HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Reimos, Lysithea & Rakami

avatar

∆ Hozzászólások száma :
7
∆ Kor :
110



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Pént. 05 Okt. 2018, 12:55
Ugrás egy másik oldalra


Rei, Lys & Ak

Egy hónappal ezelőtt…

Szarul jár az olyan személy, mint személyem, ha rossz fát tesz a tűzre egy herceg előtt…aki természetesen nem a legjobb haverom. Ki lettem tiltva 2 napra a palotából. Wrenor herceg valamiért szigorúbban veszi az apró „baleseteket” is, szóval 2 napig nélkülöztük egymást Reimos-al. Addig meg el voltam Neiana-al… igaz, ő nem volt kitiltva arra az időre, de valamiért együtt szeretünk menni. Vagy a tudtam nélkül csavarog arra…nem tudhatom, nem igaz? De most végre én is betehetem végre a lábam Rei-hez.
Az őrök csak mosolyogva fogadnak, lesütöm a tekintetem, hiszen már sokadik alkalommal tiltanak ki 2 napra, szóval illő lenne meghúzni most már a határt….vagy a nagy hercegek látóhatárán kívül balhézni. A konyhába is bepillantást nyerhettem, éppen milyen étel készül, de leginkább Rei-t kerestem, de semmi nyoma…itt nincs. Akkor fent van… fejet hajtok az itteni őröknek, az egyik elsúgja, hogy az ifjabb a könyvtárban van… tanul. Na szép, megszívatták szegényt. Na majd kilopódzunk kicsit edzeni, harcolni és … hát kimozdulunk a négy fal közül.
Bekukucskálok az ismerős ajtón és látom azt az unott fejet… tipikus Rei… a tanulás meg ő két külön fogalom. Belépek hát ráérősen és mellé sétálok, bólintok az idősebb oktatónak, aki csak odébb van, majd oda hajolok a kis herceghez.
- De szar neked… - vigyorodom el magam, majd leteszem a seggem a szemben lévő székre. Egy kis ideig a könyveket nézem, olvasgatom a címeket, de végül…
- Nincs jobb dolgod? -  teszem fel végül a nagy kérdést, hiszen ezer meg egy dolgunk lenne odakint. Sok balhé, sok zűr…mind ránk vár… aztán megint kapjuk a fejmosást. A három muskétástól… kikerülném őket pár napra, bár előbb szereznek tudomást mindenről, minthogy én álomra hajtanám a fejem. Tiszta szívás, hogy mind szemfüles, de hát mit is várok, szemfüles az egész család. Kivéve persze...Reimos-t... Ő olyan...Ő Reimos. Nincs jobb szó rá!
- Mit gondolsz, ma megtudunk lépni úgy, hogy senkinek se szúrjunk szemet? Esetleg már van valami a tarsolyodban? - tekintek körbe kérdezéseim közben, hiszen akárhogy is, ő tudja általában ki merre jár és merre vannak üres helyek, merre tudunk kilógni észrevétlenül.



 


 hagyjál    |



A hozzászólást Rakami összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 22 Okt. 2018, 17:21-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
55
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Pént. 05 Okt. 2018, 23:49
Ugrás egy másik oldalra


The good, the bad and the baby
sassy jupiter
Néha nem tudom, hogy a szolgák, vagy a gyerekek élete a rosszabb. Hiába vagyok herceg, szinte nincsenek is jogaim, hiszen még túl fiatal vagyok. A testvéreim egyszerre szajkózzák, hogy viselkedjek hercegként, de hiába a rangom, nem hagyják, hogy éljek vele. Így a logikájuknak nincs is semmi értelme, direkt szívatnak. Az egész palotában, - ami inkább hasonlít egy aranykalitkára - csak Ak és Neiana értenek meg. Wren acélidegeinek köszönhetően nem lettek örökre kitiltva innen, még annak ellenére sem, hogy általában mi hárman együtt kerülünk bajba és hozzuk magunkkal a katasztrófát. Ők az egyetlen igaz barátaim, normálisan viselkednek velem. Nem néznek le, mint a fivéreim, de nem is játsszák a meghunyászkodó jupiterit, mint ahogyan a népünk egy része teszi. Nekem sose tetszett, ha valaki hízeleg. Nem bírom elviselni. Persze ha ingyen kapok valamit az már más, engem aztán elhalmozhatnak ajándékokkal, főleg étellel. A szülinapomra is kaját szeretnék, és egy holdat. Valójában már az előző szülinapomra is ezt kértem, de még mindig nem rendelkezem egy holddal sem. Ez részben érthető, mert amikor megkérdezik, hogy mire kell, nem igazán tudok rá konkrét választ adni. Egyszerűen csak kell, mert menő dolog lehet egy holdat birtokolni. Tarthatnék rajta állatokat, vagy fegyvereket, esetleg űrhajókat.
Persze hiába kérek bármit is, ha egyfolytában magamra haragítom a körülöttem lévőket. Ak újra ki lett tiltva a palotából, bár most csak két napra. A leghosszabb idő négy hónap volt, de éveknek tűnt. Még így is ő a mázlistább, mert szabadon mozoghat a városban, engem meg a palotában tartanak fogva. Oké, ez túlzás, mert én is kimehetek innen, de nem túl messzire, és sosem egyedül. Ki akarna engem bántani? Rajtam kívül itt mindenki paranoiás, az őrök, a testvéreim és még a konyhás néni is. Nem vagyok cukorból, enyém a gravitáció, ezt valahogy mindig elfelejtik. Nem lehet csak úgy legyőzni, pfff. Annyi helyre elmennék, mert hát a bolygónk hatalmas. A holdi kiképzőtábort is megnézném, amire lesz is lehetőségem, de még csak jó pár év múlva. Nem bírok ennyit várni. A világokat is csak könyvekből ismerem. Most is azokat bújom a könyvtárban, ahová száműztem magam. Ha látják, hogy "tanulok" hátha hamarabb megbocsátanak, és a barátaimat se tiltják többet tőlem. A bátyáimat kéne kitiltani innen, főleg Wrenort, mert ő a legszívtelenebb.
Az elmúlt órában csak olvastam és olvastam, de semmit se tudtam felfogni a sok betűhalmazból. Már épp csukódtak le a szemeim, amikor meghallottam egy ismerős hangot. Gyorsan felkaptam a fejem és megláttam Ak-ot. Halványan elmosolyodtam, de a megjegyzése után rögtön el is komorodtam. De vicces. - Az...- Feleltem röviden, miközben figyeltem ahogy leül velem szembe. - Lenne, ha a bátyáim hagynák. Amúgy a tanulás fontos, a hercegek nem lehetnek olyan ostobák, mint a pórnép. - Szélesen vigyorogtam, de természetesen nem gondoltam komolyan amit mondtam. Ak tudja a legjobban, hogy mennyire utálom a hercegséggel járó dolgokat, sose nézném le se őt, se a többieket. A kérdése hallatán rögtön arrébb toltam a könyvet, amiről már fogalmam se volt, hogy miről szól. - Hmmm...Wrenor és Zren nincsenek itthon, csak Enoros. Ő meg a tudós cuccaival van elfoglalva, szóval szabad a pálya. A hátsókerten át talán ki tudnánk szökni. De hova akarsz menni? - Nem mehetünk túl messze, mert ha túl későn érünk vissza észreveszik, hogy eltűntünk. Nem akarok egy újabb büntetést, vagy szónoklást. Közben felpattantam a helyemről, nem is számít, hogy hová megyünk, csak tűnjünk el egy kicsit.


 hagyjál    |



A hozzászólást Reimos összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 24 Okt. 2018, 15:04-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
7
∆ Kor :
110



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Szomb. 20 Okt. 2018, 17:12
Ugrás egy másik oldalra


Rei, Lys & Ak

Tök szar dolguk van a hercegeknek. Olykor a helyükben lennék, olykor távol maradnék az egésztől. De Rei… Ő imádja a helyzetet, vannak dolgok, amiket kifejezetten utál. Mind utáljuk. Ilyen az órák hosszat való ücsörgés a könyvek felett. Nem mindig veszem komolyan, szavai olykor leperegnek rólam. Ám vannak helyzetek, mikor igenis fejet kell hajtanom előtte. Még nekem is. Bár vannak megjátszott pillanatok, az meg már nem ide tartozik. Ahogy félre tolja a könyvet mosoly kúszik képemre és egyenesen a tekintetébe meredek. Két herceg nincs idehaza, a harmadik bütyköl. Szóval talán észrevétlenül el tudunk tűnni. TALÁN.
- Hogy hova? Nem hallottál híreket? Egy hajó landolt a külső mezőknél. – nézek rá szúrósan, majd kelek fel jómagam is, hogy ha kell kövessem és ha kell lebeszéljem egy Jupiteren túli utazásról. Aztán lehet hogy csak a konyháig jutunk… volt már rá példa. Sokfélét hallok, mivel nem sűrűn vagyok odahaza, magányosan nem szívesen töltöm az időmet, jobb társaságban, jobb Rei mellett lenni.
- Szóval… mivel őrök őrzik, gondoltam kicsit rájuk ijeszthetnél egy paranccsal…megkéne nézni közelebbről. - a napom legjobb része úgyis csak most jön...A barátaimmal lenni szórakoztató. Főleg mikor összehozzuk a bajjal. Kár hogy estig nem maradhatunk ki, sajnos Reimosnak elég kötött időbeosztása van, nem úgy mint nekem. Én maradhatok akár este is itt, maradhatnék, néha maradok is, de van mikor le kell lépnem… Nem mondom, hogy ma nem volt semmi dolgom, de azt sem, hogy nagyon elfáradtam volna ebben a semmiben. De ha mehetnékünk van, akkor most kell lelépni. Amennyire idevalónak éreztem magam, pont annyira nem is ez sugárzott rólam. A látszat persze sokszor csal, ezt én is tudom. Ha felnövök harcos leszek, Rei mellett leszek mindig és megóvom. Most is. Most is ezt teszem, később még hasznomat veszi. Belőle se nézték volna ki sokan, hogy egyébként tud harcolni. Ami azt illet, eleinte én sem, csak később jöttem rá. Ha ketten vagyunk akkor többet érünk el. Az akarat többet ér, mint a tehetség, benne pedig akad mindkettőből.
- És nem vagy éhes? – még mielőtt elindulunk, nem ártana tisztázni az apróságokat. És ha már könyvtár...
– Kissé túl sok időt töltesz mostanában itt. Nem gondoltál rá, hogy beköltözz? – a kérdésem persze nem szántam komolynak, de igaz, ami igaz, mostanában kissé szokatlanul is sokat jár ide. Tudom, nem az én dolgom, hogy aggódjak miatta, de … aggódom. Rei meg a tanulás... Két külön fogalom.


 


 hagyjál    |



A hozzászólást Rakami összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 22 Okt. 2018, 17:22-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
8
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Hétf. 22 Okt. 2018, 01:15
Ugrás egy másik oldalra



Dinamikus Trió

Rei & Ak & Lys


Képtelen voltam tovább otthon ülni, és várni arra, hogy valami történjen. Leginkább amiatt tettem magam pihenő állásba, mert Ak ki lett tiltva a palotából… Bizonyos szempontból megértettem Wrenor herceget, és Rei többi bátyját, nem tehettek róla, hogy nem a legjobb végét fogják meg a nevelésnek, és a fiúk azonnal valami bajba keverednek, amint lejár az aktuális büntetésük. Azt hiszem, hogy a férfiaknak ez sokkal nehezebb, Rhaeval sose volt ilyesmiből gondunk, bár az utóbbi időben ő se igazán örült mindig annak, amiket a srácokkal csináltunk.
Eldobtam magam az ágyon, majd néhány másodperc után felpattantam, és felöltöztem. Ma jár le Ak büntetése, és biztosan bemegy, engem meg persze nem hívott! Fogadok, hogy kitaláltak valami izgalmas programot, ami miatt aztán megint főhet mindenki feje, szóval a legjobb mégiscsak az lesz, ha a körmükre nézek. Felkötöttem a hajam, hogy ne legyen útban, emlékeztem még arra, milyen az, amikor nem megfelelő helyre akad. Bár beakadásnál nem hiszem, hogy létezne megfelelő hely.
Megsimogattam Regulus fejét, azt hiszem ő már előbb érezte, hogy mehetnékem van, mint én magam, de ezúttal nem vittem magammal. Nem volt éppen kompatibilis a palota dolgaival, és egyébként se biztos, hogy velünk tudna jönni, ha jól sejtem, hogy Reiék mire készülnek. Szóval, jobb neki a kényelmes helyén, mint őrök között kacsázva, bízva abban, hogy nem bukunk le.
A mostani otthonomtól nem is volt messze a palota, régebben egészen más környéken laktunk, de az nagyon régen volt, nem szívesen emlékszem rá. Persze a mi házunk nem volt hasonlítható Reiékéhez, mégiscsak egy palota volt, a magam részéről nem is értettem, hogy egy ekkora helyet érezhet-e valaki otthonának. Ők már biztosan megszokták, nekem azonban még ennyi idő után is idegennek tetszett a hely, bár az első napokhoz képest már egészen felszabadultan közlekedtem.
Mosolyogva integettem az ismerős őröknek, és azért váltottam velük pár szót, mindig jól jött, ha a Jupiter lányának volt ismeretsége. Ebből kifolyólag egész gyorsan megtudtam, hogy Ak már itt van, és Reivel a könyvtárban tanulnak. Na persze, sok mindennek gondolhatnak, de naiva azért nem vagyok.
Arra vettem az irányt, amerre a két jómadárt sejtettem, mert teljesen bizonyos még se lehettem, talán már a város másik végében vannak. Ezen se lepődnék meg, bármennyire megértettem őket, hiszen én magam se szívesen ültem az iskolában, hallgatva az okosságokat olyanoktól, akik korukat tekintve talán meg is élték egyik-másik történelmi eseményt. De ezúttal még szerencsém volt, mert ahogy belógtam a hatalmas ajtón, még mind a ketten az egyik asztalnál sutyorogtak. Árulók.
Szinte keresztül vágtattam a termen, majd megálltam Ak mögött, és villámló tekintettel néztem Reire. Engem nem lehet csak úgy hátra hagyni! Megtámaszkodtam Ak vállán, és úgy hajoltam be közéjük, remélve, hogy mindketten érzik, ezúttal nem nézem el könnyedén, hogy kihagytak valamiből.
- Hová-hová? – Mindennek lehetett nevezni mosolyomat, de kedvesnek neméppen. – Remélem éppen azon tanakodtatok, hogy miképpen is szóljatok nekem, hogy jöjjek át! – Ledobtam magam egy szabad székre, igazából már most jobban éreztem magam, hogy velük lehettem, hiányoztak az utóbbi napokban. – Jól gondolom, hogy valami érdekesebb dologra készültök, mint a… – Tekintetem a könyv gerincén futott végig, hogy kibetűzhessem a címét. – Kozmológia. Ezt tényleg tudnod kell hercegként? – Számtalan év állt rendelkezésünkre, hogy tanuljunk addig, míg a kiképzőtáborba nem mehettünk, azonban erősen kételkedtem benne, hogy hercegként bármi hasznát veszi akár a felének is, amit a fejébe vernek. – Szóval, miben sántikáltok?
Reméltem, egy pillanatig se gondolták, hogy tágítok az elhatározásom mellől. Bármit is terveznek, kénytelenek lesznek velem is megosztani, aztán meglátjuk, mi legyen. Persze, a vége általában az, hogy elkísérem őket, nehogy valami nagy butaságot csináljanak, no meg azért, mert velük legalább nem esz meg az unalom.  



Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
55
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Szer. 24 Okt. 2018, 14:50
Ugrás egy másik oldalra


The good, the bad and the baby
sassy jupiter
Már több olyannal találkoztam aki irigykedett rám, és szívesen helyet cserélt volna velem. Sokak szerint hercegnek lenni a legeslegjobb dolog, pedig ez egyáltalán nem így van. Sőt, inkább lennék átlagos. Enoros és Zren mázlisták, őket már nem köti annyi szabály. Nekem meg marad a pokol. "Menj oda." "Maradj a szobádban." "Öltözz fel." "Öltözz át." "Egyél." "Ne most egyél." "Ne edd meg azt a pengét." "Ne akarj felmászni a palota tetejére. ""Aludj." "Ébredj fel." "Ne feleselj." Komolyan egy háziállatnak több joga van, mint nekem. Ennyit a hercegségről meg arról, hogy ez egy hű de jó élet. Azért vannak jó oldalai is, mégiscsak egy király fia vagyok. Csak általában több a rossz, mint a jó, ez a baj.
- Milyen hajó? Mikor? Miért? Menjünk! - Izgatottan toporogtam a székem mellett, a tanulás várhat, az űrhajó nem. Mindent imádok ami ismeretlen vagy veszélyes, esetleg tilos. Legyen az egy hely, egy tárgy vagy egy személy. Ilyenkor nem bírok egy helyben maradni, hiába tudom, hogy a bátyáim nem fognak örülni. Az az ő bajuk, hogy nem tudják úgy élvezni az életet, mint ahogyan én. Ez is biztosan valami felnőtt dolog. A felnőttek unalmasak. Amúgy is, én erős akarok lenni, nem okos. Tanuljanak ők.
- Elméletben jó ötlet, de tudod, hogy nem mindig engedelmeskednek. De...vannak hülye őrök, akik nem igazán ismernek engem. Hmm...talán pont ilyen hülyék vannak a hajónál is. - Gondolkodtam hangosan, miközben az ujjaimmal a szék támláján doboltam. A palotaőrség az igazi kemény dió, mert itt mindenki tudja, hogy nem mehetek sehová. Kivéve az újakat, őket lehet manipulálni. A régi őrökkel szoktam beszélgetni, a családjukról kérdezem őket és hasonlók. Vannak olyanok akik Wrennél is idősebbek, na ők még mesélni is tudnak. Nincs is jobb pár régi történetnél.
- Inkább úgy kéne kérdezni, hogy mikor nem vagyok éhes? - Feleltem vigyorogva. - Amúgy most nem, de vinnünk kéne valami kaját, ha az a hajó izé messzebb  van. - A nagyon humoros megjegyzése után a szememet forgattam, haha nagyon jó. - Te meg nem gondoltál arra, hogy kivágasd a nyelved? - Vágtam vissza gúnyos hangos. Nem is igaz, nem vagyok itt....sokat. Általában a szobámban tanulok, de a könyvtár legalább azt az illúziót kelti, hogy tényleg csinálok valamit. Mondjuk ezzel ma nem értem sokat, csak Enoros van itthon és ő is unalmas felnőtt dolgokat csinál.
Már épp felvetettem volna, hogy ideje lenne indulnunk, amikor betoppant Lys. Nem számítottam rá, de örültem, hogy végre teljes a csapat. Hármas sokkal jobb bajba kerülni, nekik meg mindegy, a büntetést úgy is csak én kapom, őket meg maximum kitiltják innen pár napra. - Egy nem kislányoknak való helyre. - Azt se tudom, hogy pontosan hová megyünk, de jól esik cukkolni Lyst. Ha már így a semmiből beállított. - Én azt hittem, hogy nem érsz rá, mert Ak egyedül jött. - Próbáltam a másik haveromra fogni az egészet, hehe. - Pfff. Igen. Választhattam, hogy ez, vagy az egész családfánk bemagolása. - A kozmológia a kevésbé unalmas. - A hercegek nem lehetnek tudatlanok. - Az a legrosszabb, hogy csomó nyelvet meg kell tanulnom. Lehet, hogy az a konkrét faj már nem is fog létezni, mire felnövök, akkor meg mi értelme van? Wren baromira igazságtalan.
- Ak szerint valami űrhajó landolt messzebb innen. Megnézzük, csaaaak el kéne terelni az őrök figyelmét. Vagy csinálhatjuk úgy, hogy ti kimentek a főkapun, én meg a titkos kijáratot használom. - Annyira nem titkos, de tök menő így nevezni. - Ja, de előtte keressünk kaját. - Tettem még hozzá gyorsan, aztán elindultam kifelé. - Gyertek mááár. -


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
7
∆ Kor :
110



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Pént. 26 Okt. 2018, 17:30
Ugrás egy másik oldalra


Rei, Lys & Ak

Túl sok lett hirtelen a felmerülő kérdése a kis hercegnek. Sajnos a válaszok rájuk egyenlő a zéróval. Fogalmam sincs, csak láttam és halottam. Idegen hajó ez biztos. Nem ide való, nem Jupiteri, kicsit fejletlen. De többet tudunk meg, ha megnézzük, szóval csak vállat vonok hanyagul.
- Bízzunk benne… - szusszantam az őrös dologra, hiszen ha olyanok vannak kint, mint akik idebent, akkor kicsit gázabb helyzetben leszünk. Én is, de Ő is. Megint. Sokadjára is. De valahogy már…hozzászoktam a helyzethez… Amúgy meg van pár Őr akik eléggé ijesztőek tudnak lenni, szóval őket kerülöm is elég szépen. És igen, kajáról van, kerülnöm kellett volna a témát, hiszen Reimos még éhesebb lesz, hacsak beszélünk róla… kár volt felvezetnem a témát neki. Kár volt! Főleg mert ki akarja vágattatni a nyelvemet. Nem pajti a nyelvem marad! Akkor hogyan osztok meg veled ilyen zseni helyzetjelentéseket? Hogyan keverném a keverni valót véletlen? Nem… jó helyen van a nyelvem ott ahol van! Aztán valaki hozzám ért, kicsit összerezzentem, de felpillantottam, ismerős arc, ismerős hang. Megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy nem egy herceg hallgatózott. (Bár Őhercegségük nem támaszkodnának rám ekképp.)
- Igen, igen, az lett volna a következő lépés Lysithea! – forgatom meg a szemem, majd elmosolyodok kissé, ahogy rápillantok. Hiányozna ha nem jönne, így áldom az eget, hogy eljött ő is. Nélküle nincs triónk! Nélküle nem is lehetünk duó. Mi trió vagyunk és mindig is leszünk. Csak együtt vagyunk jók!
Figyeltem a mozdulatát, ahogy letette magát közénk, majd a könyvre terelődött a figyelmem. Eddig nem is érdekelt…de ezután sem fog. A címe alapján…nos unalmas lehet. Rei felé pillantottam, majd vissza a lányra. Nos, meg is feledkeztem Lysről… vagyis ez nem teljesen igaz, azt hittem út közben összefutunk, de nem…szóval egyedül jöttünk mindketten. Mindenkinek lehet dolga nem? Mondjuk nekünk mi lehet? Gyerekek vagyunk... Végül inkább csak a tervre fókuszálok, mely elég lapos, de talán beválik, még hogy  titkos kijárat…
- Menekülő útvonalnak nevezik Rei! Hercegként tudnod kéne... – lassan állok fel, hogy az éhes kis herceg után menjek, fejet csóválva, komótos léptekkel és zsebre dugott kezekkel. Végül Lys felé sandítok.
- Jó móka lesz ez is. - mosoly kúszik a képemre, persze ha majd odaérünk ez tuti változni fog és inkább vissza akarnék érni, de Rei szava szent, noha nem is ez miatt maradnék. Nem hagynám magára semmiképp, sem őt, sem a másikat. Inkább vállalok minden szart, csak ők ne keveredjenek bele a kulimászba!
Reimos és a hasa... lehetetlen követni, de mivel tudjuk merre is a konyha így gond nincs is.



 


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
8
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Pént. 02 Nov. 2018, 21:37
Ugrás egy másik oldalra



Dinamikus Trió

Rei & Ak & Lys


Szerettem volna felhorkantani a bizalmatlan szavakra, visszavágni azzal, hogy kettőnk közül nem én szoktam bajba kerülni, szóval inkább lányoknak való dolog lehet, mint holmi hercegeknek! Helyette azonban csak nyelvet öltöttem rá, hogy tudja, szemernyit sem érdekel a véleménye, rázzanak le, ha tudnak. Jó, Ak talán gyorsabban fut nálam, de kiválóan értettem a nyomok olvasásához, szóval idővel úgyis utolérném őket, így ennek semmi értelme nem lenne.
- Oda se találnál egyedül… – Fontam össze karjaimat mellkasomon, kihívó tekintetet küldve felé.
Ha Reiről volt szó, képes lett volna a második utcában eltévedni, hát még, ha egy konkrét helyre kellene eljutnia. Egyszer kíváncsi lennék, hogy térképpel meddig jutna, bár az a sanda gyanúm, hogy azt is fordítva tartaná, vagy valami hasonló bakival indítana. Mindegy, amúgyis segíteni kellett neki általában a szökésben, úgy mégiscsak egyszerűbb meglógni, ha az őrség éppen egészen másra figyel.
- Na persze, gondolhattam volna, hogy mindenki hibás, de te ártatlan vagy. – Forgattam meg a szemem. – Látod, Ak legalább gondolt rám, és hívott volna! – Húztam fel az orrom, de fél szemmel azért a fiút figyeltem, nem haragudtam igazán, tudtam, hogy házi őrizetben van. Bár, ha őt nézzük, mikor nem?
Hálát adtam az égnek, hogy csak akkor kell eljátszanom az előkelő hölgyet, ha Rhae miatt muszáj valahol megjelennem. Nem bírnám a bezártságot, és az ilyesféle kötelezettségeket, mint amikről Rei mesél folyton. Jobb szerettem a szabadban lenni, és azt tenni, amihez csak kedvem van, már ha a felnőttek nem húzták éppen keresztül a számításomat.
- Azt hittem, hogy a családfát már tavaly megtanultad. – Billentettem oldalra a fejem, nehéz lett volna követni, mikor épp mit kérnek tőle. Javarészt bármit, ami kicsit is elfoglalja, hogy addig se törhesse a fejét butaságon, de ez halva született ötlet.
Egyébként se gondoltam, hogy olyan nagy gond lehetne abból, hogy Akkal és velem van, elvégre mi mindig megvédjük, ha kell. Az se a mi hibánk volt, hogy pár hete eltört az a nagyon régi, és nagyon értékes váza. Rhae is nagyon megszidott, pedig mondtam, hogy ha ennyire értékes, miért tartják azon a folyosón, ahol mindenki futkározik, ez eleve baleset veszélyes! Persze, a falnak is mondhattam volna, pont annyira felnőtt volt, mint Rei testvérei, lehet hogy a felnőttséggel mi is mind értetlenek leszünk?! Nagyon remélem, hogy nem változunk azért túl sokat…
- Akkor te nem lehetnél herceg. – Nevettem el magam, bár nem tartottam butának. Annyira… de ugyan ki tudna ellenállni egy ilyen magas labdának?
Aztán meghallottam, hogy mik is a tervek, az űrhajó valóban jól hangzott. Még sose láttam olyat, aki nem jupiteri volt, vagyis inkább olyat, aki nem tartozott a szövetségeseink közé. Egyszer láttam Wrenor menyasszonyát, és azt hiszem ennyi. Pedig szívesen találkoztam volna más fajokkal is! Érdekelt volna minden, és mindenki, akik kicsit mások, mert az legalább izgalmas. Tőlük kérdezhettem volna, az valahogy jobbnak tűnt, mint unalmas könyvekből olvasgatni róluk.
- Régi őrök vannak, ismerik már a trükkjeinket, nem dőlnének be nekünk. – Sóhajtottam, ezzel voksom inkább az utóbbi ötletre letéve. – Nem is te lennél… szerintem csomagolj is, ki tudja, hogy meddig leszünk el! – Hívtam fel a figyelmét a tényre, hogy öt percnél többet úgy se bírna rágcsálás nélkül.
Felálltam én is, majd Ak mellett követtem Reit, viszonozva a fiú mosolyát. Az utóbbi napok alatt, mintha nőtt volna, és még magasabb lenne nálam, pedig be szerettem volna hozni! Olyan, mintha én lennék a legkisebb a csapatban, pedig Reinél idősebb is voltam, nem ér, hogy nekem szarvam sincs.
- Megint nőttél, Ak? – Próbáltam a vállának támaszkodva lemérni, mennyi van közöttünk, olybá festett, nem is olyan sok. – Jövőre már én leszek a magasabb! – Mondtam aztán nevetve, és elszaladtam mellette, remélve, hogy a konyhában utolérem Reit, még mielőtt kieszi az éléskamrát. – Nekem is dobhatsz valami gyümölcsöt! – Fékeztem be az ajtónál, sejtve, hogy valószínűleg tényleg hozzám vág majd valamit, azért felkészültem a támadására. – Ak, neked valami? – Üres hassal nem lehet kalandozni, ebben Reimosnak határozottan igazat kellett adnom!  



Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
55
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Vas. 04 Nov. 2018, 14:55
Ugrás egy másik oldalra


The good, the bad and the baby
sassy jupiter
Látni akarom azt a hajót, még egyszer sem hallottam olyanról, hogy egy idegen hajót nem szedett darabokra a bolygó gravitációja és egyben lezuhant. Lehet, hogy van rajta valami menő cucc, amit később akár el is adhatunk. Ez nem számít fosztogatásnak, hiszen most már a mi területünkön van. Már úgy indulnék, de nem futhatunk ki a palotából, az kissé feltűnő lenne. Megint Ak hibája minden, mert felhozta ezt az űrhajó témát.
A szemeimet forgattam, a bízzunk benne itt most nem elég. Valami terv kell, aztán ha nem sikerül mindent Ak-ra fogok fogni. Megérdemelné, megzavarta a fontos tanulást, szörnyű. Nem kaptam választ a kérdéseimre, amitől csak még türelmetlenebbé váltam. Ez annyira rávall, hall valamit, de közben semmit se tud a dologról. Remélem tényleg van ott egy hajó, mert ha nem, akkor letuszkolom a torkán valamelyik könyvemet. Utálom, ha valamit eltervezek és az máshogy alakul. Nem számítottam Lys-re, igazából már követni se tudom, hogy mikor melyikük van épp kitiltva a palotából. Engem bezzeg nem tiltanak ki, pedig akkor mehetnék várost nézni. Sokféle helyre elmennék, miután bejártam a fővárost. A holdakra, majd később más bolygókra. Nem igazság, hogy a testvéreim szinte bárhová elmehetnek, én meg be vagyok ide zárva.
- Ne hazudozz, Ak. - Nem is szólt volna neki pfff. Ha Lys nem toppan be már el is indultunk volna. Nagyot sóhajtottam, mostanság úgy érzem, mintha elkezdenének kizárni ebből a hármas fogatból. Lassan egy kívülállónak érzem magam, aki csak vendég a barátságukban. Nem baj, bármikor szerezhetek újakat, egy herceget mindenki a haverjának akarna. - Dehogynem! Bárhová eltalálok. - Jelentettem ki határozottan, de közben magam is tisztában voltam vele, hogy egyedül rögtön eltévednék. - Ne higgy el neki mindent, nem szólt volna. Naiv kicsi Lys. - Elvigyorodtam és nyelvet öltöttem rá. -  Az egészet?! A létezésünktől kezdve? Neeeem, ezt nem lehet olyan egyszerűen megtanulni. Ki mit csinált, mikor halt meg és a többi. - A fejemet csóváltam, ezt ők nem érthetik. Csomó mindent kell tudnom, amik szerintem is tök feleslegesek. Én se értem miért olyan fontos a családfánk, vagyis Wren elmagyarázta, hogy miért, de akkor is hülyeség. Ha felnövök az összes könyvemet el fogom égetni.
- Pfff, nálatok sokkal okosabb vagyok. És erősebb. És gyorsabb. Ééééés félelmetesebb is. - Büszkén kihúztam magam, a vigyorom még szélesebb lett, miközben a két másikat figyeltem. Talán más világokban léteznek hülye hercegek is, de én nem tartozom közéjük.
- Jó-jó, akkor kiszököm valahol. - Ezután újra Ak-ra néztem, aki megint nem bír magával. - Tudom. Mindent tudok. - Lys csomagolós ötletére bólintottam egyet, viszek mindenből. Ott hagytam őket a könyvtárban és a konyhába szaladtam. Igyekeztem a legfinomabb dolgokból felszerelkezni, amiket egy nagy táskába dobáltam bele. - Fúj, undorító, minek eszel ilyeneket? - A szőkeséghez vágtam pár gyümölcsöt, majd visszatértem a húsokhoz. Ezután vártam, hogy Ak mit kér, és ha azt is bepakoltam felkaptam a táskát és megálltam előttük. - Akkor én arra megyek, ti meg...oldjátok meg. - Egyik kezemmel a folyosó bal irányába mutattam, remélhetőleg észrevétlenül kijutok.  


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
7
∆ Kor :
110



A poszt írója Rakami
Elküldésének ideje Csüt. 08 Nov. 2018, 16:39
Ugrás egy másik oldalra


Rei, Lys & Ak
Tényleg hívtam volna Lys-t. Tényleg. Mondhat bárki akármit ez így van Rei is bekaphatja a beszólásával… tudom, tudom csak viccel meg poénkodik meg a vérem szívja. Ugyanúgy fordítva is igaz mindez...hiába ő a kis herceg, engem ilyenkor ez sem érdekel, illetve minket. Azonban tudom, hogy vannak határok, amiket betartok, vagy épp átslisszolok rajta, csak úgy merő szeretettből.
Különben meg a lánynak van igaza, Reimos és az irányérzéke két külön fogalom, ebbe én már bele sem merek szólni, jobb inkább ha a hasára gondol. A többit meg bízza ránk. Nem hagyjuk ki semmiből sem. Nem kell paráznia, ha van valami, akkor úgy is ő az első mindkettőnknél. A tananyag olykor nyers, van mikor száraz. Nem szeretem én se, főleg ami kötelező lenne. Elnézve a könyvtár könyveit és amik szana szét vannak… túl sok egyszerre. Nem lenne erőm ennyit olvasni. A hercegeknek mindenről tudniuk kell. A családfa, a történelmük… még jó hogy nekünk „civilleknek” ennél kevesebb a tanulási lehetőségünk. Feleslegesnek tartjuk. A hercegséggel olykor tényleg csak a baj van. Ismét Lys-re pillantok, megint igaza van, főleg így az őrökkel kapcsolatban. A régiek vannak. Minden piszkos trükköt ismernek már, elég ha csak meglátnak minket és fel vannak készülve mindenre ellenünk. Külön óvintézkedéseket tesznek. Ahogy mi is, ellenük és persze Reimos korgó gyomra ellen is kell. Szóval lépnünk kell, most! Reimos és a gyomra a legnagyobb ellenségeink most. Ha az utóbbi nincs teli, az előbbi kezelhetetlen. Rei le is lép a konyha irányába, Lys pedig mellém lép, megjegyzésére felszökik a szemöldököm is.
- Te mentél össze, ebben biztos vagyok. – szívom a vérét egy kicsit. Növünk még, ebben biztos vagyok.  Két és fél méter a cél. Nálam legalábbis.
- Nem érsz utol sosem. – vágom vissza neki, bár se korban, se súlyban, se magasságilag…mindben én vagyok a jobb. A harcmodorunk különböző, azt nem fitogtathatom ugyebár. Az utunk ugyanoda vezetett, szóval amig a hercegünk pakolt, jómagam az asztalnak támasztottam magam. A nőszemélyünk gyümölcsöt akart…
- Valami hús jól jöhet… - adtam igazat a hencegségnek. Most kell az erő és a hús kárpótol minket mindenért. Amint bepakolt, már jött a következő utasítás… bólintottam.
- A szokásos helyen várunk. – a Kaputól nem messze persze. Figyelemmel kísértem a távozó ifjút, majd a velem maradt lányra tekintettem.
- Mi is menjünk. - böktem a fejemmel a kijárat felé, ami persze hosszadalmas út. Aztán megindultam, az előző őr kissé mérgesen nézett végig rajtunk.
- Most mi van? A hercegnek tanulnia kell. Hagynunk kell őt békén. Megkaptuk parancsba. - pillantottam a mellettem lévőre beleegyezés miatt. Aztán jobban kezdtem el szedni a lábam, a végén már szaladtam a folyosón, amolyan versenyt kezdeményeztem a lánykával. Gyorsaságban kenterbe verem, kár is erőlködnie. A kanyarban észre sem vettem a váltás őröket, az egyiknek majdnem neki is szaladtam, szóval inkább lefékezve megvártam a cselszövő társamat. Együtt jussunk már ki innen.


 


 hagyjál    |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
8
∆ Kor :
100
∆ Tartózkodási hely :
Jupiter



A poszt írója Lysithea
Elküldésének ideje Vas. 18 Nov. 2018, 15:44
Ugrás egy másik oldalra



Dinamikus Trió

Rei & Ak & Lys


Megráztam a fejem, olyanok voltak ők, mint a testvérek, akik mindjárt összeverekszenek. Persze, ha arról lett volna szó, hogy bárki más rosszat mond Reire, vagy Akra, bizonyos, hogy a másik kelne először a védelmére. Azt hiszem semmiért nem cseréltem volna el ezt a hangulatot, olyan családias volt, igen.
- Bárhová… kivéve, ahová eredetileg indulsz. – Forgattam meg a szemem.
Nem, mintha ez meglepő lenne, nemigen járta azon kívül az utcákat, mikor velünk lógott ki. Ezt mindig is furcsálltam, lévén már nem volt kisbaba, én magam harminc éves koromban már mehettem egyedül piacra is. Persze, egészen más közegből származtunk, azonban nehéz volt bárkiről azt feltételeznem, hogy a bolygó egyik hercegének az életére tör. Egy felnőttnek volna talán esélye Reivel szemben, de ki kockáztatná meg Wrenor haragját és bosszúját?
A hideg is kirázott, mindig olyan szigorú arccal nézett, mintha bármelyik pillanatban valami büntetést szabna ki, mert a Jupiter lánya rosszul tartotta az evőeszközt, vagy nem megfelelően vette a levegőt. Először azt hittem, hogy Reimos túloz a történeteivel, mert amikor ünnepélyeken láttam a legidősebb herceget, sose tűnt félelmetesnek. A palotában viszont teljesen más, mintha valamiféle különös aura venné körbe, amitől borsózott a hátam is.
- Nem vagyok naiv, és nálad magasabb vagyok! – Húztam ki magam, mintha számítana, néhány centi azért volt közöttünk. – A szarvaid nem számítanak, ha nekem is lennének, még magasabb lennék! – Vagyis, gondolom az hozzáadódna a magasságomhoz.
Mindig is sajnáltam, hogy ebben különböznek a lányok a fiúktól, pedig nagyon érdekesen nézett ki a fejükön. Persze azt nem hagyták, hogy megfogjam, mintha valami ördögtől való dolog lenne, pedig barátok voltunk. Rhae elmagyarázta, hogy ilyesmit kérni is nagyon illetlen, és bármennyire legyek is kíváncsi, a szabályokat be kell tartanom. Ha apa élt volna, biztosan megengedte volna, hogy jobban szemügyre vegyem az övét, de az arcára is csak a képekről emlékszem, amiket nővérem mutatott még.
- Pedig pont úgy hangzik, mint amit se perc alatt meg lehet tanulni! – Forgattam a szemeimet. Érthetetlen, hogy ezt a tudást mire használhatják.
Mármint persze, az jó, ha a Jupiter lánya tisztában van a származásával, az őseivel, de hogy ilyen mélyre menően bemagolja őket, az értelmetlennek tűnt. Milyen helyzetben lehet szükség arra, hogy hatezer évvel ezelőtt a királynak milyen intézkedései voltak?
- Hogyne, olyan félelmetes vagy, mint egy újszülött kulmus. – Nevettem el magam, mert tény, azért ostobának nem tartottam, bár bizonyos, hogy Aknál nem volt gyorsabb.
- Még, hogy én mentem össze?! – Horkantottam felháborodottan, ez szemen szedett hazugság, csak egyenesen felfelé vezetett utam! – Jól van, csak figyeld meg, milyen gyorsan utolérlek, és körözlek majd le! – Húztam fel az orrom, akkor is, ha mind a ketten tudtuk, ez biológiailag lehetetlen.
Elkapdostam a felém repülő gyümölcsöket, majd beleharaptam egy húsosabba, aminek leve végigfolyt az államon, így ruhám ujjával letöröltem azt. A kérdést nem nagyon értettem, mert bár Rei nem táplált meleg érzelmeket a növények iránt, attól még azok nem voltak rosszak, csak ő nem szerette az ízűket.
- Mert finom. – Húztam el a szám, és néhány harapással el is pusztítottam a kezemben tartott gyümölcsöt. – Lehet azért nem nősz rendesen, mert kerülöd a zöldségeket, amikben sok a vitamin. – Jegyeztem meg ártatlanul.
Csak bólintottam, és elindultam Ak után, csendben követve, nekem nem kellett többet mondanom, csak mosolyogtam az őrre, hátha nem lesz így olyan mérges. Amikor futni kezdett, nevetve követtem, és mondanom se kell, némileg lemaradtam, pedig legalább annyit edzettem, mint ő. Aztán amikor hirtelen megtorpant, már nem volt megállásom, nagy sebességgel csapódtam a hátának, bár a súlya miatt legalább meg tudott tartani, és nem gabalyodtunk bele a szembe jövő őrökbe.
- Hehe, bocsi… – Vakartam meg a tarkóm, zavartan nevetve az őrökre, majd megsimogattam a homlokom. – Jó kemény a hátad, hallod-e?! Legalább egy kis légpárnát hagyhatnál valahol, hogy amolyan légzsákszerűen felfoghass ilyen eseteknél. – Dörgöltem a helyet, ahol hozzákoccantam, majd vele együtt folytattam az utat a találkozási pontig. – Szerinted ezúttal meddig kell rá várni? 



Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Reimos, Lysithea & Rakami

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-