HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 

avatar

∆ Hozzászólások száma :
2



A poszt írója Cyntia
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 19:31
Ugrás egy másik oldalra

Cyntia

Lassie Death




biográfia

becenév » Ilyenre még senki sem vetemedett.
születési idõ » I.e 3114. augusztus 11.
születési hely » Közép Amerika - Palenque
kor » 5132 év
play by » Marie (Deviantart)
csoport » Misztikus lények
tartózkodási hely » New Yorki alvilág.
család » Anya: Egy papnő volt hajdanán. Egy járvány vitte el. Apa: Dicső harcos volt. Egy vadászat során hunyt el. Gyerekei 20 éves korukban véráldozatok lettek, hajdani férje pedig vadászat közben hunyt el. 



jellem és külsõ »
Jellem: Cyntia igen sajátos módon viszonyul a világhoz és úgy az élethez. Annak értékéhez és jelentőségéhez. Számára az élet maga a nyűg. Humorát az idő zord forga kicsorbította. Hajdanán szenvedélyes, életteli nő volt aki élvezte az életet. Azonban idővel a dolgok és emberek akiket és amiket szeretett elmúltak körülötte. Újra és újra egyedül maradt. Olyan sebekkel melyeket csak a halál képes be gyógyítani. Teljesen begubózott és ma már fél szeretni, vagy akár kedvelni valamit vagy valakit. Minden alkalommal megfogadta, hogy többé senkit és semmit, de mindig jött valaki aki ezt elfeledtette vele. De a szerelem nem tart örökké és csak hamar ismét egyedül maradt. Szinte teljesen kiégett. Noha vágyik a szeretetre, kapcsolatokra, fél belevágni hiszen már megannyiszor bánta meg. Ő már csak békét szeretne. Nyugalmat… örökké...

Külső: Cyntia kortársaihoz képest magas volt, ma már a 160 centimétere nem igazán kiemelkedő. Mélyfekete haja kicsivel válla alá ér. Sápatag, hófehér bőre azonban hibátlan, mintha csak porcelánból készült volna. Szeme szintén mélyfekete. Nem sötétbarna, hanem fekete. Domborulatai a magasságához szépen igazodnak, összességében egy arányos alacsony fiatal lánynak tűnik. Kísértetiesen hasonlít Lady Death emberi alakjára. Öltözéke változó, többnyire a sötét színek dominálnak. Akár télen akár nyáron.
képesség »

Aura: Cynta az átlag emberek szemében maga a halál. Egy baljós aura lengi körbe, ami rosszkedvével arányosan erősödik. Az állatok nem kedvelik. Ha amúgy jó kedve van és az aura nem érezhető emberek számára, az állatok akkor is rettegnek tőle.

“Káröröm”: Ha Cyntia közelében valaki meghal annak lelke áthalad rajta és az így kerül a túlvilágra. Ez a folyamat Cyntiára afrodiziákumként hat és eufórikus, szinte orgasztikus érzéssel tölti el. Ez nem tart tovább 3-4 másodpercnél.

Elpusztíthatatlan porhüvely: Cyntia sérülései másodpercek alatt “gyógyulnak”. A folyamatot koromfekete füst kíséri. Ha valami eltávozik a testéből, végtag, vér, szerv, stb, az szublimálni kezd. Egy csepp vér szinte azonnal “füsté válik”, azonban egy szervnek vagy végtagnak már hosszú másodperceket vesz igénybe mire teljesen fekete füstté alakul és visszatér a lány testébe. A test “magja” ami ténylegesen elpusztíthatatlan, egy központi fekete füstgömb. Ennyi mindig marad belőle ami köré vissza épül a test. H Azonban a fájdalmat nem képes elnyomni, vagy teljesen megszokni. Az évek során rendkívül magasra tolódott a fájdalomtűrő képessége de az emberi kreativitás végtelen.
Alkalomadtán eluralkodik rajta a harag, ilyenkor szemgödréből fekete árny kezd arcára telepedni. Az árny szabályosan kezdi el be fedni fejét. Fehér bőrére telepedve végül egy koponya mintáztatot alkot. Íriszei ilyenkor  narancssárgán izzanak a fekete gödör mélyén.

Emelkedett fizikai erő: Nem panaszkodhat. Szkanderben meg tudja izzasztani a kapitányt.

Hátrányok: Cyntia teste ugyan elpusztíthatatlan de könnyen fogságba ejthető és ott tartani sem nagy kihívás, révén nem szükséges finomkodni vele. A teste rendkívül érzékeny a nemesfémekre: Arany, Ezüst, Irídium, Platina, Ozmium, Palládium, Ródium. Ezek az anyagok testéhez érve égési sérüléseket, görcsöket okoznak.  Ha a testébe kerül nem képesek kilökődni(karó, lövedék, stb.). Az általuk okozott sebek pedig sokkal lassabban, mondhatni normális sebességgel gyógyulnak. De gyógyulnak. Egy vágásnak is akár napokra van szüksége, hogy elmúljon. Ilyen “tiszta” fém még a Vibránium és az uru fém is.

Amikor tartósan súlyos sérüléseknek van kitéve(tűz, Hulk kiengedi a gőzt, ect…), korábbi súlyos sérülések is megjelennek rajta, sebek nyílnak fel, magukkal hozva az akkor érzett fájdalmat. Az agya túlterhelés esetén lekapcsol és csak néhány nyugalomban töltött óra után tér csak magához.

“Sötét emlékek”: Elméje rettentő sötét és nyomasztó. Az ősi nyelven megfogalmazódó gondolatokban sem lehet egyszerű olvasni. Törölt emlékei sajnos egy éven belül visszatérnek…


elõtörténet »
Cyntia a Maya birodalom és akkori társadalom gyermeke. Apját egészen fiatal korában elvesztette. Apja harcban hunyt el ezzel dicsőséges véget ért. Ám Cyntiát ez akkoriban nem nyugtatta. Árulásnak érezte, hogy apja magukra hagyta őket. Lassan átlendült a kezdeti veszteségen és gondtalan ám kemény gyermekkorát élte. Kivéve csekély részét a feladatokból. Teltek az évek és egy járvány ütötte fel a fejét. Sokan meghaltak. Köztük Cyntia anyja is aki a fertőzötteken próbált segíteni. Végül elkapta a kórt ami maga alá gyűrte. Az ekkor alig 15 lányt összeroppantotta anyjának és barátainak elvesztése. Nagyszüleihez került. Azonban az ő állapotuk évről évre romlott végül alig 20 évesen szinte teljesen egyedül maradt. Egy forrongó szerelem volt kialakulóban egy fess harcossal aki szemet vetett rá. Ekkortájt igen különös anomáliák kezdték felütni a fejüket. Emberek tűntek el. Jószágok, házak, birtokok tűntek el kezdetben nyomtalanul. Később azonban különös nyomokat véltek felfedezi a környéken. Többen számoltak be egy különös helyről, ahová minden előzmény nélkül kerültek. Ahogy az emberek egyszer csak eltűntek, úgy jelentke meg időről időre egyre nagyobb és borzalmasabb lények. Ez volt az emberiség által először észlelt és feljegyzett konvergencia.
Cyntia, akkori nevén Chilula, a folyóparton mosott. Párja és két gyermeke pedig önfeledten mulattak a patak melletti tisztáson. A nap sütött a szél kellemesen fújt. A közeli tenger sós illata is érződött a levegőben. Alig fejezte be a nap delelését amikor a semmiből egy hatalmas förmedvény jelent meg, magával ragadva két gyermekét és a férjét. Amilyen hirtelen megjelent, olyan gyorsan el is tűnt. A gyerekek sírása még a támadás után is hallatszott. A levegőben még érződött a kénes, büdös szag ami az átjáróból szivárgott. Ez a szag volt mely Cyntiát vissza rángatta a kegyetlen valóságba. Lábai előtt hevert a tiszta, ám még vizes ruha. Üveges tekintettel meredt a semmibe ahol családja eltűnt. A kénes szúrós szag lassan változott. Émelyítő vanília szag kezdett terjengeni ahogy a halál közelsége belengte a területet. Cyntia üveges tekintettel indult meg a szag után. Léptei darabosak voltak, elméje ködös, mozgása zavart. Ahogy elérte a szag forrását, egy lépéssel egy másik világba került. Egy egészen más világba. Ez volt maga a pokol. Hellheim. Három ismerős alak derengett fel előtte. Két gyermek a szomorú apjukkal. Rövid és fájdalmas elválás után ismét együtt volt a család. Azonban a nagy ölelés elmaradt. Cyntia kezei között elmosódtak szerettei. Nem érinthette a holtakat.
-Légy átkozott! Azt hiszed bármit megtehetsz?!
-Nem hiszem. Tudom.
Szólalt fel a halál Cyntia fejében majd alakot öltött, hogy a nő felfoghassa a jelenlétét csökött emberi agyával. Cyntiát egy pillanatra sokkolta a nő puszta jelenléte. Ám haragja úrrá lett testén és keze magától mozdult. Noha célt nem ért. Elakadt a halál markában. Kézfejéről rögvest lefoszlott a hús, a csontok megsárgultak. Az ujjpercek majd a kéztőcsontok leperegtek a végtagról és még a levegőben semmivé váltak. Fizikai fájdalma nem hatolt át a ködön ami háborgó lelkén és elméjén uralkodott.
-Könnyű nektek Halhatatlanoknak…
-Miből gondolod?
-Mi veszteni valótok van mi? Semmi!
A Halál nem válaszolt csak gunyoros mosolyát megvillantotta a lány felé aki ezt követően elvesztette az eszméletét…
Cyntia napokkal később tért magához. A konvergencia idő közben véget ért. A sötét elfek elbuktak. Ő és családja pedig súlyos lázzal vészelte át ezt az időszakot. Egy család talált rájuk a folyó parton….amikor a nap a legmagasabban járt. Az árnyékok pedig a legkisebbek voltak... Pontban délben... Cyntiának derengett egy különös álom egy túlvilági helyről és a halálról. Egészen addig hitte különös álomnak míg a tó kék vizén meg nem látta ismét a Halá arcát. Ijedtében hatalmasat ugrott. Félve mert ismét a tóba nézni. Hitetlenkedve bámulta a tükörképét mely cseppet sem hasonlított arra az arcra amelyet eddig a magáénak tudhatott. Bőre is sápadtabb volt mint eddig. Kimondottan fehér volt. Értetlenül, állt a helyzet előtt, ugyanis a változás csak neki tűnt fel. Mindenki így emlékszik rá. Már egészen kicsi kora óta ilyen fehér volt a bőre, mint a hó. Cyntia határozottan emlékszik, hogy nem így nézett ki. Évekig gyötrődött ezen. Rájött, hogy az nem álom volt, hanem a halál űz vele valami kegyetlen tréfát. Idővel elmeháborodottnak titulálták. Családja elhagyta és egyedül maradt. Zavart viselkedése, egyre nagyobb gondokat kezdett okozni a faluban. Lassan kezdett megőrülni. Láncra verték és elvitték a fővárosba. Az ottani papok és gyógyítók sem tudtak mit kezdeni vele. Elhatározták, hogy a kór ne terjedjen tovább áldozatként mutatják be az isteneknek, akik majd ezért megóvják őket az elmebajtól. Cyntia nem igazán törődött bele a dologba. Láncait kitépte a falból, puszta kézzel hajigálta odébb az őröket. Hosszas emberfeletti kűzdelem után után végül ismét láncra verték. A templom tetejére hurcolták ahol rituális keretek között felvágták a mellkasát és kitépték a szívét. A szív még sokat vert mielőtt fekete füst nem kezdett szivárogni belőle. A szív nem sokkal később eltűnt. A fekete füst Cyntia ordító testéből is előcsapott, sebeit begyógyítva. A lány arca megváltozott. Szemgödrét sötét füst vette körül, a füst lassan alakzatokat rajzolt kia lány arcán amely már teljesen hasonlított a halál arcára. Cyntia tombolni kezdett. A főpapok egy részével végzett. Végül lándzsákkal földhöz szegezték, majd láncokkal ismét lefogták.
Sok holddal ezelőtt az égből aláhullott egy csillag, melyből egy elpusztíthatatlan lándzsát kovácsoltak az akkori kovácsmesterek. Ezen lándzsa a királyt, a birodalom őrzőjét illette. Ez bizonyította annak hatalmát és rátermedtségét. A csillag maradványait felhozták a katakombákból. A királyi kovács, aki sokadik leszármazottja volt a fő kovácsnak, apjától megörökölte a tudást amivel a csillagot fel lehet dolgozni. Ő készített az utolsó darabokból egy nyakpántot. Ezt a nyakpántott még forrón kovácsolták Cyntia nyaka köré. Rúnákat véstek bele majd Cyntiával együtt egy templom mélyére zárták. Vaskos láncokkal és hatalmas szegekkel fogatták fel a falra. Cyntia tajtékzott, üvöltött. Eszét vesztve vergődött a sziklához láncolva. Testéből kardok, lándzsák meredtek ki és zörgették a vasat. Órák teltek el míg végül csitulni kezdett. a köd lassan szállt fel elméjéről, arcát díszítő koponya mintázat eltűnt. A sötétség visszahúzódott szemei mögé. Az ott tomboló tűz kialudt és írisze ismét feketébe fordult. A haragot megbánás váltotta fel. Fájdalom, gyász, elfogadta, hogy vélhetőleg megőrült. Már csak az éhen halásban bízott. Érzett is némi éhséget de nem uralkodott el rajta oly mértékben, mint annak idején. Teltek a napok, amik végül hetekbe fordultak. A testéből kilökődő fegyvereket pusztán babonából, meg némi elégtétel gyanánt minden alkalommal vissza helyezték. Olykor kicsit meg is forgatták, hátha most már meghal. A birodalom több szegletéből is jöttek kuruzslók, varázslók, hogy megkíséreljék feloldani az átkot. Gazdagok keltek útra, hogy megnézhessék a szörnyeteget. Ám szívüket félelem töltötte el a lány közelében. Fegyverüket belemártották, ám az unott, megvető tekintet amivel Cyntia nézett rájuk, az örökké félelemmel töltötte el őket.
Elmúlt az esős évszak. A tér melyen elfogták elnéptelenedett. Hiszen senki sem volt hajlandó egy démon mellett élni. A környék kihalt, lepusztult. A tavasz beköszöntével Cyntia köré egy kisebb kriptát építettek. A koporsó akusztikája a lány dúdolását, amivel többnyire elütötte az időt kínjai közt, ez sokszorosára hangosította. A hang messze szállt és nyugtalanságot okozott a városban. Bátor harcosok csoportja vállalta a feladatot, hogy Cyntiát gúsba kötve tengerre rakják. A lány nem ellenkezett. Nem igazán volt magánál. Magábaroskadva, megtört elmével bámult maga elé és ennyi év után először bevallotta magának, hogy várja a halált. Nem azért, hogy felpofozhassa, hanem, hogy keblére rogyva megpihenhessen.
Egy bárkára dobták és kihúzták a golf áramlatig ami magával sodorta. Néhány nap hánykolódást követően a tűző forróságot hideg szellő csapta meg. A forró, szinte izzó láncoktól kipirosodott bőrét végre enyhülés érte. A szellő azonban erősödött, és nemsokára viharba keveredett. A bárka felborult ő pedig a vízbe esett. A vaskos láncok a mélybe rántották. Fuldokolni kezdett végül elvesztette az eszméletét…

Sok-sok évvel később vetődött partra europában. Láncait lette a rozsda, és ahogy az áramlatok sodorták időről időre oda verték az élettelen testet néhány sziklának. Míg végül csak a test maradt. Nem sokkal a partot érés után tért magához. Tüdejéből a fekete füst kitolta a vizet. Köhögve hörögve tért magához. Különös, végtelennek tűnő álomból ébredt. Gyomra még liftezett a hullámzástól és a ködös, búgó emlékektől. Anyaszült meztelenül, botladozva legyengülve indult neki a kontinensnek. Céltalanul, alig tudva magáról, a külvilágot sem fogta fel különösebben. Egészen addig míg néhány lovag nem keresztezte útját. Különös nyelven szóltak hozzá. Ügyet sem vetve rájuk, haladt tovább. Amikor az egyikük karon ragadta, egy pillanatra megtorpant. Végignézett a páncélos alakon, majd egy lezser mozdulattal a közeli fához vágta. Az illető azonnal kilehelte a lelkét. Ebben a pillanatban mámorító érzés töltötte el. Amint a másik kettő felocsúdott a történtekből egyikük a pallosát meglendítve támadott. Az első csapás a nyakpántot találta el. Cyntia tett egy lépést oldalra, hogy el ne essen. A második csapással a fegyver Cyntia vállát érte és mellkasa közepéig szelte. A mámorító örömön át ütött a fájdalom. Harag gyűlt benne. Egy taposással métereket taszított a katonán és az utolsó felé fordult. Sziszegve kiemelte magából a fegyvert. A ledermedt katonát pedig páncélostul, mindenestül ketté csapta. Újabb örömhullám söpört végig rajta. A bizsergető érzéstől pedig térdre rogyott. A gyomron rúgott katona fuldokolt. A páncél ráhorpadt a testére és folytogatta. Cyntia felé nézett. Elégedettséggel töltötte el a férfi agóniája. Oda mászott hozzá és leemelte róla a sisakot. Mélyen a könyörgő, kétségbeesett szempárba tekintett. Szemei lassan narancsosan kezdtek kizzani. Egy mosollyal még tetézte a dolgot. Levette a férfről a tőrt és szépen lassan felkoncolta. Újabb bizsergés tört rá, amint a férfi kilehelte a lelkét.
Cyntia útra kelt és minden szembejövő sápadtbőrűvel végzett. Ismét érezni kezdte, hogy él. Ismét örömre lelt az életben és ezt nem akarta veszni hagyni. Napokkal később lovagok jelentke meg az erdőben. Eleinte csak egyesével, ám miután az ő életük is véget ért, csoportosan kezdtek járni. Még néhány kisebb csapattal végzett, mielőtt egy szervezett nagy rajtaütésben fogjul nem ejtették. Ruhát erőszakoltak rá, ami 2 ember életébe került, majd a főtérre hurcolták ahol elevenen megégették. A műsor tetőpontja az volt, amikor a kötelek leégtek és a fájdalmas üvöltés haragos ordításba csapott át. Egy lángoló rönk repült a közönség soraiba majd egy másik és újabbak. Kitört a káoszt. Az emberek egymást taposták. Cyntia haragján lassan úrrá lett a gyönyör. Testét nyaldosó lángokat lassan lefjtotta a fekete füst. A nyakán izzásig hevült a különleges fém, alatta a bőr sercegett és lágyan füstölgött. A káoszban elhulló emberek lelkei áthaladva Cyntián mozgásképtelenné tették. A földön vergődött a mámorító érzéstől. A zavargás néhány óra alatt lecsengett. Cynta pedig csak mosolyogva ölelte a kínpad lábát. Amint valaki észlelte, hogy a halálra ítélt még életben van riadóztatta az őrzéget. Egy csapat vetődött a lányra. Nem hezitáltak sokat, ott helyben keresztre feszítették. MIután kitépte kezét a szegekből láncokkal is oda erősítették, hogy moccani se tudjon. Az első pár napban még harcolt, de ismét konstatálta, hogy mindhiába. A kereszten volt ideje végig gondolni a történteket… Eddig fel sem tűnt neki, hogy ez egy teljesen másik világ. Az emberek is máshogy néznek ki, a ruhák sem ismerősek az épületek nagyon különösek. A nyelv amit beszélnek az meg külön rejtély.
Unottan figyelte az embereket akikből egyre sűrűbbenegyre többen kerültek elő ahogy őt bámulják. Nem értette mi ez a felhajtás. Noha mellette lévő kereszten legfeljebb három napig marad valaki ő pedig lassan egy hónapja itt sínylődik. Valami papféleségek is jártak már erre mindenféle furcsaságot halandzsázva meg keresztet vetve magukon… Ahogy az idő telt egyre nagyobb delegációval érkeztek a díszesebbnél díszesebb emberek. Időnként meglocsolták vízzel. Ezt addig nem értette míg egy vélhetőleg magasabb rangú illető nem locsolt rá vizet ami marni kezdte. Felkiáltott és vergődni kezdett a kereszten. A fazon valami pódiumon felmászott az ő magasságába és egy arany keresztet nyomott a mellkasának. Egy sokkal intenzívebb, eddig nem érzett fájdalom nyilallt belé. A kereszt helye bele éget a bőrébe. A sebet a fekete füst körbe táncolta, próbálta gyógyítani a sérülést, mind hiába. A napokban kapott még néhány bilogot. A szenvedése a tetőpontjára hágott. Végül megszólalt.
-Ölj meg.
Az emberek ijedten hátráltak, a püspök is majdnem szívinfarktust kapott, hogy Cyntia ismeri a nyelvüket. Ám rájött, hogy végső soron volt ideje megtanulni.
-Gyermekem téged megszállt valami démon.
-Én vagyok halál… te segít. Nem kínoz, segít.
-Úgy lesz.
Ismét szentelt vízzel locsolták ami egész testét égési sebekkel borított el, majd egy arany karót vertek a mellkasába. A fájdalomtól Cyntia sokkot kapott és eszméletlenül kókadt le a feje. Már épp szedték volan le amikor megmoccant. Nyöszörögni kezdett.
-Ez maga az ördög!
A püspök ezen kijelntése után a vatikánba utazott egész delegációjával.  Cyntiát a kereszten hagyták. Mellkasában az arany karóval. Cyntia idővel a város részévé vált.
Egyik éjszaka valaki valami rongyot tömött a szájába és kirántotta belőle a karót. Majd elengedte a lányt. Cyntiának kellett néhány perc, hogy összeszedje magát. Torkon ragadta a fiatal srácot és elemelte a talajtól. Próbálta csitítani a lányt, nyugtatni és közben kérlelte hogy tegye le. Cyntia elengedte és figyelt, elvégre kiszabadították. Nem értette teljesen, hogy miről is van szó, annyit értett, hogy sietni kell ha nem akar újabb tortúra részese lenni. A férfi vezetésével elmenekültek a városból. Egy szedett vedett társasághoz került. Egy tolvaj bandához. Kapott enni, és sok idő óta először nem akarja senki megölni. Noha hálás lenne ha valakinek sikerülne lassan. Tanítani kezdték a nyelvre. Kapott enni, inni. Pár keresetlen gesztus is érte. Ezeket elinte halállal jutalmazta, hiszen nem volt tisztában saját erejével. Későbbiekben cska néhány törött végtaggal. Az emberek hamar megtanulták, hogy jobb őt békén hagyni. Idővel megtanult lopni, nyomot olvasni, kitanulta az erdőben élés fortéjait. Idővel megbízásokat is kaptak. Lopás, gyilkosság, bármire képesek voltak némi pénzért. A szervezet jól működött. Teltek az évek. A társak fogytak, cserélődtek, ám ő egy perccel sem tűnt öregebbnek. A régi sérülései mára már teljesen eltűntek. ÉVekig hordta a mellkasa közepén a karó nyomát.
A szervezet ténykedése kezdett elharapódzni és hajtóvadászatot adtak ki rájuk. Idővel felszámolták az egész szervezetet. Aminek a végére az is rá segített, hogy belső széthúzások voltak. Cyntiát ismét elfogták. Nem tanusított ellenállást, hiszen akkor újabb végtelen tortúra várna rá. Fogolyként választhatott. Kivégzés, vagy hajóra teszik és cselédlány lesz az újvilágban. Amerikában. Sok választása nem volt, így hajóra szállt. Cselédként, rabszolgaként súrolta a fedélzetet. Egy tiszttel végzett amikor éjszaka megpróbált kikezdeni vele. Nyakát törte és a tengerbe dobta. Ezen az éjszakán nézett fel először a csillagos égre annyi év után… Szemöldökét ráncolta. Ugyanis ismerős csillagzat alatt hajóztak. A három hónapos út lassan a vége felé közeledett, a csillagzat pedig egyre inkább hasonlított arra amit otthon látott hajdanán. Valami mást is észre vett. A távolban a tengeren kialudt egy lámpás. Különös érzés fogta el. MIndenesetre nem zavartatta magát. Elment pihenni.
Alig laudt néhány órát, a hajót kalóztámadás érte. A legénységet lemészárolták. A körülötte elhalálozóktól élvezetes és eseménydús álma volt. Amikor az ő torkát átvágták csak felnyitotta szemét és felült. A támadót pedig kihajított a plafonon keresztül a fedélzetre. A kalóz társát pedig helyben összeroppantotta. Levágta annak fejét és felment a fedélzetre ahol a legénység értetlenül állt a lyuk előtt. Eléjük gurította a fejet. Erre még ketten támadtak rá. Cyntia nyugodtan várta az első támadásokat majd vízbe dobta őket. A fegyvereket kihúzta a testéből, demonstrációként megforgatta azokat majd a földre dobta.
-Nem akarok bajt.
Két hatalmas dörrenést hallot amitől megtántorodott. Először ilyedten nézett a kapitányra majd furcsállkozva nézett le testére amiből két lövedék pottyant ki. leguggolt és vizsgálni kezdte a különös dolgot. Ekkor a többiek is követték a kapitány példáját és egy egész sorozatot kapott. A sok lökéstől elterült a földön. Ám csak hamar felült.
-Nem fog menni
Alig, hogy kimondta a homlokába kapott egyet amitől ismét elterült. Pár másodperc múlva ismét felül.
-Hagyjuk jó? Nem tudtok megölni, én nem akarok rabszolga lenni. Vagy bevesztek, vagy szépen apránként így végzitek ti is.
Biccentett a levágott fej felé. A kalóz kapitány hallott már ezt azt az európai alvilágból, annyira nem lepődött meg a dolgon. Elfogadta Cyntia ajánlatát. A lány innenstől jezdve visszatért a fosztogatók életéhez. Éveket töltött a karibtérségben. Idővel szerzett saját hajót, és egy komplett női legénységet. Nem volt gondjuk az életre, szabadok voltak, törvényen kívüliek. Élvezte minden percét. Egészen addig a napig míg rajtuk nem ütöttek. A hajót megcsákjázta az angol flotta két hajója. A legénység csak azon tagjaval végeztek a hajón aki valamiféle ellenállást tanúsított. A hajót egy Miami kikötőbe vontatták, a legénység tagjait az egyoldalú bírósági tárgyalás után felakasztották. Cyntia maradt az egész végére. Végignézették vele a társai halálát, amit groteszk módon piszkosul élvezett. Másik szeme sírt volna ha nem tudná előre, hogy idővel mindenkit elveszít maga körül. Minden kalóz lassú akasztást érdemelt. A következőt pedig csak akkor kasztották, amikor az előző már nem vergődött az oxigén hiánytól.A kalózokat ugyanis nem szokás kegyesen akasztani. Jó esetben eltörik a csigolya és az illető szörnyet hal. Rossz esetben lassan megfullad. Cynti alól is nagy műgonddal, lassan lökték ki a farönköt. Megvető tekintetét a kapitányra semelte. Aki viszonozta a szemkontaktust. Cyntia hosszú percekig bámulta a kapitányt. Bőre lassan elszíneződött, teste zsibbadni kezdett, de pislogni még hosszú percekig képes volt. Tekintetét igyekezett a kapitányon tartani, annak ellenére, hogy a szél himbálta tehetetlen testét a kötélen. Olykor el is mosolyodott amikor látta a kapitányon a kétségbeesés jeleit. A nézőket idővel elzavarták, mondván, hogy vége van a műsornak. A kapitány biztosra akart menni, hogy csak képzelődik, ám ahogy Cyntia felakasztott testhez ért az ismét rá emelte homályos tekintetét és elmosolyodott.
-Elkaplak…
Bugyogta majd eszméletét vesztette…
Hónapokkal később tért ismét magához. A kötél melyen ezidáig lógott megadta magát. A földről lassan tápászkodott fel. Oldalra fordulva látta társai csontvázát és szakadt ruházatát a szélben himbálózni. Ő azonban ismét szinte sértetlen, még a ruhája se túlságosan viseltes…
-Jóreggelt csipkerózsika.
Cyntia a zakóba bújt alak felé fordult. Értetlenül nézett végig rajta. Az illető éppen egy bicskát dugott a belső zsebébe. Cyntia megkereste a nyakában lógó kötél végét. Elvágták.
-Köszi.
Azzal levette nyakából a kötelet és elindult.
-Hová hová?
-A városba.
-Öldökölni?
-Ha kell...
-Aztán megint elkapnak, felkötnek, sortűz elé állítanak vagy…
-Elevenen megégetnek, lovakkal tépetnek szét, guiotinnal lecsapják a fejed, vasszűzbe zárnak. Ne aggódj, már nem tudnak meglepni…
-A fejedet is lecsaphatják.
-Emiatt körülményes, de az sem a vég…
Emelte meg hüvelykujjával a nyakpántot.
-Sokunknak az.
-Sokatoknak még ez is…
Egy hirtelen mozdulattal megragadta az illető torkát és összeroppantotta azt. Rosszallóan megingatta a fejét majd továbbállt.
-Szóval erő is szorult beléd… Ugh… pfejj…
Cyntia évek óta először meglepetten fordult vissza. Az illető nyakát dörzsölgetve vérétől pirosló szájjal tápászkodott fel a földről.
-Mit akarsz tőlem?
-Csatlakozz.
-Mégis hova?
-Hozzánk.
-Aha, kössz nem…
Azzal a lány tovább is indult.
-Keresselek meg később?
-Aha. Úgy 100 év múlva.
- Hú, király. Már kezdtem azt hinni, hogy még 300 évet kell rád várnom. Jól eltűntél európából.
Cyntia lassan fordult az illető felé. Nem kérdezett de tekintetéből kilvasható volt, hogy jobb lesz nem megvárni a kérdést, inkább megválaszolni azt.
-Daevid vagyok. A legidősebb halhatatlan.
Cyntia nevetésben tört ki. Hasát fogva kacagott.
-Hogy mi?
-Én vagyok a legidősebb halhatatlan. A magunkfajtákat kutatom és gyűjtöm össze. Mi értelme az örök életnek ha mindenki kikopik közülünk? Ugyanakkor a gyanús és veszélyes tagokat kiiktatom.
Hangjában felcsendült némi fenyegetés. Ezt Cyntia is érezte. Jókedve rögvest tovaszállt. Kezdett ismerősnek tűnni az illető. Lassan leesett neki, hogy hol is látta ezt az alakot. Torkon ragadta ismét és a szikláig cipelte.
-Te mocskos féreg! Tönkretetted az életem!
Daevid a lány csuklójába kapaszkodott és némi levegőért küzdött. Próbálta jelezni, hogy nem tud válaszolni. Cyntia elengedte a kapitányt aki bitófára juttatta.
-Nem maradhatsz sokáig egy helyen….
-Már miért ne tehetném?
-Mert ha egy kalóz 30 évig nem változik egy cseppet sem az nyugtalanságot szül és lázadáshoz vezet a hajón... Vagy bárhol… Az emberek kényesek az életükre.
-Azt tudom…
Rogyott le a földre törökülésbe Cyntia.
-Feltűnik nekik ha valaki nem hal meg és…
-Nem kell folytatni, ismerem őket…
-Hány éves vagy?
-Egy nőtől ilyet nem illik…
-Én 2100 leszek jövőre.
-Pff… valagadon a tojáshély…
Daev megrökönyödve nézett a lányra.
-Csak Xhao volt nálam idősebb…  Ő több, mint 3000 éves volt. Vele kezdtük az egészet.
Cyntia felkuncogott.
-A lelkes ifjúság…
-Nem lehet…
-4800nál járok…
-Ugye nem te vagy…
-Kicsoda?
-A halál lánya.
-Kétlem…
-Közép amerikában, a Maja romok mesélnek egy nőről aki túlélte, hogy kitépték a szívét, majd éveken át…
-Éveken át kínozták végül hullám sírba dobták… Csodás történet… Legfeljebb a halál fogadott lánya vagyok. Anya szült, férfi nemzett. Ember vagyok… Voltam.
-Mi történt?
-Az amit leírtak. Európában tértem magamhoz pár száz éve.
-Mégis hogyan?
-Lényegtelen. Hanyagoljuk a múltat. Meg kéne, hogy öljelek, de azt hiszem az nem fog menni.
-MIndegyikünknek van gyenge pontja.
-Neked a nemes fémek.
-Látom valaki megírta a leckéjét…
-A mit?
-Lényegtelen… felkészültél belőlem. De nem tudsz megölni.
-Nem vennék rá mérget.
-Úgy se halnál bele. De engem a halál kinézett magának és nem enged nyugodni… Köze lehet hozzá, hogy megpróbáltam felpofozni…
A két halhatatlan beszélgetése másnap pirkadatig tartott. Aminek az lett a vége, hogy Daev elnevezte a lány Cyntiának. Mivel a C előbb van, mint a D. Valamint Cyntia csatlakozott a halhatatlanok klubbjába. 30 évente összegyűlnek egy pár napra. Addig pedig párban vagy egyedül járják a világot magukfajták után keresgélve. Beszervezni vagy éppen likvidálni azokat. Cynta eltanulta Daevtől, miként lehet egy halhatatlan nyomaira bukkani. Illetve elpusztítani azokat. A kulcs a túlterhelés volt. Hosszú és kegyetlen napok mire annyira kizsigerelik a testet, hogy már nem képes regenerálódni. Ilyen a szénné égetés is. Az évek alatt rábukkantak egy james és egy Victor nevű testvérpárra, ám túl kockzatos lett volna felvenni velük a kapcsolatot. Ketten bejárták az egész kontinenst töviről hegyire. Felkutatva a lehető legtöbb halhatatlant. Deavnek idővel rögeszméjévé vált a halhatatlanok kiírtása. MIndegyikben ellenséget látott. Cyntianak eleinte nem tűnt fel, hogy a vádak, a nyomok egy része hamis. Alkalmanként teljesen ártatlanokkal végeztek. Olykor még csak nem is volt halhatatlan az illető. Kettejük viszonya is rohamos romlásnak indult az 1960-as években. Aminek az lett a vége, hogy 69-ben Daev egy nagyon régi, tiszta aranykarót döfött Cyntia mellkasába. A lány ettől megtántorodott és összeesett. Lassan kihúzta magából a fegyvert és eldobta messzire. Szemgödréből fekete árnyak kerültek elő ismét és maszkként borították arcát. A halál arcával fordult Daev felé. A férfi hosszú és kegyetlen halált halt. Cyntia az első napokban csak dühét és régi sérelmeit adta ki rajta és csak ezután kezdett neki a folyamatnak. Daev végül 1970 márciusában kilehelte a lelkét. Cyntia az események után ismét magába zuhant. Életében először tisztességes munka után keresett. Ém az katasztrófába fulladt. Egy dühkitörés nyomán azonban hatalmas vérengzést rendezett… A SHIELD ügynökei kapcsolták le. Majd elszállították egy földalatti bázisra. Ott egy hosszas és eredménytelen tárgyalást követően végül elzárták az épület mélyébe… Onnan 12-ben szabadult amikor a Tesseract magába temette az épület nagy részét. Cyntia kapva az alkalmon megszökött. El vergődött New Yorkba ahol ismét piszkos ügyletekből élt meg. Nem is rosszul ám igen szerényen. Többnyire fejvadászként ténykedik. Jó pénzért bárkit elő kerít. Előbb vagy utóbb. Az elmúlt évek zűrjei feldobták a piacot. Cserébe a legutóbbi katasztrófa rengeteg pénztől fosztotta meg. a célpontok fele… eltűnt, illetve a fizetőképes ügyfelek jelentős része is köddé vált. A kezdeti bosszúságon hamar felül kerekedett. Főleg azután, hogy egyes pletykák szerint maga a halál is felbukkant a Thanos incidens környékén. Ez felpaprikázta Cyntiát. Évszázadok óta először töltötte el izgalommal. Talán némi reménysugár is elérte a szívét. Nem akart a következő konvergenciáig várni, még 5000 évet. Főleg azért, mert semmi sem garantálja, hogy a pokolba vezető átjárók akkor is közép amerikában fognak megnyílni. Ismerve az emberiséget, és ezeket az újkeletű maskarásokat, vélhetőleg nem fogják szó nélkül hagyni a dolgot és valamilyen úton, módon meg fogják találni a halált. Ebből adódóan Cyntiának már csak egy dolga van, miként is keltse fel úgy ezen bohócok figyelmét, hogy az nem kerül az ő szabadságának elvesztésébe… Illetőleg, hogy magukkal vigyék ahhoz az átkozott szipirtyóhoz...

Nyjem mondom meg  Razz  » több, mint aminek tűnik » van ._.

Vissza az elejére Go down
 

Cyntia

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elsõ lépések :: Karakteralkotás :: Félkész karakterek-