Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?

•• Crushed -Aana & Loki
írta: Loki
Yesterday at 13:20
•• Játékpartner keresõ
írta: M'Baku
Vas. 15 Júl. 2018, 12:02
•• Foglalt avatarok
írta: M'Baku
Vas. 15 Júl. 2018, 09:40
•• Great Gorilla
írta: Bruce Banner
Vas. 15 Júl. 2018, 00:22
•• Elkészültem!
írta: M'Baku
Szomb. 14 Júl. 2018, 21:04



Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
Alternatív valóság - Trollkaland (2018)


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
57
∆ Tartózkodási hely :
A játéktéren.



Tárgy: Alternatív valóság - Trollkaland (2018) Vas. 08 Júl. 2018, 14:06

•• Trollkaland ••

senki se mondja, hogy nincs humorérzékünk





2018. 07. 08. - 19:34
Globális szinten tör ki a pánik, ahogy az emberek arra ébrednek: megváltoztak. Nemük átalakult az ellenkezővé. Sikolyok és nevetések, zsúfolásig telt utcák mindenhol. A Times Square közepén ott a tizenkét méter magas Thanos szobor. Mosolygós alak, kezében virágcsokorral. A szobor színe rózsaszín.
Talapzatán ott a felirat: 'Mind a szolgáim vagytok.' - Emellett ott csücsül 10 darab hátizsáknak álcázott Thanos figura a résztvevők neveivel ellátva. És egy levéllel...
'

••

Szituáció: Az ébredés, az átalakulás fájdalommentes, a felfogása a helyzetnek már valószínűleg kevésbé. A hírekből, továbbá innen-onnan értesülhetnek résztvevőink arról, hogy a hatalmas Thanos szobor ott ácsorog New York egyik zsúfolt utcáján.
Amint odaérnek, meglelhetik a hátizsákokat, rajtuk neveikkel... (Más személyek számára láthatatlan a tíz plüss Thanos) ... és egy levelet.
Vajon lesz valaki elég bátor, hogy elolvassa?

***

» Általános leírás: Vasárnaponként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja. Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, már csak azért is, hogy ne várjanak rátok!

- Résztvevők: Drax, Alison Magdalen J., Carmen González, Jane K. Foster,  James Vance,  Alfred Gätes,  Steve Rogers, Fandral, Celia Wickham, Caroline Shione


A mesélő nevében: Peter Quill
Jó szórakozást!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
95
∆ Tartózkodási hely :
Földön



Tárgy: Re: Alternatív valóság - Trollkaland (2018) Vas. 08 Júl. 2018, 21:57


Trollkaland


Már pár hónapja van annak, hogy a végtelen gyémántból kiszabadultunk. S még több hónapja a Thanos és a Halál esettének. A Kilenc Birodalom még mindig lábadozik az esettből. Ám tagadhatatlanul a Föld kapta ismét a legtöbbet, így itt voltak a legnagyobbak a károk. Ide jött a titán és itt alakultak ki a harcok. Sok ember halt bele és sokan azok közül is, akik segíteni jöttek nekünk. Rengeteg város dőlt romokba. Ám mostanra, nagy részük igen jól újjáépült. Némileg a nem földieknek köszönhetően, akik segítettek ebben, habár ezt nagyon nem reklámozták nekik. Így némileg sunyiban folyt az egész. Ez különösebben engem nem érintett, sőt, semminyire sem. Örültem annak, hogy ismét szabad vagyok és igyekeztem ezt kihasználni. Ám hosszú idő alatt, amit itt töltöttem, kötelék alakult bennem ezen bolygó felé. S ez igen csak meglep, de egyben úgy voltam vele, hogy akkor maradok még egy kicsit. Ártani nem árthat.
Nos, ha úgy nézem nem is ártott. Amennyiben nem számítjuk azt, hogy a tükörben egy férfi arc néz vissza rám és nem a megszokott női. Egyetlen hasonlóság a kék haj és vége is a listának. Felhúzott szemöldökkel nézik végig magamon. Nem furcsa, hogy így látom magam, hisz eredeti alakomnak nincs is neme, ám annyi ideje bámultam már magam, hogy megszoktam a kecses alakot és gömbölyded formákat. S így kicsit furcsa a másik nem tagjaként női fehérneműben állni a tükör előtt. Nem is kicsit. Így gyorsan meg is szabadulok tőle és kisebb kutatás után találok megfelelő ruhákat. Igazából ez is meglep, ám nem gondolkozok sokat rajta. Ki tudja, hogy mégis honnét kerültek ide. Mindenesetre felöltözök és ekkor hallom meg a kintről jövő hangokat és pillantok a telefonomra. Kapásból felugrik jó pár képernyő és már olvashatom is, hogy úgy mindenki aki a földön van, nemet cserélt. Elröhögöm magam elsőre. Egyszerűen annyira nevetségesnek hat ez az egész. Végül erőt veszek magamon és ekkor veszem észre a szoboról szóló híreket. Na ezen viszont fent akad a szemöldököm.
- Mi a... - szólalok meg, majd cipőt húzók és elindulok.
Pár perc múlva már a szobor előtt állók és újabb röhögő görcs tör rám. Hála annak, hogy egy igen méretes Thanos szobor áll előttem... Ami, nos, rózsaszín. Na ez így élőben még inkább váratlan. Néhány pillanat múlva végül feltűnnek a plüssök is, amik közelebbről megnézve táskák és ismerős neveket vélek felfedezni rajtuk. Így hát felveszem az enyémet és átkutatom. Egy levél üti meg a markomat, amit el is kezdek olvasni.

|| Valami nem jó, szóljatok! ||  


A hozzászólást Celia Wickham összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 13 Júl. 2018, 11:50-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
238



Tárgy: Re: Alternatív valóság - Trollkaland (2018) Pént. 13 Júl. 2018, 10:27

Jó volt végre a saját ágyamban aludni. Ahogy az arcom a huzatot érte már aludtam is. Reggel azonban az ébredés kissé körülményes volt. Voltak előnyei ha az ember lányának nem jutnak nagy mellek. Tud hason aludni teljesen nyugodtan. Azonban ez ma reggel nem így történt. Deréktájban valami nyomott. Félálomban odanyúltam, hogy ki kotorjam magam alól a telefonomat. Elégedetten helyezkedtem vissza de csak nem múlt a feszítő érzés. Kompromisszumos megoldásként oldalamra fordultam magzat pózba. Pár másodperc múlva rá kellett jönnöm, hogy így sem jobb, ha nem rosszabb. Hátamra fordultam és lemondóan sóhajtottam. Így volt a legkényelmesebb de valami akkor sem volt rendben. Bosszúsan bámultam a fehér plafont. Egy dühödt mozdulattal lerántottam magamról a takarót és szemrevételeztem, hogy mégis mi a franc van. Ledöbbenve szembesültem a helyzet állásával... Ijedtemben letakartam a lábam közét. Óvatosan húztam el ismét a takarót, hogy eltűnt e. A nyomás lassan kezdett enyhülni, és a helyzet sem volt már olyan meredek. Nagyokat pislogva néztem végig a folyamatot. Hitetlenkedve bámultam a dudorodó kisgatyót. Aztán jött egy üzenet. Oldalra fordultam, hasra vetődtem a telefonért. Csak hamar rá kellett jönnöm ,hogy ilyesfajta mozdulatokkal óvatosabban... Magzatpózban görnyedve próbáltam fókuszálni a képre ami érkezett. Ahogy megtisztult a kép a csillagoktól újabb döbbenet lett rajtam úrrá. Egy rózsaszín Thanos szobor épült New Yorkba...
-Alison Magdalen Jobs! Ez a te műved? Megint mit csináltál?!
Kicsit mélyebb volt a hang mint eddig, de tudtam hogy ez anya lesz... Ahogy azt is, hogy előbb fog ütni és utána kérdezni... Ahogy reccsent a lépcső első foka szinte kilőttem az ágyból.
-Hercegnő! Anyu dühös!
-Igenis uram.
A szekrényemen lévő kis fém doboz felé siettem de a selymes hang amin megszólalt hercegnő az megakasztott a mozdulatban így nem értem el. Cserébe a Thanos szobor lábánál találtam magam egy szál női boxerben.
-De öhm...
Nyöszrögök lemondóan és leengedem a kezem amivel a kis fémdarabért nyúltam.
-Hercegnő... a ruhámat... ha megtennéd...
Fordítom az ég felé a tenyeremet mire megjelenik benne a fém kupac. Rámarkolok, mire az apró darabokra bomlik és végig fut a karomon, hogy ellepje szinte az egész testemet. Színét megváltoztatva egy rózsaszín vékony pulóverré, egy farmer halásznadrággá, bokazoknivá és sport cipővé alakul. A maradékból pedig egy napszemüveget alkot a fejemen.
-Mindjárt jobb... Viszont ments le magadról egy hangmintát, ezt megtartjuk...
Beillesztem az alkaromba ahol elsötétül a képernyő és a burkolat alá kerül. A szobor felé fordulok. Szemöldökömet ráncolva nézek végig a bizarr jelenségen. Értetlenül vakarom a fejemet. A felirat közel sem olyan meglepő, mint maga a szobor megléte. Vagy az a pár figura a tövében. Közelebb merészkedek, hogy szemügyre vegyem őket... Szintén egy bizarr jelenség ez a néhány figura. Ismerős neveket látok rajta, az egyiken azonban az én nevem áll. Fémkezemmel megfogom és felemelem. Úgy fest egy levél is van hozzá. Jobb kézbe fogom a plüsst ballal pedig szétnyitom a levelet, hogy bele kukkantsak mégis mi a franc ez az egész.

_________________
Queen beyond the Rainbow

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
403
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



Tárgy: Re: Alternatív valóság - Trollkaland (2018) Pént. 13 Júl. 2018, 21:00

Trollkaland


Már nem is tudom, milyen nap van. Annyira összefolynak a hetek, de valahol örülök is, hogy munkával telik. Most keltem, és az ébresztő csörgése, pont a legszebb álmomból riasztott fel. Kissé hosszú volt a tegnapi nap, de ma már lazább lesz. Csak egy betegem lesz mára, akihez megyek, de majd még egyeztetem az időpontot. Most viszont kényelmesen és ráérősen nyújtózom az ágyban, mert még korán van. Még magamra húzom a párnám, és szundikálok egy kicsit. Az ébresztőóra lassan elhalkul, majd a rádió kapcsol be.
-Már megint ez a szám megy?- nézek fel a párna alól, aztán nagy nehezen kikászálódok a takaróm alól.
- Nincs valami más ebben a zajládában?- kezdem el tekergetni a keresőt, majd egy pár állomás után találok egy kellemesebb zenét sugárzót.
- Na, ez jobb…- állok fel, majd a fürdőbe megyek megmosni az arcom. Kissé zilált a hajam, de a hideg víz sokat szokott segíteni, hogy ébredezzek.
- URAM ISTEN!!!!!- nézek bele a tükörbe, és nem hiszek a szememnek. - Férfi lettem!
-Ezt biztos csak álmodom! – rázom meg a fejem, miközben nézek magamon végig, de a nőiességem domborulatai mintha nem is léteztek volna.
-Mi történik?!- kezd rajtam eluralkodni a kétségbeesés. – Ez nem lehetséges!!- magyarázom magamnak a lehetetlen dolgot, de ahogy a tükörbe nézek, egyáltalán nem vagyok nyugodt. Mintha egy álomba lennék, de amikor megcsípem magam, akkor sem változik meg a külsőm.
-Mi folyik itt?- nézem magamat körbe, de a legnagyobb sikítás csak akkor következik be, mikor az altestemet takaró babydoll alsó részét megemelem, és elakad a szavam, mikor egy számomra nem odaillő dolgot pillantok meg.
Szerintem ezt a sikolyt még a szomszéd házba is hallották, de fogalmam sincs, mi történik velem. Kifelé megyek, hogy körbenézzek a lakásban, talán mégis álmodom.
-Ez az én lakásom… - veszem tudomásul, de még mindig értetlenül állok a dolog felett. A gondolataimból egy hír csapja meg a fülem, ami Thanosról szól. Vagyis egy hatalmas szoborról, ami a Times Square kellős közepén díszeleg és legalább 12 m magas.
-Ez meg mit jelenthet?- lépek közelebb a rádióhoz, és alig hiszek a fülemnek, mikor rózsaszínbe pompázó virágokkal tűzdelt szobrot említenek.
-Ezt látnom kell!- igyekszem gyorsan zuhanyozni és magamra kapni valamit. Jobb híján a Bátyám ruháiból veszek el, mert azért nem szívesen mutatkoznék az eredeti női ruháimban.
Ahogy kész vagyok, máris arra a forgalmas utcára sietek, ahol már jó nagy tömeg gyülekezik. Körülöttem sikolyok és rémült arcok villannak, ahogy közeledem a monstrumhoz. A lélegzetem is eláll, mikor meglátom ezt a valamit. Kissé furcsa, hogy többen állják körül, de valahogy nem értek semmit. A szobor teljesen természetellenesnek hat, főleg, hogy nemrégiben a híradó és minden csatorna arról adott tudósítást, hogy Thanos gonosz támadással akarta a Földet kiirtani, és vele együtt az életeket lehetetlenné tenni. Most viszont egy virágcsokorral a kezében áll itt ez a hatalmas obeliszk, és nem tudom, hogy mitévő legyek. Az embereket figyelem, és páran közelebb lépnek a talapzathoz. Kicsit félek, hogy mi van ott, de mintha egy plüssön látnám megcsillanni a nevem. Egy olyan hátizsákfélének látom, de csak akkor lépek közelebb, mikor látok két másik fiút is közelebb menni. A feliratot olvasva nem vagyok nyugodt, - „Mind a szolgáim vagytok!”- de a kíváncsiságom nagyobb, mint a félelmem. Ahogy látom simán elvették a táskájukat – gondolom nekik is a nevük rajta van- így én is összeszedem a bátorságomat és lehajolok a nevemmel ellátotthoz, majd kinyitom. Egy levegővételnyi bátorítás után végül belenyúlok, és egy levelet veszek ki belőle. Érdeklődve nézem, de csak kis hezitálás után bontom ki. Fogalmam sincs, mi állhat benne, de abban biztos vagyok, hogy ez nem véletlen. De ahogy olvasom a sorokat, lassan azt is tudomásul kell vennem, hogy aki ezt írta, az ismerhet engem. Bár talán arra is magyarázatot kapok, hogy miként változtam Férfivé. De aztán lehet, hogy ez lesz a legkisebb gondom a levél tartalma után.

dallam... | megjegyzés |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
21
∆ Tartózkodási hely :
Valahol...



Tárgy: Re: Alternatív valóság - Trollkaland (2018) Szomb. 14 Júl. 2018, 18:35



Trollkaland
to Everybody
_________________________
Lopás, csalás, gyilkosság. Csak a szokásos napok, semmi újdonság. Tudhattam volna pedig, hogy túl nagy a nyugalom és a monotonitás, valahol be fog törni a krach de hogy így?!
Átlagos reggelnek indult, ahol a pihe-puha ágyikómból kivetődök, de már akkor furcsa valami. Egyrészt a bőrszínem... másrészt baromira feszül rajtam a hálóruha és mintha magasabb lennék. Mi a franc? Elkezdtem vizsgálódni. Melltaperolás - lapos vagyok, mint egy deszka, pedig eléggé nézhető keblekkel voltam megáldva. Szőrös kar és láb.... de napokkal ezelőtt gyantáztam, hát nem igaz?! A természet törvényei jönnek velem szembe? És simitanák bele a hajamba, csakhogy az valahol félúton elveszett.
- Hol a hajam? - fogtam fejemre. Baromi gáz volt, ezt már én is éreztem, de ahogy elrohantam, vagy nem is tudom, dobogtam a fürdőbe, különös képpel találtam szembe magamat. Nem azzal a 170 centis nővel, hanem egy kétméteres, kigyúrt, sötétbőrű, kopasz férfival, akin a hálóruha úgy feszült, mintha csak egy óveszert akart volna magára imádkozni.
- Azt a... - elkerekedett szájjal, döbbent tekintettel káromkodtam csak a változásomon. Wow! Őszintén szólva, lehetett volna ez rosszabb is... Újra és újra megnéztem magamat, forogtam a tükörben, próbálgattam a magasságomat és erőmet, hát azért már egy spárgába nem tudtam lemenni, sem egy hídba.. Uhh, akkor azt hittem, összetöröm a súlyommal a mosdókagylót is. Egy izomkolosszus voltam.
Végül a kezdeti pánik és értetlenség hatalmas vigyort varázsolt az arcomra. - Wow! Pasi lettem, ez aztán... - újra és újra káromkodtam csak, jobban nem tudtam kifejezni lenyűgözöttségemet.
És azonnal a wc mellé sétáltam, örömmel hajtottam fel az ülőkét, és életemben először... sikerült tapasztalnom milyen állva. Ezt mindig is irigyeltem a férfiaktól. Micsoda luxusuk van...
Az öröm lassan azért lohadni kezdett. Mert miért is történt ez? És meddig leszek így? Mert azért kérem vissza saját testemet egy idő után, ha kiszórakoztam magamat...
Bekapcsoltam a netet és végig szörföztem, de látszott, hogy nem csak én voltam ilyen, ahogy a tv is ettől visszhangzott. Globális probléma... Cikkekről cikkekre ugráltam, hátha többet megtudok, míg végül az egyik oldalon egy fényképp jött velem szembe egy hatalmas Thanos szoborral. Hmm? Nem voltam benne abban a balhéban, de hallottam róla, Vitali mesélt is a lila monstrumről, aki egy a sok gonosz közül, hogy világuralmat akar. Ajvé! Nagyon úgy tűnt, az én átalakulásom és a szobrocsak egymással nagyon szoros kapcsolatban van, így aztán ki akartam én is menni a térre, csakhogy... Csakhogy! Egy darab ruhám nem volt. Mármit tengernyi volt, de nem olyan, ami erre a kaliberű testre illett.
- Ne már... - nyögtem fel, ahogy egy nagy kabátot magamra húztam, ami nem mellesleg csak térdig ért és feszült, mint a gitár húrja, majd kiosontam az épületből. Gyors vásárlást eszközöltem, természetesen egy szál fityinget sem adtam a ruhákért. Olyat nem veszek, amire ki tudja meddig lesz szükségem, de azért a próbafülkében nézegettem én még magamat. Hát, a testemre eddig sem panaszkodtam, de most már azért végképp nem, ilyen izmok... azt a leborult szivarvégit. Más kérdés, hogy a hajam baromira hiányzik. Már sokkal normálisabb öltözetben hagytam el a boltot. Még sosem vásároltam kimondottan férfiruhákat és az alsógatyáknál el is gondolkodtam, hogy mi is a kényelmes. Csak harmadjára találtam meg a méretet.
Van mit szoknom, az is biztos. De alapjáraton tetszett a változás, igaz, azért remélem, nem örökké kell ebben senyvednem, mert akkor gáz lesz, mikor más, sármos, jóképű pasikat fogok megbámulni, bár azt hiszem, a hölgyeknél nem lennék rossz.
A szobor felé vettem az irányt, amit aztán nem is lehetett különösebben eltéveszteni a tömegben. 12 méteres monstrum csak kiszúrja az ember szemét?! A talapzatnál páran már álltak, de rájuk nem nagyon figyelve mentem közelebb, mintha a választ egy néma, öntött szobortól várnám, kicsit sem tűnt hülyének a dolog, áhh dehogy! Csakhogy... Csakhogy! Már megint?! Az egyik táskán az én nevem volt: Carmen González. Pasiként mi lenne a nevem? Carmeno González?
- Atyám... - sóhajtottam, ahogy felkaptam a hátizsákot. Röhej a dolog... No mindegy, azonnal ki is nyitottam, bár a mozdulat erős volt, ahogy reccsent a szövet. Fenébe, szoknom kell ezt az erőt... Beleturkálva hamar a nagy tenyerembe egy pici levél jutott. Körbetekintettem, hogy várnom kell e furcsaságot. Lehet, magába szippant? Olyan mint a Harry Potter kettőben a könyv? Vagy a rivalló? Semmi jó előérzetem nem volt az egésszel kapcsolatban, de magamra varázsoltam egy megnyerő, magabiztos mosolyt, mintha a helyzetet uralnám, mégsem nézhetek ki ilyen testtel egy beszarinak...
Azzal kibontottam a levelet és szépen magam elé hajtogattam, hogy elolvassam a cirkalmas betűket.
 
 
_______________________________


remélem… lesz ez jobb is. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
148
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ with you, till the end of the line... ○



Tárgy: Re: Alternatív valóság - Trollkaland (2018) Yesterday at 12:13

trollkaland

Az ébredés a megszokott, rutinszerű mozdulatokkal zajlik. Törzs függőlegesbe, lábak a padlóra, karok a magasba. A papucs kissé nagynak tűnik, ahogy belesimul a lábfeje, de csak akkor kezd el igazán gyanakodni, mikor kiharcolja magát a takaró fogságából és felkel az ágyról. Az egyensúly mintha máshogy oszlana el testén... És valami csípi a tarkóját. A tükör felé botladozva keresgél a fején, míg bele nem akad a keze valami műanyagba. Értetlenül, fájdalmasan sziszegve tépi ki a szőke fürtök fogságából a csatot, és ahogy mellig érő hajzuhataga a vállára omlik, a tükör elé fordulva szembesül a változással.
Steve enyhén szólva kiakad, férfiasnak indult kiáltása női sikolyként tör elő belőle. Fel-alá rohangál és botladozik a lakásban a pániktól vezérelve, aztán a telefonját keresve, amit kétszer-háromszor el is ejt, olyan hevesen próbálja bepötyögni az elsőként eszébe jutó barát telefonszámát, ám nincs térerő, úgyhogy folytatja a rohangálást, és ahogy szembesül vele, hogy alvós pólója alatt nem visel semmit, szégyenlősen összefonja karjait a mellkasa előtt. A puhaságok érzete viszont jobban zavarba hozza, ezért oldalra kicsapott karokkal, furcsán széttett lábakkal oldalaz el a tévéig, hogy véletlenül se érjen hozzá teste megváltozott részeihez. Hisz lehet, hogy ez nem is az ő teste, és amúgy is...
Pipacsvörös fejjel nézi végig a híreket, aztán már indul is a ruhájáért. Az átöltözés élete egyik legkínosabb és legkellemetlenebb élménye, főleg, hogy csukott szemmel kell megtennie, és minden egyes gönce nagy rá, így aztán kénytelen házilag kicsit levágni, beszűkíteni itt-ott a maskaráján. Csak akkor nyugszik meg kissé, amikor a hátára csapja pajzsát. Bármi is történt, bármit is tett velük Thanos (?), legalább ez az egy dolog nem változott.
Ügyetlen copfba fogja a haját, bal vállára simítva, aztán megindul kifelé. A futóléptek kínosan mozgatják teste új idomait, így hát az arca szinte rákvörös, mire megérkezik a szoborhoz. Látja a tíz hátizsákot, a gyülekező személyeket, ám ismerőst nem igazán vél felfedezni egyelőre. Ismét megpróbál telefonálni, de a készüléke nem működik, szóval nagy sóhajjal - te jó ég, ilyen vékony lett a hangja?! - a nevével ellátott táskához lép és felnyitja a levelet.
- Lássuk...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
31
∆ Tartózkodási hely :
• i'm not sure anymore



Tárgy: Re: Alternatív valóság - Trollkaland (2018) Yesterday at 12:53



keep calm & let's troll
Minden bizonnyal az ifjú bajvívó(nő) érkezik meg utoljára a helyszínre, nem csak azért, mert még új New Yorkban és nehezen ismeri ki magát a vonat- és metróállomások útvesztőjében, és nem is csak azért, mert eltartott egy darabig, míg úrnője Halálistennős göncei közt talált valamit, ami nem latex és nem szorítja túlságosan, hanem a késésre az is rájátszott, hogy előbb behatóan tanulmányozni akarta új testét. Fandral sosem volt az a szégyenlős típus, ezúttal is élvezettel és kíváncsian fedezte fel az új idomokat, vonalakat, azok működését és reakcióját, és nem győzött elégszer felkiáltani, mennyire érdekes és csodálatos, ami velük történt. Persze elég ijesztő, meg furcsa, meg rendellenes, és nem biztos, hogy képes lenne sokáig megőrizni a józan eszét ebben az új létformában, ám azért vannak előnyei is annak, hogy végre ilyen közelről is tanulmányozhatja az általa annyira csodált nemet.
Miután majdnem kitörte a nyakát a magassarkúban, inkább saját csizmái egyikébe bújik bele, ami a szoknyával talán különösen fest, de hát fő a kényelem. Szőke hajával nem tud mit kezdeni, megpróbálta átfésülni, de mintha trollok tépték volna, hagyta inkább kócosan lengedezni magán.
Utolsóként fut be a szoborhoz, elismerő füttyentéssel méregetve a hatalmas Thanos szobrot. Legutóbb kimaradt a harcból, így aztán szívesen elbeszélgetne a lila óriással... Bár nem biztos benne, hogy ekkora körmökkel tudná-e rendesen fogni a kardját.
Egészen és teljesen véletlenül letapizza Amerika Kapitány táska fölé pucsító félgömbjeit, ahogy utat tör mögötte a saját táskájához az úriemberek sokaságán keresztül, akik vélhetően előző nap még az ellenkező nemet képviselték.
- Üdv, uraim! - biccent feléjük, a helyzethez képest meglepően nyugodtnak látszik. Csak a névre szóló plüss és levél láttán kezdi el gondterhelten ráncolni a homlokát. A táskát a hátára veszi, a levelet bizonytalanul forgatja a kezében, majd tétován körbepillant, hogy lássa, a többiek hogyan döntenek.
Ekkor szúrja ki Draxot, akin rajta felejti pár hosszabb szívdobbanásra a pillantását, és addig szuggerálja, míg esetleg össze nem akad a tekintetük, akkor aztán pajkosan rákacsint. Abba már nem gondol bele, hogy akit most nőként lát, tegnap még valószínűleg férfi volt, hanem rögtön utat tör magának hozzá, arany sziluettjével mellé húzódik.
- Egyet se féljen, kisasszony, míg engem lát! - nyugtatja, akár idegesnek tűnik, akár nem. - Megtisztelné ifjú szívem, ha e kaland során személyesen felügyelhetném az épségét - lengeti meg a kaland szó említésekor a titokzatos borítékot. Abba nem gondol bele, nőként mennyire hangzik furán lovagias felajánlása. Feltépi a levelet és olvasni kezdi.



üdvözletem, hölgyek-urak! |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Alternatív valóság - Trollkaland (2018)

Vissza az elejére Go down

Alternatív valóság - Trollkaland (2018)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok ::  Mesék-