Üdvözlünk az Infinity Marvel frpg oldalán
légy, aki lenni akarsz a marvel végtelen világában
Lépj be közénk
ne rejsd el magad

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatdoboz
oszd meg velünk titkaidat





Itt tartózkodók
ki jár erre?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (71 fő) Hétf. 29 Május 2017, 19:54-kor volt itt.



Utolsó posztok
érkezett válaszod?




Díjazottaink
A Tavasz nyertesei


A tavasz férfi karakterei

Logan & Eric
A tavasz nõi karakterei

Norina & Caroline
A tavasz párosa

Pepper & Tony
A tavasz canon karaktere

Shuri
A tavasz kedvenc karaktere

Drax
A tavasz saját karaktere

Vitali
A tavasz elõtörténete

Franklin
A tavasz játéka

A 4. kaland (I. - II. kör)

Share|
A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

↷ i still believe in heroes

avatar
Admin
∆ Hozzászólások száma :
89



Tárgy: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Vas. 17 Jún. 2018, 22:41

•• Lost ••

in the Infinity Stone



♦ A helyszín leírása ♦

• A Végtelen Gyémánt belseje narancs színben pompázó végtelen horizont. A napja nem látszódik, viszont annak fénye átjárja a helyet. Felhős égbolt tarkítja a tájat. A hely meglehetősen ingerszegény, amerre csak a szem ellát víz van, hiszen a talaj egy néhány centis, tükröződő vízfelület, ami alatt tökéletesen sima, kemény réteg található. Nappal és éjszaka nem váltakoznak, ezért idebent nem nehéz az időérzékünket elveszíteni!

Hirtelen jelenik meg több milliárdnyi élőlény a világegyetem minden tájáról. A kasztok nagyjából egy helyre érkeznek meg, sőt, akik közvetlenül egymás mellől váltak hamuvá, itt is mellettük térnek magukhoz. Így a Földről eltűntek nagyjából egy területen vannak, míg más bolygók lényei tőlük sokkal távolabb térnek magukhoz.

A levegő mindig friss, ám az ide kerültek nem éreznek fáradtságot, éhséget, sem szomjúságot, viszont nem is igazán találnának élelmet.
Itt nem lehet meghalni sem! 

Az ide került lelkek felöltik azt a testet, amit eltűnésük pillanatában birtokoltak annak minden képességével, és a rajta viselt használati tárgyakkal.


***

♦ Csoportos játéklehetőség ♦

• Azok, akik a kő belsejébe kerültek, kétféleképpen írhatnak reagokat.
→ Páros vagy kiscsoportos játékokat kezdhetnek az alábbi topicon kívül,
illetve ebben a topicban, ahol egy közösségi játékra van lehetőség, mely reagjainak sorrendje csakis rajtatok múlik!

• Ami fontos, hogy mivel sokan írhattok ide, mindig egyérteleműen jelöljétek meg, hogy kihez/kikhez mentek oda, kivel kezdtek interakcióba, netán a hangotok mindenkit elérhet körülöttetek!

• Minden esetben olvassátok el az előttetek megszólalókat, és igyekezzetek mindenre reagálni, ami titeket érinthet!

• Terjedelmi korlát nincsen reagjaitokat illetően, ám törekedjetek a rövidebb hozzászólásokra, hogy a többieknek könnyebb dolga legyen!

Akiket írhatnak ebbe a topicba: Alfred Gätes, Franklin Richards, Erik Brooks, James Barnes, Thor, Loki, Sinthea Shmidt, James Vance, Norina Tomson, Luna Tomson, Maina, Alison Magdalen J., Dori T'Tara, Celia Wickham, Kelda, Drax, Avery Jones, Gwendolyn Lyra McLean, Pria, Aana, Shuri

♦ Jó játékot kívánunk Nektek! ♦

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://infinity-marvel.hungarianforum.com

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen kő belsejében



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Hétf. 18 Jún. 2018, 18:07

A kő belsejében

Csoportos játék

Már azt hittem meghaltam. De valami langyos pocsolya öblögeti a képemet és felébresztett.
- Segítség, nem tudok úszni! - Kiáltom el magam, mintha álomból ébredtem volna, de pár másodperc vergődés után feltűnik, hogy ez egy pár centis pocsolya. Mekkora ciki, na sebaj. Feltápászkodom és jól megnézem minden testrészemet. Megvan a karom lában, minden. A zakóm ugyan érzem, hogy még mindig szellős, de legalább nem vagyok meztelen. Tulajdonképpen hol is vagyok? Körbenézek a narancsszínben pompázó égen és a napot keresem, de az sehol sincs, mégis világos van. Ez roppant különös. Az égbolt felhős, de úgy egyöntetűen, masszívan takarja be az eget. Bármerre nézek mindenhol tükröződő vízfelszín van. Bakker, ez Tahiti? Állati szép, és nagyon hasonlít rá csak nem látok pálmafát. Óvatosan lépdelek a pocsolya nagyságú vízben, mert ilyenkor szokott az jönni, hogy beetetésnek pár centivel kezdődik aztán meg több száz méter mélyen van az alja… Ahogy járkálok, egyelőre stabilan tartja a pár centis vízállást, ami azért megnyugtató. A levegőbe szippantva az nagyon frissnek tűnik, mintha az amazonas közepén lennék, és onnan szivattyúznák ide az oxigént. Érdekes, hogy nem érzem magam fáradtnak se, pedig nemrég a pajzs alakítása közben majd becsináltam úgy erőlködtem. Van vagy 3 órája, hogy nem ettem, de mégsem vagyok éhes, meg szomjas se, különös. Az első pár másodpercemet tök egyedül töltöm, ami elég hangulatos, de aztán elkezdenek megjelenni a bajtársaim, vagyis elég sokan teremnek itt közülük a semmiből. Egyszer csak elkezdenek záporozni a jövevények, érzem a fejemben, több százan, ezren, millióan, milliárdan, billiárdan… ááááá, szétrobban az agykérgem.
- Ááá, ez iszonyat, több billióan vagyunk! - Majd szétveti az agyam a rengeteg gondolat és kell egy fél perc, hogy a hangok elhallgassanak a fejemben. Nem, nem azok a hangok…, nem őrültem meg, ezek gondolatok és a rengeteg élőlény érzékelése, akik megérkeztek. Miután úrrá lettem az agyamban lévő káoszon felismerem, hogy a képességeim működnek. Legalább is telepátia. Megpróbálok lebegni is és az is működik. Szuper, ez is valami. De mi volt ezzel a célja Halálnak. Elküldött egy rahedli népet nyaralni? érzékelem, hogy mindenféle élőlény megfordul itt, s ez a hely irgalmatlan nagy lehet, ha mind elférünk benne. Valami szarvasbogárszerű élőlény jelenik meg közel hozzám a vízben. Nemigen földi, azt felismerném. Utálom a bogarakat, és kicsit félek is tőlük, de ezt sosem ismerném be. A cipőmmel egy jó nagyot lendítve eltaposom, majd elégedetten nézik végig az idegen fajú lény döglött tetemén. Pár pillanat múlva azonban megint ott motoszkál a vízben. Az anyádat, de szívós vagy! Még egyszer eltaposom, de megint feléled. Ezt megismétlem még háromszor, de mindig feléled a nyavalyás. Végül úgy döntök egyszerűen csak elrúgom a túróba. Szóval itt nem tudunk meghalni…
Ha már ennyire kipihent vagyok, akkor eszembe jut valami. Még sosem próbáltam, de mi lenne, ha szólnék mindenkihez? Közvetlenül nem menne, túl sokan vannak. De mi lenne, ha egyes távolságban lévő elmékből wifi hotspotot csinálnék, akik tovább szórják a jelet?  Mint amikor megosztod mással a mobilnetedet. Ezt még sosem próbáltam ki, de ha bejön, akkor pár milliárd lényhez eljuttathatom a hangom. Ha nem sikerül, akkor a közeli pár milliót talán elérem, jó lehet csak pár százezret, de az is lehet, hogy billiókat. Na, jó, nem csigázom magam, megköszörülöm a torkom és hangomat megpróbálom az előbb vázoltak alapján eljuttatni lehetőleg minden élőlényhez, akit csak elér az elmém. Mivel gondolathullámot közvetítek, így minden faj a saját nyelvén fog hallani, remélhetőleg.
- ~Univerzum népe! Nem, nem Isten vagyok. Franklin Richards a nevem és Föld nevű planéta lakója vagyok. Azért szólok hozzátok, mert fontos mondandóm van. Sokan értetlenül állhattok itt, hogy mi történt veletek. Nos, a Halál maga, egy felsőbb entitás juttatott ide minket a hatalom éköveinek egyesült erejével.~ - Itt hagyok némi hatásszünetet.
- Nem tudom hol vagyunk és, hogy meddig leszünk itt…, talán örökké, de az nagyon fontos, hogy ne essetek pánikba! Szükség lesz vezetőkre, törvényekre, hogy ne káosz uralkodjon el. Mivel képességem, hogy legtöbbőtökkel kommunikáljak, ezért azt mondom szavazzunk. Aki arra szavaz, hogy legyek, én a vezetőtök az nyújtsa fel a jobb kezét, vagy csápját, uszonyát, vagy amilyen végtagja csak van. Mindjárt megszámoljuk a szavazatokat. Aki tartózkodik az ne csináljon semmit, de azt is beleegyezésnek vesszük. - Hagyok egy fél perc időt nekik, majd újra megszólalok.
- A szavazatok 99%-os feldolgozottság szerint igennel voksoltatok. Örömmel veszem át e megtisztelő feladatot. - Jó nagy kamu, de ki tud utána számolni.
- Segítőim és barátaim a vezetésben a Föld hősei lesznek. Tudnotok kell, hogy a végsőkig harcoltunk az Univerzum sorsáért, megküzdöttünk még magával a Halállal is, de egy hajszállal erősebb volt és legyőzött minket. - Egy újabb fél perc hatásszünet.
- Viszont az első és legfontosabb problémát, az élelmezést már megoldottuk. Így megnyugodhattok, senki sem fog éhen halni. Ja és még valami. Nem tudtok meghalni. Szóval ne próbáljátok ki. Vagyis próbáljátok ki nyugodtan, öljétek meg egymást…, de azért ne vigyétek túlzásba. Ha valaki látja Thanost, a lila óriást, illetve Mephistot, egy szarvas ördögöt, akkor őket nyugodtan megölhetitek amennyiszer szeretnétek, ugyanis javarészt miattuk vagyunk itt. - Gondolkodom egy percet mit mondhatnék, de egyelőre ennyi elég lesz.
- Itt is szükség lesz a rendre, rendszerre, hogy ne legyen káosz. Ezért a szabályokról, törvényekről még értekezünk. Addig is jó időtöltést! - Nem tudom hányan hallhattak, de remélem elegen. Remélhetőleg megteremtettem vezető pozícióinkat a tömegek manipulálásával. Jelenleg talán én vagyok az egyetlen média, aki híreket tud szórni nekik, így monopólium helyzetben vagyunk. Hátha a nagy része olyan az univerzumlakóknak, mint nálunk a nyugdíjasok, akik szentírásnak veszik, ami a TV-ben elhangzik, mert ha ez így van, akkor nyert ügyünk van. Jaj majdnem elfelejtettem valamit, még egy utolsó üzenet.
- Még egy fontos dolog! Hogy ne legyünk névtelen csürhe ebben a világban, ezennel meglapítom az első Univerzális Birodalmat! A rend és a biztonság birodalmát! - Tapsolok az utolsó bejelentésem után, s remélem sokan tesznek így. Elnöki beszédem után körbetekintek, hogy Földi bajtársaimat megkeressem és beszélhessek velük. Így keresem a lehetőséget, hogy megtaláljak mindenkit, akivel nem sokkal ezelőtt együtt harcoltam.


Elnézést a hosszú írásért de elkapott az ihlet. Very Happy | Zene! |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
27
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
Cambridge



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Kedd 19 Jún. 2018, 22:11



Végtelen Gyémánt
Mit keresek én itt? De most komolyan, mi a fészkes fenéért vagyok egy elcseszettül, rendellenesen narancssárga égbolt alatt? Ez nem normális! Ki szórakozik velem? Mert ajánlom, hogy meneküljön, aki hunyó, mert garantáltan nem marad életben, ha egyszer elkapom... Otthon ültem, most meg itt... Igen, szabályosan hátraesek, lévén alattam nincs semmi, csak... víz. Mi a franc? Na jó, ilyet úgysem tudott senki sem csinálni. Ehhez egyik kis idiótának sincs elég esze. Nem, Jobsnak sincs, nem, Starknak sincs! Mi folyik itt?!
Mindenfelől lázongást hallok, értetlenséget, és csak most nézek körbe igazán. Eddig ugyanis a hátamon feküdtem, és csak az eget láttam, most azonban... Egek, mennyien vagyunk itt, és nem is csak emberek! Inkább felállok...
- Honnan veszed, hogy több billióan vagyunk? - kérdem a mellettem látványosan szenvedő, szőke pasastól. Remélem, minél hamarabb válaszol, nem vagyok humoromnál. Na szép, most meg repked, bár, ami azt illeti, ez nem egy olyan rossz ötlet, odafent talán jobb a levegő, bár... Mélyet szippantok, és rá kell jönnöm, hogy itt is fantasztikusan friss.
És megszólal a fejemben... Na takarodjon innen, mit képzel magáról? Mégis, néhány mondat után rá kell jöjjek, hogy talán többet tud, mint én, bármennyire is bosszant ez engem. Bár, egy idő után fordulni fog a kocka, így felesleges aggódnom.
Szavazás? Annyira nem is hülye, bár tény, hogy láttam már szerényebb embert is - na, nem én vagyok az. Felteszem a kezem, némiképp gyerekes, de ha nyer, talán tudok neki segíteni. Meg talán több információm is lesz. Mindenesetre most is figyelek, a későbbiekben pedig mindenképpen fel fogom keresni. Jelenleg ő a leghasznosabb számomra, és legalább tudom, hogy kicsoda. Mármint... nagyjából tudom, megjegyzem az arcát, meg az egész beszédet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
238



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Kedd 19 Jún. 2018, 23:13

~...tudni kell hogyan...
Fejezem be a gondolatot. A rám telepedő sötétség valamelyest felszívódott. Narancsos fénybe borítva mindent. Mint valami lehangoló naplemente... Fejem még hasogat a benne cikázó gondolatoktól és mérhetetlen információtól. jobbomat rá tapasztom és próbálom memorizálni az egész algoritmust. Felnyitom a szememet, már amelyik még megvan. A vörös foltok nem akarnak múlni, csak néhányat kitöltenek megjelenő emberi alakok.
~Minden második...
Megrázom és megütögetem a fejemet, hogy végre leálljon egy kicsit a pörgéssel. Kezd fájni és lüktetni. Víz permet csap arcon és egy segély kiáltás. A hang irányába fordítom a fejem. Szőke az, a shrekkből, vagy minimum a szinkronhangja. Esetleg Jamie Lannister... Legutóbb amikor láttam kissé elhagyta magát. Nem volt se keze se lába, akkor még passzolt volna Jamie-s dolog de így most már nem... Hogy is hívják... Törzsvendég. Nem...Franklin.
Míg megpróbálja a talpig érő vízben lemosni magáról ezt a szégyent addig van időm körbe nézni. Egy sápatag alakot látok meg a közelben. Hasonló életkedvvel feküdni hanyatt a vízben, mint amilyen életkedvvel egy hógolyó bír a nyári aszfalton.
~Ez csak Alfi lehet... De ő... a másik féltekén kéne hogy legyen... Érdekes...
A Horizont felé meredek ami nem akar görbülni... Ez csak tovább erősíti a feltételezésemet, hogy valami sík terepen vagyunk... Lábbal felkavarom a vizet de az vissza áll eredeti állapotába. Nem folyik, nem áramlik. Ijedten ugrok el a közeléből amikor felkiált, hogy mennyien vagyunk.
-Billió? Akkor... nem csak a föld? De... húúú ez nagyon fura...
Vakarom a burámat értetlenül. Közben a kezem is kezd magához térni. A lyukacsos szerkezete kezd normalizálódni és a karomban szivárvány színeiben pulzáló két reaktor beljebb húzódik és rázár a szerkezet elfedve azt a kíváncsi szemek elől. Lassan mozgatom át az egészet. Még lassú a dolog.
Alfihoz settenkedek és a fülébe súgok baljós hanggal.
-Tevepata a csávó... Beeszi magát az agyadba ÉS RÁD FOLYATJA A SZEMGOLYÓJÁT A KISLÁNY RUHÁDRA!
Kacagok fel és odébb lépek mielőtt hozzám vágna valamit. A jókedvem oda lesz amikor ismét a fejemben hallom Franklint. Tüntetőlegesen kiabálni kezdek vele sokad magammal, hogy kifelé innen... De mind hiába... Én sem értem, hogy miért megyek bele a dologba de ugyan úgy sokad magammal nemlegesen szavazunk. De mind hiába... Kinyilatkoztatja felsőbb rendűségünket a többi fajjal szemben.
-Öhm... nem akarok ünneprontó lenni de ha más világok is ide kerültek a purgatóriumba... Nem fogják ezt csak úgy hagyni... a Jöttünök egyenesen fasírtot csinálnak belőled ha valahogy legyőzik azt a néhány fényév távolságot ami köztünk van... Főleg így hogy ennek a vacaknak elvileg nincs görbülete és síkban kapcsolódik a többi dimenzióhoz... De előbb utóbb ideérnek és ha ez a purgatórium akkor az idő nem számít és nem fognak finomkodni a kínzásnál ha tényleg nem tudunk ennél jobban meghalni...
Sorolom aggályaimat élő egyenesben Franklin számára. Aztán teljesen ledöbbenek.
-Ez... ez most komoly? Ilyen ősrégi és vacak filmből idézel? Nemá...
Ekkor látom hogy Alfi is megszavazná Franklin uralmát...
-A Sithekből mindig kettő van... Majd szóljatok ha Palpatine látni akar...
Ez már nekem ciki... Ép kezemet arcomra tapasztom és fejemet csóválom... Finoman tapogatom az arcomat. Érzem rajta a hegeket, és a szemgödrömet eltakaró fém darabot... Ujjaimat szétnyitom és lenézek a vízbe. Tükörképemet bámulom meredten. Kezem lassan húzódik ki a képből... Farkasszemet nézek magammal... Lassan magam elé emelem robot karomat és a felvillanó üzenetet nézem. Hercegnő nem tudja belőni a helyzetünket. Lehuppanok a vízbe és a telefonomat kezdem el nyomkodni. Teljesen kizárok mindent és mindenkit. Az egész külvilág elsötétül. Csak a kijelzőt bámulom és pötyögök. Program kódot. Már kész vannak a tervek csak le kell írnom. Hosszú percekig csak jár a kezem, mint a gép. Végül határozott bökéssel zárom a kódsort. Még néhány figyelmeztetést figyelmen kívül hagyok és indítom a programot. Az arcomat fedő fém mozgásba lendül. Leválik arcomról. Elkapom és a kezemben zsizseg egy ideig. Lassan egy gömb formáját veszi fel, egyik "végén" éles és hegyes kitüremkedések jelennek meg. Csatlakozók. Fém kezembe helyezem, ami szintén átalakul. Megragadja a kis gömböcskét. Arcomra helyezem az egészet. Fél arcomra szépen rá formálódik és teljesen elfedi a szemüregemet. Ép kezemmel a könyökömre fogok és fújtatok.
-Mehet...
Izmaim össze rándulnak és remegni kezdek. Egyre erőteljesebben zihálok és ujjaim teljesen kifehéredtek ahogy a fém könyökömet markolom. Egy örökké valóságnak tűnik, pedig nem tartott tovább fél percnél. Fém karom vissza alakul emberi kézzé. Remegve veszem el arcomtól. Alatta a szemhéjam csukva van, vér szivárog alóla.
-Kapcsold be...
Megremegek és fejem vörösödni kezd. Bal orcám furcsán torzul a fájdalomtól. Lassan felnyitom a szemem. Dülöngélni kezdek és szédülni. Arcom sebzett felén egy fémes csillogású szemgolyó lila írisszel próbál fókuszálni és értelmes adatokat továbbítani az agyam felé.
-Fordítsd meg...
Ekkor befordul a koponyámba a látó rész.
-NE ÍGY!... A bejövő képet... Uhh... jó lesz....
Szemeim még jojóznak ahogy igyekeznek össze szokni ismét. Sűrűn pislogok és rázom a fejemet... Halántékon csapkodom magam ami valami miatt javít a helyzeten. Miután rendbe szedtem magamat körbenézek, hogy miről maradtam le megint, amíg az agyalós transzomban voltam.

_________________
Queen beyond the Rainbow

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Tartózkodási hely :
Mélyűr



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Szomb. 23 Jún. 2018, 14:31

Elnyelt a sötétség, épp miután az istenek utoljára megérintettek. Nem sokra rá ébredek fel egy sárgás fényű környéken. Érzem, hogy a vízben fekszem, amitől hirtelen megijedek és felugrok.
-Tehát ez lenne a túlvilág? A nap túlvilága?-egész kellemes hely végülis. Nincsen se túl meleg, se túl hideg, de ahogyan jobban körbenézek észreveszem, hogy rengeteg élőlény van mellettem.
Kyr, Xandari, és még jópár ismerős faj jelenik meg szemeim előtt. Ezek szerint mind meghaltunk
-Meghaltunk? Hát ez lenne a halál után?-teszem fel a kérdést, miközben visszahuppanok a vízbe. Annyi mindent akartam még a túloldalt csinálni! Nem akartam meghalni.

Nemsokra rá könnyezni kezdek. Belegondolok, hogy innen nincs kiút... A szomorú pillanatot az töri meg amikor egy ismerős hang szólal meg a fejemben.
-Ez Franklin?-szólalok meg magamban hátha viszont hallaná a gondolataim. Lassan és fájdalmasan álok fel, majd bolyongani kezdek a lények között.
Némelyik ronda kocsonyás, némelyik csak egy lebegő agy...
-Igaán furcsa lények is vannak...-jegyzem meg leginkább magamnak, majd ahogyan haladok tovább észreveszem a mi újdonsült vezetőnket, ettől pedig mosoly jelenik meg az arcomon
-Franklin! Te kis bosh'tet! Látom...azaz hallom nem tétlenkedsz. Univerzális Birodalom heh? Legalább valami rémületkeltő lenne... De ami fontosabb... Most mi tévőek legyünk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
113
∆ Kor :
22
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen gyémánt belsejében



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Szomb. 23 Jún. 2018, 22:15


Elveszve...

a végtelen gyémántban

Lassan térek magamhoz a hosszas álom után. Milyen furcsa, nem emlékszem semmire: hogy hogyan kerültem ide, mi történt... Az utolsó emlékem az, mikor az a szőke pasas a fejemben turkált és kiiktatta Macsekot. Tényleg... hol van Macsek? Remélem nem esett semmi baja, mert akkor eskü kinyírom Franklint. Idegesen feltápázkodok a körülbelül térdig érő vízből, majd lábujjhegyre ereszkedve kémlelek végig a végtelenségig nyúló tömegen.
-Macseeek! Itt vagy?!-kiáltom, de nem érkezik semmilyen válasz. Ne, hogy lehet, hogy ő nincs itt. Biztosan valami baja esett, amíg nem figyeltem rá. De remélem, hogy ez esetben tévedek és most éppen otthon ül, miközben fasírtot falatozik és tévét néz. Okos állat ő, ki tudja szolgálni magát. Én pedig hamarosan úgyis eltünök innen és hazamegyek... legalábbis remélem, hogy így lesz.
Hirtelen a fejemben újra meghallom Franklin hangját, amely csak még jobban felidegesít. Már csak ő hiányzott... és ha nem tévedek, akkor kinevezte magát önjelölt vezetőnek. Egy pillanatig sem teszem fel a kezemet, ne várja, hogy támogatni fogom őt bármikor is. Ismerem a fajtáját, nem bízom a hasonló emberekben; erről Luna tudna mit mesélni. Első találkozásunkkor majdnem kihajítottam a negyedikről. Nagy szerencséjére akkor képes voltam lenyugodni, de Franklinből egyszer még perecet hajtogatok.
Mikor már meguntam az unalmas fecsegését, elrugazkodom a földtől és egy mozdulattal előtte termek - kicsit sem barátságos szándékkal.
-Gratulálok! Szép kis beszéd volt-tapsolok színpadiasan, miközben közelebb lépkedek felé.
-Csak nem gondoltad, hogy ez mind meg is fog valósulni? Néz csak végig ezeken. Hogy akarsz ennyi lényt irányítani? Ez lehetetlenség...-rázom meg a fejemet, kimutatva nemtetszésemet. Egy csomó itt lévő nem is ember, hanem valami földönkívüli-mutáns-ízé. Nem is biztos, hogy szót tud érteni velük és ennyi lény biztos nem fog egy ilyen önjelölt vezetőnek hallgatni. Még a szavazás sem volt igazságos... De ez mindegy.
-Nem mintha érdekelne, hogy mit csinálsz, de ezt semmiképp sem támogatom. Csak azt mond meg, hogy hol van Macsek, aztán békén hagylak-mondom szigorúan, de közben lelkem legmélyén reménykedve. Macsek az egyetlen, aki megbízik bennem és szinte elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. Nem tudom, hogy mit csinálnék nélküle.




Ugye nincs harag  jajj  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
28
∆ Kor :
52
∆ Tartózkodási hely :
Harlem



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Hétf. 25 Jún. 2018, 15:19



Elveszett lelkek ©️️️️️


Gyakorlatilag felfogni sincs időm, hogy mi történik a csatatéren. A haláltól bűzlő nő az új csecsebecséjével egy pillanat elporlaszt, nekem meg még azzal a ténnyel sincs időm megbarátkozni, hogy vége szakadt az életemnek.
Érzem ahogy a testem milliárdnyi apró atomra hullik szét. Várnék valami durva, agonikus fájdalmat, de mintha az idegrendszerem lekapcsolt volna. Már majdnem közönnyel figyelem a saját széthullásomat, miközben átfut a fejemen, hogy milyen méltatlanul tűnik ebből a világból.
Mindent vártam volna, csak azt nem ami ezután következik. Víz érintését érzem az egész testemen, az elmúlt pár óra harc okozta fáradtságnak nyoma sincsen és az egyre növekvő vérszomj kínzását sem érzem már magamon.
Amint ezek az érzetek eljutnak az agyamig, felpattan a szemhéjam. és felülök.
Narancs színű, naplementét sugalló égbolt. Sekély víz, ameddig a szem ellát.
Gyorsan feltápászkodom és kirázom a vizet a kardhüvelyből, majd a túlfunkcionáló szemem számára kellemetlen fényhatásokat a napszemüvegem felvételével oldom meg.
Úgy tűnik, hogy nem egyedüli elszenvedője vagyok az elporladás és feltámadás jelenségének. Többen is jelen vannak a wakandai ütközet résztvevői közül, ráadásul nem csak a mi oldalunk képviselteti magát.
Franklin már kicsit hamarabb tért, mint én és nem teketóriázik sokat, hanem megpróbálja az irányítása alá vonni a helyzetet.
A Hulkon rodeózó lány is jelen van és a jelenlegi állapotát elnézve, valamiféle cyborg lehet, de a serénykedése valamennyire segít visszaállítani az emberei alakját.
A fejemben hallom a telepatikus üzenetet és próbálom felfogni ennek az eseménynek a léptékét. Franklin szerint több milliárdan is lehetünk itt.
Az államalapítás kijelentésekor már majdnem cinkos mosoly ül ki az arcomra.
- Remélem nem fehér lesz a haderő egyenruhája. - jegyzem meg szárazon - Ennyi erővel céltáblát is lehetne ragasztani a mellkasukra.
Persze vannak akik nem igazán értenek egyet azzal, ami történik és már kialakulóban is van az első hatalmi csörte.
A lány, akit a ruhafogással sikerült kiütnöm már próbálgatja a karmait és van egy olyan érzésem, hogy túlságosan határozott lesz ahhoz, hogy ne mérje össze az erejét a bajtársammal.
Általában nem megfékezni, hanem elszabadítani szoktam az erőszakot, de most muszáj lesz valamit lépni, hogy ne törjön ki a balhé.
- Mi lenne ha mindenki lenyugodna egy kicsit. - állok közéjük - Nem tudom ti hogy vagytok vele, de előbb azt kellene kitalálnunk, hogy hova jutottunk, nem pedig önjelölt vezetővé kikiálltani magunkat.
Merem remélni, hogy a közbelépésem egy kicsit lelohasztja a harci kedvet, mert akármennyire nem tetszik, de egymásra vagyunk utalva és a torzsalkodás nem vezet semmi jóra.
Franklin elhamarkodta a dolgokat, de lehet még finomhangolni.
- Szólj minden közösségnek, hogy válasszanak meg egy képviselőt, aki a rend fenntartásáért felelős. - szólok a szőke telepatához majd a lány felé fordulok - Te pedig nyugodj le! látod, hogy a macska nincs itt és nem hiszem, hogy perpillanat bárki is tudna róla valamit. Elhúzni innen meg nagy eséllyel nem fogsz tudni.

They call me, Blade.

And I hunt those who feast on

humans.


Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
33
∆ Tartózkodási hely :
A végtelen kő belsejében



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Szer. 27 Jún. 2018, 09:16

A kő belsejében

Csoportos játék

Ahogyan végigtekintek és látom a reakciókat úgy érzem, hogy a válaszreakciójuk a helyzetnek megfelelő. Polgárpukkasztó beszédem után nem csodálom, hogy egyesek felháborodnak. A tervem viszont globálisabb, mint az talán elsőre látszik. Nem őrültem meg, tudom, hogy a világ nem úgy működik, ahogy az előbb lefestettem, mégis megvan rá az okom, hogy így tettem. Egy közelben álló férfi Alfred még támogatólag jelentkezik is a szavazáson.
- Derék dolog barátom, adj egy pacsit! - Ha Alfred is benne van akkor kap egy pacsit tőlem.
- Viszont van néhány komolyabb dolog amiről beszélnünk kellene, gyere velem kérlek. - Invitálom magam után Alfredet majd Alisonhoz tartunk. Megvárjuk amíg renoválja magát.
- Már elkéstetek, beettem magam az agyatokba és mindjárt fröccsen a szemgolyóm. Igen, hallottam… - Igaz mentálisan, de nem kerülte el a figyelmem. Most csak szórakoztam, nem veszem magamra a megjegyzését. Aztán szépen körénk sereglenek páran. Kapok megjegyzést Doritól, Norinától is egy pirítást, majd a higgad kardfogú barátom, Penge igyekszik rendet tenni. Kicsit megköszörülöm a torkom az újabb beszédemhez, de ezúttal nem mentálisan, hanem szóban teszem a körülöttem lévő bajtársakhoz.
- Tudom mit gondoltok az előbbi beszédemről. Egoista majom… vagy őrült, vagy mindkettő… Ti sem, úgy én sem gondoltam, hogy ez tényleg így működik, mármint az élet. Ez egy üzenet volt az univerzum lényeinek. A alacsonyabb IQ-val rendelkező fajok talán bekajálták, de az eszesebbek biztosan nem. Viszont egyértelműen a tudtukra adtuk a népeknek, hogy itt vagyunk, el tudjuk érni őket és van hatalmunk. - Veszek egy nagy levegőt és megpróbálom vázolni a dolgokat.
- Nem kívánok önjelölt vezetője lenni senkinek és semminek, de amint elmúlik az újdonság varázsa itt komoly konfliktusok lesznek. Olyan ez a hely, mint egy börtön, és börtönben is van ranglétra. A kérdés, hogy mi fent leszünk a csúcson vagy belénk törlik a lábunkat… Mert higgyétek el, több billióan, billiárdan vagyunk itt, érzem őket, és ennyifajta faj összezárva, nem lesz túl egészséges. Fontos, hogy összetartsunk. - Remélem megértik a szemléltetésem, még ha a módszereimmel nem is értenek teljesen egyet.
- Elmondom nektek, amit biztosan tudok, vagy erősen sejtek. - Egy újabb nagy levegő és megpróbálom összefoglalni a dolgokat.
- Szóval az a nő, aki megjelent mielőtt ide kerültünk a Halál volt. Így mutatkozott be, mentálisan közölve. Nem gondoltam magam sem, hogy a halál, mint olyan meg tud testesülni, de láttátok és tapasztaltátok az erejét, ezért nem kérdőjelezném meg, hogy valóban Ő volt e. Még annyit mondott, hogy „sajnálja” és, hogy ennek „így kellett lennie”. Az egyértelmű, hogy Thanos valami kapcsolatban volt vele. Láttuk, hogy halt meg és aztán, hogyan támadt fel, ez normál körülmények között lehetetlen lett volna. A Halál valamiért beleavatkozott a dolgok természetes rendjébe. A kérdés, hogy miért tenne ilyet? Mintha valamit ki akarna igazítani, vagy helyre akarna tenni. Ti már harcoltatok Thanossal. Történt valami rendkívüli dolog, ami felboríthatott valami egyensúlyt a halállal kapcsolatban? - Utolsó kérdésem után körbetekintek, hogy hátha valakinek van ötlete.
- Azt, hogy hol vagyunk nem tudom, de tippem szerint egy külön dimenzió, ahová a végtelen szivárványkő használata juttatott minket. Itt nem teljesen úgy működnek a dolgok, mint a valóságban. Nem kell ennünk, inni, barnamacizni, satöbbi. Nem vagyunk fáradtak és nem halunk meg. De, ami újabb kérdés, hogy miért pont mi vagyunk itt. Ha jól éreztem akkor 3-4 milliárd ember lehet itt. Nem tudok pontos számot mondani, de nagyjából a fele. Mi alapján lettünk mi kiválasztva? Egyáltalán van benne logika? Ez még jó kérdés. - Az összegzésem után újabb kérdéseket vetek fel, amire hátha az okosabbak választ tudnak adni.
- Van egy olyan sejtésem, hogy nem rajtunk múlik a kijutásunk. Akik kint maradtak, szerintem csak nekik van esélyük kijuttatni minket innen. - Ez a világ hatalmas és nincs kapuja, kifelé nem juthatunk magunktól, szerintem legalább is.
- Mit gondoltok ezekről? - Teszem fel a kérdést mindenki felé, s bízok benne, hogy lecsillapodnak a kedélyek irányomban.


| Zene! |

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
69
∆ Tartózkodási hely :
Galaxis, a Milano fedélzete



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Szer. 27 Jún. 2018, 20:38



A kő belsejében
csoportos játék

Mindaddig harcoltam Thanossal, mígnem Gamora karjaiban Petert a fedélzetre vitte. Lent Thanosnak gerincét tépte a szőke lángasszony, rám már nem volt szükség, mikor mindenki nekiesett, s holtan rogyott össze a rusnya szörnyeteg.
- Maradj halott, te szörnyűséges hegyomlás! Éljen! Éljen... soká Amerika! - ez utóbbit a Kapitányéknak kiabálom a rámpáról torkom szakadtából, mikor felemelkedik a Milano. Quill említette, hogy ez valami örömkiáltás errefelé. gondoltam, jobb alkalom nem is lehetne elsütni, minthogy Thanost megölték. Kapaszkodom, és tőrömet a levegőbe emelve csak őgy üvöltök, mint aki megkergült.
- Hát ez... - ...eszméletlen érzés volt. Látni, ahogyan Thanos meghal. Azt már nem tudom, mit tesznek a testével, de eszembe jut, hogy nem az örömködés ideje van, hiszen barátom élet-halál között lebeg.
- Jól van? - sétálok Gamorához, aki elkezdte Quill ellátását. Fogalmam sincs, miket ken rá, és milyen gépeket rak a fejére, de a nő tudja a dolgát, mint ahogyan korábban bizonyította nem egy alkalommal. Különösen Quillt kellett ellátnia már nem egyszer, de azért velem is művelt kisebb csodákat.  
A robotpilóta minden esetre jól manőverez, legalább a csata sűrűjéből felemelkedtünk, és Quillt nyugalomba helyezte a zöld nőszemély.
Az oldalsó gépágyú mögé ülök, és nosztalgikusan lövöm a megmaradt szörnysereget, mikor leírhatatlan nyugtalanság uralkodik el rajtam.
Visszanézek a kis seregre, kiket lent hagytunk. Nem telt el két perc, de már mindannyian halottak, Thanos pedig... Feltámadt?!
- Az a mocsok! - a gépet nem tudom elvezetni, hogy közelről megsorozzam a gépágyuval, így csak azokat a szörnyeket érem el lövedékeimmel, akik éppen alattunk vannak. A varázsló, Loki és Pókember alakja sejlik fel Thanos körül. Felülről is látható a fény, amivel a varázsló  mindenkit visszahoz a halálból. Mi az isten történik odalent?
- Gamora! Le kell tenned a hajót! - alig pár perce, hogy felemelkedtünk, odalent minden feje tetejére állt. Nem is csoda! Nincs ott a harcos, aki eddig hatékonyan lépett fel Thanossal szemben. A Harcos, akit a világegyetem csak Pusztítónak hív. A harcosok legnemesebbje... ez pedig én volnék.
- Te nő! Thanos életben van! És megjelent valami sötét nőstény a közelükben. - jelentem folyamatában a történéseket.
- Tárgyalnak... Thanos.. eltűnt. És.. a fémkarú is... és Loki is. Mi... van odalent? Gamora?!... - Az idegen nő alakja egyre távolibb, s az, hogy mit mondott a lentieknek, talán örökre titok marad.
- ...Valami... nincs rendbe velem. - tántorgok közelebb, s végignézek mindkettejükön. - Úgy érzem... szétesek. - az utolsó, amit megpillantok a nyitva hagyott hűtő és benne a tornyosuló szendvicseim. Ha csak.. egyet elérhetnék... Amikor utánanyúlok, a testem szétesik, és minden megszűnik létezni körülöttem.


**A KŐBEN**


Mikor ismét kinyitom a szemem, iedten tántorgok meg az smeretlen hely láttán.
- Meghaltam? Miféle kínzókamra ez? Ennyi emberfajzat egy helyen... - és akkor fogalmam sincs, mi van a horzont másik felén. Ez a hely maga az unalom. Vékony vízben tapickálunk, se egy égitest, csak ez a rengeteg ember.
- Gamora? Quill? Itt vagytok? - kiabálom, de a tömeg hangja elnyomja szavaim.
- Hé, Te! Fekete leány! - kiáltom SHURInak, akinek arca ismerős a pokolbéli kislkalandunk során. - Nem láttad Quillt és Gamorát? Az előbb még a gép fedélzetn láttam őket a szendvicseim mellett. Most meg... itt vagyok ismét egy másik Pokolban. - a fejemet csóválom, és legszívesebben elkezdenék kaszabolni mindenkit, amíg egy értelmes magyarázattal nem találkozom, de tudom milyen ijedős a fekete afro leány, nem akarom még jobban megrémiszteni.
- A Fémkarút vagy Lokit kellene megtalálnunk. Ők ott voltak Thanos közelében, amikor elkezdtek elpárologni az emberek. Ennyit láttam föntről. Talán mondott nekik valamit az a sötét nőszemély... - mormogom Shurinak, mire megszólal a fejemben egy ismeretlen férfihang. Mégis... hallottam volna valahol?
- Ki.. Ki beszél? Mit keresel a fejemben? Shuri, szedd ki a fejemből ezt a férfit! - ütlegelem a fejemet, hátha abbamarad, de csak beszél tovább. Máris Birodalmat alapít, pedig azt se tudja, hol van. Ki akarok maradni az efféle államalapításból, inkább megkeresem Lokit vagy a Fémkarút.
- Afroleány, velem tartasz? Keressük meg Lokit vagy a Barnes nevű fémkarút! Ők talán tudnak valamit.
Amikor a tömegben haladunk, egy kisebb csoportosulást látunk meg. Egy szőke, bondor hajú kisember lelkesen magyaráz valamit azoknak a harcosoknak, akik Wakandában küzdöttek. Mindaddig nem tulajdonítok neki szerepet, amíg esetleg Shuri közelebb nem megy hallgatózni, ám ha felsejlik Loki vagy Barnes alakja, azon nyomban lerohanom őket, hogy kifaggassam, mit mondott nekik a sötét nőszemély, mielőtt mindenki elkezdett eltűnni.
Hátha megtudunk valamit a két férfitól, hiszen őket láttam elillani Thanos után rögtön, így nyilván itt lesznek valahol és nyilván halllották, mit magyaráz a sötét mágusasszony.
- Ha idepárologtunk, talán Thanos is itt van valahol. Ő volt az első, aki felszívódott. Láttam odafentről. Aztán mindannyian követtük a példáját.

Tömegiszonyos a heringpartin. || Run, run, run, jump! ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
95
∆ Tartózkodási hely :
Földön



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Szer. 27 Jún. 2018, 21:49


Végtelen gyémánt belsejében


Mást vártam, azt tekintve, hogy milyen lett végül. Nem ezt vártam, nem azt, hogy ilyen lesz a kő belseje. Habár honnét is tudhattam volna ezt? Nem volt olyan, aki leírta volna. S most, hogy ezen a sok mindenen keresztülmentünk, itt vagyunk ezen a túl békés helyen, ahol nincs semmi. Szó szerint semmi, ha nem nézzük azt a több billió lényt, aki ide került. S kicsit meglep, hogy én is köztük vagyok. Habár éreztem, hogy ez lesz, valahol mélyen éreztem, amikor megjelent a halál. Nem mintha tudnék tenni ellene. Hiába volt a sok könyv, tekercs és tudás, nem megyek velük semmire sem itt. Hiába kötözők magasan a tömeg fölött. Ennek a helynek nincs teteje, se vége.
Végül azt veszem észre, hogy alattam néhány ismerős ember ácsorog és pár pillanatra rá valaki megszólal a fejemben. Érdekes elképzelése van ezen helyről, de nem hiszem hogy tudná, hol is van valójában. Úgy hullámzik a testem, ahogy hallgatom, mint a viharos tenger. S most tűnik fel igazán, hogy mekkora is vagyok. Enyhe mosoly jelenik meg a pofámon. Már nem 10-12 m hosszú ezen alakok, hanem bő 36-38 m. Habár még ez sem közelíti meg az igazi hosszát és a méreteket, ám igen lenyűgöző látványt nyújthatok. Effelől nincs kétségem. Miután Franklin Richard abbahagyta a beszédét, közelebb ment az ott lévő többi emberhez. S ekkor veszem észre Ali-t, ami nem nehéz, a haja elárulja. Tehát ő is idekerült és az előbbi férfi vele kezd el beszélgetni. Ezen alakomnak hála, viszonylag értem is. S ahogy kiveszem, valóban nem tudják, hogy hol vannak és kicsit fél, hogy célpontok lesznek. Némileg jogos ezen félelme. Bele se tud gondolni, hogy miféle fajok lehetnek itt és, hogy azok mire képesek.
Így kicsit gondolkozoba események. Segítsek rajtuk, vagy nem? Alakok maga olyan képet sugall, hogy jobb nem felbőszíteni. Persze hülyék így is vannak akik biztos be fognak próbálkozni. Ismerem őket és segítettem nekik, ahogy ők is nekem. Közösen harcoltunk, így megérik a segítségemet. Döntöttem. Így a hatalmas test elindul lefelé. Eleinte egy kis foltnak tűnök az égen, majd egyre nagyobbá valók és végül elkezdek körözni, majd lassan földet érek. Ezen kia mutatvány igencsak felborzolta a vizét és hallom, hogy a kedélyeket is. Utóbbiakat inkább, nem meglepő módon. Egy darabig csak figyelem a kis csapatot, nem mozdulok, csak nézek. Aztán a levegő vibrálni kezd és az alakok elkezd csökkenni, majd felkavarodik a víz és kissé elforr, így egy kisebb gőzfelhőből lépek ki emberi alakomban. Szerencsémre ruhában. Kínos lett volna meztelenül megjelenni.
- Ez itt a végtelen gyémánt. Egy dimenzió ahol nincs idő, nincs éhség, szomjúság. Csak a végtelen tér és az örök rabság. Egy olyan börtön ahonnan nem fogunk tudni kiszabadulni, ha nem szabadítanak ki. Így fölösleges ezen görcsölni. - kezdek bele. Biztos vagyok benne, hogy nem kellemes ezt hallani, ám sajnos ez a valóság. Kellemetlen és szar, ám tehetetlenek vagyunk itt. Esélyünk sincs a kijutásra, belülről nincs. Ezt csak azok tudják megoldani, akik kint maradtak.
- S némileg jogos a félelmet Franklin. - fordulok a férfi felé - A kozmosz nagy és nem tudhatjuk, hogy milyen fajok kerültek ide. Ám a belépőm némileg elgondolkoztatja őket, így kevésbé lesznek hajlandóak támadni. Ám, ha mégis megteszik... Nos, halhatatlanok nem lettünk, tudtommal. - fejezem be a mondandóm. Némileg megválaszólva pár kérdést, de még mindig sok van.

|| Valami nem jó, szóljatok! ||  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
37
∆ Kor :
20
∆ Tartózkodási hely :
❃ Wakanda ❃



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Szomb. 30 Jún. 2018, 20:46



kőszakik
hol a francban vagyunk?!
Mintha tarkón vágtak volna szívlapáttal...
Hallom, hogy hozzám kiabál egy ismerős hang, de a tompaság miatt nem tudnám megmondani, hogy ki az. Legalábbis a 'Fekete lány' jelző illik rám. Lévén fogalmam sincs, hogy hol vagyok, meglehet, hogy nem is hozzám szólnak. Lassan nyílnak fel szemeim és talán még lassabban is tápászkodom fel. Nem tudom, hogy mi történt velem... Az utolsó emlékem, hogy a vörös köpenyes aggastyán kiüt. Aztán beüt a felismerés, ahogy a tetkós-pankrátor nekem kezd magyarázni a naplemente sárga kissé megjátszott és erőltetett háttér előtt. Ez víz? Én vízben fekszem?!
- Lassíts és halkulj... – halántékomra tapasztom az egyik kezem, jelezve Draxnek, hogy egyáltalán nem vagyok még éber, vagy józan, vagy magyarázatra kész. - Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Drax! Drax!! – próbálom leállítani, bár lehet, hogy a nevét nem jól ejtem ki. Mindenesetre a kétségbeesése és az, hogy én még nem tudom, hogy mi történt - segítenek felkelni. Lágyan a kezére kapok és próbálom magam felé fordítani, miközben felállok és bár még így is fejekkel kisebb vagyok, megérintem az arcát. - Nem tudom, hogy hol vannak azok, akiket keresel. Elájultam... Challa. Challát nem láttad? – kapkodom a tekintetem az emberek között, továbbra is fogva a pankrátor kezét, mintha csak bele akarnék kapaszkodni. - Hol van a bátyám? – alsó ajkam érzem remegni kezd, ahogy a felismerés áthatol az eddigi állapoton és lassan felfogom, hogy nincs velem. Nem vagy velem...
Aztán egy egész kellemes hang szól hozzánk. Én pedig pörgök-forgok, hogy megtudjam ki beszél hozzánk, de látván a reakciókat és hallva Drax kérését, hamar leesik, hogy egy telepata magyaráz a fejünkbe. Rosszallóan felhúzom az orrom és még a szemeim is megforgatom, majd kézen fogom Draxt és húzni kezdem magammal. Hacsak egyetlen ismerős alakba is botlunk, már előrébb vagyunk... Ráadásul olyan sokan vannak itt, hogy T'Challa bárhol lehet. Ugye?
- Csak rám figyelj! – kérem Draxtől, húzva magammal, a nyakam nyújtogatva kutatva a tömegben az arcok után. - Igen, veled maradok! Még szép!! – hüvelykujjammal masszírozom Drax kézfejét, de nem azért, hogy őt nyugtassam, magamat próbálom. Hallom a hangokat, a kétségbeesést a sikolyokat, a fáradtságot, látom a haragot. És bizony el-elkapok egy-egy értelmes magyarázatot. Aztán végül megállok, nem olyan messze a többiektől, kezemben Drax kezével, vele az oldalamon. Amikor megszólal, felpillantok rá és rosszallóan húzom össze a szemöldökeim.
- Meghaltunk? – kérdezem tőle, majd ekkor hallom meg, hogy egy igen csinos csaj kezd el beszélni, tőlünk nem is olyan távol. - Akkor malmozhatunk... – nyelnem kell. Elég nehéz felfognom az infót, miszerint itt ragadtunk a semmibe. És nem is tudok mással foglalkozni, csak a bátyám hiányával. Persze rögtön simogatni kezdem Drax hátát, ha nem húzódik el. Félek, hogy idegösszeroppanást kap nekem.
- Velem maradsz? – pillantok fel rá, közvetlen elé lépve. Tudom jól, hogy fontosabb dolga is van, mint engem pátyolgatni - de azzal is tisztában vagyok, hogyha engem pátyolgat, velem fog foglalkozni és nem a sok szarral, ami történt velünk. Van, mit megemésztenünk... - Az az angyalarcú szöszke akar királykodni? Én támogatom. – vonok vállat, ajkaim biggyesztve, majd a mellettem állóra kacsintok.

hellooo szomszédok!  nyalint   || nem vagyok egyedül ||
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
238



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Vas. 01 Júl. 2018, 00:37

Rázogattam még a fejemet amikor körém gyűltek Franklinék. Törökülésből néztem fel rá és az érkező többi emberkére. Nem akaródzott felülni, olyan jól elültem itt a pocsolyában, mint valami nyolcéves kölök. Amihez pont olyan közel vagyok most, mint amikor megszülettem... Nagyokat, sűrűn pislogva és időnként a szememet vakarászva kapkodtam a tekintetemet a jelenlévők között.
Érdeklődve, tőlem szokatlan mód csöndesen hallgattam Franklin információit. Ugyanis itt most nincs meg az a luxus, hogy bármiféle adatbázisból, érzékelőkből és egyebekből gyűjtsek be információt. Marad a jó öreg emberi kommunikációs csatorna. Milyen unalmas és lassú...
-Bup...
Mukkanok meg amikor az ujjamat a vízbe érintem és elindítok vele egy aprócska hullámot...
-Bup...
Nem győzöm kivárni a mondandója végét. Szóval szabályos időközönként jön a "Bup..." Amikor azonban Thanosról kérdezett megfagytam pár másodpercre. Ezért késve indult el a Bup... Ujjamat azonban most nem húztam ki a vízből.
-Amekkora energia felszabadult a halálakor, az is lehetséges, hogy a tér akkora deformálódást szenvedett, hogy nem került át Hellheimbe. Ami nem magyarázná meg, hogyan került Midgardra és miért a halál fejezte be a munkáját... Egy olyan munkát amiből a halál nem nyer semmit... Talán a halál csatlósa, csak felbosszantottuk és a király beáldozta a királynőt, hogy mattot adjon...
Dünnyögtem végig a vízfelszínt bámulva. Valami nagyon furcsa árnyékot véltem felfedezni benne. Azt próbáltam kivenni de a fejem kitakarta a nagyját és túl egyszerű lenne felnézni.
-Egészen pontosan 3.529.756.843-an vagyunk... Van benne logika, egy viszonylag bonyolult de amúgy meg kézenfekvő algoritmus alapján lettünk kiválasztva. Ariel 12-es betűvel leírva csak 2,34-szor éri körbe a földet és alig van benne hat tucat ismeretlen. Szóval nem is kell hozzá nagy adatbázis... 0-ra megoldva pedig megkapjuk az Euler féle számot szóval... fura...
Dünnyögöm unottan, ha pedig egy kíváncsi telepata rá akarna pillantani a képletre akkor van neki egy egész hosszú sötétbe vesző folyosó az elmémbe. Zsírkrétával feketére satírozott fal, rajta 7 különböző szín teljesen véletlenszerűen váltakozásával van felírva a képlet. Mielőtt felmerülne a kérdés miért is tudom ezeket... mint mondtam Franklin szavain kívül nem igazán ér informatív inger szóval ilyesmikre is jut agykapacitásom... ahogy arra is, hogy a hosszú függvényt elkezdjem át íri 2-es számrendszerbe...
Szemeim ekkorra már nagyra tágultak. Tátott szájjal fordítottam őket az ég felé. Ahonnét egy hatalmas sárkány alakja közeledett felénk.
-Nesze neked nagyszájú...
Korholom Franklint. Elvégre ő kezdte az uszítást... Ide oda forgolódva követem a sárkányt aki végül földet ér. Lehet csak a kistesóját akarja rajtunk számon kérni aki Midgardon volt... Ez az elmélet szerencsére hamar megdől. A forrósodó vízből felpattanok és nézem az ismerős alakot aki kilép a gőzfelhőből. Tekintetem egyből a csuklójára szalad, hogy meg van e még a karkötője vagy sikerült megválnia tőle. Tátott szájjal ámulok, hogy Cel az. Szavai lassan olyan éket vernek a fejembe ami vissza ránt a valóságba már ha ezt ah elyet annak lehet titulálni.
-Cöh... Mindent meg lehet csinálni, csak tudni kell hogyan.
Bököm oda neki kissé sértve. Azt nem állítom, hogy ki tudnánk magunkat innen juttatni, de biztos van módja. Csak még nem tudom mi az.
-Ha a tér végtelen... akkor az idő... eltekintve attól, hogy az egy kitalált dolog... szóval az idő akkor zérus, vagyis nulla. Tehát úgy történnek itt dolgok, hogy nem történnek meg, miközben egyszerre történnek meg. Valójában pedig még nem is porladtunk szét...
Államat kezdem birizgálni és céltalanul kóvájogni kezdek miközben folytatom a hangos gondolkodást.
-Végtelennek titulált kövek, nagy energiák, közel végtelenek, tehát simán maniulálják a hat alap ... követ... ötletes... szóval ha ezeket csatornázzák egy fúziós folyamat közben és hurkolt csatornákat képeznek az energia áramlással akkor az bum... Méghozzá nagy.... Kő a kőben? Nem... nem végtelenek... van fizikai alakjuk, ami elhanyagolható lenne...de nem az. Veszíteniük kellett az energiájukból hogy, materializálódjanak, a ki lövellt energia pedig volt a nagy bumm amiből lettek az ismer elemek... akkor ha ezek ismét fuzionáltak akkor lett a kis bumm... Egy.... másik... valóság. Egy másik univerzum ami olyan tempóban tágul, hogy valójában nem tud eltelni az idő... vagyis ha itt megszűnnénk létezni akkor valójában nem telt el idő aközött, hogy ide érkeztünk és aközött, hogy "meghaltunk". Ergo gyakorlatilag nem tudunk meghalni. Nincs itt anyag, igény... semmi. Semmi ami fölött amiért lehetne itt uralkodni. Így rohadtul nem éri meg halhatatlannak lenni. Kegyetlen börtön ez... De miért?
Néznék fel a többiekre kérdőn, de közben úgy elcsatangoltam, hogy egy nagyon különös tetoválásokkal ellátott, szürkehámban szenvedő kopasz, kigyúrt ürgével találom szembe magamat. Drax nem tűnik a tudós klubb rendes tagjának de hátha épp ezért tud jó választ adni.
-Szerinted?

_________________
Queen beyond the Rainbow

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
46
∆ Tartózkodási hely :
Mélyűr



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Vas. 01 Júl. 2018, 09:15

-Pedig... Itt ha kitör a káosz akkor nagy valószínűséggel egy fej egyeduralma fog kialakulni és nem hiszem, hogy ti az a faj lennétek aki hagyná ezt- feleltem nekik, leginkább Franklinnek arra a mondandójára, hogy nem akar egyeduralkodó lenni. Az emberi faj kissé ostoba gondolatai még meg tudnak lepni, hiszen az előző gondolatmenete jópár fajnak egyenesen felért egy hadüzenettel.

Nem telik el sok idő és elindulunk valamerre én pedig követem őket, jobbhíján... Nincs más társaságom, pedig ha tippelnem kell az enyémek is itt vannak valahol, mondjuk jobb lenne ha nem lennének itt, de sosem lehet tudni biztosra. Hamarosan egy másik ismerőst találunk meg a tömegben. A félkarú lány az, aki nos elsőre nekem bolondnak tűnik.
-Mondcsak veled minden rendben?-szóltam neki miközben észrevettem az égből közeledő lényt. Fennséges látványt nyújtott és alig akartam elhinni, hogy létezhetnek ilyen lények is erre, majd amikor földet ért átváltozott egy számomra ismerős alakká.
-Cel!-hagytam, hogy elmondja mindenki a gondolatait. Őszintén megvalva nem nagyon érdekelt, hogy most éppen hol vagyunk. Persze aggódom a hajóm legénységéért, aggódom a világom sorsáért és még sokmindenért, mondjuk, hogy nem sikerült egy megfelelő párra lelnem, akivel gyerekeink továbbvinnék a nevünket.

-Emberek... Nem egészen értem miért kezdtetek el fészkelődni. Úgy hiszem, ha már ebbe a "dimenzióba" vagy minek hívjátok, kerültünk akkor csak belekéne nyugodni és kihozni az itt töltött időből a legtöbbet. Állíthatunk fel elméleteket és állíthatunk fel mindenféle okos gondolatokat arról, hogy mégis hol vagyunk, de úgy hiszem, hogy mivel ezen nem tudunk változtatni így ebbe jobb lenne nem mélyen belefolyni. Inkább keressünk olyanokat akik mellénk állnak a végtelenben-majd kissé bizalmasan Cel felé fordultam
-Szóval ez lenne a te igazi valód? Igazán bámulatos-majd mégtöbben jöttek, úgy hiszem a Wakandai harcokból...
-Üdv nektek! Te nem tűnsz olyannak, mint aki a Földről származik-szóltam a szürkebőrűnek
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
39
∆ Tartózkodási hely :
♛ Unkown



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Pént. 06 Júl. 2018, 22:00


In the Stone
to Everybody
Cinkes az a pillanat, mikor a sikátorból zabolázatlanul eltűnsz, és valami furcsa, szinte álombeli helyen találod magad kezedben fegyverrel. Ennél csak az lett volna szórakoztatóbb, ha éppen az ágyamból kerültem volna ki meztelenül.
Kapkodom a fejem értetlenül, ahogy egyre többen és többen jelennek meg, köztük ismerősök, akikkel találkoztam, vagy azok, akiket megfigyelés alá állítottam tudtuk nélküle, és vannak azok, akik teljesen lényegtelen elemek a nagy világban. Uh, mintha ez a buli túl nagyra dagadt volna, de nekem ehhez nem volt meghívóm? Mégis ki a fene volt? Basszus, épp dolgoztam. Hál' isten, vannak olyan típusok, akik képtelenek befogni a szájukat és ömlik belőlük a hülyeség és a tudás is egyaránt, így anélkül, hogy meg kellett volna szólalnom, már lassan képbe is kerültem. Thanos, Hela... Oh. Ebből a buliból kimaradtam, de okkal, Bosszúállóknak jó kis feladat, lefáradnak, idő míg összekaparják magukat, míg a HYDRA pedig erősödik folyamatosan, globális és univerzális szinten egyaránt. Máris másképp tekintettem a kőre, ahogy Celia kibökte hol is vagyunk. Noha ki tudja mennyi időre, hogyan és miként, mi lesz ebből, de egy hely, ahol sokan vagyunk. Franklin megfogalmazta a lényeget - túl sokan, túl más kaliberű egyedek vannak itt, akikben mind megtalálható az evolúciós túlélési ösztön. Az erős győz, a gyenge nem. Egy rendszer összetartana minket, de hogy is akarna itt bárki is egy rendet kiépíteni? Milyen alapokon, hogyan rangsorolna? Az intelligencia nem mindig előny.
Lassan felálltam, elraktam a nálam maradt Coltot és szépen kontyba igazítottam vissza a hajamat, miközben egy gyönyörű, bájos, ártatlan mosolyt villantottam. Az egész színjáték volt, és itt mindenkinek szerepe van, hogy ki képes játszani? Kimondottan tetszett a helyzet, még ha átkoztam is azt a valakit, hogy ide sikerült teleportálnia. De nyílt terep a klikkesedésre, szövetségi kiépítésre, noha ellenfeleket is be lehet zsebelni. Vajon, Franklin ebből te mennyit is hallasz? Gyűlöltem, hogy belelátnak a fejemben, pedig régen magam is birtokosa voltam ennek a képességnek, de a sok hang, a kizárhatatlan gondolatok pusztítóak, félő, az ember elveszti önmagát, és mások hangjaivá alakul. Gyűlöltem, ahogy most Franklint is érte, de egyben reméltem is, hogy nem hiszi, hogy egységként tudunk együtt dolgozni. Oh, lehet, a gondolatokat kéne legfőbb fegyverré kialakítani ellene, úgy vezetni, ahogy én akarom? És a többiek?
Feltekintettem a narancsos égboltra, ami abszurdan elütött a helyzettől. Túl szép, túl álombeli, miközben itt mind csak lények vagyunk. Mi az oka és célja annak, hogy idekerültünk?
Szivárványkára tekintettem, ahogy fejtegeti elméleteit. Az idő nulla. Az idő a létezés mértékegysége, ha nincs, ha van, annak egysége az, ami minket meghatároz, képzeljünk csak el egy köröző autót, ha vételen nagyságúra állítjuk a körbejárási idejét, olyan gyors, hogy nem látjuk, mintha nem is létezne...
- Érdekes, szivárványka, akarom mondani Alison. - Sosem találkoztunk, mégis, természetes volt, hogy tudtam a nevét. Mindenkit számon tartok, aki  a Bosszúállók körül legyeskedik. Ez egyrészt óvatosság, kíváncsiság, másrészt sajátos tisztelet, hisz a név formálja meg az embert, ettől lesz megmondható a lényünk, hogy hordozunk egy valódi nevet. Aljas dög vagyok, de nem úgy, ahogy sokan elképzelik, mert minden csak egy játék.
- Rendet tartani billió lény között? Lehetetlenség, elég példának a Föld maga. Pinkie-nek igaza van, nem rend kell, csapat kell - mutattam rá T'tarára. - Túlélésért, kijutásért, és arra, hogy mi vár ránk, ha kijutunk. Celia, mit tudunk a kőről még? - Tehát ez a kovácsunk igaz alakja. Bár, én nem hiszek benne, hogy a belépője elég hatásos volt e mások számára, mert ha a kozmoszban egy olyan lény legalább van mint ők, akkor biztos hogy van más is, ha nem is hasonló. Viszont, ha már egy retkes kőbe lettünk bezárva, kezdjünk valamit magunkkal. Sok minden fog eldőlni itt benn, remélem, Grace nem megy falnak addig, míg távol leszek, egyáltalán távol leszek? Vagy a zérus idő olyan, mintha a Földről el se tűntünk volna? Olyan ez, akár az Eredet film, kint lassan telik, míg itt végtelenbe tart az óra?
Ideje munkához látni, és játszani! Mert itt nem a HYDRA vezetője vagyok, hanem csak egy ember. Vajon Hydrás van itt?  - Erre rá kell gyújtanom! Besokkoltam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

↷ i still believe in heroes

avatar
∆ Hozzászólások száma :
95
∆ Tartózkodási hely :
Földön



Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/ Szomb. 07 Júl. 2018, 19:14


Végtelen gyémánt belsejében


- Fölösleges azon agyalni, hogy miképp is működik ez a tér és mi a célja, habár ez utóbbira lehet némi ötlet. Ahogy azon is fölösleges, hogy miképp jutunk ki. Ezt a helyet nem úgy alkották, hogy belülről kijuss. S ha a Kilenc birodalom legnagyobb könyvtárában sincs semmi arról, hogy valakinek valaha sikerült volna, akkor nagy eséllyel úgy is van. Ennek a helynek nincs se eleje, se vége. Vegtelen. Így igaz, hogy megvan annak a veszélye, hogy ránk támadnak, ám valahol mégis igen csekély, hisz ki tudja, hogy milyen messze lehetnek olyan szándékkal bíró lények. - elmélkedek megegyet, s közben reagálok Ali kis monológjára. Aki mintha kissé becsavarodott volna, ami nem lépne meg túlzottan. Ebbe a helybe könnyű belebolondulni, még számára is. S ha hozzávesszük azt a frusztráló tényt, hogy nem tudjuk kik vesznek körbe. Nem tudjuk, hogy meddig leszünk itt és azt sem, hogy mit hoznak az elkövetkező órák. Egy ember számára réz valóban igen őrjítő lehet. Számomra kevésbé, hisz hasonlóképpen éltem eddigi életemet. Nem érdekelt a jelen és a jövő, hisz számomra ezek nem igazán jelentettek semmit. Másképp megy az idő egy időtlen lény számára, mint én. S ezzel együtt felvetül egy kérdés is bennem. Vajon van-e itt hozzám hasonló kozmikus leny? Az esély ott van és nem is olyan kicsi, nagyon nem.
- Hosszú ideje már, hogy fel tudtam venni. S itt, valamiért a teljes erőm visszanyartem, ami kicsit aggasztó, ha jobban belegondolunk. - válaszolok Dori-nak a kijelentésére. S hogy miért is aggaszt? Mert akkor másoknak is visszatért és így, teljes erővel eshetnek nekünk, ha úgy döntenek. Ám első ránézésre nem láttam olyanokat, akik meg akarnának támadni.
- Azt azért még el kell mondjam, hogy fentről úgy láttam, körülöttünk nagyrészt emberek vannak és távolabb más fajok csoportosulásai. Így úgy vélem, hogy akik egy bolygón voltak, azok többnyire közel kerültek egymáshoz. - osztom meg az észrevételem, ami szintén hasznos információ.
- Ezen térről nem tudok sokkal többet, mint itt akárki. - válaszolok a lány  kérdésére - A kövekről, amiket a Halál egybe gyúrt, sokkal inkább. Ali mind a 6 követ birtokolja, annak a hatalma végtelen. Számára megszűnnek a határok, megszűnik az idő és a tér. A köveket egy ősi, nálam is sokkal ősibb lény alkotta meg a saját energiájaból. Nem Thanos volt az első, aki ezen hatalomra pályázott, ám eddig senkinek nem sikerült összegyűjteni őket. Így senki nem tudta, hogy mi fog történni, ha valakinek mégis sikerül. Ezért nem tudok én sem semmit. Nincs olyan könyv, tekercs, ami leírná, hogy mit is kezdjünk a jelen helyzettel. Csak reménykedhetünk, hogy azok, kik kint maradtak, megmentenek. - fejezem be a monológom és várom a reakciókat. Most, hogy végre szabad lettem, ismét börtönbe kerültem. A kozmosz talán így büntet, vagy talán más miatt vagyok itt?

|| Valami nem jó, szóljatok! ||  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
↷ i still believe in heroes





Tárgy: Re: A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/

Vissza az elejére Go down

A kõ belsejében /csoportos játéklehetõség/

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Infinity Marvel :: Univerzum - Játéktér :: Világûr :: A Végtelen Gyémántban-