HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Piroska és a Farkas





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 20:33
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

Kicsit meginogtam a felállásnál, de legalább nem estem rögtön pofára. Ez van kérem, nem minden városi lány bírja a piát.
Fogjuk fel nemkívánatos mellékhatásnak cserébe azért, hogy már nem vagyok síkideg, sőt egészen jó kedvem van..
-Na visszajövök és akkor beszélgethetünk még. Végül is nem sokat tudunk egymásról, amit meg gondoltunk, nem biztos hogy helyes.
Letámaszkodom az asztallapra, félrehajtott fejjel vigyorgok Logan felé.
– Szerintem te egy egész rendes pasi vagy, bár vannak fura dolgaid....Na...Akkor most megyek...Találkozzunk itt, fél óra múlva...
Látom, hogy ő is felkel a helyéről és valami olyasmit mond, hogy elég az italból...Hmm..majd azt én eldöntöm. Nem vagyok már gyerek.
Azonban még egy lépést se tettem ő máris felkap és a vállára dob mint egy lisztes zsákot. Az első reakcióm, hogy kitör belőlem a röhögés, bár fogalmam sincs mit forgat a fejében.
-Jaj, ne már! Annyira nem súlyos a helyzet! Tudok járni! – közben meg kacarászom mint az eszelős.
Célhoz érve elcsodálkozom, mert egy apró zuhanyzóban vagyunk és mire kérdeznék valamit, már engedi is rám a hideg felé tendáló langyos zuhatagot.
-Jajj neeeee! Most nézd meg! Mintha kint áztam volna bőrig...Uh...Utálom a vizes ruhát.
A felsőm cipzárja gyorsan fut lefelé a kezem alatt és én Loganhoz vágom a felsőmet. Persze azt már rég elfelejtettem, hogy nem volt alatta semmi. Gyorsan meg akarok szabadulni a sok ázott holmitól, már a gondolat is rémes, hogy cuffoghat a cipőm a víztől.
-Nehogy itt hagyj már! - kiáltok fel, amikor látom, hogy Logan magamra hagyna az összes bajommal. Érzem, hogy folyik le a sminkem és lehet, hogy ijesztő vagyok, de az ő hibája. Most szépen itt marad és segít nekem. Vita nincs.
Belekapaszkodom a vállába és húzom vissza.
-Neem haaagyhaaatsz iiiitt!! - nyafogom – Neked sem fog ártani egy kis víz....Vagy berozsdásodik az a...szóval.. Hol is vannak azok a karmok? Beleállítottad a rosszfiúkba?
Megint kitör belőlem a kacagás, de nem eresztem Logant.

megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 21:37
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

18+ elemeket tartalmazhat.
Sokáig nem kellett várnom, hogy „megártson” neki az a két kis pohárka ital, amit megivott. A beszélőkéje mintha többszörösére kapta volna meg a kapacitást, mint eddig. Szinte levegőt se vett, ahogy árasztotta felém a kérdéseket és észrevételeit, amit most szerintem egyszerre akarna kimondani, de a tántorgó lábaira is figyelnie kell. Az asztalhoz érve már majdnem elesik és a következő pillanatban, ha nem mozdulnék, akkor az asztal alá is eshetne, olyan labilisan áll a lábán. Nehezemre is esik lenyelni a röhögésemet, mert nem sűrűn látok ilyet a konyhámban.
-Ejnye! Még elesel! Nem kéne többet innod!- tartottam a karom felé, hogy támaszt adjak, de ahogy billent már csak egy határozott emeléssel a vállamra emeltem, hogy ne törje már magát össze a nagy igyekezetbe. A „kisördög” meg ott motoszkált a gondolataimban, amit nem is olyan régen a fantáziálásomban képzeltem el a zuhany alá rakásával. Lehet, hogy most tényleg beigazolódik az előbbi gondolatsorom, és tényleg pár percre csend lesz végre? Ezzel az indíttatással irányt is vettem a zuhanyfülke felé, amit igaz, csak nagy ritkán használok bent, de most nincs olyan időszak, amikor a külsőt lehetne használni. A víz a fenti tetőtartályban nem éppen meleg, csak langyos talán, de a célnak megfelel.
- De! Nincs ellenkezés! - mondom neki, miközben beemelem a zuhany alá, majd gyors mozdulattal meg is nyitom a csapot rá. A vízsugár telibe is kapja a rózsából a nőt. Valahol azt vártam, hogy ez meglepi és befogja a száját, talán egy sikollyal el is intézné a dolgot, de ahogy magára akartam hagyni, megragadott és behúzott a fülkébe maga mellé. Most az a helyzet állt elő, hogy nem várt fordulat, de ha ismét kimenni készülnék, akkor sem biztos, hogy sikerrel járnék. Próbáltam feladni rá a ruháját, de a kis helyen alig tudok mozogni. Bár ha jól belegondolok, akkor most tényleg patthelyzet állt elő. Ha megpróbálok kilépni a fülkéből, akkor lehet, hogy megsérül az illuminált állapota miatt, megcsúszva a vizes kövön, de most tényleg bajban vagyok, mit tegyek. Erre nem voltam felkészülve és a közelsége elég zavarba ejtő…
A karmok kérdésére nem tudom, mit feleljek, mert még mindig azt vallom, hogy jobb, ha nem tud rólam sok mindent. De lehet, hogy erről már lekéstem, amikor az ágy alól megláthatta a pengéimet.
Na most légy okos, Logan…rohadt nagy szarban vagy...




Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 22:41
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

Azt hiszem most csapdába került és ha józanabb lennék megérteném, és sikítva tolnám ki. De hát az ital ott mocorog bennem és lassan táncra kél. A gátlások hullanak és a ruhák is.
-Tudom, hogy itt akarsz hagyni, de én most fé..félek...És alig állok a lábamon...Muszáj segítened!
Nem vagyok olyan labilis hogy ne tudnék egyedül is megmosdani, ha lassan csinálom és kapaszkodom. De nem akarom Logant elengedni. Mindaz ami ellen harcoltam vele kapcsolatban, most felszínre tör. A tekintete már akkor rabul ejtett amikor először tepert le, hogy megvédjen a tűztől.
-Legalább segíts megmosni az arcomat....Úgyis utálod ha „vakolatos” vagyok...Amúgy meg már biztos leázott a fele.
Itt van most egy nő
És bár szájmenéses ő
A szíve már nem kő...
Már sminkje vastag...a..a..ööö..

Hirtelen kezdtem szavalni csak úgy magamnak, halkan de aztán elment az ihlet.
Totál hülye vagyok, de az erős ital ezt hozza ki belőlem. Mégis jobb mint a földön négykézláb rókázó ribanc.
-Figyelj, ha segítesz, én is segítek és hamarabb végzünk és mehetünk vissza. Hátha van valami érdekes a tévében! – ragyog fel az arcom majd szempillát rezegtetve kérőn nézek rá, közben ujjaimmal finoman simogatom a mellkasát.
Már nem kapaszkodom bele olyan erősen, de szeretném ha velem maradna.
Utolsó meggyőzésként megint megcsókolom, ha hagyja most hosszabban mint először.
Olyan jó lenne egy kicsit itt maradni együtt és nem gondolni arra ami eddig történt, vagy ami várhat minket kinn.
Csak mi ketten..Semmi más..

megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 23:27
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

18+ elemeket tartalmaz a hozzászólás
Az agyam tekervényei szédítő sebességgel jártak a „menekülési” útvonalat keresve a zuhanyból kifelé. Nadine állapotát nézve egyre kevésbé volt reményem a javulásra, miszerint a langyos víz helyrebillenti a tudatát. Ha jobban belegondolok, akkor nem is tudom mit hittem. Arra végképp nem számítottam vele, hogy testi közelségbe kerülök és nem éppen ruhástól. A víz a fejemről lefelé csordul, de még így sem takarhatja el a zavaromat. Próbálom gyengén lefejteni magamról a karjait, de amint elereszteném, máris visszakúszik a mellkasomra és az ujjbegyeivel simít rajtam. Talán más körülmények közt vonzónak is találnám, és engednék a csábító erőnek, de most nem lenne helyénvaló a „beleegyezésem” a testi örömökbe.
-Várj…. Kérlek… - Többször próbálom megvalósítani a távol tartását magamtól, de egy óvatlan pillanatban az ajka ismét az enyémet érinti. Most megint a cseresznye illatát érzem és azt az édes csókot, mit talán bármelyik Férfitársam örömmel engedné szabadjára a vágyai beteljesülését, de én úgy érzem, hogy nem lenne helyénvaló, ha viszonoznám gyengéd érintését. Lehet, hogy most puhánynak tartanak egyesek, de nem szeretném kihasználni az alkalmat, ami nem éppen teljes tudattal és ép ésszel történik. Vonzónak találom Nadine-t, de most jobb lenne, ha ki tudnék jutni a fülkéből.
- Nem lenne illendő kihasználnom a helyzetet… És, nem azért, mert nem talállak vonzónak… Sőt!- nézek rá, majd kissé elhúzódom tőle amennyire a hely engedi, hogy jelezzem induló szándékomat.
A csacsogása most nem is zavar annyira, mint eddig, még a kis rímes mondókáját is megmosolygom. De mint eddig, most sem tudom, mit csináljak, hogy ne érezze úgy, hogy nem tartom vonzónak, de most ebben a helyzetben nem lenne illő megtennem, amit szeretne.
Jó nagy szarban vagyok még mindig, és egyre nehezebben tudok ellenállni…



Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 00:41
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

Nagyon menekülni akar és próbál magyarázkodni.
Egy darabig csak nézek rá mint aki nem érti, mi a fenét akar mondani.
De tényleg nem értem..Hajjajj..
-Miféle helyzetről meg kihasználásról beszélsz itt nekem? Én azt kértem segíts és én is segítek neked. De látom nem értettél meg...Nos akkor menj ki, elleszek itt egyedül is..Aztán várj a sorodra türelmesen...- sértődötten szipákolok egyet és elengedem. Menjen. Ha nem kér a segítségemből és ő se akar segíteni, nekem úgyis jó. Behunyom a szememet arcomat a vízsugár felé fordítva. Valahol, agyam egyik szegletében mocorogni kezd egy gondolat. Nagyon ismerős..Talán ma, vagy még tegnap azon filóztam milyen lehet a barátnője és hol van most. Oké, bingó..Nem enged meg magának semmiféle ellágyulást a barátnője miatt.
Ezért maradok egyedül a zuhany alatt, hogy csináljak amit akarok. Megértettem.
Nehézkesen kihámozom magam a maradék ruháimból. Sokáig állok a víz alatt és lassanként oszlik a köd, de még nem teljesen tiszta az agyam. Fene jó volt az a whisky.
Amikor kilépek a zuhany alól megpróbálom a lehető legjobban kicsavarni a ruháimat a cipőmből meg kirázni a vizet.
A helyzet nem a legfényesebb de majd megpróbálom a kandalló közelébe helyezni a holmikat. Úgyis megint oda kell a székhelyemet helyezni.
Ekkor esik le, hogy a pokrócot a hálóban hagytam..Akkor viszont egyenest oda megyek, bebújok az ágyba és kész.
Óvatosan lépkedek a vizes kövön és az első törölközőt elkapom és magam köré tekerem. Összeszedem a ruhákat és indulok kifelé..De ekkor megcsúszom és a hideg csempének ütődöm. Nem merek megmozdulni, mert félek, hogy akkor tényleg elesek....Igy viszont fogoly vagyok.
Az egyetlen amit tehetek, megvárom, amíg megszárad a padló.
Biztos eltart pár napig.
Szorítom magamhoz a ruháimat és imádkozom, hogy ne csússzak lejjebb. Ismét egy hülye helyzet. Nagyjából mint a konyhai.

megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 01:37
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

Nem kicsit vert le a víz, még a zuhany ellenére is, bár nagy önuralom kellett, hogy végül ne engedjek a testi vágyaknak. De azt is nagyon jól tudom, hogy ha belementem volna..
Na de ne is gondoljak most erre. Végül ki tudtam jönni a fülkéből, bár nem vagyok biztos, hogy ez az apróságnak nem nevezhető meleg helyzet nem múlt el nyomtalanul a gondolataimból. Kifelé menet egy törülközőt felkapok a polcról, majd megdörzsölöm a fejem és nagyjából a felsőtestem. Még mindig a véres nadrág van rajtam, de a tocsogó víztől inkább látszom valami hajótöröttnek, mint ami egyébként vagyok. Abba sem merek most belegondolni, hogy mi történhetett volna, ha…
Egy fejrázással lezártnak tekintem az ez előtti pár percet és nem is akarok másként gondolni rá. Vonzó nő Nadine, de jobb lesz így. Megkeresem a szivaromat és úgy döntök, hogy egy sör mellett leülök a fotelomba, megvárva, míg elkészül, és én is végre a nedves göncöktől megszabadulok. A sör kinyitása rutin, de a felvillanó kerekded idomok, már kevésbé mondható annak, hogy ne jusson eszembe ismét. De aztán sikerül visszazökkennem a saját közegembe, és nem figyelni a felbukkanó kis „ördögre” ami megint ott motoszkál a fejem rejtett kis zugában, és nem engedi elhessegetni a gondolataimat a nőről. Szinte már furcsa, hogy nem irritál a jelenléte, mint tegnap. Ha ezt mondta volna nekem valaki, akkor körberöhögöm. Már jócskán az üveg felénél járhattam az ital pusztításában, mikor érdekes hangok csapják meg a fülem. Elsőre nem akartam reagálni se rá, tudva, hogy a zuhany felől hallom és nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy rájöjjek, kitől származnak a hangok. De amikor már a tapicskoló hang elhalkul, akkor már gyanúsan valami történt. Már megint.
Felállok a fotelból és úgy döntök, hogy megnézem, mi van, de a látvány megint letaglózott. Bár most nem a pokróc volt a földön, hanem a törülközők garmadája és a vizes holmik kupaca. De már meg se lepődöm, hogy ismét egy érdekes „pózban” találom ezt a Nőt. Hihetetlen, hogy ennyi mindent tud alkotni egyetlen perc alatt, pedig csak a zuhany alól kellett volna kijönnie. Most nem tudom, hogy a röhögésemet nyeljem e le, vagy a látványra adjak némi „pontszámot”, de ha nem megyek segíteni, félő, hogy éjjelig itt támaszthatná a falat.
Két lépéssel mellé állok, majd a karjaimba emelem. Bizonyára el is gémberedtek az izmai, de inkább úgy érzem, hogy kimerült. Átviszem a hálóba az ágyára, ha nem ellenkezik, és betakarom. Sok mindent nem tudok mondani, mert lehet, csak tetézném a kínossá válható pillanatot, de szerintem ezen már túl vagyunk….




Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 02:51
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

Imám meghallgatásra talált, csak nem egészen úgy ahogy gondoltam.
Ismét Logan jelenik meg és nem az Úr Angyala. Látom, hogy tétovázik, mit is tegyen velem.
Persze, ha segített volna, nem történik ez meg.
Óvatosan felemel, a karjába vesz. Megint sajog mindenem, bár valószínűleg még az erdei „kaland” során szerezett sebek és lila foltok lázadnak.
Hagyom, hogy bevigyen a hálóba és betakargasson mint valami kisgyereket..
– Köszi...Megint elbénáztam mi? Látod, ez történik ha magamra hagysz...De megbocsátok, mert tudom, hogy miért tetted...Van egy barátnőd. Igaz?
Szomorúan nézek rá, aztán vállat vonok, mint akit nem érdekel az egész.
– Legalább egy italt hozz. Megint fázom és mindenem fáj. Talán annyira nem vagyok béna, hogy kiessek az ágyból!
Miért is gondoltam egy percig is, hogy valaha véget ér ez a pechsorozat amíg itt vagyok?
Nem passzolok ide, ezért minden tárgy, minden szöglet akadályt jelent számomra. Logan persze jön és megment de nem ez a megoldás. Vagy már unja vagy magában jókat röhög rajtam.
Hirtelen elhatározással lelököm magamról a takarót és ülésbe tornázom magam.
– Inkább felöltözöm...Jobb ha nincs baj...-ezzel visszadőlök az ágyra és megint vihogok. – Hát jó...a ház szelleme úgy kívánja, maradjak fekve. Engedelmeskedem és ha te is lezuhanyoztál és hoztál nekem inni, mesélhetnél...Hogy mit is láttam én..akkor..amikor az ágy alatt kuksoltam..
Valamiért megint rámentem a karom-témára, de rohadtul érdekel. Fene se érti mik kerülnek elő ha az ember iszik.
Visszacibálom magamra a takarót és figyelem Logant, vajon teljesíti a kívánságomat vagy inkább papol arról, hogy miért nem szabad finom hölgyeknek sokat inniuk.
Na, mintha érdekelne. Ha netán azt mondaná aludjak csak kinevetném..Most keltem fel. Nem akarok aludni. Beszélgetni akarok. A barátnőjéről, a karmokról, mindenről..

megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 03:32
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

Ahogy az ágyba emelem, látom a sok horzsolást és véraláfutást, amit az elmúlt napon szerezhetett. Biztosan nem tudom, de inkább valahol remélem, hogy nem a Pasija tette ezt vele.
Amint rákerült a takaró, azt hittem, hogy pár percig csendben marad, de megint be nem áll a szája. Hihetetlen, hogy ennyire nem tudja visszafogni a szómenését, bár már ezt láthattam tőle, amióta itt vagyunk egy fedél alatt, és előtte sem volt egy csendes típusú Nőszemély.
-Rendben. Hozok. – bólintottam az italkérésére, hogy a fekvőhelyére hozzam a poharát. Persze eszem ágában sincs whiskyt tölteni bele, inkább ásványvizet.
Amint visszaértem már nemcsak feküdt, hanem kérdezősködik is a nemrégen történt incidensre, de sok kedvem nincs beszélni róla. Megértem, hogy kíváncsi, és valamilyen oknál fogva meg is értem a jogosságát az érdeklődésre, de jobb lenne, ha nem tudná. Lehet, hogy még felbukkannak azoknak a társai és nem igazán lenne jó, ha tetézné az amúgy is félelmetes helyzetet. Itt a házban biztonságos, mert velem van, de ha egymaga menne a feje után, akkor már nem biztos, hogy élve lejutna a Völgybe vagy a közeli kisvárosba. Nem akarok ráijeszteni, míg nem tudok biztosat a dologról, mert még csak feltételezéseim vannak az ügyről, de ha nem tudom „kikerülni” a kérdéseit, akkor kénytelen leszek mondani valamit, amit amúgy nem nagyon akaródzok.
A pohár víz mellé még egy pokrócot hozok, hogy azzal is betakarózzon, de amint elveszi tőlem a poharat, inkább indulok a zuhany alá, hogy végre megszabaduljak az átázott ruháktól és egy kis nyugalmas percet tudjak tölteni a mosakodással. Sokat nem is időzök a vízsugár alatt, de az a biztos, hogy ha nem hagyom hosszabb időre magára. Ki tudja, mit tenne, és ha visszatérnének a „vendégeink”. Akkor már jobb, ha a közelemben marad.
Miután megszárítkoztam és egy újabb száraz ruhát veszek magamra, visszatérek a hálóba Nadine-hoz. Már azt hittem, hogy alszik, vagy legalábbis félálomba van, de megint csak nem a várakozásomnak megfelelően történik, amit csinál.
-Barátnőm… volt… régen…- ejtem ki halkan a szavakat, de nem igazán akarok többet mondani róla. Érezhetően nem folytatom tovább a mondatot, rá bízva, hogy megértse, hogy fájdalmas emlék felelevenítése lenne, ha beszélnék róla. Így inkább, ne forszírozzuk a témát.
– Ha itt maradok melletted, akkor csendben maradsz pár percig? –néztem rá, majd ha megértette a kérésemet és hajlandó is megfogadni, akkor odadőlök az ágy szélére a maradék sörömmel a kezemben. Nem igazán akarok beszélni a Kedvesemről, de a gondolataimban feldereng az arca, és a hangja is a fülembe cseng. Még most is ennyi év után, nem akarok belemerülni az emlékezésbe. Bár lehet, hogy Nadine nem fogja teljesen érteni és ismét zargatni fog a karmaimmal. Ha nem fejezi be a kérdezősködést, akkor megvillantom a pengéket az egyik karomból, hogy végre csend legyen. De aztán lehet, hogy ezzel csak olajat öntök a kíváncsiságára. Most már mindegy.




Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 04:05
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

Azt hiszem, lassan kinyílik a bicskája tőlem. De akkor is az ő hibája.
Rég nem itt tartanánk, ha segített volna.. Hoz nekem egy pokrócot, meg italt...Ásványvizet...Ásványvizet érted??
Fintorogva belekortyolok aztán beküldöm az egészet, utána meg kapkodom a levegőt, mert kicsit hideg volt. De biztos jót tesz majd.
Amíg ő is rendbe szedi magát én becsavarodom a pokrócba és úgy nézek ki mint egy dagadt hernyó.
A hideg ital után jólesik ez a kis melegség, mert úgy érzem, nem csak a zuhany miatt fázom és nem is az ásványvíz miatt.
Visszatérve Logan eloszlatja a gyanúmat egy bizonyos barátnővel kapcsolatosan. A hangjából úgy érzem, nem egy sima szakítással végződött románcuk. Nem forszírozom tovább a dolgot. Még enyhén ittasan is tudom, mikor nem kell többet kérdezni bizonyos dolgokról.
Igy most a karmok rejtélye maradt az egyetlen dolog.
-Oh én igyekszem csendben lenni, csak maradj....Csak még a karmokról mondj valamit. Szeretném tudni az igazat. Tényleg láttam vagy hülye vagyok?
Ledőlt mellém és megadóan kivillantotta a karmait. Elképedtem, de egyszersmind örültem, hogy nem vagyok annyira zakkant, hogy már hallucinálok is.
Közelebb húzódom hozzá és ezúttal csak az arcára adok egy puszit. Kezdem jobban érezni magam. Igaz, úgy érzem, egy szerencsétlen kislánynak tart, semmi többnek. De nézzük a jó oldalát. Itt maradhat mellettem.
-Köszönöm, hogy megmutattad...Ezek szerint igaz volt..Biztos jó élesek...- Felsóhajtok, majd hanyatt fordulok  és ujjaimat a takarón összefűzve megkezdem a „csendkúrát”.
Rohadtul nehéz, de megígértem neki. Lehunyom a szemem, hátha így könnyebb elviselni a szótlanságot.

megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 04:36
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

Valahogy nem is reméltem, hogy tényleg csendbe tudna maradni pár pillanatig, de ahogy a karmaim elővillantak, az arcán a meglepettség és a nyugalom jeleit véltem felfedezni. Igazán nem értem a Nőket, de tényleg! Ha azt kéred, hogy maradjanak, akkor mennek, ha meg arról ecsetelek, hogy menni kéne, akkor maradnak. A fene se érti ezt! De jobb, ha nem is nagyon akarok ebbe a témába belemerülni.
-Oké. Most már minden rendben? Láttad? Csendbe maradsz? – teszem fel a kérdésem, bár látszik rajta, hogy szót fogadva elcsendesedik.
Tudom, hogy ez nyersnek és kegyetlennek hangzik, de megvan az okom rá, hogy miért szeretem a csendet. Nemcsak azért, mert irritáló a sok szöveg, hanem mert olyan érzékeny a hallásom, hogy szeretek a neszekre figyelni, mintsem a felesleges rizsázásra. Talán egy fél óra sem telik el, mikor már egyenletes szuszogást hallok mellőlem. Bár szerintem nem alszik, de azt díjazom, hogy megtartotta a szavát és tényleg csendbe maradt. Azt persze nem is mertem, mondani, hogy ez a közel fél óra tényleg felüdülés volt a hangja nélkül. Óvatosan mozdulok, hogy lerakjam az üveget a padlóra, fel ne ébresszem, ha esetleg elnyomta az álom. De ahogy figyelem az arcát, inkább tűnik alvónak, mint ébernek, és ahogy indulnék a kanapémra, megfordul, majd a karja a mellkasomra billen. Na, erről ennyit, hogy szép csendben meglóghatok innen…



Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 16:24
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

A csukott szemmel csendben fekvés sok veszélyt rejt magában.
Leginkább az elalvás veszélyét..Arra még emlékszem, hogy morogtam valamit Logan kérdésére, hogy csendben maradok-e.
Nagyon is csendben maradtam, mert elszundítottam gyalázatos módon.
Hiába, ha stresszre whiskyt iszol, könnyen így járhatsz.
Aztán valami mintha visszahúzna az álmok világából. Valószínűleg az ásványvíz munkába kezdett.
Valahonnan rémlik, hogy megfordultam, de nem csináltam ügyet belőle. Aki azt mondja, hogy mozdulatlanul alszik, az hazudik.
Jólesően morrantok egyet.
-Logan, néha olyan...de olyan tudsz lenni...De azért én szeretlek...- motyogom, de nem tulajdonítok jelentőséget neki. Ha zavarná majd leordítja a fejem. Így félálomban nem nagyon érdekel mi történik körülöttem. Csend van, a takaró puha és meleg.
Mennék vissza az álmok birodalmába, de ehelyett lassan ébredezem.
Kinyitom a szemem és valami furcsa fogad. Történik itt egyáltalán valami szokványos?
Karom újfent a mellkasán pihen és én egész közel vagyok hozzá. Mondhatnánk, hozzábújtam.
Nagyokat pislogva  nézek fel rá, de a kezemet nem veszem el.
-Itt maradtál velem? Ez nagyon kedves tőled..Tényleg...Szerintem neked is jól jött egy kis szundi.
Persze, fogalmam sincs, hogy aludt-e egyáltalán, bár ha csendben voltam, talán ő is elbóbiskolt egy rövid időre. De a lényeg, hogy mellettem maradt annak ellenére, hogy én elaludtam. Lehet, hogy már nemcsak hogy nem utál, de talán kedvel is egy kicsit.
Elveszem róla a kezem és felkönyökölök. Nézem őt egy darabig. Megint késztetésem van a csókra de ezúttal visszafogom magam.
-Maradjak még csöndben, vagy szabad beszélni? – kérdezem végül.


megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 17:07
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

Már látom, hogy feleslegesen próbálkoztam az osonással mellőle. A karja mozdításával csak azt értem volna el szerintem, hogy ismét felébred, aztán megint beszél megállás nélkül. Talán tényleg elaludt és így van egy kis időm átgondolni a ház előtti eseményeket. Az már biztos, hogy nem véletlen volt a robbanás és a tűz. De akkor mit akarhattak ezzel?  Mi olyan értékes a Telepen? – a gondolataimból felocsúdok, mikor a nő megmozdul és valamit motyog. Bár tökéletesen értem a szavakat, de különösebben nem válaszolok rá.
Ahogy ébredezik és mocorogni kezd, már sejtem, hogy indul az újabb szóáradat, bár meg kell hagyni, hogy egy ideig csendben is tudott maradni. A maradásomra, csak bólintottam, nem ecseteltem neki a dolgot, de ha mozdítottam volna a testem, hogy átcuccoljam magam a kanapéra, már biztos hamarabb nyitotta volna ki a szemeit.
-Kellett ez a kis alvás neked. Erős ital volt. - néztem vissza rá, de igyekeztem nem hosszan bámulni a pillantásába. Nem azért, mert nem tudtam volna állni a nézését, hanem mert jobb, ha nem provokatívnak veszi a szemkontaktust. Vonzó nő Nadine, de a zuhanyzós „jelenet” után nem biztos, hogy a következő ilyen mozzanaton már lesz annyi lélekjelenlétem, hogy ellenálljak a kísértésnek, és ezt jobb az elején lezártnak tekinteni. Felesleges reményeket táplálni belé, mert ebben a pillanatban nem tudnék „belemenni” a testiségbe vele. Nem mintha bármi akadálya lenne…
A karjaimat a fejem alá teszem és elmerülök ismét a gondolataimban. Csak akkor húzódik egy félmosolyra a szám, mikor meghallom a kérdését.
-Most már beszélhetsz… Úgyse bírod ki, hogy ne tedd…- nevetek magamban, mert már vártam a „csendszünet” végét, és csak egy halvány vigyort láthat rajtam. Hihetetlen ez a nő! Húsz percre csendbe tudott lenni, ezt azért díjazom.
De valamit hallok odakintről...


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 18:30
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

Nem változott sok minden amíg csendben voltunk. Vagy legalábbis én, de remélhetőleg ő sem beszélgetett magában. Nem nézem ki belőle, hogy előkotort valahonnan egy mobilt és csevegett valakivel.
-Oh, köszönöm az engedélyt! - azzal kászálódnék fel, de eszembe jut, hogy nem vagyok felöltözve..Így inkább a sarkamra ülök és magamra húzom a pokrócot. Nehogy megvádoljon azzal, hogy provokálom. Egyébként nem hiszem, hogy létezik nő a földön aki provokálni tudná.
Biztos a barátnője miatt van. Nem tudom, mióta nincsenek együtt, de biztos nem tegnap óta. Nekem úgy tűnt évek teltek már el. Szóval már igazán belekezdhetne egy új kapcsolatba
Na mindegy...Én úgyis hamar eltűnök az életéből. Egy hét múlva a nevemre sem fog emlékezni.
-Erős? Huh az nem kifejezés...De most majd csak vizet iszom..Lehet ki kéne mennem az esőre, hátha kijózanodom teljesen.
Óvatosan nyújtózom egyet és azt a halvány mosolyt figyelem az arcán. Úgy tűnik remekül elszórakozik rajtam. Legalább ennyit profitáljon abból, hogy szállást adott nekem.
– Egy kész rejtély vagy Logan. – csóválom meg a fejem és éppen átgondolnám, hogy mászom ki az ágyból, amikor észreveszem, hogy figyel valamire. Én is hallgatózom de semmi gyanúsat nem hallok.
-Jön valaki? – kérdem halkan. Amennyiben megvan rá az esély, villámsebesen fel kéne öltöznöm. Egy szál pokrócban nem mászom ágy alá, vagy szekrénybe, urambocsá’ fára..
Viszont a balhéba sem tudnék beszállni, elvégre ki hinné el a többszörösen csonttört embernek, hogy egy meztelen nő bánt el vele?
Ráadásul Logan ezt is zaklatásnak venné, amilyen érzékeny.

megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 19:07
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine & Logan

Már lassan semmin nem lepődöm meg. Szinte magam előtt látom, hogy valami kupát is nyer egy beszélő műsorban, de az is lehet, hogy lyukat is tudna dumálni bármelyik rossz-fiú hasába, akik ide merészkednek. Ez aztán remek módja a feltartásnak vagy esetleg az időhúzásnak, bármifajta helyzet is állna elő. Elég szépen derülök az örökös szájmenésén, bár az még jobb, ha arra gondolok, amíg beszél, addig se csinál semmi őrültséget. De talán azt is el tudom már róla képzelni, hogy a beszéd nem akadályozná semmiben.
-Rejtélynek tartasz?- húzom fel az egyik szemöldököm kissé viccesen, de ahogy kimondtam már bántam, hogy elszóltam magam a beszédre. Talán nem „kapaszkodik” bele a visszakérdezésembe, bár sok esélyt a csendbe maradására most se adok.
-Nem vagyok az. - gyorsan zártam le a felmerült kérdést egy határozott válaszommal. Egyáltalán nem tartom magam rejtélyesnek, de ezt mások jobban tudhatják. Fene tudja, mit neveznek titokzatosságnak vagy bármi másnak. Nem szokott izgatni mások véleménye.
Már kezdenék visszadőlni a párnára, amikor ismét valami zaj szűrődik be a falakon kívülről. A vihar még javában tombol, nem csendesedett, de elég jól ismerem az összes zajforrást, hogy eldöntsem, kitől vagy mitől származhat. Amint, megint egy moccanást hallok az ajtó felől, akkor hirtelen felemelem a kezem a nő felé, hogy jelezzem, csendbe maradjon.
- Psszztt…- súgom halkan, remélem érti, hogy nem csak viccesen akarom hallgatásra bírni.
- Öltözz fel gyorsan és bújj el…- fordulok hozzá, majd a falhoz lépek, hogy fedezzem, amíg magára kap valamit és fedezéket keres. Remélem, az ágy alá bújik ismét, mert a szekrény nem éppen életbiztosítás a körülményeket tekintve. Már csak azért se, mert ha ismét fegyverekkel jönnek, akkor egy potenciális céltábla lenne egy álló bútordarab.
A fal mellett állok és figyelek. A bejárati ajtón a kilincs mozdulni látszik, és csak pillanatok kérdése, hogy benyisson valaki. Talán nem volt elég az iménti lecke azoknak odakint és most ismét próbálkoznak az „elhallgattatásra”. Hogy milyen kiszámíthatóak az emberek…
Még egy pillantással az ágy felé nézek és bízom benne, hogy Nadine szót fogadva megtette, amit kértem és nincs már szem előtt. Egyre feszültebb a levegő, és a kilincs lassan elmozdul…


Megjegyzés ide


☆☆

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 19:52
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

Azt mondja nem rejtélyes, Nos lehet, hogy az errefelé élőknek és pár bolhás mosó és más medvének, nyúlnak már unalmas.
Nekem egy esszenciális titok. Nem vázolom neki, miben rejlik rejtélyessége, mert a végén lepofoz a sok szövegért.
– Nekem az vagy és kész..-zárom le a dolgot és újra azon filózok, hogy mászom ki az ágyból, de ahogy elnézem, Logant nem nagyon érdekli mit szenvedek össze mert az ajtót figyeli. Én még mindig nem hallok semmit, csak a vihart, és az bőven elég.
Logan viszont úgy tűnik egy vadászó ragadozó hallásával van megáldva, mert csendre int és figyel.
Felsóhajtok, forgatom a szemeimet. Vajon megint be kell másznom az ágy alá?
Megint az ajtóhoz megy, szinte oson. Tényleg mint egy vadállat.
Aztán már meglátom, ahogy a kilincs mozog. Ó ne! Ezek sosem adják fel?
Kiugrom az ágyból és gyorsan keresek valamit amit felvehetek, de egy bugyin és egy hosszú bő pólón kívül nem találok jobbat hirtelen.
Lekuporodom a táska mellett az ágy oldalán és figyelek. A kilincs határozottan lenyomódik és az ajtó lassan kinyílik.
Levegőt sem merek venni, a szívem a torkomban dobog. Ha többen jöttek mint először, elvesztünk.
Jobb esetben itt hagyják a hullánkat és a nem is olyan rég emlegetett bolhás erdőlakók fognak felzabálni. Rosszabb esetben elásnak minket és majd 30 év múlva megtalál minket egy kiránduló iskolás csoport..
Nem túl fényes helyzet és ha belegondolok anyámék nem is tudják hol vagyok.
Szóval vagy csoda történik, vagy tragédia. Én jobban örülnék a csodának..Elég sok kellemetlen dolog történt mióta itt vagyok.


megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 20:25
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

18+ hozzászólás! Erőszakos tartalom!
Sokat nem kell várni arra, hogy a kilincs elforduljon. A szememmel követem a nyílást, és egy láb, majd egy fegyver csöve nyúlik egyre beljebb a konyhába. Szinte olyan, mint a Háborúban és az ösztöneim egyszerre élesebben és gyorsabban reagálnak, mint egy átlagos Katona lennék. Érzem, hogy a levegő fagyos és a kinti vihar hangjai egyre közelebbinek hallatszanak, de ahogy a bakancsos láb egy lépéssel beljebb jönne, már egy ugrással rá is vetem magam. A karmok élesen és lendületből hasítják fel a ruhát és a testét, ahogy a karjánál elérem a férfit. Sok kérdést nem kell feltennem, mert fegyverrel és hívatlanul betörni a házamba felér egy hadüzenettel. A szakadó esőre kiállva már a következő lövést leadó Tagra emelem tekintetem. A golyó a vállamba fúródik, de nem tántorodom meg annyira, mint szerette volna, de amint a lendületemet ismét felveszem, akkor már a vigyor lehervad a képéről. Rühellem a hívatlan Szennyládákat, főleg, hogy az otthonomba merészkednek és ráadásként egy ártatlan személy is van bent a szobába, aki nem tehet semmiről. Azt leszámítva, hogy be nem áll a szája…
Amint a következő „áldozat” lehanyatlik a sárba, már jön is a következő és a házba is belép pár a hátam mögött. Hátrálni kezdek, hogy visszamenjek Nadine-hoz és védjem. Nem hinném, hogy kímélnék a nőt, ha már úgy érkeztek ide, hogy leszámoljanak. A tekintetemmel keresem őt, remélem, hogy nem esett baja és nem hurcolták ki a házból. A hangokból ítélve él és ennek örülök. Most visszafelé araszolok a ház felé, hogy védjem a bejáratot és a nőt. Bár nem akarnék rumlit bent a házban, de ahogy hallom, már erről lekéstem.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. 14 Okt. 2018, 22:03
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

Az ajtónyílásban nem egy ember, hanem egy puskacső jelenik meg először. Gyorsan visszanyelem a sikolyomat így csak egy nyikkanás szakad ki belőlem, de kiderül, hogy ez semmi ahhoz képest amit Logan csinál. A karmaival szecskára vágja az ellenfelét.
Lövést is hallok de ezúttal nem pánikolok és nem bújok az ágy alá. A whisky maradéka összevegyült az adrenalinnal és kihozott valamit belőlem.
Úgy döntök, megvédem a házat mintha a saját otthonom lenne és remélem Logannak is segíthetek.
Kiment a házból de úgy tűnik nagyobb túlerővel találta magát szembe mint legelőször.
Hallom a lépéseket, a hangokat.
Ezek bejöttek a házba!
Az egyik az ágy mellett megy el. Ösztönszerűen cselekszem, elgáncsolom, majd az orrára csapok.
Talált. A meglepetés ereje is közrejátszott és időt is nyertem vele. Ez az idő elég arra, hogy elvegem a puskáját és előjöjjek a rejtekemről.
Érdekes módon a másik férfi is meglepődik amikor meglát.  Könyörgöm, errefelé nincsenek nők?
Rám vigyorog, leereszti a puskáját és fejével az enyém felé int.
– Tedd azt le baba! Nem neked való játékszer!
Egy darabig nem mozdulok, de aztán én is leeresztem a puskát..A pasi tovább vigyorog. Úgy látszik nem tart komoly ellenfélnek. Megadóan leteszem a fegyvert és felteszem a kezem. És a baromja elköveti az első hibát.. Nem fog rám fegyvert nem is figyeli a mozdulataimat. Akkor jut eszébe, hogy elcseszte, amikor megkapja az első rúgást...Igen...oda...Aztán egy ütést az arcába.
Utána meg gőzöm sincs mi kattant már megint be, de már puskatussal ütöm ahol érem, és sózok párat az előző pasira is.
-Logan! -üvöltöm rekedten és indulok utána. A pólóm véres és cafatokban lóg rajtam. Bakker...ma már nem akarok átöltözni. Elegem volt.
Lőfegyverrel ugyan nem tudok bánni, de a puskatussal kiválóan lehet ütni.
Mire ennek vége, lehet hogy más emberi maradványok is lesznek rajtunk, nemcsak vér. Kész zombivadászat. Mint a moziban.
Csak itt senki sem mondja, hogy „Ennyi, csapó!

megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Hétf. 15 Okt. 2018, 00:04
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

18+ hozzászólás! Erőszakos tartalom!
Amint hátrálok visszafelé, már kétségem sincs, hogy a házba bement pár rohadék. Az öltözetükből ítélve hivatásosok és a fegyvereik sem egy átlagos Vadászé, bár a szobából kiszűrődő hangok nem éppen bizalom gerjesztőek. Hallom Nadine hangját, de sikolyát nem, ez talán ad némi megnyugtató pillanatot, de sokat nem hiszem. Nem fogják kímélni, ha ennyire elszántan és szervezetten jöttek ide. A házam nincs túlzsúfolt helyen, és a vihar se könnyíti meg a helyzetet, de annyi lépéselőnyünk van, hogy itt mindent ismerek, és az érzékeimet nem tudják kijátszani. A következő „hullajelölt” már támadni készül a hátam mögül, de a "bűze" megelőzi, s ahogy fordulásból emelem a karom, már ráeszmélt, hogy rohadt nagy hibát követett el, bármennyire is harcedzett. Amint a földre hanyatlik élettelenül, egy golyó ismét felém süvít. A lábamat találja el, de csak térdre rogyok, majd egy vicsorral emelem fel a tekintetem rá. Az arcán elterülő meglepődést rá is fagyasztom, ahogy egy keresztívű lendülettel kettéhasítom a derekán. Szinte állva maradt az alulsó testrésze, de a fején látszik, hogy erre nem számított. Újra felállok és körbenézek a teraszon. Az ajtónál mögöttem meghallom a nőt, bár csak egy pillantással nézek rá, látom, hogy nem fest valami jól, de nem látszik rajta komolyabb sérülés.
-Menj vissza a házba! – mondom ki gyorsan, majd a testemmel igyekszem védeni a röpködő golyók elöl. Remélem, hallgat rám és elbújik valahol odabent. Tudom, hogy most nehéz megtennie, de ha rá is kell figyelnem, akkor félek, hogy esetleg eltalálja egy eltévedt lövedék. Bent talán elrejtőzik a konyhába vagy bárhol, hogy ne legyen szem előtt, mert ezek a Férgek nem fogják nézni, hogy Nő. A lövések egyre több lyukat vájtak a faház oldalába, de ahogy az ajtót védtem, Nadine láthatta, hogy a testembe fúródott pár ólom, de nem estem térdnél lejjebb. A felgyülemlett dühöm egyre hatalmasabb erőt adott az elszántságomhoz, hogy védjem Nadine-t és ezeket a betolakodó szemeteket megállítsam. Már nem maradt sok belőlük, de még így is bújnak a rohadékok. Remélem, hogy lankad a lelkesedésük ezt látva, bár aki parancsot teljesít, az nem fog meghátrálni, és ahogy láttam, fogolyként se beszédesek. Amint a hátam mögött arra utaló hangokat hallok, hogy Nadine nincs nyílt helyen, azzal a lendülettel bevágom az ajtót s minden érzékemet a környezetben élő és mozgó hangokra irányítom. Már csak három rejtőző van idekint, de hamarosan már csak cafatokban lesznek felismerhetők, ha jó a halottkém. A vihar nem csillapodott még továbbra sem, és ahogy egy villám felvillan, már csak egy mozdulatot lát az egyik, akivel szemben állok. A szeméből árad a félelem, ahogy a karmaim lesújtanak rá. Felesleges lenne kérdeznem bármit, mert ha van egy kis eszük a társainak, akkor sűrű elnézések közepette húznák el a belüket innen. De ezt már lekésték. Nem hagyom büntetlenül, hogy ok nélkül az életünkre törtek. De most már tudom, hogy minden, ami a Fatelepen történt, az nem véletlenek egybeesése, hanem nagyon is kitervelt és előre megrendezett dolog volt. Csak éppen nem arra számítottak itt, hogy belém botlanak. Az utolsó szemetet követem a ház mellett és nagyon remélem, hogy megbánta minden bűnét, mert nem kap irgalmat, amiért felszólítás nélkül ránk támadt, ráadásul egy fegyvertelen nőre, aki most odabent van, és nagyon imádkozzon ez a rohadék, hogy épségben legyen, mikor bemegyek a házba. Aztán már csak egy nekifutás… és a levegőben láthatja utoljára a pengéim csillanását a villámlás fényében.
Ahogy elterül, már érzem, hogy a testemen lévő sebhelyek kezdenek összeforrni és a vér már nem szivárog belőle. Annál több van most rajtam, igaz, hogy az eső a nagy részét lemosta rólam, de már megint lőttek a farmeromnak. Ha így haladunk, akkor egy új ruhatárat is be kell szereznem. Még álltam odakint a ház mellett, de már elcsendesedett a környék a fegyveresektől. Ha eláll a vihar, akkor majd lesz mit takarítani a környéken az már biztos. Ahogy végig néztem a tetemeken, már semmi kétségem nincs, hogy hivatásosok mind egy szálig. Végül visszaindultam az ajtóhoz és nagyon reméltem, hogy él még a nő. De ahogy körbenéztem a szobába, láttam a padlón heverni bevert orral két Patkányt, de Nadine-t nem látom mellettük.
-Nadine!- kiáltom, hogy meghallja a hangom és előjöjjön, akárhova is bújt. Arra nem is merek gondolni, hogy megsérült és öntudatlanul fekszik valahol a házban. Az orrom szimatára támaszkodom és indulok megkeresni.




Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 15 Okt. 2018, 22:34
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

Odakinn még rosszabb a helyzet. Golyók repkednek, már szinte céltalanul.
Profi gyilkosok ezek, de mintha elszállt volna az agyuk és csak vért akarnának látni. De Logan nem adja könnyen magát és néha úgy érzem már a lövedékek is elkerülik. Szó ami szó elég félelmetes, ahogy kaszabolja a támadóinkat. Félbe, keresztbe-kasul ahogy jön. Most már tudom, miért nem nézek horrorfilmeket!
Amikor egy golyó mégis eltalálja már sikítok, de úgy tűnik nem súlyos a sérülése. Újabb érthetetlen dolog számomra, de most nem fogok kötözködni.
Különben is, mindenáron vissza akar zavarni a házba. Nem szívesen hagyom magára, de engem egyetlen golyó simán leterítene.
Visszamegyek és a ház biztonságából figyelek. Logan gyorsabban reagál és támad, mint egy átlagos ember és azt hiszem nagyon felbosszantották azzal, hogy kétszer is ráküldtek egy csapat gyilkológépet.
Most komolyan, mindezt egy fatelepért?
Dübörög bennem az adrenalin, de nem segíthetek. Kapaszkodom az elkobzott puskába és próbálom felfogni amit látok. Kizárt, hogy csak egy lövés érte Logant, ő mégis küzd és nem örül annak hogy előjöttem.
Végül elszakadok a döbbenetes látványtól, szemügyre veszem a két földön fekvőt és biztos ami biztos, párat még az arcukba sózok a puskával. Egy darabig állok fölöttük, de aztán felszáll a köd és tudatosul bennem mennyire elvetettem a sulykot.
Levegő után kapkodva rohanok a konyhába és az asztal alá bújok mint egy kisgyerek.
A puskát az egyik székre rakom, már nem akarok hozzányúlni. Teljesen kivetkőztem magamból és valószínűleg kinyírtam két embert. Nem akarok megőrülni itt az asztal alatt. A kérdés már csak az, hogy mondom ezt el egy agykurkásznak? Ugyan ki hinné el a történetet egy férfiról akit tíz golyóval sem lehet leteríteni és karmok állnak ki a kezéből. Nem, erről nem fogok semmiféle pszichomókussal tárgyalni. Majd elfelejtem. Hazamegyek és beleásom magam a munkába. Túlórázni fogok, hétvégén meg rogyásik dolgozni Larry bácsinál.
Óriás dörrenés szakította meg a gondolatmenetemet. Villámlás, fegyver, ajtó, vagy ablak?
Nem mászom elő, nem akarom tudni, hogy hány lekaszabolt ember ázik odakinn.
Az eső elkeveredik a vérükkel, megannyi groteszk kis patakot alkotva.
A hideg is kiráz, pedig a benne fekvők is eléggé összemocskolták a szobát.
Behunyom a szemem és befogom a fülem...Várok. Hátha kiderül, hogy ez csak egy rémálom volt a sok édességtől.
Ennyi borzalomra ilyen rövid idő alatt nem voltam felkészülve.
Kitör belőlem a sírás. Leveszem a kezeimet a füleimről és a könnyeimet próbálom törölgetni.
Vér...Az enyém, vagy másé? Vérzik az orrom..Csodás.
A pólómba nem törölhetem, egyrészt mert cafatokban van, mint azok odakinn másrészt meg így is elég vér van rajta. Szerencsére nem vérzik nagyon, de azért fura...Talán az idegesség.
Végül mégis letépek egy kevésbé véres darabot a pólóból és azt tartom az orromhoz. Remélhetőleg hamar eláll. Most nem rohannék ki a mosdóba.
Amikor meghallom Logan hangját, először ledermedek, mint a rajtakapott betörő. Annyira hihetetlen, hogy még egyben van.
-Konyha! – kiabálok vissza az aszal alól.

megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Hétf. 15 Okt. 2018, 23:48
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

A ház úgy fest, mintha egy horrorfilm díszlete lenne. A hálóban kiterült két pasas, olyan volt, mint akiken átment az úthenger. Az arcuk csupa vér, de most Nadine-t keresem meg, aztán majd törődöm azokkal is. Egyhamar nem fognak felkelni, az biztos. Életjelet mutatnak, de sok már nincs hátra nekik, ha tovább kísértenék a sorsukat velem szemben. A nőt az asztal alatt találom meg, de a hangját is hallom, ahogy a hívásomra felel. Pocsékul néz ki, és a ruhája is rongyokba lóg rajta. A kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem, de csupa vér az arca.
-Megsérültél? Jól vagy? – tettem fel a kérdéseim, ahogy megnézem az arcát jobbról- balról fordítva, ha nem ellenkezik. Nem tudom, hogy mit látott mindebből, de abban biztos vagyok, hogy egy avatatlan szemnek elég bizarr és felfoghatatlan, hogy a golyók nem fognak rajtam, vagyis olyan gyógyulási képességem van, ami ritka. Kerítek gyorsan valami takarófélét, hogy ráterítsem a nőre. Reszket és most jobb, ha valahogy megnyugtatom.
-Gyere. Ülj le. – mutatok az egyik székre, de érzem rajta, hogy még a hatás alatt áll. Amit nem is csodálok, mert ezek a Katonák nem kezdők voltak. Abba meg jobb bele se gondolni, mit tettek volna, ha elhurcolják. Nem tudom, hogy reagálja le ezt a dolgot, amit látott. Azt viszont biztosra veszem, hogy feltűnt neki, nem vagyok egy „átlagos ember”, bár azt végképp nem hinné el, hogy igazából Mutáns vagyok, akinek furcsa képességei vannak.
-Minden rendben?- kérdezem tőle ismét, bár látszik, hogy sokkot kapott. Furcsa, hogy most csendesebb, mint eddig volt.
-Most ár vége van… nincs veszély. – megfogom a kezét, ha nem ellenkezik, bár tudom, hogy nem könnyű mindezeken túltennie magát. Sok minden zajlott le ezen a két napon, és kezdődött a tűzzel a Fatelepen.
Arról a két Patkányról azért nem felejtkezem el a másik szobában, mert daloló pacsirtát csinálok belőlük. De most inkább a fontossági sorrend, és a száraz ruha, ha nem akarom végigáztatni ismét a padlót. Remélem, hogy egy kis csend következik a sok izgalom után, s Nadine is megnyugszik valamelyest. Bár ezt csak feltételezem.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd 16 Okt. 2018, 18:57
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

<

[


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:43-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 16 Okt. 2018, 20:17
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

Próbáltam a lehető legnyugodtabb hangomon válaszolni, hogy nincs már veszély. Azt persze nem tudom garantálni, hogy későbbiekben mi fog következni. Akik ide jöttek nem arról híresek, hogy egykönnyen feladják, de a vihar és a sziklák miatt nincs térerő. Bár azt nem ecseteltem még nagy körvonalakba sem, hogy a műholdak sokban megváltoztatták a kommunikációt, de szerintem most ez éppen elég stressz és félelem kerítette be a nőt, hogy még tetézzem azzal is, hogy bármikor ismét támadhatnak.
-Egyenlőre, vége… azokat meg nem tetted hidegre. – vigyorgom el magam, hátha ezzel kicsit oldom a feszültségét és a félelmét, hogy kioltott két életet.
- Kiviszem őket hátra, ott ellesznek egy jó darabig. Majd meglátjuk mi lesz velük. Mindjárt jövök. – nézek Nadine-ra, majd ha látom, rendben van, akkor azt a két fickót kiviszem a hátsó tárolóba és alaposan összekötözöm őket. Szerintem szép alapos munkát végzett a nő, mert ilyen ferde és bevert orrok, nem mindennapi látványt nyújtanak.
Ha visszajöttem, akkor remélem, hogy nyugodtabb és zuhanyozni is elment. Bár ahogy így elnézem lassan felesleges tiszta ruhát magamra venni ezen az éjjelen. Lehet, hogy ismét próbálkoznak, ha nem ment még el a kedvük. Kezdek éhes lenni és a szivarom is hiányzik. A farmerom meg cafatokban lóg és tele golyó ütötte lyukakkal. Végignézve rajtam nem festhetek valami bizalomgerjesztőn. De ezen általában a sör tud valamit javítani és ki is veszek egyet a hűtőből, nagyot húzva belőle.
Lassan ismét este lesz, és mintha ma még nem ettünk volna semmit. Keresgélek két konzervet, majd ha a nő is kér, akkor megmelegítem. Pár perc kell nekem is, hogy a fejemben helyre rakjam a dolgokat. Rohadtul nincs kedvem még nagyobb veszélynek kitenni Nadine-t. De már biztosan leadták ezek a drótot, hogy nem üres a ház.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd 16 Okt. 2018, 23:55
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


[


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:43-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szer. 17 Okt. 2018, 16:40
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nadine  & Logan

18+ hozzászólást tartalmaz!
-A főnökük is tehet egy szívességet!- mondom a nő szavaira válaszként, de különösebben nem izgat, ha ismét ide merészkednek.
Sok gondom nem volt ezzel a két bevert orrúval, mert hamar rövidre zártam a témát. Még karácsonyfadísznek is beválnának, ahogy a kötéllel szorosan körbetekertem őket. Aztán indultam is vissza a házba. Az égi áldás még szakadatlanul esik és a felázott föld elég csúszós. De aki egy kicsit ismeri ezt a környéket, az tudja, hogy nem tanácsos feljönni ide, ilyen ítéletidőben. Ezt a tényt, ezek a rohadékok nem tudták, és az sem egy jó pont nekik, hogy nem tájékozódtak az időjárásról, mielőtt idetolták a képüket. Most már baszhatják.
Visszatérve, raktam a kandallóba pár hasábot, hogy reggelig kitartson és ha Nadine elkészült a zuhanyozással, akkor én is rendbe szedem magam. Már amennyire. Nagy flancot nem csinálok az öltözködéssel, az elmúlt órákat tekintve, felesleges is lenne, ha díszpuccba vágnám magam. A ruhatáramat hamarosan frissíteni kell majd pár farmerrel. Ha elcsendesedik a vihar, akkor felkeresem Ralph-ot, úgyis lóg még nekem pár sörrel a múltkori szívességért.
-Van a hűtőben még. Szolgáld ki magad. - biccentek a fejemmel arra, majd meghúzom ismét az üveget. Látom rajta, hogy méreget a pillantásával, keresve sebeket vagy egyéb sérüléseket. Nem tudom, hogy mit feleljek, ha rákérdezne. Abban biztos vagyok, hogy feltűnt neki, nem vagyok egy átlagos „ember”, ahogy a karmaim se szokványos látványt nyújtanak.
- Megyek zuhanyozni. – iszom meg az italom maradékát és felállok az asztaltól. Van min töprengenem a vízsugár alatt, de nem időzöm sokat. Inkább magamra tekerek egy törülközőt és a tükörben bámulok magam elé. Szinte biztos vagyok, hogy nem fogják feladni a próbálkozásukat. Most már harmadik napja esik, és a környék veszélyesebb a földcsuszamlások miatt, de ha eddig se zavartatták magukat a szemetek, akkor ez sem fogja őket vissza. Legfeljebb Helikopterekkel jönnek, nem kocsikkal.
Kis idő múlva magamra veszek egy újabb farmert és egy tiszta pólót, majd visszatérek a nőhöz. Nem szeretném nagyon magára hagyni még a másik szobában sem. Nem bízom abban, hogy elcsendesedik a támadók lelkesedése, főleg most, hogy nem jártak ismételten sikerrel. Franc tudja miért támadtak ránk, de jobb résen lennem, hogy megvédjem Nadine-t. Lehet, az lenne a legjobb, ha a közelében maradok és nem a kanapén alszom. Bár ez rejt „némi veszélyt” magában…



Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Piroska és a Farkas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Farkasok kódexe
» Juurin Kensei
» [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...
» Part 14 / 1
» Gép Farkas

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-