Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|
The power(?) of friendship - Herkules és Norina


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
12



Tárgy: The power(?) of friendship - Herkules és Norina Csüt. 26 Júl. 2018, 22:35


Herkules jól érzi magát Norina Thomsom társaságában:
1 perce

Elég rég óta élek ahhoz, hogy megéljem több generáció születését és halálát. Kortalan perspektívából nézve egészen másképp szemléli az isten fia, hogy mi fér bele egy emberöltőbe és pont emiatt a látásmód miatt kicsit másképpen is az emberek halálára.
Az első hat-hét évszázad volt amikor tökéletesen lesújtott a tudat, hogy csinálhatok bármi, a természet rendje az, hogy a szeretteim és a barátaim meghaljanak én pedig tovább éljek.
Ez különösen akkor csapott szíven, amikor hírét vettem a thermopülai eseményeknek és a bátor leszármazottam, Leonidász halálának.
Lázadozott a szívem az ellen, hogy a természet rendje azt jelenti, hogy az emberek meghalnak, én pedig örökké fogok élni, hacsak valami isteni ereklye nem végez velem.
Hosszú ideig ezt csak úgy tudtam feldolgozni, hogy a bor és a nők okozta múlandó örömökbe menekültem. Nem vagyok rá büszke, de emiatt a bolygó lakosságának egy elenyésző hányada olümposzi vérrel az ereiben rohangál, még ha nem is tud róla. Úgy tűnik a csapodárság apai ágon öröklődik a családban.
Néhanapján, amikor a kénytelen voltam én is beleszólni a bolygón folyó nagyobb horderejű csetepatékba nem tudtam elkerülni, hogy kapcsolatba lépjek az emberekkel. Ez el is indított bennem valami pozitív változást és alaposan átformálta a szemléletemet. Ez segített ráeszmélni, hogy nem remeteként kell élnem és kapcsolatba kell lépnem az emberekkel, ahhoz, hogy jól tudjam védelmezni őket.
Hogy miért olyan fontos ez perpillanat?
Nemsokára megtudjátok.

Az egyik manhattani plaza táplálék kiegészítő boltjában tartottam dedikálást. A blogomon egy hosszú cikksorozatban foglaltam össze, hogy mik a lényeges különbségek az köznapi emberek és a szuperképességű lényeg fizikai edzése között. A menedzserem gondolt egyet, íratott velem még néhány oldalnyi kiegészítő gondolatot és könyvbe szerkesztette a cikkekkel együtt. Bár azt készséggel elismerem, hogy nem én vagyok a legjobb edző a föld kerekén, de ha az üzenetem így is elér az emberekhez és ezzel tudnak változtatni az életükön, akkor már megérte a projektbe ölt energia.
A kezem már lassan kezd görcsbe állni a sok aláírástól, de az arcomon szétterülő mosoly még mindig teljesen őszinte. Az emberek örömteli tekintete, az a sok kedves szó és az a rengeteg közös fotó jelzi, hogy nem csinálom rosszul a dolgomat.
A bolt tulaja közli a vendégekkel, hogy tartunk fél óra pihenőt. Jól esik felállni az asztaltól és kicsit kinyújtóztatni az elgémberedett tagjaimat. Az elmúlt két órában annyira pörögtek a dolgok, hogy nem nagyon tudtam még inni se, így nem csodálkozom rajta, hogy több pohárnyi vizet is legurítok a torkomon.
A bolt bejárata felé közeledve végig nézek a plaza folyosóin kószáló embereken. A legtöbbjük lehajtott fejjel, vagy a mobilját nyomkodva mászkál, mint egy tudattalan zombi. Egy-két anyuka babakocsit tol maga előtt, vagy a rakoncátlankodó gyerekét próbálja elcsábítani a játékbolt kirakata elől.
A folyosókon lézengő emberek közül megakad a szemem egy lányon. Bár csinosan öltözködik és az alakjával sincsen gond nem emiatt kelti fel a figyelmemet. A két vállán, mintha csak egy sál lenne, elterülve pihen egy macska.
Bevillan egy-két emlékkép a legutóbbi össznépi hősködés idejéről, ami arra késztet, hogy alaposabban végigmérjem a lányt. A magasság és a testalkat passzol, a haja mintha egy kicsit világosabb barna lenne, mint amire emlékszem.
Valami az súgja nekem, hogy nem tévedek.
Gyors léptekkel indulok utána és óvatosan kerülgetem az utamban álló  embereket.
Amikor kartávolságba érek a lánya után szólok.
- Norina? - próbálom megérinteni a karját, miközben felveszem a léptei ütemét




5616 embernek tetszik         456 hozzászólás    98 megosztás



Tetszik                                Hozzászólás                        Megosztás


©️️️️️️️️

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
115
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen gyémánt belsejében



Tárgy: Re: The power(?) of friendship - Herkules és Norina Szomb. 22 Szept. 2018, 22:17

Jó végre egy kicsit kimozdulni otthonról. Napjaim nagy részében leginkább dolgozom, vagy éppenséggel a vizsgáimra tanulok, emiatt nem csoda, hogy eléggé ki vagyok fáradva. Aludni nem tudok esténként, a folyamatos szorongás és a stressz egyszerűen kikészít, ráadásul nem javít a helyzetemen az sem, hogy a drágalátos testvéreim is felbukkantak... csakúgy a semmiből. Ennyi erővel bárki mondhatná, hogy a testvérem, aki csakúgy betoppan az ajtómon. Eleinte nem hittem neki, de aztán mégis túl meggyőző volt a sztorija, na meg látszott rajta, hogy nem viccel. Sokan akartak már átverni, azt hittem Luna is ilyen, viszont úgy látszik, hogy tévedtem. De az nem változtat a tényen, hogy cserben hagyott, lett volna akkor mellettem, mikor nem volt sem otthonom, se családom, senkim. Magamtól kellett eljutnom idáig, mostmár van lakásom, állásom, egyetemre is járok, minden. Persze ez sem ment ilyen egyszerűen, de a lényeg, hogy túléltem.
A plázákat nem igazán szeretem, túl nagy a tömeg és a csillogás, amiket nem igazán szeretek, de néha azért kénytelen vagyok eljönni. Macsekom is velem van, akárcsak egy nagy, bundás sál tekeredett finoman a nyakam köré. Ez a szokása már régóta megvan neki, eleinte azért álcázta magát sálnak, hogy így is védelmezze a követ, amit a nyakamban hordtam. Mostmár lassan egy éve, hogy nem vettem fel a nyakláncot, de azért jól esik, hogy nem vagyok egyedül. Úgy látszik, hogy nem keltek nagy feltűnést, ezért nyugodtan megyek tovább. De hirtelen valaki megszólít a hátam mögül és óvatosan elkapja a karomat. Zavarodottan megfordulok, hiszen nem számítottam erre, de mikor meglátom, hogy ki állított meg, a lélegzetem is eláll.
-Herkules...- szólalok meg pár másodperces, kínos csönd után. A zavarodotságot hamarosan pillanatnyi öröm váltja fel.
-Te jó ég!... De jó, hogy újra látlak! Kicsit hihetetlen, hogy újra találkoztam vele, hiszen már jó rég nem láttam. Végülis örülök, hogy erre jártam.

//sajnálom, hogy ennyire megváratalak. Lesz ez még jobb is Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

The power(?) of friendship - Herkules és Norina

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Avatárfoglaló [régi]
» A legjobb virtuális barát - Laura & Norina

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Alternatív játékok :: Múlt-