HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Nadine & Jane - Rejtély a Central Parkban

avatar

∆ Hozzászólások száma :
470
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
☆ New York ☆



A poszt írója Jane K. Foster
Elküldésének ideje Vas. 08 Júl. 2018, 23:36
Ugrás egy másik oldalra

Nadine & Jane


Végre itt a nyár, a régóta várt jó idő, az ég is tiszta és hamarosan jönnek a hullócsillagok is. Kiskoromban egyszerűen odavoltam értük, apámmal esténként mindig az eget figyeltük és kerestük a villámgyors, fényes égitesteket, amellyek végigszelték olykor az egész égboltot. Apám is asztrofizikus volt, így őt is érdekelték a hasonló jelenségek, egy darabig elemezte is őket a kollégáival, de egy idővel abbahagyta ezeket és inkább kevésbé ismert témakörökkel kezdett foglalkozni, nem is tudom miért. Habár az tény és való, hogy így is elég sokan foglalkoznak a meteoritokkal. Apa ennek ellenére így is elég jól ismerte a légköri jelenségeket, sok mindent el is mesélt róluk. Például az is, hogy a babona szerint ha valaki meglát egy hullócsillagot, az kívánhat valamit. Kiskoromban mindig kívántam valamit, de mostmár tudom, hogy erre nincsen semmi bizonyíték. A hullócsillagok csak apró égitestek, amellyek a légkörünkbe kerülnek és ott elégnek, habár nem minden meteor ilyen. Vannak például a meteoritok, amellyek nem égnek el, hanem egyenesen tovább száguldanak a Földre és ott becsapódnak - szerencsésebb esetben - egy szántóföldbe. Szerencsére az ilyenek eléggé ritkák.
Nos, én is hasonlók után kutatok jelenleg. Habár a Foster-elvhez és az egyéb kutatásaimhoz nem túl sok köze van, én mégis nekiállok a tanulmányozásuknak, hiszen ez úgyis csak "szezonális", illetve ezáltal lehet, hogy felfedezhetek újabb idegen létformákat vagy anyagokat.
Lassan beesteledik, a csillagok is előbújnak, én pedig előveszem a teleszkópomat és kiülök vele az erkélyemre. Alaposan felkészültem az estére, kikészítettem magamnak a kisasztalomra a jegyzetfüzeteimet, egy bögre teát, egy meleg pulcsit, ha esetleg hideg lenne éjszaka, illetve szúnyogriasztót. Már eléggé késő lehetet, mikor hirtelen egy nagyobb méretű fénycsóvát látok lezuhanni az égből.
~Te jó ég... ez mi lehetet? Látta ezt rajtam kívül valaki? ~lenézek az erkélyről, de egy már senki sincs ilyenkor kint az utcán. Gyorsan felkapok egy zseblámpát, egy két műszert és már rohannék is lefelé, mikor eszembe jut, hogy itt van Brúnó, anyám régi németjuhásza, aki elég okos ahhoz, hogy elveszessen engem az ismeretlen tárgyig. Nem mintha ki tudná szagolni a meteoritokat, de a furcsa zajokat és az apró mozgásokat észreveszi, így este nem árt a segítsége.
Lerohanok a lépcsőn, kilépek az utcára és a Central Park felé veszem az irányt, mert ha jól láttam, valahol a közelében zuhanhatot le. Van egy olyan érzésem, hogy ez egy termetes meteorit lesz... legalábbis remélem, ugyanis nem lennék ott szívesen az "űrlények" újabb támadásánál, ami mára már természetesé vált New York-ban. Éppen, hogy eltakarítják a romokat, jön a következő támadás... Csoda, hogy az emberek még nem költöztek el. Lehet, hogy a hősök miatt, de ki tudja.
Lassan már a Central Parknál járok, mikor meglátok tőlem nem messze egy fiatal nőt, aki ha jól látom, akkor pont errefelé jön.
-Bocsánat, hogy zavarlak, de nem láttál egy nagy, fényes tárgyat lezuhanni a közelben?-lépek hozzá közelebb és teszem fel a kérdést kedvesen, remélve, hogy tud válaszolni rá és nem halad tovább. Jó volna legalább egy szemtanú, aki esetleg látta, hogy hol zuhant le az a meteorit és esetleg el is tudna vezetni odáig.




Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. 09 Júl. 2018, 19:28
Ugrás egy másik oldalra

Mindig is szerettem a munkámat...azaz hogy inkább elégedett voltam azzal amit csinálok. De ez a fotózásos izé kicsit kezdett az idegeimre menni. Gondoltam, egyfajta vigaszként engedélyezek magamnak egy "laza" estét, amikor is gyorséttermi kajákkal fogom teletömni magam.
A Central Park felé vettem az irányt, vállamon a méretes, kék táskával, kezemben pedig egy szatyorral, benne a káros finomságokkal.
Az idő kellemes volt, mások talán romantikus sétára indultak volna az estébe hajló délutánban. A magam részéről hanyagolom a romantikát, több okból is. Először is szingli vagyok már elég régóta, másodszor pedig, sosem gondoltam magamra úgy mint romantikus egyedre. Hogy akkor mi vagyok, magam sem tudom. Majd valaki meghatározza, ha fontosnak gondolja.
Fújtatva, mint aki mázsás súlyt cipel rogytam le egy padra. Elfogott valami kellemes érzés, talán némi büszkeség, hogy ahhoz képest, hogy indult ez a mai nap, egészen jó lett a vége. Igaz, egy örökkévalóságnak tűnt amíg levakartam magamról a sminket amit rám kentek  és eligazítottam a hajamat úgy ahogy én szeretem. Mikor újra önmagam voltam, az idegeim is teljesen kisimultak.
Most pedig, végre-valahára nekiláthatok a jól megérdemelt jutalomnak.
Tudom, hogy nem én vagyok a legszebb látvány, ahogy tömöm magamba a kaját akár egy hörcsög, de ez is azok közé a dolgok közé tartozik amik nem érdekelnek....Hogy mások mit gondolnak, vagy mondanak rólam, legalábbis amíg nem szednek ki a megszokott formámból és valami egészen eltérőbe kényszerítenek bele. Lásd mai nap.
Már épp kezdtem belemelegedni az evésbe, amikor egy nagyon fényes valami...akármi zuhant kecses ívben az égből a a földre.
-Aztamagasságos! - tört elő belőlem és úgy nagyjából egy percig döbbenten meredtem arra a pontra, ahol megláttam azt a valamit. Aztán a kezemben tartott fánkra sandítottam. Eltűnődtem, vajon mit tehetnek a kajákba manapság, hogy ilyesmit lehet tőle hallucinálni.
Körülnéztem, vajon másnak is feltűnt-e vagy csak én gárgyultam meg.
Pechemre, sehol egy lélek. Gyorsan összepakoltam és elindultam, hogy legalább messziről megnézzem mi zuhant le. Talán segítséget is kéne hívni. Mindenesetre előkotortam a szemüvegemet is, mert bár nem vagyok vakegér bizonyos esetekben szükségem van rá.

Futni azért nem futottam, mert az igazat megvallva féltem is egy kicsit. Útközben azon agyaltam, mi van ha repülő és mi van ha valami más..bár nem tudom mi más lehetne, mint az...vagy helikopter.
A gondolataimból egy kérdés riasztott fel.
-Tessék? Ja! Akkor tényleg van ott valami? - kérdeztem a biztonság kedvéért, hogy legyen valaki, aki igazolja nem ment el az eszem. Ketten már nem képzelhetjük ugyanazt.
-Épp oda tartok. Megnézném, de csak óvatosan. Egy fényes valami, csak úgy a semmiből.
Örültem, hogy nem kell egyedül odamennem, sőt akadt valaki, aki talán még messzebbről látta ezt az egészet.
-Ott ért földet...Vagyis hogy oda csapódott be! -mutatok zavartan abba az irányba ahol eltűnt a fényesség. Volt egy sanda gyanúm, hogy holnap nem megyek dolgozni, sőt a hétvégi programot is le kell mondanom. Akármi is vár ott a sötétben, kicsit bele fog piszkálni az életembe és valószínűleg az ismeretlen lányéba is.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
470
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
☆ New York ☆



A poszt írója Jane K. Foster
Elküldésének ideje Kedd 17 Júl. 2018, 23:37
Ugrás egy másik oldalra

Nadine & Jane


-Szuper... Akkor nézzük meg, de csak óvatosan. Ki tudja, hogy mi lehet az...
Kicsit tartok ettől az ismeretlen tárgytól, igazából ilyen még nem nagyon fordult elő, főleg nem ilyen terepen. Ráadásul megfigyeléseim szerint valahányszor szemtanúja vagyok egy paranormális jelenségnek, az szinte biztos, hogy űrlény ,vagy asgardi, vagy bármi hasonló... Viszont jó, hogy nem csak én láttam az esetet, ráadásul a lány me is tudja mutatni az utat, így már a keresgéléssel sem kell törődni.
-Rendben... köszönöm!-pillantok a lányra, miközben lassan közelebb lépek az ismeretlen tárgy felé. Még szerencse, hogy itt van a kutyám is, úgyhogy ha bármi/bárki meg akarna minket támadni, akkor Brúnó megvédene minket. Igaz, kicsit idős kutya már, de simán le tudna gyűrni egy embert is.
-Maradj mögöttem!-kérem meg a lányt, hiszen nem szeretném ha baja esne. Igaz, kicsit még mindig tartok attól az izétől, de evégre annyira veszélyes nem lehet. Az egyik fa alatt egy kisebb krátert veszek észre, ahol egy eléggé összeroncsolódott tárgy füstölög. Előveszek egy aprócska, szondára emlékeztető műszert, amelyet biztonságos távolságról a roncs felé irányítok. Az addig kék színű vékony kijelző hamarosan zöld színűvé vállik, ami jót jelent.
-Nem észleltem a közelében semmiféle káros sugárzást vagy radioaktívitást, úgyhogy ha gondolod, akkor nyugodtan közelebb mehetünk-nézek a lányra és ha kedve van hozzá, akkor lassan elindulhatunk a kráter felé.





Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. 20 Júl. 2018, 22:36
Ugrás egy másik oldalra

Megnézni....Közelebbről..Óvatosan...
A három szó őrülten kergette egymást a fejemben. Igaz, hogy én is azért indultam, hogy közelebbről is megnézzem, de pusztán állampolgári kötelességből. Továbbra is ragaszkodtam ahhoz, hogy repülő, vagy helikopter, bár hangot nem hallottam és bár most társam is akadna a kalandban, mégis félek egy kicsit. Talán a másik határozottsága miatt? Valahogy úgy érzem, jobban fel van készülve az ilyesmire mint én, de még a kutyája is.
-Igazán nincs mit. Lehet, hogy egy kisebb repülő, vagy ilyesmi. - osztom meg sejtésemet, miközben útnak eredünk. Ahogy közeledünk úgy nő a kíváncsiságom és fogy a bátorságom. Ez a fény valahogy nem illik az elképzelésembe. Gyorsan előkotrom a szemüvegemet és felteszem, bár kétlem, hogy megvédené a szemeimet egy sugárnyalábtól, vagy hasonlótól.
-Te láttál már ilyesmit? -kérdezem, mert a határozottsága és a bátorsága erre enged következtetni. Útközben, ujjaim hegyével megsimítom a kutya hátát, mintha belőle merítenék legalább egy morzsányit abból a bátorságból ami a gazdájának van és közben arra gondolok, hogy a már rég jelezne, ha valami komoly veszély leselkedne ránk.
-Oh..igen..persze.. - mondom kicsit zavartan, amikor arra kér maradjak mögötte. Táskámat magamhoz ölelve kicsit le is maradok. Most már biztos, hogy többet tud a az égből potyogó dolgokról mint én. És bizonyára sohasem félt az ilyenektől.
És íme! Egy fa alatt az a valami..Ami nem repülő, nem helikopter...Egy ismeretlen, füstölgő valami...izé.
-Hát ez nem épp helyi járat! - csúszik ki belőlem ez a nem épp bölcs megállapítás, de amúgy sem én vagyok itt az ész.
-Szóval úgy tűnik veszélytelen?  - nézek hol a lányra, hol a kütyüre a kezében. Most hogy sem halottak sem félhalottak sincsenek, sőt egy apró sugárzás sem, visszatér a bátorságom.
-Nézzük meg. - biccentek és bár lassan és óvatosan elindulok az ismeretlen tárgy (?) felé.
Útközben a vállamra veszem a táskámat. Ha megszaporodnak az ilyen kalandok át kell állnom a hátizsákra és még egy kutyát is be kell szereznem.
Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Nadine & Jane - Rejtély a Central Parkban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Central Park, Manhattan
» Jane Foster /Foglalt/
» ..: Für Elise és a zeneiskola rejtélye :..

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-