Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Nyár nyertesei


A nyár férfi karaktere

M'Baku
A nyár nõi karaktere

Natasha
A nyár párosa

Pepper & Tony
A nyár canon karaktere

Steve & Bruce & Rocket
A nyár kedvenc karaktere

Pepper
A nyár saját karaktere

Esther & Vitali
A nyár elõtörténete

Gamora & Herkules
A nyár játéka

A 4. kaland (III. - IV. kör)

Share|
middleground [Steve & Wanda]


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Vendég
↷ i still believe in heroes


Vendég



Tárgy: middleground [Steve & Wanda] Vas. 01 Júl. 2018, 22:09

right in the middle

Ha a kietlenséget egy tízes skálán mérnék, ez a kissé barátságtalan kajálda a semmi közepén, valahol a tizenöt körül lenne. Összesen nagyjából nyolc perce üldögél a kipárnázott széken, és a hely lélekszáma lassan a nullát közelíti meg, ha a pultnál álló, kissé őszes férfit és a mögötte lévő szakácsot nem vesszük bele. Kétszer vették fel eddig a megrendelését, először egy pohár vizet kért, majd mikor úgy gondolta, hogy Steve lassan ideér, egy nagy adag sült krumplit rendelt, ami most az asztal közepén díszelgett. Még nem nyúlt hozzá, habár kezdett éhes lenni a három órás út után, mégis meg akarta várni vele a Kapitányt. Bármennyire is fel volt rá készülve, senki sem vetett rá oldal pillantásokat, vagy tett fel kérdéseket, hogy mi a szándéka és meddig óhajt maradni. Tisztára olyan, mintha a világ ezen apró része úgy éli az életét, hogy nem tudják, mi folyik odakint, körülöttük. Egy békés buborék veszi őket körbe az örökké létező káoszban, és kissé irigyli őket emiatt.
A haja kissé kócosan omlik vállaira, amiért olyan sokszor beletúrt napközben, de nem tudja megállni, hogy még utoljára végigvezesse hajszálain hosszú, vékony ujjait. Elektromos sistergést érez a bőre és hajszálak között, és hirtelen a torkában érzi a szívét. Meg kell nyugtatnia magát, hogy ez csupán egy általános fizikai reakció, nem pedig a vöröse lüktetése. Jól van, Wanda, most próbálj meg normálisnak tűnni. Nem olyan nehéz az. Volt idő, mikor csak az tudtál lenni. Egyik lába a székén felhúzva pihen, kényelmesen félig az asztalra dől és a fába vésett betűkkel játszik ujjaival. Olyanok vannak ráírva, hogy "Hugh itt járt", meg "A+E (egy szívecskében)", és persze egy rakás csúnya szó, néhol valakinek az anyját emlegetve, amik ugye elmaradhatatlanok az ilyen helyeken. Ez pedig eszébe juttat egy keserédes emléket. Mintha csak tegnap lett volna, hogy egy alkalommal, a bázisra visszaérve, egy küldetés után a többiekkel rögtön Steve régimódiságát kezdték el cikizni. Akkor még nevetett az elhangzott vicceken, mert mindenki tudta, hogy az egész csupán komolytalan szórakozás, semmi több.
Akaratlanul is megrezzen, és majdnem felugrik a székéből, mikor lépteket hall a háta mögül, (de aki azt mondja, hogy ok nélkül paranoiás az ismeretlen hangokra, annak nincs igaza). Mégis megállja, hogy ne fordítsa oda hirtelen a fejét lassan, finoman mozdítja a törzsét a hang irányába, mintha legalábbis tőle kéne félni, hogy egy rossz mozdulattal elijeszti. Az ismerős arc láttán viszont rögtön ellazulnak görcsbe rántott izmai. Halovány mosoly szalad szájára, de kétséges, hogy egyáltalán észrevette a másik, hisz olyan gyorsan elillan. Mostanában, mintha ez az apró mozdulat is idegenül hatna az arcán. Félig-meddig feltolja magát a székből, hogy habozás nélkül egy kissé suta, de annál melegebb ölelésbe zárja a férfit.
- Itt vagy. - inkább csak magának mormogja. Mostanában szokásává vált hangosan kimondani dolgokat, hogy meggyőződjön róluk, nem csak illúziók, amiket az agya, vagy valami más teremtett. Mikor megnyugtatta magát, hogy, ami előtte van, az valós elengedi a férfit, majd visszasüpped a székbe.
- A pultos ajánlotta, elvileg ez a specialitásuk. - a még épphogy meleg sült krumpli kupac felé bök mutatóujjával. - Leteszteljük, hogy tényleg igazat mondott-e? - egy ártatlan kérdéssel kezdi, majd ha Steve igent mond és leül, belemarkol a tálba.
Még nem kérdez rá, hogy hogy van a másik. Ahhoz először le kell nyelnie pár falatot.

vigyázz, kész, rajt! sült krumpli tesztelés kalimpál

Vissza az elejére Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
193
∆ Kor :
98
∆ Tartózkodási hely :
○ unknown ○



Tárgy: Re: middleground [Steve & Wanda] Kedd 17 Júl. 2018, 22:12

Wanda& Steve
Nem számít, az ember hány évtizedet tölt az Atlanti-óceán jeges vizébe fagyva, a politika örökké kényes terep marad; egy aknamező, felette kifeszített, karcsú kötéllel, és azok, akik megkísérelnek áttáncolni rajta, többnyire darabokban végzik. Akadnak persze kivételek, akrobatikus képességekkel megáldottak, mint például Tony, aki valahogy mindig tudja, mit kell mondania vagy tennie - még ha próbálja is bebizonyítani az ellenkezőjét -, hogy sikerrel átjusson a pályán; és persze vannak a Steve-hez hasonlók, akik nem bajlódnak a kötéllel, hanem egyenesen belegyalogolnak a mezőbe, ha ezáltal a népet szolgálhatják. Így lett a kormány ellensége, akinek bujkálnia kell azok elől, kiknek védelmére felesküdött. Mégsem bánta soha, hogy így alakult; azt igen, hogy a Bosszúállókon belül törést idézett elő, ahogyan azt is, hogy megbántotta Tonyt. Az országnak azonban sosem fordított hátat, mindegy, hogy rács mögött akarták-e látni vagy sem.
Az Egyezménynek azonban vége, a Thanos elleni küzdelemben nyújtott segítsége pedig úgy látszik, meggyőzte a politika nagykutyáit afelől, hogy megéri az oldalukon tartani Amerika egykori csillagát. Ennek ellenére jobbnak látta, ha leveti hivalkodó, kék-vörös jelmezét, és egyszerű civil ruhákban érkezik a megbeszélt helyre. Kerek büszkeségét sem látni nála, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy védtelen. A távozása rövid volt és gyors, nem nyílt lehetősége mindenkitől elbúcsúzni. Prioritást élvezett, hogy Buckyt minél előbb biztos helyen tudhassa, távol a Bosszúállóktól, főként Tonytól. Kellett egy menedék, ahol meghúzhatják magukat, míg elcsitulnak és rendeződnek körülöttük a dolgok. Sokat gondolt azonban a többiekre, hogy mi lehet velük, különösen Wandára, akinek nem csak a fizikai állapotáért, sokkal inkább a lelkéért aggódott. Nehéz dolgokon ment keresztül, így mindenképpen személyesen akart meggyőződni arról, hogy jól van.
Az ajtón belépve rögtön körbekapja a pillantását, és az ismerős sziluett mosolyt fest borostás képére. Öles léptekkel a lány felé veszi az irányt, csendes árnyékként húzódik az asztal mellé, várva, hogy Wanda felfigyeljen rá. Mosolya kiszélesedik az arcán, ahogy a vörös lobonc a nyakába borul, és habozás nélkül viszonozza a szoros ölelést.
- Mindig... - súgja vissza a halk motyogásra, és egészen addig szorítja magához a lányt, míg szükségét érzik. Mosolya töretlen, amikor elválnak egymástól, kékje csillogása pedig elárulja, mekkora öröm számára a viszontlátás.
- Oh, természetesen! A hazáért bármit... - Tekintete követi Wanda mozdulatát, míg megállapodik a tál sült krumplin, s egészen elkomolyodva válaszol, hogy aztán ismét kis gödröcskék törjenek utat maguknak ráncba gyűrődő orcáin.
Wandával szemben foglal helyet, rögtön két szemet is kikapva a tálból. Megfújja, mielőtt bekapná őket, és elismerő pillantással jelzi a lánynak, hogy szerinte a pultos nagyon is igazat mondott.
- Sajnálom, hogy olyan gyorsan távoztam - kezdi, mert jobbnak látja, ha már a legelején bocsánatot kér, mielőtt még mélyebbre kerülnének a témában. - El akartam köszönni, de sürgetett minket az idő - Nem teszi hozzá, de valószínűleg egyértelmű, hogy a többes szám alatt Bucky-t érti. Kékjét, mely eddig a krumpli halmazt fixírozta, most Wandára emeli, változásra utaló nyomokat kutatva rajta. Sokukat megtört a legutóbbi harc, és szeretné, ha a lány nem lenne egy közülük, hanem képes lenne felülemelkedni a sérülésein, legyenek azok bármilyen jellegűek és mélységűek. Hiszen Bosszúálló, és Steve távollétében a többieknek szükségük lesz rá, jobban, mint azt ő gondolná - a Kapitány legalábbis ebben hisz.

a legjobb a világon!  szerelmes1


_________________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

middleground [Steve & Wanda]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Pietro Maximoff / Higanyszál és Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány (elhunyt)
» Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány
» Ma éljjel egyedül vagyunk! - [Wanda&Tony]
» Whispers in the dark - [Wanda&Thanos]
» Anyu, Apu... Ő a főnököm, Amerika Kapitány [Steve&Elise]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Archívum :: Archívum :: Félbemaradt játékok-