HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Találkozás a varázslattal [Severin & Luna]

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Kor :
24
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Luna Thomson
Elküldésének ideje Hétf. 22 Okt. 2018, 23:14
Ugrás egy másik oldalra

Severin & Luna


  - Bázis! Itt a Sas 2, az ugrópont fölé értünk.
- Sas 2! Itt a Bázis, hány célpontot látnak?
- Nyolcat, uram. Három van az épület előt, öt pedig bent. Megerősítést kérek az ugrásra!
- Megerősítem. Engedjék a Rókát!
Eközben a gép hátuljában megbeszéljük a többi ügynökkel a stratégiákat, és készülünk az ugrásra. Ahh... Ez a nap pedig olyan nyugisan kezdődött. Húsz perce még a kávémat szürcsölgetve ültem a kanapén egy egész jó sorozat mellett, és most tessék. Az egyik pillanatról a másikra feltűnik egy csapat terrorista, akik fel akarják robbantani a S.H.I.E.L.D. egyik fontosabb irodáját. Szörnyűek tudnak lenni az emberek.
- Mehet!
Meghallom a pilóta engedélyét, és már indulok is. A repülő ajtaján kihajolva meglátom a célszemélyeket és elmosolyodom.
- Ez jó buli lesz.
Kiugrom, és zölden világító szemekkel átváltozom. Behúzom a szárnyaim, hogy minnél nagyobb sebességet érjek el. Megcélzom az egyik gyanútlan terroristát, és a hátára esem. A férfi hasra esik, és a becsapódás erejétől az eszméletét veszti. A másik kettő fegyvert szegez rám. Röhögni kezdenek, mivel valami többre számítotak. Lássuk, hogy most is nevetni fogtok-e. Ismét zölden kezd ragyogni a szemem, és oroszlán méretűre növök. A két bűnözö nagyon meglepődik, és tüzet nyitnak rám. A szárnyamat pajzsként használva közeledem feléjük. Mikor már elég közel érek, megragadom az egyik fegyverét, és kettéharapom, aztán úgy állba vágom a szárnyammal, hogy elájul. A másiknak ráugrom a mellkasára. Ő ettől hátra esik, és én beverem az orrát. Visszaváltozom emberi alakomba, és behatolok az épületbe. Ott ismét lőni kezdenek rám. Előveszek egy öngyújtót, meggyújtom, és láng gömbökkel bombázom az ellenséget, evvel súlyos égési sérüléseket okozva kettőnek. Eközben két ügynök csatlakozik hozzám, akik két terroristát vállon és lábon lőnek. A maradék három kimenekül az épületből, én pedig ismét felvéve a róka alakom, utánuk rohanok. A két közelebbinek a hátára ugorva földre terítem őket, és az arcukat jól belenyomom az aszfaltba. Ezek után újra orszlán méretet veszek fel, és a harmadik nyomába eredek, de az túszt ejt. Egy ázsiai öregember fejéhez pisztolyt tart.
- Ha nem tesz azt, amit mondok, ez a vénember meghal!
Az irodaház bejáratánál álló ügynökre pillantok, és alig észrevehetően biccentek neki, erre meggyújt egy öngyújtót. Visszanézek a túszejtőre, aki siettetésként jobban a túsz fejéhez nyomja a pisztolyt. Ismételten zölden kezd el ragyogni a szemem,  és egy szempillantás alatt lángcsóvát küldök a terrorista képébe, aki ettől az öregembert ellöki magától. Gyorsan odaszaladok és megfogom az öregurat, nehogy megüsse magát. A másik két ügynök elfogja az utolsó célszemélyt, és a tűzszerészek hatástalanítják az irodában lévő bombát. Visszaöltöm emberi alakom, mikor a rádióm megszólal:
- Szép volt ügynök! Most jöjjön vissza a bázisra.
- Uram, engedélyt kérnék az idő előtti lelépéshez!
Hosszabb csend következik, és az adó-vevő ismét megszólal.
- Az engedélyt megadom.
Most az öregemberhez fordulok.
- Jól van? Ne kísérjem el egy orvoshoz?
- Nem, köszönöm!
Miután felsegítem az öregurat, a szemembe néz.
- Jöjjön velem, bemutatok önnek valakit.
Ezt úgy mondja nekem, mintha meglátott volna bennem valamit.
- Mégis miért akarnék önnel menni?
Kérdezem tőle gyanakvóan. Kicsit furcsa nekem ez az ember. Vajon miért olyan fontos, hogy vele menjek? Mi értelme lenne vele mennem? Mi hasznom lenne belőle?
- Talán azért, mert lehet, hogy többet megtudhat a bátyjáról.
Ettől az érvtől teljesen lefagytam. Mégis honnan tud arról, hogy van egy bátyám? És mégis ki az a személy akitől egyáltalán bármit is megtudhatok az elveszett testvéremről?
- Dehát nem muszáj, ha nem akarja.
Erre a kijelentésre szépen lassan elindult az utcán. Én pedig csak álltam és tanakodtam. Hiszen ha elvezet egy olyan személyhez, aki segít megismerni a múltamat, akkor miért nézem, ahogy elmegy az utcán? Miért nem megyek utána?... Hát én biztos nem vagyok normális! Az eszmefuttatásom befejeztével utána rohantam, és mellette sétálva hagytam, hogy mutassa az utat. Már egy ideje sétálunk, és New York kicsit lerobbantabb részén egy stúdiólakáshoz érünk. Bemegyünk és a kedves öregember leültet egy székre.
- Kér teát?
Kis habozás után válaszolok.
- Igen, kérek.
Az öregúr rám mosolyog, és elvonul a konyhába. Én addig csodálkozva vizsgálgatom a különös berendezést. Ekkor egy fiatal hölgy jelenik meg a szobában. Kissé meglepődöm, hiszen nem hallottam jöttét.


 



 
Megjegyzés, idézet, szószám, zene...
@
 

 
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
30
∆ Kor :
288
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Severin Bellerose
Elküldésének ideje Kedd 23 Okt. 2018, 19:55
Ugrás egy másik oldalra



Severin & Luna

“The fox changes his fur but not his habits”

❋ ❋ ❋


Azt hiszem nem tesz jót, hogy napjában számtalanszor újra rendezem a lakást, azonban utáltam, ha semmit se csinálhatok. Dailon felajánlotta, hogy szívesen segédkezik abban, hogy újra munkába álljak, viszont ő nem egészen arra gondolt, hogy legyek pénztáros, vagy pincérrnő. Abból viszont nem eszik, amit kitalált, de nem ám!
Inkább tologattam a bútorokat, vagy éppen lebegtettem, attól függően, hogy éppen mihez volt kedvem. Azon is gondolkoztam, hogy elnézek a szentélybe, néhányan biztos meglepődnének, amilyen rég jártam ott. Végül azonban ezt elvetettem, és maradt a bútorok tologatása, majd a teszt, hogy így kényelmesebbek-e valamivel. Semmi változás, csupán a port kavartam fel talán a kelleténél jobban, így tüsszögve nyitottam ki az ablakot, hátha a porcicákkal együtt szabadon távoznak… na persze.
Elővettem a go táblát, úgy saccoltam, hogy Dailon bármelyik pillanatban hazaérhet, és biztosan kapható egy kis játékra. Legalábbis így gondoltam, egészen addig, míg meg nem hallottam a zár zörgését, majd fel nem tűnt, hogy nincs egyedül. Beljebb húzódtam, fogalmam se volt róla, ki lehet a lány, aki mögötte lépett be, azonban az is felmerült bennem, hogy nem is igen érdekel. Azzal még könnyű volt mit kezdeni, ha valaki felcsöngetett, bejött, és könnyedén visszautasítottam a kérését a „mester” állapotára hivatkozva, de így, hogy Dailon hozta magával. Vajon mit mondhatott neki, és legfőképpen, miért?
Bár ez utóbbira lett volna pár tippem, de reménykedtem benne, hogy nem döntött úgy önkényesen, hogy a kezébe veszi az irányítást. Egy dolog, ha tanácsokat ad, vagy a nemtetszését fejezi ki, de hogy ilyesmit tegyen. Mély levegőt vettem, majd besétáltam a szobába, ez elvégre az én lakásom lenne, vagy mi a fene.
- Remélem van valami jó magyarázatod, Dailon. – Egyelőre nem vettem tudomást a lányról, nem azért, hogy megbántsam, de bizonyosan nem tud válaszolni a kérdéseimre. – Azt hiszem megbeszéltünk valamit. – Pillantottam rá jelentőségteljesen.
- Segítségre van szüksége, RinRin. – És ennyivel befejezettnek is tekintette az indoklást, miközben kitöltötte a csészékbe a teát. A lánynak, és nekem is. Nem nyúltam egyből érte.
A hajamba túrtam, azon töprengtem miként kellene finoman visszautasítanom. Bármiről is legyen szó, nem hiszem, hogy rám lenne szüksége. Számtalan sokkal rátermettebb személy volt, akik bizonyára készségesen sietnének a segítségére bármiféle gondja is legyen.
- Nem tudom, hogy Dailon mit mondott, azonban nem hiszem, hogy én tudnék segíteni magának. – A pult másik oldalára sétáltam, szembe a jövevénnyel, ahol épp Dailon szorgoskodott. – Kiváló intuíciói vannak, és megérez dolgokat, viszont úgy tűnik, hogy nem jól méri fel ezután mit is kellene tennie. – Ráztam meg a fejem. – Ha elmondja, milyen segítségre van szüksége, szívesen ajánlok valakit, kiterjedt az ismeretségi köröm. – Ennyit igazán megtehettem, ha már idáig eljött.
- Tartozunk neki, megmentette az életemet. – Tette hozzá a férfi, mintha csak ellenem lenne. Megint.
Szerettem volna fennhangon megjegyezni, hogy igazából a teste pótolható, bármely része sérüljön is meg, sőt, akár teljes egészében újra alkotható. Szóval bármit is tett a lány, igazából szó sincs tartozásról, főleg nem az én részemről. De persze, nem árulhattam el minden apró titkot egy ismeretlennek, így visszanyeltem az erre irányuló megjegyzésem.
- Ebben az esetben TE tartozol. – Forgattam meg a szemeimet, mintha számítana is neki, hogy mit mondok. Csak nézett rám, és tudta, persze, hogy tudta, hogy úgy se fogom kidobni a lányt. – Ó, hogy Nidhöggr rágna meg! – Jutalmaztam meg villámló tekintetemmel, majd a vendég felé fordultam. – Bocsánat a közjátékért… A nevem Severin. Severin Bellerose. Miben szorulsz segítségre?
Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy Dailont némileg érzéketlenebbre, vagy gonoszabbra kellene hangolni. Megértettem, hogy jószándék vezérli, azonban a döntésemet nem akartam megmásítani az ő kedvéért sem.    





Vissza az elejére Go down
 

Találkozás a varázslattal [Severin & Luna]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Geista Kahoko
» Varázslatok értékelése

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-