HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Thor & Loki - still don't trust me, brother?

avatar

∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



A poszt írója Loki
Elküldésének ideje Kedd 23 Okt. 2018, 16:50
Ugrás egy másik oldalra




Sietős léptekkel vágok át a Bifröst termén és az ott összegyűltek között. Alig várják, hogy lássák a megmentőt, az új királyt… Thor-t. A többségük nem is sejti, hogy az elmúlt időben, bár azt hitték Odin az, aki a trónon ül, valójában én voltam az. Az a néhány katona, aki a harctéren pedig látta feltűnni Odin-t, majd engem, valószínűleg csak Thanos és Hela egy gonosz trükkjének vélte a dolgot. Holott valójában az enyém volt az. Uralkodtam, királyként, aminek születtem. Olyan jól csináltam, hogy még csak fel sem tűnt nekik az, hogy Odin mindez idő alatt végtelen álmainak egyikét élte. Bár, az álom talán túlzó, nem épp egy álomvilágba zártam őt. Odin azonban most halott, az életét adta … értünk.
Én pedig elárultam Thor-t és a barátait. Mikor Thanos kezében volt az univerzum leghatalmasabb fegyvere, a Végtelen Kövek mindegyike, joggal gondoltam úgy, hogy itt az ideje térfelet váltani és biztosítani a túlélésemet az új világban. Valahogy azonban mégis képes volt elveszteni a harcot, én pedig még azelőtt a menekülés mellett döntöttem, hogy eszükbe jutott volna: akad, aki feláldozta volna őket. Ahogy pedig Thor visszaállította a békét, Asgard-ot, tudtam, hogy eljött az én időm. Semmi kedvem a végtelenségig porosodni egy cellában. Helyette inkább … távozom. Azonban nem üres kézzel. A Tesseract visszakerült a helyére, Odin páncéltermébe, én pedig efelé haladtam éppen, hogy meglovasítsam. Ha úgy nézzük, nekem van hozzá a leginkább jogom, nem igaz? Csak veszélyt hozott eddig Asgard-ra, igazán hősi tett ettől a veszélytől megkímélni a Birodalmat … ezzel még Thor is egyet kell értsen.
-Korán jöttél, bátyám. - szólaltam meg, ahogy érzékeltem azt, hogy immár nem vagyok egyedül a páncélteremben. Visszahúztam a kezem a Tesseract-tól, ahogy felé fordultam. - Nézd el nekem, hogy nem maradtam ünnepelni téged, de … - beszéltem hozzá mosolyogva, míg direkt úgy álltam, hogy kitakarjam előle a kockát. A hátam mögé tett kezemmel azonban elvettem a helyéről a kockát, hogy aztán azt egy általam keltett illúzióval helyettesítsem. - … az emberek valamiért nem szívesen látnak a Földön. - vontam meg a vállam, ahogy elléptem a Tesseract-tól, amit eddig eltakartam. Az ugyan ott volt, ránézésre épp olyan volt, mint az eredeti. - De most, hogy világaink ismét biztonságban vannak, hála neked …- mondom, ahogy a lépcsőn fellépdelve elhaladnék mellette. - … a birodalom minden lakója hálás lehet neked. Az Őrült Titán elesett, Asgard biztonságban … - sorolom fel hőstetteit, direkt magasztosabb hangvétellel beszélve. Régen imádta. Ha éltették és dicsérték, nem is érdekelte, hogy mi a valódi szándékom. - … atyánk büszke lenne rád. - veregettem meg a vállát, ahogy elléptem volna mellette azzal a szándékkal, hogy távozzak. Naiv gondolat, hogy csak úgy elenged mindazután, ami történt, de … nevezzük testvéri bizalomnak. Úgy is annyira hiányolta azt eddig.

Still don't trust me brother?

Thor & Loki

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
⌁ Nine Realms



A poszt írója Thor Odinson
Elküldésének ideje Kedd 23 Okt. 2018, 19:28
Ugrás egy másik oldalra



Absolutelly not, brother!

Béke. Thanos meghalt, Hela visszahozta az elveszett lelkeket és Asgard újra teljes, régi fényében tündököl. Minden jó, ha a vége jó! Csak félig, két árnyék is elválaszt a felhőtlen örömtől. Egyrészt, hogy Odin, az apám elvesztette életét, dicsőn ülhet a Valhalla csarnokában lakomázva és énekelve végre Frigga oldalán. Hát nem szép? Míg nekem ez végleg azt jelenti, hogy a király én vagyok. Mint mindenki másnak is oly evidens. De erre a trónra, ahogy régen vágytam, már annyira nem, még ha ennek is neveltek. Nem csak az Odin-erő lett az enyém, hanem egész Asgard. Azt hiszem, kevesen mondhatják el ezt magukról, ha csatát nyertek. Remélem Atyám megtaláltad békéd az őseiddel ünnepelve.
A másik maga Loki. Sose gondoltam volna, hogy ha egyszer meggyászolom, akkor utána életben fogom még megtalálni. Odin szakállára mondom, hogy pokolba veled Loki. Valahol természetesen örültem neki, valahol pedig mélységes árulásnak vettem, hisz meggyászoltam, mint egész Asgard. Lehet nem volt vérbeli kapocs köztünk, de fivéremként nőtt fel, együtt játszottunk, együtt harcoltunk, most meg... De ha belegondolok, nem ez az első húzása, azok után, hogy Thanoshoz átállt? Pláne, hisz New Yorkban is próbálkozott.
De hol is van Ő?
Volt egy érzésem és ez az érzés nem is volt rossz, ahogy megláttam a páncélteremben. Okos, mint mindig, a tömeget használja ki. Kár fivérem, hogy kezdek bizalmatlan lenni a te irányodban.
- Szerintem épp időben, öcsém, mit keresel itt? - támaszkodtam neki a falnak egy bárgyú vigyorral, majd intettem neki, ahogy végre felém fordult. Milyen régóta nem láttam és olyan arcot vág, mintha csak tegnap lett volna. Nem, Loki, nem tegnap volt! - Nem is tudom miért - szúrtam be az élc hangnemet, nem feltétlenül csak New Yorkra gondoltam, hisz csak egy a sok közül. Éles tekintettel figyeltem. Mit csinálna most Loki? Erőltetnem kellett magamat, hogy próbáljak az ő fejével gondolkodni. - Tényleg muszáj ezt? - Reméltem hátha befejezi, bár jól esik szívemnek, ha valóban igaz lenne és a végét berántja azzal, hogy tudjam végképp csak negédes szó minden, de nem egy fivér őszinte gondolatai. Odin... a friss seb fájóan szúr. - Rád is büszke lenne, ha nem ezt az utat választottad volna meg - Fogalmam sincs, mikor vált Loki ilyenné, mikortól érdekelte a hatalom, a világuralom, önön dicsősége, de már nem is érdekel. Mellém ért, vállon veregetett, de inkább csak bőszítette a vadot. - Nem hiszem el, hogy élsz, láttalak meghalni a kezeim között. Gyászoltalak! Asgard gyászolt! - csaptam le rá azonnal megragadva a vállát, hogy esélye se lehessen elslisszolni. - A te műved, hogy meghalt! - reccsent hangom kissé  hangosabban, mint vártam, de sosem voltam híres arról, hogy kontroll alatt tartsam a forrófejűségemet. Már pedig minden turbulált bennem. - Nem viszed el innen!


Loki & Thor
*-*

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



A poszt írója Loki
Elküldésének ideje Szomb. 27 Okt. 2018, 13:24
Ugrás egy másik oldalra




- A király parancsa. Szeretné nagyobb biztonságban tudni a fegyvereink, mint … legutóbb. – biccentek a termet őrző katona felé, aki bár kissé szájhúzva, de végül félreáll, hogy az utamra engedjen. Nem kell ezt túlbonyolítani. Asgard-ban a katonai oktatásnak nem túl szerves része az ész pallérozása. Gyerekkoromban is én voltam az egyetlen talán, aki könyvet fogott a kezei között. Most pedig … egy karnyújtásnyira vagyok a Tesserac-tól. A hatalomtól, ami már rég az enyém kéne legyen. Ha nem lenne a bátyám és a fontoskodó kis barátai, az is lenne.
- Kitört rajtam a honvágy! – feleltem komolyan a komolytalan választ. Nem örültem annak, mikor láttam Asgard-ot elpusztulni, de … túléltem volna. Ebben jó vagyok. Most azonban, hogy mindezt visszacsinálta és ezzel alighanem egy életre bebetonozta magát, mint király, nem sok értelme lenne viaskodni a trónért. Az enyém volt, és jól csináltam, és … alighanem ennyi volt. – Kíváncsi voltam, hogy minden tényleg ugyanolyan-e. Gratulálok, kiváló munkát végeztél! – tárom szét a kezem, ahogy enyhén meghajlok előtte. Na persze a gesztus maga korántsem volt túl őszinte. Én nem leszek hajlongó szolga, hiába is akartak annak. – Emberek. – vontam meg a vállam. Ők se tudják, hogy mit és miért akarnak. – Te aztán ismered őket, bátyám! – mosolyogtam rá. Ő mindent onnan választ magának. Barátot, szerelmet, bizonyára összetört a szíve, hogy mindemellett most még királyi kötelességeinek is eleget kell tennie. A Földet mégsem hozhatja ide. – Áh, szóval szerinted volt választásom? Nem változtál semmit. – mosolyodtam el. A választás illúziója … számára ez talán ilyen egyszerű. Megkapott mindent, elnéztek neki mindent, de velem már korántsem viselkedtek így. Én még csak azt sem választhattam meg, hogy ki vagyok. Az voltam, akit Odin akart, míg darabokra nem hullott a hazugság, amiben éltem.
Kissé meginogtam, ahogy megragadott és szemöldök összevonva figyeltem őt, miközben beszélt. – Asgard hamar túltette magát rajtam. – javítottam ki. Szívesen rendeztem volna egy hatalmas dísztemetést a tiszteletemre, de … az igazság az, hogy senkit nem érdekelt a halálom. Hiányzott nekik Thor, de nem én. – De … értékelem. – lapogattam meg a bátyám felkarját, remélve, hogy minél hamarabb elenged. Nem szívesen hagynám a karom az ő kezében. – Eressz el! – téptem ki a karomat a markából dühösen, ahogy rám rivallott, majd tettem pár lépést lefelé a lépcsőn. Úgy tűnik ilyen onnan könnyen mégsem jutok ki. – Az enyém? – kérdeztem sértődötten a legutolsó kérdésére reflektálva. – Te hol voltál, mikor lerohanták Asgard-ot? Hol voltál, amíg én küzdöttem?! A drágalátos Földödön enyelegtél azzal a nővel, igaz? – kérdeztem dühösen. Nem játszottam meg, valóban dühös voltam rá. Ennek azonban volt előnye is. A Tesseract-ról, amire az előbb minden bizonnyal célzott, így most elterelődik a figyelem. Miért is ne játsszak rá akkor a dühömre? – Nem, Thor, a TE hibád, hogy meghalt! Hol voltál, mikor szüksége volt rád? Istent játszottál az emberek között … a nagy Thor, Odin fia! – hecceltem őt, megemelve a hangom. Ismerem őt, hamar elveszti a fejét. A Tesseract-tal akarok innen elsétálni, ahho z pedig nekem kell, hogy irányítsak.

Still don't trust me brother?

Thor & Loki

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
⌁ Nine Realms



A poszt írója Thor Odinson
Elküldésének ideje Vas. 04 Nov. 2018, 12:25
Ugrás egy másik oldalra



Absolutelly not, brother!

Együtt nőttünk fel, együtt játszottunk, együtt harcoltunk. Nem egyszer helyeztem kezébe az életemet, de ezt most már nem tenném meg. Bizonytalanná vált szívem Lokival kapcsolatban, szerettem volna hinni benne, de akkor mire volt jó a halálának eljátszása? Mire volt ez minden jó? És mégis, egy részem bízik abban, hogy Loki megváltozik. Legyen akárki fia, de azt nem tudja letagadni, hogy együtt nőttünk fel, együtt képeztek minket uralkodóvá, még ha a trón sosem fog a kezébe kerülni - talán jobb is.
- Pont mint te, tökéletes megtévesztés, Frigga minden bizonnyal büszke lenne rád, hogy ilyen jól elsajátítottad a mágiát. - Negédes szavai mérgeznek, szövik magukat a gondolataim közé, melyeket legszívesebben levedlenék, csak éppen nem tudok. Frigga mindig is jobban szerette Lokit, pedig egyikünk sem volt az igazi fia, mégis e fölött bőségesen szemet hunytam, engem nem zavart sosem a dolog, hisz helyette Odin figyelmét élvezhettem. Ha nem is vér szerinti családban nőtt fel, de volt családja? Miért nem volt ez elég?
Összevontam a szemöldökömet, célzása nem talált be kellően, de talán mert a szavak mögé nem is láttam be. Mindig is Loki volt az élesebb szemű és eszű, meg is tanultam a saját hibáimból. Árulása mély nyomot hagyott, nem is az, hogy New York vagy most Thanos, sokkal inkább az, hogy eljátszotta saját halálát velem szembe - az iránta rót gyászom, mely örökké vállamon pihent, most rútul ki lett nevetve. Ostobának éreztem magamat tőle és borzalmasan dühösnek vele szemben.
- Volt választásod! Mindig volt választásod. New Yorkban is volt választásod, a halálodkor is volt választásod, és most is van választásod - pillantottam rá, hogy talán tegye csak szépen vissza a Tesseractot. Rajtam keresztül vezet az útja, ha megpróbálja elvinni. Nem volt elég a pusztítás, amit okozott? A baj az, hogy nem ez volt az első próbálkozása ezzel a kővel. És mindig ugyanazt csinálja.
Megpattant a húr bennem, én magam éreztem a gyülekező felhőket Asgard egén, a duruzsoló mennydörgést és villámlást, melynek csak egy szelete érkezett el hozzánk. Finoman töltötte be a páncélterem levegőjét, hogy a beálló csöndeket megtörje. Nem voltam jó kedvemben, nem is tudom véka alá rejteni és nem is akarom. Nem voltam olyan, mint Loki, aki mesterien játszott el az emberekkel és érzésekkel.
Ahogy ő lefelé indult a lépcsőn, én úgy léptem ki a közepére, hogy már pedig nem fogom engedni, hogy távozzon csak úgy. - Rakd le - dörmögtem tisztán hallhatóan - és eggyel én is lejjebb léptem a lépcsőn.
Szisszenő mosoly ült ki az arcomra, ahogy hallgattam, féligazság volt a szavaiban, de nem elég ahhoz. Ezzel csak bőszített. - Küzdöttél? - hitetlenül megráztam a fejemet. Loki és a küzdelem nem annyira illik egy mondatban, már ha a küzdés szó szoros értelembe értjük.  - Trónóltál, öcsém!
Odin hogy néz le most ránk? Mit mondana? Biztos nem szívleli, hogy így egymásnak ugrottunk, de a hiány amit okozott... Nem tudtam feldolgozni és ebbe Loki csak belemártja tőrét. -  Az én hibám?! És te hol voltál, Loki? Itt voltál, itt trónoltál, álomban tartottad. Istenek között játszottad Mindenek Atyját! Hazugságban tartottad saját népünket, csak hogy hatalmi vágyadnak eleget tegyél! Odin szeretett téged, de te mindig csak becsaptad őt! - sercegett hangom. Nem véletlenül voltam a mennydörgés istene, azonosulni tudtam szerepkörömmel. És most nehezen bocsátottam meg Lokinak.

Loki & Thor
*-*

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
333
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



A poszt írója Loki
Elküldésének ideje Kedd 06 Nov. 2018, 22:07
Ugrás egy másik oldalra




Egyenlők voltunk. Oh, igen, ő ezt komolyan is gondolhatja. Egyenlőbbként az egyenlőnél könnyű is ezt mondani. Ugyan, hol voltam én hozzá képest? Hány csatában védtem a hátát, és hányszor emelték rám a poharukat utána? Hány történet szól rólam, és hány róla? Kit éltette az emberek, akárhányszor a lába koptatta Asgard utcáit? Thor-t, nem engem.
Frigga említése nem töri le a mosolyt az arcomról, de megmérgezi az arcizmaim és néhány pillanat erejéig a gyász és a veszteség fátyolként takarja előlem Thor-t, bár ránézek, nem őt látom abban a pár másodpercben. Enyhén megremegnek az arcizmaim, ahogy kitisztul a tekintetem és Thor felé pillantok. Szóra nyitnám a szám, de … nem tudok mit mondani. Büszke lenne… nem, szomorú volna. De nincs itt, már nincs. Én pedig nem válogattam meg eléggé az utolsó szavaim hozzá.
- Oh, igen! Lehettem volna az árnyékod! – vágtam a képébe ingerülten. – Visszamehettem volna a cellámba, ahová dugtál, ha már nincs szükséged rám! – folytattam indulatosan. Nem hittem neki, hogy csak úgy elengedne. Én pedig nem szándékoztam visszatérni a cellámba. Esélyem volt, hogy visszavágjak mindenért. Elpusztítottam volna Jöttünheim-et Odin-ért, csakhogy bizonyítsak neki. Mindent megtettem volna, hogy elismerjen. Ő pedig, halálraítélt volna. Eszem ágában sem volt visszatérni. Nem, mint Loki.
Futólag pillantottam az terem plafonja felé, ahol hallhatóan gyülekeztek a viharfelhők, amik villámokat szórva festették az égre, hogy Asgard királyának felment a vérnyomása.
- Mégis mit? – kérdeztem ártatlanul a bátyámra pillantva, majd felsóhajtottam. – Eddig csak bajt hozott Asgard-ra, megszabadítalak tőle! – húztam mosolyra a szám, ami azonban érezhetően elhalványodott, ahogy Thor-ra pillantva nem láttam az … egyezkedés lehetőségének szikráját sem. Mindig is olyan földhöz ragadt volt, hát még mióta a Földön is jár …
- Asgard-ot védtem! – mondom dühösen, ahogy kétségbe von engem. Oh, igen, erről van szó! Ismerem már ezt. Ha ő küzd, az hősies helytállás, harcoshoz, sőt, mi több, királyhoz illő! Ha mindezt én teszem, az már kevésbé heroisztikus, nemde? Harcoltam, Asgard-ot védtem, mint Király küzdöttem!
Vicsorszerű grimaszt csalt elő belőlem Thor minden fejemhez vágott szava. Valahol mélyen tudtam, hogy igaza van, de túlontúl is sértettnek éreztem magam ahhoz, hogy ezt egyáltalán magamnak bevalljam. – Ő csapott be engem! – kiabáltam, dühtől eltorzult arccal, majd hátat fordítottam neki. – Azt hiszed, hogy téged nem? – tettem fel a kérdést, ahogy szép lassan felé fordultam, de egy teljesen másik arcomat láthatta most. Az igazit. – Ő talán nem hazudott a népének? – enyhén oldalra döntöttem a fejem, ahogy Thor-ra pillantottam vöröslő íriszeimmel. Talán nem titkolta egy egész Birodalom elől, hogy egy szörnyeteg hozott a palotába? – Nem hazudott a saját vérének? – vájtam a pillantásom Thor tekintetébe. Őt, a tulajdon fiát sem avatta be abba, hogy mi is vagyok, igaz? Micsoda hévvel mentünk Jöttünheim-be, hogy Thor kiélhesse a sértettségét a jégóriásokon, miközben végig ott állt mellette egy. – Nem hazudott nekem? – kérdeztem, kissé elcsukló hangom, továbbra sem eresztve Thor tekintetét. Oh, lássa csak, hogy mi vagyok! Eddig még nem volt rá úgysem lehetősége, hogy a szörnyeteg szemébe nézhessen. – Minden hazugság volt! Mindent megtettem érte, bármit kért, szó nélkül! Mégsem látott az árnyékodban. – elszakítva a tekintetem az övétől, pár pillanatig a lépcsőfokokat figyeltem. Nem is akart látni. Sosem tett volna királlyá egy Jöttünt. – Nem én akartam ezt. – szóltam aztán újra, Thor-ra emelve a pillantásom, majd újra elfordulva tőle baktattam le pár lépcsőfokot, immár ismét emberi külsőmben. Odin rab volt a börtönömben, akárcsak én az övében. Megérdemelte. Most mégis … nem érzem megkönnyebbültnek magam, sem elégedettnek. – Én csak hittem a hazugságban, amiben nevelkedtem. – hogy királynak születtem. Hogy egyenlők vagyunk mi, Thor és én. Az a sok megaláztatás, amit elviseltem, hogy Odin kedvére tegyek, hogy bizonyítsak neki… mind a semmiért volt. Egy világot tört össze bennem, és mégis én voltam a bűnös.

Still don't trust me brother?

Thor & Loki

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
⌁ Nine Realms



A poszt írója Thor Odinson
Elküldésének ideje Szomb. 01 Dec. 2018, 18:34
Ugrás egy másik oldalra



Absolutelly not, brother!

Loki legyen bármilyen, örökké a testvérem fog maradni. Ez nem változik meg a szememben, lehet bizalmatlan leszek hozzá, lehet haraggal emlékszem csak vissza rá, lehet nem is vér szerinti, de attól még a testvérem, akivel felnőttem. Az öcsém. Ennyi. Sosem gondoltam én ezt túl, sosem tekintettem rá másképp, akárhányszor is emelt ellenem kardot és pont ez az, ami miatt még hiszek abban, hogy változhat. Nem rossz ember ő... azt hiszem.
- A cellát csakis magadnak köszönheted. Nem is tudom ki akarta New Yorkot elpusztítani, ki küldte rám a Pusztítót - vágtam azonnal vissza. Pontosabban, Odin döntése volt, hogy rácsok mögé kerüljön Loki, nagy szavam nem volt a dologban, először elleneztem is, utána már... Ha ez kell ahhoz, hogy ne legyen New Yorkhoz hasonló eset... Kicsit sem sejti a döntés nehézségét, ami mindig telepszik a vállamra, ahányszor azon gondolkodom, hol is a helye.
- Itt a helye, Loki, sehol másutt! Nem egyesülhet a többi kővel! Nem szerezheti meg Thanos! - még az hiányozna, hogy a lila monstrumnál legyen, már pedig Loki nem fogja önmagának megtartani nagy valószínűséggel. Állt már Thanos oldalán sajnos. Nem viheti el. Le akartam rázni magamról az illúzió homályát, mely megült, éreztem, de még sem tudtam megmagyarázni hol, mit, mikor, hogyan.  Odin rutinosabban látott át Loki álcáin, én azonban... nem is ez lenne az első, hogy lóvá tenne. - Nem viheted el! - mormogtam dühösen.
- Nem védted Asgardot! Magadat védted, a trónt, amin ültél, csakis utána a népet maximum! - folyamatosan izzította bennem a harag szikráit, melyek egymás után pattantak ki, kaptak minden szava után, emésztették fel az összes gondolatomat. Mérges voltam a helyzetre, mérges voltam rá, hogy elárult, mérges voltam magamra, hogy Odint nem tudtam megvédeni, mérges voltam arra a hiányra, amit Atyám hagyott rám. És ő ezt felgerjesztette.
Masszívan figyeltem, ahogy elfordult, majd vissza, de erre nem voltam felkészülve. A felismerés pofonszerűen csapott meg, ahogy a kék bőr felsejlett, ahogy a vörös szempár indulattól izzott. Nem Lokit láttam, hanem egy jégóriást. Tudtam, hogy nem vagyunk vér szerint testvérek, de fel nem merült sosem bennem, hogy Jöttünheimből gyökerezne vonala.
Farkasszemet néztem vele, azonban semmit sem tudtam mondani, a látvány minden szavamat megfagyasztotta. Eszembe jutottak a régmúlt képei, ahogy nagy lelkesedéssel mentünk Jöttünheimbe, hogy keresztbe tegyek nekik, majd pedig annyira le akartam igázni őket, ahogy betörtek a fegyverraktárba, miközben Loki... Semmit sem tudtam mondani, ahogy agyam dolgozta fel az információt, próbálta helyére rakni a látványt, de nehezen ment...
Mióta tudja? Ez lett volna Loki nagy pártfordulása? Ezért? Miért? - Loki... - köpni-nyelni alig tudtam még mindig, és ez az újdonság elsöpört mindent, még haragudni is elfelejtettem abban a pillanatban, csak a kinti vonuló felhők dörögtek haloványan, nem sokáig, hisz ebben a pillanat a döbbenetem több volt, mint a dühöm. Tekintete egyszerűen a lépcsőfokra fagyasztott - az a vörös szempár... örvénylett a bíbor és a skarlát színeiben, zúgolódott benne minden érzelem. A homály, mely személyét körbevette elvonult, leleplezte önmagát lerántotta a fátyolt és én ezt nézhettem, értelmezhettem, foghattam fel a válaszokat - a válaszokat, az ő mozgatórugóját.
Atyám, miért nem mondtad sosem? De Loki, te sem?
Ahogy lesétált, lépéseinek zaja és, hogy bőre visszaveszi emberi színét ébreszt fel az elmélyülésből és meglepetettségből. Megrázom a fejem. - Minek nevelt volna fel, ha hazugság minden? - ennyit nem ér a dolog, túl sok erőfeszítés és egyszer úgyis minden kiderül. Hittem abban, hinni akartam abba, Odinnak nyomós oka volt ezt eltitkolni, és tisztában volt azzal, hogy egyszer úgyis kiderül. Hangom csendesebb, értetlenebb, keresi a kapaszkodókat, most, hogy a világ egy része számomra is megváltozott egy pár szó alatt. - Megmentett - megmentette az asgardiaktól, akik megölték volna, mint én a sok jöttünt. Ahogy a titokkal a béke sem karcolódott, mert akkor végképp háborúba torkollt volna, ha kiderül, hogy egy jöttün gyerek van a palota falain belül. És ezen felül királynak nevelődött... Ezt még én sem fogtam fel teljes egészében, ahogy morfondíroztam. Megvakartam a fejemet gondolkodva. És most mi lesz? Odin, miért nem mondta el nekem? Ettől függetlenül is, Loki nem viheti el a Tesseractot és akkor is elárult, eljátszotta Odint, aki most halott.

Loki & Thor
*-*

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Thor & Loki - still don't trust me, brother?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Loki & Brunnhilde - Past

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-