Hihetetlen mennyit tud változni egy ember ha a gyerekkorától nézzük mind a külsőt, mind a belsőt. Nálam az apám volt az aki utat mutatott, és akire támaszkodhattam, ezért is találtam meg a motorozásban azt a verseny szellemet ami hajtott engem. Ha valaki rám néz, egy jó kiállású srácot lát, persze amikor épp nem iszom. Sportos testalkatom van, elvégre a motoron az akrobatikához szükség volt egy fajta erőnlétre. Habár már befejeztem, de nem hagyom el magam... Mindig van dolgom. Dolgunk. Attól függetlenül, hogy van velem valaki, aki nem csípi a rosszakat, ha nem lennék ilyen erőnlétbe, lehet nem jönnénk ki ilyen jól mint most. Jellemre igenis elviselhető vagyok. Na jó, ezt lehet eltúloztam. Nagy a szám, és noha azt mutatom, hogy leszarom a dolgokat, az nem teljesen úgy van. Csak vannak dolgok az életben, amik nem feltétlen rám tartoznak. Makacs vagyok, és kitartó. Nem szokásom feladni, ha olyan dologról van szó. Vannak gyenge pillanataim, ilyen például az alkohol, amit mostanság inkább kerülök. Viszont ha úgy van, lehet rám számítani, és sok ember igényli az én lángoló koponya barátomat. A másik réteg csak nem tud mit tenni..
képesség »

Johnny Blaze vagyok. Lehet sok embernek ez mond valamit, lehet nem. Nem is nagyon érdekel ez már. Noha hiú maradtam, de nem önző módon. Sok mindent át értékelek amióta én vagyok a  Szellemlovas. Hogy miképp lettem az aki, most vagyok? Elmesélem.
Már egész fiatalon érdekeltek a cirkuszok, olyan akartam lenni mint édesapám akit csak bámultam hatalmasra nyitott szájjal, hogy milyen hatalmasatat tud ugrani a motorjával, és ezen felül még a levegőben és megcsinál pár életveszélyes mutatványt. Amikor apát néztem nem az volt bennem, hogy félteni kell, hanemaz, hogy egy hős ugrat át pár limuzinon, aki sérthetetlen. De ez nem volt igaz, csak egy gyermek rajongása az apja iránt, hisz csak ő maradt neki. Nagyon fiatalon elkezdtem én is a motorozást, és nagyon hamar meg is tanultam. Képes voltam reggeltől estig gyakorolgatni, még ha tiszta horzsolás volt az arcom és a testem, akkor is. Nem éreztem lehetetlent, mert Barton Blaze fia vagyok, én is meg tudom tenni! Pár év elteltével már nem kellett ezen gondolkoznom. Viszonylag hamar ráéreztem arra, hogy miképp, milyen erővel irányítsam a levegőben a motort és a saját testemet. Megállíthatatlan lettem egy idő után, és nem féltem semmitől.. Végképp nem a haláltól. Jött a csillogás, nem beszélve a ragyogásról. Minden tökéletes volt, míg egyszer feleszméltem, hogy édesapám igenis halandó. Ami ráébresztett, hogy én sem vagyok különb. Betegségével sok fájdalmas napot okozott, mint magának, mint nekem. Nem tudtam mitévő lehetnék, ezért szereztem rengeteg fajta gyógyszert, de már az sem segített egy áttétes rákon. Egy este a a motoromat állítgatva a másnapi show-ra egy rejtélyes alak jelent meg, ki az akkori kétségbeesésemet kihasználva egy munka keretében jobb életet ígért, ezzel meggyógyítva apámat. Mint később kiderült, ez Mephisto volt, ezért is gyógyult meg reggelre apám csak úgy, de nemsokkal később az egyik mutatvány közben el is vette tőlem örökre, ezáltal az övé lettem. Csak évekkel később jött el ennek a hatása, addig úgymond „Kispadra” voltam ültetve. Miután megtettem neki azt amit kért, a szabad utat választottam, s megfogadtam hogy a Szellemlovasként a Mephistóhoz hasonlókat a kárhozatra küldöm.  
Elég sok fele jártam már azóta, és elég sok lelket gyűjtöttem be a lentieknek. Hiába vannak a föld legnagyobb hősei, soha nem lesz elég ember ahhoz, amit a földön képvisel az emberi önzőség és elvetemültség. Ezért is veszem New York-nak az irányt. Beérkezve a város szélére, már akkor megcsapja az orrom a bűz. S nem csak a nagy város által termelt légszennyezés, hanem a bűn bűze. Volt idő, mikor nem én irányítottam, de ez már elmúlt. Jó pár év eltelt amióta össze spanoltam azzal, ami átoknak indult, végül az életem kiteljesedése. Elég sok helyen voltam már, ezért megérdemlek egy kis pihenést egy városmenti hotelben. Ami azt illeti, nagyon nem szeretem az ilyen helyeket, főképp a húgyszag miatt, de egy jó emberhez érkezem, aki a családomnak sokat segített a motor trükkök elsajátításával. Hú de rohadt rég találkoztunk baszki... Bekopogok! Miután bekopogok, nem valami barátságos szemek tekintenek rám a parkoló szegleteiből. Nyugi Johnny. Igen, bűnösek, nem, nem ezért vagy itt.. – Blaze fiú?! – Nyitódik ki az ajtó, és ott áll Karl bácsi egy mankóval és hegekkel. Elég furcsán tekintek rá, majd belépek hozzá. – Hello Karl bácsi! – Ölelem át, és nézek körbe. – Johnny! Hogy vagy? De megnőttél! Borotválkozol te rendesen? Mert nem úgy látszik! Tudod…  Apád sem szerette a borotvát. A Blaze család öröksége minden lehet, csak borotva nem! – Nevet fel, amin én is elmosolyodom. – Karl Bácsi… Nézd. Épp erre jártam, beugrottam. De… - Akad meg a szavam, mert kintről csapódik be a gyilkos és a gyötrelem szaga. – Kint van pár tag… Mióta terrorizálnak téged? – Vonom kérdőre. Tudom uralni az erőm, de ez olyan mint amikor egy cápa vért szagol fél méteres körzetben.. Nem lehet kibírni. – Johnny! Nincs sok vissza már hátra. A jó isten majd ítélkezik. Semmi gond nincsen. – Közli megrekedt hangon. – Isten, mi? – Kérdezek vissza. – Kérsz egy sört? Teát? – A felajánlásra végül sörre esik a választásom. – Máris hozom! Ami őket illeti, tényleg nem fontos. A rendőrség már lemondott erről. Ez egy ilyen világ. Se te Johnny, se én nem tudunk mit tenni. Ahogy a halált sem győzhetjük le. – Hajol le a hűtőhöz, majd eldobja a mankóját. – Elvitték… - Majd hirtelen összerogyik. Felugrok és odalépek hozzá, és felsegítem. – Mi a baj? – Kérdezem megdöbbenve. - A hűtő hátuljában tartottam az apádtól kapott örökséged.. Egy bajnoki arany gyűrű.. Apáról fiúra száll, de azt mondta még nem állsz készen, így hát rám bízta, és most eltűnt mindennel együtt a hűtőből.. – Közli kétségbeesett hangon. Ahogy tekintek rá, áramlik bennem hirtelen a gyűlölet a kint lévő emberek felé, és itt az ideje rendet tennem. - Apám mindig azt mondta, hogy jegyezd meg fiam.. Mindennek következménye van ha nem használod a fejed! Ha nem döntesz, a sors dönt helyetted! - Ez az a pont! – Karl bácsi! Bármit is hallasz, maradj itt bent. Visszaszerzem a gyűrűt, és sört is hozok! – Mondom kifelé menet, és csak annyit hallok, hogy ellenzi, de kilépve bezárom az ajtót.  – Srácok! Kéne az a bizonyos gyűrű! Apámé volt, és engem illet. Őszinte leszek.. Legszívesebben már most szétporlasztanálak titeket, de ha vissza adjátok a gyűrűt, és elhúztok innen, és abbahagyjátok ezt az életmódot akkor… - Nézek rájuk nagy lehetőségekről beszélve, de jól tudom, hogy szarnak bele… - Úgy is mindegy. – Jelentem ki, majd az oldalamról letépem a láncomat ami meggyulladva elkapja az egyik kopasz úriembernek a torkát és magamhoz húzom, majd elkezdek begyulladni, ezáltal megindult az átváltozás... Szemeibe tekintve nézem az átváltozásom. Már teljes alakban itt állok előtte, mint a Szellemlovas és látom a félelmét a szemeiben, s ezzel együtt azt a rengeteg bűnt is, amit elkövetett. – Kotradék! – Kiáltok rá, majd kárhozatra küldöm a láncot megrántva.  A próbálkozásaik hiábavalók voltak ott kint, de végül meglett a gyűrű amit visszaváltozás után visszavittem. – Tartsd meg Johnny.. Téged illet. Most már mindegyik szülődtől van hagyatékod. – Közli felém büszke tekintettel. – Ezt hogy érti? – Vonom kérdőre, majd elneveti magát és a szavaim üressé válnak számára. Indulnom kell tovább. Több mindent meg kell tudnom az anyámról, s New York adhat csak erre választ. Na meg többek közt új jövőt is…