Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
65
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Deep end - Loki & Aana Vas. 01 Júl. 2018, 11:58



Deep end
Loki & Aana

Mély lélegzetvétel az utolsó pillanat előtt... Az apró otthonom közepén ér el a végzet. A sötétbe borult égboltot látva már tudtam, hogy valami történik. Valami rossz történik odakinn. Ám ez a kis bolygó, ahol meghúztam magam, nem számított a bűn falvai közé. A lakói kedvesek és békések. Így aztán csak a szabad ég alatt állva figyeltem, mi lehet akkora hatalommal bíró és gyűlölködő ellen, hogy eltakarja előlünk a Holdat és a csillagokat... Hogy elvegye a fényt.
Aztán persze, hogy hosszú órákig nem történik más, csak a sötét, beleuntam a várakozásba. A szobának zsúfolt lukba léptem, hogy álomra hajtsam a fejem. A különleges utazásaim során - melyre a Maanan után adtam fejem - rég nem volt példa efféle nyugodt környezetre. Általában menekülnöm kellett. Hiába a világlátókat nem mindenhol fogadják nyílt szívvel. Igaz, nem hozta el a várt örömöt és boldogságot, de több volt, mint amit várhattam az életemtől.
Eddig a pillanatig... Hirtelen szúrja végtagjaim a fájdalom. Leejtve tekintetem látom, hogy ujjaim tenyereim felé szivárognak, mintha csak elfújná a szél őket. Nem mozdulok. Megbénít a félelem, a sokk. Ajkaim elnyílnak, próbálok rájönni, hogy mi történik velem, amikor hirtelen a kép elmosódik és megszűnik minden körülöttem. Én szűnök meg...

*

Földön túli, szinte varázslatos élmény hirtelen a naplemente fényében fürdőzni. Bizonyosan megcsodálnám a helyet, ha nem üvöltene, nem sírna olyan sok ember. Tekintetem ide-oda kapkodom, kezeim vizsgálom kíváncsian. Kétségbeesésében a szívem rohamosabb ütemet diktál ereimnek, s véremnek. Átölelem magam, mintha fáznék, pedig valójában nem érzek semmit. Hallom, hogy beszélnek az emberek, hallom a félelmeik, látom a furábbnál furább teremtményeket, de mégse vagyok képes válaszolni, amikor egy-egy személy belém kapaszkodik és válaszokat követel. Mindössze némán a fejem rázom. Futni akarnék, de lábaim nem visznek...
Eltelhet így akár egy fél óra is. Elveszítem időérzékem. A tudás hiányában, a félelem béklyójába zárva, vállaimon a rettegés pilléreivel nincs meg az erőm ahhoz, hogy megszólítsak bárkit is. Tekintetem ide-oda ugrál, amikor aztán megpillantom Őt. A vállaim megereszkednek és mintha a nyugalom virága szétnyílna mellkasomban. Nem számít többé, hogy mi történt, hogy mit érzek egyébként. Lokit látva megkönnyebbülök. Ezt senki sem hinné el nekem, ha kimondanám. Igaz?
Szemöldökeim szomorkásan összefutnak, nem tudom, hogy mikor indulok meg felé. A lábaim önállóan cselekszenek. Elég lassan haladok ahhoz, hogy még időben észrevegyen és ne érje meglepetés, amikor megállok a közelében. Ha sokan vannak vele, a közelében, akkor csak pár lépésről figyelem. Arcomon ott az ijedtség és a tudatlanság jelei. Ha rám néz, fejem csóválom nemlegesen utalva rá, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok és ami azt illeti, eléggé egyedül is vagyok...
- Loki... – ejtem ki a nevét lágyan, amikor rám figyel és esetleg hozzám lép. - Mi most...?! – nyelnem kell, képtelen vagyok kimondani a szót, ami úgy érzem fejünkön csücsül. Tekintetem övébe akasztom. Úgy nézhetek ki, mint egy riadt őz. Igazából úgy is érzem magam. Reszket kezem-lábam, alsó ajkam szintúgy. - Félek... – jobb vállam rántom, mintha nem is érdekelne mit árulok el, de az arcomra erőltetett mosoly közben kiszökő könnycsepp leleplez. Nem mozdulok. Ácsorgok előtte, épp csak lepillantva közénk, hiszen nem akarom, hogy sírni lásson. Se gyengének. Semminek se igazából. Azt hittem nem látom többet...



remélem megteszi  szégyellős  | save me  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Deep end - Loki & Aana Hétf. 09 Júl. 2018, 16:17




Hirtelen fut végig a gerincemen valami furcsa, idegen érzés. Kiráz a hideg, szinte minden porcikámban érzem, hogy valami nincs rendben. Fájdalmat érzek, de mintha valahonnan … távolról jönne. Mintha nem is az enyém lenne. A tekintetem az égről lefelé vándorol a kezemre, és némán nyílnak el az ajkaim a látványtól. Mint falevelet a szél, úgy szállingóznak el a karomból kiváló apró darabok. Eltűnök. Felsóhajtok, ahogy elér a felismerés, hogy mit is jelent ez. Eljátszottam már a halált, sőt, mi több, kijátszottam a halált. Ezúttal azonban úgy tűnik, hogy nincs menekvés. – Ez nem lehet igaz…   suttogom magam elé, és lehunyva a szemem próbálok magamra nyugalmat erőltetni. Ki az, aki nyugodtan tűrné a halálát? Hogy nem csak nem ura már a testének, de… a teste meg is szűnik létezni. Pillanatról pillanatra meghalni, egy kicsit mindig jobban.

Kinyitva a szemeim értetlenül ráncolom a homlokom. Ez lenne a pokol? Aligha, jártam ott. Gyerekként sok történetet olvastam, a legtöbbet csak mesének gondoltam. Teremtmények, amelyek legyőzték a halált … nem tűnt túl reálisnak. De mi van akkor, ha soha nem is voltak halottak? Mi is a halál? Meg kéne halni, hogy erre választ kapjunk, ha egyáltalán van rá bármiféle válasz.
Lepillantok a kezeimre, amiket az előbb még eltűnni láttam, most viszont pont ugyanúgy festettek, mint bármikor. Óvatosan fordítom oldalra a tekintetem a zajokat hallva, hogy megpillantsam a társaságot. Néhányukat felismerem látásból, míg a többséget csak a fajtájukról tudom beazonosítani. Mintha csak valami állatkert lennénk, ahova összegyűjtöttek minden fajból pár példányt.
A gondolataimból egy ismerős arc látványa ragad ki, mikor megpillantom Aana-t tőlem néhány lépésre. A tekintetét látva tudom, hogy nem érdemes tőle megkérdeznem. – Remélem. – ejtem ki a szavakat a számon, ahogy a nevemen szólít. Nem vagyok benne biztos, hogy mi is az, ami itt folyik. – Meghaltunk? – fejezem be helyette a kérdést. – Nem tudom. Nem hinném. – teszem aztán még hozzá elhúzva a szám, ahogy teszek felé egy lépést. Sokféle valóság létezik. Sok világ, amik olyanok, mint … a könyvek a polcon. Egymás mellett, egymás alatt, nincs, aki megérthetné, miként is illeszkednek a világok és galaxisok egymáshoz. Talán ez is egy közülük. Talán. – Igen, én is …  - nyelek egy nagyot, ahogy gyanakodva nézek körbe magunk körül. Nálam jobban kevesen tudják, hogy a látszat olykor csak … díszlet.
- Hol voltál, mielőtt … idekerültél? – nézek aztán Aana-ra, ahogy a felkarjánál megérintve intek neki a fejemmel, hogy jöjjön arrébb. Akárkik is ezek itt velünk, nem bízok bennük. – És hogyan? – talán úgy, mint én … talán … csak itt ébredt. Kitudja. Ebben a helyzetben, aligha tudhatunk bármit is.

hello again:)

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
65
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Deep end - Loki & Aana Hétf. 30 Júl. 2018, 09:22



Deep end
Loki & Aana

A narancs villanás szinte vakított, miközben hirtelen omlott apró darabjaira a képe a valóságnak. A tömeg, a zsúfoltsággal telt üres horizont egyáltalán nem nyújt számomra biztonságot, vagy annak érzetét. Így hát ahogy mindenki más is, én is addig botladozom, amíg ismerős arcot nem találok. Nyilvánvalóan a kétségbeesett sikolyok és rohangáló lények között nem könnyű a józan eszembe kapaszkodnom. Közelebb merészkedek Lokihoz, de a tisztes távolságot megtartom. Aprókat bólintok a szavait hallva, közben tekintetem a háta mögé gyűlt tömegre vándorol. Akkor pillantok fel rá, amikor azt mondja, őszerinte élünk. Fejem kissé megejtem, s csak most döbbennek rá, hogy a talaj alattunk egy vékony vízréteg. Miért nem fázok?
A gyenge érintésre kapom fel a tekintetem, s követem abba az irányba, amerre fejével bök. - Egy Aerie nevezetű bolygón húzódtam meg... – keresgélem a szavakat, miközben tartom a lépést vele. S bár a szám beszél hozzá, a gondolataim még mindig ezen a helyen és a milyenségén járkálnak. Ahogy elég messzire kerülünk a többiektől, megállok mellette. - Én... én nem tudom. Az egyik pillanatban még a bolygót elnyelő sötétséget kémleltem hosszú, hosszú órákig, aztán egyszer csak... – lepillantok a kezeimre, majd fel rá. - Eltűntem. – nagyot nyelek. Hangosan kimondva ijesztőbb, mint eddig bármi, amivel szembe kellett néznem. Felé fordulok teljes alakommal.
- Te is így kerültél ide? – kíváncsian figyelem vonásait, válla fölött arra a csoportra fókuszálva, akik nagyon is nézik őt. - Velük? – átölelem karjaimmal törzsem, közben próbálom megacélozni a vázam és rendezni arcizmaim. - Az ott Thor? – fejem enyhén oldalra billen, miközben figyelem a szőke sziluettet haladni a sorok között. Róla emelem pillantásom Lokira.
- Nem érzek semmit. – ezt inkább egyfajta megállapításként mondom, szinte rögtön elnézve a narancs szín horizont felé. A mellkasom hevesen emelkedik-süllyed. Látva, az emberek hogyan reagálnak én is igyekszem megőrizni a nyugalmamat. De a legtöbbeknek van kihez fordulniuk. Lokinak ott van Thor. Én nem vagyok ilyen szerencsés. - Loki, te mindenhonnan képes vagy megszökni. Nincs ötleted rá, hogy hogyan juthatnánk ki innen? – picivel közelebb húzódok hozzá, szinte csak súgva a kérdést. Nem akarnám, hogy mindenki meghallja a beszélgetésünket. Ha van valami ötlete, támogatom. Egyszer-kétszer már megmentett. Én hiszek benne, mert tudom, hogy a túlélési ösztönei páratlanok.


darkside  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
300
∆ Tartózkodási hely :
somewhere in the shadows



Tárgy: Re: Deep end - Loki & Aana Pént. 10 Aug. 2018, 16:28




Ez nem a halál. Nem lehet. Tekintve, hogy milyen életet éltünk, nem hinném, hogy Aana és én egy helyre kerülnénk, mikor az utolsó üti az óra. És tekintve, hogy mennyiféle élőlény van most itt, akárhol is legyen az az itt, ez inkább tűnik valami … gyűjtőhelynek.
Az az ismert galaxis egyik peremvilága. – jegyzem meg, elhúzva a szám. Messzebbről, sokkal messzebről került … ide. Ahogy, a többiek is, van egy olyan érzésem. Ha pedig az univerzum minden pontjáról kerültek ide fajok, ráadásul nem is egy, akkor … mi lehet ez? Valamiféle kísérlet? Trükk? Hogyan viselkednek a különböző fajok összezárva? Széttépjük-e egymást kétségbeesésünkben? Kinek lenne ekkora hatalma, hogy mindezt megteremtse. Hogy mindezt … elintézze, hogy ide hozzon minket. Semmi értelme nincs.
- Hasonlóan. – mondtam morfondírozva, majd azok felé pillantottam, akikre Aana célzott. – Igen, velük. De nem mindannyiuk van itt … ami azt jelenti, hogy … látod azt a nagydarab, bamba arcút? – pillantottam Aana-ra, majd az állánál megérintve finoman kicsit arrébb fordítottam a fejét. – A neve Drax. Erős, de ostoba. Az, hogy ő itt van, és én is, azt jelentheti, hogy … nem direkt lettünk kiválasztva. Nem lenne értelme. Ennyi különböző faj, különböző egyén ezt … nem lehet irányítani. Inkább olyan ez, mint egy … börtön. – vonom meg a vállam, tippelgetve. Nem örülök annak, hogy erre vagyok kényszerítve, de valamit muszáj tennem. A tudatlanságba és a semmittevésbe is hamar bele lehet őrülni. – Thor … nos, azt hiszem így már biztos, hogy nem direkt lettünk kiválasztva. – húztam mosolyra a szám. A bátyám már bizonyította, hogyha kell, akkor ő is tudja a fejét használni. Ő viszont sokkal erősebb, mint a jelenlévők többsége. Ha az erőt nézzük, akkor ez így sem passzol.
- Itt nincs szél, nincs nap. Nem is igazán van mit érezni. Amit meg lehetne …- -  lepillantok a lábamra. A vékony vízrétegben állva én sem éreztem semmit.  … illúzió lenne? Ekkorára senki nem lenne képes. – ráztam meg a fejem. Hangosan próbáltam gondolkodni, találni valami … kézzel foghatót. – A legtöbb börtönben látod, hogy … hol jössz be. Itt ez nem igaz. – az illúzió egy értelmes magyarázat lehetne, de mindezt megalkotni, fenntartani, és idehozni ennyi élőlényt, ráadásul a galaxis különböző pontjairól … erre senki nem lehet képes. Thanos sem. A Végtelen Kövek pedig … nem voltak nála. Azoknak az ereje, ha együtt vannak, lényegében … határtalan. Senki nem tudja, hogy igazából mire képes az. De Thanos nem a kövekért jött. Az, viszont, hogy nincs itt … véletlen aligha lehet. – Valahol lennünk kell. Az univerzumnak vannak szabályai, amiket nem lehet felrúgni. A létezést nem lehet csak úgy kitörölni, nyomtalanul, megszüntetni egy pillanat alatt. Ha meghaltunk volna, Te és én nem egy helyen lennénk. – Thor pedig végképp nem. Csatlakozna atyánkhoz a Vallhallában. – Emlékszünk. Ez a hely börtön, és ha arra készítették, hogy fogva tartson ennyi lényt … akkor valami nagyon erősnek kell, hogy legyen. Valaminek, ami hatalommal van a lét felett. – ez pedig … nem sok mindenre igaz. Sőt, igazából mindössze hat dologra igaz. A Végtelen Kövek a lét alapvető aspektusait irányítják, de … a francba. – Azt hiszem … nem mi döntjük el, hogy mikor jutunk ki innen. – pillantok aztán Aana-ra, a tekintetemből pedig könnyen kiolvasható a csalódottság.

hello again:)

Aana & Loki

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
65
∆ Tartózkodási hely :
⚛ somewhere in the galaxy (with Loki)



Tárgy: Re: Deep end - Loki & Aana Pént. 10 Aug. 2018, 21:25



Deep end
Loki & Aana

Nincs ínyemre, ahogy kijelenti a nyilvánvalót. S bár én nem értem, min elmélkedik el ennyire azzal kapcsolatban, hogy honnan jöttem, az arcára kivetülő értetlenség az én szívembe kétségbeesést éltet. Tekintetem ide-oda futkos. Szeretnék, nagyon szeretnék elmenni innen. Mert bár igazán vonzó és hízelgő, hogy nem érzek semmit, nem így szeretnék az örökléttel egyesülni. - Ami azért baj, mert..? – súgom, barna bogaraim nagyra nyílva, kérdőn várják a választ. Én nem értek a susmushoz, ez a hely túl varázslatos. Számomra elég ijesztő a semmiből egyszer csak itt ébredni. Nekem nincsenek kapaszkodóim, vagy bajtársaim. Most csak ő van, meg a minden lében kanál elméje, így hát ha tudom, valamennyi információ morzsát kiszednék belőle azzal kapcsolatban, hogy hol a francban vagyunk.
A válaszát hallva kicsit szorítok az ölelésemen, mintha fáznék - pedig hát az sem érzem. Apróra kucorodnék legszívesebben. Fel szeretnék ébredni ebből a rémálomból. A bandára pillantok, akikkel feltehetőleg érkezett, de a válasza egyáltalán nem nyugtat meg. Tehát nem mindenki van itt? Ezt én nem értem, nem érthetem, hiszen egyedül voltam a szobámba. Ajkaim elnyílnak, fejem fordítom és keresem a fickót, akiről beszél, de megkönnyíti, amikor pontos irányt mutat.  - Látom. – bólintok, majd alaposabban megnézem a kidolgozott testet, róla pillantok vissza Lokira. Arcomon kérdő jelek mutatkoznak. - Szóval egy újabb börtönbe csöppentem. – ezt inkább már csak magamnak jegyzem meg erőltetetten, ám halkan nevetve csóválom meg a fejem. Igyekszem rendezni arcizmaim, ekkor pillantok meg Thort. Tehát végül csak egymás mellett kötöttek ki... - De legalább itt van veled. – másolom le a mosolyát, elpillantva róla a tömegbe, a fajokon, nemeken, egyéneken keresztül. Rengeteg a gyermek, az asszony. Hátborzongató a hangzavar, a tömeg, a zsúfoltság és a rengeteg dulakodás. Rémítő, hogy mire képes a tömeg ereje.
Hallom, ahogy összerakosgatja a darabkákat, de rajtam nem segít ezáltal. Leengedem kezeim és körbe pillantok. Muszáj kijutnom innen. Nem lehet így, nem lehet itt a vége. A tekintetem a narancs szín eget kémleli, aztán ismét lepillantok rá, amikor gondolatmenete egy számomra nem tetsző részhez ér. - Ne mondd ezt. – csóválom a fejem, miközben csalódottsággal pillant le rám. - Hatalommal a lét felett? Te ismersz ilyesmit? Mert én nem igazán. És, ha ez egy börtön, akkor ott ahol behoztak minket, ki is lehet menni... – hátrálok pár lépést tőle, s tekintetem máris a világ széleibe kapaszkodik, kiutak után keresve. - Ebben a tömegben nem látni semmit... – a kétségbeesésem kezd átcsapni haragba. Ki a francnak képzeli magát a lét feletti hatalom, hogy döntsön az én szabadságomról?! - Talán ha elsétálnék a végére, találnék valamit. – pillantok fel rá, vállam ejtve. Valószínűleg ostobaság, de ha nem kapaszkodhatok valamibe, meg fogok őrülni. Mély levegőt veszek, mielőtt leguggolnék a vízbe, az egyik ujjammal játszadozom a felszínén, de még csak meg sem rebben alatta. - Kintről megmenthetnek minket, igaz? – pillantok fel rá aggodalmas pillantással.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: Deep end - Loki & Aana

Vissza az elejére Go down

Deep end - Loki & Aana

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Loki kastélya
» Ötlettár a játékosoknak!
» Asgard > Loki Laufeyson
» Loki & Thor - A long time ago
» Loki & Brunnhilde - Past

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: A Végtelen Gyémántban-