HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: There is no plan - [Finn & Shuri]

avatar

∆ Hozzászólások száma :
48
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Kedd 31 Júl. 2018, 17:03
Ugrás egy másik oldalra



Finn & Shuri
te tényleg komolyan veszed ezt az árnyékosdit...
Ismered az érzést, amikor pezseg a véred és a szöveteid alatt minden egyes vénádban fülsüketítően verdes bíbor ketyegőd? Pontosan ezt érzem, amikor surranó árnyként masírozok faltól falig az éjszaka kellős közepén. Nos, meglehet, hogy nem vagyok egy fekete párduc és nincs meg hozzá a kellő ügyességem se, hogy a falakon másszak, de nem kell engem annyira félteni. A technika ugyanis kárpótolja ezen elmaradásaimat. És a lázadó vérem is! Természetesen megvártam, hogy az óra elhagyja az éjfélt. Biztos akartam lenni benne, hogy Finn a fal túl oldalán már édesdeden szundikál és kis terroristákat gyilkos álmában. - Amire egyébként való is volna! Sokkal inkább, mint hogy térfigyelőt játsszon a laboromban. De persze anyámat hol érdekelte a véleményem? A védelmi tanácsaimon kívül...
Így hát még mielőtt elvonultam volna a szobámba (az egyetlen helyre, ahonnét Finnt kizárhatom - és itt a fürdőszobámra gondolj), gondoskodtam róla, hogy az M84-es készenlétbe álljon nekem. Jól tudom, hogy azzal, hogy Challa és anyám elvárásaival szembe ütközöm csak még inkább felcímkézem a hátamra a lázadó és hagyományokat nem tisztelő cetliket, de úgy vélem, hogy ha eddig nem fogadtak el, ez után sem fognak. És egyszer élünk! És legalább egyszer had merészkedjek Wakanda határain túlra. Egyedül.
Kihúzott vázzal, büszkén felszegett állal lépek fel a fedélzetre, hogy elfoglaljam a pilótafészket. Őszintén szólva alig két perc telik el, s a gép már dorombol alattam. Ó, igen! Nem egy őr rohanna, hogy leszedáljon, csak hát felszereltem a kicsikét egy két plusszal. (És elfelejtettem erről szólni!) A gép orrából erős fény villan, ami átmeneti látáskárosodást okoz. Továbbá az alvázból szivárgó füstös félhomály eltakarja annyira a teljes gépmadarat, hogy ne láthassanak semmit belőle.
- Csak azt mondom, S-h-u-r-i! Su-Su-Su- S-h-u-r-iiii! – eltáncolok (twerkelek) a fülkébe. Észre sem veszem, hogy nem vagyok egyedül. Még nem...



 hellokaaa  nyalint    || s t r o n g e r ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Tartózkodási hely :
Shuri mellett



A poszt írója Finn Walker
Elküldésének ideje Kedd 31 Júl. 2018, 17:46
Ugrás egy másik oldalra

Nem szívesen játszok Shuri idegrendszerével. Meg őszintén, a legkevésbé sem érdekel, hogy épp mit lát, amikor tükörbe néz, ha épp egészen véletlenül rácsatlakoznék a látóidegeire. De vannak azok a napok, amikor a kötelesség megkívánja a mutáns képességem minimális használatát. Amikor vacsora után a legszebb megfogalmazású jó éjszakáttal lényegében elküldött a búsba, feltűnt valami különös csillogás a szemeiben, amit nem tudtam hova tenni. Ha valami töketlent akar felvinni a szobájába, hát rajta áll. Terroristáktól kell megvédenem, nem nemkívánt terhességektől. De hogy az épületet nem fogja elhagyni nélkülem, ha ilyesmi járna a csinos kis fejében, abban biztos lehet. A felügyeletem alá helyeztem hát, hogy felébredjek, ha megemelkedik az adrenalin szintje. Vagyis ha veszélyben van, vagy ha rosszban sántikál. Így is történt. És nem örülök neki. Elolvastam a feketén importált khm, képregényem Japánból és reméltem, hogy jót alszok majd róla álmodva. Ami nyilvánvalóan nem így lett. Tekintve, hogy egy repülőgép fedélzetén állok talpig feketében, mint aki bevetésre készül. Tényleg, hova is készülünk? Ideje kideríteni.
- Anyukád sosem mondta, hogy ne kávézz lefekvés előtt? - Shuri eddig azért nem vehetett észre, mert az érzékein kívülre helyeztem magam. Mindezt tompán tettem, ha nagyon figyelt volna, valószínűleg feltűnt volna neki, hogy egy helyett úgymond két árnyéka van. De Miss Wakanda úgy tűnik túlzottan el volt foglalva az őrökkel. Meg magával. Na ez. Ez a tekintet. Már ezért megérte utána jönni az éjszaka közepén. - Figyelj, nem lehetne, hogy éjszaka aludjunk és normál munkaidőben csináld a hülyeségeid? - Sóhajtok fáradtan. Még nincs késő, megállíthatja a gépet szabad akaratából is. Tudjuk mindketten, hogy tudok én nagyon szigorú és rémisztő is lenni. Azt is láthatta már, hogy másokkal hogy bánok, ha ellenszegülnek. De ő itt a kicsi hercegnő, akire vigyáznom kell és az esetek többségében nem áll szándékomban durvának lenni vele.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
48
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Kedd 31 Júl. 2018, 18:12
Ugrás egy másik oldalra



Finn & Shuri
te tényleg komolyan veszed ezt az árnyékosdit...
Őszintén nem kedvelem Finnt. Kedvelném, ha nem azért élne, hogy pesztráljon. Ha nem azért lenne, hogy minden mozdulatomat megfigyelje. Ha nem lenne ennyire jóképű. Meg fehér! (Jó, ez kevésbé baj.) De, ha nem lenne ennyire idegesítő. Ami én vagyok. Ő inkább csak alkalmazkodik hozzám, de túl erősen pulzál az életembe. Ha lemennék a gyerekekhez, ő ott van. Ha felsétálok a hegyvidéken élő állataink megcsodálni, ő ott van. Ha elmegyek a mosdóba, ő ott van. Miért? Wakanda nem bizonyította be, hogy képes magát megvédelmezni? A védelmi rendszerünk talán nem elég jó? Sértő rám nézve, hiszen a két kezem munkája van benne. Ráadásul elég nekem, hogy nem léphetek a határainkon kívül. És, ahogy most megszólal a hátam mögött, miközben trillázva táncolom körbe a tengelyem, egyáltalán-nem-kedvelem-Finnt.
- Jesszus! – dermedek le, arcomon ott a kérdőjel, a kétségbeesés. Ha neonfénybe világítanának, nem csak a fogaim, de a homlokomra írt "MIÉRT?" is világítana. Láthatja az arcomon, hogy nem akarom elhinni, hogy itt van. Még a homlokomra is csapom tenyereim, úgy guggolva le előtte. - Komolyan? – felpillantok rá, résnyire szűkült szemekkel, gyanakvóan. - Van rajtam egy chip? Vagy hogy lehet, hogy te mindig mindenhol ott vagy? – tárom szét a kezeim, vállaim felhúzva, látványosan nem örülve a jelenlétének. A gép orra felé baktatok, a koordinátákon állítva, majd elrejtem magunkat.
- Hé, nindzsa fiú! Ott a sarok ki van párnázva, mehet a tente. Én nem köplek be, ha te sem. – villantom felé hercegnős, lehengerlő mosolyom, pilláim rebegtetve. - Vaaagy, tudok még ajánlani ejtőernyőt! Rakétát is szerelek rá, még a koordinákat is beütöm neked. – lépek közelebb hozzá, továbbra is mosolyogva. Gyilkos mosolyommal. - Vagy csak ugorj ki. – kiszélesedik mosolyom, ördögire. Biztos, hogy nem fogja elrontani ezt nekem. Biztos, hogy eljutok a partra. Az óceánhoz... Sablonos igaz? De, ha egyszer többre nem volnék képes egymagam. Egyelőre.


 remélem megfelel, fiú  nyalint     || m e s s ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Tartózkodási hely :
Shuri mellett



A poszt írója Finn Walker
Elküldésének ideje Kedd 31 Júl. 2018, 21:06
Ugrás egy másik oldalra

Türelmesen nézem végig, ahogy áthalad a gyász fázisain a ma hajnali kalandját illetően. Mondhatnám azt is, hogy úgy figyelem a hercegnőt, ahogy illik. Csak hát itt ez a halvány elégedettség az ajkaim sarkában megbújva. Tudom, hogy mennyire irritálom őt. De nem veszem a szívemre.
- Nem gondolod, hogy ha lenne rajtad egy chip, azt már megtaláltad volna? - A legnagyobb nyugalommal teszem fel a kérdést. Tulajdonképpen nem is várok rá választ. Emésztgesse csak és válaszolja meg magának, részemről költői volt. Hamarosan elhúzom a szám, ahogy Shuri nekem hátat fordítva a műszerfal felé közelít. Megtehetném, hogy beavatkozom és visszafordítom a gépet oda, ahonnan indultunk. Meg is kellene tennem. Helyette csak lassú léptekkel követem és ha leült a pilótaszékbe, én lazán a háttámla tetejére támaszkodom. A válla felett - bár amilyen különbség van a méreteink között, inkább azt mondanám, hogy a feje felett - elnézve figyelem a kijelzőn, hogy hova is tart a gép. - Ezért annyira ki fognak rúgni. - Csak magamnak megjegyezve sóhajtom az orrom alatt. Nyilván nem halláskárosult, így Shuri is értheti a gondolatot, mely alig több suttogásnál. Azt várná az ember, mármint a munkaköröm, meg a józanész is, hogy belenyúlkáljak a dolgokba. De sikerült már annyira kiismernem a lányt, hogy szerintem rohadtul kizárt a gép koordinálásából. Lehet, hogy fizikailag én vagyok fölényben, de ami a dolgok technikai mivoltát illeti, hát… Én azért átnyúlok a válla felett, megbökdösve az érintőképernyőt, hogy megbizonyosodjak róla, át tudom-e venni bármiféle erőfeszítés nélkül a gép irányítását. Ha nem, hát csak sarkon fordulok és az előbb emlegetett kipárnázott sarokban helyezem kényelembe magam.
- Vegyél fel egy ejtőernyőt. - Morgom, de nem nézek irányába. Kezeimet a fejem alatt pihentetve figyelem a mennyezetet. Ez kivételesen nem kérés volt. Ha magától nem teszi meg, kényszeríthetem is. Kicsi rá az esély - már eleve a repülőgép technikai felszereltsége miatt is - de nem kockáztatom meg, hogy ha leszednek minket, zuhanás közben kelljen ráerőszakolnom.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
48
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Szer. 01 Aug. 2018, 19:54
Ugrás egy másik oldalra



Finn & Shuri
te tényleg komolyan veszed ezt az árnyékosdit...
A szócsatáink kimerülnek annyiban, hogy én oltogatom, ő meg nemes egyszerűséggel állja. Mintha egy elefánt bokáját rágcsálná a bolha, sokszor érzem így magam. Épp olyan tehetetlen és a számára lefegyverezhető vagyok. Nekem pedig tűrnöm kell. Kellene. Most mégis, mintha élezné rajtam nyelvét és mivel ismer már egy ideje, tudhatná, hogy rossz döntést hoz az, aki megpróbálkozik ezzel. Nincs köze ehhez a rangomhoz, inkább a vérem hajt. És nem az előkelő sejtjei.
- Nem, ha elég okos vagy... de jogos, a feltételezés is túlzó veled kapcsolatban. – somolyogva húzom fel az orrom, mint aki elégedett. A legkevésbé sem vagyok az. Lekorlátol. Olyasvalamire kényszerít, amit nem akarok. Ma nem akarok. Ettől dühös és hisztis leszek. Nehezen viselem el, hogy mindenki megszabja, mi a jó nekem, mit tehetek. És akkor még ezt a terminátort is a nyakamba akasztják, akinek egyébként semmi haszna. A fejem fölött landol, mire megforgatom a szemeim, ám hallva a kijelentését kiszélesedik a mosolyom. A karkötőmre bökök és amíg mögöttem van, lövök egy selfiet. - És már bizonyíték is van rá, hogy alkalmatlan vagy rá, hogy az árnyékom légy... boom! – vigyorogva helyezem mentés alá a fájlt. És persze, hogy megpróbál belepiszkálni a gépbe. És persze, hogy nem sikerül neki. Egyetlen ujjlenyomatot olvas a rendszer. Ugye nem kell súgnom, kié lehet!?
Kihúzva magam figyelem, hogyan dobja le magát. Vállat ejtek a parancsszóra, szemöldökeim egekbe szöknek. - Azt mondtam te ugorj. Én nem szándékozom idő előtt landolni... – értetlenül csóválom a fejem. Megtagadom a parancsát! Még mit nem?!
- Te Finn, ha megdoblak életed legszuperebb fegyverével ... leakadsz rólam? – csücsülök le mellé, tisztes távolságból pislogva rá, kiszélesedő mosollyal, csábos hangon szavalva el sziréni ajánlatom.

 remélem megfelel, fiú  nyalint     || m e s s ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
9
∆ Tartózkodási hely :
Shuri mellett



A poszt írója Finn Walker
Elküldésének ideje Csüt. 02 Aug. 2018, 11:39
Ugrás egy másik oldalra

Ha nem lenne ilyen üdítő a lány társasága, nehezebben viselném el őt. De ezen a ponton még a folyamatosan lepattanó sértései is az ellenkezőjét érik el annak, ami feltehetőleg egyébként a célja velük. Szemöldökeim leheletnyivel azért megemelkednek, amikor megkapom a hercegnőtől az újabb csomagot. Még a feltételezés is túlzó velem kapcsolatban. Hogy oda ne rohanjak, Einstein.
- Mi? - Ösztönösen érkezik a visszakérdezés, ahogy a nyilvánvalóan valami fotóra kezd célozgatni. A műszerfalon elhelyezett képernyőről épp felpillantok. Azon a bizonyos szelfin, mely a tudtom nélkül készült, úgy nézek ki, ahogy az elvárható volt. Komolyan és komoran, láthatóan pillanatkép és váratlanul ért. Ellentétben Shurival, aki valószínűleg elégedetten mosolyog rajta. - Remélem kiteszed a faladra, hogy még álmodban is téged figyelhesselek. - Morgom el félhangosan az orrom alatt, miközben levetem magam a pihenős sarokba. Mikor megtalálom fejemnek a megfelelő helyet, karjaimat magam elé vonom és összefonom őket a mellkasomon pihentetve. - Szerintem kettőnk közül nekem van nagyobb katonai tapasztalatom. Vedd. Fel. - Nem áll szándékomban őfelségének parancsolgatni, hisz ki vagyok én. De ó, ha tudná, milyen nehezemre esik megállni, hogy olyan félelemérzetet kényszerítsek rá, amitől sírva rohanna az ejtőernyőért és önszántából akasztaná magára. Vagy használhatnám a kis virgácsait is, hogy odasétáljon és felvegye. Mégsem teszem. Lehunyt szemekkel várok. Elvégre alig van hajnal, minden normális ember alszik. Kivéve őt meg engem. Megérdemelném a hónap dolgozója címet. Ám a következők már felkeltik az érdeklődésemet, amit természetesen nem mutatok. Annyira. Csupán egyik szemem nyitom ki félig és úgy sandítok a lányra. Hmm. - Kérek egy új páncélt is. - Új fegyver és új páncél. Fekete, semmi csicsa meg népi motívumok. A legutóbbi exoskeleton fejlesztési javaslatomra azt mondta, hogy nem. Valami olyasmire hivatkozva, hogy utána ne járkáljon senki ilyen Sith lord kinézettel. Na azt a páncélt akarom és már itt sem vagyok. Felé nyújtom a kezem, hogy kezet fogjunk rá. Ha beleegyezik, hát tartom a szavam és felállok mellőle, lassan elsétálva. Shuri pedig azt veheti észre, hogy… nincs mit észre vennie. Egyedül marad, ahogy óhajtotta. Egyszerűen eltűnök. Nem megyek néhány méternél távolabb, egy félreeső, szemközti falnak dőlök. De az érzékein kívülre helyezem magam. Ha nagyon koncentrál azt továbbra is érezheti, hogy nincs egyedül, hogy valaki mintha figyelné. De képtelen fellelni, hogy hol és ki. Bocs, de kiugrani nem fogok. Így maradok, amíg meg nem érkezünk a célunkhoz. Vagy amíg idő előtt le nem szednek minket.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
48
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
❃ in the diamond ❃



A poszt írója Shuri
Elküldésének ideje Pént. 10 Aug. 2018, 13:39
Ugrás egy másik oldalra



Finn & Shuri
te tényleg komolyan veszed ezt az árnyékosdit...
Ha anyám azt mondja, hogy szükségem van rá, el kéne hinnem. De anyám nem tudja azt, amit én. Nem ismeri Wakanda védelmi rendszerét, sem pedig az enyémet. Nem egyszer érkezett már sértő gúny, vagy alighanem tettekig feszülő perpatvar miattam és a személyiségem miatt. Eleinte elég naiv voltam ahhoz, hogy ezek felkészületlenül érjenek, de már nem. Baba halála óta minden percben kész vagyok rá, hogy megküzdjek azért, ami a legfontosabb. Az életemért.
- A párnámra akartam nyomni, de lehet inkább leklónozlak és csinálok belőled egy használhatóbb alakot. Alfred! – nyögöm utána elégedetten, vállam fölött pillantva utána. Nézem, hogyan huppan le a pihenősarokba, én pedig addig a műszerfalhoz fordulva igyekszem megtenni az óvintézkedéseimet. Ha már felbukkant, legalább kárt ne okozhasson a küldetésemben. - Akkor most figyelj Morcos, nem. Nem. Fogom. Felvenni. – búgom vissza, szinte dalolva. A legőszintébb elhatározásom bújik meg szavaim mögött. Esélytelen. Nem fogok ugrani. Ez a gép el van bújtatva. Ráadásul remekül fel van szerelve. Minek cipeljek egy ernyőt még pluszba?!
Úgy tűnik az ajánlatom megtetszik a nindzsa fiúnak, így aztán habozás nélkül rázunk kezet. - A laborban megkapod őket! De utána se lássalak. – emelem magasba mutatóujjam, majd kiszélesedő vigyorral suhanok vissza a pilótafülkébe. Törökülésbe csapom magam a puha matracon és elnavigálom a gépet. Mindössze pár perc után kezdek el azon rugózni, hogy Shadowman vajon merre távozhatott!?
- Ez megint ilyen mutkó dolog... igaz? – unottan sóhajtom, felkapcsolva a sebességet a maxira. Minél hamarabb elérjük a partot, nekem annál jobb. - Tudod mi a bajod neked? Hogy az értékes életed elfecséreled olyasmire, ami igazából nem is fontos... mert hogy védelmezni engem, egyáltalán nem számít, ha nincs veszély. És voálá, semmi veszélyes sincs errefelé. De persze hitegesd csak magad, hogy ér valamit, amit csin... – ekkora előre zuhanok az ülésből, enyhén megfejelve a műszerfal peremét. A gép fenekébe csapódó lökőerő miatt. Tehát lőnek ránk. Komolyan?! Picit megszédülten húzódom hátrébb, a halántékomhoz érintve az ujjam, s máris figyelem a kijelzőn megjelenő fekete gépeket. Hogyan vettek észre?!


 remélem megfelel, fiú  nyalint     || m e s s ||
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

There is no plan - [Finn & Shuri]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-