HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejtsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaid





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.
Utolsó posztok
érkezett válaszod?

A nyár díjazottjai
az évszak nyertesei

A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share | 
A topik címe: Alternatív valóság - Trollkaland (2018)

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
A játéktéren.



A poszt írója Mesélő
Elküldésének ideje Vas. 08 Júl. 2018, 14:06
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Trollkaland ••

senki se mondja, hogy nincs humorérzékünk





2018. 07. 08. - 19:34
Globális szinten tör ki a pánik, ahogy az emberek arra ébrednek: megváltoztak. Nemük átalakult az ellenkezővé. Sikolyok és nevetések, zsúfolásig telt utcák mindenhol. A Times Square közepén ott a tizenkét méter magas Thanos szobor. Mosolygós alak, kezében virágcsokorral. A szobor színe rózsaszín.
Talapzatán ott a felirat: 'Mind a szolgáim vagytok.' - Emellett ott csücsül 10 darab hátizsáknak álcázott Thanos figura a résztvevők neveivel ellátva. És egy levéllel...
'

••

Szituáció: Az ébredés, az átalakulás fájdalommentes, a felfogása a helyzetnek már valószínűleg kevésbé. A hírekből, továbbá innen-onnan értesülhetnek résztvevőink arról, hogy a hatalmas Thanos szobor ott ácsorog New York egyik zsúfolt utcáján.
Amint odaérnek, meglelhetik a hátizsákokat, rajtuk neveikkel... (Más személyek számára láthatatlan a tíz plüss Thanos) ... és egy levelet.
Vajon lesz valaki elég bátor, hogy elolvassa?

***

» Általános leírás: Vasárnaponként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja. Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, már csak azért is, hogy ne várjanak rátok!

- Résztvevők: Drax, Alison Magdalen J., Carmen González, Jane K. Foster,  James Vance,  Alfred Gätes,  Steve Rogers, Fandral, Celia Wickham, Caroline Shione


A mesélő nevében: Peter Quill
Jó szórakozást!


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Vas. 08 Júl. 2018, 21:57
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Trollkaland


Már pár hónapja van annak, hogy a végtelen gyémántból kiszabadultunk. S még több hónapja a Thanos és a Halál esettének. A Kilenc Birodalom még mindig lábadozik az esettből. Ám tagadhatatlanul a Föld kapta ismét a legtöbbet, így itt voltak a legnagyobbak a károk. Ide jött a titán és itt alakultak ki a harcok. Sok ember halt bele és sokan azok közül is, akik segíteni jöttek nekünk. Rengeteg város dőlt romokba. Ám mostanra, nagy részük igen jól újjáépült. Némileg a nem földieknek köszönhetően, akik segítettek ebben, habár ezt nagyon nem reklámozták nekik. Így némileg sunyiban folyt az egész. Ez különösebben engem nem érintett, sőt, semminyire sem. Örültem annak, hogy ismét szabad vagyok és igyekeztem ezt kihasználni. Ám hosszú idő alatt, amit itt töltöttem, kötelék alakult bennem ezen bolygó felé. S ez igen csak meglep, de egyben úgy voltam vele, hogy akkor maradok még egy kicsit. Ártani nem árthat.
Nos, ha úgy nézem nem is ártott. Amennyiben nem számítjuk azt, hogy a tükörben egy férfi arc néz vissza rám és nem a megszokott női. Egyetlen hasonlóság a kék haj és vége is a listának. Felhúzott szemöldökkel nézik végig magamon. Nem furcsa, hogy így látom magam, hisz eredeti alakomnak nincs is neme, ám annyi ideje bámultam már magam, hogy megszoktam a kecses alakot és gömbölyded formákat. S így kicsit furcsa a másik nem tagjaként női fehérneműben állni a tükör előtt. Nem is kicsit. Így gyorsan meg is szabadulok tőle és kisebb kutatás után találok megfelelő ruhákat. Igazából ez is meglep, ám nem gondolkozok sokat rajta. Ki tudja, hogy mégis honnét kerültek ide. Mindenesetre felöltözök és ekkor hallom meg a kintről jövő hangokat és pillantok a telefonomra. Kapásból felugrik jó pár képernyő és már olvashatom is, hogy úgy mindenki aki a földön van, nemet cserélt. Elröhögöm magam elsőre. Egyszerűen annyira nevetségesnek hat ez az egész. Végül erőt veszek magamon és ekkor veszem észre a szoboról szóló híreket. Na ezen viszont fent akad a szemöldököm.
- Mi a... - szólalok meg, majd cipőt húzók és elindulok.
Pár perc múlva már a szobor előtt állók és újabb röhögő görcs tör rám. Hála annak, hogy egy igen méretes Thanos szobor áll előttem... Ami, nos, rózsaszín. Na ez így élőben még inkább váratlan. Néhány pillanat múlva végül feltűnnek a plüssök is, amik közelebbről megnézve táskák és ismerős neveket vélek felfedezni rajtuk. Így hát felveszem az enyémet és átkutatom. Egy levél üti meg a markomat, amit el is kezdek olvasni.

|| Valami nem jó, szóljatok! ||  


A hozzászólást Celia Wickham összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. 13 Júl. 2018, 11:50-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
246



A poszt írója Alison Magdalen J.
Elküldésének ideje Pént. 13 Júl. 2018, 10:27
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Jó volt végre a saját ágyamban aludni. Ahogy az arcom a huzatot érte már aludtam is. Reggel azonban az ébredés kissé körülményes volt. Voltak előnyei ha az ember lányának nem jutnak nagy mellek. Tud hason aludni teljesen nyugodtan. Azonban ez ma reggel nem így történt. Deréktájban valami nyomott. Félálomban odanyúltam, hogy ki kotorjam magam alól a telefonomat. Elégedetten helyezkedtem vissza de csak nem múlt a feszítő érzés. Kompromisszumos megoldásként oldalamra fordultam magzat pózba. Pár másodperc múlva rá kellett jönnöm, hogy így sem jobb, ha nem rosszabb. Hátamra fordultam és lemondóan sóhajtottam. Így volt a legkényelmesebb de valami akkor sem volt rendben. Bosszúsan bámultam a fehér plafont. Egy dühödt mozdulattal lerántottam magamról a takarót és szemrevételeztem, hogy mégis mi a franc van. Ledöbbenve szembesültem a helyzet állásával... Ijedtemben letakartam a lábam közét. Óvatosan húztam el ismét a takarót, hogy eltűnt e. A nyomás lassan kezdett enyhülni, és a helyzet sem volt már olyan meredek. Nagyokat pislogva néztem végig a folyamatot. Hitetlenkedve bámultam a dudorodó kisgatyót. Aztán jött egy üzenet. Oldalra fordultam, hasra vetődtem a telefonért. Csak hamar rá kellett jönnöm ,hogy ilyesfajta mozdulatokkal óvatosabban... Magzatpózban görnyedve próbáltam fókuszálni a képre ami érkezett. Ahogy megtisztult a kép a csillagoktól újabb döbbenet lett rajtam úrrá. Egy rózsaszín Thanos szobor épült New Yorkba...
-Alison Magdalen Jobs! Ez a te műved? Megint mit csináltál?!
Kicsit mélyebb volt a hang mint eddig, de tudtam hogy ez anya lesz... Ahogy azt is, hogy előbb fog ütni és utána kérdezni... Ahogy reccsent a lépcső első foka szinte kilőttem az ágyból.
-Hercegnő! Anyu dühös!
-Igenis uram.
A szekrényemen lévő kis fém doboz felé siettem de a selymes hang amin megszólalt hercegnő az megakasztott a mozdulatban így nem értem el. Cserébe a Thanos szobor lábánál találtam magam egy szál női boxerben.
-De öhm...
Nyöszrögök lemondóan és leengedem a kezem amivel a kis fémdarabért nyúltam.
-Hercegnő... a ruhámat... ha megtennéd...
Fordítom az ég felé a tenyeremet mire megjelenik benne a fém kupac. Rámarkolok, mire az apró darabokra bomlik és végig fut a karomon, hogy ellepje szinte az egész testemet. Színét megváltoztatva egy rózsaszín vékony pulóverré, egy farmer halásznadrággá, bokazoknivá és sport cipővé alakul. A maradékból pedig egy napszemüveget alkot a fejemen.
-Mindjárt jobb... Viszont ments le magadról egy hangmintát, ezt megtartjuk...
Beillesztem az alkaromba ahol elsötétül a képernyő és a burkolat alá kerül. A szobor felé fordulok. Szemöldökömet ráncolva nézek végig a bizarr jelenségen. Értetlenül vakarom a fejemet. A felirat közel sem olyan meglepő, mint maga a szobor megléte. Vagy az a pár figura a tövében. Közelebb merészkedek, hogy szemügyre vegyem őket... Szintén egy bizarr jelenség ez a néhány figura. Ismerős neveket látok rajta, az egyiken azonban az én nevem áll. Fémkezemmel megfogom és felemelem. Úgy fest egy levél is van hozzá. Jobb kézbe fogom a plüsst ballal pedig szétnyitom a levelet, hogy bele kukkantsak mégis mi a franc ez az egész.
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞


Queen beyond the Rainbow

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
432
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
New York



A poszt írója Caroline Shione
Elküldésének ideje Pént. 13 Júl. 2018, 21:00
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Trollkaland


Már nem is tudom, milyen nap van. Annyira összefolynak a hetek, de valahol örülök is, hogy munkával telik. Most keltem, és az ébresztő csörgése, pont a legszebb álmomból riasztott fel. Kissé hosszú volt a tegnapi nap, de ma már lazább lesz. Csak egy betegem lesz mára, akihez megyek, de majd még egyeztetem az időpontot. Most viszont kényelmesen és ráérősen nyújtózom az ágyban, mert még korán van. Még magamra húzom a párnám, és szundikálok egy kicsit. Az ébresztőóra lassan elhalkul, majd a rádió kapcsol be.
-Már megint ez a szám megy?- nézek fel a párna alól, aztán nagy nehezen kikászálódok a takaróm alól.
- Nincs valami más ebben a zajládában?- kezdem el tekergetni a keresőt, majd egy pár állomás után találok egy kellemesebb zenét sugárzót.
- Na, ez jobb…- állok fel, majd a fürdőbe megyek megmosni az arcom. Kissé zilált a hajam, de a hideg víz sokat szokott segíteni, hogy ébredezzek.
- URAM ISTEN!!!!!- nézek bele a tükörbe, és nem hiszek a szememnek. - Férfi lettem!
-Ezt biztos csak álmodom! – rázom meg a fejem, miközben nézek magamon végig, de a nőiességem domborulatai mintha nem is léteztek volna.
-Mi történik?!- kezd rajtam eluralkodni a kétségbeesés. – Ez nem lehetséges!!- magyarázom magamnak a lehetetlen dolgot, de ahogy a tükörbe nézek, egyáltalán nem vagyok nyugodt. Mintha egy álomba lennék, de amikor megcsípem magam, akkor sem változik meg a külsőm.
-Mi folyik itt?- nézem magamat körbe, de a legnagyobb sikítás csak akkor következik be, mikor az altestemet takaró babydoll alsó részét megemelem, és elakad a szavam, mikor egy számomra nem odaillő dolgot pillantok meg.
Szerintem ezt a sikolyt még a szomszéd házba is hallották, de fogalmam sincs, mi történik velem. Kifelé megyek, hogy körbenézzek a lakásban, talán mégis álmodom.
-Ez az én lakásom… - veszem tudomásul, de még mindig értetlenül állok a dolog felett. A gondolataimból egy hír csapja meg a fülem, ami Thanosról szól. Vagyis egy hatalmas szoborról, ami a Times Square kellős közepén díszeleg és legalább 12 m magas.
-Ez meg mit jelenthet?- lépek közelebb a rádióhoz, és alig hiszek a fülemnek, mikor rózsaszínbe pompázó virágokkal tűzdelt szobrot említenek.
-Ezt látnom kell!- igyekszem gyorsan zuhanyozni és magamra kapni valamit. Jobb híján a Bátyám ruháiból veszek el, mert azért nem szívesen mutatkoznék az eredeti női ruháimban.
Ahogy kész vagyok, máris arra a forgalmas utcára sietek, ahol már jó nagy tömeg gyülekezik. Körülöttem sikolyok és rémült arcok villannak, ahogy közeledem a monstrumhoz. A lélegzetem is eláll, mikor meglátom ezt a valamit. Kissé furcsa, hogy többen állják körül, de valahogy nem értek semmit. A szobor teljesen természetellenesnek hat, főleg, hogy nemrégiben a híradó és minden csatorna arról adott tudósítást, hogy Thanos gonosz támadással akarta a Földet kiirtani, és vele együtt az életeket lehetetlenné tenni. Most viszont egy virágcsokorral a kezében áll itt ez a hatalmas obeliszk, és nem tudom, hogy mitévő legyek. Az embereket figyelem, és páran közelebb lépnek a talapzathoz. Kicsit félek, hogy mi van ott, de mintha egy plüssön látnám megcsillanni a nevem. Egy olyan hátizsákfélének látom, de csak akkor lépek közelebb, mikor látok két másik fiút is közelebb menni. A feliratot olvasva nem vagyok nyugodt, - „Mind a szolgáim vagytok!”- de a kíváncsiságom nagyobb, mint a félelmem. Ahogy látom simán elvették a táskájukat – gondolom nekik is a nevük rajta van- így én is összeszedem a bátorságomat és lehajolok a nevemmel ellátotthoz, majd kinyitom. Egy levegővételnyi bátorítás után végül belenyúlok, és egy levelet veszek ki belőle. Érdeklődve nézem, de csak kis hezitálás után bontom ki. Fogalmam sincs, mi állhat benne, de abban biztos vagyok, hogy ez nem véletlen. De ahogy olvasom a sorokat, lassan azt is tudomásul kell vennem, hogy aki ezt írta, az ismerhet engem. Bár talán arra is magyarázatot kapok, hogy miként változtam Férfivé. De aztán lehet, hogy ez lesz a legkisebb gondom a levél tartalma után.

dallam... | megjegyzés |

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. 14 Júl. 2018, 18:35
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Trollkaland
to Everybody
_________________________
Lopás, csalás, gyilkosság. Csak a szokásos napok, semmi újdonság. Tudhattam volna pedig, hogy túl nagy a nyugalom és a monotonitás, valahol be fog törni a krach de hogy így?!
Átlagos reggelnek indult, ahol a pihe-puha ágyikómból kivetődök, de már akkor furcsa valami. Egyrészt a bőrszínem... másrészt baromira feszül rajtam a hálóruha és mintha magasabb lennék. Mi a franc? Elkezdtem vizsgálódni. Melltaperolás - lapos vagyok, mint egy deszka, pedig eléggé nézhető keblekkel voltam megáldva. Szőrös kar és láb.... de napokkal ezelőtt gyantáztam, hát nem igaz?! A természet törvényei jönnek velem szembe? És simitanák bele a hajamba, csakhogy az valahol félúton elveszett.
- Hol a hajam? - fogtam fejemre. Baromi gáz volt, ezt már én is éreztem, de ahogy elrohantam, vagy nem is tudom, dobogtam a fürdőbe, különös képpel találtam szembe magamat. Nem azzal a 170 centis nővel, hanem egy kétméteres, kigyúrt, sötétbőrű, kopasz férfival, akin a hálóruha úgy feszült, mintha csak egy óveszert akart volna magára imádkozni.
- Azt a... - elkerekedett szájjal, döbbent tekintettel káromkodtam csak a változásomon. Wow! Őszintén szólva, lehetett volna ez rosszabb is... Újra és újra megnéztem magamat, forogtam a tükörben, próbálgattam a magasságomat és erőmet, hát azért már egy spárgába nem tudtam lemenni, sem egy hídba.. Uhh, akkor azt hittem, összetöröm a súlyommal a mosdókagylót is. Egy izomkolosszus voltam.
Végül a kezdeti pánik és értetlenség hatalmas vigyort varázsolt az arcomra. - Wow! Pasi lettem, ez aztán... - újra és újra káromkodtam csak, jobban nem tudtam kifejezni lenyűgözöttségemet.
És azonnal a wc mellé sétáltam, örömmel hajtottam fel az ülőkét, és életemben először... sikerült tapasztalnom milyen állva. Ezt mindig is irigyeltem a férfiaktól. Micsoda luxusuk van...
Az öröm lassan azért lohadni kezdett. Mert miért is történt ez? És meddig leszek így? Mert azért kérem vissza saját testemet egy idő után, ha kiszórakoztam magamat...
Bekapcsoltam a netet és végig szörföztem, de látszott, hogy nem csak én voltam ilyen, ahogy a tv is ettől visszhangzott. Globális probléma... Cikkekről cikkekre ugráltam, hátha többet megtudok, míg végül az egyik oldalon egy fényképp jött velem szembe egy hatalmas Thanos szoborral. Hmm? Nem voltam benne abban a balhéban, de hallottam róla, Vitali mesélt is a lila monstrumről, aki egy a sok gonosz közül, hogy világuralmat akar. Ajvé! Nagyon úgy tűnt, az én átalakulásom és a szobrocsak egymással nagyon szoros kapcsolatban van, így aztán ki akartam én is menni a térre, csakhogy... Csakhogy! Egy darab ruhám nem volt. Mármit tengernyi volt, de nem olyan, ami erre a kaliberű testre illett.
- Ne már... - nyögtem fel, ahogy egy nagy kabátot magamra húztam, ami nem mellesleg csak térdig ért és feszült, mint a gitár húrja, majd kiosontam az épületből. Gyors vásárlást eszközöltem, természetesen egy szál fityinget sem adtam a ruhákért. Olyat nem veszek, amire ki tudja meddig lesz szükségem, de azért a próbafülkében nézegettem én még magamat. Hát, a testemre eddig sem panaszkodtam, de most már azért végképp nem, ilyen izmok... azt a leborult szivarvégit. Más kérdés, hogy a hajam baromira hiányzik. Már sokkal normálisabb öltözetben hagytam el a boltot. Még sosem vásároltam kimondottan férfiruhákat és az alsógatyáknál el is gondolkodtam, hogy mi is a kényelmes. Csak harmadjára találtam meg a méretet.
Van mit szoknom, az is biztos. De alapjáraton tetszett a változás, igaz, azért remélem, nem örökké kell ebben senyvednem, mert akkor gáz lesz, mikor más, sármos, jóképű pasikat fogok megbámulni, bár azt hiszem, a hölgyeknél nem lennék rossz.
A szobor felé vettem az irányt, amit aztán nem is lehetett különösebben eltéveszteni a tömegben. 12 méteres monstrum csak kiszúrja az ember szemét?! A talapzatnál páran már álltak, de rájuk nem nagyon figyelve mentem közelebb, mintha a választ egy néma, öntött szobortól várnám, kicsit sem tűnt hülyének a dolog, áhh dehogy! Csakhogy... Csakhogy! Már megint?! Az egyik táskán az én nevem volt: Carmen González. Pasiként mi lenne a nevem? Carmeno González?
- Atyám... - sóhajtottam, ahogy felkaptam a hátizsákot. Röhej a dolog... No mindegy, azonnal ki is nyitottam, bár a mozdulat erős volt, ahogy reccsent a szövet. Fenébe, szoknom kell ezt az erőt... Beleturkálva hamar a nagy tenyerembe egy pici levél jutott. Körbetekintettem, hogy várnom kell e furcsaságot. Lehet, magába szippant? Olyan mint a Harry Potter kettőben a könyv? Vagy a rivalló? Semmi jó előérzetem nem volt az egésszel kapcsolatban, de magamra varázsoltam egy megnyerő, magabiztos mosolyt, mintha a helyzetet uralnám, mégsem nézhetek ki ilyen testtel egy beszarinak...
Azzal kibontottam a levelet és szépen magam elé hajtogattam, hogy elolvassam a cirkalmas betűket.
 
 
_______________________________


remélem… lesz ez jobb is. -
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Hétf. 16 Júl. 2018, 12:13
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

trollkaland

Az ébredés a megszokott, rutinszerű mozdulatokkal zajlik. Törzs függőlegesbe, lábak a padlóra, karok a magasba. A papucs kissé nagynak tűnik, ahogy belesimul a lábfeje, de csak akkor kezd el igazán gyanakodni, mikor kiharcolja magát a takaró fogságából és felkel az ágyról. Az egyensúly mintha máshogy oszlana el testén... És valami csípi a tarkóját. A tükör felé botladozva keresgél a fején, míg bele nem akad a keze valami műanyagba. Értetlenül, fájdalmasan sziszegve tépi ki a szőke fürtök fogságából a csatot, és ahogy mellig érő hajzuhataga a vállára omlik, a tükör elé fordulva szembesül a változással.
Steve enyhén szólva kiakad, férfiasnak indult kiáltása női sikolyként tör elő belőle. Fel-alá rohangál és botladozik a lakásban a pániktól vezérelve, aztán a telefonját keresve, amit kétszer-háromszor el is ejt, olyan hevesen próbálja bepötyögni az elsőként eszébe jutó barát telefonszámát, ám nincs térerő, úgyhogy folytatja a rohangálást, és ahogy szembesül vele, hogy alvós pólója alatt nem visel semmit, szégyenlősen összefonja karjait a mellkasa előtt. A puhaságok érzete viszont jobban zavarba hozza, ezért oldalra kicsapott karokkal, furcsán széttett lábakkal oldalaz el a tévéig, hogy véletlenül se érjen hozzá teste megváltozott részeihez. Hisz lehet, hogy ez nem is az ő teste, és amúgy is...
Pipacsvörös fejjel nézi végig a híreket, aztán már indul is a ruhájáért. Az átöltözés élete egyik legkínosabb és legkellemetlenebb élménye, főleg, hogy csukott szemmel kell megtennie, és minden egyes gönce nagy rá, így aztán kénytelen házilag kicsit levágni, beszűkíteni itt-ott a maskaráján. Csak akkor nyugszik meg kissé, amikor a hátára csapja pajzsát. Bármi is történt, bármit is tett velük Thanos (?), legalább ez az egy dolog nem változott.
Ügyetlen copfba fogja a haját, bal vállára simítva, aztán megindul kifelé. A futóléptek kínosan mozgatják teste új idomait, így hát az arca szinte rákvörös, mire megérkezik a szoborhoz. Látja a tíz hátizsákot, a gyülekező személyeket, ám ismerőst nem igazán vél felfedezni egyelőre. Ismét megpróbál telefonálni, de a készüléke nem működik, szóval nagy sóhajjal - te jó ég, ilyen vékony lett a hangja?! - a nevével ellátott táskához lép és felnyitja a levelet.
- Lássuk...
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
45
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Hétf. 16 Júl. 2018, 12:53
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



keep calm & let's troll
Minden bizonnyal az ifjú bajvívó(nő) érkezik meg utoljára a helyszínre, nem csak azért, mert még új New Yorkban és nehezen ismeri ki magát a vonat- és metróállomások útvesztőjében, és nem is csak azért, mert eltartott egy darabig, míg úrnője Halálistennős göncei közt talált valamit, ami nem latex és nem szorítja túlságosan, hanem a késésre az is rájátszott, hogy előbb behatóan tanulmányozni akarta új testét. Fandral sosem volt az a szégyenlős típus, ezúttal is élvezettel és kíváncsian fedezte fel az új idomokat, vonalakat, azok működését és reakcióját, és nem győzött elégszer felkiáltani, mennyire érdekes és csodálatos, ami velük történt. Persze elég ijesztő, meg furcsa, meg rendellenes, és nem biztos, hogy képes lenne sokáig megőrizni a józan eszét ebben az új létformában, ám azért vannak előnyei is annak, hogy végre ilyen közelről is tanulmányozhatja az általa annyira csodált nemet.
Miután majdnem kitörte a nyakát a magassarkúban, inkább saját csizmái egyikébe bújik bele, ami a szoknyával talán különösen fest, de hát fő a kényelem. Szőke hajával nem tud mit kezdeni, megpróbálta átfésülni, de mintha trollok tépték volna, hagyta inkább kócosan lengedezni magán.
Utolsóként fut be a szoborhoz, elismerő füttyentéssel méregetve a hatalmas Thanos szobrot. Legutóbb kimaradt a harcból, így aztán szívesen elbeszélgetne a lila óriással... Bár nem biztos benne, hogy ekkora körmökkel tudná-e rendesen fogni a kardját.
Egészen és teljesen véletlenül letapizza Amerika Kapitány táska fölé pucsító félgömbjeit, ahogy utat tör mögötte a saját táskájához az úriemberek sokaságán keresztül, akik vélhetően előző nap még az ellenkező nemet képviselték.
- Üdv, uraim! - biccent feléjük, a helyzethez képest meglepően nyugodtnak látszik. Csak a névre szóló plüss és levél láttán kezdi el gondterhelten ráncolni a homlokát. A táskát a hátára veszi, a levelet bizonytalanul forgatja a kezében, majd tétován körbepillant, hogy lássa, a többiek hogyan döntenek.
Ekkor szúrja ki Draxot, akin rajta felejti pár hosszabb szívdobbanásra a pillantását, és addig szuggerálja, míg esetleg össze nem akad a tekintetük, akkor aztán pajkosan rákacsint. Abba már nem gondol bele, hogy akit most nőként lát, tegnap még valószínűleg férfi volt, hanem rögtön utat tör magának hozzá, arany sziluettjével mellé húzódik.
- Egyet se féljen, kisasszony, míg engem lát! - nyugtatja, akár idegesnek tűnik, akár nem. - Megtisztelné ifjú szívem, ha e kaland során személyesen felügyelhetném az épségét - lengeti meg a kaland szó említésekor a titokzatos borítékot. Abba nem gondol bele, nőként mennyire hangzik furán lovagias felajánlása. Feltépi a levelet és olvasni kezdi.



üdvözletem, hölgyek-urak! |

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Kedd 17 Júl. 2018, 13:10
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Trollkaland
Alternatív valóság

Túlvagyunk a győzelmi tivornyán, Thanos és a társa eltűntek, csendes napok teltek el azóta. [Mivel alternatív játék, én az eredeti szálhoz képest itt nem kerültem a Kőbe!]
Hogy mit keresek a Földön még mindig? Fogadtunk Rockettel, hogy végigkostoljuk a bolygó minden italát. A múlt éjjel elég jól sikerült, mert a vasútállomáson ébredtem, az egyik konténer mellett, újságpapírok alá temetve.
- Háát, ez jól sikerült, Szőrös Kis Barátom! - mászok ki kómásan a papírhalomból. Leseprem magamról a dolgokat, s akkor veszem észre, hogy a mellizmom jobban kidudorodik a kelleténél.
- Aztahétszentségit! - nézek le a feszesen dudordó halmokra. Reflexszerűen a lőcsömhöz kapok. - Mi? Miii?! Hova? ... Hova lett?! Mi a jóisten van itt? Rocket!? - nézek szét bepánikolva kisbarátom után, hogy ha előkerül, bizonyosan lesz néhány gunyoros megjegyzése... ám ő sehol sincsen.
- Mit tettek velem, amíg aludtam? Mi ez a rossz vicc?! - Az emberek megbámulnak, ahogyan a sodródó tömegbe zsúfolom magam.
- Ne bámulj, mert kivájom a szemgolyódat! - mutatom pengéim egy láthatóan zavart férfinak, aki női ruhában tipeg.
- Mi van itt? -  Mindenki pánikol valamiért. Egy hatalmas kijelzőt bámulnak az állomás közepén, amiben arról tudósít egy kalapos nő, hogy valahogyan mindenki más nemű lett az éjszaka alatt.
- Csodás... - kipécézem az egyik ruhaboltot, majd berúgom a bezárt ajtaját, és felveszek egy feszülős női ruhadarabot. Fekete, mély dekoltázsú. Ez van, ha ez ember nagydarab...
Beállok a próbafülke tükrébe, és mélyen megbámulom magamat. Még hajam is nőtt!
- Milyen jól nézek ki! A legdögösebb Pusztító vagyok! Ha ezt Gamora látná! ... bezöldülne az irigységtől.
Megvan a felső ruha, a bőrnadrágom és a csizmáim magamon hagyom, de már legalább a perverzeket lekoptatom ezzel, hogy van rajtam valami.
- Giliszta, hogy jutok el oda? - Mutatok egy női ruhás férfinak a kijelzőre, ahol épp a Thanos szobor díszeleg. Ha odajutok, talán választ kapok mindenre, és valószínűleg szőrős kispajtásom is ott lesz. Vajon Rocket is nőstény lett? Valószínűleg kinézetre akkor sem változna semmit...
Feltépem egy taxi ajaját, és ennyit mondok a vezetőjének.
- A Thanos szoborhoz, vagy levágom a fejedet! - A sofőr sírva fakad, s amikor megbököm a tőrömmel, azonnal a gázra tapos.
- Thanos fizesse meg! - lépek ki a járműből fizetés nélkül, otthagyva a lelkileg megrogyant taxist.
- Ismerlek Titeket?! - lépdelek oda a Kapitány ruhás csajhoz és a körülötte állókhoz. - Amerika Kapitány? Jól nézel ki!
Ezután a szivárványhajú sráchoz fordulok. - Gondolom te vagy a szivárványlány, pénisszel a lábad között. Na, milyen? érzés?  
Odajön hozzám egy szőke, méretes mellel megáldott hölgyemény is, és körbeudvarol.
- Te meg miről beszélsz? Örülök a törődésednek, de szerintem én foglak Téged megvédeni, aprótestű földi leány. Én Drax vagyok, a Pusztító! Még ha a péniszem el is tűnt, és a mellizmom háromszor akkora...nincs nálam hatalmasabb harcos ezen a törpebolygón. - végignézek rajta, de fogalmam sincs ki lehet a bajtársaim közül. Van, akit a viselte alapján be lehet azonosítani, de őt nem tudom hova tenni. Talán az egyik wakandai fekete harcos, csak kifehéredve...
- Amúgy Te meg ki vagy? Ismerjük egymást? Felőlem maradhatsz mellettem, amíg nem állsz az utamba és nem fogdosod a mellemet... Így legalább biztonságba leszel. - a kövekező mozdulatok korántsem szexi, de legalább lelohasztom lezbikus hajlamait: Megvakargatom a topom alatt a mellemet. Nem tetszik, hogy cipelnem kell, és nem véletlenül nem hordtam eddig felső ruházatot... irritál.
- Ott van pár Thanos táska a szobor alatt. Ti is látjátok? - kérdezem a körülöttem állóktól, majd közelebb megyek hozzájuk.
Az egyiken a saját nevem találom.
- ... stílusos. A ferdehajlamú Thanos ajándéka névre szólóan. Na lássuk! - tépem fel az enyémet. Nem érdekel mi van benne, vagy hogy talán csapda is lehet, és talán az arcomba robban. A Pusztítót nem lehet ilyen könnyen eltörölni!

Éljen éljen! xD || Run, run, run, jump! ||


A hozzászólást Drax összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 17 Júl. 2018, 13:52-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
A játéktéren.



A poszt írója Mesélő
Elküldésének ideje Kedd 17 Júl. 2018, 13:52
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Trollkaland ••

senki se mondja, hogy nincs humorérzékünk




A levél tartalma:
Legkedvesebb Szolgáim!

Ha szeretnétek visszakapni eredeti nemeitek, találjatok meg!
Nem lesz nehéz dolgotok, ha követitek a parancsaimat.
A kisebb énjeim segítenek, ezért ne hagyjátok őket el!
Teljesítsétek a feladatokat, akkor apránként megkapjátok a hozzám vezető út térképének darabkáit...

Csók a csajoknak,
Pacsi a srácoknak!

Thancsi, a legőrültebb bulibáró


Szituáció: Amint elolvasásra kerülnek a levelek, Drax hátizsákja irritálóan vékony hangon beszélni kezd.
- Flashmob! Flashmob! Táncold össze a tömeget Drax! Táncold össze a tömeget. Össze kell táncolnod a tömeged. Hajrá! Ringjon a csípőd! - motyogja és a gigantikus Thanos szobor csípője jobbra-balra ringatózni kezd, mintha csak táncolni készülne és a füleiből hihetetlen hangerővel megszólal a zene. Draxnek és társainak össze kell táncolniuk a tömeget ahhoz, hogy tovább haladhassanak.

***

» Általános leírás: Vasárnaponként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja. Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, már csak azért is, hogy ne várjanak rátok!

- Résztvevők: Drax, Alison Magdalen J., Carmen González, Jane K. Foster,  James Vance,  Alfred Gätes,  Steve Rogers, Fandral, Celia Wickham, Caroline Shione


A mesélő nevében: Peter Quill
Jó szórakozást!


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
470
∆ Kor :
37
∆ Tartózkodási hely :
☆ New York ☆



A poszt írója Jane K. Foster
Elküldésének ideje Kedd 17 Júl. 2018, 23:33
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Trollkaland
 
Az első, amit meghallok, az az ébresztő órám, ami mint mindig, most is pontosan hét órakkor szólal meg. Még fáradt vagyok, így már nyúlok a kis szerkezet felé, hogy kinyomjan, de véletlenül akkorát ütöttem rá, hogy az egyből leesett az éjjeliszekrényről sok más dologgal együtt. Furcsa... mintha sokkal erősebb lennék... és sokkal nagyobb. Ijedten bújok ki a takaróm alól és rohanok a tükör felé. Nem tellik el sok idő, mire igazán felfogom, hogy mi történt... férfi lehettem. Legszívesebben ordítanék, de az a legjobb, ha nem pánikolok be, inkább megpróbálok lenyugodni és megnézem a műszereimet, hogy nem e érzékeltek valami furcsát az éjjel.
Igaz, semmi különös nem történt, sem földrengés, sem bármilyen sugárzás, viszont egy ismeretlen objektum került a Time Square kellős közepére.
-Oda kell jutnom!!-rohannék ki egyből az ajtón, mikor eszembe jut, hogy egy női pizsamában vagyok. Csak azt nem tudom, hogy mit vegyek fel. Mindegy, egyelőre felveszek egy uniszex pólót, egy bő nadrággal és egy kényelmes sportcipőt. Kicsit még mindig nőiesen nézek ki, de majd visszafelé beugrok egy ruhaboltba és veszek normális ruhákat.

Hamarosan oda is érek a Time Square-re, ahol meglepődve veszem észre, hogy az objektum egy hatalmas Thanos szobor.
Gondolhattam volna, hogy az ő keze van a dologban...
Közelebb megyek és egyből kiszúrok pár ismerős arcot a tömegből. Igaz, mindannyian ellenkező nemüek lettünk, de Amerika kapitányt, Drax-et és Alisont így is felismerem. A szobor tövébe pillantok és egy plüss Thanost veszek észre az én nevemmel, na és persze a levéllel. Felbontom a levelet és kiváncsian olvasni kezdem.
Már meg sem lepődöm... Ezek szerint Thanos bátyónak is kedve támadt egy kis szórakozáshoz. Csak találjam meg... Akkorát kapni fog ezért, hogy azt nem felejti el. Szerencsére férfiként sokkal erősebb testalkatom van, mint eddig, úgyhogy biztosan könnyebb dolgom lesz. Viszont ez a hátizsák... ez nagyon cuki. Nekem mindenesetre tetszik. Kissé furcsán mutathatok vele, de kénytelen vagyok magammal hordani, hiszen csak ezzel tudom megtalálni Thanos-t. Nem maradhatok életem végéig férfi...



Jól nézünk ki Razz

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Vas. 22 Júl. 2018, 10:33
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

trollkaland

Amerika Kapitánya kényelmetlenül igazgatja magán a ruhát, próbál mindenhol beleférni és sehol sem kilógni. Nem sokat segít a közérzetén, amikor megérzi, hogy valaki letapogatja hátulról. Határozottan nem ez élete legkellemesebb tapasztalata, így hát sürgetőn kapja fel a hátára a táskát, hogy minél előbb indulhasson megoldani az ügyet.
- Drax?! - értetlenül, majd hitetlen csodálkozással méri végig a nőszemélyt. A stílus alapján egyértelmű, mégis alig hisz a szemének... A mellette álló szőkét nem tudja beazonosítani, de talán jobb is, mert úgy gyanítja, ő lehet a felelős a korábbi kellemetlen közjátékért.
- Tiszta őrület... Jobb, ha minél előbb véget vetünk ennek... - csóválja meg a fejét, majd felbontja a levelet és olvasni kezd. Hosszú pillanatokig ráragad kékje az aláírásra, az az egyetlen szó, "Thancsi", kiveri minden biztosítékát. Próbálja értelmezni a sorokat, rejtett utalásokat keres, a szabadulásuk kulcsát, amikor az óriási Thanos szoborból elkezd üvölteni a zene, miután Drax hátizsákja idétlenül kiabált pár, Steve számára érthetetlen dolgot.
- Flash-mi? - tekintete hol Draxre, hol a ringó csípőjű Thanos szoborra vándorol, és ahogy megsejti, hogy itt bizony riszálni kell, rögtön tiltakozón rázni kezdi a fejét.
- Mi? Nem... - Az arca lángol a gondolattól, hogy ebben a testben nyomassa, és amúgy is nagyon bénán táncol. Komolyan le kell égetnie magát mindenki előtt? Csak van valami más megoldás is...
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
45
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Vas. 22 Júl. 2018, 11:09
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



keep calm & let's troll
Édes, ahogy a csinibaba próbálja elhárítani a próbálkozását, de ettől csak még jobban bejön Fandralnak, noha emlékeztetnie kell magát, hogy nem szerencsés durvább flörtökbe bonyolódnia, hiszen otthon várja az asszonya... Ura... Kicsit bonyolult a jelenlegi helyzetben eldönteni.
- Földiihii? - krákogja sértődötten. - Hova gondolsz, nyuszkó? Asgard legdicsőbb kardforgatója áll előtted! -  Büszkén kihúzza magát, csípőre téve a kezét, dacosan felszegve állát. Jó, ez elég furán hangzik úgy, hogy közben a keblei majd lefolynak a törzséről, de a tény az tény! Fandral bizony még csajként is jó parti!
- Nem, nem, nem szorulok a védelmedre, pont ez a lényeg, hogy... - kezdene el vitába szállni az őrző-nővel, de aztán Drax hátizsákja megszólal és elkezd utasításokat osztogatni. Közben Fandral tekintete átszalad a felbontott levélen, hümmögve elmélkedik azon, hogy vajon miféle feladatokat talált ki számunkra az őrült Titán. Az eddigiek alapján nem sok jóra számíthatnak, és ez kicsit aggasztja, egészen addig, míg fel nem csendül a zene.
- Óóó, Thancsi aztán tudja, hogy kell mulatni! - Teli szájas vigyort villant a többiekre. Ugyan nem egy asgardi ízlésének megfelelő muzsika üvölt a szoborból, de földi viszonylatban nem is rossz. Hallván, hogy táncolniuk kell, már el is kezdi ringatni a csípőjét a zene ütemére.
- Gyerünk, nyuszkó, pörgessük fel a bulit! - Lelkesen veti bele magát a táncba, noha a mozgáskultúrája hagy némi kivetnivalót maga után. Asgardi népi táncelemeket vegyít a tv-ben látott, midgardi hip-hop ugrándozással.
- Riszáljátok, fiúk! - Megrázza a fenekét, habár fogalma sincs, miért akarja Drax táskája, hogy ezt csinálják, de egészen szórakoztató és Fandral nagyon is belemelegszik a végére.




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
105
∆ Kor :
26
∆ Tartózkodási hely :
⇻ A sötétben bujdosva



A poszt írója James Vance
Elküldésének ideje Vas. 22 Júl. 2018, 11:40
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

nem, ez nem lehet a valóság

Elég volt a kalandokból, elég volt a hősködésből, elég volt... mindenből. Eleget élt át, nyugdíjba megy, fel a hegyekbe, és soha a büdös életben nem fog városba költözni, nemhogy emberek közé menni. Senki közé, lesz egy halom állata és az unalomba fog megdögleni.
Ezek voltak szabadulása után az első kívánságai. Azt hitte, akkor, hogy ha távol marad, nem éri semmi és mégis. Egy pillanat volt az egész, ő pedig már vált is eggyé a semmivel. Hogy azt hitte meghal? Igen. Hogy félt-e? Nem. Azokra gondolt, akiket elvesztett, akik várnak rá valahol messze, reményei szerint. És ő örült, hogy hozzájuk mehet. És erre? Egy rohadt börtönbe zárták be, idegenekkel, a világ felével, és csoda, hogy bekattant kissé? Nem, egyáltalán nem. Persze, mire lenyugodott a hisztiből, már nem akart remete lenni, tomboló belsője nem is engedné, de mégis, azt eltökélte, hogy nyaralni megy és valóban a hegyekbe. Mászik kicsit, táborozik kicsit, mint a vademberek – aminek már valóságosan gondolja magát, mert érzelmei kuszák, viharosak, a nyugalma pedig halott, vagy csak direkt csendben van. Sok minden kavarog benne, egyrészt, valahol nagyon mélyen okolja magát azért, hogy nem ment Erik után, másrészt, retteg mindentől ami előtte áll. De mit tehet? Mit? Pakol. Már amennyi a kis ingóságából kellhet neki a pihenőre.
Egy sporttáska nyitottan áll apró kis „lakásában”, miközben ő, tátott szájjal, hason fekve horpaszt a matracon. Ez a lakás az egykori lakásuk, azonban sok holmit eladott, vagy kidobott, amit Jenna-val közösen birtokolt. Túl sok emlék, túl sok.. minden. A vendégszobában dobozok, ikerhúga dolgaival, amiket majd akkor ad le a karitasznak amikor visszatér, a takarítással már úgy-ahogy végzett, de hogy itt minden rendben lenne... Koránt sem, de ki törődik ilyesmivel manapság. Nem is érti, miért nem adta el az egészet, de talán a testvérei emléke az, amely miatt ezt a kicsi de otthonos helyet magáénak akarja tudni. Ki fogja adni talán, vagy csak egyszerűen akkor tér vissza ide, amikor akar. Mint most is, de elvégre, míg ő a kőben volt, cuccai elkoptak, és hát, ez az egyetlen hely, ahol még van némi ingósága és miután már nem üldözik őt katonák – annyira, khm -, bátorkodott innen felszerelkezni.
Összerezzen, ahogy a szellő eléri bőrét, férfiasan, egy szál boxerben dőlt le aludni, és a hajnali hűvös levegő és a takaró hiánya ilyenkor érződik. Mocorogni kezd, arcot vakar és elsőre nem is észleli a hiányt. A borosta sehol, körmei pedig akadnak, nincsenek lerágva, és mégis, ő alszik tovább. Vagyis aludna. Lassan emeli fel fejét és ásítva ül fel. Szemei szinte begyógyulva, ő pedig, mint minden rendes ember, kicsit akadozva, de lassan kimászik az ágyból. Mintha másnapos lenne, komolyan... csukott szemmel navigálja magát a mosdóig, ott pedig, ő csak szeretne könnyíteni magát, de pillanatok alatt az álmos pislogásból velőtrázó sikolyok kerekednek. Nem csak a borostája hiányzik...
Órák telnek el, rekedtre sikította magát, még a szomszédok is felfigyeltek erre, mert rendőrt hívtak. Nem mert ajtót nyitni elsőnek, majd saját, most mégis hatalmas és mindenhol lógó pulóverben nyit ajtót. Valami nem kerek. És erről még a rendőrök sem hallgatnak, hiszen ez mindenhol így van. Mindenhol?!
- Mi a fene van megint a világgal?! - kész hisztérika, meg kell vallani. Arca, amely eddig morcos, és persze szőrös volt, lágy vonású, puha bőrű és pirospozsgássá vált. Ajkai teltebbek, szemei mégis ugyanolyan jéghidegen csillannak, csak ebből tudja, hogy önmagával áll szemben. Miután kisikoltozta magát a világ leggroteszkebb öltözködését hajtotta végre, csukott szemmel, ügyelve, hogy semmit se érintsen meg, ami most kinőtt rajta.. Eleve a tény, hogy Jenna ruhái között turkál, és utána percekig azon kattog, hogy ezt ő komolyan fel is akarja venni. Persze, tudja mindenki, hogy ha egy napra nő lehetne, addig tapogatná magát, amíg... de ez a valóságban nem így működik, főleg, ha egyik pillanatról a másikra történik. Kész őrület. A híradó is pánikról számol be, egy szoborról, amitől még jobban megfagy az ereiben a vér és amelytől már végleg messzire akar menekülni. Bár, most, hogy ifjú hölgyként kellene tennie, már korántsem tetszik az ötlet annyira, számára. Mindenesetre, ez a valaha volt legpocsékabb reggele, és napja, mindene. Ha esze még ép is, és haját sem tépkedi, az már nem mentség, hogy immáron tornacipőben, csípőre simuló farmerben, és egy kellemes szabású topban sétáljon le az utcára. A hegyekbe kell mennie, a hegyekbe. Már nincs más választása.

Sosem volt egy disznó, de a tekintetek, amiket így kap... Szemeket támad kedve nyomkodni. Kezében egy kávéspohár maradéka, miután kiürült, úgy gyürködte össze, mintha ebben lenne mindenki akinek csak fájdalmat akar okozni. Nagyot nyel, kihúzza magát, és ha már idáig üvöltött saját magával, és próbálta realizálni, mégis mi a franc ez, a képernyőn látott szobor ad némi magyarázatot. Ha el tudott tűnni egy kőben, akkor egy ilyen... változás már biztos semmi neki. Ugye? Csak legyen igaza... Hisz úgy véli, ha a szoborhoz megy, talán visszakapja mindenét. Ilyen hülye gondolatai mikor lettek? Mióta kavarog benne ennyi minden? Mi a... hormonok?!
- A rohadt életbe – a szitkok ettől a csinos arctól idegenek. Késve érkezik, már kész tömeg van a téren, és persze a szobor körül. Ismerős alakok sejlenek fel, vagy csak azt hiszi, de már nem is akarja tudni, kivel mit művel ez a reggel. Mindenhol zavart emberek, káromkodás vagy épp örömittas szavak. Úgy hallja, vannak, akik örülnek annak, hogy mellei nőttek. Cehh.
A hősökhöz közeledik, léptei lelassulnak. Fogalma sincs, képessége működik-e, arra nem volt ideje és esze sem, hogy ellenőrizze, még mindig sokkol kissé és ezért sem fut oda hozzájuk, hogy tegyenek valamit. Sőt. Őszintén, retteg attól, hogy így látja akárki. Mi lesz, ha Erik is idejön? Mi lesz, ha így marad?! Megint pánik tőr ki rajta, de elnyeli. Nem, nem akadhat megint ki, pedig még könnyen is ülnek a szemeiben. A büdös franc!
- Öhm... - nyögi ki végül, amikor megáll mögöttük. Zsákok vannak náluk, az egyik még óbégat is, így amikor valamelyikük hátrapillant, azt láthatja, hogy igazi „WTF” fejjel ácsorog ott a barna lány, kezében poharat szorongat és úgy néz ki, menten elájul. És amikor megszólal... úgy is hangzik. Semmi sem maradt a kemény megjelenésből, amin dolgozott, csak ő érzi annak.
- Mégis mi a jó élet folyik itt?! - dobja el a poharat olyan hévvel, mintha azon kapta volna a kedvesét, hogy mással flörtölget. - St.. Steve..? És ti? Mindenki így... hű – pislog, amikor eléri a felismerés. Lehet, már találkozott valakikkel, lehet nem. De tény, hogy senkit sem kímélt a dolog, és bár teste nő, agya férfi, és egy pillanatig elidőzik, mindenen. Aztán...
- Az ott az én nevem...? - trappol a zsákhoz, és felkapva túr bele, mintha a választ várná és a megoldást, egyszerre. És mikor megleli a levelet, legszívesebben magát a hátizsákot is darabokra szaggatná. Orra alatt morog, káromkodik, miközben Drax úgy néz ki, táncra készül. Na álljon meg a nászmenet...
- Ez hülyeség, valami rossz álom. Oké... szerintem, megőrültünk és hallucinálunk. Jól mondom? Azt ne mondjátok, hogy egy éneklő hátizsákra kell hallgatnunk... - már úgy pöröl, mintha muszáj lenne. Rossz nő lenne, nagyon.





* * *
tudom, hogy foglalt avatar; a hölgy rég nem lépett be és szerettem volna ha hasonlítok önmagamra kicsit izgatott 2



dancing queen| oh my fckn god

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
246



A poszt írója Alison Magdalen J.
Elküldésének ideje Vas. 22 Júl. 2018, 19:28
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Idővel egyre többen gyűlnek ide. Elámulva nézek végig a kapitányon. Ámulatomat irigység szennyezi. Szeretnék én is ilyen jó nővé sarjadni idővel. A tetovált lány... nő... szóval az orosz díjbírkózó nő megjegyzésétől, rák vörös lettem és akaratlanul is a fennemlített szervhez kaptam.
-Mhhhíííí?! Nemár!.... Amúgy szűk... Hogy tudtok ti ekkora micsodával élni?
Zsörtölődtem egy kört.
-Te pedig izéke vagy... Kőagy őrnagy a Milánóiról ugye? Franx a Pusztai Tóról?
Próbáltam felidézni a nevét de mindíg elég nagy hangzavar volt amikor kiabálta, szóval nem sikerült jól. Kisvártatva egy teljesen ismeretlen nőnek... férfinak, vagy mittom én már minek, szal egy alaknak bemutatkozott. Drax néven, és nem Pusztai Tó-ról hanem Pusztító néven. Egy sármos legény is befut. Szám szinte tátva marad tőle. Nagyon is szemre való. Nyelek egyet. A nadrágomat kezdem igazgatni... valamiért kezdem megint szűknek érezni. Értetlenül pillantok le. Ahogy meglátom az okát ismét vörösbe borul az arcom és szégyenben leguggolok, már amennyire a szerkezet engedi, hogy takarjam a kínos helyzetet.
-Istenkém...
Dünnyögöm megalázottan. Ekkor bontom szét a levelet és olvasom el. Alig hogy a végére értem a szobor táncra perdül. Rá kell jöjjek, hogy ennek a fele sem tréfa. Lassan normalizálódnak a dolgok. Kénytelen kelletlen tipegni kezdek, jobbra balra, teljesen sután, a tánc az achilles sarkam, próbálom utánozni Fandral mozgását, de James érkezése teljesen kilök abból a ritmusnak nem nevezhetünk. Táncnak is csak úgy módjával. Kapitány után nem gondoltam volna hogy van olyan nő akire szeretnék hasonlítani. Hogy honnét tudtam, hogy ő az? A tekintete. Csak neki vannak ilyen kiélt szemei.
-James!
Integettem felé. Az agyamig még nem jutott el, hogy ez a nadrág megint kezd szűkössé válni. A tánccal nem foglalkoztam, ugyanis nem az én képességeim fogják rávenni a tömeget, hogy velünk tartsanak.
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞


Queen beyond the Rainbow

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Kedd 24 Júl. 2018, 10:49
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Trollkaland
Alternatív valóság

- Asgard kardforgatója? Mégis eltűnt a kardod... a lábad közül is Szőkeség! De, ha asgardi vagy, mit keresel a Földön? - harcoltam az otthonáért, és legutolsó információm, hogy Thor vagy Hela a kövekkel helyreállította azt a csecse-becse aranyhodályt. Ha csak nem történt azóta valami Asgardban is... (ki tudja, hogy ezzel a szivárvány gyémánttal mit műveltek Thanosék az otthonával... talán nem is kellett volna megkérdeznem, de a tapintatosság soha nem volt erős oldalam.)
- Alison! Nem tudom, most ez szarkazmus-e... de majdnem eltaláltad. Drax vagyok, a Pusztító. Örülj, hogy jó kedvemben találsz. És... Azzal nem élni kell, hanem kiélvezni, hogy van! Tapasztald ki magadnak! Hidd el, soha nem akarsz majd visszaváltozni! Ha lenne időnk, elmagyaráznám pontosan, mit kezdj vele, de fiatal vagy! Tapasztald ki magad! - mutatok a most érkező női Jamesre... finoman célozva... erre-arra. Én imádtam a péniszem, és mindent megteszek, hogy visszakapjam!

A Thanos táska egy levelet rejt egy kihívással. Meg kell találnunk őt. És ez csakis úgy érhető el, ha követjük az utasításait. Térképeket kapunk?
- Ezt a marhaságot... - gyúrom galacsinra a kis levelet. - Gigantikus melleket varázsolt rám, női hangon beszélek, és még játszunk is vele. Tudtam, hogy torz... de ez..... tetszik! Szeretek játszani, ha én nyerek! És a Pusztító(nő).. mindig nyer! - ahogy elmém nemes gondolatmenete kibontakozik, úgy válok izgatottá és úgy ül mosoly az arcomra. S csak azután veszem észre, hogy a végét már a magasba kiáltom. Talán túlságosan is rápörgök a dologra, de ha egyszer lelkesedek valamiért, azt teljes szívvel csinálom. És most mindent lehet, elvégre... a világ kifordult önmagából.
- Mi? Ki? Ki beszél? Te rusnya tarisznya! - emelem a magasba magam elé a hátizsákot. Miután befejezi a sületlenségeit, hangosan megszólal a zene a hatalmas bugyirózsaszín szoborból.
- Ez direkt provokál engem... - ki nem állhatom a zenét. A nejem is csak amiatt fogott meg, mert megállta, hogy táncoljon annak idején. De... utálok veszíteni. És vannak melleim! Kíváncsi vagyok, milyen, ha lebegnek, engedve a gravitációnak....
Látván, hogy Fandral(ina) milyen lelkesen veti bele magát a buliba, úgy döntök, én sem hagyom ki.
- Kisemberleány! - mondom Jamesnek. - Ha vissza akarod kapni a péniszed, akkor hallgass a zsákra. Ha Thanosnál van a gyémánt, ami a fél emberiséget eltűntette, azt tesz velünk, amit akar. Ez az egész nem rá vall. Ha így megbolondult, ebből még bármi kisülhet! - akár a szavát is betarthatja, mert bár elmebeteg diktátor, egyszer sem nyert csatát aljas cselekkel. Csupán erővel és jól megfontolt stratégiával.
- Na, szivárványhajú leányfiú! Te is táncoslábúnak tűnsz, és kissé hóbortosnak! Csatlakozz a Szőkéhez! Kapitány! Mindenki! Nem akarok veszíteni ebben a játékban! Most minden más. Senki nem tudja, kik vagyunk, csakis mi! Nem szégyen, ha megmozgatjuk ezeket a hatalmas melleket! Egyszer élünk! Kezdődjön hát.. a tánc!
Elkezdek ugrálni, és ragyogó tekintettel nézem, ahogyan a formás kelbleim hullámozva engedelmeskednek a földi gravitációnak, majd a többieket is megbámulom a szemem sarkából. A minket bámuló emberekhez is odaszökdelek, és kiáltok feléjük:
- Emberek! Táncoljatok! Magatokért! Akkor visszakapjátok az eredti testetek! De ha nem táncoltok... akkor mind meghaltok! - hiszékeny emberek.. és különben is, kell a nyomás, máskülönben mind ebben a testben ragadunk. Aki esetleg meredten nézi, ahogyan bohóckodunk, finoman késeim megvillantásával jobb belátásra bírom.
Így ki fogcsikorgatva, ki vidáman, ki pedig hiszékenyen, de az emberek lassan táncra perdülnek.
- Hé ti, bréktáncosok! Pörögjetek a fejeteken! - mutatok néhány baseball sapkás fiatalra egy hullámzó karmozdulattal.

Éljen éljen! xD || Run, run, run, jump! ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
A játéktéren.



A poszt írója Mesélő
Elküldésének ideje Kedd 24 Júl. 2018, 11:44
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Trollkaland ••

senki se mondja, hogy nincs humorérzékünk




A kalandoroknak köszönhetően a tömeg megmozdult, és együtt táncolt a zenére. A zene utolsó ritmusát követően a hatalmas Thanos szobor keze megnyílik, és virágszirmok százereit lövelli a tömegre, amihez szikraszökőkút adja a dicső fényjátékot.
A szobor megszólal mély, bariton hangján:
- Küldetés teljesítve. A zene és tánc isteneinek áldása immár tiétek. Jöhet a következő feladat! - ezzel felnyílik a talapzata, és New York térképének egy darabkáját nyomja ki, hátoldalán Amerika Kapitány pajzsával.


***

» Szituáció: Amint valaki kiveszi a térképet, láthatja, hogy a Central Park van bejelölve rajta és egy lila rúzsnyom van az X mellett.
Mindössze negyed órányi járásra a Time Squaretől a Parkban egy koncertszínpad várja az érkezőket teletűzdelve Amerika zászlókkal és a Kapitány hatalmas címerével. A színpadon csupán egy asztal van fent egy székkel. Váratlanul most a Kapitány zsákja kezd el beszélni.
- Szabad a csók a csókszínpadon! Kapitány, Kapitány! Ez a Te köröd! 5 perc a csókszínpadon, és közelebb kerültök hozzám. Ha elutasítod, mindenki így marad...
Amint befejezi a szöveget Steve Rogers zsákja, reflektorok irányulnak a kis társaságra, és a színpad óriáskivetítője hatalmas nyíllal mutat a színpadi ülőhelyre és az asztalkára. A feliraton a szöveg: "Sorbanállás után ingyen csók Miss Amerika Kapitánnyal."
A nők, akik szíve eddig megdobbant a Kapitányért, most (férfiként) hosszú sorokban állnak meg az asztalka előtt, remélve, hogy csókot kaphatnak hősüktől. Minden egyes csókot a kivetítő mutat majd.

***

» Általános leírás: Vasárnaponként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja. Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, már csak azért is, hogy ne várjanak rátok!

- Résztvevők: Drax, Alison Magdalen J., Carmen González, Jane K. Foster,  James Vance,  Alfred Gätes,  Steve Rogers, Fandral, Celia Wickham, Caroline Shione


A mesélő nevében: Peter Quill
Jó szórakozást!


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
108
∆ Tartózkodási hely :
Földön



A poszt írója Celia Wickham
Elküldésének ideje Kedd 24 Júl. 2018, 12:42
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Trollkaland


Nem tudom, hogy ki is játszik velünk, ám igen érdekes humora van és mellé az ereje sem kicsi. A teljes bolygó lakosságának a nemét felcserélni nem eppen kicsi dolog. S egész olyan, mintha Thanos tenné, ami igazából előfordulhat. Ám valahol mégis lehetetlen. Miután elolvastam a levelet csak nevetni tudtam. Valaki kegyetlenül jól szórakozik. S közben szépen lassan megjelennek a táskák címzettjei is. Nem meglepő módon, mindegyik a másik nem tagjaként. Ali férfiként, a haja elárulta. Drax egy hasonlóan tetovált női alakban és egy rákvörös női Amerika kapitány. Utóbbi láthatóan igen zavarban volt. S talán az itt lévő kis csapatból én voltam az egyetlen, aki kissé unott arccal figyeli az eseményeket.
Ezután jön az első feladat. Flashmob, és mellé Drax-nak kell kezdenie, táncolni. Kapásból meg is szólal, azt hiszem a lanyá vált James felé, hogy táncoljon, ha vissza akarja kapni azt, amit elvesztett.
- S ha te megtapasztalod a női lét szépségeit és gyönyörét Drax, te sem akarsz visszaváltozni. - kacsintok neki, miközben közelebb lépek. Majd  ismét halkan elnevetem magam és figyelem, ahogy lassan elkezd mozogni és mást is mozgásra invitál. Meglehetősen érdekes látványt nyújt az már biztos.
- Gyerünk Miss Amerika kapitány, mozgassa azt a formás csipőt. - lépek mögé és egy mosollyal biztatom. Igencsak érdekesnek találom ezt az erős zavart, amit az arca áraszt és így jól esik ugratni őt. Közben persze én is táncra perdülök és pár mozdulat után karom ragadom az előbb cukkoltat és úgy táncolok vele a zene ritmusára. Közben folyamatosan figyelem a reakcióját. Aztán pár perc múlva a szobor megszólal, hogy teljesítettük a feladatot. S a talapzat alól feljön egy New York térkép a kapitány pajzsával. Nem is gondolkozom sokat, így felveszem és némi tanulmányozás után meg is van a következő helyszín.
- Mehetünk a Central Park-ba. - szólalok meg, hogy mindenki tudja a következő úti célt.
Odaerve megszólal a kapitány hátizsákja és én hangosan nevetek fel. Nem tehetek róla, ha azt nézzük, hogy miképp viselkedik. S most csókokat kell osztogatnia, mikor így is állandóan vörös, mint egy rák. Na ez lesz az igazán érdekes kihívás számára. Így nem is gondolkozom sokat és az asztal elé lépek, mielőtt még észbe kap a tömeg.
- Ne várassuk sokat a jelentkezőket. - szólalok meg és ha végül leül velem szemben akkor közelebb hajolok hozzá.
- Ne aggódjon Kapitány, jó lesz. - kacsintok rá majd közre fogom az arcát a kezemmel és igen szenvedélyes és vad csókot váltók vele. Pár pillanatig tart ez, majd egy nagy mosollyal ugrok le a színpadról.

|| Valami nem jó, szóljatok! ||  
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Vas. 29 Júl. 2018, 16:19
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

trollkaland

Hiába szólítják meg többen is, elég nehezen boldogul a többiek felismerésével. Az segít csak végül azonosítani az őt megszólító nő kilétét, amikor megpillantja a hátizsákján a nevet. Meg is lepődik.
- James?! - Ez az egész helyzet baromi fura, és az is, amit "Thancsi" kér tőlük. Sem a nemcsere, sem a tánc nem kenyere, de végül csak sikerül rávenni Steve-et, hogy a többiekkel együtt riszáljon a maga diszkó stílusában, félszegen összefonva maga előtt a karját. Már ameddig egy srác oda nem lép, hogy karon ragadja és táncba hívja. Steve szeretne elsüllyedni, kényszerből mozgatja őskövület csontjait, és amint végre véget ér ez a szörnyűség, bocsánatkérőn elhúzódik az úriembertől. Ha feltételezi is, hogy eredeti formájában nő, jelenlegi formájában pedig ő maga az, ez így akkor is kínos volt.
A következő feladat a Central Parkba szólítja őket, a röpke negyed órás séta alatt Steve-nek van ideje rendezni sérült önérzetét. Persze ekkor még nem sejti, hogy hiába, mert perceken belül ismét darabokra zúzzák majd.
A rengeteg zászló és giccs még nosztalgikus is lenne, ám mivel sejti, hogy ennek a feladatnak ő lesz a mozgatórugója, máris a fejét kezdi fogni. Hátizsákja szavai hallatán csak még mélyebbre süllyed a homloka a tenyerében.
- Te jószagú... Ez egyáltalán nem normális... - motyogja a tenyerébe, de jól tudja, hogy a kötelesség az kötelesség. Nem hagyná, hogy miatta bukják el mindannyian a küldetést, úgyhogy ha kap némi hátba veregetést, vagy csak egy kezdőlöketet, akkor felvonszolja magát arra a színpadra, s mint akit épp kivégezni készülnek, olyan gépies, halálra vált mozdulattal foglal helyet a széken. Tényleg úgy fest, mint aki szívesebben lenne inkább a vesztőhelyén, mint itt. Ráadásul a srác, aki az imént táncra perdítette, kezdi a sort, úgyhogy mielőtt Steve egyáltalán csak elfogadhatná a tényt, mi vár rá, máris ajkak tapadnak az övére. Nem töri meg, nem húzódik el, de kétségbeesetten kalimpál, és ahogy a fiú magára hagyja, a Kapitány már nem ugyanaz az ember többé. Oda az ártatlansága, a gyerekkora, mindene.
Nehezet sóhajtva néz végig a kígyózó soron. Micsoda öröm most Amerika hősének lenni... De hát ha ezt követeli az őrült Titán, kénytelen engedelmeskedni.
- Jól van... Jól van, essünk túl rajta... - motyogja inkább csak magának, igyekezvén felölteni barátságos mosolyát, aztán lehunyja a szemét és csücsörít, sorra fogadva a csókokat, amíg azok jönnek, és csak reméli, hogy nem kell senkit erőszakkal lerúgnia magáról, hanem minden hódolója beéri egy röpke szájrapuszival.
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
246



A poszt írója Alison Magdalen J.
Elküldésének ideje Vas. 29 Júl. 2018, 22:36
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Olybá tűnik az én botladozásomat is elfogadja táncnak. Csupán azért erőltettem továbbra is a dolgot, mert féltem D-rex-től, hogy pusztító módba lép és a dinnyetörő melleivel az én kobakomat töri össze ha nem próbálkozom tovább. Úgy tűnt, hogy a brigád egy része még élvezi is. Nekem speciel gyengém az ilyesmi de legalább vége. Ahogy elnézem a többiekből nem váltott ki secunder szégyent a dolog, szóval annyira vészes nem lehetett, mint amilyennek én éreztem. A kapitány zsákja adta a következő úti célt.
-Central Park? Hercegnő.
Azzal el is tűntem. A parkban találtam magam. Valami kihalt részén lehetettem, nem hogy ember, még járda sem volt a közelben. Egy teremtett lélek se. Körbenéztem de nem vezetett eredményre a dolog. A távolban valami hajléktalan tanyát véltem felfedezni szóval jobbnak láttam vissza térni a többiekhez.
-Öhm... kapufa...
Motyogom az orrom alá szégyenemben. Hatalmas kilépő és cikis vissza térés. Taps-taps Ali... Vonakodva slattyogtam a többiekkel a követező helyszínre. Közben látványosan unatkoztam. Nemvaló nekem, hogy negyed órát caplassak csak azért, hogy ott legyek valahol... Ép ésszel fel nem fogom, hogy mi a jó abban ha valaki három hónapot tölt el azzal, hogy körbejárja a világot, oszt megnézzen 1-2 várost. Én már egy megállót alig bírok ki úgy, hogy nyugton legyek a valagamon.
Egy örökké valóságnak tűnt ez az erőltetett menetnem megtett út. Hangosan sóhajtottam meglátva a színpadod. Vagyis inkább egy kielégült hörgés volt az egész. Rossz kedvem úgy tűnt el, mintha nem is lett volna, amikor meghallom a kapitány feladatát. Mardosni kezd belülről kíváncsiság, hogy szabad e nekem is. Celia akcióját látva végül arra jutok, hogy igen. Szabad. Alig, hogy végzett és ellépett a kapitánytól a helyén jelenek meg. Addigra a kapitány már csukott szemmel csücsörít. Kezeim közé fogom az arcát. Hideg fém karom ujjai is lágyan illeszkednek fel arc vonalaira. Tompítva ugyan de érzem ezen keresztül is a kapitány bőrét, tapintását, de össze sem hasonlítható azzal az érzéssel ami a hús vér kezemmel érzek. Pár másodpercig hezitálok aztán végül rá cuppanok. Gyorsan és ügyetlenül esek túl a dolgon. Elengedem a fejét.
-Bocsánat kapitány de ez bakancslistás volt...
Próbálom kis nevetéssel elütni idegességemet de egyre csak vörösödöm így pár lépéssel letrappolok a színpadról. Kihagyva néhány lépcsőt, négykézláb érem el a földet. Feltápászkodom és Celia mellé slattyogok. Kíváncsian nézem, hogy kik állnak még sorba a dologért. Akaratlanul is az ujjaimat tördelem idegességemben. Még nem sikerült teljes mértékben felfogni a dolgot, de akaratlanul is vigyorgok, mint a rothadt tök.
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞


Queen beyond the Rainbow

Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
80
∆ Tartózkodási hely :
Jelenleg: a Végtelen Gyémánt || Alapesetben: Galaxis, a Milano fedélzete



A poszt írója Drax
Elküldésének ideje Vas. 29 Júl. 2018, 23:46
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Trollkaland
Alternatív valóság


Nehéz mindenkit beazonosítani, de bizonyára ismer a mongoloid kinézetű ifjú, aki a női lét előnyeiről akar meggyőzni. Bárcsak tudnám, kicsoda ő.
- Nem akarom megszokni, hogy le kell ülnöm, ha vizeletet ürítek. - tekintetem komoly, és távolba meredő. A női létnek semmi előnye nincs, és ebből nem engedek.
A tánc és a nép felhergelése sikeresnek bizonyul, így a szobor diadalunkat megünnepelve újabb feladattal traktál. Sétálnunk kell valami parkba. Nincs bajom a gyaloglással, nem úgy, mint a szivárványhajú kisbarátunknak, aki hol eltűnik, hol feltűnik.
- Gyermekem! Még fiatal vagy. Örülj a napsütésnek, és a pénisznek a lábad között... ezt nem győzöm elégszer kihangsúlyozni. - a végét már csak elmotyogom, aztán eszembe jut valami, így séta közben a kis csapatnak felvetem a dolgot.
- Én örülök, hogy engem felismertek a tetoválásaimról, de a legtöbbeteket nem tudom beazonosítani. Így aki még nem közölte nevét, az tegye meg most vagy hallgassa el örökre! Drax vagyok, a Pusztító. Mondd a neved, mongoloid fiú! - nézek elsőként arra, ki meg akart győzni a nőstény létforma csodáiról. A Kapitányt felismerem, Sokszínhajjal sincs probléma, Fandral, a vívó is bemutatkozott pár perce, és Jamest Alison azonosította be. Ám vannak itt még páran, akikről nem tudom, hogy mit keresnek itt és miért van nekik is menő, nére szóló Titán táskájuk. Bizonyára ismeri őket Thanos, de én nem igazán.  

- A Park egy erdőt jelent? Másra számítottam... - vezetem végig tekintetem a helyen. Túl nyugodt, túl...zöld. A színpadra invitálja Kapitány-nőt a táskája. Meglehetősen kínos feladat, de ha elképzeli, hogy a csókra várók tegnap még mind formás nőszemélyek voltak, talán könnyebb lesz neki.
Szorosan a Kapitánnyal sétálok fel a színpadra... kínpadra. Inkább ez utóbbi, elnézve kétségbeesett arcát.    
- Mivel jól harcoltál Thanos ellen, nem hagyom, hogy csorba essen a becsületeden. Megölöm az erőszakosakat! - teszem rá kezem a széken helyet foglaló nő vállára, késemre szorítva szabad markommal, majd intek Fandralnak.
- Kardvívó nőszemély! Gyere a Kapitány másik oldalára! Segíts a rajongóit megfegyelmezni! - ha már ennyire védelmező szerepet akar betölteni, most a legjobb alkalom megvédeni egy tiszta ember erkölcseit.

A csapatból elsőként a mongól férfi-fiú ad csókot majd Alison is kipróbálja a dolgot. Erősen szugerálom mindkettejüket, nehogy elkapassák magukat, és taperolják Stevet. Így teszek minden egyes emberrel, aki a színpadra lép. Amint Steve melle felé nyúlnak, ruhájuknál megragadva tépem le őket és hajítom a kordonon túlra, le a tömegbe.  

Éljen éljen! xD || Run, run, run, jump! ||
Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
45
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Hétf. 30 Júl. 2018, 16:47
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



keep calm & let's troll

- Hát, ez egy hosszú történet, nyuszifül  - Nagy, nehéz sóhajjal zuhannak meg vállai Drax kérdésére felelve. Talán egyszerűbb, ha most nem megy bele annak elemzésébe, milyen úton-módon lyukadt ki végül Midgardon.
- Gyerünk, Pusztító csajszi, érezd a ritmust! - biztatja Draxot, csak azért, hogy lestírölhesse kicsit az ugrándozó csodáit, ahogy táncol. Az őrzőnek végül sikerül mindenkit táncra bírnia, és ezzel sikeresen teljesítik is az első feladatot.
A második feladat, a Kapitány arckifejezéséből ítélve, sokkal kellemetlenebb az elsőnél, pedig ha Thancsi tudná, hogy csak rossz vívóra tett... Látván, Steve mennyire nem akar beleülni abba a székbe, Fandral elkezd forogni, próbálván rálátni a saját táskájára, meg-megbökdösve az alját a könyökével.
- Hé, hé!  Hadd csináljam én! Én vállalom! Naa, hadd menjek helyette! - Már-már igazi női hisztériát lecsap a táskának, de úgy tűnik, az Őrült szava még ebben a kifordított helyzetben is szent.
Végül csatlakozik a csajbrigádhoz és a Kapitány másik oldalára húzódik. Összefonja karját mellkasa előtt, ami éppenséggel pont a melle alá sikeredik, mert máshogy nem fér el, és szigorúnak, fenyegetőnek szánt pillantással szuggerál mindenkit, mely ajakbiggyesztéssel párosítva inkább tűnik durcicásnak, mint ijesztőnek. Habár abban sem biztos, hogy segítő szándékuk nem teszi-e még kínosabbá ezt az egész csókjelenetet.
Ahogy Drax elhajít egy szerencsétlen taperolót, felszisszen.
- Ez elég... dögös volt - vallja be, elismerő pillantással stírölve végig a nőci pusztítót, majd előre görnyed kissé, kezével lekalandozva Steve mellkasán. - Talán könnyebben vigyázhatnánk rájuk, ha fognám őket... Hogy senki se taperolhassa... - veti fel, de ha valamelyiküknek nem tetszene az ötlet, akkor megadón visszahúzza a kezét. Csak segíteni akart....




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
61
∆ Tartózkodási hely :
A játéktéren.



A poszt írója Mesélő
Elküldésének ideje Kedd 31 Júl. 2018, 16:19
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

•• Trollkaland ••

senki se mondja, hogy nincs humorérzékünk




Steve Rogersnek köszönhetően a kijelzőn megjelenik egy lila Thanost ábrázoló animáció, amely dalban köszönti a színpadon ücsörgő hőst és társait.
A dalban elmondja csilingelő hangján:
- Küldetés teljesítve. A szerelem isteneinek áldása immár  a tiétek. Jöhet a következő feladat! - ezzel konfetti eső robban a színpadon és egyenesen Alison elé pottyan egy boríték, New York térképének egy újabb darabkáját nyomja ki, hátoldalán egy szívárvánnyal.


***

» Szituáció: Amint valaki kiveszi a térképet, láthatja, hogy a Central Park van bejelölve rajta és egy lila óriáskerék van az X mellett.
Mindössze negyed órányi járásra a Parkban az óriáskerék várja az érkezőket  a szivárvány színeiben pompázva. Váratlanul Alison táskája kezd el beszélni.
- Szabad a PoKéMon vadászat! Alison, Alison! Ez a Te köröd! Választanod kell, de ne feledd! Csak a hősökre dobálhatod a labdáid! Jól válassz! Az egyik labda gyilkos! Magadra nem lehet, ehehehe...
Amint befejezi a szöveget Alison zsákja, egy apró légballon érkezik pontosan a hőscsokor mellé. A kosár szivárvány színű benne három színű poké-labdák várják Alisont. Egy piros, egy kék és egy zöld...

***

» Általános leírás: Vasárnaponként érkezik a mesélés. Ha valaki nem írja meg a hozzászólását, a kör tovább folytatódik (mivel sokan vagyunk, törekedjünk nem megváratni egymást). A Kalandmesternek jogában áll a karaktereket útmutatásokkal irányítani, illetve vihet ki, ha eltűnik a játékos, vagy a szituáció úgy kívánja. Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy jelezzétek, ha valami közbejön, már csak azért is, hogy ne várjanak rátok!

- Résztvevők: Drax, Alison Magdalen J., Carmen González, Jane K. Foster,  James Vance,  Alfred Gätes,  Steve Rogers, Fandral, Celia Wickham, Caroline Shione


A mesélő nevében: Peter Quill
Jó szórakozást!


Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
238
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



A poszt írója Steve Rogers
Elküldésének ideje Hétf. 13 Aug. 2018, 11:41
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

trollkaland

Ahogy önjelölt testőrnői csatlakoznak hozzá a színpadon, hogy megvédjék az ártatlanságát, Steve szégyenben a tenyerébe temeti az arcát. Bár értékeli az oltalmazó szándékot, de Draxék nagyon is értenek hozzá, hogyan fokozzák a helyzet kínosságát - arról nem beszélve, mikor az Őrző átrepít a fél színpadon valakit, miközben a szőke taperolni próbálja.
- Jól vagy? - kiált aggódva a szivárványhajú után, aki meg a túloldalt lebucskázik a színpadról zavarában. Legalább nem a Kapitány az egyetlen, akinek kínos ez az egész helyzet.
Szerencsére a feladatnak előbb-utóbb vége, és látván, hogy sikerrel járt, megkönnyebbült sóhajjal lejjebb süllyed a székén. A konfetti beleragad a hajába, de nem zavartatja magát, mivel új boríték és új küldetés is vár rájuk. Felkanalazza a pajzsát és a többiekhez szegődik.
- Köszönöm a támogatást, uraim... - hálálkodik menet közben a két hátvédének, majd, ha egyikük sem bánja, megszaporázza a lépteit, hogy a szivárványhajú fiú mellé zárkózhasson.
- Mit mutat a térkép? - Hamarosan kiderül, hiszen elérik az óriáskereket és megkapják az újabb feladatot. A gyilkos szó hallatán szemöldöke ráncba szalad, de nem tántorítja el, sőt, csak még elszántabbá érleli benne a döntést, hogy az egyik labdát magára kell vállalnia.
- Dobj egyet rám! - Félig felvetés, félig kérés, félig utasítás. Ki tudja, mi van azokban a labdákban, és ha az egyik tényleg gyilkos, akkor jobb, ha ő kapja, mintsem valamelyik ártatlan. A mellkasára csap, jelezvén, készen áll és jöhet a labda, de hogy melyiket kapja, abba nem szól bele. Ha lehetne, mindhármat magára vállalná, ám nem hiszi, hogy az beleférne a szabályokba.
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
45
∆ Tartózkodási hely :
• New York city



A poszt írója Fandral
Elküldésének ideje Hétf. 13 Aug. 2018, 11:50
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



keep calm & let's troll

Kirázza szőke fürtjeiből a konfettit, majd leszökken a színpadról. Kíváncsi, melyikük kapja a következő feladatot, így amikor a boríték a szivárványhajú srácnál landol, csalódottan felsóhajt. Nem győzi kivárni, mikor jön el végre az ő köre, és ő vajon miféle feladatot kap...
Drax mellett maradva követi a csapatot az új helyszínre. Ez a rengeteg szivárvány-minta egy kissé már sok neki, Hell és Hela egyszínű egyszerűsége után szinte bántja a szemét a giccs, de nem szól közbe, kíváncsian várja-hallgatja, mi lesz az új feladat.
Az eddigi bohókás táncos feladat és csókosztás a "gyilkos" szóval valahogy groteszk fordulatot vesz, mintha egyetlen józanító pofonnal elkomolyodna a helyzet. Amilyen lelkesen kivette a részét a Kapitány erényének megóvásából, úgy ebből a labdásból bizony kimaradna. Nevezzék gyávának, de nem most, nem itt és nem így óhajt egy gyilkos pók-valami labda áldozatává válni.
Így hát amikor a labdák kiosztására kerül a sor és a Kapitány előlép, magára vállalva egyet, Fandral észrevétlen oldalazással behúzódik Drax mögé.
- Rám ne, köszi... - Olyan sok bátor fickó gyűlt itt össze, nehogy már a csajokra maradjon a hősködés! Ő inkább előzékenyen átadja a stafétát az uraknak, akkor is, ha igazából eredetileg mindannyian nők. Az itt és most számít, nem a múlt, úgyhogy: hajrá, srácok!




Vissza az elejére Go down

avatar

∆ Hozzászólások száma :
246



A poszt írója Alison Magdalen J.
Elküldésének ideje Kedd 14 Aug. 2018, 20:40
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

-I-i-i-igen!
Azzal pattanok is fel. Vagyis valami olyasmi lenne ha nem lennék végtelen/2 -nyire ügyetlen. Igykeszem befutni a fejem alá. Egy közeli fáig viszonylag eredménytelen és szánalmas a próbálkozás, de a fának már neki tudok támaszkodni kézzel és felegyenesedni. Oldalazva lopom a távot Celia felé. Ahogy fokozatosan túlteszem magam a kezdeti megrázkódtatáson egyre jobban somolygok, majd szinte levakarhatatlan az arcomon fészkelő mosoly.
~Megcsókoltam a kapitányt!
szivárvány birka
Meg a rendes színbn pompázó Thanos szöege sem tud kizökkenteni a vigyorgásból. Az orrom előtt lehulló levelet is csak másodpercekkel később fogom fel. Lehajolok és felveszem. A szivárványból egyből lejött, hogy nekem szól. Én leszek a soron következő.
~Na kíváncsi vagyok.
Menet közben még nézegetem a térképet, hátha van valami plusz infó a dologról. De egyenlőre semmi. A hatalmas szivárvány színű oriáskereket amit anyuék nem engedtek felállítani a kertben most valaki ide rakta. Beindultak a fogaskerekek, hogy mégis miféle megpróbáltatást érhet egy oriáskerékkel kapcsolatban.
-WOAH!
Amint a táskám megszólal, lekapom a jobb vállamról és földhöz vágom majd rátaposok vagy kétszer ijedtemben. Rögvest odébb is húzódom tőle és úgy hallgatom tovább. A pokémonvadászat jól hangzik, de korai volt az öröm. Meghűl benne ma vér a dolog hátulütőjével kapcsolatban. Oda csasszogok a kosárhoz és kiveszem a labdákat. Nézegetem forgatom őket. menőbben néznek, ki mint ahogy elképzeltem őket a valóságban. Öröm és bánat keveredik bennem. Ha nem lenne halálos az egyik, ez lenne a legmenőbb feladat mind közül... Mélázásomból a kapitány szavai zökkentenek ki.
-Maga tényleg egy hős a kapitány...
Némi könny gyűlik a szemeimbe és szipogok egyet.
-Én az előbb galádul kihasználtam a helyzetét most meg... hezitálás nélkül felvállalja ezt...
Fandral szavai megütik a fülemet. Szúrós szemmeket mersztek rá. Így enyhén könnybe lábadva ez valószínűleg nem túl hatásos de na... most kell macsózni amikor van valami a lábad közt...
-Rád nem is dobhatnám... ugyanis csak hősökre lehet...
Mutatok a kapitányra. Majd tanácstalanul végig nézek a többieken, hogy van e valaki aki még hősiesen bevállalná e ezt a feladatot. Ha szórakozásról van szó nyilván mindenkinek nagy a szája. De ilyenkor vajon ki elég merész ahhoz, hogy beszálljon a "buliba".
-Skacok?
Kérdem, közben megmarkolom a felsőm és egy kis darabot húzok ki belőle. A kezemben lévő fémes színűvé váló anyag lassan új alakot ölt. Egy baseballsapkát helyezek a fejembe. Ikonikus fehér-piros színben pompázik, a zöld kis szimbólummal a közepén. Szeretném megvárni a következő két jelentkezőt és csak utána fordítom a sildet hátra.
-Előre is bocsánat... és köszönjük...
Rákészülök majd eldobom az első labdát. Valahova az egyik bokorba. nem olyan messzire mert nyüzüge vagyok. Értetlenkedve fordulok körbe a brigádon.
-Na és mi van ha nem?
Hagyok egy kis szönetet.
-Arról nem szólt a fáma hogy mi lesz ha nem... Hé!
Rúgok bele a megtaposott táskába.
-Mi lesz ha nem?
∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞ ∞


Queen beyond the Rainbow

Vissza az elejére Go down





A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

Alternatív valóság - Trollkaland (2018)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Kaland játékok ::  Mesék-