HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

Az ősz díjazottjai
az évszak nyertesei

Az õsz férfi karaktere

Bucky
Az õsz nõi karakterei

Sigyn & Daisy & Carol
Az õsz párosa

Eleanne & Wrenor
Az õsz canon karakterei

Lord & Thor & Bucky
Az õsz kedvenc karakterei

Lord & Rocket & Bucky
Az õsz saját karaktere

Reimos
Az õsz elõtörténete

Erik Killmonger
Az õsz játéka

A 5. kaland (I. - II. kör)

Share | 
A topik címe: Reimos & Caroline - Derült Égből, Rei...

avatar

∆ Hozzászólások száma :
435
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Vas. 02 Szept. 2018, 00:24
Ugrás egy másik oldalra


Reimos & Caroline


Imádom a Napfényt és az olvasást a csodás Tengerparton, ahová néha elbújok a mindennapok forgataga elől. Nem sokszor adatik meg ez a láblógatós semmittevés részemre, de most végre kihasználhatom a Nyár örömeit a Nyaralómban. A Ház elég tágas és modern, hogy minden kényelmet és igényt kiszolgáljon, de mégis csak azt szeretem, hogy távol van a Város nyüzsgő forgatagától. A Tenger hullámait hallgatom és a hűs koktélomat szürcsölve adom át magam az élvezeteknek. Már talán az óra a delet is elütötte, de halaszthatatlan dolgom nem akadván, nem is érdekel az idő múlása. Egy jó könyvvel és itallal bőven elvagyok ezen a szépséges napon. A Sirályok nem messze szállnak a Kikötő felé, de a csend így is magával ragadó. Talán még el is bóbiskoltam, ahogy a sorokat olvastam, de aztán egy pillanatra mintha egy hullócsillag zuhant volna a békés víztükörbe. A szemüvegem levettem magamról és néztem a távolt. Egy pillanatra mintha csak a szemem káprázott volna, de aztán nagy morajlást is hallottam. Nem láttam még ilyen jelenséget, és a kíváncsiságomat felkeltette a látvány. Tudom, hogy nem szokatlan hulló csillagot látni Augusztusban, de ez a fény nagyon nem illik bele a leírásokba, akik már láttak ilyet. Közelebb lépek a Terasz korlátjához, hátha jobban szemügyre tudom venni a furcsa jelenséget. Elég távolinak tűnik a parthoz képest, de aztán lehet, hogy érzéki csalódás és Délibábot vélek valóságnak látni álmomban. Vagy az is lehet, hogy egyáltalán nem a képzeletem játszik velem és egy teljesen más dolog csapódott bele a vízbe. Néha már arra is gondolok, hogy túl sokat olvasok misztikus dolgokról és lassan már olyanokat is képzelek, amik nincsenek is ott. De ez valami más lehet, mert nagy hanggal és csobbanással ért vizet az a valami, amiről nem hiszem, hogy csillag lehetett. Inkább egy meteoritra gondolok, de nagyon fura, hogy fémes csillanást láttam volna rajta. Lehet, hogy egy Ufó? Erre a gondolatra megborzongtam, de aztán az is lehet, hogy alaptalanul képzelek minden félét. Mostanában sok volt a munkám, és azon se csodálkoznék, ha most is álomba szenderülve feküdnék a nyugágyamon. Vagy esetleg tényleg láttam valami szokatlan dolgot, amit a Tudósok is csak találgatnak?
-Ahh.. nem hiszem, hogy éppen ide pottyanna egy Földönkívüli ebbe az Öbölbe..- hessegettem el egy legyintéssel a gondolataimat, de a tudatalattim nem hagy nyugodni az igazság kiderítésére. Ahhoz, meg végképp kíváncsi természetű vagyok, hogy utána járjak ennek a dolognak.. Csak azt nem tudom még, hogy mi lesz, ha tényleg nem e világból való valami pottyant majdnem a teraszomra...


zene |  megjegyzésed


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
71
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Kedd 04 Szept. 2018, 02:36
Ugrás egy másik oldalra


Caroline & Reimos
tengerparti jelenések
A tervem elég kidolgozatlan állapotban van még. Azt tudom, hogy mit akarok, de arról fogalmam sincs, hogy azt hogyan akarom elérni. Csak abban bízok, hogy Ak nem árulja el hogy hová mentem. Attól tartok, hogy nem fogja sokáig bírni. Még el se indultam és úgy remegett, mintha a kivégzésére készülne. Ezer éves barátok vagyunk, mindig mindenben segített, nem értem miért lett hirtelen ennyire bölcs. Honnan tudja, hogy nem fog sikerülni? Szerinte ez nem az én feladatom, de nagyon téved. Eltűnt az apám, a király, és a népünk fele. Nem érdekel, hogy ki az ellenség, hogy kit kell legyőznöm. Visszaakarom kapni a többieket és kész. A bátyáimhoz nem mehettem oda, hogy megkérdezzem mit tudnak, mert úgyse mondták volna el. Mintha én nem is lennék a családunk tagja. Mindenből kihagynak, de most a kezembe vettem az irányítást. Khm...majdnem. Sose vezettem még űrhajót, de véleményem szerint ennek nem ilyen tempóban kéne mennie. Teljes sebességgel haladtam a Föld felé, miközben az űrhajó egyre sűrűbben adta ki a "beep-beep" hangokat. Megpróbáltam lelassítani, de semmire se reagált. Ennyit arról, hogy Ak ért ezekhez. Egyáltalán milyen űrhajó ez? Még én is csak nehezen fértem bele. A Jupiter már régen kikerült a látókörömből, amitől hirtelen nagyon magányosnak éreztem magam. Sose hagytam el a bolygóm, a testvéreim nélkül nem is mentem sehová. Rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban, de már nem fordulhatok vissza - és nem is tudnék. Ha szerencsével járok akkor előbb találom meg a népem eltűnéséért felelősöket, minthogy Wrenor bukkanjon rám. Kiráz a hideg a gondolattól is, hogy amit most tettem annak meglesznek a következményei.
A Föld. Végre láthatom. Eddig csak könyvekből ismertem. Tényleg elég apró, mi el se férnénk rajta. Eléggé izgulok, mert a saját fajomon kívül nem találkoztam más lényekkel. Mivel herceg vagyok tanultam a különböző fajokról, bár a földi részeknél sokszor elaludtam. Kissé belemerültem a gondolataimba, fel se tűnt, hogy már beléptem a Föld légkörébe. Teljesen más a gravitációja a Jupiterénél. Nagyon....fura és gyenge. Ettől függetlenül lehet, hogy itt fogok meghalni. Az űrhajó csak gyorsult és gyorsult, s végül hangos csobbanással a tengerbe csapódott. Víz. Nálunk is van, de az teljesen más. Mágiával alkották, így a színe és az íze is különbözik a földiekétől. Egy sekélyebb részen sikerült landolnom, ennek ellenére az űrhajó használhatatlan állapotba került. A beep-beep hang még most se szűnt meg, amit furcsálltam. Az eddigi eseményeket összegezve, az űrhajó amit elloptam teljesen tönkrement. Ennek két hátulütője is van. Az első; Wrenor ezért is megöl. A második....hogy megyek vissza?!
Gyorsan kirúgtam az elmúlásévá lett utazóeszköz ajtaját, hogy kijuthassak. Leráztam a szarvaimról a tengeri trutymót, miközben próbáltam megszokni az új körülményeket. Nálunk is van fény, de az mesterséges, szintén mágiával alkották. Lehet, hogy nem ezzel a bolygóval kellett volna kezdenem az utazásaimat. Kivergődtem magamat a partra, majd csapzottan, éhesen és eléggé feszülten tekintettem körbe. A könyvek, amikben a Földről olvastam egyáltalán nem így írták le ezt a bolygót. Itt minden olyan...csöndes. Mintha a bolygó is gyászolna. Hallom a tengert, érzem a szelet és a napsütést, de ezek nem az emberek hangjai...csak a bolygóé. Annyit tudok, hogy mindenhol megfeleződött a népesség, ezért nem is lepődhetek meg azon amit látok. Nálunk még ennél is rosszabb a helyzet. Wrenor biztosan úrrá lesz a káoszon, de amíg a népünk megmaradt tagjaival van elfoglalva talán nem veszi észre, hogy eltűntem. Milyen ostoba gondolat....hogyne venné észre. Újabb lépést tettem előre, nem zavart, hogy a ruhámból folyt a víz. Megszoktam már, otthon is esik az eső. Csak a mi viharjaink elnyelnék a Földet, ez elég nagy különbség.
Nem sokkal később egy nő féle lényt láttam meg a távolban. Határozott léptekkel indultam el az irányába, egy pillanatra se véve le  róla a szememet. A korlát mellett állt, gondolom ő is szemtanúja volt a korántsem jupiterihez illő landolásomnak. Hogy szóljak hozzá? Nem szabad elfelejtenem, hogy itt nem tudják ki vagyok. Nincsenek felesleges formalitások, és ez jó. Sajnos nem tudom, hogy hogy kell nem hercegként viselkedni. A lényemen nem tudok változtatni, de azért megpróbálok a körülményekhez igazodni.
- Te! - Nem kiabáltam, de elég hangosan beszéltem ahhoz, hogy tudja hozzá beszélek. Most hogyan tovább? Nem akarok ráijeszteni, nem ő az akit bántani akarok. A földiek teljesen mások, nem tudom, hogy mi lenne a jó lépés. - Ember vagy? - Kérdeztem kíváncsian. Lehet, hogy bukásra állok földiológiából, de azt pontosan tudom, hogy itt nem csak emberek élnek. A mérete ellenére nagyon változatos a bolygó élővilága, többféle lény is lakja. Amíg a válaszát vártam nem mozdultam. Ez az első utazásom, egyedül nem fogom megtalálni azt amit vagy akit keresek.


zene | Remélem tetszik  tánci 2  |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
435
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Kedd 04 Szept. 2018, 17:16
Ugrás egy másik oldalra


Reimos & Caroline


Ahogy ott állok a teraszom korlátjánál, egyre jobban belém villan, hogy ez nem egy ritka természeti jelenség, hanem egy nem mindennapi valami. Nagy kerek szemekkel bámulok abba az irányba, ahonnan a csillogó tárgyat láttam lezuhanni, de még mindig alig hiszem el, amit látok. A döbbenetem meg akkor fokozódik, mikor egy alakot látok kikecmeregni a partra. Fura szarvak vannak a fején, de amúgy egy átlagos fiatal fiúnak néz ki. Lehet, hogy valami sapkaféle van rajta, de innen elég nehéz pontosan látnom. Amint közelebb ér, már sok kétségem nincs, hogy ez a valami a fején nem is fejfedő, hanem a fejéből nőtt ki. –Aztaaa!- fut ki belőlem egy halk megjegyzés, de gyorsan a szám elé emelem a kezem, mert egyre közeledik. Remélem, hogy nem valami őrült vetődött erre, manapság nem lehet tudni, kik járnak szabadlábon ezen a környéken. De aztán úgy döntöttem, hogy lemegyek a teraszról, közelebb lépve hozzá, hogy elkergessem a csavargót, ha bűnös szándékai lennének. Csak mikor indulnék lefelé, akkor hallom meg, hogy kiált felém.
-Én? Ember?- lepődöm meg, ahogy így rákérdez. - Persze, hogy Ember vagyok! Miért? Talán másnak látszom? – vágom rá hirtelen, de aztán elgondolkoztat a dolog. Inkább én kérdezném meg, hogy miféle „szerzet” azokkal a kinövésekkel a fején. Arról nem beszélve, hogy a Birtokomra zuhant azzal a nagy fémizével…
- Inkább én lennék kíváncsi, hogy maga miféle ember? Vagy talán, Idegen? Egy Ufó-val?–mosolyodtam el, mert nem hiszem, hogy ez igazi lenne, vagyis még mindig álmomban lehetek, hogy ilyesmi megtörténik velem. Lehet, hogy kicsit bizalmatlan vagyok vele, de egyáltalán nem tudom hova rakni ezt a dolgot. Ahogy a házamhoz ér, már én is lementem az emeletről a lenti teraszra. A biztonsági rendszer egyből jelezte a férfi érkezését.
- Riasztás!- kezd jelezni a rendszer. - Doktornő! Egy behatolót észleltem. Mit tegyek? Zárjam le az épületet? Várom az utasítását!- szólal meg MAX, aki egyfajta „Védelmi rendszer”, de én inkább házi inasnak hívom. A Húgom fejlesztette ki ezt a biztonsági rendszert és alapjában véve nagyon hatékony. Idegenek nem is léphetnek be az engedélyem nélkül, és ha nem adok utasítást, akkor még a közelembe se tud senki jutni, mert teljesen lezárja a házat a külvilágtól, hogy megvédjen engem. Nem szoktam sok embernek megmutatni a házam, de akik itt jártak, azok alig hittek a fülüknek. Egy olyan modern technológia van beszerelve ide, amit talán sokan megirigyelnék, de igazából, nem is szándékozom nagydobra verni. A Gil húgom tervezte és szerelte be, de ő is tudja, hogy nem vagyok egy műszaki zseni az elektronikus és egyéb dolgokban. De engem ismer annyira, hogy „beszélő” változatot kreált nekem, így minden utasítást szóban tudok tenni.
-Várj, Max! Előbb tudjuk meg kicsoda! Nem hinném, hogy ártani akar nekem, mert akkor már megtette volna… De légy éber, és figyeld.
-Igen, Doktornő! Azonosítás elindítva! Figyelő üzemmód!- halkul el a kellemes bariton hang, majd az érkezőhöz közelebb lépek, de a távolságot megtartom, ha mégis ártó szándékkal közelítene. Bár a kíváncsiságom jobban hajt előre, hogy megtudjam kicsoda ez a Fiatal Férfi.
-Esetleg, van neve is? Én dr. Shione vagyok, de szólítson Car-nak, az rövidebb név.–álltam meg előtte pár méterrel, de igazából jobban csak most tudom megfigyelni rajta a különös szarvakat. Kicsit furcsa, hogy került ide, de láttam már érdekes mutánsokat a Professzor házában, így lehet, hogy egy hasonlóval találkozom most is. Csak azt nem tudom, hogy akkor egy űrhajóval érkezett? Vagy esetleg valami időutazó? Ejj, Car! Már megint a sok regénybeli történetekre tudsz gondolni!- rázom meg a fejem, majd várom, hogy mi fog történni. Lehet, hogy most én látok először ilyen Idegen világból jövőt? Ezt jó lenne minél hamarább kideríteni, mert nem mindenki nézi jó szemmel a mutánsokat, főleg nem a szomszédaim, akik árkus szemekkel figyelnének, ha MAX nem lenne. Néha nem is bánom, hogy én lettem Gil „kísérletének”alanya, hogy megalkotta a szobainasomat, bár aztán lehet, hogy jobb lenne a diskurálásunkat bent folytatni. Nem szeretnék kíváncsiskodókat a birtokomon. Főleg, hogy lehet, mások is felfigyeltek a becsapódásra.
-Jobb lenne, ha bejönne… Persze, ha akar…- invitálom be a Fiatalt, bár nem is tudom, hogy mit gondoljak. De bízom a megérzéseimben, és ha bajban van, akkor nem hagyhatom magára. Nem is tudom, miért teszem ezt, de valami azt súgja, hogy nem mindennapi dolognak lettem szemtanúja.
-Max! Engedd be a nappaliba az urat. –mondom a ház felé, és jól tudom, hogy a védelmi rendszer azért működik, ha nem is látható. De jobb lesz, ha bemegyünk. Persze, ha velem tart a Vendégem.

zene |  nagyon tetszik  szív neked


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
71
∆ Tartózkodási hely :
New York/Jupiter



A poszt írója Reimos
Elküldésének ideje Csüt. 06 Szept. 2018, 03:14
Ugrás egy másik oldalra


Caroline & Reimos
tengerparti jelenések
Nem pont ilyennek képzeltem az első találkozásomat egy másik fajbélivel. Semmi sem a terveim szerint alakul, lezuhanni sem akartam, egyszerűen csak megtörtént. Valószínűleg ezzel a magánakciómmal most sikeresen elértem, hogy az elkövetkezendő évszázadokban ne is kerülhessek űrhajók közelébe. Nem akartam ráijeszteni a nőre, ezért amikor ő is közelebb jött hozzám megálltam. - Sok minden él ezen a bolygón, muszáj volt megkérdeznem. - Feleltem a kérdésére. Jól jön, hogy itt egyáltalán nem ismernek. Senki se fog hajlongani előttem, ami jó. Nem akarok másik életet, de a hercegség sokszor az agyamra megy. Ezt az ismeretlenséget meg tudnám szokni. Többször is végigmértem a nőt, ő az első ember akit látok. Még jó, hogy nem az ő házára zuhantam, mert akkor nem tudnék tőle semmit se kérdezni. Na meg egyébként sem akartam már az első napon kinyírni valakit. - Nem ember vagyok. - Szólaltam meg közönyösen. - Egy másik bolygóról jöttem, szóval igen...itt idegennek számítok. De nem kell aggódni, nem eszem embert. - Elmosolyodtam és gyorsan hátrapillantottam az űrhajóra, vagyis abból ami maradt belőle. Remélem egyik bátyámnak se volt a kedvence. Ha úgy nézzük ez az ő hibájuk. Nem tanítottak meg rá, hogy hogyan vezessem...nem is én tehetek róla. Persze ezt a teóriámat inkább nem mondom el nekik, főleg Wrenornak nem.
Hallottam, hogy beszél valakivel, amit nem igazán értettem, de most csak az számít, hogy ne fusson el. Felőlem a falakkal is társaloghat, csak ne menjen el. - Car...érdekes név. - Gondolkoztam hangosan. - A dr. mit jelent? - Tényleg többet kellene tanulnom, de hát én se érhetek rá mindig mindenre. - Én Reimos vagyok. Reimos her...vagyis csak simán Reimos. - Párszor megráztam a fejem, mert zavar hogy egyfolytában az arcomba folyik a víz a hajamból. - Akarok... - Még sosem invitáltak be otthonokba. Nekem nem is szabadott elmennem másokhoz, otthon nem járkálhatok szabadon bárhová. Közben követtem a nőt, bizalmatlanul tekintettem körül, mert nekem meg ő az "idegen". - Mi az a Max? - Tettem fel az újabb kérdésemet.


zene | Bocsánat a hosszért, fáradt voltam Sad  |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
435
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Csüt. 06 Szept. 2018, 22:08
Ugrás egy másik oldalra


Reimos & Caroline


-Igenis, Doktornő! A Nappali szabad. Belépés engedélyezve a Vendége részére!- hallatszik a kellemes férfihang, ahogy belépünk a szobába.
Egy pillanatra meglepődöm, mikor azt mondja, hogy nem emberi lény, vagyis más Bolygó szülötte, de igyekszem nem mutatni a döbbenetemet. Ezek szerint a megérzéseim jók voltak, de azért akkor is nagydolog, hogy éppen a közelembe huppant bele a vízbe az Úrhajójával.
- Örvendek Mr. Reimos!- néztem rá egy mosollyal, majd a kezemet nyújtottam felé.
- A Fürdőszobába talál törülközőt, ott rendbe szedheti magát. Hozok valami száraz ruhát Magának, a Bátyám holmijaiból. Nagyjából egyforma a méretük. - azzal a gardróbból kiveszek egy farmert, pólót és váltás fehérneműt. Eddig még nem használta Leo, mert még bevetésen van, de itt mindig van számára új ruha, ha esetleg itt aludna. Bár elég ritkán találkozom vele, sajnos, de tudom, hogy a hívatása hosszú időre elszólítja a Hazájából.
- Ha megszárítkozott és átöltözött, akkor szívesen látom ebédre. Akkor majd válaszolok minden kérdésére. Amúgy meg Orvos vagyok, azt takarja a „dr.” rövidítés. Lehet, a Maga Bolygóján másképpen hívják a gyógyítókat, de itt a Földön ez a neve azoknak, akik a betegségeket és más sérüléseket gyógyítják. De előbb frissítse fel magát és szárítkozzon meg. Mindent megtalál a szekrényen, ami csak szükséges. Aztán az ebédlőben várom. - nézek rá kedvesen, majd megmutatom neki a Fürdőszobát, és felé nyújtom a ruhákat.
Ha elmegy megszárítkozni, akkor addig rendelek valami ételfélét, bár nem tudom mit szokott enni egy Jupiter lakó.
-Esetleg, megmondaná addig míg készülődik, hogy milyen ételt rendeljek Önnek? Nem ismerem az étkezési szokásaikat más Bolygóról érkezőnek. - kérdezem még visszafordulva, ha még hallja a kérdésem, de ha nem, akkor majd később rendelek. MAX mindent elintéz, és nekem csak kérni kell.
Amíg várakozom, addig próbálom felfogni, hogy tényleg egy idegen helyről érkezőt látok vendégül a házamban. Bár sok furcsasággal találkoztam, de ezt álmomban se tudtam volna elképzelni. Hihetetlennek tartom, de annál kíváncsibb vagyok.
- Kérlek, Max, hogy nézz utána, amit csak meg lehet tudni arról a lezuhant járműről, amivel a Vendégünk érkezett.. Talán van valami feljegyzés vagy bármi más arról a kvadránsról, ahonnan érkezhetett. Nem szeretnék kíváncsiskodókat a Birtokomon. Kérlek jelentsd, ha valamit megtudsz a járműről, vagy bármi információt megtudsz a lehetséges kiindulási pontról.
- Igen, Doktornő! Adatbázis megnyitva! Keresés indul...
-Köszönöm, Max!- ültem le a kanapémra egy itallal míg várakozom, ha úgy dönt a férfi, hogy él az ajánlatommal a száraz ruhára és a mosakodással, mire elkészül Reimos, akkor a nappaliban várom egy itallal. Nem ismerem a szokásaikat, de biztosan szomjas vagy éhes. S gondolom, hogy neki is ez az első ilyen találkozása egy másik életformával, azért ne mondja, hogy nincs vendégszeretetem. Bizonyára neki sem egyszerű egy idegennel találkoznia, mint ahogy én lehetek furcsa számára. De azért nagyon kíváncsivá tett, hogy hogyan keveredett ilyen messze a Szülőhelyétől. Talán tényleg bajban van…


zene |  meglepi ölelés 1  szeretés 2  


Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Reimos & Caroline - Derült Égből, Rei...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Caroline szobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-