KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Megosztás
A topik címe: Scarlet Witch

Wanda Maximoff

∆ Hozzászólások száma :
14
∆ Kor :
34
∆ Tartózkodási hely :
∘∘ on the avengers base ∘∘



A poszt írója Wanda Maximoff
Elküldésének ideje Vas. 02 Szept. 2018, 11:21
Ugrás egy másik oldalra

Wanda Maximoff

Scarlet Witch




biográfia

becenév » Wanda
születési idõ » 1989. augusztus 27.
születési hely » Sokovia, Kelet-Európa
kor » 29
play by » Elizabeth Olsen
csoport » Avengers
tartózkodási hely » A Bosszúállók főhadiszállásán.
család » Az ikerbátyámmal 10 évesen lettünk árvák: éppen vacsoráztunk, amikor a házunkba becsapódott egy rakéta és rögtön végzett a szüleinkkel. Az ágy alá bújtunk és két napig szemeztünk egy másik fegyverrel, várva, hogy felrobbanjon. Gyerekek voltunk, de a mai napig emlékszem rá, hogyan szorítottam Pietro kezét, amit azóta sem engedtem el. A testvérem a legjobb barátom, a mindenem, a másik felem. Sokáig ketten voltunk a világ ellen, ám sikerült beilleszkednünk egy csapatba, amit talán családnak is nevezhetünk. Igen, a Bosszúállókhoz tartozunk, már ők a családunk.



jellem és külsõ »
Gyerekként mindenki kedves, naív és mindenekelőtt sebezhető. Én is ilyen voltam, el sem tudtam képzelni, hogy a sors rosszat is tartogathat számomra egészen a szüleim haláláig. Az ágy alatt kuporogva eltört bennem valami: teltek az évek és én csak a bosszúra gondoltam, ami gyökeresen megváltoztatta a személyiségemet. Bármit megadtam volna azért, hogy szenvedni lássam Tony Stark-ot és ez a vágy kiölte belőlem az emberi érzelmeket, jóként csakis a testvérem iránti feltétel szeretet maradt meg bennem. Agresszív lettem, elkezdtem vallani a "cél szentesíti az eszközt" elvet. Nem érdekelt, hogy bántanom kell másokat, a vendettámért még a Hydra kötelékébe is hajlandó voltam belépni. Fájdalomtűrő képességem nem ismert határokat, ugyanakkor az erőmet megkapva instabil lettem, végképp elveszítettem a helyem a világban. Tanultam, koncentráltam, figyeltem az erőmet, egyre jobb és jobb szerettem volna lenni, szenvedélyesen küzdöttem a célom megvalósításáért. Utóbbi a mai napig igaz rám, de szerencsére a rossz tulajdonságaim és a vérszomjam nagy része elpárolgott. Észhez tértem, Ultron mellett rájöttem, hogy ha bántok másokat, játszok az elméjükkel, egymás ellen ugrasztok egy csapatot, amely családként működik és segédkezek a bolygó kiírtásában, én sem leszek más, mint egy szörnyeteg.
A Bosszúállókkal új időszámítás kezdődött az életemben és a személyiségem ismét kibontakoztathatta a jobbik oldalát. Eleinte féltem, mert rájöttem, hogy az erővel, amit kaptam felelősség is jár, de jó volt érezni, hogy egy csapatnyi idegen bízik bennem és azt szeretnék, hogy kellemesen éljek. Ismét képes lettem hálát érezni, a szenvedélyességemet a rászorulók és a veszélyben lévők segítésére használtam fel. Az öntörvényűségemet képtelen voltam és vagyok a mai napig levetkőzni: nem szeretem, hpgy megmondják, mit csináljak, főleg, hogyha nagyon nem tetszik az ötlet. Ennek ellenére szeretek csapatban dolgozni, együttműködő vagyok. Az első időkben kissé visszahúzódtam a csigaházamba, hiszen ismét muszáj volt újradefiniálnom az identitásomat, ami összezavart és gátlásokat keltett bennem. A mai napig félek attól, hogy elveszítem a kontrollt és miattam baja esik valakinek, ezért ezt az önbizalomhiányt próbálom minél több gyakorlással kompenzálni. Mostanában vettem igazán észre, mennyit változtam. Ismét jóízűen nevetek, kedvesen és barátságosan viszonyulok az emberekhez, törődöm velük, szívemen viselem a sorsukat. Már nem félek a harctól, bátran szembeszállok a legnagyobb ellenséggel is, szükség esetén gondolkodás nélkül futok a veszély felé, viszont az új családomért nagyon aggódom: hiszen értük és az emberekért küzdök, valamint hogy a legrosszabb helyzetekből is ki tudjunk hozni valami jót.

***
170 centis magasságommal nem igazán tűnök ki a nők tömegei közül. Testalkatom nőies, vállaim göbölyűek, a csípőm kissé széles, viszont az állandóvá vált edzéseknek köszönhetően a testem tónusos és izmos lett. Természetes hajszínem barna, de nemrégiben lecseréltem, mostanában mellig érő vöröses-narancsos hajkorona tulajdonosa bámul vissza rám a tükörből. Arcom kerek és néha kissé sápadt, nagy és zöld szemeim szinte világítanak. Nem szeretem a kényelmetlen ruhákat, általában farmert, laza felsőt és csizmát viselek, szinte az összes ujjamra gyűrűt húzok és a nyakamban mindig fityeg egy medálos nyaklánc. Régebben erős sminket viseltem, ma már visszafogottabb vagyok. Az én szekrényben is lóg egy "szuperhős-ruha", ami bordó és fekete bőrből készült. Legkülönlegesebb ismertetőjelem a körülöttem táncoló vörös energianyalábok tömkelege.

képesség »
A képességeimért az Elme Kő felelős, attól kaptam a pszionikus energiát, ami az erőm alapját képezi a neuroelektromos elérés révén. Amikor használom őket, vörös erőnyalábok jelennek meg az ujjaim, a kezem és a testem körül, valamint a szemem is vörösen csillan fel. Ezért kaptam a Skarlát Boszorkány nevet.
Telekinézis: Néha még a Bosszúállók is elfelejtik, hogy képes vagyok tárgyakat és embereket mozgatni az elmémmel. A belém táplált pszionikus energia segítségével megváltoztathatom és irányíthatom a tárgyak molekuláris szerkezetét és a fizikai törvényeit is, legyen szó mozgási energiáról, súrlódási erőről vagy légnyomásról. Ezt a képességemet szeretem leginkább, rengeteg gyakorlás után megfelelően tudom használni és a mai napig fejlesztgetem, hogy minél többet kihozhassak belőle.
Levitáció: Kevés jobb érzés van, mint a magasba emelkedni, bár átalában akkor rugaszkodom el a földtől, ha vészhelyzetbe kerülök egy harc során, olyankor pedig nem sok lehetőségem van madártávlatból pásztázni a környezetet. A kezeimből előtörő pszionikus energia emel fel a padlóról és tart a levegőben. A kezdetekben sokszor elvesztettem az iránytás és hamar visszazuhantam a kiindulási pontomra, de dolgozom a stabilitás megőrzésén és azon, hogy minél tovább tudjak fennmaradni.
Pszionikus pajzs: Az energia koncentrálásával védelmező pajzsréteget hozhatok létre, ami nehezen áthatolható. Ezzel az erőtérrel megakadályozhatóak és kivédhetőek a nagy erejű támadások, képes vagyok vele összegyűjteni a közelben lévő tárgyakat, embereket, különböző kémiai anyagokat, eltérteni a fegyvereket és megvédeni a közelben lévőket.
Telepátia: Olvasok az emberek gondolataiban, képes vagyok a szám kinyitása nélküli kommunikációra, kiterjeszthetem a saját gondolataimat, hipnotizálhatok másokat és nem csak az emlékeiket, hanem a jelenbeli gondolataikat is megváltoztathatom. Nem vagyok rá büszke, hogy majdnem mindegyik Bosszúállón alkalmaztam már ezt a képességemet, de amikor semmi más nem számított, csak a szüleim haláláért való revans és nem ismertem azokat az embereket, akik mára a családommá váltak, egyáltalán nem számított, hogy bele kellett nyúlnom az elméjükbe. Mentális manipulációval hipnotikus állapotokat alakíthatok ki, ami a valóságérzet megváltozásával, illúziók és hallucinációk megjelenésével jár és emiatt az áldozatok hosszú időre elveszítik az öntudatukat. A félelemek manipulációjával még rosszabb helyzeteket tudok előteremteni, megidézhetem azokat a dolgokat és szituációkat, amiktől a személyek legjobban rettegnek. Az előttük megelevenedő képek könnyedén beszippantják őket és végtelenül sebezhetővé válnak.
Kémkedés: Natasha mindenre megtanított, amire egy küldetés során szükségem lehet, legyen az viselkedés, mozgás, beszéd, gesztikuláció, sőt, még az akcentusomat is kiölte belőlem. Nem biztos, hogy én vagyok James Bond női változata, de kihúznám egy kis ideig az ellenség köreiben, ha arra lenne szükség.
Katonai készségek: A Bosszúállók csapatába kerülésemkor nem értettem a harcművészetekhez, viszont mára megállom a helyem a közelharcban. A testi erőt és az önvédelmi technikákat kiegészítve használom az Elme Kő által adott képességekkel.
(forrás: Marvel Cinematic Universe Wikia)

elõtörténet »
Hirtelen pattantak ki a szemeim. A torkomból krákogás tört fel, éreztem, hogy a tarkómon végigfolyt a verejtékem és azt sem tudtam, hol vagyok. A szobában sötét volt, ezért engedtem, hogy az ujjamból feltörjenek a vörös fénycsóvák és megvilágtsák a helyiséget. Mire körbenéztem, már rájöttem, hogy az új ágyamban feküdtem, ami még túl idegen volt ahhoz, hogy otthonosnak érezzem. Az elmúlt években egyetlen épületet sem hívhattam otthonnak, nem modhattam, hogy haza megyek, mivel a szülem halála után úgy éreztem, a testvéremmel sehol sincs igazán helyünk a világban. Az ébredésem is a régi családom emlékéhez volt köthető: magam előtt láttam az estét, ami során Pietro-val árvákká váltunk. Az asztalnál ültünk, anya éppen arról tartott kiselőadást, hogy miért egészséges a spenót és hogyha magasak és erősek akarunk lenni, akkor ne kaparjuk a tányér szélére a zöldéget... ekkor hatalmas robbanás rázta meg a háztömböt. A plafonról darabokban szakadt le a vakolat, az ablakból csörömpölve tört ki az üveg, a detonáció elrepített minket az asztal mellől. Mindannyian a földre zuhantunk. Én a fejemet védtem a karjaimmal, a padló felé fordítottam az arcom és összeszorítottam a szemeimet. Pietro fölém hajol, átölelt, a nevemen szólítgatott, majd anya és apa után kiáltott. A fülem csengett a robbanás által keltett hangzavartól, de a mellkasomba rögtön rossz érzés költözött és egyre fokozódott Pietro kiáltásait és a szüleink csendbe burkolózását hallva. Négykézlábra küzdöttem magam és nem törődve a törmelékekkel, üvegszilánkokkal, porral és Pietro óvva intésével, elindultam arra, amerre a szüleimet sejtettem. A testvérem velem tartott és átölelt, amikor látva a szüleimet felsikoltottam és hisztérikus zokogásban törtem ki: mindkettejük szeme nyitva volt, testüket vérző sebek borították és hiába akartam feléjük nyúlni, hogy megrázzam őket, Pietro elrántott tőlük. A következő másodpercben egy kisebb rakéta repült be az ablaknak már nem nevezhető lyukon. Az ágy alá menekültünk, az ijedtségtől sírni is elfelejtettem. Úgy szorítottam a bátyám kezét, hogy megfájdultak az ujjaim, a vállába temettem a fejemet, a szuszogásom és a kintről jövő kiáltások kánonja törte meg a rettegés által keltett csendet. A fegyver nem robbant. Nem csinált semmit. A percek óráknak tűntek és aztán ténylegesen napokká váltak. 50 órán keresztül szemeztünk a rakétával és a Stark felirattal, most pedig egy ágyban ültem, amelyik annak az épületnek a falain belül foglal helyet, amit a férfi építtetett. Sok idő telt el azóta, hogy mérhetetlen gyűlölettel gondoltam rá, de a szüleimre gondolva a mai napig könnybe lábadt a szemem.

***

- Nem fog menni. - Megcsóváltam a fejemet és megengedtem magamnak egy sóhajt is. Az erőm megmakacsolta magát és úgy döntött, hogy a mai nap nem fog rendelkezésemre állni. Képtelen voltam ráhangolódni és annak ellenére ment nehezen a koncentrálás, hogy izgatottam vártam a délelőttöt és az ilyenkor szokásos gyakorlást. Kinyújtottam az ujjaimat, de azok hegyén éppen csak elkezdett pislákolni a vörös fény, ezért összezártam a tenyeremet. A mellettem álló Vízió az erőm magját képező neuroelektromos kisülésekről kezdett beszélni, ám alig hallottam valami abból, amit mondott. Neki köszönhetően rengeteget megtudtam a képességeimről, de most nem volt kedvem hallgatni. - Vis, ezzel nem segítesz. Inkább azt mondd meg, mi a megoldás. - Néztem rá kérlelő tekintettel. Természetesen nem kaptam egyenes választ, mégis ki tudtam hámozni belőle a lényeget: Vízió szerint a stressz volt az oka, tombolt bennem a bizonyítási vágy és ez megakadályozta, hogy az erőm megfelelően működjön. Szerettem volna elhessegetni ezt a gyanúsítgatást, ám legbelül tudtam, hogy igaza volt. Nem szerettem volna csalódást okozni azoknak, akik befogadtak és azon ügyködtek, hogy minél több ember számára segítség lehessek. Ez volt az új célom és mindent megtettem volna az elérése érdekében. - Megleszek. - Motyogtam magam elé, majd ismét Vízió felé fordultam. - De ha tartanánk pár perc szünetet, elmesélnéd ismét, hogy működik a levitáció? - Halványan elmosolyodtam. Vízió hangja, magyarázatai, beszéde, a lénye nyugtatólag hatott rám. Kerestem a társaságát, élveztem hallgatni és míg ő megosztotta velem a hatalmas tudását, addig én az emberi élet praktikáit tanítgattam neki. Pietro nem örült túlságosan, hogy szünetet kértem és én is tisztában voltam azzal, hogy a teher alatt nő a pálma-típusba tartozom és ezért addig kellene gyötörni, míg jó teljesítményt nyújtok, mégis, most bármit megadtam volna azért, hogy egy kicsit sétálhassak a birtok területén Vízióval az oldalamon.

***

- A wakandai összecsapás ismét bebizonyította, hogy a Bosszúállók nemhogy hasznosak, hanem sokkal inkább károsak az emberiség számára. Nézzenek körül! A bolygó lakosságának fele eltűnt, elveszítettük a szeretteinket és hol vannak most a mi hőseink? Visszahúzódtak a biztonságos erődítményükbe és arra sem hajlandóak, hogy kiálljanak a megmaradt lakosság elé és bocsánatot kérjenek. - Felhúztam a térdeimet, miközben a tévére meredtem, amiben egy férfi fröcskölő nyállal kiabált. Az ablak felé néztem, azt vártam, mikor fog felbukkanni egy embertömeg, akik a meglincselésünkre készültek. Nem tehettünk semmit, minden erőnket bevetve harcoltunk, de titkon úgy éreztem, hogy ténylegesen a mi hibánk, ami történt. Emberek haltak meg, olyan nők, férfiak, apák, anyák, gyerekek, rokonok, szerelmek, barátok, akik nem érdemelték meg ezt a sorsot és akiket kötelességünk lett volna megmenteni. Senki sem akart beszélni a történtekről, a legtöbben bezárkóztunk a szobánkba, csendben főztük le a kávét és ettük meg a vacsorát, hogy aztán kikapcsoljuk a tévét, mert mindegyik adón a csapatot cincálták darabjaira. Jelenleg nem látszódott a fény az alagút végén és mivel még senki sem volt olyan állapotban, hogy felajánlja a történtek megvitatását, a helyzet még tragikusabbnak tűnt. Így nem maradt más hátra, mint venni egy újabb levegőt és belekortyolni a csésze forró kakaóba.

user neve » tapasztalat » multik

Vissza az elejére Go down

Peter Quill

∆ Hozzászólások száma :
1030
∆ Kor :
43
∆ Tartózkodási hely :
next to my a-holes



A poszt írója Peter Quill
Elküldésének ideje Szomb. 08 Szept. 2018, 15:04
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves Wanda! ••

Elfogadva!




HEY!  

Nagyon örülök, hogy ilyen hamar gazdára talált a leányzó!  okés
Tetszik az elmesélő jellemleírásod és a képesség-kibontásod, nagyon nagyon! Élveztem olvasni ezt a két részt!! Érzelmes, teljességgel megkaptam belőle Wandát. Tetszik, hogy szépen beleszőtted, hogy min ment keresztül, s miféle hatások érték őt ezek által, s hogy honnan - hová tart. A fogalmazásod nagyon szép, oda vagyok a szóhasználatért! A képességek is szépen le vannak írva, kibontogatva, megmagyarázva. A mi kis Boszink erősebb, mint valaha!  izgatott 2
Nagyon szépek ezek a történet cikkek, amiket megalkottál hozzá. Illik a karakterhez. Megtudjuk mi történt vele, s mi a helyzet most. És azt hiszem egy csipet jövőt is kaptunk. Nagyon tetszik! A szóhasználat, a fogalmazás, a stílus nagyon egyedi. A megalkotás és a megformálás pedig csúcs!
Azt hiszem, tudtam volna még tovább olvasni, de önző dolog lenne tovább foglalni a többiek elől. Köszönöm az élményt és rendkívül jó szórakozást kívánok Neked a továbbiakban!  hali
Nem is tartalak fel tovább, irány meghódítani a játékteret!

Vissza az elejére Go down

Steve Rogers

∆ Hozzászólások száma :
249
∆ Kor :
103
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Pént. 26 Okt. 2018, 23:19
Ugrás egy másik oldalra

•• Kedves Wanda! ••

üdvözöllek!




Úgy emlékszem, a nagy üdvözlés elmaradt részemről (olyan gyorsan megérkeztél, csak kapkodtam a fejem!), ezt szeretném hát itt és most pótolni: nagyon örülök, hogy itt vagy, és alig várom, hogy a játéktéren is a nyakadba ugorhassak! vagy te az enyémbe, talán az jobban mutatna, noha kettőnk közül nem biztos, hogy én vagyok az erősebb Még nem volt lehetőségem elrabolni téged egy körre, de ami késik, nem múlik!
Szerettem volna addig is a tudtodra adni, hogy nagyon tetszik a karakterlap, amit összeraktál, és az is, ahogy a játéktéren mozogsz a lánykával. Látszik, hogy jól ismered és szereted a karaktert, úgyhogy a sok-sok Wanda-kezdemény után jól esik végre egy igazi telitalálatot olvasni.
A legjobban az előtörténeted tetszik! Főleg, ahogy a legutóbbi kalandra reflektáltál. Bele sem gondoltam, hogy a világ talán ismét negatívan állhat majd hozzánk, és hogy a tragédiában megint majd a bűnbakot keresik bennünk... Pedig milyen igazad van. Szegény Wanda, valahogy sosem ússza meg, hogy a nyakába zúdítsák a felelősséget és a terheket, pedig a Bosszúállók közül talán ő az egyik legjólelkűbb és legjóindulatúbb hős, igazi csupaszív, amit a jellemnél is olyan bájosan visszaadtál!
Még olyan sok szép dolgot tudnék mondani, de hagyok a játéktérre is belőle. Remélem, nagyon sokáig velünk maradsz és sok kalandot végigharcolhatok majd az oldaladon!

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Scarlet Witch

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Elkészült karakterek :: Bosszúállók-