HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Piroska és a Farkas

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 18 Szept. 2018, 03:03
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan

/18+ A hozzászólás tartalmazhat a nyugalom megzavarására alkalmas kifejezéseket/

A hegyekbe tartok, hogy egy kis friss levegőt szívjak a Nagyváros szmogos levegője után. Scotty Haver motorja csak úgy hasítja a mérföldeket, és ezt az érzést, ahogy a szél érinti az arcom, az nem ér fel semmi mással. Rohadt jól megy ez a járgány, még mindig..
Régen jártam erre, de a táj még sok év után is ismerős. Fent a magasban van az a kilátó, ahol először láttam meg itt a Napfelkeltét és minden más eltörpülni látszott akkoriban. Most is erre vágyom. Távol a forgatagtól és a sok gyökértelentől, akik hazátlanul és gátlástalanul pusztítanak mindent, amit a Természet adott, vagy éppen az ártatlanok Életét. Most, hogy minden fa és bokor süvítve száguld el mellettem, úgy érzem, mintha a nyugalom belém költözne. Láttam sok halált és szenvedést az emberek és a mutánsok közt, de van, mikor a magány és a csend megnyugtatólag hat egy olyan vénségnek, mint amilyen én vagyok. Néha jobb egy csendes helyen ébredni és nem gondolni semmire, de ez a kiváltság sajnos elég kevésszer adatik meg a magamfajtának. Nem hiszem, hogy valaha feledni tudok, és nem emlékezni, de azzal is tisztában vagyok, hogy ezekkel az emlékekkel együtt vagyok egy egész. Volt közte fájdalom, de öröm is. Még olyanok is, amit mások sohasem emlegetnének, de ezzel kell élnem, és továbblépnem. De itt, ezen a helyen, a Kanadai határnál igazán önmagam lehetek. Együtt lélegezni a Természettel és a felkelő Nap sugaraiban elképzelni egy olyan jövőt, amit nemcsak a halál leng körül. Hiú ábránd, de legalább most egy olyan helyre tartok, ami kedves emlékeket őriz, ebben a felbolydult világban.
Hamarosan megérkezem a régi házamhoz, amit évekkel ezelőtt építettem, mikor itt éltem pár évet Favágóként. Azok szép idők voltak…
A Ház előtt leparkolok, de ahogy nézem az idő nem kímélte a gerendákat, de még a tetőt sem. Régen jártam itt, és az elmúlás sokkal szembetűnőbb, mint ahogy a tükörképemet bámulom reggelente.
Ahogy kitárom az ajtót, - vagyis ami maradt belőle - csak egy grimasszal veszem tudomásul, hogy lesz mit csinálnom az elkövetkezendő pár hétben, vagy ki tudja meddig tart a felújítás. Nem is bánom, hogy ennyi munka akad rajta, mert legalább eltereli a gondolataimat az elmúlt hetekről.
Pár nap alatt szépen haladtam a rendezéssel. Már nem olyan lepukkant és romos, mint amikor érkeztem. A Napok gyorsan telnek, és csak akkor hagyom abba a munkát, ha besötétedik. Amióta itt vagyok, már egyre kevésbé gyötörnek a rémálmok. Lassan kitisztul a fejem és a gondolataim. Nem könnyű mindenre emlékezve átélni az eddig eltelt éveket, de ezen a helyen minden nyugodt és nekem most erre van szükségem.
Talán már két hónap is eltelt azóta, amióta otthagytam New York utcáit, de igazából nem is hiányzik a nyüzsgés. A Prof biztosan most azt mondaná, hogy a válaszok bennem vannak, csak hallgassak arra, ami a szívemben van. A vén kujon… mindig van egy mondata, ami elgondolkoztat. De nagyon is érti, hogy mit érzek. Talán olyasmit is kiolvasott belőlem, amit még magam se sejtek, de az elmém sötét zugaiba remélem nem látott bele. A fene! Tuti, hogy tudja, hogy nem fehérrel van bemázolva a múltam, vagy legalábbis azt akarná elhinteni, hogy mindenki változhat. Jahhh! Persze! Mintha ez egy varázsütésre sikerülne megváltoztatni azokat a balfaszokat a Kocsmába, hogy ne kössenek belém, ha békésen iszom a söröm… Na, igen…- legyintek egyet, majd az üres sörös dobozt összenyomom, és egy laza mozdulattal a szemetesbe dobom. Bírom az Öreget, mert ő nem akar megváltoztatni, hanem azt elérni, hogy megbékéljek önmagammal. Sok sikert!- vigyorgom el magam, miközben elnyújtózom az ágyon és a mennyezetet bámulva hajtom a fejem álomra. Nem akarok semmire gondolni, csak a csendre figyelni. Az éjjeli állatok neszeit hallgatva csukódik le a szemem és merülök mély álomba.
Talán aludhattam két órát, mikor egy hatalmas robbanás rázta meg alattam a Völgyet. A teraszra lépve láttam egy hatalmas lángcsóvát, ami a hegy aljánál terjedt szépen ki egészen a Fatelepig, ahonnan nemcsak a ropogó tűz hangjai hallatszottak, hanem kiáltások is.
Gyorsan magamra kaptam a dzsekim és berúgtam a motort. Lehet, hogy nem véletlen ez a tűz, de ha átterjed az erdőre és vele a Fatelepre, akkor még a Vasúthálózatot is megbéníthatja. Ezzel meg sok Családot az éhhalál felé sodorna, mert az itt élő kis maroknyi Munkás csak ebből él meg, akik nem mellesleg a Barátaim is.
Ahogy leérkezek a helyszínre, a füst már beteríti a telep egy részét és a közeli erdőt. A gomolygó felhőben alig látni valamit, de a szimatom megmutatja, hogy merre induljak. De a maró füst között nemcsak égett fát érzek, hanem más szagot is…


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. 20 Szept. 2018, 22:03
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

....


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:33-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szer. 26 Szept. 2018, 21:01
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan


A szimatom nem csal, akkor van itt valaki, aki idegenként van jelen. A tűz egyre terjed, de most elsődlegesen a Pajtából mentem ki azokat, akik oltanak, és veszélyesen közel vannak a góchoz.
A Fatelepet jól ismerem és az itt dolgozókat. Lassan a lángok elérik a Telep többi részét, ahol a felhalmozott rakomány van. Ha nem sikerül megállítanunk a terjedést, akkor félő, hogy oda lesz minden tartalék. A Barakkban nem volt senki, de azok, akik oltanak, nagyon veszélyesen közel vannak a tűzhöz. Próbálok segíteni azzal, hogy a rönköket kiszabadítom a Tárolóból, hogy azokat ne érje a láng. Ezzel talán el tudjuk terelni a telepről a további tűzgócokat. Az erdőnek szerencsére a szélét kapta el, és ha sikerül vízzel lelocsolni a következő fasort, akkor talán nem csap át a többire.
Amint a tárolóból kiszabadítottam a rönköket, rohantam is az erdő felé vezető ösvényhez. Sok időm nem volt átgondolni a cselekedetem, de ha pár fát ki tudok dönteni a tűz útjából, akkor talán van esélyünk.
A karmaim nehézségek nélkül szelték át a fatörzset, bár nincs szándékomban rombolni, de most szükséges, hogy védelmet tudjunk adni az erdőnek. Sajnos pár fa kivágása elkerülhetetlen, de remélem, hogy nem hiábavaló.
- Vigyázat! Dől a fa!- kiáltom az egyik Társnak, aki a vizes tömlőt tartja a kezében.
- Jack! Ide locsolj! Gyorsan!- mutatom a kidőlt törzsre, amit jó lenne, ha nedvesen tartanánk.
Amint a lángok lejjebb apadnak, a szimatom megint megérzi azt az idegen szagot, amire az előbb is felfigyeltem.
Meg is keresem a forrását és alig hiszek a szememnek. Egy tűsarkúban lépdelő nő látványa elég meglepő, de a ruházata sem éppen hegymászáshoz van kitalálva.
- Maga meg mit keres itt, Hölgyem? –lépek hozzá közelebb, és nézek végig a ruháján. -Eltévedt?


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 28 Szept. 2018, 00:34
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

.
.


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:33-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Csüt. 04 Okt. 2018, 23:06
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan



A Nő nem idevalósi, azt tudom. De hogy a fenébe keveredett ide?- miközben ezen tűnődöm, szépen végigmérem a tekintetemmel. Azt nem mondanám, hogy nem csinos, de ahogy most fest, kissé viharvert.
- Gondolom, hogy a magas sarkú cipőjét is a Fatelepi túrázáshoz tervezte. - vetem oda neki, bár nagyon nem izgat, hogy miben tipeg a sárban. A Fatelep mentése sokkal fontosabb, mint egy Városi fruska istápolása.
- Ha nem bánja, akkor kicsit álljon távolabb. Nem biztonságos most ez a hely. Vagy, ha hasznossá akarja magát tenni, akkor menjen oltani Maga is! – nyomok a kezébe egy vízzel teli vödröt, majd indulok a Pajta felé, ahol a gerendákat locsolják a többiek.
Lehet, nyers voltam a nővel, de ebben a pillanatban nincs időm vele foglalkozni. Remélem, hogy segít, de sok reményt nem fűzök hozzá, aki egy legalább tizenöt centis sarkú lábbeliben érkezik erre a helyre. Azt meg végképp nem értem, hogy a Nők miért nem ismerik a bakancsot vagy legalább egy túracipőt, ha már erre a helyre indul. De ezt inkább nem is akarom megérteni. Jobb, ha inkább távolabb kerüli el a tűzfészket, amit próbálunk megállítani. A szemem sarkából azért figyelem mit csinál, mert nem szeretném, ha egy gerenda ráessen. Fogalmam sincs meddig tart ez a dolog, de abban biztos vagyok, hogy ez nem lesz gyors lefolyású oltás. Az még ráadás, hogy a lángra kapott Pajta teteje hamarosan összeomlik. Gyors léptekkel rohanok az épület felé, ahol Jack próbálja megfékezni az egyre magasabbra csapó lángokat. Amint odaérek, már látom, hogy egy fa az ösvény mellett már annyira labilis, hogy bármikor kidőlhet. Normál esetben nem is lenne ez baj, mert így legalább elzárná az utat az erdő felé, de ahogy nézem, pont arra látom a nőt a vödörrel.
- VIGYÁZZON! MENJEN ONNAN! - kiáltok hangosan, és csak remélni tudom, hogy meghallja a nagy zajban. Ha nem mozdul, vagy nem értette a kiáltásom, akkor futok, hogy elrántsam az égő hasábok elől. Talán nem érkezem későn, ha már ennyire figyelmetlen.  


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 06 Okt. 2018, 23:03
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

<


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:34-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 09 Okt. 2018, 04:25
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine & Logan

A fene se érti a Nőket! Ha meg is akarnám egyszer fejteni, hogy mit, miért tesznek, akkor lehet a halhatatlanság is kevés időnek számítana. A rám zúdított szóáradat váratlanul ért, de annál a mondatnál, hogy „nem állok készen”, inkább nem reagáltam. Fontosabbnak tartom a Telep mentését, mint egy olyan nőszemélyre fecsérelni a magyarázkodást, akinek fogalma sincs az itteni dolgokról. A vödör átadása után is csak egy grimasszal nyugtáztam a szájmenését, ahogy otthagytam magam mögött.
A lángok egyre magasabbra törtek a tetőn, de amint a gerendák megrogytak, az épület tartópillérei megadták magukat a pusztító erőnek. Jack még teljes erővel locsolta a házat, de amint beomlott az egész, már nem volt, ami menthető lett volna. A terjedés megállt, de az épület odalett. A lángnyelvek a közeli fákat elérte, de az talán jó hír, hogy az erdő felé meg tudtuk fékezni az útvonalát.
Ahogy a Nőt a szemem sarkából figyelem, nem sok reményt adok a tehetségére, amit annyira hangoztatott. A zuhanó fatörzs elöl elrántó lendületem, kicsit nagyobbra sikeredett, mint terveztem. De mielőtt bocsánatot kérhettem volna az elsodrásomért, máris egy újabb sértegető kiosztásban részesít.
-Amúgy, meg nincs mit! Szívesen!- állok fel a földről és lépek arrébb mellőle. Az égő lombkorona csak pár centire hever mellettünk, és az izzó törmeléket Jack locsolja, hogy a ruhánk ne kapjon lángra. A Fatelepen végül sikerült megfékezni a tüzet, bár az egyik faház leégett, de az erdő is megmenekült a lángtengerből. Már sok mindent nem tudunk tenni, talán reggelre elenyészik a parázs is. A füst egyre maróbb, de legalább a nehezén túl vagyunk. Vagyis gondoltam.
-Ugye, ezt nem mondja komolyan?- lépek hozzá közelebb, de az arcomon láthatja, hogy nem vagyok vicces kedvemben.
-Jobb, ha most elmegy! Menjen vissza ahonnan jött!- hagyom ismét magára és a motoromhoz indulok. A ruhámból csöpög a víz, és az ingem is elszakadt, de ha ennek a nőnek hamarosan nem áll be a szája, akkor itt maradhat a semmi közepén a füsttel teli Völgyben.
Amint a búgó hang felhangzik a Motorból, egy pillanatra még visszanézek felé. Nem fest valami jól, s végül is én is „hozzátettem” a karcolásokhoz a testén, ahogy a földre vetettem, így még egy esélyt adok neki.
-Ha akar, akkor jöjjön utánam. – mondom felé, majd egy rántással gázt adok. Ha akar, követhet, ha nem, úgy is jó. Nem fogok könyörögni neki. Ma már eleget vágott a fejemhez, hogy még az éjszaka hátralevő részében is hallgassam a képtelenségeit. Fáradt vagyok hozzá.
Jacknek intettem, majd a házam felé vettem az irányt. A Nő talán követ azzal a halom ócskavassal, amit autónak nevez, de ha nem teszi, azt se bánom.
Még, hogy én okoztam a tűzet! Ennek elment az esze…


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd 09 Okt. 2018, 21:30
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:34-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Kedd 09 Okt. 2018, 23:39
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan

Amint az útra kanyarodom, nem is izgat, hogy jön e utánam. Kimerítő volt ez az éjszaka, és semmi kedvem hallgatni tovább a süket szövegelését. Ha egy kicsit is vette volna a fáradtságot és alaposabban körbenézett volna, akkor láthatta, hogy jóval később érkeztem meg a Fatelephez a robbanás után. Azt persze nem hagyta figyelmen kívül, hogy a vastag vakolat és a méretes magas sarkúját nem hagyta otthon. Legszívesebben megráztam volna, hogy észhez térjen. De aztán az is lehet, hogy a napi divattrendeken kívül semmit nem jegyez meg.
A házhoz érve már jóval higgadtabban szálltam le a Járgányról. Az ócskavasa meg még sehol sem volt, bár biztosra veszem, hogy az előbbi kijelentései után inkább visszamegy a Városba, ahová való.
A rongyosra szakadt ruhámat gyorsan ledobálom és a kerti zuhany alá állok. A nappali napsütésben felmelegedett víz mostanra lehűlt, de még jó is a langyos zuhany alatt áztatva magam, lassan lehiggadok. Nem tudom mi történhetett a tűzvész előtt, de ha valaki szándékosan okozta a robbanást, annak Isten irgalmazzon, ha megtalálom. Meg fogom keresni, bárki is volt.
Az állványnak támaszkodva engedem, hogy a víz a tarkómról csurogjon alá. A korom és a föld elegye lassacskán lemosódik rólam. Hamarosan emberibb külsőm lesz, de még állok a permet alatt, hogy minden gondolatom elhessegessem. Ahogy a törülközőmet a derekam köré tekerem, meghallom a kocsiféket a ház mellett, amiből kiszáll az a nő, aki mindennek elhordott, pedig ha egy kicsit is figyelt volna a szavaimra, akkor most nem nézne így ki. Siralmas látványt nyújt, de a pár perces felfrissülés majdnem minden mérgemet elmosta.
Amint elmegyek mellette, érzem, hogy a szívverése szaporábban ver, de a lesütött tekintetéből látszik, hogy megbánást mutat. Azzal meg, hogy ha egész éjjel visszavágnék az élcelődésére, azzal nem lennénk előbbre. Van az, mikor el kell engedni a dolgokat, és nálam talán nem is tudja jobban senki átérezni ennek a súlyát. Egy pillanatra ránézek ismét, de úgy döntők, hogy mára épen elég volt az izgalmakból és most a fotelomra vágyom a sörömmel.
- Menjen. Szedje magát rendbe! A zuhanyzó mellett talál tiszta törülközőt. Aztán ha kész van, akkor jöjjön be a házba. Hidegek az éjjelek. Konzerv van a konyhapolcon. Addig rakok a tűzre odabent. –mondom neki kis szünettel, bár szerintem nem ezt várta, ahogy ott látom állni a kocsija mellett.
- Menjen nyugodtan. Nem harapok…- lépek el mellőle, és egy pár hasábfát felveszek a kezembe, hogy azokat rakjam rá a parázsra, hogy ismét melegebbet adjon a kandalló. Amíg várakozom, addig magamra kapok egy tiszta pólót és farmert. Most van időm gondolkozni a söröm mellett. Kényelmesen elnyújtózom a fotelomban és az üvegből jó nagyot húzok. Rám fér egy kis lazítás, bár a gondolataim nem hagynak nyugodni abban, hogy ha mégis szándékos gyújtogatás történt. Lehet, hogy valakinek szemet szúrt a Fatelep? Most van időm elmerengeni a dolgon. Nem hinném, hogy ennyire bátrak az akárkik, hogy veszélyeztetnék még az erdőt is. De ha mégis? – tűnődtem el a gondolataimba merülve, míg nem nyílt az ajtó és a csupa szutyok kinézet helyett egy aránylag elfogadhatóbb külsővel tért vissza a nő. Nem mintha én makulátlanul néztem volna ki egy fél órával ezelőtt. Amint belép, egy pokrócot dobok felé, ha elfogadja. Nem szeretném, ha most meg miattam fázna meg. A magára tekerhető törülköző nem arról híres, hogy sok mindent takar, de a jelen helyzetben inkább a test-hő védelme a fontos.
- Talál a konyhába teát, ha szomjas. A felső polcon van. Vagy ásványvizet a frigóba. - hörpintek még egy kortyot a sörömből, majd kényelmesen elhelyezkedve bekapcsolom a tévét. Úgyse lesz semmi jó adás benne, ha a NY Giants meccset lekéstem.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. 11 Okt. 2018, 20:35
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

<


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:34-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Csüt. 11 Okt. 2018, 22:05
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan

A söröm és a TV kapcsolgatása elfoglal. A Meccset lekéstem, de valami zörögjön a „zajládában”, inkább bekapcsolva hagyom. A nő végül elfogadta a pokrócot, amit adtam neki, de nem nagyon izgatott a jelenléte. A gondolataim a Fatelepen történtekre terelődött vissza és kezdtem összerakosgatni a fejemben felmerült dolgokat. Nem hagy nyugodni a  gyújtogatás lehetősége. Ebben eléggé elmerülhettem, mert nem is figyeltem a nőre, hogy a konyhába ment. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor hatalmas csörömpölést hallottam odakintről és a teafőző fütyülése is a fülembe „mart” a sikolya mellett.
-Mi a franc van már?-teszem le a söröm az asztalra, hogy felállva a fotelból kimenjek megnézni mit csinál.
A látvány nem éppen az volt, amire számítottam. Vagyis nem teljesen.
Hirtelen elkapok egy újabb polcról guruló konzervet, és a nőre nézek. Azt már kevésbé tudom hova rakni, hogy hiányos az öltözete, a pokróc a földön hever és a testét takaró kezében két fémdobozt szorongat.
Elsőre nem is tudom, mit reagáljak. Zavarba ejtően kevés holmi takarja a testét, a forrásban lévő víz is megállás nélkül fütyül a kannában.
Egy fél grimaszt vágok, de igazán nem tudok mit felelni, kérdezni meg pláne.
Látszik, hogy zavarban van, de mintha földbe gyökerezett volna a lába. A pír az arcáról szinte lángolt. Inkább a pokróc mellett döntöttem, hogy azt visszasegítem rá, s aztán a teavíz alatt zárjam el a gázt.
Valahogy nem tudom mi, ami furcsa ebben a nőben, de eddig, amibe kezdett, az nem sült el valami jól.
Miután ráterítettem a vállára a takarót, éreztem, hogy reszket. Nem akarom bántani a rumli okozásért, de nem vagyok egy megnyerő modorú. Lassan kezdem sajnálni ezt a nőt. Lehet, hogy most megijesztettem, de nincs szándékomban. Próbáltam egy kellemesebb arcot vágni, de jobb, ha inkább nem állok hozzá közel.
-Mi a neve?- kérdeztem tőle, hogy kicsit barátságosabb hangon szólalva meg, hogy ne érezze magát rosszabbul.
- Ha nem éri el, akkor szóljon. Leveszem a polcról inkább. – tettem még hozzá egy mondattal, majd kivettem egy újabb sört a hűtőből. Aztán, hogy tovább ne tetézzem a zavarát és magára hagyjam a felöltözéssel, visszaindultam a szobába. A sör kellemesen hűsített, mert az iménti látvány engem is zavarba hozott, pedig az nem sűrűn történik velem.
-Logan vagyok. – mutatkozom be én is, miközben a fotel felé megyek. Ha megmondta a nevét, akkor egy bólintással nyugtázom, de inkább időt hagyok a Hölgynek, hogy ne érezze magát kellemetlen helyzetben. Régen volt ebben a házban nő, és megszoktam a magányt. De ez a tűz váratlan volt a Telepen, ahogy az is, hogy ismét nem vagyok egymagam a faházban. Hosszú estének nézünk elébe, tekintve, hogy lassan éjfél.
Kis idő múlva úgy döntök, hogy megcsinálom én az étel melegítését. Talán nem gyújtja fel még a konyhát is, ha egy percnél többet tölt ott.
- Üljön oda a Kandallóhoz. Majd viszem az ételt, ha kész lesz.  - próbáltam megnyerőbb arcot vágni, de a szemem elé villant, ahogy reszketett. Lehet, hogy túl nyers vagyok vele? Mondtam, hogy nem harapok. Kivettem a kezéből a szorongatott bádogdobozt és előkészítettem a melegítésre. Én nem szoktam flancolni a tányérokkal, mert csak nyűg a mosogatásuk. Egy kanállal eszem meg az eredeti csomagolásból, és most se fogom másként tenni. "Illően" belerakok egy kanalat a nőnek is a dobozba, s ha szavam megfogadta, akkor a Kandallóhoz viszem neki.
- Egyen. Elég jó íze van, ahhoz képest, hogy konzerv. – mondom, miközben felé nyújtom a tálcát, majd visszaülök a fotelba egy fél mosollyal. Remélem, hogy nem finnyás a babkonzervre, mert más nincs itthon.




Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 12 Okt. 2018, 00:09
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

<


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:35-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 12 Okt. 2018, 01:17
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine & Logan


A konyha végül megmenekült, és a kaja is kész lett. A nő elég nehézkesen nyögte ki a nevét a kérdésemre, de megtudtam, hogy Nadine a neve. A „vacsora” elfogyasztása után, nem is gondoltam volna, hogy rendet csinál a konyhába. Eddig azt néztem ki belőle, hogy csak a divattrendekhez ért, de most meglepett. Ismét a fotelomba vágom magam és megiszom a maradék sörömet. A buborékok már alig gyöngyöztek az üvegben, de az a két korty is értékes belőle.
A fáradtság érződik rajtam, de a gondolataim még mindig a tűz körül forognak. Észre sem veszem, hogy már rendes ruhában ül a pattogó tűz mellett és a haját fonva nézi a lángokat. A TV-t kikapcsolom és felállok a helyemről. Eddig nem is gondoltam bele, hogy fáradt lehet ő is, bár sok ténykedést nem láttam az oltásnál, de ne legyek ennyire szigorú. A mondatára nem nagyon reagálok,mert elég fáradt vagyok a vitához, de érzem a hangján, hogy megbánta talán amit a fejemhez vágott.
-Biztosan fáradt. Aludjon itt az ágyban, én majd a kanapén fekszem. - mutatok az ágy felé, majd egy párnával és egy takaróval a kezembe elindulok a másik szobába. Igazából nem tudom, hogy most miért nem vág a fejemhez sértő dolgokat, mert eddig csak ezt kaptam tőle. Ami meg az előbbi helyzetet illeti, azt is jobb, ha nem elevenítem fel magam előtt. Lehet, képes lett volna felgyújtani a konyhát, ha nem figyelek. De aztán az is lehet, hogy a fáradtság miatt történik mindez vele.
Igazán még nem vagyok álmos, de miután a Kanapéra átpakoltam a dolgaim, végül nem feküdtem le rá. Nadine még a Kandallónál van, vagy már aludni készül, így friss levegőt szívva kimegyek a ház elé. A szivaromat meggyújtva nézek végig a Völgyben. A füst még jól kivehető, pedig sötét van. Ahogy az orrommal is érzem az égett fa és műanyag elegyét. Fanyar bűzt árasztva mindenfelé. Most még a szivarom is illatosnak számít, pedig egyesek szerint elviselhetetlen a füstje.
Gondolataimba merülök ismét és próbálom megfejteni a robbanás titkát. Miért itt történt? Semmi olyan dolog nincs ezen a helyen, amiért veszélyeztetni kellene a Környezetet. Az itt élő maroknyi ember megélhetése forog a Teleptől. De ha ez csak a kezdet? Lehet még további meglepetés is, ha most nem jártak sikerrel. Tűnődök és gondolkozom. Észre sem vettem, hogy már egy jó ideje kint állok a teraszon. De vajon a nő most mit csinál? Lehet, elment aludni? Nagyon csendbe van…. Gyanús csendbe… Lépek vissza a ház ajtaján, de a csend nagyon furcsán mozdítja meg az érzékeimet.


Megjegyzés ide


☆☆

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 12 Okt. 2018, 02:20
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


..


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:35-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 12 Okt. 2018, 14:48
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan

16+ elemeket tartalmaz

A váratlan helyzetekre fel vagyok készülve, de a Nők mindig tudnak meglepetést okozni. Amint beléptem a házba, ott állt előttem és szóáradatba kezdett. Eleinte azt hittem, hogy ismét a fejemhez vág olyan sérelmeket, amiket eddig. De nem ez történt. A mondandóját végig hallgattam, különösebben nem akartam közbeszólni. Inkább mondja el amit akar, utána nem nyaggat tovább. Valójában érdekelt, hogy miért volt ott, de a részletekre nem vagyok kíváncsi. A Fatelep fontos számomra, de jobban izgat, hogy ki és miért akart ártani az itt élőknek. Miután befejezte a közlendőjét, tudomásul vettem a bocsánatkérését, de a kanapén való alvását nem fogadom el.
-Ha betolakodónak tartanálak, akkor nem lennél most itt …. A kanapén meg én alszom. Ebben nem nyitok vitát. - közöltem nyomatékosan, majd látva, hogy meglepettség terül el az arcán, - ha jól láttam rajta-  egy megenyhült grimasszal teszem még hozzá halkabbra véve a hangom.
-Nem vagyok vadember… és az illem így kívánja. Aludj csak ott. – néztem rá, majd egy újabb sörrel tértem vissza a fekvőhelyemhez, kényelmesen elnyújtózva rajta. Talán megértette, vagy nem, de későre jár, és neki is jobb, ha kipiheni magát. Amit mondott, megnyugtatott, hogy nincs köze a gyújtogatáshoz, de most rohadt fáradt vagyok a csacsogásához.
- Jó éjt, Nadine!- mondtam még a háló felé, majd megittam az italomat, majd álomba merültem.
Reggel hatalmas dörrenésre ébredtem és villámlásra. Az eső verte a tetőt és odakint tombolt a vihar. A Motoromért indultam, hogy hátravigyem a garázsba. Nem szeretném, ha valami baja lenne. Mikor visszatértem a ruhámból csurgott a víz, de legalább biztonságos helyre vittem a járgányomat. Levettem az ázott trikómat, majd a konyhába indultam egy kávét csinálni. Nem tudom, hogy a nő felkelt e már, de ha ébren van, akkor hagyok neki a forró italból. Ma nem hiszem, hogy bárhová is indul. Napokig is eltarthat a vihar, míg csendesedik. Miután elkészült a reggeli ital, leültem a székre és inni kezdtem. Annyi jó ebben az esőben, hogy a tűzet véglegesen eloltja az égi „áldás”. Legalább ez a jó hír mára, mert a többire gondolni se merek, hogy mi vár még rám a mai nap a nővel kapcsolatban. Furcsa, de már nem zavar annyira a jelenléte.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 12 Okt. 2018, 19:24
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:36-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 12 Okt. 2018, 20:10
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan

Elégedetten kortyolgattam a kávém. A vihar itt amúgy sem egy pillanat alatt áll el, mint ahogy keletkezik, de végül is a legjobbkor érkezett, még ha emiatt a Vendégem marad itt pár napot. Az esti beszámolója után remélem, hogy nem kezd bele másikba, de sok reményt nem fűzök hozzá, hogy csendben maradjon. Aztán hallom, hogy mozgás van odaát a szobában. Gondolom felébredt már és gyűjti az erőt a nyaggatásomra, hogy folytassa a tegnapi napot. Remélem, hogy kialudta ezt a szándékát, mert Isten bizony kihajítom az esőre!
A kévém utolsó kortyainál látom, hogy az ajtóban áll, és felém néz. Úgy teszek, mintha észre sem venném, de azt jól látom, hogy ma is szép vastag kencét rakott magára. Csak tudnám, hogy ennyi festék alatt, hogy nem viszket a bőrük? Ehh! Nők!- legyintettem magamban egy sóhajjal, majd felé toltam az asztalon a bögréjét a kávéval.
-Reggelt! Csináltam kávét. – mutatom neki, ha kéri és kijön érte a konyhába.
- A vihar eltarthat egy darabig. De jobban teszed, ha becsukod az ablakot. – hörpintettem fel az utolsó csepp kávém és a szivaromat meggyújtottam.
-Nem szerencsés ilyenkor szellőztetni, hacsak nem akarsz medencében aludni az éjjel.. – néztem rá futólag, de valahogy nem tudom, mit gondoljak róla. Csinos, ez nem vitás, de olyan provokatív, hogy nem lehet eldönteni, direkt csinálja, vagy tényleg ennyire városi liba..
Ha nem csukja be az ablakot, akkor én megyek oda és megteszem. De el kell mellette mennem és nem hinném, hogy arrébb állna… vagy tényleg kirakjam az esőre? Ezt azért meg kell fontolnom…




Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 12 Okt. 2018, 22:04
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

<


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:37-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Pént. 12 Okt. 2018, 22:52
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan

18+ elemeket tartalmaz a hozzászólás!

Gondolom az alvás és a szellőztetés a beszélőkéjén javított, de a smink mennyiségén azért nem tudott változtatni.
-Nincs mit.- bólintok, majd kieresztem a füstöt a számon. Már meg se próbálom mondani, hogy üljön le, biztos, hogy ezt is valami beszélgetésfélének gondolná, és én most nem igazán vagyok diskurálódó hangulatban. Nem is veszek tudomást róla, csak akkor nézek fel, mikor az ablak becsukását említi.
-Megyek. - állok fel az asztaltól, majd a szivarom végét elnyomom a hamutálban. Gondoltam, hogy annyi erő sincs benne, hogy egy rohadt zsalut visszareteszeljen, de arra van, hogy kinyissa. Feláll tőle a hajam! Ennyire városi élethez szokott csajt még nem láttam! Nála minden automatikusan nyílik-záródik? Még a wc ajtó is? Beszarok…
Ahogy a háló ablaka felé indultam, nem is vártam mást, hogy arrébb se teszi magát. Nem igazán akartam közel menni hozzá, még a végén félreértené és le se szállna rólam.
-Az remek lesz. - mondom, amikor mellé érek válaszként, hogy ha a vihar csitul, akkor indul vissza a városba, lehet ez lesz a legjobb, amit ma tudott mondani. Nincs vele bajom, de már megszoktam az egyedüllétet és nehezebben tudom elviselni a csacsogó, púderes Plazacicákat. De aztán lehet, hogy én vagyok csak ilyen borúlátó némely személlyel. Ő aztán nem az a kifejezett Természetlakó, aki szakadó esőben is sarkig tárja az ablakot, szellőztetés okán. A víz meg ömöljön be a párkányon, egyenesen a házba! Remek! Már csak egy szép uszoda hiányzik és máris vízágy lesz itt. –Gondolataimból valami felrázott, ahogy csuktam be a zsalut az ablakon, de ahogy megéreztem a lőpor szagát, már tudtam, hogy társaságot kaptunk.
Gyorsan kell döntenem. A golyók süvítenek a fülem mellett, s ha arra gondolok, hogy ez a nő úgyse azt csinálná, amit mondok, így egy mozdulattal felé rohanok, és ledöntöm a lábáról, hogy az ágy mellett a testemmel védjem a golyózápor elöl. Ha jobban belegondolok, akkor már megint kapok ezért, de még mindig jobb, mint ha szitává lőnék a puskával.
-Maradj itt lent a földön! Bújj az ágy alá!- fogom be a száját gyorsan, hogy ne sikítson, és ne fedje fel magát a behatolók előtt. Ezek a Barmok talán azt hiszik, hogy „csak” én lakom itt és nem számítanak egy nőre, bár a kocsija kint áll, de ha nem hangoskodik és csendben marad, akkor esélye van a túlélésre. Ha szót fogad és megteszi, amit kértem, akkor az ajtó oldalához simulva nézek ki a bejárat felé. Majd a karmaimat kieresztem, hogy felkészülten várjam azokat, akik megunták az életüket. Remélem, hogy Nadine csendben marad, és az ágy alá bújik, míg vissza nem jövök.


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 00:17
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

<


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:37-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 01:10
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan

18+ elemeket tartalmaz a hozzászólás! Erőszakos tartalom!
A lövöldöző Baromarcok, szerintem azt se tudják, hogy kit találtak meg, de  már bizonyos, hogy megemlegetik, bárki is lyuggatta ki a faházamat pár száz golyóval. Az ajtó felé lépve, már tudtam, hogy esélytelen, hogy ha megadnák magukat fehér zászlót lengetve, akkor se kapnának irgalmat. Mert akik ide merészkednek, s szó nélkül támadnak, azok vagy parancsra cselekednek, vagy akkora hülyék, akik megunták az életüket. A vihar ellenére mégis feljöttek ide a házamhoz, pedig jobban tették volna, ha messzire elkerülnek. Gondolom, hogy azok a szemetek lehetnek, akik okozhatták a tüzet és most a nyomainkat követve jutottak el idáig. Rühellem a barmokat! De most kapnak leckét a jó modorból, és ha nem veszik a lapot, akkor több darabban találhatják gyorsan magukat. Ahogy kirohantam a házból, nem érdekelt a szakadó eső. A Férgek a közeli fák mögött bújtak meg, és mint egy Vadász les a prédára, úgy követtek a puskacsövekkel. Pár lövést le is adtak, de többre nem volt már idejük. Szép ívben hasítottam keresztül a fegyvereik csövét, majd a gazdájuk testét is több darabba, mint egy. A második lövésznek a példáján okulva a harmadik, nem mert már előjönni, de az orrom érzékeit nem tudta félrevezetni. Egy hatalmas nagy fa gyökerei közé bújt, majd azt hitte, hogy ha nem mozdul, akkor elsétálok mellette. Tévedett.
-Ki küldött? Beszélj!- emelem fel a nyakánál fogva, de valamit bevett a szájába és ráharapott. Élettelenül terült el a teste, ahogy a méreg átjárta a szervezetét. Cián. Mintha ismerős volna ez a fajta mód.. Még régről a Háború alatt… Ezek nem közönséges gyújtogatók voltak, hanem parancsra cselekedtek. Egy ideig még néztem a Pasast, de már sok értelme nem volt maradnom kint az esőbe. Akik megtámadtak, azok mind halottak, bár nem tudtam meg, hogy kinek az emberei, de az biztos, hogy még nem adják fel. Legközelebb is próbálkozni fognak. A farmerom csupa vér, ahogy a kezem is, de a golyó ütötte sebek hamar beforrnak rajtam. Indulok vissza a házhoz, és remélem, hogy Nadine eleget tett kérésemnek és az ágy alatt találom. Miután visszatértem a házba, a karmaimat visszahúzom és körbenézek, hogy van e még itt valaki rajtunk kívül. Nem érzek idegen szagot, biztonságos a hely. A nőhöz megyek, aki remélhetőleg épségben az ágy alatt fekszik.
-Nadine. Én vagyok, Logan…  Már nincs semmi baj. Előjöhetsz. - mondom, ahogy a hálóba lépek és ha meghallja a szavam, akkor a kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem, ha elfogadja.



Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 02:10
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

<


A hozzászólást Nadine Amita Carlisle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 17 Okt. 2018, 20:38-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 02:48
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan

Megkönnyebbülve hallom és aztán látom a nőt, hogy az ágy alatt húzta meg magát, ahogy kértem tőle. A kezemet nyújtva felé segítettem felállni, de éreztem, hogy nemcsak a hangja remegett, hanem a teste is. Ez talán normális reakciónak is mondható egy átlagembernél, aki nincs hozzászokva a harc adrenalin-löketéhez és a kiképzések által belénk nevelt önfegyelemhez. Gyorsan végigmértem a szememmel diszkréten, hogy nincsenek sérülései, de amint léptem volna arrébb, hirtelen átkarolt és az ajka az enyémhez ért. Pillanatra meglepődtem a reakcióján, bár nem tartottam lehetetlennek ezt a köszönet nyilvánítást, talán ezt azért túlzásnak tartom.
-Már minden rendben. Nincs veszély. –próbáltam terelni a szót, mert biztosan látta a karmaim, bár nem hiszem, hogy ez a legfontosabb dolog jelen pillanatban.
-Remek ötlet!- nézek rá kicsit lágyabb tekintettel, de az ajka ízét még most is érzem. Cseresznye?- ízlelem meg ismét a szám szélén a rúzsa maradványát, de igyekszem nem feltűnően tenni.
- Van egy üveg Whiskey-m a bárszekrénybe. Szerintem is töltök, ránk fér. - nézek a nőre, bár a ruhámról a vér az övére is került, most olyan látványt nyújthatok, mint egy horrorfilmből kilépett szereplő, s ha jól végig gondolom az eseményeket, akkor lehet, hogy pár pohárral sem fog megártani. Nekem biztos, de Nadine-nak talán kis nyugalmat adna, ha tudna aludni tőle. Azért meglepett az aggodalma felém, de érzem, hogy sokkos állapotban van, bár ahhoz képest jól viseli magát.
Ahogy az ágyra ül, bűntudatom ébred. Én okoztam részben a dolgokat, és talán, egy kis ital fogyasztása enged lazítani.
A kezemet nyújtom felé.
-Gyere, nyissuk ki azt az üveget. Remek ital. - nézek rá, majd ha velem tart, akkor a szekrényből előveszem az üveget és töltök magunknak a poharakba. Csodásan festhetek véres ruhába, félmeztelen, de a mai nap már ezen se lepődöm meg, hogy most harmadszorra öltözöm át tiszta ruhába hamarosan a zuhany után.




Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 18:04
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Logan& Nadine

 
//Nyomokban 18+-os szöveget tartalmazhat!//

Azt hiszem mindkettőnknek jót fog tenni egy kis alkohol, még nekem is aki ritkán iszom.
Követem Logant a konyhába de közben még mindig agyalok a karmokon, meg azon, hogy élte túl a lövéseket.
Bízom benne, hogy az alkohol segítségével lesz annyi bátorságom, hogy rákérdezzek, vagy hogy annyiban hagyjam.
Amúgy is van más amin sürgősen változtatni kell. Mindkettőnk ruhája véres. Szép kis szennyest fogok összegyűjteni mire hazaérek
Ezen jót kuncogok magamban, de aztán eszembe jut, hogy én hogy lettem véres. Na igen..az a hirtelen jött csók. Szerintem kiégett valami az agyamban. Vagy túlpörgött.
-Hmmm....Mire iszunk? Arra, hogy talán innentől nyugodtabbak lesznek a körülmények? Hogy én sem fogom felgyújtani a konyhát teafőzés címszó alatt?
Koccintunk és én lassan kortyolok az italba. Erős, de szépen kisimítja az idegeimet. Mire az egészet megiszom, lehet, hogy baráti csevejt fogok folytatni a karmokról.
-Neked többször kell átöltöznöd, mint egy hercegnőnek. - jegyzem meg aztán újra kortyolok. A meleg átjárja a testemet és lassan megnyugszom, bár az eső még szakad és dörög az ég. Valószínűleg itt töltök még legalább két napot, de igyekszem rendesen viselkedni.
Közös érdekünk, hogy jól meglegyünk egymással.
– Voltaképp miért lőttek? És melyikünket akarták lelőni? Lehet, hogy valakinek nem tetszett, hogy te meg akarod menteni a telepet? És mit csináltak a többiekkel?
Érzem, hogy megint sok a szöveg, úgyhogy lehajtom az ital maradékát.
– Én...azt hiszem..Át kéne öltöznöm...és neked is..- A vérrel és némi porcicával „díszített” öltözékem lecserélése már sürgetővé vált. Zuhanyzásról viszont álmodni sem mernék, mert most nem szeretnék oda kimenni.
Bár Logant látva én egészen jól megúsztam.
-Isteni volt ez az ital..Egészen átmelegített...Huh...Csak nagyon nem vagyok hozzászokva.
De ha rendbe teszem magam szívesen innék még egyet.

Azzal indulnék is vissza a szobámba, hogy keressek magamnak valami újabb cuccot. Lehetőleg olyat  ami jobban passzol ehhez a helyhez, mint egy városi sétához.

megjegyzés | szeretés |
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Tartózkodási hely :
New York - Xavier Intézet



A poszt írója Logan James Howlett
Elküldésének ideje Szomb. 13 Okt. 2018, 18:52
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nadine  & Logan

Azt a megállapítást, hogy az ital most jól fog jönni Nadine-nak, az most kezd félresiklani. Az első pohár után, még nem is vettem volna észre a beszélőkéjén, hogy a kelleténél is többet jár a szája, mint előtte, de aztán belelendülni látszott. A konyhába érve már valami öltözködési darabszámomat emlegette, hogy mennyiszer látott másik trikóban. Egy vigyorral néztem s hallgattam a feltett kérdéseit, aztán töltöttem ismét az üvegből. Jobban jár, ha nem tud mindent rólam, bár ahogy „haladunk” a kérdések és feltevések áradatában, még érdekesebb dolgok is előjöhetnek.
-Na… jó! Most már lassan elég lesz az italból. –mondom majdnem nevetve a látványon, majd érdekes mozzanat jutott az eszembe, amin elkalandoztak a gondolataim.  
. Amikor bejezné a szóáradatot, gyengéden, de határozottan felkapnám a vállamra és a zuhany alá raknám, hogy térjen kicsit magához. Tudom, hogy a tett nem lenne éppen valami úrias, de az tény, hogy a ruhája csupa vér lett az enyémtől, ahogy a „vakolata” sem volt már makulátlan. Bár azt a részét még mindig nem tudom, minek magára kenni, de mindenkinek megvan a joga, hogyan néz ki és miben érzi jól magát. Ha nem ellenkezne, akkor ezt a szándékomat meg is teszem vele…. Amint ez a gondolatsor végigjátszódott bennem, elég késztetést éreztem magamban, hogy ne csak gondolatban „játsszam le”, hanem meg is tegyem. De ha már ennyi szövegelést zúdított rám az elmúlt napban, akkor kis „levegővételnyi szünetet” lehet, a zuhannyal elérek nála. Talán addig befogja a száját, végre, és megihatom az italomat. Ismét rá pillantok a poharam felett és egyre jobban tetszik ez az ötlet, ami bevillant most így hirtelen. Lehet, hogy nemcsak sértegetéseket kapnék a fejemre, hanem tettlegességig is elmenne, mert már ezt is kinézem belőle. De megérné az a pár pofon a részemre kiosztva, ha ezt véghez viszem valahogy. Neki is kellene állnom, hogy felkapjam és bevigyem a Fürdőszobába...


Megjegyzés ide


☆☆
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

Piroska és a Farkas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Farkasok kódexe
» Juurin Kensei
» [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...
» Part 14 / 1
» Gép Farkas

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-