Ha ránézünk, akkor egy nem túl magas, mindössze 170 cm fiatal férfit látunk. A bőre fehér, szemei barnák, haja szintén barna vagy fekete. Néha festi, ha olyan a kedve. Az említett hajkorona dús, félhosszúnak mondható, de éppen nem lóg a szemébe, hogy harc közben ne zavarja. Különleges ismertetőjegye az alkarján egy érdekes oroszlánra emlékeztető anyajegy.
Aki jól ismeri, mondaná, hogy ambíciózus, kissé forrófejű, empatikus, Nem mindig követi a szabályokat és van humora. Néha gúnyos hozzászólásokkal illeti környezetét.  Könnyen alkalmazkodik, így viselkedése nagyon függ a szituációtól is. A múltját olyannyira hátrahagyta, hogy a vezetéknevére se emlékszik. Korán kellett felnőnie, ennek ellenére néha gyerekes, és szeret is az lenni.
képesség »

Apró illanás, egy-egy szag, érzelem, hangok. A fiú riadtan verejtékcsutakosan ül fel, akárcsak egy rugóskés. Körülnézett a szobában. Az nem lehet! Zihál a rémálomtól. Szinte érzi a bőrén a régen okozott sérüléseket, bár a testi sérülés a kisebb gond.
Oly sok év után, még most is amiatt vannak rémálmai, talán a seb, mely a lelkén esett, sose gyógyul. Kibújik a takarójából, majd bele a ruhájába, mindezt olyan halkan, ahogyan csak teheti, hogy ne ébressze fel szobatársát. Lábujjhegyen osont ki a gyakorlótérre. A hideg szél átfújta ruházatát. Odaállta a gyakorlóbábúk elé, felvette a harci pózt, és elkezdett gyakorolni. Még csak tizenhárom esztendős volt, két éve volt a Kamar Taj tanítványa. A legfiatalabbak egyike.
Egymás után jöttek a fogások, és kitérések a meg-meg lendülő karok elől. Belemerült a gyakorlásba, megrohanták az emlékek. Jóval kisebb volt még, a térdei remegtek, ahogyan a puskát rászegezte az apjára. Az apa semmit sem sejtve kezdte el fogdosni az ikertestvérét, a szemébe égett a pillanat. A tesója megfejelte az apját, ezért akkorát levert neki, hogy az kiköpte egy fogát. Mikor a kezét újabb ütésre lendítette volna, eldörrent a puska.
A srác odasietett a másik fiúcskához, a szekrényből elővett pár ruhát, azt odaadta neki, hogy átöltözhessen, Majd átrohant a szomszéd szobába, s székre állva a szekrény legfelső polcán beletúrt a ruhákba és egy borítékot előhúzott. A szüleik megtakarított pénzecskéje, melyet az anyjuk éppen nem költött el drogokra.
Mikor visszatért, a még sokkos állapotban lévő fivérét kézen fogta, és kicibálta a lakásukból, egy hátizsákkal, melybe előrelátóan csomagolt száraz élelmet és innivalót. A ruháknak egy újabb táskát, amit magára vett, míg az élelmeset a másik felének- igen, ez volt neki Sora - adta. Az ajtó csapódásánál még hallotta, hogy az anyja a kanapéról morog valamit betépve.
Az emlékek haraggal töltötték meg szívét. Dühében egy egyenes rúgással illette a bábút. Ekkor egy lépés hangját hallotta, majd oldalra ugrott, és egy kéz haladt el mellette. Megperdült, hárított, és kigáncsolta ellenfelét, de az előtte átkulcsolta nyakát, és magával rántotta az ifjút.  A földön megpróbálta megütni, de az elvezette az ütését, hárított, majd fölé kerekedett, és onnan nézett a szemébe.
- Jó reggelt!
Ikerbátyja mosolygott rá, a hold fénye világította meg az arcát, mely mintha a sajátja volna. Elmosolyodott és megölelte a másikat. Magához ölelte, és kicsit megnyugodott. Sora tudta, hogy Hirotot már megint rémálmok gyötrik. Neki talán soha nem fog sikerülni feldolgozni a történteket. Az egy ideig utcán kóborlást, stoppolást s koldulást és végső esetben tolvajlást. A legnagyobb sérülést az apjuk okozta, na meg az, hogy Hiro a saját apját ölte meg. Azóta nem használja a vezetéknevét. Egyszerűen nem is említi, hagyta a feledés homályába veszni. Két jó dolog történt vele az életében. Első a sorban a tesója, a következő az, hogy felvették őket a Kamar Taj-ba. Pontosabban, bekerültek. A mester figyelt fel rájuk, mikor a hongkongi szentély környékén ólálkodtak, s kiloptak némi pénzt az említett mester zsebéből. Felvitte hát őket, nagy szájcsata árán, és tehetségesnek bizonyultak, még ha fiatalnak is. A mester leszögezte, hogy tizenkét évesnek el kell múlniuk, hogy mágiát tanulhassanak, addig az elmélet és a harcművészet volt a központ a tanulásra. Két évig azt tanulták, majd elkezdhették a mágiát.
Sora megsimogatta a bátyja arcát, majd felkelt. Biccentett, és elővette a gyűrűjét, s felhúzta bal kezére és a jobbal körözni kezdett. Az Empire States Buildingre nyitott átjárót. Hiro kedvenc helye volt ez, már többször is volt ott és imádja a magasságot és a fenséges nagyváros látképét. Amint átértek a fiú csak pislogott a látvány hatására. Ránézett a fivérére.
- Tudom, hogy mit akarsz mondani, tudom, hogy nem kéne kísértenie, de te is szoktál arról álmodni, nem? Amiket az öreg tett….
Ezután hosszú ideig ültek egymással szemben, és elmerengtek a város képében. Nem kellett mondaniuk semmit. Együtt voltak, ketten a sok szörnyűség után, tanulás előtt. Ahogy nézték a tájat, bizonyára mind a kettejüket megrohanta a sok emlék. Az anyjuk egy drogos ringyó volt, aki hagyta, hogy az apjuk berúgva azt tegyen velük, amit akar, és tett is. A nehéz sors összekovácsolta az ikreket. Hiro már nem tudta, minek a hatására, de valahogy a kezeik összeértek, s összefonódott. Sora ránézett, majd Hiroto a pillanat hevében megcsókolta. A testvére csak kis habozás után lökte el magától.
- Hé, bolond! – eközben csak kuncogott bratyója vállába bokszolva. - Induljunk, mert a mester pipa lesz, ha észreveszi, hogy kilógtunk. 
Évek teltek el ezután, csak tanultak és tanultak meg persze harcoltak a más világokból érkező veszélyek ellen, így a végén egész jó mágusok lettek. Így élték túl az eltelt idő eseményeit. Védték a szentélyeket a démonokkal szemben, és segítettek kipucolni őket testeikből, megmentve a gazdatestek tulajdonosait. Ezen túl a két testvér segítette a queens-i  küzdelmet. Mai napig várják a mesterek és Legfőbb mágus parancsait.
A srácok meg összefonódtak az idő során. A kapcsolatuk kicsit több lett, mint testvéri viszony. Azonban erről senkinek nincs tudomása, a legféltettebb titkuk ez. Tudják jól, hogy milyen ferde szemmel tekintenének rájuk.
Hiroto az idő közben kicsit meggondolatlan lett, míg Sora volt a megfontoltabb. Hirot érdekli a Sötét-dimenzió. Tudja, mekkora az ereje, és titkon próbál belőle erőt meríteni, több-kevesebb sikerrel, de meggyőződése, csak idő kérdése és jól fogja használni az erőt, igaz, hogy gonosz helyről származik.