltalán nem bánja. Noha tudja, hogy ennyivel nem rázhatja le magáról a másik kíváncsiságát, mégis megpróbálja ennyiben hagyni a témát, és inkább elmerül annak tanulmányozásában, hogyan forog az üvegpohár barátja ujjai közt.
Épp csak elhalványuló mosolya visszatér az arcára az italra tett megjegyzésre, és lomhaságához képest meglepő éberséggel csap le a felé csúszó pohárra, szorosan a markába zárva. Sokatmondó pillantással üzeni csak, hogy jó teszt volt.
- Engem hiába kérdezel - Az üveg szájával mellkasára bök célzón. Mióta megkapta a szérumot, jóformán immunis az alkoholra. Persze így is van, hogy nehéz lépést tartania Bucky-val, aki meg valószínűleg acélmájjal született, ha nem vasból van neki.
- Őrület, nem? - bök körbe maguk körül, bár vélhetőleg ennél nagyobb magaslatokban gondolkodik. Az egész helyzetet bírálja most, nem csak a szobát és a környezetét. - Egyik nap csak egy srác Brooklynból... Ma meg már a fél ország engem követ - Bár mosolyogva említi, látszik rajta, mennyire nyomasztja a felelősség és a rengeteg emberélet, ami a vállán nyugszik ezáltal. Ha csak saját maga lenne a tét, nem aggódna ennyit... De emberek százainak, ezreinek sorsáról is ő felel, és ez már inkább elég ok, hogy ne tudjon aludni. Egyetlen hiba, és ártatlanok halhatnak meg miatta holnap... Sőt, Bucky-t is elveszítheti. Ismét.

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
170



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Pént. 02 Nov. 2018, 00:45
Ugrás egy másik oldalra

To: Steve

Meg sem kell szólalnia, már az ajtóból látja hogy Steve az elmúlt egy két órát ugyanabban a pózban töltötte, kissebb nagyobb mozdításokkal. Ha elmereng, akkor nagyon el tud gondolkozni és még azt sem venné észre hogy ha bomba robbanna mellette. Kis túlzással persze, és Bucky maga is elmosolyodik ahogy Steve megriad és összekapja magát.
- Mi az, rossz a lelkiismereted? Nagyon helyes. Ha már aludni nem hagysz, legalább szégyeld magad - dobja le magát lazán, hiszen maguk közt vannak, és sehol az egyenruha és a szabályok. Csak régi barátok és egy fél üveg maradék vodka ami Steve mellett árválkodik az asztalon.
- Sajnálhatod is. Már szépeket kellene álmodnom - vág vissza de mosolyog, hiszen a reflexek a régiek, és elismerően billenti meg a fejét, tényleg nem rossz teljesítmény ami azt illeti. Bár azt nem tudja hogy vele van-e a baj az alkoholt illetően, de nem tudja.
- Jah igen, te már immunis vagy erre... Nekem nem kellene annak lennem... - ráncolja össze a szemöldökét ahogy a vodkára néz, és letekeri a tetejét, és beleszagol. Ellenőrzi hogy nem csak tiszta víz-e de jellegzetes erős illata másról árulkodik.
- Elég nagy őrület hogy most téged néznek meg elsőre a nők és nem engem - morog, tettettett sértettséggel, de aztán csak tölt magának egy kis pohárka vodkát és finoman forgatja a pohárkát.
- Tényleg az. Nem tudom mi történt a világgal, de teljesítetted az álmodat, Steve. Itt vagy. Katona, harcos és egy vezér. Most van esélyed arra, amit a legjobban akartál. Tenni a világért, és megvédeni - szólal meg egy kis csend után, hiszen ő ebben hisz, és bárhová követné a szőke férfit. Szürke pillantása, nyugodt és bizakodó. Nem fél a holnapi küldetéstől.

♪ Hagia Sofia || Ezer csók és köszönet  <3
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
246
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Szomb. 17 Nov. 2018, 17:38
Ugrás egy másik oldalra

Stucky

Megmosolyogja a kérdést, de nem felel rá. Érdekes dolog ez a lelkiismeret; Steve mindig is úgy hitte, helyén van a sajátja. Még ha engedelmes katonaként parancsokat is követett, közben igyekezett a saját erkölcsi iránytűjét is figyelembe venni. Nem mindig ment könnyen, de eddig meglehetősen elégedett az eredménnyel, főleg most, hogy Bucky ismét itt van vele.
- Akkor miért vagy még itt? - kajánul felszalad az egyik szemöldöke, de csak ugratja a másikat. Ha Bucky tényleg aludni akarna, nem emlegetné ennyiszer az ágyát és nem is ülne most itt vele. - Szívesen cserélnék - Tekintve, milyen ritkán és mértékkel iszik alkoholt, igazából semmi szüksége a szérum különleges hatására. Boldogan átruházná a barátjára, ha ő többre menne vele. Közben elveszi tőle az üveget és teletölti ő a poharat, úgy tolja vissza a férfi elé, jelezve, igyon csak.
- Ne is mondd... - nevet kisfiús zavarában. Sosem a hírnév miatt vágott bele, a női rajongás pedig kifejezetten feszélyezi olykor. Leszámítva azt az egyet, ki máris olyan hamar kedves lett a számára... Ellágyul a mosolya, ahogy a nőre gondol.
Hálásan tekint barátjára a szavak hallatán. Kimondhatatlanul hálás, amiért mellette áll és támogatja. Ez az egész Kapitány dolog nem jöhetett volna létre a barátai nélkül, és ezért sosem tud majd elégszer köszönetet mondani. Nem is teszi most sem, csak átnyúl az asztal felett, Bucky vállára teszi a kezét és megszorongatja.
- Azért te sem panaszkodhatsz a nőkre - feleli végül somolyogva, hogy oldja a komoly hangulatot kettejük közt, és ahogy visszahúzza a kezét, gyengéden belecsíp Bucky arcába. Ezzel a tökéles berendezéssel csak ne panaszkodjon neki a másik. - Láttalak este azzal a szőke lánnyal. Háborús hős vagy, tudsz róla? - Tölt magának is egy keveset az italból, aztán koccintásra emeli a poharát. Kékje játékosan csillog az üveg felett.
- A holnapra. - Bármi is történjék.

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
170



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Hétf. 19 Nov. 2018, 14:08
Ugrás egy másik oldalra

To: Steve

Csak húzza a kapitány agyát, hiszen ha valaki, hát ő aztán tudja hogy barátjának mennyire helyén van a szíve és a lelkiismerete és nem vádolhatja senki semmivel, mert Buckyval találja szembe magát. Tőle kapta többek között a becenevét is, hiszen a James olyan átlagos volt, ő a második nevét használta mindig is, és egy idő után nek is természetessé vált.
- Mert nem hagysz aludni, mondom. Amúgy meg nem tudok megmaradni Sven horkolása mellett - vallja be végül az igazat is, hiszen ezzel nem lehet vitatkozni és közös barátjuk horkolásától még egy vadkan is megriadva menekülne.
- Én is, mert hogy sok hatása nincsen az már fix - fogadja el a kitöltött italt barátjától, és rávigyorog a szavaira. Ő pontosan tudja mennyire félénk Steve a nőkkel és amíg a harctéren megállíthatatlan egy két szép pillantás miatt könnyen meghátrál. Bár látja ő is hogy egy bizonyos nő miatt az ő arca is kisimul olykor.
- Nem mondod, rád van írva hogy valakire gondolsz aki kedves neked, és nem én vagyok - nevet fel, hiszen ő csak örülni annak hogy a szőke férfi is megtalálja a boldogságot lassan. Ráfér végre. A szavait pedig nem vonja vissza hiszen tényleg így gondolja hogy Steve élete most tart ott, ahol mindig is látta álmaiban a dolgot.
- Tudod Steve, én mindig melletted leszek, megmondtam... - emlékezteti barátját hogy mit mondott neki még az édesanyja temetése után. Komolyan is gondolta, hiszen ehhez mindig is tartotta magát.
- Nem is panaszkodom mindössze megjegyeztem egy tényt - válaszol neki ahogy Steve az arcába csíp, elfintorodik. Nem szereti különösebben de a szőke kék szemű férfitől elviseli hiszen annyi minden van már mögöttük.
- Háborús hős, na persze... hozzád képest hol tartok én, egyszerű katona? - sóhajt fel drámaian, hiszen ő aztán nem egy háború ikon, mindössze Steve miatt ismert a neve vagy legalábbis az hogy ők barátok sokat dob a megítélésén.
Elveszi a kis poharat az asztaltól, és koccintásra emeli hogy megünnepeljék a közös estéjüket.
- A holnapra - mosolyodik el, hiszen ő biztos benne hogy holnap este is itt fognak ülni és koccintanak újra a sikeres küldetésre.


♪ Hagia Sofia || Ezer csók és köszönet <3
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
246
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Hétf. 10 Dec. 2018, 20:09
Ugrás egy másik oldalra

Stucky

Sosem tartotta magát nagy egyéniségnek; még csak kifejezetten humorosnak sem mondható. Általában meghúzta magát a tömegben, hagyta, hogy a hétköznapok őt is szürkévé és jelentéktelenné fessék. Bucky ragyogó kisugárzása tovább tompította az övét. Mondhatnánk, hogy a szérum színekkel ruházta fel, de ez hazugság volna; a Kapitány mögött húzódó eszme által vált azzá, aki jelenleg. A tettvágy és a hazaszeretet tette naggyá. Nem sokkal humorosabb, nem sokkal kiemelkedőbb, mint volt, de Bucky viccein még mindig jókat mosolyog.
Értetlen grimaszba torzul arca, a zavar enyhe pírt fest rá, ahogy Bucky mindentudó pillantása elől a pohara fenekére menekül.
- Én? Mégis kire? - Költői a kérdés, valójában egyáltalán nem szeretné hallani barátja szájából titkos ábrándjai alanyát, hisz az azt jelentené, hogy ennyire nyilvánvaló és átlátszó a rajongása a nő iránt... Szeretné hinni, hogy ennél diszkrétebben kezeli a szívügyeit, ám sajnos tudja, hogy a férfi túlságosan jól ismeri őt ahhoz, hogy sokáig titkolózzon előtte. Azért megpróbálja adni az ártatlant, amíg még lehet. - Hamar a fejedbe szállt - bök Bucky poharára somolyogva, csak hogy terelje a titokzatos nőről kialakult képet a fejükből.
Barátja ígéretétől melegség olvad szét a mellkasában, mosolya ellágyul.
- A legvégéig - kontráz rá a szavakra lágy biccentéssel. Nagyon is emlékszik az ígéretre, és még mindig ugyanolyan hálás a barátja támogatásáért. - Ahogy én is melletted - komolyodik el egy pillanatra, hiszen eddig nem igazán volt lehetősége betartani az eskü ráeső részét. Mostantól azonban minden más lesz. Visszakapta Bucky-t, és többször le sem veszi róla a szemét.
- Miket beszélsz? Hol lenne Amerika Kapitány a leghűségesebb barátja nélkül? - Méltatlankodva csóválja meg a fejét, még a gondolat is felháborító, hogy a férfi nem tartja magát egyenértékűnek vele. - Legyőztek volna zöldfülűként az első sikátorban... - feleli meg a saját kérdését a másik helyett. Bucky annyiszor húzta ki a csávából, hogy ha ő nem lett volna vele, el sem jutott volna idáig. Azóta is példakép számára, arra ösztönzi, hogy a legreménytelenebb helyzetben sem adhatja fel, hiszen sosincs egyedül általa.
- Sikerült mindent előkészíteni? - Képtelen elnyomni az idegességét. Szíve szerint újra és újra végigjárna az embereken, ellenőrizné a felszereléseket, átbeszélné huszonkettedszerre is a tervet. Azt akarja, hogy minden simán és gördülékenyen menjen, a lehető legkevesebb - lehetőleg nulla - veszteséggel, és ha ehhez alaposnak kell lennie, akkor minél inkább az lesz.

∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
170



A poszt írója James Barnes
Elküldésének ideje Csüt. 13 Dec. 2018, 14:01
Ugrás egy másik oldalra

To: Steve

Nyugodt, szürke pillantása könnyedén méri végig Steve-t akit sosem látott szürkének és egyhangúnak. Neki mindig is a szőke férfi jelentette a nagybetűs barát fogalmát és ezen nem változtat semmi. A kedves évődésére szinte látja hogy az arcába szökik a vér, és kiszélesedik a mosolya. Olyan régen tudta ugratni a férfit hogy most kifejezetten jól esik neki egy kicsit szívni a vérét.
Bucky nem vak, látja hogy az újdonsült Kapitány, Amerika Csillaga kire vetette a szemét, és hová kalandozik a gondolata.
- Pontosan tudod hogy kire. Valaki, akinek karcsú a dereka, hullámos gesztenyeszín haja van és erős piros a rúzsa - kuncog fel, de minden gesztusából árad hogy nem bánja, és kicsit sem féltékeny rá. Miért is lenne? Hiszen csak örülni tud a másik boldogságának, mert megérdemli.
- A fejembe nem tud, valahogy... nem ütött meg az esti adag sem - sóhajt fel gondterhelten, mert bizony csapott olyan éjjeleket hogy másnap igen csak nehéz volt a feje, de most semmit nem érez, még enyhe spicces állapotot sem. Gyengült a vodka ereje.
- Nyugi Steve, nekem rendben van - teszi még hozzá apró mosollyal, mert neki nem tisztje megítélni hogy kivel jön össze a férfi. Ő csak örülni tud.
- A legvégéig - ígéri meg neki és csak meleg mosolya jelzi hogy mennyit számít neki egy ilyen egyszerű ígéret. Bucky még csak nem is sjti hogy ennek még milyen jelentősége lesz a kapcsolatuk történetében. Mennyit fog ez jelenteni később.
- Hol lenne? Nem tudom, de bizonyára ugyanitt állna most is csak... több kék zöld folttal - mosolyodik el rosszcsont vigyorával hiszen tudja jól hogy Steve mennyire nem volt semmilyen erőben.
- Valószínűleg még mindig a sikátorok hőse lennél - nevet könnyedén ahogy újratölti a kiürült poharat de nem húzza le azonnal.
- Sikerült. Minden rendben lesz Steve, ne aggódj. Rossz érzésed van a holnappal kapcsolatban? - kérdezi hiszen nem jellemző ez a túlaggódás a barátjára. Most mégis, mintha már paranoid lenne hogy minden rendben legyen.


♪ Hagia Sofia || Ezer csók és köszönet <3
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Before the mission... - Steve & Bucky

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-