HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs

A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Reimos, Lysithea & Rakami

Rakami

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Kor :
110
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Pént. 05 Okt. 2018, 12:55
Ugrás egy másik oldalra


Rei, Lys & Ak

Egy hónappal ezelőtt…

Szarul jár az olyan személy, mint személyem, ha rossz fát tesz a tűzre egy herceg előtt…aki természetesen nem a legjobb haverom. Ki lettem tiltva 2 napra a palotából. Wrenor herceg valamiért szigorúbban veszi az apró „baleseteket” is, szóval 2 napig nélkülöztük egymást Reimos-al. Addig meg el voltam Neiana-al… igaz, ő nem volt kitiltva arra az időre, de valamiért együtt szeretünk menni. Vagy a tudtam nélkül csavarog arra…nem tudhatom, nem igaz? De most végre én is betehetem végre a lábam Rei-hez.
Az őrök csak mosolyogva fogadnak, lesütöm a tekintetem, hiszen már sokadik alkalommal tiltanak ki 2 napra, szóval illő lenne meghúzni most már a határt….vagy a nagy hercegek látóhatárán kívül balhézni. A konyhába is bepillantást nyerhettem, éppen milyen étel készül, de leginkább Rei-t kerestem, de semmi nyoma…itt nincs. Akkor fent van… fejet hajtok az itteni őröknek, az egyik elsúgja, hogy az ifjabb a könyvtárban van… tanul. Na szép, megszívatták szegényt. Na majd kilopódzunk kicsit edzeni, harcolni és … hát kimozdulunk a négy fal közül.
Bekukucskálok az ismerős ajtón és látom azt az unott fejet… tipikus Rei… a tanulás meg ő két külön fogalom. Belépek hát ráérősen és mellé sétálok, bólintok az idősebb oktatónak, aki csak odébb van, majd oda hajolok a kis herceghez.
- De szar neked… - vigyorodom el magam, majd leteszem a seggem a szemben lévő székre. Egy kis ideig a könyveket nézem, olvasgatom a címeket, de végül…
- Nincs jobb dolgod? -  teszem fel végül a nagy kérdést, hiszen ezer meg egy dolgunk lenne odakint. Sok balhé, sok zűr…mind ránk vár… aztán megint kapjuk a fejmosást. A három muskétástól… kikerülném őket pár napra, bár előbb szereznek tudomást mindenről, minthogy én álomra hajtanám a fejem. Tiszta szívás, hogy mind szemfüles, de hát mit is várok, szemfüles az egész család. Kivéve persze...Reimos-t... Ő olyan...Ő Reimos. Nincs jobb szó rá!
- Mit gondolsz, ma megtudunk lépni úgy, hogy senkinek se szúrjunk szemet? Esetleg már van valami a tarsolyodban? - tekintek körbe kérdezéseim közben, hiszen akárhogy is, ő tudja általában ki merre jár és merre vannak üres helyek, merre tudunk kilógni észrevétlenül.



 


 hagyjál    |



A hozzászólást Rakami összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 22 Okt. 2018, 17:21-kor.
Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Pént. 05 Okt. 2018, 23:49
Ugrás egy másik oldalra


The good, the bad and the baby
sassy jupiter
Néha nem tudom, hogy a szolgák, vagy a gyerekek élete a rosszabb. Hiába vagyok herceg, szinte nincsenek is jogaim, hiszen még túl fiatal vagyok. A testvéreim egyszerre szajkózzák, hogy viselkedjek hercegként, de hiába a rangom, nem hagyják, hogy éljek vele. Így a logikájuknak nincs is semmi értelme, direkt szívatnak. Az egész palotában, - ami inkább hasonlít egy aranykalitkára - csak Ak és Neiana értenek meg. Wren acélidegeinek köszönhetően nem lettek örökre kitiltva innen, még annak ellenére sem, hogy általában mi hárman együtt kerülünk bajba és hozzuk magunkkal a katasztrófát. Ők az egyetlen igaz barátaim, normálisan viselkednek velem. Nem néznek le, mint a fivéreim, de nem is játsszák a meghunyászkodó jupiterit, mint ahogyan a népünk egy része teszi. Nekem sose tetszett, ha valaki hízeleg. Nem bírom elviselni. Persze ha ingyen kapok valamit az már más, engem aztán elhalmozhatnak ajándékokkal, főleg étellel. A szülinapomra is kaját szeretnék, és egy holdat. Valójában már az előző szülinapomra is ezt kértem, de még mindig nem rendelkezem egy holddal sem. Ez részben érthető, mert amikor megkérdezik, hogy mire kell, nem igazán tudok rá konkrét választ adni. Egyszerűen csak kell, mert menő dolog lehet egy holdat birtokolni. Tarthatnék rajta állatokat, vagy fegyvereket, esetleg űrhajókat.
Persze hiába kérek bármit is, ha egyfolytában magamra haragítom a körülöttem lévőket. Ak újra ki lett tiltva a palotából, bár most csak két napra. A leghosszabb idő négy hónap volt, de éveknek tűnt. Még így is ő a mázlistább, mert szabadon mozoghat a városban, engem meg a palotában tartanak fogva. Oké, ez túlzás, mert én is kimehetek innen, de nem túl messzire, és sosem egyedül. Ki akarna engem bántani? Rajtam kívül itt mindenki paranoiás, az őrök, a testvéreim és még a konyhás néni is. Nem vagyok cukorból, enyém a gravitáció, ezt valahogy mindig elfelejtik. Nem lehet csak úgy legyőzni, pfff. Annyi helyre elmennék, mert hát a bolygónk hatalmas. A holdi kiképzőtábort is megnézném, amire lesz is lehetőségem, de még csak jó pár év múlva. Nem bírok ennyit várni. A világokat is csak könyvekből ismerem. Most is azokat bújom a könyvtárban, ahová száműztem magam. Ha látják, hogy "tanulok" hátha hamarabb megbocsátanak, és a barátaimat se tiltják többet tőlem. A bátyáimat kéne kitiltani innen, főleg Wrenort, mert ő a legszívtelenebb.
Az elmúlt órában csak olvastam és olvastam, de semmit se tudtam felfogni a sok betűhalmazból. Már épp csukódtak le a szemeim, amikor meghallottam egy ismerős hangot. Gyorsan felkaptam a fejem és megláttam Ak-ot. Halványan elmosolyodtam, de a megjegyzése után rögtön el is komorodtam. De vicces. - Az...- Feleltem röviden, miközben figyeltem ahogy leül velem szembe. - Lenne, ha a bátyáim hagynák. Amúgy a tanulás fontos, a hercegek nem lehetnek olyan ostobák, mint a pórnép. - Szélesen vigyorogtam, de természetesen nem gondoltam komolyan amit mondtam. Ak tudja a legjobban, hogy mennyire utálom a hercegséggel járó dolgokat, sose nézném le se őt, se a többieket. A kérdése hallatán rögtön arrébb toltam a könyvet, amiről már fogalmam se volt, hogy miről szól. - Hmmm...Wrenor és Zren nincsenek itthon, csak Enoros. Ő meg a tudós cuccaival van elfoglalva, szóval szabad a pálya. A hátsókerten át talán ki tudnánk szökni. De hova akarsz menni? - Nem mehetünk túl messze, mert ha túl későn érünk vissza észreveszik, hogy eltűntünk. Nem akarok egy újabb büntetést, vagy szónoklást. Közben felpattantam a helyemről, nem is számít, hogy hová megyünk, csak tűnjünk el egy kicsit.


 hagyjál    |



A hozzászólást Reimos összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 24 Okt. 2018, 15:04-kor.
Vissza az elejére Go down

Rakami

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Kor :
110
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Szomb. 20 Okt. 2018, 17:12
Ugrás egy másik oldalra


Rei, Lys & Ak

Tök szar dolguk van a hercegeknek. Olykor a helyükben lennék, olykor távol maradnék az egésztől. De Rei… Ő imádja a helyzetet, vannak dolgok, amiket kifejezetten utál. Mind utáljuk. Ilyen az órák hosszat való ücsörgés a könyvek felett. Nem mindig veszem komolyan, szavai olykor leperegnek rólam. Ám vannak helyzetek, mikor igenis fejet kell hajtanom előtte. Még nekem is. Bár vannak megjátszott pillanatok, az meg már nem ide tartozik. Ahogy félre tolja a könyvet mosoly kúszik képemre és egyenesen a tekintetébe meredek. Két herceg nincs idehaza, a harmadik bütyköl. Szóval talán észrevétlenül el tudunk tűnni. TALÁN.
- Hogy hova? Nem hallottál híreket? Egy hajó landolt a külső mezőknél. – nézek rá szúrósan, majd kelek fel jómagam is, hogy ha kell kövessem és ha kell lebeszéljem egy Jupiteren túli utazásról. Aztán lehet hogy csak a konyháig jutunk… volt már rá példa. Sokfélét hallok, mivel nem sűrűn vagyok odahaza, magányosan nem szívesen töltöm az időmet, jobb társaságban, jobb Rei mellett lenni.
- Szóval… mivel őrök őrzik, gondoltam kicsit rájuk ijeszthetnél egy paranccsal…megkéne nézni közelebbről. - a napom legjobb része úgyis csak most jön...A barátaimmal lenni szórakoztató. Főleg mikor összehozzuk a bajjal. Kár hogy estig nem maradhatunk ki, sajnos Reimosnak elég kötött időbeosztása van, nem úgy mint nekem. Én maradhatok akár este is itt, maradhatnék, néha maradok is, de van mikor le kell lépnem… Nem mondom, hogy ma nem volt semmi dolgom, de azt sem, hogy nagyon elfáradtam volna ebben a semmiben. De ha mehetnékünk van, akkor most kell lelépni. Amennyire idevalónak éreztem magam, pont annyira nem is ez sugárzott rólam. A látszat persze sokszor csal, ezt én is tudom. Ha felnövök harcos leszek, Rei mellett leszek mindig és megóvom. Most is. Most is ezt teszem, később még hasznomat veszi. Belőle se nézték volna ki sokan, hogy egyébként tud harcolni. Ami azt illet, eleinte én sem, csak később jöttem rá. Ha ketten vagyunk akkor többet érünk el. Az akarat többet ér, mint a tehetség, benne pedig akad mindkettőből.
- És nem vagy éhes? – még mielőtt elindulunk, nem ártana tisztázni az apróságokat. És ha már könyvtár...
– Kissé túl sok időt töltesz mostanában itt. Nem gondoltál rá, hogy beköltözz? – a kérdésem persze nem szántam komolynak, de igaz, ami igaz, mostanában kissé szokatlanul is sokat jár ide. Tudom, nem az én dolgom, hogy aggódjak miatta, de … aggódom. Rei meg a tanulás... Két külön fogalom.


 


 hagyjál    |



A hozzászólást Rakami összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 22 Okt. 2018, 17:22-kor.
Vissza az elejére Go down

Lysithea

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Hétf. 22 Okt. 2018, 01:15
Ugrás egy másik oldalra



Dinamikus Trió

Rei & Ak & Lys


Képtelen voltam tovább otthon ülni, és várni arra, hogy valami történjen. Leginkább amiatt tettem magam pihenő állásba, mert Ak ki lett tiltva a palotából… Bizonyos szempontból megértettem Wrenor herceget, és Rei többi bátyját, nem tehettek róla, hogy nem a legjobb végét fogják meg a nevelésnek, és a fiúk azonnal valami bajba keverednek, amint lejár az aktuális büntetésük. Azt hiszem, hogy a férfiaknak ez sokkal nehezebb, Rhaeval sose volt ilyesmiből gondunk, bár az utóbbi időben ő se igazán örült mindig annak, amiket a srácokkal csináltunk.
Eldobtam magam az ágyon, majd néhány másodperc után felpattantam, és felöltöztem. Ma jár le Ak büntetése, és biztosan bemegy, engem meg persze nem hívott! Fogadok, hogy kitaláltak valami izgalmas programot, ami miatt aztán megint főhet mindenki feje, szóval a legjobb mégiscsak az lesz, ha a körmükre nézek. Felkötöttem a hajam, hogy ne legyen útban, emlékeztem még arra, milyen az, amikor nem megfelelő helyre akad. Bár beakadásnál nem hiszem, hogy létezne megfelelő hely.
Megsimogattam Regulus fejét, azt hiszem ő már előbb érezte, hogy mehetnékem van, mint én magam, de ezúttal nem vittem magammal. Nem volt éppen kompatibilis a palota dolgaival, és egyébként se biztos, hogy velünk tudna jönni, ha jól sejtem, hogy Reiék mire készülnek. Szóval, jobb neki a kényelmes helyén, mint őrök között kacsázva, bízva abban, hogy nem bukunk le.
A mostani otthonomtól nem is volt messze a palota, régebben egészen más környéken laktunk, de az nagyon régen volt, nem szívesen emlékszem rá. Persze a mi házunk nem volt hasonlítható Reiékéhez, mégiscsak egy palota volt, a magam részéről nem is értettem, hogy egy ekkora helyet érezhet-e valaki otthonának. Ők már biztosan megszokták, nekem azonban még ennyi idő után is idegennek tetszett a hely, bár az első napokhoz képest már egészen felszabadultan közlekedtem.
Mosolyogva integettem az ismerős őröknek, és azért váltottam velük pár szót, mindig jól jött, ha a Jupiter lányának volt ismeretsége. Ebből kifolyólag egész gyorsan megtudtam, hogy Ak már itt van, és Reivel a könyvtárban tanulnak. Na persze, sok mindennek gondolhatnak, de naiva azért nem vagyok.
Arra vettem az irányt, amerre a két jómadárt sejtettem, mert teljesen bizonyos még se lehettem, talán már a város másik végében vannak. Ezen se lepődnék meg, bármennyire megértettem őket, hiszen én magam se szívesen ültem az iskolában, hallgatva az okosságokat olyanoktól, akik korukat tekintve talán meg is élték egyik-másik történelmi eseményt. De ezúttal még szerencsém volt, mert ahogy belógtam a hatalmas ajtón, még mind a ketten az egyik asztalnál sutyorogtak. Árulók.
Szinte keresztül vágtattam a termen, majd megálltam Ak mögött, és villámló tekintettel néztem Reire. Engem nem lehet csak úgy hátra hagyni! Megtámaszkodtam Ak vállán, és úgy hajoltam be közéjük, remélve, hogy mindketten érzik, ezúttal nem nézem el könnyedén, hogy kihagytak valamiből.
- Hová-hová? – Mindennek lehetett nevezni mosolyomat, de kedvesnek neméppen. – Remélem éppen azon tanakodtatok, hogy miképpen is szóljatok nekem, hogy jöjjek át! – Ledobtam magam egy szabad székre, igazából már most jobban éreztem magam, hogy velük lehettem, hiányoztak az utóbbi napokban. – Jól gondolom, hogy valami érdekesebb dologra készültök, mint a… – Tekintetem a könyv gerincén futott végig, hogy kibetűzhessem a címét. – Kozmológia. Ezt tényleg tudnod kell hercegként? – Számtalan év állt rendelkezésünkre, hogy tanuljunk addig, míg a kiképzőtáborba nem mehettünk, azonban erősen kételkedtem benne, hogy hercegként bármi hasznát veszi akár a felének is, amit a fejébe vernek. – Szóval, miben sántikáltok?
Reméltem, egy pillanatig se gondolták, hogy tágítok az elhatározásom mellől. Bármit is terveznek, kénytelenek lesznek velem is megosztani, aztán meglátjuk, mi legyen. Persze, a vége általában az, hogy elkísérem őket, nehogy valami nagy butaságot csináljanak, no meg azért, mert velük legalább nem esz meg az unalom.  



Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Szer. 24 Okt. 2018, 14:50
Ugrás egy másik oldalra


The good, the bad and the baby
sassy jupiter
Már több olyannal találkoztam aki irigykedett rám, és szívesen helyet cserélt volna velem. Sokak szerint hercegnek lenni a legeslegjobb dolog, pedig ez egyáltalán nem így van. Sőt, inkább lennék átlagos. Enoros és Zren mázlisták, őket már nem köti annyi szabály. Nekem meg marad a pokol. "Menj oda." "Maradj a szobádban." "Öltözz fel." "Öltözz át." "Egyél." "Ne most egyél." "Ne edd meg azt a pengét." "Ne akarj felmászni a palota tetejére. ""Aludj." "Ébredj fel." "Ne feleselj." Komolyan egy háziállatnak több joga van, mint nekem. Ennyit a hercegségről meg arról, hogy ez egy hű de jó élet. Azért vannak jó oldalai is, mégiscsak egy király fia vagyok. Csak általában több a rossz, mint a jó, ez a baj.
- Milyen hajó? Mikor? Miért? Menjünk! - Izgatottan toporogtam a székem mellett, a tanulás várhat, az űrhajó nem. Mindent imádok ami ismeretlen vagy veszélyes, esetleg tilos. Legyen az egy hely, egy tárgy vagy egy személy. Ilyenkor nem bírok egy helyben maradni, hiába tudom, hogy a bátyáim nem fognak örülni. Az az ő bajuk, hogy nem tudják úgy élvezni az életet, mint ahogyan én. Ez is biztosan valami felnőtt dolog. A felnőttek unalmasak. Amúgy is, én erős akarok lenni, nem okos. Tanuljanak ők.
- Elméletben jó ötlet, de tudod, hogy nem mindig engedelmeskednek. De...vannak hülye őrök, akik nem igazán ismernek engem. Hmm...talán pont ilyen hülyék vannak a hajónál is. - Gondolkodtam hangosan, miközben az ujjaimmal a szék támláján doboltam. A palotaőrség az igazi kemény dió, mert itt mindenki tudja, hogy nem mehetek sehová. Kivéve az újakat, őket lehet manipulálni. A régi őrökkel szoktam beszélgetni, a családjukról kérdezem őket és hasonlók. Vannak olyanok akik Wrennél is idősebbek, na ők még mesélni is tudnak. Nincs is jobb pár régi történetnél.
- Inkább úgy kéne kérdezni, hogy mikor nem vagyok éhes? - Feleltem vigyorogva. - Amúgy most nem, de vinnünk kéne valami kaját, ha az a hajó izé messzebb  van. - A nagyon humoros megjegyzése után a szememet forgattam, haha nagyon jó. - Te meg nem gondoltál arra, hogy kivágasd a nyelved? - Vágtam vissza gúnyos hangos. Nem is igaz, nem vagyok itt....sokat. Általában a szobámban tanulok, de a könyvtár legalább azt az illúziót kelti, hogy tényleg csinálok valamit. Mondjuk ezzel ma nem értem sokat, csak Enoros van itthon és ő is unalmas felnőtt dolgokat csinál.
Már épp felvetettem volna, hogy ideje lenne indulnunk, amikor betoppant Lys. Nem számítottam rá, de örültem, hogy végre teljes a csapat. Hármas sokkal jobb bajba kerülni, nekik meg mindegy, a büntetést úgy is csak én kapom, őket meg maximum kitiltják innen pár napra. - Egy nem kislányoknak való helyre. - Azt se tudom, hogy pontosan hová megyünk, de jól esik cukkolni Lyst. Ha már így a semmiből beállított. - Én azt hittem, hogy nem érsz rá, mert Ak egyedül jött. - Próbáltam a másik haveromra fogni az egészet, hehe. - Pfff. Igen. Választhattam, hogy ez, vagy az egész családfánk bemagolása. - A kozmológia a kevésbé unalmas. - A hercegek nem lehetnek tudatlanok. - Az a legrosszabb, hogy csomó nyelvet meg kell tanulnom. Lehet, hogy az a konkrét faj már nem is fog létezni, mire felnövök, akkor meg mi értelme van? Wren baromira igazságtalan.
- Ak szerint valami űrhajó landolt messzebb innen. Megnézzük, csaaaak el kéne terelni az őrök figyelmét. Vagy csinálhatjuk úgy, hogy ti kimentek a főkapun, én meg a titkos kijáratot használom. - Annyira nem titkos, de tök menő így nevezni. - Ja, de előtte keressünk kaját. - Tettem még hozzá gyorsan, aztán elindultam kifelé. - Gyertek mááár. -


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

Rakami

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Kor :
110
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Pént. 26 Okt. 2018, 17:30
Ugrás egy másik oldalra


Rei, Lys & Ak

Túl sok lett hirtelen a felmerülő kérdése a kis hercegnek. Sajnos a válaszok rájuk egyenlő a zéróval. Fogalmam sincs, csak láttam és halottam. Idegen hajó ez biztos. Nem ide való, nem Jupiteri, kicsit fejletlen. De többet tudunk meg, ha megnézzük, szóval csak vállat vonok hanyagul.
- Bízzunk benne… - szusszantam az őrös dologra, hiszen ha olyanok vannak kint, mint akik idebent, akkor kicsit gázabb helyzetben leszünk. Én is, de Ő is. Megint. Sokadjára is. De valahogy már…hozzászoktam a helyzethez… Amúgy meg van pár Őr akik eléggé ijesztőek tudnak lenni, szóval őket kerülöm is elég szépen. És igen, kajáról van, kerülnöm kellett volna a témát, hiszen Reimos még éhesebb lesz, hacsak beszélünk róla… kár volt felvezetnem a témát neki. Kár volt! Főleg mert ki akarja vágattatni a nyelvemet. Nem pajti a nyelvem marad! Akkor hogyan osztok meg veled ilyen zseni helyzetjelentéseket? Hogyan keverném a keverni valót véletlen? Nem… jó helyen van a nyelvem ott ahol van! Aztán valaki hozzám ért, kicsit összerezzentem, de felpillantottam, ismerős arc, ismerős hang. Megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy nem egy herceg hallgatózott. (Bár Őhercegségük nem támaszkodnának rám ekképp.)
- Igen, igen, az lett volna a következő lépés Lysithea! – forgatom meg a szemem, majd elmosolyodok kissé, ahogy rápillantok. Hiányozna ha nem jönne, így áldom az eget, hogy eljött ő is. Nélküle nincs triónk! Nélküle nem is lehetünk duó. Mi trió vagyunk és mindig is leszünk. Csak együtt vagyunk jók!
Figyeltem a mozdulatát, ahogy letette magát közénk, majd a könyvre terelődött a figyelmem. Eddig nem is érdekelt…de ezután sem fog. A címe alapján…nos unalmas lehet. Rei felé pillantottam, majd vissza a lányra. Nos, meg is feledkeztem Lysről… vagyis ez nem teljesen igaz, azt hittem út közben összefutunk, de nem…szóval egyedül jöttünk mindketten. Mindenkinek lehet dolga nem? Mondjuk nekünk mi lehet? Gyerekek vagyunk... Végül inkább csak a tervre fókuszálok, mely elég lapos, de talán beválik, még hogy  titkos kijárat…
- Menekülő útvonalnak nevezik Rei! Hercegként tudnod kéne... – lassan állok fel, hogy az éhes kis herceg után menjek, fejet csóválva, komótos léptekkel és zsebre dugott kezekkel. Végül Lys felé sandítok.
- Jó móka lesz ez is. - mosoly kúszik a képemre, persze ha majd odaérünk ez tuti változni fog és inkább vissza akarnék érni, de Rei szava szent, noha nem is ez miatt maradnék. Nem hagynám magára semmiképp, sem őt, sem a másikat. Inkább vállalok minden szart, csak ők ne keveredjenek bele a kulimászba!
Reimos és a hasa... lehetetlen követni, de mivel tudjuk merre is a konyha így gond nincs is.



 


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

Lysithea

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Pént. 02 Nov. 2018, 21:37
Ugrás egy másik oldalra



Dinamikus Trió

Rei & Ak & Lys


Szerettem volna felhorkantani a bizalmatlan szavakra, visszavágni azzal, hogy kettőnk közül nem én szoktam bajba kerülni, szóval inkább lányoknak való dolog lehet, mint holmi hercegeknek! Helyette azonban csak nyelvet öltöttem rá, hogy tudja, szemernyit sem érdekel a véleménye, rázzanak le, ha tudnak. Jó, Ak talán gyorsabban fut nálam, de kiválóan értettem a nyomok olvasásához, szóval idővel úgyis utolérném őket, így ennek semmi értelme nem lenne.
- Oda se találnál egyedül… – Fontam össze karjaimat mellkasomon, kihívó tekintetet küldve felé.
Ha Reiről volt szó, képes lett volna a második utcában eltévedni, hát még, ha egy konkrét helyre kellene eljutnia. Egyszer kíváncsi lennék, hogy térképpel meddig jutna, bár az a sanda gyanúm, hogy azt is fordítva tartaná, vagy valami hasonló bakival indítana. Mindegy, amúgyis segíteni kellett neki általában a szökésben, úgy mégiscsak egyszerűbb meglógni, ha az őrség éppen egészen másra figyel.
- Na persze, gondolhattam volna, hogy mindenki hibás, de te ártatlan vagy. – Forgattam meg a szemem. – Látod, Ak legalább gondolt rám, és hívott volna! – Húztam fel az orrom, de fél szemmel azért a fiút figyeltem, nem haragudtam igazán, tudtam, hogy házi őrizetben van. Bár, ha őt nézzük, mikor nem?
Hálát adtam az égnek, hogy csak akkor kell eljátszanom az előkelő hölgyet, ha Rhae miatt muszáj valahol megjelennem. Nem bírnám a bezártságot, és az ilyesféle kötelezettségeket, mint amikről Rei mesél folyton. Jobb szerettem a szabadban lenni, és azt tenni, amihez csak kedvem van, már ha a felnőttek nem húzták éppen keresztül a számításomat.
- Azt hittem, hogy a családfát már tavaly megtanultad. – Billentettem oldalra a fejem, nehéz lett volna követni, mikor épp mit kérnek tőle. Javarészt bármit, ami kicsit is elfoglalja, hogy addig se törhesse a fejét butaságon, de ez halva született ötlet.
Egyébként se gondoltam, hogy olyan nagy gond lehetne abból, hogy Akkal és velem van, elvégre mi mindig megvédjük, ha kell. Az se a mi hibánk volt, hogy pár hete eltört az a nagyon régi, és nagyon értékes váza. Rhae is nagyon megszidott, pedig mondtam, hogy ha ennyire értékes, miért tartják azon a folyosón, ahol mindenki futkározik, ez eleve baleset veszélyes! Persze, a falnak is mondhattam volna, pont annyira felnőtt volt, mint Rei testvérei, lehet hogy a felnőttséggel mi is mind értetlenek leszünk?! Nagyon remélem, hogy nem változunk azért túl sokat…
- Akkor te nem lehetnél herceg. – Nevettem el magam, bár nem tartottam butának. Annyira… de ugyan ki tudna ellenállni egy ilyen magas labdának?
Aztán meghallottam, hogy mik is a tervek, az űrhajó valóban jól hangzott. Még sose láttam olyat, aki nem jupiteri volt, vagyis inkább olyat, aki nem tartozott a szövetségeseink közé. Egyszer láttam Wrenor menyasszonyát, és azt hiszem ennyi. Pedig szívesen találkoztam volna más fajokkal is! Érdekelt volna minden, és mindenki, akik kicsit mások, mert az legalább izgalmas. Tőlük kérdezhettem volna, az valahogy jobbnak tűnt, mint unalmas könyvekből olvasgatni róluk.
- Régi őrök vannak, ismerik már a trükkjeinket, nem dőlnének be nekünk. – Sóhajtottam, ezzel voksom inkább az utóbbi ötletre letéve. – Nem is te lennél… szerintem csomagolj is, ki tudja, hogy meddig leszünk el! – Hívtam fel a figyelmét a tényre, hogy öt percnél többet úgy se bírna rágcsálás nélkül.
Felálltam én is, majd Ak mellett követtem Reit, viszonozva a fiú mosolyát. Az utóbbi napok alatt, mintha nőtt volna, és még magasabb lenne nálam, pedig be szerettem volna hozni! Olyan, mintha én lennék a legkisebb a csapatban, pedig Reinél idősebb is voltam, nem ér, hogy nekem szarvam sincs.
- Megint nőttél, Ak? – Próbáltam a vállának támaszkodva lemérni, mennyi van közöttünk, olybá festett, nem is olyan sok. – Jövőre már én leszek a magasabb! – Mondtam aztán nevetve, és elszaladtam mellette, remélve, hogy a konyhában utolérem Reit, még mielőtt kieszi az éléskamrát. – Nekem is dobhatsz valami gyümölcsöt! – Fékeztem be az ajtónál, sejtve, hogy valószínűleg tényleg hozzám vág majd valamit, azért felkészültem a támadására. – Ak, neked valami? – Üres hassal nem lehet kalandozni, ebben Reimosnak határozottan igazat kellett adnom!  



Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Vas. 04 Nov. 2018, 14:55
Ugrás egy másik oldalra


The good, the bad and the baby
sassy jupiter
Látni akarom azt a hajót, még egyszer sem hallottam olyanról, hogy egy idegen hajót nem szedett darabokra a bolygó gravitációja és egyben lezuhant. Lehet, hogy van rajta valami menő cucc, amit később akár el is adhatunk. Ez nem számít fosztogatásnak, hiszen most már a mi területünkön van. Már úgy indulnék, de nem futhatunk ki a palotából, az kissé feltűnő lenne. Megint Ak hibája minden, mert felhozta ezt az űrhajó témát.
A szemeimet forgattam, a bízzunk benne itt most nem elég. Valami terv kell, aztán ha nem sikerül mindent Ak-ra fogok fogni. Megérdemelné, megzavarta a fontos tanulást, szörnyű. Nem kaptam választ a kérdéseimre, amitől csak még türelmetlenebbé váltam. Ez annyira rávall, hall valamit, de közben semmit se tud a dologról. Remélem tényleg van ott egy hajó, mert ha nem, akkor letuszkolom a torkán valamelyik könyvemet. Utálom, ha valamit eltervezek és az máshogy alakul. Nem számítottam Lys-re, igazából már követni se tudom, hogy mikor melyikük van épp kitiltva a palotából. Engem bezzeg nem tiltanak ki, pedig akkor mehetnék várost nézni. Sokféle helyre elmennék, miután bejártam a fővárost. A holdakra, majd később más bolygókra. Nem igazság, hogy a testvéreim szinte bárhová elmehetnek, én meg be vagyok ide zárva.
- Ne hazudozz, Ak. - Nem is szólt volna neki pfff. Ha Lys nem toppan be már el is indultunk volna. Nagyot sóhajtottam, mostanság úgy érzem, mintha elkezdenének kizárni ebből a hármas fogatból. Lassan egy kívülállónak érzem magam, aki csak vendég a barátságukban. Nem baj, bármikor szerezhetek újakat, egy herceget mindenki a haverjának akarna. - Dehogynem! Bárhová eltalálok. - Jelentettem ki határozottan, de közben magam is tisztában voltam vele, hogy egyedül rögtön eltévednék. - Ne higgy el neki mindent, nem szólt volna. Naiv kicsi Lys. - Elvigyorodtam és nyelvet öltöttem rá. -  Az egészet?! A létezésünktől kezdve? Neeeem, ezt nem lehet olyan egyszerűen megtanulni. Ki mit csinált, mikor halt meg és a többi. - A fejemet csóváltam, ezt ők nem érthetik. Csomó mindent kell tudnom, amik szerintem is tök feleslegesek. Én se értem miért olyan fontos a családfánk, vagyis Wren elmagyarázta, hogy miért, de akkor is hülyeség. Ha felnövök az összes könyvemet el fogom égetni.
- Pfff, nálatok sokkal okosabb vagyok. És erősebb. És gyorsabb. Ééééés félelmetesebb is. - Büszkén kihúztam magam, a vigyorom még szélesebb lett, miközben a két másikat figyeltem. Talán más világokban léteznek hülye hercegek is, de én nem tartozom közéjük.
- Jó-jó, akkor kiszököm valahol. - Ezután újra Ak-ra néztem, aki megint nem bír magával. - Tudom. Mindent tudok. - Lys csomagolós ötletére bólintottam egyet, viszek mindenből. Ott hagytam őket a könyvtárban és a konyhába szaladtam. Igyekeztem a legfinomabb dolgokból felszerelkezni, amiket egy nagy táskába dobáltam bele. - Fúj, undorító, minek eszel ilyeneket? - A szőkeséghez vágtam pár gyümölcsöt, majd visszatértem a húsokhoz. Ezután vártam, hogy Ak mit kér, és ha azt is bepakoltam felkaptam a táskát és megálltam előttük. - Akkor én arra megyek, ti meg...oldjátok meg. - Egyik kezemmel a folyosó bal irányába mutattam, remélhetőleg észrevétlenül kijutok.  


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

Rakami

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Kor :
110
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Csüt. 08 Nov. 2018, 16:39
Ugrás egy másik oldalra


Rei, Lys & Ak
Tényleg hívtam volna Lys-t. Tényleg. Mondhat bárki akármit ez így van Rei is bekaphatja a beszólásával… tudom, tudom csak viccel meg poénkodik meg a vérem szívja. Ugyanúgy fordítva is igaz mindez...hiába ő a kis herceg, engem ilyenkor ez sem érdekel, illetve minket. Azonban tudom, hogy vannak határok, amiket betartok, vagy épp átslisszolok rajta, csak úgy merő szeretettből.
Különben meg a lánynak van igaza, Reimos és az irányérzéke két külön fogalom, ebbe én már bele sem merek szólni, jobb inkább ha a hasára gondol. A többit meg bízza ránk. Nem hagyjuk ki semmiből sem. Nem kell paráznia, ha van valami, akkor úgy is ő az első mindkettőnknél. A tananyag olykor nyers, van mikor száraz. Nem szeretem én se, főleg ami kötelező lenne. Elnézve a könyvtár könyveit és amik szana szét vannak… túl sok egyszerre. Nem lenne erőm ennyit olvasni. A hercegeknek mindenről tudniuk kell. A családfa, a történelmük… még jó hogy nekünk „civilleknek” ennél kevesebb a tanulási lehetőségünk. Feleslegesnek tartjuk. A hercegséggel olykor tényleg csak a baj van. Ismét Lys-re pillantok, megint igaza van, főleg így az őrökkel kapcsolatban. A régiek vannak. Minden piszkos trükköt ismernek már, elég ha csak meglátnak minket és fel vannak készülve mindenre ellenünk. Külön óvintézkedéseket tesznek. Ahogy mi is, ellenük és persze Reimos korgó gyomra ellen is kell. Szóval lépnünk kell, most! Reimos és a gyomra a legnagyobb ellenségeink most. Ha az utóbbi nincs teli, az előbbi kezelhetetlen. Rei le is lép a konyha irányába, Lys pedig mellém lép, megjegyzésére felszökik a szemöldököm is.
- Te mentél össze, ebben biztos vagyok. – szívom a vérét egy kicsit. Növünk még, ebben biztos vagyok.  Két és fél méter a cél. Nálam legalábbis.
- Nem érsz utol sosem. – vágom vissza neki, bár se korban, se súlyban, se magasságilag…mindben én vagyok a jobb. A harcmodorunk különböző, azt nem fitogtathatom ugyebár. Az utunk ugyanoda vezetett, szóval amig a hercegünk pakolt, jómagam az asztalnak támasztottam magam. A nőszemélyünk gyümölcsöt akart…
- Valami hús jól jöhet… - adtam igazat a hencegségnek. Most kell az erő és a hús kárpótol minket mindenért. Amint bepakolt, már jött a következő utasítás… bólintottam.
- A szokásos helyen várunk. – a Kaputól nem messze persze. Figyelemmel kísértem a távozó ifjút, majd a velem maradt lányra tekintettem.
- Mi is menjünk. - böktem a fejemmel a kijárat felé, ami persze hosszadalmas út. Aztán megindultam, az előző őr kissé mérgesen nézett végig rajtunk.
- Most mi van? A hercegnek tanulnia kell. Hagynunk kell őt békén. Megkaptuk parancsba. - pillantottam a mellettem lévőre beleegyezés miatt. Aztán jobban kezdtem el szedni a lábam, a végén már szaladtam a folyosón, amolyan versenyt kezdeményeztem a lánykával. Gyorsaságban kenterbe verem, kár is erőlködnie. A kanyarban észre sem vettem a váltás őröket, az egyiknek majdnem neki is szaladtam, szóval inkább lefékezve megvártam a cselszövő társamat. Együtt jussunk már ki innen.


 


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

Lysithea

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 15:44
Ugrás egy másik oldalra



Dinamikus Trió

Rei & Ak & Lys


Megráztam a fejem, olyanok voltak ők, mint a testvérek, akik mindjárt összeverekszenek. Persze, ha arról lett volna szó, hogy bárki más rosszat mond Reire, vagy Akra, bizonyos, hogy a másik kelne először a védelmére. Azt hiszem semmiért nem cseréltem volna el ezt a hangulatot, olyan családias volt, igen.
- Bárhová… kivéve, ahová eredetileg indulsz. – Forgattam meg a szemem.
Nem, mintha ez meglepő lenne, nemigen járta azon kívül az utcákat, mikor velünk lógott ki. Ezt mindig is furcsálltam, lévén már nem volt kisbaba, én magam harminc éves koromban már mehettem egyedül piacra is. Persze, egészen más közegből származtunk, azonban nehéz volt bárkiről azt feltételeznem, hogy a bolygó egyik hercegének az életére tör. Egy felnőttnek volna talán esélye Reivel szemben, de ki kockáztatná meg Wrenor haragját és bosszúját?
A hideg is kirázott, mindig olyan szigorú arccal nézett, mintha bármelyik pillanatban valami büntetést szabna ki, mert a Jupiter lánya rosszul tartotta az evőeszközt, vagy nem megfelelően vette a levegőt. Először azt hittem, hogy Reimos túloz a történeteivel, mert amikor ünnepélyeken láttam a legidősebb herceget, sose tűnt félelmetesnek. A palotában viszont teljesen más, mintha valamiféle különös aura venné körbe, amitől borsózott a hátam is.
- Nem vagyok naiv, és nálad magasabb vagyok! – Húztam ki magam, mintha számítana, néhány centi azért volt közöttünk. – A szarvaid nem számítanak, ha nekem is lennének, még magasabb lennék! – Vagyis, gondolom az hozzáadódna a magasságomhoz.
Mindig is sajnáltam, hogy ebben különböznek a lányok a fiúktól, pedig nagyon érdekesen nézett ki a fejükön. Persze azt nem hagyták, hogy megfogjam, mintha valami ördögtől való dolog lenne, pedig barátok voltunk. Rhae elmagyarázta, hogy ilyesmit kérni is nagyon illetlen, és bármennyire legyek is kíváncsi, a szabályokat be kell tartanom. Ha apa élt volna, biztosan megengedte volna, hogy jobban szemügyre vegyem az övét, de az arcára is csak a képekről emlékszem, amiket nővérem mutatott még.
- Pedig pont úgy hangzik, mint amit se perc alatt meg lehet tanulni! – Forgattam a szemeimet. Érthetetlen, hogy ezt a tudást mire használhatják.
Mármint persze, az jó, ha a Jupiter lánya tisztában van a származásával, az őseivel, de hogy ilyen mélyre menően bemagolja őket, az értelmetlennek tűnt. Milyen helyzetben lehet szükség arra, hogy hatezer évvel ezelőtt a királynak milyen intézkedései voltak?
- Hogyne, olyan félelmetes vagy, mint egy újszülött kulmus. – Nevettem el magam, mert tény, azért ostobának nem tartottam, bár bizonyos, hogy Aknál nem volt gyorsabb.
- Még, hogy én mentem össze?! – Horkantottam felháborodottan, ez szemen szedett hazugság, csak egyenesen felfelé vezetett utam! – Jól van, csak figyeld meg, milyen gyorsan utolérlek, és körözlek majd le! – Húztam fel az orrom, akkor is, ha mind a ketten tudtuk, ez biológiailag lehetetlen.
Elkapdostam a felém repülő gyümölcsöket, majd beleharaptam egy húsosabba, aminek leve végigfolyt az államon, így ruhám ujjával letöröltem azt. A kérdést nem nagyon értettem, mert bár Rei nem táplált meleg érzelmeket a növények iránt, attól még azok nem voltak rosszak, csak ő nem szerette az ízűket.
- Mert finom. – Húztam el a szám, és néhány harapással el is pusztítottam a kezemben tartott gyümölcsöt. – Lehet azért nem nősz rendesen, mert kerülöd a zöldségeket, amikben sok a vitamin. – Jegyeztem meg ártatlanul.
Csak bólintottam, és elindultam Ak után, csendben követve, nekem nem kellett többet mondanom, csak mosolyogtam az őrre, hátha nem lesz így olyan mérges. Amikor futni kezdett, nevetve követtem, és mondanom se kell, némileg lemaradtam, pedig legalább annyit edzettem, mint ő. Aztán amikor hirtelen megtorpant, már nem volt megállásom, nagy sebességgel csapódtam a hátának, bár a súlya miatt legalább meg tudott tartani, és nem gabalyodtunk bele a szembe jövő őrökbe.
- Hehe, bocsi… – Vakartam meg a tarkóm, zavartan nevetve az őrökre, majd megsimogattam a homlokom. – Jó kemény a hátad, hallod-e?! Legalább egy kis légpárnát hagyhatnál valahol, hogy amolyan légzsákszerűen felfoghass ilyen eseteknél. – Dörgöltem a helyet, ahol hozzákoccantam, majd vele együtt folytattam az utat a találkozási pontig. – Szerinted ezúttal meddig kell rá várni? 



Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Csüt. 22 Nov. 2018, 01:31
Ugrás egy másik oldalra


The good, the bad and the baby
sassy jupiter
A testvéreim cukkolásánál csak egy dolgot élvezek jobban, a barátaim idegesítését. Leginkább Ak az, aki jobban ugrik a beszólásaimra, míg Lys....ő Lys. Nagyjából sose áll ki mellettem, ha Ak-al éppen vitázok valamin. De ez akkor is így van, amikor Lys és én szólalkozunk össze. Olyankor Ak védi be őt. De nincs ezzel baj, nekem nem kellenek barátok ahhoz, hogy én kerüljek ki győztesen egy veszekedésből. Ennek a nagy összefogásnak biztosan az az oka, hogy szegényebbek, vagyis összetartóbbnak kell lenniük. A bátyáim szerint nem illő másokat így megsérteni, ezért ezt a gazdag-szegény vonalat nem is nagyon szoktam emlegetni. Ők még gazdagon is ilyen topák és izék lennének. Most sem koldusok, de na.
- Ne légy buta, mindenki tudja, hogy akik lassabban nőnek ők lesznek felnőttként a legmagasabbak. Csak nekünk idő kell, ti meg hamar eléritek a kis magasságocskátokat. - A szemeimet forgattam, aztán elvigyorodtam. - De sose lesznek szarvaid! - Nyelvet öltöttem Lysre, majd egyik kezemmel megkocogtattam az egyik említett szarvat. - Nekem amúgy is magas családtagjaim vanna. Wren, Zren, Enoros, apa, a nagyapám.. - Kezdtem el sorolni, de ha végig vennénk mindenkit sose indulnánk el. Ak és Lys még nagyon örülnek, de úgy is lekörözöm őket. Könyöktámasz lesz belőlük. Zren szokott engem így hívni, de olyan viccesen hangzik, hogy eltanultam tőle. Lys nagyon hülyén nézne ki szarvakkal, brrr. Tudom, hogy mennyire vágyik rájuk, ezért talán a szülinapjára faragok neki két szarvat. Vaaagy ráírom egy dobozra, hogy "jupiteri szarvak", de csak egy levél lesz benne amiben annyi fog állni, hogy "Ezt benézted!". Igen, ez a tökéletes ajándék.
- De nem leheeeeet. - A fejemet csóváltam, és arrébb toltam a könyvet. Nem értem, hogy miért kell okosnak lennem. Nem király leszek, hanem harcos. Engem nem érdekel a korona, csak harcolni szeretnék. Most. Rögtön. Ahj, miért kell ennyit várnom?! Igazságtalanság. - Nálatok félelmetesebb vagyok, bénabanda. Tőled ki félne, Lys? Megcsapkodod őket a hajaddal? Húúú. - Még meg is borzongtam, hogy megmutassam neki mennyire "félek" tőle. Ezután hagytam, hogy elmélyüljenek a magasságuk megvitatásában, én meg valami sokkal értelmesebb dologba kezdtem bele. Kajagyűjtés! Ez a magasság téma úgy is végtelen vitázások elindítója, mert csak kamaszkorunkban kezdünk el igazán nőne, az meg még pár évszázad. Már most utálom, hogy addig nem fogunk tovább nőni.
- Oké. - A mogo húst Ak nem érdemli meg, így azt eltettem magamnak, neki meg valami tegnapi rágós cuccot dobtam. Nincs benne semmi csont, mert azok a legfinomabbak, nekem kell megennem őket. Miután végeztem az előkészületekkel megkerestem a titkos útvonalamat, amiről valószínűleg mindenki tud, de akkor is titkos. Félúton beszaladtam a szobámba, és tettem el magamnak plusz édességet, ami a szobámban lapult. Saját raktáram van, sose jönnek rá. Remélem....Wren néha úgy tud nézni, hogy még azt is bevallom, amit el se követtem.
Ott szöktem ki, ahol a legkevesebb őr volt, ügyelve arra, hogy senki se vegyen észre. Lehet, hogy az édességes kitérőm miatt késtem pár percet, de én megtehetem. - Gyertek mááár! - Kezdtem kiabálásba amint kiértem, és elfutottam mellettük, épp hogy nem mentem nekik. - Siessünk, merre kell menni? - Végre láthatok egy idegen hajót, annyira menő!


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

Rakami

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Kor :
110
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Csüt. 22 Nov. 2018, 16:13
Ugrás egy másik oldalra


Rei, Lys & Ak
Veszekedhetnénk napestig, hogy ki milyen magasra fog nőni szarvval, vagy anélkül, de az a hajó nem hiszem, hogy ítéletnapig ott fog várakozni ránk. Azt sem tudja, hogy megyünk, de ez már persze mellékes. Mindhárman tudjuk és mégis szeretjük egymás agyát húzni ilyenekkel. Mindhárman különlegesek vagyunk a magunk módján, csak ezt máshogy adjuk a külvilág tudtára. Gyerekek vagyunk, még túl naivok vagyunk a felnőttek világához. Ez az igazság! Reimos királynak született, csak nehezen illeszkedik be a családja akaratába. Mi pedig nehezen illeszkedünk be a nagyobbak akadálymentes életébe. A tanulás is fontos, de ebbe nem is mertem bele menni, mert elég ha ők ketten vitatkoztak ezen a dolgon.
A konyhán is hamar szétszóródtak az élelmek, hús és gyümölcs, két féle étek. Én mindkét fajtát szeretem, nem vagyok vega, de egyik fajta ételt sem vetem meg, vannak persze kedvenceim, amit a kisherceg hozzám vágott… nos azt hiszem nem vagyok éhes… meg lehet enni, jól át kell sütni és voállá!
A fogócskázást nagyon szeretjük mindketten, bár olykor elfelejtjük, hogy a palota folyosókon nem igen kellene, hiszen nem csak mi járunk rajta. És pont most kellett a lánynak is belém ütköznie. Óh már nah! Hátra pillantottam és elmosolyodtam a megjegyzésére.
- Legközelebb fütyülök, hogy ha meg kell állni, oké? - na nem mintha zavarna ha egy lány hozzám ér, de nah… ne érjen hozzám, az olyan izé… főleg mikor a két ellenkező nem szájaik egymáshoz érnek…. Ááhhh. Menjünk!
Kérdésére vállat vonok, hiszen ez elég változó. Lehet mire kiérünk, már ott fog várni minket, de az is lehet, hogy mi fogunk még vagy fél órát ott ácsorogni. Körülnéztem, hiszen Rei bárhol felbukkanhatott, de egyelőre sehol. A Palota területét már vagy 3 perce elhagytuk, lassan neki is kell érkeznie.
- Mindig meglepetés szerűen érkezik…majd kap egy órát tőlem ajándékba, hogy ne tudja azt mondani, hogy nem tudta mennyi az idő… - vigyorogtam el magam, bár alig hogy ezt kimondtam, az előbb említett már el is nyargalt mellettünk. Utána néztem, majd Lys-re, megragadtam a lány kezét, hogy ő is reagálni tudjon, majd a herceg után szaladtam, húzva a lányt is magam után.
- Azt sem tudod, hogy hova kell menni és mégis vezetőset játszol! - nevettem el magam, majd előre pillantottam.
- A wogra hegy lábától északra, a mezőnél. - az úgy 1,5 óra futás… ki fogja bírni? Ja, nem szóltam egy valamiről…
- Egy hatalmas Mogo csorda lesz majd előttünk, kerülővel túl sok idő esne ki… lehet hogy össze futunk egy Wográval is… - elhalkultam, hiszen mind tudjuk mivel jár egy ekkora állat….no és a kerülő út… kikerültem egy felnőtet, majd igyekeztem Rei mellé, időközben már elengedtem Lys-t is.
- Igyekeznünk kell, lehet szétkapják a hajót mire odaérünk… - nem lehetünk biztosak abban, hogy egy teljes hajót nézhetünk meg, ráadásul a mi bolygónk elég veszélyes, az sem biztos, hogy a benne utazók túlélték-e, ha a hajó épséggel landolt is….ők tuti nem élték túl. Bár a mostani civilizációkat elnézve… lehet meglepődnék azt hiszem.

 


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

Lysithea

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Pént. 23 Nov. 2018, 21:38
Ugrás egy másik oldalra



Dinamikus Trió

Rei & Ak & Lys


Félrebillentettem fejemet, és hitetlenkedve néztem Reire, hogy ezt mégis mire alapozza. Nincs túl nagy köze az időnek ahhoz, hogy milyen magasra is nő egy jupiteri, egyszerűen a génjeinkben hordozzuk. Megcsóváltam a fejem, és viszonoztam nyelvöltését, sose maradtunk egymásnak adósai, azt hiszem.
- Akkor neked annyi idő kell, hogy örökre ekkora maradsz! – Tettem hozzá, mintegy mellékesen. – És akkor mi van? Tökéletesen boldogulok nélkülük is! – Húztam fel orromat, elvégre ez így volt mindig is, a lányoknak biztosan azért nincs, mert a fiúkkal ellentétben nem szorulnak ilyen kisegítő részekre.
A felnőtteké mondjuk sokkal nagyobb volt, mint Reié és Aké, azokról inkább el tudtam képzelni, hogy harcokban használják. Bár lehet csak velem szemben fogták kicsit vissza magukat, mondjuk ezt mindig is kikértem magamnak. Semmiben nem szorulok több babusgatásra, mint bármelyikük, Rhae se érti, hogy ezzel mi a baj, pedig ha nem tanulom meg rendesen megvédeni magam, abból később még több baj lehet, minthogy most megsérülök. Egyébként is, nagyon gyorsan gyógyultam, és nem gondolnám a fiúkról, hogy olyan durva sérülést okoznának.
- És ezt a bátyáid is tudják fejből? Tesztelted őket? – Vetettem fel az ötletet. Rei sokkal könnyebben tanul meg olyasmit, amit hall, mint amit elolvas, talán ha elmesélnék neki, jobban megmaradna a fejében.
Felfújtam arcom felvetésére, bár igazából sose gondolkodtam azon, hogy valaki fél-e tőlem. Mért kellene tőlem félni? Csak előnyt jelent, hogy valaki lebecsül egy küzdelemben, engem nem zavart, hogy mások kevésbé tartanak tőlem. Kivéve, ha a srácok voltak azok, tőlük rosszul esett, ha alábecsültek, furcsa, de valamiért tőlük jobban esett, ha megdicsértek. Bár ebben egyikük se volt túl jó.
- Meglepődnél, ha tudnád, mennyi mindent tartanak a szőkékről… – Motyogtam, és a fülem mögé simítottam a hajam.
Amikor kisebb voltam, sok mindent mondtak rólam, és az iskolában is folyton bajba kerültem. Igyekeztem betartani a szabályokat, ahogy Rhae kérte, de nem voltam az az alázatos fajta, ezt mind a ketten tudtuk. Még most is előfordult, hogy valaki megjegyzést tett rám, azonban nem számít, hogy mások mit gondolnak, ilyen vagyok és kész.
Be kellett volna látnunk, hogy nem a legjobb helyet választottuk a szaladgálásra, de baleset bárkivel történhetnek. Különben is, mi lett volna, ha azért sietünk, mert kitört valami csata?! Vagy mert Rei bajba került! Ilyesmi bármikor megeshet, még ha kicsi is rá az esély, épp ezért igazából csak gyakorlunk rá.
- Nem volna rossz! – Nevettem el magam, megspórolnánk néhány lilafoltot, az bizonyos.
A nagy lendületet fel se fogtam, ahogy kishercegünk megérkezett, már csak azt éreztem, hogy Ak megfogja a kezem, és húz maga után. Ha némileg könnyebb lettem volna, minden bizonnyal zászlókat megszégyenítve lobogtam volna csak a menetszélben, annyira siettek mindketten, bár mint utóbb kiderült, Rei megint nem hazudtolta meg magát. Ahogy lassítottunk, és a fiú elengedte a kezem, kifújtam magam, bár inkább csak a meglepetés miatt, ennél sokkal többet szoktunk futni.
- Nem úgy hangzik, mint amit kétszer is átgondoltatok. – Csóváltam meg a fejem, egyik állat se volt játék, bár a mogok igen gyávák voltak, tudták, hogy ki vagy inkább mi mögé kell futni. – Szerintem egyikőtöket se kell emlékeztetni, hogy milyen pusztítást képes véghez vinni egy wogra. Mit csinálunk, ha tényleg felbukkan egy a csorda körül? – Arra már gondolni se mertem, ha nem egy.
Szívesen tartottam volna Regulus mellett wográt is, nem vitás, de sose szeretnék szembe kerülni egy vadonélő példánnyal. Sőt, akinek van némi sütnivalója, azok közül senki se. Persze nem hagynám magukra a fiúkat, főleg úgy nem, hogy tudom, ők akkor is elmennek, ha belegebednek.
- Legalább Regulust ide hívhatnám, vele több az esélyünk, mint gyalog… – Sóhajtottam lemondóan, biztos voltam benne, hogy ez eddigi életünk legizgalmasabb, és meglehet, hogy legostobább ötlete is. 



Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Szomb. 24 Nov. 2018, 02:10
Ugrás egy másik oldalra


The good, the bad and the baby
sassy jupiter
Unott arccal néztem a szőke lányt. Utálom, amikor ilyen fejet vág. Igenis ez az oka annak, hogy hármunk közül én vagyok a legalacsonyabb. Ha úgy nőnék mint ahogyan ők, a bőröm elszakadna. Igen. A magas jupiterieknek idő kell, mert később érik el a végleges magasságukat. Lys és a hülye szőkesége.
- Naaa, mondja ezt a főtörpe. Nemsokára te leszel itt a legapróbb. - Háhá, és nem tehet ellene semmit! - A harcban azért elég előnyösek, tudsz velük öklelni...leszúrni...belezni, hmm...és nagyon menőn néznek ki. Persze a szőke hajtincsekkel sincsen semmi baj, majd halálra csikized velük az ellenséget. - Hangosan felnevettem és elképzeltem, ahogyan Lys a hajával ütlegeli az idegen bolygólakókat. Sok nő van a seregben, mert szarvak nélkül is tudnak harcolni. Egyenlőség van, ezért is csapkodom Lyst is ugyanúgy, mint Ak-ot. Sőt, Lyst talán még durvábban, mert egyfolytában okoskodik, amivel az agyamra megy.
- Ők mindent tudnak. - Feleltem a szemeimet forgatva. -Nem kellett tesztelnem őket, mert csomószor felsorolták az összes családtagunkat. - Olyan buta vagyok hozzájuk képest, ami rossz, de közben meg nem akarok tanulni. Annyira unalmas, sokkal izgalmasabb lehet harcolni. Szeretném, hogy büszkék legyenek rám, de nehéz a könyvek közt ülve bizonyítanom nekik.
- Hallottam pletykákat... - Összeszükítettem a szemeimet és gyanúsan méregettem a lányt. - Azt mondják, hogy tiszta szőr a szőkék háta... - Ez nem igaz, sose senki se mondott ilyet nekem, de tény, hogy a szőkék elég titokzatosak. Oké, Lys és Enoros kivételével más szőkét nem ismerek, kivéve El-t, de ő nem jupiteri. Enoros meg nem titokzatos, ő pont az ellenkezője. Mindig azt hiszem, hogy valaki bántja a szobájában, de Wrenor szerint csak játszik valakivel. Ha úgy vesszük, akkor tényleg titokzatos...hm. Egyszer úgy is kiderítem, hogy mit titkol annyira. Előttem semmi se maradhat rejtve!
- Mert én vagyok a vezető. - A nevetésére csak legyintettem egyet. - Nekem kell elől mennem, hogy bevédjem a seggeket. - Nem szabadna ilyen szavakat használnom, de egyik fivérem sincs a közelben, mert akkor már nem élnénk. Hehe. - Muszáj lesz őket kikerülnünk. Egy wográval való találkozást nem élnénk túl. - Most először beszéltem komolyan, mert hiába vágyom már egy nagy wogra simogatásra, ez egyelőre lehetetlen. Hiába vannak képességeim, gyerekek vagyunk...sose vettünk részt igazi harcokban, szóval az esélyünk egyenlőre a nullával. - Igaza van Lys-nek. - Jajj de utálom ezt kimondani, az összes porcikám beleremegett. - Hívd ide, de ha belehal ne nekem sírj. - Megvontam a vállam, majd nyújtóztam egy nagyot.
- Már az fura, hogy egyben lezuhant....biztos, hogy nem hallottál valamit félre? - A bolygó gravitációja széttépi az idegen űrhajókat, de ha sikerült is lezuhannia, tuti, hogy már senki sincs rajta életben. Ami nekünk jó hír. - Akkor várjuk meg Regulust, vagy....fussunk? - Kérdeztem az egybegyülteket. Valamiért mostanában azt érzem, hogy Wrenor türelme elfogyóban van, de lehet hogy csak Eleanne szívta ki belőle az életet. Remélem sose fogja eltiltani tőlem Lys-t és Ak-ot. Sok más nagy rangú jupiteri gyereket ismerek, legfőképpen az ünnepségek és a rendezvények miatt, de nem sokukkal vagyok jóban. Van egy-kettő, de őket meg túl ritkán látom. Messze laknak, még a fővároson is túl.


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

Rakami

∆ Hozzászólások száma :
11
∆ Kor :
110
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Pént. 30 Nov. 2018, 13:47
Ugrás egy másik oldalra


Rei, Lys & Ak

Lys és a kis herceg folyamatosan veszekednek apróságokon. Noha ez nem súlyos, csupán játékbéli, sokszor csak mosolygok ezeken. Meg akik halják mindezt… még sok mindent nem tudunk a világról és azt hiszem ez így van jól. Már régóta ismerjük egymást, már tudjuk mi számít heccelésnek. A bátyái a furák olykor, de hát csak felnőttek, rég nem olyan gyerkőcök már mint mi. De hát majd megértjük idővel mi is a dolgok lényegét, csak idő kell hozzá.
Abban viszont igaza van az ifjabbnak, hogy ő betudja védeni az olyanok seggét, mint mi. Ez persze fordítva is igaz, ha Lys-el összedolgozunk. Én a gyorsaságomat adom, ő meg a hajlékonyságát.
- Kétszer átgondolni? Rei csak meghallotta és a szemei előtt lebeg minden, amit el tudsz képzelni… köztük, hogy milyen íz lehet a hajó raktárkészletében… - húztam fel a szemöldököm Lys-re pillantva, no nem azért mert ő lenne furcsa, vagy a felvetése. Tulajdonképpen Rei a furcsa most…na jó nem, ugyanaz a gondolatok mászkálnak bennem mint hercegünkében.
A Wogra.
Kikerüljük a csordát nagy ívben, vagy a közelükben megpályázuk a hajót.
- Jó ötlet. - mondjuk nem hiszem hogy vele túlélnénk egy találkát… de talán az ő szaga erősebb a mienknél. Regulus szaga talán nem kelti fel a vadak figyelmét annyira, hogy ellenségnek tekintsenek minket.
- Nem halottam félre semmit. Egy méterre álltam a hírmondótól. A gép egyben van. Mondjuk azóta már feltárhatták a belsejét, de nem hinném… a túlélők száma nulla… kicsi az esélye a túlélésükre. Hacsak nem egy nálunk is nemesebb és nagyobb faj tartózkodik a hajón. - recsegnek a fogaskerekek szépen és erősen, noha eszembe jut minden negatív dolog, mik is történhetnek velünk…
A fejünkre ehet egy darab hajó rész, vagy akár gázt is bocsáthatnak ránk, mint holmi csapdát… túlkomplikálnám? Kizárt! Ezt nem lehet...
- Regulus ismeri a lépéseidet, nem Lys? Utolér minket időben, ha most megszaporázzuk a lépteinket? - pillantottam a szőke üstök gazdájára, mondjuk nem mintha annyira igyekeznék oda, de le nem mondanék egy trió buliról sem. Ha kellett, akkor megindultam jómagam is, hogy később már együtt fussak a banda két tagjával. Akár versenyt is szaladhattunk.... Ha nem akartak futni, akkor várakoztam velük az állatra.
 


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

Lysithea

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
101
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Pént. 14 Dec. 2018, 01:27
Ugrás egy másik oldalra



Dinamikus Trió

Rei & Ak & Lys


 
Úgy éreztem, hogy a vita kezd kifulladni, épp ezért inkább csak megvontam a vállam. Szerettem volna olyan nagyra nőni, mint Rhae, ő a nők közül kiemelkedően magas volt! Azonban eddig úgy tűnt, inkább anya alkatát örököltem, aki egészen átlagos volt, legalábbis azok alapján, amit a nővérem mesélt róla.
- Azt majd meglátjuk! – Húztam fel az orrom, hiszem, ha látom.
Elhúztam a szám a nagy monológjára, mégis ki látott már olyat, hogy valaki nekilát csiklandozni egy harcban? Furcsa feltevései voltak, pedig nagyon jól tudhatta, hogy legyen szó bármilyen harcról, állom a sarat. Talán nem én vagyok a legerősebb, vagy a leggyorsabb, de sose adom fel. Egyetlen alkalommal se fújok visszavonulót, a makacsságom azt hiszem majdhogynem fegyvernek minősül.
- Most nevetsz, de lehet egy nap jobban fogom használni a hajam, mint te a tulkod! – Nyújtottam nyelvet felé, néha nagyon goromba tudott lenni.
Neki talán nehéz elképzelnie, hogy a haj is használható fegyverként, de olvastam egy könyvben, hogy ha elég hosszú, akkor akár mindenféle fegyvert bele lehet fonni. Ahhoz mondjuk nagyon ügyesen kell mozogni, nehogy saját magát vágja meg vele a Jupiter lánya. De majd meglátja, hogy amit most gyengeségnek vél, az egy nap igenis erősséggé, sőt, talán előnnyé is válik.
Megvontam a vállamat, kicsit túlzásnak éreztem, hogy mindent tudnának, azonban erről vitatkozni kár lenne. A hercegek már felnőttek voltak, egészen más szabályok vonatkoztak rájuk, mint ránk. Tulajdonképpen mindenkitől eltérőek, de ez nem is igen számít, nem az én dolgom, hogy mit tudnak, vagy mit nem. Egészen addig, amíg ez Rei hollétére nem vonatkozik, mikor éppen szökésben van… nos, olyankor jobb, ha nem tudják.
Csak sóhajtottam felvetésére, ennél csupa rosszabbat hallottam már, vagy kaptam annak idején az iskolában. Mit mondhatnék? A gyerekek sokszor nem a legkedvesebbek, még Reiék sem, pedig a barátaim, bár róla tudom legalább, hogy csupán a felét gondolja komolyan.
- Ennyi? Anno arról pletykáltak az iskolában, hogy biztos azért ilyen a hajam színe, mert egy nagy rovar él az agyamban, aminek a csápjai lógnak ki, és annak van ilyen színe. – Forgattam a szemeimet, még ez is az enyhébb történetek egyike volt.
Igazából már annyira se zavart, mint kisebb koromban, megszoktam, hogy ilyen. Még a mai napig van, hogy valaki rácsodálkozik, azonban ez csupán ritka szín, nem olyasmi, aminek ennyire meg kellene döbbentenie bárkit is. Régen hallottam olyasmit is, hogy ez valami átok jele lehet, de amikor rákérdeztem Rhaenál, azt mondta, hogy ne figyeljek oda azokra, akik ilyesmit mondanak, csak irigyek.
Nem értettem, hogy miért is kellene bevédenie minket, ezért rájuk hagytam a dolgot, jobban aggasztott, hogy nincs tervünk a továbbiakra. Szívesen kalandoztam a fiúkkal, mindig kitaláltunk valamit, hogy elfoglaljuk magunkat, és a veszély se jelentett legtöbbször gondot, de ez most más volt. Egy dolog volt megsérülni, kicsit lehorzsolni magunk, vagy egy-két lilafoltot szerezni, és egészen más meghalni. Márpedig egy wográról beszéltünk, nem holmi pihe-puha kisállatról.
- Talán a hajót is megnyalná… – Kuncogtam, ha csak elképzeltem. – Bele ne betegedj, hogy ezt ki kellett mondanod. – Böktem meg a fiút, pont olyan arcot vágott, mint aki mindjárt rosszul lesz. – Regulus nem fog meghalni, elég gyors ahhoz, hogy simán elfusson bármi, vagy bárki elől! – Aztán a zsebemből elővéve egy különleges sípot vettem a számba, majd hosszú füttyszóval hívtam magamhoz.
Kifejezetten jó hallása volt, kilométerekről is meghallotta, ha hívtam, a különleges jelzést pedig egyébként is csak az állatok élesebb hallása fogta. Az eszközt vissza is süllyesztettem a zsebembe, Regulus szag alapján bárhol megtalált volna.
- Menjünk, azzal is időt spórolunk. Regulus pár perc alatt utolér minket, és rajta a kerülő sem lesz olyan hosszú, ha bírjátok a zötykölődést. – Tettem hozzá.
Egyedül sokszor ültem a hátán, és biztos voltam benne, hogy hármunkat is elbír, viszont így nem olyan sima az út. Reiről tudtam, hogy nem annyira szereti ezt a megoldást, de most az egyszer kibírja, inkább ez, mint egy wogra. Vagyis szerintem…
- Ha odaérünk úgyis meglátjuk, mi maradt belőle. Mondjuk ha egy bejutott, talán csak felderítő volt, lehet hogy még többet fognak küldeni. – Vetettem fel futás közben. – Mi van akkor, ha kifejlesztettek valami olyan szerkezetet, ami segít kiegyenlíteni a gravitációs különbségeket, hogy leszállhassanak a bolygón? – Persze, akkor még mindig nem megoldott, hogy a hajón kívül is képesek legyenek létezni, de így is érdekes belegondolni, hogy talán más bolygó lakóival is találkozhatnánk. Érdekelt a dolog, azonban kicsit tartottam tőle, milyen lehetne, elvégre még nem volt dolgom más bolygó lakóival.



Vissza az elejére Go down

Reimos

∆ Hozzászólások száma :
77
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Hétf. 24 Dec. 2018, 15:50
Ugrás egy másik oldalra


The good, the bad and the baby
sassy jupiter
Egy gyors mozdulattal tarkón vágtam Ak-ot, aztán gyorsan arrébb léptem. - Megint hülyeségeket beszélsz, ez valami családi vonás nálatok? De amúgy ja, ha nincs kaja a hajón, akkor már nem is olyan érdekes. Kár. hogy ide nem juthatnak be túlélők, megnéznék már pár kínzást. Elég nagy vagyok hozzá. - Úúú, a lefejezések tök menők lehetnek. Imádom a fejeket. Élő fejek, halott fejek, férges fejek, rothadt fejek, csúnya fejek. Tudom, hogy Ak nem hozzám beszélt, de muszáj volt közbeszólnom. Megint terjeszti a hamis igéket, amik igazából nem is olyan hamisak, de ez most mindegy.
- Csak nehogy valaki levágja álmodban a hajadat, és eladja valahol. - Lys furán festene kopaszon. Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon a fejbőre is szőkés? Mármint...a haja szőke, szóval a fejbőrének is olyannak kell lenni, nem? Egyszer láttam már kopasz jupiterit, de ő mindig is kopasz volt, így a fejbőre is kopasz színű. Jupiteri színű. Egyszer levágom Lys és Ak haját, aztán meglátjuk. Csak nehéz, mert szinte sosem alszanak, és egyfolytában ugrálnak. - Heeee?! Brr, ez már csak azért se lehet igaz, mert nincs agyad. Nem lenne min tanyáznia a rovarnak. Azt hittem, hogy már nem jártok suliba...hiszen egyfolytában velem vagytok. - Néha irigylem őket, bármelyik gyerekkel elbeszélgethetnek, de nekem még ezt se szabad. Én is járhatnék rendes iskolába, de nem engedik.
- Nemesebb? Nagyobb? Olyan nincs. - A szemeimet forgattam, lehetetlen, hogy bármi vagy bárki élő tartózkodjon a hajón. Ha volt is valaki, azt már régen megölték. De nem akarom elvenni Ak kedvét, hadd reménykedjen csak. - Elhozhatnánk pár alkatrészt a hajóról, ha eladjuk csomó pénzünk lesz, amiből vehetünk fegyvereket. - Lelkesen magyaráztam, de közben tudtam, hogy ez elég nehéz feladat lenne. Már csak azért is, mert kölyköknek nem adnak csak úgy fegyvert, engem meg ugye ismernek. Az árusok nagy része elég nyalifali üzemmódban van, rohannának is a testvéreimhez, hogy beáruljanak.
- Uhh, de érzem, hogy belázasodtam. Remegnek a kezeim... - Drámaian fújtattam kettőt, nehéz volt kimondanom ezt a pár szót. - Hogyne! De repülni nem tud... - És ha valami óriás féregizé támad ránk? Szegény Regulus. Egyszer azt álmodtam, hogy egy wogra hason szúrta és addig döfködte a szarvával, amíg Regulus belei kipotyogtak. Sose meséltem el Lys-nek, biztos megharagudna amiért ilyenekről álmodom, pedig nem direkt csináltam. - Én bírom! - Nem félek Regulustól, de sose szerettem a hátán utazni. Nem tudom miért, mindig attól féltem, hogy leesem. Valahogy bátrabbnak kéne lennem, mert egy wogra még nagyobb, és azon tényleg nehéz megmaradni. Nem akarok  csalódást okozni a fivéreimnek, nem félhetek semmitől.
Én is futni kezdtem, néha direkt meglökve valamelyiküket. - De nem tudhatják, hogy hol van landolásra alkalmas hely, és mi az ami csak egy hatalmas gáztömeg. A mágia miatt meg nem is tudhatják, hogy itt élnek valakik. Plusz megdöglenek, ha kiszállnak a hajóból. - Egyébként is, már messziről látjuk, hogyha egy hajó közeledik felénk. - Lehet, hogy csak szadista kedvében volt valaki, lelőtte hozzánk a hajót és megcsonkította a rajta tartózkodókat. - Én ezt tenném, nagyon vicces. Pár perc után megláttam a távolban kirajzolódó Regulus alakját, így elkezdtem lassítani a lépteimen. - Biztos, hogy mindhárman felférünk? Nem akarok a segge közelében ülni! - Fúj, mi van ha akkor akar üríteni? Nem szeretném azt szagolni. .


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Reimos, Lysithea & Rakami

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-